- Felkelni! Ne lustulj! – vágok hozzá egy párnát ahogy a kanapén fekszik elterülve. Tegnap este megint jól benyesett, de karja-lába megvan, vagyis legalább rázós ügybe nem keveredett, ami már fél siker ha csak őrá gondolok.
A NŐK! Igen, egyszer az lesz a veszte. Ahogy van aki a szájára nem tud lakatot tenni, ő ugyanígy van a pöcsével, tuti hogy egyszer majd valaki lenyesi neki. Egy féltékeny férj.. vagy egy barát... De ez van, így járt. Én mosom kezeimet. – vonul végig a részlet, és inkább lerakom magam a konyhaszékre.

- Mondd muszáj ezt csinálnod minden reggel? – beszél bele a párnába előttem –Kezdem már rohadtul unni… - dobja át magát valami utánozhatatlan bűvészmozdulattal a hátára és a változatosság kedvéért már a plafon felé nyökög.

- Ma tovább kell mennünk. – sóhajtok nagyot megkönyökölve magam mellett az asztalon... – Itt vagyunk már vagy 1 hónapja.. – rövid a szünet - Muszáj továbbállni... Kell keresni valamit átellenesen. Arra biztos nem keresnek. - kopogtat a kezem, csak véletlenszerűen rázkódva a fa asztallapon.

- Szerintem már kurva rég nem keresnek, csak te spilázod túl.. – nyújtózkodik meg, és a motelszoba kietlen csöndje visszaveri a nyögéseket. –Tetves 8 év.. Gabe, tudod mi az? – jön már megint az ellenkezés, nem mintha én ne számolnám az eltelt éveket – Szerintem ezt már csak te fújod fel. Feleslegesen… – löki fel magát ülőbe, és ha nem lenne pont kényes a téma, a gyorsaság még akár örömtáncot is érdemelne.

- Sose tudhatod.. – áll be egy pillanatra a kopogás, de aztán folytatom tovább.

- Nem, mi? – esik vissza az ülésbe és már meglepett volna ha ez az egész ilyen könnyen ment volna.

- Idefigyelj! – lököm fel magam helyette én állóba, csak hogy minden egyes tetves szót tökéletesen értsen. – Azt hiszed az évek valamit is jelentenek?? – beállt rövid szünet - Azt hiszed hogy az, hogy megloptál egy férget.. és megdugtál egy lányt.. egy nem is akármilyet, hanem egy friscoi fejes ártatlan lánykáját, valamikor is nyugtot jelenthet? – rövid a csönd a szemeibe de ő nem veszi a fáradtságot hogy felém nézzen. - A kurva életbe Nev! Az hogy az a kurva rablás hogy végződött, még semmi! A rendőrség az semmi! FBI.. akármi faszom, kisss.. halak vagyunk a végeláthatatlan tengerben, de egy maffiózó.. Egy maffiózó soha nem felejt. – ereszkedik a hangom le, és csak figyelem ahogy visszadőlve az alkarja a homlokán támaszkodik meg.

- Mind hozunk áldozatokat. – rövid a csönd – Én is hoztam nemkeveset. Dave.. Rita.. a városom, az életem… Azt hiszed én mindezt élvezem?? – emelkedik a hangom élesre. – Azt hiszed hogy ez az egész csak egy kibaszott.. JÁTÉK.. amit kedvedre kevergethetsz!?? – újabb rövid csönd áll be, de mintha bele se mukkanna az egészbe - Hát NEM!! Öcsikém.. ez kurvára nem játék, ez a kibaszott VALÓSÁG! Amit te szépen elcsesztél, és még ma is isszuk a levét! – sose vágtam a fejéhez ezeket, de újra és újra felmerültek kétségek és mindig meg kellett találjam a megoldáshoz vezető utat.

- Vagyis ha nem akarsz.. két golyóval a fejedben feküdni valamelyik erdőszélen, és nem akarsz újra szemközt nézni Toretto-val és AZTÁN.. az erdőszéle, akkor jobb lesz ha beletörődsz és azt csinálod amit mondok! – A hangom éles, már simán kiabálásnak is elmenne, de nem érdekel. Kurvára nem érdekel mi a problémája. Azt akarom hogy éljen! Hogy ne haljon meg.. SEHOGYSE! Ha így kell élnie.. élnünk, akkor így, de nem fogom hagyni hogy kinyírassa magát! Amíg én élek.. nem!

