Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Délután 16:45. A motorom már a parkolóban dekkol a húszemeletes hófehér épület előtt. Grid kocsiját látom, nem messze attól parkoltam le. Illetve Gregé és Zsé-é is itt van már. A nagyfőnök minden bizonnyal odabent bratyizik a recissel vagy a titkárnőkkel. Hogy miért rendelte ide a bandát? A Coca-Cola új energiaitalt ereszt a piacra; a „7 Sins”-t All the fun of evil without incurring God's wrath! szlogennel és ehhez kellünk mi. Ezek is mindent kitalálnak. Hell yeah! Ez az! Szarjatok bátran az egyház képébe, az inkvizíció meg majd hadüzenetnek veszi és lobogó fáklyákkal jön megpurgálni a céget. Biztos vagyok benne, hogy keresztényi körökben zendülés lesz az új termék megjelenése miatt. A Harry Potter sem tetszett nekik. Whatever. Nekem annál inkább bejön ez az egész. Teljes mértékben passzol az imidzsünkhöz, a nevünkhöz, ráadásul a fiúk sem épp angyalok, beléjük van oltva a bűnös életérzés. Tökéletes képviselői leszünk az ital szellemiségének, mivel nem kerül erőfeszítésünkbe azonosulni vele. Egy az egyben testhezálló a feladat. A reklámfilmre leszek nagyon kíváncsi, amit velünk akarnak forgatni. Ha egy-egy főbűnt kell megtestesítenünk, én a torkosságot vállalom! A fösvénység Grid reszortja, a bujaságon meg vesszenek össze a srácok. Hehe. A bukót a motoron hagyom, innen aligha lopják el. Térfigyelő kamerák vannak mindenütt. Belököm a széles üvegajtót, és egyenesen a recepció csillivilli, tágas előterébe toppanok. Ahogy gyanítottam. Az elegáns öltönyben feszítő Grid a félkör alakú, márványlapos recepcióspulton könyököl oldalvást, bokánál keresztbe tett lábbal, miközben ráérősen beszélget a felettébb csinos, vörös hajú nővel. Zsé és Greg pedig kényelmesen tespednek egy élénkpiros bőrkanapén, fikuszokkal körbevéve . Ville, illetve a kedvenc evolúciós-hiányzó-láncszemem (Vespa) még sehol sincs. Grid felém pillant. Mosolyogva odaköszönök neki, mire biccent, aztán folytatja a csevegést a csajjal. Odasétálok a fiúkhoz. - Sziasztok! – mondom, aztán leteszem magam a fotelba a körükben. Innen mindent belátni. - Csá, kislány. Egyedül? A többiek? – tudakolja Greg. - Passz. Majd befutnak. – vonom meg a vállam. - Ville még élt délelőtt, de Vesparól nem tudok semmit. Jah. Ville… Rendesen be volt állva, de határozottan életben volt, mikor Birdie-vel magukra hagytam őket. Hogy azóta mit csináltak, és mit nem… Rejtély. Remélem időben beesik. Vespa annyira nem izgat, és nem is hiányzik.
METÁÁÁÁL! A kurvaélet egy milka!?? Egy egééész kicseszett milka!?? - guvadok a tükörbe, még egy utolsó simítáás.. és KÉSZ! Irány!
- Fasza vagy! - dobok csókot a tükörképnek mielőtt kilépek az ajtón, adjuk meg neki rendesen, ha smúzolni kell kurvára mindent bele! Ide nekem a ropogós milliókat!
Leszáguldva a lépcsőn a kicsikém már rám vár. Az én drááága kicsikém.. - simítok végig a tankon.. ahogy nyaldossák a lobogó lángok, és rászorítva a kormányra beindítom. Mesés a hangja, fekszenek is a csajok tőle, de annál jobban TŐŐŐLEM fekszenek! Irány!
Becsorgok a buzi által megadott címre, ahogy elnézem a kis pina is megérkezett nem csak a nyálképű seggfej, és az övét nézve elhallgattatom a motort. Meg kéne egy kicsit eresszem... - vigyorgok, de amíg a sliccemnél matatok egy öltönyös seggfej hamar befigyel.
- Kell valami!? - bámulok a szemeibe, de a tag hamar leenged, amikor közelebb lépek - Ez nem a segged mérete! - köpök a cipőjére az meg fintorogva eltaknyol amikor én még mindig utána vigyorgok. Ekkor fut be őszentsége!
- Ves, a kurva életbe tegyél már magadra lakatot vagy kiheréllek! Felfognád hogy pénzt keresni vagyunk itt!?? Viselkedsz vagy kussolsz! - ugat a véreb, nekem meg lefagy a pofámról a vigyor. Kapd be seggfej!
Bemászok utána amint visszamászik az ajtón. Tényleg puccos, füttyentek egyet, de a gyökér nem fordul meg. Ekkor látom meg a többieket.
- Össznépi banzáj, szeretem az ilyet! - vigyorgom telibe a kis rühes rüfkét, de valami még van ott. - Na mi az, cica, Vé bácsit valahol elhagytad útközben?? Amit elnyomtatok jútúbon, csodálom hogy nem fulladt meg! - röhögöm és ledobom magam mellé azon a piros szaron. - Eeeeeeejjj, de kényelmes.. - rugózok vagy kettőt a vörös fotelen, igazi nyugati kényelem, csak úgy magába szippant! - Greg, nincs nálad egy szál? - csak ha már élvezzük a helyzetet - Amíg Grid azt a kis bögyöst fűzi. - hajolok hozzá, át a kis feketeségen, de nem baj, jobb ha szokja a helyzetet, előbb vagy utóbb úgyis fölötte lihegek. Ráfér egy kis boldogság!
Nyílik a recepciós csarnok üvegajtaja. A fejemben egyből visítani kezd a sziréna. Danger! Danger! Köcsögguszti. Elnyomok egy néma sóhajt. Nabazdmeg… Vespa azt hiszi magáról, hogy ő az első 3 leghíresebb közéleti személyiség. De Grid szerencsére mindig rádöbbenti a fájó igazságra és lehűti. Ezen muszáj somolyognom az orrom alatt. Tökéletesen üres bájjal mosolyodom erre az evolúciós tévedésre. Kedvem lenne megvakargatni a tarkóját egy baltával. De neeem… Amíg csak a gondolattal játszom el, addig nincs semmi gond. Én kipislogom az agressziót. Vagy verbálisan vezetem le a feszkót. - A segged nem szokott féltékeny lenni arra a sok szarra, ami a szádon kijön? – döngöm kútmély, szenvtelen hangon. Nem tudom megtagadni önmagam. A pillantásom jéghideg, csontig hatoló. Kizárólag Vespának szól. A cicáért még a szájába találok lépni egyszer az fix. Úgy. Szóval fent kering a neten a kávézós megmozdulásunk Ville-vel. Ez van, ha híres vagy. Nincs olyan, amit ne nyomnának föl rólad. De kit érdekel. Ezek itt körülöttem mind azt mondanak, meg gondolnak, amit akarnak. - Na mér’? Mi a szart csináltak, te jutyúb betyár? – tudakozódik Zsé, miközben előrehajol, és a könyökeivel megtámasztja magát a térdein. Ahogy Vespa átdől rajtam, hátrébb húzódom. még az arcomat is elfordítom. Reflex is és egyúttal tüntetek is. Ha tudná ez az analfabéta kefélőgép, hogy akkor vagyok a legboldogabb, amikor nincs a közelben... Türelmesen kivárom, míg Greg átpasszolja neki a cigit, de mintha összejátszanának. Greg ráérősen matat a zsebében a doboz után, Vespa meg addig itt liheg a fejembe. - Figyelj, öreg, ahelyett, hogy a kiscsaj videóira vered ki, miért nem hívod szobára? – adja a tippeket Greg nagy röhögve, mire Vespa elé tolja a cigarettát. Remek ötlet, tényleg. Ez a túlméretes gyerek nem elég hülye magától, még buzdítják is. Basszus. Amíg Ville elő nem kerül, és nem vonulunk be a főnökökhöz egyezkedni, addig ki kell bírnom ép ésszel valahogy. Ha sokat macerálnak, szét fogok csapni köztük.
- Jól van cica, ne támadj! – emelem ártatlan gúnnyal a két kezem – Ha te agresszíven szereted.. – vigyorgom, kényelembe helyezve magam azon a szaron, amikor Zsé bedobja a nyerő kérdést.
