Az előző részek tartalmából...

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

* Nem akart idejönni. Soha többé? Bakker, valamit nagyon nem jól csináltam. Azért ezt tisztázni kellene. Akkor is ha később szépít a szavak tömör lényegén és közli, hogy hiány…zott a hely, ez az egész. Nem én. A szalon, a légkör, az akármi. Ezzel most mi a francot kezdjek? Sértődjek meg vagy legyek büszke? Ó, hogy a jó fenébe is, miért nem tud soha úgy beszélni, hogy ne kelljen hegynyi sziklák alól kihámozni a lényeget? Nem fogom megkönnyíteni a dolgát, mivel ő sem igyekszik az enyémet. Szóval a kezébe nyomom a poharat és töltök neki, majd az üveggel és a saját poharammal visszazuttyanok a székembe. Nézzük egymást…már megint. *-Ez az egész? Pontosan mit takar az „ez az egész”? *Üveggel a kezemben lendítem a karomat, hogy képletesen befogjam vele a teret, de kétlem, hogy csak a szalonra gondolt. Kellett itt még másnak is lennie amiért nem rég a karját nyújtotta felém „a tiéd” felkiáltással. Jelenleg egy önmagát főbe lövő alakot tudnék rávarrni, de ha ad jobb magyarázatot miért nem járt erre eddig és miért jött most, akkor talán még jobb is kikerekedhet a pálcika emberből. *-És miért nem akartál visszajönni? *Ja, én gonosz banya ezt is tudni akarom. Nézem őt, fixírozom, nem hagyom, hogy máshova nézzen, bár ezzel eddig sem volt gond. Deadman imád a szemeimbe nézni, szinte csak oda. Ám nem bírok sokáig farkasszemet nézni vele, mivel Diablo a függönnyel takart helyiségből előcammog. Egy ideig magán húzza/nyújtja a függönyt, majd mikor amaz véget érvén már nem megy tovább, előbukkan az egész macska. Szájából a fekvőrongya lóg a földre, úgy húzza maga után mint menyasszony az uszályát, végül elengedi valahol kettőnk között és ráfekszik. Nocsak. Villámhárítót játszik? Egyáltalán szükség lesz villámhárítóra, vagy csupán bodyguardot alakít? A kis jelenet végén megint Deadmanre nézek, noszogató, kíváncsi pillantással. Most nem ússza meg pillarezegtetéssel, muszáj lesz _beszélnie_.

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#77Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Júl. 17, 2017 3:00 pm

És beszél... Mint mindig, mint folyamatosan, és nem is tudom ez hiányzott e..

- Ez az egész... - válaszolom megint, a cigarettával módszeresen körbepörgetve a terepen - Tudod... - és még mindig a szemeibe nézek. Ahogy ő is. Vár valamire.

- Ahogy bánsz velem... - és ottragadok. Örökre e vagy határozatlan időre, azt csak a pohár szakítja ketté, ami még mindig ottvan a kezemben, egy darabig fixírozom, de aztán gyorsan húzom fel.

Nagyot koppan ahogy aztán levágom. A legközelebbi... erre alkalmas helyre, de
azután megint ott az a kérdés... Egy újabb...

Hosszan gondolkozom de az is lehet csak húzom az időket. Hogy válaszoljak e. Vagy egyáltalán itt e a helyem vagy menjek.. húzzak vissza oda, ahol nincsenek kérdések.
Mégis még mindig itt ülök.

A számba tolom a cigarettát de még mindig nem gyújtom meg. Csak megforgatom a nyelvem alatt.

- Nem tudom, egyszerűen csak így éreztem. - vágom rá hirtelen.. meggondolatlanul.. és őszintén. Hogy miért!?? Nem tudom. Egyszerűen mert...
És akkor vánszorog be az a szörnyeteg..
Csak figyelem ahogy elfekszik a padlón, és most... a lány helyett az ő szemeibe nézek!
Az izé szemeibe...

Régi emlékeket ébreszt...
De aztán megint a figyelmem a lányé.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

~Ja bassza meg, hogyne tudnám? Gondolatolvasó vagyok!~*Nézek rá megemelt szemöldökeim alól, hogy lássa a választ. „Nem tudom, néma gyereknek…” de mielőtt még magamban folytatnám, kiböki. Hozzá méltó módon röviden és velősen. Ahogy bánok vele. Szuper! Ez vajon mit takarhat? Hogy bánok vele és az miért jó neki? Mással is így bánok…ahogy…izé. Erre inni kell, Deadmannek igaza van, mihelyst én is ülök és töltök, már húzom is le a rumomat. Az íze…az legalább biztos. Mindig ugyanolyan, finom, kissé fanyar de mégis van benne némi édeskés árnyalat, picit csíp és mélyen éget. Azt nem értem, hogy ha jó volt itt, miért nem jött vissza. Ő gyanítom a kérdésemet nem érti, elbarkohbázunk még egy ideig azt hiszem. *-És most már nem így érzed?*Diablo kényelembe helyezése után kérdezem, amint Deadman figyelme ismét az enyém és nem a macskámé. Kissé elidőzik az ördögi macska borostyánszín szemeiben. Szerintem Deadmannek szemfétise van. Szóval, magamban összegzem azt a rohadt sok információt amit eddig sikerült kihúznom belőle. S eddig még a visszatérésénél sem tartunk, hol van még a csók és a többi? Jól érezte itt magát, elégedett volt, de nem akart visszajönni, ki tudja miért. A baj csak az, hogy ő sem tudja, most viszont mégis itt van. Gyanítom ez is véletlen. Már várom az „Épp erre jártam” szöveget, de ha ezt kapom, esküszöm megkarmolom. Hogy utána mi lesz, nos azt viszont én nem tudom. Arrébb teszem a macskát?*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Végigdörgölöm a homlokom. Csak a kezem hátuljával, valahogy belekerült a cigaretta, de mindez csak pótcselekvés. Tudom jól. Mégis el kell gondolkoznom a hallottakon.
A válaszon??

- Tudtam hogy el kell jönnöm! - vágom rá az elsőt.. a legegyszerűbbet.. az igazat. Mégis rövidet. - Talán azértmert.. - aztán mégis belekezdek, de megállok. Nem tudom miért. Gondolkodok?? Megfejtek. A szemeibe.

