Philly & Derek - Il sangue maledetto dei Moretti...

Attól függ, mit nevezünk feltűnőnek! -mondom szinte unottan Lizzienek. -Vegasban például már semmin sem csodálkozik az ember.
Vicces belegondolni, hogy ez a kis lázadó olasz lányka esetleg megbotránkozna, ha Las Vegasba vetődne. Lehet, hogy még engem is felülmúlna, pedig én még mindig kiakadok néha, ahhoz képest, mióta élek ott.

Derek hirtelen rákapcsol és valami olyasmit is mond, hogy át kell gondolnia a hazajutást és hogy az apját nem hozná össze a húgával. Már majdnem rákérdeznék, amikor megcsörren a telefonom.
Apám keres, miközben én próbálom tartani a lépést a többiekkel, különben Derek elránt és úgy húz végig a bolton mint egy rongyot.
-Apa, csak röviden lécci! Nyugodj meg még élek, csak épp sietünk és ha feltartasz másnapra sem érek haza! Csók anyának! Menjetek táncolni, meg koktélozni vagy nem tudom! -választ sem várva nyomom ki a telefont mire a kasszához érünk.
-Ezt a kapkodást! És akkor még az én apám is bedobja az aggódó szülőt!
Az eladónak úgy tűnhet épp egy robbanni készülő gazdag csajszival van dolga, aki csak az imént rázta le - nem túl finoman - az apját.
Kártyával fizetek, az ékszert a táskámba teszem, egy kisebb rekeszbe és indulnék is kifelé, amikor felvinnyog az érzékelő.
-Most mi van? -hőkölök hátra és venném is elő a fülbevalót, de az eladó rám villant egy ezervattos mosolyt és legyint.
Aha, szóval itt is be szokott gerjedni ez a masina ok nélkül!

Odakint már nem tudom tartani a számat és Dereknek szegezem a nagy kérdést.
- Mi van az apátokkal, meg a hazamenetellel? Már bocsánat ha kicsit gyanakvó vagyok!
Úgy nézek rájuk, hogy tudják, a bocsánatkérés nem igazi és ha kell kiverem belőlük az igazságot.

Job : Gabellotto Posts : 179

- Komolyan lényegében szobára küldted a szüleid? - kérdezek vissza, amint kinyomja a telefont, hatalmas vigyorral az arcomon. Mi mást jelentene a táncolás és koktélozás?!
A kasszánál viszont már bekussolok. Csinálja ő a műsort, adja az elkényeztetett úrilányt. Rohadt jól szórakozok az előadásán és marad is a vigyor az arcomon, amíg az érzékelő meg nem szólal. A tekintetem azonnal Lizziere villan. Valószínűleg ölni lehetne a pillantásommal, mire ő ártatlan mosollyal néz vissza.
Kész kisangyal a drága húgom...
És persze én lennék a szar alak, ha meg akarnám fojtani! Mi a faszért nem tudja visszafogni magát? Főleg, hogy csak szórakozik, nem muszájból lop!
De pillanatok belül kint vagyunk. A húgom vigyorog. Én a tarkójára csapok. Nagyobbat csattan, mint amennyire fájdalmas lehet. Magára sem veszi, csak kiölti rám a nyelvét. Én pedig próbálok nem törődni vele. Inkább a feltett kérdésre figyelek.
- A hazamenetellel annyi, hogy valaki nem gondolt arra, miből megy... megyünk haza. Az apánk meg egy bűnöző faszfej, akinek nem akarom a közelébe engedni. Olyan körökbe mozog, ahonnan... mondjuk úgy, hogy okkal lépett meg anyánk. Ha most Lizziet a közelébe engedem, abból csak baj lehet. Ahogy én is elkerülném a találkozót, ha egy mód van rá. Akkor is, ha ő egy csettintéssel kiperkálná a jegyünket.
- Én is itt vagyok ám! - szól közbe a húgom.
- ...és ez a kibaszott bajom! - vágok vissza morgósan, mire ő csak fogja magát. Vállat von. Majd kérdés nélkül tűnik el könyékig a kiscsillag táskájában, hogy kihalássza a karkötőt, amit beletett.
- Grazie! - pördül el. Szó szerint arrébb pördül, fordulva egyet a saját tengelye körül. Meg fog őrjíteni a kiscsaj... pár éven belül... Ha nem ölöm meg addig.

Mondanám, hogy tetszik ez a kis családi balhéval vegyített kaland. A sajátomat már ismerem mint a tenyeremet, könnyen kimagyarázom magam. Igaz, én nem vállalok soha akkora kockázatot mint Lizzie. Igazából nekem csak "apró csínyeim" vannak ha úgy vesszük. Leszámítva ezt a mostani helyzetet, aminek mintha megint nem látnám a végét.
-Felőlem BÁRMIT csinálhatnak, addig se foglalkoznak velem! Ha túl sokat magyarázkodom nekik, még a végén találkoznotok kell velük és hadd ne mondjam, mi lenne akkor. Én csak egy kislányról hazudtam, téged meg sem említettelek, különben már rég itt trappolnának habzó szájjal.

Szóval a kishölgy zéró anyagi fedezettel szökött meg otthonról és a papával akar találkozni...Ami - mint megtudom - nem jó ötlet.
Be kell látnom, hogy az összes terv, ami logikus lenne a pénzszerzéshez útközben megdöglött...Vagy eleve halva született.
A kétségbeesett agyalásból Lizzie zökkent ki, aki könyékig nyúl a táskámba és kivesz egy karkötőt...és még meg is köszöni.
-Derek, a húgod egy bolti szarka! Ez...ez rettenetes! Nem csokit lopott, hanem ékszert.
Amíg a fogamat csikorgatom, óvatosan beismerem magamban, hogy Lizzie ezt a tolvajügyességet talán a kedves papától örökölte. Ha nincs más akkor bizony ebből kell profitálni.
-Hmmm..apád nem örülne, milyen ügyes kislánya van? - teszem fel fájdalmas arccal a kérdést. -Oké, tudom, hogy a legostobább ötlet amit hallottál, de a vér nem válik vízzé...A genetika meg csak a középső ujját képes felmutatni.

Szeretném, ha megnyílna alattam a föld, mert másképp amúgy se tudnék távozni ebből a szituációból.
- Mi lenne, ha beülnénk enni valahova és megvitatnánk a dolgot? - dobok be egy jobb ötletet, miközben ellenőrzöm a pénztárcámat és a fülbevalót, aminek az árát úgyis leverem apámon.
Kell a pénz nyugtatóra, ha visszamegyek Vegasba.

