Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...

admin Posts : 810

Nevil& Sapphire

*Mrs. Kowalsky naptáráról megjelenik lelki szemeim előtt November, az ágyon mondhatni a hasonmása ejtőzik. Nem vagyok annyira spirituális, hogy ebben egyfajta égi jelet véljek felfedezni, de elgondolkodtató. *
-De, van amiből beérném kevesebbel is. *Értse ahogy akarja, én csoki után kutatok, és kitartó keresésem meghozza a várva várt eredményt is, noha csak egy akad a kezembe, de ki vagyok én, hogy ha nem felezem meg, kellő noszogatás és kérlelés esetén? Az ágy szélére való kicsúszást jó kezdésnek tekintem és meglóbálom előtte a csokit, noha a termetem miatt nem igazán vannak a szemeink egy szintben, közelítünk hozzá. A jobb láthatóság kedvéért mellé ülök és elkezdem bontogatni a csokit, a kérdésre felnézek rá, szemöldök emelek. *
-Ha már így megkérdezted, igen. Elég melegem van, már megint. *Nézek egy pillanatra el a kimúlt vagy épp csak elaléló légkondi fel, s mire visszaeszmélek, már az ajkaimra tapad. Még ott libeg elmémben a csók előtt feltett kérdés, de válasz csak akkor érkezik rá, ha kigondolkodtam magam a csókban. Hosszan nézek a szemeibe, nem hiszem, hogy csak hülyéskedett, a pasik nem szoktak ilyet poénból kérdezni.*
-Máris? RedBullt ittál? Szárnyakat adott? *Elmosolyodom mielőtt a csoki felével betömném a számat, a másikkal megpróbálom az övét. Ha kell neki. *
-Mennyi búvárruha van még nálad? *Érdeklődöm a miheztartás végett s egy röpke pillanatot áldozok a lenti fertályra, hogy leellenőrizzem hány óra. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : körözött Location : Jelenleg Vegas Posts : 154

Áthelyezkedik, de ez nemakadály. Sem a tervnek, sem hogy újra elérjem, a száját, ha már.. És különben is, semmi nem kötelező!
Szórakozunk vagy nem!??

Mégis szóvá teszi, és nem ő lenne ha nem tenné.
Elvigyorodom.

- Lehet csak te vagy amiért szárnyalok.. - és megint vigyorgok. Vagy legalábbis vigyorogNÉK.. ha nem végezné egy darab csoki a számban, és ez máris árulkodó jel, hogy az ötlet nem talált nyílt fülekre.
Mégis automatikusan hátranézek, ahogy a gumikat emlegeti.

- Épp elég.. - rágok. - Már ha attól félsz... nem lesz elég az igényeidnek, és én is bírom a strapát. - nyelek.
Igazából ha kell, bármeddig. Okkééé, volt már olyan hogy a sokadik után bekrepált a műszer, de azért ahhoz elég sok pia, és tetemes kimerültség is kell.
Most viszont egyik sincs.
Csakis a játék.

Játszunk??

_________________

You think that you can win forever

but once you have to die

admin Posts : 810

Nevil& Sapphire

*Érdekesen alakul a helyzet, ami számomra meglepő lenne, ha gyakorlottabb lennék az ilyen egyéjszakás, egynappalos kalandokban. De nem vagyok. Igazság szerint kétszer fordult velem elő egész életemben, az egyik némileg bedrogozva sikerült, ha azt vesszük, miután felrobbant a kávézó ahol voltam és a mentősök telenyomtak valami jó cuccal. És nem csak engem. A másik nem szimplán vad vonzódás és állatias vágy fellobbanása miatt jött létre, hanem volt benne kölcsönös szimpátia is, amiből akármi lehetett volna…ha, és ez a ha nem tetszett. Jelenleg beugrottunk picit hűsölni – hhmmmm – szórakozni, pihenni, s mennénk tovább, ki ki a maga útjára, ám valahol félúton fordult picit a kocka. *
-Ez hízelgő! *Vagy csak félrevezető udvarlás, még nem tudom eldönteni melyik oldalra billentsem a mérleget. Inkább teletömöm a száját csokival. A felé eső lábamat felhúzom az ágyra, majd kinyújtom a háta mögött, a másikat a combjaira fektetem keresztben és már közelebb is vagyok hozzá. A büszke férfi dumára elmosolyodom, a maradék csokit lenyelem, az íze tovább olvadozik a számban. Ujjaimat vándorútra engedem a mellkasán virító feszes izmok egyikén. *
-Mr. November…nem félek attól, hogy nem bírod a strapát, de ha játszunk, akkor ne menjen a mennyiség a minőség rovására. *Mrs. Kowalsky most azt mondaná, el fogok kárhozni, Edgar atya pedig a keresztvizet is leszedné rólam. De ha már belekezdtünk, csináljuk rendesen.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : körözött Location : Jelenleg Vegas Posts : 154

