A bűntény helyszíne- Sherlock és Watson

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Minden amit Dexterről tudok, egyelőre a homályban marad, mert Kylie helyszínelő beletenyerel a hadnaggyal alkotott bizarr románcunkba. Míg én teljesen beletemetkezem a hadnagy ingébe és a lelkem elkárhozásának gondolatával foglalkozom, észre sem veszem, hogy fennhangon, addig a csaj máris válaszol. Jóllehet nem tőle kérdeztem és azt is úgy, hogy az inget avattam be a vallási titokba, ő máris kifejti a lelkem felszabadítására tett gondolatait. Felnézek rá, épp csak kicsit fordítva a fejemet, arcomra a tipikus zavar vonásai ülnek ki, mert bármennyire is gondolkodom, nem jövök rá arra, hogyan hallotta meg a hangomat. Kurva jó hallása lehet, jó lesz vele vigyázni.
Más azonban most jobban aggaszt, mégpedig az, hogy a Dextert ütlegelő kezeimről a hadnagyra is jutott a pasiból, meg a rajta hagyott nyomokból, hogy szinte mindenhol szétkentem, ezáltal én is helyszín lettem, meg a hadnagy is és ezt nem lehet csak úgy letörölni. Na baszki! Jogosan teszem fel hát a kérdést, hogy most tényleg és biztos, hogy engem is be kell zacskózniuk? Na és azt hogyan? Mettől meddig? A kabátom is kell? A kedvenc kabátom, amiben túléltem egy kávéházi robbantást, betéptem a fájdalomcsillapítótól és végül a másik áldozattal megszöktünk a kórházból és egymásnak estünk a tusoló alatt? Nem adom a kabátom! Holmes némileg megnyugtat, hogy ruhát kér, kettőt, én meg máris azon agyalok, hogy át kell öltöznünk. *
-Ugye nem hagy magamra? *Teszem fel Holmes-nak a nem minden hátsó szándék nélküli kérdést, hozzádobva egy ártatlan mosolyt is, miközben a kezeimet feltartva várom a másik irányból a megoldást. Kylie helyszínelő közben már intézkedett is, de azt nem hallottam, hogy mit beszélt azokkal akik meg is érkeznek. A korábbi szemmel nyaló és a másik. Szerencsére nem ők akarnak mintát venni rólam, így engedve a kérésnek, ami meglehetősen kedves és nyájas, szófogadóan nyújtom mindkét kezem a nőnek. Csalódásra nincs okom, lesz ruha, meg vetkőzés, imádni valóan remek program, főleg ha Dexter hulláját elviszik. Hogy az információk se vesszenek kárba, másrészt biztosan kettesben maradhassak a hadnaggyal, meg amúgy is csak benne bízom most a legjobban, míg Kylie nyomokat szed le rólam – ha egyáltalán belekezdett már – akkor a hadnagyhoz fordulok, és bár mosolygok még azért komolyan mondom el a feltételemet.*
-Dexterről csak magának beszélek Sherlock, négyszemközt, és nincs felvétel.

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Stevenson feldúlt, de lehet a saját megbolydult gondolataim miatt ezt észre se veszem.
Egyre csak az forog a fejemben, hogy ugyan milyen kapcsolat is lehet a hullánk... és Glória között, mi az ami miatt ennyire kiborulhatott, mi lehet az egész ügy menete, és miben kapcsolódhat ez az elmúlt eseményekhez, azokhoz az esetekhez, amiket talán hetekbe telt, de végig, töviről-hegyire átolvastam. Az egyetlen kulcs talán pont itt az orrom előtt áll. Az egyetlen aki tudhat valamit, és aki még... nem halott.
De ezt a szócskát gyorsan el is kergetem, az KIZÁRT hogy ennél tovább gördüljenek az események, így Kylie kis felszólalását követően igyekszem a jelen körülményekhez alkamazkodni.
Lévén mindannyiunknak az az érdeke, hogy semmi ne vesszen el, ami csak egy kicsit előrébb juttathat bármiben.
Még ha a kitörés megakadályozásában én is voltam az aki hibázott.
Szóval!

Hanson nekikezd, Stevensonba meg beleragad valami, de elég egy pillantás ahhoz, rá, hogy valahol elakadjon a megkezdeni kívánt szövegben.
Ahhoz meg a második kell, hogy vágja az eseményeket és ezúttal szépen, lassan, de eloldalogjon, mivel máshol van dolga.
(az az egy biztos, hogy nem ITT!)

- Glória, nem lesz semmi baj. - próbálom nyugtatólag. - Meg se fogja érezni. - nem mintha magam már tapasztaltam volna ilyet, még soha nem volt valós gyilkosságban a saját kezem, de számtalanszor láttam már az elvégzett munkát.
És lefogadom, hogy nem csak a halottnak nem fáj.

Az újabb feltörő közjáték azonban újabb kérdéseket szül.
Csak épp nem releváns itt feltenni őket, így meglehet, hogy helyettem a szemeim beszélnek, tele kérdésekkel, de amint Kylie végzett, már fordulok is újra felé.

- Kylie! Adj két bizonyítékos zacskót, két kesztyűt, meg két ruhát! Ha a házban végeztetek, a többit elnitézem. - és ezt veheti nem-kérésnek.
A dolog így fog történni.

Az egyetlen cél, hogy egyetlen nyomot sem fogunk hagyni elveszni!
Ahhoz meg a legbiztosabb megoldás kell.

Alkalmazkodás!

Ezúttal ez a legbiztosabb.

_________________

don't forget what you've sworn

Posts : 22

Amikor megismertem Holmest valaki megjegyezte, hogy nem egyszerű eset és akkor én azt válaszoltam hogy én is úgyhogy nincs gond. De a fene se gondolta, hogy képes egy egyszerű helyszínelést is felborítani azzal, hogy magával hoz egy nőt.
Ez van. Abból főzünk amink van.
Legnagyobb örömömre Stevenson lelép én pedig - mint mindig - felemelt középső ujjal "köszönök" el tőle, persze csak miután hátat fordított.

A biztonság kedvéért másik kesztyűt húzok, aztán a feltűnőbb nyomokat gyorsan leszedem Gloria kezéről, aztán leadom a kollégának, hogy tegye a többi gyűjtés közé.
Kesztyű le és átnyújtom a védőruhákat meg a kesztyűket. Bónuszként a zacskókat.

-A másik helyszín a rendelkezésetekre áll. Igyekszem vigyázni a holmikra és gyorsan visszaadni. Persze, előtte a mosodába is elküldöm őket, különben úgy fog szaglani, mint egy megbolygatott leprástemető.
-Na, a nehezén ti már túl vagytok.
Bennem már dolgozik a kávé, úgyhogy remekül fogok szórakozni a laborban.
Akik ismernek tudják, hogy nem önsajnálatba mentem le, hiszen vagyok olyan munkagüzü mint Holmes.
Dexter külön öröm lesz számomra, tekintve hogy Gloria hogyan reagált rá.
Összepakolom a cuccokat és rávigyorgok a madárkákra.
-Várlak vissza benneteket! Aztán ne húzzátok az időt, szeretem a friss nyomokat!
Nem elképzelhetetlen, hogy az utolsó mondatom kicsit pszichopatára sikeredett, de fel kell dobnom valamivel a hangulatot.
Elmegyek a járgányhoz és én végre megszabadulok a védőruhától.
Fekete térdnadrág és kék rövid top. Szerencsére a cipőm nem tűsarkú, mert igen megnehezítené a munkámat. Hogy smink volt-e rajtam, már nem fog kiderülni.
A hajamat gyorsan lófarokba kötöm és a kávém maradékának társaságában várom vissza a fura párost.

