It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

admin Posts : 810

Benji & Gloria

-Na igen. Macerás lett volna levenni. *Ami most van rajtam, sem egy bebújós darab, de az, elég sok csat van rajta. Félvállról veszem, ott ahonnan én jöttem, még sokkal rosszabb a helyzet, de ezt már nem mondom. Elindulunk, nekem meg szükségem van egy tájékozódási pontra, amit meg is kapok, bár én nem ilyesmire gondoltam. Véletlen, hogy tudom hol van a könyvtár, nem járok oda. Benji viszont feledve a korábbi szomorúságait, lelkesen mesél. Mondjuk nem vártam tőle mást, ismerem már annyira, hogy ne lepjen meg. Amikor először mesélt a könyvekről, akkor is elszállt vele a griffmadár. Elmosolyodom és mosolyogva hallgatom, a világért sem szólnék közbe. Megyek a könyvtár felé. A zene nem szól, mivel beszélgetünk és eszembe sem jut bekapcsolni a rádiót, noha működik. Az is, még.
A kocsimról szólva, nem egy mai darab, de olcsó volt és eddig igazán még nem hagyott magamra, gondolatban le is kopogom. Csak egyszer, amire emlékszem, annak is mi lett a vége? Egy fülledt, több menetes szex egy útszéli motelban, ahol még a légkondi sem működött. Régi szép idők…*
-Nekem sem kellett volna hagynom. *Persze ez így nem igaz. Nem vagyunk annyira jóban és nem ismerjük egymást olyan régóta, mint ő a barátaival, meg különben is, ki vagyok én? Csak egy tetkós akivel véletlenül összetalálkozott, jól érezte magát velem, kicsit szabadon. Igazából semmit nem tudok róla. De! Felhívtam amikor már régen láttam és hiányzott, érdekelt mi van vele. Közben lassan de biztosan közeledünk a könyvtár felé, Benji meg csak mesél, én meg igyekszem a gondolataim között megtalálni az ő hangját. Némi fáziskéséssel és egy postászöldön túl (sárgából pirosba hajló lámpával) kapom fel a fejem. *
-Hééé! Ott aludt nálatok? Hol? Anyukád mit szólt hozzá? *Mégis tud róla? Benjiről? Vagy én maradtam le valamiről? Újabb kanyart veszek be, a környék már megváltozott, láthatóan jobb és szebb, mint ahol én lakom. Kéne egy új lakás, közelebb a szalonhoz, vagy éppen ott. Csak akkor nem volt kiadó, azóta meg nem kérdeztem. Össze kellene szednem magam, valami élethez hasonlót produkálni, élvezni és nem csak létezni. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

- Dereket is utáltam érte... - ismerem el, valahogy így próbálva jelezni, hogy egyáltalán nem bánom, amiért ő hagyott egy kis csendet.
Persze, azt hiszem, nem volt teljesen komoly az utálat. Be akartam zárkózni, egyedül lenni, kizárni mindent és mindenkit... mégis most ott a mosoly az arcomon, ahogy arról beszélek, Derek velem aludt.
- Velem. A szobámban. Az ágyamban - jönnek a szavak lényegében egy-egy mondatként. De legalább a legkisebb zavar nélkül, mosollyal az arcomon, hála az emléknek.
- Anya semmit nem szólt. Nem hiszem, hogy... feltűnt neki. Derek a többiekkel együtt jött és amikor mindenki más ment... ő maradt a szobámban - kezdek bele egészen lassan és most már oldalra nézek. Félig-meddig a tincseim takarásából.