És mégis alakul... Vagy legalábbis úgy tűnik mégsem lőttem annyira mellé...

Széles vigyor húz a fejemre, ami csak akkor csuklik meg, amikor a kezei vándorútra kelnek. Alapból odafordítom a fejem.

- Okéééé, talán kicsit elkapkodtam.. - nézek vissza a szemeibe, de tenyereim már az ölemben álló lábán járnak. Két ellentétes irány.. fel.. és le... (inkább jobb-bal... )

- De most majd orvosoljuk.. - nyúlok, nyúlnék felé, hogy a szájára fogjak, a kérdés engedi e, vagy elhúzódik/rántja csak hogy hergeljen. Belőle bármelyiket ki tudnám nézni.

_________________

You think that you can win forever

but once you have to die

admin Posts : 810

Nevil& Sapphire

*Nem bántásképp mondtam amit mondtam. Ami volt, jó volt, épp csak máshoz vagyok szokva, ami nem az ő rovására írható. Mint minden másba, ebbe is bele kellene tanulnom, de igazából nem akarok...ez egy kellemes szórakozás, de nem életcélom, hogy bárkivel ágyba bújjak csak azért, mert nincs más és jólesik. Engedékeny szavaimhoz méltán helyezkedem el, bár a fenekemmel még az ágyon ülök, a combom már az övén nyúlik el, a másk mögötte és ez igen kellemes testhelyzet tekintve, hogy borzongást csal a bőrömre a simogatásával. Oda sem figyelve cirógatom tovább a mellkasát, felnézek rá, mosolyom árulkodó. "na ugye, megy ez." *
-Orvosolja doktor úr! *Mást nem tudok mondani, inkább illetem a tűzoltós naptár hónapjaival vagy épp doktorsággal, semmint John Smithnek nevezzem. Jonny...az olyan lelépős név és nekem sem jelent sokat. Ahogy felém nyújtózkodik, úgy dőlök picit hátrébb nevetve, de másik kezem már a nyakára kulcsolódik, hogy tovább húzzam magamhoz, hogy dőljünk el az ágyon...hogy doktorosdit játszunk. Mielőtt még lepedőt érnénk, hagyom, hogy ajkai elérjék az enyémet, rácsókolok, eljátszadozom a nyelvével.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : körözött Location : Jelenleg Vegas Posts : 154

Szökik... és ezen már nekem is vigyorognom kell. De követem. Vele hajolok, és ahogy a keze is húz, a végén csak elérve belekapnak az ajkaim az övé(i)be.
A nyelve laza játékba kezd, végül a két oldalán megtámaszkodva, teljesen fölé hajolva már engem se hagy hidegen.
Nem mintha eddig megtette volna...

Én is alkalmazkodom, kifűzöm magam a lábai közül.. alól, és ha lehetőségem van rá, teljesen a teste fölé emelkedem, hogy mosolyogva nézzek a szemeibe.

- Mi az amit kívánsz... (?)

A hangom csak félhalk. Szinte suttogás.
A többi már rajta múlik, ha akar...
szinte bármit megkaphat ma délután.

Mert olyan messze még az az este...