- Nem láttad, fatök!?- vigyorgok most Zsé-re – Vé úgy motozgatta a kiscsaj torkát hogy még az asztal is bemerevedett! – látványosan is kontrázok a kérdésre - Nem tudom okádjak vagy irigykedjek. – sóhajtok a jelenetre, nem mintha ne lennék egy percig is a helyében, - vagy a bugyijában – de kell a műsor. Nehogy már a kis bige azt higgye annyira begerjeszt. Még ha nem is kicsit repülnék rá ha egy kicsit egyedül lenne.
De akkor jön a cigi! Bejönne egy kis lazítás mielőtt ez a gyökér Grid a sok öltönyös faszfej elé terelget pofavizitre, miért is ne!? KELL A MŰSOR! Száll is a cigi, Greg beleveri a kezembe, de mielőtt rákapnék rántja ki onnan. Hülyén nézek.
- Nem is tudom. - dünnyögöm el, de csak ezután fordulok a nőre - Figyelj szívi, jössz egy körre!?? - vigyorgom a fejébe, Greg röhög, de én legalább megkapom a füvemet - Vagy akár térdelhetsz is, nem haragszom meg. - húzódom vissza a helyemre, hogy megemelve a tökeimet a túl szűk farmerzsebből kirántsam a gyújtót. – Ha már Vé-nek széttetted… - kacsintok rá és már gyújtom is a cigimet, hacsak nem történik valami, vagy a tyúk küld be egyet cserébe. Veszélyesek a hülye kurvák!
Úgy kerülöm ezt az embert, mint a lepratelepet. De együtt kell vele dolgoznom. Munkaköri leírás. Ez az egy szerencséje van. Ha valakit igazán utálok, hát az Vespa. Egyszerű, mint a vajas kenyér, mégis, senki sem tudja úgy feltoszni az agyam, mint ő. Olyan, mintha egyfolytában nyomkodná a piros gombot rajtam. A puszta léte is zavar. Sosem hittem volna, hogy lehet bennem ennyi gyűlölet valaki iránt. Hogy a természet hogyan tudott egy ilyen állatfajt összehozni… rejtély. De legalább kihalóban van. Vagy ha nem, majd teszek róla. Előbb hajtok át rajta véletlenül, minthogy a bugyim közelébe engedjem. - Inkább kezdj irigykedni, te buzi. – röhög Zsé. – Kizárt, hogy Vé a te torkodat is megmotozná. Ez az! Kibukna belőlem a röhögés, de szorosan összeharapom az ajkaimat. Csak a szemem vigyorog, de az nagyon. Én sem mondhattam volna szebben. Amióta Vegasba jöttem, egész rendesen akklimatizálódtam a bandában, egyedül Vespa az, akivel rohadtul nem jövök ki. A többiekkel szerencsére nincs semmi gond. Néha ők is odaböfögnek valami ökörséget, amolyan pasis arcoskodásból, főleg, ha még be is vannak lőve, de az még mindig semmi. Megkönnyebbülök, mikor hátra dől. A hülye is tudja, hogy Vespa a rohadt krumplit is röptében dugná meg. Neki mindegy ki, csak lyuk legyen. De erről a lyukról lecsúszott. Sokkal alattomosabb vagyok annál, minthogy itt mindenki előtt bemossak neki. Különben sem kenyerem az erőszak. A testi sértés meg pláne. Viszont… - Tudod mit? – fordítom a tekintetem erre a szőke gyökérre. Hirtelen „ellenállhatatlan” vágy ébredt bennem Vespa iránt. Üres mosolyt villantok rá. – Megyek. Ha már ilyen szépen hívsz. Hogy Ville-nek széttettem? Hát persze. Csakis. Én mindenkinek szétteszem, meg mindenkiét bekapom. Én már csak egy ilyen szorgalmas lány vagyok. A tiltakozásnak sok értelmét nem látom, úgyhogy ráhagyom Vespa-ra a pornográf kis téveszméit. Térdelni? A szám sarkába sunyi vigyor kúszik. – Mikor és hol? Az itt és most nem játszik. – szögezem le. - Na bazd meg! – hördül föl Greg megütközve, mire rám mered. – Ha tudom, hogy ez nálad így megy, én is húzok sorszámot. – vigyorog bele teli pofával, én meg elengedem a fülem mellett. Egyedül Vespára vagyok kiélezve. Ha turpisságot sejt a dolog mögött, jól teszi, mert ő a legutolsó pasi, akihez én hozzányúlnék. Meg fogom találni a módját, hogy megszivassam. Ha meg komolyan vesz, így járt.
- Bazd meg! Köcsög.. - dobom oda Zsé-nek, de aztán vele együtt röhögök. Ráharapok a sodortra, de kell még hozzá a tűz! Csak Grid be ne lője, még lekapja a fejemet, azt nekem meg be kell basszak neki egy rendeset. Nem mintha megkockáztatnám...
De aztán mégis kinyílik a csipája a kis csirkének, gól a lyukban, telitökből vigyorog a fejem, és kajakból megszívom a cigimet.
- Pedig már épp kérni akartam.. Nyuszi.. - panaszkodok, de ha nem most, hát majd a lövés után! Ez a kólás.. faszszopás vagy miért is vagyunk itt.
- Ha letudtuk a benyalást! A helyet te választhatod... - vigyorgom szélesre húzva a fogaimon, és lepöckölöm a hamut a cipőjére. Barátkozunk?? Barátkozunk?? Lásd milyen fasza vagyok, felé nyújtom a cigimet. Egészséges nyálcsere! Előleg.. Ha már marad a nyálazás későbbre!
Greg beszól, de én látom hogy közeledik akinek inkább nem kéne.
- Aki lemarad.. kimarad.. - dünnyögöm, de végig Grid-et figyelem. 'Húzz a gecibe.. húzz a gecibe..!' mégis elindul felénk. NABASZDMEG! - Majd utánam felpróbálhatod... Megmondom érdemes e. - köpöm, de a következő mozdulattal már fordul be a cigi a szám fele, ahogy az atyaúristen beesik a képbe.
- Mi az isten van Ville-el?? 5 perc és indulnunk kell! - hisztériázik a gecije, de még Té sincs sehol a képben. Nabaszd apukám, ezt neked kell benyeljed!
- A reggel még őt döngette. - döntök a csaj felé fejjel, de ahogy dumálok az a kurva.. cigi kiesik az ölembe! - FASZOM! - felugrom mert süti a tökeimet. - Lehet kinyiffant! - sóhajtok, ami nem jó jel. KURVÁRA NEM JÓ JEL! Bedugjam a farkam egy feketeözvegybe??
- Nyugodtan bevallhatod, hogy meleg vagy. Nem szégyen a másság, mi megértjük. – döngöm gunyorosan. Ha így állna a helyzet, rólam leszállna és a fiúk lennének veszélyben. Muszáj nevetnem, nem is tartom vissza. A hangom beleveszik a srácok baritonjába. Sejtettem, hogy rögvest kivágná; itt és most oboázzak. Minden vágyam… Nincs olyan alternatív valóság, ahol szívességet teszek Vespa-nak. A-a. De amint látom, bejön neki a nyalás, egész komolyan veszi magát. Tetszik? Jó… Hogy én választhatom a helyet? Óóó! Ez túl szép. Már-már mesébe illő. - A végén kiderül, hogy egy gáláns úriember veszett el benned, cica – nyomom meg az utolsó szót hangsúlyos cinizmussal, hogy vegye a célzást. - Ha így folytatod, még megkedvellek, vigyázz. – búgom lágy, mély hangon, miközben merőn Vespa szemeibe nézek. A csizmám orrán landoló hamut észlelem, de nem ragadja meg különösebben a figyelmem, úgy teszek, mint aki észre sem vette. Fő az önuralom. Kis híja, hogy Vespa ölébe ne rókázzak. Ez a pofa… Ha tudná, mennyire undorodom tőle. De a cél szentesíti az eszközt. - Oké, megdumáltuk. – jobbom mutatóujjával belekapok a hajamba, és egy tincset játékosan pödörgetni kezdek. A kecses mozdulat a női csábítási hadművelet szerves része. Taktikaváltás… Vespa minél jobban belemászik a bizonyosságba, hogy megdughat, annál nagyobb lesz a kopp-kopp. A felkínált cigire megrázom a fejem. - Nem, kösz. Vespa még kiokítja Greg-et, a további megjegyzése sík hidegen hagy. Hogy ki kit próbál fel, azt majd meglátjuk. Erre Grid elénk toppan és nemtetszést nyilvánít Ville hiányáról. Vespa már ossza is az infót. Reménytelen eset. Nem árt egy kis helyre igazítás. - Te teljes fogalomzavarral küzdesz, öregem. Ha azt hiszed, hogy amit a videón láttál, az döngetés, akkor te még a büdös életben nem dugtál meg senkit, vagy csúnyán félreinformáltak a felvilágosító órán. Tényleg legfőbb ideje, hogy valaki megmutassa mi az. – bazsalygom szemét félvigyorral az arcomon. Jah, pont én dumálok. Hehehe... Meglepi! Nem érdekel, ha a többiek fültanúi az „évődésemnek”. Zsé és Té a maga módján egy zseni. Nem nehéz annak lenni ebben a csapatban, nem valami erős a mezőny. Vespával? Cöh. Ugyan már… Ők talán átlátják, hogy csak szopatom a haverjukat. Viszont itt röhögnek körülöttünk. Grid erre a műsorra csak hatalmasat sóhajt, a képére kiül a gondterheltség súlyos borúja. Megmasszírozza a tarkóját. Tudom mit gondol ilyenkor. Hogy meddig kell még minket hallgatnia. Mint egy csapat dedós, akinek nem volt gyerekszobája. Határozott mozdulattal kapja elő a zakója zsebéből a mobilt, és tárcsáz. Valószínűleg Ville-t hívja/hívná. Félrevonul tőlünk. Szembeáll egy széles ablakkal és kifelé bámulva várja, hogy a vonal másik végén felvegyék a telefont.
