Folytatás INNEN

Zsaruvér& Csigavér

*Elég nehéz a hadnagyot mosolyra bírni és ez most sem sikerül teljes mértékben, de a női lelkemnek már az is elég, hogy a szemei mosolyognak. Nem is kell mondania, hogy az ellenkezésemmel betaláltam, az én mosolyom diadalittas és talán ezért bukik ki belőlem a sorrendjének a méltatása, amiből képes vagyok a magam számára előnyt kovácsolni. Nem nézem meg a végeredményt, addigra már a macskámmal foglalkozom, nehogy valamilyen bosszú ajándékot találjak itthon, ha visszaérek. Diablo kicsit kizökkent abból a helyzetből, amibe sodortam magam, és jólesik a bundájába markolnom finoman, amíg ő fura hanghatásokkal kísérve eszik. Cserreg, zörög, morog, néha egészen különös hangok jönnek ki belőle, de ez számomra megnyugtató és a szívem zakatolását is a megszokott mederbe tereli. Csendben, érdeklődve figyelem a hadnagy ténykedését, miután kiszabadult a fürdőből, és fura érzés lesz rajtam úrrá attól a hihetetlen nyugalomtól, amivel a fegyverét és a jelvényét teszi a helyére. A mozdulatsor rövid, de elég erős ahhoz, hogy elmerengjek azon, mi lenne ha….ha minden reggel ezt látnám? Amikor rám néz, még az elmémben téblábol a gondolat és elmosolyodom, majd felállok Diablo mellől és veszem a táskámat, a benne hagyott telefonommal együtt. A kocsiig nem szólok, beszéltem eleget és szerencsére Mrs. Kowalski sem kukucskált ki az ajtaján, magyarázkodnom sem kell, bár erős a gyanúm, hogy este mire hazaérek, vagy ki tudja mikor, ő már mindenről nagyon is jól értesült lesz.
Tőlem lenne elvárt, mégsem én töröm meg a csendet, miután már négy keréken gurulunk a célunk felé, a bizarr halottas randi színhelyére. Igen, hajlamos vagyok randinak elkönyvelni, és nem pusztán egy újabb tanú kihallgatásnak, szembesítésnek, vagy azonosításnak. Az olyan snassz. Meredten nézem az előttünk lévő utat és nem szólok, de egyre szélesebben tudok mosolyogni a szavaitól. Persze nem bírom sokáig….természetesen.*
-Nem volt olyan könnyű partnernek lenni…..és köszönöm, hogy ellenállhatatlannak tart. Még smink nélkül is. Ez olyan…finoman csiklandozós érzés. *Belekuncogok a végébe, de nem azért, mert nem vagyok őszinte, egyszerűen csak megint a vállamra ült a kis ördög. Mindig ezt csinálja. *
-Legközelebb nem leszek ilyen együtt működő. *Remélhetőleg kellemes fenyegetésnek éli meg az odaszúrt ígéretet, és elégedetten dőlhetek hátra, míg meg nem érkezünk. De előbb a kávé és ragaszkodom a Starbuckshoz, mert csak ott csinálnak olyan melange-ot amit én szeretek. Ismerősként üdvözöl a pult mögött álló Jack – a névtáblájáról tudom – és már készíti is a szokásosat, de ma…ma mást is kérek. Egy nagy és erős feketét viszek a hadnagynak, pár darab, papírba csomagolt cukorral. Tejet nem tudtam külön kérni, de nem is nézem ki belőle. Ő valahogy olyan „feketés”-nek tűnik. Röpke hat és fél perc alatt megvoltam az egésszel, ő addig vagy a kocsiban várt, vagy velem jött….az utóbbit nem kívántam, mármint védőőrizet gyanánt. *
-Hoztam magának is egy kávét. Fekete, sok. Kér hozzá cukrot? *Én magam élvezettel kortyolok bele a magaméba, és „folyok el” az ülésen, mintha halálig tartó nyugalmat csorgattam volna le a torkomon. S persze fel is ébredek tőle, kezdek normális ember lenni, ami azt jelenti, hogy az elkövetkezendő pár órában nem kötök bele senkibe. Még a hadnagyba sem.
S mikor megérkezünk a céljához – mert nem az én célom – a kocsiban maradok….egy ideig biztosan. Talán két percig…míg elvagyok a kávémmal…*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Remekül kezdődött a munkanapom. Nem egy, hanem mindjárt három hullát kaptunk.
Először azt hittem, a családi balhé ért csúnya véget, de nem, ez jóval több volt.
Szorgos hangyákként vetettük bele magunkat a munkába a társaimmal.
A képet csak Stevenson jelenléte rombolta, akit sajna nem tehettünk zsákba....Még..
Az első két eset egyértelműnek tűnt. Kivégzés és biztosra ment az elkövető. Fej, mellkas, tökéletes munka.
Aztán előkerült a szőke, érdekes módon egy oldalsebbel, ami ahhoz képest, hogy halálos volt, nem végzett vele azonnal. "Ken" kemény csávó volt. egész szép utat csúszott-mászott..