Job : Gabellotto Posts : 179

- Nem tetszenék nekik? Ki gondolta volna - vigyorgok csak egy pillanattal tovább, egy rohadt pillanatig sem komolyan kérdezve. Egyszerűen kihasználom az utolsó-utáni pillanatot, ami még akad.
Aztán úgyis az agyalás felé terelődnek a gondolataim. A pár halvány emlék irányába, ami az apánkról maradt és a tényre, hogy nincs az a pénz, amiért a közelébe engedjem Lizziet vagy akár én kérjek tőle segítséget.
Nem mintha az otthoni munkaadóimtól sokkal szívesebben tenném...
- ...és nem az első alkalma - sóhajtom beletörődően.
- ...e non sarà l'ultima - egészíti ki vigyorogva a drága húgom, mire elhúzom a szám. Persze, hogy nem az utolsó!
- Remélem, ennyiben merül ki a hasonlóság Lizzie és az apánk között - jegyzem meg végül és ezek után a evés gondolatára is csak bólintok és követem. Liz utánunk, fél szemem rajta, de már eszében sincs meglépni.
Én pedig félig-meddig vezetem mind a kettőt. Ki a reptérről, keresztül a közeli kisutcán, be egy olcsó, de hangulatos trattoria-ba a sarkon. Pontosabban megcélzok egy kinti kis asztalt. Kockás abrosz, házi pizza és minden, amit a helyiek kifogtak hajnalban a Tirrén-tengerből. A pincér egyelőre sehol, de talán ez így van jól.
A fő, hogy Lizzie marad a seggén, Kiscsillag velem szemben, én meg megadom neki a választás lehetőségét.
- Az apánk kezéhez rendesen tapad vér is. Ezért nem akarom ezt a bolondot a közelébe engedni - intek a fejemmel oldalra, ahogy a számba tett szálat meggyújtom. - Szóval, ha szeretnél, most lépj le. Mert végső esetben elé lököm Lizziet, hogy a színésznői tehetségét arra fordítsa, hogy eljátssz, ő la piccolina di papà.
Nem, kurvára nem fogom megtenni. De valahonnan akkor is pénzt kell keresnie. Ha pedig ő ajánlja fel ezek után, hogy állja az utat, csak jó. Ha nem, akkor kevésbé veszélyes körökből kérek majd szívességet. De akkor már nem akarom mellettünk látni. Nem azért, mert bajom lenne vele, vagy már ne lenne hasznos, egyszerűen csak nem lenne értelme bajba keverni.

Gyorsan összegeztem magamban ami hirtelen rám zúdult.
Van egy szökevény természetű kishúg, aki még lop is
Az anyja és a bátyja idegei ezt nehezen bírják. Végül, de van egy kényes pont, az apa, akit valamiért kerülni kell, mint a pestisest.
-Szóval már profi...- bólogatok. - Megtennéd, hogy amíg veletek vagyok nem lopsz? Ha a szüleimnek a sittről kell kihozni engem, akkor vagy zárdába, vagy pszichiátriára küldenek. Okés?

Az evésre vonatkozó ötletem viszont sikert arat és Derek talál is egy klassz helyet, ami megfelel fura hármasunknak a nem mindennapi beszélgetéshez.
A téma nem lesz jobb, sőt már a veszély is fennforog.
Derek és Lizzie apja bűnöző és ez elég nyomós ok, hogy ne találkozzanak vele, főleg Lizzie nem.
Megadatott a lehetőség, hogy most azonnal elhúzzam a csíkot, de akkor mi lesz velük?
Valószínűleg belebotlanak valakibe, aki ismeri a papát és sitty-sutty megvan a találkozó, akár akarják, akár nem.
-Haza kell jutnotok...De hova is? Erről még nem esett szó....Minél előbb el kell hagynotok, ezt az amúgy szép helyet és a húgodnak meg kell értenie, hogy nem hobbiból költöztetek jó messzire és persze a lopásról is le kell szoknia. Mondanám, hogy ehhez kéne némi segítség, de semmi közöm hozzá.
Csak azt szeretném, hogy amíg itt vagytok, ne kerüljetek bajba és aztán gond nélkül hazajussatok.
Hátradőlök és nagyot fújtatok, mintha sikeresen túl lennék egy beszéden a parlamentben, egy rakás vén angol közt.

Job : Gabellotto Posts : 179

- Megígéri - válaszolok Lizzie helyett is, mielőtt kinyitná a nagy száját és valami viccet próbálna csinálni belőle. ...és mivel végül nem szól közbe, így tényleges ígéretnek is lehet venni.
Onnan pedig már egyenes út vezet az újonnan kinevezett asztalunkhoz, ahova teljes természetességgel dobom le magam és szerencsére mindenki más is ül. És úgy is marad. Kibaszottul ideje! Így csak arra kell gondolnom, amivel tényleg megéri foglalkozni. Miszerint hogyan jutunk haza és mennyire rohadtul kizárt, hogy az apánktól kérjek szívességet hozzá.
- Most éppen Ridgecrestbe - válaszolom egy apró bólintással.
- Ott még csak egy suliból csapták ki - veti közbe Liz, mire oldalba bököm, hogy kussoljon. Nem ez a lényeg.
- Nem keverünk bajba, Kiscsillag - mondom végül neki egész csendesen, mielőtt teljesen leszívjuk az energiáját. Nincs értelme aggódnia.
- Akkor sem kevernénk a szart, ha kifizetnéd a jegyünket. Eltűnnénk az életedből - pofázik közbe már megint a drága húgom.
- Lizzie!
- Most mi van?! Ezt akarod tőle, nem? - olyan angyali arcot vág, mintha már megint én lennék a rosszfiú és ő az ártatlan áldozat és teljes elégedettséggel dől hátra a széken.
Néha utálom a húgom...

-Jó kislány! - biccentek Lizzie felé, de a gyanakvásom egy percre sem fog nyugodni. Nem bízom benne és az angyali pofi sem hat meg. Kicsit olyan mint én...Szóval úgy is mondhatnánk ismerem a fajtáját.
-Bizonyos szempontból nem is vagyunk messze egymástól, bár amíg Kaliforniában éltem nem jártam ott.
Most jól jönne egy térkép, amin megkereshetném azt a Ridgecrestet és nem, nem arra gondolok, hogy megnézhetném a telefonomon. A telefonos térképek szart sem érnek.
Mindenesetre az már egy jó jel hogy nem New York vagy Florida, netán Ausztrália az uticéljuk.
-Kirúgtak a suliból? - pislogok Derekre de cseppet sem lenézően. Nem lep meg. Ő nem az a típus akit ráncba lehet szedni holmi tanórával, csengetési idővel, meg házi feladattal.
Nem az ő viselkedése a fő probléma. Az apjáé annál inkább. Nem, hozzá még együtt sem tanácsos ellátogatni. Engem vagy lelőnek, vagy eladnak.
-Nem fogtok bajba keverni. Megoldjuk a kedves papa nélkül. Őt nyugodtan elfelejthetitek!

