A pápa…
- Küldj neki egy fotót. Ne már kimaradjon a buliból. – döngöm vigyorogva.
Erre Ville közli, hogy jobb ötlete van, mint a kilincsre kifüggesztett figyelmeztető cédula. Könnyűszerrel kap ölbe, és kicipel a konyhába. Hamarosan a pulton találom magam. Semmi ellenvetésem ellene. Sőt! Izgi. Megvan ennek a helynek is a saját szexelős hangulata.
Halk nevetést hallatok, miközben figyelem mit ügyködik a székkel az ajtónál. Eltorlaszolja a bejáratot. Remélem, ez majd feltartóztat mindenkit.
És fenyeget…
- Miért? Eddig úgy tűnt, akarok? – tudakolom somolyogva.
Hogy meggyőzzem a szándékaimról, egy elegáns mozdulattal kapom le magamról a pólómat. Ugyanezzel a lendülettel dobom le a padlóra. Most úgy vagyok, ahogy hagyott Vespa felbukkanása előtt. Félmeztelenül.
Ville visszatér hozzám és csupasz testével a combjaim közé furakszik. Érzem nekem préselődni aaa… Hűha!
Az arcomat a tenyerébe zárja és ismét lecsap rám a csókjával. Van benne valami állatias, ami nagyon tetszik. Izgatónak találom.
Ha nem lenne olyan lázasan elfoglalt a szám és a nyelvem, most azért könyörögnék, hogy ne hagyja abba. Két tenyerem közben a hasára simul, s onnan kifelé siklik. Érzem az ujjaim alatt a bordái vonalát, ahogy komótosan simogatom és cirógatom az oldalát.

Egy szavam sincs, mikor Ville szétrántja a lábaimat és türelmetlenül közéjük nyomul. Tetszik ez a határozott fellépés. Legalább tudja mit akar. Lehengerel.
A szerszáma keményen az ölemnek préselődik. A ruhán keresztül is érzem az izgalmát. Egek! Mi lesz itt! Az én véremet is teljesen felforralja.
Ahogy simogatom a felsőtestét, Ville egyre jobban nekem feszül. Odalent is, én meg élvetegen belenyögök a csókba. Már kínzón lüktet az ágyékom, s ahogy tudom, Ville-hez dörzsölöm ebben a konyhapultos pozitúrában.
Egyik kezével elkapja a tarkómat, nekem pedig meg kell hátul támaszkodnom. A másik karomat a nyakára fonom, ahogy matatni kezd a cipzáramnál.
Az ujjai egy szemvillanás alatt csúsznak be a bugyimba. Ville azonnal megtalálja, amit keres, és lázasan simogatni, masszírozni kezdi a kéjgyöngyömet. Az érintésétől mintha villám csapna belém. A fejem hátrahanyatlik, és hangos nyögés hagyja el a torkomat. Baszki, de jó!
Csak néhány másodpercig élvezkedem, mert elkap a heveny vágy, hogy érezzem a száját. Visszaegyenesedem hozzá, és vércseként csapok le rá a csókjáért. A nyelvem őrülten kutatja az övét.
Erre megszólal a farzsebemben az In nomine Patris magasztos imádsága. Vadul rezeg mellé a mobilom.
Elszakítom a csókomat Ville-től, de az állam az állához ér. Tök közelről nézem a szemeit.
- A pápa… – dünnyögöm a szájára mély, ziháló hangon. Kéri a fényképet.
Jah. Birdie pápa. Így került be a madárka a telómba az erkélyes előadása után. Nem érdekel mi a szart akarhat. Pont most. Hagyom, hadd zizegjen, majd abbahagyja.
Néhány vágyakozó lélegzet, a tekintetem leugrik Ville ajkaira, mire újfent megveszve vetem rá magam, hogy onnan folytassuk, ahol abbahagytuk. Kis idő után elhallgat a telefonom is.
És akkor megint felcsendül az a kurva latin dicshimnusz.
- Na most már elég!!! Kinyírom! – hörrenek fel. A pulton támaszkodó kezemmel előkapom a zsebemből a mobilt, hogy kinyomjam a frászba. A ketyere aztán repül, és a pult sarkában csattan.
Mindenki bekaphatja. De most komolyan!
Ha Ville eközben nem kezdett máshoz, finom dühvel találok vissza hozzá. Mohón falom tovább az ajkait, mire két tenyerem a csupasz hátsójára merészkedik. Szemérmetlenül markolok a fenekébe, és kuncogva a szájába vigyorgom. Amennyire tudom, méginkább magamhoz húzom a testét. Áh, alig vagyok beindulva.

