Az előző részek tartalmából...

Csak mosolygok. Megint. Vagy még mindig. Tetszik a nevetése, mégis, csak egy utolsót szívva tövig a cigarettából, eldörzsölöm az ágy.. szélén (vasrészén), és a földre dobom.
Ezután tápászkodom csak fel hogy hasra vágjam magam.

Hogy besegít? A helyére rak. A helyemre. És jólesik ez a nemegyedüli magány...
Két karom az állam alatt nyugszik, és azt a zöldszemű dögöt bámulom. Macska... Ijesztő egy dög, egy állatkertbe is simán beillene...
Mintahogy én is.. - sóhajtok, de nem tudom útját állni, ha megint visongat, hát megteszi. De jólesik ez a zene. Jól esik ez az egész, és jól esik...
..a nyugalom.
Felemelően tiszta...

Aztán mégis megindul belőle a szöveg.

- Lehet hogy imádnám... - csak mosolygom, de semmit nem láthat belőle. Talán.. talán ki kéne bérelni a helyet. Ideköltözni. A csajt... Talán idesöpörni az egész életem, és akkor...

Grid faszszopó szövegeléseit egy géppuska elintézné..

Egy álomban ragadok. Szinte. A fejem félredől a kezemen, és most a szemközti falat bámulom. Nyugodt. A zenelejátszó fénye hosszú pontként villog igézőn a szemeimbe. És akkor újabb kérdés...
Aztán a folytatás vele.

Elmosolyodok.
Még mindig nem látja, de ez nem is érdekel.
Hosszú csendes másodperceket késnek a válaszok.
Aztán megint fordítom a fejem, vissza, állal a kezeimre.

- A királyfik már rég kihaltak. - rövid a szünet - Ha ezt ennyi idősen nem tanultad még meg... - és vigyorgok. Igen, jókedvem van. Asszem. Most már tényleg. És lefogadom hogy nem hagyja szó nélkül, de most már kezd érdekelni ez a történet. Komolyan...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Remek, még takaríthatok is utána, ezen persze nem mosolygok. Komoly arccal és jelentőségteljes pillantással bombázom míg felszedem a csikket és kidobom. Legalább a füsttől megszabadultam egy időre, de ez az én szalonom, nem a pályaudvar, nekem itt ne szemeteljen, már megmondtam korábban, itt viselkedni kell. Újra nekilátok a szemnek, ki tudja hányadszorra fogok bele, sosem lesz kész ha állandóan felpattog mint a gumilabda. Tovább berregek a tűvel, fut a minta, pillognak a pillák, még egy apró fényes csillogás az íriszbe, árnyék a szemhéjra. A kijelentésre felkapom a fejem a kezem is megáll picit a levegőben, nem vagyok biztos abban mire is értette pontosan, hogy imádná.* -Mit imádnál? Hogy elrontom? Béndzsa szemet akarsz magadra? *Ez hülyeség, csak akkor látszana kancsalnak ha másikat is varrnák mellé, de ebből nem lesz semmi, ahogy abból sem, hogy fércmunkát adok ki a kezeim közül. Nem rombolom a presztízsemet, főleg nem olyannal akit mindenki vakon követ. Nem is nézek rá többször és csak annyira figyelek amennyi még nem von el a szaladgáló tűtől. Alakul, alakul a kép. *-Élnek még királyfik, csak másképp néznek ki. Modernebbek és nem mindegyiknek fenékig tejföl az élete. Szóval én elkezdem te meg folytatod, oké? Egyszer volt hol nem volt…volt egyszer egy kisfiú, egy kis királyfi aki szülei szeme fénye volt. Vagy csak egyé, árva volt? Már akkor sem szerette a macskákat, de legalább nem kínozta őket. Viszont imádta a….mit is? Folytasd. *Nem titok, rá vagyok kíváncsi, arra a Deadmanre aki régen volt, akit nem rontott még meg a világ, az ártatlan kisfiúra, a szép emlékekre, vagy a rosszakra, hogy mi volt az ami idáig juttatta, miért szerette meg a muzsikát, és miért gyűlöli most. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

A lány hajol... takarít. De nem hat meg. Azt mondta fekvés, én meg fekszem, csak mert jóleső ez a kis szituáció, és jóleső a nyugalom.
El isss.. keveredem fejben, valahol ott a macska és a zöld szemei között, amikor viszont megint a szavait hallom.
Zsigerből válaszolok.
Mert jó.
Mert tetszik itt, de aztán visszakérdez...

- Nem. - csak lassú ütemben válaszolok. - Ha itt tölthetném el az elkövetkező életem.. - és megszívom az orromat.
Zsiger.. Ezis.
Úgy kábé.

De folyik tovább az ütem.. az idő.. a nyugalom, és én valahogy...
Talán azt is mondhatnám kis híján már alszom amikor újabb szavak kerülnek a légtérbe.
Ééééés.. KÖTÖZKÖDIK! ( Very Happy

)

Belekezd...
de ha ő azt tudná... Ha a világ, tudná! Egy cseppet se érdekelt volna ha a világ tudomást szerez róla. Nemérdekel. Annál jobban inkább GRIDET!
Mindig is a légbőlkapott mesék híve volt...

- Hülye meséket mesélhettek neked régen.. - és megint mosolygok, de már korántsem.. az a 'minden rendben van vigyor'. Az érzés... feszélyez, és máris turkál jobb kezem - úgy fekve - a gatyámban feszítő dobozért.
Már ha elérem.

Ha sikerül kicsikarnom belőle egyet, egy szálat, a tűzgyújtás már simán szól.
A messzibe köpöm a füstömet.

- Talán egyszer majd elmesélem. - és újra az az átlényegült (inkább keserű) mosoly. - De nemmost.. - tápászkodom fel, meguntam a fekvést, és most két lábamra ülve támaszkodok.
Csakis a lányt figyelem.

- Ha mesét akarsz, akkor tessék, ittvan egy! - valahogy tőle független tetvészkedem, addig keverve amíg szemben nem ülök vele, két lábamat lelógatva az ágyoldalon.
Ha még nem pattant meg..

- Volt egy lány... Gyönyörűűű... koromfekete haj, dögös.. csupa rajzolat. - futtatom végig rajta a szemem - aztán egyszercsak beesik A.. Szörny. - hangsúlyozom - Elhagyatott.. szemtelen, teljesen és a végletekig darabokra esve, és ez a lááány... valamiért feladatának érzi összerakni/megmenteni.
Szívom mélyre a cigimet a beállt rövid csöndben, de végig, mindvégig a szemeit bámulom. Talán megfejteném.
A füstöt oldalra köpve fújom ki.

