Az előző részek tartalmából...

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Hümmögök egy „Na azért” sort félhangosan. Reméltem is, hogy nem asszonyverő, egy világ omlott volna össze bennem. Vannak vele más problémák, mint például az, hogy képtelen egy helyben nyugodni és így nem olyan egyszerű mintát varrni a bőrébe, ha akad majd olyan pont ahol valami nem szabályos, ahol a vonal picit félrement – ilyet akkor sem vehetne észre ha tényleg besikerülne, mert kijavítom – akkor ráfogom, nem mellesleg ha tényleg besikerülne, szögre akasztom a tűimet és elmegyek apácának. Anyám örülne neki. A nevelési tanácsadás is rövid pályát fut be, a papírzsepi dolgavégezetlen megy vissza a helyére, úgy vagyok ezzel is mint a cigivel. Ha nagyon muszáj, de csak bizonyos keretek között és egye fene csak neki. Mindenkinek kell, hogy legyen egy VIP vendége, noha Deadman az első ilyen nagy nevű, legyen a következő bármilyen világraszóló szenzáció, a helyet már nem bitorolhatja el. Nem tudom miért, csak. Csak mert szemtelenkedik és azt is nevetve, nevettetve teszi. Mert látom, hogy jó kedve van és én csináltam és ez baszott jó érzés. *-Ne feleselj!*Gyereknevelés alsó fokon. Én is nevetek, tény és való, olykor megy ez nekem egyedül is, de sokkal jobb ha van rá partner, másrészt kifejezetten utálom a csendet. A munka is jobban megy ha közben folyik a téma mint a kiborult tej, utóbbinak Diablo örülne jobban, ő mostanra már megunta a szerinte semmittevést, és elvonult az ágy alá, ott durmol néha szörtyögve, néha ciripelve mint egy náthás tücsök. Még arra sem kapja fel a fejét amikor Deadman vihogni kezd, pedig elég hangos, idétlen. *-Nem olvasok pletykalapot, amit tudok azt itt hallom olykor a pletykalapot olvasó és azok pasijának sztorijaiból. Szóval mit csináltál?*Nem szállok le róla míg meg nem tudom, kíváncsi vagyok mit képes tenni ha az agyában turkálnak. Én ilyet nem tettem, csak érdeklődtem a lelkéről. Úgy látszik most értünk el arra a pontra amikor mindegy mit mondok, Deadman csak röhögni tud, nem veszem magamra, érezze jól magát.* -Jáááj, amikor utoljára ezt mondta egy pasi, szájon vágtam. Te melyik verzióra gondoltál? *Naná, hogy beugrik pár eddig hallott lehetőség. Minden pasi disznó. Más dolog kedvből csinálni és más azt hallani, hogy a nőnek ez a dolga, az ilyet állcsúcson vágnám. Egyet vágtam is, miután kifizette a munkámat, a képfelvarrást. Szép emlék. Egy ideig mosolyogtam, aztán csendben maradtam, végül megmutattam mit alkottam a vállára. Eltettem a pénzt és bemostam neki egyet. Francba, még az emlék is fáj, egész nap jegeltem a kezem. A berregés abbamarad, de még mindig a hátán tenyerelek, nézem a művem. Már azon elmélkedem mit fog hozzá szólni. Nem varrom át ha nem tetszik neki. Ez most már Deadman része. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#52Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Május 30, 2017 7:25 pm

Ahhoz túlságosan kedvelem..

De ezekcsak a gondolataim. Azok a gondolatok amiket nem osztok meg, és mert tovább megy a téma, már nem is akarom visszafogni a röhögésemet ahogy egész szórakoztatóvá válik a helyzet.
Még akkor is amikor tovább kötözködik.

- Semmit... igazából. - rántom meg a vállam. Féligmeddig, mert ugye adott helyzetben ez másképp nemmegy. - Leléptem. - és mosolygok. Azt a kis nüansznyi tényt már nem teszem hozzá hogyan is szóltak az azt megelőzőek, mert kurvára nem tartozik az senkire se.
Még ha az egy ilyen édes.. kíváncsi kis kicsi lány is...
Hogy egyem a zúzáját..
~~( Füstölt csülökkel... )~~

Demert megoldás mindig van - aztmondják - úgy erre is vannak módszereim, ahogy a következő tiltakozás pofátlan színészettel tölt el.
Résnyire húzom a szemeimet.

- Márminthogy vágj e szájon?? - mégis az a rendkívül jól szórakozó fény, végig ott csillog benne. Eszemben nincs egy percre se annyiban hagyni!
Hát még ha őszintén belemegy a játékomba!
Kurva rég nem játszottam már éles(b)en...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Az utolsó vonásnál rántja meg a vállát, szerencsére már nem tud belerondítani. Kész vagyok, csak szemlélem és a bőrén tartom a tűt, hogy meglegyen az illúzió. Addig nem engedem míg nem válaszol. Normálisan? Úgy sosem fog. Ha én ennyit nevetnék mint ő, már fájna az oldalam, gyanítom neki már nagyon hiányzott, felszabadult és mikor picit felém fordul látom,hogy csillognak a szemei. Én meg ezért vagyok elégedett. *-Aha. Leléptél. Csak úgy. Te. Kac-kac, röhög a vakbelem. Feltételezésem szerint csak az asztalt nem borítottad rá. *Deadman kissé hirtelen haragú, nagyon gyorsan felkapja a vizet, legalábbis abból nekem ez jött le ahogyan a fotóssal viselkedett. Elfogyott a türelem. Velem szemben viszont még a kukasága is alább hagyott, az életéről nem tudtam meg sokat, azt viszont igen, hogy remek, olykor gyilkos humora van és csípőből félreértelmezi a szavakat. Csak mert jólesik neki. *-Azt is megtehetem, de nem szolgáltál rá. Még. *Kissé előrehajolva nézek a szemeibe, melyeket résnyire húzott, alig látok az íriszeiből valamit. Leutánzom. *-Vulgárisabb válogatásra gondoltam, eddig azokat kaptam totálba, a „hogyan fogjuk be egy nő száját” felvetésre. Na ezért a szájba vágás. Szóval hogyan akarsz engem elhallgattatni és miért is? Egyáltalán el akarsz? *Na ezt még megvárom egy kis mosolygással, mert kíváncsi vagyok mire gondolt. Tudom, hogy nem olyasmire amiért szájba vágás járna, Deadman minden csak nem bunkó a nőkkel. Ez inkább flört. Nocsak? Az utolsó kérdést hasonló hangsúlyban adom elő mint ő. Játszik. Játsszunk. Aztán megmutatom mit varrtam a hátára, csak hogy tudja, mindig szemmel fogom tartani….és ez nem fenyegetés hanem ígéret. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

- Le én! Miért... Olyan nehéz elhinni?? - és vigyorgok. Nem, csak mosolygok. Asszem. Ha van rá helyem és lehetőségem, bele a szemeibe, jobban szeretem úgy ha láthatom. Viszont.. nemsokáig tart ki a könnyű menet, vissza előre fordulok.

