It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

admin Posts : 810

Benji & Gloria

-Az is, én sütöttem. *Jelenti ki büszkén Mrs. Kowalski, mintha nem is lehetne más, mint finom. De az, minden pont jó arányban van benne és kellőképpen édes, de nem túl gejl. Mosolyogva bólint amikor egy nagy szelet eltűnik a tányérról és várakozón néz Benjire, mert hát a kóstolás után is vár elismerést. Meg persze a feltett kérdésekre a választ, mert lehet, hogy öreg, de jól hall és nem felejt. Mrs. Kowalski öreg már de nem hülyült meg, a lába már nem a régi, nehézkes lenne neki tangózni, de egyébként szellemileg teljesen ép, sőt! A mosolya tovább nyúlik amikor a válaszok helyett Benji előbb a sütibe harap bele és talán már nem is kell neki szóban az elismerés, pont elég ahogy a fiú élvezettel nyammog, üdvözült mosollyal az arcán. Aztán megérkeznek a válaszok is, lassan de biztosan és mindenhez van hozzáfűznivalója amire nem vár kommentárt. Ez az ő véleménye és pont. *
-A mai fiatalok mindig összekapnak a szüleikkel. *Még a vállát is megvonja, nem mintha az ő idejében másképp lett volna, de volt még tisztelet ami manapság már halvány árnyéka csak a réginek. *
-Azt hiszed? A barátod vagy nem? Én is kedvelem, még sem vagyunk barátok. Néha bosszantóan szűkszavú, máskor meg kenyérre lehet kenni. Persze neki sincs mindig jó kedve és nem néz sorozatokat. Így nem tudom vele megvitatni Julio újabb csalárdságát sem. *Kihasználva a sütemény evés okozta szüneteket, kicsit hosszabb mesélésbe kezd. Hogy ki az a Julio csak abból derülhet ki, hogy sorozatokat emleget, minden bizonnyal a főhősről van szó és nem Gloria rokonságából valaki. A fiú becsületére legyen mondva, minden kérdést megjegyzett és sorba megy, Mrs. Kowalski megkapja a választ a szerelemre is, amire szélesen elmosolyodik korábbi gondolkodásba merült arcával. *
-Az jó! A szerelem jó dolog és szép. Megszépíti az embert, még az én megboldogult, Isten nyugosztalja férjemet is, pedig elég randa volt. De amikor rám mosolygott…*Kicsit el is réved a múltban, de aztán visszatér Benjihez, aki épp az aktuális elpirulásával van elfoglalva.. *
-Biztosan szép lány.*Én erre a végszóra torpanok meg a lépcső alján, felismerve Mrs. Kowalski és Benji hangját.*
-Bassza meg! *Tör ki belőlem a fogaim között szűrve a suttogóra halkított szitok. Egyrészt azért, mert nem tudom Benji mit keres itt ilyenkor és eszembe jut, hogy mit ígértem az anyjának. Engem ki fog átkozni ha megtudja, hozzám jött késő este. Másrészt épp Mrs. Kowalskival beszélget, ami nagyon nem jó, mert ezek szerint az öreglány a folyosón van és nem sikerül elkerülnöm. Ott állok a lépcső alján és azon agyalok, hogy mit tegyek, amikor Mrs. Kowalski megszólal.*
-Magának is jó estét Gloria drágám. Hallottam ám! *S ezzel nem arra céloz, hogy megérkeztem, hanem a szitokra, hogy a fene vinné el a jó hallását. Baszki! Veszek egy nagy levegőt és elindulok fel a lépcsőn, mellőzve a most már teljességgel felesleges halkan tipegést. Jól oda is vágom a cipőim sarkát, ha már…nem mellesleg még Diablo-t is cipelem a hordozójában. Felérve Benjire nézek kérdőn, majd tettetett örömteli mosollyal Mrs. Kowalskihoz fordulok.*
-Jó estét Mrs. Kowalski! Hogy s mint ilyen későn? Nahát! Süti….nem, nem kérek, köszönöm, öt után már nem eszek semmit, hisz tudja. *Bűbájos vagyok, persze aki akarja az kihallja a szavaimból és a hangomból, hogy nem őszinte. De mindegy is, Mrs. Kowalski már megszokta és erről nem is hallgat. Benjihez fordul bólogatva.*
-Mondtam, hogy nem mindig van jókedve. *Én meg szemet forgatok, majd átkarolom Benji vállát a szabad kezemmel és a saját ajtóm felé terelgetem. *
-Minden jót Mrs. Kowalski, jó éjt! *S azzal el is fordulok, ha Benji hagyja magát és megindulok az ajtómhoz, de kénytelen vagyok őt elengedni ahhoz, hogy a táskámban turkálva a kulcsokért nyúljak.*
-Te meg mit keresel itt ilyenkor? Nem erről volt szó. Az anyukád leharapja a fejem ha megtudja. *Igyekszem elrejteni az ingerültségemet és suttogva beszélni, mert nem tartozik másra a nyűgünk. Nem haragszom Benjire, egyszerűen csak felelőtlenségnek tartom, hogy ide jött azok után, hogy épp sikerült kicsikarnunk az anyukája jóváhagyását. Aztán eszembe jut, hogy talán nem ok nélkül…és az ajtó előtt megállva leteszem a hordozót és szembe fordulok vele.*
-Mi történt? *Jóval együtt érzőbben kérdezem, megfogva a vállát. Mrs. Kowalski meg persze nem mozdul, kezében a tányérral álldogál az ajtajában és fülel.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Minden eltelt másodperccel szűnik a bennem lévő düh. A tüske ott van, de nem érzem magam dühösnek és így... az elhangzottak mellett kezd bűntudatom lenni azért, ahogy viselkedtem. Anyával és úgy általánosságban is.
Ha most el kellene mondanom a kedves néninek, pontosan mi történt, valószínűleg elsüllyednék szégyenemben. De szerencsére ezer más kérdést kaptam és ez azzal is jár, hogy ezt a témát magam mögött hagyhatom és könnyedén válthatok a következőre.
Barátság és Gloria. Ez azért könnyebb.
- Kedvelem és barátok vagyunk. A szalonban szoktunk beszélgetni - egészítem ki végül az első verziót, valamivel magabiztosabban, mint ahogy belefogtam. Barátok vagyunk. Helyesnek tűnik kimondva, még ha nem is ragozom túl.
Ő viszont megteszi. A sorozattal kapcsolatban. Figyelek én, mindent beleadva, de attól még egy kicsit kuszának tűnik a történet. Mégis... jól esik hallgatni, miközben újabb és újabb falatokat eszek a süteményből.
Talán kell is a nyugalom, hogy amikor a szerelemre terelődik a sor... Derekre... és megjegyzi, biztos szép lány lehet... ne érezzem megremegni a fél világot. Persze attól még az utolsó fél falat süti már nem olyan finom.
Próbálok mosolyogni, de a szemeim elkomorodnak. Mégis csak bólintani tudok, ahogy lesütöm a tekintetem és megerősítem a szavait, ezzel... a néni arcába hazudva... Hazugságnak számít, tekintve, hogy amúgy nem mondok semmit?
Nem tudom, de pocsékul érzem magam miatta. Pedig pár másodpercre minden könnyűnek és tisztának tűnt a megállapítás után, miszerint belezúgtam Derekbe. De most... most újra... valami olyannak, amit szégyellni kell.
Félig meddig tompán és zombiként hagyom, hogy a semmiből megjelenő Gloria tereljen magával.
- Köszönöm a süteményt. Nagyon finom volt - kapcsol be egy pillanatra a belém nevelt illem, ahogy visszanézek a vállam fölött a nénire. Vagyis inkább csak felé, nem rá és aztán újra némaságba burkolódzok.
Egy lépés. Kettő. Egy magamban elfojtott bocsánatkérés, amikor elhangzik a kérdés, hogy mit keresek itt. De aztán magyarázok.
- Összevesztem anyával. Nekivágtam a telefonom. Elfutottam. Derek nincs otthon. És besötétedett. És mindenki más nagyon messze lakik. Ha akarok sem tudnék hazamenni - öntök lényegében mindent a nyakába, indoknak használva a tény, hogy végül is... ő kérdezte.
Majd egészen közel hajolva még egy dolgot hozzáteszek a felsorolás végéhez. Nagyon-nagyon csendesen. Még úgy is, hogy nem feltétlen tartozik ide.
- És a néni azt mondta, biztos szép lány a barátnőm.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Mrs. Kowalski önmagát adja, az a jó az öregasszonyokban, hogy túl vannak már azon az életkoron, hogy számításból tereljenek. Őszintén kimondja azt amit gondol és nem kertel. Ellenben remek hallgatóság és Mrs. Kowalski ép elméje mindent megjegyez. *
-Á, a szalonban, ahol mindenki mást is összefirkál. *Meg is van a véleménye Gloria munkájáról, legalábbis a tetoválásokról, mert látta néhány rajzát és azok kifejezetten tetszettek neki. Egyszer meg is kérdezte, hogy miért nem vászonra festi a képeit, de a válasszal nem volt elégedett. A barátságról aztán gyorsan a szerelemre ugranak, miközben kifejti kedvenc sorozatának legújabb részében történteket, önmagához képest röviden, majd a saját megboldogult életéről ejt néhány szót. Mindezt pedig összekapcsolja Benjiével és tesz egy önkéntelen megjegyzést is, mielőtt meghallaná Gloria lépteit és káromkodását.
