Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
#1Tárgy: Zsaruvér és Csigavér Pént. Szept. 03, 2021 7:11 pm
Zsaruvér& Csigavér
*Kiabálásra ébredtem, ami önmagában véve is meglepő volt, tekintve, hogy a szalon kanapéján feküdtem. Sötét volt, csak a kinti szűk utca lámpáinak gyér fénye hatolt át a leengedett roló résein, csíkokat festve a padlóra. Valami nem volt kerek, ezt már akkor éreztem amikor kipattantak a szemeim. Eltekintve attól, hogy otthon kellett volna lennem, valahogy a szalon árnyai nem olyanok voltak mint ahogy megszoktam. A kiabálás csak nem halkult el, visszhangzott az utcán és egyre közelebbről hallottam. Felemelkedtem a kanapén és míg a szemben lévő ajtó és ablak üvegén át próbáltam kilátni az utcára, a roló miatt csak részletekben, a fejemben megfogalmazódott néhány gondolat. Az egyik az volt, hogy túl sokáig voltam bent és pont olyan vendégem volt aki hangos, sokat beszél és néha egész komoly dolgokba bele tud mélyedni, szükségem volt pár percre, hogy lehiggadjak és lecsendesítsem az elmémet miután elment. Ennek eredménye azonban az lett, hogy szépen elaludtam a kanapén. Szerencse, hogy bezártam az ajtót és leengedtem a rolót, igaz nem zártam össze a lemezeket, de nehezebb volt a belátás és lehet, hogy ennek is köszönhettem azt, hogy senki nem akart, vagy tudott bejönni. Arra viszont nagyot ugrottam, én is és a szívem is, amikor az ablak üvegén valami csattant.* -Basszus! Mi a franc?! *A kezemet automatikusan a szívemhez kaptam és fojtott hangon morrantam fel, csak azért, hogy a saját hangomat is halljam. Két tenyeret láttam, ami tovább haladt tapogatózva az üvegen, egészen az ajtó kilincséig. Miután hiába rázta azt, akkorát ütött az üvegre, hogy azt hittem be fog törni. Teljesen leblokkoltam, ültem a kanapén és az ajtóra meredtem, a sötét alakra aki az üveget verte, majd láttam néhány árnyat a kínai kajálda felől a sötét alak felé futni, végül mind ahányan voltak eltűntek a főút felé. A csend azonban csak nem akart betörni az utcába, a kajálda felől visítozást hallottam ami szimpla kabálás vagy beszélgetés is lehetett, a kínaiak aztán tudnak magas hangon beszélni. Egy szavukat sem értettem, de a kíváncsiságom lassan felülkerekedett a kezdeti ijedtségen és felálltam a kanapéról, az ajtóhoz mentem és két ujjal szétfeszítettem a roló lemezeit. A frász jött rám újra, mert egyrészt az ablaküveg szemmagasságban véres volt, másrészt a kajálda tulaja nézett velem farkasszemet. * -Ó, baszki! *Tócsányira kerekedtek a szemeim, a róló két lemeze hangos csattanással ugrott vissza a helyére ahogy elengedtem. Hátraléptem és azon agyaltam mit csináljak. Nem jó, hogy Csinhualiakárki meglátott, mert ha gáz van és kijönnek a zsaruk, akkor engem is elővesznek és nem tudhatom biztosan, mennyit ér Freddy bá zöld kártyája és letelepedési engedélye. Nekem aztán hiába mondja egy zsaru, hogy ő nem a bevándorlásiaktól van és hóttra nem érdekli milyen papírjaim vannak, nem hiszem el. Jobb ha minél távolabb vannak tőlem. A szalonban minden sötét volt, elléptem az ajtótól és megpróbáltam a függönnyel eltakart kis mosdóban megbújni. Hátha azt hiszik, hogy nem vagyok itt. Senki nem tudja biztosan, hogy van-e hátsó kijárat – amúgy nincs – de akár ott is elhúzhattam a csíkot. Csin bácsi sem szereti a zsarukat, persze az üvegen száradó vér sok jót nem jelent, lehet az már neki is sok és mégis úgy dönt, hogy kihívja a zsarukat. Akkor nekem reszeltek. Megtalálnak holnap is. Azért még reméltem, ha benéznek nem látnak és talán egyik zsaru sem beszéli sem a mandarint, sem a kantonit, sem más nyelvjárást amin Csin bácsi karattyol, és ő sem tanult meg angolul a számoknál többet, amin kaját lehet rendelni. *
A mai nap sem volt könnyebb mint a többi. Az asztal tetején várakozó aktahalomból ma sem sikerült érdemben lefaragni, pedig becsületemre legyen mondva a mai napot sem lébecoltam el. Csak hát... egyesek azt mondják alaposabb vagyok mint más, a főnökök azt hogy lusta. Ember legyen a talpán aki képes itt a megfelelőn teljesíteni, de én már rég nem görcsölök ezen.
Lehúzom a székem háttánlájáról a szinte már odaragadt zakómat, minimum olyan este hét lehet, de az is lehet már kilenc. Reggel 6 óta benn vagyok... Hosszú nap, néha ilyen is kell, de az utóbbi időben már kissé túlsokra húztam a túlórákat. Csak mert iszonyúan piszkál ez az ügy.
Az elhatározás minden este nehéz. Amikor már azt hiszed a következő sorokban megleled az igazságot, valami használhatót, amit bizonyítéknak vehetsz, akkor jön el újra a mélyrepülés. Minden egyes nap feladom.. Aztán másnap kezdem elölről az egészet, de nem hagy nyugodni a tudat. Már csak olyan kevésen múlott...
- Hé, Hadnagy! Fejlemény van! - robban be Peters akkor, szinte a fal adja a másikat, ahogy nekivágódik az ajtó. - A kínai kajálda a nyugati negyedben. A PÉNZMOSÓ! - részletez, mikor első pillanatomban azt se tudom hol is vagyok. - Bejelentés jött, hogy lövéseket hallottak! Egy szemtanú látta a személyleírás szerint Corey Murphy-t egy lyukkal az oldalában eliszkolni.
Az álom a szememből azonnal kiesik, már vagy 2 hónapja hajkurásszuk ezt az ügyet, és rohadtul nem akart a fickó felbukkani. Valahol piszkosul jól berakta magát.
- Menjünk! - fogok erősebben a kezemben fityegő kabátra, és azonnal követem Peterst.
A kocsim alig parkol valamivel a helyszín közelében. A rádióból kitűnik hogy itt nagy a móka. Nemsok ilyen hangos ügy csapja fel a fejét Vegasban az utóbbi időben, így mindenki a körülményekhez mérten feszeng. És amint csapom az ajtót a hátam mögött, megcélzom a közeli üzletet.
Át a szalagkorlát alatt, Peters már rohan is az irányomba hogy jelentsen.
- Megtalálták... De elkéstünk. - és ez az a mondat, amit a legszívesebben ne hallottam volna meg. Éles bizonyíték, hogy megintcsak kútba fúlik minden. Megint ők voltak a gyorsabbak...
- Mit találtatok.- kérdezek, de közben tartok továbbra is irányba Peterssel.
- Alig 2 utcányira. Egy sikátor. A kukák mögött. Egy lyuk az oldalán, mint ahogy a bejelentő is mondta, és valószínűleg később kettőt kapott fejbe. Esélye sem volt.. - hallom az ő hangján is az elcsüggedt színezetet, mind szerettük volna megtalálni őt. Az utolsó esélyünk volt.
- Köszönöm. - engedem el, és tovább tartok a helyszín fele.
- Mennyi ideje történt? Kikérdeztetek mindenkit?? - Nicholsonhoz fordulok, aki bőszen jegyzetel, és alig egy pillantást vetek a holttestre.
- Ketten voltak. Azt mondják. Nem látták az arcukat, maszkot viseltek. A vendégek szerint hirtelen törtek be az üzletbe, célirányosan a fickóhoz léptek, és amikor az ellenkezett, egyszerűen belelőttek, de sikerült fellöknie az egyiket. Eliszkolt, de úgy néz ki nem jutott messzire. - néz le a szétrobbantott fejű testre, amit biztosra veszem, hogy üzenetnek szántak. Így már senki nem fog tanúskodni az ügyben, bármi is az amit ajánlunk. Patthelyzet. És ez csak egyre rosszabb..
Nagyot sóhajtva visszafordulok az üzlet fele, hagyom a halottkémet dolgozni. Szemmel szemrevételezem a terepet, rég voltam már terepen, de ezt az ügyet egyszerűen képtelen vagyok elengedni. Annyiszor kicsúsztak már...