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Igazából a kabátomat féltem, az a szép szemű de határozott csaj, aki kardoskodik a nyomok levétele mellett, nem hagy nyugodni. Holmes hadnagy viszont eléggé lovagias és elég férfi ahhoz, hogy félreértse a kívánságomat, így hát azzal nyugtat, hogy nem fog fájni. Mint a jó fogorvos a rendelőben, kezében egy fogóval, bár szerencsére ilyen életképhez még nem volt szerencsétlenségem. *
-Tudom, de azért ne hagyjon itt. *Rebegem pillát lebegtetve, míg Kylie már hozzá is lát a művelethez a kezeimen. Mosolyogva és csodálva nézem, olykor még fel is nevetek, majd bocsánatkérőn nézek a nőre, mondván:
-Csikiz. *Tényleg nem fáj, ezért nem is hasonlítom többé egyikkőjüket sem a fogorvoshoz. Annál is inkább, mert Holmes hadnagy – bár eddig is tiltakozott ellene – meglehetősen erotikus kijelentéseket tesz ruhákról és kesztyűkről. Vagy csak én értem úgy….mindegy. a holmimra való vigyázás és a mosoda még egyelőre nem üt szöget a fejemben, de észben tartom, hogy később, midőn átadom a féltett kabátomat, a lelkére kössem, hogy egy darab sem hiányozhat belőle és ha lehet, barack illatú öblítővel mosassa. Csak a leprástemető kifejezésre húzom el a számat, horror gyanús a történet és mint olyan a hideg is kiráz tőle. Ám a hadnagy szép szemeibe kapaszkodva a sajátjaimmal, már készen is állok arra, hogy együtt vetkőzzünk és öltözzünk. Él bennem a gyanú, hogy a kettő között nem lesz hancúr, felrémlik előttem a könyörgő tekintete is mikor korábban félrehúzott, meg az összepréselt ajkai között szűrt „ne most” de az is lehet, hogy azt csak odaképzeltem és nem is mondta ki. *
-Frissen, csapkodósan? *Torokhangon kuncogva dobom be a költői kérdést mielőtt hátat fordítanák Kylie-nak, majd röpke pillanatra kihagy az agyam és majdnem belekarolok a hadnagyba újabb nyomokat átadva neki, de végül időben eszmélek. *
-Upppsssz! Vigyázzunk, vigyázzunk! Most akkor megyünk vetkőzni? *Ez már nem költői kérdés, annál inkább nevetős és érezhetően arra megy ki a játék, hogy minél jobban zavarba hozzam. Még a szemöldökeimet is megemelgetem és százkarátos vigyort villantok rá. Ha menni kell, hát menni kell…követem a „másik helyszínre” amit Kylie emlegetett és remélem, hogy ott már nem lesz hulla. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Csak a szemeim beszélnek. Azok is, megnemmondom mit közvetítenek, de aztán Kylie szavai veszik át a vezetést, így inkább arra koncentrálok.

- Rendben van. - adom meg a végsőket, és amint a kezemben a szükségesek, azonnal fordulok is a ház felé.
Még Glória újabb kis közjátéka sem képes megakadályozni.

- Kérem, kövessen.. - felszólítom, és bár a jelen helyszínt előre még messze nem mértem fel, - lévén még jóval azelőtt berobbant a képbe - a kifelé tartó helyszínelők a nagy táskáikkal szinte nyomvonalasan mutatják az utat befele, és a belső ajtóban találkozva szemközt talán az utolsó emberrel, úgy néz ki a ház végre elnéptelenedik.
(A kint posztoló járőröket leszámítva.)

- Várjon meg, ITT! - kötöm aztán a lelkére, talán a szemeimmel is, mire fogom magam és gyors léptekkel de csendben végigjárom a helyszínt. A vérnyomokat csak alig mérem fel, szinte csak látszólag, de igyekszem közben az attól lehető legtávolabb keresni. Valami kisebb helyiséget. Ahol átöltözhet.
Először ő majd azután én is.
És egész elviselhető formában találok is egy fürdőszobát.

- Jöjjön.. - ha nem jön magától, vagy nem elég gyors, miután visszatérek, észre sem veszem hogy az alkarjáért nyúlok, hogy magam után húzzam, irányba - persze annyi azért megakad legalább tudatalatt fejben, hogy az ujjait ne érintsem.

- Itt egy szoba. Itt átöltözhet. - tárom ki az ajtót, én magam meg megállok ott helyben.

- Elnézést azért amilyen... - kérek én bocsánatot - nem is egy ideális helyszín, de ha jobban uralkodik magán... - de akkor az eszembe jut hogy ezt talán mégse kéne. Én hibáztam. Nekem kellett volna észrevenni, és cselekedni mielőtt megindul a test fele, így nincs jogom a szemére vetni.
Talán arra kellett volna figyeljek ami a dolgom lenne... Nem valami teljesen másra.

- Kérem húzza fel a kesztyűt, és helyezze el minden felsőruházatát ebben a zacskóban. És csak miután lezárta, ezzel a műanyag zárral - mutatom - bezárva mindent ami számunkra szükséges, csak azután vegye le. - nézek vissza a szemeibe - Kérem. - ezt azért még hozzáteszem, de azután azt is, hogy...

- Azután pedig várom hogy beszámoljon nekem mi is a köze a halott fickóhoz. - ezt viszont nem azzal a szokásos, óvóbácsis megrovó - esetleg számonkérő - stílussal engedem, sokkal inkább hasonlóképpen kedves... és megnyugtató attitűddel.
Senkinek sem érdeke hogy azonnal bezárjon.

Legfőképpen nekem nem.

Szóval!

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*A hadnagy nagyon szűkszavú lett hirtelen és mogorva. Nem tudom, hogy most ezzel a korábbi szétszórtságát akarja kompenzálni, vagy ténylegesen hárít mindent, de nem tetszik. Megyek utána csendben, van bennem egy leheletnyi tartás és elhatározás, hogy ne rondítsak bele megint valamibe a lényemmel, de tudom, hogy nem sokáig fogom bírni a kettőnk közötti csendet. Lassabban tipegek, lévén a lábaim elé is kell néznem, nehogy orra essek valamiben, vagy belelépjek olyasmibe amibe nem kéne, ezzel is újabb nyomokat magamra kenve. Másrészt dolgozik bennem a kíváncsiság is, hogy mi van odabent, ott ahonnan Dextert hozták ki, mi történhetett vele. Még előttem lebeg a halott arca és az is, amit akkor láttam amikor megfenyegetett és az is, amivel előhúzta a papírra rajzolt tetoválás tervezetet. Számtalan arcai egyike….mintha nem is ugyanaz az ember lett volna. Megborzongok, lecövekelek. Utóbbi önkéntelen, észre sem veszem mikor jutott el az agyamig a hadnagy parancsa, az erőteljesebben megnyomott szóval a végén. Követem a pillantásommal távolodó alakját, majd amikor visszafelé jön, akkor is…csak nézem és gyönyörködöm. Pedig most undok. Karon is ragad, mert későn mozdulok, de már én sem bírom tovább.*
-Akkor most szobára visz? *Képtelen vagyok magamban tartani, nem mellesleg magas labda a helyzetünk, amit ki kell aknázni. *Tipegek mellette míg el nem érünk addig, amit ő megfelelő helynek talált az átöltözésre. *
-Ó, hát ez remek, csodálatos. *Jegyzem meg nem minden él nélkül, mielőtt még belekezdene a bocsánatkérésbe, és már majdnem elalélnék, mikor belerondít. *
-Ha kevésbé mászok rá a hullára? Maga viszont remekül uralkodott magán az én hálószobámban. *Megértettem és valahol becsültem is érte, de most szándékosan cukkolom, a hangomban nincs is harag sem bántás, de attól még elég élesen érezhető a zrika. Akárhogy is viseli, úgy érzem jobban, mint számítottam rá, mert ledarálja nekem mit kell csinálnom és mibe kell pakolnom és hogyan. A gumikesztyűre elhúzom a szám, mert azért ez nekem elég új, mármint, hogy abban vetkőzzek. *
-Értem, kesztyűs kézzel kell bánnom magammal, meg magával is. Egyem a hablelkét. Jól van, csinálom! *Bólintok rá mielőtt még agylobot kap nekem itt és elveszem a zacskót, kesztyűt, mindent. *
-Nehogy elforduljon. *Vetem oda neki mosolyogósan és én sem fordulok el, nem csukom magamra az ajtót, mivel a kabát alatt lévő fűzőt máskor kabát nélkül viselem, nincs benne semmi megbotránkoztató. Szemben állok vele, hacsak nem csukja rám az ajtót, úgy teszem le a zacskót és húzom fel a gumikesztyűt, szándékosan hangos csattanással, ahogy a filmekben is eltúlozzák. Ha a csukott ajtónak vagyok kénytelen beszélni, akkor annak beszélek, mert nem akarom későbbre halasztani Dexter dolgát. Kabátgombolás közben mesélek.*
-Dexter nem rég bukkant fel a szalonban és tetkót akart. Rajzoltam neki többet is, egyet kiválasztott, aztán flörtölt velem, majd bezárkózott. Mármint magába, nem a fürdőbe. Nincs is fürdő a szalonban. Szóval fura volt a pasi minden tekintetben, féltem tőle és titokzatos volt, de közben nem is kicsit őrült. Szerintem szociopata és perverz és minden ami ebbe a kategóriába tartozik. *A kabátot levettem, szünetet tartok míg a zacskóval zörgök és a szépen összehajtott kabátot bele nem teszem. Sajnálkozva és fájdalmasan nézek utána, mert a kedvencem. Egy kincs. Véletlenül találtam rá egy turkálóban, és rögtön szerelmes lettem. *
-Szóval megkönnyebbültem amikor elment, de mérges voltam amikor nem jött el a megbeszélt időpontra és nem is hívott fel. Ott ültem három órán keresztül. Aztán ezt a szemére is vetettem amikor később találkoztam vele a Skylark caféban, na akkor ugrott a nyakamnak a buszmegállóban és megfenyegetett, Azt mondta most már az övé vagyok és, hogy mióta meglátta a képemet, azóta akart engem, de nem maga alá gyűrni, hanem birtokolni. Kész para volt. Otthagytam a fenébe, de miután Beton azóta sem járt nálam, kezdtem azt hinni, hogy tényleg kivásárolt Freddy bától. *Kisé összefüggéstelen, de gyorsan akarok mindent elmondani és csak a lényeget, ami nekem a lényeg. Nyilván. Mindennek a gumikesztyű újabb csattanása vet véget és ha eddig be voltam „zárva” a helyiségbe, akkor feltépem az ajtót, máskülönben csak a hadnagy kezébe nyomom a zacsit. Bár kicsit mosolygok, szemeimben ott játszik a félelem amit újra érzek átélve a történteket, és a megkönnyebbülésnek így már biztos magyarázatot is adtam. Azon felül Dexter halála rengeteg kérdést vet fel bennem,amire nem biztos, hogy a hadnagy tud válaszolni.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

A véletlen kis megjegyzése, el se jut a fülemig...
Hazudok. Magamnak is. Tökéletesen hallottam, de ettől még nem kívánok törődni vele. Az elsődleges most a nyomok biztosítása, hogy VÉGRE jussunk valamerre, így hajlamos vagyok... még a magam számára is neheztelős lépéseket megtenni.
Ezúttal.