Én meg igyekszem minél hamarabb eltűnni előle miután lebuktattam magam. Igazán nincs kedvem most vele beszélgetni, és míg Benji hangját nem hallottam, elképzelni sem tudtam, mi hozhatta ki a folyosóra ilyen későn. Jellemzően csak leselkedni szokott, most viszont….és hallom azt is, ahogyan beletapos Benji lelkébe. *
-Maguknak is jó éjt! Bármikor szívesen látlak Benjamin drágám egy kis sütire, ha megint összevesznél a szüleiddel. *Éééés még egy taposás, bár mentségére legyen mondva, nem tudja, hogy Benji épp most veszítette el az apját, másrészt senkit nem tehetünk felelőssé azért, mert az ő fiatal korában még egészen más volt a világ, ő meg benne ragadt. Benjit igyekszem az ajtóm felé terelni, s közben a kulcsomért turkálok a táskámban, jól le is hordom szegényt, majd eszembe jut, hogy talán még sem kellene. Mrs. Kowalski persze rendesen kagylózik, ezért még egyszer oda intek neki mosolyogva, miután letettem a hordozót a kezemből. Végül Benjire nézek komolyan és magyarázatra várva. Kissé távirati stílusban kapom az infókat, nehezen is tudok lépést tartani Benji beszámolójával, csak kapkodom a fejem és a gondolataimat. A telefon eldobásánál veszek egy nagy levegőt, azért azt még sem kellett volna….Derek meg nem volt otthon, ezért idejött. Oké, ez hízelgő, de….francba!*
-Ezt majd bent megbeszéljük. *Ezzel az elhatározással újra beletúrok a táskámba és próbálkozásomat siker koronázza, a kezemben csörren a kulcs, és már teszem is a zárba, mikor Benji nyöszörögve benyögi mit mondott neki Mrs. Kowalski. Szemet forgatok, mert tudom, hogy tutira szarul esik neki, mégis egy kicsit mókás, hogy az egészben ez a legnagyobb baja. Egy pillanatra vigyorra nyúlik a szám, majd elfordítom a kulcsot a zárban és belököm az ajtót, azon meg Benjit.*
-Hallottam. *Morgom immár kicsit mérgesen, majd lehajolok Diabloért és én is belépek a lakásba.
Odabent sötét van, a villanykapcsolóért matatok a falon, hamar meg is találom és onnantól kezdve fényárban úszik az a kicsiny nappali, ami magában foglalja a konyhát és az előszobát is. A szalonom teljes ellentéte a monokróm berendezés, sokat nem foglalkozom vele, az életemet jobbára a szalonban élem. Leteszem a hordozót és kiengedem belőle a macskát, ő pedig azonnal megtiszteli az almot a sarokban. A lábammal rúgom be az ajtót, ami hangosan csattan.*
-Tedd le magad valahova. *Mondjuk sok lehetőség nincs, csak a kanapé.*
-Mrs. Kowalskival ne foglalkozz, egészen más világban él. Neki a szerelem még mindig csak férfira és nőre vonatkozik. Másban nem tud gondolkodni. Nem akart megbántani. Ami a többit illeti….*A táskám a konyhapulton landol, mellé a kulcsom csörren és koppan, majd nekidőlök a bútornak, hogy Benjivel szemben lehessek. Tehetetlenül tárom szét a karjaimat.*
-Most mit csináljak veled? Anyukádnak megígértem valamit azért, hogy ne tiltson el tőlem, te meg pont szembemész ezzel. *Nem vádolom, nem haragszom, csak fogalmam sincs hogyan kezeljem ezt a helyzetet, ezért inkább kétségbeesettnek tűnik, semmint dühösnek. *
-Kérsz valamit enni vagy inni? Én éhes vagyok, szóval amíg elkészítem, meséld el mi történt. *Aztán….meg van már a tervem, csak megvárom míg Benji megnyugszik, és megtudom mi hozta ide. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Van az agyamnak egy hátsó szeglete, ami csendesen bökdös, hogy vegyem át a macskahordozót. Segítsek neki vinni, majd bevinni. Erre neveltek a szüleim. Előzékenynek kell lenni és segíteni, ahol lehet.
De minden más sokkal hangosabb odabent, szóval alig hallom és érzem azt a halk késztetést. Így nem mozdulok. Akkor is alig, amikor elhangzik a nénitől az az utolsó mondat. Magam elé nézve bólintani tudok. Láthatóan, de nem fordulva felé.
Csak anyával tudok már összeveszi. Nincs otthon más. Anya egyedül van... Egyedül hagytam. Mert dühös voltam. Talán még most is az vagyok a bűntudat mellett. Mert ahogy kérdez Gloria, az egészet a nyakába öntöm, azzal a bizonyos barátnős mondattal együtt.
...és két bizonytalan lépéssel engedek a mozdulatnak, amikor belök az ajtón. Utána már magamtól megyek tovább és leülök arra a fekete kanapéra.
- Tudom, hogy nem akart megbántani. Kedves néni. De attól még... rossz volt - jegyzem meg egész csendesen, majd ahogy csörrennek a kulcsok, végre kihúzom magam és felemelem a fejem.
Éppen csak körbefut a tekintetem. Elég... sajátos lakás. Vajon pár hete költözött csak ide? Nem mintha rákérdeznék, mert a nagy körbenézést megszakítja, hogy megpillantom a széttárt karjait.
- Bocsánat.
Itt azért jogosan mondom, ugye?
- Ha maradhatok ma este a kanapédon, az jó lenne. Vagy ha felhívhatom Dereket. Vagy valamelyik barátom. Vagy ilyesmi - mondom végül és még egy féloldalas mosolyt is próbálok hozzácsapni. Több-kevesebb sikerrel.
A másik megoldás az lenne, hogy kölcsönad és fogok egy taxit, de... nem tűnik helyesnek pénzt kérni tőle. Ezt kivételesen nem kell hangosan is kimondanom, hogy érezzem.
- Csak egy kis vizet, köszönöm - és azzal már állok is talpra. Nem kell teljesen kiszolgálnia. Csak... kissé elveszettnek érzem magam, de ha ad egy poharat, vizet tudok engedni magamnak.
- Megfigyeli a telefonom. Vagyis nem a hívásokat meg ilyesmi... azt hiszem, azt nem. Csak követi. Onnan tudta, hogy nálad vagyok a szalonban. És ezek szerint minden mást is, hogyha lógtam, ha Dereknél voltam, ha füllentettem arról, hogy a barátaimmal vagyok, miközben nem... mindent! - nagy levegőt veszek, de lesz itt még folytatás, csak a végére kicsit összeakadt a nyelvem.
- Beismerte. Én meg mielőtt kicsaptam a kocsiajtót és elfutottam nekihajítottam a mobilom. Hogy most ne tudjon követni - itt már azért hallani szégyent rendesen a hangomból. Nem vagyok büszke a viselkedésemre. Cseppet sem.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Míg igyekszem Benjit mielőbb a lakáson belülre tudni, addig megnyugtatni is. Mrs. Kowalski nem igazán követi a jelen világ eszméit, számára még egy párként csak a nő és a férfi létezik de nem hiszem, hogy meg akarta volna bántani Benjit. *
-Tudom. *Attól még kedves néni, én is kedvelem az összes bogarával együtt. Látom, hogy nagyon rosszul esett neki, de most egészen más foglalkoztat és rá is kérdezek, mert tényleg nem tudom mit csináljak most vele. A bocsánatkérést épp ezért nem hessegetem el, most kijár nekem ennyi, sőt még annál is több. Magyarázat, hogy miért jött hozzám, a lakásomra azok után, hogy mit sikerült elintéznem az anyjával. Magyarázat még nem érkezik, viszont megdob pár kéréssel, ötlettel…utóbbiak közül egyik sem tetszik. *
-Ma este? Meddig? *Szóval kibérelné a kanapémat? És az anyjának mit mondok? Elfordulok, hogy kivegyek egy poharat a szekrényből, majd a csapnál töltök bele vizet és felé nyújtom. Sokat nem kell nyújtózkodnom, mert közben mellém sétált, és van lehetőségem kérdőn rátekinteni. Benjiből meg úgy kezd folyni a szó, mint csapból a víz, én meg elfelejtem, hogy az előbb még enni akartam. Azért mit ne mondjak, fene a mai technológiát, hogy kitanulta Mrs. Sawyer, furfangos egy nő az biztos. Persze nem mosolygok ezen az új infón, nincs kedvem hozzá és nem is szórakoztató annyira. Benji is kibukott rajta, amit megértek, azt hiszem. Ha velem tett volna ilyet az anyám, én is így reagáltam volna, a kamaszok mindent a lelkükre vesznek és nem gondolkodnak racionálisan. De szép is volt akkor az élet….persze csak addig, míg nem kellett kivennem egy golyót egy srác testéből stikában egy garázsban. Köszi Élet! Megismertem a telefon rejtélyét, mert eszembe jutott a Mrs. Kowalski elől való nagy menekülés közepette, hogy Benji miért nem hívott fel, mielőtt ide jött. *
-Szégyeld is magad. *Mondom, mert látom és hallom, hogy mire ide ért a történet mesélésében, kezd világosodni a kamaszokat körülvevő világ. *
-Anyukád csak félt téged, amit meg is értek. Vegas nem gyerekeknek való és tudom, tudom, nem vagy már gyerek, de most pont úgy viselkedtél. Persze ezen is túl kell esni. Akkor most mit fogsz tenni? Mit szeretnél tenni és mit kellene tenned? *Nem akarom én megmondani, neki kell rájönnie, hogy mekkora különbség van a kettő között. Közben benyúlok a hűtőbe és tojást veszek elő, meg tejet, utóbbiból öntök egy kicsit Diabl tálkájába. Boldogan kezdi lefetyelni, morog és cserreg amiből tudom, hogy eltaláltam mit kívánt. Nem mindig jön össze. Edényekkel csörömpölök, hogy csináljak egy omlettet, mert az még megy és gondolok Benjire is, mert tudom, hogy éhes lesz, Mrs. Kowalski sütijének ellenére. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Csak ma este. Csak ma este hadd maradjak itt nála! Holnap pedig, amint világosodik, visszasétálok Derekhez. Otthon lesz. Otthon kell lennie. Onnan majd minden összeáll. Ő majd... haza tud vinni, ha úgy döntök.
- Holnap reggelig. Vagy addig, amíg el nem érem Dereket. Ha... kölcsönadod a telefonod. De holnap legkésőbb megyek. Ha világos lesz. Ígérem - kissé össze-vissza beszélek, én is tudom. De nem akarom, hogy mégis kitegyen, mert túl sokat kérek.
Nem akarom odakint tölteni az éjszakát. Nem fogok zavarni, most is egy kis vizet kérek, semmi többet. Máris ott állok mellette, hogy elvegyem a poharat, amihez motyogok egy halk "köszönöm"-öt, és már döntöm is le.
És bár nagyon is jól esik, a szóáradatot nem fojtja belém. Ő kérdezett, én pedig válaszolok. Újra és ezúttal talán kevésbé káoszosan, kibővítve a korábbiakat. Őszintén beszélek, de mégis minden egyes mondattal rosszabbul érzem magam. Nem kell mondania, hogy szégyelljem magam, anélkül is ott van az érzés.
