HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Today at 9:31 pm

» Meglepetés(vendég)-visszavág..
by October Soininen Today at 5:21 pm

» Fire Dancers
by Gloria "Sapphire" Salinas Today at 5:10 pm

» The Falcon - Bird and Conor
by Conor Christian Jensen Today at 3:17 pm

» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:14 pm

» Draco vs. Rayne - Ne üsd az orrod a nagyok dolgába, cicus! ;)
by Felipe 'Draco' Rosa Today at 3:12 pm

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 pm

» Can't stand the silence
by David Iversen Today at 3:08 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Tell the wolves I'm home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Tell the wolves I'm home   Kedd Jan. 31, 2017 8:42 pm

Előzmények


NJK – Dominic Yates, testőr




Mire megérkezünk és kikászálódok a kocsiból, eluralkodik rajtam a pánikszerű zavar. Semmi sem stimmel ezzel az egésszel. Csak állok a járdán a háztömb főbejárata előtt, és meredten bámulok felfelé az épületre. Most látom először ezt a kőóriást. Gyakorlatilag fogalmam sincs hol vagyok. Grid adta meg a címet a sofőrnek.
Egész testemben reszketni kezdek, s minden erőmet össze kell szednem, hogy megtartsanak a lábaim. Dominic észleli a változást, és azonnal mellém lép, hogy megragadjon ép karomnál fogva.
- Jól vagy? – tudakolja őszinte aggodalommal, egyenesen a szemeimbe néz.
Rápillantok, válaszolni akarok, de a torkomban elakad a hangom. Csak bólogatok.
- Jobb lesz, ha mielőbb beviszlek. – mondja, erre Grid megállítja, és új ukázt ad neki. Elküldi egy villámgyors portyára, hogy tele legyen a frigó. Grid vigyorogva jegyzi meg, hogy Ville úgyis ismeri a járást a lakásomra, majd ő mutatja az utat nekem.
Mielőtt könnyes búcsút vennék ettől a jóembertől, még megköszönöm a segítségét.
Dominic eleget tesz a menedzserünk kérésének, mi pedig bemegyünk. Azonnal ismerkedni kezd a szemem a falakkal, a lépcsőházzal, a lifttel, a szagokkal, a színekkel, de távolról sem dereng semmi erről a helyről.
Lifttel megyünk. Ville a 2-es gombot nyomja meg. Megérkezünk az adott emeltre.
A lábaim ólomsúlyúak, ahogy az elmém által szűkké zsugorított folyosón lépkedek.
Megállunk egy ajtó előtt. Ville szerint a kulcsom a bőrdzsekim zsebében kell legyen. Belematatok, és tényleg ott van. Meglepődöm, ahogy az ujjaim beleakadnak az apró kulcscsomó hidegségébe.
Betolom a kulcsot a zárba, ami halkan kattan, amint elfordul. Ville előre enged, én pedig belépek a lakásba.
Alig lépem át a küszöböt, valami ledermeszt. Lassan visszahátrálok az előszoba faláig. Háttal nekiütközök, mire éles fájdalom nyilall végig a felsőtestemben. Mintha ez lenne az ébresztő. Valami, talán az emlékezés árnyéka, halványan feldereng a tudatom mélyén, de amint megpróbálom megragadni, szertefoszlik, elszáll, mint a hamu, amit felkapott a szél. Ekkor döbbenek rá, mi történt. Kettéhasadt az életem. Az egyik fele az akkor, és a másik a most, a kettő között pedig nincsen semmi, csak a végtelen néma űr. Ugyanezzel a kétségbeesett érzéssel találkoztam a kórházban a magamhoz térésem pillanatában is.
Meg kellene néznem a lakást, fel kellene fedeznem, mit merre találok, de nem visz rá a lélek, hogy mozduljak, csak bámulok előre a nappali irányába.
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1581

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Szomb. Feb. 04, 2017 3:20 am

Egész úton.. kifelé bámultam az ablakon. Nem néztem Octoberre. És nem néztem arra a másikra se, akit Grid.. folyamatos és szüntelen pofázása tartott szóval. Felváltva pár telefonnal..

Ahogy közelítjük az ismerős helyet, nem készülök. Nincs mire. És amint megáll a kocsi, megvárom az intézkedőket, utolsóra vagyok aki kimászik a járgányból.
Hála jó volt a titoktartás. Nem várnak itt is emberek.

Alig csapódik az ajtó a hátam mögött, Grid még az utolsó utasításokat tolja a sofőrnek, amikor csak előkapom a dobozom a farzsebemből és végre rágyújtok egy lapos cigire.
Nem baj. Ígyis ugyanolyan jó..

A felszálló füst, végre és örömittasan kellemes aromával tölti meg a tüdőmet. Jobban vágytam rá mint eddig gondoltam, és az előttem zajló jelenet, ahogy a tag tapogatózni kezd, nem mondom hogy nem ránt meg az arcomon.
De mélyet szívok a cigiből.. és egy kiadós sóhajjal kitolom.
Kurvára nem tudom hogy fog ez menni...

- Dominic, te menj és hozz valami ehetőt a lánynak. Biztos éhes.. - most.. először vagyok hálás Gridnek. - Már csak az kéne hogy a csontjai zörögjenek és akkor kinek fog kelleni.. - újabb rándulás a fejemen, de nem érdekel. Annyira hogy nekimenjek.

A fickó biccent, és vagy a sokadikra, de eltűnik a semmibe.
Grid ekkor mászik az én képembe.

- Amíg mindenki úgy tudja hogy még a kórházban van, nincs probléma. Remélem.. - és most az ő fején van ott az a torz fintor. - Ha viszont valamelyik szemétláda kiszimatolja, bukjuk a helyet, vagyis csak pár nap.. addig keresek valami biztonságosat. - és már megint csörög az a kurva telefon a kezében, a mutatóujját felemelve húzza a fülére.
Én meg csak tovább szívom a cigimet. Nemérdekel.  

- Most mennem kell! Vidd fel! - és mutogat, de már szalad, nyílik az első ajtó a kezében.

Már nem figyelem ahogy magára csapja és a kerék csikorogni kezd.
Nyitom az ajtót, October előre lépked, és a lift gombját is zsigerből nyomom.
Nem jártam itt túl sokat, deeee....

Újabb hosszú csönd, mintha órákba telne. Megint ajtó, én lépek ki előre, amikor..

- Kell segítség? - megkérdezem, egész egyszerűen mert így érzem, de egy fejrázás a válasz(??). Oookééé.. - nagyot sóhajtok, tovább! És már ott is a bejárati.

- Ha akarod.. - szövegelem, a kabátjára bökve - Ha igaz, a zsebében van. - legalábbis amikor ráadtam, úgy éreztem. Nyúlnék utána, de önállósodik, és én csak bambán állok amíg besétál.
Megint kapar a torkom...
.. pedig alig egy perce dobtam el.


Ő bemegy, de én még mindig csak állok ott. Fogalmam sincs róla akarom e ezt. Akarom e hogy belépjek. Akarom e hogy valósággá váljon minden, az emlékek, amik nem léteznek többé. És az én lábaim is ólomsúllyal küzdenek.
Még akkor is, amikor hallom felszisszenni(??).
De ez adja meg a kezdő lökést.

- Rendben vagy? - kérdezem, és egyszerű mozdulatokkal ellépek előtte. A környezetet vizsgálom. A lakást.. a szobát... Az itt hagyott helyzetet, és azt a részt, ami azt súgja, nem történt semmi. Semmi visszavonhatatlan. Pedig történt...