- Reggel már nem volt ott. Gondolom... a teraszt használta és a kinti lépcsőn meglépett - teszem hozzá az eddiginél csendesebben. Egyszerre mosolygok, mint aki valami csínyben vett részt... és vagyok komoly, mert nem tudom, mi lesz, amiért... bűnöztem.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Na még jó, hogy hallgattam a megérzésemre és hagytam magam lerázni, különben most engem is utálna. Persze Derek és köztem óriási különbség van a Benjihez fűződő kapcsolatunkban, már ami az idejét és mélységét illeti. Meg persze Derek közelebb áll hozzá korban is. Halványan elmosolyodom saját döntésem sikerén örömködve, de aztán Benji olyat mond, amin nem tudok hirtelen napirendre térni. Nem rég még azon kesergett, hogy nem tudja mit szólna az anyukája ahhoz, ha megtudná, nem a lányokhoz vonzódik, most meg Derek ott aludt? A további részletezésre még a számat is eltátom és Benjire nézek, de aztán visszakapom a figyelmemet az előttünk lévő útra, autókra….lámpákra. *
-Az ágyadban!? *Pláne! Nem csak úgy ott ragadt a szobájában, hanem egyenesen az ágyában, együtt aludtak baszki. Na és nem történt semmi? Háááát, minden tiszteletem Derek önmegtartóztatásáért. A magyarázat nem késlekedik és mikor Benjire nézek megint egy pillanatra, látom, hogy mosolyog. Kicsit szégyenlősen, kicsit izgatottan, mint aki élvezi, hogy valami csínyt követett el. *
-Hát baszki, ehhez képest a szökőkutas kis játékod elbújhat. *Hörgöm mély hangon, döbbenten, de kicsi büszkén is, nem mintha az én érdemem lenne. Újabb kanyart veszek be, kicsit csikorognak a kerekek, gondolom fújni kellene a gumikba, de hát ki vagyok én, hogy ilyeneket csináljak? Erre jó a háznál a férfi. Persze az egyetlen pasi az életemben Diablo, én meg várok a szőke hercegre, fehér lovon. Ja, nem! Annyira nem vagyok romantikus. *
-Tisztára Rómeó és…Julius. Vagy mi. *Még sem mondhatom Benjire, hogy Julia, elakadok, de szép mentés volt. Elmosolyodom és meglegyintem a kezemmel a vállát.*
-Kész akcióhős vagy. Tetszett, mi? *Dereknek meg kiosztok virtuálisan egy babérkoszorút. Felnézek, beazonosítom a helyet, hamarosan elérünk a könyvtárig. *
-A könyvtárnál merre menjek majd?

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

- ...nem aludhatott a földön... vagy az olvasófotelban... - kezdek bele csak félig komolyan, kifogásokat keresve, hogy miért is az ágyamban kötött ki Derek. Nem mintha valójában az én döntésem lett volna. Kérdés nélkül foglalta el az ágyam és húzott oda magához, hogy akkor alvás.
Apa temetése után is átjött, de egyszer sem aludt tényleges velem. Hagyta, hogy hozzábújjak, de ő sosem aludt. Legalábbis nem hiszem. Bármikor ébredtem fel, akár egy óra múlva, már nyoma sem volt. Mint valami képzelgés, aminek a létezését csak a lepedőn hagyott mentolos cigarettaillat bizonyítja.
De egy hete tudom, hogy velem volt. Hajnalig biztosan. Emlékszem, hogy félálomban nyöszörögtem neki valamit és a nyakába fúrtam a fejem. Megtörtént, igaz? Nevetett, mert akaratlanul is csiklandozta a hajam.
Bármilyen jól emlék is ez, egy részem máris magyarázkodna. Nem történt semmi. Semmi olyat nem csináltunk. Mármint... jó... csókolóztunk egyszer, de... A szökőkutas dolog tényleg törvénybeütköző volt... és lázadás... De Derekkel...
Fejben az összes kifogást és magyarázatot felhozom, de a valóságban csak vigyorgok a tincseim mögé bújva. Még ugyan büszkén! A jókedvem egyre inkább emelkedik és mire a keze a vállamhoz ér, már nem rejtőzök.
- Tetszett. Nagyon - ismerem el egy apró bólintással, most már újra az út irányába bámulva. A saját gondolataim hoznak újra zavarba. A nyelvem hegye épphogy kilóg a számból, de ráharapok. Julius... nagyon szeretné, ha többször lenne ilyen... és Rómeó végre nem állítaná le félúton...
De ezt eszembe sincs most kimondani.. Még úgy is túlzottan zavarba hoz a gondolat, hogy teljes természetességgel kapok rá az új két névre, akik így mi vagyunk, de mégsem
Ezek után kell pár másodperc, mire észbekapok és eljut a tudatomig, mit kérdez.
- Bocs - csúszik ki, amiért nem figyeltem, majd kis híján még egy, mert megbeszéltük, hogy nem kell mindenért bocsánatot kérnem.
