FIGYELEM! |
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
|
Top posting users this month | |
discord |
Discord
Regisztrálj az oldalra
|
Ki van itt? | Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég Nincs A legtöbb felhasználó ( 102 fő) Pént. Okt. 18, 2024 6:39 am-kor volt itt. |
|
| Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila | |
| |
Szerző | Üzenet |
---|
Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #1Tárgy: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Pént. Júl. 03, 2020 3:16 pm | |
| Zörögnek a fadobozok egymásnak verődve, ócska deszkáin süt be egy kevés fény, és némi levegő. Éppen csak annyi, hogy ne lehessen megfulladni. Összekötött kézzel, és lábbal fekszem, és minden perccel egyre inkább fogy a remény a szabadságra. Nagyjából tizenöt doboz van bent, mind egyformán porosak, dohosak, és kicsik. Alig fér el benne egy ember, csak alaposan nyomorgva, úgy hogy minden oldalról a durván gyalult fához ér, melyekből szálkák állnak ki. Rajtuk zsákok, nem túl súlyosak, nem akarják agyonyomni velük az árut. De azért így is nyomnak egy tíz kilót, hogy azért érezzék a rakományok a törődést. A lábaim fájnak, kezdenek begörcsölni. Gyors, egyenletes tempóban zötykölődik a kisbusz. Aztán hirtelen megáll. Pár percig alapjáraton zúg a motor, nem mozdulunk egy métert se. Kora este van, alkonyodik, ilyenkor nincs itt a kutya se. - Ellenőrzés, biztos úr, tessék megnézni nyugodtan a rakományt, csak gyümölcs. Van köztük romlott is. - kacsint rá, és átnyújt egy köteg dollárt, ezer dollár értékben, majd kiszáll. Kérdés nélkül veszi el a pénzt, rakja zsebre, és sétál vele hátra. Hangos zajjal nyílnak ki az ajtók, ezzel több fényt engedve be. - Melyik lenne az? - kérdezi a tenyérét dörzsölve, kéjenc vigyorral a képén. - Az ott balra. Már megkóstolták. - az egyik lányról a rutinszerű ellenőrzésen kiderült, hogy már nem szűz. Az persze nem érdekel senkit sem, hogy az ő embereik erőszakolták meg. Természetesen engedéllyel. Ellenállt, nem lehetett vele bírni, ráadásul nem is túl szép, és az elméje sem túl jó. Erre itt csak azt mondják selejt. Ő eleve nehezen menne el, nem hozna sokat, érte nem kár. Felnyitják a fedelet, és egy reszkető, spanyol szempár néz fel. Még mindig vérzik, lassan megolvadt vér borítja odalent, és számos zúzódás. De semmi komoly. Pár nap, és helyre jön, addig rendbejön, addig betörik, kicsit kicsiszolják, hogy legalább az elvárt lécet megugorja. A saját érdeke is, ha nem ugorja meg csúnyább vége lesz, talán életben marad, viszont rá rosszabb élet fog várni. Valószínű szétdrogozva végzi majd láncra verve végzi egy szobában ha nem kel el, és mindenki szexbabája lesz, aki csak fizet érte. - Tökéletes, gyere cica, eljátszunk! - emeli fel a helyéről. Nem látok sokat, így csak a zajokra támaszkodom, ahogy a léptek eltávolodnak a közelmből, majd le a buszról. A lány szája valószínűleg be van kötve, mert csak fojtott hangokat lehet hallani, hüppögést, és szipogást. Közben kint újra megerőszakolja a "rend éber őre", majd visszalöki a szállítóhoz. - Nem rossz, ami azt illeti még egész hamvas, még lehet ér valamit. - elégedetten távozik a bódéja felé, miközben az övét, és a farkát igazgatja. Megint közeledik valaki, majd pakolást hallok. Visszkerült. Aztán rá a zsák. És már indulunk is tovább. Az egyenruhás elégedetten bólint. Hiába az ő dolga, hogy ne csempészhessenek be semmit se, nem érdekli. Kéthetente egy ezres, és egy kör egy helyes kis latinával neki bőven megéri azért, hogy csukva tartsa a száját. Különben sincs kedve szakszerűen eljárni. Verekedni, elfogni, előállítani, bevinni, kibogozni az érthetetlen spanyol maszlagot, ahhoz, hogy jegyzőkönyv készülhessen. Plusz utána rászállna a maffia, vagy legalább az egyik kisebb banda, amiért beleköpött a levesükbe. Jobb a békesség, így anyilag is jobban jár, és nőhöz is jut. Folyik a nyálam, ahogy csendesen, szuszogva, néha aprókat horkolva alszom. Itt kár lenne kiabálni, úgyse hallaná senki, csak a többiek, ők is minek. Néhány dobozból beszélgetés hallatszik. Páran leszedték a szájuk elől a rongyot, és halkan kommunikálnak egymással. Csak suttogás, és motyogás, senki nem mer túl hangos lenni. Tudják, hogy megbánjak, ha magukra vonják vele a sofőr figyelmét. Az egyik már megtapasztalta, mikor próbált nyíltan beszélni egy sorstársával. Most felrepedt szájjal már elment tőle a kedve. Nem számít, majd odahaza összevarják. Különben sem egy mai darab, valószínű kurválkodni viszik, és nem eladni. Később, több óra múlva lassítani kezdünk, és ahogy oldalra lökődnek a ládák felébredek. Túé nagy a csend. Az ismerős anyanyelveim szavait már halkan se hallom, és senki sem horkol, vagy motyog álmában, esetleg sír csendesen. Bár nem tudom, de addigra már szétosztották a "zsákmányt", a mexikóiak szépen, a megszokott rendszer szerint kisebb csoportokat alakítottak ki belőlük, és már arra várnak, hogy valaki megvegye őket. A hosszú utazás utn most lefürdetik, kisminkelik őket, igyekeznek őket jobb belátásra, és viselkedésre bírni. A fogékonyabbakat még angolra is tanítják minimálisan, hogy intelligensebbek, és ezáltal kelendőbbek legyenek. Leáll a motor, majd lassan kinyílik az ajtó. Lépteket hallok, egyre erősebben. Aztán felnyílik a fedél, és ismerős arcot látok. Az egyik görény az. Kivesz, majd kezében eloldozza lábamon a kötelet. Felállít, és kérdést nem tűrva ragadja meg a karom, és vonszol kifelé. Ellenállok, vergődök, még meg is harapom a karját. - Hatalmas szerencséd, hogy Joe papához viszünk, és épségben kellesz neki, különben már kiverdestem volna a fogaid ezért. - förmed rám mutogatva az öklét. - ¡Sucio, malvado cerdo! - köpöm le az aráct dühösen, erre már lendül is a keze... Majd mégsem vág pofon. - Mondatam már, hogy nem ütjük! Majd Joe betöri, te ne foglalkozz vele. - szólal meg az egyik férfi, valószínűleg ez fogta vissza. - Innetől átveszem. Menj Francohoz, és segíts neki a többivel. - nem kap vűlaszt, csak bólint, majd átkerülök ennek a mocsoknak a kezébe, és ő húz tovább maga után, egészen egy nagy kapu elé. Díszes fémkerítés, és mögötte egy óriási ház. - Jó helyen leszel, bár szerintem jobban jársz ha felhagysz ezzel, ha jót akarsz magadnak. - mosolyog rám. Istenem, bár egy szót is értenék! Csenget a kaputelefonon, amit fel is vesznek. - Meghoztam a csomagot! - szól be rajta, és gorillák jönnek ki. Igazi tagbaszakadt hústornyok, akikkel jobb nem szórakozni. Egek, hova kerültem?! |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #2Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Pént. Júl. 03, 2020 5:20 pm | |
| - Mindketten nagyon jól tudjuk Javier, hogy nem szeretem a szócsépléseket. - keringőzik fel a szivar émelyítő füstje az orrom előtt, ahogy az asztalommal szemközti falat bámulom. - Eleget vártam már. Fizetsz.. vagy vállalod az ezzel járó kényelmetlenségeket. - a hangom nyugodt, egy percig se izgatom magam, ha nem kapom vissza a kiadott kölcsönöket, ő is.. én is tudjuk mik azok a 'szükséges lépések'. És megint csak a kifogások... Eltartom a fülemtől a kagylót, és hagyom, hadd áradjon belőle, az ocsmány, félig spanyol akcentussal teletűzdelt mellébeszélések tömkelege. Nem vagyok kíváncsi rá. Ahogyan arra sem mi mindent ígér a jövő hétre. Aztán az azt követőre és megint. Elfogyott a türelmem.
- Egy.. órát kapsz. - emelem vissza a számhoz a telefont miközben elsodrom a szivaromat. - Nem érdekel hogy oldod meg.. de a pénz itt legyen. - jelentem ki, mindennemű fenyegető hangsúlyt mellőzve, hisz tisztában van vele, ha nem engedelmeskedik megteszem a szükséges lépéseket. Leteszem a kagylót és várok. A félig elsötétített szobában csak az öreg, antik állóóra kattogása töri meg a csendet, én meg szeretem az ilyen nyugalmas perceket. Szeretem amikor a világ egy rövid időre megáll körülöttem és nem történik..
