It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Akkor tudok jól hallgatni, meg kérdezni és persze mesélni is bármiről, ha a kezem el van foglalva és jönnek a gondolatok, a képek, az érzések. Egy-egy vendég bőrén dolgozva is jobb a hangulat, segít abba a képbe beleélnem magam amit épp felvarrok, sokat ad hozzá az is, amiről a kép szól. Ezért kaptam a kezembe a rajzfüzetet és ezért alakult úgy a kép Benjiről, ahogy. Sokszínű egyéniség, kettősséget érzek belőle áradni, és ez a képen is meglátszik, de tetszik neki és egyáltalán nem bántottam meg vele. Mondjuk ritkán fordul elő, hogy sikerül a legrosszabba beletenyerelnem. Örülök és derülök azon ahogyan lelkendezik, hadonászik a kezével, hogy ő maga is a levegőbe rajzolja azt amit a képen lát, én meg csak vállat vonok a kérdésére. Igazából bele sem gondolok sokszor abba amit rajzolok, csak úgy jön. *
-Azt hiszem. Ezek csak érzések, amiket a papírra vetek. Én így fejezem ki magam és sokszor nem is tudatos. *Bocsánatkérő mosoly, majd egy újabb vállvonás jelzi, hogy ebben még én is bizonytalanul érzem magam. Viszont szükségem van rá, már kislánykorom óta muszáj, hogy rajzoljak. Eleinte anya konyhaasztalát rajzoltam tele, szerencsére csak ceruzával és azok még nem voltak műalkotások, hogy sajnáljam amikor anya lemosta. De egyre inkább kezdett terhes lenni a számára és nem győzött papírral ellátni, amikor meg suliba mentem, a füzeteim is mindig tele voltak rajzokkal. Az meg persze nem volt jó, de időnként elkalandoztam.
Most viszont Benjire figyelek és azt próbálom finoman tovább görgetni, ami szóba került. Dereket, őt, a kapcsolatukat és azt, hogy ő hogyan éli meg, élte meg a változást. Érdekel, szeretném megérteni. Mert egyébként ugyanolyan ember mint a többi, vannak érzései, meg lehet bántani, lehet szeretni, lehet vele nevetni….mégis van egy bizonyos része a lelkének, ami másképp működik. Azt szeretném tudni mi az és hogyan, mert ha tudom, biztosan nem mászok bele elefántként porcelánboltnak nézve.
Lassan kezd bele, még keresi a szavakat és fut az érzések után, de aztán belelendül és mesél. Ezt az oldalát érzem, voltam szerelmes, vagyis akkor azt hittem az vagyok, csak később derült ki, hogy pusztán rajongás volt egy idősebb fiúért, akiben többet láttam a saját világomnál. *
-Igen ezt értem és ez jó dolog. Örülök, hogy megtaláltad azt az oldaladat ami elbújt benned. De még nem mered felvállalni. Miért? *Egyrészről tudnom kell, másrészről neki is tudnia kell. Ki akarom ugrasztani a nyulat a bokorból. Az viszont nem biztos, hogy jó érzés lesz, mármint amikor kiugrik. Hiába kezd a világ elfogadóvá válni, mindig a legszűkebb környezet az, ami megtalál és Benji annyira….hablelkű, ahogy Dereknek is mondtam. Persze nem biztos, hogy az agyonvédés az előnyére válik. Előrenyúlok a füzetért és lassan ügyeskedve kitépem a lapot, majd neki adom, aztán újabb rajzba kezdek. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Csak érzések. Így fejezi ki magát. Aprót bólintok, jelezve, hogy azt hiszem értem. Mindenesetre lenyűgöz, az egyszer biztos. Fura saját magam papíron látni úgy, hogy én vagyok... de valahogy mégsem. A képen több vagyok, mint valójában. Már ha ennek van egyáltalán értelme.
Nem vagyok benne egészen biztos, de most éppen semmi másban sem. Keresem a szavakat, hogy ki tudjam fejezni, milyen volt Lizzievel és mennyire mást most Derekkel. Ég és föld a különbség és bár előbbi is kellemes volt... Derek mérföldekkel magasabb szintet képvisel. Teljesen elveszi az eszem és sajnos vagy nem sajnos, de ezt ő maga is tudja és szereti az orrom alá dörgölni.
Ami néha bosszant, néha utálom érte... de máskor meg, csak élvezem. Attól függően, hogy éppen ketten vagyunk vagy sem.
Mintegy a gondolataim folytatásaként el is hangzik a kérdés, hogy miért... miért nem vállalom fel.
- Én... nem is tudom... - kezdek bele a legegyszerűbb válaszba. Azt hiszem, próbálok kibújni, de közben kizökkent, hogy a kezemből kikerül a füzet. Mielőtt kiböknék egy "oh, bocsánat..." mondatot, amiért nem adtam még vissza, maga a rajz újra nálam van.
- Kösz... köszönöm - mondom végül, miközben a gondolataim már kanyarodnak is vissza az előbbiekhez.
Nagyon szeretnék nem felelni, de közben meg nem akarok illetlen lenni és válasz nélkül hagyni. Csakhogy fogalmam sincs, miért nem szeretném, hogy a világ tudjon Derekről meg rólam.
Pár ember tudja. Miért nem elég ez?
- Derek más, mint akikkel barátkozni szoktam - kezdek mégis bele. - Vele... talán én is kicsit más vagyok. Nem olyan, amilyennek lennem kell. Ő hangos... és harsány... és semmit nem szégyell és megnézik maguknak az emberek és... anya amúgy sem fogadná el, hogy Derekkel vagyok. Nem csak azért, mert egy másik fiúval... hanem, mert Derek annyira más, mint én - magyarázom. Próbálom magyarázni.
Úgy tűnik, csak elkezdeni volt nehéz a beszédet. Csak úgy küzdenek a gondolatok a fejemben, hogy kimondjam őket.
De nem ülve. Nem tudok nyugton ülni. Egy pillanat alatt, hirtelen talpon vagyok. Ügyet sem vetek a közöttünk alvó macskára, vagy arra, hogy felébresztem-e ezzel. A kanapéhoz lépek, majd el az asztalig. Nem igazán tudok magammal mit kezdeni.
- Apa és anya táncolnak. Táncoltak - javítom ki magam egy pillanat késéssel. - Amikor apa hazajött, megcsókolta anyát és úgy néztek egymásra. Egymás fülébe suttogtak. Anya a kezét nyújtotta, hogy apa felkísérje a lépcsőn. Ez a... normális. A szüleim is ilyenek voltak. A filmekben is ilyenek, amiket anyával nézünk. Amikor Dereknél vagyok, ő a falhoz szorít... nem mintha ellenemre lenne... Amikor elköszönünk, nem megcsókol. Vagyis nem csak megcsókol... hanem azt suttogja, hogy gondoljak majd rá elalvás előtt... és tudom, hogy tudja, így lesz és... - a fülem tövéig vörösödik, de már úgyis talpon vagyok. Nem látszik úgy, igaz?
Kezdek belezavarodni a saját szavaimba.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*A ceruza hegye serceg a papíron, de még nem tudom mi lesz belőle. Csak vonalak, ívek, kanyarok. Persze a fejemben valahol ott van a kép, de még olyan sok minden változhat rajta, hogy a végeredmény kétséges. Lehet vicces, lehet szomorú vagy ijesztő. Benjit hallgatom, miután pontosítottam a kérdésemet és direktbe az arcába toltam a tényt, hogy nem vállalja fel a Derekkel való kapcsolatát. Talán fél, de kitől? Az sem mindegy. A félelem mikéntje sem. Úgy tűnik még önmaga előtt sem fogalmazta meg, pedig ez neki is fontos és ezt szeretném kihozni belőle. Mindennek az alapja az, hogy beszéljünk róla, az már mindegy, hogy kinek, csak legyen egy figyelmes hallgatóság, együttérzés, szimpátia.
Míg ezen agyal, átnyújtom neki a rajzot amit róla készítettem és belemerülök az újba. *
-Szívesen. Végül is rólad készült és legfeljebb Derekre varrhatom rá. *Meg is tenném ha akarná. Azt nem tudom mit szólna ehhez Benji, de a precizitást láthatja rajtam, elvégre ott köszön anyám arca is a bőrömön. Derek meg biztosan örülne és jót nevetne Benji rajzán, hogy én mit látok benne, olyan mintha kifordítottam volna a srácot, a lelke látszik a papíron. Kis herceg….végül is a korona ott van a fején. Csak egyszer pillantok fel miközben beszél, de nem akarom félbeszakítani, azonban lenne hozzá néhány kérdésem, megjegyzésem arról amit hallottam. Félreteszem, kivárom a végét amihez először akadozva, később már lendületesen jutunk el. S miután feláll és nekikezd mászkálni, Diablo is felébred, kíváncsian és álmosan nézi Benjit, követi a lépteit lapos pillantásokkal. Mintha az zizegne a fejében, hogy mi baja ennek az embernek, miért nem marad a fenekén?