- Na majd én megmutatom neked csipikém, mennyire is bírja Vespa bácsi dorongja! - marok a fotelje két karfájára felugorva hirtelen és pár bemutató lökéssel az arcába, már pörög is az előadás. Ennyi...
Visszaesek.. magamhoz rántva a cigimet és széles vigyorral jóóóó mélyet szippantok belőle.
- Tudod szívi, engem mindenki szeret... - húzok be abba a piros szarba kényelmesen, KELL NEKEM EGY ILYEN! Vagy csak a kibaszott fű ilyen erős?? De kell a nafta az elkövetkező időkre! - Állj be a sorba.. - köpöm a füstöt előre, lazán játszva az egésszel, de gyorsan bekerül a buzi a képbe, és egy utolsó sóhajtás és a cucc máris befigyel a számba visszafele. Remélem Grid nem most akar szívózni... És DE! Már megint Ville! Mi a picsának annyira nyalogatni azt a hülyegyereket??
De kicsúszik a lényeg! Vele a golyóim is sütkérezni készülnek, ezért megint ugrani kell! Persze van akinek nem tetszik a szöveg, és meg is kapom a... Mit is!?? Csak állok és bámulok. A kis tyúkot, meg azt a szart amit elődob nekem, azt vissza Gridre nézek.
- Mondom. - kurva komoly vagyok, de nem bírom tovább telibe vigyorgom - Vagy csak menstruál a kicsike... - fintorgom, mire a gyökér minden kuss nélkül ellépked. Felőőőlem... Próbálkozzon csak, az még nem öl meg. Kivéve ha az Empire-ről lépsz le, ernyő nélkül, bazdmeg!
Látom Vespa násztáncát, itt lejti az orrom előtt centikre, de közben inkább az ujjhegyeimet nézegetem. - Hűűű, most aztán felizgattál. – sóhajtok egy baromi nagyot, mire a hüvelykemmel végigpöccintek a körmeim végén. Jah. Mindenki szereti. Helyes kis téveszme, dédelgesse csak, mindenkinek kell valami kapaszkodó. Valahol mégis rohadtul hibádzik a képlet, mert én ki akarom nyírni. Hátradőlök a kanapén, és a lábamat feldobom a térdemre. - Tudom, tudom… Az élet szép, de te szebb vagy, a tökéletes szó rád gyenge kifejezés, az egyetlen hibád az ellenállhatatlanság... Kihagytam valamit, nyuszifül? – fordulok Vespa felé tök ártatlan mosollyal. Vespa kieregeti magából a sűrű füstöt. A szám sarka szemét félmosolyba görbül, ahogy a parázsló csikket figyelem egy röpke pillanatig. Hogy égnének le a golyóid. Alig fogalmazódik meg bennem a kívánság, Vespa ölébe esik a cigaretta. Felpattan a helyéről, mint akit puskából lőnek ki. Halkan elröhögöm magam. Ha minden vágyam így teljesülne, ennek az ökörnek most nőne puncija. A bioritmusomat érő megjegyzés elröppen a fülem mellett. Nem kívánok hozzászólni. Áh, nem ér annyit a csávó, hogy akár még egy lélegzetvételt rápazaroljak. Grid ellép telefonálni. Minden bizonnyal Ville-t csörgeti. Nem hallom, hogy beszélne. Míg a készüléket a füléhez tartja, a testsúlyát a jobb lábára helyezi, balja meg idegesen dobol a padlón. Szabad kezét a nadrágzsebébe csúsztatja. Sokáig semmi sem történik, aztán Grid végül feladja. Mintha az orra alatt dohogna. Nem vagyok benne biztos, de mintha most fenyegette volna meg Ville-t, hogy felkoncolja.
Nem érdekel mit szívózik a kis bige. Egyszer úgyis megdugom! Max ha elalélt, valamikor.. valamerre.
Bejön a fotel, ja, mintha siiimogatná a testemet! Be is indulok, de akkor mászik a gennyláda a képbe, nekem meg kurvára nincs kedvem vele hisztizni.
- Végre hogy te is beláttad.. - ez még a kis rüfkének, de már fordul is a cigi a helyére, aztán KIESIK! Én ugrom, Grid meg nem dumál, eltűnik valamerre. Az nekem is lejön hogy már megint késik a kis kedvence, de baszod ilyen ez a vilááág! A fűért hajolok, le mert ráléptem, de jó lesz az még erre az ötpercre. Kiegyengetem, nagyjából sikerül is valamennyire, de aztán Grid megint fordul.
- Hogybasznád meg... - dünnyögöm, azt még úgy előre dőlve mélyet szívok belőle és behajítom az egyik fotel alá.
- Már megint késik a kurva életbe.. Nem megmondtam neki hogy kaparja össze magát? De neeem, mert miért is tenné a nagy Ville Deadman a kibaszott életben EGYSZER! Azt amit én mondok... - Grid pofázik a háttérben, és bejön ez a műsor! Kajakra mintha magában beszélne!
- Jól van fiúk! Nincs lázadás. - áll meg vagy 20 centire azt széttárt kezekkel magyaráz - Nem lesz itt semmi baj.. Megoldjuk! Mindent megoldunk.. - és dünnyög. Elképzelem, nem e kéne kivadásszam neki azt a csikket, de aztán nyikorog az ajtó. És ki lép be!?? Maga az atyaúristen őszentsége...
Egyszer úgyis kinyírom! Vespa a saját önimádatába fog belefulladni. Legyek szemét? Mondjam el neki, hogy a többiek csak azért szeretik, mert van kin röhögni? Grid meg azért, mert pénzt lát benne. És egyébként is; 10-ből 9 csaj Ville-t választaná. Én is. Ennyi. Áh, leszarom mit vergődik. Grid visszasétál hozzánk, és dühöngőzik a maga módján. Mintha nem ismerné Ville-t. Elvigyorodom az orrom alatt. - Nyugi, Grid, be fog esni. – próbálom megnyugtatni. Biztos vagyok benne, hogy a frontemberünk előkerül. Ville mindig ezt játssza. Az időzítés nagymestere. Különben is… A recepciós pult hátsó falán díszelgő Coca-Colás designer órára pillantok. Még van másfél percünk 17:00-ig. Nem tudom Grid mit izgul. Ha nem vigyáz, még gyomorfekélye lesz a sok idegtől. Már csak egy perc. Ééés nyílik az ajtó. Persze, hogy Ville az. Rámosolygom, ahogy közeledik. Vajon kitisztult a feje azóta, hogy utoljára láttam, vagy inkább még rászívott az anyagra? - Ville! Csodás! Végre! Hogy csináltad? – ad hangot örömének Grid, némi dühös cinizmussal. Nem lehet könnyű összeterelni minket egy helyre. Hehe. Gridnek velem van a legkevesebb gondja. A srácok meg… Hagyjuk.