Amikor vszont beakad az a nem kis... otromba helyzet, amit ezúttal én okoztam, már valahol igazat kell adnom neki.
Nem tehetek mást.

- Glória... Ez most komoly. Kérem hogy kezelje a megfelelő komolysággal.. - próbálom, de nem tudom azt tökéletesen meghatározni, hogy valóban csak 'próbálkozom' e. Igazából teljesen biztosnak kéne lennem a helyzetben.
És ez a része jelenleg ingatag.

Ettől függetlenül előadom a szükségeseket, és csak remélem... hogy jelenleg megértettük egymást. Nem szeretném..... Igazából de. Szeretném. Máshol és máskor. De jelenleg nem akarom hogy a nyomok sérüljenek, és ehhez bármit is kell megtennem... Teljesen biztos vagyok benne, hogy meg fogom tenni. Nincs ellenkezés.

Ám aztán erre is akad megjegyzése, így....
Bár nem szólalok meg, csak benyúlok az ajtón, a villanyt felkapcsolom, azzal az ajtót magát fogom és behúzom magam után.
De nem csukom be.
Csak hogy halljam ha valamire szüksége lenne, addig viszont...

Amint megindul a szöveg, viszont a helyzet megváltozik. Én változom meg. Átváltok rögzítőbe, figyelőbe, akárhogyan is nevezik, de minden egyes szavára figyelek, és igyekszem... beilleszteni az eddig ismertek közé. Minden újabb információ jól jön..
A kezdet viszont nemsokat segít. Az ő kapcsolatát bizonyítja, elvileg - persze a hirtelen kitörést messze nem - amint folytatja viszont, néhány dolog szöget üt a fejembe.
Olyan dolgok amikről eddig szó nem volt.

- Frederico Ajola Fuentes?? Az ismert bűnöző?? - kérdezek vissza. Fuentes az egyik a sok közül akin a rendszernek soha nem akadt meg a keze. Mind tudjuk ki ő. Mindenki tudja mi fut át a kezei között, de a bizonyítékok.... Még soha.. SENKI nem tanúskodott ellene, aki megpróbálta, szörnyű halált halt, vagy leégett mindene, és hamar megfordulnak az áldozatok.
Valami azt súgja, veszélyesebb ez a dolog mint azt hittem.... de TÖBB... információ kell. MÉG több információ!

- Glória... Tartozott ennek a Fuentesnek?? Valamivel.... - csak az ajtó mögül kérdezem, de nem ismeretlen ez az eset. A mexikóiak számtalan alkalommal csempésznek át embereket, és tartják rabszolgasorban őket, különböző juttatásokért. Vagy épp szívességekért. Mikor mi.
Amikor feltárul az ajtó...

Bár a bizonyítékos zacskó végül a kezemben végzi, én megállok a tekintetében.
Most már bizonyos, van oka félni, és azt sem tudom igazán... hogy AKAROM e hogy beszéljen, mégis...
Muszáj feltennem ezeket a kérdéseket.

Egyszerűen muszáj vagyok feltenni....
Így...

- Ő segített átjönni magának...?? - a tekintetem beleakad a szemeibe, de képtelen vagyok a hivatalos hangnemet hozni.
Viszont...
Abban is biztos vagyok, hogy bármi is hangozzék el a jelen falak között, nem biztos hogy iktatni fogom.

Ezt az egészet még át kell gondoljam.....

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Már éppen veszem a levegőt ahhoz, hogy visszavágjak neki, a sorozatos ismétlései a helyzet komolyságáról már szórakoztatóak, de végül csak megvillantom neki a százkarátos mosolyomat. Komolyan veszem, hogyne venném komolyan, de ha nem akarok bedilizni a körülöttem mostanában folyó dolgoktól, akkor muszáj valami kis fűszert vinnem bele. Ő meg hát, eléggé jó partner ebben, nem együttműködő, hanem az aki akaratlanul is hagyja magát cincálni, akit kiborít, akit lehet ezért szeretni. Később azonban megint kibújik belőlem a kisördög és megint belekötök, megint húzom az agyát, csak azért, hogy érezze a törődést. A reakciója, ahogy szótlanul felkapcsolja a villanyt és behúzza az ajtót, hangos kacagást vált ki belőlem. Imádom a faarcát, az abból kivillanó szigorú mégis bánatos szempárt. Szóval az ajtónak beszélve elmesélem Dexter történetét, majdnem távirati stílusban, nem kevésbé összeszedetten. Megemlítem a végén Freddy bát is, viszont meglepődöm azon, hogy ő tudja kiről van szó. Ezek szerint nem csak én hívtam így? Lehet, hogy a belső berkekben mindenki így ismerte? Legalábbis a háta mögött. *
-Az. *Válaszolom kurtán, miközben még a csomaggal és a gumikesztyűvel vagyok elfoglalva. Érezhető ezen a ponton, hogy a félelem megint a lelkembe kúszott, és a bizonytalanság is. Most, hogy Dexter halott, nem tudom velem mi lesz. Valaki Dexter üzleteit is átvéve majd engem is megkap? Mi van Freddy bával? Akárhogy is, az öreg legalább földim volt és kiszámítható, Dexterrel nem tudtam mi a helyzet, a kávéházas incidens óta hírét sem hallottam, de mindig úgy éreztem valaki figyel. Lehet, hogy csak bebeszéltem magamnak, de ijesztő volt. Ezért is nem változtattam semmin, az esedékes összeget mindig félretettem, azóta duzzad, de nem merek hozzányúlni. Freddy bá lánya sem jött grátisz tetkóért. Az ajtó keskeny résén kikukucskálva figyelem a hadnagy reakcióját, persze csak ha látom, ha épp ott áll. Aztán kimegyek anélkül, hogy válaszoltam volna a második kérdésre. A kezébe nyomom a cuccot és….nem hagyja annyiban. A szemeibe nézek, nem érzek semmiért sem lelkiismeret furdalást, elvégre én nem csináltam semmi rosszat azon kívül, hogy….*
-Igen, illegálisan tartózkodom az országban. Vannak papírjaim, de nem tudom mennyit érnek. Eddig meghúztam magam, nem volt rájuk szükség, de most minden összeborult a fejem felett. *Annál azért keményebb vagyok, hogy könnyeket ejtsek, de láthatóan el vagyok keseredve és félek. Most éppen attól, hogy ő rendőr és vannak kötelességei, letette az esküt. *
-Freddy bá segített, a szalon bérlésében is, a berendezésben. Sokkal tartozom neki és nagyon jól tudja, hogy az ilyen adósságot soha nem lehet lenullázni. Egyszer eljött és egy fickóról kérdezett. Egy embere eltűnt, valami Tito és nálam járt utoljára. Pechemre. Ja, ez még El Pasoban történt, akkor ismertem meg. Gondolom segítettem neki, mert nem sokára már itt voltam. A lányát is beajánlotta hozzám, és a tetkó megduplázott árát vonta le a tartozásomból. Szóval jól megértettük egymást, nem is volt gond. Ezért paráztam be amikor Dexter megjelent és….azokat mondta. *Azokat amiket már elmondtam én is a hadnagynak. Már nem nézek rá, valamikor a mese közepén elfordultam és elkezdtem járkálni, kezeim a csípőmön róttam a hosszokat a helyiség folyosóján, ide-oda. Mint egy ketrecbe zárt vad. *
-Kezd minden kicsúszni a kezeimből. Először Dexter, aztán az a gyilkosság a szalonnál. Nem akartam belekeveredni. És most…ez. *Mutatok magam köré és ebbe a körbe bezárom a hadnagyot is. Elvégre minden szar vége a rendőrség és fogalmam sincs, hogy most velem mi lesz. A hadnagyra nézek megint mielőtt kérdeznék.*
-Most, hogy Dexter halott, lesz más aki a helyébe lép? Számíthatok másra aki megjelenik a szalonban és számon kér? Vagy előtte még a biztonság kedvéért lecsuk?