- Megjelentél.. álmomban... - csak rövid szünet után folytatom. - Oké, nemigazi álom volt.. - tudjuk jól, és kézfejem hátával megint megdörzsölöm a homlokom. Csak utána nézek újra felé. - Aztmondtad.. - és itt megakadok. - Te törődsz velem.. - még mindig tartok a szemeibe - Téged nem érdekel ez az egész szar, ez az egésszz.. kibaszott birodalom, ami itt lebeg körülöttem, azt mondtad.. érdekellek. - és még mindig tartom a szemeit. - Én.
És ennyi. Nem több. Semmi több. Nincs több..
Ez indok??

- Ígyvan? - kérdéssel vegyes bólintással a szemeibe.
Ha nem...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

*Nézem ahogy végigtörli a homlokát és rájövök, ez ugyanaz a Deadman aki annak idején elhúzta a csíkot. Az aki az együtt töltött idő végén zavartan, mint egy kisfiú makogott majd elszelelt. Mos is zavarban van, pótcselekvések tárházát mutatja be, mert a cigi csak az első volt. Még nem értem miért ilyen, hiszen az élete a nagyközönség előtt zajlik, ott áll a színpadon sok ezer emberrel szemben, és nem minden riportert hajt el a fenébe, interjúk sora bizonyítja….persze, mert azt kell. Ahogy ő mondta. Én meg hülye banya nem könnyítem meg a dolgát, nézem őt ahogy ő szokott engem és hallgatok. Az álomnál azért felszökök a szemöldököm. Még senki nem álmodott velem, némi szünet után kiderül, hogy ő sem, mégsem. S megint a zavart homlok dörzsölés, láthatóan keresi a szavakat. Végül csak kijön belőle, először akadozva aztán egész jól belejön.A gondolataimat idézi és remekül, semmit nem hagy ki, viszont a végén az a kérdés sokkol. Szinte könyörög a tekintete, hogy igent mondjak. Miért ennyire bizonytalan? Szar érzés, elszégyellem magam, mert magamat okolom az ő bizonytalanságáért. Francba! *-Szó szerint? Nem. *Hülye vagyok. Csak most esik le miért olyan amilyen. Miért szófukar, miért nézi mindig a szemeimet. Önmagát keresi akit elveszített valahol a nagy dömpingben, s talán bennem vélte meglátni egy röpke pillanatra a megerősítést, hogy ott van még az a kisfiú akié a világ volt, aki a sarokban üldögél, mert a felnőtt valója elvette tőle a játék lehetőségét. Azt hittem egyértelmű vagyok. Annyi mindent kérdeztem tőle aminek semmi köze a mostani életéhez, és még a pszichiátert is fullban nyomtam, a lényeget pedig kihámozta, most mégis rákérdez. Elindulok a gurulós székemmel felé, félúton megállva arrébb teszem a macskát, majd megyek tovább, végül megállok előtte. A kezéért nyúlok, azért amelyikben nincs cigi és kitámasztom a karfán majd nekiállok felgyűrni a felgyűrnivalót.* -Szeretem a zenédet, hallgattam eleget. A színpad előtt csápolnék is….de ez nem az a hely ahol leborulok a művészeted előtt. Itt csak egy ember vagy aki…keveset beszél és majdnem kinézi a szemeimet és akinek mindegy mit varrok rá. Akinek egyetlen fontos emléke az apukájával eltöltött nap amikor nem fogtak semmit. Legalábbis halat nem. *Félmosolyt eresztek meg mikor felnézek rá.* -Aki még barátkozik a macskámmal és hajlandó nem meggyújtani a cigijét. Semmi reflektorfény, semmi megjátszás. Igen, törődöm veled és nem érdekel a kibaszott birodalmad. Hogy tetszett a szemem? *Témát váltok a végén, a fejemmel a lapockája felé biccentek, hogy tudja, nem az íriszeimre gondoltam. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#81Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Csüt. Aug. 03, 2017 2:37 pm

"Szó szerint? Nem."

A hangja visszacsapódik a hátam mögött a falon, de nem mozdulok. Még mindig csak őt nézem, a cigaretta a kezemben, ami valahol a térdeimen pihen, és...
Figyelem.
Azt is ahogy közelebb jön. Közeledik, de bennem nem érik meg újra a mehetnék. A futásnak már vége... Valamiért...
És őszintén, nem biztos hogy megtudnám mondani mi az.
És amikor már ottvan... Itt.. Én még mindig csak a szemeit bámulom.
Aztán le a kezemre, amikor az övéi érte nyúlnak.
Hagyom hogy felhempergesse a pólómat.

"Szeretem a zenédet, hallgattam eleget. A színpad előtt csápolnék is….de ez nem az a hely ahol leborulok a művészeted előtt. Itt csak egy ember vagy aki…keveset beszél és majdnem kinézi a szemeimet és akinek mindegy mit varrok rá. Akinek egyetlen fontos emléke az apukájával eltöltött nap amikor nem fogtak semmit. Legalábbis halat nem. "

És akkor felnéz.
Ahogy én is.

"Aki még barátkozik a macskámmal és hajlandó nem meggyújtani a cigijét. Semmi reflektorfény, semmi megjátszás. Igen, törődöm veled és nem érdekel a kibaszott birodalmad. Hogy tetszett a szemem? "

A szemeimbe néz, és én még mindig tartom az övéit. Néma csendben. Egy mosoly halovány árnyéka van rá esély hogy megjátszik a szemeimben, de az is lehet mindezt csak én képzelem oda. És ha nem....
De aztán csak egy kiadós sóhajtást engedek, és hátradőlök a székben.

- Többé nem fogok Rádrontani... - hosszú.. talán örökkévalóságig tartó szünet után. Még mindig őt nézem... A szemeit.. ha rám néz. Ha viszont nem... - Megígérem. - és mellé biccentek.
Ez.. az... amit a lehető legkomolyabban is gondolok. Piszkosul komolyan... Olyan komolyan mint még semmit.. soha.. ebben a tetves-büdös életben.
Túúl sokat jelent..
Akármi is legyen az amit...