Szinte egyszerre kiabálunk rá Lizziere.
Én nem érzem, hogy kihasználnának és pont miatta szeretném, ha minél előbb hazakeverednének.
-Kicsi lány, honnan veszed te ezt? Netán egész forgatókönyv van a fejedben? Halljuk továb azt a mesét! - nézek rá szigorúan.
Szívesen meghallgatnám miről fantáziálgat, hogy aztán helyre tegyem, mint csontkovács a ficamot.
Jó lenne ha végre komolyan venné az életet és érezne némi felelősséget.
És ha már felelősség..Feltűnt bárkinek hogy itt üldögélünk?

Job : Gabellotto Posts : 179

Tény, hogy nem tartom egy ideje számon, mennyi iskolából csaptak már ki. De az is, hogy sosem volt bennem a legkisebb szégyen sem. Okkal történt. Tettem azokat a baromságokat, amiket, de mindig jó indokkal.
- Molte volte - ismerem is el egyszerűen, ahogy mélyet szívok a meggyújtott mentolos szálból. Le kell fordítanom neki? Kétlem. A nemtörődöm arcomból szerintem le lehet szűrni, hogy mit mondtam.
És azt is, hogy magasról teszek a tényre. Vagy valójában arra is, ha elítélne érte. Bár láthatóan nem teszi, szóval ding-ding! Újgazdag úrilány vagy sem, legalább nem karótnyelt. Pirospont.
Lizzie viszont rohadtul kezd az idegeimre lenni. Nagy szart kavart, anélkül, hogy lett volna konkrét terve és még a száját is gondolkodás nélkül járatja. Oké, azt én is szoktam... örökletes dolog lehet, de akkor is!
A folytatás viszont egyáltalán nem segít. Látom abból, hogy Liz levegőt vesz, hogy a "kicsi lány" megszólítás kibaszta nála a biztosítékot. Nem is hagyom, hogy válaszoljon, csak felé fordulva két kezem az arca két oldalára teszem. Némán folytatok le vele egy "nagy levegő és kussolj" beszélgetést.
És csak mikor bólint, akkor vagyok hajlandó elengedni. Nem fogom hagyni, hogy olyasmi hagyja el a száját, amit megbánna. Jobban, mint bármi mást az utóbbi napokból. Plusz, nem árt, ha nem lincselnek meg minket a helyiek istenkáromlásért...
Ha valamit komolyan vesznek az olaszok a caffè-pasta-siesta szentháromság mellett...
- A forgatókönyv annyi, hogy kifizetsz két jegyet, mi pedig szépen hazarepülünk anélkül, hogy megkerestem volna apát. Ez a fafej nyugodt lesz - int oldalra, felém. - Én pedig basztatni tudom azzal, hogy megígérte, mesél papà-ról. Jót és rosszat. Bármit, amire emlékszik - tart egy kis szünetet, amíg felém pillant.
Bólintok.
- Ha pedig szépen kéred, le is fekszik veled előtte - teszi hozzá, visszairányítva a figyelmét a kiscsillagra.
- Dio...! - sóhajtok fel, szemet forgatva, de ezúttal nem szólok bele. Inkább intek az ajtótól pár méterrel cigiző pincérnek, hogy igazán idetolhatná a seggét, ha végzett.

Bár egy szót sem értek olaszul, valahogy sejtem, miként véleményezi, hogy számos iskolából kirúgták. Én csak simán befejeztem a tanulást az érettségi után, szüleim bánatára, döbbenetére, satöbbi. Szóval nem ítélkezem, mert jogom sem lenne hozzá.
Lizzinek viszont láthatóan valami nem tetszik. Szerencsére a bátyja gyorsan elhárítja a problémát, de ahogy a lányt ismerem csak időlegesen.
Kis idő múlva már mondja is a "forgatókönyvet". Ezúttal extra rövid ideig bírt csak magával.
Hallgatom és finoman szólva leesik az állam. Tény, hogy már alkottam valamit magamban, hogy mire megy ki az egész, de a saját döntésem, hogy segítek nekik.
Lizzie szájából nagyon durvának hangzik ez az egész....Derek megdöngeti a gazdag amcsi csajt két repjegyért..

- Te egy nagyon felelőtlen kislány vagy, aki valami egészen más világban él...és akkor is ez lesz a véleményem, ha harsány anyázás közepette lekarmolod az arcom.
Előbb jár a szád mint gondolkodsz és ezzel nem kevés kellemetlenséget okozol a családodnak, elsősorban Dereknek, aki végül kiszed a szarból pedig meg sem érdemled.
Ha így folytatod, a huszadik születésnapod előtt bekerülsz egy fekete nejlonzsákban apró darabokban..Csak mert rossz helyen, rossz időben rossz embernek járt a szád.
Vagy rossz embertől loptál.
Tényleg kezd megszállni a lila köd, de az nem járja, hogy "mert az én ártatlan kishúgom, nem teszem helyre". Majd én vállalom a "büdösbogár" szerepét.
Ami a bátyáddal kapcsolatos...hmm dolgot illeti...Nos, nem kizárt, de te addig egy székhez kötözve, egy sötét pincében elmélkedhetsz arról, hogyan tedd jóvá azt a rengeteg rosszat amit eddig tettél...
Persze, dönthetek úgy is, hogy Vegasba viszlek és eladlak tíz dolcsiért valakinek..Tudod, a magadfajták ha két hónapig bírják az ipart, az már egy csoda. Hidd el, láttam ezt-azt...Összetört álmokat, összetört testeket....Vegas a csillogás és a rohadás egyszerre..
A remek tolvaj képességed sem ment ki abból a pokolból..
A nap folyamán, jókora rohadékká változtam, de egyszerűen zavart, hogy Derek nem teszi helyre, Lizzie pedig visszaél ezzel. Ő nem egyszerűen az apukája után vágyott...Ő bajt akart keverni, idegroncsot csinálni a bátyjából meg az anyjából..
Komolyan megérdemelné, hogy eladják prostinak. El is némulna a kisasszony...