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

A nevetése.. bár talán fura érzéseket kelt bennem, mégsem hagyom kibontakozni.
Nem most, és nem itt van ennek az ideje, így hajlamos vagyok inkább a lényegre térni, gondolatban is, feltárva a kapcsolatokat, az esetleges összefüggéseket, ám amikor magyarázni kezd és a várakozásaimmal ellentétben nemsok új, és vele valamit kezdhető információt kapok - legalábbis a jelen ügyünkhöz - valami más viszont szöget üt a fejembe.
Amit érdemesnek érzek tovább boncolgatni.

De talán nem kellett volna.......
Lehet, jobb lett volna, ha az egész homályban marad, előlem, pláne ahogy hosszúra nyúlt rövid szünet után tovább folytatja. Ott már érdemesnek érzem azt mondani álljon meg, ne mondjon többet, de....
... de mégsem teszem.
Egész egyszerűen mert tudni akarok róla.
RÓLA.. akarok tudni, mindent, és ahogy végez, talán az eddigi karrierem legnehezebb döntése előtt állok.

Most kezdem csak megérteni Charlie-t...

Nagyot sóhajtok, ott, még álltomban, de ahelyett, hogy a bizonyítékokról való gondoskodás procedúrájába kezdenék, az én esetemben is, sokkal inkább csak továbbra is tartom a szemeit.
(Már ha lehetőségem van erre.)
Mert túúl sokminden elhangzott...

- Nem fogom lecsukni magát, Glória... - ez az első, ami kitörik. És amit biztosra vehet. Száz százalékig biztosra... - És a bevándorlásiaknak sem adom át... Sem a nevét... sem a történetét. - még mindig tartom a szemeit.
DE!

- De meg kell kérjem.. - itt már nyomatékosabban járok el, - hogy mindez, amit elmondott, - fogalmazok lassan, csak egész lassan, bólintva a szemeibe - Soha többé ne mondja el. És senkinek. - ismét bólintok. - A saját biztonsága érdekében. - hogy kellenének valós magyarázatok?? Vannak. Szép számmal. Csak nem érzem.... érdemesnek, vagy épp a jelen állapotára alkalmasnak megosztani vele őket. Attól talán méginkább kiborulna.
És az nem tenne jót.... sem neki... de nekem sem.

De még valamit tisztázni kéne...

- Utána fogok nézni a helyzetének... - és ismét bólintok. - És ha valamit megtudok.... megosztom Önnel....

Azt hiszem ez a végszó. Amit adhatok. Egyelőre. Azután meg....

Még hosszú pillanatok követik az azt megelőzőeket.
Bízzunk mindent arra!

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Túl sokáig van csendben és sóhajtozik, mint aki nem tudja mit tegyen, de ettől még nem lesz jobb. Nem nyugszom meg. Bármilyen szép is a ritkán használt mosolya és a szemei, bármennyire is vonzódik hozzám a saját, vétlen elszólása szerint, attól még rendőr és én nem ismerem olyan régen, hogy biztos legyek benne; megbízható. A nagy csendben csak őt nézem, bár nem akarom látni a reakcióit, mert félek attól, hogy számomra kedvezőtlenül alakulnak a dolgok, úgy názem a szemeit, mintha meg akarnám babonázni. A valóságban viszont rettegve várom, hogy megszólaljon és amikor megteszi, el sem jut az agyamig az értelme. Csak azt vágom, hogy mondott valamit és már egyezem is bele, a korábban „megírt” szöveggel.*
-Jó, oké, értem én, ez a kötelessége….*Aztán észbe kapok, összerakom a hallottakat és elnyílnak az ajkaim, a szemeim tócsányira kerekedve mélyednek az övéibe. *
-Nem csuk le? *A meglepett „Ó” elmarad, helyette veszek egy nagy levegőt ahelyett, amit kihagytam. Alapvetően olyan ember vagyok, aki tudja, tisztában van vele, hogy minden szívességért fizetni kell és nincs ez másként most sem. *
-Most jön a De….*És épp csak kimondom, érkezik is.*
-Úgy tudtam! *Elfordulok tőle, keseregve szólalok meg, megadóan ejtem ki a szavakat. Mindig ez van, én mindig alul maradok, ez a sorsom, a végzetem. Már épp elképzelem a folytatást, hogy legyek tégla, besúgó és akkor majd védve leszek, mindaddig amíg tartom a szám, de neki mesélek ezt meg azt….de nem úgy folytatódik az egész, ahogyan azt majdnem elképzeltem. Ezért a „soha többé”-nél visszafordulok felé, így már újra összeakadhat a tekintetünk, én meg gyanakszom tovább, hogy ha valami ennyire jó, akkor annak ára van. Oké, ne mondjam el senkinek, ez tiszta sor, de azzal sem mondott többet, hogy utánanéz a helyzetemnek. Ő vajon mit kezd az infóval? *
-Eddig sem mondtam el, csak magának. Ezután sem fogom, ez nem olyan dolog amit az ember bárkinek elmond és nem is gyóntam azóta, hogy idejöttem, pedig anyám szerint kellene, mert el fogok kárhozni. De mit kell tennem azért, hogy ez így is maradjon? Azért, hogy nem tartóztat le és nem ad ki a bevándorlásiaknak? *Jogos a kérdés és bármilyen jót is tett vagy tesz velem, nem ismerem olyan jól, hogy jobbat feltételezzek róla. Elvégre rendőr, attól, hogy bejövök neki még nem biztos, hogy önzetlen. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Mintha csak meg se hallaná amit mondok. De ettől még kivárom a pillanatot, és csak azután hogy hitetlenkedik, azután erősítek rá.

- Nem. Nem fogom. - nem ragozom. De azután követik a következők, és ahogy végül megfordul, csak akkor valamikor hallgatok el.

Amikor ő viszont belekezd.
És egy részen... ha mellőzném a helyzet komolyságát még el is mosolyodnék, ahogy újabb mellébeszélésbe kezd, de mivel nagyon is nem akarom hogy ne vegyen komolyan, így továbbra is csak tartom a helyzetet és csak a valós kérdésekre felelek.

Valami azt súgja ezúttal sem az eszemmel fogok dönteni...

- Csak hallgasson. - biccentek rá. - Nem több. - Aztán mégis úgy érzem ez magyarázatra szorul, így amikor elfordulok hogy ellépjek, _ és közben nem látszik, de azért rendre ellenőrzöm nincs e más fültanú, az egyik odakint strázsáló járőr nem e húzódott beljebb, közelebb, csak hogy egy kis pletykát halljon, vagy valamit... aminek birtokában több lehet a következőkben, mind tudjuk hogy működik ez _ és amikor már valamivel távolabbról - de nem túlzottan - visszafordulok felé, csak akkor folytatom.

- ...mert ha kiderül hogy mindez elhangzott, én is bajba kerülök. - nem feltétlenül. De kerülhetek. Lehet egy olyan verzió, hogy egy nem túl jót.. akaró, felhasználja ezt ellenem, mint egyáltalán azt, ha mi ketten....
.. szóval összegabalyodtunk volna az éjszaka.
Így én is kockáztatok.
Valamennyit.
De úgy érzem megéri...

Vagy legalábbis Charlie boldogsága még mindig itt van a fejemben....

És ő jól választott.

Jól.
Nem pedig helyesen.

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Jó, hát hiába erősít meg abban, hogy nem tartóztat le és nem ad ki a bevándorlásiaknak, én még gyanakszom és hiszem, hogy jogosan. Eddig életem során minden azt igazolja, hogy fizetnem kell a szívességekért, főleg itt Vegasban ahol a pénz az úr. Addig oké, hogy „nem, nem fog” aztán folytatja és én belelendülök. Már az is gyanús, hogy olyan sztoikus nyugalommal hallgat végig, majd a végén annyit mond, hogy „csak hallgasson.” Pont. Én meg önkéntelenül összezárom az ajkaimat, mert a rám szólás olyan, mint amikor anyám utasít, hogy fogjam be a számat, csak ő szebben szokta mondani, ám a lényeg, a tartalom és az elvárás ugyanaz. Hallgatok. Bevallom magamat is meglepem azzal, milyen sokáig bírom. Addig míg arról nem kezd papolni, hogy ő is bajba kerülhet. Osztok-szorzok és az jön le az egészből eredménynek, hogy tényleg nem fog rólam senkinek beszélni, mert hát ha téglának akar, azt ugye be kell jelentenie, vagy valami ilyesmi. Hallottam már ilyenről, a tégla listára kerül és ha összeakad a törvénnyel, kirángatják belőle, mert értékes információkhoz juttatja a rendőrséget. Nem mintha ez nem feküdne nekem, de velem nem lenne gond, eddig is meghúztam magam. Az, hogy most mégis nyakig vagyok a szarban, nem rajtam múlt. *
-Ó…aha…értem. *Félti a kis formás seggét. Igen, értem. Vagyis azt hiszem, hogy értem, ezért én is összegzem a helyzetet. *
-Szóval nem szól rólam senkinek, én sem beszélek magamról senkinek, és mindenki mossa kezeit. *Nem várom meg, hogy rábólintson, további problémákat feszegetek, mert én már c sak ilyen vagyok. Gyakorlatias és mint nő, képes mindenbe belekötni. *
-Na és ez az ügy? Ebből hogy maradok ki úgy, hogy magának is jó legyen? Koronatanú vagyok, azonosítottam Dextert és még azt a másik fickót is. Ezek összefüggnek? Ha tanúskodnom kell akkor kiderül, hogy nem egészen legálisan tartózkodom itt. Bár vannak papírjaim, nem tudom mennyit érnek felsőbb szinteken. Eddig megúsztam. Figyelmetlen, nem törődöm aktatologatókkal találkoztam csak, ami a munkámhoz, a bérleti szerződéshez kellett. *Csípőre tett kezekkel állok meg a járkálásban szemben vele. Alig választ el minket egy lépésnyi távolság, de most valahogy nem gondolok arra, mennyire csókos szája van, jóllehet azt bámulom.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