Erőt vesz rajtam valami, így hátrahagyva az előbbi képet, inkább visszafordulok. Hozzá. És kinyújtom felé a kezemet.

- Jössz? - és ha jön, csak lassan bevezetem.

Pokoli lesz ez mindkettőnknek...

_________________




When I find out all the reasons
Maybe I'll find another way
Find another day
With all the changing seasons of my life
Maybe I'll get it right next time
And now that you've been broken down
Got your head out of the clouds
You're back down on the ground
And you don't talk so loud
And you don't walk so proud
Any more, and what for
When you're talkin to yourself

And nobody's home

You can fool yourself

You came in this world alone

Alone...

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Szomb. Feb. 04, 2017 11:15 am

A hátam a falnak simul. Behunyom a szemem egy pillanatra, és veszek egy mély, nyugtató hatású lélegzetet, hogy elűzzem a bennem kavargó pánikot.
Ekkor kúszik Ville hangja a fülembe.
- Igen. – felelem szinte sóhajtva.
Mikor ismét kinyitom a szemeimet, a felém nyújtott kezén állapodik meg a tekintetem. Csak bámulom. Meredten.
- Még nem késő. – ajkaim félvigyorra görbülnek, miközben felnézek az arcára. - Választhatod a könnyebb utat is… Nem kell ezt csinálnod. Nem kell itt lenned, ha nem akarsz. Biztos van jobb dolgod. Meg aztán itt van Dominic is. Valahogy csak kidekkolom a kripli-fázist. - egy biztos. Hogy napról napra jobban leszek, és a mostani leépült állapot sem tart örökké.
Észre sem veszem, ahogy a lábaim önállósodnak, és lerúgom magamról az acélbetétes harcimamuszokat. Egyiket a másik után, mintha a testem emlékezne mi a módi az előszobában.
Ha Ville mégis meggondolná magát, biztosítani akarom a béke felől.
- Nem lesz harag. – döngöm a szemeibe nézve, mire a lábfejemmel félresöpröm a levedlett bakancsokat az útból.
Még mindig nem fogom meg a kezét.
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1581

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Vas. Feb. 05, 2017 6:09 pm

Csak figyelem... A szemeit.. az arcát.. a félelmet. Pokoli rég láttam ilyennek utoljára. Megrándul az arcom, de igyekszem hogy ezt ő ne lássa meg. Nem akarom a helyzetet tovább rontani.

- És mi van ha én ezt akarom csinálni?!? - tartom a szemem a szemeiben, és nem érdekel felém nyúl e vagy jön megint.. azzal az átkozott testőrrel, csak tartom a szemem az övéiben.
Csak ekkor lépek kettőt megint felé, hogy pont előtte álljak meg.
Mééélyen elmerülve az íriszeiben.

- Ha eldöntöttem... hogy ezt.. akarom. És ha bármennyire is be vagyok szarva.. ha egyszerűen fingom sincs hogyan is fog ez menni, de ezt az egyet tényleg akarom. - és beleragadva a néma csendbe. - Semmit nem akartam még ennyire. - és biccentek. Hogy miért? Egyszerűen mert ííígy.. jön. Mert valami ezt diktálja bennem, és én hajlamos vagyok engedni neki. Nem tudom miért.. nem tudom hogyan, csakis egyet tudok.
Hogy ez az előre vezető út.
És én menni akarok...

_________________




When I find out all the reasons
Maybe I'll find another way
Find another day
With all the changing seasons of my life
Maybe I'll get it right next time
And now that you've been broken down
Got your head out of the clouds
You're back down on the ground
And you don't talk so loud
And you don't walk so proud
Any more, and what for
When you're talkin to yourself

And nobody's home

You can fool yourself

You came in this world alone

Alone...

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Vas. Feb. 05, 2017 7:56 pm

Ville közelebb lép. Miközben csendben hallgatom, én sem eresztem az ő szemeit.
Ahogy befejezi, én egy rövid, könnyed sóhajt engedek útjára.
- Ha ezt szeretnéd, rendben... Csak azt nem akarom, hogy kényszerből cselekedj. – ellököm magam a faltól, és ellépek Ville mellett. - …Akkor nyomozzuk ki miről maradtam le.
Rövid, bátortalan léptekkel masírozok be a lakásom szívébe. A nappali közepén megállok, és lassan körbefordulok, a tekintetemet pedig végigfuttatom a falakon, a berendezésen, és a nappaliból nyíló ajtókon. Csinos, kedves, barátságos lakás, jó ízlésre vall az egész miliő, de sajnos semmire sem rémlik erről a helyről, amit egy hete még otthonomnak vallottam. Katonás rend van és illatos tisztaság. A sarokban támaszkodó fekete akusztikus gitár ragyog, akárcsak a szoba közepén álló üveg asztalka. Sehol egy elejtett koszos zonki, bugyi, vagy egyéb mosatlan ruhadarab, és ahogy látom, háziállatot sem tartottam. Szegény éhen is halt volna, míg a korházban nyomorékolok.
- Normális tyúk lehettem. – döngöm elvigyorodva, miközben próbálom összerakni a lakásban fellelhető részleteket, és igyekszem következtetéseket levonni belőlük.
Ép kezemmel megmarkolom a dzsekimet a vállamon, és lerántom, hogy egy hanyag kézmozdulattal a kanapé támlájára dobjam.
- Annyi minden van, amit meg kéne néznem, és amire fény kényt kell derítenem... – magyarázom, miközben szemeimmel ismét megtalálom Ville-t. - A legegyszerűbb, ha a legfontosabbal kezdem. – akár le is ülhet. Talán az lenne számára a legjobb, én minden esetre leereszkedem a kanapéra. Milyen kényelmes... Sokszor ülhettem már rajta.
- Ki tudja mikor lesz alkalmunk megint négyszemközt beszélgetni, és van itt valami, ami nem várhat… A babáról lenne szó. – térek azonnal a lényegre. Kissé tárgyilagosnak hathatok, de túl kell esnünk ezen.
- Meghoztam a döntést, és én meg szeretném tartani. Tudnod kell, hogy nem akarok semmit rád erőltetni, sem kiharcolni tőled. Nem várom, hogy felvállald, ha nem szeretnéd. Én csak… akarom Őt. – fűzöm hozzá a magyarázathoz halkan, kitartóan a férfiú szempárba ragadó pillantással, akárhol is álljon, üljön Ville. Persze, ha csak nincs háttal valamerre.
Szeretném tudni, hogy a kórházban elhangzott „kitartok melletted” mire terjed ki. Csak az amnéziára, kettőnkre? Vagy belefér a baba is a kosárba?
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1581

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Vas. Feb. 05, 2017 8:42 pm

Ellép mellettem. Egy kiadósat sóhajtok.
Csakis akkor fordulok meg, felé, amikor megint a hangját halom. De nem lépek közelebb. Még nem.

- Fogjuk rá.. - most nem nevetek, csak megteszem azt az alig néhány, lemaradt pár lépést. Hangtalanul. Szinte közvetlenül mögötte állok meg. Hagyva elég teret...

Még akkor is ott állok, amikor lerakja magát. Csak onnan figyelem. Egészen addig, amíg elhagyja a száját az a következő pár szó.
"A babáról.."
Most válik csak igazán nehézzé minden.

Talán hagy nekem annyi szünetet, hogy a sötét árnyék megjelenve az arcomon, felülemelkedve a kétségen, meglépjem azt az utolsó párat, és én is leüljek. Közvetlenül szembe vele. Ha van rá lehetőségem. Nem túlságosan közel, de nem is távol. Csak hogy időm legyen.. terem.. belenézni a szemeibe.
Biccentek.
És bízom benne hogy csak ekkor folytatja.