- Ha nem buzerálnak én se harapok.. - dünnyögöm. - Néha.. - és a vége elmosolydul a falra, de hamar észbe kapok. Főleg mert remek kis ziccert dob elém, nekem meg kellemes kihasználni a helyzetet. Miért NE!?! Ha már élvezzük!?
Namegmert plánetetszik ahogy a szemeimbe néz!
Nehezemre esik visszafogni a röhögésemet..

- Azt mondod..? - emelkedik a szemöldököm, de egy percig se hagyom az övéit. Csak a vékony csík rándul egy rövid időre össze, de aztán jön a többi szöveg, nekem meg egyre szélesebbre húz az a másik csík a fejemen.
De aztán már nem beszélek. MINEK! Ha kapok rá lehetőséget, ha hagy, hirtelen mozdulok, kvázi.. hirtelen, és nem érdekel mi borul, ha már közel jött, a szájára kapok. Csak óvatosan és érzéssel ízlelem meg. Ahogy kellemes...
De neki!??
Max majd végre tényleg kiérdemelt az a tacsli.
Akárhogy is, csak alig másodpercek múlva húzódok el.
Már haaa.. időközben ő nem lépett meg, vagy akár már vörösen izzik a fejem, csak a karjaimon támaszkodva nézek a szemeibe.

- Csak egy kicsit.

- és mosolygom.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Elég nyakatekerten fekszik, vagy félig ül – hason – ahogy próbál a szemeimbe vigyorogni, mosolyogni miközben füllent. Kétkedve emelem meg az egyik szemöldököm jelezve, hogy nem, nem hiszek neki. Ha csak úgy lelépett volna, most nem lenne ez téma köztünk, de meghagyom neki a titokzatosság kiváltságát. Nem is kell visszanyomnom, megy magától, feltételezem elég kényelmetlen volt a póz, hiszen nem gumipasi. *
-Az jó, majd az eszembe vésem. *Eddig sem tettem. Sikerült mindig meglátnom hol vannak a határai és azokat nem léptem át. Másokkal sem teszem, de benne van valami nüansznyi érdekesség amit érdemes kiaknázni, kalapáccsal pedig nem lehet. Élvezi az ittlétet én meg élvezem az ittlétét, minden nyűgével, dühével és hülyeségével együtt üdítő színfoltja a szalonnak, az életemnek. Csak azzal a szájbefogással ne jött volna. Nem véletlen és nem jókedvemből nyújtózom elé, hogy számonkérjem ő ugyan hogyan gondolta, hiszen majd` minden nap megkapom közvetve vagy közvetlenül, már kezd káros lenni a nők ilyen formán való lealázása. Deadman azonban ezt is képes finoman tenni, másfelé vinni és, hogy mennyire másfelé csak akkor derül ki mikor olyan mélyen néz a szemeimbe, hogy talán a veséimben kugliznak egymással a szemgolyói. _Tudom_ mire készül, van az a pici szemvillanás amikor a gondolat tetté formálódik de még nem történik meg. Egyetlen másodperc töredéke. S érzem az ajkaimon az övéit. Érzem a rumom aromáját keveredni a dohányéval, mégsem kellemetlen. Finom, óvatos és kíváncsi. Érdekel, hogy vajon miért kaptam, mert biztosan nem, vagy nem csak azért, hogy megmutassa milyen módon lehet befogni a számat. Hagyom, hogy kiélvezze…nekem sem kínszenvedés. Végül elmosolyodom, miután ismét a szemeibe mélyedek a válaszaimat keresve. *”csak egy kicsit.” Visszahangzik a három szó a fejemben. Az a mosoly…olyan mint egy felhívás keringőre, bár kétlem, hogy ismeri a lépéseket. Csak azért nem fogom a tenyerembe az arcát mert kissé fétisszagú lenne gumikesztyűvel, de így is egészen közel hajolok hozzá, még látom a szemeit de nem kell bandzsítanom.* -Csak azért, hogy legyen egy igazi, első csókod amire emlékezni fogsz.*Picit talán fellengzős, de elég jó bevezető. Megérintem az ajkait az enyémekkel, épp csak. Végighúzom a nyelvem az alsó ajkán majd szorosabban rátapadok, még így is finom az érintés nem nyomulós. Picit kislányos, picit érzéki, picit dögös, de mire eszmélne már eltávolodom tőle. Ismét emelkedik a szemöldököm, újra kérdőn; „na melyik volt jobb?” hátratolom magam a székemmel és előkaparom a kéttenyérnyi tükröt, elé tartom, hogy lássa magát, lássa az arcát amint vigyorog vagy épp meghökkent ábrázatot mutat, ahogy tettem ezt korábban is amikor erősen ajánlottam, hogy gyakorolja a mosolygást. Lám, miből lesz a cserebogár, már megy neki. Vésse is az eszébe, hogy képes mosolyogni, jókedvű lenni. Végül a kezébe nyomom, hogy nézze meg a lapockájára álmodott és varrt mintát. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#56Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Vas. Jún. 11, 2017 3:00 pm

Az eszébe vési... Az jó. Vagy nem..?? Nem is igazán gondolkodom el ezen, mert magába ránt ez a szabad.. önző, és piszkosulnyitott magány, amit egy percig se szenvedésként élek meg. Élvezem a társaságát...

Aztán mégis közelebb jön. Én meg..
Nem tökölök, rá is harapok, hiába folyik belőle a szöveg, kielégítve a kíváncsiságát.
Na meg engem is érdekel milyen ízű...
Kellemes...
De amikor visszavonulok, ő az aki repetát akar.