Amint végeztem, lecibáltam a védőruha kapucniját a fejemről. Végeztünk, "felporszívóztuk" a terepet.
Már csak egy jókora adag kávé kéne és mindenkit jobban el tudnék viselni.
Felmentő seregként érkezik Holmes hadnagy és az egy dolog hogy Stevenson is vele van...De hogy egy nő??
Hú, miről maradtam le?? Hát nem a seggfejtől fogom megtudni.

-Civil a pályán, Holmes hadnagy? - érdeklődöm remélve, hogy nem így csajozik. Nem hinném, hogy sok nő romantikusnak találna egy gyilkossági helyszínt. -Egyébként meg mennyit aludtál...ööö..helyesbítek, mikor aludtál utoljára? - Ahogy elnézem régen....Fenemód gyűrött és jobb lenne már intravénásan adagolni bele az erős, izesítetlen feketekávét.
Nekem viszont kéne egy brutális adag cukorral és tejjel.
-Stevenson, lenne olyan kedves, ha tisztelettel megkérem, utána nézni, hol lehet szerezni ipari mennyiségű kávét ugyanennyi cukorral és tejjel?
El akarom tüntetni a pasit, mert zavar, másodszor meg úgy nézi Holmes mellett a csajt hogy az már nemi erőszak.
És ha legalább közlekedési rendőr lenne..Simán beleverhetnénk a fejét egy parkolóórába. De nem, ez a faszkalap többre vitte..
Ha veszi a lapot és eltakarodik, örülök, de ha marad akkor sem lesz jobb neki.

-Nos, az első eset tiszta ügy. Leszámolás, avagy elvarratlan szálak. Az elkövető egy profi, semmit sem bízott a véletlenre. Mellkas és fejlövés, akár egy névjegy.
Na, de itt van nekünk egy szőke. "Barbie" dobta "Kent". Oldalba lőtték, de olyan sebészi pontossággal, hogy belehalt...De addig megtett egy egész jó kis utat. onnan... - mutatok balra, ahol még kóricál egy-két ember.
-Aztán nyekk...Visszaadta a lelkét az ördögnek. Viszont Taylor volt szíves és kiguberált a kukából egy pisztolyt.
Oké, logikus, lehet hogy mindhármat, vagy legalábbis a lakásban lévő kettőt ezzel iktatták ki.
A szöszi viszont túl elegáns ehhez a környékhez. Mi a büdös fenét csinált itt ilyenkor tök egyedül??
Nehogy nekem azt mondják luxus hímringyó volt és kuncsaft elégedetlen volt és lelőtte!
Van egy olyan rohadt érzésem, hogy ez az eset több szálon fut és eltart egy ideig mire kibogozzák.
Azt már nem teszem hozzá, hogy lehet lesz még pár hulla is.

Ha valaki azt hiszi, hogy ebbe a munkába bele lehet fásulni az téved.
Most például egy remek közjáték dobja fel.
Úgy fest, Stevenson rágyógyult ama helyzetre, hogy Holmes egy nővel jött. Oké, értem én hogy fura, de semmi köze hozzá, még akkor sem ha randi, ami persze képtelenség.
Csendben figyelem őket, hátha egyszer az életben nagyobb csodát is láthatok mint a napfogyatkozás. Holmes leveri Stevenson veséjét. Legalább az egyiket
Sajna nem, csak határozottan utasítja, hogy húzzon el nekem kávéért.

