Jóízűen rágcsálom a kesudiót. Az egyik kedvencem. Imádom az ízét. És még egészséges is. Na és persze, életet ment, amíg a pizza megérkezik.
„Bár ilyen elfogadó lenne mindenki.”
- Igen. Az jó lenne. – mosolyodom el. - Nagyon megkönnyítené az életet. – gondolom, Allen nem véletlenül mondta, amit. A diákjaimmal nem volt nehéz, bezzeg a saját szüleim… Még anyámmal nem is annyira, de apám nem repesett, amikor színt vallottam. Persze megértem, ki a fene akarná azt hallani a fia szájából, hogy Képzeld apa, buzi vagyok. Na de mindegy is, lejárt lemez, ezen is túlvagyok már rég. Amúgymeg, olyan emberek társaságát keresem, akik elfogadnak, olyannak, amilyen vagyok. Ilyen egyszerű a képlet.
Hogy jó hallgatni?
Ettől szélesre húzódik a szám az arcomon.
- Kösz. Ez kedves gondolat. – felelem arra, hogy Allen meglátása szerint jó apa lennék - Egyszer talán kiderül. – még nem gondolkodtam ilyesmin, elvégre egy meleg férfinak csak az örökbefogadás marad, az meg pont azért nem egyszerű, mert meleg.
Aztán jön az újabb kérdés. Hogy mit csinálok szabadidőmben?
- Szeretem a természetet… Szeretek kirándulni, túrázni, sátrazni. Effélék. – felelem Allenre mosolyodva. - Na, és Te? Te hogyan kapcsolódsz ki munka után? – tudakolom, miközben kicsit fészkalódni kezdek, hogy kényelmesebb legyen a hátamnak az ágy támlája.

Mosolyogva hallgatom Allent. Mintha egy egészen más emberrel találkoztam volna a bárban; minden esetre örülök, hogy így ellazult, és a bánat helyett a derűt lehet látni rajta. Mondhatni majd kicsattan, olyan lelkesen fogadja a túrázás gondolatát.
- Hááát… Nem hinném, hogy elpazaroltad az életedet. – fűzöm hozzá, még mielőtt érdemben reagálnék a lelkes felindulásból megfogant ötletre. - Csupa remek dolgot csináltál eddig is, és csinálsz épp. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a tiédhez hasonló tartalmas életet élnek. – kacsintok rá. Komolyan gondolom, amit mondok. Nem kéne bánkódnia amiatt, hogy bármit is elpazarolt, mert szerintem egyáltalán nem ez történt.
Aztán felmerül egy kérdés.
”Nem lenne kedved esetleg valamikor velem tartani?? Vagy nekem veled.”
Ezen a megfogalmazáson először csak elvigyorodom, de aztán csak kibukik belőlem egy kurta kacaj.
- De, nekem nagyon is lenne. Miért is ne... És ha már itt tartunk; Neked? – kérdezek vissza vigyorogva. Igazából költői kérdés, hiszen már meg is válaszolta, és egyébként se tagadhatná le, hogy alig várja, hogy kiszabadulhasson a városi taposómalomból lazulni a természetbe.
- A hétvégén például teljesen szabad vagyok. – teszem hozzá.
Egyáltalán nem kombinálok túl semmit; nem látok bele semmit a felvetett ötletbe. Viszont Allen az az ember, akivel ilyen rövid ismeretség után is bármikor benne lennék egy baráti kiruccanásba, elvégre igen kellemes társaság. Rám is rám fér már a kikapcsolódás, és Allen személye üdítően hat rám is.

- Á, ez szuper! – örülök, hogy Allen benne van egy kis kiruccanásban, és elvileg még rá is hétvégén. Előre láthatóan remekül fog telni a hétvége. Jobb híján a szüleimhez akartam leugrani látogatóba, de majd azt is megejtem. A túra után.
- Rengeteg elképesztő túrahely van NY közelében. Mind lélegzet elállító. Ha meglátod őket, vissza sem akarsz majd jönni a városba. – magyarázom elmosolyodva. - Na és? Mihez lenne leginkább kedved? A sivataghoz, a hegyekhez, esetleg egy tóparti lazuláshoz, vagy egy kiadós erdei barangoláshoz? – tudakolom.
Aztán végre kopogtatnak az ajtón. Épp a legjobbkor fut be a szobaszerviz a megrendelt pizzával, ugyanis elfogyott a kesudióm, és mit ne mondjak, az nem igen csillapította az éhségemet. Egy kiadósabb étek jót fog tenni a közérzetemnek.