Job : Gabellotto Posts : 179

Oh ebből kurva nagy baj lesz! Látom, ahogy minden szóval egyre vörösödik Liz feje. Van értelme megállítanom? Nem igazán. Nem úgy, ahogy elvárható lenne. De szép lassan elnyomom a cipőm sarkán a félig alig elszívott szálat - kár érte... - és mire a kiscsillag a mondandója végére ér, már talpon vagyok.
Nem mintha Liznek már ne járna keze-lába, ahogy magyarázni kezd.
- Figlia di puttana! Porco dio e puttana la madonna! Vaffanculo!
És még engem basztak ki pár iskolából verekedés miatt, mert a húgom hülye fejét védtem, amikor ő nem tudott kiállni magáért! Most ki a nyugodt... nyugodtabb kettőnk közül?!
Nagyon sóhajtok és mielőtt az egész asztalt ráborítaná Kiscsillagra, már ragadom is meg mind a két karját, hogy arrébb húzzam. Ez abban nem állítja meg, hogy záporozzanak a szitkok, de a szavak veszélytelenek.
- Scuza - vetem még oda egy bocsánatkérő mosoly kíséretében az asztal irányába, ahogy elrángatom a húgom. Egészen az utca sarkáig, ahol nekinyomom a falnak.
- Nagy levegő, Elisa!
Oh már látom, hogy készül visszaszólni és egy pillanatra nekem is elborul az agyam. Talán a sok napos feszültség teszi vagy az apánk közelsége.
Soha a büdös életben nem ütöttem meg a húgom és most sem akarom. Annyira. De persze az öklöm csak mellette landol a kőfalon. Hallani, hogy roppan egyet, mire mintha a fél város elhallgatna körülöttünk.
Vagy csak a fájdalomtól zúg fel minden a fejemben.
- Sei una testa di cazzo - szólal meg a húgom. Kurva csendesen. És nem csak az eddigiekhez képest.
A kezem még mindig ökölbe szorítva, a falhoz nyomva, bár érzem a vékony vércsíkot végigcsorogni az ujjaim között. Csiklandoz.
- Sono bravo a fare il testa di cazzo. Ricordi?
Liz egy pillanatra lesüti a tekintetét, de mosolyog. Mosolyog... talán azért, mert nem tudja, hogy máshogy kezelje a helyzetet.
Megrémisztettem?
- Most pedig fogd be és nyugodj le végre, oké? Az utóbbi napokban utánad szaladgáltam, hogy kihúzzalak a szarból, amit magadból kevertél. A csaj az egyetlen, normális esélyünk, hogy haza tudjalak vinni, szóval próbálj meg viselkedni!
Vállat von. Sértetten. De aztán bólint, majd elmotyog egy címet. Majd kapjam fel ott, ha indulunk. Vagy ha végeztünk a beszélgetéssel. Oké. Persze. Nem lehet gond belőle, ha lenyugszik valahol máshol. Egyedül.
A járda közepén állva nézem végig, ahogy elsétál. Tudom, hogy most már nem lesz vele gond. Megrémítette annyira, amit műveltem, hogy észbe kapjon. Én pedig... én pedig visszasétálhatok Kiscsillaghoz.
- Bocs a húgom miatt. Nálatok vásárlási lázban jön ki a dacos tinikor, nála... így - mondom teljes természetességgel. Mintha épp nem csöpögne a vér a kissé remegő öklömből. Mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Akarsz még itt enni? Villámgyorsan kiszolgálnak, ha bemegyek balhézni.

Így lenne telitalálatom! Rögtön elszabadul a pokol, Lizzie köpi rám a szitkokat válogatás nélkül.
Én meg csak ülök, arcomon valami elégedettség féle. Tisztára mint a pszichiáter, aki az őrjöngő páciensét nézi és tudja hogy jön az elektrosokk meg a lekötözés és a bolondnak lesz rosszabb.
Derek nem rak minket helyre egyelőre. Talán kivételesen elgondolkodott és rájött, hogy van igazság a szavaimban, bármilyen kemények is.

Végül csak elrángatja a hisztis kishúgát, talán fél, hogy nem tudom megvédeni magam.
Én maradok a helyemen és megvárom a dolog végét. Míg visszajön - mert talán nem lesz olyan ostoba, hogy itt hagyja a szerencsecsillagát - átgondolok ezt-azt. Osztok- szorzok, pro és kontra.
Még egy rövid telefonra is futja anyának, hogy remekül szórakozom, csak átmenten Sherlock Holmes-ba és épp megfejtek egy rejtélyt.
Miután a lelkemre kötik, hogy vigyázzak magamra és én megesküszöm, hogy így lesz, bontom a vonalat és tovább várok.
Amikor visszatér, az elégedettséget egy mosoly váltja fel az arcomon.
-Ugyan, semmi baj...-aztán meglátom a kezét és megcsóválom a fejem. -Jobb, ha nem kérdezek, csak rendbe szedlek. Ígérem, nem fog fájni.
Ha hajlandó elfogadni a segítségemet ellátom a sebet, amennyire a lehetőségek engedik. Fertőtlenítő, sebtapasz és zsebkendő mindig van nálam, ha hosszabb útra megyek.
-Az izgalmaktól mindig megéhezem, úgyhogy szívesen befalnám a fél étlapot is..Najó nem. Neked meg kell a fájdalomcsillapításra és ha végeztünk, kapsz egy cigit is.

-Most hova ment a kisasszony? Keres pár rosszfiút, hogy kibelezzék a nagypofájú amcsi kurvát, aki csak a bátyját akarja? Tudod, legszívesebben csak téged küldenélek haza, a húgodat meg leadnám az apjának...Akkor talán lenne igazi oka a sírásra, meg az anyázásra és szidhatná a saját hülye fejét, mert az amerikai lánynak igaza volt.
Sajnálom szegényt, de neki se ártana egy alapos fejmosás, hogy nem kéne ilyen elnézőnek lennie és ha a helyzet úgy kívánja, megpofozni a húgát.
Tuti, hogy ezt a sérülést nem egy pofon okozta.