Vigyordulnék, de beelőz!
Ő az aki (be)támad a következő percben, én meg engedelmes partner vagyok. Egy percig se akadékoskodom, ám amikor elvonul, én továbbra is csak figyelem. Minden ízében, minden porcikát. Még akkor is csak őt nézem, amikor az orrom elé tol egy tükröt. Aztán tuszakolja is a kezembe, gondolom azt várja cselekedjek, de én egész másra készülök.
Felülök.
Újra vele szembe, az ágy mellett lógnak a lábaim. Egy büdös szót se szólok, csak még mindig a szemeit figyelem, amikor a tükör landol mellettem az ágyon.
És már mozdulok is.
Nem erőteljesen, nem kapkodva. Ha akar, azonnal leállíthatott, de ha nem...

.. a szemeim csak alig egy töredékmásodpercnyi időre landolnak vészjóslón a száján. Vész... de KINEK!?? A következő pillanatban már újra a száján csapódom, kétoldalt az arccsontjával a kezeimben, és ha nem ellenkezik, egyre inkább nyomulok. Talán felé.. talán ha hátrál, továbbra is tartva vele, talán eltolva egész a falig.. mögötte.. Ha feláll. Ha viszont a székből nem, vagy ha visszataszigál...

Túúúl sok a HA!

Igazából sokminden eldőlhet a következő percben.

A kérdés hogy őőő.. hogyan reagál!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Nem tudom minek indult és azt sem, hogy mi lesz a vége. Mert nincs vége. Ahogy megéreztem azt is, hogy mire készül, úgy most a befejezetlenséget érzékelem. Hiába nyomom a tükröt a kezébe. Épp csak nem csapja fel a tárgymutatót, hogy megtudja mi az. Hátratolom magam a székkel, szerencse vagy épp nem, hogy kerekei vannak, különben a csikorgás tönkrevágná a pillanatot. Ennek hiányában a pillanat úgy dönt, hogy jó hosszúra nyúlik, minden bűnével, érzékiségével, fülledtségével és felszabadultságával. Deadman alapjáraton nem sokat beszél, de most némább még önmagánál is, csak néz a szemeivel és a vesémnél már nem áll meg. Megráz minden zárt fiókot, a nyitottakat kiborítja. A mosolyt letörli a kíváncsiság és az izgatott várakozás. Ezt bezzeg nem hagyja nyújtózkodni. Versenyre kel az én csókommal,két tenyere az arcomon melegszik és gurulunk hátrafelé. A szék önálló életre kel a lendülettől, majd nekiütközik a falnak, velünk együtt. Jó, hogy a támlája kissé hátrahajtott különben a fejem is koppanna, így csupán a szája nyomódik keményebben az enyémnek, ami cseppet sem kellemetlen. Belemelegszem a csókba, néhány röpke pillanatra elveszítem a fejem, eldobom a józan eszem. Jó ringatózni a szabadság kellemes hullámai között, kizárva a külvilágot. Meg kell mondjam jól csókol, kicsit vad de ez betudható a helyzet hirtelenségének…vagy mindig ilyen nagy kanállal eszi az életet. Habzsol. Ez jó, finom….hagyom magam…egy ideig, aztán a józanész utat tör magának. A francba. Ezt nem kellene…vagyis de, kell csak nem szabad…mi sülne ki belőle? És mikor érdekelt ez engem? Kesztyűs kezem meztelen mellkasának nyomódik bizonytalanul. Még nem döntöttem el, hogy mit akarok, azt viszont tudom, hogy mit kellene tennem. Eltolni, felpofozni, észhez téríteni. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#58Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Jún. 13, 2017 3:58 pm

Jólesik. Minden egyes pillanata, kellemes, ismerős, és meleg. Tetszik ez a tátongó tűz, a kiszámíthatatlan érzet, és az ahogy válaszol. Dübörögnek a vérerek.
Aztán már csak ott van egy kéz a mellkasomon. Érzem, mégse érdekel. Nem engedem el. Még vagy két, hosszú percig, ha nem vesz erőteljesebb ütemet, de aztán...

Hirtelen szakadok el, de nem tudom mi váltotta ki.
A szemeibe nézek. Lihegek, minden porcikám vágyik vissza rá.
Kezeim megtámaszkodnak a széke két oldalán, a karfán, ha van neki, de nem távolodom el. Csak alig néhány centiről nézek a szemeibe.

Talán valamire várok.
Talán csak újult erőt veszek, talán a következő pillanatban jön a robbanás.
Nem számítom ki, soha nem számolom ki előre, csak hagyom ahogy a vér diktál.
És az ő vére, elég erőteljesen húz.
És ha nincs ellenkezés, szinte biztos hogy magával ránt a következő lélegzet.
De akkor már nem fogok leállni!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Szinte felforrósodik a kesztyű a bőrén, én érzem, ő gyanítom mást, és nem enged, én meg hagyom magam rábeszélni még két percre. Az idő azonban furcsa egy jószág, néha kevesebbnek tűnik mint amennyi, néha pedig túl soknak. Egy örökkévalóság is lehet egy pillanat és most ezt érzem. Nem tudom csalódott legyek amiért a satnya tiltakozásom ellenére olyan hamar véget ért, vagy legyek dühös magamra mert oly sokáig hagytam, hogy azt már nem lehet kimagyarázni. Sosem voltam jó filozófiából, most sem merülök bele a szavak értelmébe, kiélvezem minden percét annak a „csakazértis” csóknak, vállalva a bűnbeesésem minden következményét. Elenged, mély sóhajom olybá hat mintha eddig nem is vetem volna levegőt…s valóban, bőrön át lélegeztem vagy épp belőle. Újabb hosszú percek vánszorognak szélsebesen, csak a lihegés nesze hallatszik, a szívem erőteljes dobogása és a szikrák pattogása melyek kettőnk között, szemeink ádáz csatájának harcmezején kelnek életre. Érzem a leheletét az arcomon, sejtem, hogy épp oly forró mint az enyém.
Túlságosan vonz magához és ez nem jó, noha minden porcikám és a lelkem élvezi. Képtelen vagyok a mellkasán nyugvó kezemet mélyebben a bőrébe nyomni, hiszen alatt ott él, lélegzik, lüktet a vágy ami ez enyém is….lehetne. de én nem vágyom egyetlen éjszakára, nem vágyom trófea sem lenni, nem vágyom arra, hogy másnap azon rágjam magam, vajon jó ez nekem? Hogy lessem a telefont, az ajtót…zenél vagy nyílik…és igen, ebből a szempontból ugyanolyan kis hülye kamasz vagyok. Ha kapok, azt nem egyszer akarom kapni, és tudom, belőle több kellene. Nem egy nap, nem kettő hanem sok, mert képtelenség mindazt amit nyújtana egyetlen éjszaka alatt kiélvezni. Csupán egyetlen csepp lenne a kedvenc rumomból amit aztán egész életemre megvonnának tőlem. Mézesmadzag.
Csak húzom az időt, miközben látom a szemeiben, ha engedem, már nem gondolhatom meg magam és istenemre mondom szeretném tudni milyen az amikor nem áll le. Amikor a szenvedélye magával ránt az édes pokolba. Talán az utolsó pillanatban, vagy az utolsó utániban visszakozom….és a gondolataim között ott van az a sejtés is, hogy most látom utoljára. Eszembe jut számtalan jeges vízzel való leöntésre hajazó mondat amivel távol tarthatnám magamtól, de nem akarom megalázni. Bárkivel előbb megtenném százszor, de vele nem. Csak két halk szó…--Ne csináld.*Semmi felszólítás, semmi ingerültség, csak egy kérés. Egy elég erőtlen kérés.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#60Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Jún. 19, 2017 4:48 pm