Ahogy begurul a tálca, és Allen leemeli a pizzáról a fedőt, hálát adok annak a magasságosnak, hogy végre befutott a vacsora.
- A legjobbkor. Már az éhhalál küszöbén voltam. – mondom, aztán kibukik belőlem egy röpke nevetés. Ez az igazság. Az órákkal ezelőtti hot dog nem igen volt valami tartalmas. Pótolni kell az energiát, elvégre elég mozgalmasra kerekedett ez az éjszaka.
- Ó, remek! Akkor legyen a hétvégei program falmászás. Ismerek is a közelben egy tökéletes túrahelyet, ahol még barlangokat, bányákat, szurdokokat és vízeséseket is láthatsz. Szerintem imádni fogod. Mellesleg télen is elképesztő látványt nyújt a táj, nem csak ilyenkor. – ezzel ha Allen nem bánja, kiszolgálom magam pizza ügyileg, és a tányérommal az ölemben visszaülök az ágyra, és a hátamat a fejtámlának vetem.

Szélesre húz a vigyorom. Való igaz, az én gyomrom is korgott már, vagyis... néhány perccel ezelőttig még így volt. (Aztán jött October)
De maga az illat, meg a közeli hétvége fenségességének ígérete, mégiscsak visszacsalja az étvágyamat, így a gyomrom meg is kordul, persze az is lehet  hogy csak én hallom meg.
Simán.

- TÖKÉLETES! - vágom rá nem kicsire sikerült lelkesedéssel, ahogy most mégis hátrahagyva a vacsorát, lehuppanok az ágy szélére. Csak onnan figyelem ahogy kiszolgálja magát.

- Már alig várom... - ezt már csak önmagamnak motyogom az orrom alatt.
Talán pont azért, mert ebben a hétvégében látom a megoldást. Jórészt mindenre. Az elmúlt napok keserűségeire, a jövő jelen kilátástalanságára, és a régmúlt nosztalgikus élményeire, hogy helyrebillenjen a bennem lakó szellem.
Mindennél jobban vágyom rá...
Így csak figyelem, egy darabig ahogy eszik, ahogy rág, ahogy elvigyorodik, és aztán.. valamikor, nekem is kedvem telik hozzá, hogy magamhoz vegyek egy szeletet.
És meg is teszem.

- - -

Ez egy nagyszerű este volt... A pár nappal ezelőttiekhez képest összevethetetlen, de mégis gyógyír a jelenlegi gyötrelemre.
Mert nem akarom így megélni ezt. Ilyen.. keserűen... Én nem ilyen vagyok. Nem ennyire elveszett... És ehhez az kell, hogy a helyére billentsem a lelkemet. Mindennél jobban kívánom, hogy végre az legyek, akinek lennem kell. Aki mindig is voltam, és akarok lenni.
És tudom hogy ehhez élnem kell. Élni a lehetőségekkel.... Nash is egy ilyen lehetőség. Egy féktelen és mindent elsöprő élményre, és eszemben sincs ellenkezni... És nem is akarok.
Így... amint elfogyott a pizza, újabb vigyorgó játékok jöttek, egy darabka film... nevetések, aztán megint csókok... érintések, élvezetek, és végül a megnyugtató álom.
Rég nem volt részem ilyen nyugodt éjszakában. Már napok óta nem. És most...
ahogy eljött a reggel és a csörgő telefon ébresztett, már megújult emberként tekintettem a nap elkövetkező részébe.
Még akkor is, amikor elköszönt az ajtóban.

Csak a hátamra fekszem, alig néhány hosszú percet engedni az érzéseknek. Csak a plafont bámulom, aztán megint elvigyorodom. Napok óta először, újra, úgy igazán.
Nem szerelem ez, csak a való élet. Élmény. Mesés ígéretek, és egy pont, egy nap, egy óra, ahol megint találkozunk. Nem is ő.. hanem az érzése, hogy újra élek.
Befogadóan fordulok a jövőbe.
És újra megvilágosodni látszanak a célok.

Már most élvezem az érzést....
Azzal magamra rántom a szokásos öltönyömet, és kiegyezve a tudattal, hogy ma sem kéne ellenállnom néhány jó.. üzletnek, sebtiben kilépek az ajtón.

Minden egyes nap építsd a jövődet.
Ezt az egyet sohase felejthetem.




Folyt. Köv. helyszín...