HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Danny & Danielle - LA útjain
by Danielle C. Portland Yesterday at 10:15 pm

» Dunno ~ penthouse
by Amy Lynn Cooper Yesterday at 8:06 pm

» Meglepetés(vendég)-visszavág..
by October Soininen Yesterday at 5:11 pm

» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
by Nevil Turner Yesterday at 12:22 am

» Ki itt belépsz, józanul nem távozhatsz
by Conor Christian Jensen Yesterday at 12:12 am

» Pozitív végkifejlet
by Grace Reed Csüt. Jan. 18, 2018 11:31 pm

» The Falcon - Bird and Conor ll Effyx Tate x Conor - úton hazafelé...
by Conor Christian Jensen Csüt. Jan. 18, 2018 10:37 pm

» Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva
by Berenice Rivers Szer. Jan. 17, 2018 4:00 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Vincent Morris Belvedere
 
Amy Lynn Cooper
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Műsoron a kávé

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 153

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    Szer. Dec. 13, 2017 8:00 pm


Tyler& Sapphire



* Hogy őszinte legyek, igazából fel sem fogom, hogy ami történik az miért történik, másrészt milyen hátránnyal járhat a jövőben rám nézve. S legyünk még egyszer őszinték, minden szerénységgel karöltve; nem vagyok az a szürke kis egér akin átnéz az ember akkor is ha teszem azt engem keres. Pláne nem rubinvörös kabátban, ami úgy világít a labortisztaságú fehérséggel dominált zöldben, mint oda nem illő vércseppek a vajas kenyéren. A fekete hajammal együtt abszolút kontrasztja vagyok a fehérhajúnak és vagyunk olyan közel egymáshoz, hogy ez mindenkinek feltűnjön. Vegyük hozzá az idült vigyort az arcomon, a kabátom alatt matató kezet, a röhögőgörccsel küzdő két mentőst. A vakuk villanásai csak a szemeimet bántják, de más hátrány nem jut eszembe, sem címlap, sem kínos kérdések, nem úgy a partneremnek. Nos, ő talán küzd ezekkel a dolgokkal a fejében, de momentán csak annyi látszik, hogy valamit nagyon keres a kabátom alatt, az arcára ülő feszült és izgatott vonások árulkodóak. *-Mit keres?...ne csikizzen…ótejóég!*Nevetve és kíváncsian nézek a keze után, a nyomakodók közelebb tolakodnak, a vakuk épphogy nem érnek be abba a sötét lyukba amit a kabátom takar.* -Sicc innen!*Legyintem orron az egyik fotóst olyan hangsúllyal ejtve ki a szavakat, mintha csak azt mondanám: Ez az enyém, nem adom! Tyler ajánlatot tesz és én nem kiáltok rendőrért szexuális zaklatás címén.* -Cincáljam ki? Minek dugta be? *Néhány decibellel hangosabban kérdezek mint ő, de ez csak az értetlenség miatt van.* -Oké, egy kávéért kiengedem, de habos legyen és tejszínes!*A végszó után konkrétan magam alá nyúlok, picit megemelem a fenekem és kihúzom Tyler kezét. A rövid de tartalmas párbeszédünk alatt, a kattanások rekordot döntenek, a mentősök már a röhögéstől nem jutnak előre, hiszen a térdek rogynak, úgy pedig nem lehet járni. Elakadunk a bejárat és a nővérpult között. Az egy négyzetméterre jutó fotósok száma megszaporodik, mintha osztódással tennék ezt. Nem kérdés, hogy rapid gyorsan klónozzák magukat és a villanó eszközöket. Tyler keze kiszabadul, de hiába. Eddig nem izgatott különösebben a szájából lógó cigaretta, Deadmannél már megszoktam, hogy a bűzös készség anélkül is idegeket nyugtat, hogy égne. Ám amint meglátom az öngyújtót, csak egy pillanatig hezitálok, hogy melyiket verjem ki a kezéből. Mivel nem tántorított el a Tic-tacot is megkívánó csók, ismétlésre ösztönöz a korai emlék, és a cigarettát söpröm ki a szájából, vagy legalábbis megpróbálkozom az akcióval. Mindezt roppant jókedvűen és vigyorogva teszem, és ha szabaddá válik az út a szájhoz, akkor rátapadok mint matrica a szekrényajtóra.*







_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    Kedd Dec. 26, 2017 7:15 pm