Kibaszott fejfájás!!! Ennyi a ma reggel emléke, na meg Bird csupasz segge vagy 3 méterre tőlem. NEEEEEM! Semmi olyan! Szerencsére, ahhoz minimum lónyugtatót kéne tolnom hogy a közelembe engedjem, vagy HÚSZADAGOT! De remélem még akkor sem. Grid.. tuti hogy pipa lesz. Baszhatja, engem nem érdekel, itt vagyok, vagyis.. leszek mindjárt, a taxi üvege visszaveri a füstömet. Egy darabig gyalogoltam. Igen, a kapucni mindig bevált a környéken, és egy darabig észrevétlen is vagy.. ha megtalálod a kívüleső helyeket, azokat ahol csak a szétcsúszott drogosok és a szétesett kurvák mászkálnak.. Sokszor egy a kettő. Most mégsem újabb kalandokért jöttem. Történésekért, bármi ami életet jelenthet, most csak egymás elé raktam a lábaimat és közelítettem meg azt a helyet amit Grid elküldött üzenetben. De aztán.. idővel csak mégis rámtapadt valami faszfej. Hogy honnan vagy ki.. vagy hogy hogy ismert meg, azt nem tudom. Nem szerettem a geci firkászokat, a lesifotósokat meg pláne nem, és nem mert a jóhírnevem féltettem. Most mégse volt kedvem kést szegezni a torkának. Pedig Grid tuti megdicsérne érte..
Kezem a magasban, egy taxi meg alig fél pillanattal később már rakja is le magát az útszélre. Mázlim van, ők se tolerálják ezt a környéket, de nyitom az ajtót és berakom magam.
- A West Drive 33-ra. - dünnyögöm, az meg beleragad a tükörbe. - Egy százas.. ha öt percen belül ott leszek. - tapad fel a bankjegy az elválasztó üvegre, és mááár nem érdekli annyira ki a fasz is az utas. Pénzéhes seggfejek.
A gecinek még bemutatok, át az ablaküvegen, az meg rendre villogtatja a vakuját, ezt örökítsd meg bazdmeg! Onnan már semmi nem számít. Se a külső fények, se a sofőr, aki vezet és bekussolt végre, és eszébe se jut az 'autogram' szó. Felüdülés..
Egyre csak nézem a fényeket, feltűnik hogy a geci a belvároson át megy, de eszemben sincs neki többet fizetni. Leszarom. Dugja a százasát fel, és át is préselem az üvegek közötti keskeny résen, ami belehullik az ölébe. Csak ekkor gyújtok rá a cigimre.
- Itt nem lehet.. - nézek fel a visszapillantó tükörbe, de hamar meggondolja magát. Én is így gondoltam.
Közeledik az út vége, legalábbis sötétednek az épületek. Elveszett a csillogás, a kivilágított seggek, a kártya, a rulett, mind pénzpocsékolás, aztán már csak egyetlen vörösalapú felirat világít a háttérben. Hát ez nagyszerű lesz!
Megáll a kocsi, én itt végeztem. A fickó még hápog, de engem nem érdekel, lököm az ajtót és közelítem meg azt az üveget. És ekkor tűnik fel a motor. A LÁNY! Vajon mi lehet vele?? Talán egyben lehet. Nem szúrja ki a szemem a másik motor, és a gyökér luxusmercije. Kurvára nem érdekel, de belökve az ajtót végre megcsap a hideg. Már épp ideje volt. És aztán ott a lány szeme...
- Kapd be.. - intézem Gridnek, és a lányhoz lépve tovább, kihúzom a cigimet.
- Jól vagy? - kérdezem, de nem is Ves lenne ha nem szólna oldalról be.
- Na mi van gyereknap?? - vigyorog be balról, még épp elég távolságra hogy ha kell kiüssem. - Reggel a kis kurvának most meg Gridnek ajánlod fel? - vigyorog telibe, és szememben a válasz, vagy inkább a lendület tüze, mégis másképp válaszolok.
- Te.. nem kapsz belőle. - a hangom szíín nyugodt, a fejem lüktet, és bassza meg.. nincs valakinél valami fejfájás ellen?? Bird-el elpusztítottuk az összes házhoz hozott anyagot.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Vespa nyekergése fárasztó, Grid mérgelődése unalmas, de valahogy mégis kellemes érzés tölt el, hogy köztük vagyok. Nem pont közéjük vágyom, de legalább emberek vesznek körül és nem vagyok egyedül. Emberek... Vespa esetében ez a kijelentés megkérdőjelezhető. Minden kellemetlenség ellenére szívesebben vagyok most itt, mint otthon a magányos lakásban. Ha egyedül vagyok, egyre a késes pasas jár az eszemben. Brrr… Kiráz a hideg tőle. Jobb, is hogy megszakad a szópárbaj a csapat istenkomplexusos zsenijével, mert Ville berongyol. Percre pontosan 5 órára. Erre volt megbeszélve a gyülekező, Gridnek egy szava nem lehet. Mégis van, Ville meg a maga trubadúr stílusában lehűti. - Vagy úgy… Jól van… - morog Grid, sötét pillantással követve Ville alakját, ahogy hozzám lép. Grid baromi nagy lélegzetet vesz Ville mögött. A halántékán lüktetve dagadnak az erek. Azt várnám, hogy mikor robban fel az agya. Ville kérdésére bólintok. Hm. Különös. Vagy legalábbis felettébb kedves tőle; beesik, és ez az első, ami eszébe jut. Ezek után már nem mossuk le magunkról, hogy szexeltünk. Azt hiszem, nem ma kezdek el azon aggódni ki mit gondol rólam. - Kösz, soha jobban. – döngöm mosolyogva. És Ő vajon hogy van? Ha lehet hinni az orvosi kinyilatkoztatásoknak, akkor most légkalapácsok partiznak a fejében. Ha tudnám, hogy így van, mondanám, hogy szívesen felkajtatok egy gyógyszertárat, de amilyen az én formám… Kétszer ugyanazt a hibát elkövetni egy nap... Vespának címzett morózus válaszán egyből felugranak a szám sarkai. - Ves, én mondtam, hogy te nem jössz be neki! – nyerít Zsé veszettül röhögve. - Menj anyádba, hülye barom. – morran Vespa, Zsindelyesre lövell egy rosszalló pillantást, majd visszafordul Ville felé. - Mi ez a búval baszott pofa, öreg? Lestrapált a kiskurva, vagy csak ennyire szar volt vele? – böffent ki aztán valami nevetésfélét. Amíg Grid nem adja ki az ukázt, hogy húzzuk fel a belünket az tárgyalóterembe, addig kényelmesen elücsörgök. Kezeim az ölemben pihennek. Nyugodt vagyok. Vééégtelenül nyugodt. Vespa meg csak mondja és mondja. Az ember naivan azt hinné, hogy a türelmemnek ez a fazon sem tehet be, aztán rá kell jöjjek: a frászt nem! - Tudnom kell, mára nekem is felajánlkozott a rüfke. BUMMM! Az utolsó csepp betalál. Tündéri bájjal sütő higgadt mosollyal nyúlok a kabátzsebembe. Csak semmi hirtelen, gyanús mozdulat. Majd az ujjaim rákapnak a benne lapuló kulcstartós kütyüre. Előrántom, és a másodperc tört része alatt nyomom Vespa képébe a sziszegő paprika sprayt. Bánzáááj! - AROHADTKURVAÉLETBEEE!!! – üvölti el magát torka szakadtából, az arcát a tenyereibe temeti. A pofájába ereszteném az egész flakonnyi cuccot, de azonnal felpattan a kanapéról. Könnyfolyam dől a szeméből, vöröslik a képe. - BAZDMEG!MIAFASZOMEZ??? – visít magas hangfrekvencián, mint a szopós malac. - Bolhariasztó. – búgom nemes egyszerűséggel, sík higgadt hangon. Ártatlanul pislogok fel rá. - Standard védelem kretének ellen. Óóó! Ez de jól esett! Té, Zsé, Greg majd behugyoznak, úgy szakadnak a röhögéstől. Visszhangzik az egész előtér. Ezt az izét ma szermányoltam. Nem hittem, hogy ilyen rövid időn belül alkalmam nyílik éles helyzetben is használni. Hehehe.
