Allen Payne
 WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : az Empire Records nemzetközi lemezkiadó-cég alelnöke
Location : Las Vegas
Posts : 278
| #1 Tárgy: Allen Payne  Pént. Feb. 18, 2022 1:58 am | |
| Allen Victor Payne Las Vegas
1987. december 24. 34 az Empire Records nemzetközi lemezkiadó-cég alelnöke Business Tom Payne | | Amit jó ha tudunk... ◆ Legfontosabb tulajdonságok:
- Allen Payne, milliárdos, az Empire Records nemzetközi lemezkiadó-cég alelnöke
- 34 éves
- Nem csak külsőleg hasonlít Jézusra.
- Kedves, türelmes, segítőkész srác.
- Spirituális beállítottságú.
- Szereti a természetet és az állatokat. Szeret túrázni, hegyet mászni, szereti a parkourt, bár már nem nagyon műveli.
- Víg kedélyű, kiegyensúlyozott személy.
- A legdurvább káromkodás tőle a „fenébe” meg a „francba”, finom úriember, de nem az a karót nyelt öltönyös seggfej típus.
- Összesen majd 2 évet töltött Afrikában, fél éves periódusokba bontva, önkéntesként, a "Zárkóztasd fel a 3. világot" nemzetközi program részeként, ahol gyerekekkel foglalkozott és iskolát épített(ek.)
- Az apja (John A. Payne, az Empire Records alapítója) rákos, és egy homofób érzelmiterrorista. Az örökséggel zsarolja a saját fiát. Azért akarja hogy megnősüljön, mert így nem vehet el férfit, mivel azt a szégyent nem tudná elviselni, milyen fényt vetne a családra és a cégre…
- Az anyja elvált az erőszakos, akaratos, és arrogáns férjétől, aki mindenki fölött csak uralkodni akar. Elköltözött Párizsba és nyitott egy modellügynökséget.
- October Soininennel igazi jóbarátok, egy hosszú évekkel ezelőtti finnországi találkozás óta. Egymással mindig is nyíltan megbeszéltek mindent, hosszú évekig leveleztek. October még a balesete előtt elmondta, hogy összerúgta a port a menedzserével, aki azzal fenyegetőzött hogy elintézi, hogy visszavonják a vízumát.
Ekkor került képbe a(z ál) házasság lehetősége.
Fifty-fifty. Mindenki jól jár vele.
Csak aztán minden olyan bonyolult lett...
PLUSZ ADALÉKOK:
- Olyan ember aki a nyakába veszi a világot: pl. Afrikában ugye iskolát épített, Szibériában a mongoloknak segített, bálnát mentett, imádja az életet, mindig mindenre talál megoldást, legalábbis ebben a hitben él, és egy olyan igazi világi ember, aki megmentené az egész földkerekséget.. Hirdeti és tanítja a szeretetet, 'ingyen ölelést oszt', ergo szöges ellentéte a papának, sejthető hogy miért.
- Mindig voltak barátai és talán az anyja mindig kisegítette, ott volt neki érzelmileg, és épp ezért ép és egészséges felnőtt vált belőle, szinte megdönthetetlen személyiséggel.
- Párizsban anno volt egy szerencsés kimenetelű autóbalesete. Az változtatott meg mindent.
- Még az egyetemen kipróbálta a drogokat, de aztán nem kért többet belőle.
- Alapszinten játszik akusztikus gitáron, egy keveset zongorán.
- Természetesen valamennyit beszél franciául.
- Octoberrel még Finnországban találkoztak az egyik RAGNAROK koncert után egy backstage bulin.
- Nem vallásos, de spiritiszta, univerzumos, talán hisz a lélekvándorlásban.
- Homoszexuális (elvileg)
- Járt már melegbárban...
- Nem dohányzik, az egészség mintaképe, búzafűvel, zöldség-gyümölcs turmixokkal meg ilyen zab-izékkel tömi magát.
- Fut. Volt parkouros. Ha van még mit mondanod...  Kedves szénfekete hajú lány!
Sokszor eszembe jutsz innen. Eszembe jutnak az esték, amiket átnevettük mi ketten, és az eszembe jutnak a többiek is. Mindig jó szívvel gondolok vissza azokra a percekre. Itt, semmi nem változott mióta meséltem. Az iskola már majdnem kész, segít a sok gyerek, de olyan mintha minden nap csak visszafelé haladna. A múltkor elkapott egy eső. olyan hirtelen jött és ment, iszonyú széllel, letépdeste a tetőket, de nézzük jó szemmel. Sokáig maradt vizünk az építkezéshez.