Amint elhangzik a válasz.. a ki nem mondott kérdésre, még mindig csak ott, bambán bámulva ülhetek. Vagy nembambán. Csak belebámulva a szemeibe. Az arcára... Az egész teljesen mindegy, minden ami számít a kimondott szavak. És mindaz amit hordoznak.
Nem beszélve a kijelentésről ami válaszra vár tőlem.
Talán...

- Énnn... nemmmmtudommm.. - szinte csak hosszú percekkel később. Egy GYEREK!?? Na neszórakozzunk mááár! Sose.. ki nem állhattam a kölyköket, ésmost... Most...
Megköszörülöm a torkomat, erre még biztosan emlékszem.
És a berögzött mozdulat... Kezem már tapad is a hátsó zsebemben, kihúzva belőle a következő szálat, betolva a fogaim közé.
Mégsem gyújtom még meg. Méég nem.
A kezem csak erőtlenül játszadozni kezd az öngyújtó tekerőjén, újra és újra fellobbanva a láng, de egy pillanatig se azt nézem. Valami más az amin elragadok.
És valami olyan ahol nem játszanak az igen-nem kérdések.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Vas. Feb. 05, 2017 9:13 pm

Ville velem szemben üldögél. Egymás lélektükreit fürkésszük a köztünk lévő asztalka fölött.
Nem tudja…
Lágy mosolyra futnak az ajkaim, és enyhe mozgással megrázom a fejem.
- Nem baj. – döngöm nyugodtságot sugárzó, szeretetteljes hangon. Megértem, hogy időre van szüksége ezt a dolgot jól átrágni és megemészteni. Valahol még én sem fogtam fel teljesen, de az biztos, hogy ha rajtam múlik… Ez a gyerek sosem lesz egyedül, mert én itt leszek neki. Ha más nem is.
- Gondolkodhatsz ameddig tetszik. – időnk, mint a tenger, és az én álláspontomat már ismeri, részemről letudva a színvallás. - Azt szeretném kérni, hogy szólj, ha jutottál valamire. Mindegy mi lesz a válasz… Csak ne hagyj kétségek közt. – kérlelve tekintek a szemeibe. Ennyit megérdemlek. Az őszinteséget. Valahol mélyen én már arra készülök, hogy egyedül kell felnevelnem ezt a gyereket. Az én gyerekemet. Mert anyátlan soha a büdös életben nem lesz.
Felsóhajtok, s szabadon engedem Ville pillantását.
A nappaliba nyílik 3 ajtó, de… nem sürget az érzés, hogy felálljak és benyissak rajtuk. Kényelmesen ülök. Majd apránként feltérképezem a lakást. Nem fog elfutni, és még különben is a nappalival barátkozom.
Az orrom előtt hever az asztalon egy ezüstszínű laptop. Az aranybánya… Majd a tartalmába is bele kell ásnom magam, mert biztos nagyon sokat megtudhatok általa az életemről. Ha nem mindent. De most vendégem van. Nem fogok ezzel vacakolni.
Az asztalka alsó polcára esik a tekintetem. Egy cicomás, faragott kis ládikát találok ott. Fél kezemmel érte nyúlok, az ölembe emelem, és az ujjaimmal felpattintom a fedelét. Egy doboz cigarettát és egy öngyújtót rejteget.
Halk, kurta nevetés böffen ki belőlem. Határozottan meglepődöm.
- Ne már, hogy bagózom… – pislogok fel értetlenül Ville-re, ha még a helyén ül.
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1581

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Hétf. Feb. 06, 2017 2:14 am

Idegesség...
Egyre-másra szikrák pattognak a szemeim előtt, és meg mernék rá esküdni hogy nem az öngyújtó csinálja. Feszült vagyok... Ezt biztosan érzem, és a kép mögött megjelenő mosoly... Most valahogy nem csitítja a bennem rejlő feszültséget.
Mintahogy a szavai...

Hátradőlök, de csak hogy kipréseljem, a hirtelen megjelenő sóhajom. A szál kiesik a számból, bele az ölembe, és talán alibiként, talán őszinteségből kapkodom, mintha csak tényleg égő lenne.
Az öngyújtó kiesik a kezemből.
Egyenesen a földre.
Érte kapok, de aztán megesik a szemem egy ládán.
Ott.. a kezeiben.

- Hát persze. - hirtelen lököm ki. Mintha csak most értek volna el hozzám az előbbi kérdések, a megítélések, vagyis inkább a szavai.. az értelme, és ez valahogy így is van. Időbe telik felfogni a hallottakat.

Még mindig a fejemben hányódok, amikor érkezik a következő kérdés.
Felkapom rá a fejemet, de a cigarettát már nem teszem vissza. Valahol kettétört a kezeimben.

- Az az enyém.. - gyér hangon válaszolok, de most ennyi telik tőlem. Ezért megköszörülöm a torkomat. Fog ez menni JOBBAN IS! - Úgy értem.. nekem szerezted. - és tényleg! Másodikra már egész hihetően sikerül.
Még annak ellenére is, hogy minden egyes kibaszott sejtem folyamatosan és kérlelhetetlenül azt zúgja a fülembe, hogy mielőbb tűnjek el innen!
És nagyon is jól tudom hová készül.
A kérdés hogy elég erős leszek e nem-engedni neki.
Ez a rész még rejtély.
És egy kibaszott nagy kérdőjel az életemben...

_________________




When I find out all the reasons
Maybe I'll find another way
Find another day
With all the changing seasons of my life
Maybe I'll get it right next time
And now that you've been broken down
Got your head out of the clouds
You're back down on the ground
And you don't talk so loud
And you don't walk so proud
Any more, and what for
When you're talkin to yourself

And nobody's home

You can fool yourself

You came in this world alone

Alone...

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Hétf. Feb. 06, 2017 3:01 pm

Ville-n érződik a feszültség, az arcvonásai közé, és a tekintetébe is kiült. Az iménti pillanat fájdalmas volt, és gyors, tisztában vagyok vele. De jó érzés volt túllenni rajta. Rühellek köntörfalazni.
A faragott dobozka az ölemben, és Ville magyarázatot ad a tartalmára. Felpillantok rá.
- Vagy úgy. Szóval vendégváró dugi cigi. Legalább nem kell leszoknom róla. – mosolyodom rá az asztal túloldaláról. Nem kerülte el a figyelmemet, ahogy idegességében kiejtette a sajátját a szájából, és az ketté is tört. Felé kínálom a dobozt. - Kérsz másikat? – megvárom, míg kiszolgálja magát, persze ha nem, az sem gond.
Visszateszem a helyére a faládikát, s ismét körbevándorolnak a szemeim a szobán. Valóban nagyon takaros. Van valami, ami azonnal szemet szúrt, hogy beléptem ide, és azóta nem hagy nyugodni.
- Takarítónő jár ide, vagy én vagyok ennyire tisztaságmániás? – vezetem vissza a pillantásomat Ville-re. Kiváncsi is vagyok, bár inkábbi könnyed, pihentetőbb irányba terelném a beszélgetést.
Ville feje fölött, a távolban ekkor megakad valamin a szemem.
- Na neee! – emelkedek föl azonnal a kanapéról, és kikerülöm az asztalt, hogy rögvest kimasírozzak a konyhába. A szekrény tetején ott díszeleg egy kék vízipipa.
Elröhögöm magam.
- Remélem ez is a tied… – pillantok vissza Ville-re, amennyiben ott maradt, ahol hagytam. És ha már itt vagyok a konyhában, megcélzom a hűtőt. Kinyitom az ajtaját. Félig van mindenfélével. Majd később lecsekkolom, mi az, ami emberi fogyasztásra MÉG alkalmas, és mi az, ami magától mászik ki a kukába.
Az ajtón viszont ott vigyorog egy üveg vörösbor, meg néhány sör.
Kiveszem a bort.
- A piát az amnézia helyettesítésére találták ki. Ha seggrészegre iszod magad, ugyanúgy nem tudsz semmit. De legalább leszarod… – dünnyögöm sötéten somolyogva magam elé, majd visszateszem az üveget a hűtőajtóra. Halkan koccan a tartójában.
Megkeresem a szememmel Ville-t, és felé fordulok.
- Hát… Valszeg anno már mondtam, de érezd otthon magad. – címzek neki egy újabb mosolyt.
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1581

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Hétf. Feb. 06, 2017 5:27 pm

Legalább nem kell leszoknom róla.. Újabb szavak. Ha az eddigiek feledtettek is, a mostaniak újra észrerántanak, és magukkal hozzák az azt követő eseményeket. A cucc kiesik a számból.

