♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Zenedoboz...
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor

» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Aug. 27, 2024 10:01 am

» Red Riding Hood and the Big Bad Wolf
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby Leon Williams Pént. Május 03, 2024 8:04 pm

» Leon Williams
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:38 am

» Alessandra Clark
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:29 am

» Elkészültem!
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby Leon Williams Szomb. Ápr. 13, 2024 12:51 pm

» KOCKADOBÓ
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Csüt. Ápr. 11, 2024 10:10 am

» Adminhírek
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Szomb. Márc. 30, 2024 8:32 am

Top posting users this month
October Soininen Wallow
Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Vote_lcapSean és Robbie - (Too) Long Time No See... Voting_barSean és Robbie - (Too) Long Time No See... Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (102 fő) Pént. Okt. 18, 2024 6:39 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#1TémanyitásTárgy: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeCsüt. Jan. 26, 2023 3:53 pm



Cesare Lombroso valamikor a 19. században írt egy könyvet, miszerint az emberek jónak vagy rossznak születnek. Úgy vélte, hogy aki bűnözésre adja a fejét, a maga módján ártatlan, nem tehet arról, mit tesz.
Miért?
Mert a vérében van. Így született. Ezt a feltételezést és kutatást görgették tovább később azzal, hogy az ilyen emberek beazonosíthatók bizonyos fizikai adottságok alapján, úgy, mint a feltűnően nagy fülek vagy a bizonyos ívű és méretű homlok.
Ha ezeket nem cáfolták volna meg azóta millió alkalommal, most talán nem állnék egy bár melletti sikátorban és nem hagynám, hogy a férfi - akinek a füle nagyobb, mint a gondolatainak mélysége -, a nyakam csókolja. Bár lehet valamit rosszul csinál, ha közben Lombroso és különböző tanulmányok körül forognak a gondolataim, nem? Pedig olyan jóképű férfi! Ránézésre igazi úriember - valószínűleg üzletember, láttam az elmaszatolt kék tinta nyomát a kisujján. Az öltönye a meglazított nyakkendővel pedig ad neki valami káoszos eleganciát, miközben a szemeiben csillog valami... sötét. Parancsoló.
- Nem viszel fel magadhoz? - kérdezem abban a pillanatban, ahogy a keze egy villanás alatt csatolja övet a derekamon, hogy utat találjon a fekete farmeromba.
- Miért tenném?
Miért. Még ő is tudja, hogyan kell szemlélni a világot! Pedig kétlem, hogy az eszével jutott fel a ranglétrán addig, ahol most állhat.
- Mert egy utcával mögöttünk ott a rendőrség. Bárki hajt ki onnan, elég nagy esély van rá, hogy itt fog elautózni.
- ...és...? - kérdez vissza morogva, de a keze továbbra sem akar eltérni a kitűzött céltól. Annyira azért nincs ellenemre, hiszen válaszként az enyém a tarkóján jár, valahol a vállig érő szőkésbarna-haja alatt.
- ...és te, egy magadhoz képest túl fiatal fiú nadrágjában matatsz.
Ha belevesszük azt, ami éppen történik, ahhoz képest a beszédem meglepően összeszedett. Ma este még semmi nem volt képes elérni, hogy kikapcsoljon az agyam, beleértve a jelenlegi helyzetet is.
- Ellenedre van?
- Nem ezt mondtam...
- Akkor fogd be!
Csak annyit akartam, hogy vigyen fel magához. Miért? Hogy ne egy sikátorban ácsorogjunk, ahol mindkettőnket megláthatnak. Neki, és valljuk be, nekem is van veszítenivalóm.
- Figyelj...
- Mi lenne, ha másra használnád azt az édes kis szád?
- Itt nem fog megtörténni.
- Ne kéresd magad! Fizettem az italod, nem? Tartozol nekem!
Valahol tetszik a határozottsága - vagy talán makacsságnak kellene neveznem? - és az él a hangjában. De amint többet tesz, mint egyszerű szavakkal dobálózás és az eddig kutató keze az állkapcsomat szorítja megszólal a fejemben a vészcsengő. Itt van vége ennek a kis kalandnak.
Pedig olyan élvezetesen bizsergett tőle valami az agyam hátsó szegletében!
De most mindössze arra tudok gondolni, hogy le kell lépnem. Szeretném mondani, hogy még mindig pont olyan tiszta és egyenes gondolatok cikáznak a fejemben, mint fél perccel ezelőtt, de hazudnék. Helyette egyetlen, elég határozott utasítás villan fel én pedig valami filmből látott jelenetet utánozva húzok be neki egy hatalmasat.
- Bassza meg! Ez ennyire tud fájni? - mondanám, hogy valójában helyette is felkiáltok, ahogy megpördülök a saját tengerem körül, ellazítva az öklöm és a levegőben rázogatva a kezem, de azért a férfit sem kell félteni.
- Eltörted az orrom te nyavalyás! - jön az egész tőle orrhangon.
Igen? Igen.
Nos, akkor azt hiszem, tényleg eltörtem ott egy csontot.
Miért?
- Mert egy pöcs voltál! - szólok vissza a kezem magamhoz ölelve, de nem várom meg a folytatást. Bőven elég látnom, hogy egészen másféle sötétség gyűlik a szemeibe, ahogy egy, a zsebéből előhalászott hófehér zsebkendőt szorít a vérző orrához.
Le kell lépnem és lehetőleg azonnal!
Az a düh nem jelent semmi jó és ebből már amúgy sem lesz semmi. Jobb lett volna visszamenni Trevorhoz... ő pontosan eltalálta az egyensúlyt az irányító-de-nem-egy-paraszt között.
A soha viszont nem látásra! - köszönök el fejben, mielőtt összeszedné a lélekjelenlétet és tettek is követnék azt a dühös tekintetet. Amíg ki nem érek a sikátorból egyszerűen szedem a lábaim, de ahogy kikanyarodok szinte futásnak eredek. Még csak most érik be a gondolat, mi történt, mit műveltem és mi lehet, ha utánam jön. Az agyam logikus része nyugtat.
Miért jönne utánam?
Ő volt a barom, nem én. Ő akart olyasmire rávenni, amire nem bólintottam rá. Legalábbis nem itt kint. Még ha én is törtem el jó eséllyel az orrát, ebben a felállásban ő a rosszfiú.
Csakhogy a testem attól még pumpálja az adrenalint és mire valakinek a mellkasa állít, amíg én a hátam mögé lestem, már úgy ver a szívem, mintha kilométereken át üldöztek volna.
- Hé, hé, hé! Bajban vagy?
Miért kérdezi...?
Ez az én szerencsém! Fejjel egy gyalogos járőrnek kell nekirohannom! Bár nem mernék rá megesküdni, hogy melyikünk van éppen bizonytalanabb helyzetben. Az én szívem ver úgy, mintha maratont futottam volna és én szorongatom a kezem... de ő néz ki úgy, mint aki nem tudja, mit kezdjen a helyzettel.

Annyit viszont tud, hogy gyanús voltam, szóval besétált velem a kétszáz méterrel található kapitányságra. Kaptam egy adag zselés jégakkut a kisvörösödött bütykökre és most gondolom húzzák az időt. Egyik egyenruhás halad el előttem a másik után, de senki nem úgy néz ki, mintha ügyet vetne rám.
Már fél órája figyelem a szemközti falon lévő egyszerű feliórát, ami közeledik a hajnal kettőhöz. Úgy érzem, lassan eljutok addig, hogy minden alkalommal, amikor kattan a másodpercmutató pislogok egyet. Persze próbálom én lefoglalni az agyam, de semmi elég érdekeset nem látok. Az ügyeletes pult mögött ülő nő kopott körmét már háromszor megvizsgáltam - négyen ép a festék, öt repedt és a jobb kezén a kicsi nincs kifestve -, a régi beázás nyomait a bal oldali sarokban és úgy eleve a helyet azzal, amiről a bátyám mesélt, mikor apa behozta.
Vajon észrevenné valaki, ha egyszerűen fognám magam és megfelelő magabiztossággal kisétálnék innen? Az emberek kevesebb eséllyel kételkednek bármiben, ha elég magabiztosságot látnak körítésnek. Megéri megkockáztatni? Melyik rosszabb? Ha anyát riasztják, hogy jöjjön a kisebbik nagyfiáért a rendőrségre... vagy esetleg megkérdezik, hova is indulok és visszarángatnak a műanyag székre?
Ez azt hiszem, végül is, nem kérdés. Miért ne kockáztatnék meg pár dorgáló szót? Biztos, ami biztos alapon, még egyszer körülnézve össze sem akad senkivel a tekintetem. Ez az utolsó tény, amire szükségem van és már talpon is vagyok, amikor egy gyorsvonat sebességével fut át egy gondolat a fejemen: vajon apa is ennyire bele volt fásulva a munkájába?
Talán a gondolatnak köszönhető, talán egyszerűen megvesztem kifelé menet, de amikor meglátom a fényképről ismerős alakot egy kicsit másképp, de mégis ugyanúgy, a gondolkodó agyam ledobja a logika láncát és akaratlanul csúszik ki az egyszerű kérdés.
- Apa?


