Egy pillanatra óhatatlanul összerezzenek Ville karjaiban, de csak mert a hideg csempének préselődik a hátam, ahogy a testével gyengéden nekitaszít.
Szenvedélyes csókja egészen elkábít, ha nem simulna nekem, lehet össze is rogynék – a térdeimben a gyengeség azóta állandó jelenség a közelében, amióta először megcsókolt, ott fenn a hegyekben a szakadék szélén.
Valószínűleg tisztában van vele, milyen hatással van rám. Szeretem, amikor elcsábít.
Ahogy lassan megindul a szája a nyakam felé, szinte öntudatlanul billentem félre a fejemet. Lehunyom a szememet, miközben Ville törzsében kapaszkodnak az ujjaim, nehogy tényleg összeessek a selymes és egyben kínzó gyönyörtől.
Az ajkainak érzéki játéka a nyakamon, és határozott markának simítása a fenekemen majd a combomon csak tovább izzítja bennem a forróságot.
Elmosolyodom a nyakunkba zúduló vízpermet alatt. A combom a csípőjére tapad, miután magára vonta, és megérzem odalent kettőnk közt a keménységét is.
Akarom Villet. Akarok mindent, ami Ő maga. Nekem Ő az Újvilág, a Minden, és ezen semmi sem képes változtatni.

Villenek nagyon jó képessége van arra, hogy felébressze bennem az érintése és a csókjai iránt az étvágyat... Fenét! A valódi farkaséhséget. Már maga a gondolat is pusztítóan izgató, hogy akar engem.
Határozottan több szexben lett részem, mióta megismertem. Nem tehetek róla, a gondolatra halkan felnevetek a ránk zubogó meleg víz alatt, pont amikor a nyelvével csiklandozza a mellem.
Nyomban elharapom a kitörő kuncogást, majd egy hatalmasat sóhajtok. Egész lényem beleborzong a forró és szoros ölelésébe, aztán megérzem az ujjait lesiklani a legérzékenyebb porcikámra.
Óhatatlan, vágyakozó sóhajként szökik ki a számon Ville neve, miközben lehunyom a szemeim és a kupám a csempének dől.

Lassan kinyitom a szememet. A testem minden porcikája szeretkezésünk jóleső fáradtságától zsibbad.
Ville mellettem fekve, vagyis pontosan előttem szuszog. Ő az első, akit meglátok. Elmosolyodom a gondolatra, hogy őfelsége is becsületesen kimerült a legutóbbi közös testedzésünk során. Én a magam részéről asszem örülök, ha lábra tudok állni.
Késő délután van, a nap nemsokára megindul lenyugodni. A narancssárgás fénysugarak, amik bevetülnek az ablakon keresztül, már lapos szögben esnek ránk, és nem tűznek olyan melegen, mint napközben – érzem a bőrömön.
Felemelem a fejem, és komótosan Ville oldalához simulok, hogy finoman a mellkasára dőlhessek. Ráfektetem az államat a testén pihenő kezemre, és csak fürkészem a karját borító tetoválásokat, a nyakát, majd az arcára téved a pillantásom.
Nincs szívem felébreszteni, annyira cuki ahogy alszik. Akár egy kiterített pucér béka. Tökre olyan, mint bármelyik normális ember, aki mélykómába esett egy jobbféle numera után.
Elvigyorodom. Nem is tudja mennyire nem lóg ki a sorból amikor nincs magánál.

Türelmesen, de ravasz pillantással fürkészem Ville-t, miközben várom, hogy felébredjen és kinyissa a szemeit.
Ahogy találkozik a tekintetünk, szélesebb vigyorra húzódik a szám.
A dünnyögésére szorosan összeszorítom az ajkaimat, hogy elfojtsam a kitörni készülő röhögést. Apám, ezt a dumát! A naaaaagy zord Deadman miket mond már… Míg aludtam, suttyomban megnézte volna az Alkonyatot, és átragadt rá a nyál??? Mi a szösz???
Minden esetre nem akarom azzal megbántani, hogy fetrengek mellette a röhögéstől, elvégre tudom milyen érzékeny. Inkább méltósággal és csendben fulladozva tűröm a bókot.
Nos, ettől függetlenül, ha én angyal vagyok, akkor Ő csakis egy szerencsés ördög lehet. Ez tény. És ahogy elnézem, ezt Ő is így érzi.
- Szivi, én nem csak egy angyal vagyok, hanem egy komplett mennybéli cirkuszi társulat. Úgyhogy kösd fel a gatyád... – döngöm, miközben a képemen komisz mosoly díszeleg még mindig, majd ahogy Ville oldalvást fordul, én is leheveredek róla, hogy szemben legyek vele. A tekintetemet le nem venném az arcáról. És ami ezután jön, az ellen eszemben sincs tiltakozni.
Amikor a szája eléri az enyémet, én még mindig mosolygok.

Hogy én? Cirkuszolni? Halvány lila gőzöm sincs mire gondolhat.
- Hehehe... Csak sikerült rájönnöd mi a rejtett képességem. – dünnyögöm, és miután Ville a hátára heveredett, a jobb kezem ujjai játékosan lépkedni kezdenek felfelé a mellkasán.
- És ha már cirkusz… Ugye nem felejtetted el hová megyünk ma este? – farkasvigyorra húzom a számat, remélem nem gondolta meg magát.
- Megígérted! Illetve azt mondtad, hogy “megvettelek.” – fűzöm hozzá gyorsan, mielőtt nekiállna nyammogni, hogy mégsem vevő a vidámparkozásra. Pedig már úgy elterveztem milyen veszett jól fogok mulatni.
Bősz szempillarezegtetéssel várom, hogy megerősítsen.