És már megint nem a legalapvetőbb következtetést vonja le.....
Vagyis nem azt, amire én is gondolok.
Megforgatnám a szemeimet.
Helyette...

... csak figyelem - és jórészt hagyom - hogy újabb fejtegetésekbe kezdjen, és kezd nehéz lenni a bizonyítékos zacskó. Így engedek neki - mármint a zacskónak.. - és leengedem a testem mellett.
De mindvégig kézben tartom.

- Glória! - rivallok rá, vagyis inkább csak emelkedett a hangom. Szeretnék.. véget vetni az agymenésének, vagy legalábbis elmagyarázni - már amennyire az tőlem telik - mindent, és azt akarom, hogy most tényleg hallgasson.
Jó lenne, ha elmondhatnék mindent....

- ...Glória... - már valamivel finomabb - Roger Walsh meghalt.... Ő már nem kerül a vádlottak padjára, az O'Harával való kapcsolata pedig nem képezi szerves részét az ügynek. - rövid szünet akad be. Csak azután folytatom.

- Ön innentől szabad nő.... - tartom a szemeibe. - Nem kell tanúskodnia, senki ellen.... - de egy valamit még hozzátennék. Viszont ami megakadályoz benne, az az, hogy túúl kevés az információ. Vele szemben. És amíg semmi biztosat nem tudok... addig nem is akarom felkavarni az állóvizet. Így jobb ha csendben maradok.
Egyelőre.

Aztán majd mindent elrendezünk....

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Már az első „Gloriánál” elhallgatok, megszeppenve és kicsit össze is rezzenek az erélyes hangtól, hát nem ezt szoktam meg. Pislogok rá ártatlanul, mert hát az vagyok, az egészben egyedül aki nem csinált semmit. A magyarázat már a második Gloria után jön, és bár én elég hosszan fejtegettem a problémáimat, ő két mondatban lerendezi. Még bólintok is, de nem világosodom fel, nem jut el a tudatomig az, amit utána közöl velem. Pislogok tovább. A hirtelen rám szakadt szabadság fejbe kólint. *
-Nem? *Kérdezek vissza, de aztán emelem a kezem és a mutatóujjam, mint aki időt kér és már veszem is a nagy levegőt, hogy kérdezzek, mert nekem ez így elég rövid és tömör. *
-Akkor minek vagyok most itt? Na és mi lesz Freddy bával? Azt honnan tudja, hogy felőle is szabad vagyok? Vagy csak rendőrségileg vagyok szabad? Akkor nincs is dolgunk egymással? *Mutatok aztán kettőnkre a végén, kecses mozdulattal meglengetve a kezemet. *
-Na és mi lesz a ruhámmal? Hogy kerül bele a jegyzőkönyvbe vagy mifenébe, hogy rajtam volt Dexter nyoma? És miért olyan biztos abban, hogy nem vagyok veszélyben? *A rendőrségi szabadság az oké, na de hogyan alakul az életem ezek után? Ott voltam mindenhol, és aki megölte Walsh-ot és Dextert, vajon elvarrt minden szálat velük? Szeretnék biztos lenni abban, hogy tényleg, de tényleg tényleg minden rendben van.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

És nem is ő lenne ha meghallaná a lényeget....
A legszívesebben elmosolyodnék, de helyette igyekszem... összegezni az elhangzott kérdésáradatot - szerencsére még emlékszem a régi kihallgatási technikák nagyrészére - és igyekszem teljeskörűen válaszolni.
Amennyire az tőlem telik.

- Glória... - hagyok némi szünetet. Azzal tisztában lehet ~ már ha így van ~ hogy töviről hegyire végigbeszélve a kérdéseit, többre megyünk, de talán nem itt.. és nem így, így csak a legfontosabbakra válaszolok.

- Roger Walsh halálával... Ön megszűnt tanúnak lenni. Így csak egy névként fog szerepelni a rendszerben, a megjelenése nem szükséges. Így senkinek sem fog feltűnni, hogy Ön más... mint bárki más. - rábiccentek. - Nem fognak utánanézni. - ezt pedig tudom. A biztosíték érdekében. Lényegtelen.

- A ruháját nyugodjon meg, vissza fogja kapni. Amint rögzítettük róla a nyomokat. A többit én elintézem. - mert elintézem. Az ördög a részletekben rejlik, itt maximum én kaphatok rosszpontokat, de ezzel még képes vagyok együttélni. - A Fuentezhez fűződő viszonyát pedig kérem tartsa titokban. Mindenki előtt. Amint megfelelő információim lesznek róla, felkeresem. - és ismét biccentek. Talán mert ezzel elintézettnek veszem az információtengert, mindazt amit rám zúdított.
Na meg nekem is ideje lesz rögzítenem, a SAJÁT bizonyítékokat.
Így várom még minden további megnyilvánulását.

Szolgálhatok még valamivel!??

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Azt nem mondanám, hogy kezdek megnyugodni, de viszonylag kevesebb zabszem van a fenekemben és kezdek másra is gondolni a saját kínhalálomon kívül. Példának okáért a hadnagy szépívű szájára, amit befogok a célkeresztbe. Ám a gondolataimat szélsebesen söpri el azzal, hogy újra a nevemen szólít, mintha az bármit is használna.*
-Ne Gloriázzon nekem itt! *Azért bájos, hogy próbálkozik, de még mindig totál rendőr, és a kezében szorongatott zacskó miatt nem is tudok mást elképzelni most. ez borzasztó. Amit viszont megtesz nekem, az az, hogy konkrétumokban beszél és így már sokkal érthetőbb a helyzet. *
-Ó! Óóóó! Jóóóó! *Csak most engedek ki egy kis levegőt nagyobb slunggal, mondhatni felsóhajtok és úgy nézek rá, mintha a lovat látnám fehér hercegen….vagyis fordítva. Mert ő majd mindent elintéz. A kérdés azonban még mindig adott. Miért? Miért hallgat rólam és miért intéz el mindent úgy, hogy a nevem és a személyem homályban maradjon? *
-Miért? Miért csinálja ezt? *Teljesen jogosan kérdezem és ehhez egészen közel lépek hozzá, így persze jobban fel kell emelnem a fejem, hogy a szemeibe lássak. Érzem az illatát is…hát egy zuhany nem ártana neki, de ez most még így is szexi. Freddy bá nevére ugrok, jelképesen. Csak a szemeim villanásából látszik, hogy roppant mód érdekel, már csak azért is, mert ahhoz neki nagyon mélyen bele kell másznia a szervezett bűnözés világába és ha csak egy téglától is érdeklődik, már híre megy. *
-Miért kockáztat? Tényleg képes lenne? Hogyan akarja megszerezni azokat az információkat? *S még mindig nem lépek el tőle, ha pedig ő teszi meg, követem mint egy pincsi kutya, csakhogy maradjon a közeli szemkontaktus és persze az illaté is. A száját nézem a borosta alatt, ami éles kontrasztot alkot a bőrével. A halvány rózsaszín szája pedig….ahogy formálja a szavakat….vajon milyen íze van?*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Az a pattogós természete.... Bár igen üdítő szempont, a munka fénytelen rendszerében, mégis, először azért nehezemre esik próbálkozni.
De utána már nem bánom meg.
Semmit sem bánok meg....
Ám aztán közelebb lép, és azzal a kis... apró gikszerrel, valahogy el is felejtem minden gondolatom.
Vagyis... Hogy is szólt a kérdés!??

- Mit miért csinálok... - jön az automatikus válasz, vagy talán már inkább kérdés, amire azonnal felel is, így ha valóban be kell számolnom...

- Glória, még mindig nagyon sok kérdést tesz fel egyszerre. - hogy jelzés?? Inkább menekülési út. Mert ha fizikálisan nem is, mert nem lépek hátra, el tőle - pedig érzem hogy kéne - a válaszadási kötelezettsége már kimeríti a zaklatás fogalmát.

