Zsaruvér és Csigavér

admin Posts : 809

Zsaruvér& Csigavér

*Érzem, hogy betaláltam, dagad is a keblem a büszkeségtől, persze csak képletesen. Utána elgurul a gyógyszer és bekattanok, körülbelül ott, hogy az életem egy fabatkát sem ér, de ő megvéd, mert fontos vagyok. Mit nekem hátrahagyott vérző testek! Csak a nevemet hallom ismételni olyan formában, ahogy ritkán hallom. Miss Salinas. Így csak zsernyákok szólítanak és abban nincsen semmi jó. Hogy a francba keveredtem bele ebbe? Ő meg integet a kezeivel, lóbálja előttem, mint a győzelmi zászlót!*
-Ne integessen, nem nyugszom meg tőle! *Harapok rá a szavaimmal, mielőtt még azt hinné, hogy tök jó úton halad. Amikor kimondja, tényleg kimondja és meg is ígéri, már kezdek hinni neki. Csak a jó Isten tudja miért, de kezdek. Persze nem nyugszom meg, a lelkem háborog, a szívem még mindig tamtamot ver, de kívülről, látszólag maga vagyok a Buddha. A hangom még mindig vészt jósló, benne van a fenyegetés, ha átver nagyon megbánja. Ez amolyan női fegyver, a hangsúlyok játéka, nem tudatos hanem veleszületett és a férfiak szerint csak a nők rendelkeznek vele.*
-Okkké…..hallgatom. *Két szó, de egy egész körmondat van benne, átokkal, szitkokkal és fenyegetésekkel. Hozzá a pillantás amiből nem tudom mennyi látszik, de az is gyilkos. Férfi legyen a talpán aki túléli. Nos, míg szépen beszélt velem és kedves volt és nem volt szó hátrahagyott hullákról, meg arról, hogy én vagyok az egyetlen, mint a Hegylakó, addig talpig férfinak gondoltam. Mostanra lecsúszott a fakabát szintjére, de innen szép nyerni, és megadom a lehetőséget.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Ééééés kegyelmet adott... Vagy legalábbis lehetőséget védőbeszédre, mielőtt fellógatnak, amit.. ÉN(!!) hoztam a fejemre, szóval ehhez csak gratulálhatok. Önmagamnak persze.
Nos...
...Akkor rajtam a világ szeme.
(a végletekig kimerülten.)

- Miss Salinas.. Higgye el, hogy meg fogom védeni magát. Nem eshet semmi baja. Erre megesküszöm. - győzködöm. Kérdőjeles sikerrel.

- Mit gondol, miért akartam hazavinni?? - a szemeim kérdeznek. Látja, nem látja, nincs jelentősége. Csakis a szavaknak van. - Hogy tudjam, biztonságban van. Hogy tudjam nem követi senki, és hogy tudjam, hogy a lakása is biztonságos. Ha szeretné, megesküszöm, átnézem. - hagyok alig szünet - De eddig semmi jel nem mutat arra, hogy bárki is látta volna, vagy tudja, hogy Ön egyáltalán itt van, velem. Vagy hogy bármennyiben is része lenne az ügyben, szóval könyörgöm.. - Könyörgöm?? Tényleg?? - csak hadd vigyem haza! Hadd értesítsem a bírót, és AZTÁN lássuk meg a továbbiakat, megesküszöm magának, nem hagyom magára! - túl sokat esküdözöm mostanában... vagy csak a fáradtság tenné?? A vágy... hogy minél előbb ágyba kerüljek, hogy alhassak... Vagy lehet csak a személye maga?
Ez a dolog az, amit nem most fogok végigondolni.
Csak az isten szerelmére, haladhassunk már tovább!