- Hé, Ramirez! Mindenkit kikérdeztetek!?? Kerestetek kamerákat?? Térfigyelőket?? Az az üzlet ott pont szembe van az étteremmel, kerítsétek elő a tulajt, kérdezzétek ki, hátha tart kamerát, jó lenne ha legalább egy felvételünk lenne, bőrszín.. magasság.. ruházat, BÁRMI!! - utasítom - Rohadtul meg fogjuk ezt szívni ha semmi sem maradt.. - motyogom ezt már csak az orrom alatt, de ezt éppenséggel már nem neki szánom. Csak már érzem az újabb fejmosást az értekezleten... Még a végén repülök vissza LA-be..
Kihúzok egy cigarettát, az öltönyöm zsebéből és az ajkaim közé teszem. De nem gyújtom meg.. Gondolkodnom kell, és rendre megfordulok lassan a tengelyem körül. Az a kirakat nem hagy nyugodni. Ott valamit látok, és ahogy kikapom a számból a cigarettát és lassan közelebb lépkedek, a villódzó fények keltette sziporkázó csendben, erőltetni kezdem a szemeimet.
- Adja csak ide.. !? - az egyik épp elhaladó járőrtől kérem el a lámpát, és azonnal odavilágítok. Vér. Kétség sem férhet hozzá, ezért azonnal hátrakiáltok.
- HÉ! Ebből is vegyetek mintát! Hátha valamit találunk. - bevilágítok. A néma-csönd kirakaton túl, alig valamit látok, de aztán hirtelen mozgásra leszek figyelmes.
- Itt van valaki! - kiáltom, és azonnal a fegyveremért nyúlok, ahogy hátrálok.
- Jöjjön KI! Itt a Las Vegasi Rendőrség! Azonnal jöjjön ki, vagy tüzet nyitok! - tartom a fegyvert az üveg fele, másik két járőr is követi a példám, fedez, és csak csendben várjuk amíg az a valaki kikecmereg. Ha nem teszi, a nyomozás akadályoztatásával kell szembenéznie. Akárhogy is.. KISZEDJÜK!
_________________
don't forget what you've sworn
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 810
#3Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Szer. Feb. 09, 2022 10:25 am
Zsaruvér& Csigavér
*Nem tudom mennyi ideig gubbasztottam a kis ficakban, de már elzsibbadtak a lábaim. A sarokban, a falnak támasztott háttal álltam fel, hogy némi vért pumpáljak az ereimbe. Rossz ötlet volt. Mondjuk már az is, hogy sokáig guggoltam mozdulatlanul. A lábaimba milliónál is több tű karcolt bele és zsibongott mint az istennyila. Számra szorított kezeim mögött jajdultam fel hangtalanul, majd nemes egyszerűséggel beleharaptam a hüvelykujjam párnájába. Odakint nem volt csend, de már a szokásosra halkult, megkockáztattam, hogy kikukkantsak a függöny mögül. Több fény volt, mint szokott. Csin bácsi fényreklámját már megszoktam, de az piros volt leginkább, most viszont fehér fények villantak itt-ott, vastag fénysávok pásztázták az utcát, vagyis a zsaruk megérkeztek és még nem mentek el. Ez nem jó. Addig itt kell maradnom, míg el nem mennek és bíznom abban, hogy Csin bácsi nem árul el, vagy nem is értik mit mond, esetleg a szaruk megelégednek azzal, hogy megvizsgálják az üvegemen a vért és nem akarnak többet. A szalonban sötétség volt, ergo senki nem gondolhatja azt, hogy bárki is bent van. Épp csak arra nem gondoltam, hogy a roló lemezei között belátni, mert a kinti fény engem is megvilágít és árnyékot vetek, a mozgás pedig felfedi az ottlétemet. A felcsattanó hangra összerezzentem, elnyomtam egy szitkot és az ajtóhoz léptem. Bármennyire is nem akartam zsarukkal találkozni, nem vártam meg, hogy még egyszer szóljon, mert az mindig gyanús. A kulcs fordult a zárban, elfordítottam az ajtógombot és lassan kinyitottam az ajtót. Kipillantva azt láttam, hogy hárman is fegyvert fognak rám. * -Oké, nincs nálam fegyver, ne lőjenek! *Hangom kissé remegett, de nem attól a félelemtől amit a nagy cirkusz alatt éreztem, hanem attól, hogy nekem most reszeltek. Lassan léptem ki felemelt kezekkel és hunyorogva néztem körbe a most szinte fényárban úszó utcán, ami egyébként sötét szokott lenni. Megálltam az ajtóban, féllépésnyire a küszöbtől. Reméltem, hogy nem kell a földre feküdnöm, bele a mocsokba, mert sajnáltam volna a szép, szürke felsőmet. Most van rajtam először, ne kelljen már kidobni.*
#4Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Csüt. Feb. 10, 2022 1:11 am
Halk neszezés hallatszik, mintha egy kulcscsomó zörgése lenne, és az ajtó kitárul. Egy nő áll ott. Nem maszkos, és nem is tűnik elkövetőnek, még ha láttam is én már sokmindent. Nincs okom azt hinni hogy köze van az ügyhöz.
- Engedjétek le.. - ezt csak a hátteremnek, és én is leengedem a fegyvert.
- Kérem jöjjön ki. - azzal elrakom, vissza a tokba, hogy közelebb léphessek.
- Szeretném mindvégig látni a kezeit. - figyelmeztetem, ahogy ha nem ellenkezik, a fénypászmák kereszttüzében megközelítem. Persze a háttérben a járőrök még biztosítva fedeznek. Már leengedett fegyverekkel.
- Miss... - hagyom félbe - Bemutatkozna kérem? - már teljesen az orra előtt állok meg, belátást engedve a hátteremnek, ha mégis valamivel próbálkozna. Az ösztön azt súgja nincs mitől félnem, de a tapasztalat sem alszik, volt már hogy villantak a kések, és akkor csak te magad vagy. De régen is volt az már...
- Kérem árulja el mit keres itt. Miért volt az üzlet sötétjébe bújva. Látott valamit? - túl sok a kérdés, de szomjasan minden információra nem célom az időt pazarolni. Minden egyes átkozott perc az ő malmukra hajtja a vizet. És minden egyes elhanyagolt beszámoló, segít hogy az ügy lehetetlen véget érjen. Nem adhatjuk ilyen könnyen fel.
_________________
don't forget what you've sworn
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 810
#5Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Csüt. Feb. 10, 2022 11:19 am
Zsaruvér& Csigavér
*Kicsit hunyorgok mikor kilépek a sötétből az erősebb fényre, de szerencsére nem oylan zavaró, nem pont a szemeimbe világítanak. A pasi aki hozzám szól, kissé kócos és épp olyan megviselt, mint aki átdorbézolt egy éjszakát, de a fátyol mögött még jóképűnek is mondanám, ha ilyesmin járna az eszem. Azonban feltett kezekkel, leengedett de készenlétben tartott fegyverek kereszttüzében az ember lányának nem pasikon jár az esze. A felszólításra kijjebb lépek de a kezeimet nem teszem le, bár csak annyi hangzott el, hogy látni akarja mindkettőt, biztos ami biztos. Körülnézek az utcában, rendőrök kolbászolnak mindenfelé, meg a nézelődők, akiknek nem örülök. A jelen helyzet rontja a renomém, nem mintha az utcából bárki is hozzám járna, de sosem lehet tudni, mikor keltik az ember rossz hírét, főleg Csin bácsinál. Aztán a pletyka úgy terjed mint a futótűz. * -Oké. Látja. Nem csináltam semmit és nincs nálam fegyver. *Mondom ezt kicsit rekedten, még nyelni sem merek. A francba, hogy ezeket pont ide ette a fene a véres fazonnal együtt, hát kellett ez nekem? Nem! Úgy hiányzott, mint ventillátornak a szar. * -Gloria. Gloria Salinas. *Mondom a nevem és nem teszem hozzá, hogy sokan csak Sapphire-nak szólítanak és nem véletlen a szerény felirat az üvegen. Épp csak leheletnyit lépek hátra mikor betör a személyes terembe azzal, hogy pont az orrom elé áll. A kérdésre viszont már feltartott kezeim egyikével mutatok a mögöttem lévő üveg kirakaton látható betűkre. * -Sapphire. Engem hívnak így és ez az én szalonom. Mármint csak bérlem a helyiséget, de az enyém a…bolt. *Kissé degradálom a szalont bolttá, de kicsire nem adunk, minden jogom itt lenni, akár sötétben kucorogva is, ha úgy tartja kedvem. * -Letehetném a kezem? Elég kényelmetlen így beszélgetni. *Nem válaszolok a kérdésre, előbb a kényelmemet szeretném biztosítani, persze ha nem, hát nem. Akkor kénytelen leszek felemelt kezekkel válaszolni, de akkor kelletlenül. Így vagy úgy, de megtörténik.* -Már zártam és lazultam egy kicsit, tudja az utolsó vendégem meglehetősen energiavámpír volt, kellett fél óra, hogy kifújjam magamból. Aztán….kiabálást hallottam és valaki megütötte az üveget….te jóég! Basszus! *nem kellett volna hátrafordulnom, de önkéntelen volt a mozdulat, mellyel a kirakat felé fordultam a szavaim közben. Megláttam a vérfoltokat és rosszabbul nézett ki, mint gondoltam. Tutira nekem kell majd lemosnom! Ha nem engedhettem le a kezeimet, akkor azt most megteszem, a látvány elborzaszt és ez minden mást felülír. *
Elhangzik egy név. Nekem nem mond semmit, de Nicholson a háttérben már keresi is a rendszerben. Nincs priusza. Ezt csak egy fejbiccentéssel jelzi amikor felé tekintek, és azonnal csitul a háttérben az őrség is. A helyükre kerülnek a fegyverek.