Job : Gabellotto Posts : 179

Nem fog fájni mi? Kurva életbe! Túl sokszor hallottam már ezt is az évek alatt és mint akkor, most is rohadtul fáj. De kussolok. Hagyom, hogy eljátssza a jótündért, még ha van is egy olyan érzésem, hogy semmit nem fog segíteni. Azon kívül, hogy kevésbé leszek feltűnő, ha nem csöpög vér a kézfejemből.
Majd amikor elkészül, megpróbálom magamtól megmozdítani pár ujjam. Csak magam mellett lógatva a karom. Kibaszott jó... azt hiszem, valami ott eltört.
- Nekem szerintem egy orvos kell majd egy fél tucat bogyóval. De előbb az evés és a cigi - húzom még így is vigyorra a szám. Nem őszinte, de nem is kell annak lennie. Csak nem akarok paraszt lenni vele.
- Lenyugszik pár utcával odébb - intek valamerre arra a fejemmel, amerre eltűnt Liz. - Ezek szerint haza fogsz minket juttatni? - kapok azonnal a lehetőségen, ha már kimondta, de mielőtt válaszolhatna, fel is emelem az ép kezemen a mutatóujjam.
- Uno momento. Szerzek enni - és el is tűnök pár percre.
Mikor végül megjelenek, a nadrágom zsebemből egy üveg Peroni fityeg, tenyeremen egy tál Spaghetti alle vongole, amit lecsúsztatok Kiscsillag elé. Öt csillagos kiszolgálás meg ilyesmi, ugye? Mögöttem a pincér srác siet egy üveg borral és pohárral.
Csak a kiscsillagnak. Én jól vagyok a sörrel.
- Posso versarti una bottiglia di Greco di Tufo, singnorina? - fordul hozzá egy még szerintem is elragadó mosollyal, amihez a szinte fekete szemei is csatlakoznak. Tudunk csajozni, na.
Megoldja, ugye? Én addig hálát adok az öregnek odafent, hogy mielőtt kiadták a sört, felszisszentették az üveget. Nem menne fél kézzel.

Megteszem ami tőlem telik, de sínbe vagy gipszbe már nem tudom tenni.
Felületi kezelés, de legalább nem vérzik, ami nem utolsó szempont.
-Igen...Szerintem is. Jobb ha megnézi egy orvos. - Felsóhajtok és reménykedem, ez lesz a legsúlyosabb sérülése. Érdekelne hogy szerezte, de megfogadtam, nem fogok kérdezősködni.
Belefáradtam, a húga ostobaságaiba, mert ez nem tinilázadás, ez brutális nagy ostobaság, önfejűség és önzőség.
-Ajánlom is, hogy lenyugodjon. Már túl sok kárt okozott. Persze, hiszen...
Tovább nem tudom mondani, mert elszáguld. Meglepetten nézek utána, még csak ötletem sincs, hogy már megint mit forgat a fejében.
Az, hogy szerez ennivalót lehet, hogy egyszerűen hangzik, de a kivitel az ő esetében..hm...érdekes lesz.

Több mint érdekes. Egy pincér társaságában tér vissza és hát esküszöm egy királynőt nem szolgálnak így ki mint engem. Pirulok is mint az elsőbálos szűzlány, de közben olyan mosolyt villantok a pincérre, aki az italt tölti nekem, hogy Vegasban ezért akár eret is vágnának magukon a srácok. Hát igen...Az amerikai srácoknak vért kell izzadni, ha meg akarják szerezni Phyllida Springwoodot. Az olaszoknak elég ha önmagukat adják.
De egyelőre még itt vagyok és szabadon élvezem a Dolce Vita-t
-Ugye most nem álmodom...Zavarba hoztok, de tényleg. A végén te hazamész, én meg maradok. -Sokadszor jut eszembe ez az ötlet, de a megvalósítás esélye abszolút nulla.
Egy nap összepakolunk és irány a reptér és vissza Vegasba.

Job : Gabellotto Posts : 179

Az élet apró örömei vagy mifene. Kizárni a húgom keverte szart a sajgó kezemmel együtt és csak kortyolni a hűvös Peronit. Az igazi persze egy szál cigi kíséretében lenne, de ennyi hibát most figyelmen kívül tudok hagyni.
Főleg, hogy közben valamiféle műsor is jár. Kiscsillag zavara.
- Olyan nagy baj lenne az? - kérdezek vissza két jéghideg korty között. - Egy angol Olaszországban és egy olasz Amerikában. Szép csere lenne. Ha más nem, majd adok nyelvleckéket, ezen ne múljon a boldogulásod - húzom mosolyra a szám.
- Vagy lehet, még ő is szívesen ad. Mindenféle formában - biccentek a pincérsrác felé, majd csettintek is egyet. Kicsit belefeledkezett a látványba.
Nem mintha bárki hibáztatná érte.
Viszont innentől már csak kivárom, hogy kettesben legyünk. Sőt, elmagyarázom, mit lát maga előtt. A bort, amit a pincér kiöntött neki és magát az ételt. Jó, a spagettit magát egy hülye is dekódolná, de mellé ott a kagyló is. Helyi fogás, természetesen. Nincs olyan étterem, aki nem helyi alapanyagokkal dolgozna. Egyik sem hozna szégyent az olasz hagyományokra.
Majd mikor mindent elmondtam, ami érdekes lehet, kivárom, amíg eszik pár falatot. Csak utána térek vissza a lényegre.
- Szóval... hazajuttatsz minket, Kiscsillag? - dőlök vissza hátra. Nincs csábító mosoly, nem próbálom meggyőzni vagy lekenyerezni. Csak érdeklődök.

Nem lenne jó ötlet most mérni a vérnyomásomat, valószínűleg döbbenetes eredményt hozna.
Ha nem lennék már túl rajta tuti itt hagynám a szüzességemet a városnak.
Azt meg már észre sem veszem, hogy én milyen hatással vagyok a pincérre. Nem vagyok az a tudatosan csábító típus...Inkább engem csábítanak és itt milyen könnyű ez.
-Egyáltalán nem rossz ötlet...Ami meg a nyelvleckéket illeti...hmm....Szorgalmas tanuló lennék, igazán nem lenne rám panasz.