- A könyvtár után egyenesen a felhajtóig. Ott jobbra... és onnan már látni a házat. Leparkolhatsz valamelyik garázs előtt a felhajtón - magyarázom egyben, de most már figyelem az utat. Próbálom a gondolataim is ott tartani, amíg meg nem érkezünk.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

-Nyilván. *Annyiban hagyom, mert persze tudom mire vonatkozik a kifakadása, de az én kérdésem is költői volt és csak a döbbenetnek szólt. Bár miért is ne aludhatott volna a földön egy takarón, vagy a fotalban….és ezen a ponton újabb döbbenet vonul át rajtam, mert nem vagyok annyira kiművelt és úrinő, mint Benji…hogy az olvasáshoz külön fotelem legyen. Rá is nézek nagy szemekkel és nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá, ismét csak költőien. *
-Neked fotelod van arra, hogy olvass? Máshol nem is jó? *Beszarás. Most már értem miért hívja Derek Kis Hercegnek. Tiszta sor. Illik is rájuk Rómeó és Julius szerepe, erkély is van, bujkálás is, csak ne öngyilkosság legyen a vége. Baszki! Még jó, hogy nem mondtam ki, inkább vigyorgok rá és érdeklődöm, mennyire tetszett neki és mennyire szart be attól, hogy rájuk nyit az anyja. *
-Sejtettem. *Bólintok rá vigyorogva, majd megingatom a fejem arra ahogy szétterül a vigyor az ő arcán is. Hát legalább ennyit elértem, meg azt is, hogy hazamenjen az anyukájához, nem mintha zavart volna. Nem zavart, tényleg, cuki srác meg minden, és szívesen látom bármikor, de úgy gondoltam a vihar elhárítására nem vagyok alkalmas, meg amúgy is jobb azt megbeszélni. Mostanra mindketten lehiggadtak, anyuci megnyugodott, hogy Benji jó helyen van, Benji meg átrágta magát a történteken. Győzött a szeretet, hurrá! Csak nem fogok odatalálni hozzájuk, ha tovább örömködünk, ő meg elfelejt navigálni. *
-Könyvtár felhajtó, jobbra. *Utána megint jön az a korábbi döbbenet amit csak a magamfajta nem ért meg. *
-Valamelyik garázs? Hány garázsotok van? *Egy baszott nagy házra készülök, csillió garázzsal, ablakkal, nagy kerítéssel. Ahogy pedig ráhajtok arra az útra, azonmód változik a kép. Szép lassan, hogy hozzászokjak, de a házak egyre nagyobbak lesznek és egyre szebbek, nem csicsásak hanem ízlésesek, körülbelül olyanok, mint amilyenek a Desert Shores környékén. *
-Melyik palota? *Nem gúnyolódva kérdezem, csak döbbenten, nem mintha eddig nem sejtettem volna, hogy Benji jó családból származik. Mrs. Sawyer sem a turkálóból öltözködik, nem csak az ízlése látszik rajta, hanem a finom és drága holmik származási helye is. Benji útmutatásával aztán csak leparkolok az _egyik_ garázs előtt, és hát baszki, tényleg nem csak egy garázs van. A ház csodaszép, és kurva nagy. Az én kis bérelt lakásom négyszer beleférne és még maradna bőven hely a kocsimnak is. *
-Szép ház. *Alaposan megszemlélem miután leállítottam a motort, csodálom gyönyörködve, arcomon őszinte mosollyal amiért Benji ilyen szép helyen lakik. Sosem voltam irigy, talán mert meg voltam elégedve azzal amim van. Nincsenek nagy igényeim. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Ez... ennyire fura lenne? Hogy van külön olvasófotel a szobámban? Hatalmas és puha, két ölelnivaló párnával és ha akarok, lényegében fejjel lefelé is lóghatok belőle, akkor is kényelmes lesz. Nem mondom, hogy utóbbi nagyon sokszor történt meg... de volt már rá példa.
Valószínűleg bármikor mindezt el is mondanám, válaszként, de végül csak egy "mit lehet tenni?" mosollyal kísérve, gyerekesen vállat vonok.
Nem mintha nem lenne bárhol jó olvasni, de azért...
A lényeg úgyis az, hogy bármilyen kényelmes a fotel - ha az én döntésem lett volna -, nem hagyhattam, hogy ott aludjon Derek és mivel nem hivatalosan volt nálunk éjszakára... egy vendégszobába sem küldhettem. ...és amúgy is... meg tényleg... jó volt.
Nem csoda, hogy most is hosszú másodpercekre veszek el az emlékben és amikor elhangzik a kérdés, hogy merre tovább, úgy kapok észbe, mintha órák teltek volna el. De képben vagyok. Megy ez. Nagyjából irányba állítom és most már figyelek.