Elhangzik a helyszín is, az üvegen feszítő feliratra figyelek, és valóban. Igaza van, tényleg nem tűnik gyanúsnak, semmiben.
- Persze.. tegye csak le.. - engedélyezem, elvégre azonosítottuk, nem szükséges tovább a feszített készenlét. Kényelmes távolságot engedek.
- És mondja.. látott vagy hallott valamit ezeken kívül?? Hány hangot hallott?? Látott valamit... valami ismertetőjegyet.. vagy bármit ami szokatlan volt... Kamerája nincsen? - pillantok fel az üzlet teteje fele, bár világító pöttyöt sehol nem találok, mégis, hátha valami rejtett részlegen. Nem szokatlan ez Vegas külső-nyugati részén.
Csak még nem elég helyen alkalmazzák...
_________________
don't forget what you've sworn
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 810
#7Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Hétf. Feb. 14, 2022 7:13 am
Zsaruvér& Csigavér
* Figyelem minden pillantását ami nem felém irányul, látom, hogy elnéz mellettem az üvegen lévő feliratra, aztán vissza hozzám. Nagy megkönnyebbülés amikor letehetem a kezeimet, így viszont nincs mit csinálnom velk, hát a nadrágom zsebeibe dugom mindkettőt. Aztán csak magyarázom, hogy mit csináltam, de végül amikor hátrapillantok megint a kirakatüvegre, meglátom a véres kézlenyomatot. Észbekapok és bocsánatkérő pillantással méltatom a rendőr urat. Nem mosolygok, pedig ha most nem hivatalos minőségben találkoztunk volna, jobb kedvemben biztosan kedvesebb lennék vele. Azonban még mindig tartok attól, hogy megkérdőjelezi az itt tartózkodásom jogát, mármint az országban. De ha így lesz, egy petákkal sem tartozom Freddy bának, de még Dexnek sem, ha tényleg igaz amit mondott és leválasztott az öregről. Sok kérdés hangzik el, de a legutolsóra válaszolok, kissé erőltetett de annál őszintébb nevetéssel. Kibukik belőlem.* -Kamera? Itt? Ez nem az a hely. Itt jobb szeretik ha semminek nem marad nyoma. Nézzen körül. *S mutatok egy utcányit a kezemmel az egyik irányba, de igaz ez a másik felére is. * -Le van engedve a roló, sok mindent nem láttam, csak hallottam a kiabálást és a lövéseket, aztán valaki összevérezte az üvegemet, amikor kikukucskáltam, Csin bácsi nézett velem farkasszemet. Csak annyit láttam előtte, hogy a kajálda felől pár árnyék a véres kezű után siet, de nem tudom kik voltak. Lemossa ezt valaki nekem? *A lényegre térek, a saját bajomra, a véres üvegre. *
Nagy sóhajt eresztek el. Ez mondjuk való igaz. Ez a rész.. - egy picit sem megondolva nézek végig az utcán fel és aztán le - ez nem az a térség ahol nagyon is csípnék a rendőröket, így érthető ha nem elsőrendű a digitális jelenlét. Bizonyíték.
- Tudja Miss... - nem véletlenül nem mondok nevet, talán el is felejtettem. - Mi a rendőrség vagyunk nem takarítószolgálat. - alig egy mosoly árnyékát eresztem el, de aztán térek is vissza hivatalos hitvallásba. - De ez itt most tetthely. Vagyis egy része. Kérem hogy azonnal szedje össze a személyes dolgait, egy munkatársam felügyelni fogja ebben - és mutogatok is a hátam mögül az egyik járőrnek, hogy segítse a hölgyet. - Az üzletét viszont határozatlan ideig lezáratjuk. Amint lezajlanak a vizsgálatok, újra megnyithat. Ne aggódjon emiatt. - biccentek rá, de csak a szokásos megnyugtató jelleggel teszem.
- Mindezek mellett szükségem lesz Önre az őrszobán, hogy aláírja a tanúvallomását. - ez az alapeseti eljárás. - Szóval most megkérem.. - intek a tárva nyitott bejárat fele, ezzel mintegy kérlelem.
- Itt meg fogom várni Önt. - Nem pont itt, nem teljesen tétlenül, de az a legegyszerűbb ha én magam viszem be. Nekem itt valami gyanús. Mintha többet tudna a nő, csak egyszerűen félne. Muszáj lesz ezt kideríteni...
* A nagy sóhaj arról árulkodik, hogy leesett neki végre, itt ma nem arat babért. * -Salinas. *Készségesen kisegítem a nevemmel, bár lehet, nekem még furcsább ezt hallani, elvégre jobbára Gloriának hívnak, vagy Sapphire-nak, a Salinast olyan régóta nem hallottam, a Miss-t meg pláne. Még Mrs. Kowalski sem szólít így és ügyfélszolgálatra be sem teszem a lábam. Ami azt illeti a rendőrségre sem. * -Valahogy sejtettem. *Jegyzem meg nem minden él és irónia nélkül, hogy nekem kell majd letakarítani más mocskát, vérét, nem beszélve a bélyegről ami a szalonomat érte. A folytatás azonban már sokkal komolyabb, és nem is számítottam rá. Ha nem tudok semmit, nem kérdeznek többet, ez a „törvény” íratlan és elfogadható, nem mellesleg nagyon igyekeztem nem szem előtt lenni, ezt most szétcseszte a két gyilokmester. Az első három mondatnál még csak oldalra ejtem a fejem és úgy nézek fel a pasira, bár a gyanú már befészkelte magát az agyamba, de még élek a reménnyel, hogy csak most kell hazamennem, hogy ne zavarjam a nyomozást. Ez még oké is lenne, megértem és amúgy is végeztem mára, lelki szemeim előtt egy kád fürdő és egy pohárka Habanero lebeg. Azonban mindez egyetlen pillanat alatt durran ki és foszlik szerte, akárcsak a szappanbuborék. Szemeim tócsányira kerekednek, kezeim a zsebeimből a csípőmre ugranak és picit előrehajolva vonom kérdőre a zsarut.* -Miiii?! Határozatlan időre? Maguk olyan lassan dolgoznak, hogy addig éhen halok. Nekem meg kell élnem valamiből, csak ez az üzlet van. Ha lemondom a vendégeket, máshoz mennek. Tudja maga milyen nehéz egy jó ügyfélkört összehozni? Szó sem lehet róla! *A feketeleves ezután jön. Megfeledkezve magamról emelem fel a kezeimet, mint amikor korábban megadásra szólítottak fel, csak nem olyan magasra, inkább védekezőn. * -Az őrszobára? Kizárt. Most? Soha! Én ma már csak egy forró fürdőre vágyom és egy italra, nem egy bűnözőkkel teli oroszlánszagú őrszobára, tele zsarukkal. Már bocsánat! *Miért nincs másik kijárata a szalonnak? Leléphetnék. Persze mi értelme volna, megtalálnak, holnap reggel itt dekkolnának a szalon előtt. Cirkalmas káromkodást engedek meg magamnak, szigorúan gondolatban, de tapodtat sem mozdulok. *
- Salinas.. - biccentek rá a kiegészítésre. Elvégre annyi nevet olvastam ma a jegyzőkönyvekben, hogy belefér egy kis nyelvbotlás.
A hirtelen feltörő személyes jellem viszont abszolút nem ér váratlanul. Egyrészt megszokás, másrészt... ha nem is akarok kiemelni faji köröket, már eleve a szimat, a kishölgy jellemének feltérképezése _szinte_ biztossá tette a kétkedő magatartást, így eszemben sincs engedni a gyeplőn.
- Nyugodjon meg... - kézzel is mellékelem, mint egy megnyugtatásul, a kitöréseknek itt most nincs helye, sőt, az ellenkezésnek se, ez a hivatalos eljárás. Amíg nem végeznek a helyszínelők mindennel. De nem hat. Lényegében, vagy csak mégmagasabbra fut az a vérmérséklet, így már én is, feszesebb testbeszédet véve fel, inkább megadásra ösztökélem.
