Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
#26Tárgy: Re: Sárkány és Drágakő Vas. Feb. 27, 2022 10:49 am
Draco& Sapphire
*Mikor a számomat kéri el, még minden jól megy, csodás a hangulat és mosolyogva írom be a nevemet: Sapphire. Bólogatok is, egyet értve, hogy mennyire hanyag volt eddig, de talán rám is igaz, hogy nem tukmáltam rá. Valahogy sosem volt rá alkalom, jött és ment, eldumcsiztunk, más témák voltak terítéken. Az egészet viszont sikerül elrontanom egy jól irányzott kérdéssel. Tudom, hogy nem egy oldalon állnak és Dracoval nem igazán szoktuk felszínre hozni az „üzleti” ügyeket, fázom is tőle, az egésztől, soha nem is szerettem volna belemélyedni ilyenekbe. Nem véletlenül jöttem el otthonról, Alvaro rendesen beleszart az életembe azon az utolsó estén, de hálás is lehettem neki amiért megmutatta az élet árnyoldalait, azt ami rám várt ha ott maradok. Mondják, hogy cseberből-vederbe ás ez abszolút igaz rám. Az. Hogy most itt vagyok a saját szalonomban, vendégköröm van, nem is akármilyen, Freddy bának köszönhetem. Vettem egy nagy levegőt, döntöttem és belehajtottam a fejem a hurokba és azóta csak várok és várok, hogy az a kötél elrohadjon, vagy valahogyan sikerüljön kihúznom a fejem belőle. Dexter felbukkanása viszont sok kérdést vetett fel bennem és fáztam attól, hogy felhívjam Freddy bát. Dracoval való igen jó kapcsolatomnak most kell kiállnia a próbáját. Meg sem lepődöm azon, hogy az arca egyetlen pillanat alatt vált át a vigyorgásból gyanakvóvá és komorrá, én tettem és nem vagyok büszke magamra, de segítség kell és csak ő tudhat nekem bármit is mondani úgy, hogy az érdeklődés nem kerül közkinccsé. Bűnbánóan nézek fel rá és nagyot sóhajtok, de már nincs visszaút. * -Igen. Tudom, hogy két ellenkező oldalon álltok, de csak annyit mondj mit tudsz róla, mennyire van még benne a képletben? Ha az ő köreiben érdeklődnék, tutira nem érném meg a holnapot. Van valaki aki esetleg beleköpött a levesébe? *Abba amiben én is úszkálok már egy ideje.* -Kettőnk között marad ígérem és soha többé nem kérek tőled ilyen szívességet, a Szűz Máriára mondom. *S keresztet is vetek, majd hüvelyk- és mutatóujjam keresztjét is megcsókolom. *
Jó ideig csak figyelem. Nem mintha azt várnám tőle hogy azt mondja csak viccelt, nem az van az arcára írva, de talán nem vagyok biztos benne, hogy tényleg azt akarja tőlem, amit én tippelek hogy akar. De amikor pontosít...
Visszaesik a fejem.... úgy, ott, a kanapén ültömben, a hajam csak úgy lóg előre, és rázni kezdem a fejem. Basszameg...
- Ááááááhh... Glória... - nyögöm az orrom alatt - Mi a fenébe keveredtél!?? - emelem fel most először az arcomat, hogy szembenézzek vele, és tudatosuljon, mennyire is kicsinálhatnak engem ezért, de legalábbis.. ellent mondok az eskümnek, hogy ha megjelenik.. BÁRMELYIK.. olyan rohadék.. az az első lesz hogy kilyukasztom. Hogy az a méltóságos csessze meg... - szívom a fogaim között, hátra, ahogy gondolok egyet, és felcsapom a hátam a mögöttem feszítő támlára.
Innék a sörből, de megkeseredett a szám íze. Ezért csak szorongatom. Még mindig őt nézem, de fejben közben kattogok. Azon töprengek mit mondhatok el. Azon, mekkora az esélye hogy valami JÓ.. nagy szarba keverte magát, hogy bajt hoz a fejemre, vagy egyenesen ÉN MAGAM! Ha beszélek... Ha kidumálok valami olyat, ami valakinek, valamikor a fülébe jut, nekem végem. Hosszú évek munkája menne a süllyesztőbe, nembeszélve a LELKEM! Örökre ottragadnék Infierno legmélyebb bugyrába zárva... Örök tűz égetné a seggem.