- Kettő... és fél. Két garázs. A duplában a családi kocsik vannak - kezdek bele a magyarázatba és csak valamiféle fura kísérletképp még egy mondatot hozzáteszek.
- A másikban apa Bentley-je - próbálom elérni, hogy meg se rezzenjen a hangom, ahogy kimondom "apa". Végül is, sikerül, csak egy halk sóhaj kíséri, ahogy elhallgatok. De nincs végtelen szomorúság. Most. Még.
Így könnyen válaszolok a következő kérdésre is, sőt, még hajolok is előre, amennyire a biztonságiöv enged, hogy mutassam.
- A kőkerítéses. A winsor-kék borítással - mondom egy pillanatig sem véve rossz néven a palota megjegyzést. Elmosolyodok és nyugton maradok, amíg el nem csendesedik a motor, ami valószínűleg a fél környéket felverte.
- Kösz - egy pillanatig én is úgy szemlélem a házunkat, mintha sosem láttam volna így. Mintha változott volna... a külső részen is, nem csak a falakon belül. Már éppen a tornác két kis lépcsőjén fut fel a tekintetem, amikor tökéletes időzítéssel nyílik a bejáratiajtó.
Mégsem ugrok ki azonnal.
Maradok ülve, csak az övet csatolom ki és egy féloldalas mosollyal nézek az oldalablakon keresztül anyára. Int és összefonja a karjait a mellkasa előtt. Nem dühösen... csak várakozóan. Egy pillanatig még figyelem, ahogy az ajtó melletti kis lámpa fénye, a mozdulatnak hála különös táncot jár a világoskék ruháján. Azt, hogy milyen... elveszettnek tűnik. Vagy csak képzelem?
Aztán már fordul is a tekintetem és a fejem Gloria felé.
- Köszönöm a fuvart... és az őrült finom vacsorát. Meg... mindent - kicsit akadozva jönnek a szavak, de mellé azért mosolygok.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Az olvasófotelra csak egy szégyenlős mosolyt és vállrándítást kapok. Oké, neki természetes, nekem luxus, talán felesleges is. De nem bántom emiatt, örülök, hogy mindene megvan. Annak is, hogy Derek nem abban az olvasófotelban aludt. Mindegy is, tovább lépünk a témán és immár arról érdeklődöm, hogy merre menjek a könyvtár után, majd aztán a házról is kapok egy hevenyészet leírást. A garázsoknál leblokkolok. Nekem szobából is csak egy van, nekik garázsból is annál több. Kettő és fél. Milyen lehet a fél garázs? Csak egy motor fér el benne? Családi kocsik a duplában. Ha jól tudom, Benji egyke, szóval minek több családi kocsi? *
-Aha, oké. *A Bentley-nél viszont majdnem félrenyelem a nyelvem. Rá is harapok és a röpke fájdalom fintort rak az arcomra. Tudom jól, ezek után napokig oda fogok harapni, ha kell ha nem. Fasza lesz. *
-Bentley. Olyan bentley Bentley? Azta. Látnom kell. *Muszáj. Meg kell nézzem, bár nem vagyok autóbuzi, de egy Bentley-re én is ugrom. Biztosan jó szaga van, az elegáns autóknak mindig jó szaguk van. Végül odaérünk a mondott utcába, és meg kell állnom a palota előtt. Nem túloztam amikor baszott nagy házat vizionáltam, tényleg baszott nagy. Winsor kék borítás. Mondjuk még jó, hogy színekben otthon vagyok és tudom milyen a winsor kék, de akkor is nagyon elegánsan hangzik. Be is fogom a számat, csendben – mármint én csendben vagyok, a kocsim annál inkább nem – leparkolok és aztán csak leállítom a motort abban a reményben, hogy később újra tudom indítani. A csend, ami most már tényleg csend, ordítva köszön ránk. A ház szép, kár is lenne tagadni, eléldegélnék én is egy ilyenben, olvasófotellel együtt. Mire kigyönyörködöm magam, Mrs. Sawyer is megjelenik, úgy sejtem az ablak közelében álldogált és várt, lesve az utcát, remélve Benji mégis hazatértét. A jelenlétünk mutatja, hogy nem eredménytelenül. Odaintek neki mosolyogva, majd Benji felé fordulok mikor megszólal. Most már rá mosolygok. *
-Igazán nincs mit. Örülök, hogy segíthettem. *Ezt most arra értem, hogy mégis haza kívánkozott, a saját kiválóságomnak tudom be és ebből nem engedek. Benji felé hajlok és ha nem húzódik el, átölelem amennyire a helyzetünkből fakadóan lehetséges. *
-Vigyázz magadra és légy jó fiú…néha. És ne várj megint heteket, hogy felbukkanj. *Aztán elengedem…engedem, hogy menjen. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Nagyobb zökkenők nélkül mondom ki a szót: apa. És végül egy mosolyra is futja valamivel később.