- Semmi.. - simítom végig vagy kétszer a kényelmes bőrfotel karfáját, ahogy félig megfordulva vele kitekintek a mögöttem feszítő ablakon. Odakinn nagy a hőség. Eget rengető, és még néha felmerül a fejemben Cancun.. a pálmafák.. a tengerpart, ahol az utóbbi egy évet töltöttem, de ideje volt visszatérőt fújni. Nem élhetek ott örökké... Vár a kőkemény üzlet!
Nem tudom mennyi ideig ragad a tekintetem az odakinn szikrázó fényben. A barokk íróasztalon feszengő telefon aztán csak egyszer megcsörren mögöttem ezért óhatatlanul visszafordulok.
- Igen!? - nyomom meg alig másodpercekkel később a gombot, mire Goodwin, odakintről, némileg tanácstalan hangot megütve szól bele.
- Mr. Saintwood, hoztak egy lányt. Úgy tűnik.. - hallom a hezitálást a hangján. - A kezei össze vannak kötözve, a fickó meg tört angolsággal magyaráz. - Nocsak! - Azt mondja Javier "ajándéka."
Megdöbbenéssel veszem tudomásul hogy én és az a szarházi nem egy nyelvet beszélünk. A tartozását kértem, nem egy nőt, akivel kiszúrná a szememet, de azt a mocskos mexikóit ismerve, már ez is szép gesztus tőle, vagy legalábbis valamiféle kezdet, hogy igenis, megértettük egymást. Részben. Nagyot sóhajtok, Goodwin a túlfélen csendben várakozik. Tudja hogy nem siettethet, engem senki sem siettethet, ezért csendben kivárja az ukázt.
- Hozzátok be! - szólok aztán a semmiből - De előtte alaposan kutassátok át, különös tekintettel a testnyílásokra. - fűzöm hozzá hidegen, jól ismerem Javier-t, bármilyen mocskosságra képes, ha csak meglenne a lehetősége egy pillanat alatt a levegőbe repítene itt mindent.
- Csak büdös mexikóiakkal ne kezdjen az ember.. - dünnyögöm ezt már a vonalon túl, ahogy a gombot is elengedtem, és alágyújtva egy újabb szivarnak, várok, hogy elibém kerüljön az a lány. Szóval azt hiszi Javier hogy ilyen könnyen lekenyerezhet... Lesz még mit megbeszélnünk!
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #3Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Pént. Júl. 03, 2020 6:24 pm | |
| Csak úgy tűz a nap. Olyan melegen, akárcsak otthon, mégis más. Itt a levegő szmogos, nem olyan tiszta, mint odahaza. Túl ismeretlen ez a hely, senkit sem ismerek itt, senki sem beszél velem egy nyelvet. Semmi, amiben egy pici megnyugvást, egy darbaka hazát találnék. Bármit, ami megynugatna, hogy talán jó helyen vagyok ilyen Istnetől távoli vidéken. Ez volna Amerika? Sokat hallottam már erről a helyről, hogy mennyire másabb, mint mi, és hogy itt lehet új életet kezdeni. Többekről is hallottam már,akik ide öttek szerencsét próbálni, mert itt több a lehetőség. És azt is tudom mennyire megvetnek minket. Egy távoli rokonom valahol Luisianaban él, ő mesélte, hogy kutyába sem veszik őket, bevándorlóknak, bűnözőknek, mocskos férgeknek tekintik a magunk fajtát. Erre tessék. Mi vagyunk a szemetek, akikre mindent rá lehet kenni, és mégis közülünk rabolnak el embereket? Hát mit követtem el? Mit tettem ezen a világon, rövidke életem alatt olyat, amiért ezt érdemlem? Rendszeresen áldom az urat, tisztességesen élek, nem lopok, még csak nem is paráználkodtam, és tessék. Hiába minden, nem számít milyen ember vagy, az élet nem válogat. Miféle Isten az ilyen? Milyen faramuci lecke ez? Mit kéne tanuljak belőle? Miért kellett elszakítania a családomtól? Ez elég igazságtalan. Mindig is jó ember voltam, erre most meg úgy bánnak velem, mint egy darab hússal. Állok a majdnem elviselhetetlen hőségben, szinte folyik rólam a víz, a kezeimet vágja a szorosan megkötött kötél. A lábaim is még mindig fáj a helye nyomán. Kócos vagyok, és a szép fuhár ruhám csupa folt. Szinte én szégyellem magam, amiért így mutatkozom egy ilyen helyen. Miről beszélek? Úgy elragadtatom magam a ház csodálásában, hogy majdnem el is felejtem, hogy valószínű rossz kezekbe fogok kerülni. Megsütöthette a nap a fejem, amirt egy pillanatig is azt mertem gondolni, hogy valaha is jó helyre kerülök ez után. Mert bár dszes a ház, és nagyon jól néz ki, úgy tűnik ez lesz a kalikám, jó esetben. Rosszabb esetben meg ki tudja mi vár rám. Inkább bele sem merek gondolni. Ahogy merengek magamban csendes ellenállás hirtelen azon kapom magam, hogy a két szekrény ideér, és beengednek minket. Bevezetnek a kapun, majd be a házba. Egy gyönyűren berendezett előtérnek látszó helyiségbe érünk. - Innen átvesszük. - szól a hústorony a fickónak aki kísért, majdaz bólint. Elenged, és az egyik gorilla kezébe kerülök. Kisétál a fószer aki behozott, ez az idegen pedig egy kisebb szobába kísér. Aztán felrak egy asztalra, és elkezdi felhúzni a szoknyám. ¿Qué haces, bastardo? ¡Déjame solo! - próbálok ellenkezni, feszengek, kelnék fel, de a másik lefogja a kezem és mellkasom. Aztán ez a piszok benyúl. Olyan borzasztóan kellemetlen. Nagyjából fél percig matat bennem, de az is borzasztó. Aztán a másik nyílásban, én meg összeszorított fogakkal, szikrát szoró szemmel nézek rá. Aljas szemét, ezt megbánod! Végezetül a zámba is benyúl a tisztább kezével. Öklendezni kezdek ahogy bennem matat, kis híján elhányom magam, pedig nem sok mindent ettem reggel óta. Borzasztó, hogy eddig tartogattam magam, és most egy ilyen aljas alak nyúl hozzám először odalent. Pedig arról álmodtam, hogy egyszer majd romantikus körülmények közt, szerelmben fog ez először megtörténni. Hát szép álom volt amíg tartott. Most nem hogy szerelmem, vagy normális életem nem lesz soha, könnyen lehet még a napfényt se fogom többet látni, maximum ablakon kersztül, bezárva. Feldúltabb vagyok sokkal, csak úgy árad belőlem az idegesség mire leraknak a földre, én pedig meggyötört önbecsüléssel megyek velük. Bár még mindig nem tudtak megtörni. Több kell ahhoz, hogy engem csak úgy megtörjenek, és engedelmes kis bárányka legyek. Arra aztán várhatnak, hogy majd csak úgy önként, és dalolva hagyom magam! Ahogy haladunk tovább a ddíszes folyóson egy nagy mahagóni ajtót nyitnak ki előttem, és bekísérnek, jobban mondva taszigálnak, ugyanis nem holmi finom emberek. A nagy szobában egy asztal végén ül egy öreg úr, szivarozik. Még a szeme sem áll jól, valahogy rossz előérzetem van vele kapcsolatban... - Itt van. Ez volna az. - mondja az egyik nagydarab annak a vénségnek. Egy mukkot sem értek, mégis érzem, hogy nem az új életem nem sétagalopp lesz... Ez a fószer amerikai, úgy 50-60 éves, ráncos. A vonásai tapasztalatról árulkodnak, de nem a megnyugtató értelemben. Sokkal inkább úgy néz ki, mint aki sok piszkos, véres dolgot láthatott élete során. Láttam már egy-két ilyen alakot, persze akkor tisztes távolságból, vagy csak egy újság képén. Ilyen közelről, még sosem. Nuygtalanítóan közel van hozzám, a helyzetem meg túlságosan kiszolgáltott. Csodának kell történnie ahhoz, hogy ennek jó vége lehessen. Valaha. Bármikor. Bárhogy. Bárhol... |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #4Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szomb. Júl. 04, 2020 12:00 pm | |
| Kopogás hallatszik be, alig némi idővel később. Tudom hogy Goodwin az, vagy legalábbis a rabszolgái, így egy egyszerű "Gyere!" behívással engedek. És már nyílik is az ajtó.
A becipelt lány.. koszos.. retkes.. amolyan igazi, mexikói féle áru. De megtanultam már a szakmában hogy ne ítéljek elsőre, persze elég nehéz, ha épp egy kis könyöradománnyal akarják kiszúrni a szemem. Elsodrom az újabb szivart, lassan.. senki nem siettethet, és ahogy Uru - vagy Huru, a két benga négert mindig összekeverem - szorosan tartja a kis csitrit a kezei között, egy újabb elégedett sóhajt megejtve megközelítem.
Lassan járom körbe.. Letapogatom(csak szemmel)... Egy szót se szólok. Minek!?? Aztán amikor a szemeim már kedvükre lelegelték részleteket, az orra előtt megállva újabb - már panaszos - sóhaj tör elő.
- Szóval Javier azt hiszi mifelénk ez így megfelel. - nem neki szánom. Nem is annyira a közönségnek, de ami a biztos, hogy el kell beszélgessek ezzel a félvérrel, és nem biztos hogy meg fogja köszönni.