Azon már én is elmosolyodok a magam fanyar féloldalas stílusába, ami a fejem felett csendül kitörve a nőből. Nem vagyok jól... Ez teljesen evidens. Sharonnak teljesen igaza volt a vonal túlvégén, most kéne egy vodka. Csakhogy az én kemény drogokhoz szokott túlhajszolt életvitelem merőben máshogy engedi ezt a rosszullétet felszínre törni, mint egynémely normális emberben az ilyesmi képes megnyílvánulni. Túl józannak érzem magam, és a tehetetlenség, ami gyötör felerészt agressziót, felerészt a menekülési ösztönt célozza.
- Ne méltatlankodjon, nem áll jól magának! - cöccentek válaszul, miközben egy elégedett sóhajjal veszem, hogy a leszíjazott kezem kiszabadul, és elképesztő fájdalmasan kezd lüktetni a karom, ahogy mozdítom. Azt már csak a külső szemlélők érzékelik, hogy a bevérzett vénát jobbomon egy masszív heroinista is megirigyelné, ez már valami olyan kis nüansznyi momentum, amit majd csak a reggeli sajtó és három kávé után fogok felfogni...
A második cigaretta megússza a teleobjektív vagdalkozását, és ott marad ahova szánom. Centikre van az öngyújtó, mikor orrba ver a felismerés - és a lány koordinálatlan mozdulata - hogy megint elvesztettem egy csatát a nikotinsokkért küzdve.
Az újabb trágár nyilatkozattól pedig megkíméli a karrierem a mozdulat, amivel belém fojtódik a cirkalmas szitkom.
Az elcseszett életemnek van egy csipet kis szekciója, ami a maga bizarr módján egész jól működik. Ilyen a gyors reakciókészség. Ez utóbbi menti meg valahol a helyzetet...
Készséggel viszonozom a váratlan nyalakodást, hirtelenjében nem is értve, mitől látok csillagokat egy ilyen untig ismerős mozdulattól a csukott szemhéjamon át is. Aztán valahol fél úton a sötét tincsek közé szántva ujjaimmal, tudatába kerülök annak, hogy a tömeg egyre teátrálisabb morajlása a vakukkal karöltve generálja a tűzijátékot. Mégsem megy olyan könnyen elszakadni attól az ostoba vággyal fűszerezett édes csóktól. Túl hívogató az a langymeleg illúzió, ami a káoszba utat kepeszt magának, és valahol itt szakad el a cérna a lány ajkai közé nyögve.
Elengedem a mai napot... Végérvényesen.
Amikor pedig nagy nehézségek árán, de a levegőért küzdve skkerül elszakadni a csókból, a gunyoros félmosoly visszaköltözik a szám szélére.
- Kiállhatatlan perszóna! - fújtatok fel. - Jöjjön, igyunk egy kibaszott lattét, mert mégegy cigarettától megfoszt, és magán vezetem le a stresszt! - csapok a lány fenekére noszogatásul, és halálosan komolyan gondolom itt, a kibaszott sajtóvihar kellős közepén, hogy ha leszáll rólam, akkor nekiindulunk ez első kávézónak. Ebben cseppet sem zavar, hogy a riporterek, a kórház teljes személyzete körülöttünk kissebb csatát vív... Az én szememben ez megközelíti a szokásos péntek esték átlagos alaphangulatát. Az egyetlen furcsa, hogy még mindig háborog a gyomrom, remeg a kezem, nem tökéletes a hajam, és korán van...
De hát, nem minden nap tökéletes...

_________________
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 153

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    Kedd Jan. 02, 2018 4:58 pm


