HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:20 am

» Ipiapacs-tercsifercsi, ne írj reagot szétcsúszva.. ;)
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:15 am

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 am

» I need to know now
by Paul Harrison Today at 2:44 am

» A bácsié a tappancs?
by Ragnar Gainsbrock Today at 2:38 am

» Lélekjáték
by Nick Lane Today at 2:29 am

» Világképek karambolja - In flagranti
by Jerome Brightman Today at 1:57 am

» I think this is the beginning of a beautiful... Holy shit!
by Thomas J. Jefferson Today at 1:51 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:07 pm

Fél szemmel Ville-re hunyorgok, aztán kinyitom a másikat is.
- Hogy mit tennék? - ismétlem meg a kérdését, mire a gyomromba nyilall egy csiklandós érzés. Kibukik belőlem a nevetés, és fantomtincseket kezdek félresimítgatni az arcomból.
Jesszusom.
Ez az egész több, mint zavarba ejtő.
- Kedvem lenne… – ég az arcom, és elönt a forróság. Megküzdök azzal, ami bennem van, akárcsak azzal, hogy kimondjam. De rohadtul nincs kedvem Ville-nek hazudni. Nem is akarok. Vagy terelni. Ennél többre becsülöm, meg értelmét sem látom.
- Kedvem lenne… – futok neki még egyszer, és egy erőt adó, mély lélegzet követi. - …folytatást követelni... aztán... kényeztetni... Mármint az illetőt... vagyis... Ehh! - köszörülöm meg a torkom.
Ha Ville tudná, hogy engem férfi akkor látott utoljára meztelenül, amikor megszülettem, szerintem jót röhögne és elkönyvelne dilinyósnak. Végülis. Most épp ezt támasztom alá.
- De, de ne értsd félre! – mentegetőzök azonnal. Heherészve rázom meg a fejem. Fekete tincseim ide-oda táncolnak a vállamon a mozdulattól.
Ennél mélyebbre már úgysem süllyedhetek. De lehet, holnap már tök jót röhögünk rajta.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:08 pm

- Ne nyisd ki a szemed.. - emelkedik a fél szemöldököm, de akkor nevetésbe kezd, és veszni tűnik az egész.
De mégse... Vagyis... Látom benne a zavart.. a küzdelmet.. Hát ilyen ez? Ilyen az amikor normális embernek kell lenned?
Mégse mozdulok egy fikarcnyit sem, csak gyenge mosollyal tartom az ábrázatot. Hogy ösztönzöm? Talán.. Támogatom inkább, aztán csak kibukik az az érzés...

- Hát tedd meg! - a szemeibe fűzött, egy percig sem mozduló szemek. Szilárd tartás, semmi ami megijeszthet és.. és várok. Hogy meglépi e? Az csakis rajta múlik. Csakis ő tehet érte... Lássuk, képes e bátor lenni csak most az egyszer.. csak most, ebben a pillanatban.. csak egyszer kiállni önmagáért! Kiállni azért amit szeretne..

Nem számít mibe kerül...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:09 pm

Késő. Már kinyitottam. De ha előbb szól… Halvány mosoly suhan át az arcomon, miközben Ville-t nézem. Ha tudná, hogy merészségében, lázadásában tisztelem. Ahogy elmerülök a tekintetében, a felismerés tiszta; megszülettem, de még sosem éltem.
Aztán jön az újabb… Utasítás? Bíztatás? Inkább utóbbinak hallatszik.
Tedd meg! visszhangzik a fülemben. A szemeiben nem azt látom, hogy szórakozna. Ville halálosan komolyan gondolja, amit mond, ami a fejében jár, bármi legyen is az.
- Szeretném. – szalad ki a számon halkan, miközben mozdulatlanságba dermedve ülök a helyemen. Ez a test fölötti önuralom több, mint húszévnyi beidegződés. Le szeretném győzni. De miért? Mert Ő kér rá? Fogalmam sincs mi ez a különös belső indíttatás. Csak azt tudom, hogy meg akarom tenni. Meg akarom…
Nincs veszély.
- Rendben. – sóhajtom az elhatározást. - De akkor most Te csukd be a szemed. Ne less! – döngöm mosolyogva.
Megvárom, míg Ville behunyja a szemét. És csak azután, hogy megtette, összeszedem minden bátorságomat. Odahajolok hozzá. Lassan közelítve fúrom az övéhez az arcomat. Képtelen vagyok leküzdeni azt a csíntalan kis vigyort, ami egyre feltornázná magát a képemre.
Mi a fenét művelek??? Gőzöm sincs.
A lélegzetemet is visszafojtom, aztán…
Az ajkam közel rátalál az övére, de még nem találkoznak. Ott lebeg fölötte. Vibrál köztünk a csend.
Szeretném, hogy megtörténjen. Talán azért, mert tudom, hogy csak játék. Nincs tétje.
- Különös érzés… – lehelem félig behunyt pillák alól. Közben felfedezem; Ville-nek szép férfiarca van. - …mintha behódolnál és megadnád magad egy nem saját hatalomnak, amely túlmutat rajtad. – a hangom elhal. Vetek egy utolsó pillantást Ville vonásaira, mielőtt ledönteném magamban a falakat.
Az ajkaimat lágyan az övéhez érintem. Apró, puha... ártatlan csók. Szabad ezt?

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:09 pm

Hebeg. Mégse mozdulok egy tapodtat se, csak tartom azokat a szemeket és várok. Még mindig...
Aztán jön az utasítás. Hogy csukjam be?? Miért is ne!? Ha neki így könnyebb...
Minden egyéb mozdulat nélkül hunyom le a szemeimet. Várok. Még mindig. Hogy erőt gyűjtsön? Nem tudom. Bármeddig hajlandó vagyok várni rá, legalábbis amíg azt nem mondja, állj le, vége...
De nem mondja...

Közelebb jön. Érzem a belőle áradó meleget.. Érzem a testét.. az arcát ahogy közelebb engedett, és érzem a lélegzetét is a bőrömön. Elmosolyodnék, de nem teszem. Kóstolgat.. érzem... Talán bátorságot gyűjt?? Még!?? Ennyire nehéz ez? Még soha nem éreztem életemben, de aztán megint a hangját hallom. Beszél... Hogy mennyit képes beszélni ez a lány.. Elmosolyodnék, de nem teszem. Megint. Csak állok ahogy kérte tőlem, és.. végre lép.

Csak annyira nyílik meg az ajkam ahogy az övé követel. Nem mozdulok, nem rontok rá, nem is követelek vissza, csak viszonzom amit kér tőlem.

Amint elhúzódik.. már ha elhúzódik, lassan nyitom meg a szemeimet. Még mindig nem mozdulok, csak a szemeibe nézek és ekkor engedem csak szabadon a mosolyomat.