- Miss.. Salinas... Ne csináljon drámát! Esküszöm, csak bejön, hip-hop lefirkantjuk az elmondottakat, Ön aláírja, és már szabad.. - veszem fel én is a védekező kontextust, két kezem nyugtatólagosságra intve, de külső szemeknek tisztává válhat a helyzet. Nem védekezem. Csak épp próbálom a helyén tartani az eseményeket.
- Kezeskedem érte! - rábiccentek. Hogy valóban? Igyekszem. A bürokrácia átfutása mindig is ingoványos terep.. volt, de mi sem akartuk itt tölteni a tizen.. valahányadik óránkat vérben fürödve, mégis mittvagyunk. Mindenki maradjon csak nyugalmas légkörben.
_________________
don't forget what you've sworn
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 810
#11Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Vas. Feb. 27, 2022 10:06 am
Zsaruvér& Csigavér
* Addig még minden jól ment, amíg csak a nevemet ismételte el, de utána olyat mondott ami enyhén szólva nem tetszett. Nem csak az őrszobára való bemenetel és az ott várakozás, mire megtalálja a betűket a billentyűzeten – nincs sok tapasztalatom szerencsére, de élek a gyanúval, hogy mindenre van ideje, csak gépelni megtanulni nem – hanem az üzletem „bizonytalan időre” való bezárása is mondhatni eret vág rajtam. Amikor nyugtatni akar, veszek egy nagy levegőt és úgy nézek rá, hogy attól még a legletökéltebb férj, harminc év házasság után is behúzná fülét farkát…de nem hatja meg sem a pillantás, sem az életem kátyúba döntésének vádja amit a fejére olvasok. * -Ne csináljak drámát? De hát ez dráma! Maga mennyire hipp-hopp a firkantásban? Miért is kezeskedik? Azért kezeskedjen, hogy mire „hipp-hopp” lefirkantjuk a történteket, amiről három mondatnál többet nem tudok mondani, addigra a szalont is visszakapok, de legkésőbb reggelre. *Hát nem erről álmodoztam üres óráimban az biztos. Nem rendőrökkel töltött időről, őrszobán, véres kirakatüveggel. Lemosom, oké, nem probléma, még ha nehezen is, de bemegyek és aláírok, de reggel ki kell nyitnom. A kezemet nyújtom és ha már összehozott ezzel a megfáradt, de még a normálisabbak közül való zsaruval az ég, akkor profitálok is belőle. * -Kezeskedik érte? Oké. De ha nem hipp-hopp lesz és reggel nem tudom kinyitni a szalon, akkor jön nekem egy szívességgel. Kezeskedjen! *S nem kétséges, hogy mit akarok a kinyújtott kezemmel. Csapjon csak bele oda.*
Kedvem lenne megforgatni a szemeimet. Volt már tapasztalatom hasonló berkekben, de az.. egyrészt már nagyon régen volt, másrészt most teljesen mások a munkakörök, most az egész Rendőrséget képviselem. Így nem enged a helyzet belátást.
- Nyugodjon meg.. - próbálkozom újra, nem mintha azt hinném, ez hatni fog. Nem szokott. Sosem hatott. Mégse tehetek az ügyében többet.
A felém kinyújtott kéz viszont megakaszt. Ez már egyedi jellem, és nem is igazán értem mit vár tőlem, így a zsebembe csúsztatom a kezeimet. Közben kihúzom magam.
- Nem ígérhetem hogy holnapra végzünk, de azt igen, hogy igyekszem hogy ma minél hamarabb ágyba kerüljön. - hogy kétértelmű?? Nem tűnik fel elsőre. És másodikra is csak múló nyelbotlásként kezelem, elvégre teljesen más most a cél. A hivatalos részletek intézése..
- Megkérhetem..?? - intek most az irány felé, ahol a kocsimat hagytam, ha követ, vagy ha elindul előttem, én is mihamarabb túllennék már. A mai napon, de ha lehet az egészen! Vagyis jó lenne nem több személyes percet pazarolni.
* Pilláim propellerként pislognak. Nyugodjak meg. Csak próbálkozik, de még az olvadt csoki hangjától sem hatódom meg. Nem én. Csak egy zsaru, aki épp most akar elráncigálni az őrsre, ahova csak az ellenségeimet kívánom, például Freddy bát, vagy Dextert. Patthelyzet, mert ő sem tud velem mit kezdeni és én sem vele, a felé nyújtott kezemen meg egész egyszerűen átnéz és zsebre vágja a sajátjait. Kihúzva magát sem kelt jobb benyomást, vagyis meggyőzőbbet, parlagon hagyott kacsóm ujjait zárom össze egy pillanatra ahogyan húzom vissza magamhoz, majd a nadrágom farzsebében landol. Az első humorra okot adó, bár félreérthető mondat ekkor hangzik el, és nem hagyom szó nélkül. Igyekszem kizökkenteni a hivatalos vigyázzállásból, szemöldököm nagyot ugrik helyből.* -Nocsak! Be is takargat? *Én már egyértelműbb vagyok, jóllehet kihagytam a pikáns részleteket, de ha van még benne annyi erő, akár olvashat is a sorok között. A kérdés és az intés már a játékunk végkimenetelét hivatott bevezetni, és be kell látnom, ha tovább kardoskodom, a végén még én kerülök gyanúba, hovatovább az itt tartózkodásom joga is kérdés lesz. Világfájdalmasat sóhajtva ejtem le vállaimat és nézek fel rá, állammal intve a szalon felé, aminek az üvegét már össze is maszatolták. A vér elkenődött és fekete porral hintették, akár a boszorkányok házának körét sóval. * -A cuccomat azért kihozhatom? *Cuccon a táskámat értem amiben az irataim, a kocsi kulcsom, a pénzem és néhány női holmi lapul. Elgondolkodom, hogy betegyem-e a fél üveg Habanero-t ha már ott vagyok, de aztán eltekintek tőle. Szerencse, hogy Diablo ma otthon maradt, különben egy oroszlánnyi macskával is bővülne a társaságunk. Amennyiben engedélyt kapok, kísérettel vagy anélkül, bemegyek, kifelé jövet pedig bezárom a szalon ajtaját, ahogy szoktam. Még egy nagy sóhaj arra, hogy be kell ülnöm Mr. Rendőr kocsijába.* -Ha végeztünk, hazavisz? Ja…persze igen, különben hogyan vinne ágyba?! *Félmosolyom a tőle távolabbik, alig látható oldalon nyúlik el arcomon és tüntetőleg nézek ki az ablakon, a mellettünk elsuhanó házakat nézve egész út alatt. Duzzogva ülök a kocsiban, ha esetleg még kérdezne valamit…bár mit is kérdezne még azon kívül, amivel eddig nyúzott? Azt viszont nem tudom már palástolni, hogy az őrs kapuja előtt megtorpanok egy pillanatra, és aztán úgy lépek be, mint akit húznak. *
#14Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Hétf. Márc. 07, 2022 1:51 am
Zavarba hoz. Vagy legalábbis érzem, hogy zavar van az Erőben. Mégsem hagyok neki több belátást, egyszerűen keresztüllépek, mert az elsődleges cél, hogy mielőbb végezzünk az üggyel. (Még ha igen viccesen/kellemesen is alakult a mai este.) Így hát irányba intem, és ha szerencsém van - és az égiek is úgy akarják - ezúttal végre tényleg meg is indulunk.
Csakhogy valami kimaradt. És való igaz, ez az én baklövésem, tudjuk be egyszerű kimerültségnek. Inkább...
- Persze.. Hogyne.. - a zavar második lépése, de nem eresztem túl nagy lére, elvégre így is elég átlátszó lehetek. Azonnal enged a gerincemből a tartás.
- Stevenson.. Kérem kísérje be a Hölgyet! - intem, és amint a fickó megindul, én igyekszem elfoglalni magam, még néhány részlettel, amit jobb, és kielégítőbb még itt és most tisztázni. Minél előbb.
Amint a nő megjelenik az ajtó előtt, - és Stevensonra nézve ő biccent, hogy odabent minden rendben - már csak akkor lépek újra a nő elé, ha ott ácsorogva egyértelműen rám vár. Akkor induljunk...
Ezúttal nem beszélek, csak intek, és hálás vagyok hogy nem kell újabb harcokat vívnom. (Fáradt vagyok hozzá... Még ha rendkívül szórakoztatóak is.)