Az más kérdés, hogy amint kimondja... amint tőle hallom vissza... lehet, hogy kibukik pár könnycsepp. Persze azonnal le is törlöm az első és utolsó árulkodó jelet is a kézfejemmel. Nem történt itt semmi, csak egy kicsit túl sok minden. Most és úgy... apa óta.
- Gondolom haza kellene mennem. Bocsánatot kérni. Nekem... és neki is! - egy pillanatig újra átveszi az uralmat a hangomban a sértettség. Nem túl erőteljesen, de azért ott van.
- De még nem akarok. Szóval, ha nem teszel ki, akkor maradok. Ha igen, akkor... akkor... megkérem a kedves nénit, hogy telefonálhassak egyet. Azt hiszem... - igen, azt hiszem. Végül is, ha elérem Dereket és megmondom neki, hogy a ház elé jöjjön, akkor nem hozom a frászt a nénire, amikor Derek megjelenik és... és megölelem. Igen. Az most jól esne.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Csak rábólintok arra, hogy csekkoltam a kanapém bérlésének idejét, de még nem mondtam rá igent. Azon egyszerű oknál fogva, mert nem volt benne az, hogy szól az anyjának, hogy itt van. Felőlem maradhat, szívesen segítek és leszek a lelki szemetesládája, akár reggelig is elbeszélgetek vele, de az anyja tudjon róla, hogy hol van. Ám ő csak Dereket említette. Szóval ennyiben hagyom a kérdést és újabbakat teszek fel azok után, hogy jól lehordtam egyetlen szóval. A lelkébe is taposok vele, látom a könnycseppeket, és veszek egy nagy levegőt, majd pár pillanatra elfordulok. Francba, hát megsajnáltam! Annyira nem tudom mit kell ilyenkor csinálni, bár én is voltam kamasz, nekem is voltak dolgaim, bántottam meg a szüleimet és kértem bocsánatot. Megtörtént fordítva is, de nem tudom mégsem mit kellene most mondanom vagy tennem. Mi az amire Benjinek szüksége van és még nem adok alá lovat vele. Visszafordulok és ránézek mikor sorolja mit kellene tennie, aztán azt amit tenni szeretne, meg amit nem szeretne. Tényleg bonyolultak a kamaszok, baszki! Az ösztöneimre hagyatkozom. Nekem hasonló esetben jól esne egy ölelés és tudom, hogy az sok mindent megold…az eredeti problémákon kívül, így Benjihez lépek és átölelem ha hagyja magát, más esetben játékosan, finoman és szeretetteljesen összeborzolom a haját. *
-Oké, figyelj. Van egy ajánlatom. Ez egy köztes megoldás. *Ha hagyta magát átölelni, úgy tartom még egy kicsit s csak aztán tolom el magamtól, hogy a szemeibe nézhessek. *
-Itt maradhatsz, én bármikor szívesen látlak, de! Anyukádnak tudnia kell, hogy hol vagy, hogy biztonságban vagy. Bármennyire is haragszol rá, azt nem teheted meg vele, hogy reggelig vagy tovább kétségek között hagyod. Te az apukádat vesztetted el, ő a férjét. Csak te maradtál neki. Szóval felhívom és megmondom neki, hogy nálam vagy és vigyázok rád. Te addig megmosakszol és vacsizunk. Reggel pedig elviszlek oda ahova szeretnéd. Áll az alku? *Ennél jobbat nem tudok kitalálni, hogy mindenkinek jó legyen.

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Folyamatosan vészterveken jár az agyam. Hogy mit teszek, ha azt mondja, nem maradhatok és kitesz az ajtaja elé. Sőt, valahol biztos vagyok abban is, hogy pontosan ez történik épp előttem. Ahogy közelebb lép. Most fog lendülni a karja, hogy akkor arra jöttünk be az ajtón, mehetek...
De nem. Megölel. Én pedig egy pillanatra lefagyok. Az egy dolog, hogy én már megöleltem egyszer, de azt leszámítva... Viszont hamar észbekapok és az én karjaim is köré fonódnak pár elnyújtott pillanat erejéig.
Ez azért jó érzés.
Még talán azt az alkut is édesebbé teszi, amit felajánl. Hogy is volt Mary Poppinsnál? Egy kanál cukorral...? Valami ilyesmi van bennem is. Az ölelés könnyebbé tette, hogy még ha lesütött tekintettel is, de rábólintsak az alkura.
- Ühüm. Vagyis oké. Alku - ténylegesen bólintok is egyet, majd nyújtom a tenyerem a telefonjáért, hogy hívásra készen bepötyögjem a számot. Vagy ha olyan, akkor lediktálom. Amelyik neki kényelmesebb.
A lényeg, hogy amint a kijelzőn ott virít az elérhetőség, az én tekintetem már jár is körbe a kis lakásban.
- Fürdőszoba? - intek az egyetlen ajtó irányába, ami mögött nem látom, mi rejtőzik. El akarok tűnni, mielőtt ténylegesen megkezdődne a hívás. Nem mintha pár lépés után ne torpannék meg. Már a kezem a kilincsen, egy kicsit rászorítok és hátra sem pillantva, hagyom kicsúszni a szavakat.
- Megmondanád neki, hogy... attól, hogy haragszok rá, még szeretem?

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Hát nekem nem jut eszembe Mary Poppins, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem láttam, nem olvastam. Viszont majdnem olyan jól csinálom, mert Benji nem lök el magától, hanem még vissza is ölel, szóval megint szuper vagyok! Jeee! Az alkura is rábólint, jó úton haladok, mert Sawyer anyuka sem lesz idegbeteg és Benji is jó helyen marad, másrészt és ami nem elhanyagolható tény, a jó irányba tereltem a gondolkodását. Azt persze nem mondom, hogy most már vállalhatok gyereket, mert nem is akarok, és pótanyu sem akarok lenni, de talán barátnak még eladhatom magam.*
-Oké, akkor pötyögd be a számot. *Ellépve mellőle, a táskámból előhalásztam a telefont és a kezébe nyomtam, gondolatban megveregettem a vállam, majd a fülemhez tettem a telefont és hallgattam a kicsöngés búgását. *
-A hálón keresztül. *Még az ujjammal is mutatom merre menjen, de nem kétlem, hogy hallgatózni fog. Sawyer anyuka meg addig nem is veszi fel, gondolom az ismeretlen szám miatt. Benjinek amúgy is van még mondanivalója, épp akkor amikor az éter másik végén meghallom a már ismerős hangot. Mosolyogva bólintok a kérésre, majd aztán gyorsan elhadarom a mondanivalómat.*
-Mrs. Sawyer? Gloria vagyok és csak azt szeretném mondani, hogy Benji itt van nálam, de ma még nem akar hazamenni. Szerintem hagyjuk, míg lehiggad és nyugodjon meg, biztonságban van. Vigyázok rá, megetetem és megágyazok neki a kanapén. Egyébként azt üzeni, hogy nagyon szereti magát, csak most kicsit…fel van dúlva, de elmúlik. Beszéltem a fejével. Holnap hazaviszem és kérem, bocsásson meg. *Azzal már gyorsan bontom is a vonalat, nehogy belekérdezzen nekem valamibe, vagy rám szóljon, hogy most azonnal vigyem haza Benji-t, különben hívja a rendőrséget. Hát legfeljebb visszahív és akkor ő beszél. Remélem ezzel nem ástam alá a bizalmát, vagy ilyesmi. Az én lelkiismeretem tiszta, szóltam, hogy ne aggódjon Benji miatt, persze gyanítom ettől még nem fog aludni éjszaka. Lehet, hogy én sem. Vágyakozva pislogok a konyhaszekrény felé amiben a rum van, de lemondok róla egy nagy sóhajjal. Vacsit kell csinálnom bassza meg. Na ezért nem leszek anyuka, többek között. Leteszem a telefont és ha nem Benji anyuka nem hív vissza, nekiállok omlettet sütni. Diablo is szimatol, szóval plusz egy tojás. Meg egy kis chili….törölközőt persze nem adtam Benjinek, de talán feltalálja magát, vagy nem. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Muszáj megtorpannom. Muszáj megkérnem még arra az apróságra. És muszáj végül visszalesnem is, csak a vállam fölött. Még épp elkapom a mosolyt, aztán el is tűnök az ajtó mögött, amit a lehető legcsendesebben csukok be. Egyszerre akarom hallani, mi hangzik el és tudomást sem venni róla.
Aminek az az eredménye, hogy csak a beszéd tényét kapom el, tényleges mondatokat nem igazán. Megvan a "nem akar", "biztonságban" és a "holnap hazaviszem". És végül is... ennyi nekem elég.
Még úgy is, hogy talán túl hamar áll be a csend. Én pedig hallgatom. Várom, hogy bármiféle zene megszólaljon, jelezve, hogy anya nem éri be annyival, amit kapott. De semmi ilyesmi nem történik.
Ami jó jel? Talán.
Marad a némaság... végül pedig anélkül, hogy eddig egyáltalán feltűnt volna, csendesen fújom ki a tüdőmbe zárt levegőt. Hamarosan még a homlokom is koppan halkan az ajtó belső oldalán.
Innentől viszont jöhet a mehet.
Egy pillanatra elmosolyodok a saját megfogalmazásomon, és vetkőzni kezdek. Zuhany. Már alig várom, hogy lemoshassam magamról a futások után maradt izzadtságot, a port és úgy mindent. Csak ezért nézem el most saját magamnak a tényt, hogy csak úgy lehajítom az első üres felületre a ruháim. Minél előbb a víz alatt akarok állni és...
...mondhatom, megéri! Iszonyat jó érzés! Próbálok én nem túl sok időt bent tölteni, de az igazság, hogy percekig csak a tiszta vizet folyatom magamra. Mire pedig találok egy sampont vagy bármit, ami elfogadhatónak tűnik... már félhangosan hümmögök, dúdolok, motyogok valamiféle dalt. Elszórakoztatom magam, kikapcsolok. Jól esik nem gondolni... semmi és főleg senkire. Anyára. Vagy apára. De még Derekre sem! Mintha a víz a gondolataim is átmosná.