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 809

Zsaruvér& Csigavér

*Szóval hagyom, hogy beszéljen, pedig nagyon nehéz magamat csendre inteni a jelenlegi állapotomban. Valahol a gyilkos, női, szeszélyes háborgás és a rettegés között….ülök a hadnagy által a fenekem alá vert tűkön. Az első mondatára csupán a szemöldökeim nyúlnak kínos lassúsággal feljebb, jelentésük körülbelül annyi lehet, hogy: „tényleg????” Mesélj még! Aztán nekem csapódik egy kérdés, és ez még egy leheletnyit nyomja feljebb az amúgy is már a homlokom közepén veszteglő sötét íveket. Rá kell harapnom a nyelvemre, hogy ne szólaljak meg. Becsületemre legyen mondva, végighallgatom, de közben már fogalmazódnak meg bennem a gondolatok, és a rettegő szerepét átveszi a Nő. *
-Maga túl sokat esküdözik. Engem akar meggyőzni arról, hogy nincs baj, vagy önmagát? *Azt hiszem ezzel bevittem a kegyelemdöfést. Viszont tudnom kell az igazat, még ha nem is mondja ki, az arcán, a tekintetében látni fogom, ha csak egy kicsit is megrezdül, ha vesz egy nagy levegőt és azt igyekszik elrejteni előlem….tudni fogom. Ennél többre nem futja, mert bármennyire is felébredtem a velem történtektől, fáradok és az agyam már nem úgy működik – ez az ő szerencséje – és kezdek nyűgös lenni. Kell egy meleg zuhany, egy ital és Diablo relaxációs zöngése. Felemelem a mutatóujjam – megint – és az orra alá dugva hajolok közelebb hozzá, így sokkal jobban látom az arcát a lámpák kinti fényétől övezve. Ő is az enyémet. Láthatja, hogy fáradt vagyok és ijedt, de makacs is.*
-Most hajlamos vagyok elhinni azt amit mond, mert fáradt vagyok. Vigyen haza, nézzen körbe, aztán majd amikor kipihentem magam és maga is, újratárgyalunk. Comprendes? *Amint rábólint, mert rá fog, hiszen ez a szíve vágya, hogy haladjunk már és én maradjak csendben, csendben maradok és hátradőlve, tőle elfordulva nézek ki az ablakon. Talán még a megkönnyebbült sóhajt is meghallom.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

A kérdés jogos. Jogosnak is mondhatnám, ha nem épp az lenne a cél, hogy kiderítsük a részleteket, nem pedig az, hogy egy cseppet sem jelentős válaszokat adjak olyan kérdésekre, amiknek még én magam sem tudom a végkifejletét. Így...
A lehető legelkeseredettebb lépést teszem, egész pályafutásom során.
Megfutamodok.

- Miss Salinas.. - próbálkozom, habár minden remény vesztett. Nyilvánvalóvá tette már percekkel ezelőtt, ahogyan én is azt, hogy ennél többet nem tehetek, nem mondhatok, és nem adhatok biztosítékot sem, bármennyire is szeretné, hiszen nem Isten vagyok, hanem csak egy ember.
Minden tőlem telhetőt megteszek.
Ez az egy amim van, innen kezdhet vele.
Ám aztán mégis kikötünk valamerre.
És már ez maga a megváltás, így csak állom a tekintetét, biztosan, még ha az ujja itt is van a szememben, én igyekszem csakis a szemeibe nézni. Biztosítom. Igyekszem.

- Miss Salinas, nem beszélek spanyolul... - de csak zsigerből jön belőlem, aztán észbe kapok, és megértem, hogy már megint nem a lényegre koncentráltam. Ezúttal nem.
Szóval...

- Igen, rendben, a szavamon foghat. Csak hadd vigyem haza, ellenőrzök mindent, aztán hadd végezzem a munkám. - és ez a végszó. Mert ez az egyetlen, amiben mindig is a legjobb voltam. - Szóval igen... megegyeztünk. - csak találgatok, de bízok benne, nem kezd a nő újabb fejtegetésbe, és végre elindulhatunk tovább.

A kifele türemkedő tekintgetése azt mondja, hogy akkor megegyeztünk. Egyelőre. De le merem fogadni, hogy a háború még jön, csak a csata nem veszett, de ettől még kihasználok minden békében töltött percet, és újraindítom az autót.
Ha nincs más.. kifele tekintgetek én is, a visszapillantóba, Vegas forgataga azért némileg már csökkent, túl közel a napfelkelte, és ilyenkor már a többség vagy teljesen részeg, vagy egy ágyban, esetleg bokorban fetreng valahol, kevesebb a megrendelt kocsi.
Így csendben, és egy szót sem szólva kihajtok.

Ahogy egész úton át, ha ő nem szól, én se szólalok meg, talán azon járatom a fejemet, hogyan is szól a következő lépés, vajon mennyi időt vesztegettünk el, és azon, hogy hogyan is lesz a későbbiekben, ám ha leadom a vallomást, onnan már minden olajozottan megy, mint a szekér tökéletes kereke.
Onnan már nincs kibúvó.

Így... amint beérkezek a papírokban észlelt címre, pontosan a felvésett házszám előtti parkolóban állok meg.
És még PARKOLÓHELY IS VOLT!
Lehetne még ennél szebb??

A kocsi megáll, a motor elhalkul.
A nő, nem tudom mit lép, kitolja e az ajtót előre sietve, vagy épp lenne még hozzáfűznivalója esetleg közlendője, akárhogy is, csakis akkor lépek/megyek utána ha a kívánsága itt is megerősítést nyer.
Különben csak felírom az újabb "hiszti" listára, és csak saját döntésből... igen, pont ezért volt hogy elindultam erre, lassan kieresztem az ajtót, és kiszállok.
De még nem indulok el a kapu felé.

Csak csendben végigsimítok az öltönyzakóm elején.
Benne a papír a legfontosabb!

Folytatás: ITT

_________________

don't forget what you've sworn