- Na..? Milyen volt? - a szabadság érzésére gondolok. Most már nem mondhatja azt hogy soha.. nem csinált semmi ösztönöset életében. Még ha beletelt is némi szövegbe...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:10 pm

Szemérmesen megkóstolom a férfiúi ajkat. Lágy és forró. Leheletnyi csók, nem több. Majdnem, mint egy gyermeki csíny, de nincs bűntudatom. Még…
Ville nem él vissza a helyzettel. Hálás vagyok neki, amiért nem rondított bele. Inkább megmutatott valamit az ismeretlenből. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem arról, miért is tartok a vágyaimtól, a testiségtől. Óvatlanul levetkőztem a félelmeimet, és mi maradt nélkülük? Csak a meztelen igazság, a felismerés, hogy mennyire jólesne egy férfi közelsége, a gyengédsége. Persze ez egyáltalán nem jelenti, hogy innentől mindenkire rávetem magam. Kizárt.
Röpke mélyálom volt ez az egész játék, ami alatt elfelejtettem a múltam, a tüzet, a veszteséget, a hegeket. De amint visszatérek a jelen valóságába, és kitisztul a fejem, minden visszakerül a régi helyére. Újra rend lesz bennem. Megszáll a jólismert, biztonságos belső nyugalom.
Ahogy elválnak az ajkaink, elhúzódom Ville-től. Vigyorogva hajtom le a fejem, majd ismét felnézek az arcára, miközben visszakuporodom a kanapé végébe.
Jobbommal felkönyöklök a háttámlára, aztán az öklöm a szám elé emelem. Az erkély felé fordulok. Csóválni kezdem a fejem, mire kibukik belőlem egy röpke, halk nevetés. Nem hiszem el, hogy megtettem. Egek!
- Jó. Tényleg. – felelem már a szemeibe, miután a tekintetem visszatalál Ville-re. - El ne mondd Birdie-nek! – heherészek. A tekintetemben lányos zavartság izzik, az arcomon eleven pír ül. Örülnék, ha kettőnk között maradna ez a kis… szemléltető lecke, vagy mifene.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:10 pm

Tetszik a nevetése. Bennem is mosolyt gerjeszt. Kislányos?? Talán.. Inkább olyan ártatlan és tiszta...
Csak részben húzódok vissza ahogy ő is kényelembe helyezte magát alig fél perce. Hátradőlök, megszívom az orromat a szemközti falat bámulva, és csak azután figyelek vissza a szemeibe.

- Ez nem tartozik Bird-re.. Nem értené meg... - mosolygom. De hogy én értem e? Talán... Megdörzsölöm a tarkóm és csak félig vágom magam talpra, hogy elérjem a cigimet. A fele leégett, de nem zavar. Egyáltalán nem. Valami sokkal jobban volt épp az előbb részem, és ezt kár lett volna kihagyni...

- Tudod a mi fajtánk nem értékeli az apró részleteket. - rakom vissza magam ahogy mélyre szívom a cigimet - Mi, akik két kézzel faljuk az életet.. - térek a lényegre, mivel nekem is vannak emlékeim. Mintha a múlt századból valók lennének, de ott vannak. Mélyen a tudatom elkerített részében. - Viszont ha te bármikor kedvet érzel.. - emelkedik meg játékos kihívással az egyik szemöldököm - Állok rendelkezésedre. - nevetem el kis híján, a kérdés az hogy vele, vagy csak én találom szórakoztatónak a helyzetet. Pedig minden egyes szavát komolyan gondolom. Ő életet ad nekem.. nekem meg tetszik hogy ő is éljen!

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:12 pm

Elmosolyodom, miközben szabadjára eresztek egy sóhajt. Nem csak Birdie nem értené. Sokan nem értik. Én meg nem érzem szükségét, hogy a múltamról beszéljek.
A bal lábam lent lóg a padlón. A másikat a térdhajlata alá fűzöm, míg mindkét kezem az ölemben nyugszik.
Ville-t nézem, ahogy magához veszi a füstölgő cigarettát, és visszaül mellém. Habzsolja az életet, mégsem boldog. Próbálom megérteni. Őt. Takarjon bármit ez a habzsolás, nem lett tőle boldogabb, de élni sem tud nélküle. Fura. Mindenki a boldogságot keresi. Magamnak is feltehetném a kérdést: én talán az vagyok? Azt hittem igen. De be kell vallanom; valami mindvégig hiányzott.
Az ajánlat hallatán halkan felnevetek. Az a kifejezés, ami Ville arcán trónol és a szemeiben csillogó sejtelmes fény sokat elárul.
Egész életemben harcoltam az ösztönök, a vágyak ellen, mert féltem. Ville meg tudná mutatni, hogy lehet másképpen is élni. Nem, nem úgy néz ki, mint akinek nehezére esne megszabadítania önmagamtól. Neki egy megmagyarázhatatlan oknál fogva, még hagynám is, hogy feltárjon előttem egy másik világot.
A tekintetem az övébe fonódik.
- Rendben. Észben tartom. – döngöm mosolyogva, aztán a szavak vége újabb nevetésbe hajlik.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:17 pm

És megint nevet... Megint mosolyognom kell, de ellenállok neki, így csak egy torzult vigyorféle ami kiütközik a képemen. Elhalt és rövid. Nem tart sokáig, mégis követi valami más, ahogy félig oldalra fordulva az ülést én is kényelmesebbre veszem. Bele akarok nézni egyenest a szemeibe.

- Te más vagy mint a többiek.. - jutok a következtetésre, de egyetlen percig se zavar megosztani vele. - Van még mit tanulnod.. - rövid szünet - De tetszik! -  mosolygom meg, aztán mélyre szívva a cigimet oldalra hajolok hogy elnyomjam az asztalon. Nem, nem az üvegen. Ott van az az izé amit odarakott - ha jól sejtem - pont erre a műveltre.
A csikket lassan sodrom el.. ráérősen.. nem sietek, talán valamire várok? Nem tudnám megmondani mégis a műveleté minden figyelmem és igen. Azt hiszem érdekel ami most következni fog.

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:17 pm

Ville szavai hallatán egy meglepett mosoly rándul végig az arcomon.
- Hűha! – döngöm, miközben az iménti mosoly egyre fesztelenebbé válik. - Azt hiszem, vigyáznom kell. Még a végén megfejtesz. Csak nehogy olyasmit találj, ami nem tetszik. – kacsintok rá.
Ville elnyomja a csikket, és…
- Figyelj csak… Bánnád, ha én most ellépek zuhanyozni? Néhány perc. Kihasználom, míg Birdie alszik. – heherészek.
Na, ja. Ha az a betépett madár magánál lenne, el kéne torlaszolnom az ajtót, és körbe kéne aknáznom a kabint, hogy békén hagyjon. Biztos vagyok benne, hogy válogatott módszerekkel szívatna, vagy próbálkozna bejutni hozzám. Előbb csomagolnám be a szennyeskosárba, minthogy vele vegyek közös zuhanyt. Én már láttam őt teljesen pucéran (ma este menekülés közben), de ezt a számlát nem kívánom egyenlíteni, köszönöm. Ebből is tisztán látszik, hogy nem Ville-től tartok. Szerintem valahol egy úriember veszett el benne. Megelőlegezem neki azok után, ahogy az imént, a puszi közben viselkedett.
- Nyugodtan maradhatsz, egyáltalán nem zavarsz.- szögezem le. - Itt is alhatsz. Mármint nem úgy... Szóval érted. – nevetem el magam, és felállok a kanapéról. Szerintem Ville nem érti félre az ajánlatot. Birdie is nálam kérózik. Ki tudja, a madárka lehet még örülne is annak, ha reggel itt találja a haverját. Na, de még csak abból kezdene kombinálni. Bánom is én.
Megvárom Ville válaszát, hogyan dönt; marad-e még, vagy esetleg más tervei vannak. Azután indulok a fürdőszoba felé. Amennyiben marad, menet közben hátrapillantok rá a vállam fölött.
- Ha bármit szeretnél, csak szolgáld ki magad, mintha otthon lennél. – mondom mosolyogva, aztán csukódik mögöttem a fürdőszoba ajtaja.
A nappaliba kisvártatva kiszűrődik a kabin üveglapjának a zaja, ahogy félrehúzom. Víz susogása kíséri.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:18 pm

- Kötve hiszem.. - dünnyögöm miközben csak fél szemmel nézek vissza rá.
Visszahelyezkedem, vissza a kényelmes kanapéra mögöttem, amikor ismét megszólal.
Hogy zuhany? Miért is ne!