Így aztán nem csoda, hogy amikor kilépek a zuhany alól, ott a mosoly az arcomon. Egy egész... boldog mosoly. Annak ellenére is, hogy egy gyors körbepillantás után kénytelen vagyok megállapítani, fogalmam sincs, hol találok törölközőt. Kutakodni pedig... illetlenségnek tűnik. Úgyhogy egy kisebb grimasz és pár másodperc agyalás után végül mezítláb, vizes nyomokat hagyva magam után, éppcsak a fejem dugom ki az ajtón, hogy biztos takarásban legyek.
- Találok valahol egy törölközőt? - nem kiabálok, eszemben sincs, de azért próbálok elég hangos lenni. Lehetőleg annál hangosabb, mint ahogy énekelgettem magamnak. Mert az tuti nem hallatszódhatott ki!

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

* Gyorsan nyomom ki a telefont, bontva a vonalat, nehogy Sawyer anyuka bármit is tudjon reagálni. Aztán csak nézem a telót és várom, hogy megszólaljon és a vonal másik végéről megkapjam a fejmosást, a „mit ígért nekem?” jogos kérdéskört, és a határozott utasítást, hogy most azonnal vigyem haza Benji-t. Ám míg a harmadik fél a hallgatózással meg miegymással van elfoglalva, addig a második fél – magamat elsőnek kineveztem – elgondolkodik azon, hogy most talán jobb lenne engedni egy kicsit a lázadó kamasznak. Én meg azért imádkozom, hogy bízzon a jó emberismeretében. Eltelik egy-két csendes perc, szívszorítóan kínos lassúsággal, de végül megkönnyebbülök. Ha eddig nem hívott vissza, most már nem is fog. Észre sem vettem, hogy mennyi levegő szorult belém, csak amikor nagy sóhajjal kiengedem. Már csak azért is félre lököm a telefont a pulton, mintha egy nem kívánatos elem lenne, és a vacsi készítéshez tényleg nem is kell.
Nekiállok alkotni, mert az omlett elkészítése nálam alkotás. Hiába próbálkozott szegény anyám megtanítani főzni, nem ment, Nem volt bennem elég affinitás, egyébként meg Csin bácsitól remek kínait tudok rendelni. Épp a tojásverés közben vagyok nagy elánnal, még a nyelvem hegyét is kidugom az ajkaim között, mert nem mindegy mennyire keveredik el benne a só, meg a többi fűszer – valamiért fűszerből több van a szekrényemben mint kajából – mikor meghallom az éneklést. Először csak gyanús, és hallgatózom, hogy honnan jön. Netán a szomszédból, felettem vagy alattam, nem ez lenne az első alkalom. Ám rá kell jönnöm, hogy Benjinek van ennyire jó kedve és ezek után vigyorogva keverem a tojást. A zuhany hangjai is meglepnek, elvégre azt mondtam mosakodjon meg, nem azt, hogy tusoljon is le….nem mintha baj lenne. Egészen otthon érzi magát a kölyök, én meg elmerengek a hangokon, egyáltalán azon, hogy vannak. Fura.
Serpenyő, olaj, stb. Serceg a tojás, csörögnek a tányérok, kerül még uborka is meg paprika. Chili, jó erős. A jó Isten tudja csak hogyan bírom megenni, de imádom. Persze az erős paprika evés meglehetősen magányos jellegű ténykedés, mert nem társaságba való ha az ember taknya, nyála és könnyei egybefolynak. Épp azon kesergek, hogy nincs kenyér és kerítek valami ropogós műkenyeret a szekrény aljából, az elég tartós….mikor nyílik a szoba ajtaja és Benji feje jelenik meg vizesen. Akkor jövök rá, hogy nem adtam törcsit. Persze csak arcmosásra számítottam, erre kikukucskál nekem barack illatúan, csak úgy dől kifelé az édes illat, én meg elröhögöm magam.*
-A szekrény alján. Alsó polc. Fürdő. Jó az illatod. Egészen….érdekes. *Tovább nevetek és ingatom a fejem, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy pasi kezdemény a fürdőmet és a barack illatú tusfürdőmet használja majd. *
-Pizsit is adjak? *Kiabálok még utána, de fogalmam sincs, hogy mit adjak neki, ha kér. A ruhatáram enyhén szólva sem egy tizenhat éves fiúnak való, még a pizsim sem, főleg az nem, mert nincs. Esetleg a takarítós fehér pólóm….gondolataim közben elkészül az omlett, Benjiébe nem tettem paprikát, de kapott uborkát a tetejére, mert kell a vitamin a fejlődő szervezetnek, ezt még én is tudom. Tisztára mintha az anyja lennék, ettől meg bepánikolok. Innom kell egy rumot és iszom is, stikában, a konyhaszekrény ajtaja mögött. Ne lása már, meg ne is kérjen….*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Kissé bűntudatosan pillantok a hajamból a földre csöpögő cseppekre, de hamarosan vigyorgok a szavait hallva.
- Bocsi! Tudom, nem mondtad, hogy használhatom a tusfürdőd. Előbb kérdeznem kellett volna, de... nem nyúltam le belőle... túl sokat - jegyzem meg, majd még egy apróságot hozzá kell tennem, mikor már csukom újra az ajtót.
- ...de tényleg jó illatú - azzal eltűnök és nyitom azt a bizonyos szekrényajtót, hogy az alsó polcról kihúzzak egy törölközőt. Már a hajam borzolom egész nagy lendülettel, mikor eljut a tudatomig az újabb kérdés.
- Azt hiszem, a ruhám nem olyan vészes. Megleszek ingben meg alsóban. De azért köszönöm! - szólok vissza végül, és most már tényleg belehúzok a készülődésbe. Azért is, mert úgy tűnik, elég volt besurrannia utánam a vacsora illatának, hogy mégis megkorduljon a gyomrom.
Lehet, hogy mégis éhes vagyok és kérek majd pár falatot. Ha még nem késő.
Vagyis nem árt belehúznom. Egy és még egy kör törölközés, bokszeralsó meg az ing, csak lazán, két gombot is szabadon hagyva.
Nem mintha el lennék ragadtatva attól, amit a párás tükör egy csíkban letörölt szakaszán látok, de... lehetne rosszabb.
Azért még ráigazítok a gallérra, belőve, hogy félig felfelé álljon, majd pár tincset megborzolok, ami nem akart a rendezett káoszban jól mutatni. De még így is kiül a grimasz az arcomra, főleg a csak úgy szabadon lógó ingalj zavar. De nincs mit tenni, a nadrágot nem igazán akarom visszavenni, tekintve, hogy a lépcsőn és földön is ültem benne.
Ez a legjobb, amit ki tudok hozni magamból, úgyhogy így nyitom az ajtót és sétálok ki.
- Nem zavar, hogy... nem vagyok rendesen felöltözve? - kérdezek rá. - Úgy értem, hogy... ez így nem túl illendő rajtam - pontosítok az előbbin, majd végre felnézek.
Akaratlanul is ráncolom a homlokom a fura helyzet miatt... akármit is csinál...
- Segítsek? - kérdezem máris közelebb lépve, hogyha kell valamit, azonnal kéznél legyek.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

-Hát amíg nem ömlik ki az ajtón hab, nem baj. *Dünnyögöm az orrom alatt, bár ha meghallja sincs gond. Épp csak magamnak szántan mondtam ki azt amire gondoltam, s közben somolygok rendesen. ~Barack az istenért, női illat!~ Szemet is forgatok, mert hát nem tudom, hogy ez nála természetes. Mert persze attól, hogy a fiúk felé vonzódik, még lehet igénye a férfias illatokhoz, nem? Újabb tétel a megtanulandók listájára. Útmutatást is adok a törcsihez, majd eszembe jut, hogy tán pizsi is kell neki, de ez már csak egy önkéntelenül feldobott kérdés, nem teljesíthető, ugyanis nemhogy férfi pizsim, női sincs. Hála az égnek nem is kell neki, s nagyot sóhajtva mélyedek el újra az omlett készítés rejtelmeiben. *
-Rendben. *Iktatom a választ a korábbi dünnyögés stílusában, és jól megborítom a saját adagomat chilivel. Fájni fog, tudom, kétszer, de imádom. Mire készen leszek, Benji is száraz és üde, mosolygós és minden amilyennek lennie kell egy hozzá hasonló korú fiúnak. Fel sem tűnne, hogy alsóban van, de ő fontosnak tartja kiemelni a lényeget, ezért naná, hogy odasiklik a pillantásom. Ezzel együtt hangosan csattan a felső szekrény ajtaja, ahogy rajtakapottan csukom be, épp csak lenyelve az anyukásodás intő jeleit firtató ijedtségemet. Szerencsére Benji el volt foglalva magával, így talán nem vette észre, hogy le akartam inni magam. A segítsége felajánlását is másképp értem, mert úgy kényelmes, és ignorálom. Helyette egészen más jut eszembe.*
-Nem, nem túl illendő. *Megpróbálom utánozni a hangját és annak színét, majd nagyot sóhajtok újfent, csak most inkább a türelmetlenség miatt. Vagy franc tudja. *
-Jóééég Benji, lazulj már el, a szart sem érdekli, hogy miben lejtesz itt. Csak érezd magad…..*Elakadok, majd felemelt mutatóujjal jelzem, hogy módosítanék.*
-….nehogy otthon érezd magad. Érezd magad nálam! *Szándékosan eltúlzott vigyorral nézek rá, süt róla, hogy művigyor, az összes fogam kilátszik egy röpke pillanatra, majd szelídül. Segítenie nem kell, elvégre csak egymás útjában lennénk ha megpróbálna bármit is elővenni a szekrényből, de igazából már kész vagyok.*
-Csüccs le. *Mutatok a kis kétszemélyes asztal felé, amit nem szoktam használni, tekintve, hogy a pultnál állva eszem a legtöbbször, amikor meg nem, akkor nem eszem itthon. De most kivétel van, és a kezébe nyomom a tányérját, meg egy poharat. A többit viszem én, úgyismint a saját tányérom és poharam, majd fordulok még egyet és viszem a narancslevet. Biztosan nem ilyen vacsorákat szokott kapni Sawyer anyukától, de hát én nem is vagyok az anyja. Ezt tisztába téve magamban le is ülök vele szemben, és noszogatom, hogy egyen.*
-Jó étvágyat! Azt hiszem így szokták, bár én általában egyedül eszem, szóval…*És akkor jövök rá, hogy nincs se villa, se kés, se kanál, bármi amivel enni lehetne. Oké, a ropogós műkenyérrel kezdem és a kezemmel tépek le egy darabot az omlettből, mintha mindig így csináltam volna. Pedig nem, azért vagyok olyan kulturált, hogy villával egyek. Van is a fiókban, de nem már, az olyan blamázs lenne. Persze végszóra Diablo is megjelenik, szépen nézve. ~Na már csak te hiányoztál!~*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Bármennyire próbálkoztam, nem érzem magam túl jól a szerelésemben. Egyszerűen nem illik egy hölgy előtt... Tudom, tudom, túlzásokba esek. Már azelőtt, hogy megszólalna tisztában vagyok vele. Mégis az első, ami megakasztja a gondolataim a szekrényajtó csapódó hangja előtt hallatszott üvegcsörgés.