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#2TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeVas. Jan. 29, 2023 10:30 pm

A mai nap sem másabb mint a többi. Az íróasztal sarkán most is ugyanaz a köteg akta figyel, vagyis.. ez már talán egy másik, de akkor is, ma is már hajnali 2 körül járhat. Vagy legalábbis majdnem. Épp úgy, ahogy tegnap éjjel is.

Nem aludtam sokat, sosem alszom, az utóbbi időben kénytelen voltam megtanulni rövid idő alatt kipihenni magam, - már amennyire ezt lehet - és most is mint minden más alkalomkor, az asztal másik szabad sarkán egy közel vödör méretű kávé terpeszkedik arra hivatva hogy ébren tartson.
Csekély sikerrel....

Aztán mégis egy kopogás hangja tölti meg a csendet. Behívom, Smith az. Azt mondja gond van, valami túlkapásos eset, nekem meg... nemigazán fűlik hozzá a fogam, mégis feltolom magam a székről.

- Más se hiányzott... - de csak a fogaim alatt szürcsölöm, nem is annyira hogy egyáltalán hallja, de aztán csak ráncba szedem magam, és a nyitva hagyott ajtón, az árnyékát követve kilépek.

- Mi a helyzet? - kérdezem aztán nagy sóhajjal Willingsre figyelve, aki ecsetelni kezdi, hogy a nő fia kokainnal üzletelt és mikor ellenállt az intézkedésnek halálos sebet kapott.
Remek.. - sóhajtok tekintélyeset, és belekarolva a nőbe, felhasználva azt a minimális.. spanyol.. nyelvtudást ami még rám ragadt az egyetemről, próbálom elvezetni az egyik kihallgató fele.

- Azonnal kerítsetek egy tolmácsot! - fordulok vissza, csak futtában odaszórva Willingsnek, és átadva a nőt aztán Smith-nek, meghagyom hogy valahogy.. akárhogy, de ültesse le, és minimum zárja rá az ajtót amíg a tolmács megérkezik.

- Csak egy újabb nyugodt este.. - csak megint a fogaim alatt, de fordulva a tengelyem körül, akkor viszont egy újabb szempár szegez rám.
Na ez az éjjel már nem lehet ennél rosszabb...


- Hohoho, az biztosan nem. Akármit is mondott a... - ám akkor itt megtorpanok. Ekkor ér csak utol a józan ész, először is hogy épp mit is mondok, másodszor hogy ez a fiú... ez a fiú...

Nem akarom azt gondolni hogy ez a jelenet ennyiszer megismétlődhet. Számtalanszor volt már a kezemben egy-egy benyújtott kérvény, miszerint x és y rendőrtiszt ellen apasági keresetet nyújtottak be, - behajtandó a kötelékhez kapcsolódó városi juttatások tömkelege - és néhány alkalommal volt is egyezés a dns-ben tesztekben, de ez a fiú....
Valami azt súgja ez egy teljesen más eset.

És elég hogy a szemeibe nézzek, hogy egy több mint tíz éves szempár pillantson vissza rám.
Mármint több mint 10 évvel ezelőttről.

Először megtorpanok, de jó nyomozó lévén - legalábbis hiszem azt hogy az vagyok - gyorsan mérem fel a helyzetet. Nem még nem lehet... Mennyi is?? 2009... Alexander 10 éves volt akkor, akkor most lehet...

- Robert!?? - a hangom gyorsabban beszél, minthogy a fejem képes lenne kimondani a tényeket.
Pedig meg vagyok győződve róla. Valahol... Ahogy arról is, túl sok volt az az eltelt idő...
Rettentősok.

- Mit.. - nézek körbe - mit keresel te itt? - nyomós kérdés. - ... ilyenkor?? - aztán kiegészítem.
Igen, tudom hogy Vegasba költöztek, Sybillel. Igen, tudom... hogy valamikor, megszakadt a kapcsolat, és túúúl rég volt már ahhoz, hogy tudjam... hogy egy idő után az én hívásaim maradtak el, vagy Sybille volt az, aki nem kért már belőlem.
Mégse vettem a fáradságot hogy felkeressem, amikor tudtam, hogy végül engem is ide helyeznek. Még ha csak ideiglenesen is.
Most szembesítenek a valósággal.
Ugyan, miért olyan hihetetlen ez!??

Ám még mielőtt megszólalna, talán... - mit ad a gyors reakcióidő - cselekszem.

- Gyere velem... - csak egyszerűen.
Mielőtt MÉG nagyobb közönségünk akad.
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#3TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeHétf. Jan. 30, 2023 11:17 am



Abban a pillanatban tudatosul bennem a felismerés, hogy hibáztam, amint elhagyja a szám az az apró szó. Önmagában a tények is elegendők, hiszen apa sok éve halott már, de ha ez mégsem lenne elég bizonyíték, akkor is tudnám. Tudnám, mert nemes egyszerűséggel helytelenül hangzott. Gondolatban nem is annyira, de kimondva mindenképp.
Apa.
Mégsem javítom magam. Hallgatok, mint bűnöző, a bíróságon, aki tisztában van a saját ocsmány tettével, mégis tudja, hogy az egyetlen esélye a csend és később a tagadás.
Minden, amit mond, felhasználhat ön ellen...
Lehetséges, hogy nekem is tagadnom kellene, mégis a nevem hallva egy határozottat bólintok, miközben az agyamban lévő fogaskerekek egy magasabb fokozatba kapcsolnak. Fel sem kell tennem magamban a kérdést - miért hívtam apának? - egy másodperc alatt elkapom a szemem előtt lebegő, a Napnál is világosabb választ. A végtelen hasonlóság miatt, amit az otthon található fényképek és a saját, homályos emlékeim sugalltak. Azért hasonlít apára, mert ők ketten egy vér. Mert ő Sean bácsi, aki az ajándékokat küldte. Aki lelépett. Miért? Mert apa felforgatta az életét a halálával és azért, mert az volt a legegyszerűbb.
Vajon azóta sokszor állt elé valami nő, hogy közölje, a vele lévő gyerek az övé és kisebb vagy nagyobb összeget követeljen? Nagyon ösztönös reakciónak tűnt a hirtelen tiltakozás. De nem teszem szóvá, igaz, talán lehetőségem sem akadna, hiszen egyik kérdést dobja a másik után, mintha hirtelen azzal sem lenne tisztában, hol van és miért, de beszélnie kell, mert... mert úgy magabiztosabbnak tűnik?
Talán.
Mint ahogy én terveztem kisétálni innen. Felszegett állal, tégláról téglára épített határozottsággal.
- A hadnagynak van...? - hallom az ügyeletes pultnál ülő rendőrnő hangját. Halkra akarja ő fogni, de tekintve, hogy megállt körülöttünk az élet, a légy zümmögése is szélvihart kavar.
- A szemtanúidat is ilyen tempóban bombázod a kérdéseiddel? Ennyire nem hagyod őket szóhoz jutni? - olyan könnyedén csúszik ki a talán kissé csípős megjegyzés, mintha nem is szándékos terelés lenne. Pedig az. Próbálom rejteni az előbbi botlást, hogy apának hívtam és ezzel együtt csillapítani a keserű ízt, amit a helytelenül hangzott név hozott magával.
- Éppen menni készültem... - intek az ajtó felé.
Eszemben sincs maradni és megkavarni az életét. Csakhogy az eddig teljesen szabad utat a kijárat felé annyi egyenruhás lepte el, amennyit fél óra várakozás alatt összesen nem láttam. Így, hogy valaki olyan áll előttem, aki beárulhat anyánál, ha nem engednek meglépni a kapitányságról, már több veszítenivalóm van.
Nem mintha bárki úgy nézne ki, tudják, mit keresek itt. Vakvágányra terelte őket a felvetés,  hogy... hadnagy az apám. Ez mindennél fontosabb. Erre van szükségük. Pletykára. Valamire, amihez vajmi kevés közük van, mégis, még él bennük a több ezer évvel ezelőtt kialakult ösztön. Lételemük a pletyka, mert az a túlélésük kulcsa. Ha tudják, ki megbízható, kitől mire számíthatnak, sikeresebbek lesznek az életben.
Nekem pedig nem marad más választásom, mint a kíváncsian követő szemek kíséretében Sean bácsi után indulni.
Esküszöm, az itt összegyűlt közönség rosszabb, mint az egyetemen! Ott legalább úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket, mi zajlik körülöttük. Itt viszont? Még egy-egy, a levegőbe mutató ujjat is elkapok, ami a hasonlóságainkat próbálja rajtunk megkeresni. Majd ők megfejtik, hogy apa és fia vagyunk-e!
Végül bárhol is állunk meg és bármilyen nehéznek is hangzik az ajtó csukódása mögöttünk, megállok az első lehetséges ponton, valahol a fal mellett és a zsebembe csúsztatom a kezem. Vagyis... csúsztatnám, de eszembe jut az égető érzés, ami még mindig ott lüktet a bal kezem bütykeinél, így inkább csak az övtartóba akasztom bele a hüvelykujjaim.
Legalább addig is volt lehetőségem képzeletben újra végigvenni mindent, hogy tényleg emberi kinézettel állok előtte, nem úgy, mint aki épp az egyik sikátorban kavart egy negyvenes férfival. Bár ha az a barom kiszívta a nyakam, azt cseszhetem...
- Nem téged kerestelek... Sean bácsi - ez is helytelenül hangzik kimondva -, ha ez lenne a következő kérdésed.
Csak a bűnösök magyarázkodnak, mert nekik van miért. Én nem vagyok az, mégis úgy érzem, ezt meg kell jegyeznem, miközben követem minden mozdulatát.
Bizarr, hogy mennyire hasonlít apára, miközben mégis egészen más.