Nem érdekel Grid.. Nem érdekel mit működik a háttérben, itt vagyok hát legyen boldog. A lány viszont... Érdeklődve tapogatja le a szemem, közben próbálom felidézni a részleteket, azokat a részleteket amik még a fürdőszobában történtek, azelőtt hogy... de akkor oldalról valaki beugat a fülembe. Ki más mint Vespa lenne. Békés vagyok. Igen, mondhatni békés, mert nem küldöm azonnal szájba ököllel, de talán csak a jószándék dolgozik bennem, tiszteletben tartva pár milliót. Vagy talán mégsem.
Zsé röhög, de ez a barom még mindig nem tudja hol a helye. Megint pofázik, amire már tényleg nyílik a bicska a zsebemben, de a lány hirtelen beelőz. Meglepődöm. Igen, állok ott mint egy balfasz és nézem ahogy vergődik a gennyje, de én nem röhögök. Pedig legbelül valahol kéne. Ekkor ütközik be Grid a képbe.
- A kurva életbe nem tudnátok már magatokat takarékra rakni?? - lehalkított hangerővel basz le - Azt mondtam próbáljatok már emberként viselkedni különben baszhatjuk az egész koncertet! Baszhatjuk a milliókat! - baszd meg a millióidat...! Hosszú és mély levegőt szívok be. A legszívesebben.. nem kell gondolkozzak rajta mi az amit tennék, mégis egészen másképp fejezem be.
- Majd én elrendezem. - bökök állal Vespára előttem, és ahogy Grid hátrébb lép, Ves még nyüszítene de én elkapom a karját. A mosdót első blikkre belőttem.
- Látod, Ves!? Mégis ez a szerencsenapod! - nyerít Zsé továbbra is a háttérben, de én csak ezt a barmot vonszolom a mosdó fele, és egyetlen mozdulattal lököm be az ajtót.
- És Ville! Veled még számolunk! - hallom Gridet nem messze mögöttem, de csak egyetlen középső ujjal jelzem hogy tényleg leszophat. Aztán már csapódik is az ajtó.
Odabenn.. odabenn Vespát rábaszom az első mosdóra.
- Takarítsd le magad. - szólok rá, amíg becélzom a legtávolabb eső falat és háttal nekidőlve, előrántom az újabb szálamat. Víz csorog.. a balfasznak már a tökei is vizesek de még mindig hangosan vinnyog. Nem hat meg.
- Most látod?? Látod mit művelt ez a kis kurva? Én kitaposom a belét, ha... - de már nem tudott mondani többet.
Füstölgő cigaretta gurul végig a padlón... A szemeibe nézek, Vespa felkenve a tükörre előttem, az ujjaim szorítanak, görcsösen, ahogy tüdőmben ki-be cikázik a levegő.
- Azt mondtam... befogod a pofád... - nyelem vissza a levegőket de kurva sok türelemre van szükségem hogy ne roppantsak csontokat. - Ha csak méég egyszer... meghallom hogy kurvának nevezed.. - váltogatom alig húsz centire a szemei között a tekintetem - Megetetem veled a beleidet! - talán fröcsög a nyál, de nem törődöm vele.
- O-ké.. Oké.. Ville, csak en-gedj el.. - kapálózik a gecije, de egyáltalán nincs kedvem elengedni. - nem.. nem lesz több i-lyen.. - érzem a nyelést a kezemen.. ahogy próbálkozik.. az ujjaim alatt kétségbeesetten lüktetnek az erek, talán kíínlódik?? Nem tölt el élvezettel, de mégis... Olyan hirtelen engedem el, hogy visszaesik két talpára a mosdó mellett. Visszafordulok.. de a tükörből figyelem. Ha hátulról jön nekem...
- Nem tudtam ho-gy.. - köhög még veszettül az egészbe - nem tudtam hogy dugod, bocs.. - csuklik el a vége, és hallom még mindig a hangszálait rendezgeti - Vagyis tudtam csak.. ne-m tudtam hogy komoly.. - kapálózik a háttérben, de én csak visszatérek a cigimhez, és érte hajolok a földre.
- Semmi közöd hozzá. - emelkedem fel, és vele együtt fordulva útközben Vespára nézek.
- Ne akarj gecizni velem.. - szűkítem a szemeimet és beleszívok a cigibe. Bólogat, de nála sose tudni meddig tart a jóindulat, ezért állal rábökök a mosdóra mellette.
- Most pedig szedd össze magad. - utalok a még mindig vörös fejére, meg talán még magát is összevizelte, de az is lehet hogy csak a víz volt. - Grid kinn vár. - nyögöm még be, azzal megint mélyre szívva a cigimet, kilépek az ajtón.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
- KURVAANYÁD!NEMLÁTOK!MEGVAKULTAM! – visít Vespa olyan éles fejhangon, hogy a környékbeli denevérek is eltévednek tőle. Két öklével vadul dörzsöli a szemeit. Greg meg már fotózza a mobillal, ahogy hörögve bömbizik. - Kellett ez neked, te fasz? – röhög Zsé. Legszebb öröm a káröröm. - Fogd be! Fogjátok be mind! – szívja meg az orrát Vespa sértődötten. Vörösen égnek a szemei. Nem merek röhögni. Pedig kéne nagyon. Nem tudom Vespa mégis hogyan képzelte ezt. Türelmes kislány vagyok, de kezdtem unni, hogy minden második szavában a legősibb mesterséget űzöm. És az nem a kőfaragás. Grid ossza az észt, mint aki pályát tévesztett. Ment volna óvóbácsinak. Ha azt hiszi, hogy mindent benyelek a srácoktól, hát azt benézte. Erre Ville eltoloncolja Vespa-t a mosdóba. A vesztőhelyre! Nem az fog meg, amit mondott, hanem ahogy mondta. Vespa-nak reszeltek! Kivégzi! Mozdulnék, hogy Ville után menjek és némi magyarázkodással-lebeszéléssel megakadályozzam a vérfürdőt, ami a legvadabb félelmeim szerint kinéz, de Greg, aki a másik oldalamon ül, elkapja a felkaromat, még mielőtt felállhatnék. - Nyugi. Hagyd a nagyokat. Majd ők elintézik egymás közt. Oké… Sóhajtok egyet és visszadőlök a kanapén. Két karomat összefonom a mellkasomon, miközben várok. A tekintetem abba az irányba tapad, amerre Ville vitte Vespa-t. Percek múlva nyílik az ajtó, és Ville sétál elő. Hogy mi történt odabent, gőzöm nincs, de Vespa mintha visszavett volna a képéből. Kissé lemaradva Ville mögött kullog, zsebre vágott kezekkel. Csoda, hogy kitalált. Süt róla, hogy rühell, de hát ez van. Miatta nem verem a seggem a földhöz. Minden esetre megnyugtató, hogy mindketten egyben vannak még. A recepciós pultnál ülő vöröske telefonál, majd leteszi a kagylót és fekete tűsarkakon odalibben hozzánk. - Mr. Foster, a marketingigazgató várja önöket a 3. emeleten. – szól kedvesen, pedig biztosan megvan a véleménye rólunk. Ritkán láthat ennyi parasztot egy rakáson. A napi szarból én is kivettem becsületesen a részem, nem tagadom. Grid megköszöni a tájékoztatást és hozzánk fordul. - Nos, rendben. Most, hogy kellően kiszórakoztátok magatokat, talán mehetnénk is. Ha itt végeztünk, azt csináltok, amit akartok, nem érdekel, de melegen ajánlom, hogy az irodában viselkedjetek. Világos? – döng kevélyen, azért mégiscsak ő a góré. Csak egyet felejt el. Hogy mi zenélünk.
Csak egyetlen pillantás Grid szemeibe, és mellé egy láthatatlan biccentés. Komolyan ezzel a szeméttel fogom összeszűrni a levet?? De Vespa elrendezve. Ha továbbra is ugrálni fog... És ekkor lövöm be a lányt. Némi feszültséget látok az arcán, de nem kell beszarni, nem nyírom ki. Ha a világnak szívesség is lenne, a banda megsínylené a hiányát. Az egyetlen dolog amiben Vespa jó...
AZTÁN nyikordul az ajtó. Nem nézek hátra, nem érdekel a seggfej képe, csak kirántom a számból a cigimet és megállok a szemközti hófehér falra préselődve. A lányra nézek mellettem. Ha ő nem néz rám, az se érdekel, de betipeg egy kis kikent-kifent csontváz a képbe, és szarrá göndörített vörös fürtjei közt turkál. Ránézek, de elfog a hányinger. Mégis megjön az ukáz, Grid tereli a népet, én meg elsőként lököm el magam a faltól és keresztbe vágva előtte emelem a cigit tartó kezemet.