*A tarkómat kaparja a rossz érzés, a pihék égnek merednek és esküszöm érzem a számban az adrenalin fémes, kesernyés ízét, ahogy a szívem egyre erősebben pumpálja tele vele a testemet. Félek, hogy elveszítem a barátságát, vele együtt a jó kedvet, a derűt, a sok nevetést amit ő hozott be a szalonomba. Ismerem elég rég ahhoz, hogy tudjam sokat kérek. Nem sokat, rengeteget és ezt csak még jobban a tudatomba tolja a látvány, ahogyan leejti a fejét. Nem látom az arcát, a hangja pedig nagyon messziről ér el hozzám. Elhúzom a szám, egyfajta bocsánatkérő félénk mosolygás, fintor és a „most fognak felakasztani” érzés elegye. * -Kérsz inkább mégis egy rumot? *Kérdezem, amivel vagy rontok csak a helyzeten, vagy ahogyan én elképzeltem, kicsit oldom a feszültséget. A sör lassan megmelegszik a kezében, sejtem miért. Veszek egy nagy levegőt, akkorát, hogy belefájdul a tüdőm, és míg újra meg nem szólal, mind benn is marad, s csak lassan fújom ki, lopakodva, hacsak nem kér inkább rumot, akkor előbb fújom ki és indulok az üvegért, hogy a kezébe nyomjam. A kérdésétől nem könnyebbülök meg, van az a hangszín, amitől azt érzem, rosszabb lett minden és Draco hangja pont olyan. Megadó, mégis mintha minden pillanatban egyre csak távolodna tőlem. Késő már azt mondani, hogy felejtsük el, ez örökre ott lebegne a fejünk felett, inkább tisztázom az egészet. Nem őt akarom és nem is mást, csak nekem kell egy kis infó, hogy tudjam, merre meddig nyúlnak a lehetőségeim, kell-e a hátam mögé néznem vagy sem. * -Nem tettem semmi olyat amire sejtem, hogy gondolsz. Freddy bá segített ide, volt egy megállapodásunk, de régen hallottam felőle, de nem volt gyanús míg fel nem tűnt Dexter. Először azt hittem csak varratni jött, és kissé dilinyósnak gondoltam, később inkább pszichopatának. Azt mondta, hogy kiváltott Freddy bától. Ha ez igaz, na akkor leszek nagy szarban. Csak azt szeretném tudni, hogy tényleg megkopott-e a fénye az öregnek, vagy a szöszke sorozatgyilkos figura hantázott. Nekem kell, nem adom tovább senkinek, csak szeretném tudni mire számítsak a jövőben. *Nem hadarok, mégis úgy érzem túl gyorsan mondtam túl sokat. Aztán felemelem a kezem és…tudom már késő, de attól még megpróbálhatom.* -De ha ez a barátságunk közé áll, akkor inkább ne mondj semmit. Inkább azt tartanám meg.
#29Tárgy: Re: Sárkány és Drágakő Vas. Márc. 13, 2022 3:33 am
"Kérsz inkább mégis egy rumot?"
Először azt hiszem viccel. De ahogy tovább nézek rá, nyilvánvalóvá válik hogy teljesen komolyan gondolja. A kezembe temetem az arcom, de aztán mégis engedek. Magam se tudom miért, nincsenek válaszaim. És amikor beszél végre, egy darabig csak figyelem, aztán próbálom kitalálni a válaszokat. Azon tűnődök, hogyan is hat ez rám. Nem a személyes teremre, sokkal inkább a bandában betöltött szerepemen, hanyat vághat e ha kitudódik hogy Fuentes 'ölebénél' töltöm az időmet. És hazavághat. Hacsak.. az a tag akiről beszél, nem rendezte a viszonyokat, de ezekről a dolgokról én semmit se tudhatok. Maradjon inkább az a végső.