- Hogy hívnak! - ezt már a lányhoz. Egyenest a szemeibe, érti.. nemérti.. ez majd kiderül a következőkben, egyelőre nem vonnék le túl sok messzemenő következtetést. Ráérünk azzal később is.
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #5Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szomb. Júl. 04, 2020 4:56 pm | |
| Borzasztóan kínosan érzem magam perpillanat ebben az új környezetben. Rendesen szégyellem magam, hogy így jelenek meg bárki előtt. Odahaza bármennyire is nem olyan modern még a környezet mint itt a higéniára azért ügyeltünk. Teknőkben mosogattunk, és mostunk, még sosem fordult elő olyan, hogy valahol ilyen koszosan mutatkozzak. Ezt belénknevélték. Attól, hogy színes a bőrünk, attól még tisztának kell legyünk, ne mondhassa az senki igénytelen népség vagyunk. Bár nem bonyolítottuk túl a dolgot, nem volt mindenféle piperedolgunk, csak az alapok, és elég is volt. Emlékszem egyszer jártam egy nagyobb városban. Hogy ott mennyi ilyen holmi van... Csodálom, hogy azok a népek győznek választani közülük. De hát azok más népek. Egy nemzet vagyunk, mégis úgy fent hordják az orrukat, mintha felsőbbrendűek lennének, vagy sokkal különbek, mint mi. Azt persze elfelejtik, hogy az ilyen egyszerű "vidéki parasztok" nélkül nem lenne az a sok finom gyümölcs, zöldség, gabona, amiket ők készpénznek vesznek. Ezek az amerikaiak még rosszabbak. Bár sokat nem értek semmiből, viszont az világos, hogy lenéznek. Úgy érzem magam, mint holmi állat. Ládába zárnak, majd vezetnek hol ide, hol oda. Már csak a póráz hiányzik a nyakamból, és akkor tényleg olyan leszek, mint holmi háziállat. Fogalmam sincs ki ez az öreg "úr", mit akar tőlem, és hogy egyáltalán jó kezekbe kerültem-e. Habár az utóbbit csak remélni merem. Messze mindentől, ezen a vadidegen helyen, távol a megszokottól, egy ilyen elrablás után nem sok jóra számíthatok. Legfeljebb arra, hogy nem ölnek meg egyből, és megérek egy hetet. Vagy kettőt... Azt is ki tudja hogy, lehet inkább jobban járnék ha most végeznének velem, ez az alak a legkevésbé sem bíztató. Lehet egy szadista barom, aki naponta akar majd velem "játszani". Na, akkor ahhoz nekem is lesz egy két szavam. Ne legyen a nevem Fuentes ha csak úgy hagyni fogom, hogy kénye-kedvére szórakozzon velem. Megüssön, vagadosson, vagy megcsonkítson. Még a gondolatra is összeszorul a gyomrom, hogy esetleg mi várhat rám, mégsem mutatom, hogy félek. Nézzel csak vénség, úgysem hiszem, hogy mostanában láttál nőt! A pillantásából ítélve legalább kéjénc. Mintha csak egy darab sonka lennék a húspiacon. Undorító... Ki az a Javier? Nem először hallom ezt a nevet, kint is valami Javiert emlegettek. Ez a valaki hozatott engem ide? Vagy ő volt a fuvaros? Vagy csak itt egy ember akit nem ismerek - és nem is akarok megismerni -. Valahogy a hanglejtéséből nem sejtek sok jót. Ez a Javier lehet rossz fát tett a tűzre. Már csak azt nem értem mi közöm nekem ehhez? Nincs sok időm ezen gondolkodni, mert az idegen hozzám szól. Furcsa csengésű szavak, mi az a "name"? Várjunk csak... Nemrég elcsíptem egy rádióadást ahol valami angol fószer volt a vendég, és mikor tőle ezt kérdezték bemutatkozott. Nekem is be kéne? Camila - elégedjen meg ennyivel, nem vagyok csacsogós kedvemben. Különben is a gorillái valószínű mindent ki tudnak deríteni egy szempillanat alatt. Én nagyjából 10 főt számoltam meg eddig, akik hát ezek szerint valamilen kapcsolatban állhatnak vele. Biztos, hogy ismerik, máskülönben hogy kerülnék pont ide? Ha nagyon akarja tudni a teljes nevem majd beszél az egyikkel, mérget mernék rá venni, hogy minden ilyesmit tudnak rólam. |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #6Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Kedd Júl. 07, 2020 12:14 pm | |
| NA! Ez már talán egy jó kezdet. A többségük meg se tud mukkanni emberi nyelven, nem mintha egyáltalán rendszerré válna hogy mexikóiakkal dolgozzak. De mondjuk hogy egy pont az egyszerűbbség javára.
- Mondd csak Camila.. Javier azt gondolja érsz annyit amennyivel tartozik nekem? - a kérdés költői - Ebben az állapotban.. - fintorodom el, de mert a lány szaglik is rendesen, arra a mocsokra nem jellemző hogy kesztyűs kézzel bánik a lányaival, pláne hogy tiszta helyen tartsa őket, - tiszta vendégeknek, - jobbnak látom előbb megtenni egy sokkal szükségesebb lépést.
- Vigyétek Soledad-hoz! Szedje rendbe! Mosdassa meg, húzzon rá tiszta ruhát. - sóhajtom el. Kellemesebb lesz majd tisztességesen. - Adjatok neki enni is valamit, de nehogy nekem iderókázzon a földre...! - ezt már Urunak intézem, az meg tudja mi a dolga. Soledad is. Nem egyszeri eset. Persze.. a többségük nem ennyire ágrólszakadt, de azért tudja jól a szokásos köröket. Az első hogy emberibb formába hozzuk. Aztán jöhet minden más.
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #7Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Csüt. Júl. 09, 2020 1:25 pm | |
| Megszeppene, félelemmel, de mégis nem teljesen megtörve, emberi méltóságom utolsó darabkáiba kapaszkodva állok ez előtt a vadidegen előtt. Valamiféle gazdám lesz talán. Vagy csak addig tart magánál amíg tovább nem ad, nem lehet tudni. Egy biztos: nap vége van, és még mindig élek. Nem is rossz teljesítmény... Lehetnék akár egy hullazsákban is. Na persze szerencsének bőven nem mondanám magam, jobb nem elkiabálni a dolgokat. Lehet csak nagyon kevés választ el attól, hogy valaki elvágja a torkom, és elássanak. Mégiscsak valamiféle mocskos "emberek" kezére kerültem. Aztán kérdez tőlem valamit, azzal a valakivel kapcsolatban akiről továbbra sincs fogalmam ki lehet. Miért nem tud érthető nyelven beszélni itt senki? Egyre jobban zavar, hogy egy mukkot se értek abból, amit beszélnek. Itt állok bizonytalanul, elképzelni se tudom mi lehet a sorsom ezután, és még csak ráadásul azt se tudom miről lehet szó körülöttem. És még ő fintorog... Igen, büdös vagyok! Megizzadtam abban a nyamvadt koszos ládában beleszuszakoltak, és órákig utaztattak ide a világ végére! Ha tudná mit gondolok, ha kimondhatnám, majd jól megüthetném azt érdelemné. De nem tehetem, mert ez a benga állat fogja a kezeimet. Helyette csak a számat húzom egy rövid pillanatig. Egyszer csak a hústorony felettem bólint, majd újra vezetni kezd. Most meg megint hová visznek? Engedelmesen lépkedek, úgysem tehetek mást. Ez a fószer akkora, hogy szinte vonszol akár egy rongybabát. Betuszkolnak egy szobába, ahol egy idősebb, kreol bőrű nő áll. - Szóval te vagy az új hús? Hallottam hírét, hogy Javier téged küldött apénz helyett. Nem baj, majd meglátjuk mi hasznodat vehetjük. Ülj le! - parancsol rám a cigijét szívva. - ¿Qué? - csak ennyit tudok kinyögni hirtelen meglepődöttségemben. - Ó, persze! Nem tudsz angolul. - rázza a fejét egy halvány mosollyal. - ¡Siéntate! - végre! Valaki ebben az idegen helyen, aki beszél spanyolul. Engedelmesen le is ülök. Elkezdi fésülni a hajam. Alaposan összegubancolódott az út alatt, tiszta kóc vagyok. - ¿Por qué me trajeron aquí? ¿Qué quieren de mí? ¿Qué es lo que quieren de mí? - ostorozom a kérdéseimmel. Tudom, hogy nem barátkozni hoztak, de olyan jó, hogy valakivel tudok pár szót váltani. - Pides demasiado. Verás. Compórtate bien y no habrá problema. - csitít le. Hát előrébb nem vagyok, de legalább hátrébb se. Viselkedjek jól? Ez alatt mit ért? Töprengek el alatta. Fogalmam sincs mit várnak el itt tőlem, mit kéne csinálnom. Közben kibontotta a hajam, felállít, és a kádhoz vezet. Meleg vizet enged bele, és levetkőztet. Nem bízom benne, de engedem magam. Persze a kezeim maradnak megkötve. Majd besegít, és valamilyen szappan szerű anyaggal - tusfürdővel - kezd el megmosni. Megmossa a hajam is, majd kiszállít, és rám ad egy köntös, a fejmre törölközőttesz, és visszavisz a szobába, és elkezdi törölgetni a loboncom. - Bien, bien. Incluso al final, resulta que eres bonito. - mosolyog, majd bedug egy gépet, ami hangos zúgással levegőt fúj. Egész kellemes érzés. Eltart párperig, majd kivesz egy kék ruhát a szekrényből, és fehérneműt. Elkezdi rámadni. A kötel miatt picit vacakol a melltartóval, de rám kerül, majd a ruha is. - Sera bueno. Tienes que comer. - szól hozzám, majd a telefonhoz nyúl. Nem rossz ötlet, már eléggé kezd korogni a hasam. - Maria hozz fel az ebédből. - leteszi a kagylót, és tovább igazgatja a frizurám, és elkezd sminkelni. Elég fura, de ők tudják, addig se bántanak... |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #8Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Kedd Júl. 14, 2020 2:44 pm | |
| A köztes eltelt időben beáll régi jó barátom a csend. Nem noszogatom, nem kergetem, régi ismerősök vagyunk már mi ketten, de mégis jól tudom, néha muszáj a munka oltárán áldozni. A szivarom füstje újra kacskaringósan száll fel a félsötétre álló térben, és némi halk, és kellemesnek tűnő jazzel igyekszem a hangulatot még zavartalanabbá tenni. Vissza nem térő alkalom...