A doboz nyomul felém, amire visszanézek a szemeibe. Csak egy feszes intéssel jelzem, kössz, nemkérek.. de aztán mégis a következő pillanatban előrehajolok és értenyúlok.

- Kösz! - mormogom. Aztán mégis beletelik némi időbe mire végre alányújtok, és a füst.. kelllemes intenzitással kúszik végig a torkomon. Ekkor hagyja csak el a tüdőm a második sóhajom. Nem hiszem hogy lehetne ennél rosszabb...

És ekkor kúszik újabb kérdés a fülembe.
Erőt vesz rajtam az őszinteség.

- Őszintén?? - szívok újra.. lenntartom.. szinte míg a szemeim nem sikítanak újra oxigénért, és csak ekkor engedem ki a füstöt végre, kézfejem hátuljával megdörgölve az orromat, mielőtt tovább válaszolok.

- Fogalmam sincs. Igazából nem is jártam itt sokat. SŐT! Azt a néhány alkalmat leszámítva amikor.. - hagyom félbe - tudod.. - biccentek. Hogy milyeneket hemperegtünk mi erre, nemmost fogom részletezni. SŐT! Úgy sohase fogom részletezni, igazából eszemben sincsen belekeveredni ebbe az egészbe, lehet.. Lehet hogy elhamarkodottan döntöttem.
Megköszörülöm a torkomat zavartan, amikor ő kiszúr valamit a háttérben.
Csak mikor indul fordulok.

- Az speciel a tied. - a hangom rekedt, de nem mosolygom. A füst marta fel a hangszálaimat. - És elég viccesen festesz amikor rárepülsz. - még mindig nem költözik mosoly a képemre, egyszerűen képtelen vagyok.
Hűtő.. bor.. újabb szövegek, de az a valami bennem.. egyre inkább mar.. növekszik, és érzem kitörni készül, és azt is tudom... valahol érzem, hogy ezt nem most kéne megejteni. Nem.. ITT!

Megköszörülöm a torkomat.. megint.. és a hirtelen jött invitálásra megint felé fordulok.

- Oké.. - a hangom halk, de még nem végeztem. Nagyon nem! - Figyelj.. én azt hittem hogy ez menni fog! Komolyan azthittem.. - az ujjaim közül száll a füst, de képtelen vagyok beleszívni a cigibe. És már talpon is vagyok. - A testőr.. a testőr mindjárt ittlesz.. - csak az asztal felé beszélek, ahogy a szélén.. valahogy általánosan eldörzsölöm a cigimet. De nem rakom le. - Megleszel addig?? - és csak most emelkedem. Bele egyenesen a szemeibe. A testem mellett lógó kezem viszont erősen elkezd resztázni.
Ökölbezárom az ujjaimat, majd újra kiegyenesítem. Nem akarom hogy bármit is meglásson!
Uralkodj!

- Ha még segíteni kéne valamiben.. - és félig nyitottan hagyom a mondatot.
De hogy őszintén!?? Mennék innen a lehető legrövidebb időn belül.
Érzem az a valami kitörni készül!
És fogalmam sincs meddig akadályozhatom.

_________________




When I find out all the reasons
Maybe I'll find another way
Find another day
With all the changing seasons of my life
Maybe I'll get it right next time
And now that you've been broken down
Got your head out of the clouds
You're back down on the ground
And you don't talk so loud
And you don't walk so proud
Any more, and what for
When you're talkin to yourself

And nobody's home

You can fool yourself

You came in this world alone

Alone...

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Hétf. Feb. 06, 2017 7:45 pm

Ville beavat pár apró kulisszatitokba. Felsóhajtok.
Ha ezek a falak mesélni tudnának… Az de jó is lenne! Nagyban megkönnyítené a dolgomat.
Szinte tapintható feszültség és zavartság árad Ville-ből. Ez az oka, amiért nem ostromolnám olyan kérdésekkel, amelyekkel mélyebbre áshatnék az elveszett közös múltban. A rá való tekintetből egyébként sem tartom valami korrektnek. Így is kezd eléggé kényelmetlenné és tarthatatlanná válni köztünk a hangulat. A vonásai, a testbeszéde, a hangja mind erről árulkodik.
Úgy érzem, ebben a hirtelen felbuzgó lelki nyűglődésben egymásra találtunk egy ponton.
Nagy nehézkesen színt is vall arról, amit már sejtettem; nem megy ez neki.
Értem.
Megkérdezi, hogy megleszek-e, aztán feláll a kanapéról.
Beharapom az alsóajkamat és csak bólintok. Meg. Persze, hogy meg.
Tiszta, ami történik: be akar zárkózni (legalábbis előlem, úgy érzem), maga akar lenni, menni akar. És nekem el kell engednem. Ez a legjobb, amit tehetek.
Valahol én is azt szeretném, hogy elmenjen. Félig meddig ismét felajánlja a segítségét, de…
Apró mozdulattal megrázom a fejemet. Elutasítom.
- Kösz. Minden oké. Menj csak. – döngöm kimért hangon, röviden, hogy ne húzzuk egymás idejét és idegeit. Látom rajta, hogy mennyire sürgős lenne a távozás. Meg sem fordul bennem, hogy megpróbáljam marasztalni, győzködni. Inkább ő szorul most segítségre, nem én.
Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1581

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Szer. Feb. 08, 2017 1:40 am

És a hangok... Amint elhangzanak, úgy török ki mint akit puskából lőttek! De nem futok.. csak a fejemben menekülök, egy feszült bólintás után egymás elé teszem a lépteimet, és megcélzom azt a már áhított, és annyira kívánt bejárati ajtót.
Tiszta, és normál ütemben lépkedek. Csak a szívem dübörgésével harcolok a fejemben és amint az ujjaim megfeszülnek a kilincsen, egy pillanata alatt lépek ki és már csapom is az ajtót a hátam mögött.

A folyosó néma. Senki nem tudja hogy ittvagyok. Hogy ittvagyunk... Nincs felfordulás.. ide nem illő kérdések, nincs semmise. És az a golyófejű testőr se liheg a képembe és most jólesik ez a magányos érzés.

Fel se tűnt.. mikor szorult fel a hátam az ajtó melletti falon... Hogy miért állok ott.. megfeszített inakkal szinte a festékre kötődve. De ottvoltam. És éreztem hogy az a valami még mindig ott kering az ereimben.