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#4TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeHétf. Jan. 30, 2023 5:04 pm

Le se tagadhatná.. hogy az apja fia. És már maga a tény, megdobogtatja a szívemet.
De ott van közben az is, hogy túl gyorsan folynak az események, így úgy látom, jobb ezt az ügyet kettőnk között rendezni.
Vagy legalábbis kísérletet teszek rá.

- Megsérültél.. - talál a szemem hirtelen a kezére, és valószínűleg arra a hűtőzacskóra is, már ha az tényleg ott van még vele.

- Csak gyere velem... Elrendezzük... - használom a legelemibb szóképet, még ha jelen esetemben az elrendezés szó egész másvalamit is takar. Ez az egész helyzet ŐRÜLET! Mégse hagyom, egy percre sem, kikopni a kezeim közül.

Lépkedek, és tisztán hallom hogy jön utánam.
Elérve az irodámat megnyitom a nyikorduló ajtót, és csak ekkor lépek félre hogy engedjem, de őt követve belépek.
Ugyanolyan finoman.. és érzéssel csuklik az ajtó utána.
Mégis ő az aki engem megelőzve belekezd.
Talán túl sokáig gondolkozom.
De mégis az asztalom előtt állva fordulok csak meg, hogy épp szembenézzek vele, miközben ő ott áll meg a falnál.

- Rendben... Rendben van a kezed?? - az első kérdés. Vele az elkésett apai érzések, még ha csak a nagybátyja is vagyok. Papíron. Az életben meg egy idegen. Az elmúlt tizensok év. Egy gyanított emlék - legalábbis ahogy a történteket összegzem - és talán most másodszor van, hogy a szívem megdobban egy pillanatra.
Waylon biztos büszke lenne rám...


Persze nem azért, mert a jelen helyzetet olyan tökéletesen kezelem.
Talán másodikra már ez maga is eljut a gondolataim közé, mert akár válaszolt vagy akár nem, az első - na jó, második kérdés, egy hasonlóan.. semmitmondó közhely.

- Kérsz esetleg egy csésze teát?? - és már indulok az oldalfali keskeny polc felé. Terelés. Biztos vagyok benne, tudom jól, de előbb még muszáj gondolkodnom.
Lévén én lennék a felnőtt.

Elvileg...
Szóval ideje lenne.
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#5TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeHétf. Jan. 30, 2023 6:34 pm



Megsérültem. Mit is szoktak erre mondani? Látnád a másik fickót? Ami valahol pont azért nevetséges, mert ezúttal igaz és mindez úgy, hogy én a magam módján feddhetetlen vagyok. Miért? Mert még mindig puszta önvédelem volt, ösztönös cselekedet, amikor túlment egy határon - legalábbis a körülményeket tekintve.
Most viszont nem ellenkezek, az ismerős-ismeretlen hadnaggyal tartok és próbálom sorba rendezni az agyamban vágtázó gondolatokat. Minden válaszhoz tartozik egy "miért" és minden apró információ magával hoz egy apró lábjegyzetet.
Az irodájában már valamivel könnyebb dolgom van. Leköt az új hely és a millió apró részlet. A sebtében az asztaltól kitolt szék. A mérhetetlen mennyiségű kávé, amit a maga módján körülölelnek az akták.
Úgy tűnik, Sean bácsi pontosan az, akinek más dolgozó emberek hazudják magukat. Nem szeretőt tart és nem valami csupamáz galériás lakásban tölti az éjszakát, mielőtt hazamenne a talán sosem szeretett nejéhez, hanem tényleg poros akták fölött görnyed.
Biztos vagyok benne, hogy van különbség aközött a káosz között, ami az asztalán uralkodik és aközött, amikor valakit felültetnek vagy nekidöntenek az íróasztalnak egy menetre.
Utóbbiban még nem volt részem, bár... egyszer miért ne? Akár a mai férfi is lehetett volna az, ha a tintafoltos ujját nézzük. De ő elbaltázta a saját lehetőségét.
- Rendben van a kezem - válaszolok magabiztosan, teljes mondatban, de még én is kihallok a hangból valamiféle "hirtelen érdekel ilyesmi?" hozzáállást.
Okosabb vagy te ennél, Robbie!
De legalább közben őt figyelem és már nem az irodát. A nyúzott arcot, a rövidre nyírt, rendezett szakállt. Még az ujját is lesem, hogy lássam, tévedek-e a munkamániás nyomozót vagy a hárpia feleségétől menekülő férjet illető teóriámmal.
- Az egyik kollégád megmutatta, hol tudok kezet mosni, amikor bekísért, majd adott rá jégakkut - teszem hozzá, hogy enyhítsek kicsit az előbbi hanghordozáson. Végül is, a bűnözők is enyhített büntetést kapnak, ha megbánást tanúsítanak.
- Nem, kösz. Nem kérek. Nézd... - egy pillanatra emelem a kezem, hogy megdörzsöljem a nyakam. Amíg ő teával próbál terelni tudatosan vagy sem, én tisztában vagyok vele, hogy a mozdulatom nem több puszta időhúzásnál.
- Tényleg menni készültem, amikor megláttalak és... nevezzünk freudi elszólásnak, oké? Az egész hellyel és várakozással apa emléke beleette magát a fejembe és hirtelen azt hittem, őt látom. Nem kell úgy tenned, mintha pár perc múlva lepacsiznánk és megkérdeznéd, mi újság. Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne. Még rengeteg tanulnivalóm van reggelig, szóval ha utamra engednél...?


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#6TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeSzer. Feb. 01, 2023 5:44 pm

Csak biccentek. Lehet ez egy olyan: "oké", de lehet az is, hogy "vettem hogy nem akarsz róla beszélni." vagyis "VELEM" nem akarsz róla beszélni. Elvégre ki vagyok én...

Talán a zavaromat is kendőzöm azzal a teával. Azzal az ÁTKOZOTT teával, ahelyett hogy gondolkoznék. Vagy épp ahelyett, hogy azt mondanám: "Üdvözöllek Robert, pokolian rég láttalak. Igen, az én hibámból. És igen, szeretnék magyarázatot adni rá, de őszintén nem tudom a részleteket, vagyis tudom... csak épp nem akarok szembenézni velük. Bocs, hogy neked egy ilyen elcseszett nagybáty jutott."
Lehet hogy maga a gondolat még el is játszik a fejemben, vagyis le, de ettől még..

- Mi történt?? - ez a része viszont tényleg érdekel. Nem. Nem. Rosszul fogalmaztam. Ez.. érdekel a leginkább! Mint ahogy minden más is ami vele kapcsolatos, csak épp...
Szégyenkezek.
Igen. Ez a jó szó.
Szégyellem a pofám.
Ami abban a szent pillanatban a messzibe száll, amint megjelennek az újabb szavai.
Tudom hogy valamit tenni kell.
Különben...
...vége.

- Félreértesz, Robbie! - pedig nem mondtam semmit. Mégis automatikusan félreért. Mondom én. De ettől még.

- Örülök neki hogy ittvagy. - ez végre az igazság. Mert ha bár nem én voltam az aki előidézte hogy helyretegyük ezt a kapcsolatot, még nem jelenti azt, hogy ne szeretném.
Most már.


- Csak épp nem tudom mit is mondjak.