Jött egy új ápolónő is! Képzeld! Úgy hívják, mint téged! Én azt hittem, hogy olyan ritka név ez, de mégis ide fújta őt a szél. Viszont teljesen más mint te. Rövid a haja, fitos az orra, viszont nagyon kedves. Néha besegít az építkezésbe, és olykor eljön velem a városba is. Csak ha valami kéne.
A tanszerek már érkeznek, újabb adományt küldött a Unicef, de hiába győzködöm apámat levélben, ő nem hajlandó ide egy huncut centet sem áldozni.
Bár azt mondhatnám hogy meghibbant az öreg. De nem, ő mindig is ilyen keményfejű volt, és akkor még nem mondtam el mindent.
Na de mindegy is, most mennem kell.
A kis Kazuel már vár! Megígértem neki hogy ma focizunk egyet! Szereztem bőrlabdát is! Képzeld mekkora volt az öröm!
örök szeretettel és odaadással.
A Te Allened. @ Szia!
October… De rég írtam le a neved. Sokáig nem írtam, sok volt a munka erre, de most a délutáni szieszta keretében előkaptam a laptopot. Nem igazán rózsás itt a helyzet, az iskola áll. A kórház, féligmeddig. De nincs tanár. Julienne azt mondta próbáljam meg. Éééén!?? Ez megbuggyant?? Még hogy én tanítsak, én akit csak úgy kivertek az egyetemről?? Persze csak az alapokkal kéne kezdeni.. írás.. olvasás.. a betűket. Képzeld már majdnem mindegyikük megért engem! Tudnak angolul! Egy isten háta mögötti faluban, ezt kapd ki! A kérdés mire mennek vele.
Olyan jó álom.. olyan jó néha elhinni a sok fejtegetést, hogy okkal vagyunk itt. Ha tanulnak, ha képzettek, még akár ki is törhetnek innen, mehetnek akár egyetemre, lehet innen kerül majd ki a következő Nobel-díjas tudós gyerek! De azt kell mondjam.. én már nem tudom hogy hiszek e ebben. Nem tudom képes vagyok e elhinni. Ők boldogok itt. És a világ annyira nagy, zord és csaló! Talán nekik is jobb ha nem mennek el innen. Néha.. mikor a kevésbé forró estéken, csak úgy a magam szórakoztatására meggyújtok egy tüzet, mind odatelepednek mellém. Azt kérik játsszak. Azt kérik zenéljek. Ha tudnák, hogy a világ szemében mennyire is egyszerű az én tudományom a zenében!
Még apám se hajlandó meghallgatni…
De ők tudják.. Vagy legalábbis érzik. Ott vannak körülöttem..
És leírhatatlan egy érzés..
Ilyenkor azt hiszem tényleg segítettem.
És nem az építkezés, nem azok az átkozott betűk… hanem valami megváltozik a szemeikben. Élvezik az életet…
Szeretettel: Allen
@ Halihó!
Mi van Veled szépségem!?? Már őrült rég nem hallottam rólad, errefelé minden a szokásos ütem. KÉPZELD! TANÍTOK! El tudod ezt hinni!?? MEGGYŐZTEK! És rettentően élvezem!
Van egy kisfiú.. Adebowale. Úgy szívja a tudást mint a huzat! Lehet mégse hazudtak akkorát azok az előrejelzések!?? KÉPZELD! Olyan akar lenni, mint én! TANÁR AKAR LENNI! Hogy SEGÍTSEN!
Hát komolyan mondom, majdnem elaléltam amikor kimondta az egyik reggelen. Észvesztő egy érzés!
Nem akarsz idelátogatni egyszer??
Ja és képzeld.. Jött egy új ápoló!
Allen
@ Nehéz.... Eldöntöttem hogy írok Neked. És azt is eldöntöttem hogy nem lesz az egész csak szenvedés, annyira eldöntöttem. És most látod, mégis itt vagyok, pötyögöm a betűket és mégsincs benne semmi más. Nem is igazán tudom hogy mondjam el. Hogy hogyan beszéljek. Annyi mindent jelentett és úgy tűnik én nem jelentettem semmit. Neki csak szórakozás volt. Múló élvezet. Vagy ezt csinálja mindenkivel?? Még magam se tudom magam ebbe a kényszerképzetbe ringatni... Lehet.
Tudod, az ápoló, akiről beszéltem. Raffael...
Az olaszok tényleg mind ilyenek??
Nekem épeszű lecke volt. Tanulság... Vagy egyszerűen csak egy rossz eset. Hogy tanultam e belőle? Merem azt hinni. Szeretném azt hinni, hogy az idő tényleg mindent elrendez, és egyszer olyan könnyű lesz továbblépni, mint ahogy azt mondják.