- A szemeid meg bejöttek.. - húzódik vékony csíkká az enyém, vele egy mosoly is az arcomon, és némi szórakozottság is vegyül bele, mennyi.. eszement, idióta faszságot is körmölt ki a sajtó, amikor egy-egy fotó elcsattanva hasraütésszerűen találgatott.
Grid, egyenesen odavolt érte!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

* Mindig is én beszéltem többet, ez már rövid kis ismeretségünk alatt is eléggé egyértelmű, most is én mondok monológot, míg ő hallgat és figyel. Megint kinézi a szemeimet, eltekintve néhány pillanattól mikor a kezét s a kezemet nézi. Az arcáról nem sok mindent tudok leolvasni, példának okáért kíváncsi lettem volna arra mit szól ahhoz, hogy mennyi mindenre emlékszem abból amit nekem mesélt. Abból a kevésből, konkrétan mindenre. Mondjuk nem nehéz. De nem sokára végre látok egy kis huncutságot a szemeiben, vagy némi derűt, fene tudja. A sóhajtás viszont beszédesebb, mintha megkönnyebbült volna, egy egész hegyet sóhajt ki magából ami a lelkéről gurult le. Nekem meg egy mosolyra futja, egy halk nevetésre.* -Rám rontani? Pontosan mit értesz rám rontáson? Azt, hogy nem fogsz többé viharmód, bejelentés nélkül megjelenni, vagy azt, hogy nem nyomsz többé a falhoz a nyelveddel? Megjegyzem az utóbbi nem volt kellemetlen.*Érzem ahogy a szemem körüli nevetőráncok elmélyülnek, a mimikai izmaim pedig szélesre húzzák az ajkaimat. Tudom, hogy komolyan gondolta amit mondott, de nem is az a lényeg mire értette, hanem az, hogy hajlandó kommunikálni róla. A történtekről. De még mindig olyan értetlen mint egy gyerek.* -Örülök, hogy tetszenek a szemeim, de én arra gondoltam amit a lapockádra varrtam. *Nem sokszor mosolygott eddig, azt hiszem egyszer sem, ha mégis, akkor ez az egy olyan momentum amire nem emlékszem, viszont tetszik. Tetszik a felszabadult és örömködő Deadman.* -Ugye nem azt akarod mondani, hogy még meg sem nézted?*Na azért meg fogok sértődni. Nézek rá összeszűkült szemekkel, már előre készítve az orrom felhúzását. S csak most engedem el a kezét, hogy előkészüljek a következő varrásra, bár még nem teszek egyelőre semmit és még nem tudom mit rajzoljak rá. *-Csak azt ígérd meg, hogy nem fogsz többé szó nélkül elrohanni.*Ezt azért még szögezzük le, mert ezért is harapni fogok legközelebb és nem egy borsos számlát küldeni, amit egyébként szó nélkül kicsengetett az a Grid, akiről még mindig nem tudom kicsoda Deadman életében. Könyvelő, menedzser, sztárcsináló, lélek összetörő. Leginkább az utóbbi.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#83Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Vas. Aug. 06, 2017 2:54 am

"Rám rontani? Pontosan mit értesz rám rontáson? Azt, hogy nem fogsz többé viharmód, bejelentés nélkül megjelenni, vagy azt, hogy nem nyomsz többé a falhoz a nyelveddel? Megjegyzem az utóbbi nem volt kellemetlen."

Elmosolyodom. Csak valahogy jön belőlem, most mégse akarom útját állni.

- Nekem se volt.. kellemetlen... - tartom a szemeit - SŐT! - de ideje.. emlékeztetnem magam mit-miért teszek. Ezért a következőben megköszörülöm a torkomat.
Eltépem a szemem, és újabb kiadósat sóhajtok.

- Úgy értettem nem fogok... - pillantok fel vissza rá, vissza a kifektetett kezemről. - játszani. - és bólintok. És ez biztos. A legmesszemenőbbig biztos vagyok benne, még akkor is, amikor félreért.
Újra muszáj mosolyognom.
És nem véletlenül nem javítom ki..

- DE! Megnéztem.. - javítok - Másnap reggel. - napközben - Azthiszem.. - a szemeim gondolkodóba váltanak, az órák.. a napok... Van amikor minden annyira mindegy. De ez most nemis lényeges. Az ahogy ő is vált.

"Csak azt ígérd meg, hogy nem fogsz többé szó nélkül elrohanni."

És én elfelejtem minden korábbi gondolatom.
Ha volt egyáltalán...
Ezért csak bólintok.

- Meglesz!

Könnyelmű szavak...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

*Nehezen jön ki a vallomás, de én inkább a mosolynak örülök amit kapok. Ezek szerint nem vette a lelkére a poénos megfogalmazást, s nem mellesleg bizonyítékot is nyújt arra, hogy én sem csókolok rosszul. A nevetésem torokból kerül elő és nem tart sokáig, ahogy sóhajt, elnéz, majd megint vissza rám, komolyságot sugall. *-Köszönöm.*Bólintok vissza rá. Ennél többet nem tudok mondani, bármi is pattog közöttünk, azt hiszem most fektettük le a biztos alapokat. Komolyan veszem azokat akiket kedvelek és viszont kívánom tőlük ugyanezt, talán neki még nem volt része hasonlóban; hát most már lesz. Ideje, hogy valaki komolyan törődjön vele és azt érezze is. Ám ez kétirányú utca, nem szórakozhat felelőtlenül, velem ne tegye. Van az a lány akivel lehet, aki megelégszik egy kósza csókkal, egy estével, egy éjszakával, vagy csupán egy aláírással a fedetlen kebleire és sikoltozva mutogatja a barátnőinek, én nem az vagyok. Én is tudok csodálni, rajongani és örülni ha egy-egy nálam többet az asztalra tévő híresség észrevesz, de akkor is emberként tekintek rájuk nem pedig mutogatnivaló látványosságként. *-Na azért! Különben megharaptalak volna.*Másnap reggel….és még mindig nem tudom hogy tetszett neki, persze eddig is mindent harapófogóval kellett kihúzni belőle. Min csodálkozom? Azt viszont nem hagyom, hogy ezek után megint meglógjon előlem, nem kell sokáig győzködnöm, hogy a szavát vegyem.* -Úgy legyen. Ámen! Szemmel tartalak.*Mosolygom felé a fenyegetést és már készülök az újabb alkotásra. Alakul, alakul a fejemben, addig is kikerülnek az asztalkára az eszközök.* -Megint rám bízod vagy határozott elképzeléssel adtad nekem a karod az imént? Úgy értem, van amiről eszedbe jutottam?*Cseles, cseles a kérdés, hátha kihúzok belőle valamit a céljait illetően. Ha leitatom vajon többet beszél, vagy még jobban megkukul? Pakolás közben sem állok fel, a székemmel gurulok ide-oda, Diablo is felélénkül, mintha érezné, hogy a viharfellegek elrepültek. Deadman elé kerül a rumos üveg és az én poharam is, ha már nem várok senkit, akkor bulizzunk. A macskám kíváncsi, leül Deadman elé és merőn nézi. Esküszöm rosszabb mint egy vallató tiszt.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#85Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Szer. Aug. 09, 2017 6:17 pm

És nevet... Tetszik a nevetése.. Asszem. Mégis leragadok a ténynél, miszerint jobb lenne... nem eljátszani ezt a dolgot. Vagy inkább elfeküdni...
Akárhogy is, nehezemre esik... Talán...