Ha valamit túl sokszor hallottam...
Nem mintha egy szót is szólnék. Csak emlékeztetem magam arra, amit még a szalonban mondott. Vannak tartozásai, de semmi komoly. Iszik... de nem úgy, ahogy apa. Titokban, de... nem annyit. Igaz? Egyáltalán nem részeg, csak hosszú napja volt.
Szépen lebeszélem magammal az egészet egy pillanat alatt és mire tényleg eljutunk addig, hogy rám szól... már csak nyelek egyet.
Hiába látom a vigyort, majdnem kicsúszik egy bocsánatkérés, amit meg nem szeret... Úgyhogy visszanyelem ezt is és próbálok kicsit leengedni. Végül is, nem kényelmetlen, ami rajtam van, csak nem ehhez vagyok szokva. Igaz, nem is ahhoz, hogy valaki más kanapéján aludjak majd.
- Akkor nem érzem magam otthon - szólalok meg végül, próbálva felvenni az ő stílusát, amire végül csak kiül egy mosoly az arcomra. Már csak azért is, mert ahogy próbálok úgy tenni, ahogy kéri, kieresztek még egy gombot az ingemen és teljesen felhajtom a gallért. Próbálok nagyon-laza-nagyon-rosszfiús lenni.
Na? Milyen? - kérdezem fejben, nagy vigyorral pózolva.
Aztán amint a kezembe kerül a vacsora, már ülök is le. Megszokásból tűröm fel az ingujjam de még nem nyúlok az ételhez. Megvárom, amíg az asztalhoz pakol és leül és...
- Igen. Jó étvágyat! - mondom én is és bár látni a pillanatnyi hezitálást - akkor ehhez most kézzel nyúljak hozzá, mint a pizzához? -, amint látom, ő mit csinál, én is nekifogok.
Az első adag még elég kicsi, de utána rákapok az ízére. Akkora falatot csomagolok magamnak a kenyérbe, hogy alig fér be a számba. Ennyit az illemről. De hát ő mondta, nem? Érezzem magam... nála. Pont azt csinálom.
- Ez baromi finom! - fogalmam sincs, mikor ettem utoljára egy egyszerű omlettet, de most jobban esik, mint a barátaimnál a pizza szokott. A megfogalmazásra is alig figyelek oda. Arra bezzeg már igen, hogy micsoda hatalmas szemekkel néz a macskája.
Persze, hogy csak úgy véletlen a kezemben marad egy fél falat, miközben magam mellett lógatom a kezem. Ha szeretné a szőrpamacs, el tudja venni. Titokban természetesen.
- Nyugodtan hozz magadnak bort a vacsorához vagy ilyesmi. Azért, mert itt vagyok... nem kell titokban innod - jegyzem meg végül két nagyobb falat között.
Így is valószínűleg eléggé felforgattam az estéjét, nem kell miattam minden szokásán változtatnia.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Egyelőre biztonságban érzem magam, azt hiszem Benjinek nem tűnt fel semmi, nem keltett gyanút benne a szekrényajtó csapódása. Nem mintha alkoholista lennék, és talán ha nem stikában iszom, még el sem gondolkodna rajta….de hát ez meg sem fordul a fejemben. Csak nem akartam, hogy lássa, az apja miatt. El is terelődik a figyelmem erről az ő mentegetőzésére, amin ha viccesen is, de kifakadok. Nem akarom én átnevelni, mert úgy jó ahogy van, édes és aranyos, udvarias és van lelkiismerete, amit sok embertársamról nem tudok elmondani, üdítő újdonság a srác, de kétségtelen, hogy a merevsége már szemforgatásra ad okot. Mosolyt csal ki belőlem azzal, hogy megpróbál utánozni és végre azt érezem, hogy kicsit lead abból az illemből amit az anyukája nevelt belé. Engem nem zavar, hogy ő ilyen, de néha tényleg kicsit lazulhatna, neki is jót tesz, meg kell tanulnia a különbségeket, hogy hol lehet és hol nem. Meg hol kívánatos lazulni. Hát nálam nagyon is, engedje el magát, legyen egy kicsit szabad, ahogy a szalonban is. Az az inggallér felhajtás is meg a gomb oldása már reménykedésre ad okot. *
-Naaa, azért ne vidd túlzásba. *Szólok rá komolyan, de rögtön el is nevetem magam, jelezve, hogy csak vicceltem. Aztán némi gondolati homlokráncolással belevetem magam a nem magányos vacsiba. Elég szokatlan, általában a macskámmal szoktam enni, ha egyáltalán eszem és nem intézem el a szalonban Csin bácsi dobozos főztjével, szóval merőben szokatlan, hogy az asztal másik végén is ül valaki, hogy egyáltalán az asztalnál eszem. Ezt mutatja az is, hogy nem vittem evőeszközt a kajához, mert vagy a dobozhoz kapott pálcikával eszem, vagy ott van a pultnál kéznél a villás fiók. Zavaromban, mert ilyen is előfordul, kézzel látok neki, de a vicces figyelem elterelésből példamutatás lesz. Hát ezt is megértem baszki! Már épp szólnék a hiányosságaimról Benjinek és felajánlanám neki, hogy hozok villát, de úgy tűnik sikerült teljesen ellazulnia. *
-Hát….örülök, hogy ízlik. Mást úgy sem tudok főzni. *Maradok én is a kézzel evésnél és végre meg is nyugszom, hogy nem rohan ki az ajtón azzal a kiáltással, hogy: Eretnek! Szándékosan nem veszem észre, hogy eteti a macskát. Én is szoktam, de most érdekes módon nem hozzám ült közelebb. Áruló! Vagy elég ravasz ahhoz, hogy feltételezze, az új fiút jobban be tudja hálózni. És lőn! A nyugodt kajálásnak Benji vet véget azzal, hogy kirángat a gyanútlanságból, én meg majdnem félrenyelem a tojást. A chili megakad a torkomon és könnyekkel telten köhögök tőle. Bassza meg, hogy mégis észrevette. Rámarkolok a narancslére és színültig töltöm a poharam, aminek a felét le is húzom. *
-Benji baszd meg! *Kapkodom a levegőt és köszörülöm a torkomat, hogy elűzzem a nem jó helyen lévő égető érzést, majd mikor sikerül és nem kell az asztal sarkára rászorítanom, a szemeibe nézek. Addig valahogy sikerül átgondolnom a választ, ami magyarázat a stikában ivásra. Hát nem vagyok zugivó csessze meg! *
-Benji…Nem szoktam titokban inni, elvégre itthon vagyok és sokat sem szoktam inni. Csak….amikor odatettem az uborkát a tányérodra és arra gondoltam, hogy kell a vitamin a fejlődő szervezetnek, az olyan anyukás volt, ettől meg a frász jött rám és muszáj volt egy kortyot innom erre a feszültségre. Nem akartam, hogy lásd, mert emlékszem mit meséltél apukádról. Szóval nehogy azt hidd, hogy én is….bocs. A bort egyébként nem szeretem, az olyan….úrinős. *Na, hát nem biztos, hogy azt sikerül elérnem amit akartam, de most nem csak a torkom ég hanem az arcom is. Roppant kínos.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Vigyorgok. Egyszerre jókedvűen és büszkén magamra, amiért elértem a célom az inggallérral és a gombokkal. Egy kicsit talán még könnyebb is lett így elfogadnom, hogy nem épp úgy nézek ki, ahogy megszoktam vagy szeretem.
De úgy tűnik, ez egy ilyen nap. Nem olyan ruha van rajtam, ami bármi máshol elfogadható lenne a szobámon kívül, és úgy néz ki, kézzel fogok enni, mintha pizza lenne előttem és nem egy omlett. Idővel viszont már az utóbbi sem igazán zavar. Sőt, kezdem élvezni és fejben tökéletesnek hitt magabiztossággal viszem végig a cselt is, hogy egy-két apró falatot csempésszek le magam mellett a hatalmas macskának.
Igaz, minden alkalommal, amikor üressé válik a kezem, az orrom alatt felsejlik a halvány mosoly, de ennyi baj legyen. Be lehet tudni annak, hogy a vacsora ízlik ennyire. Ami igaz is! Tényleg csak úgy lapátolom magamba, pedig nem illik ennyire kapkodni. De itt most túl sok minden van, ami nem illendő, szóval... számít még egy?
De attól még, hogy nálam felborult minden, Gloria nem köteles másképp tenni bármit. Hagyom is kicsúszni a szinte már mellékesnek álcázott kis megjegyzést. Igyon nyugodtan. Nem kell titokban csinálnia. Nem zavar. Anya is szokott inni egy-egy pohár bort, amikor az tökéletes körítést nyújt az ételhez.
Mégis, a reakció, ami érkezik, egyáltalán nem az, amire számítok. A köhögés és az egész jelenet, ami lezajlik előttem...
- Bocs - bukik ki ennyi a káromkodása után, biztos vagyok benne, hogy jogosan. Majd még egy kicsit ki is húzom magam ültömben, éppen csak visszavéve a nagy lazaságból.
És hallgatom a magyarázatot. És nyelek egy nagyot, amikor kezd sok lenni. Magyarázkodás. Hallottam már. Sokszor. Munka, feszültség, rossz nap...
- Apa is sokszor magyarázkodott - csúszik ki, de megrázom a fejem.