A kocsihoz érve azonnal nyitom is az ajtót, megvárom a biztonsági övet, és egy cseppet sem törődve a környezettel, a szokásos ütemben hajtok ki. Amikor is, valahol félúton a kapitányság felé, újabb kérdés fogad. Meglepő? Bár az lenne. De tűzoltásként muszáj vagyok hogy részletekbe menjek.
- Nézze... Miss Salinas... - egy lassú kanyar jobbra, de nem véletlen a nyugdíjas tempó. Nem kockáztathatom hogy sérülés érje mellettem. - Sajnálom ha zaklatásként élte meg a nyelvbotlásomat, énn... nemmm... - pillantok felé, de hamar levörösödik a képem. Vagy legalábbis mérget veszek rá. Ugyan kinek akarok hazudni!?? Dögös... felvágták a nyelvét, pont az esetem. Csakhogy ez itt most kötelesség, és egyáltalán nem szórakozni vagyunk itt. Szóval ennek itt most véget vetek.
- Esküszöm, nem tartom fel sokáig. - biccentek rá, már tökéletes lélekjelenléttel, ahogy alig két utcányira vagyunk, és leparkolok a Rendőrség bejárata előtt.
Amint kiszállunk, nem lep meg hogy megszeppen, talán pont ezért - vagy ennek ellenére - megállok félig-mögötte, és újra a menetiránynak intem. Hat, vagyis hatott, mert aztán csak megindul, és ahogy belépve az épületbe végül átveszem a vezető szerepet, hamar célbavéve az egyik kihallgató hófehér ajtaját, nem teketóriázom, megnyitom előtte.
- Fáradjon be.
_________________
don't forget what you've sworn
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 810
#15Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Szer. Márc. 09, 2022 11:46 am
Zsaruvér& Csigavér
* Nem kis elégedettséget okoz, hogy zavarba hoztam. Legalább ennyi örömöm legyen nekem is, persze sejtem én, hogy ő sem hobbiból próbál ébren és észnél maradni a ki tudja hány tízedik óra után, de na. Ennek ellenére csak nem kunkorodik mosoly az arcomra amikor Stevenson mellett betipegek a szalonba és felkapom a táskámat, majd bezárom az ajtót ahogyan szoktam. Egyszerűen nem megy, mert a helyzet, a közeli jövő, a tudat, hogy egy rendőrőrsre megyek, nagyobb frászt kelt bennem, semmint felülírja a penge vékonyra szorított számat. Ennek ellenére sikerül rezignáltan végigélnem a kocsiban való elhelyezkedést, és a helyére raknom a különös, pasi- és rendőrszagokat, amiket a legnagyobb elszántsággal sem lehet kiszellőztetni. Pedig nincs sehol egy ledobott üres kávés papírpohár, sem zsepik, sem töltényhüvelyek, összegyűrt McDonalds-os zacsik, fánkos dobozok. Mégis…az enteriőr zsarus. Nekem. Felőlem csendben töltenénk az utat, de Mr. Rendőr…hogy is hívják? Nem mutatkozott be, mindenáron mentené a menthetőt. A nevem említésére felé fordulok és megemelkednek a szemöldökeim, melyek óvatos mozdulatát a hangom követ.* -Igeeen? *Ő meg folytatja és felemlegeti az ágyba fektetésemet, amit én nem vettem zaklatásnak, sem komolynak, sőt mi több, eszembe sem jutott az amivel cukkoltam. Egészen más közegben nőttem fel és élek, mint azok a nők akik mindent félreértenek csak azért, hogy szólhassanak valamiért, hogy felemelhessék a hangjukat, bármin képesek megsértődni és nem értik a viccet sem. * -Nyelvbotlás volt? Ó, de kár! *Tudom, gonosz vagyok, hogy a bocsánatkérését ennyire degradálom, de nem tudtam kihagyni. Biztosan tovább mélyül a vörös árnyalat az arcán, ami még roppant bájos is lehetne, ha nem lenne zsaru, akitől tartanom kell. Elmosolyodom, akkor is ha nem néz rám, majd a jobb kezemmel megpaskolom a felém eső vállát.* -Csak vicceltem. Nem vettem zaklatásnak. Jópofa nyelvbotlás volt. *De tényleg az volt, bár sokkal frappánsabban reagáltam volna le, ha más helyzetben vagyunk. Mindegy. * -Úgy legyen. *Érkezik még tőlem egy válasz arra, hogy az időmmel és nem különben az idegeimmel játszik bár utóbbi okáról neki fogalma sincs, remélem nem is lesz. Az őrs ajtaja előtt viszont pont e gondolatok állítanak meg egy kicsit, de erőt veszek magamon és csak belépek azon a tetves ajtón. Egészen más elképzeléseim voltak egy zsaru irodájáról, de legalább voltak elképzeléseim, viszont nem láthatom meg a valóságban, mert nem oda visz. A hófehér ajtó amúgy is hidegrázást okoz, nem különben a seszínű falak látványa és összekoccantja a fogaimat.* -Magának nincs irodája? Hogy is hívják? *Mutatok rá a bemutatkozásának elmulasztására, majd körbemutatok a kihallgatón.* -Muszáj itt beszélgetnünk? Nem lehetne egy kellemesebb helyen? Van saját asztala? Esetleg ott? Nem baj ha kupi van rajta, vagy szétdobált régi szendvicsek beleragadva az iratokba, de ez ….úgy néz ki mint egy…elmegyógyintézet, vagy mindjárt egy fogda, nem mintha láttam volna egyet is. *Nem, kizárt, hogy oda belépjek. Üljünk le egy asztal mellé ahol két ujjal bepötyögi nekem a sokat nem mondó vallomásomat, miközben elviccelődünk a gyorsaságán. Csak a fejemmel fordulok felé, de a tekintetemben makacsság tükröződik és egy kis könyörgés is. Legyen velem elnéző. *
Az újabb befutó szórakozása nem könnyíti meg a helyzetet. A helyzetemet. Persze igen, más esetben, és teljesen más körülmények között még tetszene is a sajnálkozása, de ezúttal... nem.. engedhetem.. ezt meg magamnak. Így hát egy orrszívással karöltve inkább visszatérek ahhoz amihez legalább értek. A vezetéshez. A betörése a személyes terembe viszont megakaszt. Odakapom a fejem, nem mintha fenyegetettséget várnék, habár lehet hiba, nem belejátszani a körülményekbe, elvégre mi van ha hazudik!?? Ha nagyon is sáros az egészben, csak épp.... .. de ez egy hülye ötlet volt...
Inkább kivágom magam, már amennyire sikerül, de igyekszem kihozni a helyzetből a legtöbbet, és úgy tűnik a nő is letett végre arról, hogy tovább.. kínozzon, vagy legalábbis enged a következő percekre, így a hátramaradt utunk, elég.. eseménytelenül telik. Talán szerencsére.
A Kapitányság ajtajában való megtorpanást betudom a hivatalos szervi jelenlétnek, elvégre sokaknak az inába száll a bátorsága, ha tudatosul hova is lépnek be, így a továbbiakban csak mutatom az utat, előre, és míg kitárom előtte a kihallgató ajtaját, mielőtt _vagy mihelyett_ belépne, újabb megjegyzést kapok. És.... ezúttal igazat is adok.
- Elnézését kérem... - hátrálok meg. - Sean Walker Holmes hadnagy vagyok. - a kéznyújtások ezúttal nem törvényszerűek. Pláne nem hogy akadt itt más is a felbukkanó kérésben. Mert kérés volt az.. Láttam a szemeiben.
- Miss Salinas, megesküszöm Önnek, hogy nem gyanúsítjuk semmivel. - állok az ajtóban. Tényleg?? - De higgye el nekem a homogén légkör segíteni fog hogy visszaemlékezzen. A legapróbb részletekre is. Segíteni fogok. - biccentek rá. A szemeibe. És hogy miért a kihallgató?? Az elhangzó szavak, már önmagukban bizonyító erejűek, nembeszélve az automatikus rögzítésről.
Hogy bízik e bennem?? Az előzméneyk után, nincsenek kétségeim. NEM! De ezúttal muszáj lesz találnunk valami köztes egyezséged, vagy holnapig ülhetünk itt.
- Ha szeretné, hozok Önnek valami üdítőt... vagy szendvicset. Egy teát?? - hogy lekenyerezés?? Működött ez valaha?? Bízom benne most segíteni fog. Ha meg nem, szükségesek lesznek más érvek.