Kezdem érteni a dolgot, de végül Benji belezavarodik az érzelmeibe és egészen sikamlós részbe esünk bele, ami persze nem zavar, felnőtt vagyok már, ő viszont a haja tövéig elvörösödik. Elmosolyodom, a hirtelen támadt csendet kihasználva előveszem a gondolataimat, addig a ceruza is megáll a papíron.*
-Milyennek kell lenned? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy miért is kell valamilyennek lenned? Lehetnél önmagad. Amilyennek te szeretsz lenni. Nem más életét kell élned, hanem a magadét. Az ellentétek pedig vonzzák egymást, ahogy a nők is vonzódnak a rosszfiúkhoz…A szüleidhez pedig annyit fűznék csak hozzá, hogy nem az a normális, hanem az az eddig elvárt. De a világ változik, csak lassan. Mondjuk ha Derek engem passzírozna a falhoz _úgy_ nekem sem lenne ellenemre. *Elnevetem magam, ez persze csak tréfa, jó pasi, de a másik oldalon játszik. Csak biztatni akarom Benjit, hogy amit érez, az nem a nem normális. *
-De komolyan. A kérdés az, hogy mitől vagy kitől félsz, amiért nem vállalod fel annak ellenére, hogy ő szeretné. Viszont tiszteli a te akaratodat és ezt illik értékelni. *Ó, igen. Bármilyen gazember is, Benjit biztosan szereti és védi, ahogy azt kell és ezt nem vitathatom el tőle. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Bevallom, egy pillanatra elgondolkozok azon, hogy tényleg Derek kezébe nyomom a rajzot és megmondom neki, hogy ez egy tetoválásvázlat... De valószínűleg túl... fura lenne. Még elképzelni is az, hogy egyszer magára varratná... varratna engem.
Talán jobb is, hogy tovább haladunk és még ha akadozva is, de végül beszélek. Próbálok válaszolni a kérdésekre. Azután is, hogy egy-egy pillanatra megakadok. Milyennek kell lennem? Jónak. Azt hiszem. És abba nem vagyok biztos, hogy belefér Derek. Vele nem az vagyok, akinek anyáék neveltek és... nem is tudom.
Legszívesebben visszakérdeznék, de inkább lenyelem ezt az egész gondolatmenetet és hagyom, hogy a kis megjegyzése és a nevetése kizökkentsen.
- ...nem adom neked Dereket - csúszik ki reflexből, de nagy vigyorral.
Féltékenység? Vagy csak szórakozok? Én sem tudom, mindenesetre a széles mosoly valahogy természetellenesnek érződik az arcomon. Mintha ezer éve történt volna ilyen utoljára, amikor még rendben volt a világom, legalábbis úgy tűnt. Egy kis veszekedés nem volt túl nagy dolog.
De aztán hamar újra elkomorodok. Sőt, le is nyugszok. Visszaülök a kanapéra és csak azért, hogy lefoglaljam magam, a kezem a véletlenül felébresztett macska felé siklik. Lassan, óvatosan. Csak szeretném megsimogatni. Pótcselekvésként és talán bocsánatkérésként.
- Nem akarok csalódást okozni a szüleimnek - bukik ki a válasz. Egyszerűen, de közben mégis a világ legbonyolultabb magyarázatának érzem. - Soha nem merült fel, hogy ezt... válaszhatom. Hogy válaszhatok egy fiút. Hogy opció, hogy nem lesz... feleségem, meg gyerekem meg ilyesmi.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Nem válaszol arra, amit róla kérdeztem, hogy milyennek kell lennie és egyáltalán miért kell? Úgy tűnik megrágja az egészet de még sem sikerül eljutnia egy normális válaszhoz. Helyette a hülye megjegyzésemre kapja fel a fejét, amit én csupán tréfának szántam, kinyilatkozás arra nézve, hogy megértem őt amiért annyira oda van Derekért. Viszont nagyon sok minden tart vissza tőle, és mikor meg is szólal, muszáj vagyok megosztani vele azt az oldalamat, amit ő még nem ismer, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem volt szükség rá kettőnk között. A srác viszont láthatóan komolyan gondolja annak ellenére, hogy a szavaival csak viccelődni próbál, de az arcán látom, hogy zavarja. *
-Na idefigyelj Benji! Először is soha nem kezdenék olyan pasival akinek van valakije, olyannal sem, aki mindkét kapura játszik. Olyannal meg pláne, aki a barátom barátja. Csak vicceltem, csak azt akartam mondani, hogy megértem a vonzalmadat Derek felé. *Nem vagyok komor mint ő, amikor visszaül a kanapéra, de nem is mosolygok, mert fontos dolgot közöltem vele, olyat, amit jó ha nem felejt el. Diablo meg mintha érezné – érzi is, a macskák hihetetlen érzékenyek az emberi hangulatváltozásokra – Benji keze alá nyújtja a fejét, majd lassan feltápászkodva nyújtózik egyet és rámászik a srácra. Az ölében aztán elhelyezkedik, a mérete miatt itt-ott lelóg, szinte Benji felét betakarja. A macskák a legjobb pszichiáterek, a legjobb lélekgyógyászok. Tudom. Elnézem kettősüket, de Benji újra megszólalására már felkapom a fejem, a ceruzám hegye pedig belekaristol a papírba. *
-Egy szülőnek sosem lehet csalódást okozni. Egy szülő feltétel nélkül szeret. *Legalábbis az enyémek és így is kellene lennie mindenkivel. Benji úgy fogalmaz, ahogyan eddig is viselkedett. Bizonytalan. *
-Figyelj, ez úgy hangzik, mintha még magadban sem lennél biztos. Fiatal vagy még, az is lehet, hogy ez csak egy…hangulat. Aztán majd jön másik. *Vállat vonok jelezve, hogy az egész nem ér annyit, hogy rágja magát. Láttam már visszafordulót, és nem kényszerből tette. A fene se érti. *
-Ha még sem, akkor sem von le semmit az emberi értékeidből. Attól még jó ember lehetsz, okos, sikeres. Ha csak a céljaid felét eléred, már büszke lehet rád az anyukád. Ne aszerint élj, hogy mások mit várnak el tőled, hanem, hogy te mit vársz el magadtól és azt eléred-e vagy sem. Aztán meg akár örökbe is fogadhatsz gyereket, ha nagyon szeretnél, de szerintem ne rohanj ennyire előre. Mindig csak egy közeli célt tűzz ki magad elé, kis lépésekben haladj. *A nem túl sok élettapasztalatomat osztom, mint más az észt, de én legalább átéltem már dolgokat, és bár a kanapén ülök, nem fotelhuszár vagyok. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Féltékeny lennék? Akkor is, ha indokolatlan?
Nem vagyok benne biztos, de valahogy mégis zavar az elképzelés, hogy Derek bárki mással legyen. Bárki másnak húzná az agyát, ahogy az enyém és... egyszerűen csak megcsókolna valaki mást. Vagy mást nem állítana le, amikor engem.
Persze próbálok én vigyorogni, és nincs is baj, de az agyam egy hátsó szegletének nem tetszik a felvetés.
- ...és hogy teljesen normális, hogy ennyire bolondulok érte? Mert te sem löknéd el... ahogy más sem, mert Derek... az Derek - kijelentések és kérdések katyvasza. Csak próbálom tudatosítani magamban, hogyan is értette, csendesíteni az agyam és meggyőzni minden porcikám, hogy... normális, amit érzek.
Az egész helyzet nem olyan különleges vagy fura, mint én hiszem. Ezt is bizonyítja a nagy szőrpamacs az ölemben. Az, ahogy a kezem tudat alatt is megtalálja a megfelelő tempót és helyet, hogy kényelmesen simogassam. Fogalmam sincs, melyikünket nyugtatja meg jobban. Őt, vagy engem, de... jó érzés, hogy jár a kezem, miközben hallgatom a szavakat.
Szóval... kis lépések és közeli célok. Az szerintem menni fog.
- Mit szólnál, ha... ha megpróbálnám kicselezni Dereket? Nem hagyni, hogy leállítson, mint valami gyereket. Elérni, hogy... hozzám érjen... úgy tényleg... és akkor tudnám, hogy tényleg őt akarom - vetem fel a gondolatot, egész lassan építve fel a mondatokat, de így egyben már egy egész teljesíthető tervnek hangzik.
Ha pedig tudom, tényleg őt akarom, akkor jöhet minden más. Mondjuk megcsókolhatna... bárhol. Utána már elég biztos lesz... minden, és beszélhetnék anyával. Majd miután egy kicsit könnyebb lesz apa gondolata.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Egészen más lenne egy csajnak tanácsokat adni egy pasival kapcsolatban, de Benji nem csaj és igazából fogalmam sincs, hogy milyen ez az egész. Mi zajlik a pasikban…de majd egyszer ezt is megtudom, ha más nem, Benji beavat a titokba. *
-Ja. Ez gondolom ugyanolyan, mint amikor egy nő bolondul egy pasiért, aki tetszik neki. Csak azt akartam mondani, hogy Derek…jó pasi és tényleg tök normális, ha féltékeny vagy rá. Csak az a lényeg, hogy ne fojtsd meg vele. *Aztán újabb tanácsokat adok, melyek egészen másról szólnak és otthonosabban is érzem magam a család ügyeiben, meg az önmegvalósításban. De csak visszakeveredünk Derekhez, Benji minden gondolata körülötte forog, feledve a gyászt is, ami egyrészről jó, másrészről meg nem. Basszus! Nem vagyok én erre való, rajzolnom kellene. Lenézek a papírra, hogy eddig mit csináltam, de abból nem jutok semmire. Két kéz egymásba kulcsolódva. Felnézek Benjire és azon agyalok, hogy jó ötlet-e az amit mondott és arra jutok, hogy határozottan nem. *
-Nem hiszem, hogy annak örülne. Mármint akkor úgy érezné….szerintem, hogy csapdába csaltad és nem tud kikeveredni belőle. Akkor mindketten sérültök. A kapcsolatotok is. Inkább beszélj róla, neki. Beszéljétek meg. Derek odafigyel rád és tiszteletben tartja az érzéseidet, szerintem erre is vevő lesz. Egy kapcsolat nem csak a testiségre épül hanem a feltétlen bizalomra is. *Benji szavaiból azt is megtudom, hogy még nem szexeltek. Szóval ez jó, gondolom. Még fiatal, talán lánnyal sem kellene neki még. Annyira ráér. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Nem viszem túlzásban ezt a féltékenység dolgot, az biztos. Igazából... sosem éreztem még ezelőtt, hogy az lennék. Talán most sem igazán... vagyis nem úgy... csak túl direkt volt a megjegyzés és... nem is tudom... kibukott.