- Miért!? - szűkülnek vékony csíkká a szemeim, és továbbra is csak kóstolgatom.. Felmérem. Valami tetszik benne. És még nem döntöttem el, MI.. az.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Tényleg kíváncsi vagyok mit imádna, de arra nem számítottam amit végül közöl. Nem mesél, nem hadovál és nem társalog, egyszerűen csak közöl, lazán mint a bő gatya. Mi lenne akkor? Itt? Úgy mint itt a szalonban? Idejárna a koncertek helyett, vagy idejárna haza, esetleg a szabadidejében szórakozás gyanánt? *-Hmmm...nálam van próbavásárlás. *Vonom meg a vállam, érti ahogy akarja, én viszont tovább varrok, mert karácsonyig sem leszünk kész. Noha a legutóbbi zene miatt már nem akadt ki, így totál csend sincs, kicsit unom magam, mert megszoktam, hogy a kuncsaftokkal végig beszélgetek. Kivel miről, csak a politikát szoktam kihagyni, de azon felül minden téma jöhet, legfeljebb nem foglalok állást. Deadman azonban nem tervezte, hogy idejön, azt sem, hogy varrat magára, ezen kívül nem egy beszédes fajta, szóval lassan belefulladok az unalomba ha nem fogom szóra. A királyfis téma is csak azért, hogy burkoltan beszélhessen magáról ha akar, ám ő nem hisz a mesékben, míg én úgy vallom az egész életünk egy mese. Nevetek a megállapításán, bár érzem az ő derűje már nem ugyanolyan, mégis...ahogy néhány lélegzetvételnyi időre abbahagyom a rajzolást és oldalra hajolok, hogy lássam az arcélét, mosolyt fedezek fel. Lehet, hogy eddig is vigyorgott míg nem láttam. Az jó, pozitív érzelemmegnyilvánulás...az már nem, hogy megint a cigiért nyúl, én is. hagyom az első füstcsíkot felszállni, aztán a bűzrúdért kapok két ujjal, majd ha sikerül kihasználnom a meglepetés erejét, elveszem tőle. Szigorúan, résnyire préselt szemekkel nézek rá, ráncolt homlokkal és összevont szemöldökkel kísérve. Nem szólok, a tekintetemben benne van, mennyire egészségtelennek tartom és az is, hogy én nem kívánom szívni. *-Oké, nem most, de szavadon foglak.*Megértem, elfogadom. Vannak az életben olyan dolgok, melyekről senki sem beszél szívesen, főleg nem egy fél órája megismert embernek. Folytatnám a dolgom amire elvileg meg sem kért, de hagyja magát - azért ez is a bizalom egy formája - de megint felkel. Hogy a franc essen belé! Neki viszont csak egy nagy sóhajjal adózom és az arcomra van írva, hogy: "Mi van már megint?" Ez tovább fokozódik amikor belekezd a mesébe, fel sem fogom, csak örülök, hogy mégis...aztán még sem. Hallgatom, nevetek, csodálkozom. Persze magamra ismerek, de nem a "gyönyörű" és a "dögös" jelzők miatt, csak a szövegkörnyezet...*-Ja, a szépség és a szörnyeteg mi? *A fejemet ingatom, a tűt _megint_ leteszem.*-Nem vagy te szörnyeteg...és nem érzem a feladatomnak. *Akkor mégis miért teszem? Egyáltalán teszem?*-Szeretem a cicákat. Olyan vagy mint egy árva cica. Vannak dolgok amelyeknél nem a végeredmény számít hanem az odavezető út, és vannak dolgok, melyeknél az számít, hogy célba érj. Nekem mindkettő fontos. *Nincs igazán jó válasz erre a kérdésre. Miért vagy szerelmes X.Y.-ba? Nem tudod csak érzed. Ennyi. Én is így érzem és kész. Kíváncsiság? Mi lapul a rengeteg héj alatt? Egyenként lefejteni izgalmas és valóban hosszú, tartalmas út. *-Na, feküdj vissza, szeretnék még ma végezni. Ha beszélgetünk, talán sok "miért" kiderül. Tudod nekem is vannak miértjeim veled kapcsolatban.*A kezemmel is intek, hogy fekve szeretném látni. Komolyan, nem sok pasi mondhatja el magáról, hogy többször is lefektettem.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

"Próbavásárlás..." - meglepnek a szavak, SŐT! Nem is esküdnék meg hogy értem, de tovább szövegel és a további szavai valahogy elfeledtetnek minden mást.

Mese... gyerekes képzelgések. Van eset amikor tetszene is, de ez most nem az az alkalom.

A megjelent feszültség vagy az unalom hogy a kezem megint cigarettáért kajtat. Sikerül is meggyújtanom, jótékony a torkomra jutó karcoló füst, amikor hirtelen tűnik el az ajkaim közül. Először lefagyok.

Másodjára már nem ennyire egyértelmű a dolog.

Feltérdelek, vagy már inkább ülök, és ahogy a szemeibe nézek, pont mielőtt az "één" mesémet elkezdeném, csak meggyőzés jelleggel, minden vicces komolyságomat összeszedve már vele szemben ülve nézek a szemeibe.

Mert komolyan gondolom..
Vvvvéééérkomolyan...

- Visszakapom, vagy gyújtsak másikat!? - kérdésnek szánom, de a szemeim nyíltan árulkodók. Ezt a dolgot, nemhagyom annyiban...

Akárhogyis alakul, újra füstöl a szám széle.

És csak akkor jön az én mesém. Az a beépített, vagy inkább fel, hirtelen, és mindvégig fürkészőn tapogatom, még csak szemmel, és kíváncsian várom hogyan érkezik a válaszom.

Nem pont úgy ahogy számítottam rá.

"nem vagy te szörnyeteg..." - az első szavak. Vitatkozzunk?? Tudnék mesélni szépeket, de inkább várom az ő válaszait.

Tovább beszél, és van eset amikor nemigazán értem, de a szavai végül mégiscsak mosolyra gerjesztenek.

Valamikor akkor mikor már nagyon hessegetne, türelmetlen a kicsike.

Mégse válaszolok azonnal. Csak hosszan és mélyen nézek a szemeibe, és újra mélyre szívom a füstömet. Mint egy megváltó, felszabadító ígéret.

- Szóval kivert macska.. Széééép. - és már megint vigyorgok. Képtelen vagyok visszafogni a vigyoromat, de a befolyt tengernyi információ valahogy egyhuzamban csapta ki a lényegeset.

Már mozdulnék, már bennem van az indíttatás, hogy megint fordulok, vissza, fekvőbe, már mozdulok, amikor hirtelen gondolom meg magam.

Vissza a szemeibe nézek.

- Mire vagy kíváncsi. - egyenest a szemeibe. Itt már tartottunk, jéééé! Mégis.. valahogy eszemben sincs kötözködni vele, vagy lelépni, és ez valahogy megnyerő könnyelmű fordulat.