- A mexikóiak most erősebbek mint valaha. És pofátlanabbak. - az utóbbi kijelentést nyíltan is vállalom - De nem hiszem hogy leragadnak az apró csontokon, most háború készül. És nagy dolgok forognak kockán. - ennyi amit tudok. A mocskos vezér talpnyalóival nem smúzolok, hacsak egyet is meglátok, előbb lövök, kérdés nélkül. De valamit jó ha még tisztán lát.
- Az enyéim viszont tudják hogy ide járok. - tartom a szemeit. - Ha csak kiszagolják egy percig is hogy eljárt a szám, nekem reszeltek. Úgy tartsd titokban amit hallottál. - rábiccentek de kell hogy tisztában legyen vele. Ez most nem játék ez maga az életem.
- Azt hiszem jobb... ha azt a táncot inkább elnapoljuk. - állok fel, és az asztalra helyezem a sörömet. Más dolgom van. - Ahogy a varrás ügyében is, inkább majd jelentkezem. - Veszett a jó hangulat?? A messzibe száműzte az ellenség felemlegetése, azé az ellenségé, aki szinte napi szinten öli a 'testvéreimet' és én nem hagyhatom ezt szó nélkül. Nem hozhatnak összefüggésbe vele. És talán most jó, ha Glóriával sem. Mindkettőnknek. ezért...
- Talán jobb ha én megyek... - még nem indultam el, de nem gondolom azt hogy ezen a történeten bármi is segíthet. Talán 4-5 mexikói holtteste. Na az még talán.
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#30Tárgy: Re: Sárkány és Drágakő Szer. Márc. 16, 2022 8:25 am
Draco& Sapphire
* Félve kérdeztem a rumról, de már akkor tudtam, hogy hülye ötlet, amikor az utolsó hang elhagyta az ajkaimat. Ez most nem az a helyzet és pillanat, hogy az ilyesmi segítsen. Megpróbáltam. Ilyen az amikor egyetlen pillanat tönkrevág mindent, akár egy hosszú ideje tartó barátságot is, mely ugyan laza és nincsenek biztos alapjai, de működött. Dracot elnézve legszívesebben én is a tenyereimbe temetném az arcomat, akár a strucc a homokba, de attól nem tűnik el minden, nem lesz semmissé a szó amit kimondtam, a kettőnk között csak most feszülni kezdő ellentét. Soha nem volt beszédtéma igazán, egyszerűen csak tudtuk, hogy mi van és mi nincs, most mégis minden a nyakunkba borult. Utálom magam. Többet tudok meg, mint szerettem volna, ezért is hárítok a kezemmel önkéntelenül, bár a mozdulat nem söpör félre mindent. Csak egy legyintés, ami után a légy vígan tovább repül. * -Meg sem kellett volna kérdeznem. *Hajtom le a fejem a szavak elhangzása után és már bánom az egészet. Azt persze nem gondoltam, hogy ez annyira elront majd mindent. Nem tudtam mi zajlik a háttérben, a háború gondolata elborzaszt. Amiről Draco beszél, sokkal rosszabb, mint amikor két nemzet nyíltan egymásnak feszül. Ez alattomos, gonosz, fájdalmasabb és véresebb. Ez elől menekültem el. Ha nem teszem, Alvaro megtalál és magával ránt. Még időben jöttem el és szerencsésnek mondhatom magam, hogy emiatt nem lett baja a szüleimnek. Arról persze nem tudok, hogy Freddy bához fűződő viszonyom milyen messzire elér. * -Azt sem mondtam senkinek, hogy ide jársz. *Arról már nem tehetek, hogy az övéi tudják. Talán Freddy bá is, de nem tőlem. Sosem kért tőlem olyat, hogy meséljek a másik oldalról, de csak Dracoról tudok. Többet viszont nem tudok meg tőle, ez is túl sok és a lényeg valahol elveszett. Ott vagyok ahol voltam, bizonytalanságban, míg vagy az egyik, vagy a másik fel nem bukkan. Ahogy feláll, mintha minden mozdulatát az öregség húzná vissza, de ez csupán a hallottak súlya. Az üveg halkan koppan az asztalon, mintha a létezését is tagadná, Draco döntése viszont engem taglóz le. * -Ó ne már! *Pattanok fel, és lépek felé egyet. Nem hagyhatom így