- Menj csak. - bökök rá fejjel - Nem lesz gond. - rövid mosoly, és csak figyelem ahogy feltápászkodik a kanapéról.
Alig csukja az ajtót, mikor én már a falat bámulom. Magam előtt. Közvetlenül előttem, alig pár méter messze. Nincs rajta semmi különös. Fehér.. vagy más színnel van kiszínezve, amikor lassan lököm fel magam, körülnézek, és megindulok a hűtő felé.
Nyílik az ajtó, megtalálom az újabb sört benne, lecsavarom a kupakot és vagy a felét ledöntöm. Bird... Mi a fenét keres erre?? Újabb buli... Nem tudom hogy akarom e, mégis egy részem, egy darab amiről azt hittem rég halott, valahol mélyen megmozdul bennem.
Még mindig a gondolattal játszva célzom meg az erkélyajtót. Halkan suhog a néma csöndben, nyílik, én meg kilépek Vegas dudáktól és lámpáktól zajos sűrűjébe. Megtámaszkodom a korláton. Előre dőlök és a környéket figyelem. Biztos jó ötlet ez? Ez az egész... Mi lesz ha megint elszabadul minden... Ha valakinek baja esik.. Ha valaki olyannak aki...
És ekkor hallom meg a zörgést hátulról.

Talán a lány az, de nem figyelem. Nem nézek hátra, a szemem beleragad a messzeségbe, és eljátszom a kérdéssel hogy ugyan.. mi a faszt is keresek én itt! Mert jó vele.. - mondja egy belső hang, de egy másik azonnal válaszol: Takarodj innen a fenébe!

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:19 pm

Ez a zuhany a megváltást jelentette. A hajamat felgumiztam, hogy ne legyen vizes.
Nem váratom meg Ville-t. Ahogy ígértem, perceken belül már nyílik is a fürdőszoba ajtaja. Édes virágillat leng körül, a rózsás tusfürdő aromája. A napi viseletemet pedig leváltottam egy sötétbarna plüss, alakkövető, kényelmes és meleg szabadidőruhára. A zipzáras felsőrész kapucnija a hátamon pihen. Fekete tincseim még mindig fel vannak tűzve a fejemen.
Mielőtt odacsattogok a hűtőszekrényhez, útközben magamra rántom a husky-s mamuszomat. Nem csak Birdie-nek van ilyesmije.
A mozdulat alatt sem mulasztok el szétnézni a lakásban. Ville vajon merre lehet? Kint látom meg az erkélyen, ahogy támaszkodva sörözget. Egy mosoly kúszik az arcomra, amiért nem pattant meg.
Odasétálok a hűtőhöz, és kinyitom. Behajolok a doboz sonkás franciasalátáért. Nem vagyok benne biztos, hogy Ville éhes, de két kanalat veszek magamhoz a fiókból.
Néma léptekkel megyek ki hozzá. A kutyás mamuszok alig neszeznek. Jó, hát biztosan bizarr látvány, ahogy a nagy rocker lány ari házipapucsban nyomul. Most lebuktam. De nem szeretnék mezítláb felfázni.
A csípőmmel dőlök a korlátnak.
- Örülök, hogy maradtál. - búgom mosolyogva. - Kérsz? – kínálom Ville-t a salátával. Láthatja, hogy két kanál van a kezemben hozzá.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:20 pm

Egy hang a hátam mögül.. Előtte egy érzet, hogy egy alak jelenik meg mögöttem és nem kell hátrafordulnom hogy tudjam hogy ő az.
Aztán mégis a szemeibe nézek.

- Nem.. kösz.. - emelkedek fel, én is inkább oldalt támasztok a korlátnak és meghúzom inkább a folyékony kenyeret. Ekkor nézek csak végig rajta...

- Látom előszedted a házőrzőket.. - látom meg azt a két.. vadállatot a lábán, hasonló mint Bird-é, csak kevésbé állat módjára terítve. El is mosolyodom a tényre. Aztán mégis a kezében tartott cuccé a főszerep, egy darabig szemezek vele, aztán mégis átnyúlok a kanálért, belemerítem és a számhoz emelve belekóstolok. Ez is jó!

- Tényleg azt hiszed leléptem volna? Egy szó nélkül. - emelkedik a fél szemöldököm, ahogy az előbb segítségemre volt fémdarabot visszarakom a kezébe. - Nem ismersz. - könyökölök vissza a korlátra mellette, és inkább meghúzom a sörösüveget. De hazudok. Ha úgy van, simán eltűnök.

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:20 pm

- Aha, elő. – vigyorodom el, aztán lepillantok a mamuszokra, majd vissza Ville-re. - De én nem szellőztetem meg a blökiket az utcán, mint Birdie a gyilkos óriáspókjait.
Az ujjaim engednek, ahogy Ville kihúzza közülük a kanalat. Már nem lep meg, hogy a folyadék nála jobban csúszik, mint a kaja. Tömöm a fejemet én helyette is.
Tartom a tálkát, míg belemerít a salátába. Feljebb vonom a fél szemöldököm, mintha csak azt kérdezném: Na, milyen? Szerintem finom.
Miután megkóstolta, elveszem tőle a kanalat. A tisztát becsúsztatom a nadrágom zsebébe, ne legyen útba, és amivel Ville belekóstolt a salátába, azzal kezdek enni. Ilyenből nem csinálok ügyet.
Ville titokzatos erejű szemeibe nézek. Banditamosoly tündököl az arcomon.
- Igen, azt. – felelem egyenesen a szemeibe, őszintén. Most mit kamuzzak?
- Tényleg nem ismerlek. De ez nem jelenti azt, hogy nem is szeretnélek megismerni. – duruzsolom, és belapátolok egy újabb adagot a majonézes-sonkás-zöldségkeverékből.
Ville előre fordul a város vibráló fényei felé, de én még mindig az oldalammal támasztom a korlátot. Csak a fejem mozdul. Nézem az utcai lámpákat a távolban, az elsuhanó kocsikat, egy-egy lézengő emberalakot a járdán. Fölöttünk sötétlilán játszik az égbolt. Nem fekete, amilyennek lennie kéne, és a csillagok sem látszanak.
- Viszont valamit már tudok rólad. Hogy számíthatok rád. – döngöm lágy somolygással, mire az éjszakai hűvös szellő egy kósza tincset űz az arcomba. Enyhén megrázom a fejem, hogy félrelebbenjen.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:21 pm

- Még szerencse. Téged nem szívesen látnálak a zártosztályon.. - dünnyögöm, de szemem közben már a kanálért fixíroz, pedig még bele se kóstolt. Nem mondhatom azt hogy tőle jött meg az étvágyam, mégse állok ellen a kísértésnek.
Tényleg jó! Alapból bejön az íze, mégis ennyi elég volt, ezért lépek is tovább.
Amikor visszahelyezkedem, nem mert ne néznék a szemébe. Gondolkodom. Talán... Vagy egyszerűen csak szükségem van némi időre, de megrándul a szám széle amikor megint beszélni kezd.