Élvezem itt...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*A szaván fogom és be is hajtom ha egyszer úgy alakul, már csak azért is mert engem mérgez az ő füstjével. Elég sokáig toleráns tudok lenni, de van az a pillanat amikor nálam is betelik a pohár és hiába ő a város sztárja, felőlem lehet a pápa is, erős indíttatást érzek, hogy kikapjam a kezéből. Meg is teszem, látom a döbbenetet, az értetlenséget. Mondjuk mókás ahogy csak néz és szinte hallom ahogy az agytekervényei csikorogva próbálnak magyarázatot találni az eltűnt cigaretta jelenségre. Mivel ez egy nem dohányzó szalon,hamutartó sincs, így kénytelen-kelletlen a kövön nyomom el, határozottan és ellentmondást nem tűrően. A kérdésre felnézek rá, ennyivel is kevesebb, nagyot sóhajtok.* -Mennyi van még?*Eggyel, kettővel még elbírok, de ha félig van még a doboz, akkor feladom. Legyintek. Holnap az lesz az első dolgom, hogy veszek egy asztali ventillátort és egy dohányfüst blokkoló illatosítót. Hátha lesz kedve visszatérni. Tüntetőleg fintorodom el amikor újra beleszív a cigijébe, olyan mélyen, hogy szerintem a füst már a gatyájában kavarog, attól félek kiakadnak a szemei. Azok amelyekkel kitartóan néz velem farkasszemet. Nem kellemetlen csak én nem értem mit keres az íriszeim mélyén. A vigyor ragályos, nekem is a füleim felé nyúlnak az ajkaim és nem akadok ki azon, hogy a mélyenszántó gondolataimat félredobva csak a cicaság definíciója ragadt meg benne. Megemelem az egyik szemöldököm, nem azért mert hátha akkor észbe kap és nem mered az enyémekbe. Nem várok kisregényt a miértek emlegetése kapcsán, kezdem megszokni, hogy csak hosszú percek múlva kapom meg amit szeretnék, vagy akkor sem. Hozzákészülnék újra a rajzoláshoz, és egész jól alakulnak a dolgok mikor Deadman _megint_ félbe hagyja a fekvésre szánt mozdulatot. Komolyan, ettől ár agylobot fogok kapni. Előrebukok, olyan közel vagyok az ágyhoz, hogyha a lábát lógázza, egyenesen a térdére borulok a homlokommal, ha nem akkor is az ágy peremét érem el. Persze vigyázok, hogy ne fájdalmasan fejeljek, csak mutatóba. Megjátszottan sírós, szenvedős hangon adom elő a problémámat.* -Miért nem tudsz nyugton feküdni? Az ég szerelmére, le foglak kötözni esküszöm!*Felnézek rá megkínzott arccal, aztán elnevetem magam.* -Gyereknek is ilyen perpetuum mobile voltál? Erre vagyok kíváncsi. Milyen emlékeid vannak a gyerekkorodból? És feküdj vissza, most, azonnal.*Nevetve ingatom a fejem és az ágy párnájára bökök a „mostnál” és az „azonnalnál”. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#32Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Márc. 21, 2017 6:47 pm

A válasz..!??? Szinte sisteregve, - a lelki szemeim előtt - adja meg magát a cigaretta és huny ki a parázs a kő mellett. Visszapillantok a szemeibe.

Hogy mit olvashat? Erősek a kétségeim. De aztán emelkedik a szemöldököm, mindkettő, kérdőn, mire elhagyja a száját az a nem-várt szöveg.
Szélesre húzó vigyor csiklandoz a szájszélemen.
De nem engedem elő.

Aztán egy mosoly lesz belőle.

- Épp elég, hogy ne hagyjon parlagon. - még mindig a szemeibe, de aztán rövid pillanat, és máris túrom elő az ujjaim közé a másikat.
Élvezettel lobban a láng az orrom előtt...

Belészívok... És elfordulva tőle a füstöt épp a vele ellentétes irányba köpöm ki.

- Ha elég gyors vagy, az utolsó.. - kacsintok, de aztáááán...

A történet folyik tovább, mindenki boldog, vagyis...
Majdnem mindenki, mert één bizony választ várok, mégsem az jön amire számítottam.
Félig...
Részben.
Mondjuk hogy teljesen összezavar, de annál inkább megfejteném, boncolgatnám és kivesézném, nemmm... a szó hagyományos értelmében..
Ez meglepőőő...

És hogy mire kíváncsi!??
A legkíváncsibb ÉÉÉN.. vagyok, hogy mire ő, hogy ki ő, hogy mit akar, és hogy miért az aki, és ahogy felteszem a kérdésemet, továbbra sem engedem azokat a szemeket.
Egész egyszerűen mert TETSZIK!
És akkor kiakad...

Percekig kell küzdenem hogy visszafogjam a vigyorgásomat.
Nem sikerül.
Felnéz a szemeimbe, és én közelebb hajolok.
Egész közel.
Ott figyelek szinte csak centiméterekre tőle.

- Túúúl sokat akarsz tudni... - aztán a szájára figyelek, majd vissza a szemeibe. A csikk, nem esik ki a kezemből, az ágy szélén támaszkodom.
De aztán...

Hirtelen hátrálok meg, térve vissza az előbbi térbe, és a szál maradékát visszatúrva a fogaim közé, minden további szó nélkül fordulok meg és vágom megint hasra magam.
A kezeim megint támasztékul szolgálnak.
De csak előre figyelek..
És egy kurva.. szótsem... szólok.

Valahogy beszorult a beszélhetnékem...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Borzasztó!Feladom. Füstöljön csak, de jön még kutyára úthenger. Megadó sóhajjal jutalmazom a mosolyt és nem engedem ki magamból a későbbi bosszúálló szörny kárörvendő vigyorát. Azt azért értékelem, hogy nem füstöl az orrom alá, de még így is érzem a szagát. Azt nem mondom, hogy nem próbáltam ki, kölyökként azért az ember sokkal lazább ilyen tekintetben, de marhára nem esett jól és nem tudtam megérteni miért jó ez másoknak. Később okosabb lettem és ahogy az otthonomban túltengő drogok használatának következményeit, úgy a cigijét is megértettem. Szóval ha gyorsan végzek nem lesz több. Eeez igen! De hogy a fenébe legyek gyorsan kész, ha állandóan felül és engem fixíroz? Olyan mint egy gumilabda, pattog nekem felfelé. Ha legalább értelmesen kitöltenénk az üres perceket, mondjuk némi beszélgetéssel akkor még elmenne, de lássuk be, Deadman még annál is szófukarabb mint amilyennek az újságokban leírják. Nem csoda ha kiakadok amikor cirka századszorra ül fel és úgy is marad, bár a „Mire vagy kíváncsi” kérdés azért jobban izgat. Talán nem szokványos a kíváncsiságom, a rajongók nem ilyeneket szoktak kérdezni, de mégsem érek el célt nála.* -Basszus!*Nem hajlok el előle és a szemeitől, akkor sem amikor egy röpke pillanatra lecsorog a tekintete a számra, pont amikor kiejtem a nem túl nőies szitkot. Valamit elrontottam. Szóval a gyerekkor tabu. Gyorsan időt ugrok gondolatban és már fogalmaznám meg az újabb kérdést, úgy a késői kamaszkor tájékáról, mikor visszafekszik. Csak nézem széttárt karokkal és elnyíló ajkakkal. Persze nőből vagyok s mint olyan semmi sem jó, most például az, hogy nyugton van, túlságosan is nyugton és nem beszél. Megint. Mondjuk ez már menetrendszerű. *-Ooookéééé! Akkor nézzük más oldalról. *Újra kezembe fogom a festékpöttyöző eszközt és fölé, az alakuló minta fölé hajolok. Szinte ráfekszem nehogy ismét felüljön, a bal kezemet tenyérnyi szélesen nyomom a bőrére mintha ezzel visszatarthatnám. A tűvel felveszem az elejtett fonalat és tovább gombolyítom. *-Akkor mi az a kevés amire kíváncsi lehetek? Nyissunk egy szokványos párbeszédet. Te elmondasz valamit az életedről, amikor még nem voltál ismert ember és én is elmondok valamit magamról ugyanabból az időből. Így oké?