- Igenis, Főnök.. - a hangsúly magáért beszél, de nem állok meg. A szemközti liftet már órák óta belőttem és meg is tenyerelem a gombot. A lány.. a lány nem tudom mit csinál. De ha valahogy befigyel mellettem, ránézek, és rámosolygok egy rövidet. Irány a sintértelep!
Útban fölfelé kihegyezett a néma kuss. Grid viszont beszél.. mint a kisgyerekek, megkapjuk az utasítást, ki mit tehet, nincs böfögés, fingás, vagy nem ide illő kérdések, és nem hozhatjuk szóba a gázsit sem. Az az ő asztala, mi csak üljünk, néma csendben, játsszuk el hogy azok vagyunk akik nem, mert ez itt most ÜZLET! És ha kell... kapjuk kezünkbe a tollakat!
A pofakoptatás felét kihagyom. Mindig ugyanaz a lemez, ülsz.. kussolsz.. csinálod amit mondok, és nekem már kedvem se volt nagyon pattogni. Csilingel a lift, elsőként lököm ki magam belőle, mindenhol üvegfelületek, és szemben mögötte az öltönyös seggfejek. Az lesz a jó irány! Kettő! Nem is egy jött megnézni a tenyészetet, az árut.. ahogy egyesek mondanák, mi meg mint a kiscserkészek be is sorolunk az üvegfal mögé.
Üdítő.. Üdítő mindenfele, Cola.. meg az a genny, amit gondolom a nyakunkba akasztanak, de engem nem hat meg. Lerakom magam az egyik karosszékbe. A pofakoptatás közben.. valahogy.. a velem szemben ülő lányra vetül a szemem. Hallom Grid hangját, a nyáál csak úgy csorog belőle, benyal nekik rendesen, mélyre.. de én csak a lányt figyelem. Hogy ő lát e, vagy esetleg belefordul a szemeimbe, azt nem tudom. De én csak őt nézem.. Az arcát.. a haját.. a szemeit... a bőrét ahogy lélegzetet vesz, és megszívom az orromat. Ekkor hallom hogy valaki bedumál oldalról az egészbe.
- ...ugye Ville?? - felé fordítom a fejemet, de tököm se tudja miről van szó - Ville..! Jól mondom!?? - Grid sunnyogó pofája tisztul ki a képben, én meg automatikusan válaszolok.
- Hát hogyne. - dörmögöm, de egy kiadós sóhajt is belekeverve fingom sincs mire válaszolok. Nem hat meg az egész.. unom a banánt, ezért inkább belematatok a kabátzsebembe. Kihúzom a dobozt, belőle egy szálat és azzal kezdek játszadozni az asztalon. Egy darabig figyelem, ahogy újra és újra felkoppanva az asztallapon újra és újra megfordul a kezemben, de aztán betalálom megint a lányt. Vajon tényleg minden rendben vele??
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Ville visszatérve szerény köreinkhez, háttal megtámasztja a falat. Egy másodpercre felpillantok rá. Pont összenézünk, mire belibeg a vörös csaj, és Grid már hajt is minket tovább. Zsebre dugott kezekkel masírozok a lift felé a srácok közt. Ville hívja a felvonót. Miközben arra várunk, röviden ismét összepillantunk. Ugye nem bántottad nagyon? – üzenik a szemeim a ki nem mondott kérdést. Az ajkamon halvány, sunyi somolygás dereng. Hatalmas a lift. Mind a négy oldala tükrös. Nekidőlök a leghátsónak, míg fel nem érünk a harmadikra. Addig Grid ezredszerre is elregéli, hogy ne szarjunk a szőnyegre. Senki sem szól. Az emeleti folyosó minden négyzetmillimétere vakítóan makulátlanul tiszta. Csillog a sok üveg és szürke márványszín. Felbukkanásunkkal éles kontrasztot hozunk a bizniszvilág hivatalos merevségébe. A drága dizájner kosztümöket viselő asszisztensek és az öltönyös menedzserek közt aligha tudnánk elvegyülni talpig feketében, szögecses bakancsban és bőrszerkóban. Mi egy totál másik univerzumból csöppentünk ide. Ville az élvonalban, nagyon határozottak a léptei, tudja hova megy. Vagy csak azért ez a célirányos sietség, hogy mielőbb szabaduljon a cápák közül. Egy kedves szőke tárja ki előttünk a tárgyalóterem ajtaját, és mi libasorban bevonulunk. Odabent már vártak minket. Két fickó. Üdvözlések közepette szorítunk kezet, és megköszönik, hogy eljöttünk. Grid mája meg hízik. Nem csak a feje. A bükkszín asztal, amihez leültetnek, ovális. Tisztes távolságra Vespa-tól teszem le magam. Greg ül mellém, valahogy úgy tűnik, mintha direkt pozicionálódna közém és Vespa közé. Én csöppet sem bánom. Na nem mintha itt mindenki előtt esnék a csórinak, hogy kikaparjam a szemét. Ville távol az asztal túloldalán, szemben. Gridé a pálya, mi meg jógyerekek módjára hallgatunk és bámuljuk a vendéglátóinkat. Ha már itt vagyunk, figyelünk. Pláne, amikor megpendülnek a milliók. Engem mégis a reklámfilm zaklat fel. Elkerekednek a szemeim, és kijönnek a helyükről, mint a csigának, amikor meghallom, hogy "Ha a hölgynek nem okoz gondot fekete latex melltartóban és nadrágban megjelenni." A srácoknak könnyű félmeztelenkedni. Ők általában eleve így nyomják, de én? Életemben nem álltam levetkőzve kamera előtt. Mégha nadrág is lesz rajtam alul, egy melltartó csak egy melltartó. Mi a szart takar az? A hátamat biztos nem. Óóó, anyám borogass! Az ujjaimmal fésűként túrom hátra a hajam. Mélyet sóhajtok. Grid udvariasan megválaszolja helyettem a kérdést: nem, nem okoz gondot a merész szerelés. - Nem probléma. – erősítem meg én is művi bájmosollyal. Ha már engem kérdeztek első ízben. Nem hát, nyavalyákat! Majd ha eljutok odáig, megoldom. Vagy ők. A sminkesek levakolhatják a sérülésemet 10 kg vízhatlan alapozóval. Kényelmesen hátraereszkedem a székben. Emésztem a képet, meg a terveket. Rám osztották a bujaságot. Remek. Majd mászhatok rá valami nyálas képű modellficsúrra. Már most ver a víz a gondolattól; egy idegen teste fog dörgölőzködni hozzám. Pfff..... Ezt az egészet jól kifundálták az okosok. Ha bujaság, akkor csak nő lehet. Ez nem fair. Előítéletes bagázs. Ha szikrányi lövésük lenne a dörgésről… Örömmel áttestálnám ezt a szerepet Vespa-ra. Erre a posztra bárki alkalmasabb nálam. Az előttünk álló üdítős dobozokról felemelem a tekintetem, mire Ville-ével akad össze. Merőn, tüzetesen, leplezetlenül fürkész. Az imént még zavartól terhes tekintetem egyből kérdővé lényegül, ahogy őt nézem. Mi van? Újabb sóhaj részemről. Grid erre a színészi képességeinket kezdi ecsetelni, az egekig magasztalja a tapasztalatunkat, és hogy milyen könnyű lesz velünk együtt dolgozni a forgatáson. Támogatást várva kérdez rá Ville-re, aki mintha máshol járna. Előkerül zsebéből a cigarettás doboz, és azzal kezd el szórakozni az asztalon. Nekem meg kedvem lenne forogni a székkel, csak kár, hogy nem olyan. Ville szeme megint rám tapad. Most már komolyan érdekel, mi jár a fejében, mi ez a mindent átható pillantás. Mit keres rajtam? Talán csokis a szám? Ha más vizslatna ekkora érdeklődéssel, már rég nyugtalanná váltam volna, de állom a mustrát, noha nem értem az apropóját. Jó kis játék, csak a többieknek is feltűnt. Greg oldalvást rámsunyít, aztán visszafordul előre. Mutatóujjammal megvakarom a halántékom, és egy lassú, felettébb óvatos, észrevehetetlen mozdulattal előhúzom az új mobilom a zsebemből. Az asztal alatt Fürge Ujj SMS-t pötyög Nagy Fehér Ülőbikának: „Mi az? Szemmel versz? O.” Küldés, és folytatódik a szimulálás, mintha mi sem történt volna odalent. Hogy Ville telefonja le van-e halkítva, vagy hangosan csiripel, passz. Kiderül.