A szavai viszont, meg ahogy a szemeimbe néz, sokkal könnyebbé teszik. Azthiszem. Szóval én is csak bólintok, megint, aztán jön az a véletlen szöveg, és a.. tetoválás??
Igazából semmi valótlant nem mondok, nem.. igazit, mert valamikor később.. már nem is emlékszem, mégis kimondom kereken. Kisss.. torzítással.
Mert komolyan TETSZIK!
A szavaira csak kóbor mosoly, de a következő már komoly.
Asszem...
Ám amit akkor mond, megkeseredik a számban az érzés..
"Ámen!"

De inkább kifújok.
Sokkal inkább mert újra a varrás a tét, és a kérdés!??

- Azt gondolom.. - szólalok meg rövid hezitálás után.. Vagy hosszú. - Megbízom benned! - és megint a szemei. Egy biccentés.. egy elnyomott sóhaj. De nem mert nehéz lenne a helyzet, sokkal inkább mert megint előkerül az a dög.
És engem néz...
Töltök a pohárba.. az övébe is, ahogy újra előkerül a rumosüveg, az üveg alja megkoppan azonaz.. izén, amin idetolta elém mikor visszarakom, de mire megemelhetné.. az övét, az enyém már benn is figyel a torkomon.
Visszakoccan a pohár.

- Megtennéd.. hogy elküldöd? - intézem csak fél szemmel a dögre. - Kérlek.. - és vissza rá.
Hogy miért? Ez a rész még az, ami nem most fog kiderülni részletekbe menően.
Talán egy másik alkalom...
Mert LESSSZ.. másik alkalom.
És ez mostmár biztos.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

*Egyre többet húzza el a száját ami mosolyt sejtet és ez tetszik. Jó úton haladok azt hiszem. Eddig kétségeim voltak, de már nincsenek, Deadman marad és vissza fog térni. Talán többször is. Olyan érzés ez mint a Kis Hercegnek a rókával és a rózsával. Jó érzés, nagyon jó. Csak akkor látok rajta változást amikor az „áment” emlegetem, véletlen volt, hogy pont akkor néztem rá és megláttam. Különös, aki nem vallásos csak átlép ezen a dolgon, tudom, mert van tapasztalatom benne, neki valami egészen mást jelent, valamit ami kellemetlen emlékeket ébreszt benne. Megjegyzem és megpróbálom még viccből sem újra kimondani. Megvárom míg kifújja magából a rossz érzést és visszaevezünk a korábbi jó kedvhez. Egy picit, amíg a bizalmáról erősít meg, aztán Diablo megint bekavar a képbe. Elmélázok ezen, és Deadman sóhajain, olyan sokszínűek de könnyű olvasni bennük, most épp a macska jelenlétét fájlalja, pedig nekem ő az életem. Mire eszmélek már tele van a poharam, az övé _megint_ üres. Elmosolyodom, nem azon, hogy megkér küldjem el a macskát, hanem mert talán sikerült egy újabb Habanero fant faragnom. Na persze, ezentúl kevesebb jut nekem, így gyorsan le is hajtom a magamét és lekoppantom a poharamat az övé mellé.* -Miért zavar?*Érdeklődöm, de még nem teszek semmit, csak akkor sóhajtok megadóan amikor hozzáteszi, hogy „kérlek”. Nézzük egymást merőn, én próbálom kitalálni mi baja a macskámmal, vagy úgy általában ezekkel a szeszélyes, királyos feelinggel működő dögökkel. Halványan felötlik bennem amikor a farkasszem nézést emlegettem, kezdem érteni miért csinálja és pont ezért nehezen szakítom el a tekintetemet az övétől, hogy Diablo felé forduljak. A macskám rám néz, majd vissza Deadmanre, mint aki ki akar valamit szuggerálni a másikból. Vajon _ő_ mit lát benne? Felállok, mert a macska nem kutya és nem fog egy vagy több szóra a helyére menni, pláne, hogy nincs helye, az egész szalon az ő felségterülete. Alá nyúlok két kézzel, és megemelem, szinte kifolyik a kezeimből. Ez az az állapot amikor valamit nagyon nem akar, jelenleg máshova menni. Elszórakozom vele egy kicsit.* -Áááá, sokba fog ez kerülni neked Deadman.*Néhány perces egyoldalú harccal sikerül úgy a karjaimba venni, hogy arrébb tudok menni vele, útközben a lábammal tologatom magam előtt a takaróját, és a szalon, Deadmentől legtávolabbi csücskébe sasszézok vele. Ott leteszem Diablot és megsimizem, eldobja magát, végre megint az övé vagyok.* -Féltékeny a kis piszok.*Megvakargatom a hasát, a nyakát, a füle tövét…még két perc és otthagyom. Addig Deadman árválkodhat a rumommal. Visszatérve hozzá leteszem magam a székemre és őt utánzom, vagyis merőn nézem a szemeit, a gondolatom picit mosolyogva.* -Rád varrom Diablot, hátha úgy jobban megbarátkozol vele.*nem gondolom komolyan, csak kíváncsi vagyok mennyire hozom rá a frászt ezzel. Miért utálja a macskákat? Nem kísértet, hogy féljen tőlük.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#87Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Aug. 14, 2017 9:50 pm

"Miért zavar?"

A szavai visszhangzanak pedig az előbb mondta ki őket. Ezért ráerősítek. Hogy miért?? Egyszerűen mert KELL!! Mert képtelen vagyok hogy tovább a szemeibe nézzek, hogy emlékeztessen...
..és itt zárok ki minden további gondolatot. Csakis őt figyelem.. a lányt, ahogy fogja magát és feláll, hogy eltávolítsa a nem kívánt jelenséget.
Hálás vagyok neki-érte.
Még annak ellenére is, vagy pont hogy azért ahogy harcbaelegyedik, és a nemkívánt érzés egyre erősebben kapar meg a torkomon. Ezért szemtanúzás helyett inkább újratöltök.
Mindkettőbe, de még nem csorog le a torkomon.

"Áááá, sokba fog ez kerülni neked Deadman."

Csak hallom, de nem reagálok. Csupán csak amikor a harc elül, a helyet némán-zúgó csönd veszi át, és alig telik néhány röpke percbe mire újra megjelenik az orrom előtt.
A szemeimbe néz.

- Rossz.. vicc. - az arcom nem mosolyog. Képtelen lenne, de megszívom az orromat és megint váltok.