- Van másmilyen is? - kérdezek vissza. - Apa imádja. Megígérte, hogy amikor szerinte elég nagy leszek hozzá, majd vezethetem.
Alig-alig tudatosul bennem, hogy megint elmaradt a múltidő és talán az ígéret is olyasmi, amiből már nem lehet valóság. Legalábbis... nem úgy, ahogy annak lennie kellene.
- Ha majd megtanulok vezetni... elviszlek vele egy körre - teszem hozzá, valahol a saját figyelmem is terelve. Mind a botlásról, mind az ígéretről, amit én kaptam apától.
Anyára azért már őszintébben sikerül mosolyognom, amikor meglátom a tornácon. Onnantól pedig már nincs baj. Maguktól jönnek a szavak és az ölelést is teljes természetességgel viszonzom.
- Néha... néha az leszek. Amikor nem jön át épp Derek - bólintok, egy pillanatra megint a hajam mögé rejtőzve, nagy mosollyal.
Végül még egy ölelés és kiszállok a kocsiból. Vagyis próbálok, de ugye a kilincs... azt mondta, csak kívülről nyílik...? Szóval próbálok türelmesen várni, annak ellenére is, hogy látom anyát megtenni egy lépést előre, majd még egyet, ahogy lesétál azon a pár lépcsőfokon.
- Akkor... megnéznéd apa kocsiját? Most? - bukik ki belőlem a kérdés, amikor már így vagy úgy, de a két lábamon állok. A garázs irányába sandítok, majd a vállam fölött anyára nézek. Neki kell majd rábólintania meg kinyitnia a garázsajtót, de... úgyis megengedi, hogy megnézhessük. Ha én kérem.
Az az öt perc nem baj. Már itthon vagyok. Már nem lehet anya túl szomorú. Miattam.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Hogyne lenne másmilyen Bentley? Benji ezt nem tudhatja, abból amit eddig tapasztaltam annyira kis naiv, de ez teszi őt szerethetővé.*
-Hamis Bentley, ja. Csak úgy néz ki mintha az lenne, de közben nem az. *Viccelek, nincs tudomásom arról, hogy a cipőkhöz hasonlóan a kocsikat is hamisítják, de elég snassz lenne a valódi magyarázat. *
-Mééér, hány éves vagy? Nem tudsz még vezetni? *Derek sem tanította? Micsoda hanyagság ez?! Miért maradt ki Benji az egyik legnagyobb kamaszkori buliból? Titkos vezetni tanulás néptelen utakon, parkolókban….De lelkes a srác és ennek örülök, az előbb már azt is pityergős fintor nélkül mondta ki, hogy „apa” és ez már haladás. Mesél róla, emlékezik….Szemeket meresztek, majd elvigyorodom.*
-Megtanítsalak vezetni? Ezen a kocsin úgy sincs mit jobban összetörni. *Egy kis kocc nem árt, de majd vigyázunk. Aztán Sawyer anyuka betoppan a képbe és nincs más hátra mint elköszönni, miután kigyönyörködtem magam a házon és az elegáns anyukáján. Az ígérete újra megnevettet, kezdi kapisgálni a kis csibész mi az élet sava-borsa. Átölelem, megpaskolom a vállát és csak akkor engedem…vagyis engedném, de a kocsi ajtaja nem annyira együtt működő. *
-Kiengedlek. *Emelem fel a mutatóujjam és már szállok is ki némi bocsánatkérő vigyorral az arcomon Sawyer anyuka felé, megkerülöm a kocsit, érzéssel belerúgok az ajtóba, majd kinyitom azt benji előtt. Még meg is hajolok és a másik kezemet kinyújtva oldalra tessékelem, mint egy urat. Anyuka meg csak teszi a lépéseket lefelé a lépcsőn, közeledik, de egyelőre semmi fenyegetőt nem látok rajta. Vagy csak remekül palástolja. Benji kérdése váratlanul ér és hirtelen nem tudom mit mondjak rá. Szívesen megnézném a kocsit, és Benjit sem akarom megsérteni azzal, hogy visszautasítom, de közben ott van Sawyer anyuka is aki már leért a lépcsőn. Megborzolom Benji haját, nem érdekel mit szól érte az anyukája, csak egy baráti borzolás. *