Egyszer. Kétszer. Háromszor, miközben a gondolataim próbálom felcsavarni, mint valami szőnyeget, mígnem tisztán kirajzolódik előttem, mit kellene mondanom. Azon kívül, hogy bármit ahelyett, amit már az előbb megjegyeztem, mikor nagyon is hallgatnom kellett volna.
- Kiborít a gondolat, hogy szülő legyél? ...és még nem átkozott ki a néni a folyosóról? - intek irányba és mosolygok. Próbálom terelni a téma súlyát. Nem akarok apáról beszélni.
- De... igyál nyugodtan. Nem-bort. Nem zavar - teszem azért végül hozzá, ahogy még ha nem is olyan nagy lazán, de visszatérek a vacsorához.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Benjinek sikerül annyira lelazulnia, eltekintve az alsógatyában való járkálást és a kigombolt inget, hogy még az evőeszköz hiányára sem mutat rá. Oké, akkor eszünk kézzel, nem probléma. Azért csak elnézem ahogy szó szerint lapátolja befele, és megkönnyebbülök, hogy nem lett az az omlett olyan rossz. Egyébként tényleg nem, és nem is aggódtam túl a kényes, anyuka főztjén nevelődött gyomra miatt a sütést, de na…csak eszembe jutott pár pillanat erejéig. Még azt sem veszem észre, hogy stikában magához édesgeti a macskámat. Tegye, legalább jóban lesznek. Ha legközelebb Deadman megjelenik, ajánlani fogom neki ezt a trükköt, hátha megkedvelik egymást, persze lehet, hogy Diablonak is viszont kellene etetnie Deadman-t, mert kölcsönösen nem kedvelik egymást. Mire a kajáláshoz érünk én is ellazulok, feledem a hirtelen anyukává válás őrjítő képét, hála a romnak, amiről azt hittem Benji nem vette észre, de csak diszkrét volt. Most meg nem az bassza meg és ennek heveny köhögési roham lesz a bizonyítéka. Magyarázkodás közben – mert nem tudom, hogy még az is gyanús – a kézfejemmel törölgetem a könnyeimet, a végén felsóhajtok, hogy végre normálisan is jusson levegő a tüdőmbe….de már nem a köhögés miatt vörösödöm. Kellemetlenül érint, pedig Benji nem vádaskodott, csupán elmesélte mit csinált az apja, én meg rögtön magamra vettem, pedig a nyomába sem érek egy alkoholistának, sem zugivónak. De attól még iszonyú pocsék érzés, én rontottam el és aztán magamnak csináltam a lelkiismeret furdalást. Most azt eszem amit főztem és nem a tojást. *
-Én csak nem akartam, hogy eszedbe jusson. Sajnálom. *Igen hülye voltam. Ha maradok az aki vagyok és nem próbálok meg jobb lenni, akkor ez most meg sem történt volna. Ilyen ez amikor az ember lánya próbál együtt érző lenni. Benji aztán jó érzéssel és éretten veszi poénra az egészet én meg hálás vagyok neki ezért. Újabb korty narancslevet iszom, és rámarok egy falat tojást. *
-Hmm…hhmmm…Nem átkozott ki, sosem tenné. Csíp engem. De ami a gyereket illeti, nem…nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá. Túl nagy felelősség és sokáig tart. Meg nincs is kitől, mármint úgy értem egy normális pasas sincs akire rá merném bízni. Az én életem nem való egy gyereknek. *A végén el kell gondolkodnom azon amit Benji mond és, hogy mit válaszoljak rá, hogy megértse, meg végleg lemondjon arról, hogy itasson. Ezen elmosolyodom, de komolyan nézek fel rá.*
-Nem akarok most inni. Az csak akkor esett jól. A kajához sem szoktam inni alkoholt. Nem vagyok boros, sem sörös, sem likőrös. Oké, néha megiszom a whiskyt, de csak ha a társaságomban valaki azt iszik. Nem is iszom minden nap. A rum az olyan….akut lélekgyógyító. Emeli az alkalmak fényét, vagy enyhít a lélek fájdalmán. Tizenhét évesen rúgtam be utoljára, tudom hol vannak a határaim és nem magyarázkodom, hanem magyarázok, hogy értsd mit miért teszek. Legutóbb nem akartam felkavarni az érzéseidet, hülye ötlet volt tény, de már nem csinálhatom vissza. Szóval szakadjunk le erről a témáról, oké? *Egy széles mosollyal veszem el a mondat végének élét. Nem haragszom, csak roppant kínos az egész amit magamnak okoztam. *
-Inkább beszéljünk a te hülyeségedről, amit magadnak okoztál. *Mert kell róla beszélnünk, akkor is ha nem akarja és jobb ezen túlesni mielőbb. Szerintem derek is elővenné emiatt, persze egészen másképp beszélnék meg, de ezt bukta, mert itt van nálam. Tovább eszem és várok, hogy eszébe jut-e valami erről a télmáról. Rohadt, kárörvendő, szemét boszorkány vagyok, de kedvelem a kölyköt és nem akarom, hogy elkallódjon.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Annyira, de annyira próbálkozok!
Mégis, amikor azt mondja, sajnálja, csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nem számít. Nincs baj. Sőt, még próbálok is kicsit viccelődni, mosolyogni, de úgy tűnik, még így is komolyabb témáknál maradunk.
- Biztos vannak normális... - egy pillanatra megakadok, nem áll a számra a szó, amit használt, de csakazértis! - ...pasasok. Csak lehet, azokat nem úgy fogod megismerni, hogy egy véres kést akarnak magukra tetováltatni - és itt hallgattatom el magam, mielőtt kibukna minden klisé, amit anya filmjeiben láttam a nagy és romantikus első találkozásokról.
- Ha pedig így lenne... vacsorát már jól tudsz csinálni - mosolyodok el újra és látványosan tüntetek el egy túlzottan nagy falatot.
Egy utolsót, amit igazán jóízűen eszek meg. Mert a folytatástól egy kicsit fura lesz minden. A tekintetem újra meg újra a tányéromra téved és csak egy futó pillanatra fel rá. Még látom a mosolyát, de túl sokat nem segít.
- Oké - nyelek nagyot és bólintok is. Több megjegyzés nem is jön a tengernyi szóra, amit elhangzott tőle. ...leszakadok a témáról.
Helyette apró falatokat gyártok magamnak a vacsorából, mintha teljesen lefoglalna, de közben a gondolataim pörögnek. Mit kellene mondanom? Tudja, mi történt. Vagy bocsánatot kellene kérnem? Tőle is?
- Nem igazán tudok, mit mondani... - szólalok meg végül egészen elgondolkozva. Tényleg próbálok jól viselkedni, de fogalmam sincs, mi az, ami kimaradt a sorból. Anyával ez könnyebb. Tőle könnyű bocsánatot kérni. Rávezet, hogy mit szeretne hallani, mi az, amit ne csináljak a jövőben, aztán...
- Szeretnél táncolni? - bököm ki a semmiből, felkapva rá a tekintetem.
Anyával ez szokott lenni az ilyen helyzetek vége. Feltesz egy lemezt vagy csak énekel és táncolunk. Utána minden valahogy jobbnak és könnyebbnek tűnik.
Nem apa után... csak úgy... általánosan.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Tudom, hogy a magyarázkodás nem jó, csak tovább növeli a bűntudatot, aminek nem is kellene lennie. Sajnálom….most én kérek bocsánatot Benjitől, pedig mindig is ágáltam ellene, de úgy érzem, muszáj. Most van helye. Benji csak a fejét ingatja, de jobban érdekli a gyerek téma és azt kezdi el feszegetni. Talán jobb is, kevésbé kínos, nem mellesleg a srác képes elhumorizálni, amiért kiváltképp hálás vagyok. Elnevetem magam a jóslatára, és igaza van, tényleg nem jönne be egyik sem, és nem csak a véres kés miatt. Aki meg bejönne, az….hagyjuk is. Olyan mint az aranyóra, nője van és problémás. *
-Gondolod többet kellene könyvtárba járnom? *Rákontrázok egy újabb lehetetlen dologgal, mert anyám ha tudná, hogy még templomba sem járok, minden bizonnyal kiátkozna. Na jó, nem, de leszedné a hajamat a fejemről egy hosszú és cirkalmas fejmosással. Néha annyira szeretném hallani és megölelni utána. Hiányzik. *
-Csak ezt tudom csinálni. *Kénytelen vagyok beavatni a hiányosságaimba mielőtt piedesztálra emelne, mert onnan nagyot lehet zuhanni. S lőn! Újra magyarázkodásba kezdek amit le is tagadok, viszont el kell mondjam hogyan élek és miért, elvégre barátok vagyunk vagy mi a szösz. Tépem a számat jó darabig, erre odavág nekem egy oké-t. Hát…oké, akkor ezt is megtárgyaltuk, csak én érzem még mindig kínosnak, pedig semmi vádló nem volt Benji tekintetben sem szavaiban. Csak az az oké…olyan volt, mintha rám hagyná, hát baszki, nem akarom, hogy rám hagyja, de már ott kuncsorog a következő mondat az ajkaimon és kibuggyan. Szívjuk most Benji vérét egy kicsit. Azt várom, hogy kiöntse a lelkét, hogy megbánta, hogy mennyire szereti az anyukáját de belátja, hogy igaza volt, vagy mondjuk, hogy nem ért vele egyet, esetleg megbeszélhette volna vele előre, hogy ezt szeretné és, hogy miért. Valamit. Benji azonban nem akar róla beszélni, én meg nem akarom nyaggatni, arra ott van Sawyer anyuka.*
-Mondjuk megbeszélhetnéd vele miután hazamentél, és kérhetnéd, hogy bízzon benned, hogy avasson be más akcióiba. Szerintem könnyebb lenne elfogadnod neked is és nem kellene megint hozzávágnod a telefont. Hmmm? Te hogy érzed magad attól amit anyukád tett? *Meg persze nem árt ha a saját érzéseit is tisztába teszi. Nem mindegy milyen nyoma marad az egésznek. Újabb falatot teszek a számba és komótosan megrágom, igazából elment az étvágyam, de nem Benji vagy a beszélgetésünk témái miatt. El vagyok telve. Na igen, a rum és a pohár narancslé, éjszaka meg majd meghalok majd az éhségtől. Míg ezen agyalok, talán Benji is meg tudja fogalmazni azt amire kíváncsi vagyok. Persze arra egyáltalán nem számítok amit ezek után kérdez és még jó, hogy közben lenyeltem a falatot, különben azt is félrenyelném. Eszembe jut amit az anyukájáról és az apukájáról mesélt, meg a táncról és nem tudom, hogy jó ötlet-e. Velem akar pótolni, vagy azt hiszi, hogy egy tánctól minden rendbe jön, vagy…csak úgy? *
-Oké, felőlem. De mondd meg miért szeretnéd, hogy táncoljunk? Nem akarod ezt meghagyni anyukádnak? Hogy csak vele legyen…Vannak dolgok amiket az ember nem akar mással csinálni, csak azzal akihez az ilyen emlékek fűzik. Egyébként tudsz tangózni? *A végére nekidobom a nagy kérdést. Nem mintha én profi tangó táncos lennék, de ismerem a lépéseket és szeretem a tangót, persze nem biztos, hogy Benjivel kellene táncolnom a világ egyik olyan táncát ami kizárólag a szenvedélyre és az erotikára épül, kivéve persze a Tapatío szirupot. Keringőzni meg nem tudok, tőle viszont erre számítok, aztán lehet, hogy mindketten meglepjük a másikat.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

- Tudok jó könyveket ajánlani - ajánlom fel egy szempillantás alatt a könyvtár témára. Oké, lehet, hogy azt nem tudom, őt mit érdekli, de amíg kitalálja... vagy talál valakit, aki tetszik neki és kisegíti... addig én is eligazíthatom.