Hirtelen indultam el, de nem volt tudatos a döntés. Rohanni kezdtem.. Lefele, le a lépcsőn, kettesével véve az ütemet, és jól tudtam mielőbb el kell tűnnöm innen.
Kitör az ajtó, odalenn, csak kishíján trafálok el egy öreglányt. Ugrik egyet. De nem tudja ki vagyok. Hálistennek.. én csak rohanok.. tovább, akár csak méterek, akár utcákon át amikor már a fejemben érzem minden lélegzetem és a dobhártyámat valamiféle dübörgő és tomboló ritmus szövi át. És ekkor fordulok be egy sikátoron...

Kukák... mocsok és bűz, patkányok. Visszamaradó emberi testnedvek, és ahogy elérem a végét, ahogy húúz.. magába a mély, csak az egyik kuka mögött érek földet.

Előrehajolok... és az okádás olyan ütemben tör fel, mint csak régi.. hosszú és élvezettel teli sűrű-ködös éjszakákon.
De most egyáltalán nem élvezem...

Mikor vége.. nem tudom honnan, egyszerűen csak érzem hogy vége, a földre rogyok. Én is. Félig bele, de nemérdekel. Kell a megerősítés.. a biztos talaj.. az érzés: innen már nem lehet lejjebb és kell a mentség is. Az a mentség ami egyedül csak a fejemben létezik. Nemváltoztat meg ez az egész semmit. Én adtam esélyt... megpróbáltam. Isten látja lelkemet megpróbáltam, de nemmegy. És képtelen vagyok akár egy lépést is megtenni..

Talán órák telhettek el, talán egyszerű percek. Esteledik. A sikátor sötét és meleg, és a bűz... megfacsarodik az orrom az érzésre. Pedig máskor.. soha nem jelentett akadályt, semmi.. soha nem őrültek fel ilyen érzések, az egy boldog élet volt.
A vágyakozás hirtelen kezdi ellepni a fejemet. A gondolat.. egyre borúsabban és egyre keményebben tör a felszínre, és az a meghazudtoló ígéret egyre édesebb. Egyre inkább hívogat. Azt mondja: minden rendben lesz! Azt mondja: minden megoldódik, csak ADD MAGAD!
És én pillanatokra vagyok attól...

Feltolom magam, erre még biztosan emlékszem. Por.. por biztosan nincs a zsebemben és most bánom csak igazán a nővérnek adott fiolát.
Lehajolok.. A telefonom a hányásba esett, érte nyúlok.. megrázom, és beletörlöm a gatyám szélébe. Az orrom elé emelem.

A szám.. vele a névvel, kihívó csábítással villózik a szemembe. Csak egy mozdulat.. csak egy hang: Hozd! és megadja nekem azt a hazug ígéretet. Én mégis még csak ott bámulom. Elgyötörten és mereven, és ahogy a távolban felhangzik egy sziréna, valami azt súgja mennem kell.
Valahol máshol kell ezt elintézni.

Ezért elindulok...




Folyt. ITT...

_________________




When I find out all the reasons
Maybe I'll find another way
Find another day
With all the changing seasons of my life
Maybe I'll get it right next time
And now that you've been broken down
Got your head out of the clouds
You're back down on the ground
And you don't talk so loud
And you don't walk so proud
Any more, and what for
When you're talkin to yourself

And nobody's home

You can fool yourself

You came in this world alone

Alone...

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Szer. Feb. 08, 2017 2:41 am

Egy jóindulatú, de összezavarodott srácot látok magam előtt. Nehezen tudok a gyerekem apjaként tekinteni Ville-re, és talán ezért olyan könnyű elengednem, mert nem érzek semmit iránta. Ez viszont eléggé szar így, mert ő szerelmet vallott a kórházban, miután magamhoz tértem. Próbálok érezni, próbálok emlékezni az érzésre. De semmi. Egy üres porhüvely vagyok. Istenem… Hogy utálom magam.
Elmegy. Nem kísérem ki. Hallom, ahogy csukódik mögötte az ajtó. Nem mozdulok.
Egyelőre csak álldogálok itt, fenékkel nekitámaszkodva a konyhapultnak. Ismerkedem magammal, a múltam helyén ásító fekete űrrel a fejemben. Akár a kocsiban idefelé jövet, félúton a lehetőségek és a tények között.
Minden részleten újra és újra végigszalad a tekintetem. Ez a lakás, és a tárgyak fogják elmondani ki voltam és ki vagyok.
Semmire sem emlékszem. Ebben az egész házban nincs egyetlen tárgy sem, ami ismerős lenne. Még az a fénykép sem a polcon, ami engem és egy tízéves forma kislányt ábrázol. A szélére az van írva; „Ravintól”. Fogalmam sincs, hol és mikor készült, pedig valahonnan ismerős ez a név. Valahol már találkoztam vele, talán a kis üdvözlőkártyán az óriásmacin. Igen… Mégsem emlékszem egyetlen epizódra sem. Mintha teljesen üres lenne a fejem.
Behunyom a szemem, és megpróbálok felidézni magamban valamit. Bármit.
Hogy mi történt egy hete. Milyen lehetett az utolsó napom. Az utolsó éjszakám. Semmi.
Ellököm magam a pulttól. Végigjárom a lakást, lassan, benyitok mindenhova. Szobáról szobára sétálok. Akár egy árnyék, egy kísértet, meg-megérintve az ujjaim hegyével a falakat, a bútorokat, az utamba kerülő tárgyakat, a gitárjaimat anélkül, hogy bármit is megfognék.
Hogyan jutottam ide? – teszem fel magamnak újra és újra a kérdést, miközben elnézem a függönyöket, a színes szőnyegeket, a bútorszövetek mintáit, a polcokon díszelgő kütyüket. Megpróbálom meggyőzni magam, hogy mindez az enyém. Az egész lakás, és minden, ami benne van. Ez az otthonom; ez az életem. Még sincs semmi közöm mindehhez. Ez nem én vagyok. A hálószobámban kinyitom a szekrényt. Tele van ruhákkal, zömével feketékkel. Katonás rendben sorakoznak a fogasokon. Ruhák, melyeket sose láttam. Akár egy másik nő levetett álcái. Egy nőé, akit nem ismerek. Az ő lakásában ténfergek céltalanul, az ő szappanával és samponjával fürdök majd. Mindez valaki másé, aki itt rejtőzködik valahol, akár egy kísértet. Láthatatlanul, megfoghatatlanul.
Megannyi kérdés tódul szemlélődésem közepette az elmémbe: Kik a szüleim? Van testvérem? Ha van családom, ők hol lehetnek? Ha van… És ha nincs? Miért nem jöttek be a kórházba meglátogatni?
Megpróbáltam felidézni az emlékezetemben a családomat. De hiába. Nem láttam semmit. Megint csak a feneketlen mélységet, az emlékeimet elnyelő szakadékot, az évek helyén tátongó űrt.
Valóban ebből állna az életem? - hasít belém újra a gondolat. Ennyi volnék? Amit a lakás láttat velem? Majd a laptopom talán felfejti a múltam elfeledett rétegeit. Már csak abban reménykedem, hogy nem voltam olyan hülye, hogy jelszóval védjem le. Egyelőre mindegy is, nem akarok hozzányúlni.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Csüt. Feb. 09, 2017 3:47 pm