elmenni, azt sem, hogy a „majd jelentkezem”-ből soha legyen. * -Nem akarom, hogy ez közénk álljon. Semmi közöm az egészhez, csak…életben akartam maradni. Nem én akartam, ő talált meg és nem mondhattam nemet. *Ő is tudja jól, milyen ez. Ha valaki nemet mond és szemtől-szemben pont a kartell fejének, na annak reszeltek, de a családjának is. * -Soha senkit nem adtam ki. Kis pont vagyok én ahhoz és nem is akarok több lenni. *Két kezem emelem fel magam elé védekezőn és a fejemet rázom, majd Dracohoz lépek és ha nem rántja el a karját, óvatosan megérintem.* -Nem lehet semmissé tenni ezt a napot, de én ugyanaz vagyok aki eddig voltam. Te is. Ígérem soha nem hozom szóba többé. Csak próbáljuk megtartani azt ami eddig a miénk volt. Kérlek Draco! *Pocsék érzés dúl bennem, árulónak érzem magam, holott nem tettem semmit. Lehet, hogy neki most jobb ha elmegy, de nem azzal a gondolattal, hogy nem tér vissza többé, hogy ott folytassuk, ahol félbeszakadt Freddy bá említése előtt. *
Csak állok és figyelem. Nem mintha ez megváltoztatna bármit, vagy egyáltalán a szavai. A szabadkozása. Hogy tudtam róla?? Egyértelműen nem. Ha tudok, nem az Ő szalonját választom, nem Őt választom! És még ha ez nem is ront a személyiségen, vagy a sokszor egyetértésen ami kettőnk között zajlik, ez most a tagadáshoz vezető ok. Mert nem hagyhatom hogy ez rám nyomja a bélyeget. SOHA! És amikor közelebb lép, nem rántom el a kezem, nem, mert nem ő az akitől undorodom, de akkor se ad más lehetőséget. Csak szilárdan állok tovább.
- Tudom. - csak ennyi törik ki, miután végzett. Igazából mindenre. Mert "tudom". DE!
- De te is értsd meg.. - csak lassan kezdem, mert minden szavát átgondolom. - Hogy azok a mocskok... az embereinket ölik. - egész lassan beszélek. Kimérten, és nem célom őt hibáztatni. Az élet rendjéért.. - Minden pillanatot kihasználnak amióta Cordova halott, és kikerülhetetlenek a következmények. - egész mélyen beszélek, újabb részletek amiknek nem feltétlenül kéne napvilágra kerülniük, pláne nem avatatlan füleknek, de a lavina megindult, és nincs ki megállítsa. - Mit gondoltál, miért vagyok csak alig pillanatokig itt? - csak rövid szünet kúszik be - Készültség van, véres harc készül, és csak szikrányira vagyunk attól, hogy az egész berobbanjon, és nem segít az, ha tartom Veled a kapcsolatot. - még mindig a szemeibe nézek. - Ilyen körülmények között nem. Ha bármelyik oldal kiszagolja, hidd el, nekem, de neked se lesz jó, ebből nem lehet kimaradni! - alig szünet áll be, de csak ekkor mozdulok meg először. Még nem indulok, de nem is lökdösöm őt félre. Egyszerűen csak... sürget az öntudat. - Sajnálom hogy nem segíthetek, de egy dolgot viszont mondok. Amint csak tudod, húzd ki magad ebből a szarból, mert rajtaveszíthetsz. És komolyan. - kell, hogy komolyan vegyen. - Én nem akarlak elveszíteni, túl... - eltöprengek - megszoktalak már ahhoz, nem akarom hogy bajod essen! De ebben.. nem tudok segíteni... - és ez a végszó. A végső.. szó. Nem mondok többet. Így is már túl sokat beszéltem, annyira, hogy ha tényleg... Ha Fuentes csak kapna az alkalmon, és kiszagolná, ha kihúzná belőle.. akár kínzással is, ütőkártyát jelenthet. Az egyedüli az erő látszata ami még fenntartja a határokat. Ha híre megy a tanácstalanságnak, ha csak a fülükbe jut... senki nem menthet meg a végső háborútól. És most elég labilisak az esélyek. De ez a másik, ami soha.. senki fülébe nem juthat. Hogy most mennyire is gyenge... a "Testvériség". Most... Hogy összetörhet. Mert akkor minden elveszne....