Amikor pedig már tudja, mit szeret olvasni, jöhet a főzés téma.
- De legalább ezt jól csinálod - pillantok a már félig eltüntetett vacsorára a tányéromon egy halvány mosollyal, még utoljára, mielőtt semmi másra nem lennék képes csak a komoly és halk "oké"-ra.
Hallgatok és leakadok az ital témára, a magyarázkod--... úgy értem magyarázatáról. Meg mindenről. Próbálom észben tartani a mosolyát, de nem segít. Próbálok valami okosat mondani az egészről, amiért nála kötöttem ki, de nem az sem igazán akar menni. Rávághatom egyszerűen, hogy nem akarok beszélni? Hogy nem tudom, mit érzek és hagyjon békén?
Valószínűleg az nem lenne túl jólnevelt dolog. Duzzogva kibökni pár szót és hallgatni.
De legalább ő folytatja.
- Nem szoktam dobálózni amúgy. Se telefonnal, se mással - kezdek így bele és tudom, hogy nem ez volt a szavainak a lényege, de úgy érzem, attól még ki kell mondanom. A többi meg már jön magától.
- Én csak... dühös vagyok. Voltam. Ilyesmi. Mert... olyan, mintha... - na jó, úgy tűnik, mégsem jön ez ennyire magától. Úgyhogy nagy levegőt veszek, kihúzom magam, hátradőlök a széken és ahelyett, hogy előre néznék az ingem igazítom.
- Egyszerűen félek, hogy rákérdez mindenre. Miért vagyok annyit Dereknél. Hogy miért... hazudom, hogy a barátaimmal vagyok, mikor nála töltöm az estét. Még nem vagyok kész elmondani neki - nem nem nem, szó sincs róla, hogy felnézzek.
Akkor sem, amikor felhozom a tánc témát, ami nagyon hamar már nem is tűnik olyan csábító lehetőségnek.
- Azt hiszem, csak terelni szerettem volna. Hogy ne kelljen válaszolnom. De most már nem számít - végül is, most már kiböktem, amit, szóval...
- Tangózni... nem. Olyat nem szoktunk otthon - rázom meg a fejem, még mindig kissé lehajtott fejjel, de aztán talpra állok. Na nem a tánchoz. Csak tudom, hogy többet nem fogok enni, szóval gondoltam... elpakolok magam után. Ő főzött, én pakolok kicsit. Akár az ő tányérját is, ha úgy látom, neki sem kell több.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Tényleg csak vicceltem a könyvtárral, eszem bogában sincs oda járni, meg minek is? Benji azonban mintha komolyan vette volna, még ajánlkozik is, hogy jó könyvcímeket mond. Muszáj vagyook elnevetni magam, noha nem őt nevetem ki, csak a helyzetet, magamat, azt, hogy elképzelem amint a kanapén végignyúlva beletemetkezem egy könyvbe. Persze nem ördögtől való, de azért na....*
-Vicceltem Benji. Csak irónia volt. Utoljára tizenöt évesen jűrtam könyvtárban amikor még tanultam. *Azt nem tudom, hogy ezek után érti-e mit akartam ezzel mondani, de ha kell, szívesen elmagyarázom, mire utaltam. Hát igen, lehet, hgy nem jó helyen keresem az igazit....vagyis valójában sosem kerestem, csak minden találkozásnál rájöttem, hogy ő nem az, mielőtt még kapcsolat lett volna belőle. *
-Kösz, azért kétlem, hogy egy pasi minden reggel tojást akarna enni. *Továbbra is mosolygok, annyira aranyos és udvarias, bár utóbbi nem arra áll, hogy dicséri a főztömet, mert láthatóan tényleg ízlik neki. Úgy lapátol, mintha három napja nem evett volna. Mindez adddig tart míg át nem nyergelünk egy másik témára, ami érzésem szerint neki elég érzékeny oldalát pengeti meg és magyarázatra szorulok. Ezen szerencsére nem ragadunk le, de van más amit megbeszélhetnénk, vagy nem. Épp ez az amit várok tőle, hogy ne akarjon mindig udvarias lenni, hanem legyen önmaga, mondja ki azt amit érez, még ha az, az is, hogy nem akar beszélni. Előfordul.
De végül, ha lassan is de kiböki, mintha kényszer hatása alatt állna és ez nem jó. Egyrészt mert így nem tud elgondokodni rajta rendesen, másrészt viszont jó, hogy kibeszéli magából. Nézem őt és sajnálom, mert élete legrosszabb és legbonyollultabb időszakát éli meg a szemem láttára és nincs senki akivel megoszthatná, ráadásul az apját is elveszítette, akit lássuk be hiába szeretett, azért nem sokat segített a fiának a jelenlétével. *
-Értem. Oké, ez ésszerű. Tudom, hogy nem szeretsz hazudni anyukádnak, de létezik a kegyes hazugság, és mondhatod neki azt, hogy csak barátok vagytok. Mondhatod azt, hogy felnézel rá, mert sok jó tanáccsal szolgál. Mint én. *Vágom ki magam a végére de korántsem vagyok meggyőződve arról, hogay az utolsó szavak igazak. Hazugságra bírni egy ygereket meg még annál is rosszabb, de melyik gyerek nem hazudik a szüleinek? Kell, hogy legyen egy kis titkuk, ami csak az övék. Nekem is voltak és vannak is. Olyanok amelyekről soha nem is fog tudni az anyám. A táncolás indokaként pedig olyat mond amit sejtettem én, de mégsem azt az utat választotta, mert olyan rendes gyerek. Megfogom a kezét amikor feláll és pakolni kezd, nem hagyom.*
-Hagyd azt Benji, majd elpakoljuk később, különben is még eszem. *És be is kapok egy falatot, elengedve a kezét, majd a székére intve visszaültetem. *
-Ha nem akarsz beszélni valamiről, akkor mondd azt egyszerűen, hogy nem akarsz róla beszélni. Megértem. Nem vagy még felkészülve arra, hogy elmondd, nem tudod hogyan fogalmazz. Egyszer majd magától ki akar jönni és én akkor is itt leszek. A félelmeid jogosak, nehéz lehet ezt bevalani egy anyának, és talán nem is most van a legjobb alkalom, de szerintem ha tényleg nagyon szeret, akkor meg fogja érteni, csak majd idő kell neki. Igazából nekem sincs fogalmam arról, mi történhet, mert mindenki másképp fogadja, de téged nagyon szeret az anyukád. És le kell lombozzalak, tánc közben is tudok kérdezni. *A végére elmosolyodom, hogy elvegyem a téma komolyságát, legalább érzetre, mert egyébként elég komoly és fontos és muszáj róla beszélni, de csak akkor, amikor Benji is akarja. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Majdnem kibököm, hogy milyen jó hely tud azért lenni a könyvtár. Nem úgy, mint amikor az embernek otthon van egy sajátja, de azért nem utolsó. De visszafogom magam és véletlen sem kezdem sorolni az előnyöket.
- Ha annyi évvel ezelőtt sem futottál bele egy jó srácba sem... - vonok vállat, de a mosoly már ott van az arcomon. Tudom én, hogy gondolta, még ha egy kicsit tényleg komolyan is vettem. Nem feltétlen azért, mert nem figyeltem eléggé... csak... könyvek és könyvtárak! Túl könnyű elterelni velük a gondolataim.
Ahogy egy kicsit az evéssel is. Mennyivel kellemesebb téma is arról beszélni, hogy igazán finom lett az omlett, no meg valahol el kell kezdeni a főzés-dolgokat. De sajnos nem maradunk ennél. Mert nekem tovább kell beszélnem. Mert kérdez. Mert eléri, hogy terelni akarjak. Kimondjam azt is, amit nem biztos, hogy átgondolok. De talán pont ez teszi igazzá. Mert nem gondolkodok, csak mondom, amit a helyzet diktál és végül már ott állok, hogy a téma elvetve, a tánc elvetve és pakolok.
Legalábbis az a terv.
- Dereknek egész más... tanácsai vannak, mint neked. Sokkal kevésbé szavakkal tanácsol... - állok meg egy pillanatra még gondolatban is, ahogy visszakerülök a székre és egy kis levegővétel után már ott is a szavaim eredménye.
A lesütött szemeimben meg a minden áron elnyomni próbált mosolyomban. Ez megint egy zavarbajövős-perc. Csak most nem szégyellem.
- De a tiéd hasznosabb. Ha felvezetem anyának, hogy Derek igazán jó barát... abból baj nem lehet. Az nem hazugság, csak... nem a teljes igazság - még bólintok is végül magamnak.