- Szóval az, hogy egyszer kimentettelek Bird karjaiból már azt jelenti számíthatsz rám?? - csekély mosoly árnyéka bújik meg a szám szélében amikor még mindig könyökölve hozzá fordulok - Bocs.. Ha jól emlékszem valami kisebbnek is foglya voltál.- eresztem el az egészet, azt ami már eddig is ott bujkált a szemeimben. De nem zavar. Most valahogy minden egyszerűnek tűnik. Olyan kurvára egyszerűnek...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:21 pm

Elvigyorodom Ville visszakérdésén. Felsóhajtok. Tényleg nem érti.
A kanál elidőzik a számban, megáll benne befelé fordulva, és csak fogom a nyelét. Már rég nincs rajta semmi. Gondolkodom, miközben Ville arcát pásztázom a tekintetemmel.
Aztán kihúzom a kanalat az ajkaim közül.
- Sokat jelentett, hogy jöttél, miután rád csörögtem az éjszaka kellős közepén. Nem mindenki tette volna meg. Birdie-t is segítettél kiiktatni, őrizni és cipelni a seggét. – halk nevetés szökik ki a torkomon. - Szóval jah… Neked lehet, hogy ezek apróságok, de én értékelem őket, és nem felejtem el.
Csak somolygok az orrom alatt. Vespa-t kellett volna csesztetnem. Biztos vagyok benne, hogy egyből ugrott volna, amekkora lovag. Ha ő lenne az egyetlen, akinek tudom a számát, akkor sem sikítanék neki, inkább a halál. De szerencsére nem cseréltünk telefonszámot. Ez olyasvalami, ami csak a mesékben történhet meg.
- Bocs, hogy lenyúltam a számod. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, ha már ottfelejtetted a mobilod a tárgyaló asztalán. – döngöm némi hallgatás után, és újabb vigyor tornázza fel magát az arcomra. - Na, ez ösztönös volt. - nevetgélek.
Aha, lopkodom a hírességek telefonszámait. Kell egy hobbi.
Speciel nem bánom, hogy megtettem, bár nem gondoltam, hogy egyből a szószból fogom kirántatni magam. De hát ember tervez, a sok hülye meg mindenhol ott van.
Leteszem a salátásdobozt benne a kanállal a kis „kerti” fém asztalkára, majd háttal visszadőlök a korlátnak. Mindkét könyököm felfektetem rá.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:22 pm

A szemeit nézem. Egész vicces, így a kanállal a szájában, mint valami kacsa. Mégse röhögöm el, várom amíg ecsetelni kezd, aztán már el is múlik a nevethetnék.
Valahol félúton egyenesedem fel. Az üveg ferdén áll a kezemben és valahogy azon támaszkodom. Jól esik a korlát gyenge hűvössége..

- Na jah.. egy angyal vagyok.. Te meg tolvaj.. Szép kezdetek! - vigyorgom el, de aztán feltolom magam. Fel a korlátról, egy darabig csak figyelem, nem tudom mit keresek benne, de azt igen, hogy nem találom.
Megszívom az orrom és csak utána teszek egy félfordulatot. Félfordulatot előre, hogy aztán közelebb lépjek.

- De mondok én neked valamit.. jégvilági lány.. – nézek egyenest a szemeibe - Fogalmad sincs róla hogy itt.. - fogom el a csuklóját és megemelve a mellkasomra teszem - mi rejtőzik. - tartom tovább a szemeit - Hogy mennyire sötét... – megint szünet - Nem akarod ezt te megismerni. - rándul a szemem, a csuklóját még mindig nem engedem el, de szíín komolyan beszélek. Ebből nem lehet semmi jó.. Megvagyok róla győződve…

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:23 pm

Jah. Lopok. Erre muszáj gonoszdin elvigyorodnom, és csak Ville arcát, a somolygását fürkészem. Nem mentegetőzöm, és nem is tagadok. Megtettem. Ennyi. Vállalom. A helyzet nem igényel több magyarázatot, ahogy bizonygatást sem, hogy nem fogok visszaélni a telefonszámmal. Saját használatra csórtam, nem osztogatni a féjszbúkon.
Háttal támaszkodom a korlátnak, de kénytelen vagyok Ville felé fordulni, mert megfogja a csuklóm, és a kezem a mellkasához vonja. Nem rezzenek össze, nem is húzódom el. Kezdek hozzáedződni a hirtelenségéhez. Ahhoz, hogy felesleges fecsegés helyett a testével, mozdulatokkal, érintésekkel – svájci bugylibicskával - fejezi ki magát.
A tekintetünk immár testközelből olvad össze. Meleg tenyerem rásimul a szíve fölé, a ruha anyagán át érzem a ritmusos, nyugodt lüktetést.
A szavai zordan csengenek. Rám akar ijeszteni? Távol akar tartani magától? Újabb talány.
- Valóban nincs. – búgom halkan, a pillantásom mélyen Ville kevély szemeibe fúródik.
Ez a férfi szinte túlvilági jelenség. Megtalálható benne a túlvilág titokzatossága, a létezés teljes szépsége; nem csak a sötétség, de amellett a fény is. Ő mégis csak a Sötétséget látja meg magában.
- Tudod mit? Ha akarod, majd megmutatod. Vagy nem. Ez kizárólag rajtad áll. – címzek egy szelíd mosolyt Ville-nek. Ez a mosoly sok mindent rejt; tiszteletben tartom Őt. Joga van elzárkóznia mások elől, vagy meg is nyílhat, ha arra vágyik. Bármit válasszon, nem erőltetek semmit, és nem is ítélkezem. Elfogadom.
Lágy hangon folytatom.
- De azt hadd döntsem el én, hogy mit szeretnék, mi az, amit meg akarok ismerni, és mit tartok sötétnek.
A kezem még mindig a mellkasán nyugszik. Nem sietek elvonni.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:23 pm

Csak a szemeit figyelem.. Egyikből a másikba, a másikból az egyikbe váltogatom az enyémet. Beáll a néma csönd. Részemről.. A külvilág zaja se hallatszik, elzárja a fülem. Talán őt vizslatom, talán nem. Lehet igaza van.. meg akarom fejteni.. Vagy épp saját magam a közelében, és nem tudom hogy tetszik e...
Érzem a kezét az enyémben és azt is ahogy megmozdul. Nem rántja el. Ha így lenne, nem ellenkeznék, mégis hirtelen történik minden.