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Szélesre húz a mosolyom... Szélesre húz..NA, de sokkal inkább a vége nem tetszik a képletben, ezért mielőtt újabb kérdésekbe fogna, lefejtem magam az arcáról és térek vissza inkább vízszintbe, csak hogy kérésének híven dolgozni tudjon.
És hogy én is tovább élvezzem a jótékony csöndet.
Felemelő egy érzés...
Valamiféle könnyedséggel tölt el.

Hang... Az övé. Aztán annak a zsibbasztó cuccnak a jóleső berregése. Taperoló kéz a hátamon... Én meg még mindig a falat bámulom, ellenállva a késztetésnek.
Talán kedvem lenne menekülni... Talán mégsem.
Talán az egész csak egy nagy kibaszott kényszerképzet, és én tudom hol húzódnak a határok.
Vagy mégsem.

Mégis a hangja az ami megint visszaránt.
Nem számít az újabb szurkáló érzés a hátamon.
Legalább érzem, hogy ÉLEK!

- Az elején még szerettem... A zenét. Az mentette meg az életem.. - hosszú, néma percek után válaszolok. De nem direkt, csak úgy jön belőlem. Lassú.. kicsorgó.. színezet...
Néhány kellemes, az elfeledett valóságból...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Az biztos, hogy ez a mai este nem lesz szokványos, jobban mondva már azóta nem az, hogy beesett a szalonba. Las Vegasban sok híresség kujtorog, ez volt az egyik szempont amiért idejöttem San Diegoból, én is pénzből élek, hogy a fene vinné el. Ám eddig nem igazán tiszteltek meg a jelenlétükkel, talán a szalon van rossz helyen, viszont egyrészt pénzem sem volt jobb környéken bérelni, másrészt itt legalább nyugalom van. Reklámoznom kellene, de még a szórólapig sem jutottam el, még gondolkodom rajta. Az már túl sok lenne, bízom a népmesében, hogy a szalon és az én hírem majd szájról-szájra terjed. Annyit legalább keresek, hogy ki tudjam fizetni a bérleti díjat és ne vesszek éhen a hó végén és még Diablonak is jut jutalomfalatra. Tonhal konzervre. A hosszúra nyúló nagy csend előcsalogatja megint, nekikezd komótosan körbejárni minket, azon agyalok, hogy ne most jusson eszébe megjelölni a területét, mert akkor takaríthatok. Csak a berregés van, diszkréten nyúlik bele a csendbe, a válaszra percekig várhatok ha Deadman tartja a menetrendet. Újabb pillát húzok a szem fölé mire megszólal, a kezem megáll, felemelkedik picit, az amelyikben a berregő tű van, a másik marad Deadman hátán, de nem érzem egyetlen izmán sem, hogy felkelni vágyna.* -Az anyám ápolónőképzőbe íratott, ott húztam le egy kis időt, szóval ha egyszer majd öreg leszel és ágyban fekvő, profin kicserélem az ágytáladat.*Hagyok neki időt az újabb kérdésig, és láthatja, hallhatja, hogy betartom a szavam, én is adtam neki valamit magamból.* -Hogyan mentette meg az életed?*Újabb pilla után teszem fel a kérdést. Ha tabu, úgysem válaszol, ha meg publikus, gazdagabb leszek egy kicsi Deadmannel. Villivel.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Szinte szélesre húz a vigyorom. Szinte...
Még mindig a kezeimen támaszkodom, állal, és a szemközti falat bámulom, mégis valahogy másfelé figyelek. Befele... Vagy rá.. Mikor hogy, és fél szemmel még azt a dögöt is, ahogy megint matatásba kezd, és bejárja a birodalmát.
Nem most fog támadni...

- Ha egyáltalán megérem addig.. - de ezt csak az orrom alatt motyogom, elnyomott állal, fogakkal, csak magam számára idézem, mégis a következő kérdés az ami megcsapja a fülem.
Egésssz.. szórakoztató ez a történet.
MEGYEZZZ!

Elgondolkozom, de csak hogy sorrendbe rakjam a gondolataimat. Sose gondolkodtam el ezen. Egyszerűen csak.. TUDOM! És ennyi elég volt... Mindig is.
Eddig.

Megdörgölöm az orromat, de nem eskü hogy mert viszket. Lehet csak időt nyerek, vagy egyszerűen csak kellemes egy érzés. Szokványos. Szelíd. Ismerős... Biztonságot adó.
Aztán mégis jön a lényeg.

- Mondjuk azt hogy az rántott ki az akkori valóságból. - rövid a becsúszó szünet. De van itt még.. - Vigaszt nyújtott. Célt.. Egy olyan álmokkal teli életet, amit addig még nemismertem. - és IGAZ! Minden egyes szó, csak most éri el a fejemet, és TÉNYLEG!
Soha nem gondolkoztam el ezen, de így volt.
Valahogy így...
És máig vissza tudom idézni azt a percet.
Amikor az első gitár hangja megszólalt az orrom előtt...
Ott.. kinn.. az utcán!
Soha nem felejtem azt a csodálatot...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Diablo királyra vette a figurát, úgy vonul körbe, mintha cseppet sem érdekelné, hogy egy füstölgő fekszik az ágyon. Pedig de. Néha oda pillantok rá és látom ahogy a bajusz szálak remegnek. ~Engem is zavar öreg, rá se ránts.~*Deadman jelenléte némiképp feldob de eszembe sem jut, hogy milyen előnyökkel járhat ha kitudódik, hogy itt járt. Egészen máson jár az agyam. Az sokkal jobban érdekel, hogy megismerhetem az EMBERT, azt aki a csilivili paraván mögött gubbaszt és arra vár, hogy az a másik, az aranytorkú és mindenki Deadmanje kiengedje játszani. Belemerülök a pillák húzásába, a válaszra úgy is várnom kell míg az elveszett ember összeszedi magát és kitalálja mit válaszoljon, vagy mi az amit még megoszthat velem. Feltételezem, hogy válogat, nem bízik bennem, titkokat nem fog kifecsegni, pedig megtehetné. Nem adom ki, nem csak azért mert nem szeretek pletykálni, hanem mert önző is vagyok és jólesik ha valamiről csak én tudhatok, másrészt, nekem ez egyfajta befektetés is. Aki tudja, hogy bármi is kikerül innen, nem fog többé idejönni, csak az üzletet rontanám vele. Nem éri meg, még egy bulvár újság csillagászati összegéért sem, a renomém fontosabb. A választól megáll a kezem, abbamarad a berregés, Diablo trillázik egy sort. Ő nem nyávog. *-Erről álmodtál?*Nem titkolom, hogy megdöbbentem. Vagy valamit nem értek, vagy Deadman tényleg egy ilyen sivár életre vágyott. Meneküléssel teli magánélet nélküli életre. *-Valahol mellékvágányra tereltek?*Eszembe jut, hogy ez már két kérdés és én nem adtam semmit. Nem mintha überelni szeretném, de ilyet én nem tudok.* -Tizenhat évesen a barátom barátjából kivettem egy golyót egy raktár hátsó helyiségében. Ez tette be a kaput az első szerelemnek. Felejtsd el az előző két kérdést. Milyen volt az akkori valóságod, hogy ki kellett belőle rángatni?*Hagynom kellett volna a fenébe, hagynom, hogy emlékezzen és magától mondja el. De hát a legjobb barát is hibázik, nem szabad rá haragudni. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#38Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Ápr. 03, 2017 8:26 pm

Megáll. Határozottan érzem, de nem érdekel annyira hogy tovább buzdítsam csinálja már, mennem kell.
Kurvára nincs kedvem innen elmenni...