NJK – Dominic Yates, testőr




A lakásfelfedező túra után visszatérek a konyhába a pulthoz. Jó kis hely, és szeretem felvenni ezt a támaszkodós pózt. Vagyis… A testem szereti. Fura dolog ez, de ahogy észrevettem magamon, a testem az egyetlen, ami nem vezet meg, és amiben bízhatok. A legbölcsebb, ha követem a jelzéseit.
Egyre ugyanaz a gondolat motoszkál az agyamban.
Vajon mi lehet a családommal?
Hirtelen szöget üt valami a fejembe; a telefonom. És a rajta szereplő névlista. Talán találok valakit a rokonaim, vagy a legközelebbi barátaim közül.
Reflexszerűen nyúlok a nadrágzsebemhez és tapogatom meg, de persze a mobil nincs nálam.
Talán a dzsekimben lesz…
Odamasírozok a kanapé támlájára dobott bőrkabáthoz, és ép kezemmel jó alaposan végigtapperolom. Bele is akadnak az ujjaim a ketyerébe. Vadul kalapáló szívvel kapom elő. A telefon állapota nyomban le is hűti a fellángoló kedélyeket: a kijelzője nem csak vaksötét, de jókora repedés húzódik rajta keresztben.
- A francba… – szisszenek föl az orrom alatt. Nyilvánvaló, hogy a balesetem közben sérülhetett meg ez is. Bár… Ettől a karcolástól függetlenül még működhet. Egy hétig feküdtem a kórházban, ez idő alatt bőven lemerülhetett.
TÖLTŐ KELL!
Felkapom a pillantásomat, a szemem máris szkenneli a lehetséges helyeket, ahol egy töltő lapulhat.
Hálószoba!
Irány be, és nekiesek az éjjeliszekrény fiókjainak. Kapkodva rántom ki a legfelsőt. Rohadt nagy mázlim van! Megtalálom pont abban. Kiveszem, és ahogy bámulom, újabb problémával szembesülök; adott a töltő, meg a telefon, de nekem csak egy kezem van…
- Faszom…
Látom, hogy a konnektor a kis szekrény mellett fehérlik. Az agyam lázasan dolgozik a megoldáson, miként legózzam össze ezeket itt előttem.
Leteszem a seggem a padlóra a konnektorral szemben, és a telefonomat a két talpam közé veszem, mint a majmok, hogy megtartsam. Ha valaki látná mit művelek… Vele röhögnék.
A töltő USB-jét ilyformán nyomom bele a telómba, és amikor ezzel megvagyok, sűrűn elmormogott „Csakműködjlécci,csakműködjlécci!”-k közepette passzintom a konnektorba a töltő másik végét.
A mobilok istenei kegyesek hozzám; a kijelző kéken felvilágít, és megjelenik rajta a feszültség alatt lévő töltő jele egy rövid szöveggel, „Charging”.
Nagy kő esik le a szívemről. Még működik. Na, igen…
De hogy a tökömbe kapcsolom én ezt be? - az arcom elsötétül, ahogy a válasz megérkezik bennem.
- Az a PIN-kódos jó KÁ anyád… – dünnyögöm méltatlankodva. Mekkora mák, hogy egyedül vagyok, és nincs itt velem senki, még Dominic sem. Kedvemre kurvaanyádozhatok. Mert jól esik! Én így vezetem le a feszkót.
Én a szekrény tetejére suvasztanám el az ilyen-olyan dobozokat, amikben olyasmit tárolok, amire szükségem lehet.
Felkelek a padlóról, és lábujjhegyre ágaskodva kutakodom a tekintetemmel. Észre is veszem a kis dobozt, rajta a telefonom képével.
- Bingó!
Jah, de hogy érem el?
Puff! Kell egy puff!
A szobámban van is egy, úgyhogy odacimbálom a szekrény elé, és óvatosan ügyeskedve felmászok rá. Baszod, úgy tapadok a szekrény oldalára, mint Pókember a tűzfalra, csakhogy levadásszam azt a nyűves dobozt.
Megkaparintom, majd fél kézzel magasra tartva lépek le a talajra.
Alig érek földet, és vágom le az ágyra a dobozt, úgy tépem föl a fedelét, mint ahogy a hülyegyerekek esnek a karácsonyi csomagnak.
A papírok közül kiesik a kis plasztikkártya, ami elárulja nekem a PIN-t. 1408.
Ennél boldogabb nem lehetnék. Visszatérek a kütyühöz, bekapcsolom, és már sikít is a kódért. Bepötyögöm.
Újabb fohászkodást nyomok le. Nem hiába.
Elégedetten lélegzek fel, amint beüzemel a mobil. Most már szabadon kalózkodhatok a névjegyzékben. Kalózkodhatnééék… Ha nem csöngene a kapucsengő.
- Bakker, Dominic! – róla meg is feledkeztem.
Ahogy tőlem telik, trappolok a hang irányába, vissza az előszobába. Némileg hezitálok a gombok előtt, jobbnak látom megkérdezni, hogy „Ki az?”, mielőtt bárkit beengednék. Valóban Dominic az, közlöm vele, hogy 2. emelet 4-es ajtó, és már nyomom is a gombot.
Egy perc mire felér. Az ajtó mögött várom, a kukucskálón leskelődök kifelé, mikor jön. Amint meglátom, egy hozzáfűzött „Bújj be!”- vel tárom ki előtte az ajtót. Ő belép a lakásba.
Két nagy, telepakolt szatyrot szorongat a jobb markában. Izmos karjával feltűnően könnyedén tartja őket.
- Kösz. – mosolyodom rá hálásan.
- Hová pakoljam ezeket? – tudakolja, én pedig bevezetem a konyhába. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy miközben befelé haladunk, ö felméri a terepet.
A konyhában, ahogy kirámolja a kaját a pultra, oldalvást rám néz.
- A barátod már el is ment? – kérdi. Gyanús a hangszíne. Szigorú. Majdhogynem feddő. De ez nem nekem szól.
- Sürgős dolga akadt. – felelem röviden. Most mit magyarázkodjak? Ville besokallt tőlem, oszt lelécelt, csak úgy porzott utána az út.
- Igazán megvárhatta volna, míg visszaérek, hogy ne maradj egyedül. – búgja Dominic.
Ville emlegetésére eszembe jut, hogy őt is érte veszteség, közel ugyanaz, mint engem. És neki is napról napra szembe kell néznie vele, el kell viselnie anélkül, hogy megbeszélhette volna velem, hogy hozzám fordulhatott volna segítségért.
Megvonom a vállam.
- Nem történt semmi. Elég hamar megfordultál.
- Siettem, ahogy tudtam. Remélem sikerült olyan kajákat választanom, amiket szeretsz. – mosolyog szélesen a szemembe.
Asszem tök jól elleszünk Mr. Kékszeművel mi ketten. Höhöhö.
- Kösz, hogy bevásároltál. De legközelebb házhoz hozatjuk. – magyarázom vigyorogva. - Elég hülyén érzem magam amiatt, hogy testőrnek szerződtél mellém, erre Grid még a házvezetést és az ápolást is a nyakadba sózza.
- Ne foglalkozz vele…
- Óóó! – rikkantok Dominic szavába örömittasan, amint meglátom a kezében a paradicsomszószos üveget. - Spagetti???
- Megfelel vacsira? Gondoltam, ezt biztosan szereted. Az nem ember, aki nem. – kacsint rám.
- Amióta magamhoz tértem, még nem ettem, de határozottan úgy érzem, hogy imádom.
- Ez már fél gyógyulás.
Neeem… Te vagy rám gyógyhatással. Királyság, hogy az orvos téged írt fel. Ehhe-ehhe.
A zúzódások még ott vetítenek a képemen, szóval azok legalább elfedik a félhülye arckifejezéseimet.
- Öhm… Majdnem elfelejtettem; érezd otthon magad, nyugodtan használj bármit, amire szükséged van. De ne kérdezd, hogy mi hol van, mert sok mindenről még én sem tudom hol lehet.
- Rendben, és kösz. – Dominic kedves mosolya örökös vendégként trónol borostás arcán.
- A szobádat és a fürdőt viszont már megtaláltam. Szívesen megmutatom, ha ráérsz. – magyarázom.
Dominic bólint, és miután elrámoltuk a kaját, körbevezetem a lakásban.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Pént. Feb. 10, 2017 1:45 pm