Tyler& Sapphire



* Ami most történik velünk, vagy nézzük a kezdetek óta mikor megpróbáltunk hozzájutni a reggeli-délelőtti kávéadagunkhoz, azt a legfantáziadúsabb sci-fi író sem tudta volna jobban megírni. Kizárt, hogy bárkinek is ilyesmi eszébe jutott volna, vagy fog az elkövetkezendő száz évben. Viszont a mi történetünket megírhatja, tutira kasszasiker lenne, a közönség pedig az oldalát fogná a folyamatos röhögés miatt. Én fel sem fogom, csak zajlik magától, és iszonyú jól szórakozom. A droghoz nem szokott szervezetem egész jól tolerálja a hirtelen kapott nagy dózis fájdalomcsillapítót, tekintve, hogy nem vágott fejbe úgy, hogy ne legyek magamnál. A legjobb rum sem képes ennyire tiszta bódultságot okozni, noha Tyler feje kissé megnyúlt és a szemeit is olyan nagynak látom mint egy manga figuráé, a kedvem a tetőfokára hágott. Én élvezem a csillogást – vakuvillanások – a zsezsgést – a nagy tolongó tömeget – és a harsány hahotázást – a mentősök nem tudják abbahagyni, mivel egészen közelről hallanak minden szót. *-Na és mi áll jól nekem?*Kérdezem midőn épp a kezemmel próbálom kihalászni az övét kettőnk közül, vagy valahonnan alólam. A hülye is félreértené ha értené a viccet és rá is teszek egy lapáttal ahogy a szemöldököm ugráltatom sejtelmesen. A kéz kiszabadul, sajnos azonban olyan akcióra készül ami nekem nem fog tetszeni, így gyorsan hidegre teszem a jobb létre hívatott bűzrudat, melegre pedig Tyler száját. Játszi könnyedséggel kergetem a nyelvét az enyémmel, valahonnan még tapsot is hallok és erős késztetést érzek arra, hogy mosolyogva meghajoljak. Semmi nem ronthatja el a kedvemet, még a szervezetemből lassan kiürülő bódulat hiánya sem. Megjátszott felháborodás tolakszik ki az ajkaim közül a távolodó csók után.* -Pedig eddig egész jól kiállt.*Szövöm tovább a szójátékot, majd sikkantok is egyet midőn a keze a fenekemra csap.* -Igyunk lattét. Hogy vezeti le?*Érdeklődöm kíváncsian, de nem mutatok hajlandóságot arra, hogy lemásszak róla. Hozzáhajolok, cinkosan súgom a fülébe.* -Meg akar szöktetni Rómeó?*Belemélyesztem a fogaimat az ajkammal kokettáló fülcimpába. Lemászni róla elméletben rohadt könnyű, de próbálja ezt meg valaki úgy, hogy van benne egy löket bódító fájdalomcsillapító és guruló hordágyon van ahonnan nem ér le a lába, ráadásul az ágy mozog, mert guruló, van négy kereke és egyik sem arra megy amerre kellene, hiszen a tologató személyzet sincs a helyzet magaslatán. Az ilyen akadályokat nagy mértékben csökkenti a jelen állapotom és próbálkozom. Belekapaszkodok Tyler ruhájába – ing, póló – leengedem az egyik lábam és….természetesen elvesztem az egyensúlyomat. Magammal rántom ha nem készült fel, talán ott folytathatjuk ahol abbahagytuk, csak a padlón. Onnan könnyebb felállni. Vagy megfog és átsegít a kezdeti lendület hiányán.*







_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    Kedd Jan. 02, 2018 7:50 pm

Még hogy mi áll jól? Gúnyosan megszalad az egyik szemöldököm, ezzel a magam részéről evidenssé téve, hogy ha erre komolyan választ adnék, azzal minden irónikus poénját lecsapnám ennek a bohózatnak, amibe megrekedtem, és sokan csak 'élet' címkével illetnék.
- Meg hát' - válaszolok ugyan olyan félreérthető tónusban a lányszöktetési vádakra nyíltan, és egyetlen pillanatra nagyon kellemetlen deja vu töröl arcon.
Megelevenedik a lefigymáló félmosoly, amivel unokabátyám karbafont kezekkel megtámasztotta az ajtófélfát, még talán a közönség zúgását is hallani vélem - vagy a riporterek hadát? Azon az untig ismerős hangon pedig egyetlen jól ismert vontatott kijelentés dereng fel a fejembe: - Tudod Tyler, ezt még mindig adrenalin függésnek hívják...
Kiráz a hideg, és igen kényes bizsergés fog el ágyék tájékon, mikor a lány ajkai tovább szuggerálnak a fülcimpámon. Egynémely józanabb pillanatomban elkacérkodnék a gondolattal, hogy a született rocksztáromnak - sok más ostoba agymenése közben - egyébként akadtak helyes meglátásai, mint például erre a szituációra vonatkozóan valószínű most is csak kiismerhetetlen pillantással ennyit vetne ide fél vállról, természetesen az után, hogy már rég eltörte volna valamelyik riporter orrát... De mielőtt teljesen sikerülne beletapicskolnom a letargikus víziómba, a világ gépezete újra csikorogva mozgásba lendül.
Az ingem hamarabb adja meg magát egy reccsenéssel, mint én az új keletű káoszban, de mindig is sodródtam az árral. Most is megteszem, így csak azért nem rántom még a hordágyat is a saját fejünkre, mert a mentőápolóknak még sikerül elkapni. A jó szerencse, és a helyzetfelismerés - azaz Fortuna egyértelműen - megsegít abban, hogy csodával határos módon ne landoljak a lány kényesebb részeibe támaszkodva. Nem hiába, a részegeket és a drogosokat mindig megsegíti a kozmikus gondviselés... Technikailag mindkét kasztba teljes lélekkel beleférek, így dupla mázli, hordányi őrangyal...
Attól azonban már semmi sem ment meg, hogy a lány fölé kerekedve ne váljon nyílvánvalóvá a csípőjének feszülő merevedésem.
- Ha meg mer szólalni... Esküszöm, hogy megfojtom... - sziszegem halkan, amikor sikerül felkönyökölnöm a dekoltázsból - ami szintén nem sokat segít a helyzeten. Bár a fejünktől centikre taposó ripoterek közt csekély az esélye annak, hogy pont a csevejünkre figyelnének. Azért fakasszemet nézek jelentősségteljes pillantással, de mielőtt nyithatná a száját, elejébe megyek a gondolatnak. Elsőre a kezem moccan, hogy inkább betapasszam a közléskényszeres ajkakat.
- Most, hogy sikeresen lediplomázott a gondolatolvasó mesterkurzuson azzal kapcsolatban mit és hova vezetnék le... - rúgom arrébb a mögöttem kényes közelségen ügyködő alakot, de csak a szitkozódásból jövök rá, hogy valamelyik mentős igyekszik menteni a menthetetlent...
- Szívesen meghívom előtte egy kávéra - teszem hozzá a magam természetes könnyedségével.
- Vagy helyette... - javítok inkább megszokásból, semmint bármifajta belső erkölcsi vagy etikai kényszerből.