Mikor kettesben maradunk és megtudom, mi is az a finomság amit kaptam.
-Az olasz konyhával nem lehet versenyezni. Messze a legjobb. - mondom miután megkóstoltam és még utána küldtem vagy három falatot. A bor is maga a szerelmi mámor, már ha egy magamfajta lány mondhat ilyet.
A kérdés nem ért váratlanul, én pedig már rég meghoztam a döntést és meg is tudom indokolni.
Mielőtt válaszolnék, iszom még egy kortyot az isteni nedűből.
-Nem kérdés. Haza fogtok menni, erről gondoskodom. Tudom, nem hagynád a húgodat apádra, pedig megérdemelné.
Anyátokért viszont aggódom. Biztos nem hirtelen szeszélyből pakolt fel benneteket és húzott el jó messzire. Szüksége van rátok, még arra a kis boszorkányra is.
Szóval megeshet, hogy én magam adlak át benneteket neki azzal, hogy te egy igazi hős vagy...de a húgod.. á, mindegy.
Visszatérek az ételhez és egy darabig csak ezzel foglalkozom, majd hirtelen felnézek.
-Ja és a kezedet megnézi egy orvos. Nem vagyok biztos benne, hogy elég volt annyi amennyit én csináltam.
Voltaképp biztos vagyok benne, hogy orvosi segítség kell, utána megkereshetjük Lizzie-t és jöhet az újabb napirendi pont.

Job : Gabellotto Posts : 179

- Ugye tiszta, hogy én nem vagyok se hős, se követendő példa senkinek? - kérdezek vissza, a szám sarkában egy büszke, rosszfiús mosoly. De rohadt hamar el is tüntetem. Nem akarom én a frászt hozni rá, még ha sejtem is, hogy ennél sokkal több kell neki.
- Érdekes elméleteid vannak neked az életről, Kiscsillag - dőlök végül előre, miközben halkan koppan az asztalon a már majdnem üres sörösüveg.
- Ugye tudod, hogy nem minden család hasonlít a tiédre? Te lehet, hogy aggódsz anyánkért, ő viszont cseppet sem értünk. Meglepődnél, mennyire nem érdekli, mit művelünk a húgommal. Évek óta az a megállapodás van köztünk, hogy amíg nem lopom a sminkjét, békén hagy.
Oké, ez így talán nem igaz. Sosem volt ez kimondva. De én eldöntöttem, ez az ára, hogy békén hagyjon. Ahogy az is csak az én meggyőződésem, hogy nem érdeli, mi van velünk. A valóság inkább az, hogy én teszek egész magasról rá, hogy mit gondol vagy mennyire aggódik.
Ha egyáltalán feltűnt neki bármi.
- De az orvos ellen nincs kifogásom. Kurvára fáj. Ha belém töm egy marék fájdalomcsillapítót, utána jól leszek. De azt is bejátszhatjuk, hogy te eszel, flörtölsz kicsit a pincérekkel, én pedig elintézem addig az orvos-témát. Maximum rendelj ki nekem még egy sört, mire visszaérek - emelem magasba a Peronit, hogy látványosan húzzam le az utolsó két kortyot, míg csak az üres üveg marad.

-Sose tudhatjuk kinek mi a példa vagy a hős. Részemről egyelőre még teljesen oké vagy. Nem akartál bedrogozni, eladni, vagy megerőszakolni. Lázadni meg mindenki szokott azt hiszem. Én van hogy egész nap.
Tény, hogy a családunk különbözik, mert nálunk mindenki egy helyen lakik és még tisztes munkája is van, de ha jól meggondoljuk, egy egyetemista álmait követtük, aki egyszer s mindenkorra beleszeretett Amerikába.
-Érdekesnek érdekes, de elmélet. Az én családomban - egyelőre - nincsenek bűnözők. Az apám megmaradt egy álmodozónak és átráncigálta az egész családját Leedsből Kaliforniába, onnan Vegasba. Anyának tetszett, nekem nyolcévesen nem sokáig és még mindig nem vagyok megbékélve a helyzettel, de tudom, hogy nem fogok soha visszatérni oda.
Anyád meg..Nem tudom...Lehet, hogy szimplán csak belefáradt és nyugalomra vágyik. Mindenesetre hagyd a sminkcuccát, inkább odaadom az enyémet.
Viccesnek hangozhat, pedig csak arra gondoltam, ha ennyin múlik, akkor hagyja a fenébe anyuka sminkkészletét.
A mi családunk még nem tart itt, dacára hogy betöltöttem a tizennyolcat.

-Biztos jó ötlet egyedül letudni az orvost? Én megvárlak itt, de mi van ha a húgod visszajön? Nem akarok vele balhézni megint, de ő kiprovokálja.
Fogalmam sincs, hogy működik errefelé a betegellátás, de furcsa lesz ha beállít egy kórházba egyedül hogy "Hello, asszem kicsit összetörtem a kezemet!"
Ha mégis maradnom kell, akkor maradok és megkapja a sörét is.
-A nyelvi akadályok miatt nem fog az a flörtölés olyan sokáig tartani és mindig jön egy érdekesebb lány. - jegyzem meg, rámutatva arra, hogy nem vagyok az a típus akinek az kell, hogy körbeugrálják és szédítsék az agyát.

Job : Gabellotto Posts : 179

Lázadás. Így lehet hívni, amit művelek? Ha tudnád, Kiscsillag, mit művelek néha csak azért, hogy pénzt szerezzek! Valószínűleg akkor is kussolnék, ha egy sima csomag helyett egy hozzá hasonló lányt vágnának be a hátsó ülésemre, hogy akkor szállítsuk le a megrendelőnek.
De végül is... nem, nekem nincsenek ilyen igényeim. Én nem veszek és adok embereket. Csak fuvarozok és befogom a pofám. Legalábbis a munka részét tekintve. Ha az, akivel üzletelek egy fasz, az más kérdés... de az meg a saját szarom, amit felkavarok, szóval viselem a következményeit.
- Pár év múlva azt csinálhatsz, amit akarsz. Szóval amíg apád hozzád hajítja a pénzét, mehetsz és ott élhetsz, ahol akarsz - jegyzem meg és bár nem teszem hozzá, hogyha a munka is szóba jöhet nála, akkor még kötetlenebb lehet a dolog. Nem függeni az álmodozó apja szeszélyeitől.
Biztos nem tudnék úgy élni, mint ő... Pénz meg kényelem ide vagy oda.
- Szóval a repülőjegyek mellé még a sminkcuccoddal is húzzalak le? - nevetem el magam és még ha sejtem is, hogy nem éppen ez volt a szavak lényege, én jól elszórakozok rajta és ennyi a lényeg.
Meg az, hogy el legyen látva a kezem.
- Nem készültél te fel a káoszra, ami a kórházakban van. Mindenki keresztbe kiabál és magyaráz. Nincs értelme, hogy magammal rángassalak, miközben én is csatlakozok a nagy eszmecseréhez. Nem ott kell elkezdened a nyelvleckéket. Káromkodni itt is meg tudlak tanítani, én nem süketülsz meg mellé. A húgom pedig felhívom, hogy ne piszkáljon, hanem maradjon a seggén. Megegyeztünk? - állok talpra egy újabb mosolyt villantva rá.
- A pincérnek meg csak mondd, hogy "Mi baceresti?" és ne lepődj meg, ha lesmárol. De fogadok, hogy utána nem terelődik majd egykönnyen a figyelme - teszem még hozzá nagy vigyorral.
Ha pedig nincs más, tényleg eltűnök, hogy elintézzem az orvos-dolgot és minél előbb visszaérjek hozzá. Onnan már egyenes lesz az út. Liz, jegyek, haza.