- Ha nem vizslat, nemérdekel. - újra le a kezemre, aztán vissza a szemei. És megint a rum. Csak egy rövid pillanat és máris ott a kezemben a poharam.
De ezúttal megvárom őt...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

* Visszatér az ismerős Deadman, ami azt jelenti, hogy megint magammal beszélgettek, válasz nem érkezik, csak nézés, némi arcmimika, az is halvány és megint nézés. Csak egyszer tudnám meg mi jár ilyenkor a fejében. Egyszemélyes színdarabot adok elő macska kellékkel, s míg adok magamból egy keveset Diablonak, hogy ossza be az elkövetkezendő pár órára, addig Deadman engem néz, meg a macskát, és forgatja a gondolatait. Visszaülök hozzá, elcsattantom a poént amire várnék legalább egy halvány mosolyt, vagy affélét, esetleg egy arcrándulást…de semmi. Csak a jelzővel ellátott szó és egy kis orrhang, szaftos.* -Most, hogy mondod, talán nem is vicceltem. *Megszívom én is az orromat ahogy ő. De vicceltem. Csak néha vagyok olyan gonosz, hogy másra ráhozzam a frászt amiért bosszant. Deadman pedig kicsit bosszant, mert megint nem szól sokat. Hogy a fenébe ismerjem meg ha nem mond magáról semmit? *-Rossz a lelkiismereted, hogy nem tudsz egy macska szemeibe nézni? Azt mondják a Sátán is fél tőlük. Mondjuk…*Egy pillanatra az emlegetett felé fordulok, majd vissza Deadmanhez.* -Ha jobban megnézem is inkább hasonlít rá. Azért kapta a Diablo nevet.*Elkezdek pakolni, tűt, festéket miegymást. Amíg rakosgatok is tudok gondolkodni, némi időhúzás céljából. Most nem iszom, Deadmannek is jobb ha nem bódult állapotomban rajzolok rá akármit. Szóval, hol is tartottunk a macska előtt? Ja igen. Kérdeztem a terveiről, mire ő azt válaszolta megbízik bennem. A kis piszok, kitérő választ adott. Elmosolyodom, neki persze fogalma sem lehet min derülök, úgy kell neki. A festékek színei a fejemben tekergő tervekhez idomulnak, közben-közben felnézek rá.* -Szóval…megbízol bennem. Ezt a választ adtad, de volt egy másik kérdésem is és nem hagyom, hogy ne válaszolj rá. Tehát, volt valami amiről eszedbe jutottam? *Már körvonalazódik bennem a minta. Kesztyűt húzok és elmarom a karját, azt amelyiket nekem adta. Gondosan lefertőtlenítem kis kendőcskékkel. Lassan, hogy legyen ideje gondolkodni és válaszolni. Muszáj lesz neki, nálam nincs néma tetkó varrás. Törlés közben megkocogtatom a poharát, hogy igyon, hátha jobban megered a nyelve. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#89Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Szept. 05, 2017 6:18 pm

"Most, hogy mondod, talán nem is vicceltem. "

Hallom. A hangja karcos.. komoly. Mégis jól tudom csak szórakozik velem.
Remélem...
Még akkoris amikor kifiguráz.
Mindvégig csakis őt figyelem.

"Rossz a lelkiismereted, hogy nem tudsz egy macska szemeibe nézni? Azt mondják a Sátán is fél tőlük. Mondjuk… Ha jobban megnézem is inkább hasonlít rá. Azért kapta a Diablo nevet."

Megint beszél én meg újabb hosszú csönd után válaszolok. Nekem hosszú.

- Nem bírom ha bámul.. - köpök ki csak ennyit, nem többet, azt is csak résnyire nyitott ajkakon. Nincs kedvem róla beszélni... Nemakarok róla beszélni.
Most semmiképpen sem.

Örülök ahogy tovább lép, valahol belül, és ahogy kerül elő a cucc, a festék, meg a többi téma, a beszéde is hirtelen vált.
Észrevétlenül fellélegzek.

"Szóval…megbízol bennem. Ezt a választ adtad, de volt egy másik kérdésem is és nem hagyom, hogy ne válaszolj rá. Tehát, volt valami amiről eszedbe jutottam? "

A hang hallgat, legalábbis az enyém. Ő meg dolgozik, én pedig a kezemet nézem. Azt amilyen mesterien.. vagy csak annak látszó ügyességgel kezdi meg a műveletet, engem meg kezd érdekelni az egész. Még akkoris amikor megkoccan a pohár a látókörömből kiesve.

Észbekapok.. a pohár emelkedik. És csúszik is, ha ő nem iszik, végeztével az övéért is nyúlok, egyhuzamban a másik után, szinte levegővétel nélkül döntöm le.
Még mindig nembizserget az érzés.
De már kellemes.

- Nemtudom. - válaszolom aztán egyszerűen. Őszintén.. zsigerből jövően, hisz a képzet.. soha nem keres tudatos észérveket, az egész csak úgy jön magától. Mikor a legkevésbé se számítasz rá.

- Csak a fejemben voltál.. - nézek vissza rá. Ha rám néz, a szemeibe - Valahonnan.. - ráncolom a szemeimet és próbálom.. megfejteni az érzést. Még soha nem próbálkoztam vele... Még sohasem KELLETT!

- Talán a sok szöveged beette magát.. - a ránc kisimul, helyette belső, szorító nevetés késztet, de egyszerűen engedek csak egy mosolyra. Talán. Talán ha majd a messzibe vesznek a nyugtalanító emlékek, talán majd akkor minden jobb lesz.
Mellette jobb..
A legutóbb is jobb volt...
És még akkoris amikor ottvolt.. velem.

Még ha jól is tudom, nemigazán volt ő az.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