Elhangzik egy kérdés, de vele időbe telik míg összerakom. Aztán egy következő..
Levegőt vennék, de nem biztos hogy mert zsigerből válaszolok, hogy AKAROK... egyből válaszolni, vagy akár tudok, de amikor a folytatásba belekezd, nyugodtan harapom el azt a kialakult szóvéget.
Kifújva a levegőt ereszkedem vissza állal a kezeimre...

Az őőőő.. története valahogy sokkal izgalmasabbnak ígérkezik.

- Hú! - reagálok aztán rövid percekkel később. Lehet hosszú volt. De nem mozdulok. Csak továbbra is előre beszélek. Mégis.. az az elhalványult mosoly árnyéka valahogy rendre megjelenik a szájszélemen.

- Akkor tudom hova kell jönni ha varrni kell. - és már tényleg mosolygok. Előre. A fal fele, de nemérdekel, sokkal inkább - Téged legalább kedvellek. - ráncolom a szemeimet, nem mintha színészi teljesítmény lenne.
Magával hozza a gondolat.

De a kérdés...

Újabb elhaladó percek. Persze csak ha csönd van, ha közbe szól, az egészet elnyeli a néma éjszaka.

- Sötét... - és ennyi. És nem több. Mert az. Mert azok az évek... Az életem része, mégse pazarlok rá egyetlen épeszű gondolatot. Se...
És nem most fogom elkezdeni.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Alakul a kép Deadman lapockáján. Imádom amikor minden rám van bízva és beleszőhetek egy kis sajtos történetet az általam kreált mintába abból aki előttem fekszik vagy ül. Jelen esetben fekszik, ám olyan mint a sajtkukac. Olyat ugyan még nem láttam, de ezt szokták mondani arra aki nem bír meglenni a fenekén egy percig sem. Deadman túlszárnyalta önmagát, már teljes öt perce meg sem rezdült, csak eljutunk a végéig. A rövid és velős csodálkozás után várk még, tudom, hogy fázis késésben van, de azért egy "hú"-nál többet vártam erre a történetre. Komolyan csak ennyi? Hú? Persze mit is vártam tőle, legalább százszor megrág mindent magában, talán túl sok válasz gyűlik össze az elméjében és mindig zavarba jön saját magától. Azt legalább látom, hogy mosolyog, időnként picit hátradőlök, hogy szemügyre vegyem az arcát, pillanatokként változik, ha a szemeibe néznék, ha nem is szavakkal de érzésekkel az egész történetet megismerném. Nyitott könyv. Végül megkapom a választ, valami ilyesmire gondoltam én is, frappáns és kapisgáló. A többi meglep, jólesik és széles mosolyt csal az arcomra, olyat amilyen eddig még nem volt a jelenlétében. Picit talán büszke is.*-Ennek örülök. Téged szívesen össze is varrnálak.*csak ne kelljen, bár nem hiszem, hogy belekeveredne olyasmibe amibe Alvaro annak idején. A mai napig nem tudom de már nem is érdekel. Valójában akkor sem érdekelt, nem akartam tudni. Deadmannél soha nem tudhatom mikor mi lesz a válasz ha lesz egyáltalán, mégis mindig számítok valamire, teljesen feleslegesen. Elkészült az utolsó szempilla, felemelkedem, tűt és festéket váltok, jöhet az árnyékolás és satírozás.*-hmm...mondták már, hogy igen összetett a szókincsed? *Sötét. Hát gondoltam, hogy valami rossz, mivel a zene kirángatta belőle, és csak rossz dolgokból kell rángatnia az életnek. *-Bővebben? És ne azt mond nekem, hogy _nagyon_ sötét mert megkarmollak.*Van bármi is amit önmagától elmond? Amit nem kell harapófogóval kihúzni belőle, olyan amibe kedvtelésből megy bele és csak mondja, mondja. Az tuti, hogy nem egy pletykafészek. *-Vagy szívesebben mesélnél a világos részekről? Nekem az is jó. Van olyan téma amiről szívesen és sokat tudsz mondani? Menjünk bele abba.*Magamról nem mondok most semmit. A "sötétért" nem jár semmi. Lecserélem a kesztyűt egy tisztára és folytatom a satírozást most fehérrel és szürkével.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#40Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Ápr. 10, 2017 1:30 pm

"Ennek örülök. Téged szívesen össze is varrnálak." - az első válasz, de én meg se mozdulok. Azt mondta fekszik... nyugszik.. én meg kurvára nyugalmas vagyok.
El se hinné hogy ebben a pillanatban mennyire.

- Megjegyzem... - nyögöm ki, és a szám széle meghúzódik kissé az egyezményre. De mert volt itt valami lehangolóbb. És mertem volna fogadni rá hogy megakad a lényegen.

"...Bővebben? És ne azt mond nekem, hogy _nagyon_ sötét mert megkarmollak."

Más esetben még szórakoztatna is a feltételezés. Megint másban... tutira élvezném, de most...
A benne megrekedő élet, valahogy kezdi felülírni minden gondolatom. De aztán csak leadja a kötözködést, és egészen más vizekre evez.
És talán hálás vagyok neki ezért.

Nagyot sóhajtok, akár még a tűvel is hátrálnia kell, de talán meg se zavarja.
Mozdulni, nem mozdulok.
Aztán mégiscsak megindul.

- Régen.. még olyan 8 éves lehettem amikor apám egyszer elvitt horgászni. - a hangom dörmög, de hagyom magától rendeződni. Mi a szart várok tökéletesen hasra dögölve!??

- A Charles folyó... Bostonban. Az egyik leágazásánál volt egy kis híd, és azalatt. A víz már akkoris retkes és mocskos volt, soha nem volt abban hal, és ezt én már akkoris tudtam. Ahogy ő is. De akkoris.. - kezdem el rázni vigyorogva a fejem. Már amennyire a helyzet engedi.