- Tánc közben is...? Minden nő ilyen jó a kérdésekben?! - a második kis kérdés olyan ártatlan természetesebben csúszik ki, hogy még a széken is hátradőlök közben. Az egész már csak akkor lenne színpadiasabb, ha a kezeim is értetlenül és tehetetlenül lendültek volna a levegőbe hozzá.
De az elmaradt, csak az arcomra ül hozzá ki egy, szinte már kisfiús mosoly.
- Beszélhetünk akkor másról? Kérlek - váltok aztán komolyabbra. Nincs tánc, nincs semmi. - Mondjuk arról, hogy mit csinálsz esténként, amikor nem ácsorog senki az ajtód előtt, amikor hazaérsz?

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Annyi évvel ezelőtt….ha tudná, bár nem a könyvtárban futottam össze vele, de jó srác volt. Helyes, szép szemű, kedves és izgalomba jöttem valahányszor megláttam. Mindaddig míg be nem hívott a műhelyébe ahol dolgozott és össze nem találkoztam egy lőtt sebes barátjával. Akkor szakadt el bennem valami, az volt a lökés ami arra sarkallt, hogy otthagyjam az ápolónő képzőt, ahova anyám küldött, és megvalósítsam az álmaimat. Azokat az álmokat, melyeket akkor még meg sem álmodtam.
De most nem rólam van szó, és hagyjuk is elsikkadni a múltamat és a pasi kereső életemet. Róla kérdezek, tőle kérdezek és tényleg érdekel mit hogyan él meg, miért lázad, noha kívülállóként is látom, hogy borzalmasan csinálja. S persze tanáccsal is tudok szolgálni, bár utólag hallva nem tűnik jó ötletnek, hogy én adjak tanácsokat, de az sem, hogy Derek. Két rossz közül vajon melyik a jobb? Benji magyarázatát azonban értem is meg nem is.*
-Hát azt nem tudom, hogyan lehet szavak nélkül tanácsot adni, de gondolom nem is az a lényeg. *Oké, ezt hagyjuk, Derek elég egyéni stílussal rendelkezik, bár kétségtelen, hogy ellenállhatatlan. Benji máris a magáévá teszi az én tanácsomat, ami végül is hazugságra bírja, ráadásul az anyjával szemben. Most már tényleg el kell mennem egy templomba és meg kell gyónnom, és ha már én érzem úgy, hogy a bűneim súlya alatt elkárhozom, elég komoly lehet az ügy. *
-Igazán jó barát. Ez nem hazugság….ez a hazugság lényege, hogy a fele igaz. De azért ne túl gyakran alkalmazd. *A tánc mindenre jó, arra is, hogy a nő közben kiszedjen a férfiból mindent amit tudni akar. Erre a tényre hívom fel aztán Benji figyelmét, miután kiderült, hogy nem pusztán szórakozásból óhajt táncolni, hanem hátsó szándékkal. És még én adok tanácsokat neki baszki. *
-Még jobb. *Bólintok rá sokat sejtető mosollyal, de ő máris rákontráz azzal, hogy kérdez. *
-Na most jött el az ideje annak, hogy elpakoljunk. Biztosan elég volt? *Állok fel az asztaltól, hogy a tányérokért nyúljak, de még megkérdezem, hogy jóllakott-e. Mehetünk mosogatni. *
-Mennyire részletesen szeretnéd tudni? Igazából attól függ, mennyire fáradtam el. Van úgy, hogy csak enni adok Diablonak aztán már zuhanok is az ágyba, majd reggel zuhanyozok felkiáltással. Vagy jöhet a vacsi és a zuhany és rajzolok, ha túl sok ötlet kavarog a fejemben. *Ez utóbbiról meglepő módon semmilyen nyomot nem láthat a lakásban. Nincsenek elszórt papírlapok, nincsenek a falon rajzok, mint a szalonban, nincs egyetlen ceruza sem elől. Tulajdonképpen a szalonhoz képest a lakásom kopár, személytelen. Semmi nem vall rám és a színes egyéniségemre. *
-Azért jó egyedül lakni, mert azt csinálhatok amit akarok, akkor amikor akarom és úgy ahogy akarom. Diablo nem vet meg érte, nem teszi szóvá, csak kajája és simije legyen. Egyébként milyen táncra gondoltál amikor felkértél? Még mindig megpróbálhatjuk, átadom neked a kérdezés jogát. *Azt hiszem ez egy jó alku. Pár perc és a tányérok, a serpenyő tiszták. A kezeink is a mosogatástól. Megint sikerült spórolnom.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Derek, meg a sajátos tanácsai egy egészen más stílust képviselnek. Nem mondom, megvan annak is a maga varázsa, csak nem mindig segít. Főleg tisztán gondolkodni, miközben próbál rávenni, hogy alaposan átgondoljak pár apróságot és helyesen döntsek...
Vagyis ezerszer hasznosabb az a tanács, amit most kapok. Hazugság...féleség... de közben mégis az igazat mondom, csak nem a teljes verziót. Elmondom, hogy Derek jó barát... de azt nem, hogy mennyire bele tudok szédülni, mikor megcsókol. Elmondom, hogy szeretem vele tölteni az időm, de azt nem, hogy mennyire imádom, amikor a keze a bőrömre simul...
Mondanám, hogy a tánc-téma sokkal egyszerűbb, mint Derek mosolyát kezelni egy-egy ilyen félbemaradt alkalom után. De most úgy tűnik, ez sem könnyebb. Merthogy kifogás lett volna a tánc. Lehetőség, hogy tereljem a témát és ne tudjon többet kérdezni, de úgy tűnik, elég látványosan elbuktam.
De legalább bevallom! Vagy valami olyasmi. Amikor pedig utánam Gloria használja kifogásnak a pakolást, egy széles mosoly kúszik fel az arcomra. Csak az orrom alatt, félig rejtve, de készségesen vagyok talpon és azonnal segédkezek is. Egy falat sem fér több belém, szóval nincs kifogásom ellene, hogy végetvessünk a vacsorának.
Csendesen megköszönöm és már mondom is tovább. Vagyis kérdezek. Róla és az estéjéről.
- Amilyen részletesen mesélnél - felelem csendesen, végig mellette állva, hogy kéznél legyek, bármiben tudok segíteni.
- ...és meg is semmisíted, amit itthon rajzolsz? - pillantok körbe. Annál több jómodor szorult belém, minthogy megkérdezzem, miért néz ki úgy a lakás, mintha egy lélek sem lakna itt. De a rajzai hiányát megjegyezni még nem olyan nagy bűn, ugye?
- Nem gondoltam semmire. Semmi konkrét táncra. De tudok keringőzni, meg foxtrotot... ismerem a soul dance-t, swinget... és egy nagyon kicsit megy a tap dance is. De az nem igazán társas forma - az elején még számolom őket az ujjamon, de utána már csak sorolom, mit ismerek, amolyan "tessék, ezekből, válogathatsz" módon.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Hát nagyon remélem, hogy tényleg nem túl sokat alkalmazza majd Benji a tőlem tanultakat és főleg nem az anyjával szemben, mert akkor annyi annak a jó kis bizalomnak amit sikerült egyetlen találkozás alkalmával megszereznem. Mondhatnám, hogy a személyes bájam, de lássuk be, egy angol lady-ra hajazó nő számára egy „agyon tetovált” szűk nadrágban és tűsarkúban létező nő minden csak nem bájos. Bízzunk abban, hogy Sawyer anyuka is bízik az emberismeretében.
Lassan a vacsora végére érünk, sok téma fordul meg az asztal felett, és mindketten élünk a lehetőségeink adta képességgel, amivel terelünk, jóllehet én a pakolással pont nem zt akarom elérni, és már ott van a nyelvemen a folytatás amikor észreveszem Benji semmivel sem összetéveszthető vigyorgását. Sóhajtok egyet, tényleg félreérthető voltam, de ez már az én keresztem. Úgy is van rajtam már bőven, cipelhetem. A tányéromról a maradékot visszasöpröm a serpenyőbe, a többi edényt meg elkezdem elmosni, miután Benji kezébe adtam egy konyharuhát, hogy törölgessen. Nincs mosogatógép, nem széria tartozék ehhez a lakáshoz, én meg még mindig bízva abban, hogy egyszer majd felvet a pénz, és nagyobb kéglibe költözöm, erre nem költök egy centet sem. Az „ideiglenes” állapot már évek óta tart, de úgy elröppent, mintha sosem lett volna több pár napnál. *
-Nem, dehogy. Beviszem a szalonba. *Miért semmisíteném meg? Nem értem a kérdést mindaddig, míg meg nem látom ahogyan Benji kíváncsian körbenéz. *
-Hjaaa! Diablo sokszor van itthon egyedül és nem zárhatom be, szóval a rajzokat zárom el, meg úgy mindent, nehogy szétcincálja. *Igen, hát ilyen az élet egy macskával, aki szeretgetés hiányban szenved és unatkozik. Az elmosott tányérokat Benji kezébe adogatom, de hamar végzünk tekintve, hgy ketten vagyunk és az evőeszközt is sikerült megspórolnom. Kinyitva a szekrényt, látja hova tegye azt amit eltörölgetett….rendes fiú, még ezt is tudja. Újabb pont Benji anyukának. A tánchoz visszatérve érdekel, hogy vajon mit szoktak az anyukájával lejteni, de amikor előveszi a kezét és az ujjait, hogy számoljon, már rosszul vagyok. Majdnem egészen az arcába hajolok, a mutatóujjammal együtt.*
-Héhééé! Nem táncolok olyat aminek nem tudom kimondani a nevét. *Aztán felegyenesedem és közlöm azt amit én tudok.*
-Hogy állsz a tangóval? *Igen, már felkészülök az ilyenkor várható felhörrenésre, nagy szemekre, megrázott fejre. *
-Ne izgulj, nem olyan bonyolult. Csak érzelem és szenvedély kell hozzá, az meg van benned. A legjobb tánc amivel felszabadíthatod az érzéseidet. *Próbálom rábeszélni, de ha végképp nem megy, akkor kénytelen leszek arra adni a fejem, hogy ő tanítson valamire. Benne vagyok a csetlésben-botlásban.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

» ...sorry? - Zafír & Benji
» It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji
» Edgar atya & Gloria
» Sono qui solo per lui - Gloria & Derek
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

Similar topics

Similar topics