Aztán.. kis idővel később újra kopogás hallatszik az ajtón. Nem kell találgassak, újra Huru az.. vagy Uru, és ahogy engedve a megtört harmóniának cselekszem, egyetlen mozdulattal nyomom is a zenét leállító gombot. Egy sóhaj... és hadd szóljon!
Az ajtó nyílik, és a korábbi lány, már végre egész emberien fest. De a kezei még mindig megkötözve.
- Elmehetsz! - intézem a bengának, miután a lányt a szemeimmel leintett dolgozóasztallal szemközti fotelbe letette. Csak miután csukódik az ajtó, sodrom el újra - ideiglenesen - a szivarom, és tolom magam álló helyzetbe. Meglátjuk a kis tyúk nyugodtan ül e vagy fészkelődik.
Ha nincs veszély.. - akarom mondani nem kell nyugtatóinjekciókat alkalmazzak, - csak akkor kerülöm meg lassú léptekkel az asztalt, hogy fenékkel megtámaszkodva az orra előtt az asztalszélen, immáron már szemközt nézzek vele.
- Látod!? Ugye megmondtam hogy így sokkal jobb lesz. - vezetem rajta végig a szememet, de egyáltalán nem mert kívánatosnak találom. Egytucat... És pláne az orvos.. Felsóhajtok, újra idézve a gondolatot miként is ecsetelte, hogy nem csak a szex, de már a szivar se való nekem, a rossz szívem... de a kettő közül legalább választani kellett. A szivarról sose tudnék lemondani.
- Ezt most vegyük szépen le.. - közelebb lépek,. ha még mindig nem ugrál, és lassan, a kezeiért nyúlva mielőtt hisztériás rohamba törne ki - volt már benne részem - megbontom a csuklói körül fonódó csomókat.
- A bizalmasság jeléül... - ecsetelem, hogy ért engem vagy nem.. most már biztosabban jutunk valamiféle egyezségre. Állapotra. Vagy legalább valami képre, honnan is kell elinduljunk.
- Értesz engem?? - csak alig hátrálva kérdezem. Hogy miért a nagy szívélyesség?? Megtanultam már régen, hogy az erőszakkal nem mész semmire. Az csak agresszió... Egyes lépésekben ha kell, de ha nem muszáj.. jobb ha a nyájadban tartott marha önkéntesen tejel, akkor sokkal jobb az íz. Na és kevesebb a probléma is. Meglátjuk mire jutunk mi ketten.
Először mindig kezd szívélyesen.
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #9Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szer. Júl. 22, 2020 5:23 pm | |
| Régen foglalkoztak velem ennyit. Legutóbb talán lányka koromban fésülte ki valaki a hajam, vagy fürdetett meg. Ezeket felnőtt nőként mind egyedül oldottam meg, dehát gúsba kötött kezekkel nyilván nehezen tudnék megcsinálni bármi hasonlót. Úgy érzem magam kissé, mint egy kamasz akit az anyukája csinosítgat. Na persze azt leszámítva, hogy nem önszántamból vagyok itt, ez nő pedig fogalmam sincs kicsoda. Csak az biztos, hogy beszél spanyolul, ami valamennyire enyhít a gyomromban lévő gombócon. Faramuci helyzet ez, először elrabolna, aztán meg úgy kezelnek mint holmi hercegnőt. Ja, fogolyhercegnőt. Hmm, hát igen. Arról azért jobb nem megfeledkeznem, hogy most hiába is kapok némi törődést óvatosnak, és távolságtartónak kell lennem már amennyire lehet. Ki tudja mire ez a felhajtás. Lehet csak azért tesznek mg csinosabbá, hogy utána könnyebben átkerülhessek valaki más kezei közé. Valakihez aki igazán rosszul bánik velem. Vagy több férfihoz, akik majd kihasználhatnak. Most jön majd az igazi fekete leves. Súgja egy hang, és ha valamiben biztos lehetek, akkor az az, hogy nem lesz egy fáklyás,enet bárhova is sodor a Sors. Amíg ezen gondolkodok a velem szemben lévő tükörben nézem magam. Nem vagyok egy modell, viszont ez a hölgy érti a dolgát. A különféle kencéktől amiket rám kent egész szépen festek. A hajamat valami vassal igazgatja, óvatos hullámokat rakva bele vele. Azán egy piros üvegcséből fúj rám. Jázmin. Ismerem fel a kis üvegbe préselt illatot, amitől olyan illatom lesz, akárcsak egy csokornak. Meglepően kellemes. - Meghoztam a vacsorát. - nyílik az ajtó és egy alacsony szobalány lép be rajta. Illetve már nem lány. Ráncaiból ítélve bőven túl van már a negyvenen, bár arca még szép. - Köszönöm, Maria, elmehet. - az csak biccent, majd leteszi a talcát a bükk dohányzóasztalra mellénk, és kimegy. - Comemos. - jelenti ki, és az egyik tányért megemeli. Gőzölög, még meleg,finom illata van. Lassan megetet. Egész jó, bár az otthoni koszttól elmarad. Meg sem közelíti édesanyám főztjét, azonban megfelelő. A második fogás valamiféle tésztétel tejszínes szósszal, hússal. Gond nélkül elfgoy, a hasam pedig végre úgy érzem tele van. Régen volt reggel, jól esett az étel. - Gracias. - az illem az első, hiába, pláne amíg nem ütnek agyon. - Tienes que comer, no eres un animal. No es un restaurante de cinco estrellas, pero al menos cocinan comestible. - szív egyet a cigijéből, majd megtörli a számt, ami kicsit foltos lett, és megigazítja a rúzsom. A lábamra adegymagassarkút. Kicsit szűk, nyomja a lábam, de nem érdekli, hogy felszisszenek, rámerőlteti, és pont. - Küld fel az egyik négert, kész a lány. - telefonál ismét, engem pedig felállít a székből, és az ajtóhoz vezet. Pár másodprc, és belép a benga fekete, és átad neki. Nem szól semmit, csak mosolyog egy aprót rám, majd vezet is el ez a fazon. Furcsa ez a nő... Valahogy hiába volt kedves, még a mosolyoga is enyhén, gúnyos, fanyar. Hamar ott vagyunk ahol már voltunk, bár út közben párszor majdnem orra esek. Sosem mentem még ilyen magas cipőben, radásul még rángatnak is. Se szó se beszéd ledob az egyik fotelbe. Kényelmetlenül érzem maga, próbálok valamiféle normális pózt felvenni. Combjaimat reflexszerűen szorítom össze, még esélyt sem adva a kukkolásra. Ujjaimmal próbálom elérni a kötél csomóit, de nem megy, ezek a szemetek szándékosan olyan szorosra kötötték őket, hogy szinte alig érzem őket, annyira kiment már belőlük a vér. Nem matatok sokáig, nem célom feltűnést kelteni, ki tudja milyen "férfi" ez. Lehet, hogy te vagy itt a főnök, de nehogy azt hidd csak úgy a játékszered leszek! Ráncolom feszülten a szemöldököm, aztán gyorsan le is törlöm ahogy ez a piszok velem szemben terem. - Cerdo. - szűröm halkan, már-már csak magamnak mondva, és még azzal se tisztelem meg, hogy a szemébe nézek. Legszívesebben tökönrúgnám, de mininmum szembeköpném. Lábam mégis megáll a mozdulat közben. Túl kockázatos lépés lenne. Lehet, hogy megérdemelné -, sőt, biztos is -, ám valószínűleg akkor én húznám a rövidebbet. Egy szót sem értek, megint ez az angol duma. Közelebb lép... Mi a fene? - No te acerques más porque te lo juro... - hogy kiheréllek. Akarom mondani, mielőtt megakadna a szavam a meglepődöttségtől. Ez most megint mi az Isten volt?? Az ösztönöm azt súgja meneküljek, helyette mégis elképedt képpel ülök a garnitúra végébe húzódva. Nem tudom min meserkedik, a bizalmamat egy ilyen kis aprósággal nem fogja elnyerni. Zsibbadó kezeimbe fájón tér vissza a vér, és alig van időm megdörzsölni őket, egyből le is támad egy kérdéssel. Mi a fenét akar tudni? A koromat, a vércsoportomat, vagy mást?? -No inglés. - próbálom magam kimenteni a helyzetből valahogy. Hangomból csak úgy süt a bizonytalanság. Halvány lila gőzöm sincs mit kérdezett, meg azt sem, hogy mit kérdezett, viszont hogy nem bólintok rá semmire az hétszentség! Még a végén tudtomon kívül beleegyeznék abba, hogy feldaraboljon! |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #10Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szer. Júl. 29, 2020 4:01 pm | |
| Cerdo.... Na ezt még értem. Mégis kellően ellenállok a kísértésnek hogy elmosolyodjak, elvégre nem kezdődne a kapcsolatunk túl jóóól. Már a nyilvánvalót kivéve. Ezért inkább lazítok a köteleken, vagyis inkább megbontom őket, nem kell az ide. Ha mégis ugrálna, megvannak a módszereim. A jószándék jeléül...