_________________

You think that you can win forever

but once you have to die

admin Posts : 810

Nevil& Sapphire

*Nevetősen szököm előle azzal a tudattal, hogy még akkor is követne, ha nem húznám a nyakánál fogva. Könnyedén helyezkedik, ahogy én is, bőrömön érzem a lepedő hűvösét, néhol pedig a testünk melegét őrzi még, furcsa ez az elegy, határvonalat húz múlt és jelen között. Ujjaim a nyakán játszanak míg nyelvemmel leltárt készítek a korábban fehéren rám villanó fogairól, figyelmem elterelődését arra használja ki, hogy fölém kerekedjen, nem mintha ellenemre lenne. Kissé megemelkedem, hogy ott is összeérjünk ahol eddig nem, éreznem kell a forró bőrét, az alatta játszadozó izmokat.
A meglepetés két csók között ér, mert a másodikat megszakítani már nincs időm, annyira előreszaladtam és a lendület is meg volt. Nem szoktam tőlem ilyet kérdezni. Hogy mit kívánok? Mindent…és rendszerint ezt akarják tőlem, hangtalan, félreérthetetlen jelzéseket küldve, mintha nekem ugyan minden bizbaszt értenem kellene. Nem az anyjuk vagyok. Erre ez az útszéli Smith kívánságlistát kér tőlem. A csókból hördülök fel, combommal szorítom meg, nehogy elszökjön, bár a mosolyából ítélve inkább maradna még.*
-Mindent! *Nem is tudja mennyire jólesett ezt kimondani.*
-Rózsaszín felhőket. Tűzijátékot, eufóriát, öltáncot... *Az utolsó szónál félmosolyom mellé kacsintok, majd torokhangon nevetek fel. Kezem, az egyik lejjebb kúszik a nyakáról a gerince mentén egészen a fenekéig és ott rászorítok a farizomra. Szép formája van, bár ezt már korábban is lecsekkolhattam, de fogva más. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : körözött Location : Jelenleg Vegas Posts : 154

Szélesen elvigyorodom.
Tudtam én hogy nem éri be akármivel, beszédes a természete, de ettől függetlenül kell, hogy vigyorogjak.

- Tudtam én, hogy az a fajta lány vagy, aki nem éri be akármivel. - és vigyorgok tovább.
Még mielőtt újra megcsókolnám, és érzem én, teljesen rápréselem én is hozzá dörgölőzve a testemet, mikor a seggembe mar.
Elszakítom a szám, lassan lecsúszva a nyakán a nyelvemmel kóstolgatom végig, kellemesen hideg, de majd én felhevítem.
És ha már...

- De ha tényleg valódi extázist akarsz, várj meg itt... - súgom a fülébe, és ha csak nem ellenkezik, vagy van rá lehetőségem, lépek meg fölüle, csak egy rövid, és néma pillanatra, ahogy Villám Will módján száguldok el a szekrényig, túrom fel a sporttáskát, és marom ki belőle azt az egyetlen (na jó, kettő) adag LSD pirulát, amit egy csendes és nyugodt, mélázó napra tartogattam.
Na jó, kettőre.

Egy pillanat telik el, máris visszasprintelek hozzá, ha nem mozdult el, újra ott talál maga fölött, ha mégis, alkalmazkodom.

- Adhatok eufóriát... - vigyorgom - De ezzel itt valami sokkal többet kapsz... - emelem fel a kis fehér, felhővel nyomot tablettát, és csak ha enged nekem, dugom be mutatóujjal lassan végighúzva a száján.

De ha ellenkezik...