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#32Tárgy: Re: Sárkány és Drágakő Vas. Márc. 20, 2022 9:42 am
Draco& Sapphire
* Csak az vigasztal, hogy amikor megérintem, nem húzódik el tőlem. A szavai viszont már sokkal rosszabbul, sötétebben festik le az egészet, azt ami most kettőnk közé áll. Végül is eddig is ott volt, csak nem tudtunk róla. Draconak nem volt tudomása Freddy báról, én meg igazából nem kapcsoltam össze a kettőt. Nem voltam benne, úgy éreztem nem állok egyik oldalon sem, nem is akartam állást foglalni és számomra Draco sem volt ellenség. Aki az volt, az Freddy bá, mert tőle függtem bizonyos fokig és aztán nem rég belépett a képbe Dexter, akiről nem tudtam semmit. Freddy bá meg talán pont attól nem szólt és nem bukkant fel mostanában nálam, amiről Draco beszél. Háború, egymás öldöklése…és miért? Sosem fogom megérteni miért nem képesek az emberek megelégedni azzal, amijük van, miért kell mindig a másé? Ez ott van mindenkiben, a legtöbbünkben, van akinél csak kicsiben, de Draco és Freddy bá két egymásnak feszülő oldala nagyban játszik. Tudom mi áll még a háttérben, nagy üzlet, meg kell védeni, mert ha nem, akkor az egyik bekebelezi a másikat. Én meg csak élni szeretnék, élni és alkotni. Arcomra kiül mindaz amit érzek, a múlt is felbukkan, hiszen láttam mi elől kell menekülnöm és élénken él még az emlékeimben annak a meglőtt férfinak a látványa, akiből nekem kellett kiszednem a golyót. Ha maradok, több is lett volna. S közben megértem azt is, miért jött ide néha Draco, ha csak percei, fél órája volt. Egy kicsit elfelejteni mindazt, amiről most mesélt nekem. Az elkeseredést és a gyászt amit a sajátjai legyilkolása felett érez, a félelmet, hogy mikor csapnak le rájuk újból, a szervezést, hogy megtorolják. Az én torkomat is karcolja a félelem, hogy egyszer majd ott állok középen, de még nem jött el az ideje.* -Sajnálom, hogy elrontottam….ezt a helyet neked. *Tudom, ő is tudja mire célzok, kihasználva a rövid kis szünetet, próbálom menteni a menthetőt, de azt hiszem….érzem is, hogy sokáig nem fogom látni, nem fogunk együtt inni és nevetni, nem táncolunk és ökörködünk…holott mindennek az volt a lényege, hogy egy kicsit embernek érezze magát a szörnyűségek közepette. És látom magam előtt a lemoshatatlan feliratot a szalon üvegén a „Sapphire” betű mellett, amit Freddy bá kent oda. * -Nem olyan könnyű ebből kimászni, hidd el, próbáltam. De nem vagyok velük. Eddig sem beszéltél ilyenekről, ezek után sem teszed, én pedig nem fogok tudni mondani semmit. Nem is akarok. Ez a hely az én kis szigetem és az is marad. Nem kell segítened, csak engedd meg, hogy én segítsek neked azzal, amivel eddig is. *Halványan, a csalódottság és saját bűntudatom mellett elmosolyodom, elengedem a karját, az enyém tehetetlenül hull le a testem mellé. * -Nem mondok le a táncról és arról sem, hogy majd egyszer belevarrjam a bőrödbe azt a madarat. Amikor lesz rá időd, de…szeretném ha a perceidet továbbra is megosztanád velem úgy, ahogy eddig. Csak sör, egy kis Habanero, zene és beszélgetés a semmiről. Még a macskámat is elhozom. Tudod a számom, hívj fel és ha nem tiszta a levegő, megmondom. *Freddy bá eddig sem tisztelt meg a jelenlétével csak ha elkéstem a törlesztéssel, arra pedig nagyon ügyelek azóta, hogy kicsit „takarítottak” nálam. Megértettem az üzenetet.*
- Nem tettél semmit...- adom fel. - Én vagyok a hibás, hogy nem tájékozódtam megfelelően. - és komolyan is gondolom. Még ha nem is veszítenék egyetlen percet se abból amit vele töltöttem, mégis mindkettőnknek megkönnyítené a jövőt. Mert nem akarok én lenni az, akinek ki kell végeznie... De ezt már nem mondom ki nyíltan.