*Mr. Rendőrnek egyetlen jó megmozdulása van, az amikor elnézést kér a kocsiban, egyébként semmilyen humorra nem vevő, és ez aggasztó. A vétlen érintésre is úgy reagál, mintha rátámadtam volna, persze lehet, hogy csak én reagálom túl, nem ahhoz vagyok szokva, hogy feszült izmú arccal, egyetlen szót sem szólva nézzenek rám. Később betudom az egészet annak, hogy kívül került a komfortzónáján, ugyanis sokkal határozottabb amikor sikerült átverekednem magam az őrs küszöbén és már odabent terelgethet a megfelelő szobába. Neki megfelelő, nekem nem igazán, de sejtem, hogy nem válogathatok. Fázom és melegem van egyszerre, Mrs. Kowalski minden bizonnyal tudna mesélni a változó kor minden nyűgéről, körülbelül abban a ringlispírben érzem magam aminek szokása az ember lányát…vénlányát a gödörbe húzni. * -Sean Walker Holmes hadnagy. *Elismétlem a nevét, így jobban tudom memorizálni, nem mintha szükségem lenne rá, legalábbis remélem, hogy soha többé…de a zsaruk nem olyanok, hogy hagyják elfelejteni magukat. * -Tényleg? *Szándékosan hagyom ki az egyetlen szavas kérdésből a részletes információt arra nézve, hogy a gyanúsításra gondolok vagy az esküjére. Viszont nem nyugtat meg a további szavaival, másrészt zavarban is vagyok, a korai klímax tünetei sincsenek rám jó hatással. * -Ez magának homogén légkör? *Szemöldökeim közül csupán az egyik emelkedik mag, nyújtózkodik ívbe a homlokomon röpke pár másodpercre, érdeklődésem valódi, nem poénból kérdeztem. Alig lesek be a nyitott ajtón át, máris visszakapom a fejem és szemeimből továbbra sem tűnik el a könyörgés; vigyen engem máshova.* -Egy Habanero-t? *Komoly arccal fejezem be a kérdéssort, és most érzem csak igazán, hogy mégis el kellett volna hozni azt a fél üvegnyi rumot magammal, amit a kis kuckó, még kisebb hűtőjében tartok. Egyszerűen képtelen vagyok áttenni a lábam a küszöb másik oldalára, mintha azok után ki sem jöhetnék onnan. Sosem voltam még rendőrségen, Amerikában legalábbis nem, de most valahogy sokkal veszélyesebbnek tartom magamra nézve, mint az otthonit. Ez egy külön világ, olyan törvényekkel, melyek miatt kénytelen voltam szövetkezni Freddy bával, ami önmagában véve is törvénytelen és itt az ördögi kör. A kígyó beleharapott a saját farkába. *
Megismétli a nevem, én meg nem találok egyéb ésszerű reakciót, minthogy bólintok. Nem nagyot, és nem is túl elnyűttet, egyszerűen csak tudomásul veszem hogy megértett. Ám amikor a következő szavaknál visszakérdez, nem tudom hogy valóban válaszoljak e, vagy csak újra kötekedik velem, így jobbnak látom egyszerűen nem válaszolni. Vagy hát... Lehet hogy erre visszatérünk majd a későbbiekben.
- Igen. - válaszolom aztán inkább az azt követő kérdésére. - Nézze csak.. - tárom ki jobban az ajtót, hogy belásson. - Homogén színek, minimális berendezés, semmi nincs ami megzavarhatja, így képes lesz csakis rám koncentrálni. - hogy ezt komolyan mondom e?? Igen. Tapasztalat. A kihallgatásoknál, plusz a helységet megtervező "nagy tudású agyak", nem véletlenül kapják a fizetésem többszörösét. Jóval kevesebb munkáért... Természetesen...
- Szóval..? - a szemöldököm kérdő, a karom is még markolja a kilincset, de a másik kezem nem int újra befelé, elcsépeltnek érzem, úgyis kell tudnia, hogy ez az egyetlen út. Ha meg nem tudja, majd próbálom elmagyarázni szakszerűbben. Vagy legalábbis próbálkozom.
Ha belép, ha nem, maga a cél egyszerűsítéséül igyekszem felajánlani valamit cserébe is. Na nem nagy dolgot, csak enni, inni, bármit amivel egy kicsit kellemesebben érezheti magát, de olyan választ kapok, amire nem számítok. Talán ez a szemhéjam rándulásán is meglátszik.
És ha nem takargatom jól, a szám ívén is, egy vétlen mosolyba rántva. De akárhogy is, gyorsan korrigálok.
- Aaaaaa...ttól tartok nem tartunk ilyesmit a rendőrségen, de még ha tartanánk is, az szabályellenes lenne, így elégedjen meg mondjuk egy teával (?) - a végét kérdőre hagyom, de nemmm.. kérdés, inkább feltevés?? Ha inkább üdítőre vágyna, vagy egy pohár vízre, nem akadályozom, de ugye szabályozott a számbeli lehetőség. És én igyekszem azért mindent megtenni.
Szóval?
_________________
don't forget what you've sworn
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 810
#19Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Vas. Márc. 20, 2022 8:44 am
Zsaruvér& Csigavér
*Sean Walker Holmes hadnagy, remélem nincs köze Sherlockhoz, mert akkor nekem reszeltek, komolyan veszi a kérdésemet a kihallgató belső terének reklámozására. Rövid kis esszét kerít köré, s még az ajtót is jobban megnyitja, hogy a szavaihoz társuljon a látvány egésze. Akár egy ingatlanügynök. * -Á, nem gondolt arra, hogy hivatást vált? Nagy sikerrel adhatna el pocsék lakásokat. *Azt sem hagyom elmenni a fülem mellett, hogy csak rá tudok majd koncentrálni. Hát akarom én azt? * -Jobban menne egy Santanával zengő bárban, a szalonom csendjében, egy könyvtárban, a vidámparkban. *Sorolom el az általam jobban preferált helyeket a teljesség igánye nélkül de gondolom ez nem fogja meghatni. Még kötöm az ebet a karóhoz, de Sean Walker Holmes hadnagy hajthatatlan és még némi frissítőt is felajánl annak érdekében, hogy minél előbb bent tudjon. Nekem viszont valami olyasmire lenne szükségem ami épphogy ellenkezik az ő kívánalmaival és elveszi az eszemet attól, hogy rá, kiváltképp a rangjára fordítsa a figyelmemet. Az utolsó döfést ingadozásomra az adja meg amire nem is számítottam már tőle. Komolynak szánt kérdésemet poénnak véve elmosolyodik. Hogy mennyire jobb képűbb így, az el sem mondható, egészen más karaktert ad az arcának, eltűnnek a nyúzott vonások, a szeme alatti halvány karikákat, melyeket a fáradtság és kialvatlanság festett oda, felváltják a nevetőráncok. Elgyengülök. * -Teával. *S eszembe is jut valami, amivel talán még a teánál is jobban rávehet arra, hogy belépjek. Kétlem, hogy sokáig tudná tartani magát, de megkockáztatom. Feltételemhez illőn én is elmosolyodom.- -Legyen egy tea és ha továbbra is ilyen szépen mosolyog rám, egye fene, eltöltök magával ebben a korántsem homogén környezetben egy kis időt és még beszélgethetünk is. *Persze tehetne a teámba egy kis rumot is, senki nem tudná meg, hiszen csak tea és annak is látszik aminek akarjuk ugye, de közölte velem, hogy nem tartanak alkoholt a rendőrségen. Azért én benéznék a kapitány fiókjába, mennyire életszerű a filmekben, hogy whiskys üveget és mindjárt két poharat tartanak ott. Kíváncsi vagyok tovább arra is, hogy képes-e még egyszer elmosolyodni és ha igen, meddig bírja a cél érdekében.*
Hirtelen nevetés lesz rajtam úrrá, de az egészet benntartom. Bízom benne. Egyedül a szemeim válthatnak nyílt derűbe, de igyekszem... egy torokköszörüléssel visszarántani a szakszerű ábrázatot. És még talán sikerül is.
- Khm... Nemigazán. - a hangom nem egykedvű, inkább kiegyenlített, lenne benne jókedv bőven, de ezúttal ezt nem engedhetem, így... De mégsem hagy nyugodni... (a következő szavaival) SZÓVAL!
- Kisasszony... megtenné hogy belép!?? - csak alig egyet lépek előre, felé, de korántsem fenyegetésképp csak épp nyomatékosítva a kérésemet, de sokkal kevésbé erőteljesen ahhoz, hogy a papírokon mintegy "kényszerítés" vagy akár "megfélemlítés"ként szerepeljen, de... Fáradt vagyok. Igen, fáradt. (Még ha rendkívül is szórakoztatnak a részletek)
Az azt követő történések már sokkal inkább írhatók ennek a kimerültségnek a számlájára, mint valós meggondolt cselekvésnek. Egyszerűen a cél lebeg a szemeim előtt, és hogy minél előbb végezzek, még ha jobban nem is tudnám eltölteni a ma estémet, ha Spock végtelen nyalakodását nemszámítjuk. Azért az ő végtelen szeretete is sokat nyom a latban.