Rohadtul jól esik, ahogy Ville kényeztet. A fejemet hátrahajtom, a szemeimet szorosan behunyom.
- Uhh! – izgatottan rántom fel a bal térdemet. A sarkammal kis híján kirúgom a pult alatti szekrényajtót.
Tíz görcsös ujjal markolom a fenekét, ahogy kapaszkodom benne.
Erre abbahagyja az ostromot, én meg zihálva nézek fel mi történik. Megragadja a farmeromat, világos mit akar. Elengedem a hátsóját, és két kézzel megtámaszkodom magam mögött a pulton. Előbb balra, majd jobbra billentem a hátsómat, majd felhúzom a lábaimat. Így már könnyedén lehámozhatja bugyistul rólam a gatyát. El is vágja a fenébe őket.
Ville hevesen magához ránt. Épp csak nem húz karóba. Mindent érzek. A szerszáma harcra készen nyomja az ágyékomat. Elég… nagynak tűnik. És kemény. Basszus, ha ez befér!
Őrülten zakatoló szívvel várom, hogy megtegye.
Vadul csókolja a számat, aztán a nyakamhoz hajol. A nyelve ott kalandozgat, onnan rátér a vállgödrömre. Gyengéden belém mar. A nyögés, amit közben hallat, belekúszik a fülembe, jólesően megborzongat, forró leheletét pedig érzem, ahogy végigperzseli a bőrömet. Hangosan, hosszan sóhajtok fel a pokolian kellemes érzetre.
Két karom a nyaka köré fonódik, a combjaim a derekát fogják puha, masszív satuba. A testem beszél. Lehet, hogy csak perceim vannak, de te sem mostanában szabadulsz.

Ville kezei szorgosan simogatják a testemet, s teljesen átadom magam az élvezetnek, ahogy az ajkait és a nyelvét a vállamon, a nyakam tájékán érzem kalandozni. Olyan hihetetlen hatással van rám, amiről sosem hittem, hogy létezhet.
Minden egyes pillanatot szörnyen élvezek, olyannyira elkábított, hogy már a körülöttem lévő világnak, a konyhának sem vagyok a tudatában. Egyáltalán a következményeknek, ha minden csak megtörténne úgy, ahogy tüzesen belelendültünk.
Szikrányi kétségem nincs afelől, hogy Ville is akarja az együttlétet. Már rég kemény, határozott testet öltött a vágya. Épp teljesen elveszteni készülök a józan eszem, amikor hirtelen megálljt parancsol. Kissé elhúzódik tőlem.
Csak lassan nyitom ki a szemeimet és kábán, értetlenül pislogok rá.
Két tenyere a combomon simít végig.
Zihálok a hévtől, megnyílt ajkaim közt veszem a levegőt, miközben a tekintetét fürkészem.
Tudom, hogy nem azért húzta be a féket, mert baja van velem, esetleg mégsem tetszem neki és meggondolta magát. Ellenkezőleg. Mérget vennék rá, hogy nekem nem akar ártani, pedig megtehetné, hogy egyszerűen megdug, és annyi. De nem teszi. Azt hiszem azért, mert tisztel. Mert számítok neki. Számít neki az, hogy én hogyan élem meg a helyzetet. Csak erre tudok gondolni. Ezen biztos nem sértődöm meg. Sőt. Egészen kellemes, gyengéd érzelmekkel áraszt el a tudat.
Két alkarom a vállán pihen, a kezeim a nyaka mögött vannak egymásba kulcsolódva.
- Jól van… – bólintok apró fejmozgással. - Ne… – ezt már lágy, hálás mosollyal suttogom.
Tanácstalan vagyok, mégis hogyan tovább. Öltözzek fel, mert napolunk, vagy csak lassítsunk, mert az iram volt túl gyors.
- Mit szeretnél? – kérdezem halkan, elmerülve a lélektükrei fényében.