Különleges ismertetőjegyeim: SZTK-s szemüveg, nagy barna szemek, hosszú sötét haj, félig vörös, két tetoválás: jobb felkar belső része tünde betűkkel, jobb lábfej rovásírással. Ha érdekel, hogy mit jelentenek, majd megkérdezed.  

Nemtörődöm, lusta, gúnyos kislány vagyok és néha vannak... furcsa dolgaim... Szóval még otthon, Bristolban, egy házibulin az erősítő majdnem végleg megsütött, azonban az orvosoknak sikerült megmenteniük. De azóta furcsa dolgokat látok és hallok. Beszéltem erről a bátyámmal először, de ő is tanácstalanul állt a dologhoz, persze Larry erősködésére "szakemberekhez" is fordultunk, de csak kizsigereltek és a homlokomra nyomtatták, hatalmas betűkkel, hogy SKIZOFRÉN. Végső elkeseredésemben a drogokhoz nyúltam.

Pár szót ejtenék azokról, akikkel kapcsolatban állok, persze csak ha nem baj. Mondjuk pont nem én vagyok az, akit ez érdekel.
Nos tehát:

Apa:
James Ferdinand Jensen | 49 | Papíron az apám, pénzel és megoldja, hogy a balhéim el legyenek sikálva. Kell ennél jobb apa? Kellene...

Anya:
Helena Norah Jensen (Osmer)| 47 | Szinte azon kívül, hogy megszült... nem sok köt össze minket. Max hogy ugyan azon a planétán létezünk. Ja... meg a nevünk.

Testvér:
Conor Christian Jensen | 19 | Az egyetlen ember a családban, aki nem hagyott el, mindennél és mindenkinél jobban szeretem. Hiába él olyan életvitelt, amilyet. Azt hiszem, ha ő nem lenne, nem tudom miként boldogulnék a világban... elvesznék... Apa, testvér, barát, őrangyal egy személyben.

Egyéb kapcsolatok:

Lawrence 'Larry' Melvin
| 42 | A család ügyvédje, apámék egyik menedzsere, meg tulajdonképpen amolyan mindenes. Számomra valahol titkon, egy apapótló személy is. Esküszöm, ő többet foglalkozott velem, mint a vér szerinti apám. Bármit kérünk, ő azonnal szinte zokszó nélkül teljesíti.

William Turner
| 19 | Egy hülye, felelőtlen állat és naná, hogy Conor által ismerem. Csak neki köszönhetek ilyen embereket az életemben... akik nem veszik, hogy mi a "nem" szó jelentése... Egy szó mint száz, egy undorító köcsögnek tartom.

Tate Langdon
| 18 | Soha nem voltam valami kommunikatív, de az ő halála betett egy kicsit, annyira hogy egy ideig szóba se akartam állni senkivel. Azt hiszem, a mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy meghalt az a személy, akit szívből szerettem. Olaj a tűzre, a "balesetem" után. Főleg, hogy ott van mindenhol, ahol én. Komolyan... látom őt.


És akkor kanyarodjunk egy kicsit vissza hozzám:

Like:
~ Kiscicák, kisnyuszik (pamacsok)
~ Tetoválások
~ Természetes és szintetikus drogok
~ Cigi
~ Punk, punk-rock...
~ Conor
~ Balhék
~ Gyújtogatás
~ Hímek
~ Akusztikus gitár
~ Koncertek
~ Éjszaka

Dislike:
~ Öntelt ribancok
~ Aktuálisan divatos zene
~ Cukker dolgok
~ Bájolgás
~ Szabályok
~ Exek
~ Szüleim
~ Érzelmek
~ Szellemek

Kérdezz-felelek:
Egy lakatlan szigeten rekedsz nagyon hosszú időre, és az MP3 lejátszódra csak 3 dal fért. Melyik lenne az a 3 szám, amit magaddal vinnél? (Hogy hogyan töltöd fel a lejátszódat, azzal most ne törődj.)

Ami biztostutikurvaélet: Leander Rising - Szomorú vasárnap cover
Szóba jöhet még: Lordi - Would you love a monsterman
És végül: Slipknot - Duality

... hogy a hétvégi turnékoncert az évszázad egyik legnagyobbja volt, az kétségtelen! A rajongók már alig várják a The Jensens új albumát, és mi sem mutatja jobban ezt, mint a kislemez soha nem látott sikere... - olvastam a sorokat és az utána következő interjút az újságban. Hogy képmutatásnak tartottam-e? Mint a picsa! Persze nekünk jó képpel kell asszisztálni a dologhoz, hiszen ők a híres JJ és Helena. Na mindegy, legalább ezekből annyit tudok, hogy élnek, és milyen jól is érzik magukat nélkülünk. Ettől eltekintve bőszen hajtogatják, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek. Nevetségesnek tartom. El is dobtam a kezemből az újságot utána. Ez is Conor hibája, persze igazából nem, csak jó rákenni, mert ő most éppen nem tudom hol van, szóval az ő hibája. Mármint, hogy elolvastam azt a nyomorult cikket, amitől csak még szarabbul éreztem magam, mint amennyire egy átlagos napon szoktam. Inkább tekertem magamnak egy cigit bánkódás helyett, gondolatűző gyanánt. Nem oldja meg a gondjaimat, de legalább nem is gondolkozok, és a nap is eltelik. Na meg kevésbé fog zavarni az az állandó érzés a hátamban, hogy két hideg szempár van rátapadva és még pisilni is elkísér. Az a régen oly melegen és elvetemülten csillogó szempár... amiért bármit megtettem volna. Persze ezt csak beképzelem, igen, mert beteg vagyok. Hatalmas nagy, kicseszett betűkkel kéne a nyakamba akasztani egy táblát, hogy "Vigyázz, a csaj skizo, a végén még megöl". Idegesen ütögettem a cigit az asztalnak, hogy lejjebb csússzon benne a cucc és tudjak még beleszuszakolni. Összeszorított fogakkal a fejemet a plafon felé döntöttem, nehogy elsírjam magam itt hirtelen és már éreztem, hogy megint egy fantasztikus napnak nézek elébe. Este meg... gondolom folytatódik a szokásos téma valahol, valakivel, valahogy és általában csak miért ne?! Üljek otthon? Soha nem is voltam az a fajta. Vagyis... de... volt idő, amikor szerettem a házban lenni, mert akkor még jó volt. Nem minden, de valami még megvolt az életemben. Sokkal másabb volt minden, persze a fű nem változott, csak valami más... itt bent. A színek, a hangok, az érzések sokasága azzal a rohadt áramütéssel... azzal az elátkozott nappal megszűnt minden, amit szerettem. Vagyis nem pont akkor, csak annak következményeképp. És ezaz! már éreztem is, ahogy szúrja a szemem a könny, gyorsan meggyújtottam a kész cigit, de már mindegy volt, már beindult az agyam és emlékeztem mindenre. Még az illata is az orromba szökött. De nem mertem kinyitni a szemem, mert ha megint itt ül előttem az asztalon... Persze ahogy azt elveszítettem, kaptam mást, sok mást. De nekem valahogy látni mindenféle hullát, főleg Őt, nem akkora flash, mint hogy azt elképzelik. Ezért is csapom szét magam inkább amikor csak lehet, ha látok valamit, akkor már legyen oka címszóval. Amúgy meg... Kit érdekel? Az élet úgyis szívás, hát akkor szívjuk föl rendesen!