Hogy mit keresek rajta?? Nem tudnám megmondani. Egyszerűen csak nézem mint aki még nem látta soha életemben. Látom hogy Greg besunyít. Bekaphatja, köze nincs az egészhez, de az viszont feltűnik ahogy Zsé oldalba bök mellettem. Ránézek...
- Na mi az.. nem volt elég!? - vigyorogva hajol közelebb, de engem meg kurvára nem érdekel mit dumál, inkább egy nagyot sóhajtok. Ekkor zizeg be a telefon a kabátzsebemben.
Nem érdekel ki hív.. vagy kinek jutott eszébe hogy üzenjen, lehet Dean kapta meg a következő kör kevert anyagot. Mégis a lányra pillantok, és ha az szemmel jelez, valahogy.. csak beletúrok a zsebembe. Kirántom a mobilt. A háttérben most az öltönyösök szövegelnek, de gyorsban húzom is elő a lényeget.
„Mi az? Szemmel versz? O.”
Megszívom az orromat, de kurvára nem tudok ellenállni egy útközben befutó mosolynak. Megforgatom a gépet a kezemben és megint a lányra nézek. Kedvem lenne egy újabb szál cigihez, de hiába nézek az előttem fekvőre, Grid tuti kiverné a hisztériát ha lazán betolnám a képembe, ezért inkább anélkül válaszolok.
"Mert úgy érzed mintha ütnélek? "
írom vissza, és a telefont elfektetve az asztalon, fél szemöldökemeléssel visszanézek a lány szemeibe. Ha ilyet akarsz játszani.. hát JÁTSSZUNK!
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Jön az újabb infómorzsa. Szerződtetnek egy görög fickót, név szerint valami Theo Theodoridis-t. Ő lesz a partnerem. Hááát… Igyekszem majd nem eldobni magam, ha már össze kell gabalyodnunk egy reklám kedvéért. Nem baj. Az kell mellém egyébként; egy kétméteres modell pasi. A ribanc csábítót (engem) meg majd megtoldanak félméteres tűsarkakkal, hogy ne legyen köztünk az a kétfejnyi magasságkülönbség. Gondolom én. Pf… Túl késő már nemtetszést nyilvánítani? Gyerekek! Inkább dobjatok a nyakamba egy tucat kutyafejű boát, minthogy vetkőztessetek. Jah, mint kiderül, lesznek a filmben kígyók is. Tök király. Szívesebben hempergek köztük, minthogy pucér csávókat nyalogassak. De legalább egy modell az, és nem Vespa. Mert akkor tuti, hogy felállok és hazamegyek. Vespa közben nyafog (ki más), hogy Úristen! Kigyók?! De a főnökök azonnal megnyugtatnak minket, hogy teljesen ártalmatlan jószágok. A haverom fintorog, én meg röhögök magamban. Nagyon úgy fest, mindenkinek lesz mivel megküzdenie a pénzért. Jobbommal az asztalon könyöklök. Ujjvégeimmel épp az arcomat vakarászom egykedvűen, amikor berezeg a telóm a nadrágzsebemben. Válasz érkezett Ville-től. Alig észrevehetően vigyorgok, ahogy a tekintetem leles az asztal alatt rejtegetett mobil kijelzőjére. "Mert úgy érzed mintha ütnélek?” Somolyogva nézek föl a ketyeréről Ville-re. Enyhén megcsóválom a fejem, hogy vegye az adást: neeem waze. Az ujjaim megint járnak. „Ha nekem kell vonaglanom valakin, remélem Te kapod a csokoládé- és tortahegyeket. Cserélni akarok! ” Igen, mert a torkosság annyira illik Ville-hez, mint hozzám a bujaság. De a csere felvet egy újabb kérdést. Akkor is Teodórikuszt szerződtetnék? Minden hülyeség eszembe jut. Dög unalom, míg Grid a górékkal egyezkedik. Nyomok mégegy üzit. „Ráérsz ma este? Ha itt végeztünk, nincs kedved felugrani hozzám sörözni meg filmezni?” Nem igazán szeretnék egyedül lenni otthon. A délelőtti rablás az oka. Viszont semmi pénzért sem vallanám be senkinek a parám. Greg közben balról kémkedik. Kukkolja mit pötyögök. Gúvadnak a szemei öcsém. Mindkét kezét leveszi az ölébe, és mutogatni kezdi a dugás egyezményes jelét. A középső ujjam elegánsan beint neki.
Megint rezeg.. Hirtelen kíváncsiság vesz rajtam erőt, és gyorsban kapom le az asztalról a gépet. Nem takargatok. Majd ha valakinek nem tetszik a menet, tesz egy szívességet.
„Ha nekem kell vonaglanom valakin, remélem Te kapod a csokoládé- és tortahegyeket. Cserélni akarok! ”
elgondolkoztat a tudat, de ekkor előkaparok valamit a hallottak legmélyéről.
"És mi lenne ha rajtam..." - kezdek bele, de aztán befut még egy üzenet. Félbehagyom az előbbit és ránézek.
„Ráérsz ma este? Ha itt végeztünk, nincs kedved felugrani hozzám sörözni meg filmezni?”
a lányra emelem a fejem. Egy darabig gondolkodom, de aztán vissza az üzenetre. Gyorsban törlöm az előzőeket, bár nem szoktam ezekhez a genny gépekhez, most simán megerőltetem magam. Kezdjük elölről...
"Csak nem gyakorolnál a reklámfilmre?" - vigyorgok már én, Grid még érzem felém is néz egy időre, hogy mi a faszért vagyok ilyen jókedvű. Dugja fel!
"De benne vagyok!" - folytatom tovább miután belebólintok a szemeibe, viszont nem marad ki Greg baszakodása sem. Folytatás!
"Azt a gyökeret meg mondd meg neki, kiütöm ha nem áll le." - és pont. Erőteljes a késztetés, hogy szemtől szembe is jelezzem, de egy oldalról beszűrődő.. "Pszt.. Ville! Állj le..!" hangú suttogás megakadályoz benne. Megfintorgom.. de máris nyomom a küldés gombot. Megbaszhatod a kurva nénikédet!
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Valahogy mindenki felgajdult körülöttünk. Jah? Hogy feltűnő a szemkontaktus, illetve az asztal alatti kommunikáció? Ha egyszer szólástilalom van… Ville nagyon vigyorog odaát. Áh! Már értem… "Csak nem gyakorolnál a reklámfilmre?" Alig befut az üzi, Grid nyomatékos pillantást vet Ville-re, amolyan fenyegetve nevelő célzatút. Lesütött arccal vigyorgok, mint a tejbetök. Szabad kezemmel a hajamat az arcomba fötröm, hogy ne lássák meg miféle vidámkodás folyik a vonásaim közt. Ville, Ville… Hehehe. Nem szedsz rá ilyen beugratós kérdésekkel! „De. Magánórát adok frigókizabálásból. Csak Neked! ” És ezzel az SMS elküldve. Felnézek az ölemből, Ville meg bólint a talira. Én is bólintok egy hangyányit, hogy jó, megdumáltuk. Megint rezeg a készülék az ujjaim közt. Széles vigyor tornázza fel magát a képemre. Gregre sandítok, hogy elpantomímezzem neki a halálos ítéletet. A gyökeret nem tudom hogyan mutogassam el, de a „kiütöm” sima ügy. Könyökömmel oldalba böködöm Greget, erre kérdőn rám mered. A fejemmel finoman Ville felé intek, mire a bal öklömet a jobb tenyerembe kezdem hangtalanul csapkodni. Lesz dádá Ville-től. Vili? Greg valami ritka hülye pofát vág. Megvakarja a tarkóját, aztán Ville-re vándorol a szeme. Nehogy már félreértsen, és azt higgye, hogy arra kérem; verjük meg ketten Ville-t! - Nos, az eddig elhangzottak ismeretében mit mondanak? Lennének a 7 Sins reklámarcai? – töri meg a játék varázsát a marketingigazgató bezendülő baritonja. Nekem egyre egy dolog zakatol a fejemben. Hm. Hogy van az a jelbeszédben, hogy... Gyökér, gyökér gyökér... Megvan! Vespa!
Hogy magánórát?? - olvasom a következő berezgésre, de muszáj megint elvigyorodjak. Adnék én neked olyan magánórákat! De ez már csak a fejemben játszódik le, mert közben Greg bezavar a képbe, és ki is megy az első figyelmeztető jelzés.
