Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
#1Tárgy: Edgar atya & Gloria Vas. Márc. 18, 2018 9:38 am
_________________
Soha ne mondd, hogy soha
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#2Tárgy: Re: Edgar atya & Gloria Vas. Márc. 18, 2018 9:38 am
Edgar atya& Gloria
*Mikor is voltam utoljára templomban? Jobb ha nem gondolkodom rajta sokat, különben lelkiismeret furdalásom lesz, az pedig káros a lelki egészségre és az egész napomra. Olyankor hajlamos vagyok felhívni az anyukámat – tervezés nélkül – ezzel gyanút keltek, hogy valami bajom van, ő meg aggódni kezd amit nem szeretnék. Ha aggódik, mindig templomba küld. Ééés kezdődik újból a kör. A nagypapám halálának évfordulóját azonban nem felejtettem el és ahogy ígértem neki annak idején, és az anyukámnak is, mindig gyújtok egy gyertyát az emlékére és elmondok egy imát. Szégyen és gyalázat, de amióta itt vagyok Vegasban, csak egyszer voltam templomban. Hálaadáskor. És egyszer amikor hazautaztam másfél év múlva. Akkor viszont egy hétig minden nap. Gyónnom is kellene. Az pont olyan mintha elmennék egy pszichiáterhez, csak utána nem kell elmondani száz Miatyánkot. A templom meglehetősen nagy, még sem katedrális és szándékosan nem miseidőben jöttem, hogy lehetőség szerint ne találkozzam senkivel. Csak meggyújtom a gyertyát, elmondok egy imát, elmerülök a szeretett nagypapám emlékeiben, s aztán megyek is. Sok lépcső vezet felfelé, odabent félhomály fogad és hűvös, dohos levegő, templomillat. Kihúzom a táskámból a fekete csipke fejkendőt és felteszem, keresztet vetek, majd beljebb lépek. Oldalt, a gyóntatófülkével átellenben, hogy véletlenül se jusson eszembe megosztani a titkaimat egy pappal. Mária Magdolna oltárához lépek és gyertyát gyújtok. Letérdelek, összeteszem a kezeimet és az oltárra könyökölve, magamban mormolom az imát amit még a nagypapám tanított. Szerettem vele lenni. Öreg szaga volt, pipadohány és tequila. Rekedt volt a hangja, mély mégis szelíd. A gyerekkoráról mesélt és megtanított a tiszteletre. Szerettem és szerencsés vagyok, hogy sokáig velünk volt. Mosoly és könnyek együtt járnak ilyenkor, az emlékek szépek, csak a hiánya fáj. *
Paaararaaaam.. paaarararararam.. HOPP, egy ostyatartó...FORDUL! Paaararaaaam.. elkap és visszahelyez.. Paaararararaaaram... tovább a fellegekbe, mintha csak egy szabad élet repítene... Újabb pörgés! A tükör néz velem farkasszemet, belevigyorgom... Ugggyanolyan lehengerlő vagyok mint régen, nem számítanak az évek... pararam.. tovább lépkedek, és egy újabb Travoltás pördüléssel fölhelyezem az i-re a pontot. CSODÁS!
A zene végez... Véget ér, én meg szííívesen tekerném újra előre, de helyette kirántom a fülemből a fehér fülhallgatót. Csessze meg... már megint ideje menjek...
A lábamban a boogie, még egy vagy két.. lejtést még emlékezetből megejtek, de már a nyakamban is az a stóla... fölkapom az imakönyvet, és kelletlenül és kellemetlenül, de nem tud letörni a tudat, hogy a következő vagy 3 órában vagy ezernyi bűnöst megejtsek, és titkon.. és a sötétbe bújva a hátam mögött rendre dörzsöljem a kezeimet, milyen kis.. szaftos kis pletykák is kerülnek napvilágra a sötétre mázolt fahasábok között. Ettől függetlenül... nem csíptem az ilyen unalmas perceket. Csak ülsz és dekkolsz.. a vénasszonyok meg egymásnak adják a kilincset, és csak néha.. csak nagyritkán akad ide egy igenis szemrevalónak mondott lélek, akin nézni is van mit, nem csak hallgatni a hülyeségeket, ha már az ember - párdon ISTEN - fia ilyen kényszerű helyzetre rendeltetett, legalább az elméleti síík.. az legyen könyörületességes! Éshát.. ezúttal úgy tűnik, meg is érte a menet, hogy néhány percet kések?? Ki nézi azt! Az útban viszont a gyóntatószék fele, csak kis híján, de átesem egy igencsak nem várt és előre nem tervezett, de enyhén bronzosbőrű szépségen, aki... Úúúú, anyám, milyen szemérmetlenül de dögösen fest! Isten Angyalai KEGYELMEZZETEK!