-Áldjon meg az összes isten és szent...- vigyorgok Holmesra miután a zavaró elemet kiiktattuk. Bele se merek gondolni, milyen módszerekkel jutott fel a ranglétrán egy ilyen minden lébe kanál, akit nagyjából a farka és az előfizetős pornócsatorna irányít.
A nő bemutatására megeresztek felé egy széles, szinte már pszichopata vigyort, ami akkor sem csökken amikor megtudom tőle, hogy Holmes egy órai alvás után akar dolgozni.
-Koronatanú?? Pont egy ilyen ronda ügyben? Szegénykém! Örvendek, Kylie Hanson, helyszínelő! Holmes, te meg frankón iderángattad, ahelyett hogy megvártad volna míg a hullaházba kerül és kap egy szép ipszilont.
Igy ez még túl friss és ronda...

Nem tudom befejezni, mert befut egy üzenet a telefonomra.
Amint elolvasom, nem tudom, hogy örüljek, vagy ordítsak. Aztán maradok a harmadik verziónál.
-Holmes...Asszem "Kennek" rendes neve is van és nem Barbie dobta ki. Dexter O'Hara...-nézek rá, félrehajtott fejjel és várom a hatást.
-Mindjárt hozzák..Esetleg szeretnéd közelről megnézni?
A kérdést voltaképp azért tettem fel, hogy legyen ideje a hölgyet felkészíteni, vagy megkérni, hogy sétáljon odébb. Nem sokan reagálnak jól a hullákra.

Határozottan bírom a csajt. Olyan ügyesen lavíroz a határozottság és a cukiság között, hogy tanítani kéne.
Nem akarok beállni Stevensonék bandájába, de kifejezetten jót tenne Holmesnak, ha tartósabban együtt lennének. Holmes remek zsaru de ilyen életvitellel hamar ki fog égni. Egy szimpla hétköznap kidurran mint egy izzó. Gloria helyretenné és végre rendesen aludna, meg étkezne, nekünk meg még sokáig lenne egy zseniális nyomozónk.

-Dexter O' Hara...- ismétlem meg lassabban. Igen, elismerem, hatásvadász vagyok, de sosem gondoltam, hogy egyeten név kimondása ennyire kibillenthet egy amúgy határozott embert.
Egy darabig a földre placcsant kávéspoharat nézem, aztán a nőt.
-Kapd el, nehogy a kávé mellé csapódjon! - vetődöm én is és közben azon agyalok, miért nincs a felszereléseink közt legalább egy összecsukható kempingszék. Ja, mert eddig nem kellett és lehet ezután sem fog.
-A kollégák biztosak benne és ezért én sem mondhatok mást. Benne van a rendszerben. A rendszer nem hazudik, Gloria. A szöszi egy hétpróbás gazember.
Amikor látom, hogy valamelyest stabil, szétnézek, hogy mikor hozzák. Aggódom, hogy tényleg le fog hátazni. A név és a látvány együtt.....

-Nem cukor ez Holmes...Ez a felismerés-sokk. Nem egyedi eset. Van hogy én is kapok egy kisebb sokkot, persze az a munkámból adódik. Majd elzavarjuk Stevensont a közeli boltba is ásványvízért, rágóért, cigiért. Addig sem ront a képen és nem görbíti a teret.
VIszont meg kell kérdeznem az előbbiek fényében: Tényleg látni akarja a holttestet? - nézek Gloriára. Valahol mélyen abban reménykedem, hogy belekapaszkodik az utolsó lehetőségbe, hogy lemond a dologról és csak Holmes fogja megnézni.
Józan ésszel persze nagyon jól tudom, hogy látni akarja, sőt alaposan meg is nézi. Mert ilyen ez a Gloria. Egy százast tennék rá, hogy így lesz, szeretett hadnagyunknak meg fel fog forrni az agyvize.
A döntést pedig felgyorsítja a két kolléga feltűnése a "gurulóssal", rajta a fekete zacsival.
Jelzek, hogy hozzák ide, de talán most először kicsit tétova vagyok és talán félek is.

Mindig is mondtam, hogy ez nem egy unalmas munka...

Nincs mit tenni, látni akarja és kőkeményen stabilizálja is magát. Ez van, pedig én az utolsó utáni pillanatban is adok választási lehetőséget. Bízom a megérzésemben, hogy Gloria nem egy törékeny virágszál és a határozottsága valódi és nem álca.
Cipzár le és feltűnik a delikvens.
Most hogy tudom, miféle ember is volt, az ártatlan külseje felháborít. Tényleg elhittem volna, hogy egy idősotthonban kisegítő.