... - és ez legalább sikerült őszintén.
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#7TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeSzer. Feb. 01, 2023 6:40 pm



Miért válaszolnék neki? Mert családtag.
Nem, nem az. A családnak egészen más a definíciója, azok alapján ő nem tartozik bele. Nem tartozik a családhoz. Sean bácsi egy rég' nem látott rokon.
Miért válaszolnék egy rokonnak? Egy olyannak, aki nem is ismer? Miért okoznék neki fejfájást vagy robbannék bele az életébe csupán azért, mert egy rossz éjszakán volt egy elcseszett választásom?
Válaszolnék neki, ha nyomozóként kérdezne? Kénytelen lennék. De így inkább előállok a saját monológommal, miszerint nem kell úgy tennie, mintha érdekelné. Én magam is alig vagyok tudatában, hogy miközben beszélek, mennyire megfeszül minden izmom és idegszálam, miután az ujjaim visszaakasztottam az övtartó pántjába.
De aztán átveszi ő. Magyarázkodik, mint a saját tetteiben fuldokló bűnös. Én pedig egy pislantási időt sem vesztegetve rajta tartom a figyelő tekintetem. Nem titok, hogy a hazugság legapróbb jeleit keresem. Próbálom elkapni a millió árulkodó apróság egyikét, amire a könyveim annyiszor hivatkoznak, csakhogy most egyet sem találok. Vagy túl jó - hiszen hadnagy! -, vagy már megint Sherlock híres-neves mondatánál kötöttünk ki.
Ha a lehetetlent kizártuk, nem marad más...
...minthogy tényleg igazat beszél és tényleg nem tudja, mit mondjon. Vagy hogy kezelje a helyzetet. A jelenlétem. Engem.
Amint ennek a gondolatmenetnek a végére érek és megállapítom, hogy nem hazudik, érdekli... érdeklem, leeresztem a vállaim, mintegy megadva magam. Ekkor emelem fel a bal kezem, kézfejjel felé és az ujjaim megmozgatva - hogy tisztán láthassa a vöröslő bütykeimet - válaszolok a korábbi kérdésére.
- Megütöttem valakit. Önvédelem volt, de... - egy pillanatra elhallgatok, a nyelvembe harapok, de folytatom.
Hiszen nem vagyok büntethető. Önvédelem volt, színtiszta önvédelem, egy ütéssel vagy rúgással sem több, mint kijárt neki. Nem vezettem le rajta semmiféle elnyomott dühöt vagy frusztrációt.
- ...azt hiszem, eltörtem a seggfej orrát. Bár ha tudom, hogy ez ennyire fáj, inkább máshova célzok.
Mondjuk tökön rúgom - teszem hozzá gondolatban, saját magam szórakoztatva.


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#8TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeCsüt. Feb. 02, 2023 5:55 pm

Megértő?? Mint ahogy az apja...
A gondolat azonnal elszabadít egy mosolyt a fejemben, vele távoli emléket, mennyire is... az én támaszom volt sok éven át Waylon. Vagy inkább James... Ahogy ő jobban szerette.
De hátra az emlékkel, mert a most viszont most van, pont itt előttem, a maga... 174?? centijével, és úgy tűnik az a bizonyos alma, nem is esett olyan messze a fájától.
A második dolog ami mosolygásra késztet.

Mégsem pazarlom most ezzel az időt.

- Megütöttél valakit. - csak ismétlem. Nem váddal, csak tényként kezelve. De érkezik is utána az első kérdés.

- És te nem sérültél meg..? - lépek közelebb, immáron engedve az ösztönnek, hogy mint egy példás nagybáty - oké, biztosra veszem hogy eltúlzom - közelebb lépjek, és a vállánál fogva mindkét oldalára megforgassam hogy körbenézzem.
Pedig nem kisfiú már...
Rég nem kisfiú.

A szokás attól még nagy úr.
Ha egész távolra is szakadt.

Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#9TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimePént. Feb. 03, 2023 8:22 am



Vállalom minden szavam, amit kimondtam és valójában azt is, amit nem. Tökön kellett volna inkább rúgnom a férfit és akkor most nem fájlalnám a bütykeim.
Mindenesetre határozottan bólintok, amikor a legkisebb vádaskodás nélkül elhangzik a tény, bár újra rá kell harapnom a nyelvemre, éppen csak a hegyére, amikor jön az ösztön, hogy egészítsem ki és nyomatékosítsam: önvédelem volt. Önvédelem és az is egy nagyon fontos részlet, hogy nem verekedtem valakivel, csak megütöttem. Évek múlnak az ilyen apróságokon, ha hivatalos szervek elé kerül az ügy.
Csakhogy a hivatalos szerv most a nagybátyám és közelebb jön. Aggódva, nem kötelességtől túlfűtve.
- Hé, hé! Sean bácsi! Jól vagyok! Mindig meg tudom védeni magam! - olyan hévvel húzom ki magam az érintése alól, mintha égetne.
Pedig összességében nincs bajom vele és soha nem is volt. Az emberi érintéssel, úgy értem. Valahol azt hiszem, ezt is bizonyítják az éjszakai kis kalandjaim. Nem tartozik a tanulmányaimhoz, de tisztában vagyok vele, hogy ez az egészséges. Mármint az, hogy nem húzódok el, ha bárki hátbavereget vagy a vállamhoz ér. Oxitocin, stresszcsökkentés és egyéb hasznos apróságok.
Csakhogy ez most más. Miért? Mert...
- Tizenkilenc vagyok, nem hét! - annak ellenére sincs semmi vádló a hangomban, hogy egy árnyalattal hangosabban beszélek, mint indokolt lenne. De tényleg nem szánom támadásnak, egyszerűen közlöm a tényeket, ahogy ő is tette.
- El akarod mondani anyának, hogy mi történt?
Nem fogalmazok egyértelműen. Miért? Még ha valahol gyerekes is - vicces, hogy mindez pont azután jön, hogy közöltem, már nem vagyok az -, nem akarok pontosítani. Inkább megvárom, mit szűr le a kérdésből, mit mondana el vagy mit nem. Hogy verekedtem? Hogy behozott egy járőr és most már valószínűleg egy óra körül jár az időt, amit a kapitányságon töltök? Vagy esetleg azt... hogy a városban van és találkoztunk?


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#10TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimePént. Feb. 03, 2023 6:44 pm

Kiugrik, és ő teszi jól. Mit is gondoltam!!?

- Bocs... neharagudj. - szabadkozom. - Csak tudod rég volt hogy utoljára láttalak, de attól még.. - rántom meg a vállam. A mondat viszont pontosan így folytatódna: Az ösztön viszont attól még nem hal meg. Csak ennek nincsen semmi értelme. Igazából.

- Felnőttél. Igazad van... - tényként mondom a tényeket, amivel ideje nekem is megbarátkozni. Soha nem kapom vissza a kihagyott éveket, és ez valahol mély, szomorúsággal teli állapot. Mindamellett hogy valamiféle bűntudat is kapargat a koponyám körül. Csak épp nem most hagyom kibontakozni.

A következő kérdéssel viszont egyértelműen kizökkent, mivel egy újabb kérdőjel költözik az egész, teljesen váratlan kapcsolatba ami kettőnk között igyekszik megtalálni a réseket. A működő... réseket.
Vagy legalábbis pont így képzelem el.

- Tőlem anyád nem tud meg semmit.. - lépek el, de nem azért hogy távolabb legyek tőle, hanem sokkal inkább hívogat egy szál cigaretta. - Amúgy se hiszem hogy felvenné nekem. - a bajszom alatt csekély mosoly kacsintgat, nem azért mert élvezem, hanem sokkal inkább keserűséggel.
Elérem a dobozt, kihúzok belőle egy szálat, és a számba tolom. Mellette figyel az öngyújtó is.

- Zavar? - csak vele a számban kérdezek, és ha nem, alá is gyújtok. Megnyugtat.

- Tett feljelentést? Az akinek betörted az orrát. - és egyből kibújik a nyomozó. Ha igen, sokkal finomabb eszközökkel kell éljünk, mert ebből még baj is lehet. Akár. Megcincálhatják. Szétszedhetik. Ismerem az ügyészt, nem kispályás a körzetben, nem mindig számít hogy végülis ki a vétkes fél. Láttam én már "csodás" történeteket.
Szóval ez egy fontos szempont.

Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#11TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimePént. Feb. 03, 2023 9:09 pm