Persze ettől még ha nem elég gyors, (hogy válaszoljon, vagy bármi mást tegyen) lehet mégis megpróbálkozom.
Valamivel....
(Egy elnyomott, de azért tetemes, ((és elég bajos)) sóhaj után.)

- Tényleg nem tudom mit szeretne tőlem hallani... de egy dolgot elárulhatok. - és bár nem kéne, mégsem tudok erőt venni magamon, hogy ne tegyem, csak lehajolok, lassan... a feje mellett és belesuttogom a fülébe.

- Megvannak a titkos módszereim.....

Azzal elengedem...

- Most pedig.. megengedi nekem hogy én is átöltözzek!?? - azzal ellépek, hogy jómagam is, belépjek végre azon a már a legszívesebben magam mögött hagyni vágyott ajtón.

Már persze ha egyáltalán hagyják nekem.

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*nem érti, pedig pont jókor, pont jó helyen tettem fel a kérdést, kivételesen nem gondoltam túl, hogy némi fáziskéséssel visszakanyarodjak a már elfelejtetthez. Mégis válasz helyett kérdez és csak néz azokkal a szép szemeivel. Türelmetlenül fújok egyet és máris folytatom.*
-Hogy kockáztat miattam. *Sok kérdésem van? Naná, rengeteg minden történt vele nagyon rövid idő alatt és nem tudom feldolgozni azok után, hogy Freddy bá mellett azért az élet elkényeztetett azzal, hogy nem történt velem semmi. Szerencsére, és persze hála nekem is, hogy igyekeztem nem belekerülni a sűrűjébe. *
-Mert sok mindenre vagyok kíváncsi. *És még mindig csak néz rám és tanácstalan, és nem válaszol semmire. Már-már reményteljesen nézek fel rá és készítem a mosolyt arra a beígért egy dologra, és tényleg nem tudom mit várok, mire számítok arról, hogy mit fog mondani. De végül is mindegy. Ahogy közel hajol hozzám, még jobban érzem az illatát és a leheletét is a bőrömön, csiklandozza a fülemet és a nyakamat és egészen beleborzongok ebbe az érzésbe. Nyelnem kell egyet, egy kibaszott nagy gombócot a torkomból és csak utána tudok mélyen felsóhajtani. Picit bele is ragadok az erotikus pillanatba és elringatom magam benne, de a hadnagy legnagyobb bánatára, nekem ennyi nem elég. Eszmélve a válasz tartalmára, és csalódva, hogy nem folytatta csókkal a nyakamon, fakadok ki. *
-Titkos módszerei? Tényleg ennyit tud csak mondani? Én itt a lelkemet kiteszem, hogy megtudjam, miért….*Fel vagyok háborodva és ehhez mérten hangosabb is vagyok mint kellene, de időben észbe kapok és lecsendesítem a hangom, de az artikulációm és az arcmimikám tökéletesen leképezi a lelki állapotomat. *
-….miért teszi kockára a hivatását miattam, miért segít nekem, miért hallgat rólam? De persze, titkosítson csak. *Szemeim is összeszűkülnek és a végére egy gúnyos mosolyt is eszközlök, majd legyintek egyet olyan mód, mint amikor a király….jelen esetben a királynő int az emberének, hogy leléphet. *
-Persze, menjen csak, öltözzön, vetkőzzön. Leskelődhetek? Legalább azt, vagy az is titkos? *Majd most úgy csinálok ahogyan ő velem. Nem várom meg a válaszát és ha az nemleges, elengedem a füleim mellett. Becsúsztatom a cipőm orrát az ajtórésbe, így nem tudja becsukni, és csak vigyorgok rá, meg kacsintok. Igen, végig fogom nézni és csorgatom a nyálam, már ha lesz min. addig is ha már ő nem válaszol, összegzem azt amit hallani szerettem volna tőle, és mert rá is kérdezett. Képletesen.*
-Azt szeretném hallani, hogy kedvel és félt engem és bármi történjen meg fog védeni. És még azt is, hogy meghív vacsorázni, vagy egy italra, ha már hivatalosan nincs közünk egymáshoz, nincs összeférhetetlenség sem. Igaz? Így mondják. Aztán még azt is szeretném hallani mit gondol még rólam, mit szeretne csinálni velem, azon kívül, hogy megfojt egy kanál vízben, hogy hallgassak el végre. De én akkor is beszélni fogok és megkérdezem, miért nem folytatta a sugdolózást valami mással is. Hát legalább verbálisan szexeljen velem, ha már az előbb elkezdte. *Valahol a kanál víznél elfordultam, hogy háttal nekidőljek az ajtó melletti falnak és a mennyezetet kezdtem fixírozni. Kíváncsi voltam, hogy az utolsó mondatra hogyan reagál….*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Megismétli a választ, és bár valahol... valahol IGAZÁN mélyen, nagyon is jól tudom mi az amit itt játszunk mi ketten, mégsem akarom megérteni.
Talán mert akkor túl...
... nyilvánvalóvá válik.

Még nekem is.

Ám egy hibát mégis elkövetek, egy nagyon is nyilvánvaló hibát, ami számomra is az, és bár talán még pont időben igyekszem is korrigálni - vagy csak egyszerű kifogás - de még mielőtt belépnék azon a bizonyos, és most túlságosan is vágyott ajtón - csak mielőbb el, tőle - a hátam mögül felhangzó csattanás, vagy inkább hangerő, megakaszt.

Megállok, de még nem fordulok meg.

Egészen addig, amíg nem remélem hogy már végzett, vagy legalábbis mindennel, ami kijönni szándékozott, és csak akkor fordulok újra felé.
Mert igaza van.
Valahol tényleg igaza.
És ezt.....

- Glória..... - és ez az ami kicsúszik ismét. Csak a szokásos... de most teljesen más felhanggal. Kérlelés?? Könyörgés??? Segítség kérése, hogy ne tegyen tönkre, vagy csak bocsánaté?? Olyan érzéseké... amelyekkel még én magam se vagyok tisztában, és jobban szeretném.... előbb átgondolni őket.
Akármit is jelentsen ez.
És talán még ő maga is az én malmomra hajtja a vizet, azzal, amikor meghátrál, és végül az utamra enged.

Én meg...

...egy tetemes sóhajt követve inkább fogom magam és belépek az ajtón.

Odabenn... a fejem zavaros. A gondolataim... teljesen máshol járnak, nem ott ahol lenniük kéne, és ezen még az se segít, hogy amikor csuknám magam mögött az ajtót, valami megakadályozz ebben. És nyilvánvalóvá válik, hogy ő maga az.

Egy újabb nyilvánvaló.

Felnézek rá, de aztán nem kötök bele.
Holott nagyon is jól tudom, hogy ez nem lesz jó így, de ahogy beszélni kezd, első.... "Zavaromban"??? Fogom magam és leteszem a - korántsem rózsaillatú vagy tisztaságú - földre az ő bizonyítékoszacskóját a fal mellett - Kylie nem fogja ezt megköszönni nekem, - azzal ahogy még mindig beszél és én tovább hallgatok(m), - érthetetlen módon - mégis a saját zacskóm kettéhajtásával vagyok elfoglalva.

Hogy beszélnék?? Igen. Hogy lennének válaszaim?? IGEN!
Bármi mást megtennék a kis monológja után, minthogy idebenn kuksoljak, 'elszenvedő' félként, és tegyem azt, amit épp indokként használtam fel az eltávolodásra tőle.

De minden - vagy mindez - csak akkor megy, amikor hallom a hangja távolodását, és látom hogy nem figyel, csakis akkor állok neki az időközben a kezeimre húzott kesztyűkkel - amikkel eddig csak babráltam - megfontolt lassúsággal -mégis lehetetlenül gyorsan- a zakómat kettéhajtani, majd bele a helyére, a nyakkendő.... amitől a legszívesebben EGY PERCRE SE szabadulnék meg, és megy utána az ingem... a cipő le, a nadrág... és bár útközben piszkosul nem figyelem hogy ő azóta figyel e - habár bízom abban hogy nem, azt hallanám ha kitörne, - de amint végre rajtam az a kényelmetlen hacuka, és a belebújós cipőm is visszakerült a lábamra, már valamivel hatékonyabb bátorsággal döntöm el a továbbiakat....

Mert eldöntöttem.

És bár az én zacskóm a következőkben ugyanott végzi a másik mellett, azt is tudom, hogy a következő pillanatokban nem lesz rá szükségem.
Vagy legalábbis nem AZOKRA! lesz szükségem.

Az ajtó nyikordul, amikor kitolom. Vagy behúzom, ez édesmindegy.
Az a nemmindegy, ami odakint vár. És a válaszaim. A kérdésekre.
Mert VANNAK válaszaim!