Azután viszont nyilvánvalóvá tűnik, hogy ez bizony nehezebb menet lesz. Javier teljesen romlatlan árut akar rámsózni, és hogy ez a tisztelet jele, vagy egyszerűen csak szemétledobónak néz, csakmert ő nem bír vele, még nem világos. Ezt majd négyszemközt kell megbeszéljük.
- ¿Estás bien? - ( Te.. Rendben vagy?? ) használom fel az alig.. szemernyi spanyoltudásomat, sose volt egy eszményi cél hogy ezt a szemét nyelvet bővebben is a magamévá tegyem. De volt azért ez-az ami rámragadt.
Így jár aki mexikóiakkal seftel...
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #11Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szomb. Aug. 01, 2020 5:31 pm | |
| A kezeim még mindig fájnak. Jó sokáig voltak a szoros kötél fogságában. Szinte már majdnem teljesen lilák, vastag nyom van még mindig a helyén. Kicsit még a fejem is fáj a visszatérő vérkeringéstől. Figyelmem mégse kalandozhat sokáig az ilyen "apróságokon", mert egyből letámad egy kérdéssel. Nulla angoltudással próbálok magam kivágni a helyzetből. Bármi is lett volna az eredeti kérdés. A válaszon viszont még jobban meglepődök. - ¿Hablas español? - (Te beszélsz spanyolul?)kérdezek vissza meglepődötten. Ki a fene számított volna rá, hogy ez a vénség tud a nyelvemen. Vajon mennyit érthetett abból amit mondtam? Remélem nem sokat... Cikázik át agyamon ijedtemben, bár valószínű nem sokat, vagy ha igen, akkor rohadt nagy mázlim van, hogy még nem vágott pofon. Estoy bien. - (Rendben vagyok...) válaszolok tömören. Próbálok alázatos képet magamra erőltetni, még mindig kicsinek tűnni. Rendben, persze... Ezt se gondolhattad komolyan... Nyilván kitűen vagyok, főleg miután elrángattál hazulról, állat módjára végigutaztattál a házadig, hogy aztán Isten tudja mit csinálj velem! Szemem majdnem szikrákat szór, de türtőztetem magam nehezen. Csak a szemöldököm rándul aprót, egy másodperc erejéig. Rúgnom kéne, ütnöm, és vernem, mégis ő van fölényben. Itthon van, itt ez a két melák, és még biztos millióan ugrálnak neki. Nem lenne okos ötlet nekiugranom. Főleg amíg bárki ébren lehet. Kettesben, egy hálószobában, mikor majd azt hiszi kaphat valamit akkor kéne letámadnom. Ez nem is rossz ötlet... - Hablas demasiado. - (Túl sokat beszélsz.) lépek oda hozzá egészen közel. Lábai két oldalán támasztom meg az asztalt, hadd legeltethesse a szemét ez a disznó. ¿No te gustaría hacer otra cosa? - (Nem szeretnél valami mást csinálni?) kérdezem erotikusan, félreérthetetlenül, olyan közel hajolva ahogy csak tudok. Huncutul nézek rá, most csábítanom kell. Tartsd távol a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb... Egy ágyba kerülni az utolsó dolog, amire vágyom, ám a cél szentesíti az eszközt. |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #12Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szer. Aug. 12, 2020 4:46 pm | |
| "¿Hablas español? "
Na ennyit még értek. De el kell keserítselek madárkám, ez nem lesz ilyen egyszerű helyzet. Persze utána még hablatyol, amiből annyi világos hogy úgy tűnik se füle, se foga nem hiányzik, de az utána következő reakció, az ahogy feláll... ahogy éhes macskaként merészen közeledik, dörgölőzik... mondhatjuk hogy meglep. Persze egy hivatásostól épp ezt várnám el! Talán mégsem olyan romlatlan ez az áru!??
Nem mozdulok, de igenis résen vagyok. Hosszú évek óta űzöm ezt az ipart, ismerek minden próbálkozást, átverést.. csínyt, szabadulási kísérletet, de komolyan kíváncsivá tett. Ezért elvigyorodom.
- Akármire is készülsz, nem lesz sikered. - csak a szemeibe. Pont a szemeibe. Hogy értett e engem?? Nem vagyok meggyőződve róla, mégis készen állok, hogy egy pillanatnyi reakcióval vágjam félbe és csavarjam ki a karját, egész a földig kényszerítve ha kell. De ha nemkell...
Talán tudunk mi sokkal szebben is beszélni...
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #13Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szer. Aug. 12, 2020 6:30 pm | |
| Kitartás, akaraterő, türelem. Azt mondták ez a három dolog kell ahhoz, hogy sikeres ember váljon belőlem. Nem akartam sosem túl sokat az élettől, csak picit vinni valamire. Hát, messzire jutottam, egészen túl az államhatáron. Nem pont így képzeltem el, de ebből kell valahogy kihozni a legjobbat. A legrosszabból. Egyenlőre a mai napból, aztán majd lehet tovább gondolkodni. Valamit muszáj kitalálni. Hirtelen ötlettől vezérelve próbálok csábítani. Nem egészen az én világom ez, mégis próbálkozom. Egyesek szerint ez ösztönből jön. Hát az én ösztönöm még mindig azt súgja, hogy fussak, azonban nem hallgatok rá. Úgy érzem ha elfutok, és elkapok rosszabbul járok, nem merem megkockáztatni. Inkább akkor ha kell másként boldogulok. Igaz egyáltalán nem szívesen. Mégis félresiklik a női vonzerőm. A fickót vagy már nem érdeklik a nők, vagy csak nem tud annyira spanyolul ahogy gondoltam. Nem tudom biztosra melyik lehetett a gond, mégsem úgy reagál ahogy gondoltam, hanem helyette csak angolul hadovál. A büdös francba! Így csak egy sóhajjal hátrébb lépek. - Lo siento. - szégyellem el magam kissé. Remélem ennyit legalább tud a nyelvemen. De akkor meg mi a fenét akar tőlem? Senkinek nem mutatott be aki pénzt kínált értem, és úgy látom nem is szex rabszolgának akar. Akkor meg mi a szándéka velem? Istenem mond, hogy nem fog feldarabolni, és eladni a belső szerveimet! Vagy ha igen, akkor essünk rajta túl gyorsan. Darabokban végezni az utolsó dolog amire vágyom, remélem nem ez a végzetem. Jó lenne megélni minél több időt egy részben. Főleg élve. Ha mindkettő sikerül végül az lesz a legjobb. Csak jussak el odáig... |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #14Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Csüt. Aug. 13, 2020 12:57 pm | |
|
- Szóval sajnálod... - eresztem ki már hangosan is, nem mintha egyáltalán meggyőződésem lenne hogy bármit is ért belőle. Viszont valamit ért! Mert visszatáncol a kicsike, így nincs szükség megmaradó csúnya foltokra. Remek...
- Nincs mit sajnálnod galambom, csak nőből vagy, ezért ugyan nincs miért bocsánatot kérned... - vigyorodom el, de nyilvánvalóvá válik hogy ez egy komolyabb beszélgetés lesz, amihez.. mindenképpen tolmácsra lesz szükségem, legalábbis amíg előre nem jutunk. Így egy hirtelen visszakerüléssel újra helyett foglalok a megnyikorduló kényelmes bőrszékemben az asztal mögött, és rátenyerelek a hívógombra mellettem.
- Küldjétek be Soledad-ot!
A nő.. aligpercekkel később kopogtat az ajtón én meg engedem hogy belépjen.
- Fordíts kérlek! - fordulok felé, ő meg megáll az asztalom előtt nem messze, kellő távolságra, hogy a lány szemébe is nézzen. Én is a lányt nézem.