NJK – Esther néni




Dom haláli jó fej. Emellett isteni spagettit főz. Mind az 5 szabad ujjamat megnyaltam utána. Most a nappaliban tévézik. Azt mondta, hogy ebben a lakásban csak néhány napot tölthetek, mivel a szemfüles rajongók hamar kiszúrják, ha mozgás van; észre fogják venni, hogy estére be vannak húzva a sötétítő függönyök, a rajtuk átszűrődő fényről nem is beszélve, és onnantól tuti zaklatni fognak.
Vacsora után elvonulok a szobámba, hogy magam legyek. Az ágyamon heverészek és a mobilom nyomkodom. Egy csomó aggódó SMS-t kaptam egy bizonyos Esther nénikémtől, míg a kórházban haldokoltam. Illene válaszolnom neki, hisz nem hallott felőlem már rég. A telefonszámával szemezek. Fel kéne hívnom.
Hezitálok. Végül tárcsázok, és a készüléket a fülemhez emelem.
Kicsöng.
Nem azonnal, de valaki felveszi.
- Szia, October! – akárki is ez az Esther néni, egyszerre meglepett, izgatott és aggódó. Hallom rajta.
Nem válaszolok. Képtelen vagyok. Bepánikoltam. De ő nem adja fel.
- Octikám, te vagy?... Halló! Ott vagy még?biztosan ő Esther nénikém…. Kizárt, hogy más vette fel.
A becenevem ugyanolyan idegenül hangzik, mint legelső alkalommal a keresztnevem. Úgy érzem, mintha minden szilárd talaj, amit eddig sikerült kitapogatnom, egyik pillanatról a másikra ki akarna csúszni a lábam alól. Mintha egy ingovány kellős közepén állnék, viszont a hangja alapján baromi kedves nő lehet.
- Szia… Esther néni. – találom meg nagy nehezen a hangom. Rekedt, és remeg. Nehézkesen jönnek a szavak is. - Láttam… Láttam, hogy kerestél, és gondoltam felhívlak, hogy lejelentkezzem. – magyarázom bizonytalanul. Lövésem sincs mit mondhatnék.
- Hála az égnek, hogy jobban vagy! Nagyon aggódtam érted, majd megbolondultam. A menedzsered felhívott, és tömören elmondta mi történt.
- Grid… – nyögöm sóhajtva. Nem néztem ki belőle, hogy értesít bárkit a rokonságomból. - Akkor tudod, hogy… nem emlékszem semmire.
Hatalmas sóhaj érkezik odaátról.
- Igen kicsim, tudom… De legalább hallom a hangodat. Mondd… azért ugye jól vagy?
- Aránylag. A karom a gipsz alatt rohadtul viszket. – vigyorodom el kényszeredetten. - Szóval ne aggódj miattam. Felesleges.
- Mondd, kincsem, van, aki gondodat viselje?
- Igen. Van egy testőröm, Dominic, szerintem kedvelnéd. Főzött vacsorát, aztán még el is mosogatott. – kuncogok halkan a készülékbe, igyekszem oldani az éterben érződő feszültséget.
- Na és mi van Ville-vel? Ő hogy viseli a történteket? Rá sem emlékszel? – kérdezi óvatos hanglejtéssel a nénikém.
Akkor ezek szerint már a tengeren túlra, hozzá is eljutott a szerelmi történetünk. Vajon mennyit tudhat kettőnkről? Lehet, hogy mindent.
- Grid mást nem mesélt a baleseten kívül? – puhatolózom.
- Nem. Mit kellett volna?
Hát persze! Miért is köpne a babáról bárkinek, ha szerinte eleve halott? A görény!
- Van itt… még valami… Kiderült, hogy terhes vagyok. – szuszakolom ki magamból egyetlen lélegzettel. Ha nem is emlékszem Esther nénikémre, úgy érzem elég közel állunk egymáshoz ahhoz, hogy ilyesmit bátran megoszthassak vele.
- …… Óh! Hát ez… ez igazán… Remek! Csodálatos hír, kincsem! Ezzel most jól megleptél. – neveti el a végét. A döbbenettől ő is alig jut szóhoz, de az örömét valahol őszintének érzem. – Gratulálok! Tényleg!
- Köszi… Amúgy… Ville-re sem emlékszem. Egyáltalán nem rémlik, hogy jártunk volna. – vallom be. Elég lehangoló erről beszélgetni, és megint belegondolni.
- Elmondtad neki?
- Igen, el. – sóhajtom. - Ahogy azt is, hogy én meg szeretném tartani.
- Istenkém! – sírja el magát a nénikém. – Ez annyira szép! …. Jaj, ne-ne haragudj! – szipogja, erőt próbál venni magán. - Nem akarok bőgni, de annyira örülök neked! Ville mit szólt, hogy apuka lesz?
Hálás vagyok, amiért abbahagyta a bömbizést, mert félek, ha tovább itatja az egereket, átragad rám is.
- Hát… Nagyon úgy tűnik, hogy az egyedülálló anyák sorait fogom gyarapítani. Már egészen megbarátkoztam a gondolattal. – mondom egy fájdalmas sóhajjal.
- Óh, sajnálom, édesem! Meg fogjuk oldani, oké? Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Mindenben melletted állok, és együtt túlvészeljük ezt az időszakot is.
- Fogalmad sincs róla… mondom remegő ajkakkal, a torkom összeszorul, közel a sírás. - …mennyire egyedül érzem magam.  - képtelen vagyok tovább magamban tartani, kieresztem a gőzt, és a könnyek patakozni kezdenek a szemem sarkából. - Ville nem kér belőlem, sem a gyerekből, és még az a köcsög Grid is azt akarja, hogy elvetessem. Alig tértem észhez a kómából, amnéziásan, az a faszkalap bejött hozzám és közölte, jobb lenne mielőbb elintézni a gyerekemet… Nem is tudom melyikőjüket utálom jobban; Ville-t, aki valószínűleg segg részegen fetreng a hányásában, hanem betépve kurvázik valahol, vagy azt az akasztani való pénzéhes dögöt… De ha Ville tíz év múlva meggondolná magát, feltéve ha él addig, hogy mégis csak megnézné a kölykét, az biztos, hogy nem engedem a gyerekem közelébe. Most sincs egy ilyen emberre szükségem, és később sem lesz…. Talán… Talán jobb is, hogy minden emlékem elveszett róla, így könnyebb elviselni, ha végre kinyögi, hogy részéről vége. Úgysem érzek semmit iránta. – fakadok ki ingerülten, szabadon áradó sírás közepette. Valamit tudhat ez az Esther nagynéni, hogy még így látatlanban, ismeretlenül is megnyílok neki.
- Figyelj, kincsem… Megértem, hogy dühös vagy…
- Az nem kifejezés! – hörrenek föl a könnyeimet nyelve.
- Felejtsd el Ville-t és azt a szarrágó menedzseredet. Most TE vagy a legfontosabb, az, hogy meggyógyulj. Az első géppel, amivel tudok, Vegasba utazok, rendben? Elintézek néhány dolgot itthon, és már repülök is hozzád. Majd én vigyázok rád.
- Köszönöm, Esther néni, aranyos vagy, de nem szükséges… Inkább… én megyek haza Helsinkibe. Jót fog tenni. A tököm úgyis tele van itt mindennel. – dünnyögöm.
- Elfelejted, hogy én is főnővér vagyok… Ilyen állapotban ne merj nekem gépre ülni. Hallod? Előbb erősödj meg. Adj magadnak egy hetet, de inkább kettőt. Aztán együtt hazajövünk Helsinkibe. Okés? Megbeszéltük?
- Igen… – egyezek bele sóhajtva. - Kösz, Esther néni, hogy meghallgattál. Már ezzel borzasztóan sokat segítettél.
Hallom, ahogy erre lágyan elmosolyodik a vonal másik végén.
- Ez csak természetes, kincsem. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és hiányzol.
Még mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól, és letettük volna a telefont, még gyors rákérdeztem, hogy mi van a szüleimmel, de Esther néni azt mondta, nem akar leterhelni ennyi mindennel egyszerre, de felhív holnap is és folytatjuk a beszélgetést ott, ahol abbahagytuk.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Vas. Feb. 12, 2017 12:31 pm