* Nehéz egy olyan emberrel aki nem sokat beszél, de úgy tűnik ez már így marad kettőnk között. Talán egyszer majd…amikor már a macskámat is bírja, megnyílik, jobban mint eddig. Hagyom Diablo témáját elsikkadni, nem mondom, hogy azért bámulja, hogy megismerje, hogy hozzászokjon, hogy tudja ő azért van itt mert…mert vele ellentétben engem nagyon is bír. Különben miért mászna bele a szemeimbe? Kezdem megszokni, kezd jó érzéssel eltölteni ez a figyelem. Míg pakolok a gondolataim sem tétlenek, azon jár az agyam, mivel lepje meg Deadmant, elvégre ennek az alkalomnak is különlegesnek kell maradnia. Számtalan minta, életkép, jelentéssel bíró motívum ugrik be, de mindegyiket elvetem. Talán….talán ez a mai nem a fejemből fog megszületni, talán kell hozzá egy látható kép amit átmásolok. Addig sem hagyom válaszadás nélkül, csendben bolyongani köztem és a rumos pohár között, bár néhány pillanatra azt részesíti előnyben. *-Ahhh, remélem nem szorítottam ki valamit.*Megy a somolygás az orrom alatt és jól esik, hogy őszinte a bizonytalansága ellenére és jól esik, hogy legalább egy picit beettem magam a gondolatai közé. Nem akarom azt hinni, hogy ez a „sok” szó amit hirtelen kaptam a rumtól van, de kétségtelen, jó ötlet volt. Halkan bár de felnevetek a hasonló gondolatfonálon amit rólam nyög ki.* -Többet kell beszélnem, akkor legközelebb hamarabb látlak. *Nem tudom miért akarom így, de ezt érzem és már most várom az újabb találkozást. Némasága ellenére is felpezsdíti a lelkem, vagy talán pont azért. Üdítő változatosság, általában én beszéltetem azokat az embereket akik a kezeim alá fekszenek, jó elveszni a gondolataikban miközben alkotok és ettől válik személyessé, jobbá, csodálatosabbá a nagy mű mire elkészül. Deadmannél fordítva van, vagy lesz. Elég ha a szemeimbe néz, nem kell sokat beszélnie, tele van érzéssel csak nem volt nálam bekapcsolva a vevő. Most bekapcsoltam és eszembe jut valami…valaki, régről. Ledobom a kesztyűt, előrehajolok egészen az arcáig és az egyik mutatóujjammal a kettő közül megbökdösöm a mellkasát.* -Tudod mit? *Mosolygok rá és persze nem tudja, honnan is tudná ha nem mondom el. Diablo is felszegi a fejét a fal mellől, érezhetően izgatott lettem, a gondolat a fülemig húzza a számat. Deadmannel lenni olyan mintha felülnék a hullámvasútra, bár tudom, hogy mikor melyik éles kanyar vagy lejtős rész jön, minden alkalommal másképp érzek. A kis kuckóba megyek és felforgatom a fiókos asztalt amiben a számlák és ki nem dobott reklámhirdetések között elfelejtett holmik rejtőznek arra várva, hogy kincsekké váljanak. A „tudom, hogy itt volt” és a „nem tűnhetett el csak úgy” igyekezete munkálkodik a kezeimben s mikor megtalálom, diadalittasan kiáltok fel. Kisimítom az összegyűrt újságlapot és visszaülök Deadmen elé. Valószínűleg azt hiszi megőrültem, vagy szimplán bekattantam, ha még sem, ugyanolyan bolond mint én.* -Borzasztó életük lehet azoknak az embereknek akik sosem őrülnek meg.

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#91Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Szept. 12, 2017 4:34 pm

Elmosolyodok.
Talán most már élesben, de ami a biztos, hogy nemsok ideig tart.
Aztán mégis..

- Semmi érdemlegeset. - csak dünnyögöm, de közben ellenállhatatlan a késztetés egy újabb mosolyra. Egy újabbra, ami ottragad, félig-hangerővel még akkoris, amikor már a karomon matató kezére figyelek.
Kellemesnek tetsző érzés.

Aztán meglep az ahogy vált. Nem ugraszt meg, nem is késztet védekezésre, csak bámulok, lefagyva az az eddig masszívan odaragadt mosoly.
A szemeibe nézek. Mostmár...
Tekintve hogy ő meg fáradhatatlanul bökdös a mellkasomon, és a szemeiből látszik..
..hogy készül valamire...

Te jóóó ég, mi a fenére készül!??

A tetszőleges ijedelem még mindig ottragadt a szemeimben, amikor hirtelen eltűnik.
Valahovaaa...
..ahonnan valahol a hátsó részlegből érzékelem.. HALLOM! Ahogy valamit nagyon matat.
Visszafordítom a szembefalra a szemeimet.
Miért olyan ismerős ez nekem?

Újratöltök... már a pohárba az ottmaradt rumból, ballal, egy kicsit mellécsorog a széle. De ez most nem az az állapot hogy felnyaljam, ezért csak a poharat figyelem, és eltökélt magabiztossággal emelem, olyan lassan, hogy a színültig töltött pohár még véletlenül se engedjen el többet, és mielőtt már ott, a számnál érzem, hirtelen ugrok elé.
És SIKERÜLT!

Aztán a diadalmat az a hirtelen üvöltés töri ketté..

- Esetleg magadra hagyjalak..? - kérdezem, nem is tudom miért, nem is tudom hallja e, de alig másodpercekkel később, újra megjelenik az orrom előtt.
Csak bámulom...

A karom meg ugye kinyújtóztatva fekszik azonaz.. izén...

- Hátmég akik elviselik őket... - ráncolom a szemöldököm. Megint.
Mi a fenét akarhat??

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

*Olcsó, kis könnyed humor és megmosolyogtatja. Gyakrabban kell élnem ezzel lehetőséggel, egészen más az arca tőle és ettől nekem is jobb a kedvem. Szóval mondhatjuk azt, hogy önző módon a saját előnyömre kihasználom, de valójában nem ilyen egyszerű. Viszont jó irányba haladunk, hacsak az első találkozásra gondolok, amikor úgy kellett egy szót kihúzni belőle mint egy bölcsesség fogat, és valószínűleg pont annyira is fájt neki, mostanra több mondatot is kaptam, persze van még hova fejlődnie. Az az ijedt arc amit vág, nagyon mókás, csiklandoz a nevetés, de inkább az izgatottságomnak engedek teret és nekiállok keresgélni. Mint a filmek lányszobáiban az első randi előtt, csak itt nem ruhák repkednek hanem papírok, Deadmanhez azonban csak a hangok jutnak el, lévén a függöny mindent jótékonyan eltakar. Kisebb káoszt hagyok magam után mire megtalálom a hőn áhított képet, kintről bizonytalan kérdés jut el hozzám, Deadman be van parázva. *-Dehogy! Ne merészeld!*Hangsúlyosan mély hanggal válaszolok, megjátszott nehezteléssel, emlékszem még amikor először itt hagyott szó nélkül. Hogy utáltam érte. Neki ez a specialitása, profi módon tud az emberből tátogó halat csinálni. Újra leülök vele szemben, immár egy képpel gazdagabban amiről még nem tudja milyen fontos szerepet fog játszani a mai napunkon. *-Te most rám célzol?*Széles vigyor ül az arcomon, egyre kerekedő szemeiből azt feltételezem, hogy fejben már azon gondolkodik, mennyire nem volt jó ötlet ma ide jönnie, de hálás lesz nekem amint meg tudja mit akarok. Az orra alá dugom a képet, Charles Bukowski portréját amit egy magazinból vágtam ki, de arra már nem emlékszem, hogy miért. Rég volt, de tény, hogy olvastam pár versét és volt ami tetszett. Azért kellett hozzá pár kupica rum, nem nézek az üvegemre, de feltételezem, hogy míg én odabent eltűnve kutattam a kincs után, némileg megcsappant a tartalma. Nem baj, minőségi ital, a kedvencem, ahogy Deadman is, szóval kezet foghatnak, már ha tudnak. *- Rokonlelkek vagytok. Ő kell rád. Tudom. Ide.*S mutatom a karján a pontot ahova terveim szerint az arc középpontja kerül majd. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

"Dehogy! Ne merészeld!"