Azon a vállvonáson azonnal megakad a tekintetem. Nem tudja, mit mondjon vagy nem akarja kimondani, mert attól valóságosabb lesz? Egy kimondott tény, amit nem tudna olyan hidegen kezelni, mintha munka lenne? Nem mintha bármi változna attól, hogy nem ad neki hangot. A tény, az tény, stabil, bármi történik.
Tény, hogy évekre eltűnt és egy idő után már nem hiányzott a mindennapjainkból. Sem ő, sem az ajándékai.
Tény, tény, tény.
- Igen. Felnőttem - bólintok rá, ahogy újra ellazítom a vállaim. Ha valamire még tanulás mellett is oda kell figyelnem és leszidnom magam, akkor az ez. Mindig túl feszülten ülök a könyvek fölött is és egy idő után mozdulni alig tudok.
Apró, de annál rosszabb szokás, amit igyekszek a jó irányba fordítani, hogy majd valamikor ösztönből menjen és ne egy kiadott parancs legyen az agyamtól a testem felé.
Ahol valahol most az is egy néma parancs, hogy ne kérdezzek rá, miért tűnt el. Bár kellene, érzem, hogy ott van kettőnk között. Szóval miért is nem teszem? Nem akarom bonyolítani? Nem akarom az előbbi vállvonást egyre változatosabb formában látni rajta? Nem akarom a pótcselekvést vagy, hogy észrevegyem, menekülne a helyzetből? Esetleg nemes egyszerűséggel... nem akarom látni azt az embert, aki nevetve szörnyet játszott az udvarunkon? Akik úgy röptetett velem sárkányt, hogy a játékkal együtt emelt a levegőbe és a nyakába ültetett?
Magamat védem azzal, hogy nem kérdezek rá az egyik legfontosabb miértre, vagy őt kímélem?
Ez valami olyan, amit nem tudok megválaszolni, szóval másik kérdést teszek fel. Olyat, ami biztonságosabb és még a menekülőutat is meghagyom neki. Értelmezheti, ahogy szeretné és gondolom én is... a válaszát.
Anya nem állna vele szóba? Haragszik rá? Veszekedtek? Erről én miért nem tudok?! Szeretnék rákérdezni és már nyitom is a szám, sőt, a lábam is egy megkezdett lépésben van, amikor megelőz és a tekintetem a cigarettára téved.
Láb vissza, egymás mellé, ahogy a kezem is - mennyire idegesít, hogy nem tudok vele mit kezdeni! - a helyére az övtartóba. Pontosabban a bal oda, a jobb a zsebembe. Négy ujjam süllyed el, kényelmesen. Arról nem beszélünk, hogy benne érzem a tárcám és a tudat is felkúszik, hogy pénz helyett két bontatlan óvszer lapul benne.
- Én is szoktam. Nem zavar.
Amint kimondom, amint megcsendít valami harangot a tény, hogy a szükségesnél több információt adtam ki újabb fokozatba kapcsol az agyam. Miért mondtam el neki? Mert pár barátomat leszámítva senki nem tudja, hogy dohányzok és ki akartam próbálni, milyen közölni valakivel? Amolyan... felnőttesen, mintha a saját pénzemből venném és nem a zsebpénzemből spórolnám össze a kellő összeget egy-egy dobozra.
- A férfi? Feljelentést? - úgy kérdezek vissza, mint egy értetlen vádlott, de hamar összeszedem magam és kiül egy valamiféle szórakozott mosoly is az arcomra.
- Dehogy! Nem lett volna mersze hozzá. Lecsukják, ha feljelent vagy bármit lép, azon kívül, hogy szégyenében elkullog.
Látszólag egész nagy a szám, mégis minden kiejtett szavam átment egy szűrűn, mielőtt hangot adtam volna nekik. Mégsem közölhetem a nagybátyámmal, hogy a férfi egyetlen esélye az volt, hogy elkullog, miután felhúzta a sliccét és próbált úgy tenni, mint akit nem izgatott fel a végletekig egy magamfajta fiú!
Arra meg jobb, ha én nem gondolok, hogy miután a meglepetésen túltette magát, el is borulhatott volna az agya, mert ha utánam indul... csúnyán meg lettem volna lőve.


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#12TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeHétf. Feb. 06, 2023 4:58 pm

Összeszűkülnek a szemeim. Vajon mi történhetett?? Egyre jobban furdal a kíváncsiság, meg valami furcsa, itt jobb oldalt, a bordám alatt, ami talán aggódás lehet.
Ha jól emlékszem még.. azokra a pillanatokra.
Mégis jobbnak látom az egész helyzetre rálátni.
Így visszakerülöm az asztalom, és ha ő nem jön közelebb...

- Nincs kedved.. mondjuk leülni?? - intek magam elé a székre - nevezhetjük egyszerű fotelnak is, de inkább csak ülni hivatott, nem túl hosszú időre - ahogy fenékkel megtámasztok az asztal szélén.

- Elmondanád nekem hogy mi történt?? Pontosan... - már megint a nyomozói hangnem. Nem mint egy nagybátty. Nem úgy, és nem megértően mint kéne, vannak azok a dolgok amik tíz évben (talán) a homályba vesznek.
De azért próbálkozom. Őszintén.
Mindenképpen tudni akarom mi történt, és nem azért hogy bilincset kattinthassak egy újabb pár kézre.
Ez, ez esetben a legutolsó.
Az ő.. testi épsége a cél.
Szóval tudni akarom.

Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#13TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeKedd Feb. 07, 2023 11:06 am



Miért ülnék le? Nem hazudtam, amikor azt mondtam, rengetek a tanulnivalóm és mennék, amint utamra engedne. Akkor mégis miért teszek meg pár lépést és foglalom el a felajánlott helyet? Eléggé frusztrál, hogy ezt nem tudom megválaszolni magamnak, de a lényeg nem változik. Ülök, onnan nézek fel rá és el kell ismernem, egy pillanatig sem látom benne a nagybátyám.
Ha nem vesszük a szúrós, komoly tekintetet, most apát sem igazán.
Most egy ismeretlen nyomozó, aki nagy magabiztosságában az asztalnak dől és onnan néz lefelé rám. Vádlottra vagy tanúra? Bármennyire is stabil lábakon áll a fejemben az elképzelés arról, hogy én utóbbi vagyok, nem jön könnyedén a válasz.
- Elmondanám-e neked... - ismétlem csak magamnak. - Mint a nagybátyámnak? Vagy mint a nyomozónak?
Vajon látja, érzi saját mozdulatain és megfogalmazásán, hogy mennyire kifordította az egész helyzetet? Hirtelen már kihallgatásnak tűnik és cseppet sem beszélgetésnek. Az biztos, hogy engem az utolsó porcikámig átjár érzés, ilyen lehet a vádlottak padján ülni. Pedig tudom, hogy nem hibáztam, nem követtem el semmi olyat, semmi komolyat, mégis rendeznem kell a gondolataim, mint az aprópénzt, ami összekeveredett a malacperselyben.
Tisztáztuk, hogy tőle anya nem fog megtudni semmit, vagyis ezért nem kell aggódnom. Akkor miért is hezitálok? Miért nem beszélek, hogy szabaduljak? Azért lenne, mert alig ismerem? Sőt, egyáltalán nem! Egy-egy képre emlékszem, pillanatokra, semmivel sem többre, mint egyes gyerekkönyvek és -műsorok tucatjaiból.
Szóval nem ismerem, vagyis nincs kényszer, hogy meg kellene felelnem neki. Mégis szeretném, ha nem nézne rám másképp, mert... Miért? Miért miért miért?
Mert ő van ahhoz a legközelebb, ami apa volt. Mert ha ő csalódik bennem, az olyan, mintha apa tenné. Ezért nem akaródzik beszélni, függetlenül attól, hogy rokonnak vagy hadnagynak válaszolnék éppen.
A legkevésbé sem tetszik a következtetés, amit magamban végül levonok, de a logika és a tények nem hazudnak. Sosem teszik. Valahol mégis, naiv módon próbálok lázadni ellenük azzal, hogy beszélek.
- Nem keveredtem bajba - szögezem le végül, és hiába nem hazugságra készülök, a tekintetem az asztalon lévő irathalmon nyugszik és véletlen sem a komoly szemekben.
- Találkoztam valakivel - megakadok. Ez így nem pontos és még nekem sem tetszik a saját megfogalmazásom, látni abból, ahogy elhúzom a szám.
- Találkoztam ezzel a férfival. Üzletember, papírokkal dolgozik, tintás volt a kisujja - mozgatom meg az elmondottaknak megfelelő ujjam. - Talán az ingujja is, de azt nem láttam a sötét zakó alatt. Ezt leszámítva rendesen nézett ki, nem mint valami kiégett ember, akit már semmi nem érdekel, csak kapálózik a felszínen. Elegáns volt. Meghívott egy italra. Sazerac-ot ittunk, olyan igazán elegáns módon. Ott facsarták bele előttünk a citromhéjat és poháralátéten csúsztatták az orrunk alá. Nem valami elhasznált reklámkorongon, rendesen az italhoz illeszkedő volt, valami idézettel. Nem olvastam el - elkalandoztam, tudom magamról, de az biztos, hogy az ezek után történtekbe nem akarok ilyen részletekbe menően beszélni. Úgyhogy...
- A bár melletti sikátorban volt egy kis félreértésünk és... ekkor eltörtem az orrát, majd elsétáltam - újabb pontatlanság, újabb grimasz, de javítom magam.
- Eleinte sétáltam, utána meg futottam. Nem akartam, hogy elboruljon az agya és utánam jöjjön. Végül belefutottam a járőrbe, jobb híján behozott, most pedig te faggatsz ki.
Egész kerek történet, elégedett vagyok magammal. Van eleje, vége és nincs benne egy csepp hazugság sem, mindössze éppen úgy alakítottam, hogyha olyan, a lényeg elvesszen a részéletek között.
A lényeg, miszerint addig a bizonyos pillanatig tudtam mit csinálok és egyáltalán nem volt ellenemre.


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#14TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeSzer. Feb. 08, 2023 4:04 pm

Megnyugtat, hogy végül mégis közelebb merészkedik. Az elhangzott kérdés viszont jogos. Nagyon is, így épp elég ahhoz hogy észbekapjak, és még mielőtt túlontúl elszaladna velem a ló, újra feltoljam magam, és inkább helyet foglaljak mellette, csak felé fordulva oldalvást a másik fotelen.

- Ne haragudj... Igazad van. - és kimondtam. Nem mintha alapvetően titkolni szándékoztam volna, ez a megítélés neki járt. Örülök hogy rajtakapott.
És amint belekezd, minden egyes percben igyekszem és feszülten figyelek, hogy tudjam... tisztában legyek vele mibe is keveredett az én unokaöcsém.
Még mindig rettentő fura még végiggondolni is ezt a szót.
Ám amikor tovább folytat, és lassan elérkezünk a végkimenetelhez, mint egy izzó, úgy villan a fejemben a fenyegető kérdőjel - vele a tagjaimba is befeszül - hogy tényleg arra gondol e amire gondolok.
Ezért KELL, hogy kérdezzek.

