What if… I take YOU home („Ice, ice baby!” alternate ending I.)

Aztán mégis megszólal.. A hangja távolról jön, mintha nem is itt lenne. Nem válaszolok, csak rándul a szám az egészre, aztán mégis rám néz.
Lassú.. valami sejti benne, hogy fél lábbal már teljesen máshol van, mégse zavar. Ahogy ellöki magát és mocorogni kezd, én csak figyelem, és ahogy elvetődik az ölemben, két karom csak megemelkedem a magasba. Nem akarom hogy a füst rámenjen.
Elhelyezkedik.. én meg csak ekkor engedek újra le. Kényelmes.. Az érzés, ahogy itt van az ölemben és a fejére simul a kezem. A haja puha.. finom, és kellemes illatokkal tölt el, én meg csak egy kiadósat sóhajtok ahogy figyelem.

- Szép álmokat.. - suttogom, de nem tudom hogy meghallja e. Nem is lényeges, én csak újra szívok a cigimbe, és hagyom elernyedni az érzést. Kurvára isteni ez az este... És én rohadtul nem kívánnék ennél többet!

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

Hallom Ville lágy hangját. Valahogy most sokkal… finomabb, vagy csak halkabb. Valamit mondott még. Elköszönt volna? Azt hiszem, de megesküdni rá nem mernék, hogy meg is történt.
Ahogy a saját tetteimnek és a szövegelésemnek sem vagyok egyáltalán tudatában. Nálam már elvonultak hazulról. Mégis működik még valami, mert némi halovány választ dünnyögök.
- Még nem… – hatalmas sóhajjal veszek levegőt, amit hosszan kifújok. Elárulja, hogy nekem most nagyon jó így. - …alszom…
Megrezzen a fejem Ville combján, ahogy apró mozdulatokkal igazgatom kényelembe az arcomat a farmerja szövetén.
Ezzel a tudatom végleg nyaralni vonult mára.

_________________

The darkest corners of my mind are yours…

"Nem alszik.." A hangja mosolyra gerjeszt, én mégsem hiszek neki. Most a válla vonalán... a karján simul végig lassan a kezem, és ahogy végül elengedem egy hatalmas sóhajt veszek. Lassan tölt el engem is a füst elégedettséggel, de biztosra veszem hogy nem a füst az oka.
A fejem hátraesik.. hátra a háttámlára, újra a plafon virít előttem, én mégsem látom. Csak lassan nyugszom meg. Nem folyik át rajtam az idő...

Hogy mikor.. vagy mennyi idő telik el mire újra észretérek, azt nem tudom. Nem is igazán hat meg, csak annyit érzek elgémberedtem, de nincs az a pénz amiért felkelteném. A csikk.. már a végét járva hajolok előre, hogy az asztal szélén eldörzsöljem, aztán tanulmányozom a helyzetet. Nem a legbonyolultabb feladat...
Fél kezem lassan oldalra dőlve a térdei alá kap, míg a másik a vállát támasztja meg, és lassan véve az ütemet megemelem. Elindulok vele.. Be a szobám ajtaján, az ágy összetúrt, de nem érdekel ez a részlet, és lassan az ágy jobb oldalára teszem.
Csak ezután veszem le a cipőit, egy mozdulat a takaró... csendben betakarom vele, aztán még egy simítás a homlokán... Kizárt dolognak tartom hogy felébredne, ezért követi egy csókom is a haján.
Csak azután lépek ki az erkélyre...

A korábbi sör a kezemben.. már meleg, az este mégis csendes. Szeretem...
Mégis elrántanak a gondolatok.

Hogy meg tud változni minden. Egyetlen este alatt...
Még nem volt, hogy ez a mocskos élet, egy teljesen más pofáját mutassa nekem..

Kifújom a közben valahogy kezembe akadt füstömet, és megtámaszkodom inkább a korláton. Félkönyéken.
Most valahogy olyan nyugodt minden.. Mint amilyen már kurva rég volt.
Megszívom az orromat, és igen, talán el is mosolyodok közben, ahogy fél kézzel a cigarettát tartva megdörzsölöm az üveget tartó kezemet. Szeretem ezt a világot. TETSZIK! Örülök hogy megmutatta nekem… - sóhajtom útközben, de ez a levegő most nem tartalmaz bánatot. Sem önsajnálatot. Lemondást, vagy feladott életet, egyszerűen nem tartalmaz semmit. Végtelenül semmit.. Az a semmi valahogy mégis boldogsággal tölt el..

Már csak két szippantás, ennyi még jutott, amíg mélyre húzom az utolsó megmaradt korty sörömet, aztán a tövig szívott cigarettát elpöccintem az erkély alá. Az üveg marad, ott az egyik fém kisasztalon, azzal feltolva magam a korláttól, belépek.

Egy büdös szót se szólok. Nincs miért beszélnem, nem érdekel a szemétdomb, majd holnap visszatér a régi menet, csak belépek azon az ajtón.
Óvatos vagyok. Nem akarom hogy felébredjen, csak egy pillanatra figyelem, aztán egy újabb sóhajt eleresztve lerántom magamról a pólót. Két bakancs koppan a padlón halkan, aztán a gatya is lassan csúszik le, aztán..
A takarót lassan emelem meg. Nem mintha szükséges lenne, csak a megszokás, és mellé fekszem, hanyatt, ahogy eldobva valahol félúton azt a cuccot, a fejem alá fűzöm inkább a kezeimet.
A plafont bámulom. És csak hallgatom... A szuszogását.. a lélegzését.. azt hogy itt van velem. Aztán felé fordulok, csak a szemét figyelem.. az arcát, a haját, ahogy levegőt vesz..
Nem vagyok egyedül. És most tényleg nem. Megint mosolygok.. és egy utolsó lélegzettel visszafordulva a plafonra lehunyom a szemeimet. Onnan már nem maradt meg semmi…

THE END

_________________

"Remember those walls I built
Well baby they're tumbling down
And they didn't even put up a fight
They didn't even make a sound
I found a way to let you in
But I never really had a doubt
Standing in the light of your halo
I got my angel now"

» What if... I take YOU home ("Ice ice baby!" alternate ending III.)
» What if… We stay at my place („Ice, ice baby!” alternate ending II.)
» Home alone - Vé & O.
» Tell the wolves I'm home
» Ice, ice baby - The first date

What if… I take YOU home („Ice, ice baby!” alternate ending I.)

What if… I take YOU home („Ice, ice baby!” alternate ending I.)

Similar topics

Similar topics