-Nézze meg amennyire tudja...-bíztatom és így utólag bánom. -Ismerős a gazfickó?
Sokféle reakciót elképzeltem, de azt pont nem ami történt. A csajszi nekiesik a hullának és püföli mint állat, miközben válogatott szitkokat kiabál.
Úgy jajdulok fel, mintha én is kaptam volna egyet.

- Hé! Sebesült, eszméletlen, halott embereket nem verünk! Nem érdekel mekkora seggfej volt életében, de most halott, meggyilkolásából kifolyólag! Ergo az én hullám!
Kerülget az agyvérzés amíg menteném a "cuccot", Holmes meg a csajt húzná le a tagról.
Ebben ő a profibb...Lehet hogy én csak eszméletlenre és bucira pofoznám.
Jobban örültem volna, ha szimplán elájul, vagy lerókázza a cipőjét.

Térdemre támaszkodva fújtatok, míg a kollégák újra ráhúzzák a cipzárt Dexterre (Már neve is van, hurrá!), Gloria meg bőg...Vagy hisztirohamot kapott. Vagy mindkettő, de ez engem rohadtul nem érdekel.
Így nem lehet rendes jelentést írni.
-Nos, madárkáim...- egyenesedem fel. -A helyzet az, hogy a hölgyről össze kell gereblyézni a nyomokat. Gyengébbek kedvéért DNS. Sajna bezacskózni nem tudom, mert mégsem vetkőzhet itt le csak úgy...Viszont a kezeire kaphat egy pár cuki kesztyűt, hogy ne sérüljenek a nyomok...Esetleg lehetek cuki és gyorsan átnézhetem, mi is ragadt rá...A testről.
Egyébként meg hol a faszomba' van a kávé? Meghalt? Stevensonnal együtt? - ordítom bele ebbe a tetves káoszba, amit papíron bűnügyi helyszínnek hívnak.

-Tekintve, hogy a jelek szerint jobban ismerte a tagot, mint bárki más, határozottan kijelentem, hogy nem rossz ember azért, mert ahelyett, hogy gyertyás siratóasszonyokat hívna, látványosan örömködik.
Rózsaszín lányszobából nem lehet igazságot szolgáltatni, erre magam is rájöttem.
Előkapom a telefont és kérek mintavételes "koffert" meg két védőruházatot. A vonal végén Taylor nyugtázza a kérést, de érzem a hangján hogy furcsállja. Majd később felvilágosítom. Egyelőre én is azon elmélkedem, hogyan oldhatnám meg a legkevesebb kellemetlenséggel a dolgot. Elvileg csak a felső ruházatok kellenek, na de azokat se dobhatják le csak úgy. Szóval kéne egy hely ahol levehetnék, vagy inkább ráhúzzák a védőruhát magukra és majd benn kapom meg a holmikat.
Gloria kezéről meg gond nélkül le tudom szedni a nyomokat, csak kell írnom hozzájuk megjegyzést.

Taylor és Stevenson szinte együtt érkeznek, legnagyobb bánatomra. Fogadok, hogy az utóbbi már egy ideje lesben állt és arra várt, mikor lesz a legcikibb feltűnnie. Talált, süllyedt...Miért nem lottózik inkább az ilyen??
-Köszönöm, kedves! - vigyorgok rá, mint egy pszichopata, amikor megkapom a kávét, hátha elijesztem.
Az idegek már így is pattanásig feszültek és a levegő is vibrál, leginkább Holmes körül. De ő már csak ilyen.
-Na, szóval...Gloria kedves, szépen idenyújtja nekem mindkét kezét én meg nekiállok gyűjtögetni. Utána szépen magukra ráncigálnak egy ilyen, nem kifejezetten elegáns, de hasznos ruhát.
Stevenson feltűnése miatt döntöttem úgy, hogy itt nem lesz vetkőzés. Elég ha abba fog belepofázni, hogy mit szedegetek a csaj kezéről, na és persze miért.
Iszom egy pár kortyot a kávéból, érzem ahogy a testem és az agyam magához tér. Minden oké..
-Nem fog fájni...-nyugtatom meg Gloriát. -Itt az óvatosság alap.
Igyekszem egyszerre gyors de körültekintő lenni.
Néha megesik, hogy ugyanígy kell nyomokat begyűjteni, bár az előzmény abszolúte más.