-Majd máskor Benji, azt hiszem van mit megbeszélni anyukáddal. *Nagy és lemondó sóhajjal hozom meg a döntést és intek búcsút gondolatban a bentley Bentley-nek. Helyette Benji anyukájához fordulok mosolyogva és integetve, a kocsimat pajzsként használva.*
-Helló Mrs. Sawyer! Épségben hazahoztam. Jó éjt! *Azt már nem teszem hozzá, mi munkámba került, hogy Benji így döntsön, nem fitogtatom a kiválóságomat. *
-Szia Benji! Majd hívj fel minél hamarabb, aztán talizunk. *Köszönök el végül a sráctól, de jó fuvarosként megvárom míg bemegy és remélem nem kell látnom egy anyai csakra helyre állítást egy nyakleves formájában. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Apró ráncok jelennek meg a homlokomon. Hamis Bentley? Nem, itt nincs szó semmi hamisról.
- Apa ad az ilyesmire. Adott - javítom ki magam hamar. - Az övé nem hamisítvány - biztos vagyok benne. Nem hazudott volna róla, nem szokott. Vagyis...
Egy pillanatra megakadnak a gondolataim. A hangom magabiztos volt, de jobban belegondolva... nem, eredetinek kell lennie. Apa túlzottan szerette ahhoz, hogy valami olcsó utánzat legyen.
Csak magamnak bólintok még egyet, de kitartok az állításom mellett. Eredeti. És egyszer vezethettem volna! Ha apa... elég ideig kitartott volna és úgy dönt, elég nagy vagyok hozzá. De ez nem történt meg én pedig sosem erőltettem, hogy akár a családi kocsin hadd próbáljam ki magam.
...az olyan nagy baj? Hogy nem tudok vezetni? - kérdezek vissza végül fejben, a valódi szavakat megtartva magamnak.
- Még csak január óta vagyok tizenhat... - mint valami kifogást, úgy használom, hogy két teljes hónap sem telt el a szülinapom óta. Az más kérdés, hogy az egész olyan, mintha meg sem történt volna. Idén nemigazán volt nagy ünnepség.
Viszont lehet, hogy nem lenne rossz vezetni. Vagy megpróbálni.
- Az jól hangzik. Hogy nem tudom összetörni - húzódik kissé visszafogott mosolyra a szám. Az egész olyan érzés, mintha megint valami cselszövésre bólintottam volna rá. Talán meg kellett volna kérdezni előtte anyát... de most már mindegy. Azért sem visszakozok! Jó móka lesz... ugye?
De nem most. Most csak egy kicsit elhúzódok az ajtó közeléből, amikor érkezik a rúgás, majd kiszállok. Persze a halk nevetést meg sem próbálom palástolni, ami az előadásának hála kikívánkozik. Ezt követően már könnyedén jön a kérdés, hogy akkor szeretné-e megnézni apa kocsiját.
- Akkor majd következőleg - újabb bólintás, újabb pillantás anya irányába, újabb mosoly. Szinte futószalagon jönnek a reakciók. De legalább anya mosolya őszinte, amikor összeakad a tekintetünk, még ha kicsit szomorkás is.
Valami ilyesmit kap Gloria is a szavaira egy intés kíséretében, sőt, még némán eltátog egy "köszönöm"-öt is, ha jól látom.
- Úgy lesz. Szia - fordulok Gloriához, még egy utolsó pillanatra, mielőtt anya felé indulnék. Először csak egy-két megfontolt, lassú lépéssel, de a végére már majdhogynem futok.
- Sajnálom, anya - bököm ki a legkisebb hezitálás nélkül, ahogy odaérek hozzá és megölelem.
- Én is, gyönyörűségem - suttogja a hajamba. A hangja pedig azt súgja, minden rendben és rendben is lesz.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

» ...sorry? - Zafír & Benji
» It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji
» Edgar atya & Gloria
» Sono qui solo per lui - Gloria & Derek
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

Similar topics

Similar topics