"ne csináld"

- visszhangzik vissza, de a vérem dübörgése a messzibe nyom mindent. Miért.. ne. A faszt NE! Viccelsz??
Vagy ezernyi verzió szakad át a fejemen, de én mégse mozdulok.
Miért.. ne(m).
Aztán mégis..

Hirtelen rontok rá, csak egy utolsó, és mindent beletemető csókba. Élvezem! Kibaszottul, és élvezem megtépni a száját. Nem erőszakosan.. erőteljesen...
Aztán elengedem, és hirtelen pattanok fel.

A levegőm dübörög, de nem hagyom hogy bármi is meglátsszon.
Na jó... Egy kicsit.
Elfordulok, és a távolba lépkedve megtörlöm a számat.
Na EZ... tényleg emlékezetes volt....
(Vagy lesz...)

Kifújom a levegőt, és a messziből fordulok vissza.

- Akkor? Készvagyunk? - hajolok le a pólómért, az ágy mellett, de még nemrántom magamra.
Akármi is sikerült, ott lesz az még később is.
Máskor.

És nem biztos hogy tudna olyat mondani, amiért akár egy percig is tovább ittmaradnék.
Kurvára nem.

És ha tényleg nem... na meg nemtartozom semmivel, egyszerűen kirántom és elhúzok ki az ajtón.

Kivéééve, ha....

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Vihar előtti csend. Csak a szívdobbanás ver a fülembe, elmémbe. Néhány mély lélegzet….és látom előre mikor fog mozdulni, mert eddig fikarcnyit sem tett. Csak várt, emésztett, szőtt-font tudomisén. Hogy mire jutott kiderül. Egy utolsó csók az elsőért, amibe minden dühét, értetlenségét és szenvedélyét belenyomja. Kellett nekem emléket gyártani, most megkaptam a magamét amit tehetek zsebre vagy akaszthatok szögre, esetleg bebugyolálhatom mint a legédesebbet. És ezen nincs mit ragozni, amennyire vad olyan édes is, az íze és a fékezhetetlensége átsejlik a csakazértis durvaságán. Önkéntelenül és egyáltalán nem tudatlanul adom vissza, viszonzom mert jól esik, mert én is akarom. Az ész nem mindig jár együtt a szívvel vagy a testtel és most mindegyik mást mond. Hurrá! Csak egyszer értenének egyet. S hagynám annyiban, hiszen én akartam, hogy fejezze be, hogy ne menjünk tovább, mert….és már magam sem tudom miért ne…mégis az a szájtörlés amit nem is palástol, majd a furcsán hidegen koppanó szavak melyek kemények, hogy akár az üveget is betörhetnék; fájnak. Dühös vagyok mert elvette az utolsó szó jogát, mert megalázó lenne ha most csak úgy itt hagyna, lelépne és mert ezt nem hagyhatom. Másrészt érzem én a keserűséget is amit én csepegtettem belé, amit próbál elrejteni, eltemetni mégis ott van a felszínen….és ez nem az a helyzet amikor „felhúzod a pasit és otthagyod”. Ez érezhetően más.
Felállok, a szék továbbgurul majd koppan, akár korábban a szavai. Szinte letépem a kezemről a gumikesztyűket és magam mögé hajítom mindkettőt, Diablo lustán figyelte eddig az eseményeket, nem mintha megszokta volna mert nem volt mit, most előbaktat és megszaglássza amit eldobtam. Senki nem figyel rá. *-Én abszolút kész vagyok tőled. Szóval akkor tiéd az utolsó csók és az utolsó szó. Másképp nem is lehet. *Nem fejeztem be. Csak közelebb lépek hozzá, elzárva a kijáratot. Még meztelen mellkasát bökdösöm a mutatóujjammal hacsak nem lép el…de nem, túl büszke ahhoz. Hogy a franc essen belé.* -El sem tudod képzelni, hogy ne úgy alakuljanak a dolgok ahogy te azt eltervezted. Ha mégis, akkor inkább lelépsz. Ne legyél már egoista pöcs! Eddig tök normális voltál, szerethető fura figura, élveztem. Nagyon is élveztem. Erre belerondítasz a hisztiddel. *Ég a szám, lüktet. Érzem a vér ízét, csak most kezdem érezni ott ahol talán a foga megkarcolt. Végighúzom rajta a nyelvem, apró duzzadt lüktető csomó. *

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#62Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Csüt. Jún. 22, 2017 1:03 pm

Csak a koppanást hallom. Pedig feltételezhetően figyelem. Nem látok. Nem látok tovább annál... igazából fingom sincs arról mi az amit látok.
Aztán már csak ott áll előttem.
A szemeibe nézek, mert nem tehetek mást.
Nem mert követeli, egyszerűen KELL!
És amikor vadul bökdösni kezd, leengedve a pólót mégse mozdulok.

Még mindig a szemeit nézem, de rohadtul nincs kedvem ellene menni.
Megütni?? A FASZT! Félrelökdösni, és elhagyni a terepet.
De amikor befejezte...