Részemről lezártnak is tekintem, mégse indulok el, és ő ezt ki is használja. Tovább fűzi a részleteket, én meg igaz, végighallgatom, de már jól tudom hogy elérkezett az idő hogy végre tisztán beszéljek. Teljesen tisztán...
- Figyelj, Glória. - kapom el a karját, de nem vagyok benne biztos, hogy nem e fáj neki. - Hát nem érted!?? - nem kioktatásnak szánom. Csak próbálom magyarázni a miérteket. - Nem akarom hogy én legyek az, akit Rád küldenek egy fegyverrel! Vagy épp az én torkomat is elvágják, egy perc alatt, árulásért, ez nem.. egy tündérmese, ez a való élet! Én ebben élek! És még ha jó is néha elrejtőzni ide hozzád, játszani hogy minden rendben, mert sokszor így is van, de ez most nem az a helyzet! Most muszáj áldozatokat hozni, és én ezt most meghozom mindkettőnk érdekében! Te is jól jársz vele... Jobban.. mintha az enyéim kapnak el, mert ők nem fogják megvárni az ellenérveket! - csak a szemeit nézem, de nem tudom mit várok tőle. Félelmet? Ijedtséget? Rádöbbenést...vagy éppen undort. Hogy undorító e az életem?? Nem szoktam gondolkozni ezen. Már rég nem gondolok rá, már pisis korom óta, a feladatokat el kell végezni! Nincs helye ellenszegülésnek, és nincsenek érzelmek, csakis a kiszabott kötelesség van! És nekem eszembe se jutott soha ellenszegülni, az megtagadná az egész életem! Most mégis először szembesülök valamivel, amit nem akarok. De akkor is meg kell tennem. Tisztában vagyok vele. Mert ez mindkettőnk érdeke. És a túlélésé.
Vagyis esélye sincs hogy meggyőzzön.
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#34Tárgy: Re: Sárkány és Drágakő Vas. Márc. 27, 2022 10:50 am
Draco& Sapphire
*Draco szavai mélyen a lelkembe vágnak, mert ha előre tájékozódik, sosem ismerem meg és annyival szegényebb lennék most. Ha viszont ez most nem buggyan ki, akkor mindkettőnknek baja eshetett volna. Azonban nem vagyok oda ezért a „minden rosszban van valami jóért”. Még próbálom menteni a menthetőt, de csupán szánalmas vergődés ez a részemről, akkor is ha nem fogadom el, látom a szemeiben a lemondást, az elengedést. Mégis valami csendes búcsúra számítok, amiben elköszön és talán még az ígéret sem lesz benne, hogy egyszer majd viszontlátom. Ujjai erősan szorulnak a karomra amitől „felébredek” abból a hagymázas álomból, amibe ringattam magam még két másodperccel ezelőtt. Arcom rezdül csak a fájdalomra, jobban mar a lelkembe mint a bőrömbe, de nem húzódom el, csak egy önkéntelen mozdulat az amivel kissé felemelem a karomat, megfeszülnek a satnya izmaim, de félúton megáll. A szavai, az igazság lassan csordogál a tudatomba, eltorzítva a vonásaimat egyfajta fájdalmas görbébe, ajkaim szorosan összezárulnak, a nyelvembe harapok, de a fájdalom amit ott érzek, nem ér fel azzal, ami miatt a lelkem most háborog. Gyűlölöm azt a világot, amit Draco lefest nekem, s noha tisztában voltam vele milyen, eddig sikerült elkerülnöm, hogy a hálójába fogjon. Ez most megváltozott, nem csak a múltam és a származásom nyúlt utánam, hanem Freddy bá keze is, tönkretéve mindent amit sikerült felépítenem. Bólintok, hogy tudja, megértettem, de nem tudom elfogadni. Nem visz rá a lélek, hogy ésszerűen döntsek. Azt kell mondanom amit hallani akar és már nagyon tele van a hócipőm azzal, hogy mindig azt mondom amit más hallani akar, hogy erről szól az életem, hiába próbáltam meg fordítani