- Jobb lesz ha megyek.. - engedem el, és arra a kis.. asztalizére helyezem az üveget. Persze felborul. A sör végighabzik az asztalon és kicsurog a padlóra.

- Bassza meg! - fűzöm hozzá - Bocs.. ne haragudj. - de nem kapok utána. Nem érdekel, és attól függetlenül hogy ő mihez kezd, elindulok vissza a szoba fele. Ja. Jobb lesz ha elhúzok innen...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:24 pm

Hosszú másodpercekig nézünk farkasszemet egymással. Aztán Ville egyszer csak elengedi a kezem. Nem mondok semmit arra, hogy menni készül. Mintha sürgős lenne a távozás. Ha szeretném is, hogy maradjon, nem állítom meg. Nem is tudom, mit mondhatnék neki.
Az asztalkán csordogáló sör, mit sem zavar. Mosolyogva megcsóválom a fejem.
- Semmi gond. Ne is törődj vele. – döngöm.
Ellököm magam a korláttól, és elindulok Ville után vissza a lakásba.
- Kikísérlek. – búg fel a háta mögött a hangom. Közben beérem.
Ha Ville valóban menni szeretne, és nem gondolja meg magát, akkor együtt hagyjuk el a lakást. Mellette masírozok végig a csendes folyosón, majd lefelé a lépcsőházban. A mamuszomnak hála teljes nesztelenséggel közlekedem.
Míg leérünk a földszintre, egy mukkot sem szólok. Csak akkor töröm meg a csendet, mikor elérjük az épület főbejáratát.
Megállok az ajtónál, az utcára már nem megyek ki. Ville szemeibe mosolygok.
- Kösz még egyszer a szabadítást… Jó éjt, Ville. – búcsúzom el tőle.
Megvárom, míg kilép az éjszakába. Csak ez után fordulok sarkon, és megyek vissza a lakásba.

Egy papírtörlővel pillanatok alatt felitatom a sört az erkélyen lévő asztalról és a földről, majd elrámolok kintről. A hamut is eltüntetem a nappaliból. Nem vagyok rendmániás, nagytakarítást nem ütemezek be így hajnalban, de a rendet szeretem magam körül.
Elkapom a kanapén heverő fekete akusztikus gitár nyakát. Menet közben lerúgom a kutyás mamuszokat a lábamról, és bevonulok a hálómba. A szoba falai halványlilára vannak mázolva, az ággyal szemben bükkszínű szekrénysor áll.
Felkuporodom az ágyam közepére, és az ölembe emelem a hangszert. Halkan játszom, míg el nem nyom a fáradtság, s végül a gitár társaságában alszom el.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:25 pm

Hajnali hat. Nem nézem az órám, mert nincs olyan csak a pályaudvar digitális fénye bőszen világít. Mélyre szívom a cigimet és füstfelhő teríti be a terepet mögöttem. Épp az előbb valami szaros kisboltban vettem ahol a húgyagyú kis kínai nem hitt a szemének. Azt mondta kell e orvos. Én viszont hogy nem, megvagyok. Kezem hátuljával törlöm le a lecsurgó véremet, de nem mert zavar, egyszerűen csiklandoz. Megszívom az orrom, fogadni merek hogy csak a homlokom szakadt fel de nem rángatom ezért ide Grid-et. Nem vagyok már pólyás. Ahogy a faszszopó megjegyzéseire sincs szükségem hogy már megint mi a faszt csináltam. Megbasztam egy kurvát! És jó volt.. Azt hiszem. Bár az előtte belőtt dupla adag már nem sokra emlékeztetett. Két térdre ereszkedve Istenként szopta a farkamat.. ez még tiszta. De aztán ahogy az egésznek tisztelve, a nagy Deadman..  a többi valahol útközben elveszett.
Megszívom az orrom és előre lépkedve tovább szívom a cigimet. Hajnalodik. A ruhám mocskos, azok a gecik megforgattak a szemétben, őket már nem érdekelték a nagy nevek. Oldalra köpök és megigazítom retkes ujjammal a kapucnim. Nemkellenek firkászok.. nem kell egy véletlen fénykép a készletbe. Csak előre lépkedek és érzem ahogy fáj. A bal oldalam.. Az a faszszopó strici baseballütővel esett nekem. Mondhattam volna hogy megadom.. Mondhattam volna hogy szarásig van pénzem, nem húztam meg a büdös kurváját ingyen. Különben is szar menet volt.. Valamiért mégse tettem. Talán akartam hogy kinyírjon. Hogy fájjon, akármennyire is szenvedek, azt akartam hogy érezzem.. A vér ízét a számban.. A csonttöréseket.. Ahogyan régen... Mégse adta meg azt az elégtételt.
Aztán eszembe jut a lány.. ott kinn, az erkélyes jelenet. Mint valami kibaszott.. Rómeó és Júlia történet az egész! Egy rohadt digó komédia sűrűjében és megint oldalra kell köpjek.
Vér színezi meg az aszfaltot. Gyomorba is kaptam rendesen, mégis csak szívom tovább a cigimet és nem érdekel hogy a kezem remeg. Nem érzem. Nem érzek semmit. Jó anyag.. Minőségi ezen a lepratelepen.

Megköszörülöm a torkom és folyik tovább a jelenet. A lány léptei mellettem. A kurva csönd. Mindenki döglik errefelé? Tudom hogy el kell mennem. Itt az ideje hogy lelépjek és valami szórakozás után kell nézzek. Tudnom kell ki vagyok.. Deadman a rettenthetetlen. A faszopó rohadék faszfej aki kiáll a színpadra egy szem gitárral a kezében és lerántja az összes csillagot! A kibaszott csillagok a lábam elé terülnek...

Még mindig nem érzem amikor a lány szembefordul velem. A hangja messziről cseng, mint valami kibaszott távoli jelenet, én meg csak biccentek és kilépek az éjszakába.
Egyedül.. ez az ami kell nekem. A néma utcák.. a lassan elhaló fények, és az a számtalan kilométer amit megtettem. De nem érdekelt... mint ahogy semmi sem, az útszélre szóródó kurvák... ocsmányak és szépek, mind ugyanazt ígérték. Néhány perc önfeledt pillanatot. Én mégis valami mást kerestem.

Az, hogy a tag lehúzott, tiszta. Akármennyire is jó a kokó, nem ér meg 100 dolcsinál többet. Én mégis vagy 600-at nyomtam a kezébe, leszarom, csak adja már ide! Újabb tyúk a közelben... Egy hosszúcombú és szőke, vagányan lóbálva a kistáskáját közben nyílt tekintettel közelít.

- Te ismerős vagy nekem.. - a hangja letapogat - Nem láttalak én már valahol? - kérdezi továbbra is közelítve.

- Nem. - hallani a kapucnim mögül, nem érdekel a közelsége.

- De! Biztos hogy láttalak már.. - pakolja a virgácsait egymás után előre - Talán voltunk már együtt? Kuncsaft vagy..? - folytatja a kis rüfke, nekem meg kurvára nem hiányzik újabb társaság.

- Nem. - újabb lekoptató szöveg, csak én meg az anyagom, és a sikátor sötétje.