- Szóval galambom az a nagy büdös helyzet, hogy úgy tűnik egy darabig a vendégszeretetünket fogod élvezni. - ez nyilvánvaló - Kapsz egy saját szobát, saját ággyal, teljes ellátást. Egyelőre.. Kapsz egy nyelvoktató tanárt, és elvárom hogy minden energiádat erre fordítsd. Amíg én másként nem mondom. - kezdésnek - Nem mész sehova ameddig én azt nem mondom, és... - elgondolkozom a további részleten - Ha már úgy vélem képesek vagyunk egymással tisztán kommunikálni, meglátjuk a továbbiakat. - éles mosoly. Széles mosoly. Hogy hogyan tovább?? Igazából ez még egész sokféleképpen is elsülhet. Lehetek nyájas... de lehetek agresszor is. Lehet szabad... a lehetőségeihez mérten, és élheti az életét rácsok között, de örök időkig én nem etetem. Ha veszteséges ez az üzlet, megy vissza Javiernek! És majd ő eldönti mihez kezd vele..
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #15Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Pént. Aug. 14, 2020 3:28 pm | |
| Azt hallottam a legjobb védekezés a támadás. Hát, ezek szerint nem éppen, ugyanis a szexis "támadásom" csúfos kudarcot vall, így visszavonulót fújok még mielőtt ki nem vívom a haragját. Tudni kell hol van az a határ ahol már nem szabad tovább feszíteni a húrt, itt pedig egyértelmű volt hogy elértem. Megkönnyebbülten törlöm meg a homlokom amikor kiderül, hogy elért hozzá a bocsánatkérésem. A szavait továbbra se tudom mit jelentenek, de az, hogy elmosolyodik és visszamegy a fotelba határozottan jó jel. Ebből sikeresen kivágtam magam. Talán mégsem szörnyeteg? Fut át az agyamon a gondolat, bár még nagyon korai messzemenő következtetéseket levonni. Attól, hogy most nem bánt lehet, hogy később fog, most csak halasztani bírtam az elkerülhetetlent. Amint visszaül én is helyet foglalok ügyelve arra, hogy semmi ne villanjon ki. Lehet, hogy a dekoltázsomon legeltethette a szemét, de többet egyenlőre nem fog belőlem látni. Lehet, hogy nem megyek vele sokra, mégis igyekszem őrizni a maradék tartásom. Ismerős név üti meg a fülemet. Soledad? Már megint? Most ugyan megint mi dolgom vele?Tiszta vagyok, illatos, és agyonsminkelt. Kíváncsian várom mi lesz, majd be is lép a helyiségbe. Aztán értelmet nyer minden. Végre tudom mi lesz velem. Az eleje egész jól hangzik. Nem repesek a gondolattól, hogy maradok, ez van. Nyelvtanár? Legalább érteni foglak egymagam is. Azon nem nagyon lepődök meg, hogy továbbra se kapok több mozgásteret. Minden csak úgy lehet ahogy ő akarja, és ez valahol logikus is. Hiszen ő a főnök, ha tetszik, ha nem. Az kecsegtetőbb, hogy majd meglátjuk mi lesz. Egy halvány kis reménysugár. - Está bien, lo entendí. - (Rendben, megértettem.) bólogatok alázattal. Amíg nem kell hozzáérnem, és épségben maradok nem bánom. Eszek, iszok, megtanulom az angolt. A többi még elég nagy kérdőjel, lehet neki is. Nem merem feltenni a kérdéseimet, pedig lenne sok. Ki az a Javier? Hová tűntek a többiek? Miért ez a felhajtás? Fog bántani? Hazakerülök valaha? Nem tehetem fel ezeket neki, mert tuti rosszul járok. Minimum bepipulna rám, hogy hogyan képzelem, rosszabb esetben kapnék is a pofámra érte. Magamra haragítanám, azt pedig nem szeretném. Most a cél az, hogy örüljön magának, és akkor nekem is jó lehet. Ezt a jót minél tovább fent tudom tartani annál nagyobb eséllyel maradok életben, ami nem mellékes. Szabadságra gondolni még korai lenne, talán felesleges is. |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #16Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Pént. Aug. 14, 2020 4:53 pm | |
| Soledadra nézek, ő pedig készségesen lefordítja nekem az utóbb hallottakat. Nem pazarlom már az agyam további megértésre, elvégre épp elég dolgot kell még megszervezzek. Többek közt a kis királylány eljövendő életét is.
- Helyes! - vágom rá, csak a szokásos beleegyező mértékkel. Sokkal könnyebb dolgunk lesz így.
- Elvihetitek... - csak fél kézzel intek Soledad fele, ő pedig érti mi a dolga. Az én kezemben már a régimódi telefon virít, egyesek szerint vezetékes őskövület, de én szeretem. oktatót rendelek...
A lányt.. a nő felnyalábolja és elviszi. Jól tudja hova. Jól tudja hol az az elszeparált kis lakrész a nyugati szárnyban az újaknak, habár többségében nem kell kényszerítő körülményekkel éljek. A többségében... Ezúttal mégis jó lesz feltenni egy lakatot. És némi utasítás is jól fog jönni a személyzetnek.
A szabadságán kívül szinte bármit megkapjon!
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #17Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Hétf. Aug. 17, 2020 1:04 pm | |
| Az utasítás hallatára Soledad készségesen húzott maga után, én pedig követtem. Más választásom úgysincs, legalább egy kis nyugtom lesz talán. Esélytelen megpróbálnom szökni, ezt jelzi a két benga fekete, akik a folyosón várnak parancsra készen. A nő csak bólint, jelezve, hogy nem kell segítség boldogul. Elhaladva mellettük hosszan sétálunk még. Ez egyre idegesítőbb, ahogyan jobbra, majd balra kanyarodunk, és úgy érzem sosem érek oda. Nem lepődnék meg, hogyha a szobám egy ablaktalan, poros pincében lenne. Lényegében fogolyként nem számíthatok öt csillagos lakosztályra. - ¿Todavía está lejos? - kérdezem tőle, mert már kezd fájni a lábam ebben az ostoba cipőben. Olyan apró az orra, nagyon szűk. - No, paciencia, solo unos minutos. - nyugtat meg. Remélem nem túloz. Olyan, mintha üvegen járnék. Úgy húsz lépés múlva újra jobb kanyart veszünk, és a végében lévő ajtóhoz kísér. - Estamos aquí. El maestro viene por la mañana. - azzal a lendülettel lök be az ajtón, és csukja rám. Kulcs fordulását hallom, és hiába rángatom a kilincset, nem nyílik. Bezárta. Rab maradok ezek szerint. Vonom meg a vállam egykedvűen. Ordítanom, őrjöngenem kéne, de minek? Úgysem szabadulok. Legalábbis addig egészen biztosan nem amíg nem tanulok meg angolul. Hogy utána mi a sorsom, azt még maga a jó Isten se tudja. Csalódottan dobom le a lábbelim, és terülök el az ágyon. Az apró helyiség a maga szimpla módján akár szépnek is mondható. Az apró ágyon kívül található benne egy szekrény, egy asztal székkel, és tükörrel, valamint egy kis ablak, ami az udvarra néz. Az esti égbolt tiszta, felhőktől mentes. Csak a Hold ül fent egymagában. Ugyanolyan magányosan, mint én, neki viszont ott a csillagok, akik mint a jó rokonok veszik körül. Az az ő családja. Ó, öreg óriás, tán még te se tudhatod mi lehet odahaza a többiekkel. Jól vannak-e, vagy velük is elbántak. Mi lett végül anyámmal, hiszen nem került be a buszba. Vajon őt másikkal hozták, vagy futni hagyták? Remélem még él, szegény biztos halálra aggódhatja magát. A helyiségből egy kis fürdő nyílik. Megmosom az arcom, aztán levetem a ruhám, és befekszem az ágyba. Egy jó darabig csak forgolódok, zakatol a fejem, végül elnyom az álom. Reggel ételt hoznak, majd felbukkan a tanár is. Kedves, szigorú férfi, aki az alapoktól kezdi velem az új nyelvet. Aztán ebéd, és megint lecke. Ez estig, aztán alvás. Így telik el hozzávetőleg két hét, és bár az angolomon még mindig van bőségesen mit csiszolni az alapokat megtanultam tőle. A helyet is megszoktam, bár nem állítanám, hogy megkedveltem. Korlátozott lehetőségeim, és mozgásterem eleinte amennyire zavaró volt annyira lett már furcsán megszokott. A rácsos kis nyíláson keresztül szemlélve a világból nem sok újat látok. Néha látom mászkálni a négereket, és az öreg is néha előmerészkedik a szivarját szívva. Elégedettnek, és magabiztosnak tűnik a disznó, valamit tervez, erre mérget mernék venni, csak tudnám mit... |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #18Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szer. Szept. 09, 2020 3:56 pm | |
| Az elmúlt két hét csendessége kellemesen jóleső momentum a hosszúvá nyúlt nyaralás után. Nem lett volna... egészséges amúgy sem hirtelen belevetni magam a munkába, és Garreth kézzelfogható segítsége továbbra is lehetővé tette, hogy csak lassan csúsztassam vissza a kezeim közé az oroszlánrészt. És most... még ma is, kevesebb az a súly ami vállamat nyomja, SŐT! még egy jövedelmező üzletet is a magaménak tudhatok, nem beszélve az étterem továbbra is a legalitás talaján szilárdan megálló stabilizálódásáról, így egy percig sem mondhatom... azt, hogy bármiért is lenne kevéssé derűs a kedvem. És még az új lány tanárától is ragyogó híreket kapok, így a mai nap, elérkezettnek látja az időt, hogy ennek az ügynek is a végére pontot tegyek. Meglátjuk hova jutunk...