Eljut. Hozzám... Mosolyt csal a képemre, de talán csak az üres pohárra mosolygok. Még azt az utolsó cseppet is felszívom...

Alig koppan vissza.. már a pohár, mire már megint ott ül az orrom előtt. Nem mondanám hogy meglep. Vagyis de. Ő.. meglep. Nem ezt az iramot szoktam tőle, mégse mondom hogy nem-kellemes meglepetés.
Belülről talán még egy vigyorgás is késztet, de sokkal jobban érdekel az hogy mire készül, minthogy csak úgy szabadon kiengedjem.
Ezért teli szemekkel csak rá figyelek!

- Ö.. nem. - ennyit még kinyögök. Biztosan kinyögök, mi..ELŐTT, vagy miután az orrom elé tolja azt a képet. A részlet már kiesett.
De ami a biztos hogy csak figyelem, és találgatok, ki és mi is lehet ez a fazon. Még életembennemláttam... Őt viszont most is látom, a szemeit, ahogy automatán fél szemöldököm megemelve csak várom a folytatást. Mert biztos van folytatás... Kell lennie. Mindig van folytatás, és aztán meg is szólal.

"Rokonlelkek vagytok. Ő kell rád. Tudom. Ide."

Én meg továbbra is csak bámulom. Az ujját.. a karomat.. a képet. És csak sokadikra vissza fel rá, nem mintha ellenkezésem lenne, de aztán...
Kellemesen hátradőlök a székben.
Leeresztek.

- Hát... ha a kisasszony ezt óhajtja.. - és már mosolygok. Nem tudom mikor került fel oda. A mosoly, de biztos hogy jólérzem magam. A légkör.. a nyugalom, és még a pia is, de legfőképpen.. Ő! Valamiféle áldozatos megváltást jelent nekem...

És fogalmam sincs róla hogy csinálja.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

-Szerencséd.*Korholom játékosan a válaszára, bár nem volt meggyőző, de betudom a zavartságának. Mert az és tudom, hogy miattam, mert nem szoktam ilyen hirtelen, ilyen rohangálós lenni. De néha kijön belőlem, amikor rátalálok a tökéletesre és most ez történt. Örülök annak, hogy itt van, hogy nem hagytak nyomot a történtek és sokáig gondolkodtam azon, hogy mit varázsoljak a felém nyújtott karra. De most beugrott, én meg a kis ficakba, hogy némi iratdobálós szertartással egybekötött kutatás után előhozakodjam a nagy ötlettel. Persze nem érti miért és kit, de majd elmondom menet közben és így lesz a rajzolásból kész történet. Lélegzet visszafojtva várom a választ, a beleegyezést, a mosolyt és ezek ebben a sorrendben meg is érkeznek, én meg végre levegőhöz jutok.* -Örülni fogsz neki, majd meglátod.*És én is örülök, már most, s míg előkészülök, megint jár a szám. Nálunk ez úgy is így megy, én beszélek, ő hallgat és remekül megértjük egymást.* -Nem ismered Bukowskit, majd mesélek róla. Szóval ő egy költő, kissé különc, vagy nagyon. Imád inni és büszke is rá. Azt mondta, hogy „A pia felemel engem. Anélkül átlagos vagyok. És én nem akarok átlagos lenni.” Persze tudom, hogy te nem iszol annyit mint ő, én sem, de teljesen egyetértek vele. *Ránézek, mosolygok, pakolok, készülök, mindezt olykor egyszerre, olykor külön-külön. Tetováltam már portrét, nem is egyet, de ez most különleges. Ennek én találtam történetet, embert, lelket. *-Nem tudok idézni a verseiből, képtelen vagyok megjegyezni verseket, de ha rákeresel majd rájössz. Bukowskit neked találták ki.

¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#95Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Csüt. Okt. 05, 2017 2:00 am

"Szerencséd."
Ezt még hallom. A többit is, és esküszöm, bővebben is szemügyre veszem a képet, próbálom.. megfejteni, megtalálni a mögöttes értelmet - vanneki?? - de lényegében az ő szemei a végállomás, vissza, és egy kérdés... ami lefogadom, megfogalmazódik a szemeimben.. valahol.. de helyette egy jóváhagyás válaszol.
Megbízom benne...

"Örülni fogsz neki, majd meglátod"

Megint mosolyra gerjeszt, az a.. lelkesedés.. vagy mi a fenének nevezzem, de egy büdös szót se szólok közbe, csak figyelem, ahogy beszél.. na meg ahogy nekikezd a művelethez. Kezd érdekelni ez az egész...
Vagy ezt már mondtam??

És ő csak szövegel...
Az a mosoly.. vagy akár már vigyornak is mondanám egyre inkább odaforr a képemre, de ő az akit élvezek. Talán...
És ha nem ígérem meg, nem is oylan régen, most tutira megcsókolnám!

Aztán hosszú szünet után válaszolok. Már ha az ő.. csőre nem szól közbe.

- Ha te mondod.. - de csak ennyi. Továbbra is csak mosolygok, és néma csöndben figyelem.
Akármit is tesz velem, most csak élvezem ezt a pillanatot.
Kifejezetten ÉLVEZEM!

