Áh, édes Krisztus reméltem, hogy ezt nem kell leírnom. De ha már elkezdtem nem hagyom abba csak úgy. Kezdjük a könnyű résznél ami a kinézetem. Egy nyolcvan magas vagyok, nem igazán sportolok, mégis néhány domború izommal rendelkezem. Talán az áruátvételek teszik, nem tudom. A hajamat mindig másképp hordom, általában rövidre vágva, de megesik, hogy a vállamat súrolja. A színe mindenesetre sötétbarna, a szemeim is erre az árnyalatra hajlanak bár zöldes beütéssel. Mint egy sáros pocsolya amire ráesett egy levél. Ruhaként olyat hordok ami kényelmes, nem nagyon érdekel az idő.
Na a viselkedésem. Huhhh bázzeg...
Nem tudom jellemezni magam egyszerűen bocs. Tényleg, nem tudok mit mondani. Úgy változik, ahogy a helyzet kívánja. Általában melóban mozgékony, szorgalmas vagyok, sokat dumálva. Könnyen felhúzom magam, ha valami nem úgy sikerül, de nem tombolok. Legalább is meló közben. Néha túl sokat beszélek, hülyeséget és akkor lehetetlen lelőni. Egyesek ezt viccesnek találják, mások bosszantónak. Is-is. Kibaszott hangulat ingadozásaim szoktak lenni, néha totál magamba fordulok, aztán elkezdek vidám lenni és a következő percben üvölteni akarok. Az emberek és idegeneke előtt a barátságos és vicces formám hozom, csupán a rokonok és közeli barátok szokták látni, mikor eltűnik ez az énem.
Mindezek mellett meg lehet bennem bízni, de csak egy bizonyos fokig. Ha úgy hozza a sors, elég görény vagyok. Mindig a magam kenyerét kenegetem, vagy hogy mondják.

- Jó estét!
A pulton üldögélve nézek fel az újságomból. Egy baseball sapkás fickó gyalogol be, zsebre vágott kezekkel. Te utolsó paraszt, kurva illetlen dolog. Enyhe mosolyt erőltetek az arcomra és biccentek. A fickó elindul a sörös sor felé. Nem foglalkozom vele. A pult mögötti tévék mind a biztonsági kamerák felvételeit mutatja. Feleslegesek. Aki innen lop, az tényleg kurva nagy bajba van. Szóval én továbbra is az újságot bújom, ami nem épp a mai. Tekintve, hogy Carmen Electra peckes cickói néznek vissza rám. A csaj pedig épp felfal a tekintetével. Nem mai a kép, deee...
Hatásos lent délen.
Behajtom a lapokat majd a lábaimat átlököm a pult belső részébe, kis híján lerúgva a pénztárgépet. A gurulós székre zuttyanva várom, hogy a fickó megvegye amit akar. A pult mögül nem látom, csak a tévéken keresztül nézem.
Még mindig a sörök között válogat. Ne kotorássz már basszalak meg, hanem vedd meg aztán húzz a pöcsbe!!
Az egyik monitoron még az óra is felvillan. Kilenc óra ötven. Tíz perc és zárok. Vicces, mert fél órája váltottam a délutános srácot. Nekem este más dolgom se lesz, mint a raktárból minden cuccot átforgatni és feltölteni a polcokat. Nem épp a legjobb meló, de jól fizet. Reggel kilencig maradok, mivel a reggeles srác lebetegedett. Általában úgy dolgozunk, hogy már reggel négykor nyit a kolléga, akit aztán délben vált a másik, őt pedig én este nyolckor.
Most azonban mind megszoptuk a reggeles miatt. Pár napja dolgozok itt, még nem tudom a nevüket. Egyik se egy dumagép. Hiba.
Ez a fasz viszont végre megérkezett. Barátságos mosollyal felpattanok a székből. Remélem megrohadsz a söreiddel együtt, te bestiális, baseball sapkás, faszköcsög.
Lehúzom a három, hatos pakk sört majd beütöm az árat.
- Húsz dollár, hetven.
A csávó előhúzza a tárcáját és kiszámolja a pénzt. Mielőtt letenné elém, megszólal.
- Új vagy itt?
Annyira nem figyelek, hogy csupán laposan pislantok egyet. Aztán leesik, hogy hozzám beszél. Baszd meg, Carmen még mindig a kancsóidon jár az agyam! Még mázli, hogy a faszinger nem lát a pult alá...
- Ahhmm...ja. Egy hete űzöm az ipart itt.
- Azért nem vagy ismerős. - vigyorog a fickó.
Igazi nyolcvan karátos, macsó kamionos vicsor. Szívem szerint megcsapnám. Ma kibaszott ellenszenves vagyok. A kurva reggelis csávó miatt. Remélem elég hevesen csuklik az anyja.
- Na és hogy tetszik?
Baszd meg, neked is most támad kedved beszélgetni! Na, mindegy Derek, te abba úgy is jó vagy...
- Volt már rosszabb is. Csendes. És ez jó.
- Ritka a csend Vegasba, mi?
Legyintek egyet. Beletrafált.
- Ne is mond...öhhmmm nem baj, ha tegezlek...
- Dehogyis, nyugodtan! - mosolyodik el a fickó.
Mertél volna mást mondani... na most még a fejem is elkezdett fájni. Carmen dudái eltünedeznek és felváltja Fakopáncs Frici heves csőr játéka, ami dobogva baszódik az agyamba. Remélem annak a köcsög madárnak is csuklik az anyja.
- És eddig is eladó voltál?
Persze, zárás előtt beszélgessünk. Na mindegy, a fickó mégiscsak leállt dumálni, legalább telik picit az idő. És már kevésbé idegesítő.
- Nem. Mekis voltam két évig. Szerintem az olajszag beleégett a pórusomba azóta is.
- Részvétem.
- Nem olyan rossz a világ leggonoszabb helyén dolgozni. - vigyorodok el a tréfámon.
A Super Size Me óta tényleg ezt a helyet tartom a pokol első bugyrának. A fickó úgy látszik, vágja a viccet és a filmet, mert kontrázik.
- Titeket is meglátogatott Morgan Spurlock?
- Nem tudok róla. Mikor azt a filmet forgatta, még javában sulis voltam.
- Mókás lett volna.
- Ja, kurvára. - mormogom az orrom alatt majd elhúzom a szám. - Nem küldenélek, de tíz óra és zárnom kell a boltot. A főnököm letépi a tököm, ha visszanézi a felvételeket és meglátja, hogy egy vevő miatt nem húzom le a rolót a mai napra.
A fickó bólint majd egy utolsó mosolyt eresztve, biccent és lelép. Még elbámulok utána ahogy elmegy a kirakat ablak előtt majd eltűnik. Felemelem a jobb kezem és beintek a saját nyúzott tükörképemnek. Olyan szakáll fedi a pofám, hogy nem is huszonötnek tűnök, hanem negyvennek.
Hát kezdődjék az esti műszak...