A plusz egy fő alapesetben nem lenne olyan kecsegtetően nagy üzlet, de a hírek.. miszerint a lány még szűz.. - hiszem az orvosi vizsgálatok is körét képezték az első hétnek, nehogy nekem valami.. leprát behozzon a körletbe - méginkább megdobják a lehetőségét, hogy ezen az ügyön még kaszálhassunk. Isten áldja Javier engesztelési technikáját, úgy tűnik MEGGYŐZÖTT!!! Szóval lássuk a következőket...
A könnyed délután.. ezúttal úgy döntöttem nem az irodában fogadom. Lévén van rá esély, valamivel könnyebb a szürke és magasztos falak között kicsikarni az engedelmességet, de most én, és a majd húsz perce szívott szivarom, remekül megvagyunk itt ketten, a pálmafák nyújtotta árnyék könnyű peremén, a kedvenc kerti székembe bújva, az asztal mellett, csak jótékonyan fúj a kerge szél, csak úgy csiklandozza a kedélyeket, és én meg a megérdemelt pohár öreg whiskey-m, csendesen pöfékelünk a néma csendben, élvezve a környezetet. Egész míg meg nem érkezik a lány... AZ.. a lány! Igen, az egyik benga hozta el nekem, szemmel intek, hogy a szemközti fotelbe lerakhatja/leülhet, amúgy sincs hova innen menekülni. Jekyll és Hyde mindenkinél gyorsabban cselekszik ha kell. Ők is csendesen ejtőznek az asztal mellett...
- Szóval?? - a kérdésem egyszerűnek hatott. Mégsem mutat rá kellő képen az elkövetkezőkre.
- Tényleg beszéled a nyelvünket? Az a kókler nem hazudott?? - és várom a választ. Legalább. Ha a fickó csak a kedvemre akart tenni, esetleg a pénz bezsebelése miatt fáradozott, és azt hitte engem hülyére vehet, meglesznek a jutalmazások. De ha nem...
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #19Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Hétf. Szept. 14, 2020 4:51 am | |
| Azt mondják az idő relatív. Jó társaságban csak úgy tova repül, viszont magányosan, és/vagy rossz környezetben minden perc mázsás súllyal bír. És milyen jól mondják. Odahaza, a régi szép időkben csak úgy szárnyaltak a percek. Kivéve ha a földeken kellett dolgozni. Ott is irtózatosan lassan tudott tovatűnni a nap. Még se bántam, mert mindig az otthon melege, szeretete várt haza. Ehhez képest itt minden olyan rideg, és steril. Olyan durva, és idegen. Pedig a szobám sokkal rosszabb is lehetne. Van ágyam, mosdóm, még pár ruhám is, és némi mozgásterem. Hozzávetőlegesen öt lépés. Nyolc, ha fürdőt is beleszámoljuk. Mégsem unatkoztam. Minden nap jött valaki hozzám, főleg ételt hozott, és nyelvet tanítani érkezett, ha belépett az ajtón. Újabb, és újabb praktikákat teszteltem hogy szökhetnék ki az ajtón. Az egészen egyszerű: “Mi az ott?”-tól elkezdve a sima futáson át mindent. Egészen addig a pontig nem hagytam abba amíg Maria úgy pofon nem vágott a tálcával, hogy a másikat a fal adta. Hiába kétszer annyi idős, mint én, éppen elég fürge, és erős volt ahhoz, hogy többet ne próbálkozzak. Jó pár napig nagy monokli éktelenkedett a szemem alatt, de legalább jeget kaptam rá. Habár valószínűbbnek tartom, hogy nem azért kaptam, mert annyira törődnek azzal, hogy fáj-e, vagy sem, sokkal inkább az volt a cél, hogy hamar újra csinos legyek. Mert bizony ahogy az angol tanárom egyre többet tanított a világ fokozatosan kezdett kinyílni előttem, és végre ez a különös halandzsa értelmet nyert. Már amennyit hallottam belőle. Gondosan ügyeltek ugyanis arra is, hogy ha az udvaron is beszélgettek az elhangzottak egy töredéke se legyen hasznos számomra. Legtöbbször, csak a sport, az időjárás, és nagyon ritkán valamiféle “politika” került szóba. Nem tudom mit jelent, de az biztos hogy akárhányszor szóba kerül Isten is, de olyan kontextusban, amiért minimum három miatyánk, és tíz üdvözlégy járna. A hangsúlyból ítélve főleg. Egyik nap különösebb volt mint a másik, jött egy magát doktornak nevező fazon, lefektetett az ágyra, és benyúlt a legféltettebb zugomba. Reflexből pofon vágtam. - Na ide figyelj te csitri fogd vissza magad. Még egy ilyen és kihúzom a kis méhedet, világos? - szűri a fogai közt tenyerében az államat szorongatva. Mivel így igen nehéz megszólalni csak bólintok. Erre elenged, és folytatja amit elkezdett, majd végül gumikesztyűs kezét kihúzva távozik. Csukott szemmel vészelem át a kellemetlen perceket. Nálunk ezt a tehénnel szokás művelni, azzal is csak akkor ha ellik. Végül eljött a várva várt pillanat, nyílt az ajtó, és kimehettem. Igaz, a fekete vezet csak ki, és szokás szerint durva, mintha egy rongybabát vezetne. Úgy szorít, hogy automatikusan felszisszenek. - He? - pillant rám bár az arcán mást nem látni csak értetlenséget. - Te nagyon erős fog. - hát igen, a nyelvtanomon bőven van még mit csiszolni, bár legalább már válaszolni tudok ha kérdeznek. - A hátamra is vehetnélek, mint egy zsákot, azt jobban szeretnéd? - ránt egyet a karomon, majd húz tovább. Nem is tudom miért vártam bármiféle együttérzést is. - Nem... - motyogom félhalkan, szinte csak magamnak, az meg némán vezet tovább. A fájdalom egyértelműen elárulja, hogy élek, és nem egy halom krumpli vagyok vászonba csomagolva, az biztos. Folyosót folyosó, kanyart kanyar követ, majd megérkezünk egy gyönyörű kertbe. A pálmafákkal övezett zöld környezet lélegzetelállító. Lerak egy fotelbe, és a véráramlás újra megindul a kezemben. A két kutya nem valami bizalomgerjesztő, sose bízz meg idegen állatban. Az öreg továbbra is ugyanolyan barátságtalan, mint eleinte, legalábbis nekem nem a szívem csücske... Kókler? Vonom fel a szemöldököm az ismeretlen szó hallatán. - Nem tudni mi kókler, de érteni. Tud angol. - bököm ki bólogatva. Erősen töröm a nyelvet, nem akarnak könnyen a nyelvemre állni a szavak. A dallamos spanyol után olyan különös, furcsa. Megérteni sokkal könnyebb, az utóbbi pár napban a tanár is csak ezen a nyelven tanított teljesen. Szerinte sokkal többre megyek majd az angollal. Nem akartam vitatkozni, hogy nekem az anyanyelvem is bőven elég lenne, hiszen valahol igaza volt. Valami azt súgja nem innen nem fogok egy hamar kiszabadulni, ha akarok se. Mondjuk talán a rám vicsorgó fekete pofa amely a földről bámul. |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #20Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Hétf. Szept. 21, 2020 12:28 am | |
| Szóval tud angol.. Hát HURRÁ! Jótékony vigyor ül ki a fejemen, legalább már ennyivel beljebb vagyunk. REMEK!
Lepöckölöm a szivaromat, de inkább csak kanyarintopm a szivarvéget, a mellettem álló, súlyos és üveg hamutartó szélén. Aztán újra füst kering az arcom előtt.
- Szóval ha tudsz angol, akkor megértesz engem. Megérted m'ért vagy itt. Hogy MIÉRT.. vagy itt, és hogy mit várok tőled ahhoz, hogy továbbra is fejedelmi lakomákban részesíthesselek, és minden nap.. legyen alkalmad puha párnára hajtani a fejed. - lassan lököm fel magam, felállok, és körülötte sétálni kezdek. Csak a háta mögött, mint a cserkésző vad, aki áldozatát megkóstolni hivatott. Én persze csak szemrevételezek. MÉG!
- Nem fogok hazudni, fájni fog. Először... De ha szépen megtanulod, ragyogó életed lehet, még akár szabad is lehetsz, csak.. tanulj meg teljesíteni. - veszek visszautat a felszálló füst sűrűjében.
- ... comprende?? - állok meg közvetlenül előtte, mire rendre megkerültem. Mr. Hyde ekkor érzi szükségét hogy újra felmormoljon.
Shhhh... shhhh.. kiskutyám.... Ez még nem az a pillanat...