_________________
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 153

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    Hétf. Jan. 08, 2018 5:03 pm


Tyler& Sapphire



*A kérdésemre nincs más válasz, csak egy. Meg is kapom, csak éppenséggel nem fennhangon, Tyler szemöldöke – az az egy ami még mozog – beszédesebb minden szónál. Nagy a kísértés, hogy kézzel foghatóan is meggyőződjek a valóságról, de végül nem teszem. Túl sokan vagyunk, lőttek az intim magánynak. Ráadásul Tyler mindenkivel megosztja a fülébe suttogott kérdésre a választ, így hát tök mindegy mi is volt a lényeg, a tömeggel bélelt váróban mindenki egyre gondol. Másra. Elégedett mosolyok csapnak át nevetésbe, tovább kattintgatnak. Tényleg?! Nem unják még? Hány képet lőhettek el rólunk és még tudunk újat mutatni? Nem kellene egymás hegyén-hátán tülekedve a kijárat felé hullámzani, hogy mielőbb leadják a sztorit? Hogy elsőként? Vagy olyan jó kis műsort nyújtunk, hogy jegyet vettek a folytatásra? Ha magamhoz térek, úgy holnap délelőtt tájékán és meglátom magam valamelyik általam nem igazán preferált újság címoldalán, valószínűleg heveny szívrohamot hozok az újságosra a sikolyommal, netán már előbb megtudom milyen híresség lettem, ha a szomszéd néni kivételesen nem az aktuális szappanoperát akarja velem megvitatni – amit nem nézek – hanem azt, hogy miért nem szóltam neki, hogy címlaplány leszek. Mert korábban kel, nem lehet megelőzni, akkor sem ha nem fekszem le. Jelenleg kisebb gondom is nagyobb annál mit szól Mrs. Daisy, újabb botrányt kavarok és igen, tudunk újat mutatni midőn lerántom magammal „bajtársamat” és az ingét. Elhúzom a számat a reccsenő hangra, de ez csak ösztönből megy, nem mintha sajnálnám, ő persze gondolom annál inkább. Drága darab volt a tapintásából ítélve. Noha nem lesz teljes a becsapódás – lásd: egyetlen testrészem sem sérül – azért kerül olyan közel hozzám, hogy különbséget tudjak tenni kapukulcs és a bájaim iránt szárba szökkenő testrész között. Határozottan az utóbbival kerülök kapcsolatba. Mielőtt elhangzana a figyelmeztetés, szemöldökeim íve magasba ugrik, ajkaim elégedett mosolyba, már venném a levegőt, hogy szóljak, mikor elér a verbális tettlegesség. Nem fenyegetés hanem ígéret, de kit érdekel? *-Nagy hatás…~sal lehetek magára. Ne szégyellje, jöjjön aminek jönnie kell.~*Sajnálatos módon nem tudok minden szó kimondani, mert ha fojtva nem is leszek a szavaim annál inkább, Tyler nagy tenyere mögé. Míg ő a segítő mentőst rúgja alhason – centikkel elvétve a férfiasságát – én a torkára szorítom az ujjaimat. Engem csak ne hallgattasson el! Pláne ha választ vár a fel nem tett kérdésre, beleegyezést a felvetett ajánlatra, kávéra, miegymásra. Pislogok, mert mást jelenleg nem tudok, pedig hozzátenném még, hogy lehetne akár utána vagy közbe is, de úgy tűnik nincs választásom. Menjünk hát, ha ki tud vinni ebből a nagy rakás szarból, mert már ott tartunk, hogy a riporterek kicsi a rakáshoz készülődnek, az egyik majdnem rámászik Tylerre, csak a tócsányira kerekedett szemeim, melyekkel elnézek a harapdált füle mellett jelzik, hogy merénylet készül ellene. Én meg sem merek moccanni, mivel minden mozdulat az álkapukulcsot dörzsölné és félő, hogy addig fel sem akar állni, mármint két lábra, míg a másik álló testrész le nem ül. *