Az ételtől valósággal újjászületek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire éhes vagyok.
Igazándiból azért javasoltam, hogy üljünk le valahova, mert arra gondoltam, hátha tudunk értelmesen beszélgetni hármasban. Abban a hitben éltem, hogy az evés szent dolog az olaszoknál és ilyenkor ahhoz is kedvesek, akiket egyébként megfojtanának egy kanál vízben. Nem jött be..Kiscsaj elküldött melegebb éghajlatra, Derek beszerzett egy sérülést...és jó oké, én ehetek egy jót.
-Ha visszamegyünk, keresek valami rendesebb melót és talán egy lakást. Vagy legalább egy szobát.
Nincs erőm a tovább tanuláshoz és ezen a szüleim kicsit kiakadtak, de remélem, mire visszamegyünk már teljesen megemésztik. Nem akarok erről beszélgetni tovább velük.
-Kíváncsi vagyok mit fog hozzám hajítani, ha megtudja mire szórtam el a pénzét?
Mindegy...Majd visszaadom neki, ha már rendes fizetésem lesz. Nem leszek pióca a saját apámon!
Ráemelem a poharam, mielőtt válaszolnék.
-Á, ez nem lenyúlás! Vedd bónuszajándéknak és elmondhatod anyádnak, hogy a lökött, Vegasba vándorolt csaj szívén viseli az ő sminktáskája sorsát.

-Szóval nincs kórházi nyelvlecke...hát..oké, de ne szerezz be újabb sérüléseket a váróban. Gondolj a fő célra.
Nyugtasd le Lizzie-t, aztán ha visszajössz, kapod a sört, aztán felkapod a húgodat...
A "csókos"ajánlatra felnevetek, aztán igyekszem visszafojtani, nehogy átmenjen idióta röhögésbe.
-Nem, ezt azért nem. Nekik nincs bónusz és én sem fogok itt annyira unatkozni, hogy felszedjem a pincért. Már így is olyan pillantásokat küldött felém...
Mindegy...Megleszek itt, te meg ejts túszul egy orvost magadnak.
És ha már csók, akkor neki dobok egyet, hátha szerencsét hoz.

Job : Gabellotto Posts : 179

Valahol szeretném látni az apja arcát, amikor az édes kislánya elmeséli, hogy mire dobta ki azt a bizonyos összeget. Vajon akkor már az igazsággal áll elő vagy lesz egy jobb története, mint ami a valóság?
- Szép tervek. Mondanám, hogy segítek, de elfogadható munkákban nem vagyok járatos - apró megjegyzés, de attól még ott a mosoly.
Talán majd felkeresem, ha lesz munkája és egyenesbe hozza magát. Úgy értem, apuci pénze nélkül.
Nekem pedig anyánk sminkcucca nélkül kell meglennem. Nem mintha eddig ne oldottam volna meg, de... így még könnyebb lesz. Bónuszajándék. Mi más?!
- Értékelni fogja - vigyorodok el újra, de aztán komolyabbra veszem a figurát. Doki, majd Lizzie. Ha már a gépen leszünk, remélem, nyugodtabb napok jönnek. Akkor is, ha annak része, hogy elmondjak pár dolgot a húgomnak.
- Semmi túszejtés. Túl világos van hozzá - biztosítom. Ígérem. Amúgy sem az én világom, de ebbe ne menjünk bele.
- A presto! Vigyázz magadra, Kiscsillag! - intek neki, de az arcomon ott a hatalmas vigyor a kis csókos előadása miatt.
Remélem, azt nem kell hozzátennem, hogy ide jövök vissza és jó, ha itt megvár, vagy legalább az utcában. Végül is, jön még azzal a beígért, második üveg sörrel, nem?
Amolyan motivációként tartom magam előtt a Peroni gondolatát, miközben elsietek a legközelebb kórház irányába. Mondanám, hogy kivárom a sorom, de az nem így megy. Haladni akarok, minél előbb kint lenni újra a levegőn és végül a makacsságom meg is hozza az eredményét. Körülbelül egy óra múlva és két szem fájdalomcsillapítót követően két ujjam sínbe került és az utcán vagyok. Persze még így is kerülök egy kört, kitérővel indulok vissza, hogy felkapjam a húgom.
Aki olyan bűnbánóan néz rám, amint meglátja a kezem, mintha egy hegyet omlasztott volna rám és most a temetésemre hívnám. Nem szabadulsz olyan könnyen Elisa!
- Húzzunk el innen - intek a fejemmel irányba és még ha az út eleje csendben is telik, a végére már nagy vigyorral sztorizgat. Mert persze, hogy máris van mit! Szerinte vicces... na jó, szerintem is rohadt vicces, szóval vele együtt nevetem el magam.
Amikor pedig visszaérünk a kis étteremhez, a tekintetem máris Kiscsillagot keresi. Ha pedig megtalálom és semmi különös nem zajlik körülötte, már lököm is előre a húgom.
- Scuzi - motyogja kissé morcosan, kötelességtudóan, de attól még őszintén.
Oh, valaki még illedelmes is tud lenni! Ráadásul most iszonyatosan emlékeztet arra a kislányra, aki régen volt. Még ha az idegeimre megy, akkor is szeretem. Ilyenkor meg mindennél jobban.
- Szóval... egy sör és... mehetünk a reptérre? - kezdek én is beszélni, mintha ez egy teljesen átlagos nap lenne.
Terveim szerint a sört majd megiszom útközben. Csak nem futunk bele valami túlbuzgó zsaruba. Remélhetőleg van jobb dolguk, mint büntetni pár korty sör miatt.