- De még lehetsz.. - széles mosoly terül el azon a képen ahogy közel ér, és lehajol hogy a kapucniba nézzen. Ekkor emelem fel a fejemet.

- Ville? - hitetlen tekintet - Te komolyan Ville Wallow vagy? A halott ember? - csak össze ne pisálja magát örömében.

- Nem. - vágom rá egyszerűen és megszívom az orromat.

- De ő vagy! Tutibiztos hogy ő vagy! - csaknem ugrándozik örömében.

- Nem ő vagyok. - jelentem ki és megszívom az orromat.

- Hátt.. akárhogyis.. nincs kedved egy menethez?- érzem a hangjából hogy nem hisz nekem, de a legkevésbé se érdekel.

- Szerintem kopj le. - köszörülöm meg a torkomat, de érzem ahogy lassan átveszi a vérem az anyag sötétje.

- A fenéket! Nem minden nap van az embernek lehetősége leszopni egy hírességet. - teliszájas vigyor, közelebb lép és már a gatyámon matat a keze - Naaa.. úgyis akarod..  Tudom én hogy igen.. És ha gyorsak leszünk tökingyen. - sóhajtja már a fülembe és a hátamon végigfut a hideg - Johnson épp most tűnt el. - nyalja végig a fülem és beindít bennem egy darabot.
A fejem a kőnek koppan. Téglafal figyel a hátam mögött, a kis kurvának meg nem kell engedély. Kiszolgálja magát keményen én meg vadul nekiesek.

Hogy az a szaros.. "Johnson" mikor jelent meg, nem tudom. Azt se mikor kerültek elő a baseballütők és mikor az én késem. Nem érdekelt. Egyszerűen már semmi se, ezért vad üvöltésekkel rontottam rá.
Ketten voltak. Egy ideig, aztán valahonnan előkerült még egy. Fájdalom a tarkómban.. aztán a gerincemen, mégis a gyomrostól esek össze. Rúgások... elölről és hátulról, nem kímélnek én mégis csak röhögni tudok. Hangosan és keservesen.

A kurvának már hűlt helye. Vele a kíséretének is nyoma veszett, csak én fekszem ott a sötétben, egy darabon összetörve mégis első gondolatom egy cigi.
Hogy mennyi időbe telt.. mire feltápászkodom és elindulok valamerre nem is érdekel. Az se hogy merre megyek. Hajnalodik. A város kihalt végében ritkán vannak nyitva boltok, én mégis csak előre megyek. Egész addig míg nem találok egyet...

Maguktól visznek a lábaim. Nem nézem mi fáj, és azt se hogy merre. Aztán mégiscsak ismerős környék jön szembe, a fejem még zsong.. még mindig zabálja a kokain istene, mégis megtalálom azt a gombot. Pár lépcsőbe telt. Magam se tudom hogy léptem meg, aztán csak vijjog a sziréna, rég éreztem ennél keservesebbet és a fejem nekidől a falnak. A kurva életbe inkább el kéne dőljek...



/Thanks to Bird.. for his music. Wink /

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:26 pm

A csengő sikítása ébreszt. Türelmetlen, éles hang. Összerezzenek. Olyan jól aludtam. Lassan nyitom fel a szemeimet. Még sötét van. Fogalmam sincs mennyit aludhattam. Talán pár órát. A gitár hű barátként hever mellettem. Lomhán csusszanok le az ágyról. A bársonyos, sötétlila dísztakaró megőrzi a testem lenyomatát, ahol feküdtem.
Kótyagosan kicsattogok az előszobába, a falra szerelt kis ketyeréhez. Megnyomom rajta a gombot, és kásás hangon beleszólok.
- Igen?... Tessék? – ásítom el a végét.
Ha Ville beleszól, meglepődöm a hangján. De ha nem válaszol, akkor elgondolkodom; vajon valaki szórakozik-e, hogy felcsönget ilyen korán? Az is megeshet, hogy Jason, a felsőszomszédom zárta ki magát, és a kulcsát fent felejtette. Néha előfordul, bár ő mindig beleszól a kaputelefonba. Meg szokott kérni, hogy engedjem be.
Végül arra jutok, hogy inkább lemegyek és megnézem. Sosem lehet tudni. Ha valaki szivat, legfeljebb elmorgok egy cifra finn káromkodást és visszadöglöm még aludni.
Belebújok a mamuszaimba. Lassabban megy a dolog a normálisnál. Ahogy fél lábon egyensúlyozok, kis híján eldőlök.
A szemeimet dörzsölgetve baktatok le a földszintre. Leérve látom meg Ville fekete alakját a bejárat üvegén túl. Erőtlenül támaszkodik a kapualj falának. A tekintetem még odabentről felméri. Valaki, vagy valakik alaposan megtépázták és helybenhagyták. Az álmom utolsó foszlánya ezzel kiillan az agyamból. Szinte azonnal felráz Ville leharcolt látványa.
Elsziszegek egy megrökönyödött Te-jó-eg!-et az orrom alatt. Az utolsó néhány lépést a kilincsig már szaporábban teszem meg, hogy mielőbb beengedjem.
Kitárom az ajtót, és kilépek hozzá. Vér csordogál a halántékán, a haja ragacsos tőle. A kezén is ott vöröslik. Bármi történt, a ruhája komolyan megsínylette az ütközetet. Ha nem ismerném, simán csövező hajléktalannak nézném.
- Gyere, menjünk föl. – döngöm határozottan, mégis kihallatszik a hangomból az aggódás lágysága.
Nem állok neki hisztérikus kétségbeeséssel Jajistenemmitörtént???-ezni, nem szokásom a túlspillázott jajveszékelés, de az nem jelenti, hogy nem ugrott össze a gyomrom a belényilalló idegtől.
Ha Ville-nek szüksége van támaszra, itt vagyok, megkapaszkodhat bennem. Sőt. Talán az lesz a legjobb, ha én kapom el a karommal a derekát, még mielőtt összeesik és kiterül. Feltámogatom a lakásba. Lassan szedjük a lépcsőnek azt a néhány fokát is. Nem sürgetem Ville-t. Úgy botorkálunk felfelé, ahogy az erejéből futja.
Az előszobába érve kulcsra zárom magunk mögött az ajtót.
- Ha tudom, hogy másodállásban pankrátorkodsz, megyek szurkolni. – magyarázom, a szám sarkában gunyoros félmosoly bujkál.
Odaterelem Ville-t a kanapéhoz. Ha leül, ha nem, már tudom is hová vezet a következő utam. 24 órán belül másodszor kerül elő a házipatikás túlélő-felszerelés a konyhaszekrény mélyéből.
Azzal térek vissza a nappaliba, és leteszem az üvegasztalkára. Fordulok és továbbiramodom a fürdőszobába. Pillanatokon belül langyos vízzel teli, kisebb lavórral kerülök elő. Benne egy szivacs ringatózik. A karomon meg egy sötétkék pamuttörölköző lóg.
- Mid fáj? – kérdezem, miközben leülök Ville mellé a kanapéra, és az ölembe veszem a vizes edényt. A törülközőt ledobom mellénk. Lehet, hülye kérdés, de azt sem tartom kizártnak, hogy eltört valamije, esetleg megrepedt pár csontja.
Az orvos ötletét tök feleslegesnek tartom felvetni. Egyelőre. Ők ketten Birdie-vel olyan kemény faszagyerekek, hogy élből leszavazzák a szakszerű gyógyellátást. Ha orvosra lenne szüksége, gondolom Ville sem ide jön.
Nem faggatózom afelől, hogy mi történt. Nem rám tartozik, és… van két szemem. Nem csak vér vöröslik rajta, hanem rúzsfoltok is a nyakán és a gallérján. Ha bunkó lennék, beköpném; Ville pont úgy fest, mint aki mégiscsak kinyalta a szőke recis csajt, az oroszok meg megagyalták ráadásnak.
Nem az én dolgom kivel múlatja az idejét.
A víz halkan csurogva folyik ki az ujjaim közül, ahogy kipréselem a szivacsból.
- Szabad? – kérdezem, miközben üres kezemmel lassan Ville halántéka felé nyúlok. Ha nem ütközöm ellenállásba, gyengéden megérintem. Ujjvégeimmel óvatosan simítom félre a csatakos tincseket a vágásból, amit valami éles tárgy okozott. Talán egy kés.
- Nem tűnik vészesnek. – kommentálom.
Gondosan letisztogatom a seb körüli területet. Aztán a puha kis szivacs lassan levándorol Ville arcára. Valahányszor belemártom a vízbe, az egyre pirosabb lesz a vértől.
- Ha irigyelted Birdie-t, amiért leápoltam, még nem kellett volna összeveretned magad. – magyarázom somolyogva. - Elég lett volna, ha megkérsz.
Csak hülyéskedek. Vágom, hogy teljesen más okok motiválták. Elég ránézni. A szemeibe. Valami szer dolgozik benne a heveny önutálat mellett. Erre mérget vennék.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:26 pm