A lányt figyelem.. na meg hogy Greg nagyon sasol valamit arrafele, aztán azok a guvadt szemek.. Nem tudom mi a fenét művelt, ezek még dumálnak a háttérben, amikor lekapom az asztalról a mobilt.
"Mit mondtál annak a parasztnak te nő!!? Még soha nem láttam ilyen beszart tekintetet." - nevetek fel, hangosra is sikerül az eleje, de csak az elhallgatott beszéd állít meg. Felnézek, azt mindenki engem néz. Felőőőlem. - rántom meg a vállam és Grid köcsög orrándulása után visszarakom a telefont az asztalra előttem. Ekkor hangzik el az a kérdés...
Grid.. loholó kiskutya módjára vadul bólogatni kezd, csak a nyelve nem csapkodja a homlokát közben. Csakhogy nem őt kérdezték. Helyette a fószer belenéz a szemeimbe. Most mit vár tőlem?? Hogy lelkesedjek?? Gridre nézek, azt annak olyan vörös a feje mint akit szorulás kínoz éppen. Sóhajtok, de már ott is az az izzadságcsepp.. Csendben folyik le a homlokán. Kedvem lenne megszívatni... Kedvem lenne azt mondani, hogy "Apukám! A csupasz seggem is megfelel??" aztán meg is tartani a bemutatót mellette, de aztán a többiekre nézek. Zsé.. Greg és az a hülye fintor az orra helyén, Té, és végül a lány. Nem kéne hogy éhendögöljenek...
- Benne vagyunk! - bólintok kollektíve, Grid behorpadt luftbalonként ereszt le, és az a tócsa ott körülötte nem tudom hogy bepisált, vagy izzadság.
- Ezt örömmel halljuk! - örvendező bárgyú vigyor. A kedvencem. - Akkor.. már csak egy dolog van hátra hogy aláírják a szerződéseket.. - elém kerül egy papír, minimum telefonkönyvnyi oldal belefűzve, és mellé fekszik a toll is. Gridre nézek. Az meg bólint. Hát akkor... ..adjuk el a lelkünket... A Sátán majd köszönetet fog mondani érte!
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Ville nagyon ügyködik valamit odaát. Kurtán felnevet. Még idejében elharapja, és lenyeli, de így is minden szem rátapad. Aztán érkezik az újabb SMS tőle. Elkap a röhöghetnék. Össze kell szorítsam a számat, nehogy én is felnyerítsek Greg mellett. Vörösödik a fejem, kissé pukkadozom. Kedvem lenne lecsúszni az asztal alá, hogy ököllel verjem a padlót. Végül megemberelem magam és villámválaszt nyomok vissza. „Most tudta meg, hogy feloszlott a Backstreet Boys.” Az igazgató kérdésére felkapom a fejem. Ha nem is voltam teljesen itt, a fülem azért hallotta, amit hallanom kellett, és a tudatalattim jegyzetelt. Feltűnik a szavak nélküli interakció Ville és a drága, egyetlen menedzserünk közt. Nagyon meccselnek ezek ketten. Lefogadom, hogy Ville azon agyalog, kiteszi a hófehér, hamvas kis babapopsiját, Grid-et meg közben leveri a víz százszor, hogy ez az eszelős csak nehogy villantson. Beáll a csönd. Hosszúra nyúlik. A légyfingást is hallani. Jah? Hogy az Vespa volt? Ville szánt szándékkal csellózik pénzéhes atyánk idegein. Aztán rábólint. Grid meg csak a varázsszóra lélegzik fel. Ha Ville tovább szopatja, lehet mentőt kell hozzá hívni. A szervezők mindenre gondoltak, és mindent precízen előkészítettek. Vaskos papírhalmok landolnak előttünk az asztalon. El kéne olvasnom. Lehet épp azt írom alá, hogy nem vállalnak felelősséget, ha az egyik kígyó keresztben lenyel. De ez képtelen mennyiség. Hát akkor adjuk el a lelkünket az ördögnek. Minden egyértelmű, hová kérik a szignót. Oldal, oldal után kanyarintom a nevem a vonalakra. A srácok is szorgalmasan körmölnek. Grid szemei helyén közben dollárjelek pörögnek. Kuching! Ahogy végzem, kényelmesen hátradőlök a székben. Az igazgató és az asszisztense türelmesen kivárják, míg mindenki leteszi a tollát, s begyűjtik a szerződéseket. Nem mulasztják el a tájékoztatást, hogy egy-egy példányt eljuttatnak hozzánk és a menedzserünkhöz is. Ennyi lenne?
Ééééés megint üzenet... A pillantásom a telefonon, de Grid meg bokánrúg az asztal alatt, így inkább az ő fejére nézek. Nehogy azt hidd köcsög, hogy kikezdhetsz velem! - üzeni a szemem, de AZTÁN.. jön a távolabbi szöveg, ami hamar hűti a kedélyeket. Itt a visszavágó ideje... Fejemben csikorognak a gondolatok, ahogy küzdök azzal amit nem kéne és végül.. mégis csak egy orrszívás... és egy bólintás után már nyúlok is a tollért, hogy felkerüljön a helyére a nevem. Innentől újra birka vagyok... A vágóhíd a végzetem!
Eltart egy ideig míg az egésszel végzek. Na meg a többiek! De aztán megint a lányon a szemem.
- Nagyszerű! - hallom a hangot, ugyanaz a reszelős mint alig pár perce, és ugyanaz a égig érő vigyor. - Akkor... a részleteket majd megkapják levélben, a forgatást pedig alig egy héten belül megkezdjük. Köszönjük a részvételüket.. - a figura feláll, Grid úgy pattan mint a bolha mellette, csak az ő vigyora az erőteljesebb, esküdöző kézfogások, még utoljára körbenyalja őket, mi meg végre megkapjuk az elbocsátó szép kis üzenetet. Kitolom magam alól a széket. Hangosan karcolja végig a padlót alattam, rámarok a telefonra az orrom előtt, de mielőtt ránéznék, Greg mászik be a képbe.
- Te Ville.. - habozik - mi a faszt akarsz te tőlem..? - a hangja gyanús, látszik rajta hogy el van tévedve - Tudod hogy csípem a hármas bulit, de nem.. téged képzeltelek el bele.. - köhög bele a végébe - Szóval bocs, de ezt kihagyom.. - csap vállba, aztán eltűnik mögöttem. Én meg csak ott állok. Hogy mi van??? A lányra nézek, talán még nem fűzte ki a lábait, de az is lehet már ott áll velem szemben. Kérdőn emelkedik meg a szemöldököm, de nem eskü hogy fogja mit akarok tőle. Hát akkor majd ha idejön....
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
- Mi köszönjük a lehetőséget. – mosolygom bájosan az igire a szerződéshalom fölött. Visszamosolyog rám, a fiúk úgyis megkukultak. Lapítanak, mint szar a fűben, pedig nekem kell kitennem meg mutogatnom azt, amit nem szeretnék. Na de majd megoldják a sminkesek meg a stylist-ek. Alig egy hét áll a rendelkezésemre, hogy szokjam a gondolatot. Remek! Igazán remek! Viszont ha már így alakult az élet, élvezzük. Ahogy végighordom a tekintetem a srácokon, ők lehetnének a lelkesedés netovábbjai… Csak azért csinálják mert pénz van benne, és mert Grid azt mondja. Én egy másik oldaláról közelítem meg a feladatot. Vagy tekintsük inkább lehetőségnek. Jó muri lesz. Ez az Octi! Vigasztald magad! Basszus, be vagyok tojva, és ezt még a járulékos anyagi javak sem enyhítik. Mindenki alig várta, hogy Grid kimondja a végszót, és húzhassunk. Ville elsőként löki el magát az asztaltól, aztán kifelé menet Greg leszólítja. Látom, hogy dumálnak, de nem hallom. Greg végül ellép Ville mellől, ő meg kérdőn néz rám. Odamegyek hozzá. - Most meg mi van? – tudakolom vigyorogva. - Én csak átadtam az üzenetet, hogy lerendezed, ha nem vigyáz. – pislogok ártatlanul Ville-re. Ha Greg értette is, amit mutogattam neki, biztos nem veszi véresen komolyan. Tudhatja, hogy csak hülyültünk.
Kezdőlap
by 
Tárgy: 7 Sins 
O.”
"
Cserélni akarok! 
”
” És ezzel az SMS elküldve.