- Igen, teával. Vagy vízzel. Vagy akár üdítővel.. - térek ki a végén már az egész sorra újra, amikor végre és végeláthatatlanul, de szerencsére célt érünk. Vagy nevezzük annak legalábbis.
Újabb rövid sóhaj, de megintcsak a szemeim mosolyognak, az ajtó tárva nyitva, és ha a Hölgy.. végre be is lép, egy jótékony biccentéssel elengedem, talán már csak a háta mögött, szabadon a mosolyomat. (Persze a szemben fekvő tükör nincs a segítségemre. )
- Kérem akkor foglaljon helyet. Egy perc és visszatérek a teájával... - ha belépett, és megteszi, csak addig figyelem amíg kényelmesen helyet nem foglal az asztal egyik oldalán, VAGY.. épp megmakacsolva magát elhúzódik a másik sarok fele, én azonnal csukom is az ajtót, és olyan sebtiben szaladok el a konyhasarok fele, mintha most ugrottam volna ki frissen és kipihenten az ágyból.
Van ideje gondolkodni, vagy úgy bármire, csak alig néhány percig vagyok távol. A kamerák persze pörögnek, automatán, az ajtónyitás élesítette a rendszereket, így amikor belépek - persze csak egy kopogás után, ami inkább jólneveltség és megszokás, mint jelen esetben szükséges művelet - már nincs szükség egyéb cselekvésre.
- Parancsoljon... - csúsztatom fel a csészét az asztalon. - Volt a konyhán főzve, így megkíméltem az automatástól. - ez csak egy részlet, de aztán újabb torokköszörülés után leülök az asztal másik felére.
- Nos.. megtenné kérem hogy elmondja újra mit is látott az este??
*Sejtettem, hogy nem gondolt arra, hogy változtasson egy kicsit az életén, mondjuk azzal, hogy ingatlanügynök lesz és a bűnözők helyett, vevőkre vadászik. Sóhajtok, az alig hang sajnálatként tör elő belőlem. Nem és nem vagyok hajlandó beljebb menni, az egész hely taszít, csin bácsi felesége pedig biztosan kioktatná Holmes hadnagyot a feng shui jelentőségéről. Makacsságom eredménye, hogy igen hamar rátérünk a megvesztegetésem lehetőségeire. Sajnálatos módon Habanero helyett csak teával kínál. Az üdítővel már szintet ugrik, nagyon akarja, hogy bemenjek. Azért szórakoztató a kitartása, és még szívesen húznám az agyát, de kétlem, hogy az előnyömre válna. Végül beleegyezem a teába és plusz feltételként mosolygást is kérek. Sóhajt kapok, egyelőre. A szemei viszont beszédesek, nem különben a szemben lévő tükör, amiben a belépésemet követően látom azt a mosolyt. * -Láttam ám! *Kiabálok utána nevetve, és vissza sem kell fordulnom, hogy lássam ahogyan elszelel. Annyira igyekszik, mint anyukám amikor nagy ritkán hazalátogatok és ő tüsténkedik a konyhában, hogy „olyan sovány vagy, egyél valami rendes ételt!” felkiáltással, megpróbálja bepótolni az elmaradt vacsorákat. Nem ülök le, nagy magányomban, ami cirka pár percig tarthat csak, kihasználom az alkalmat arra, hgy körülnézzek a helyiségben. Sosem voltam még ilyen helyen és remélem nem is leszek. A filmekből viszont tudom, hogy a tükör nem is igazi tükör. A kihallgató helyiségek általában kettős célt szolgálnak. Kihallgatnak a másik oldalról meg figyelnek. A sarokban kamera és feltételezem valahol rejtett mikrofon is van, fittyet hányva a személyiségi jogokra. A táskámat leteszem a székre ahova elvileg ülnöm kellene, majd a nem igazi tükörhöz lépek. Egészen odanyomom az arcomat és megpróbálok átlátni rajta. Grimaszokat vágok, kinyújtom a nyelvem és még a mutatóujjammal is bemutatok. Kíváncsi vagyok, hogy gyerekes játékomnak lesz-e visszhangja, meg szórakoztat is. Épp egy a nyelvem nyújtom ki újra és ráncolom az orrnyergemet, bandzsítok hozzá, mikor a hadnagy belép. Miután kopogott. Erre azért csak fel kell kapnom a fejem. Mégis melyik rendőr kopog a kihallgató szoba ajtaján egy kihallgatásra váró személynek? A fintor eltűnik az arcomról, a tükörből pillantok rá, majd mosolyogva, megjátszott rajtakapottsággal fordulok felé. * -Mindig kopog ezen az ajtón? *Meglehetősen nagy kíváncsisággal érdeklődöm, közben az asztalhoz lépek és beleszagolok a tea felett a levegőbe. Nem elég meleg, mondhatni hideg, legalábbis gőz nem száll fel belőle. Ő leül, én nem. A csészéért nyúlok. * -Köszönöm a megkímélést. Gyümölcs vagy fekete? *A tea érdekel, őt meg a vallomásom, amit már elmondtam egyszer. * -Nos, elmondom újra mit is láttam az este. *Mosolyogva ismétlem el a szavait a magam személyére fordítva, majd az asztal sarkára ülök fél fenékkel, kezemben a csészével és úgy nézek le rá. Ha esetleg hellyel kínál, azt ignorálom. * -Elbóbískoltam. Kiabálásra ébredtem, lövéseket hallottam, aztán valaki nekiment az üvegnek. Rohadtul megijedtem, csak később mertem kinézni, széthajtottam a rolót és akkor Csin bácsi nézett rám a másik oldalról. Csak árnyékokat láttam ahogy Csin bácsi érkezése előtt elfutnak a szalon előtt. A rolón keresztül nem lehetett kivenni még azt sem, hogy nők voltak vagy férfiak. Szóval, legnagyobb sajnálatomra nem tudok segíteni. *Belekortyolok a teába majd picit felé mutatom a csészét.* -De a tea jó, köszi. Mit csinál szabadidejében? Szokott táncolni járni? *Mivel már szerintem nincs mit mondanom, rátérek a magánéletére, az talán izgalmasabb. * -Még nem mosolygott. *A teába való kortyolás előtt, a csésze pereme felett tekintve rá, hívom fel a figyelmét az alkunkra.*
Megtorpanok. De csak a szavai azok amik talán meghökkentenek. A következő pillanatban már lépek is tovább, talán észre se vette, és lerakom az asztalon a teát..
- Csak előzékeny akartam lenni.. - engedem a szemeibe a tükrön át, de ahogy felcsúsztatom a csészét az asztalon, már érzékelem is hogy közelebb merészkedett.
- Kérem foglaljon helyet. - engedem már másodszor, de még mindig nem parancsnak szánom, inkább kérésnek, a tea körüli keresztkérdések viszont felülírják hogy ennek érvényt is szerezzek.
- Hm. Attól tartok hogy meg kell kóstolnia. - muszáj hogy őszinte legyek. Hogy értek e hozzá?? Igazából nem, én magam nem élek ilyenekkel, így nem is vagyok kellően tájékozott.
- Megtenné?? - intek ismét a velem szemben álló szék fele, ahogy jómagam már bőven leültem az ellentétes oldalon, de a nő lázadó természete újra a felszínre kerül. Mégsem érzem szükségét hogy utasítással éljek. Viszont egy kis kiegészítés:
- Mielőtt bármit is mond, fel kell hogy hívjam a figyelmét, hogy az elmondottakról képi és hangfelvétel is készül, így rögzítjük a vallomását, amit ha végeztünk, meg fogok kérni hogy olvasson át, és írja alá. - biccentem. - Kérem feleljen egy 'megértettem'-mel, ha valóban érti azt amit elmondtam. - és csak figyelem. Az új tesztfázisú szövegfigyelő rendszer most térül csak meg igazán, a komplett halálos ítéletem lenne, ha most még gépelnem is kéne. Majd rögzíti azt az új (robot)gép. Mindenesetre ha biztossá teszi hogy tökéletesen megértett, akkor engedem is tovább beszélni.
Azután csak hallgatom... és jegyzetelek fejben. Ismét figyelek minden egyes elmondott részletet amik már elhangzottak a helyszínen, mégis teljesen új megvilágításba kerül. Az egész. Azért mert...
.. de nincs időm kifejteni. Azért, mert bár a történetnek - úgy tűnik - vége, teljesen más kérdések azok amik érkeznek. Nem relevánsak, az ügyünk tekintetében, így most én vagyok az aki ignorál.
- Kérem Miss Salinas vegye komolyan a meghallgatást, emberéletek forognak kockán, és bármi apróság segíthet... - most nem beszélek, csak újra, a velem szemben álló szék felé intek, mintegy kérlelve, talán csak a szemeim beszélnek, de megteszi vagy sem, mégis komolyan folytatom.