- Robbie.. - a szemeim szűkülnek. - Tényleg azt akarod mondani hogy egy pedofillal volt dolgod, vagy én láttam már túl sok szörnyűséget. - a kérdés valódi. A megfogalmazás nem a leghelyesebb, ettől még igen. Tisztán érdekel, és bár a korábbiakban emlegettem a bilincseket, most már abban vagyok biztos hogy ezt az ügyet, nem hagyhatjuk annyiban.
Nem lehet.
Amíg én élek... Biztosan nem.
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#15TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeCsüt. Feb. 09, 2023 8:25 am



Egy tökéletesen elégedett, féloldalas mosolyra húzódik a szám, ahogy szavakkal és tettekkel is beismeri, tényleg úgy viselkedett, mintha kihallgatni készült volna. Az más kérdés, hogy nem tudnám megmondani, a hozzáállása változása ront vagy javít-e a helyzetemen. Legszívesebben se a nagybátyámnak, se a nyomozónak nem mesélnék, de ez most nem igazán opció. Miért?
Rendben, ez valójában most épp két miért. Miért nem opció, hogy hallgatok, mint egy makacs kisgyerek, a mellkasom előtt összefont karokkal? Azért, mert kérdez és én nem akarok hazudni. Bármikor inkább kikerülöm a feleletet vagy terelek, de nem hazudok. Sokkal egyszerűbb ügyesen fogalmazni és másfelé kanyarítani a beszélgetés fókuszát, mint hihetően hazudni és tartani egy életen át.
A másik miért már kicsit húzósabb. Miért nem beszélek szívesen? Mert... az egészből semmit nem akarok felvállalni. Nem a férfi életét féltem, sokkal inkább a sajátom. Képletesen értve, természetesen. Nem akarok csalódást okozni anyának. A bátyámnak. Még Sean bácsinak sem... és rajta keresztül apának.
A bárok félhomályában, valamelyik férfi lakásán vagy egy besötétített motelszobában könnyű cselekedni és élvezni, ami történik, de itt, beszélni róla, valakinek, aki valaha számított, egészen más. Mégis elkezdem és befejezem a történetet, olyan részletekre világítva rá, amik egyáltalán nem számítanak, míg másokat homályban hagyok. Egész büszke vagyok magamra, ahogy elhallgatok.
De nem tart sokáig. Túl könnyen szűri le a lényeget - végül is, ez a munkája, nem? -, nekem pedig hirtelen érdekessé válik a sérült kezem megvizsgálása. Mintha a vörös bütykeim emlékeztetnének a szándékosan kihagyott tényekre, miközben a kérdése visszhangzik a fejemben.
Pedofil.
Az lett volna a férfi? Az elmúlt évek alatt, mióta rájöttem, mire van szükségem, mit élvezek, a szó törvények szerinti értelmezését szándékosan kerültem. Ha nem tettem volna, most talán lenne valami a kezemben, amivel visszavághatok. Valami kiskapu, egy apró részlet, amit a megfelelő irányból nézve másképp is lehetne értelmezni.
De teljesen vakon vagyok.
- Nem tudom, Nevada törvényei mit mondanak erről - felelem végül, de én is érzem, hogy ez a terelés most meg sem közelíti az eddigieket.
Fogalmam sincs, dobálózhatok-e azzal újra, hogy tizenkilenc vagyok. Nem nyolc, nem tizenkettő. Tizenkilenc! Nem számítok gyereknek. Nem úgy...
- Figyelj, Sean bácsi... nem történt semmi.
Pontosabban semmi olyan, amit eleinte ne akartam volna.
- Fogalmam sincs, ki volt a férfi. Nem kérdeztem a nevét és amúgy sem hiszem, hogy az igazit mondta volna. Nem hagytam, hogy bármi olyat tegyen, amit nem akarok. De nem találnátok meg. Nem is kell - folytatom, bár nem inkább ösztönből, mintsem megfontolva mindent, de legalább végre rápillantok.
- Nem szeretnél inkább csak egy kicsit a nagybátyám lenni és hazadobni, hogy ne kelljen keresztülsétálnom a fél városon?


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#16TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeHétf. Feb. 13, 2023 3:12 pm

A szavai nem egészen tudom hogy inkább gondolkodásra késztetnek e, vagy valamiféle pánik az ami megelőzi őket, elvégre ő ROBBIE! Még mindig az a kiskölyök a szememben - legalábbis az érzéseim szerint - akit én magára hagytam olyan régen, és még ma is gyötör a bűntudat.
(Vagyis most már megteszi.)
Mégis, az azt követő szavai, meg az hogy itt áll előttem, a semmiből, olyan nagyra nőve, feltesz egész más kérdéseket is.
Olyanokat amikre eddig nem gondoltam.

- Vagyis azt akarod mondani... hogy Te... - nem biztos hogy be akarom fejezni. És az se biztos hogy kéne, vagy hogy egyáltalán zavarna, hogy... Meleg??
Nem is igazán tudom hogy ilyen egyszerű e a kérdés.
Akkorát változott a világ az utóbbi időkben, hogy módomban sem állt felfogni, nemhogy alkalmazkodni.
(nem biztos hogy nem az én hibámból.)
De akárhogy is, nem kritikának szánom. Annál kevesebb jogom is lenne hozzá, pláne érdemelné meg, sokkal inkább csak...

Érdeklődöm???
Talán.
Remélem valahogy így is fogja fel a kérdésem.
Már ha ez tényleg kérdés volt igazán.
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#17TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeKedd Feb. 14, 2023 10:33 am



Mindössze annyit akartam, hogy inkább vigyen haza és ne faggasson tovább. De mint a vadászkutya, aki szagot fogott, folytatja és még ha nem is mondja ki - nem akarja vagy nem tudja? -, tisztában van vele.
Érzem, hogy túl hosszúra nyúlik a csend kettőnk között. Az ő félbehagyott kérdése és a fülemben doboló szívverésem. Mert... én sem vagyok képes kimondani. Sem a tényeket, sem azt, amivel visszavághatnék, miszerint semmi köze hozzá! Úgy érzem magam, mint mikor gyerekként apa szembesített a bűneimmel. Mindegyik sokkal inkább volt gyerekes csíny vagy valami apróság, ami akkor és ott jó ötletnek tűnt, mintsem tényleges, rosszindulatból elkövetett bűn.
Mégis esküdni mernék, most ugyanazt a szigorú szempárt érzem magamon! Pedig fogalmam sincs, valójában rám néz-e, mert én nem vagyok hajlandó fellesni a kezeimről.
Miért nem? Úgy viselkedek, mint aki tényleg bűnös és elkövetett valamit! Sokkal egyszerűbb lenne, ha felnéznék, látnám az arcát és a szemeket. Látnám, hogy a hasonlóság ellenére ő nem apa. Hogy olyan szemei vannak, de egy árnyalattal sötétebb.
Az pedig, hogy egy idegennel hasonló DNS-en osztozunk még nem ok arra, hogy érdekeljen, csalódást okozok-e neki vagy sem. Alig huszonöt francos százalékról van szó! Semmiség!
Nem szabadna számítania, mit gondol.
Mégis úgy érzem, mintha sarokba szorított volna és addig nem szabadulok, amíg el nem ismerem azt, amit még soha, senkinek. Persze kivárhatnék. Miért ne tehetném?! Van rá esély, hogy ezek után megint nem látom a következő tíz vagy még több évben. Ha egyszer eltűnt újra megteheti, mint valami visszaeső bűnöző, aki rákapott a könnyebb útra és folyton vissza-visszatéved rá.
Ha kitartóan hallgatnék, végül kénytelen lenne elengedni - már nem akarom, hogy hazavigyen - és utána elfelejthetném. Mégis szóra nyitom a szám. Elkezdeni nehéz, de utána ömlenek a szavak.
- Azt akarom mondani... hogy még ha nem is adtuk írásba, közös megegyezés volt. Örömmel mentem volna fel vele a lakására vagy egy motelszobába. Még a hotelt is könnyedén meg tudta volna fizetni, puha ágyneművel, csokoládéval és minőségi pezsgővel. De úgy volt vele, hogy neki megfelel, ha a gyors kielégülés reményében leszopom a sikátorban.
Miért? Miért csinálom ezt? Mi lesz jobb attól, hogy szándékosan polgárpukkasztóan fogalmazok?! Ha már csalódást okozok, akkor legyen teljes a rombolás és még romok is alig maradjanak utánam?
- A nyilvánosság nem volt benne a képzeletbeli megállapodásunkban - fejezem be ennyivel, már bőven túl későn.
Nem lett volna egyszerűbb kimondani, "Igen, meleg vagyok"...? Miért nem döntöttem bármelyik másik verzió mellett ahelyett, hogy kettőnk közé hajítom az atomot?
Még mindig egy sarokba szorított kisfiúnak érzem magam, aki az apja ítéletét várja. Ma nincs desszert vagy egy hét szobafogság?