- Talán életem legboldogabb napja volt. - és mosolygok.
Még ma is képes vagyok felidézni. Az arcát. Pedig azt hittem.. már rég nem emlékszem. És de. Mégis.
Pedig már rég nem őrzök fényképeket.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*A megjegyzésemhez méltón megint egy szavas választ kapok, de ez inkább poén, bár nem volt olyan magas a labdám, hogy le kelljen csapni. Alaposan megizzaszt agyilag, nagyon kell gondolkodnom, hogy melyik a jó kérdés amire választ is kapok, pedig szeretnék. Nem tudom miért érdekel annyira, nem azért faggatom, hogy kibeszéljem vagy eladjam egy ahhoz hasonló hírvadásznak mint aki miatt bemenekült a szalonba. Egyszerűen csak érdekel mint ember. Miért lett az aki, honnan indult és hol volt az a pont ahol tévútra tévedt, ha egyáltalán észrevette. A kötekedő noszogatás utáni mély csend a korábbiaktól eltér, bár sokaknak nincs különbség csend és csend között, nekem feltűnik. Meg sem rezdül, mintha levegőt sem venne és talán pont ez tűnik fel, vagy csupán egy érzés, a hatodik ami állítólag a nők sajátja, vagy a boszorkányoké. Nem akar róla beszélni, lehet, hogy én sem akarnék a nem tudom miről, és azt sem szeretném ha rossz szájízzel menne el innen, egérutat adok. Amikor nagyot sóhajt csak a tűt emelem el a bőrétől néhány pillanatra, aztán folytatom a rajzolást mikor ő is megszólal, de abbahagyom a második mondatnál. Mire a végére ér már vigyorog én meg emelt szemöldökkel csodálkozom. Ennyit egész idő alatt nem beszélt mióta itt van. Sokkal jobban tetszik ez a felszabadult és boldognak tűnő Deadman, pedig valahol a lelkem mélyén tudom, hogy mindez illúzió, az az idő sosem jön vissza, és ő nem lesz olyan boldog mint akkor volt. *-Nem hiszem, hogy a horgászás volt a lényeg. Csak együtt akart lenni veled. Van kedved mesélni róla?*Most már óvatos vagyok. Ki tudja mikor milyen mocsárba nyúlok bele és akkor megkukul. Most jó kedvű, a felhők eltakarodtak a feje fölül, mintha sikerült volna elfelejtetni vele azt a világot ami minden nap körülveszi. Az emlékezés jó, a szép emlékek megédesíthetik a jelen sötét dolgait. Remélem. Az én történetem elmarad, nincs titkolni valóm és van bőven amit mesélhetnék de most Deadmané a terep, persze ha felemlegeti az egyezségünket, nem fogok ellenkezni.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#42Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Pént. Ápr. 21, 2017 6:17 pm

"Nem hiszem, hogy a horgászás volt a lényeg. Csak együtt akart lenni veled."

Mély, néma csönd fogad. Ígyvan. Mindig is szerettem ha vele lehetek, és ő sem volt ezzel másképp. A kevés alkalmak egyike. Az elutazások.. a több hetes távollét, az "apád azért van folyton úton hogy neked boldog életed lehessen", és az a hála, amit egyes alkalmakkor éreztem.
A kevés alkalmakkor.

Megköszörülöm a torkom, a hamu leesik a földre. Észbekapok, ezért mielőtt a parázs végleg kimúlna, egy utolsó mélyet szippantok. Végtére is azt mondtam ez az utolsó vagy nem??
Ezért a síkra tövig szívott csikket.. most félig felé fordulok.. nyújtózkodom, keresem aaa... ha ne a földre, akkor hova?? - tartom felé, és ha ad valamit amire azt mondja oké, egy pillanat alatt beleejtem.
Utána szívom csak meg az orromat.

- Miről akarsz tudni... - nem kérdés - Hogy sosem fogtam semmit, vagy az apámról. - az első rész újabb mosolyt csal az arcomon, de a másodikat belengi a ború. Mégis.. soha nem tudnék rossz szívvel emlékezni az apámra. Amennyire én ismertem.. nagyszerű ember volt...
A többit meg ki firtatja!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Megint csend, felőle…csak én berregek tovább, alakítom a szemet ami talán helyettem is figyelni fog. Ha valakit megtisztel majd azzal, hogy láthatja, olyan érzése lesz, hogy a lelke legmélyebb bugyrába tekint, fürkészőn, élesen. Most nem a válaszon töpreng, azt hiszem kinyitottam egy ajtót, remélem nem Pandora szelencéjét. Az emlékezés ingoványos talajára tereltem, ki tudja mikor merengett utoljára az apjáról, de most felmerült néhány mozzanat, néhány szomorúan mókás pillanat. Kíváncsi vagyok mire jut magával és én mit kapok majd belőle. A cigaretta csikket látva hezitálok, a berregés abbamarad és valódi csend telepszik közénk, nem a kínos és mélabús. Felemelem mindkét kezem mint a sebész aki műtét közben törlést kér, nálunk felcserélődtek a szerepek, de nekem nincs harmadik kezem. Lázasan kutatok valamilyen hamu- és csikktartó alkalmatosság után, de csak egy pesszimistán félig üres papírpoharat találok a gurulós asztalka alsó polcán. Talán narancslé van benne, azt hiszem valamelyik vendégé volt. Azt nyújtom oda „nem a földre, ide” pislogással majd száműzöm a valaha szebb perceket megélt szomjoltót egy távolabbi helyre. A horkantós orrszívás után kedvem lenne egy zsepit nyújtani neki, de az olyan anyás lenne, kétlem, hogy visszavágyik az „anya orrtörlős” korba.* -Érzésem szerint a „soha nem fogtam semmit” vidámabb, de gyanítom három szóval elintéznéd…de cáfolj és lepj meg, mesélj esti mesét a horgot zabáló, mázsányi halról amelyik még a gatyát is lehúzta rólad mielőtt megszökött. Vagy keress vidám történetet apádról és emlékezz. Mesélhetsz az első csókodról is ha az kellemesebb, csak ne maradj csendben. *Előrébb hajolok, hogy a szemeibe nézhessek vidoron. „s persze ne mozogj!” üzenem még egy pislogással hátha ért szemül is. Az én történetem egyelőre elmarad, nem reklamált, szóval várat magára. Én sosem pecáztam, ellenben fociztam az apámmal bár sosem voltam tehetségesebb egy három évesnél, és jártam anyával takarítani, tanultam hímezni és az összes levágni való csirkét megmentettem a vasárnapi ebéd előtt. Meg a békákat. A kóbor kutyákat és a piac környékén kódorgó macskáknak mindig csíptem valamit a pultról. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Okos lány. Ez már a harmadik.. negyedik mondatánál lejött, és én nem szoktam az okos lányokat. Mondjuk... Vagy csak soha nem érdekeltek. - köszörülök torkot, miután visszateszem a kezeimre a fejemet. Államat... Inkább.

A többi viszont megmosolyogtat. A feltételezés, na meg a képzelt kép... Tényleg erről írni kéne egy SZÁMOT! Nagy ötlet!: Belógattam a pöcsöm... nem húztam ki.. ö.. igazából soha semmit, de nem is ez a lényeg.
A gondolatra elvigyorodom. El is teszem fejben, Grid pokolian örülni fog neki ha bedobom, mától változik az imázs! Vagyis holnaptól...
Éhezni kezdek egy cigire, a nagy ötletek ára a jutalom, de mivel megígértem... Csak nyelek egyet.
Szóval hogyis volt tovább? Apám... Meg első csók...
Egy elfullasztott mély sóhaj csúszik ki a torkomon.
Na mert hogy ne mozduljakugye.

- Hogy őszinte legyek, nemegészen emlékszem első csókra. - a hangom tökkomoly, pedig rohadtul vidáman élem meg - Sanszosan vagy nemegészen voltam magamnál, VAGGGY.. - emelkedik ki a hangnem - nemegészenvoltam magamnál.. - vigyorodok megint el, de már oltárira nem zavar. Nem feszengek. Nem mintha eddig tettem volna, vagyis... Nemegészen úúgy.

- Apám meg... - a második sóhaj. Csak ez sem egészen.. "úúgy". - Nem túl sokat láttam egész életemben, folyton úton volt, valamiii.. ügynök vagy mi az isten, nem tudok erről túl sokat. - szívom meg megint az orromat, de csak.. automatikus. - Nem sokkal később, a nap után a híd alatt, egy szívroham vitte el. - még mindig a falnak beszélek, szemben, de már nem tudnak foglalkoztatni a részletek, vagggy.. ütött szíven, az egéééész... csak utána fordult pokoli időkbe. De ez AZ.. amire már nemszívesen emlékszem.
Vagy csak rohadtul kizárok minden gondolatot...
Pedig most is ottkapar a felszínen.
De soha nem hagyom hogy felzabáljon.