Néma csönd.. aztán lassú gúnyos taps hangja tölti be a teret.

- Bravo… Gabe.. bravo.. – látom hogy már talpon áll velem szemben – tökéletes alakítás, nem mondom. – húzza el a fejét, de mindig is ő volt az aki könnyedén vette ezt az egészet. – De még ha mindez igaz is.. még ha één is voltam a bűnös. Ha VAGYOK! – áll meg közvetlenül előttem, én meg még az utolsó percben is tartom a pillantást. – Akkor is élnem.. keeeellll… - csak részrehajlóan. Nem olyan mint akit a félelem kerget, inkább olyan mint aki…
Ironizál.

Megforgatom a szemeimet és kilépek az orra elől.

- Tudod mit..? - fordulok már tőle távol vissza - Akkor élj! – törődök bele – Nem érdekel.. Ha te ezt élvezed... – és visszanézek a szemeibe –de aztán ne mondd hogy nem figyelmeztettelek! – tartom egy ideig a szemeit.. talán percek, de lehet csak néhány rövid pillanat erejéig, aztán utolsó lépésként csak egy rövid fordulat és némi pénz csapódik az asztalon. Övé a szoba kifizetése. És csak ekkor nézek fel a szemeire.

- Lássuk hogy boldogulsz egyedül.. kisöcsém.. – itt már én halkítok a hangomon. Hogy ironizálnom kéne?? Nem egészen. Féltem. Hisz az öcsém.. Az egyetlen aki még van nekem. Inkább látnám rabként, kivénhedve, mint holtan kiterülve valamelyik árok szélén. De eddig mindig Ő tett keresztbe. Hát lássuk.. hogyan boldogul ha majd nem lesz aki folyton kimentse.

- Hívj ha kitomboltad magad.. – a hangom színtelen, de kezem már az egy szem sporttáskám fülén matat. -  És ha még életben vagy.– ezt már csak az ajtón kifelé eresztem. A táska a vállamon, a fegyver a derekamon, a párja pedig, az ikertestvér, meg ott feszül az orra előtt az asztallapon.
Csak egyetlen percre torpanok meg. Egy villanásnyi időre fut át a fejemen, hogy jól teszem e amit teszek. Hogy engedem. De aztán mégis úgy vagyok vele.. Épp ideje hogy megtanulja. Mit is jelent ez az élet...

Azzal kilépek az ajtón.

A családom és egyéb állatfajták…

- Dave Iversen – San Francisco-i bandavezér, 2006-ban az életét vesztette. Gabe feljebbvalója volt, a banda az élete. Már egész kiskorától magába rántotta az utca szele, és volt akitől megkapta ezt a bizalmat. Még akárki is lehetett volna belőle..

- Rita Iversen – Volt szerető.. (szerelem?) csapattárs. Véletlenül hozta össze őket az élet, és valahol véletlenül is gabalyodtak össze. A banda szelleme:mindig védd be a csapattársadat! És az egész valahogy hirtelen vett váratlan fordulatot. Egész az ominózus napig…

- Vincent Morris Belvedere – Csak egy név az éterben. Akkor kapott értelmet, amikor Dave megegyezett vele. Egy bank.. 9 óra 15 perc. Egy pénzszállító autó. Könnyű menet lesz. A dolgok mégse sültek el olyan egyszerűen és míg emberek haltak meg, Gabe és a testvére néhány kisebb köteggel kislisszolt a hátsó oldalon. Azóta halottnak hitték őket.
Amíg ki nem derült...

- Nevil Turner – A Testvér.. az Öcs.. a bajkeverő, a felelőtlen. Négy különböző szó és mégis leír egyetlen embert. Nem könnyű vele. Amikor beállított egy februári reggelen egy anyakönyvi kivonattal, Gabe megtudta hogy van egy testvére. Egy féltestvére. Bár az anyja, aki vagy másfél éve ült elmegyógyintézetben semmit sem tudott róla, ő befogadta. Az egyetlen családtag aki még létezik az életében.
Még az se számított, hogy a kölyök egy egész maffiát hozott magával…
A családi kötelék garancia mindenre!

8 éve menekülnek. Hol együtt.. hol külön, hol dél, hol kelet.. ami a biztos, hogy soha nincsenek biztonságban. Mindig mérj fel, és mindig nézz körbe!
Ez a mottó tartja őket életben.

És eddig bevált a fejvadászok között...