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

*Van az a pillanat amit mindenki értékel egyszer, nekem is eljött. Amikor nem szól már sokadik várakozásra sem, tudom, meg fogom szokni és elég az ha legalább érzelmet látok az arcán válaszul. Ééés látok. Ott van, mosolyog, vidul, lelkes, bár ez utóbbi másban nem nyilvánul meg, de én tudom. Míg pakolok és egy időre kifogyok a szóból, a külső szemlélő számára úgy nézhetünk ki mint két, idétlen tini akik belevesztek a pillanatba. S valóban olyanok is vagyunk most, mert csak nézünk egymásra vigyorogva. Aztán csak eljutok oda, hogy érdemben is nekilássak Bukowski arcának Deadman karjára való varrásához, mielőtt azonban megejteném az első tintapöttyöt, még odamondok. *-Együtt fogunk verseket olvasni, jó lesz?*Ez olyan….innivaló kiköpéses mondat volt. Főleg _ahogy_ mondtam, mint egy szerelemtől fűtött kamaszlány, nem rég volt…mondom én, nem rég volt és még emlékszem rá, noha az én szerelembe esésem nem volt annyira romantikus mint a filmekben és körülbelül úgy végződött mint a Keresztapában, de meg tudom játszani. Aztán felberreg a tintás írószerszámom és megejtem az első pöttyöt, és a másodikat, sokadikat.* -Szóval Bukowskival, már nem a költővel hanem a versével, az első és azóta utolsó szobatársamnál találkoztam. San Diegoban volt, alig volt pénzem, szinte az egészet arra költöttem, hogy átjöjjek az ígéret földjére, muszáj volt közösködnöm. Egyébként nem volt százas a csaj, de rendes. Ő volt oda Bukowskiért. Nem akartam de mesélt róla, néhány részletet az életéből, és ő jutott eszembe amikor…rád néztem és megvilágosultam. *Igen, rájöttem. Deadman akkor is beszél amikor nem szólal meg, csak a szemeibe kell nézni és ha van egy alkalmas vevőd rá, akkor meghallod. Erre rájönni izgalmasabb volt mint eddig bármi más. Közben dolgoztam a karján, elképzeltem hova és mekkorát, fel voltam pörögve, berregtem, rajzoltam.*

¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#97Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Okt. 10, 2017 4:47 pm

Meglep. Maga a kijelentés, de a szemöldököm biztos felragad a homlokomra.
Verseket??
Hirtelen vigyorgás lesz rajtam úrrá, már-már nevetés, ahogy tudatosul a kép: én meg a versek. Kettesben...
Mondjuk a kettes ellen úgy alapvetően nincs ellenvetésem, ahogy a többihez sincs, csakúgy..
... valami azt súgja megtaláltam az ékkövemet.
És valamiért kellemesen eső érzés.

- Poétaként még úgysem szerepeltem, de... mit árthat.. - vigyorogva megrántom a vállamat, vagyis csak imitálom, mert a kezeiből nemakarom kitépni a kezemet, de aztán csak csendben hallgatom a berregést.
Még akkor is, amikor újra beszél...
Csak figyelem. Minden ízében, a hangját.. a kezeit, néha a szemét, innen. Most fog meg először az a csillageső a szemei mellett, annyira.. hogy hosszú másodpercekig szemlélem.
Csak a szöveg végeztével mosolydulok újra el.

- Nem lehetett egy lehengerlő élmény. - és mosolygok. Őszintén, a szemeibe, már ha rámnéz. Ha nem, akkor továbbra is csak a karomat figyelem.

És a rajta ügyködő kezeit.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 809

Deadman& Sapphire

*Jó úton haladunk, hogy felépítsünk egy tartós barátságot, még nem sok időt töltött nálam, de azt hiszem, már most hiányozna ha nem lenne. Biztosan kitalálnám magamnak. Szeretem ugratni, tudom, hogy nem nagy versolvasó, inkább írja azokat, én is élvezem azokat a dalokat amiket összehozott és kedvelem a hangját is, akkor legalább többet hallom. Jó nézni a korábbi búskomos ábrázat után a vigyorgósat, nem hiszem, hogy megválthatom a világát, de talán egy kis felszabadult jókedvet csempészhetek a mindennapjaiba. *-Nem árthat, én mondom neked, de ha akarod, el is énekelheted. *Visszavigyorgok, naná, az én kedvem is alakul és most, hogy már tudom mit és miért fogok rámintázni, a lelkes izgatottság lesz rajtam úrrá. Ez azt jelenti, hogy nekiállok dolgozni és beszélni, azért hagyok némi szünetet, nem a hatás kedvéért hanem, hogy ha mégis arra vetemedne, hogy válaszol, hozzáfűz, legyen lélegzetvételnyi ideje. És, nem sokára azt is elérem, hogy ironizáljon, meglepve nézek fel rá, de csak mosolyt látok.* -Mire gondolsz? A lakótársra, vagy a megvilágosulásra? A lakótárs tényleg lehengerlő volt, hetekig tartott mire kigyógyultam belőle a költözésem után. A megvilágosulás viszont jó volt! Tudod olyan érzés mint amikor kibontasz egy ajándékcsomagot, vagy napokig gondolkodsz valamin és végre rájössz, megkapod a reggeli első kávédat, nap végén a megérdemelt lazítós rumot…kérsz még? Amikor helyére kerül egy elveszett puzzle darabka, vagy egy lego. Egyszóval felemelő! És akkor még nem beszéltem a…….*számtalan összehasonlítási alap jut eszembe, és mind meg akarom osztani vele, közben a kezem is jár nem csak a szám, és remélem az utóbbi is hagy annyi nyomot maga után mint a kezem, és ha csak nincs mondanivalója, engem nem lehet lelőni.*

//És csak mondja, és mondja és mondja hihihihiii

……Akkor legyen ez egy záró a részemről, elmesélheted a gondolataidat, úgy is kíváncsi vagyok rájuk. Folyt. Köv. amit már elkezdtünk, ezt viszont köszönöm, mert nagyon élveztem!!! :je!: hug

//

¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#99Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Csüt. Okt. 26, 2017 1:57 am

Csak löki az imát sorban, mintha kötelező lenne, és nekem fel se tűnik már amikor vigyorgok. Amikor már nem kényszerből vigyorgok egyszerűen csak jön magától, és valahogy... felemelő egy érzés.

Eszembe jut korábban, ott kinn az ajtóval szemben, az órák amit csak ott állva és nézve befele eltöltöttem. Féltem. De magam se tudom mitől, és most már annyira, oltári hülyeségnek tűnik az egész.
Újra rám néz, én meg megint vigyorgok.
Fogalmam sincs hogy váltja ezt ki belőlem és legfőképpen miért. Mivel...
De ami a biztos, hogy egésssz... üdítően telt el az egész este. Vagggy nap, vagy akár lehet egy teljes éjszaka, teljesen mindegy. A külsőségek... Elveszett.. Erre a rövid, néhány röpke percre, nem számítanak a körülmények.
Üdítő egy érzés...
Felemelő..

Üdítőbb mint bármi az elmúlt években.

És azthiszem ezt szeretni fogom...

FIN

Folyt. köv.. MOSSST!!! Wink