- Glória... - lépek oda ismét, szembe vele, de ez épp elég ahhoz, hogy az előzőekben meghozott döntések azonnal füstté váljanak...
Így ha nem ő a gyorsabb... és nem kotyog bele, ezúttal KÉPES!! csak egy áldott pillanatig is befogni a száját, akkor az enyém.... hamar rátalál az övére, és gondolkodni??? MINEK!!
Ha nem csúszik ki előlem vagy nem állít meg, elég csak az a rövid pillanat.

Amíg belenézek a szemeibe.

Onnan már az ajkaim az övén játszanak....

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

*Minden igaz volt abból amit mondtam, főleg a „lelkemet is kiteszem” megjegyzés, mert hát csak én beszélek, a hadnagy továbbra is csak néz engem és az arcán számtalan érzelem vonul át. Sokat fel sem ismerek, a többi meg….nem tudom biztatásnak vegyem, vagy elutasításnak. Annyira ellentmondásos a pasi. Aztán megszólal, de csak magát ismétli, és a neme hallatán szemet forgatok. A hangsúly kérlelő és megadó, ami ha némi fáziskéséssel is, de megadásra kényszerít, ezért elengedem, de csak picit.
Nem mondok le arról amiért olyan lelkesen idejöttem ebbe a lepukkant házba, ezért a cipőmmel akadályozom meg, hogy magára csukja az ajtót és a nyugalmat. Elmosolyodom a sóhajra, ha látja, látja, ha nem úgy is jó. A hosszú monológot, hosszú hallgatás váltja az ő részéről és kezdem elunni magam, másrészt mivel csak húzta az időt, és nem vetkőzött, a gumikesztyű semmivel sem összetéveszthetetlen csattanó hangja után azért mégis benézek. Leskelődöm és ez hihetetlenül szórakoztat, csiklandozza minden érzékemet, olyan vagyok, mint egy óvodás, bár ő valószínűleg nem élvezné a látványt, mint én. Majdnem nyálcsorgatva figyelem ahogy lekerül róla az ing és aztán a nadrág is. Megnézem az alsódat, megmondom ki vagy! Boxer vagy kisgatya? Passzos vagy laza? Elasztikus vagy sima pamut? Mintás vagy egyszínű? Na és amit takar….meg a feneke. Melegem is lesz és amikor a zacskó a másik mellett landol, már-már rajtakapottan fordulok ismét el, hogy a hátamat a falnak döntsem. Aztán amikor kilép, mosolyogva, ártatlanul nézek rá. És megint leglóriáz! Azért ez már teljesítmény. Nem szólalok meg, csak megemelem a szemöldököm, kérdőn. Na vajon most mi fog jönni? A szokásos, hogy hagyjam abba, hogy nem most és nem itt van az ideje? Hogy ő most dolgozik? Csak egy röpke pillanatra nézek le rajta egészen a cipőig, de arra már nincs időm, hogy elmerengjek azon, megjegyezni meg pláne, hogy mennyire szexi rajta ez a kincstári hacuka. Az arca egészen közel van az enyémhez, szemeinek tükrében láthatom magam, az illata még intenzívebb és utána már csak az ízét érzem. Az ajkainak ízét ami megrészegít. A puhasága, a játékossága, a férfias birtoklása. Nahát! A szende hadnagy ilyet is tud?! Nem vagyok semmi jónak elrontója, főleg ha az a jó az enyém is. Nem ellenkezem, hanem magamhoz húzom, elmerülök a csókjában, a kezeimet a fenekére csúsztatom és megszorítom és valami hihetetlen nagy elégedettség, megnyugvás lesz úrrá rajtam. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Ha figyel is, nem veszem észre.... Talán túl lekötnek a gondolataim, mindaz ami elhangzott, talán csak túlzottan sietek, igyekszem, hogy mielőbb végezzek 'ezzel', és napvilágra kerülhessenek az ÉN.. gondolataim.
De lehet hogy egyszerűen csak nem akarok szembesülni vele.
Mindazzal ami kettőnk között létezik, és most már tagadhatatlan hogy létezik.
Nem csak én képzelem bele.
Ezért...

Amikor kilépek, még nem tudom mi fog történni. Nem tudom hogy ez fog történni. Csak egy véletlen, és feltartóztathatatlan impulzus volt...
De azután......

Nem tudom mikor tenyerelek meg ott a falon a teste mellett, az egyikkel biztosan, és lassan, érzéssel, de azért kellő nyomatékkal préselődöm rá a testére.
Hogy akarom?? Az akareterő megtörni látszik...
Mindaz ami eddig távol tartott, de ettől még...
Talán az ő reakciója az ami méginkább beindít.. Vagy inkább megijeszt, még nem tudom a kettő közül melyik, de ahogy egyre csak csókolom, és megállíthatatlanul forog a szájában a nyelvem, ahogy a kezeit megérzem hátul, és ahogy megszorít, egyidőben tisztít ki mindent.
Azt hogy ezt nem itt.... és így kéne.
De legalábbis nem itt...
Így...

Van egy pont, ahol bár kényszeredetten, de azért erővel eltépem magam tőle. A szájától, nem tőle, és nem is távolodom.
De..
Lélegzethez kell jutnom, ezért hátrahagyva őt (a száját), az én fejem teteje, a homlokom, lassan megkoppan a falon mellette. Valamivel a füle mellett.
Még mindig beszívom az illatát, eltölti a tüdőmet, ebből képtelen vagyok engedni, de azt tudom hogy nem folytathatjuk ezt így tovább.
Itt..

Egy orbitálisan nagy lélegzet.
Ha kényszerít, akár vissza, ha nem, most kézzel fogva ellököm magam, el a faltól, de semennyire nem túl messze tőle.
És valamit mondani akarok....
Igen, akartam mondani.
Ezért lehunyom a szemem.

- Bárkitől... és bármitől meg foglak védeni. BÁRMIKOR! - biccentek rá - Mert leírhatatlanul féltelek... - nyílik meg ekkor a szemem - És szeretnélek vacsorázni is elvinni, igen, ha benne vagy, mert nem, nincs többé összeférhetetlenség, és borzasztóan kedvellek - mert ígyvan - igazából már azóta, hogy először beszálltál a kocsimba... - nyelek. De van még! - Hogy mit szeretnék Veled csinálni.. - kissé költői a kérdés - egész sokmindent, de most a leginkább egyvalami tölti ki a fejemet, már egész tegnap óta, és igen... ez hiba, mert nem akartam pont ITT... mármint itt kikötni - mutatok rá és rám, és megint rá - vagy legalábbis itt.. - most pedig a földre - de hibáztam.

És elharapom a mondat végét. Ebben legalábbis biztosan.
Nyelnem kell egyet. Mert a visszaszaladó emlékeim között még valamit kihagytam.
És talán ez a legfontosabb.
(Már ha persze hagyja, hogy folytassam azután a rövid, néhány másodperces csönd után, mielőtt belekotyogna.)

- De egyáltalán nem tudom ezt bánni.

És ez a végszó.

- Mert csodálatosnak tartalak. - gyűrődik csíkká a szemem, és egyre inkább azt érzem, hogy egyre... mélyebbre ásom magam, valamiféle érzelem sivatagában.

És ez megijeszt.