Egyelőre...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Nem túl gyakran, de előfordul velem, hogy érzékenyebb leszek mások lelkivilágára, a rezdüléseire és képes vagyok olvasni a ki nem mondott szavak és az elnyűtt sóhajtások között. Szemezgetem a sejtéseket és összevetem a gyanúkkal, kijön az egyenleg. Deadman lazul, tanul és csendesül. Már nem ellenkezik, nem lázad minden kérésnek álcázott tiltásnak, többször vigyorodik el és kuncog, nem mocorog mint a sajtkukac. Mindez a felismerés a visszafojtott sóhajnál érkezik, óvatosan kúszik a gondolataim közé és két ujjal széthúzza az ajkaimat egy elégedett mosolyba. Volt egy fogadásom is magammal, hogy a felkínált témák közül melyiket választja, megengedem magamnak, hogy megforduljon a fejemben a vállon veregetés kósza gondolata, jobb kézzel a balt. *-Hányadiknál voltál magadnál?*Persze ha az elsőre sem emlékszik a számolás máris csődöt mond, de bepróbálkozom. Kíváncsi vagyok hogyan élte meg, tud-e mosolyt csalni az arcára és ha igen, akkor az milyen. Boldog, elégedett, kellemesen emlékezős vagy egészen más érzelmeket kavar? Ha egyáltalán…Óvatos, alig sóhaj csusszan ki belőle megint, a tűmnek nincs alkalma megugrani, a minta festődik tovább az általam megálmodott medrében. Alakul. Már nem csak néz hanem lát is, csillogón, kíváncsian. Az apa téma, mint kiderül néhány mondattal később, nem véletlenül tabu, vagy volt eddig. Érzésem szerint az a híd alatti délután volt a legszebb és legutolsó olyan emlék amire még szívesen emlékszik, utána mindent sötét fátyol borít. Nem kavarom fel, ha elzárta hát elzárta, de persze mindenki Pandora szelencéje egyszer magától is felnyílik, vagy a sors nyitja fel és akkor borul a bili. Ennek még nem jött el az ideje. *-Sajnálom…ezt szokták mondani, persze nem tudom mit sajnáljak. Azt hiszem…*A berregés is elhallgat, megáll a kezemben a tű néhány röpke pillanatra, majd a korábbi lendülettel berreg tovább.* -…hogy nem volt veled többet mielőtt végleg elment. Ez persze már úgysem segít…de ha beszélünk róla, néha olyan részletek is előkerülnek melyek már régen elmerültek a feledés mocsarában. Tudod a rossz emlékek olyanok mint a féreg, belülről rág, észre sem veszed és máris uralja az életedet, a lelkedet és mikor feleszmélsz már csak a porhüvelyed maradt. Ki kell beszélni, kicsalogatni, még ha olykor robban is. Ki így, ki úgy adja ki magából. Te nem sokat beszélsz viszont csodásan írsz. Próbáld meg.*Én viszont annál többet tudok beszélni. Most viszont elhallgatok, csak a berregés töri meg a csendet…vagy Deadman hangja, bár ez utóbbit kétlem. A tapasztalataim szerint most ő is ugyanolyan mélyen fog hallgatni, csak egy-egy orrszívás kerülhet be a képbe, esküszöm a következőnél tényleg a kezébe nyomok egy zsepit…vagy most azonnal, fő a megelőzés. A gondolatot tett követi, elhúzom a tűt, fél kézzel kutatok a polcos-gurulós asztalka kincsei között. Az alsó sarokban találok is pár, még nem használt papírzsepit, és az egész pakkot odanyújtom az orra elé.* -Fújd ki!*Nem érdekel, hogy anyás, már az én homlokom fáj az elképzelten odaszívott trutyitól.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#46Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Május 09, 2017 5:09 pm

"Hányadiknál voltál magadnál?"

A tény, elgondolkoztat. Volt ilyen?? Számító vagy tervezett... Valahol félúton járok a kieső és a még alig homályos emlékek között, de lényegében egy-egy szar-biztonságis letámadó mellett nemigen botlom igazi emlékbe. Esetleg pár kurva..
Vagyis hamar feladom a próbálkozást, mit számít ez..

- Ezer és kétezer között?? - kérdezem - Valahol oszd le kettővel és vedd a négyzetgyökét. - szövegelem, mert valahogy így emlékszem rá régről. Régről, de több benne a kamu mint az igazi élvezet, ezért nem is törődöm vele többet. Az apám emléke már inkább kevésbé kellemes. Vagyis.. átlagos... Vagy a tökömtudja, nem veszem a szívemre, ami a biztos, hogy nemigen hat meg, rég volt, talán egy másik életben.

A szöveg amit lenyom rá, viszont annál inkább mozgat meg. Vagyis...

- Teee.. biztos hogy jó helyre jöttem?? - nem törődöm a mozdulatlansággal, rákontrázva fordulok. Csak hogy megnézzem, tisztán.. az üvegablak túlfelén virító feliratot. - Pont úgy beszélsz mint valami pszichomókus, voltam már egy-kettőnél, nem végződött túl jól! - és vigyorgok. Előbb a szemeibe, már ha még mindig engem figyel, aztán ha nem kötözködik az egésszel, önkényesen vágom vissza magam. Elfekvőbe.
Még az előtt, vagy az.. UTÁN.. mikor egy zsebkendő kerül a képembe.
Ez lehet a második alkalom amikor bután nézhetek rá.
Harmadik??
TÖKMINDEGY!
Mivan!??

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Nem tudom mennyire számítsak, ezért nem is dobok fel magamban egyetlen határozott számnevet sem, de azért na….megáll a kezemben a tű, a síri csend helyett vékony, hökkent sikkantást tolok kettőnk közé. Nem vagyok túlságosan romantikus alkat, legalábbis női téren de nekem fontos volt az első csók, még akkor is ha azóta az emlék fényét és szépségét is vesztette, nem várok Deadmantől sem holmi könnytől fátyolos szemű merengést és idétlen bájvigyort, ám mégis többet mint amennyit kapok. *-Első csak egyetlen van. Baszki, egyik sem volt különleges?*Ámulok és veszem a bátorságot, hogy sajnáljak is. Na persze a pasiknak nem olyan fontos mint a csajoknak, megtörténik és kész, náluk nem itt kezdődik a szívet dobogtató érzés, gyanítom Deadmannél még nagyon messze van vagy soha nem is érkezik meg. Tovább nyomatom a mintát és a szöveget is, jelenleg apánál tartunk és hiába fogadtam meg, hogy nem turkálok bele a lényegi lélek dologba, csak megteszem, elszalad velem az a bizonyos ló. Szerencsére Deadman nem hagy csapot-papot maga után, humorosan fogja fel. Megint mozog, nem kicsit, tűt kapok és nézek rá, először idétlenül majd fény gyúl a koponyám mögött. Fintorral kezdem a választ.* -Áááóóóúúúú! Fullba nyomtam mi? Előfordul. Nem túl gyakran de előfordul. *Nagy levegőt és visszanyomom ha magától nem fekszik. Mondanám, hogy ezentúl csendben maradok, de az önmagában is képtelenség lenne, noha nem vagyok a csicsergős fajta sem, ám munka közben szeretek beszélgetni. Megismerni azt aki a kezeim alatt ül, fekszik, lábat nyújt. Deadman sem kivétel, rá is kíváncsi vagyok de csak annyira mint mindenki másra. Újra nekiállok berregni, már nincs sok hátra, némi csinosítás, pontosítás….aztán jön az a horkantás, orrszívás ami tényleg nekem is fáj. Nem vagyok hypochonder de már kezdem érezni ahogy a trutyi a homlokomba vándorol. Azt hiszem Deadman még soha nem nézett ennyire idétlenül mint most, nevetnem kell. *-Fújd ki vagy nyeld le, csak ne hintáztasd az orrodban. *Sokat kérek? Ja, asszem, még a cigiről is leszoktatom. *-Már nincs sok hátra.*Emelem meg a szemöldököm noszogatva. Most már nem fogok kérdezni, ha mond valamit magától mondja, persze sok kérdés feszít még belül, de hátha lesz m ég másik alkalom is. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