_________________

You think that you can win forever

but once you have to die

admin Posts : 810

Nevil& Sapphire

-Hát nem is. *Incselkedve válaszolok, jóllehet nem kérdést intézett hozzám. Csókban is válaszra vár és meg is kapja, alaposan végignyargalok minden válaszon, és már bújok, nyomulok is hozzá, hogy ha teljesen szó szerint nem is, de megközelítőleg eljussunk ahhoz az eufóriához, amit emlegettem. Épp csak nőiesen méretet veszek a hátsójáról, csúsznék feljebb a kezemmel és kissé előre is, hogy kézzel foghatóbbá tegyem a lényeget, de abban a pillanatban szakítja el magát tőlem, amire csak egy elégedetlen morranással tudok felelni. Az ágy és a levegő pillanatok alatt kihűl a hiányától, a bőröm nem különben. Hüledezve nézem ahogy elrohan, szerencsére nem az ajtó felé, mert akkor a bennem megfogalmazódott kérdéseknek már nem lenne létjogosultságuk. Így azonban…felkönyökölök az ágyban, és tócsányira kerekítem a szemeimet, hogy jobban lássak…mint Piroska nagymamája. *
-Ez most valami extrém játék? Elrohansz és megvárjuk meddig bírom? *Fogalmam sincs mit keres és talál, nem látom. Annyira pici lehet, hogy többszörösen elférne a tenyerében. Gyanú sem kerülget, pedig mielőtt magamra hagyott volna, a fülembe súgta a választ. Ezért is húzom magamhoz fél kézzel, mikor visszatér…*
-Adj! *S a szó éppoly rövid, mint az idő utána, míg keze és az a valami amit rejteget, elér a számhoz. Elhúzom a fejem s lepillantok, hogy lássam, de már akkor megdobban a szívem, hogy azt a valamit a számba akarja tenni. Már mindegy is mi az. Ijedten hátrálok annyira, amennyire tudok, hogy a tabletta minél távolabb kerüljön tőlem. *
-Héé! Mi a szar ez? Naneeeem! Köszi, de ezt nem. *S fordulnék is ki alóla, hogy arrébb húzódjak. Eszembe jut, hogy csak „jót” akart és végül is nem erőszakolta rám…még. Tenyerem a keze és magam közé teszem, emelem és a fejemet rázom.*
-Anélkül gondoltam. *Bár, most kicsit lehangolódtam, de még nincs veszve semmi. Hacsak nem kardoskodik a pirula mellett, mert akkor az ágyból is kifordulok, nem csak alóla. Szeretem a piát, de abban is tartok mértéket, jóllehet nem olyan szigorút, mint sokan mások, de nagyon messze vagyok az alkoholizmustól. A pirula egészen más. Nem véletlenül menekültem el otthonról, semmilyen módon nem akartam ilyesmibe belekeveredni, láttam mit tesz a drog másokkal. Talán nem bíztam magamban soha annyira, hogy csak egyszer kipróbáljam…inkább soha. *

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : körözött Location : Jelenleg Vegas Posts : 154

Szövegel, de nekem csak egy kóbor vigyorra futja. Most gyors leszek! Mármint amíg kikaparom a pirulát. Nem volt efféle tervem, különben már hamarabb gondoskodom, de a szavak hozzák az új elgondolást! Mert miért is ne... Nem vagyok irigy.
És amúgy is tág fogalom a kikapcsolódás.

Úgy veti rám magát amikor visszaérek, hogy TETSZIK! Kimondottan tetszik.
Széles vigyorra ránt a szám, de ha már, előadom a tervezetet.
Ami nem pont együttműködő fülekre talál.
HOPPÁ!

Hátrál, de én meg nem akadályozom. Megállok. Leállok.
Nem erőszak semmi sem, mégis nyitott szemekkel figyelem.

- Ne parázz... - mosolygom. - Ha nem hát nem. - kacsintok rá, azzal alig egy negyednyit fordulok, amíg az egyiket leterítem az ágy mellett a kisasztalon, de a másikat viszont...

- De én élek vele. Ha megengeded.. - és már csúszik is a tabi a számba, hogy a nyelvemen alig megforgatva, a következő pillanatban már nyeljem is le.
Eltűnt.

- Folytatás...? - csak a szemöldököm emelkedik. Kérdez. Nem erőszakol rá, ő dönt. Hogy biztonságban van e? Teljesen. De ettől még... én halmozottan akarom hogy érezzem.
Minden porcikáját.

És most nem kapkodunk el semmit sem.