De ez az idő még nem érkezett el. Nálam biztosan.
Most is hogy írom ezeket a sorokat, még mindig ottvan a nyomás a mellkasomban, pedig én tényleg... tényleg azt hittem hogy ez valami új. Valami gyönyörű és szépséges, olyan ami még soha nem történt velem!
és végül igazam lett. Tényleg nem történt.
Csak nem úgy, ahogy azt elképzeltem...
A gyerekek nagyon aranyosak, érzik hogy valami nem oké. Pedig én próbálkozom.. Nagyon próbálkozom hogy semmit ne lássanak belőle, de amikor megkérdezik, merre van Raffael, a barátom, nem mondom hogy nem szakadok bele.
Valahol annyira igazságtalan az élet...
Pedig ezt már megszokhattuk tőle, nemigaz?
De nem is akarlak tovább keseríteni az érzéseimmel, ne haragudj amiért kiöntöttem a lelkemet. Csak hát.... igazából te vagy az egyetlen aki meghallgat. Aki úgy igazán. Még ha messzi mérföldekre is vagy tőlem.
Ez egy olyan igazi...
barátság.
Soha nem volt még igazi barátom.
Allen@ Kedves October!
A mai nap már kevésbé felhős... Oké, errefelé aszály van, alig esik az eső, de tudod hogy értem. Hetek teltek el. Örömben - és kevesebb bánatban - töltött hetek, és most már kezdem azt hinni: Örökké nem eshet!
Itt minden csodás... A srácok állandóan lógnak a fülemen, nincs egy szabad percem gondolkodni. Hülyeségeken gondolkodni. Minek!?? Ami volt elmúlt, tudod hogy úgyis mindig előre tekintek, hát megadtam most magamnak ezt a régi próbálkozást. Mert miért is ne.
Még két hét és úgy tűnik az egésznek vége. Én döntöttem így. Úgy döntöttem időt kell adnom az eseményeknek. Úgy döntöttem szembenézek vele. Az apám haldoklik... Üzenetben közölte, még arra se volt képes hogy felhívjon és maga mondja a fülembe. A titkárnőjétől tudtam meg.
Hogy érdekel? Bár tudnám azt mondani. Bár tudnám azt mondani hogy könnyeket ejtek.
De a fiúk nem sírnak!
Ezt mondja az összes dalszöveg, és ezúttal nem esik ezt nehezemre tökélyre fejleszteni.
Szóval két hét... Nehezemre lesz elválni innen, de biztosra veszem hogy jövök még. Szenzációsak a gyerekek, iszonyú sok szeretetetre képesek, teljesen feltöltenek, és méltó helyet kapnak az emlékeimben.
Van itt egy új tanárnő. Bizonyos.. Francine. Megígérte hogy folyamatosan tájékoztat, elmeséli Adebowale hogyan halad az előrelépésben és folyamatosan küld fényképeket.
És végül köszönöm a szavaid.. És köszönöm a dalt amit küldtél.. Sokat segítettek a nehéz időkben, talán nélküled nem állnék most itt. Nyitottan és reményteljesen, szóval..
akár hiszed akár nem, rengeteget köszönhetek Neked.
Neked és a kis (Skype) beszélgetéseinknek!
Iszonyú jó egy ötlet volt.
Még jelentkezem! 
Allen-->  ...
Fáradt vagyok.. Az az utóbbi két óra.. már nagyon nem hiányzott LA-ben. Amikor már ottvagy alig 8 órányi kocsiútra innen, már őszintén elgondolkozol. Ácsorogj még két órát a terminálban ülve, vagy indulj neki! Mégis.. az a 8 óra vezetés az elmúlt 14 repülőóra után már nem annyira akaródzott beférni. Ezért döntöttem inkább némi szunyálás mellett. Igen, összehúzva az ülésben, félig-meddig összegömbölyödve, mert a repülőn nagyon nem ment...
Most viszont... iszonyú jó érzéssel tölt el ahogy begurul a gép a terminál fele. Felidéződik a régmúlt, majd két éve nem jártam itt, nem gondoltam hogy ennyire jó lesz újra itthon lenni....
Pedig de.
Alighogy megállunk, egy jól megérdemeltet nyújtózom. Egy utolsót... Hála az istennek...
Nem sietek, mindenkit kiengedek előttem, elvégre... fáradt vagyok, ha az a messzi majd 10 óra alvás valamit is segített Isztambulban, ez az alig egy, kinn a reptéren, ha lehet csak még nehezebbé tett mindent. Mégis feltornázom magam az ülésből...