- Nem adhatok bővebb tájékoztatást az ügyről, de kérem higgye el, létfontosságú hogy tisztázzuk a részleteket. Így megkérném mégegyszer.. - alig leheletvételnyi szünetet engedek. - gondolja jól át. - tartok a szemeibe. Máramennyire hagyja nekem. - Nem látott valamit?? Egy anyajegyet... eggy.. tetoválást.. - ha már témában vagyunk - Tudja számos esetben az a tapasztalat, hogy a tanúk általában sokkal többet tudnak mint amit hisznek hogy tudnak. Nem azért, mert hazudnak, csak lehet számos olyan dolog, amire nem.. emlékeznek tudatosan, ami csak úgy átsuhant az események közben, talán tudatosan észre se vette, és ezért nem emlékszik. - nem begyakorolt monológ a szöveg, teljesen neki címzem, mégis valahol általános. És igaz. Mert tényleg szükségünk van BÁRMI.. nyomós részletre, különben újra zsákutcába jutunk. Azután mégis más ötlet vetül elő.
- Megenged nekem valamit?? - biccentek rá, kivéve ha útközben ecsetelésbe kezdett, vagy valami fontos részlettel szolgált, ha nincs újabb keletű szegmens, muszáj lesz más eszközökhöz folyamodni.
- Fontos lenne. - és folytatom. Továbbra is a szemeibe, és csak ha együttműködik, akkor részletezem tovább. Ha nem, az utóbbi két mondat el sem hangzik.
_________________
don't forget what you've sworn
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 810
#23Tárgy: Re: Zsaruvér és Csigavér Vas. Márc. 27, 2022 11:14 am
Zsaruvér& Csigavér
*Azért az meglep és nem is palástolom, hogy egy rendőr előzékeny akart lenni. Mert bár nem gyanúsított vagyok, a zsaruk mégis mindig feljebbvalónak érzik magukat. A hadnagy nem és ez furcsa, persze majd akkor is legyen ilyen, ha esetleg kiderül, hiába Freddy bá zöld kártyája, illegálisan tartózkodom az országban évek óta. Egyelőre elmosolyodom a válaszán, legalább válaszra méltatott és kezdem megkedvelni a pasit annak ellenére, hogy zsaru. Ettől persze még nem tud rávenni arra, hogy leüljek, bármit is lát rajtam, legbelül pattanásig feszülnek az idegeim és ugrása készen az izmaim. Nem mintha innen bárhova is el tudnék szökni, végig kellene rohannom az egész őrsön, de kicsit megnyugtató a tudat, hogy érzésem szerint mindenre felkészültem. A teába belekóstolok és elhúzott szájjal konstatálom, hogy fekete. Szeretem a kávét, de édesszájú vagyok azt is egy vagon cukorral és tejszínnel, mézzel és miegymással iszom, de most nem merem tovább nyúzni azzal, hogy elhozatom vele a kiskonyha fél cukorkészletét. Legyűröm a teát és azzal biztatom magam, hogy ezzel értékelem az igyekezetét. Mielőtt belekezdenék, még mindig az asztal sarkán ülve, tájékoztat a helyzetről. Szerencse, hogy nem a jogaimról. Körülnézek a helyiségben, szemem megakad a tükrön, majd odafent a mennyezet egyik sarkán. Önkéntelenül is megigazítom a hajam, bár azon ez sem segít.* -Megértettem. *Bólintok és csak azért nem játszom most vele, mert nem szeretném felidegesíteni, jóllehet mind az arcán, mind az eddigi viselkedéséből, nem csak a fáradtság, hanem az a fajta béketűrés is látszik, mely miatt azt mondanám rá, hogy fát is lehetne vágni a hátán. Elmondom amit tudok, amit láttam és hallottam, de hiába emelem ki a roló meglétét, ami szinte mindent kitakart előlem, nem elégedett. A pillantás egyértelmű, én pedig megadó sóhajjal teszek eleget a néma kérésnek és leülök vele szemben. Ahogy beszél, lehunyom a szemeimet és próbálok, tényleg próbálok visszaemlékezni minden apró részletre, újra veszem az egészet magamban, de hiába. A fejemet rázom, mielőtt megszólalnék, s fel is nézek rá, picit előrehajolva az asztalon, eltolva magam elől a csészét.* -Nézze, nem tudok újjal szolgálni. A gondolataim sem látnak át a rolón. *Sajnálom, tényleg, nem nem akarok beszélni, hanem nem tudok. Miért nem Csin bácsit faggatják, nála történtek a dolgok, nem nálam, és én még csak nem is a végállomás voltam. Sean Walker Holmes hadnagy azonban hűen a nevéhez, nem hagyja annyiban. * -Az attól függ mit akar velem csinálni. *Mosolyodom el és bár tudom, hogy fontos ez a kihallgatás az ő részéről, nem hagyok kétséget afelől, hogy egészen másra gondoltam, mint ő. Gyanítom.* -Ha fontos…próbálja meg. Csak ne hipnotizáljon. *S a szónál még a kezeimmel is úgy teszek a levegőben, mint aki varázsolni készül. *
Elmosolyodnék. A legszívesebben, a kapálózó kezei láttán, mégis hűnek kell maradnom a szabályzathoz. Ezért csak egy torokköszörüléssel elhessengetem az újabb feltörni akaró jókedvet, és minden közöny nélkül folytatom.
- Kérem hogy hunyja le a szemét. - ha megteszi, ha nem akadékoskodik közben, csakis utána folytatom. (Ha mégis, persze a megfelelően kezelem.)
- Térjen vissza ahhoz a pillanathoz... ahhoz amikor felébredt. Mi az amit hall?? - a pszichológia diploma egy külön próbatétel lenne, mégis számtalanszor láttam már hogyan csinálják ezt az embereink. És hogy ez elég lenne?? Kötve hiszem, bár most abból dolgozom, ami a rendelkezésemre áll. Közeledve.. lassan talán az éjfélhez is azthiszem. Talán.
Ahogy arra sincs biztosíték, hogy tényleg előrébb jutunk. De legalább megpróbáltuk.
*Sean Walker Holmes hadnagy sokat köszörüli a torkát. Ez ugrik be, miután megkért arra a micsodára, amit ki akar próbálni. Szóval most biztosan valami pszicho izével fog kísérletezni, ezért is mondtam, hogy hipnotizálással ne is próbálkozzon. Persze tudom, hogy ahhoz kell a megfelelő képesítés, csak úgy egy zsaru nem láthat hozzá, meg nem is menne neki. Végül úgy döntök segítek neki, legalább azzal, hogy nem ellenkezem, ezért lehunyom a szemeimet mikor kéri. Ettől persze még tudom hol vagyok, és nagyon nehezen tudom kitörölni a gondolataim közül, mondtam én, hogy egy bárban vagy bárhol máshol, mint az őrszoba, jobban menne. Nagyon igyekszem visszagondolni arra a pillanatra amikor felébredtem, de csak néhány súlyos lélegzetvétel után megy, mert azon kattog az agyam, hogy én itt most lemegyek alfába, ki fog hazavinni? * -Csattanást. Az ijesztett fel. Valaki végigtenyerelt az üvegen. Láttam is. A roló nem volt lecsapva, nem értek össze, a lemezek között láttam a két tenyeret. Aztán zörgött a kilincs, de az ajtót bezártam korábban és emlékszem….emlékszem arra, hogy örültem az előrelátásomnak. Nem akartam elaludni, csak pihenni egy keveset, a vendégem túl sokat beszélt és fáradt voltam. Az az alak aztán eltűnt, őt követte két másik árny. Ők nem jöttek közel az üveghez, ezért nem is láttam őket igazán. Csak a cipőik csattanását a kövön, azt hallottam, meg kiabálást Csin bácsi felől. Nem ez a neve, csak én hívom így, mert nem tudom kimondani a nevét. Még sosem rendeltem tőlük kaját, nem szeretem a kínait. Valaki kiabált messze tőlem, nem értettem, aztán egészen közelről hallottam….*S itt kipattannak a szemeim, egyenesen Holmes szemeibe nézek, az enyémek tócsányira kerekedtek a döbbenettől. Nem lehet megmondani, hogy a sikeren lepődtem-e meg, vagy azon, hogy valami ismerős dolog jutott eszembe.* -Roger. Az a férfi hang Rogert emlegetett, neki szólt. Egészen….rekedt volt a hangja, olyan karcos, tudja mint….Louis Armstrong-é. *Miközben gondolkodom a megfelelő szón és a néven, az ujjaimat összedörzsölöm, mintha a levegő morzsolása segítene, vagy éppen egy finom ízt szeretnék elmutogatni. *
Kezdőlap
by 
Tárgy: Zsaruvér és Csigavér 