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#18TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeKedd Feb. 14, 2023 5:17 pm

A beálló néma csönd már önmaga beszédes, egyben egy jelzés, hogy itt bizony valamit elszúrtam.
Nem értek én a gyerekekhez... sose értettem, de úgy néz ki, a kölykökhöz méginkább nem.
Megszívom az orromat, és egyszerűen leengedek.

- Bocsánat. - már ha egyáltalán kell ilyenért bocsánatot kérnem, de kell HÁT! Hisz beleavatkoztam a személyes terébe, hosszú kihagyott 12 év után. Talán 13 is volt az....

- Robbie, nem kell válaszolnod, oké..? - azonnal visszakozom. - Sajnálom hogy megkérdeztem, én nem akartam ... - felkavarni a magánéleted. Lehet valami ilyesmit kellett volna mondanom. Az is, hogy egyszerűen felállnom, az ülésből, megkeresni a kulcsom ahogy kérte, és egyszerűen hazavinni. Éjjel van, az anyja biztos aggódik már... ő mindig is sokkal jobban vigyázott Rá, Rájuk, mint én valaha is képes voltam. Az a pár szó viszont mégsem érkezik. Ahogy a cselekedet sem, ő viszont helyette(m) belekezd valamibe, amit én minden percében igyekszem figyelni.

Ééééés.....

Igen, a döbbenet talán az első reakció. Nem is a cselekedeti miatt, nem is az ahogy fogalmazott, hanem.. ahogy elteltek azok az évek, és most..  a mellkasomba rúgva ébreszt föl az élet, mennyi mindent is kihagytam az egészből.
Zavarbaejtő...

- Értem... - nyelek. De nem is az elhangzottak amik letepernek, sokkal inkább valamiféle sokk. Ahogy a hátam kienged... a feszült tartásból, aztán találkozik a háttámlával, a tagjaim feszessége pedig gyérül, ahogy... nem is tudom mitévő legyek.
Mit kéne mondanom??
Még.


- Háttt... Örülök neki hogy nem történt semmi olyan, ami ne lett volna tervben. - hosszú, vagy inkább csak hosszúnak tűnő másodpercek után szólalok csak meg, amikor már sikerül, és visszaveszem a normál emberi tartást.
Mert igazából nem történt semmi.
Semmi sem történt.
Egy fiú felnőtt.
Nem a szemem előtt, de nagy lett.
És önálló... férfivé érett.
Így is kell hát kezeljem.

Még akkor is, ha az érzelmeim teljesen mást mondanak.
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#19TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeKedd Feb. 14, 2023 6:55 pm



Bármennyire nem akarok róla beszélni, egy ponton túl visz a lendület, mintha már nem lenne mit veszítenem. Hiába az időközben befutott bocsánatkérés és a lehetőség, a kibúvó, amit megragadhatnék - hiszen egy perccel ezelőtt még úgy vártam! - már nem élek vele. Kimondok mindent és hagyom, hogy a bomba után leüljön a por és láthatóvá tegye a romokat.
Amik nincsenek.
Nincsenek romok. Az épületek állnak, a golyó ütötte nyomok pedig közelebbről megvizsgálva csak apró karcolások, amiket az idő vasfoga ejtett a téglafalon. Ezek után képes vagyok egy, szinte sóhajszerű levegővétel után elég bátorságot gyűjteni és felnézni rá. Sőt, máris úgy vizsgálom az arcát, mintha az életem múlna rajta, hogy észrevegyem, ha megjátssza magát vagy éppen a világon már mindent látott nyomozót adná.
De azon kívül, hogy érezhetően nem igazán tudja, mit mondjon, semmit nem látok. Nincs szobafogság és még a desszert is az enyém lehet, ha kérem? Igaz lenne? Miért nem borult ki? Miért nem látom a majdnem-apabarna szemekben csillanni a csalódottságot? Miért ül úgy ott, mintha ez a kérdezz-felelek lett volna a világ legtermészetesebb beszélgetése? Ha ezt ilyen könnyen lehet kezelni, miért érzem úgy, hogy mégis titkolnom kell?
Az agyam egy eldugott, hátsó sarka viszketni kezd, amiért nem tudom megválaszolni a saját miértjeim tucatjait, amik elárasztják a gondolataim és eltömítik a józan eszem gyorsforgalmiját. Persze tisztában vagyok, hogy ez fizikailag nem lehetséges, az emberi agy nem tud úgy viszketni, mint bármely' más testrészünk. De akkor is... miért?!
- Nem csalódtál bennem? Abban, aki lettem? - szólalok meg végül, most először véve igazán vissza a hangerőből és az arcomból is.


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#20TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeSzer. Feb. 15, 2023 3:37 pm

Meglepett? Igen. Talán pont ez a jó szó. Hogy szeretem?? Vagy éppen nyugalommal tölt el?? Nemegészen. De ettől még szemernyi jogom sincs beleszólni az életébe, az Ő... életébe, és kritizálni a választásait. 
(Mindazokon felül ami nyilvánvaló persze.)
Szeretnék én egy olyan igazi jóóó nagybácsi lenni. Ahogy a filmekben láttam. 
Csak épp nemegészen tudom azt hogyan kell.

- Robbie, miért csalódtam volna... - ez viszont teljesen őszinte - Az apád büszke lenne Rád. Nézd csak meg, itt vagy alig 19 évesen, és máris tudod mi az amit akarsz. És pláne megvéded magad. ... - alig rövid szünetet engedek csak - Szerettem volna én is ilyen bölcs lenni a Te korodban .. - és valóban szerettem volna... 

- Akkor talán nem tartanánk itt.. - és ezt talán csak suttogom már. Talán. De megvagyok győződve róla. Ha akkor másképp hozok meg bizonyos döntéseket, egész másképp is alakulhatott volna...
Az életem. 
És lehet, vele a közös életünk is. 
Mindannyiónké. 
Már soha nem derül ki.

Kár visszasírni a régi időket, ami elmúlt, már veszni kell hagyni.  
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#21TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeSzer. Feb. 15, 2023 6:31 pm



Próbálom egyben tartani magam. Választ adni a kérdéseimre és lenyugtatni a végletekig logikus, feleletért kiáltó agyam. De kénytelen vagyok elismerni, hogy az a kérdés, ami végül kicsúszott, egyáltalán nem én vagyok. Innentől pedig mindössze arra van lehetőségem, mentve a menthetőt, hogy nem magyarázom túl.
Kimondtam, ott van feketén-fehéren, jegyzőkönyvbe került, nincs visszaút.
Mást nem tehetek, mint várok és próbálom legalább látszólag nyugodtan várni a választ. Emellett már nem marad erőm arra, hogy még elemezzek is vagy megpróbáljak magyarázatot találni a legfrissebb miértre.
Miért van az, hogy az agyam tudja, ő nem apa, mégis meg akarok neki felelni, mintha az lenne?! A hasonlóság nem lehet elég! Egyszerűen... ez nem így működik!
Lehetséges, hogy végül mégis belegabalyodnék az esetleges válaszok fonalába, de jön a hang, vele azonnal egy újabb, a feleletbe épített "miért?".
Mintha tudtán kívül a képembe nevetne! Nem Sean bácsi, maga az apró kérdőszó. Alig elég kárpótlás, hogy a szavai nemhogy őszinték, de teljesen racionálisak is.
- Jobban ismerted apát, mint én. Több időd volt vele, mint nekem - ismerem el egy bólintás kíséretében és máris érzem, ahogy leengednek a vállaim.
Mióta ültem itt úgy, mint valami karót nyelt kisdiák?
Ezek után már megmozgatom fejem is, kattannak egy halkat a nyakamban lévő csigolyák és képes vagyok figyelni a folytatásra. Az alig hallható befejezésre.
Az igazán fontos dolgok mindig halkan hangoznak el, sokszor mintha szégyenteljes titok lenne.
- Úgy érted, hogyha akkor bölcsebb lettél volna, nem hagysz minket magunkra.
Basszus, ez így elég csúnyán hangzott. Nem mintha az igazság nem lenne az esetek többségében pocsék. De attól még működhetne az agyam és a szám közötti szűrő, nem igaz?
- Vagyis... - veszek nagy levegőt, mielőtt folytatnám, nem magyarázkodva, inkább próbálva elvenni az előbbi megfogalmazás élét. - ...akkor többek lennénk, mint két idegen, akiknek van néhány közös, halovány emlékük. De gondolom, az enyémek fakóbbak, mint a tieid.


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#22TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeCsüt. Feb. 16, 2023 2:04 pm

Ebben igaza van... Túúúl jól ismertem Jamest. Talán ő volt a LEGJOBB testvér a világon, igazi apakép, még nekem is, barát, néha szerető ellenség, és olykor remek tanító is egyben. Szerettem. Mégis nehezen tudok erre visszaemlékezni.
Még ma is.

- Ebben igazad van. - talán pont ezért is hagyom ennyivel elveszni, és még azért, mert amit utána fogalmaz meg, sokkal jobban fáj, sokkal élőbb kritika, és olyan, amivel nem csak hogy tudok, hanem muszáj is mit kezdeni.
Tudom jól.

Okos gyerek.