rajta. Kész labirintus ez a szar. * -Akkor most elmész, és nem jössz vissza többé? Soha? *Lassan fejtem le a kezét a karomról, sorra nyelem le a torkomba képződött gombócokat, a düh és a tehetetlenség a fejembe fut, érzem ahogy a melegség átjár és izzadok tőle, mint akit hazugságon kaptak. A szemeimbe szúró fájdalom már csak ráadás. Ha elenged, saját magamat karolom át összefont karjaimmal és lépek egyet hátra, mint aki útjára engedi a másikat, de legszívesebben most törnék-zúznék haragomban. Nem Draco ellen irányul, hanem a világa ellen, amivel most szembesültem. Ostoba mód azt hittem a kettőnk közötti ellentét nem szól majd bele abba, ami itt zajlik a szalonban, de sikerült ezt is tönkrevágnia. És nekem is, hogy megemlítettem, hogy nem gondolkodtam előre és nem jutott eszembe, hogy milyen következményei lehetnek. Magamra is haragszom. * -Akkor menj el. Nem akarom, hogy miattam bajod essen. S csak rá gondolok, magamra jellemzően nem. S azzal sem foglalkozom most, hogy Freddy bá figyelteti-e a szalont vagy sem, hogy meg van annak a lehetősége, hogy egyszer csak belép Betonnal a sarkában és kérdőre von. *
#35Tárgy: Re: Sárkány és Drágakő Csüt. Márc. 31, 2022 2:21 am
Elengedem, de ugyanolyan hirtelen mint ahogy az egész megtörtént. Megértett, és ennyi nekem elég. Úgy tűnik, ezért ahogy beszél, egy hirtelen bólintás után felelek csak.
- Meglátjuk. - ennyi amit adhatok. Nincs értelme többnek. Semmi nem kiszámítható. A jelen helyzetben, és ahogy úgy néz ki, ő is elenged, egy újabb bólintással tudomásul veszem.
- Majd... Talán... Egyszer... - a végszó. - Vigyázz Magadra, Glória... - azzal nem fecsérelve több időt, jobb előbb mint később eltűnni innen, egyszerűen kinyomom az ajtót.
A hosszú csilingelés még percekkel azután is ott villog a fejemben, de az agyam már azon dolgozik, mennyire is lesz ez rám hatással. Mennyire tudom kivágni magam, kidumálni, ha kéne, elbagatellizálni az egészet. Hogy odafenn ne tűnjön fel. Aztán arra jutok, hogy mindig is jó voltam ebben. A meggyőzésben. Így a Glória nevet egy életre kitörlöm az emlékeim közül.
Aztán már egy pacsival és széles vigyorral érkezem meg Juarez kocsijához.
*Nem mond azonnal nemet a kérdésemre és ez legalább vigasztal. Egy kicsit. Talán még látom, egyszer. Ahogyan mondja is. Elküldöm, miután elengedett és hátrébb léptem tőle. Színt és vidámságot hozott a szalonba mindig mikor itt volt, senki nem hitte volna róla, milyen világból jön. Lassanként vált előttem is biztossá, néhány elejtett szó, egy-két történet…de soha nem reagáltam rá úgy, hogy bajt hozott volna. Most pedig mint aki maga alatt vágja a fát, azt tettem én is. * -Te vigyázz magadra Draco! *Újabb gombócot nyelek le a torkomon, nehezen tuszkolom le és a kesernyés íze ott marad a számban. Miután elhalt az ajtó feletti csengő csilingelése, elfordulok és az asztalon hagyott sört a falhoz vágom, utána az asztal borul nagy hanggal. Szar ez a nap úgy ahogy van és nem segített az sem, hogy nézhetem amint a sör lassan csorog le a falon, szétterjed a tócsa a padlón. Sosem szerettem takarítani, de most belevetem magam, a felmosó úgy is kéznél van. Holnaptól pedig igyekszem nem gondolni Dracora, de persze ahogy ismerem magam ez nem fog menni, olyannyira nem, hogy folyton ő fog az eszemben járni.*
Kezdőlap
by 
Tárgy: Re: Sárkány és Drágakő 