- Nem fojtom meg vele - bólintok végül , igazából egész magabiztosan.
Legalább ezt viszonylag könnyen sikerül tisztáznom is magammal. Nem úgy, mint azt, ahova végül kilyukadunk. Kis lépések meg minden, de láthatóan rossz irányba haladok vele. Feltűnően elhallgatok, miután beszélt. Nem rossz értelemben vagy úgy, mintha megsértett volna. Csak gondolkozok. Szóval Derek... csinálhatja. Játszhat és lógva hagyhat, de ha én próbálom nem feladni és hagyni az... rossz?
Egy kicsit belegabalyodok a saját gondolataimba és most már tényleg nagyon hosszúra nyúlik a csend, amíg csak az ölemben alvó szőrgombócot simogatom.
- Nem hangzik rosszul az sem, hogy beszéljek vele. Az talán egyszerűbb lesz - jelenik meg végül egy halvány mosoly az arcomon.
- A vasárnapot úgyis Dereknél töltöm és... akkor felhozhatom neki - feleannyira sem vagyok magabiztos, mint kellene, szükségem van a megerősítésre. De maga a gondolat azért talán nem rossz.
Vasárnap felhozom neki, hogy mi lenne, ha nem csak játszana és nem nézne gyereknek és... és... igen. Az jó lenne. Terv. Célok. Apró lépések meg minden.
Még bólintok is a saját következtetésemre!
A gondolataimba szinte beledörömböl az ajtón felhangzó kopogás. Azzal egyszerre, valami borzongató véletlenként kezd rezegni a telefonom és halkan megszólal a dal, amit anya olyan sokszor énekel nekem. A csengőhang... amikor ő hív...
- Azt hiszem... anya aggódik... - jegyzem meg, ahogy előkaparom a nadrágzsebemből a telefont. Egy pillantás Gloriára, egy az ajtóra, ahogy még ha nem is türelmetlenül, de szinte már folyamatosan megy a kopogás.
Vegyem fel... vagy nyissak ajtót... vagy ő nyit ajtót... vagy... nem is tudom.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Oké, nem fojtja meg vele. Nem tudom mennyire ment át a lényeg és, hogy a későbbiek folyamán, Benji tudni fogja-e az árnyalatnyi különbségeket. De majd az idő és a történések megmutatják. Nem vagyok párkapcsolati tréner, de szerintem egy barát mindig sokkal jobb, mint egy idegen ember, aki nem is ismer. Sosem bíztam az agyturkászokban, szélhámos mind.
A másik tanácsom azonban hosszú hallgatást eredményez, és szeretnék a fejébe látni, hogy most mire gondol, hol ment félre, ha egyáltalán…de végül csak megszólal és mosolyog. Az csak talán nem rossz, ugye? *
-Na látod, megy ez. Derek csak szeretne megóvni dolgoktól, neked kell jelezned, hogy kész vagy megtenni a következő lépést, de nem ajtóstól rontva a házba. *Remélem megérti mire akarok kilyukadni, és megint csak bizonytalanságot érzek magamban. Még sosem mélyedtem el ennyire egy komoly témában, ami sok mindenen változtathat és utálom a felelősséget. Talán Derekkel is kellene beszélnem, még vasárnap előtt. Persze nem biztos, hogy az jó. Ha Benji megtudja, akkor haragudni fog rám, mégis mit szervezkedek a háta mögött? Végül meg az lesz, hogy hagyom a maga medrében szabadon folyni a dolgokat, és kivárom mi lesz. Sehogy nem jó.
Gondolataimból az ajtón való sürgető kopogás és Benji telefonjából felzengő éktelen zaj rángat ki. _Mi_ez_a_zene_? Nem is a kopogásra reagálok, hanem a csengőhangra, szemöldökeim összeugranak és azok alól nézek kérdőn, némi fintorral az arcomon a srácra. Te jesszus! Honnan szerezte? A magyarázat elég magyarázat, mert azt már tudom, hogy Mrs. Sawyer imádja a régi filmeket és gondolom ha olyan sokat táncolt régen a férjével, akkor a régi musicaleket is. *
-Azt hiszi megeszlek? Mégis mit meséltél neki rólam? *Szemforgatósan, megjátszott ijedtséggel és méltatlankodással kérdezek vissza, miközben a kopogás egyre hevesebb. A lehúzott rolók miatt nem lát be, de gondolom azért megpróbálja. Diablo is felemeli a fejét a lármára, ami hirtelen tört be a szép álmaiba, lemászik Benjiről, de maradva a kanapén, mindkettőnket igyekezve kitúrni, nagyot nyújtózik. Felállok és amíg Benji eldönti, hogy felveszi-e a hívást vagy sem, az ajtóhoz megyek, de nem nyitom ki. Bár a srác szavaiból levágtam, hogy valószínűleg az anyukája hívja és kopog egyszerre, biztos ami biztos alapon, azért inkább megnézem előbb ki akarja betörni az üveget. Az ajtón lévő rolót húzom fel és a temetésről ismert arc néz velem szembe, csak most jóval közelebbről. Rámosolygok és integetek. *
-Helló Mrs. Sawyer! Még nem vagyunk készen a tetoválással. Be tetszik jönni? *Bűbájos mosollyal hantázok, amitől még Benji is ki fog akadni, de végül majd megnyugodnak a kedélyek.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Egy halvány mosoly ül ki az arcomra, amikor szerinte is sikerül a jóféle célt kitűznöm. Szóval beszélgetés lesz vasárnap. Nem mondom, egy kicsit már most ideges vagyok. Fogalmam sincs, hogy fogom felhozni és megfogalmazni. De nem lesz gond.
Akkora meg főleg nem, mint amekkora bajban most vagyok. Egyszerre szól a telefonom és a kopogás. Ha nem lenne külön csengőhang állítva, akkor is borzongató véletlen lenne és tudnám, anya áll az ajtó túloldalán.
Nem is tudom, mit akarok kezdeni a kialakult helyzettel, de... azért azt a fintort elkapom és már majdnem - csak majdnem! - kicsúszik egy bocsánatkérés. De észbe kapok és helyette egy féloldalas mosolyt villantok, majd lezárom a képernyőt, hogy a csörgés folytatódjon, de hangja ne legyen.
- Semmit nem meséltem. Nem igazán tudja, hogy ki vagy. Csak azt, hogy nem iskolába jársz, hanem dolgozol - ismerem el és így kimondva máris látom, hol van a hiba az egészben.
De nem akartam kockáztatni. Nem akartam mesélni anyának a szalonról. Mert akkor azt is el kellett volna mondanom, hogy keveredtem ide először és az még több kérdést vetett volna fel. Nem hiába nem akartam azt sem, hogy az ajtóig hozzon...
Honnan tudja, hogy itt vagyok? Mert tudja... igaz?
Egy pillanatra minden zaj ellenére eltévedek a gondolataimban. Majd beszűrődik a tudatomba, ami elhangzik. Nem vagyunk készen a tetoválással?!
- Gloria! - pattanok fel azonnal ültömben egy fokkal magasabb hangon ejtve ki a nevét, mint indokolt lenne.
Nem jó vicc. Végem van. Anya ki fog nyírni... vagy legalábbis a következő harminc évben nem hagyhatom el a szobám...
- ...igen, nagyon szeretnék bemenni - szűrődik be anya hangja, miközben már én is közelebb lépek.
Hogy lásson. Hogy rámosolyogjak. Hogy meggyőződhessen róla, teljesen fel vagyok öltözve és nincs rajtam félkész tetoválás.
- Benjamin Alexander Sawyer! - lényegében betör, amint résnyire nyílik az ajtó.
Igen. Halott vagyok.
- Mi ez az egész?
- Nincs semmi, anya. Nincs tetoválás. Vicc volt. Csak beszélgetünk - kezdek bele azonnal, miközben ő már aggódva húz közelebb magához. Amolyan fél-ölelés, de a keze végigjár minden lehetséges helyet, tetoválás után kutatva.
Vagy csak bármilyen sérülést keresve.
- Mi lenne, ha nem hoznád... - egy pillanatra megakad, de aztán javítja magát, ahogy tényleg tudatosul benne, nem egyedül vagyok - ...hoznátok rám a szívbajt?
Az egyik karja még mindig körülöttem, közel tart, védelmezően. De közben a tekintete már Glorián. El nem tudom képzelni, hogy tetszene neki, amit lát. Túl vad, túl sok. Szerinte. Nekem. Akkor is, ha csak lehetséges barátjelöltként vizsgálja.