- Nem.. nem érheted el.. - dünnyögöm a falnak mellettem miközben ujjaim még mindig a gombon. Az a cucc csak visít a fülembe... - Nemérhetedeeel.. - énekelem, de jórészt fel se fogom hogyan is szól az egész. És ekkor tör a lány hangja a képbe.

- October.. - suttogom, a fal megtámasztja a fejem, mert kurvára nehéz. Mégse sikerül többre. Nem mert nem akarom, egyszerűen nehezen koncentrálok az egészre.
Aztán mégis elhallgat. Egy szót se szól, nekem meg megint köpnöm kell. A kurva életbe.. Szívom meg az orrom, és átfordulok hogy a fal a hátamon érjen. Most kezd rohadtul fájni.. Szűkítem a szemeimet, de akkor csattogás hangja az üvegen túlról én meg valahogy automatikusan odafigyelek.
Még mindig csodaszép.. talán valami mosolyféle is kiütközik a képemen, aztán sietni kezd.

- Szia. - köszönök megint, de nem kell sokat tennem. Hagyom ahogy átölel és fájón húzom át a nyakán a kezemet. Aztán vele lépkedek.. együtt, egy, meg még egy.. kurva messze az az emelet, mégis csukódik az ajtó és újra az az ismerős környezet. Nem is olyan régen jártam itt...

- Ha láttad volna a másik felet.. - vigyorgok miközben lerakom magam a kanapén. Nyekken. Én is nyekkenek vele.
Jól esik hátradőlni az egészen. A fejem megtámaszkodik a támlán, a plafont figyelem, most mégis többet jelent mint egész eddig.. ez az egész. Hallom hogy motoz a háttérben. Valamit csinál.. de nem tud koncentrálni a fejem. Nagyot sóhajtok. A tüdőm kibasz egy egész adagot, mégis szúr valahol a bordámnál.
Aztán megint motoz. Érzem hogy közelít, én meg erőt veszek, ellököm magam és lassan könyökölök meg a két térdemen. Ekkor ér oda.

- Semmi.. jól vagyok.. - dünnyögöm a szőnyegnek lógva a fejem, a hajam a pofámba lóg, érzem hogy valami ragacs ragadt bele, de mégis más mint amikor telibehánytam a múlt éjjel.
Aztán megint a hangja.. Valahogy furán, visszhanggal cseng, mégis automatikusan felemelem a fejem, lassan.. és ahogy érte nyúl, felé engedem.
Azután már csak nézem. Őt.. Ahogy dolgozik, ahogy tompán homályos a képzete, és ahogy annyira ismerős minden. Barátságos, de egyben veszélyes.
Hagyom ahogy simít... víz csurog le a fejemen, de én még mindig csak őt nézem. A szemei.. ahogy olykor hirtelen rándulnak össze.. a bőre.. ami nyugodt.. fáradt, és én keltettem fel. ÉN KELTETTEM FEL!!

- Bocs.. ne haragudj.. - dünnyögöm, de a számban akadozik a nyelvem. Kihúzom a kezéből a fejemet, és a kezem az övére fűződik. - Én nem akartalak... - rövid szünet - Nem akartam hogy... - szorít a kezén gyengén a kezem, de helyette nagyot sóhajtok.

- Nem kellett volna idejöjjek. - dünnyögöm, de jórészt fogalmam sincs róla mit beszélek, csak teszem amit valami diktál bennem. Ösztönök.. Igen, valahogy így szólt a korábbi lecke.
Magam se veszem észre, amikor már próbálkozom. Hogy felálljak. Menni akarok?? Talán... Egyedül lenni. Egyedül ahol nem talál meg senki... Ahol nem lát senki.. És ahol a lány se látja milyen vagyok...