2. nap otthon
Rémálom az Elm utcában

Elég zsibbadtan ébredek. Rá kell jöjjek, hogy még csak le sem cseréltem pizsamára a tegnapi ruhámat. Azonmód vagyok öltözve, ahogy hazajöttem a kórházból. Az elmúlt éjszakára viszont emlékszem; Esther nénikémmel beszélgettem, kiöntöttem neki a lelkem, és miután elbúcsúztunk egymástól, sírva aludtam el.
Valamelyest már megbékéltem a lakással. A szobában sötét van és csend. A fekete plafont bámulom. Úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki valamiért nem megy iskolába, és a szülei otthon hagyták egyedül. De aztán beugrik, hogy nem vagyok egyedül, itt van Dominic is. Ez megnyugtat.
Azok után, amit álmodtam, főleg örülök a jelenlétének. Mintha a testőröm el tudná űzni a rémálmomból kiszökött démonokat.
Iszonyatos álmom volt.
Behunyom a szemem. Úgy érzem, mintha lebegnék. Sodródnék egy árral. Minden fogódzó nélkül. Vakon, tehetetlenül, és megint ott lebegtek előttem az álombéli képek, hol élesen, hol halványan, elmosódva. Nem tudom, mit kezdjek velük. Mit jelentenek. Vagyis de, részben. De fogalmam nincs miért tartoznak össze.
Lassan megfogalmazódik bennem egy gondolat: Lehet, hogy ez nem is álom, hanem egy felbukkanó emlék volt?
A szemhéjaim felpattannak.
Még mindig látom magam előtt azt a férfit. Drága öltönyt visel, nagydarab, az ábrázata idős és megnyúlt. A mosolya gonosz és számító, a teste körül pedig olyan harapós táncot járnak a vörös lángok, mintha maga az ördög emelkedett volna ki a pokolból. Egyre csak azt suttogja a fülembe; „Megvettelek... Eljövök érted… Megvettelek… Eljövök érted… Megvettelek… Eljövök érted…” Aztán hirtelen a semmiből megjelenik Grid, forró parázsként izzik a szeme, kiszámíthatatlan frakasvigyor feszül árnyas arcán. Valamit tart a két markában. Jobban megnézem, és akkor látom, hogy egy vérben ázó magzat az. Még él, mert mozog, ficánkol, miközben nyomorultul vinnyog. Grid meg csak röhög fölötte.
Elkap a hányinger, és nyomban kikászálódom az ágyból. Első dolgom félrerántani a sötételőfüggönyt az ablakról. Élesen hasít a reggeli napfény a szemembe. Kitárom az ablakot, oxigénre van szükségem. Mélyeket szippantok a kintről beáramló levegőből.
Néhány percet töltök el ezzel, veszett jól esik, aztán kimegyek a szobából Dominic a konyhában ténykedik, reggelit készít. A zajra mosolyogva pillant hátra a válla fölött és jó reggelt kíván. Azt mondja remélte, hogy felkelek, mert szeretne velem reggelizni. Várt ameddig tudott, de már farkas éhes. Sokáig aludtam.
Megköszönöm a kedvességét, és úgy döntök, hogy ha van tej és a kukoricapehely raktáron, akkor azt ennék. De előbb még behúzok a fürdőszobába rendbe szedni magam.
Mielőtt bedobnám a szennyeskosárba a farmernadrágom, átkutatom a zsebeit. Egy névjegykártya akad a kezembe. Dr. Nick Lane neve és elérhetősége szerepel rajta. Emlékszem, még Latifa adta a kórházban, hátha agyturkászra lenne szükségem. Ódákat zengett a fickóról. Latifa szerint sokakon segített, és ez lehet a leggyorsabb módja, hogy újra működésre bírjam a memóriámat.
Először elvetettem az ötletet, hogy Éééén? Pszichomókusnál? Asszem másodszorra is elvetem. Majd még jól megrágom ezt azért. Egyelőre nem látom szükségét.
Terepszínű szabadidőnadrágot húzok fekete trikóval. Nem egyszerű feladat. Csak kis híja volt, hogy nem sikítottam Dominic után. Ciki lett volna a javából. Még félreértené.
Miután megbeszélem a tükörképemmel, hogy olyan szarul fest, még az ördög sem mer a közelébe jönni, kimasírozok a fürdőből, aztán lehuppanok a nappaliban a kanapéra.
Netezéssel, nyomozással töltöm a napot.
Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Kedd Feb. 14, 2017 2:52 pm

Vissza az elejére Go down

Nicholas Hooks

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tanuló
Location : Vegas
Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Pént. Márc. 24, 2017 6:33 pm

Előzmények..

E-MAIL OCTOBER SOININEN CÍMÉRE:

Nem akartalak zavarni, biztos pihenned kell...

_________________

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Pént. Márc. 24, 2017 9:22 pm

Azt, hogy írj rám priviben, nem az email címemre értettem…  Shocked Facebook-on is megtette volna.
Honnan szerezted meg a mailem?


_________________
Vissza az elejére Go down

Nicholas Hooks

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tanuló
Location : Vegas
Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Pént. Márc. 24, 2017 9:36 pm

Zseni vagyok! What a Face

_________________

Vissza az elejére Go down

Nicholas Hooks

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tanuló
Location : Vegas
Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Pént. Márc. 24, 2017 9:38 pm

És vigyázok Rád... Wink

_________________

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Pént. Márc. 24, 2017 9:48 pm

Oké, Zsenikém, kedves, hogy felcsaptál őrangyalnak, de áruld már el légy szíves, mi bajod a menedzserünkkel? Ha jól értettem összefüggésbe hoztad a balesetemmel. Mégis mi köze lenne hozzá?

_________________
Vissza az elejére Go down

Nicholas Hooks

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tanuló
Location : Vegas
Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Hétf. Márc. 27, 2017 4:49 pm

Cain volt az aki belehajszolt ebbe az egészbe...  angry
Láttam!!!  angry


_________________

Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 1004

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Hétf. Márc. 27, 2017 5:49 pm

Oké… Tegyük fel, hogy hiszek Neked.
Pontosan mit láttál? Elmondod?


_________________
Vissza az elejére Go down

Nicholas Hooks

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : tanuló
Location : Vegas
Posts : 19

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   Hétf. Márc. 27, 2017 6:51 pm

*hosszú szünet, csak órák után érkező válasz*

Azt láttam ahogy bánik veled.
Feldühített... Sad

_________________

Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Tell the wolves I'm home   

Vissza az elejére Go down
 

Tell the wolves I'm home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-