_________________

You think that you can win forever

but once you have to die

admin Posts : 810

Nevil& Sapphire

*Eddig senki nem akart így szexelni velem, de hallottam arról, hogy állítólag mennyire feldobja. Hét én ebből nem kérek. Egy kicsit a hiúságomat is megtapossa…ha ez lenne az első alkalom, még meg is sértődnék, de mögöttünk egy fantasztikus együttlét, amit nem egy pirulával szeretnék überelni. Mivel soha nem is próbáltam ki, elképzelni sem tudom miért jó ez, miért imádják, de nem most fogok erről tanulmányi vitát nyitni. S ki vagyok én, hogy megakadályozzam, hogy lebeszéljem Mr. Smith-t a használatáról. Mivel szavakkal is elmondja, hogy nem tukmálja a számba ha nem akarom, kicsit megnyugszom – végül is nyíltan tette, ha rossz szándékai lettek volna, akkor az italomba csempészi – és látszik is ahogyan a vállaimból kiröppenő pillanatnyi feszültség nyomában elernyedek. A mosoly önkéntelen viszonzásra lel, szemöldökeim azonban még gyanakodva figyelik, ahogy csupán egyetlen tabletta landol a kis asztalon, a másik a pasi kezében marad. Nem sokáig. *
-Hát ha nagyon szükségét érzed…*Ezzel kicsit mintegy döntés elé állítom, de úgy tűnik vagy nem veszi a lapot, vagy nem is érdekli, hogy kvázi potencianövelőnek „degradáltam” a bogyóját. Belemegyek a folytatásba, de nem vagyok biztos abban, hogy vissza tudom kaparni magam a korábbi lelkes állapotba. Az agyam azon jár, vajon mit fogok tapasztalni tőle? Milyen hatása lesz rá a bogyónak? Egyszer mindent ki kell próbálni, hát majd kiderül. *
-Oké, folytassuk. Hol is tartottunk? *Egymásba gabalyodva, éppen csókcsatát vívtunk…karomat a nyaka köré fonom és magamhoz húzom, ajkait kóstolom…az agyam tovább zakatol…*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : körözött Location : Jelenleg Vegas Posts : 154

Nem lép meg. Bár egy percig láttam az ijedtséget az arcán, és ha úgy hozza a dolog, simán kapom is fel a ruhám és azonnal hazaszállítom hiába a hőség, ha ezt kéri tőlem, de úgy tűnik felülemelkedett önmagán.
Szélesre húz a vigyorom.

- Ott tartottunk, hogy megelőzzük az izzadást... - borulok újra rá, már ha nem lépett meg, félre, vagy másfelé útközben, csuklóim újra a feje két oldalán támaszkodnak meg, persze biztosan tartom magam (fölötte), de magaménak kérem, követelem a száját. És ha partner benne, nem is lassítok a dolgon, inkább egyre intenzívebben csókolom.

Meglátjuk mennyire tört kettőbe a kedve.

_________________

You think that you can win forever

but once you have to die

admin Posts : 810

Nevil& Sapphire

*Vigyorgós útmutatása máris válaszra ösztönöz, hogy kicsit odacsípjek azzal, hogy a klíma megszerelésével jobb hatást érnénk el, mintha ismét a kellemesebbik izzadást kiváltó testmozgásba kezdünk, de sem az én ajkaim, sem az övéi nem olyan türelmesek, hogy ezt ki is mondhassam. Csak gondolati szinten marad meg, ami miatt belemosolygok a csók első néhány pillanatába. Vonzalma magával húz, jóllehet nem űzi ki a fejemből teljesen a tudatot, ami a bogyója körül forog. Kicsit tolom félre azután, hogy testem újra érzi az övét, a forróságát, enyhe csúszósságát, amit a korábbi verejték otthagyott nyomai eredményeznek. Nyelvem táncot jár a szájában, kis kígyóként tekeredik az övére, közben helyezkedem kicsit, hogy kényelmesebben hozzám férjen. Csípőm emelkedik, sarkaim belemélyednek a matracba, kezeim lejjebb vándorolnak a vállát érintve a derekára és onnan a fenekét markolva meg, űzöm el kettőnk közül a maradék forró levegőt is. Nem mondom, hogy a kedvem töretlen, de nem szakadt szanaszét, így még van remény arra, hogy elfelejtsem a bogyót és annak várt hatását. Aztán persze lehet, hogy tetszeni fog, hogy olyasmire veszi rá, amit eddig nem csinált, a fene sem tudja mit várjak, de várom.*

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

» Nevil Turner
» Edgar atya & Gloria
» Sono qui solo per lui - Gloria & Derek
» It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?

Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...

Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...

Similar topics

Similar topics