Néma csendben lépkedek, nem számítok rá hogy bárki is vár. Az apámnak nem hiába nem szóltam mikor érkezek, nem akartam egy újabb futárt, kis táblácskával a kezében, jobban szeretem ha én magam vagyok az úr. A magamé.. És már rég nem teljesítek elvárásokat.
Kifelé lépkedek, fejemben már a sporttáskám megszerzése jár. Eléggé megviselt, nem szerette az elmúlt afrikai fél évet, de nem voltam hajlandó újat venni. Emlék. Kitörölhetetlen emlék, amit örökké megőrzök majd a fejemben élő képekkel.
És ekkor bukkanok bele valakibe.
Vagyis inkább bukok, merthogy a lábára majdnem rálépek, de helyette sikerül valahogy.. szerencsétlen módon majdnem átesnem rajta.
- BOCS! BOCS! Bocsánat! -próbálkozom hogy észre térjek, amikor valahogy véletlenül fűződik a kezem a nő karjára itt előttem, és nem győzök bocsánatot kérni.
De akkor tűnik be valami távoli az egészbe.
A nevem. A messziből jön, és igaz, esélyesen nem én vagyok az egyetlen akit így hívnak a földkerekségen, de valamiért mégis ismerős az a hang.
És már száguld is!
Lefagyok, de nem tudom megmondani hogy mert azt hiszem még mindig álmodom, vagy mert nem hiszem el hogy ő van itt előttem. Lényegében ugyanaz. Ami a biztos, hogy becsapódik... én meg még mindig hasonlóan bamba ábrázattal csak úgy automatikusan átölelem.
- Hát Te!??? - és igen, sikerül egyszerre ennyit kinyögni. Teljesen hitetlen szemekkel. Amit ha később rendesen belegondolok, tényleg szégyellni fogok.
De nem most...
--> kecó...
- Nem. Nem, azt nem. Nemérdekel... - hosszú a szünet. - Nemérdekel Conrad, azt nem hagyom hogy megváljunk tőlük, ígéretet tettem. - nem emelem fel a hangomat, de nem engedem hogy keresztbe tegyen. Hiába hogy ő a cég ügyvezetője, felülbírálási jogom van. - Megkérdezheted apámat, de szerinted melyikünk fog nagyobb hatást gyakorolni rá? - nem kérdés, általában nem is próbálkozik vele. A pár hét alatt amit itthon töltöttem. - Nekimehetsz a döntésemnek, de ne feledd el, egyszer eljön az én időm is, és akkor.. - szándékosan hagyom nyitottan a kérdést. Hogy kirúgnám e? Conrad nem az az ember akiben nyíltan megbíznék, akire rábíznám az életem, habár azért azt szögezzük le, rengeteget tett a cégért. De mi lehet azokkal amiket (még) nem vettem észre??
Véletlen pittyegés szakít félbe.
- Most mennem kell, majd még folytatjuk. - és kinyomom. A másik vonalon egy igencsak ismerős szám hív.
- Na?? - csak ennyit sikerül benyögnöm, mielőtt October beleszólna a gépbe. Én meg már nevetek. Eltévedt. Azt mondtam ideköltözhet a baleset után, itt majd lesz nyugta bőven, mégis úgy tűnik nehezebb bejutni mint hittem. Ezért hamar útbaigazítom.
- Annál a nőnél, ami egy szobor, fordulj balra, majd jobbra... aztán megintbalra. - ecsetelem, de közben képtelen vagyok abbahagyni a vigyorgást. Nehéz lehet elsőre megjegyezni ezt a hatalmas helyet, de majd rajzolunk hozzá TÉRKÉPET! És ezen is sikerül újra elvigyorodjak.
Amint elhallgat a vonal, vele ő a másik végen, még mindig vigyorral a fejemen teszem zsebre a mobilt. A levegő... most még a szokásosnál is tisztább, forróbb.. és főként kellemesebb, de nem tudnám megmondani hogy ez csak szubjektív érzés e. Nagyon is nagyszerűen érzem magam, és alig két lépéssel vissza a székem fele, nyugalommal teszem le magam az asztalomon virító lime karikás limonádém mellé.
Lehet tökéletesebb ennél egy nap? |
|
Kezdőlap
És tényleg egy kis Jézus, azt hiszem ha nem lennél ki kéne találni, mert úgy hiányzol az embereknek, mint egy falat kenyér! Olyan aranyos ahogy örülsz minden apróságnak ami a világ kerekét hajtja, de leginkább annak, ami a szívét. Ne is változz meg, még az öreged kedvéért se! 