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

* Az én fejemben nincsenek most gondolatok, az egész lényemet a hadnagy tölti ki…na jó, majdnem az egészet, azért vannak még üres helyek és valószínű, hogy azok itt és most üresek is maradnak, de beérem a csókkal. Abba viszont teljesen belemerülök, sötét katlannak tűnő amiben el lehet tévedni és nem bánom. A világ végezetéig szívesen ténferegnék akár egy labirintusban. Élvezem nem is kétséges, a fenekénél markolva szorítom magamhoz, és feltérképezem a száját. Elfojtom a feltörni készülő mosolyt ami diadalittas, mert én győztem bár necces volt amikor többször is leglóriázott, de még az is szórakoztatott. A csók azonban, mint ahogy az egész pasi ellentmondásos, lerántja a leplet az udvarias és távolságtartó pasiról. Vad, szenvedélyes, birtokló…pedig még át sem ölel, kezei a falon a fejem mellett támaszkodnak, de a teste beszél helyettük ahogy nekem préselődik. Ez pedig csak még jobban felajz, a nyelvére, ajkára harapok finoman és egyik lábammal átölelem az övéit. Ennél a pontnál kezdődnek a képzelgéseim, melyek a szobámban játszódnak, vagy még inkább már a bejárati ajtó melletti falnál, ahogy éhesen nekitaszít és hozzányom miközben türelmetlenül szakítja le rólam a ruhát.
Azonban a hadnagy hideg feje megint ellenáll, megint gondolkodni tud és mérlegelni és dönteni, amire én most nem vagyok képes. Csak az én fejemben hangzik el a kétségbeesett „óbaszki”, de ahogy parlagon és kihűlni hagyja az ajkaimat, már veszem is el a kezem a fenekéről, hogy a nyaka köré fonjam. Feje az enyém mellett a falnak dől én meg hozzádörgölőzöm, megsimogatom magam a szakállával, vagy borosta…mindegy. Nagyokat szippantok az illatából és ebben nem akadályoz meg a két kifejezés közti dilemma. Ezt sem sokáig élvezhetem, mert ellöki magát a faltól és tőlem, noha nem túl messzire de épp elég távolságra, hogy kihűljön a kettőnk között felforrósodott levegő. Pedig már azt terveztem, hogy áttérek bőrlégzésre…de megszólal és nem a nevemmel kezdi, én meg hirtelen nem tudom, hogy örülnöm kellene, vagy megijedni. Egyelőre örülök - és kapkodom a levegőt a bőrlégzés elmaradása miatt -mert jól kezdi és a folytatás is biztató, mert emlékszik minden szavamra, hát még sem pocsékoltam az időt és koptattam a számat feleslegesen. Meg sem merek szólalni, nem akarom félbeszakítani, mert félek att6ól, hogy nem folytatja, szóval kivárok és magamban kommentálom a monológot, mert kommentálni muszáj.*
~Hát én is kedvellek, meg mást is….azóta mondjuk nem sok idő telt el…..naaaa, mit? Sorold…..~*És nem sorolja baszki, hanem a lelkiismeretével hadakozik. Ez is aranyos, de az a vad csók meg a falnak nyomás sokkal jobb volt és arra is vágytam, hogy izgatottan hallgassam végig miket akar velem csinálni. Erről lemaradok és most már nekem is muszáj hozzászólnom. *
-Nem, nem hiba, hidd el. Nekem itt is jó…*Nem, azért ne legyünk ennyire igénytelenek, ne süllyeszd le magad Gloria.*
-Oké, azért még sem. *Egyezem bele fejem lehajtva egy pillanatra, majd igyekszem visszakeveredni a szép szemeihez. Végre valahára túljut a lelkiismereti válságon és elmosolyodom.*
-Ennek örülök, mert felvágtam volna az ereimet, ha bánnád….oké, azért nem. *Rögtön visszakozom is, mert csak poén volt a részemről, de valahol azért komolyan gondoltam, legalábbis az érzelmi részét. A végső vallomásra megint a nyaka után nyúlok, nem fogom magam hagyni megint ellökni….tudom, nem engem lökött el, de az érzés ugyanolyan volt. *
-Csodálatosnak? Nekem a szád volt csodálatos amíg nem beszélt. Hagyd most a szavakat. *Húzom is magamhoz, hogy ott folytassuk ahol a lelkiismerete félbeszakított. Az ajkára kívánok forrni, hogy újra birtokba vegyem, csak még egy kicsit, mielőtt visszamegyünk a szigorú jó fej csajhoz, hogy leadjuk a két csomagot. Ha hagyja magát, megpróbálok megint egészen tudatvesztésig belemerülni a csókba, de most már nem engedem el a nyakát és a hajába is beletúrok, finoman karistolom a nyakát és megpróbálok a hülye, de szexi kincstári ruha alá settenkedni. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Érzem a kezét, ahogy hozzám ér.... És bárcsak ne érezném... DE! Érezni akarom!!!
Csak nem itt... és nem így, így ahogy képes vagyok meghozni a -helyes- döntést, és alig pár pillanattal később eltávolodom, útközben lefejtem magamról a nyakamat ölelő kezeket.

KELL..!!! ..hogy gondolkodni tudjak....

Merthogy... akartam én mondani valamit.. Az előbb... Korábban... Hogyis...!??

És amikor végre sikerül, ő mégis hozza a tőle szokásos formát.

Egyetlen... szavát sem értem.

Az utolsót kivéve, amíg meg nem indul...

A kezei gyorsan ottvannak a nyakamon, és ahogy magához húz, én nem állok ellen.
A francba...

Pedig ellenkeznem kéne, az elsőkben mégis sikerül becsábítania, és az az újabb.. jónéhány csók... nem mondom hogy ne esne jól, SŐT!
De a nehezemre esik a helyén tartani az eszemet, és amikor még ennél is továbbmegy....

OTT az a pont!

Észbekapok, és gyorsan reagálok.
A karjaim felfutnak az övéin, a két tenyerem azonnal rámar az övéire a tarkómon, és még mielőtt BÁRMI... visszavonhatatlan történne, bármi, amit képtelen vagyok kezelni, még mindig csókolom amikor lehúzom őket, és csak azután szakítok el.

- Álljon le! Állj le..... - megzavarodom. Nem csoda, de ettől még muszáj hogy a mellkasom előtt tartsam őket, a kezeit, ha kell, a csuklóinál fogva, és muszáj, hogy ne hagyjam hogy szabadon garázdálkodjon.

- Ne csináld ezt velem .. Légyszíves .. - ez már nem könyörgés. Tiszta beszéd. Nem lehet.

- Ne itt. - és ha tudom, a szemeibe.

És ahogy a dolgokat elnézem,
Kezdem azt hinni hogy egyre távolabbnak látszik az a hullaház.

_________________

don't forget what you've sworn

admin Posts : 819

Zsaruvér& Csigavér

* Már-már azt hiszem sikerült elhúznom a tévútról, amit csak én gondolok annak, de észvesztő a pasi, mentségem van minden tettemre. Beleveszhetek a csókokba, az ajkai elfeledtetik velem mindazt ami miatt most itt vagyunk és jó, nagyon is jó nem gondolni Dexterre és Freddy bára és mindenre ami velük járt vagy jár.
De nem sok idő telik el a mámoros csókok végtelennek tűnő mezején lépkedésben amikor megint elkezd gondolkodni és ez sosem jelent jót. Elhúzza a kezeimet a nyakáról és mintegy bilincsbe zárva szorítja a mellkasához. Odaképzelem a szívének dobbanásait….lehet nem csak képzelem, hanem ténylegesen is érzem. *
-Nem tudok.
*Hangzik az őszinte válasz, mosolyogva, pimaszul. Még mindig munkálkodik bennem a próbálkozás, hogy eltérítsem a gondolkodástól, de nem hagyja magát.*
-De én szívesen csinálom. *Tovább kacérkodom, de be kell látnom, hogy igaza van, _itt_ tényleg nem lenne jó, sem élvezetes, de mindenképp emlékezetes. Viszont biztos, hogy nem tartós. Elmerül a tekintetemben, én meg olvadozom és kurva jó érzés. Nekem nincsenek lelkiismereti válságaim azzal, hogy oda vagyok érte. Hogy itt vagyok érte oda meg vissza, és a megoldás is rögtön kibukik belőlem. *
-Akkor menjünk máshova. Elmesélhetnéd mit csinálnál velem….és meg is tehetnéd. *Be kell vallanom, hogy roppant szórakoztató cukkolni, és hízelgő is ahogy próbál saját maga ellen harcolni, és tudom, hogy ezzel csak még vadabbá teszem. Mert magam is azt érzem, ahogy az idő múlik, a varázs nem, a várakozás izgatottabbá tesz. A szavaimmal együtt a kezem is önkéntelenül mozdul, hogy újra magamhoz vonjam, de bár finoman és óvatosan, mégis szorítja a csuklómat. Ezen elmosolyodom. Mókás. Vajon meddig fog szorítani? Mikor bátorodik fel annyira, hogy elengedjen? Mikor fogja úgy érezni, hogy biztonságban megteheti?

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Nyomozó/Hadnagyi rang Location : LA/LV Posts : 189

Nem tudsz... Mi az hogy nem tudsz...(?)
De mindez csak a gondolataimban játszódik le. Sokkal fontosabb ennél, hogy ÉN...(!) tudjam tartani a határokat!
Ezúttal....

(még ha úgy néz ki, már bőven túl is léptem őket.
ITT... legalábbis)

Ám amikor még ennél is továbbmegy, elérkezettnek érzem az időt, hogy valódi pontot tegyek az ügy végére.
Itt és... ITT.
Szóval nem engedem el a kezeit.
Bármennyire is próbálkozik.

- Glória, ne kapkodjuk el... - a szemeibe. Ismét. Ha sikerül. És valóban... - Kérlek. - tiszta hangnem - Eljön ennek is az ideje, de nem most.

Hogy honnan a... bátorság!??
Elmúlt évek hosszú, kitartó keveréke, pontosság és visszafogottság, ÉS!
A józan kitartás szentsége...
Még az ilyen... végtelenül nehéz pillanatokban is.

Ha úgy érzem megértett, lassan elengedem.
De csak akkor, ha nem érzem veszélyét hogy újra nekem jönne, persze az is lehet, hogy átver.
Teljes mértékben.
Ám amikor elengedem, lassan, még valamit szükségszerűnek érzek hozzátenni.

- Nem váratlak már sokáig... Ígérem. - a szemeim csíkká húznak, és ha lehetőségem van ..
.. igen, megfordul a fejemben hogy még egy utolsó csókkal nyomatékot is adjak, de mivel túl veszélyesnek érzem, inkább lemondok erről a lépésről.

Inkább hol is hagytam a bizonyítékoszacskót....

_________________

don't forget what you've sworn