De azt is tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy bármi kiüljön az arcára, akármi is legyen a végső ítélet. Semmi nem fogja elrontani a tökéletes kiállását. A haját, amin majdnem minden szál egyenes - hát igen, a sajátom nem tőle örököltem. Ahogy a hibátlanul, testre simuló fekete ruha sem fog rezzeni, csak a kalap kerül le a szabad kezébe.
Magát a lendületet leszámítva, amivel berontott, megint kész úrinő. Ahogy a filmben... Mint Audrey Hepburn, Sophia Loren, Marilyn Monroe vagy Jayne Mansfield!

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Derek témája egy ideig fagyasztva, erről pedig a telefon csengőhangja és az ajtón való kopogás tesz. Nem tudom, hogy örüljek annak , hogy félbeszakított Sawyer anyuci, vagy sem, ezt majd később eldöntöm, jelenleg Benjire nézek egy nagy kérdőjellel a szemeimben. *
-Á, hát ez itt a baj. Felkészíthetted volna legalább arra amit először lát meg rajtam. *Rajtam és nem bennem. Mert hát pontosan tudom, mi az emberek reakciója amikor meglátják a számtalan tetoválást rajtam, most pedig még ráadásul a legtöbb látszik is köszönhetően az ujjatlan felsőnek, ami később meglátva anyuci meglehetősen konzervatív ruháját és kalapját, még önmagában véve is kitéríti a hitéből. Már ha van neki. Ennek ellenére, vagy pont ezért adok magamból ízelítőt, megcsillogtatva a humoromat, amit egyikőjük sem értékel. Először Benji hördül, később amikor beengedem Mrs. Sawyert, ő. Utóbbi sokkal finomabban és nőiesebben.
Arra húzom el a számat sajnálva Benjit, amikor az anyja az összes nevét használva a megszólításban, ráförmed. De még ezt is valahogy úrinősen tudja tenni, olyan, mint egy kifinomult, angol hölgy. S azok a gyöngyök a nyakában….még jócskán tesznek a látvány hitelességéhez. Én csak mosolyogva figyelem a családi értekezést, Benji magyarázkodását, Mrs. Sawyer reakcióját amivel védelmezőn magához húzza a srácot. Mintha tőlem félteni kellene. Csak Benji miatt nem kattogtatom össze a fogsoromat, mint aki éppen emberhúsra pályázik. *
-Üdv Mrs. Sawyer! Tényleg csak vicceltem, semmi gond, nem firkáltam össze Benjit. Egyébként nem is akarta. Csak beszélgettünk, tudja jóban vagyunk. Mármint barátok, úgy értem. Helyes fiú. *Aztán eszembe jut, hogy Benji semmit nem emsét rólam, így előveszem a legjobb modoromat, amit anyám vert a fejembe, és aminek itt Vegasban nem sok hasznát vettem eddig.*
-Gloria Salinas vagyok. Nagyon örvendek, hogy megismerhetem. Engedje meg, hogy őszinte részvétemet fejezzem ki…*Bár már megtettem, de akkor nem valószínű, hogy figyelt rám. *
-Találkoztunk a temetésen. *Adom meg neki az infót, a kezemet pedig nem nyújtom kézfogásra, mert ő az idősebb és úgy illik, hogy megvárjam amíg hajlandó rá. Ha megteszi, finoman szorítom meg a kezét és gyorsan elengedem, ahogy kell. Ha nem nyújtja, akkor annyiban maradunk, a mosolyt továbbra sem törlöm le az arcomról. Tényleg örülök, hogy találkoztam Benji anyukájával. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Talán tényleg fel kellett volna készítenem anyát. De a terv az volt, hogy nem tudja, pontosan hol vagyok! Egy árva szót sem szóltam neki, hogy hova jövök, azon kívül, hogy egy baráthoz. Nem kellett volna megtalálnia és... és a maga módján, de betörnie az ajtót.
- Bocs - erre azért már kibukik ennyi, de utána nagyobb bajom is van. Mint az az elsütött félpoén, ami egyáltalán nem vicces és nem segít.
Visszagondolva egyszer lehet, hogy az lesz. De ebben a percben csak ront a helyzeten. Anya úgy vizsgál, hogy közben félig magához ölel. Abban sem vagyok biztos, hogy meghallja, amit mondok. Meg akar győződni róla, hogy rendben vagyok, én pedig hagyom.
- Jól vagyok, anya... - teszem még hozzá csendesen és egy kicsit odadöntöm a fejem. Amolyan megerősítésként.
Hallom, ahogy nagy levegőt vesz, beszívja az illatom. Utána már nyugodtabb. Főleg, amikor Gloria megszólal és jön a bemutatkozás.
A tekintete vizsgálja közben, de nem mond semmit. Se rosszat. Se jót.
- Az. Helyes és jó fiú. Nem sok keresnivalója van egy ilyen környéken - egy pillanatra sem akad meg. Véletlen sem mondja, hogy a szalonban van ilyen társaságban. Csak a környéken. A szűk, tömött kisutcákban.
- Mrs. Nicodemus Sawyer - egy másodpercre megremeg a hangja, ahogy a sajátjával együtt kimondja apa nevét, de semmi több, mint egy lélegzetvételnyi megcsúszás. Aztán már nyújtja is a kezét.
- Örvendek, és köszönöm - teszi hozzá egy mosollyal. Az illem... - Sajnálom, de túl sok arc volt ott a temetésen. Nem emlékszem mindenkire. A fiamnak mostanság nem szokása bemutatnia nekem a barátait - pillant rám, mire egy kicsit behúzom a nyakam.
Ez az ő "erről még otthon beszélünk" szövege. Nem mintha tényleg kicsinálna érte. De jó hosszú beszélgetésre számíthatok arról, miért is nem lesz ez így jól.
- Beanie. Mi lenne, ha megvárnál odakint? Szeretnék pár szót váltani Miss... Salinas-szal.
Anyáról Gloriára villan a tekintetem. Menjek? Maradjak? Nem mintha anyával vitába lehetne szállni. Mindig apa volt a szigorúbb, de mióta ő nincs... vele sem könnyű.
Szóval... gondolom... megyek.
Csak előtte odalépek Gloriához, megölelem és egy "majd írok, oké?" mondattal el is köszönök.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Bocs. Hát Benji sem viszi túlzásba, de végül is nincs akkora baj, én legalábbis nem leszek bajban az biztos. Ő annál inkább, szóval magától kellene bocsánatot kérnie, de erre már nem hívom fel a figyelmét. Mrs. Sawyer ennél sokkal türelmetlenebb, így beengedem, miután mindkettejüknek okoztam egy akut infarktust. Meg is nézi Benjit alaposan, én meg mosolygok az orrom alatt, nem túl diszkréten. Csak Benjire való tekintettel nem röhögök fel.edig aztán elég mulatságos a helyzet ahogy anyuci magához húzza védelmezőn a srácot, mintha egy nemzetközi közellenség állna velük szemben, Benji meg még rá is tesz egy lapáttal. Viszont imádom őt, ezért nem figurázom ki, hanem hagyom csendesen, míg megbékélnek és rám figyelnek. A legjobb énemet veszem elő, és anya büszke lenne rám ha most látna. Rezzenéstelen arccal, halvány mosollyal az ajkaim szegletében állom a szúrós és mindent látó szemek alapos leltárát, amivel az összes látható tetoválásomat megszemléli. Megszoktam már, eggyel több vagy kevesebb már nem játszik. Arra sem rándul meg az arcom, amit ezek után mond, helyesel a szavaimra, de aztán nem túl lelkesen méltatja a "környéket". Vagyis engem, de nem veszem magamra. Ahhoz képest elég udvarias, tiszta angol úrinő, bár még nem találkzotam eggyel sem.
Azt viszont örömmel veszem, hogy - bár lehet csak a belénevelt udvariasság teszi - kezet nyújt. apró, törékeny keze van és finom az érintése. Leheletnyi, amilyen maga a nő is. *
-Természetesen, megértem. *Bólintok, majd a további megjegyzésére is reagálok, de már szélesebb mosollyal és egy röpke pillanatra Benjire is nézve.*
-Pedig megtehetné. Kamaszok! *Szemet forgatok viccesen, ez már Benjinek szól, de nem csak miattam húzza be a nyakát. Azt hiszem ha hazaérnek, lesz még litánia, egyelőre azonban engem vesz elő Mrs. Sawyer, bár a megszólításon azért meglepődöm. Nem túl látványosan, de a hökkenés látszik amikor villanásnyi időre megemelkednek a szemöldökeim, de gyorsan vissza is veszem a komoly álarcom és bólintok Benjinek amikor rám néz, hogy nem lesz gond. Engem nem könnyű kiborítani, persze mindig van egy első alkalom. Kíváncsi vagyok mit akar velem megbeszélni Benji anyukája amit a fia nem hallhat, de ugye azért van némi elképzelése arról, hogy nem fogom magamban tartani? *
-Menj csak Benji, majd beszélünk máskor. *Súgom oda neki amikor megölel és ez azért tök jó jel, hogy az anyja előtt ennyire felvállal. Miután Benji kiment, Mrs. Sawyerre nétek és megvárom míg ő kezdi, elvégre ő akart velem a franc tudja miről beszélni, de vannak sejtéseim és ha azok beigazolódnak, nem hagyom magam.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Minden ellenére azért arra a szemforgatásra egy pillanatra elmosolyodok. Csak alig észrevehetően, félig titokban. Ahogy később is ott egy félmosoly, amikor megölelem és elköszönünk.
Aztán elindulok az ajtó felé és most kivételesen nem csukom be magam mögött. Behúzom, de nem csukom kilincsére és megállok mellette. Persze tudom én, be kellene szállnom a kocsiba, de nem visz rá a lélek. Hallani akarom, mi történik. Akkor is, ha kevesebb rossz dolog létezik, mint a hallgatózás. Mégis maradok és miközben a kezembe veszem a telefonom, hogy cél nélkül megnézzek rajta pár dolgot, fülelek.
Hallom, ahogy megtesz pár lépést odabent, de nem szól azonnal. Nem siet sehova.
Próbálok nem törődni a bennem egyre erősödő rossz érzésre. Nem kellene ezt tennem. De közben meg ott van a fejemben a gondolat, hogy honnan tudta anya, itt vagyok... és emellé jön, hogy miért nem maradhattam bent és...
- Miért bűzlik a fiam alkoholtól? - szólal meg végül anya, csendesen, de teljesen tisztán ejtve ki minden szót.
Oh a fenébe!
Még idekint is újra behúzom a nyakam és az ujjam megáll a telefon kijelzője fölött. Vissza kellene mennem? Megmagyarázni, hogy ez semmi olyan... semmi olyan, mint amit apa csinált. Csak pár korty volt és eszemben sem volt többet inni a kóstolónál...

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Csak is azért izgulok Mrs. Sawyerrel beszélgetni, mert Benji jóléte, tisztasága, vagy akármije a tét és nem akarom elrontani, rossz színben feltüntetni az anyja előtt. Benji értékeli a szemforgatásomat, Mrs. Sawyer nem annyira, kicsit olyan, mint egy karótnyelt vénkisasszony, bár ez utóbbi jelző nem húzható rá. Benji végül magunkra hagy minket, nekem meg össze kell szednem magamban a jókislányt, amelyiket már régóta eltemettem. Nem való Vegasba. Persze a szomszéd nénivel kedves vagyok és bűbájos és nem szoktam fintorogni amikor a legújabb szappanopera történésekről mesél, alapjában véve kedvelem Mrs. Kowalskit, mert jó fej néni. Gyilkos humora van és amikor rám szól valamiért, az anyukámat juttatja eszembe.
Én észreveszem, hogy az ajtó nem csukódott be rendesen, magamban elmosolyodom és megintem Benjit, de hallgatózzon csak kedvére. Sok mindenre gondolok Mrs. Sawyer kérdéseit illetően, de olyasmivel jön elő, amire nem számítottam. El is felejtettem azt az egy pohárnyi rumot, és amikor Benjit kínáltam sem gondoltam az apjára, arra amit Derek mesélt róla, meg egy kicsit Benji is. Nem voltak hátsó szándékaim, de most nagyon úgy festek Mrs. Sawyer előtt. Az az egy kérdés úgy vág bele a szalon csendjébe, mint kés a vajba. Az alsó ajkamra harapok, mielőtt egy kiadós káromkodás elhagyná a számat, amivel csak magamat átkoznám. A fejemet oldalra hajtom, elmosolyodom, mint a gyerek aki rossz fát tett a tűzre, kezemet felemelve csak legyintek, bár ezzel nem söpröm el a felhőket a fejünk fölül. Diablo menti, vagy rontja még jobban a helyzetet azzal, hogy Mrs. Sawyer lábához lép és elkezdi szagolgatni. Egészen a térdéig ér fel a nagy termetével, miközben ismerkedik, én meg azért imádkozom, hogy ne akarjon felmászni rá. Olyan szép harisnyája van. *
-Nos Mrs. Sawyer tudja…gondolom a nevemből sejti, hogy nem itt születtem. Mexikóban, a családom körében van egy szokás, hogy iszunk az elhunytak egészségére. Mármint…tudja, hogy értem. Nem bánkódunk, mert elmentek, hanem bizakodunk, hogy Día de los Muertos éjszakáján találkozunk velük. Nálunk ez ünnep, tudja? És tényleg csak egy kortyot töltöttem Benjinek és nem is szándékoztam többet adni neki. Remélem megbocsájtja nekem. Nem akartam rosszat, de úgy gondoltam jót tesz neki. Mármint nem az alkohol, hanem a megemlékezés. *Oké, több volt mint egy korty, de a hazugság akkor hihető, ha igazságba csomagolják. Egyébként tényleg nem töltöttem volna neki újra, nem akartam leitatni, de azt mondják, az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor elveszíti mindkét szülőjét. Hát Benji, most már félig felnőtt. Bocsánatkérő pillantással kísérem a szavaim, s próbálok úgy állni, hogy Diablo és Mrs. Sawyer között legyek.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Hiába nem én vagyok az, akinek nekiszegezték a kérdést, mégis próbálom összeszedni a legjobb magyarázatot. Ki tudja, mikor kell mégis visszamennem és megmentem a helyzetet... vagyis hát... menteni, ami maradt belőle, hogy anya ne akarjon eltiltani Gloriától. Nem lenne jogos. Nem az történt, amire gondolt és tényleg alig ittam. Nem viszem túlzásba. Nem lesz belőle rendszer. Nem leszek olyan...
Annyira elmerülök a saját fogadkozásomba, hogy alig-alig kapom el a bentről kiszűrődő választ és az arra érkező pár másodperc csendet.
- Arrafelé ilyenkor a gyerekek is isznak?
Tizenhat vagyok, anya! Annyira nem gyerek...
Hallom, ahogy nagy levegőt vesz, mint mikor nagy magyarázatra készül, de végül csak a magassarkú visszafogott kopogása hallatszik. Azonnal ellépek a faltól, hogyha kifelé jönne, ne legyen annyira egyértelmű, hallgatóztam. De úgy tűnik, csak valamiért nem tetszett neki az előbbi hely.
- Legyen bármi az ok, nem szeretném, ha újra alkohollal kínálná a fiam. Jó gyerek... és ez maradjon is így - ez pontosan az a hangja, amivel nekem szokta az igazán komoly dolgokat a lelkemre kötni.
Csendes, de határozott. Amolyan szigorú "anya hang".
- Ez mindenre vonatkozik, nem csak az alkoholra. Se tetoválások, piercing, fülbevaló... semmi.
Őszintén fogalmam sincs, tetováláson kívül csinál-e mást is Gloria, de egy fülbevaló... nem olyan, mint amilyen Dereknek van. Csak valami apró... mondjuk egy fekete kis karika, amit ha nem akarok, nem is látszik a hajamtól...
- Akkor sem, ha ő kérné - teszi hozzá anya, én pedig hatalmasat nyelek. Túl bizarr, ahogy a saját gondolataimra felel, pedig nem is hozzám beszél.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Nem könnyű Mrs. Sawyerrel az már biztos, bent is reked a levegő néhány szívdobbanásnyi időre, míg megemésztem a tusnak is beillő kérdést és a válaszon agyalok. Megemelem a mutatóujjam felé, elmosolyodom, mert hát ami zseniális azt el kell ismerni. *
-Touché! *Ennek ellenére jó a kedvem, csípem Sawyer anyukát, mert gyilkos humora lehet, ha ilyen faarccal képes bevinni a végzetes csapást. *
-Benji már tizenhat, szóval kis felnőtt. Oké, még gyerek, de nálunk...hát igen…az ilyen korú gyerekek kapnak egy kis bort, valamit, szigorúan kis pohárban. *Próbálom menteni a menthetőt, míg Mrs. Sawyer elkopog mellőlem. Két lehetőség van. Vagy rögvest eltiltja tőlem Benjit, vagy nyert ügyem van. Már csak a srác miatt is szívszorongva várom az ítéletet, és ha már anyuka elkerült Diablo közeléből, lehajolok, hogy megfogjam a nyakánál a macskát és visszatartsam. Nem hiányzik még az is, hogy megkóstolja a harisnyáját. Az ítélet: Nyert ügyem van. Én legalábbis annak fogom fel a következő mondatot, azt nem tudom, hogy Benji hallgatózik-e vagy sem – nincsenek illúzióim – de ő biztosan nem lélegzik még fel.*
-Oké Mrs. Sawyer, megígérem. Tényleg jó fiú ~kicsit túl jó is~ rajtam nem fog múlni. *A gondolatot megtartom magamnak és nagyon komolyan nézek most Sawyer anyukára, hogy higgyen nekem. Hogy betartom-e? Nem tudom, nem tudom mennyit bír ki a Benjivel való kapcsolatom, van-e hely benne titkolózásnak, anyuka ellen szava ellen való susmákolásnak. A többire viszont fellélegezve és nevetve bólintok rá, legalább ő is megnyugodhat kicsit.*
-Ó, arra ne legyen gondja. Nem is akart. Persze én sem, csak viccesen megjegyeztem egyszer, de Benji ellene van. Legalábbis saját magán. *Azt ugye nem mondhatom, hogy teljesen ellene van, hiszen azt hiszem kedvel a tetkóimmal együtt, és Derek is jócskán be van borítva, bár nem annyira mint én. *
-Nem fogja kérni sem Mrs. Sawyer, de megígérem. Semmi alkohol, semmi tetkó, piercing, fülbevaló. *S még a kezemmel is elhessentem a gondolatát az ilyeneknek. Diablo szép csendesen kihasználva a figyelmetlenségemet, kisiklik a kezeim közül és megint Mrs. Sawyer felé oldalaz, de még időben elkapom. Felnézek anyukára és a legszebb mosolyomat veszem elő. Ha Benji hallgatózik, neki is legyen jó napja.*
-Eddig is vigyáztam rá, jókat beszélgettünk, és az alkohol is egyszeri alkalom volt. Csak most, csak itt. Benji jó fej, kedvelem, szeretek vele beszélgetni, vicces és nagyon intelligens. Még engem is rávett, hogy elolvassam a Tom Sawyert. *Nem olvastam el, de tényleg tervbe vettem. *
-Fantasztikus ahogy a könyvekről mesél. Szóval? Mi az ítélet? Megengedi, hogy Benji néha idejárjon? *Azt mér túlzásnak tartom önmagamhoz képest, hogy hozzátegyem, ha a leckéje készen van. Gyanús lenne, meg nem is az én dolgom. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Hallom a megadó hümmögést anya részéről. A hagyományok és szokások ellen nem tud mit tenni. Nem is akarna. A múltat tisztelni kell... Akár ez is lehetne a beszélgetésük vége, de én még képtelen vagyok felengedni. Pedig jó hallani, hogy egy kicsit átlagosabb beszélgetésre váltanak. De valószínűleg addig nem nyugszok, amíg nem ülünk a kocsiban.
Addig bármi beüthet. Lehet egyetlen elszólás... akármi!
- Rendben. Köszönöm - érkeznek mégis tovább megnyugtató szavak odabentről. Megköszöni az ígéretet én pedig elmosolyodok.
Ez jó. Újabb jó jel.
Az más kérdés, hogy ezek után egy másodperc alatt kalandozok el fejben. Pedig figyelnem kellene, de... tetoválások... Glorián, esetleg magamon... csak képzeletben... és Dereken. És fülbevaló...
Próbálok én kapaszkodni a jelenbe, a bent zajló beszélgetésre, de minél inkább szorítanám, annál nehezebb. Szóval megengedem magamnak a kis kitérőt és ha már mindvégig a kezemben szorítom a telefont, most elő is veszem. Egyetlen gyors SMS, semmi több, de azért nagy vigyorral küldöm el.
Aztán megüti a fülem a könyvek említése! Az azonnal a földre ránt és ott is tart, egy egész széles mosollyal együtt, miközben a telefon a zsebembe csúszik. Sőt, fél lépést oldalra is lépek és így egy vékony csíkban belátok az ajtó mellett. Látom anyát elmosolyodni, ahogy Gloria dicsér. Még ha engem valahol zavarba is hoz, anya láthatóan élvezi és a saját érdeme elismeréseként fogja fel.
- Egyedül semmiképp nem jöhet. Akkor sem tetszik ez a környék - jön a nagy levegővétel és a mosolygós hang. - De elhozom, ha szól, hogy találkozni szeretne. Amíg tudom, hogy hol van és kivel, addig nyugodt vagyok - teszi hozzá és ez a lényeg.
Ez az, amikor felsóhajtok, a vállaim leereszkednek és teljes nyugalommal várom a beszélgetés végét. Ami valószínűleg hamar be is következik, mert egyre inkább az ajtó felé közelítenek a léptek.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Olyan feszülten várom a reakciót és a választ a sok mentegetőzésre, mintha az én életem múlna rajta. Eskü, jobban félek tőle, mint Freddy bától, bár őt már megtanultam kezelni. Mrs. Sawyer azonban ismeretlen terep még, és ezzel együtt csapdákat rejthet.
Nagy erőfeszítésembe telik, hogy ne sóhajtsak fel hangosan amikor rábólint mindenre. Hogy ne vigyorogjak vadul, hogy csak egy köszönetet mondó mosolyra redukáljam azt, ami épp kitörni készül. Igyekszem, bár nem _kell_ Benjit jó színben feltüntetni, ahogy Sawyer anyuka is megjegyezte, jó fiú. De azért kell egy kis marketing, és meg is van az eredménye. Mrs. Sawyer elmosolyodik és egészen más lesz tőle az arca. Talán egy kicsit fel is szabadul a mély és fájdalmas gyász alól, érthető. A fia a mindene, a világ közepe, az élet értelme és most épp azt fényezem. A nevelés, a sok könnyekkel teli este nem múlt el nyomtalanul. Én is elmosolyodom, csak egy pillanatra zavar meg a nadrágom farzsebében lévő telefon pityegése ami sms érkezését jelzi, de most túl fontos témában vagyunk benne ahhoz, hogy előkapjam és megnézzem. Nem lehet sürgős, ráér. A vállvonogatás ideje jön el, meg a bocsánatkérő szavaké.*
-Nekem sem, de olcsó a bérleti díj. *Igen, ez az én életemben központi szerepet játszik. Így is elég nehéz volt elindítani, a kaukció amit le kellett tennem, hosszú időre taccsra vágott még úgy is, hogy Freddy bá besegített. Ezért meg később kellett összehúzni a képzeletbeli nadrágszíjat. Előre gondolkodtam. Lehetett volna jobb környéken, de nem lehettünk biztosak a bevételben, én meg a bogaraim. Válogatós vagyok, ez pedig sok mínuszt jelent. Viszont Mrs. Sawyer elhozza Benjit ha ide szeretne jönni, nem mintha ő aztán bárkitől is meg tudná védeni az egy szem fiacskáját, az ötven kilójával, már ha van annyi. Talán cipővel és táskával együtt. Viszont nyugodt lesz ha tudja, hogy itt van. Haladás. *
-Rendben, akkor ezt meg is beszéltük. Köszönöm Mrs. Sawyer. *Nem ígérek meg semmit újfent, már megegyeztünk, felesleges lenne hangoztatni, meg gyanús is lenne. Azt hiszem. Indulni készül én meg nem tartóztatom, hacsak nem mond még valamit ami épp eszébe jut. Egy csapda amibe esetleg belesétálhatok. Az anyukánál soha nem lehet tudni. Van tapasztalatom. Gyerekként. Csak akkor nézem meg az érkezett üzenetet, amikor Mrs. Sawyer már odakint van és a rám csukott ajtó csendbe burkol. Vigyorgok. Benji hallgatózott, na persze. Közölte velem mit nem és mi az amin gondolkodik. Háááát, Mrs. Sawyer nem lőtt túl mellé, én viszont megígértem, szóval még fülbi sem lesz. Nem mellesleg nem szurkálok füleket. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

- Miss Salinas. Egy élmény volt - szinte látom magam előtt, ahogy anya biccent egyet a szavaihoz, majd mindezt megtoldja azzal az elegáns mosollyal, mielőtt kisétálna.
Én pedig jó gyerek módjára várom odakint, kezemben újra a telefonnal, bár semmi nincs a kijelzőn, csak a háttérképről mosolyog rám a csapat.
Meg Derek.
- Honnan tudtad, hogy itt találsz? - szólalok meg azonnal, ahogy a zsebembe rejtem a telefont.
Válaszul kapok egy puszit az arcomra és mehetek utána. Meg sem áll, hogy próbáljon felelni.
Nem tetszik ez nekem...
- Anya?
- Majd otthon megbeszéljük, Beanie.
- Oké... - motyogom egy grimasz kíséretében, ahogy még egyszer visszanézek a szalon irányába. De lépkedek anya után, majd szállok be az utca végén parkoló kocsiba. Itt már újra a kezemben van a telefon, az üzeneteimet böngészem, a képeket pörgetem. Meglesek pár wikia oldalt. Pótcselekvés. Próbálom lefoglalni a gondolataim.
- Nem örülök annak, hogy ittál - szólal meg egy örökkévalósággal később, amikor már a nagyja forgalom mögöttünk van és hamarosan a ház elé kanyarodunk.
- Nem örülök annak, hogy... - próbálom... talán kicsit sértetten kifigurázni, elmondani, hogy nekem sem tetszett minden.
- Vigyázz a szádra kisfiam!
- Bocsánat... Az ivásért is - veszek vissza azonnal, egy kicsit behúzott nyakkal. - De azért még vissza fogok jönni. Akármit mondasz. Kedvelem Gloriát. Szeretek vele beszélgetni. Nem tilthatod meg!
- Nem tiltalak el tőle.
Ez... meglepően könnyen jött. Annak ellenére is, hogy hallottam, mit beszéltek. Ez így túl egyszerű.
- Oké - motyogom mégis.
- De én foglak elhozni. Amikor csak szeretnél vele beszélni.
- Odatalálok egyedül is!
- Féltelek, Beanie.
- De hát most is tudtad, hol vagyok! Valahogy tudod... és tudod, hogy jó helyen vagyok...
Honnan? Egyre inkább piszkálja a tudatom, hogy valamiről nem tudok. Nem követett, nem jött utánam, miután kiszálltam. Biztos vagyok benne. Ahhoz eleve túl későn kopogott be. Sőt, amikor hívott, már kopogott. Tudta, hogy bent talál és azt is, hogy lehet, nem akarom felvenni a telefont...
- A telefonom követed, igaz?
Amint kimondom a szavakat, mindennél egyértelműbbnek tűnik. Hát persze! A telefonom követi. Onnan tudja. Mindig is ezt csinálta? Tudja, amikor Derekkel lógok? Amikor elmegyünk a városból? Amikor nem megyek be a suliba?
- Meg kell értened, Beanie. Nem akarlak téged is elveszíteni - szólal meg egy sóhaj kíséretében. Bőven megkésve. Már leparkolt és behúzta a kéziféket. Majd oldalra hajolva magához von, hogy újabb puszit adjon. Ezúttal a hajamba.
De most nem nyugtat meg. Ezzel be is ismerte, hogy tényleg követ! Hogy...
- Nem bízol bennem.
- Benned bízok. Jó fiú vagy. A világban nem bízok.
Egy pillanatig sem nézek rá. A kezem bámulom, benne a telefonnal, aminek a kijelzője szép lassan elsötétül és lezár magától.
- Nézz rám, kérlek! Kisfiam - a keze az arcomhoz ér, én pedig... reflexből rántom el.
Sőt, minden mást is azért teszek. Reflexből. Ösztönből. Dühből.
Az vezérel, amikor az ölébe vágom a telefonom. Amikor kilököm a kocsi ajtaját. És akkor is, amikor egyszerűen csak futásnak eredek. Egy lépés a bejárathoz vezető lépcsők felé, de végül meggondolom magam.
Derek. Vele akarok lenni. Nem itthon.

//Nos, akkor köszönöm a játékot. Élveztem. Bár ezzel talán már nem mondok újat Smile

//

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

Eléggé meg vagyok lőve telefon nélkül. Egy buszjegyet sem tudok kifizetni, nemhogy taxit a virtuális kártyám nélkül. Nem mintha nem hajtana a düh. Végig a kerületen és még annál is tovább, amíg el nem fáradok annyira, hogy az elnyomja az elárultság érzését. Mire az ismerős, kopottas ajtó elé érek, már kész lennék az egyik utcai csapból inni, annyira ki vagyok fulladva.
Mégis minden vágyam, hogy Derek ajtót nyisson, rám mosolyogjon és átöleljen. Az mindent megoldana. Ha azt mondom, maradni akarok, megengedi majd. Ha azt mondom, ma este legyen velem, megteszi. Biztos vagyok benne.
Csakhogy hiába kopogok az ajtón, majd nyomom meg a csengőt, amiről tudom, hogy már akkor sem működött, mikor ideköltöztek, nem történik semmi. Nem nyit ajtót Derek, nem ugrik a nyakamba Lizzie, de még az anyjuk sem morog ki, hogy nem akar új porszívót venni, se biztosítást kötni.
Húsz percet ücsörgök a legalsó lépcsőfokon, teljesen magamba fordulva. Biztos vagyok benne, hogy ma nem megyek haza. Nincs semmi, ami rávehetne.
Újabb húsz perc után viszont már kezdem belátni, hogy butaság volt elrohanni.
Újabb tíz elteltével bánom, hogy nem hoztam magammal a telefonom...
Nem! Azzal nem lennék előrébb. Anya már itt lenne a nyakamon és rávenne, hogy beszálljak a kocsiba. De... fel is tudnám hívni Dereket, hogy hol van. Vagy ha ő nem venné fel, akkor a barátaim. Náluk is tölthetném az estét. Akkor anya is megnyugodna és...
Nem, nem, nem! Az most nem cél, hogy anya ne aggódjon. Aggódjon csak! Úgy igazán. Érezze magát rosszul, amiért most először nem tudja, hol vagyok. Érezze magát nagyon-nagyon rosszul, amiért nem bízott bennem és követett!
Nekem viszont szükségem van egy vésztervre. Tudom, mert hamarosan kezd sötétedni és még mindig nem jön haza senki. Én pedig... nem vagyok benne biztos, hogy itt akarok éjszakázni a lépcsőn. A barátaim viszont messze laknak. Mire gyalog odaérek, már javában sötét lesz és... nos, ha nem is fulladnék ki több kilométer séta után, akkor sem vagyok annyira bátor, hogy egy ilyen utat visszafelé megkockáztassak.
Szóval megyek az egyetlen helyre, amit még ismerek. Ami tudom, hogy nem a mi környékünk, de legalább viszonylag közel van. Amit ha egy kicsit is szedem a lábaim, szürkületben még elérek.
Persze attól még toporgok itt pár percet, várva a csodára. Egy-egy apró lépés előre, majd vissza az ajtóhoz, mert... mi van, ha épp most fordul be Lizzie a sarkon? Mi van, ha mindjárt itt van Derek és csikorgó kerekekkel fékez le? De mindezt csak szeretném, nem történik meg. Úgyhogy tényleg magam mögött hagyom a kissé lepukkant házat és végig a lábaim elé bámulva indulok meg.
Mire a címre érek, amire emlékszem, de még sosem jártam, a tincseim az izzadtságtól már a tarkómra és homlokomra tapadnak. A számban egy csepp nyál sincs. És valószínűleg magamhoz képest elég viharvertnek tűnök.
Mégis lendülettel jutok fel az elsőre, emelem kopogásra a kezem az ismeretlen ajtón. Csak remélem, hogy jó helyen járok és nem kevertem a házszámot, hogy mondjuk valami morcos szomszédot zavarjak meg. Amikor pedig percek múlva sem nyit senki ajtót... jobb híján... most ez az ajtó előtt ücsörgök. Nem akarok hazamenni, de kint már sötét van... és minden túl messze van és... nincs jobb ötletem.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Mrs. Kowalski, aki az emeleten az egyik, de legodaadóbb szomszédom, ragyogó hallással rendelkezik, azon kívül, saját bevallása szerint egy baseball ütővel is, bár még sosem láttam a kezében. Mondjuk nem is nekem tartogatja. Önkéntes házőrzőként, megfigyelő állomásként és saját bejáratú pletykarovatként működik. Én imádom, bár néha még nekem is kicsit sok, de ezt tudjuk be annak, hogy olyankor fáradt vagyok. Ahogy a mai este is szinte már fizikai – nem is szinte – fájdalmat és vágyat éreztem, hogy hazaérjek, de olyan nehezen jött el a zárás ideje, mire ki tudtam tuszkolni az utolsó vendéget, hogy már attól agylobot kaptam. Csak egy forró fürdőre és egy pohár italra vágytam, csendben és nyugalomban, ami azt jelentette, hogy tipegve, nem zajt csapva kell hazaérnem. Mrs. Kowalski mindig meghallott…és nem csak engem.

-Mit keresel itt? Még nem láttalak. Senki nem vesz semmit és nem rendeltünk semmit. *Benjit, egy vékony de annál határozottabb hang rángatja ki a reménytelenül üldögélésből, közvetlenül azután, hogy halkan nyílt a megkopogtatott ajtóval szemközti másik nyílászáró. Aprócska, őszbe hajló, ondolált hajú nénike néz rá szúrós és nem kevésbé kíváncsi tekintettel a szemüvege lencséjén keresztül, kezében egy baseball ütővel. Tarka otthonka van rajta, sötétkék kötött kardigán, vastag harisnya és mamusz. Az a fajta papucs aminek körbefut a lábán, olyan akár egy magasszárú cipő, csak puha, bolyhos anyagból van. Szemei körül futó nevetőráncok azt mutatják, hogy alapból jókedvű, nevetős nénike, de a jóisten mentsen meg attól, hogy mérges legyen, mert fellármázza az egész házat, sőt a kerületet is. Végigméri Benjit és magában elkönyveli úrifiúnak, és biztos abban, hogy nem Gloriához jött. Egyszerűen nem annak a lánynak a társaságába való. Ám ha a válaszból kiderül, hogy mégis, már engedi is le az ütőt.*
-A tarka lány….már itthon kellene lennie. Hogy hívnak? *Mert ő minden tud és számontart.*
-Kérsz egy kis vizet? Szomjasnak tűnsz. *Kérdezi, de meg sem várva a választ már el is tűnik az ajtó mögött, amit a biztonság kedvéért még magára is zár, de egy perc múlva ismét megjelenik egy pohár vízzel a kezében és Benjinek nyújtja.*
-Ne ülj a kövön még felfázol, aztán fájni fog amikor vizelsz. Nekem elhiheted. Kell a sok folyadék. Sütit kérsz? Hogy ismerted meg Gloriát? Helyes lány, csak ne lenne telefirkálva. Mindig is mondtam, hogy a mai fiatalok meg vannak őrülve. Te rendesnek tűnsz. Miért nem vagy otthon, már későre jár, sötét is van kint. Hogy mész haza? *Mrs. Kowalskit sosem zavarta, ha nem kapott választ a kérdéseire, vagy az illető akit kérdezett, az elsőt már el is felejtette, mire a végére ért. Rendre és szinte levegővétel nélkül tudott beszélni, ugyanígy kérdezni is. Mikor nem kérdezett, akkor magyarázott és olyankor madárcsontszerű, vékony karjaival hadonászott, mutogatott, egyszóval igyekezett mindent érzékletesen bemutatni. A hirtelen csend azt jelentette, hogy az idő megérett a válaszadásra, nem különben figyelő tekintete, mellyel úgy nézett a szemüveglencsén át, mint aki a másik veséjéig akar lelátni. S néhanapján talán még sikerült is neki. Egyébként szórakoztató, mókás és roppant humorral megáldott öregasszony volt.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Képes lennék itt tölteni az éjszakát. Nincs más választásom. Vagyis... talán. Bekopoghatnék máshova. Elkérhetném valaki mobilját, hogy telefonáljak egyet. Mindegy kinek, csak valaki jöjjön értem.
Igen. Ez egész jó ötletnek tűnik így gondolatban. Ha kimondom hangosan, csak az orrom alatt motyogva és akkor sem lesz teljes butaság, akkor talán meg is teszem.
Igen. Igen. Jó lesz így.
Már épp emelném térdeim közé temetett fejem, hogy elsuttogjam, gyakorolva a szavakat, hogy mit mondhatnék, amikor a határozott hang félbeszakítja az elhatározásom. Először csak a fejem emelem fel, mintha nem is tudnám, pontosan hol vagyok. Olyan lendülettel jöttek a szavak, hogy én is elfelejtettem, miért jöttem. De aztán már talpon vagyok. Megigazítom a mellkényem alját, lesimítom az alatta lévő inget a mellkasomnál...
- Gloriához... barátok vagyunk és... - kezdek bele, a vállam fölött intve egy ujjal az ajtó irányába. De esélyem sincs befejezni, már kapom a következőt.
Szerencsére nem a néni ütőjével. Csak kérdést.
- Benjamin... - úgy húzom ki magam és készülök mondani a teljes nevem, ahogy azt tanították a szüleim, de már megint bennakad a szó. Nekem pedig azt is a lelkemre kötötték, hogy nem illik a másik szavába vágni. Elégszer elmondták. De a nénit nem érdekli. Ettől függetlenül és tartom magam az illemhez és... annyit érek el vele, hogy vizet emleget és kissé messziről ugyan, de csapódik az orromra a bejárati ajtó.
Egy másodpercre felmerül bennem, hogy akkor most kellene eltűnni. A kezem a még mindig nedves hajamba túr, a folyosót figyelem egyik majd másik irányba. De végül maradok. A baseballütő ellenére is kedvesnek tűnik...
- Köszönöm szépen - lépek előre, amikor újra felbukkan egy pohár vízzel. A lehető legóvatosabban veszem el tőle és két kézzel fogom, félig eltüntetve a tenyerembe az üvegpoharat. Véletlen sem szeretném elejteni!
Három nagy korty az egész és lent is van a pohár tartalma. Majd ezt követően nem túl illendően ugyan, de a kézfejembe törlöm a szám.
- Én... bocsánat, de nem emlékszem az első kérdésekre - rázom meg kicsit a fejem és bár nem kérem, hogy ismételje el, igyekszem legalább arra felelni, amit sikerült kiszedni a szavak káoszából.
- Reméltem, hogy ma nem kell hazamennem. De a barátom nincs otthon és nem tudom, hova máshova menjek, ami nem Vegas másik sarkában van - próbálok én mosolyogni hozzá, de most, hogy hangosan kimondtam... elég kétségbeesett lett a hangom.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 811

Benji & Gloria

*Az teljességgel mindegy Mrs. Kowalskinak, hogy mennyi választ kap és mikor, a lényeg elhangzik, még ha röviden is, és ő megjegyzi anélkül, hogy bármilyen jelét adná annak, hogy hallotta. Benji külseje, az öltözködése, az ártatlan arca és tekintete meggyőzi őt arról, hogy nem rossz ember. Magában meg is lepődik, mert hát egyrészt nem igazán szoktak a tarka lányhoz férfiak járni – ez is meglepte annak idején, hiszen tele van előítéletekkel – másrészt Benji egyáltalán nem illik Gloria világához. Na igen, a tetoválások egészen mást sejtetnek.
Benji udvarias viselkedése mosolyt csal a néni arcára, nem különben a szemeibe, és már térül-fordul azért a pohár vízért, amit aztán nem sokkal az eltűnése után oda is ad a szomjas kölyöknek. Aztán mikor elfogyott a víz a pohárból, érte nyúl és várja a válaszokat, érdeklődve nagyon kíváncsian, de csak egy vallomást kap arról, hogy Benjamin nem emlékszik. A fejét ingatja és már elismételné, de valamit azért mégis csak kap. Tovább ingatja hát a fejét, mert nem elégedett a válasszal.*
-Ti fiatalok azt sem tudjátok merre hány méter. Mire figyeltek egyáltalán? Remélted, hogy nem kell hazamenned? Miért? Anyukád azt mondta ne menj? Fiatalság!! Gloria a barátod? Érdekes páros vagytok ti. Kérsz süteményt? Abban a mexikói sorozatban is amit nézek, a fiatalok folyton rohannak, aztán meg csodálkoznak, hogy nem jutnak sehova. Csak szerelmesek és a világukat nem tudják. Te is szerelmes vagy? *Újfent sarkon fordul, de nem csukja be maga mögött az ajtót, hanem egyre hangosabban teszi fel a kérdéseket, hogy Benji is hallja, míg előkeríti a süteményes tálat. Almás lepény, két szelet hiányzik belőle, de még hidegen is kellemes fahéjas illatot áraszt magából, nem különben a porcukorét amivel be van hintve. Az utolsó kérdéssel együtt, a fiú orra alá dugja a tálat, hogy vegyen belőle, elég fura látványt nyújt a másik kezében még mindig himbálódzó baseball ütővel, de ez nem igazán zavarja.
Lentről hallható ahogy nyílik az ajtó, míg Benji háta mögött épp becsapódik. Véletlenül, vagy a huzat csapta be, de azt sejteti, hogy itt mindenki leskelődik. Mrs. Kowalski oda is pillant és horkant egyet mérgesen. *
-Kíváncsi banda. *Jegyzi meg anélkül, hogy saját szavait magára venné, majd mosolyogva Benjire néz fel, aki talán már elég bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy elvegyen egy szelet pitét és válaszoljon a kérdésekre. Lent óvatosan, alig hallhatóan csukódik a bejárati ajtó, de léptek nesze alig-alig….*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Úgy érzem, életet ment az a pohár víz. Egy kicsit felélénkít és mintha annyira nem lenne utána borús minden. De a helyzet, amibe önként kevertem magam, azért továbbra sem túl fényes. Nem kellene itt lennem. Nem kellene egyedül lennem a lehetőség nélkül, hogy bármikor hazamehetek.
Amit viszont most megtehetek, hogy egy halvány mosollyal adom vissza a hamar kiürült poharat. Szeretném újra megköszönni, de csak úgy dőlnek a további szavak és kérdések. Így marad a hálás bólintás, utána pedig minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy minden kérdést megjegyezzek és a végén válaszolni tudjak rájuk.
Mikor újra eltűnik a lakásában, egy kicsit közelebb is megyek, hogy biztosan halljam a folytatást.
Hazamenni.
Barátság.
Sütemény.
...szerelem.
Ismételgetem magamban az egyre gyarapodó listát. Csak a hátam mögött csapódó ajtó ránt ki a ritmusból. Hátrakapom a fejem, de nem látni kíváncsi arcokat. Ekkora felfordulást okoz, hogy itt vagyok?
Talán tényleg nem kellett volna idejönnöm. Talán tényleg... csak a szobámba kellett volna bezárkóznom. De most már késő bánat.
Viszont a sütemény az orrom alá kerül. Biztos vagyok benne, hogy látványos, ahogy beszívom a tálból terjengő édes illatot. Hatalmasat nyelek. Ha valamivel le lehet kenyerezni...
- Köszönöm. Nagyon finomnak tűnik - jön az első igazán őszinte mosoly, ahogy elveszek egy meglepően nagy szeletet. Nem mintha a többi bármivel is kisebbnek tűnne.
Türtőztetnem kellene magam. Előbb válaszolni az elhangzott kérdésekre, amíg még emlékszem a képzeletbeli listára. De... sütemény...! Szóval tényleg hezitálás nélkül nyer a csábítás és hatalmasat harapok az édes csábításból.
Majd bólintok. Sokat. Jelezve, hogy finom. Merthogy teli szájjal nem beszélünk, ugye.
Mikor pedig sikerül lenyelnem a falatot és megállnom, hogy máris a következőt akarjam, végre elkezdek válaszolgatni.
Egy, hazamenni.
- Egy kicsit összekaptam anyával... - ismerem el, kizárólag a sütemény porcukros tetejét fixírozva. Mintha rendszert keresnék a fehér pöttyök elrendezésében.
Kettő, barátság.
- Azt hiszem, barátok vagyunk Gloriával. Kedvelem - a tekintetem fel, hogy tényleg őszintének hangozzon minden szó. Mert az is. Tényleg kedvelem és tényleg egész biztos vagyok benne, hogy barátok vagyunk.
Három, sütemény.
Igen, sütemény. Újabb falat, ezúttal egy kisebb, hogy gyorsan le is nyeljem és ne kapjak túl sok kérdést a nyakamba abban a pár másodperc szünetben.
Négy, szerelem.
- Van valaki, akibe azt hiszem, egészen belezúgtam - ismerem el. Most először. És hangosan kimondva eléggé igaznak tűnik. El is vörösödök, pontosabban a fülem töve színeződik, érzem abból, ahogy égni kezd. Muszáj megdörzsölnöm, legalább az egyiket a szabad kezemmel, hogy leplezzem.
Majd újra beletemetem magam a süteménybe. Ahogy az alma és a fahéj keveredik és a porcukor még édesebbé teszi... képes lennék a végtelenségig ezt enni.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

» ...sorry? - Zafír & Benji
» It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji
» Edgar atya & Gloria
» Sono qui solo per lui - Gloria & Derek
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

Similar topics

Similar topics