_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Tyler Christiansen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : Solve problems.
Location : LV
Posts : 110

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    Szer. Jan. 10, 2018 8:24 pm

Megakadok a torkomra szoruló ujjakra. Nem mintha ellene lennék a kissé extrémebb dolgoknak... Vagyis de! Vagyis... Nem igazán. Tualjdonképpen...
Felfújtatok fojtott kínlódással, ez megint csak rohadtul messze vitt a gondolataimtól, amik éppenséggel azért nem a baseball fele tepertek, mert abszolút értelmezhetetlenek számomra a sportok.
Csak a pár másodperces agyhalál biztosít, hogy ez még azoknak a bölcs momentumoknak az egyike, amikor abból a maradék józan eszemből illene összevakarni egy keveset, ami épp az intimebb régióim irányába szublimál. Egy reszelős nagy levegő után eleresztem a lány száját, többek között azért is, mert értek én a finom nonverbális indexelésből, és a vesémbe térdelő sajtóból.
- Excuzes moi! Ez nem egy gruppen! - morrdulok hátra, nekiszántva a lendületes feltápászkodásnak. Nekem rutinom, bizonytalan mennyiség nyugtatóm, és rossz napom van, a sajtónak vehemenciája. Nem egy jó párosítás. Pontosan azzal a gyöngédséggel verek ki egy arcomba mászó obijektívet az egyik fotóriporter kezéből, mint szokásom, és vágom gyomorszájon a másikat. Valaki elesik, valaki magával rántja a Daily News ismerős arcát... A kérdések még mindig irányomba zuhognak, de tudok ennél borzalmasabb forgatőkönyvet, aminek a címe: A megvadult rajongók. Ha rajtam múlik, azok felbukkanását már nem várom meg...
A hordágy valamennyit segít, a stram mentőápoló látványa, aki azóta is próbál talpra kecmeregni a tömegből, annál kevésbé. Van egy olyan sejtésem, ezt nem fogja fizetni a biztosító...
Sikeresen, és nem kevés csodával, de újra tapon vagyok, ezt további botlások, méltatlankodás, és némi fejem felett repdeső szetségelés is megerősíti.
- Jöjjön! - nem sokat törpölök - azt amúgy is megtiltotta a múltkori után az ügyvédem - alkaron ragadva a lányt, mindent megteszek, hogy kihúzzam az embertumultusból. Alaposan kihasználva a kórházi személyzet jószándékú - bár sokkal nagyobb káoszt okozó - tevékenységét.
Én túl jól vagyok, eléggé ahhoz, hogy tudjam, van az a mértékű érdeklődés, amit egy nadrág se takar... Így nem sokat foglalkozok azzal, hogy amikor végre felhúztam a lányt, ráeszmélek, az egyenes még kissé cikkcakkos. Részeg rutin... A lendület a fontos, nem a pontosság, így derékon ragadva nekiindulok.
A cél pedig... Noss... Ez egy kibaszott jó kérdés...