- Nem.. nem... Mondd csak ki a tényeket. Nyomozó leszel, talán Te is, egyszer, tudom hogy mindig figyelsz, szóval nincs ebben semmi .. - keresem a megfelelő szót - finomítani való. Mondjuk csak ki. Elhagytalak Titeket amikor a legnagyobb szükségetek volt apára, és sajnálom... Egyebet nem mondhatok, de akkor és ott, egyszerűen képtelen voltam apává lenni. - gondolkodom. - Vagyis legalább részben pótolni.. a hiányt. Mert tudom, hogy apádat nem lehet. - biccentek.

- De túlságosan fájt. - és beáll az a rövid csönd.
A cigarettám kis híján a körmömre égett, de az utolsó pillanatban még elkapom.
Talán a legutolsó, még élő slukkot beszívom.

- Képtelen voltam megbirkózni vele... - és ez legalább igaz. Ahogy minden más is. Később, Charlie esete újra előhozott mindent, és onnantól .. nem volt menekvés.

Bár kételkedem hogy valaha is létezett.
 
Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#23TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeCsüt. Feb. 16, 2023 2:49 pm



Igazam van bizony! A tények nem hazudnak! Ha mégis úgy tűnik, bennünk van a hiba, rossz irányból nézzük. De azon, hogy ő jobban ismerte apát, nincs mit más megvilágítása helyezni. A matek az matek és ha egymás mellé tesszük a két számot, hogy kinek mennyi ideje volt apával, elég egyértelművé válik minden.
Tények, tények. Megmásíthatatlan tények.
De ez nem egy nyomozati anyag, nem egy vizsgálatot követő jelentés, vagyis igazán lehetne annyi eszem, hogy odafigyelek arra, mit és hogyan fogalmazok meg. Csakhogy ő azonnal rám szól én pedig határozottan bólintok, sokkal inkább elismerésképp, mintsem a kezdeti szavai megerősítésének.
Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nyomozó akarok lenni, abban meg főleg nem, hogy apa vagy az ő nyomában akarok járni. Annyit tudok teljes határozottsággal, hogy ez az irány érdekel, de fogalmam sincs, elmegyek-e a végállomásig vagy leszállok valamelyik megállóban és letelepszek valamelyik munka-kisvárosban.
A jövő változhat, irányítom, amennyire képes vagyok rá, de a múlt, amiről ő is beszél, már menthetetlen - amíg valaki fel nem talál egy időgépet, de az az elmélet megint hemzseg a logikai buktatóktól.
Tény ez is.
Ahogy a jelen beszélgetésbe is megint beütnek a tények, amik miatt most másodpercről másodpercre megfigyelhetem, hogyan vedlik át előttem az előbbi, stabil nyomozóból egy bizonytalan, bűntudattal küzdő felnőtté. Ha nem róla lenne szó, pusztán érdekes lenne a változás, de így feltör az érzés, hogy tennem kellene valamit.
Miért is? Miért kellene bármit felhoznom, hogy enyhítsek valamin, amiben minden kétséget kizáróan bűnös? Azért, mert... érző lények, úgynevezett emberek vagyunk. Empátiával és millió más képességgel, ami néha áldás, néha átok.
- Én nem sokra emlékszem. De arra igen, hogy egy változás helyett, hirtelen kettő lett a világomban. Ott álltam egy dühös testvérrel, egy szomorú anyával és semmit nem értettem - mondom ki tisztán és őszintén, majd szinte azonnal folytatom.
- De ha többet számít, mint valami adat, amit fel lehet firkálni az egyik aktád tetejére; én nem haragszom. Mindössze nem ismerlek és így elég fura ez a helyzet.


Vissza az elejére Go down

Sean Walker Holmes

Sean Walker Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Nyomozó/Hadnagyi rang
Location : LA/LV
Posts : 189

#24TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeCsüt. Feb. 16, 2023 3:37 pm


- Nézd... Robbie, sajnálom, tényleg. Ez a szó képtelen elmondani mindazt amit érzek, de ettől még így van. - biccentek rá, miután befejezte(m) - Rettenetesen röstellem, és ezen nem fog változtatni soha... semmi. - ismét biccentek, de mivel a cigarettám már teljesen leégett, és útközben meg is adta magát a feledés homályának, így egyszerűen csak felkelek, a fotelemből, egyetlen szó nélkül, és az asztalom innenfelőli oldalától áthajolok az átellenre, és elengedem a már számtalan másikat tartalmazó hamutartó fölött a csikket.
Csak ezután fordulok vissza hozzá.
Ott, állva, a korábbi-régi helyemen, az asztal előtt.

- Viszont egy dolgot tehetünk hogy ez ne maradjon így. - az egyetlent. - Mit szólnál... - hezitálok - ha mondjuk valamikor együtt vacsoráznánk. Vagy ebéd.. reggeli... egy séta a parkban, bármi. Mesélhetnél... - ez a legremekebb ötlet. Közelstávol, hosszú idő óta. - Mi van Veled, anyáddal, a bátyáddal, ki is lettél Te, és mik azok amik érdekelnek. - biccentek rá ismét. Ha vevő lenne....

- Én örülnék neki. -  ez tényszerű. Hát ő?? Vajon érdekelné egy elveszett rokon?? Egy korántsem hibátlan, de bízik benne, tanította már az élet eleget, ahhoz hogy újra ne hibázzon.
Vagy legalábbis.. próbál nem hibázni többé.
Az éles helyzet mégis kemény döntnök.

- És ha nem ciki manapság egy ilyen vén marhával mutatkozni.. - veszem el a dolog élét, végül, végülis, miért ne, de talán csak egy kis humorral akarok pontot tenni az ügy végére, afféle feloldozást, ha mégse tetszene neki.
Ő dönt.
És ha mégsem, a dolog nem kíván elégtételt.

Mindenki megy a maga útján, tovább.
Nincs könyörgés, nincs megtorlás.

Csak így, élhetően.

Vissza az elejére Go down

Robert Holmes

Robert Holmes

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Egyetemista
Posts : 72

#25TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitimeCsüt. Feb. 16, 2023 5:18 pm



Sajnálja és mellette tisztában van vele, hogy maga a szó semmin nem változtat. Nem mintha a múltat bármi, akár a legapróbb részletet is alakítani tudná. De nem is kell. Én nem érzek haragot, ezt tudom. Még fiatal volt, rossz döntést hozott, neki is fájt, amit történt, de nem sérült senki.
Miért is vagyok ebben olyan biztos? Egyáltalán biztos lehetek abban, hogy minden pontosan így alakult volna, ha marad? Ez nem olyan téma, amibe ha eléggé beleásom magam és megfelelő alapossággal végzek kutatómunkát, akkor bizonyosságot tudok szerezni rá.
Ha a káoszelméletet és a pillangóhatást vesszük alapul, reális, nagyon magas százalékos esély van rá, hogy minden más lett volna, ha egyetlen döntés - ami most épp az, hogy lelép vagy marad - más kimenetellen végződik, hatalmas változásokat hozott volna.
Hogy jót vagy rosszat, az nézőpont kérdése.
De azt tudom, hogy a jövőt továbbra is alakíthatom és amint bedobja a témát, hogy szeretne megismerni, csábítóvá válik, hogy ezt az irányt válasszam. Miért is? Miért akarok még egy embert az életembe? A bűntudata győzött meg vagy a hasonlósága apával? A vágy, hogy megfeleljek és hosszú távon ő is képes legyen őszintén kimondani, büszke rám? Nemcsak a halott apám formájában... de az élő nagybátyámként is?
Már éppen rábólintanék az ötletre, amikor hozzáteszi azt a mondatot, ami az egészet egy kicsit könnyedebbé teszi én pedig utat engedek egy halk nevetésnek.
Egy ilyen vén marhával... - visszhangzik a fejemben. Milyen idős is vagy, Sean bácsi?
Valahol zavar, hogy nem emlékszem a pontos születési évre, de közben meg a végletekig szórakoztat, hogy ránézésre, nála idősebb férfiakkal szoktam felmenni a lakásukra.
- Semmi ilyesmiről nincs szó - biztosítom végül komolyan válaszolva. - A korod teljesen rendben van, akármennyi is az, és egy vacsora is jól hangzik, amíg valami utcai hamburgereshez megyünk és nem egy kockás abroszos étterembe - teszem hozzá, még mindig nagy mosollyal, de végre szinte teljesen felengedve.
A karjaim egy pár röpke pillanatra a tarkómra kerülnek, nyújtózok az egyre kényelmetlenebbé váló fotelban, de végül még valamivel megtoldom az előbbit.
- Általában késő délutánig órám vannak, talán túl sokat vállaltam... De ha lesz egy szabad estéd, amikor kilátsz az akta- és cigarettahalmod mögül, felhívhatsz - és ezzel mondom is a mobilszámom, rábízva, hogy miként jegyzi meg vagy épp fel.


Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




#26TémanyitásTárgy: Re: Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...   Sean és Robbie - (Too) Long Time No See... Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Sean és Robbie - (Too) Long Time No See...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Long time no see
» Nyda & Robbie - Most people are all right
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
» Hard days, long drinks
» Sean x Lacey

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Játéktér ∷ :: belváros :: Irodák, üzletsorok-