A szavaira csak mosolydulok egyet. Különleges... különleges.. Mi a fasz ebben a különleges? De igazi, érdembeli válasszal nemigazán készülök. Vagyis...

- Van az a pont ahol már minden kurvára mindegy.. - egy elnyomott sóhajjal van hogy kitolom, de nem is akarok vele többet. Vagy mélyebbet. Vagy bármit, úgy egyáltalán, ezért is hálás a téma amiért lépünk tovább. Bár az apám, meg az azt követő kicsit sem kikerülhetőbb, mégis meglep a hirtelen felcsapó szöveg. Annyira hogy már engedve a kényszernek, rá is játszom az egészre!
Élvezem ezt a kisss.. délutánt... Estét. Éjszakát!

- Iiigen, ami azt illeti, már épp elgondolkoztam hogy megpattanjak vagy behúzzak egyet, de asszem ez a gyönyörű fintor mindenért kárpótol. - és vigyorgok. Megint. Vagy még mindig, feledve minden korábbi szöveget, őszintén, nem hagyom hogy bármi is elrontsa. Ezt a pillanatot. Az estét. A szabadságot... A helyet.
Ezért egyszerűen lep meg, amikor újabb szöveg helyett megint visszatol.

Vigyorognom kell, már sokadszor, de engedelmeskedek.
A ritka pillanatok egyike...

Vissza vízszintbe, kezeim megint az állam alatt, megint berreg, érzem a szúró érzést a hátamon, aztán váratlanul tol az arcomba valami cuccot. Zsebkendő.
Hülyén nézhetek rá.
Pont a szemeibe, de nem vágom teljesen mit akar, amíg fel nem adja és meg nem szólal.
Na most nézhetek méghülyébben!

Nyelek egyet, látványosan, nem mintha bármi haszna lenne, de mindvégig a szemeit tartom. Csak aztán húzom oldalra a fejem.

- Megfelel?? - és szűkre húzom a szemeimet. De közben.. igen, közben, valami máás egyre inkább felkapar a fejemben.
Bejön ez a nő!
Ja... igaz.. Határozottan tetszik nekem!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Na erre a vigyorgós reakcióra és a mosolymentes, sóhajtós „minden kurvára mindegy”-re még később visszatérek. Nem jól van ez így. Mi lehet az a pont, a választóvonal ami előtt semmi nem volt mindegy, utána meg már minden. És képes vagyok egy egyszerű első csók miatt leragadni ennél a témánál gondolatilag, magamban tovább forgatom ugyan, de verbálisan már témát váltottunk. Na és nem tudom befogni a számat, mint egy elcseszett vagy éppenséggel tutira vérprofi agyturkász, lenyomom az év szövegét. Naná, hogy feltűnik neki a hirtelen változás, nem hülye csak fura, kedvesen fura. A szívemre kapom a kezem anélkül, hogy hozzáérnék a kesztyűvel a ruhámhoz, csak jelzésértékű…*-Hála az égnek és a Szűz Máriának, hogy tudok gyönyörűen fintorogni, különben most félreállna az orrom…te tényleg behúztál volna? *Emelem meg a szemöldököm, mert ugyan nem vagyok fanatikus nővédő, de azért na….Deadman mégis csak pasi. De hát vigyorog…megint és ez már úgy tűnik így is marad. Jobb ez mint az emós arcmaszk amiben bejött.
Lenyomom…megint, ismétlés a tudás anyja…és tovább berregek. Mindaddig míg megint elő nem húzom a fiókjából a hülye arcot. Fene sem gondolta volna, hogy nem tudja mire kell használni a zsebkendőt, pedig ez már eléggé modern, papírból van, eldobhatós. El is dobom, vissza a helyére.* -Ááá, fő a környezetvédelem. *Replikázok a nyelésre és szemet forgatok, amit ugyan nem láthat, hacsak nem forgolódik…megint. *-Kibírnál még _öt percet_ mozdulatlanul? Mesélj…igen, megint, még mindig, ne ellenkezz, tarts szóval. Hogy végződött a pszichomókussal? Csak, hogy tudjam mire számítsak ha legközelebb megint nem tudom befogni a számat. Meg neked sem ártana gyakorolni egy kicsit a kommunikációt. A fotóssal nem ment zökkenőmentesen. *A kezem a hátán tartom ha esetleg megint sajtkukacot játszana, de most tényleg nem hagyom magam, tényleg öt perc ha nem ficánkol, és készen vagyok. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Szélesre húz a vigyorom.

- Nem... Nemhiszem. - vigyorgok, de komolyra fogva tetszik az előadás.

Aztán már érzem is magam a hasamon, mármint beletenyerelt a hátamba, megint, biztosan, és egy rohadt pillanatig se kötözködöm. Ha eltökélt a lány, annál ígéretesebb!
Megint vigyorgok, de most csak magamnak. Az orrom elé.. a falnak, amikor az elém került.. akármi, újra megakaszt. Deeee... megoldottuk, asszem, legalábbis úgy néz ki nem is olyan akaratos a kicsike, annyira.. és én hálásan veszem az elkövető tényt.

Persze a szája megint jár, mert miért ne, és egyre inkább tetszik nekem, de valahogy mégse sikerül kihagyni ezt a ziccert.

- Pedig ahogy elnézem te remekül szóval tartod saját magad. - és vigyorgok. Hiába, egyszerűen képtelen vagyok a helyén tartani a vigyorgásomat, egész felszabadult érzés. Kurvára nem tudom mikor tettem ilyet utoljára...
SŐT! Már egyenesen vihogok!

- Ha most azt akarod hallani hogy ráborítottam az asztalt, vagy bilincsben vittek el, túúl sok pletykalapot olvasol! - mmmeeeeeert.. Kishíján. De szeretik a dolgokat kiszínezni ezek a szemetek, és volt.. amikor még én is remekül szórakoztam.
De azok az idők már elmúltak, és most mégis. - De ha netán megint bevágod a tudálékos doktornéniset, van módszerem hogy elhallgattassalak. - és vigyorgok. Mosolygok.. nevetek, ki a tököm figyeli már a részleteket, az egész lénye hogy jólérzem magam. KURVAJÓL! És már piszok rég nem volt részem ilyenben.

Pedig rohadtul tetszik az érzés...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"