_________________
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 153

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    Szomb. Jan. 13, 2018 10:04 pm


Tyler& Sapphire



* Azért vicces Tyler arca ahogy próbál levegőért kapkodni, pedig nem is szorítom annyira. Talán csak a döbbenet…vagy az élvezet, ki tudja. A tenyere mögött vigyorba kunkorodnak az ajkaim, már amennyire a tapadás engedi, de érezheti és a szemeimen láthatja is, addig míg a kukkolólencsés fickó meg nem próbál rávetődni hátulról a jobb ki- illetve belátás reményében. *-Ó, de még mennyire, hogy nem!*Kiáltok fel midőn a szám felszabadul és Tyler franciás odaadással nem kezd neki Houdinit játszani. Olyan elánnal és profizmussal teszi, hogy csak ámulok és bámulok, meg sem próbálom utána csinálni. Alacsonyan szállnak a fényképezőgépek, egy biztosan, más hétrét görnyed és van aki ideiglenesen kiesik a VIP részlegből. Kevésbé szerencsés fotósok tartják a guruló csodát a túloldalon, amiről lepottyantunk, alkalmas a kapaszkodásra. Én csupán ímmel-ámmal kecmergek felfelé, legalábbis ez a szándékom, de amint egyértelmű lesz mindenki számára, hogy mit szeretnék, segítenek. Bár ne tennék. Nem ismerem még ezt a vadfajtát, felsikkantok mikor a karom alatt érzem a tapogató kezeket, szerintem cseppet sem segítő szándékúak, inkább kíváncsiak. Lendületesebben folytatom a felállást, közben kaszálom el az illetlen kezeket, melynek az az eredménye, hogy van akit arcon könyöklök, és van akinek a hangzatos jajdulásából ítélve a lábára tapostam rá a tűsarkúmmal. A legjobb női fegyver, kézben még veszélyesebb. Épp azon vagyok, hogy a táskámért nyúljak, fogalmam sincs hol volt eddig és hogyan került elő, a hordágynak nincs csomagtartója, sem lehajtható rollerezője, az viszont biztos, hogy az én táskám az ami lábak között csúszkál ide-oda. Hajolok érte, el is érem mikor valaki alkaron ragad. Lendületesen kiegyenesedem, ezzel együtt valakit állcsúcson fejelek, ami nekem is fáj.* -Aúúúú! *Simizném a fejem, de el leszek rángatva, már majdnem repül a nehezen megszerzett táskám, mikor rájövök, hogy ez itt egy mentőakció, pont az amit az imént kívántam. Bárcsak a Mikulás lenne ilyen jó hozzám egyszer egy évben. *-Megyek! Hova is?*Érdeklődésem tárgya nem vitás, körülöttünk sokan vannak, remélem tudja merre cincál. A mentősök akaratlanul is a segítségünkre vannak, ők nem olyan rutinosak mint Tyler, hamar belegabalyodnak a tömegbe, ami nekünk jó. Mögöttünk mint egy rágóba ragadt légy és egy hegyről legördülő hógolyó keveréke, egyre nagyobb lesz a kupac, de vannak dezertőrök akik utánunk vetik magukat. Csak kalimpálok Tyler után, ugyan mit tehetnék ha még mindig szorosan a karomra…nem, már a derekamra kulcsolódnak az ujjai? *-Utcára megyünk vagy szobára?*Nem érek rá körmönfontan fogalmazni, a kérdés egyértelmű; kiszabadulunk innen és fogunk egy taxit, vagy keresünk egy meglehetősen néptelen takarítóeszköz tároló szobát vagy egy gazdátlan műtőt, esetleg beszabadulunk az orvosiba és magunkra zárjuk míg jön a felmentő sereg. Kávé talán ott is van. Pont ellenkező irányba tartunk mint ahol bejöttünk, vagyis hoztak, de minden út a kijárat felé vezet, csak az egyik hosszabb és kanyargósabb mint a másik. Folyosón szaladgálunk jobbra, majd balra, elhaladunk egy nővérpult előtt, egy lift, ajtók feliratokkal melyeket nem tudok elolvasni mert a száguldás miatt csak csíkokat látok belőlük. *-Ez irtó romantikus! Szöktetés a szerájból!*Ez jutott eszembe, hát istenem. Már látom az alagút végét egy ajtóban megtestesülni, négyzetüvegén túl az utca egy részlete látszik, vagy egy udvar, hátsó be- kijárat, tudomisén. Egész úton kacarászok, a cipőm sarkai akár egy tacskó körmei a parkettán, kopognak sietősen. *-Fogjunk egy taxit! *Vagy takarítsunk, ha éppenséggel bent bújunk el. Mögöttünk sietős léptek kocognak, előttünk az ajtó üvege mögött felbukkan egy mosolygós arc, majd egy újabb villanás.* -Csessze meg!







_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Sponsored content



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Műsoron a kávé    

Vissza az elejére Go down
 

Műsoron a kávé

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Külváros-