Alig néhány pillanat amíg néma csendben állok. Csak őt nézem.
Aztán...

- Majd küldd el Gridnek amivel tartozom.. - és már kerülök is. Ha nem kap el, ha nem bír bárhogy maradásra, esetleg üt meg, ügyesen kerülöm ki az alakját és nem törődve többel már csendül is fel az az ajtó.
Nem vágom be. Csak a maga erejével csapódik a hátam mögött, így is kellemetlenül szól a háttérben.

És hogy tovább??
A korábbi díler terv tökéletes lesz!
Vagy legyen inkább ópium...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Muszáj, hogy rám nézzen, hogy engem nézzen, hogy lássam az arcát a szemeit. Nem engedem, hogy másfelé kalandozzon el, azt meg végképp nem, hogy szó nélkül távozzon. A francba is, ennek nem így kellett volna történnie, de akkor sem bántam meg, hogy nem engedtem. Még mindig úgy gondolom, hogy senkinek nem lett volna jó. Soha többé nem láttam volna, vagy visszajön egyszer csak mintha mi sem történt volna és kér még egy tetkót. Na persze ennek most is meg van az esélye, de _nem_mindegy_hogy_ jön vissza. Hülyének érzem magam amiért bántja a lelkem ez az egész, na persze nem fogok könnyeket ejteni. Ő meg csak néz ártatlanul mint egy szülinapos kutyakölyök. Most komolyan! Erre sincs semmi mondanivalója? Széttárom a karjaimat, várok, nógatom. „Gyerünk, védd meg magad, szedd le rólam a keresztvizet is!”
Üzenem a tekintetemmel, mert semmit nem utálok jobban mint amikor valaki néz csak némán és nem mondja el mi a baja. Deadman sem mondja, elnyeli, mélyen eltemeti ki tudja miért, talán még ő maga sem. Amikor megszólal abban nincs köszönet és nem szó szerint értve hanem ahogyan hat rám. Hideg zuhanyként amikor nem számítasz rá és felhevült testtel fekszel a napon, valaki pedig pusztán szórakozásból leönt egy vödör hideg vízzel. Csak kapkodom a levegőt, tócsányira kerekedett szemekkel nézem és próbálom kitalálni, hogy most hülyéskedik vagy tényleg komolyan gondolta. Ellép mellettem az ajtó felé és nincs kedvem visszatartani, meg lélekjelenlétem sem.* -BASZÓDJ MEG DEADMAN!*Mérges vagyok nem vitás, a kérdés, hogy rá vagy magamra. Ezt nem tudom eldönteni száraz torokkal, ezért – és mert nő vagyok – még egyszer, jobban becsapom utána az ajtót, az ablaktábla megremeg a keretben, Diablo összerezzen és kering maga körül, mert nem tudja eldönteni, hogy féljen vagy szeressen. *-Egyébként meg ki a franc az a Grid?*A pénzemnek lőttek, bár ha másképp végződik ez az egész, talán eszembe sem jut felszámolni a mai estét. Most dühös vagyok, mert tehetetlennek érzem magam, erre pedig kiváló a rum. Jó erős és észhez térít. Levágom magam a székbe és töltök magamnak, Diablo is rájött közben, hogy mi lenne hatásos, így nem oldalog el hanem felkapaszkodik az ölembe, itt-ott lelógva követeli ki a simogatást, ami engem is megnyugtat. Magas a vérnyomásod? Vegyél egy cicát! *

// cheers

//

¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

admin Posts : 819

Két héttel később

*Deadman távozásának másnapján még mindig dühös voltam. Első felindulásomban elkezdtem előkeríteni azt a Gridet. Egy hetembe telt mire megtaláltam és megtudtam hogyan érhető el, hova lehet küldeni neki számlát. Addigra lenyugodtam. További egy hét dilemmába telt mire eldöntöttem, hogy küldök egy számlát, a tizennegyedik napon pöccentem be. A számla elment, Grid meg majd Deadmant kéri számon mi a franc is az.*

Exkluzív, teljes estés tetoválás: 800 dollár
Egyéni minta:500 dollár
Zárás utáni VIP pótlék:350 dollár
Beszélgetés:100 dollár
Habanero rum, 1 pohár:50 dollár
8 napon túl gyógyuló lelki béke rombolása:500 dollár
Csók: 1 szimpla: 100 dollár
1 emlékezetes:500 dollár
1 csakazértis:1000 dollár
Deadman pedig kapja be!

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#65Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Hétf. Jún. 26, 2017 2:53 pm

- Te Ville, ez mi a fasz!? - és az orrom elé nyom egy szöveget, ami csak a második nekifutás után érdekel.

- Semmi. - nyújtom vissza - Járulékos. - eldünnyögöm, de kurvára nem szólok egy kurva szót se.
Bassza meg!

- Megdugtad vagy nem dugtad meg. - teszi fel a kérdést én meg hülyén nézhetek. Rá hülyén.

- Hogy azért pöccent be.. - és már vigyorog.

- Baszd meg, Grid! - a cipőjére hamuzok és elhagyom a terepet.

- Legközelebb inkább dugd meg! Az olcsóbb... - még hallom ahogy utánam kiált, de nem különösebben érdekel.
Ahogy az a baszott színjáték se... Kibaszottul leszarom...

***

X idő elteltével...

A sokadik szál cigaretta... Újabb eltelő órák.
És a kép, amit egyre csak figyelek, hiába csörög a telefonom újra és újra a zsebemben be, egyszerűen kinyomom. Aztán már kikapcsolom.
Nem érdekel Grid hülye szövege.

Újabb láng lobban, és a távolban újra felhangzik az az ismerős csilingelő hang. Hetek telhettek el. Talán hónapok, és én most mégis ittvagyok. Alig messze szemben, hogy rálássak a kirakat üvegére.

Hogy az érdekel mit csinál? Nem, nemegészen. Hogy ő?? Még arra se mernék megesküdni. Mégis van itt valami... Valami olyan amit ő adhat nekem...
Szabadságot..

- csúszik be az az ismerős gondolat én meg újra nagyot szívok a cigarettából.
A kapucnim már kurva meleg. Lehet vagy 50 fok árnyékban, pár erre haladó meg is bámul, de elkönyvelnek egy újabb drogos őrültnek.
Tökéletes...

Megszívom az orromat aztán újabb csikk pöccen le a bokáim mellett.
Vállal támasztom a falat.. és továbbra is csak őt figyelem.
Eltörölgeti a cuccot... Az a dög is.. most az ölébe ugrik, tekeredve teszi a szépet, nekem meg eszembe jut néhány kósza gondolat.
De nem mosolyodom el.
Most.. nem.
Csak megszívom az orromat, és valahogy véletlenszerűen eltolom magam a kőfaltól.

És már csilingel is az a bejárati az ujjaim alatt...

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Hazudnék ha azt mondanám az eltelt időben nem gondoltam Szófukar Deadmanre. Gondoltam, nagyon is sokszor és nem azért mert először el kellett könyvelnem járulékos veszteségnek vagy reklámköltségnek, később pedig pénzeszsáknak. Minden hülyesége ellenére megkedveltem, mert jó fej volt, egy….meg nem értett jófej. Sajnáltam, hogy nem találkoztam vele többé annak ellenére, hogy miután megérkezett a pofátlanul kért összeg hiánytalanul, rájöttem, hogy tulajdonképpen kurva vagyok. Egy light kurva, tekintve, hogy csak a csókomért képes volt kifizetni 1600 dollárt. Őszintén nem számítottam rá, gondoltam majd lehúzzák a számláról az összes, tulajdonképpen poénnak vagy mondjuk női bosszúnak szánt tételeket és csak a tetkóért fizetnek; Ő és az a Grid.
Ám mint minden sebet, a kicsiket gyorsabban, az idő megszépítette a csalódást amit a sértődöttsége felett éreztem és az életem tovább csordogált ahogy korábban. Persze ha akartam ha nem, az ő élete becsorgott az enyémbe, láttam, hallottam mikor mit csinált vagy épp mit nem és a késő esti Habaneromat gyakran töltöttem a torkomra az ő egészségére. Diablo már betéve tudta az egész történetet amit vele beszéltem meg, neki szidtam Deadmant amikor azon agyaltam, hogy elküldjem-e a számlát vagy sem és neki hülyéztem le amikor hiába vártam, hogy zárás után betoppan mintha mi sem történt volna.
A mai este…még délután, tekintve, hogy hétágra vakít a nap sem telt el másként, mint az utóbbi pár hétben. Legfeljebb annyiban különbözött, hogy ma aztán kijutott minden őrültből, töményen és izzadósan. Szerencsémre az utolsó ember lemondta az időpontot, különben nem tudtam volna felelősséget vállalni azért, hogy a kívánt mintába nem kerül bele valami más is. Valami ami éppen az agyamban kavarodik néhány halál faszára kívánt egyénről. Diablo mind a 15 kilójával az ölembe ugrott és a halszagú pofáját az arcomhoz dörgölte. Próbált a nyakamra tekeredni a kedvenc helyére, kissé előrehajoltam, hogy sikerüljön nem mintha nagyon hiányzott volna még egy bundastóla a pokol tüzéhez hasonlatos melegben. A farmermellény soknak bizonyult, pedig nem volt alatta semmi és hiába szellőzött a hasam ha a nadrág bokáig ért. Most még a rumot sem kívántam, csak egy nagy adag jeges vízre tudtam gondolni amit lehetőleg a nyakamba önthetnék, a hűtőm azonban – mikor máskor – bedobta a kulcsot, így csak pocsolyavízre számíthattam.
A macskám megtalálva a helyét épp elhelyezkedett mikor az ajtócsengő eljátszotta a halálomat. Nem akartam most még egy ráadás vendéget, ki voltam mint a liba. *-Zárva vagyok. Gyere vissza holnap, vagy amikor húsz fokkal kevesebb van. Vagy hozz egy vödör jeget.*Oda sem néztem az ajtó felé, nem is tudtam volna Diablo miatt arra fordulni, ha megpróbálom pont a fenséges fenekébe dugom az orrom. Ahhoz meg végképp nem volt kedvem, főleg nem tonhal vacsora után.*

©¤Tattoo salon¤Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#67Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Vas. Júl. 02, 2017 1:03 pm

Megállok. Nem tudom miért, így hozza az ütem. A kapucnim alól mérem fel a terepet, van e visítozó veszély, bármi ami ellenem jönne, de csak az a dög... Csak az néz a szemeimbe, aztán hirtelen fel"visítva"/fújva(?) leugrik és elsomfordál.
És én még mindig nem engedem el a kilincset.

Talán arra számítok hogy nekem esik? Hogy egyúttal léphetek is már kifele? Nem tudom... Hogy a nekem beígért szabadságot - hónapokkal ezelőtt - egy lépéssel tönkretettem e, de nem is biztos hogy azért vagyok itt hogy megtudjam.
Nem tudom miért vagyok itt...

Záródnak a lábaim, aztán mégis elengedem a kilincset. Az ajtó halkan nyikordulva csukódik a hátam mögött, de a kapucnim még mindig a pofámba lóg. Hogy idenézett e? Nem tudom. Nem akarom tudni, hogy reagál e, egyszerűencsak...

..állok ott.

Mintha minden a legtermészetesebb dolog lenne.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Gyanús ahogy Diablo megfeszül a nyakamon, majd prüszkölve, sajátos csicsergő hangján nyávogva leugrik rólam, és unott léptekkel elsétál a szemközti falig. Fogalmam sincs ki jöhetett be a szalonba, hiszen pont miatta nem fordultam az ajtó felé, gondoltam ha ennyire bunkó vagyok elmegy és soha a büdös életbe nem jön vissza. Bár a jelen helyzetemben nem engedhetek meg magamnak egyetlen utálkozó vendéget sem, mivel vannak elveim azok száma nap mint nap nő, de csak az igényesebbjének számait növeli. Ha híre megy annak, hogy nem engedek be akárkit és nem varrok pálcikaembereket, akkor a művészlelkek felkapják a nevem. Átlag 45 fokban viszont marhára nem az üzletpolitika foglalkoztat, így csak apró csodálkozással figyelem ahogy Diablo az ajtó felé biluxol, a levegőbe szimatol majd nekiáll mosakodni; mit tesz isten épp a nemi szerve van soron. A gurulós székemben ülve körhintázom egyet az ajtó felé, hogy a csukódás után bent maradottat szemrevételezzem. Nem látom az arcát és a hangját sem hallatja, csak áll és…nem csinál semmit. Nahát! Miért olyan ismerős ez a szitu? Felállok, ha már némafilmet játszunk én sem szólalok meg, gyöngyöző homlokkal hajolok előrébb és két ujjal emelem meg a kapucni szélét ha nem ugrik el. *-HHHHÁÁÁÁÁ!*Nicsak ki nem beszél! Hát én sem fogok, izzadjon ő is. Széttárom a karjaimat kérdőn és magyarázatra várva, hogy miért most ette ide a fene, eddig hol járkált és miért van az az érzésem, mintha az egész Rómeó és Júlia tegnap zajlott volna. Nem okoz gondot a szemeibe néznem és ha elfordul, utána megyek és nem engedem. Egyébként azt sem tudom én mit gondoljak és azt sem, hogy mit érzek igazán. Hogy sajnálom-e azt ami megtörtént vagy azt ami nem történt meg, sajnálok-e bármit is és ha igen; miért. Ha másnap visszajött volna, talán már tudnám a választ, de a távolléte mindent csak bonyolultabbá tett. A megjelenése úgy szintén.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#69Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Vas. Júl. 02, 2017 6:29 pm

Néma a csend. Csak az őt körülvevő zajok, se zene, se semmi más. Ezért szerettem én ezt a helyet... És még az se igazán érdekel ahogy azaz.. izé a tökeit nyaldossa, sokkal inkább a megjelenő alak ragadja el a figyelmemet. Ő az. Pont ott az orrom előtt.

Az arcomba kiált - kiált? - de nem mozdulok meg. Rezzenek.. vagy bármi más, egyedül amikor valamennyit hátrébb lép(?) tartom csak a tekintetet és eltart pár... másodpercig amíg reagálok.
Hosszú másodpercek.

A kapucnit hirtelen, de aztán lassan húzom le. A fejemről, hátra, de egy rohadt percig se engedek a szemeiből, mert...
Mert.

- Megkaptam a leveled. - és ennyi. Ennyi? Talán van még. Több... Igen, van. Valahol.. benn. De hogy tovább?? A szemeit még mindig nem engedem, de ha kitart, aztán lesütöm a pillantásom.
Ha egy tetves szót se szól, csakis akkor folytatom.

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Deadman nem hazudtolja meg magát, most is kuka mint a hetedik törpe, csak nincsenek elálló fülei. Megjegyzem, szeretem az elálló füleket. Kerülgetjük egymás tekintetét mint a macskám a tonhalát, egyikünk sem enged, de nem is kell, isszuk egymás szemeit. Pedig az övéből sokat nem olvasok ki, az enyémből annál többet lehet, legalábbis remélem. Haragot? Nem, sosem haragudtam rá, nem is volt miért. Elment és kész, nem akart beszélgetni. Mondjuk valahol igazat is adok neki, abban a felforrósodott szituban egy férfinak sem a csevegés jutna eszébe. A csalódásom is elmúlt már, most inkább kíváncsiság ül benne, vagy számonkérés…a kettő nagyon nem ugyanaz. Tudni szeretném miért jött és miért most, de leginkább azt, hogy annak idején miért menekült el, mert az volt ahogyan kiviharzott az életemből egy időre. Én meg rácsaptam az ajtót még egyszer, tisztára mint a házasok.
Megkapta a levelem. Nos, tulajdonképpen ha szigorúan vesszük számla volt, de ő tudott a sorok között is olvasni, és azt látta aminek igazából szántam. Levél. Üzenet. Deadman picikét lassú reagálású. Mikor is küldtem el azt a „levelet”? Hónapokkal ezelőtt. *-Sokáig gondolkodtál a válaszon. Hol a francban voltál eddig?*Úgy kérem számon mintha olyan sok közöm lenne hozzá, pedig….pedig….de jó lenne tudni, hogy pedig mi. Nagy levegőt sem kell vennem, bent rekedt mind az elmúlt hosszú pillanatokban míg valami hangra, beszédhez hasonló megnyilvánulásra vártam, most engedem ki, szinte kiszakad belőlem… megbocsátón? Megfogom a kapucni szélét a nyakánál és úgy húzom magam után a szék és az ágy felé.* -Negyvenöt fok van odakint. Kapucni? Kérsz egy bundát?*Én jeget kérek, egy egész jéghegyet. Rummal leöntve, hogy legyen mit végignyalnom. Az a kis ventilátor nem sokat kavar, meleg levegőt, viszont a vastag téglafalakon belül hűvösebb van mint más házakban, de még így is finoman gyöngyözik a bőröm. Deadman haja meg csatakossá vált a kapucni alatt. *-Ülj le és mesélj.*Hogy miről? Tudnia kell.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#71Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Kedd Júl. 04, 2017 1:26 am

"Sokáig gondolkodtál a válaszon. Hol a francban voltál eddig?"

A szemei beszélnek. És jórészt ő is.. Sőt! Nem is jórészt...
Még mindig nem engedem, csak a szemeibe figyelek, egészen addig, amíg nem vált hirtelen a szorítás.
Vagyis ottvan az, csak most ott a nyakamnál a keze akaszkodik az anyagba és húzni kezd.
Nem tudom mire véljem...
De megyek... - Assszem.. - Előre.

"Negyvenöt fok van odakint. Kapucni? Kérsz egy bundát?"

Dől belőle a szöveg, a szokásosan, én meg követem.
Egy kurva szó nélkül.
És leülök, először ahova.. és amikor mondja.
Aztán eltelik újabb pár másodperc.

Mielőtt megszólalnék, lassan rántom le a pulcsimat.
Megfontoltan húzom le, egyik kart a másik után, és utána...
Most nem a földre dobom.

- Mit akarsz mit meséljek.- itt már tartottunk... A régi zene, mintha az a kibaszott sok idő, el se telt volna, a banda, a próbák, a magány, a kilengések.. és az az összetűzés...
Kibaszottul ottvan mind a fejemben!
Mégse akar egyszerre kitörni.

Szóval csak a szemeibe nézek...

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

*Most komolyan, olyan mint egy lusta kutya amit a pórázánál fogva húznak, az meg hagyja magát mert még ellenkezni is lusta. Egyébként meg tetszik neki. A szomorú szemű szamuráj jön utánam, leül mert leültetem, megint az ágyra és néz….ahogy máskor is, ahogy legutóbb. Mi fog kisülni belőle? Ha már vetkőzik…most legalább nem én húzom le róla, vagy akkor sem én voltam? Ki a fene emlékszik rá, olyan régen volt. Pedig a párbeszéd köztünk pont olyan mintha tegnap ment volna el az első randijára én meg arról faggatnám, már csak a fagyi hiányzik. És megint…visszakérdez, mint a politikusok, mintha nem tudná miről szeretnék hallani, mintha nem történt volna vele semmi, mintha nem lenne miről….pedig én tudom, olvastam, láttam, hallottam. Ritkán befut pár értelmesebb tini is, nem rég Deadman rajongók, oltári tetkót csináltam a csajnak és komolyan mondom a mennyországban éreztem magam, hogy volt agya neki és használta is. Meg barátja…őt is használta. A varrás alatt többször is, persze diszkréten. A visszakérdezésre szemet forgatok, nagy sóhaj, türelmetlen hagyja el az ajkaimat. Vetek rá egy kérdő pillantást, hogy tényleg komolyan gondolta-e azt, hogy fogalma sincs mi a téma, de felesleges. Ennyire már ismerhetném.* -Mondjuk azt sok elfoglaltságot ami miatt nem tudtál hamarabb visszajönni. *És nekem ne mondja, hogy nem volt mert megkarmolom. Azt is remélem, hogy képes a sorok között olvasni/hallani és rájön, hogy nem csak a vele történtek izgatnak hanem az is, hogy miért ment el annak idején szó nélkül, hogy miért fizették ki a pofátlanul magas összeget ami a számlán szerepelt és miért van most itt. Azt hiszem ez bőven kitart reggelig. Magam alá húzom a székem a térdeimre támaszkodom, könyökölök és most én nézem, csak nézem, hadd érezze át az én helyzetemet.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

#73Tárgy: Re: Az előző részek tartalmából... Szer. Júl. 05, 2017 12:50 am

Csak nézek a szemeibe. Nem tudom mit várok.. hogy várok e valamit, egyáltalán számítottam e bármire is amikor beléptem, MIELŐTT.. beléptem, csak egyszerűen tudom...
Hogy itt jó volt...

Megdörgölöm az orromat és kényelmesen elhelyezkedem az... ágyon.
De aztán mást gondolok.
Felállok, és hirtelen matatni kezdek a nadrágzsebemben. És már elő is kerül a cigi.

Kiveszek egyet, a számba tuszkolom. Néma csendben, közben nem szólalok meg, csak nézem a szemeit, és ha ellenkezik..:

- Nyugi, nemgyújtom meg.. - a szállal a számban magyarázom, aztán az ujjaim közé húzom és újra.. felmérem a terepet.
Milyen piszkosul hiányzott már mindez...
Régi emlékeket ébreszt...

- Ott! Oda... - bökök aztán a cigarettával a nemmesszi székre, és szól.. nemszól, egyszerűen csak megindulok.
Lerakom magam.
Ha odagurul... vagy bárhogy is megközelít, egyszerűen csak felnézek a szemeibe, és... A jobb karomat felé nyújtom.

- A tiéd!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

admin Posts : 819

Deadman& Sapphire

* Nem marad az ágyon, ezek szerint nem fér a nadrágjába, feszült és….na neeeem! Csak a cigit ne. Még azelőtt gondolom a feltételezést, mielőtt a zsebébe nyúl érte, aztán már csak a csúnyán nézés marad. Egyszer elviseltem, még egyszer nem fogom, pláne cirkalmas magyarázat nélkül. Előbb engeszteljen ki, aztán szívhat egye fene. ~Szerencséd.~*Csak gondolom de látható rajtam mennyire megkönnyebbültem az iménti sikítós nézésem után. Azért meg kell hagyni, legalább tekintettel van rám és emlékszik. *-Mivaaan? *Értetlenkedek egy sort. Láttam ahogy körülnézett mint aki most van itt először, mégis mindennek megtalálta a helyét, egy-egy apró részletnél elidőzött, elakadt, emlékezett. Elindul a székhez aminek se gurulója se forgója nincsen, egyszerű karos-hátas szék, puha párnázott kárpittal, már-már trónszerű. Nem megyek utána, még…figyelem minden mozdulatát és próbálom kitalálni – szavak híján – hogy mire készül, mit akar, miért jött. Úgy tűnik önellátónak kell lennem, mert Deadman mit sem változott, még mindig szófukar és talányos. Az ajándékra felugranak a szemöldökeim, szándékosan nem értem.* -Kössz, már van kettő, különben se lenne helye.*Most akkor tényleg ott folytatjuk ahol abbahagytuk? Nem, máshol hagytuk abba, ott nem játszott kéz sem barkohba. *-Van ötleted miért nem jöttél eddig? Na nem mintha bármit is elvárhatnék tőled, de érdekel. Épp csak nem vitted magaddal a nyelvemet, szóval kíváncsi vagyok. Ha lehet több szóban mond el. *Most állok fel de nem hozzá megyek hanem a rumomért. Ehhez innom kell, hacsak egy pohárkával is, legutóbb sem okozott gondot, hogy rávarrjak, ha nagyon akarja és van elképzelése, most sem fog. Ha viszont megint tőlem vár valamit, ahhoz kettőt kell innom. Minimum. Vagy…francsetudja. Töltök magamnak, kérdőn nézek rá, hogy kér-e. Ha kér, kap. Én visszaülök a székembe és a nem túl távolból várom a fejleményeket.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

"Kössz, már van kettő, különben se lenne helye."

Nem erre számítok. Lényegében azt se tudom hogyan kezeljem a helyzetet, de aztán egyszerűen leengedem.
És valamikor ekkor folytatja...
Kéredzkedik a cigaretta a fogaim közé, a füst a tüdőmbe, de én mégis erősen tartom.
Akkor is amikor feláll, de nem erre indul. A háta közepét nézem, de aztán lesütöm a tekintetem...
Valahogy megvakarom a homlokomat.

- Nem akartam idejönni. - csak röviden. Ha fordul, ha nem.. - ..de aztán hiányozni kezdett. Ez az egész.. - ezt már a szemeibe, és ha látványosan kínál, egy fejbiccentéssel jelzem: nem fog megártani... Jöhet!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"