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:27 pm

Meglep, hogy Ville visszajött. Nem sejtettem, hogy még beesik hozzám.
Ha láttam volna a másik felet…
- El tudom képzelni. – döngöm mosolyogva, miközben leültetem Ville-t a kanapéra. Biztos vagyok benne, hogy nem adta magát ingyen, és a tag sem úszta meg sérülések nélkül.
Letelepszem mellé és nekiállok óvatosan kitisztogatni a vágást, ami végigfut a szeme mellett a halántékán, fel a homlokára. Pár horzsolást is begyűjtött. De ez csak a látható felület. Mérget vennék rá, hogy zúzódásokkal van tele a felsőteste, mégsem froclizom, ha már egyszer Ő azt mondja jól van.
- Semmi gond. – mosolyodom Ville szemeibe, ahogy botladozó nyelvvel magyarázni kezd. - Tényleg.
A szemei… Révedők. Rám néz, de nem hiszem, hogy engem lát.
Nem gondolok semmire. Nem találgatok mi történt, és nem is hüledezek az egészen.
A kezem újra és újra simít az arcán a szivaccsal, majd leejtem a vízbe és a mellettünk pihenő törölközőért nyúlok. Finoman megtörölném Ville arcát. Ekkor fogja meg a kezem és állít meg a műveletben. A vízcseppek ott csordogálnak a haján, az arcélén.
Az ujjai ráfonódnak az enyéimre. Érzem mennyire kihűlt. Jéghideg az érintése. Csak hallgatom mit magyaráz. A tekintetem az övét pásztázza. Ville úgy néz ki, mint egy boxoló a sokadik menet után. Ilyen állapotban nem hiszem, hogy messzebb jutna a kijáratnál.
Lendületet vesz, hogy felnyomja magát a kanapéról. Észreveszem a szándékot, mire az ujjaim reflexből szorulnak rá a kezére, hogy marasztaljam.
- Persze. Gridhez is beugorhattál volna. – búgom. Egy gúnyos vigyorféle jelenik meg a szám sarkában.
Hibáztatni nem fogom magam; az Ő döntése volt, hogy hajnalban lelép. Visszatarthattam volna. Valóban. Szerettem volna. Mégsem tettem. Akkor talán nem így alakulnak az események. De ez már lényegtelen.
- Csak nyugi. Hadd fejezzem be. – utalok a sérülésére. - Most úgysem engedlek ki. Jó helyen vagy. – heherészek. Komolyan is gondolom. Egetverő oktondiság lenne ráhagyni Ville-re a próbálkozását.
Ha nyugton marad, a pamuttörölközőt gyengéden a fejéhez nyomkodom, hogy felitassam vele a nedvességet. A sebből szivárgó vér nyomot hagy az anyagon.
A vizes lavórt félreteszem az ölemből, és előmatatom az asztalon várakozó elsősegélydobozból az alkoholos fertőtlenítőszert. Átitatok vele egy steril vattapamacsot.
- Ez most rohadtul csípni fog. – figyelmeztetem Ville-t, mielőtt hozzáérinteném a vágáshoz. Az ujjaimmal félrecirógatom a tincseit, ne lógjanak a kezem ügyébe. Aztán jön a legkegyetlenebb rész. Ville vonásaira vándorol a tekintetem, vajon megrándul, vagy felszisszen-e a kellemetlen érzetre.
Bárhogy is, nem kínzom sokáig. Igyekszem minél kíméletesebb lenni.
- Többet tanultam tőletek a különböző vágásokról az elmúlt néhány órában, mint amit az orvosin lehet öt év alatt. – döngicsélem vigyorogva Ville fülénél, ahogy a fején matatok.
Még a végén kiderül, hogy pályát tévesztettem. Jah. Nővérkének is elmennék. Mondanám, hogy ne szokjanak hozzá Birdie-vel, de felesleges szájtépés lenne. Holnap úgyis megint összetörik magukat, vagy valami.
A következő pillanatban egy közepes méretű, fehér kötszerlapot csomagolok ki. Halkan zizeg a papírja az ujjaim közt. Magától odatapad Ville bőrére. A vágást tökéletesen lefedi, ahogy gondosan, de vigyázva felhelyezem.
- Kész. – mosolygom, és elhúzódom Ville-től. - Az ajtóval ne is szemezz. Előbb pihend ki magad. Ha szeretnél aludni, vagy csak egyedül lenni… – a hálószobám felé biccentek. - Nálam eldőlhetsz. Senki nem fog zavarni. Birdie is húzza még a lóbőrt.
Érdeklődve várom Ville válaszát. Szerintem mindenképp jobban jár, ha az elkülönítőt választja, ha nyugira vágyik.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down

Ville Deadman Wallow

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼

Admin

Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 1516

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:28 pm

Nem enged.. Pillantásom lesiklik a kezeire, de tényleg ő az aki szorít.

- Azt a mocskos gecit előbb nyírom ki.. - szűröm a fogaim között, de nem tudom hova most ez a düh hirtelen. De nem folytatom. Az egész útközben elveszett, de amikor megint beszélni kezd, újra a szemeibe nézek. Csökken a szorítás a kezén. Az enyém, mégis időbe telik hogy az ujjaimat rávegyem, és ahogy elengedem, egy tetemes sóhaj kíséri.

- Sajnálom.. - mondok csak ennyit, nem többet. De hogy mit? Azt most én se tudnám igazán megmondani, és nem is próbálkozom vele. Egyszerűen csak engedem, kifele, és hagyom hogy kedvére rendelkezzen velem.

Hogy csíp.. Azt mondja, de mégse érzem. Érzéketlen. Mindaz ami én vagyok. Belül. Halott... - tolonganak az érzések a fejemben, mégis egyiket se érzem.
Érzem hogy matat, valamit dolgozik a fejemen, de aztán tovább csicsereg... Időbe telik felfognom a hallottakat.

- Le.. kéne fürödjek..  - döngöm, de a szemem nem a távolban keres, talán belül. Legbelül, mielőtt nagyot szívok az orromon és csak feltolom magam hogy felkeljek. - Van.. kifogásod? - kérdezem, de ha nem állított meg, már automatikusan visznek az említett felé a léptek, és valahol félúton.. igen, valahol leesik a felsőm, a kanapé és a fürdő közötti térfélen.

_________________



I close my eyes and step into the endless fall

while you break, the wings of a dreamer.

Held onto your arms,

your arms while I was pushed into the endless fall.

I can't forget,

you staring back at me, killing me slowly.


Vissza az elejére Go down

October Soininen

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : a Slaves of Hell női vokálosa
Location : Still in the galaxy
Posts : 996

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Run, baby, run - October, Ville & Birdie   Csüt. Jan. 07, 2016 8:28 pm

Ville meg sem rezzen, miközben kezelem a sebét. Ahogy elnézem, nem hiszem, hogy itt jár. Mintha egy teljesen más ember lenne. Betudom a drog hatásának. Ez világos. Beszélek hozzá, de Ő csak… mereng.
Aztán fürödni szeretne. De mielőtt válaszolnék, már fel is tornázza magát.
- Persze. Menj csak. – döngöm mosolyogva. Miét is tartanám vissza? Ha úgy érzi, hogy van hozzá ereje, csak nyugodtan.
A fürdőszoba felé menet ledobja a fekete, kapucnis felsőjét. A tekintetem végignyalja a felsőtestét. Ez a pillantás mellőz minden szexualitást. Inkább úgy méregetem, mint az orvos a páciensét. Lila, kék zúzódások borítják a hátát és az oldalát. Elölről sem festhet másként. Szépen helyben hagyták, bárkik is kapták el.
A koszos ruhadarab a padlón árválkodik, Ville pedig eltűnik az ajtó mögött.
Felsóhajtok.
- Na, jó. – csapok két kézzel a térdeimre, és felkelek. A hálóba megyek a ruhásszekrényhez. Kinyitom az ajtaját, és addig nyújtózkodom, matatok a pulóverek közt, míg meg nem találom a sötétkék kapucnis Diesel pulcsit, amibe a hideg napokon szoktam belebújni. Előhúzom a többi ruhadarab alól. Bármilyen fura, férfiakra tervezték. Kétszer beleférek. Pont azért szeretem, mert nagy és meleg. Amolyan kabala cucc. Bele lehet bagyulálódni a magányos téli estéken filmnézés közben. Kényelmes, itthoni viselet. Azt hiszem, most Ville-nek is jó szolgálatot fog tenni. A méret szerintem jó lesz.
Visszamegyek vele a nappaliba. Útközben felszedem a földre hajított ruhát, ami aztán a kanapé karfáján köt ki. Mellé fektetem a tiszta pulcsit is.
Visszatelepszem a kanapéra, a tarkómat a támlájának döntöm, és behunyom a szemem. Ha minden igaz, hallom a víz csobogását. Csak hallgatom.

_________________

You'll never see the stars
if you're always looking down

Vissza az elejére Go down
 

Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Belváros-