- Hoppá... - vetek egekig érő mosolyt a fejemre - Ne haragudjon kedvesem.. véletlen volt.. - szabadkozom, mert már nem is lehetne ennél jobb a napom, lesz miről az elkövetkezendő vagy 3 óra magányában merengjek, némi ösztönzés... nameg, nemkevés gyönyör a pillanatnyi szemnek, ahogy ezt a szépséget.. egy falatnyi kis bikiniben, majd a világ strandjaira vizualizálom. Istenem, MICSODA ÁLOM!
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#4Tárgy: Re: Edgar atya & Gloria Vas. Ápr. 22, 2018 6:34 am
Edgar atya& Gloria
*Emlékeimben megannyi kedves perc váltja egymást, nem túl gyorsan, hiszen kedvesek és néhol szórakoztatóak. Ahogy nagyapa mesélt, az nem helyettesíthető semmilyen előadásmóddal. A rekedt hang, a homokcsikorgató kacagás és az a kép amikor minden egyes poén után kacsintott egyet. Tudom, mert éreztem, hogy imádta a gyerekeket, mindegy volt, hogy fiú vagy lány, mindkettőben megtalálta az élet szépségeit. Egyébként meg a nőket is imádta, de mindvégig hűséges maradt a nagymamámhoz. Csak nézte őket, gyakran akkor amikor engem kézen fogva a piacra vitt, köszönt nekik akkor is ha nem ismerte őket és néha flörtölt, de azt is csak a szórakozás kedvéért. A nagymamám a mindene volt és a gyerekei, meg az unokái. Miután már nem dolgozott, bennünk lelte a legtöbb örömét. Nem csoda, hogy belefeledkezem az emlékezés perceibe, olyannyira, hogy meghallom ugyan a halk neszezést, a léptek diszkrét koppanását, de nagyapa nevetős arca nem engedi tovább az érzékelést a tudatomig. Másrészt úgy teszek mint aki nem vette észre, amolyan strucc politika. Ha te nem látsz, téged sem látnak. Talán. De ez most nem jön be. Az érkező majdnem elsodor, átesik rajtam, leginkább a térdeplőről lelógó cipőbe bújtatott lábamon. Egyetlen pillanatra óhajtok csak felnézni, meg is teszem, hogy a bocsánatkérést fogadjam illendően, mégis csak egy templomban vagyok és nem a helyi kocsmában.* -Nem történt semmi, fátylat rá.*Na meg a bocsánatkérés módja, szóhasználata sem olyan, hogy több időt kellene fecsérelnem rá, de…és amikor felnézek majd visszafordulok imáim és emlékeim Magdolnájához, eljut a tudatomig is a látott kép, mely eléggé nem összeegyeztethető részletekkel gazdag. Az atya felé kapom a pillantásom, majd rajta is felejtem. Több okból. A széles mosoly, már-már vigyor, a hamiskás tekintet – erre mondják azt, hogy a szeme sem áll jól – és a szinte kacsintásba forduló pislogás, egyáltalán nem illik a reverendához. Nem véletlen, hogy megfordul a fejemben a gondolat, miszerint nem is pappal hozott össze a rossz sorsom, hanem egy jelmezes szélhámossal. De aztán a józan ész mégis gyanakvásra késztet. Ő biztosan pap, hát istenem jóképű és jókedvű. Többet ivott a miseborból, bár ahhoz elég korán van még, hogy túl legyen a napi penzumon. A gyanakvás és a neveltetésem, utóbbit hajlamos vagyok ebben a városban olykor elfelejteni, felállít a térdeplőről és szembefordít a pappal. *-Atyám! Dicsértessék! *Halvány mosoly, ami még megengedett és halk szavak, hogy ha mégis betért volna ide valaki miközben imát mondtam, ne zavarjam meg. Aztán meg, mégis csak templomban vagyok, nem szokás hangosan beszélni, a helyhez a suttogás illik….noha az én papom ezt kevésbé tartotta be. Kissé visszás a látvány és az érzés amit egybegyúr, de ne pont itt ítélkezzek. Félreállok, hogy elférjen mellettem, mintha ugyan nem lenne elég hely, de csupán udvarias vagyok. Meg zavarban. Így vagyok a rendőrökkel és a papokkal. Akkor is rosszul érzem magam ha tudom, hogy nem követtem el semmit, sem törvénysértést, sem bűnt a hét közül.*