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #21Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Hétf. Szept. 21, 2020 2:56 pm | |
| Kényelmetlenül, zavaróan, és rendkívül különösen érzem magam a jelenlétében, hiába nem először látom. Van valami furcsán nyugtalanító. A szemében, a mosolyában, ahogyan kémlel. Ahogyan anyám mondaná szürkeség lebeg az aurájában. Mintha titkolni, rejtegetni próbálná az igazi énjét. Már akkor is éreztem, mikor legelőször szembe kerültem vele, de akkor még elhessegettem annyival a dolgot, hogy csak azért tűnik ijesztőnek, mert nem értem amit mond. Hogy csak az idegen, ismeretlen nyelv, na meg persze az, hogy fogolyként hoztak ide tüntette fel rossz színben. Azonban mégse bántott. Egyszer sem, pedig megtehette volna. Azonban szabadon sem akar engedni, amiből egyértelműen következik, hogy vannak még velem tervei. Meg egyébként is aki csak szex babának akarna azt miért érdekelné, hogy megértem-e? Annak pont az lenne az érdeke, hogy ne tudjam kivenni amit beszél. Nemde? De hogy mit akar továbbra is rejtély. Már nem a nyelv az akadály, hanem, hogy ködösen fogalmaz. Nem mondja ki kerek perec amire céloz, csak kerülgeti a dolgot, mint macska az egeret. Akárcsak engem. Olyan, mint holmi vadállat aki az áldozatot már elkezdi becserkészni, ám még játszadozni szeretne vele, nem falja fel egyből. Értem miért vagyok itt? Nem, nem értem, áruld el! Rossz előérzetem, ez a disznó mocskosságon töri a fejem, a nyakamat rá! Undorító gondolat furakodik az agyamba. - Nem érteni mit akar. - próbálom kihúzni belőle a részleteket óvatosan. Hátha többet is elárul. De hamar leesik a tantusz... Először fájni fog? Na még mit nem, te mocskos disznó! A tekintetem a padlóra vetem, hogy ne láthassa a dühöt az arcomon. Mikor felnézek újra felveszem az értetlen kislány arcot. Lehet, hogy félreértem, a dolgot, csak sok jel utal arra, hogy nem. Hát nem kapod meg egy könnyen a testem, azt verd ki a fejedből. Mit kéne válaszoljak? Azt, hogy igen? Egyezzek bele csak így, dehát akkor... Az eb morgása zökkent ki, és az, hogy az öreg már előttem áll. Ennek már a fele sem tréfa. - Mi fájni? - bököm ki végül. Nem, nem fogok csak így az árud lenni. Mondd ki mit akarsz velem konkrétan! Hallani akarom! Tetszik az a része, hogy szabad lehetek, de nem bízok benne. Sose bízz meg abban, aki bezárat egy szobába. Az sose jó jel... |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #22Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Kedd Szept. 22, 2020 3:43 pm | |
|
A szavai nem lepnek meg. Az már annál inkább, hogy nem harcol a kicsike, nem küzd, vagy próbálkozik, és talán elbizakodott vagyok ha azt hiszem vehetem ezt jó jelnek. Talán csak egy alattomos kis cafat.. Vagy tényleg naiva lenne? Bízom benne idővel kiderül.
- Csak akkor fog fájni ha ellenkezel. - mosolygok meg. Fenékkel megtámasztva az asztalszélen, ami kellően robosztus ahhoz, hogy engedje a műveletet.
- Ha jó kislány leszel és szótfogadsz, egyre több dolgot engedek meg, és idővel.. ki tudja, még egy ragyogó életre is lesz lehetőséged! - fordulok. Csak visszakézből-derékból, alig, hogy a hátam mögötti hamutartóban újra lekanyarintsam a szivarvéget, azután visszafordulok. Meglátjuk a kisss.. hölgy, megértett e. Hogy mennyire készséges.. Ha nem az, akadnak más módszereim.
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #23Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szer. Szept. 23, 2020 10:35 am | |
| Hiába a kérdéseim, az öreg továbbra sem hajlandó nyíltan beszélni. Amiből csakis arra tudok következtetni, hogy arról van szó. A gyomrom is felfordul a gondolattól, hogy áruba bocsássam magam. Akkor ezért volt minden? Ezért nem mozdult rám? Ezért volt az a vizsgálat? Ezért hagyott még életben? Ez lenne velem a célja? Minden kezd értelmet nyerni, de én ezeket a válaszokat nem akarom! Ember vagyok! Nemcsak hús! Különben is vétenék a tíz parancsolat ellen. De akkor mit tegyek? Marja agyamat a kínzó gondolat. Ha nem megyek bele biztosan a kutyák elé vet. Vagy még rosszabb... Ragyogó életre? Hát hogyne... Milyen életre? Örökre itt maradok rabként, és még cserébe az ártatlanságom is fel kell áldozzam. Ez minden csak nem “ragyogó”! - Én nem... - harapom be a számat a megfelelő szavakat keresve. Ösztönösen húzódok a szék túlsó sarkába riadt szemeket meresztve rá. Mit mondjak? Hogy kizárt, és akkor már tényleg csak alulról érezhetem a földet? - Mit kapni érte? - zárom le gyorsan hebegve, még mielőtt más módszerhez folyamodna. Úgy nem fogok tudni sose kiszabadulni, ha csak a szobámban ülök egész nap. Úgy esélyem se lesz rá. Viszont ha találkozom valakivel, aki nem innen való talán segít kijutni. |
| | Joseph Saintwood
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Nagystílű strici
Location : mindig ismeretlen helyen
Posts : 28
| #24Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Szer. Szept. 23, 2020 8:42 pm | |
| És mégiscsak úgy tűnik élelmes a kicsike... Hosszú mosolyba húzódnak az ajkaim.
- Mivel bronzbőrű vagy, az árad sokkal szerényebb... - fordulok újra el, lépek el az orra elől, visszakerülve a korábbiakkal ellentétes irányban az asztalt a kertben. A korábbi ülőhelyem mögött érek célt, a háttámlára ráfűzöm a kezeimet.
- Mindettől függetlenül még mindig szeretik a szüzeket, szóvalll... - akad itt el a dolog vége, de valami azt súgja ez még csak féligazság. Stabilan megállva a szék mögött nézek a szemeibe.
- Azt kapod érte, hogy tanulhatsz. Fejlődhetsz. Már ha hajlandó vagy, megadom a lehetőséget, hogy képezd magad. Ingyen. - biccentek - Ami több.. mint amit az élet adhatott volna neked, lásd csak be. - és ez igaz. A mocskos Mexikóban éhenhalsz aztán megdöglesz. Ilyen egy ragyogó életút.
- Ha készséges leszel.. - veszek újabb nagy levegőt, és megint sétálni kezdek. Csak most korántsem fenyegetően.. vagy őt megfélemlítve, egyszerű kellemes reakció.
- ... olyan életet élhetsz, amire a veled egykorú lányok, ott ahonnan jöttél, csak álmodhatnak. Sőt talán még azt se.. - nézek felé. - Ha kellően intelligenssé válsz.. ha tanulsz... miközben teljesíted a kisebb kéréseimet, még akár nagyvonalú nővé is válhatsz. Idővel.. Akár palotával, mint a mesékben..- eltúloztam. -Na jó, csak luxuslakással a Wynn-ben, de akkoris. Ez egy vissza nem térő ajánlat. - állapodok meg újra a szemeiben. Lássuk... Hogyan tovább??
|
| | Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #25Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila Csüt. Szept. 24, 2020 12:57 pm | |
| Nekem mindig is az mondta anyukám, hogy egy kincs vagyok. Egy olyan kincs, amit a férfiaknak ki kell érdemelniük. És csak egy emberrel oszthatom meg a legféltettebb részemet, azzal aki a férjem. Mindig is mesébe illő, habos-babos esküvőről, nagy szertartásról, és persze az igaz szerelemről álmodtam. Erre most itt ülök a Jó Isten egy távoli szegletében, és arra készülök, hogy feladjam az elveimet, mindent amibe valaha is kapaszkodtam, mikor abban a nyüves szobában sírva aludtam el. Ez volt az egyetlen vigaszom, hogy ezt nem veheti el senki tőlem, és most ott tartok, hogy “önként” átnyújtsam őket tálcán valakinek. Valakinek, aki talán Joe-nak hívnak, és akinek ha nem engedelmeskedek magamtól biztos kivívom a haragját. Pedig nem tettem semmit! Ártatlan vagyok! Dios, mio, mit követtem el amiért így büntetsz? Sírom el magam. Ó, nem, ez nem, ez nem a közönségemnek szól, valódiak a könnyeim, még ha próbálom is visszafojtani őket. Az öreg szavait csak fátyolosan hallom. Olyan, mint azok az emberek a rádióban mikor el akarnak adni valamit. Mézes-mázas szavak, üresen csengenek, mégis hinni akarok nekik. Hiszen csak van egy kis jóság a világban, benne, ha még életben vagyok. Elvégre pontosan tudta hol talál ha ki akarna végezni. Bármikor kinyírhatott volna álmomban, vagy ha ébren talál lefogat a négerekkel, és annyi. Mégse tette meg... Ez azért jó jel. Mire végre abbahagyom a szipogást, csak a mondandója utolsó felét hallom. Imponáló ajánlat, csak tudnám mi a fene az a szó. - Wynn? - formálom kérdőn a különös szavat. Még sose hallottam róla, ahogy erről a “luxus”-ról se. Megrázom a fejem, azt hiszem ez most nem lényeges dolog, különben már hallottam volna róla. - Nekem az élet is lenni elég... - motyogom az orrom alatt szememmel a lábaim fürkészve. Nem merek a szemeibe nézni. Így is túl közel van, már a jelenlététől is reszketés fog el. |
| | Ajánlott tartalom
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
| #26Tárgy: Re: Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila | |
| |
| | | Uno, dos, tres, cuatro- Uncle Joe&Camila | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |