It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

Bólogatok, mint aki most már mindent ért... és valójában értem is. Macska szabadon, rajzok eltüntetve innen. De mi a helyzet a színekkel? Bármivel, amitől otthon lesz és nem ház? Jár az agyam, pörögnek a gondolataim, de nem kérdezek.
Nem illik faggatózni.
Inkább csendesen segédkezek, pakolok a tányérokat és mire újra feljön a szó a táncról, már lelkesen kezdek bele a felsorolásba az ujjaimon számolva. Hamarosan pedig megkapom a válaszom. Vagy valami olyasmi. A tekintetem a mutatóujjára téved, majd vissza feljebb.
- Van, amelyiknek a neve bonyolultabb, mint maga a tánc - húz mosolyra a szám, de nem erőltetem a dolgot. Csak engedem, hogy egy kicsit átjárjon valamiféle szórakozott jókedv.
- A '94-es Egy asszony illatában Al Pacino tangózik... - egy pillanatra elakadok. Kivel is...? - Gabrielle Anwarral! Ennyit tudok - válaszolom kötelességtudóan és igaz, kissé megbirkózok a nevekkel, de végül annál büszkébb vagyok magamra.
De aztán arra terelődik a téma, hogy... megtanít?
- Oké - mondom végül, bár látni, hogy a szavai ellenére ellep kicsit az idegesség. Kezeim keresik a hátsózsebem. Ami most nincs, így elég furán veszi ki magát a mozdulat.
Régen volt, hogy új táncot tanultam és akkor is anyával... ez most valószínűleg más lesz.
- Van hozzá... zenéd? - kérdezek azért még rá, kicsit húzva az időt.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Nem tudom mi jár Benji fejében, mert nem mondja el és nem kérdez. Néma gyereknek még én sem értem a szavát. Ez idő alatt a tányérok a helyükre kerülnek tisztán, a konyha lassan visszaveszi magára az eredeti állapotát. Csak az tűnik fel, hogy Diablo is olyan csendben van. Erős a gyanúm, hogy Benji megetette, bár nem láttam…vagy szándékosan nem vettem észre. Körül is nézek, de nem látom a macskát, valószínűleg éppen a hálóban, a párnámon durmol. Én meg a táncról közlöm az ítéletet elég határozottan.*
-Kétlem. *Nem hiszek neki és ezt mosolyogva mondom, bár ezzel pont magam ellen beszélek, mert kimondani, hogy tangó, tök egyszerű, maga a tánc azonban nem. Csoda, hogy megtanultam, persze nem vagyok benne profi, csak a kedvtelés szintjén ropom. Benji meg röpke tánc- és filmtörténeti órát tart nekem. *
-A vak fickó a szép nővel. Láttam belőle néhány részletet. *Bevallom, hogy nem vagyok nagy filmnézős, az életem sosem volt annyira kényelmes, hogy ráérjek ilyesmikre, mióta leragadtam Vegasban, nem szoktam rá. Azt nem mondom, hogy egy filmet sem láttam, mert hazugság lenne, de nem vagyok egy nagy géniusz benne. Benji zavarban van és ezt még jobban kiemeli a tény és a látvány, hogy alsógatyában feszít és a kezei lecsúsznak a seggén, amikor zsebet keres. Fülig nyúlik a szám, pláne, hogy Benji beadja a derekát. Na, akkor kezdek én félni, mert soha nem tanítottam senkit táncolni, főleg nem tangózni, csak a magam szórakoztatására táncoltam, amikor túl feszült voltam ahhoz, hogy aludjak. Na meg Henrikkel, de az más volt, nagyon más. S persze a tangónak épp ez az érzelmi, szenvedélyes töltete az ami a lényeg. Szóval ezt a részt ki kell belőle vennem valahogy. *
-Van….vagy majd keresek. *Igen, a telefonom remek eszköz erre, nem, nincs lejátszóm. Tévém sincs és ennek hiánya feltűnhet ha jobban körülnéz az egész lakásban. Ami nem túl nagy. Leteszem az utolsó cuccot is a kezemből és a telefonomért megyek, ami még a táskámban van. Kihalászom és nekiállok keresgélni, de egyre jobban izgulok és egyre jobban örülök. Hát igen, ilyen a tangó. Az első zenét választom ki amit a címszóra kidob a youtube, és leteszem a konyhapultra. Aztán felemelem a kezeimet.*
-Majdnem ugyanaz a fogás, mint más táncoknál. Csak a lépések különböznek. Szóval….*És mutatom, mondom, hogy melyik lábbal merre menjen, ha eljut odáig, hogy átkaroljon. Szerencse, hogy már nincs rajtam a cipőm, különben magas lennék hozzá, de így most pont jó…majdnem….*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

A vak fickó a szép nővel. Végül is... igen. Úgyhogy bólintok, mosolyogva, és ezzel vége is a látszólagos magabiztosságnak. Nem mintha ellenemre lenne a tánc vagy annak megtanulása, csak elég kényelmetlenül érzem magam az öltözetem miatt. És a szokatlan partner miatt. És úgy eleve kicsit fura az egész.
Anyán kívül nem szoktam mással vagy akár más előtt táncolni.
Mégsem visszakozok a tanulás ellen, szótlanul kivárom, amíg zenét keres, addig legalább begombolom az inget, lehajtom az égnek meredő gallért. Mást nem tehetek. Végül pedig felhangzik a zene, kissé dobozhangú, össze sem hasonlítható azzal, ami otthon szól a bakelitről, de nem is számít.
- Oké - bólintok teljesen komolyan, amikor megadja az első lépést. Vagyis még nem lépést. Csak azt, hogy hogyan karoljam.
Ez menni fog. Gondolkodnom sem kell, a kezeim tudják a dolgukat. Csakhogy először nem érnek velük hozzá. Csak kihúzom magam. A csupasz lábaim nem koppannak akkorát, mint cipőben kellene, de attól még egyik ér a másikhoz. Majd meghajolok, csak a szemembe hulló tincsek takarásából lesek fel rá. Mosollyal. A kezem felé nyújtva, és bár szavak nélkül, de teszem, akit kell. Ahogy illik.
Felkérem táncolni.
Csak ezek után ér hozzá a kezem. Karom. Igaz a határozott, erős tartás, nincs meg... sosem volt... apa túl sokszor szóvá is tette. De most legalább nem is kell vezetnem, csak tanulnom.
Szinte minden második lépésnél a lábam lesem, ahogy próbálok szinkronban mozogni az övével. A lassú részeknél egész jól megy, csak egyszer-egyszer lépek kevesebbet vagy épp nagyobbat, mint kellene. De... végül rááll az agyam. Mire gyorsítunk egy kicsit, már vigyorgok. Akkor is, ha nagyon nem úgy megy, mint kellene és pár "bocs" is elhangzik, amikor kis híján a lábára lépek vagy egyszerűen csak rossz irányba mozdulok.
De élvezem.
...és mire a negyedik zene is a végére ér, már rájátszok a dologra. Cifrázom, bár nincs köze a tényleges tangóhoz. Keverem a stílusokat, de élvezem. Amíg lassan ki nem fulladok. Fulladunk.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Mosolygósra fogalmaztam meg a filmről való tudásomat, de ennél többet nem láttam belőle, azt is csak félszemmel. Benjit is úgy figyelem, nem szándékosan oda- odapillantva felé, mikor zenét keresek. Ezért is nem kerüli el a figyelmemet ahogy próbálja rendbe szedni magát, de hát egy alsógatyára vett ing lehajtott gallérja nem igazán segít az összképen. Mikor szembe fordulok vele, ezt közlöm is.*
-Ettől most nem lettél szalonképesebb. *De aztán elnevetem magam, még mielőtt elpirulhatna, vagy zavartan megpróbálná tovább igazgatni azt az inget, hátha lejjebb nyúlik, mondjuk a bokájáig.*
-Vicceltem, jó leszel így. *Azt hiszem még nem eléggé ismer ahhoz, hogy tudja mikor próbálom meg nyúzni, cukkolni, és tudja, hogy akkor nevetni kell. De ami késik nem múlik, ahogy lejjebb engedett az úrifiúból, úgy ebből is menni fog. Megszólal a muzsika és bennem máris fellobban a tánc iránti szenvedélyem, de most le kell lassítanom picit, nem gyakorlott táncossal van dolgom, mint például Draco, vagy azok akik a klubba járnak. Néha lejárok én is táncolni, mulatni, kiengedni a gőzt.
Az első meglepődésem akkor hökken az arcomra amikor megáll előttem anélkül, hogy hozzámérne, pedig én tartom a karjaimat. Kissé hülyén fest az egész, főleg amikor meghajol és felém nyújtja a kezét. A kis piszok még vigyorog is, én meg nagy zavaromban leengedem a karjaimat, toporgok egyet, s csak aztán nyújtom a kezem én is. Hát persze, így kell ezt, de nem gondoltam, hogy a tanuláshoz is előveszi az alsóba tekert úrifiút. Fogat csikorgatok, mesterkélten húzom el a számat egy mosolyba, amitől pont olyan az arcom, mint amilyennek szántam. Az iménti vigyorgására lobbanó gondolat arcom vonásai közé íródik. Sóhajtva adom meg magam neki, és fogadom el a felkérést.
Aztán végre elkezdünk…táncolni. Mondjuk. Csetlünk-botlunk kicsit, Benjivel nem cifrázom a lépéseket, maradunk az alapoknál, hogy érezze az ízét, még így is sokat mellélép az elején, de legalább nem lép a lábamra. Lassan azért csak ráérez, bár a mi táncunk csak nyomokban tartalmaz tangót, de azért hasonlít egy kicsit. S már cifrázza is, ettől én leszek bátor és szorosabban magamhoz húzom, ahogy kell. Odatörleszkedem, ahogy kell és átkarolom a lábammal az övét egy lendülettel. Adjuk meg a módját. Persze a „férfi” részről hiányoznak azok az elemek, melyek tényleg a szerelem, szenvedély táncává teszik, de a végére mindketten elégedettek vagyunk. *
-Na milyen volt? *Kérdezem elengedve őt, de sejtem, hogy lesz még egy meghajlás vagy valami ilyesmi, amivel megköszöni a táncot. Könyörgöm csak kézcsókot ne! Attól biztosan elkezdenék vihogni, mint egy tinédzser, de pont ezért bírom annyira a srácot.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Tudom! Tudom, hogy hiába próbálok elegánsabb kinézetet varázsolni magamnak, esélyem sincs. Mégis, ahogy megjegyzi, még mocorgok kicsit, egyik lábamról a másikra állok, megmozgatom a lábujjaim és mire elneveti magát, kissé lehajtott fejjel, már a tincseim alól mosolygok fel rá.
Amolyan bocsánatkérően. Nem túl komolyan véve, de azért látni, hogy attól még engem is zavar, ahogy kinézek. Nem ez az elvárt forma ilyenkor. De legalább a tánc előtt próbálok a könyv szerint menni. Rendesen felkérem, és már ott ül az összetéveszthetetlen vigyor az arcomon.
Nem mintha túl sokáig maradna. Túl bizonytalan vagyok, ezerrel koncentrálok arra, amit mutat és a kelleténél többször nézem a lábainkat. De végül ráérzek. Azt hiszem... Egész belelendülök és csak az zökkent ki egy pillanatra, amikor a lába átkarolja az enyém.
Oké.
Szóval...
...ez is része a dolognak.
Értem én.
Az agyam szinte azonnal arra kanyarodik, hogy nekem mit kellene tennem... cserébe? Nem is tudom. De fogalmam sincs. Az biztos, hogy tenni nem akarok semmit. Nem kapcsol be bennem semmit a mozdulata. Amiért valljuk be... irtó hálás vagyok!
A kis kizökkenés után hamarosan újra élvezni kezdem az egészet a zenével együtt. Mikor pedig megállunk, a nagy mosoly az arcomon virít, még akkor is, amikor meghajlok előtte... kicsit szándékosan túlzott mozdulatokkal. Játszva.
- Köszönöm a táncot - szólalok meg, ahogy felegyenesedek és a kezem a hajamba siklik, hogy valami értelmes formát varázsoljak a tincseknek az egész után.
- Kicsit fura... idegen. De élveztem - szélesedik ki a mosolyom, ahogy egy könnyed mozdulattal lehuppanok a kanapéra.
- Neked gondolom, nálam azért jobb partnereid szoktak lenni - teszem hozzá. Burkolt kérdés? Talán. De faggatni nem szeretném, csak próbálok beszélgetni. Ha már tánc közben elmaradt.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Egymást hozzuk zavarba, csak nem ugyanazzal a dologgal. Benji láthatóan szenved attól, hogy ingben-gatyában kell táncolnia, én meg csak vigyorgok, mert végre kicsit lazábbnak néz ki, míg ő ezzel az örökös meghajlással, meg kézcsókkal – hála az égnek, most hanyagolta – és úrifiús dologgal nyaggat. Nem baj, majd egymáshoz szokunk és eljutunk odáig, hogy iróniával viszonozzuk a másik megmozdulásait. Tulajdonképpen szórakoztat ez az egész, talán mert annyira különbözünk egymástól, de pont ez a lényege.
Tánc közben mindketten felszabadulunk egy kicsit, csak egyetlen hosszú pillanat van amikor megérzem Benjiben ahogy picit lemerevedik. Tanácstalan és hiányzik a következő mozdulata. Na igen, nem volt szándékos, mármint úgy nem, hogy nem akartam őt zavarba hozni, benne van a táncban a lábmozdulat, ott a helye és van létjogosultsága, csak épp nem vele. Tudom, későn kapcsoltam, de végül szépen mentett én pedig megkönnyebbülhettem. A végén én is érzem a kellemes fáradtságot, jóllehet nagyon nem erőltettük meg magunkat, a tangó nem egy rock and roll, szóval sokat kellett volna még táncolnunk, hogy azt mondhassuk, kifulladásig nyomtuk.
Benji megint kezdi, a végén meghajol és, hgy tudjam, az a csibészes mosoly még mindig ott van-e az arcán, nekem is le kell hajolnom, hogy a haja alá lássak. Meg is teszem, sőt még egy tincset is a két ujjam közé csippentek, hogy jobban lássak. Naná, hogy vigyorog a kis piszok. *
-Szívesen, én is köszönöm. Egész jól ment a végére. *Van érzéke a srácnak, tutira a génjeiben van. Az alkatával még balettozni is elmehetett volna, játszhatná a herceget a Hattyúk tavában. Ez a hajó viszont már elúszott. Elfordulok tőle mire kezdi összecsipegetni a tapasztalatait, poharat kerítek és vizet eresztek a csapból, hogy jól leigyam magam, addig a pultnak támaszkodom háttal. Nem kínálom, mondtam, hogy érezze otthon magát, ha szomjas, majd tölt magának….vagy nem, mert…”nem illik”. *
-Jobbak nem, csak gyakorlottabbak. *Remélem érzi az árnyalt különbséget vagy azt, amire utalni szeretnék. Néha még megy is.*
-Van egy táncklub, ahova néha lejárok. Ott sokan táncolnak. Csak a tánc miatt mennek és forr a hangulat. Csak latinok jártak oda régen, de elég felkapott lett a hely, persze azért megválogatják kiket engednek be és nem is olyan ismert. Nem igazán….hivatalos a hely. *Kicsit elhúzom a számat, mert nem találom a megfelelő szót. Azt sem mondanám, hogy illegális, de nem üzleti jellegű. *
-Ha szomjas vagy tölts magadnak. Mondtam már, hogy érezd magad otthon? *Segítek neki, ne toporogjon ott nekem, közben azon agyalok, hogy Sawyer mama nem hívott még vissza. Az jó, ugye? Vagy épp lenyomoztatja a telefonomat a fifikás öreglány és már úton van a zsarukkal. *
-Ti hova szoktatok járni a haverjaiddal? Csak abba aaaaaz….izébe? *Emlékszem mondta egyszer, talán amikor fagyiztunk. Valami játékbarlang volt, nem kaszinó, hanem az a virtuális izé….? Hogy a franc egye meg ezeket a modern dolgokat. Én meg örülök, ha le tudok tölteni egy pendrive-ról egy rajzot és ki tudom nyomtatni. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Úgy tűnik, nem csitul a jókedvem. Ahogy a meghajlásnál is ott volt a mosoly, úgy szélesedik, amikor a tincseim mögé les és lebuktat. Végül pont így dőlök is a kanapéra, ezúttal már egy pillanatra sem zavartatva magam az öltözetem miatt. Miután pedig szavakba öntöttem... vagy valami olyasmi... milyen érzés is volt az egész tánc, lustán döntöm hátra a fejem.
De attól még figyelek. Minden szóra és mozzanatra, csak így most kényelmes.
No meg így lényegében büntetlenül vigyoroghatok, amikor felel. Szóval... jobb táncosok...? Persze, hogy jól esik. Árnyalatnyi különbség meg miegymás... de attól ez így dicséret, ugye?
- Nem igazán hivatalos hely? Az a fajta, ahol ha megjelennek a rendőrök, futás van? - kérdezek vissza, most már kihúzva magam ültömben, miközben a szemeim előtt megjelenik egy olyan, érzelmekkel túlfűtött hely, mint a Dirty Dancing második részében.
Be nem ismerném, hogy láttam azokat a filmeket, azt meg főleg nem, hogy egész nézhető volt... a tánc miatt mindenképp.
- Azt mondtad, érezzem magad nálad. Nem otthon. Nálad - emlékeztetem végül a saját szavaira, de mellé bólogatok. Értem én, mit szeretett volna ezzel és majd idővel ki is szolgálom magam, de most jól vagyok így.
- Az izébe. Igen - húz újfent mosolyra a szám. - Lasertag-ezni. Meg néha videojátékozni valamelyik arcade-be és... egyszer... egyetlen egyszer belógtunk egy szórakozóhelyre. Lizzie úgy akarta ünnepelni az első hófordulónkat, hogy Derek meg pár haverja mellett belógjunk - olyan csendesen ismerem el, mintha egy emberölést vallanék be éppen és nem annyiról lenne szó, hogy igazolvány nélkül surrantunk be egy helyre.
Most már kell az az ital, pótcselekvésként. Vagyis víz. Egy nagy pohár víz. Szóval talpra állok és kiszolgálom magam.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Mindig is mondtam, hogy a tánc jó hatással van a lélekre. Benji is összeszedi magát a végére, vigyorog de nem úgy, mint az elején, hanem felszabadultan. Bár azért még nem engedte el magát teljesen, de alakul a dolog. Meg is dicsérem, láthatóan érti is a szavak mögötti lényeget, de a táncklubra már egészen másképp reagál. Én nem fogalmaztam egyértelműen. Megesik.*
-Hát azért nem annyira. Nem bejelentett klub, nem egy…olyan hely, mint a bárok, vagy a kaszinók. Nem az a lényeg, hogy lehúzzák az embereket, hanem a szórakozás. Mondjuk úgy, hogy a Vegasban élő latinok találkozóhelye. *Nem mondom, hogy abszolút tiszta, azt sem, hogy sejtésem szerint más is megfordul a háttérben nem csak a táncosok, de ez csak előítéletes gyanú. Elvégre a drogdílereknek is kell egy hely ahol lazulhatnak. Persze lehet, hogy ha megjelenne ott a rendőrség, nem lennének tétlenségre kárhoztatva, de ilyen még nem fordult elő. Benjit inkább arra biztatom, hogy érezze magát otthon, vagyis, hogy ne kelljen mindennel megkínálnom, mint egy vendéget, de a piszok gazember kezdemény rám pirít. Elnevetem magam, mert hát igaza van, ha tényleg szó szerint veszünk mindent…nem is veszem rossznéven tőle.*
-Értem, értem, igazad van, de…ez nem ment eddig olyan jól. *Én is rápirítok egy kicsit a gatyás kölyökre, majd ellököm magam a pulttól és leülök a kanapé szélére, sarkába, a lábaimat magam alá gyűrve. A kedvenc testhelyzetem. *
-Már megint egy kimondhatatlan szó. *Morgom az orrom alatt hallva azt az izét, de a szám félmosolyra nyúlik közben. Úristen annyira öregnek érzem magam! *
-Belógtatok? Nahát! Egy olyan helyre ahova személyi kell? Na és hogyan szegtél törvényt te kölyök? *Mesterkélten eltátom a számat, követve tekintetemmel a vizet pohárba engedőt. *
-Van még új a nap alatt! *Tényleg ez volt a legnagyobb bulija? Mesélhetnék, persze egészen másképp nevelkedtünk ő meg én. Ott ahova én születtem, mindennapos volt az életben maradás iránti igény, és bele is futottam a legrosszabba. Bármennyire is szegények voltunk nem kábított el a könnyebb pénzkereseti lehetőség, túl nagy volt az ára. De szórakozni azért lehetett és mi latinok aztán tudunk mulatni. *
-Mi a folyópartra mentünk bulizni, a Santa Catarina partjára. Éjszaka. *Ezzel nem mondtam túl sokat, elképzelni sem lehet, hogy hogyan szórakoztunk ott ahelyett, hogy diszkókba jártunk volna, vagy bárokba inni. Ennek is meg volt a szépsége.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Nem nagyon tudom hova tenni ezt a nem-igazán-hivatalos helyet. A szemem előtt nagy üldözős jelenetek zajlanak le, de ahogy újabb szavak jönnek, el kell hessegetnem a képeket. Nem úgy tűnik, mintha erről lenne szó. Végül bőszen bólogatok, jelezve, hogy értem. A gondolataim pedig elkanyarodnak kicsit. Éppen csak annyira vadulva, hogy hagyjam átfutni az elképzelést, miszerint egyszer megnézhetném a helyet. Nem engednének be csak... úgy az ajtóból. Belesni.
De előtte még azzal kellene megbirkóznom, hogy itt otthon érezzem-e magam vagy nála.
Gond nélkül javítom az ő szavait is, mosolyogva. Amíg eszembe nem jut, hogy apa mennyit szólt rám, mikor ezt csináltam. Túl sokszor kaptam meg tőle... Okostojás... Szinte hallom a hangját a fejemben...
Nagyon nyelek és elűzöm az emlékeket, mielőtt beehetné magát a fejembe. Sokkal egyszerűbb végül arról mesélni, hova is szoktunk menni a barátaimmal és arról az egy bizonyos alkalomról, amikor Lizzie egy rendes szórakozóhelyre rángatott magával.
- Nem szegtem törvényt! ...vagyis nem komolyan - kezdem azonnal magyarázni, miközben kiszolgálom magam a vízzel. Tökéletes pótcselekvés és időhúzás, hogy megfontoljam a választ.
- Lizzienek van egy... nem túl valódi igazolványa. Derek meg a haverjai pedig bevittek minket. Vagyis próbáltak. Engem végül egy idegen vitt be. Lizzie rávette, hogy azt hazudja... az apám... - itt kellene egy kissé azért büszke mosolynak lennie az arcomon, de valahogy elmarad.
Az apa szó miatt...
A lényeg úgyis az, hogy bejutottunk. Minden más részlet kérdés. Az ő történetének részletei amúgy is érdekesebbek.
- Oda mentetek berúgni meg... szóval... minden másért? - kérdezek rá, ahogy újra a kanapén kötök ki.
A fejem hátradöntve, kényelmesen, a szemeim csukva. De figyelek.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Benji nem fűz több kérdést a táncklubomhoz, de kérését sem. Pedig ő aztán biztosan jól érezné magát ott. Egyszer talán elviszem, ám most nem vágyik rá, vagy van más ami fontosabb a számára. Mondjuk az a sok és kimondhatatlan nevű hely minden bizonnyal jobban tetszik neki, már csak a kora miatt is, még ki is javít és nem csak ebben. Hát istenem, jobban emlékszik, én meg csak jártatom a számat, de végül is igaza van. És még az a pimasz vigyor is tetszik tőle, csípem a srácot, a kis félszegségével és a túlzott udvariasságával együtt. *
-Nem, mi?...Aha….*Kérdezek vissza jelentőségteljesen, mert hát pont arról beszélt, hogy belógott valahova, ahol a törvény szerint nem lehetett volna. Nehezen tartom vissza a mosolyt, de egy ideig sikerül, csak a végére és csak fél oldalra nyúlik el a szám. *
-Ja, nem komolyan hanem viccesen. *Erre viszont már elröhögöm magam, ő meg tovább meséli a megesett esetet. Értem én az egészet, de érzem is, hogy valami megszakad Benjiben az apa említésekor. Az ő apja biztosan nem vitte ilyen helyekre, és akkor talán nem váltott ki belőle szomorúságot, nem váltott volna ki belőle akkor sem, ha az apja történetesen már akkor halott. De most utólag egészen más jelentősége van. *
-Berúgni nem annyira, azért észnél maradtunk, de jó kedvünk volt. Mi az a minden más amire gondolsz? *Ha nem ezt hozza szóba….hogy a viharba ne tudnám miről van szó…akkor az apjáról kérdeztem volna, így viszont a téma nem illik ide. Most nem, de nem feledem. Olyannyira nem, hogy folyton ott érzem a tarkómon kaparászni. Nem is helyezkedem el olyan kényelmesen, mint Benji hanem őt nézem, és ha a kérdésemre feltekint rám, akkor a vigyorgásomat is láthatja, a legszebb öröm a káröröm. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Nem is tudom, miért érzem magam most olyan rosszul azért a kis... nem olyan komoly... törvényszegésért. Nem ártottunk senkinek vele. Nem volt benne semmi komoly, csak... bementünk és ennyi. Jól éreztük magunkat. Nem mintha bántottunk volna valakit, vagy loptunk volna...
Gondolatban elhallgattatom magam. Lopás is volt. Lizzie csent már el ezt-azt úgy, hogy mellette voltam. Ettől sem érzem magam most jobban. Ahogy az "apa" szó is betesz. Mégis mosolygok, próbálok a felszínen maradni, ahogy a felhős gondolataim közé beszűrődik a nevetés.
Nincs semmi gond azzal, amit mesélek és nem feltétlen kell rosszul éreznem magam.
Mégis, valahol megkönnyebbülök, amikor ő is hozzátesz egy mondatot a saját élményeiről. Annak ellenére is, hogy nem sikerül rendesen visszakérdeznem. De legalább ekkor már a szemeim csukva vannak, így kevésbé érzem magam zavarban. Talán.
- Hát... tudod... a filmekben ilyenkor... úgy értem, az újabb filmekben. Meg könyvekben is... néha... - kezdek bele, egy kicsit erősebben szorítva össze a szemeim. Az agyam már keres valami kibúvót. Filmet, amire hivatkozhatok. Akár olyat, amiben egészen más történik, mint amire valójában gondoltam, kizárólag azért, hogy menekülhessek.
De végül megérzem, hogy figyel. Egyik szemem nyitom csak ki, úgy lesek rá és... és ott a vigyor, amivel engem néz.
- Szándékosan csinálod - adok hangot a nyilvánvalónak. - Nem is beszélek veled többet! - teszem hozzá, igazából ösztönösen, egy pillanat alatt eldobva minden zavarom és úrias viselkedésem.
Sőt. Még a nagyfiús énem is elhajítom és egyszerűen oldalra dőlök a kanapén. Fejem közelebb hozzá, a lábam kissé lelóg, de összehúzom magam. Karjaim összefűzve a mellkasom előtt és tüntetően újra becsukom a szemeim.
Alszok. Nem is vagyok hajlandó beszélni vele.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Nem hiszem, hogy bármi olyat tettem vagy mondtam ami rossz érzést kelthet Benjiben, nem ítélem el, elvégre fiatal, feszegeti a határait, akárcsak én tettem egykor. Majd benő a feje lágya, ahogy anyám szokta mondani. Addig meg nyugodtan szórakozhat. Inkább meglepett az, hogy belement ilyesmibe, túl jó fiú, ahogy meg az anyja mondta, bár ő lehagyta a „túl” szót. Az apja jut eszébe és ennek a számlájára írom a hirtelen hangulatváltást, de nem tudom megvigasztalni vagy megnyugtatni, hogy ez normális és nyugodtan érezheti magát szomorúnak, mert a következőkben egészen másról van szó és nem illik oda.
Az én fiatalkori mulatozásom a nyomába sem ér Benjiének, más környezet, más kultúra, más barátok…de valahol mégis egy kicsit hasonló. A belekérdezése azonban felébreszti bennem a kisördögöt és beharapva az alsó ajkamat kérdezek vissza, mintha nem érteném miről beszél, mi az amire kíváncsi. Nézem is őt rendesen, minden apró rezdülése érdekel és alig tudom visszatartani a nevetésemet. Nehezen, akadozva indul a válasza, keresi a szavakat, fogalmam sincs miért. Nem adtam okot arra, hogy a jelenlétemben megválogassa azokat, nyugodtan kimondhatná, hogy szexeltünk-e bulizás közben, előtt vagy után, de ő…irtó aranyos mikor próbál eleget tenni a neveltetésének és tekintettel lenni rám, a koromra….ez utóbbit még csak nem gondolom el.
Elkövetek egy hibát, banális hiba de hiba, mert a kitörni készülő nevetésemet a pohárba próbálom rejteni mikor felnéz. Nem számítok arra, hogy a reakciója nagyobb derűt vált ki belőlem, amihez nem jó ha beleiszom a maradék vízbe, így megteszem. Remek időzítéssel pont akkor nyitja fel a szemeit, bennük a felismeréssel, amit hangosan ki is mond. Aztán durcásan közli, hogy nem beszél velem többet. Ez annyira….annyira aranyos és vicces, hogy nemes egyszerűséggel kiköpöm a vizet amikor kirobban belőlem a nevetés. Talán még rá is fröcskölök a vízből, attól függ mennyire dől hozzám közel. És csak nevetek és nevetek, miközben törölgetem a számat, és a könnyeimet. Utóbbit természetesen nem szomorúságból. Még a fejemet is hátrahajtom és csak lassan csitul a nevetésem, mert hát levegőt is kell vennem néha, a kettő együtt meg nem mindig megy. *
-Ne haragudj….annyira adta magát. *Még kacarászok, főleg ha nem adja fel gyermeki durcáját és továbbra is abban a mókás testhelyzetben van, amibe beleásta magát. *
-Meddig nem szólsz hozzám? *Orrhangon teszem fel a kérdést, csak a miheztartás végett, hogy lefeküdjek-e aludni, vagy beszélgetünk még. Plusz társaságnak Diablo is megérkezik, oda ül abba a ficakba ami Benji lábai és a kanapé sarkának háromszögében megmaradt és lelkesen elkezd mosakodni. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Iszonyatosan próbálok viselkedni és keresni a jó szavakat, amik kifejeznék, mire is gondoltam. Anélkül, hogy illetlen lennék. Közben persze már bánom, hogy egyáltalán ebbe kevertem magam. De próbálok kimászni az egészből. Próbálok... beszélni. Magyarázni.
Majd leesik, hogy valójában nem kell válaszolnom. Tudja, mire gondoltam. ...és azt is, hogy mennyire zavarban vagyok. Persze, hogy ezek után mindent félredobok és lefekve a kanapéra, sértetten kijelentem, hogy nem beszélek vele.
Még én sem tudom, mennyire gondolom komolyan. Na jó, de. Semennyire. De akkor is...!
Tartom magam a kimondott szavaimhoz, de valamiféle mosoly megbújik a szám sarkában, ahogy pár csepp víz csapódik valahol a fülem mellett. Az egész helyzetet átjárja a nevetése és rám is ragad valamennyi.
- Nem tudom... - motyogom, most már csak megjátszott sértettséggel, de meg nem mozdulnék. Annak ellenére sem, hogy a lábam párszor megcsiklandozza a macska egy-egy szőrszála, ahogy mocorog.
- ...de ha szeretnél aludni menni, nyugodtan... Holnap gondolom úgyis tetoválsz... meg ilyesmi... - teszem hozzá, bár az agyam máris tiltakozik. Biztos nem fogom hagyni, hogy csak úgy aludni menjen. Azért még... meg kell köszönnöm neki a... mindent. ...és biztosítanom, hogy csak játék volt, nem haragszom valójában.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Semmivel sem másabb Benji mint bármelyik ismerősöm akikhez valamiféle baráti viszony fűz, nem kezelem másképp, és pont ezért hagyom a kisördögöt is felébredni magamban. Cukkolom és próbára teszem a türelmét, az érzéseit, de ezt már meg kellett szokja. Épp csak most kicsit jobban ráhajtok, ezzel is kiragadva abból a hangtalan tespedtségből, ahova a gyász rántotta. Benji azonban még túl fiatal az ilyesmihez, vagy csak tapasztalatlan, belepirul és belezavarodik a helyzetbe amit teremtettem. Ezért is esik bele a csapdámba, látványosan botlik el a kérdésben amit elé dobtam akárcsak egy nagy farönk lenne. Ha az előbb le is köptem, nem tette szóvá, ám most már vigyázok, hogy a nevetésem cseppmentes legyen, eltartva magamtól a poharat hajolok előre, hogy elérve a fejét, megborzoljam a haját.*
-Szóval csak eddig. *Ha felnéz rám, kinyújtom a nyelvem mutatva, hogy behúztam a csőbe, elvégre hozzám szólt és én ezt is érvényesnek veszem. Orrhangon kuncogok utána egy sort, majd visszadőlök a korábbi testhelyzetembe. Elengedő szavai azonban lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy a korábbi kérdéseimet és gondolataimat megosszam vele. *
-Tetoválok igen, de nem most lenne az első alkalom, hogy alvás nélkül menjek dolgozni. Csak egy melange és már észnél vagyok…leszek. Most te fontosabb vagy, mint az alvás. Szóval majd ha te kidőlsz, kidőlök én is, feltéve, hogy nem hajnalodik. *Teljesen komolyan gondolom. Ha már ide ette a fene hozzám, értékelem a bizalmát. Derek után én jutottam eszébe, nem véletlenül, ezért sem veszem félvállról, pláne, hogy Sawyer anyuka nem hívott vissza és ha eddig nem jött Benjiért a rendőrség, akkor már nem is fog. Persze lehet, hogy nehezebb kinyomozni az én hollétemet, de nem becsülöm alá Sawyer anyukát. *
-Az előbb szomorú lettél amikor apukádról beszéltél. Ez természetes Benji. Csak…próbálj meg a szép dolgokra emlékezni, a rosszakat pedig felejtsd el. Bármit teszel, mindig eszedbe fog jutni valamiről és beszélni is fogsz róla, nem szabad, hogy megbénítson a gyász. Tudod, jobb ha egyszer kiadod magadból, attól felszabadulsz és később nem lesz kellemetlen érzés róla beszélni. Nekem nyugodtan elmondhatod, rám boríthatod ahogy csak jólesik, széles a vállam, elbírom. Persze nem kell most, hanem amikor úgy érzed, hogy már túlcsordul. *ez az időszak nehéz lesz, de fontos is, nem mindegy hogyan kezeli, és hogyan mászik ki belőle. Roncsként vagy erősebb felnőttként. Bátorításként újra előrehajolok ha kell, hogy elérjem és ha engedi, ha nem húzódik el, megint megborzolom a haját. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Mindent beleadva játszom a sértettet, de egyszer-egyszer átüt valamiféle mosolykezdemény, ahogy hallom nevetni. A hangomból mégis süt a csendes komorság, ahogy válaszolok neki és tartom magam... csakhogy a hajamhoz ér.
Ösztönből mozdul a fejem, hogy csak a szemem sarkából, de fellessek rá. Persze, hogy látom a nyelvét. Persze, hogy ezek után úgy rejtem le a mosolyom. A fejem vissza és most már véletlen sem nézek rá.
Sőt, mire apáról kezd beszélni, már semmire sem nézek. Összeszorítom a szemeim és próbálok mélyeket lélegezni.
- Jobb volt, amikor haragudtam rá, tudod? Az elején - kezdek bele lassan, megfontolva ejtve ki minden szót.
- Most csak... azt tudom... hogy... hiányzik - azt hiszem, ennyit az összeszedettségről. Már most szipogok és ahogy újra a hajamhoz ér, kitör belőlem a tényleges... nagyjából csendes sírás.
A kezem az arcom takarja, dörzsölöm a szemeim, de most nem éppen úgy megy, mint általában. Nem tudom abbahagyni vagy legalább ténylegesen elhallgattatni magam.
Annyira... hiányzik... és a tudat, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan... olyan... piszok nehéz.
A könyvekben a hősök hogyan csinálják? Hogy mennek tovább?
- Lehetne... hogy mégis... hazavigyél? - próbálok érthetően beszélni, de az egész sírástól és szipogástól, nem tudom, mennyire tiszta, mit is mondok.
Szeretnék hazamenni. Anyához. Mellette aludni.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Addig míg el nem kezdek beszélni az apjáról és a gyászáról, minden tök jól alakul, de persze megint sikerül elbasznom. Még látom a mosolyát, amit igyekszik elrejteni, de aztán érzem ahogy megfeszül. Diablo is felkapja a fejét és abbahagyja az intenzív mosakodást. Aztán csak hallgatok megint mint szar a gazban, meg sem merek szólalni. Benji hangja halk és lassan szedi össze a szavakat és talán tudat alatt már akkor tudom, hogy gáz van, amikor még el sem érünk a végére. Megkócolom a haját, Benjiből meg kitör a sírás és erre már én is felülök, lemászok a kanapéról, hogy a padlón ülve mellé tegyem le magam, hogy lássam…vagy inkább, hogy ő lásson engem. A vonásaim közé részvét és sajnálkozás vegyül, bánom, hogy szóba hoztam, de valahol érzem azt is, hogy mégiscsak jobb ez így. Megsimogatom a homlokát két ujjal, hacsak nem húzódik el tőlem.*
-Persze, hogy hiányzik. Fog is még sokáig. *Tudom, nekem is hiányoznak a nagyszüleim, ért már veszteség, hasonló korban, mint amiben most Benji van. *
-Sírj csak. *Mondom és próbálom magamhoz ölelni, hogy támaszt nyújtsak neki, aztán jön a hideg zuhany. Számomra az, kudarcként élem meg azt, hogy haza akar menni, és megint érzem azt a kettősséget amit az előbb. Hogy jó ez így. Nyelek egy nagyot, majd veszek egy nagy levegőt is, hogy meg tudjak szólalni. *
-Persze, ha tényleg ezt akarod. Hazaviszlek. *Aztán csak várok, hogy eldöntse, tényleg haza akar menni, vagy csak egy fellángolás volt a hirtelen kiborulása miatt. addig is – ha hagyta magát – tovább ölelem a karjaimmal. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Úgy hullanak a könnyeim, mintha bizonyítani szeretnék, nem tudnak elfogyni, bármennyire is próbálom elzárni azt a bizonyos csapot.
Irtózatosan... egyedül érzem magam.
Annak ellenére is, hogy ott az óvatos, vigasztaló érintés. De talán pont ezért próbálok a ruhájába kapaszkodni, amikor magához ölel. Érezni akarom... valahogy... hogy nem vagyok teljesen egyedül. Szóval ölelem. Na jó, valójában félig lelógok a kanapéról és... én csak... markolom a ruháját.
Otthon akarok lenni. Anyával. Keresni a helyet, ahol talán még... apa ott van. Ha jó helyen keresem, még érezhetem, nem? Ha a dolgozószobában megnézem, még ott lesz a fűszeres ital illata? Vagy ha anyához bújok? Ha ölel, érzem majd még...? Az ágyban ott van mélyedés, ahol apa feküdt? Ha igazán megnézem a párnán, látni a feje formáját?
- Szeretném... igen... Szeretnék hazamenni... - motyogom valahova az ölelésébe, még mindig próbálva visszanyelni a könnyeket. Most már valamivel nagyobb sikerrel, mint eddig.
De még mindig nem eresztem. Kapaszkodok, amíg legalább egy kicsivel nyugodtabban nem érzem magam.
- Bocsánat - bököm ki végül, talán percekkel később, egy nagy levegővételt követően. Most már... jobb.
Elviselhetőbb.
Úgyhogy eleresztem.
Megtörlöm az arcom.
Nagy levegőt veszek. Meg még egyszer. És kétszer.
De nem tudok mást mondani. Én tényleg... csak szeretnék... most inkább otthon lenni.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Azt érzem, hogy kurva kényelmetlen ebben a helyzetben ölelkezni, de mikor Benji szinte belém kapaszkodik, rajtam lóg, meg sem merek mozdulni, nehogy szétcsesszem ezt a helyzetet is. Örülök, hogy kiadja magából, hogy képes sírni, hogy a fájdalom lassan de biztosan távozik belőle, legalábbis most. Majd visszanő, olyan ez mint az esővel nevelt gomba. Én meg kudarcként élem meg mégis, de azt gondolom, ha Benjinek így jó, akkor legyen így. Hazaviszem. És nem fellángolás volt, mert megerősít a döntésében, de még mindig nem merek megmozdulni, megvárom amíg ő bontakozik ki az ölelésből. *
-Oké. *Csak oké, nem fűzök hozzá többet, csak tartom a karjaimban a kölköt és finoman simogatom a hátát vagy ahol éppen elérem. Ez jó, tudom, hogy jó, mert megtapasztaltam. Az odaadó érintés ami szívből jön, tényleg ösztönös, oda sem figyelek arra mit csinálok, csak később jut eszembe amikor eléri a tudatom alsó szintjét. Talán amikor Benji megint megszólal.*
-Ugyan, nincs miért. Sajnálom, hogy szóba hoztam, de örülök, hogy kijött belőled. Nem szabad magunkban tartani a fájdalmainkat. Erre valók a barátok. *Elereszt és már a szemeibe tudok nézni, legalábbis keresem a tekintetét és ha megtalálom rámosolygok. Csak szeretném megnyugtatni, biztatni és éreztetni vele, hogy nincs egyedül, akkor sem ha nem otthon van. Most viszont ott a helye az anyukája mellett. Azt hiszem. Tettekre sarkallom, hogy kirángassam a szomorúságból, mielőtt újra belesüpped otthon. Felállok és megpaskolom közben a kézfejét.*
-Átöltözöm, utána rendbe hozod magad a fürdőben. Oké? Ha esetleg szükségét éreznéd egy korty alkoholnak, addig csináld amíg nem látom, mert megígértem anyukádnak, hogy nem adok. De azt nem ígértem, hogy nem hagylak magadra az üveggel. *Rábízom, és ha bólint, hogy megértette, vagy válaszol, csak azután indulok el, hogy láttam, már jobban van. Átöltözöm, legalábbis másik pólót veszek és azon agyalok egy ideig a fürdőben, hogy lemossam-e a sminkem. Végül csak lemosom, egészen pucérnak érzem magam, de jó lesz ez, úgyis későn fogok hazaérni. Amikor újra megjelenek a nappaliban a Santana-s pólómban, kérdőn tekintek Benjire. Nem az érdekel, hogy ivott-e, hanem az, hogy jobban van-e, hogy megy mosakodni vagy beszélgetünk még valamiről mielőtt hazaviszem. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Megrezzen a szám széle, ezúttal felfelé görbülve, ahogy egy pillanatra fellesve elkapom azt a biztató mosolyt. Nem az igazi az arcomon a kifejezés, de próbálok visszamosolyogni. Jelezni, hogy... értem, mit mond... értékelem... és valahol talán bocsánatkérésnek is szánom. Amiért összegyűrtem a ruháját és amiért az anyagot kicsit átitatták a könnyeim.
Nem próbálom helyrehozni. Úgysem tudom. Csak megakad a hibás részeken a tekintetem, de aztán újra magam elé nézek. Amíg nem folytatja.
- Oké - bökök ki ennyit, de egyelőre a szemeim sem kutatnak az ital után. Nem mintha nem tudnám, hol van. Láttam, hova került vissza, miután ő ivott belőle.
Amikor pedig egyedül maradok, tényleg felállok a kanapéról. Odasétálok. Kinyitom azt a bizonyos felső ajtót... de végül nem nyúlok az üveghez.
Csak dühösen nézek rá.
Mintha az az üveg tehetne mindenről.
Mintha az üveg lenne a hibás, amiért minden megtörtént.
Most és korábban is.
- Utállak! - mondom neki, ahogy végül a kelleténél hangosabban csapom be az ártatlan kis ajtót. Majd amikor visszanyílik, még egyszer becsapom. ...és ezek után, ha még van időm, visszasurranok a kanapéra. Nem történt semmi. Nem tettem semmit. Végig itt ültem.
Majd, amint szabaddá válik a fürdőszoba, egyetlen szó vagy pillantás nélkül célzom is meg. Nadrág fel. Ing visszagombol. Megigazít. Majd még egyszer. Tükör. Arcmosás. Még egy igazítás. Az egyik gomb próbál kibújni a helyéről.
Kis lázadó.
Mire kilépek a fürdőszobából, már újra kifogástalanul nézek ki. Nem érzem magam annak, de a tükör azt mondta, rendben vagyok. Vagy csak nem hajoltam elég közel hozzá? Lehet, hogy látszik a szemeimen a sírás? Nem is tudom... De nem megyek vissza ellenőrizni.
Állok, éppen csak átlépve a fürdőszoba küszöbét és a tekintetem, egyetlen szó nélkül, az ismerős mosolyt keresi.
- Majd következőleg... maradok egy pizsipartira. Oké? Pizzával meg mindennel. Rendelek egy csomót és annyit eszünk, amennyit bírunk - igazából csak jár a szám. Próbálok kifelé mászni abból az előbbi gödörből, hogy kibírjam hazáig újabb sírás nélkül.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Kurva vékonyak a falak, nem csak a lakások között, hanem bent is a szobák, helyiségek között is, talán még vékonyabbak. Hallok mindent…na jó, nem mindent. A szekrényajtó nyitását még nem, de a következő neszekből kikövetkeztetem és lélegzet visszafojtva áll meg a kezemben a póló mielőtt magamra húznám. Hallgatózok, nem gyakran szoktam, mondjuk a saját lakásomban nem is lenne mit, legfeljebb Mrs. Kowalski futó sorozatának részleteit tudnám, de most kíváncsi vagyok mit csinál kint a kölyök. Össze is rezzenek amikor becsapja a szekrény ajtaját s ezzel egy időben nem kiabálva de nem is túl halkan kifejezi utálatát. Remélem a piának. Magamra húzom a pólót és megmosom az arcomat, immár smink meztelenül lépek ki, nem szólva arról, hogy mindent hallottam. Még az arcom sem rezdül, csak miután Benji szó nélkül eltűnik az ajtó mögött, húzom el a számat és sóhajtok egy akkorát, hogy beleremegnek a falak. Persze nem, csak én érzékelem így. Magamban elismeréssel adózom anyám és apám végtelen türelme iránt, mert rohadt nehéz a kamaszokkal és ezt most néhány perc alatt sikerül megtapasztalnom. Fogalmam sincs, hogy tettem-e rosszat vagy sem és ezen kívül legalább egy kis jóval tudtam-e kompenzálni, csak azt érzem, hogy ez biztosan jó így. De nem magamból kellene kiindulnom, Benjiből viszont nem tudok. A kanapén ülve, kezem alatt Diablo gyurmázásával gondolkodom és fogadom a kilépő Benjit. Lopva végignézek rajta, és meglep, hogy a viszonylagos „romokból” is képes tökéleteset alkotni. Szavaira elmosolyodom, de nem könnyebbülök meg.*
-Oké….Benji! *Muszáj megtudnom, hogy legközelebb ne kövessem el ugyanazt a hibát, ha egyáltalán követtem el bármit is. Rövid szünetet tartok mielőtt újra megszólalnék, ezzel is halogatva az indulást. *
-Amiről eddig beszélgettünk és amit beszélgettünk az….tudod baromira gyakorlatlan vagyok ezekben a dolgokban, szóval arra lennék kíváncsi, hogy tettem vagy mondtam valamit amivel megbántottalak vagy rossz érzést keltettem benned? Vagy minden jó volt úgy ahogy volt? Nyugodtan legyél őszinte, én csak nem akarok legközelebb is rosszat mondani. *Elengedem a macskát és beszéd közben picit előrehajolok, karjaimmal a térdemen támaszkodva meg. Azt már nem teszem hozzá, hogy vajon miattam döntött úgy, hogy mégis hazamegy, vagy más volt az oka?*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Egyik lábamról a másikra állok, miközben várom a válaszát... és a kijelentést, hogy akkor indulhatunk. De egészen más jön helyette, én pedig azon kapom magam, hogy még pár alkalommal, újdonsült érdeklődéssel simítom le az ingem a kis mellénnyel együtt.
Aztán megrázom a fejem.
Majd bólintok.
Végül rájövök, hogy ez így minden, csak nem egyértelmű. Szóval felemelem a tekintetem és egy halvány, de őszinte mosolyra húzom a szám.
- Nem mondtál semmi rosszat - biztosítom, bár közelebb nem megyek hozzá. Itt kellene kitérnem arra, hogy csak kibuktam, mert hiányzik apa... de nem jönnek a számra a szavak.
Vagyis jönnének. Ha hagynám. Hogy újra sírás legyen a vége.
- Csak szeretnék anyával lenni. Akkor is, ha most haragszok rá... Otthon vár - nagyot nyelek, ahogy rájövök, hova vezet az előbb megkezdett gondolat.
Félek attól... hogyha nem vagyok otthon, talán anya is olyan szomorú lesz, mint apa. Ha pedig túl sokáig vagyok távol, akkor...
- Meg akarom neki mondani, hogy azért szeretem.
...és hogy ne hagyjon egyedül... - fejezem be gondolatban, mire meg kell dörzsölnöm az arcom. Mintha beleadok, hogy egy könnyed mozdulat legyen és ne áruljon el a lázadó könnycsepp.
Nem akarok megint sírni! Csak menjünk...

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Hát mit mondjak, Benji nem könnyíti meg nekem a dolgokat. Hezitál, bólogat, fejet ráz és nekem ebből kellene kiszűrnöm a választ. Most akkor jó vagy nem? Mire rázta a fejét és mire bólogatott? Kamaszok baszki!
A mosolyánál azért kezdek megkönnyebbülni, s csak remélem, hogy ezzel nem engem nevet ki. De ha igen, akkor mi van? Semmi! Legalább tusom, hogy hülyeséget beszéltem. Az első mondatnál kicsit színpadiasan de teljesen őszintén kapok a szívemhez és engedek ki egy hosszú sóhajt.*
-Óhálaazégnek! *Csak így egyben eldarálva adok hálát amiért nem taszítottam jobban bele a dagonyába. Utána viszont már el tudok mosolyodni, akár egy elégedett macska amikor nyújtózkodik vacsi után. Elégedett vagyok, mert láthatóan sikerült visszaterelni az anyukája felé és ez fontos. Nekem is, neki is és Mrs. Sawyernek is. Felpattanok, Diablo csak kicsit kapja fel a fejét, de aztán lustán visszahanyatlik és szerintem már durmol is. Ezek az emberi dolgok túl bonyolultak neki. Ő csak azt érzi ha baj van és szomorú vagy ideges vagyok és akkor rám mászik, hogy a dorombolásával megnyugtasson és sikerülni szokott neki. *
-Oké! Hurrá! Ennek örülök. Így kell ezt. Azért meg kell jegyezzem, hogy nálam is biztonságban érezhet, mert nem küldte a rendőröket. Gyere. *Hozzálépek és vállon ragadom finoman és az ajtó felé terelem. Menet közben a táskámért nyúlok, de aztán megtorpanok és vissza kell fordulnom. Valami nem stimmel. *
-Öööö….*Nyökögöm borzasztóan kreatívan, majd rájövök, hogy nincs rajtam a cipőm. *
-Cipő nélkül csak nem mehetek. *Nevetek fel és ledobva a táskámat, leülök a kanapéra, hogy visszavegyem a lábbelit, aminek hiánya a táncoláskor tök jó volt, de most nem lenne célszerű így vezetni. Végül már cipővel a lábamon el is indulhatunk. Óvatosan, nagyon csendesen nyitom ki az ajtót és kilesek, majd Benji felé fordulva a számra teszem a mutatóujjam, csendre intve őt. Ha Mrs. Kowalski meghall minket, akkor reggelig sem szabadulunk, a vén szatyor keveset alszik, rendszerint délután szunyókál amikor tök mindegy, mert nem vagyok itthon, éjszaka két órát, mert már hajnalban fent van. Mint a tolvajok, úgy tipegek ki a folyosóra, majd le a lépcsőn, Benjivel a nyomomba. Mrs. Kowalskit sikeresen megússzuk, és eljuthatunk a háztól úgy harminc méternyire parkoló autómhoz. *
-Nem egy új darab, de a célnak megfelel és senki nem akarja ellopni. Vagyis egyszer akarták, de megakadályoztam. *Büszkén emlékszem az ominózus rablási kísérletre, amit az azóta is ugyanolyan állapotban lévő jobb oldali ajtó akadályozott meg az első körben. Most is a csípőmmel kell benyomni, erőteljesen és határozottan, mielőtt kinyithatnám Benjinek. *
-Szállj be. Kiszállni is csak akkor tudsz majd ha kívülről segítek. *Előre szólok, ha esetleg megint valami baja lenne és szökne, hogy ez nálam nem megy olyan könnyen. Viszont biztos, hogy a kanyarban nem fog kiesni. Én is beszállok és beindítom a csotrogányt, ami lassan már old timernek is beillik. Köhög és prüszköl, mint egy beteg ló, és később sem lesz halkabb.*
-Na akkor mondd merre menjek. Lőjünk be egy biztos pontot amit ismerek és onnan navigálhatsz.

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Egy egészen picit szélesedik a mosolyom az övét látva. Meg a nagy megkönnyebbült előadása miatt is. A legkisebb ficánkolás nélkül hagyom, hogy a vállamnál fogva vezessen az ajtóhoz... és újabb mosolyt sikerül kicsikarnia belőlem a cipős mutatvánnyal.
Mindegyik egy kicsit szomorú... de mosoly.
Odakint, a folyosón már teljes komolysággal bólintok, amikor csendre int. Valahol... még élvezem is, hogy kiosonunk. Annak ellenére is, hogy... kedves volt a néni és talán... szívesen megöleltem volna még egyszer.
- Megakadályoztad? Leütötted a tűsarkúddal? - szólalok meg újra, először, amikor már a kocsi mellett állunk. De még mindig egész csendes a hangom. Biztos, ami biztos?
Nem mintha az csendes lenne, ahogy kinyitja az ajtót. Kissé aggódva figyelem. Nem fog szétesni az egész? A lehető legóvatosabban szállok be, pedig Derek kocsija is hasonló állapotban van... abban mégis bízok. Talán a megszokás.
Mindenesetre bekerülök és keresem is a biztonságiövet. Próbálok lassan mozogni, mindenhova figyelve nyúlni. Végül így vagy úgy, de nyugton maradok és máris jár az agyam, hogy melyik helyet mondhatnám, amit ismerhet azon a környéken.
- Sahara West Könyvtár? Onnan már nem lesz messze - kezdek bele kis gondolkodás után, majd el is hallgatok.
Fülelek.
- Fura hangja van a kocsidnak - jegyzem meg gondolkodás nélkül. - Derek ért hozzájuk. Azt hiszem. A sajátját is életben tartja. Lehet, hogy meg tudja szerelni neked, ha megkérjük.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Ügyet sem vetek Benji vágyaira Mrs. Kowalski iránt, mivel nem tudok róluk, ezért sikerül az öreglány felbukkanása nélkül kijutni a házból. A kocsim még több kalandot kínál, már a beszállás is két emberes, a kiszállás meg vetekszik egy mainapság trendi és népszerű szabaduló szobáéval. Eszembe jut és elmerengek egy régi emléken, amit megosztok Benjivel, már csak azért is, hogy mutassam, volt ennél rosszabb is, ergo ne legyenek nagy igényei. A kérdésen viszont kicsit eltöprengek míg felidézem a részleteket, bár borítékolható volt a mindig mindenre kíváncsi kamasz érdeklődése. Addig is jól kinevetem magam a feltételezésén ami lássuk be kicsit pimasz is azon túl, hogy reális. *
-Lefújtam a gyümölcsillatú dezodorommal és lecsaptam a táskámmal. Miutáááán hozzávágtam a zseblámpát. Persze meg sem kottyant neki, de legalább időt nyertem addig amíg jött valaki. Elhúzta a csíkot, pedig késsel fenyegetőzött. Hiába nem jó környék ez. Azóta van gázspraym és boxerom, meg egy kis kütyü amit ha megnyomok, akkor szirénázik. Felveri a környéket. *Na igen, felkészültem mindenre, az ember lánya tapasztalatból tanul a legjobban. Benjit besegítem aztán a kocsiba és megkerülve a szemem fényét, én is beszállok. Látom Benji feszengését, az összes kísérletét arra, hogy bent maradjon, majd a biztonsági övet ahogy magára csatolja….tétovává tesz. Sosem használtam, de kellene, tudom. Macerás, de azért bekattintom én is, meglepődve azon, hogy 1: sértetlen az egész, 2: Működik, 3: Hogy egyáltalán van! Addigra meg is érkezik az első tájékozódási pont amihez viszonyíthatok és elindulok. Kicsit nehézkesen és köhögősen, de még bírja az öreglány. *
-Könyvtár. Oké. Nem azért tudom hol van, mert olyan sokat járok oda, szóval szerencséd, hogy egyszer láttam. Nem tetszik az az épület. Túl modern, túl fehér, túl….személytelen. *Na ezért jegyeztem meg, ha akarnám sem tudnám kiverni a fejemből, már csak azért sem, rögtön beindult tőle a fantáziám és már számtalan képet képzeltem a fehér, sima falakra. Nem mintha az én lakásom nem lenne személytelen, főleg a szalonhoz képest. De ez már más téma.*
-Öreg már szegény, de még él. *Egy pillanatra fordulok Benji felé, míg mosolygósan igyekszem megnyugtatni, nem fog szétesni alattunk. *
-Nincs semmi baja, csak öreg. Mondom. De ha lerobban, majd Dereket hívom, köszi. Mondjuk az ő kocsija sem egy Salamon tökeként csillogó Lambo. *Fél kézzel kormányzom ki a kocsit a parkolóból és gurulok rá az útra, irányba. Fogalmam sincs miről beszélgessünk közben, de Derek szóba került és úgy gondolom ha már úgyis itt tartunk, rákérdezek.*
-Na és mikor találkoztál utoljára Derekkel? Őt is hanyagoltad az utóbbi hetekben? *Nem vagyok féltékeny, de érdekel. A válaszból tudok következtetni arra, mennyire fontos Benji számára és viszont. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Akaratlanul is lassan csendbe burkolózok, ahogy hallgatom. Ennyire veszélyes itt? A tekintetem körbesiklik kint, miközben a kezem az övet keresi. De aztán elterelődik a figyelmem. Az, hogy egyszer történt itt valami rossz, vagyis majdnem rossz... az nem jelenti, hogy bármi nagy veszély lenne.
- Ez jobban hangzik, mint a tűsarkúval hadakozás - ismerem el megkésve, egy halvány mosoly kíséretében. No meg amúgy sem ártanak a szavak, mert a kocsi hangja nem éppen biztató. ...és ebből nem szól kellemes zene, hogy elnyomja a fura hangokat. De valahogy neveletlenségnek érzem, hogy a rádióhoz nyúljak. Derek mellett már reflexből jön. Amint indítja a motort, tekerem is a megszokott állomásra. De most maradok nyugton és beszélek.
Feldobom a könyvtárat tájékozódási pontnak és mehetünk.
- Belülről szebb. A könyvekkel. Mindenféle téma és kiadás. Van egy külön részlegük csak bőrkötéses különkiadásoknak! - a mondat végére már majdnem hallani valamiféle lelkesedést a hangomból.
Nem mintha nekem ne lenne otthon sokkal szebb gyűjteményem, ami csak az enyém. De azért néha jó a könyvtári is. Mint egy barát... kölcsönbe... aki nálam lakik egy hétvégére... és aztán hazamegy, hogy mással is töltsön egy kis időt.
Mint ahogy én is hazamegyek most. Egy rossz hangú kocsiban ülve és fél kézzel a biztonságiövet fogva a mellkasom előtt. Nem feszengve, csak eljátszadozva egy ujjal az apró barázdákon, miközben az utat bambulom előttünk.
A megjegyzéséig. Salamonig...
Nem bírom megállni, egyszerűen kitör belőlem egy halk, pillanatnyi nevetés. Talán inkább kuncogás. És iszonyat jól esik! A megfogalmazás, vagy nem is tudom, mi váltja ki belőlem, de nem tartom vissza.
Innen már könnyebb néha-néha hozzádobni egy mosolyt a szavaimhoz, amikor épp indokolt.
- Nem hagyta, hogy hanyagoljam - ismerem el és valahol be is fejezhetném itt, de nem akarom.
- Sokszor átjön a barátaimmal. Aztán mindenki megy... ő marad - kicsúszik egy sóhaj, miközben a saját ölembe nézek. Mosolyogva. Amit valahogy próbálok egy féloldalas grimasz mögé rejteni.
- Egy hete, pénteken ott is ragadt. Mármint... most először, nálam... velem aludt - beszélek kissé... álmodozva, azt hiszem. Elveszve az emlékben. Nem történt semmi. Nem kell kimondanom, ugye? Csak aludtunk ő pedig ölelt. De mindennél jobb érzés volt.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

» ...sorry? - Zafír & Benji
» It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji
» Edgar atya & Gloria
» Sono qui solo per lui - Gloria & Derek
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

Similar topics

Similar topics