-Az attól függ, mit nevezünk elfogadható munkának..Aki sokat válogat, abból vécésnéni sem lesz.
Ez a bölcselet az anyámtól származik, ezzel bocsátom útjára Dereket.
Egy darabig élvezem a szimpla lazulást, majd megfejelem egy capuccinoval a csodás ebédet.
El tudnám viselni ezt az életet, de sajnos az anyagi háttér hiányzik. Apa biztos nem finanszírozná és különben is megígértem, hogy dolgozni fogok és pénzszórás helyett takarékoskodni. Ezt a nyaralást tekintsük amolyan búcsúnak a felelőtlen költekezéstől.
Erre én alaposan a nyakára hágok a rendelkezésemre álló keretnek, mert jó heccnek tartom, hogy hazaküldjek egy testvérpárt, mielőtt belefutnának az apjukba.
Érdekes szórakozásaim vannak, nemde?
Azért amíg várakozom, újból telefonálok és a gyanakvó kérdésekre igyekszem nyugodt, határozott válaszokat adni, miszerint is remekül megy a "nyomozásom" de ne aggódjanak, nemsokára mindenre fény derül és én mint Sherlock Holmes hamarosan visszatérek hozzájuk és újra az ő kedves kislányuk leszek.
Lehet, hogy van benne igazság, de lehet ez egy orbitális nagy hazugság is.
Fogalmam sincs mi a folytatás.
Derek mozgatja a szálakat, ő tud bánni Lizzie-vel, ő tudja mi a legjobb megoldás.
Én meg türelmesen várom vissza a székemen csücsülve.
Szerencsére jöttek más vendégek is, úgyhogy már nem én kapom a legnagyobb figyelmet.

Már érkezik is vissza...azaz érkeznek, mert vele tart a húga. Láthatóan minden rendben, a kezét ellátták, a lány nem kiabál és nem akar megszökni.
Csodás..és egy halk hurrá.
Nézem, ahogy elém löki Lizziet. Mire kérdezném miért, a lány kinyög egy bocsánatkérést.
Elfogadom, mert nyilván tisztában van már vele hogy én ugyan nem félek tőle!
-Fátylat rá! Megesik az ilyesmi néha...Én sem vagyok egy szent vagy épp cukorfalat. Legalábbis nem mindig.
Igen, a sör! Megígértem..Lizzie, neked valamit? -pillantok a lányra. - Ha minden jól megy nemsokára egy gépen ültök hazafelé!

Remélem senki nem gördít akadályt az útjukba.
Lehet, időközben az anyjuk is tart egy önvizsgálatot otthon és megállapítja, hogy ideje jobb anyának lenni.
Oké, lehet hogy nem, de álmodozni attól még lehet.
Mindenesetre a kisebbik, amolyan úti sminkszütyőt átteszem a táska oldalsó rekeszébe.
Üzenet a maminak...

Job : Gabellotto Posts : 179

Nem mindig cukorfalat. Kivéve, amikor olyanja van és csókokat dobál a levegőbe.
Az orrom alatt elvigyorodom, de nem szólok közbe. Lizzie helyettem is beszél, legalábbis köszöni, de nem kér semmit, és már bele is fog valamiféle történetbe, aminek valójában se eleje, se vége. De beszél. Kiscsillaggal. Na jó, hozzá.
Addig én egy néma pillantással jelzem, hogy bemegyek a plusz sörért, ami mellé a számlát is a kezembe nyomják. Előbbi már nyitva és próbálom nem eláztatni, ahogy a gyöngyöző üveg mellé fogom.
- Kösz, Kiscsillag - mondom végül, ahogy kiérve felé nyújtom. Az üveg nyakát szorítom, de a számlát ki tudja venni.
- Ne dobd el, ha fizettél. Bármikor kérhetik utólag - jegyzem meg. Hülye olasz szokás, de így működik. Meg kell őrizni egy ideig.
És igaz, hogy közben Lizzie még mindig történetben van, nem zavartatja magát. Én pedig nem basztatom érte. Hadd mondja csak, addig sem a veszekedés van terítéken.
Végül, ha olyan, már intek is irányba, a reptér felé, amerről jöttünk. Mehetünk?
Most már, hogy tudom, pontosan mi a cél, át tudom vezetni a szebbnél szebb kis utcákon, amik inkább sikátorok, de hangulatunk annál több. Hé, legalább ennyit adjak már a jegyekért cserébe!
Közben pedig kortyolom a hűvös sört, hogy biztos elfogyjon, mire megérkezünk.

Próbálom kitalálni, hogy Lizzie hogy és mikor vesz levegőt. Úgy csacsog itt nekem, mintha a legjobb barátnők lennénk. Gyorsan vált a kicsike. Mindegy a lényeg, hogy minden oké és innentől már gördülékenyen fog menni minden. Holnap ilyenkor már minden visszazökken a régi kerékvágásba. Hmm...Egész érdekes ez a nyaralás.
-Ugyan, nincs mit! Barátok vagyunk, nemde? - vigyorgok rá és kihasználva, hogy Lizzie elakadt egy percre a sztorizgatásban, megyek és letudom a fizetést, majd fénysebességgel visszatérek.
A számlát megtartom, ahogy Derek javasolta. Lehet, majd otthon beteszem abba dobozba, ahol mindenféle - másoknak értéktelen - apróságot tartok. Utazási emlékek, baráti találkozások, ilyesmi.
-Részemről indulhatunk! -pillantok én is a lány felé és mivel nem tiltakozik, elindulunk.
Úgy sétálgatunk hármasban, mintha mind turisták lennénk, aki gyönyörködnek a város szépségében.
Ezek az apró utcácskák..Milyen más...és lehet, hogy hülyén hangzik de olyan családias, vagy nem tudom.
Úgy tűnik az én szókészletemet alaposan összekavarodik meg hiányos lesz, ellenben Lizzievel.
Őt, nem lehet kizökkenteni.
-Majd szólj, ha elfelejteném, hogy tartozom még valamivel...Tudod, csak hogy anyuka megnyugodjon. - figyelmeztetem Dereket. Ha a kedves mama kiheveri az eltűnés, majd a visszatérés okozta sokkot, utána majd pisloghat, hogy a fiacskája már nem szorul az ő sminkkészletére, mert talált valakit, akit nem zavar, ha az övét használja.
Felebaráti szeretet kezicsókolom! Miért kell egyáltalán ügyet csinálni az egészből? Lehet, az anyukája nem látta még Marilyn Mansont.
Talán jobb is...és ezen muszáj halkan kuncognom.

Job : Gabellotto Posts : 179

Barátok. Valami olyasmi. Jó társaság tud lenni, azt meg kell hagyni. Bólintok is, ahogy meghúzom a sört, aztán indulhatunk. Liz továbbra is bele-belefog újabb sztorikba, de ahogy a környék elcsendesedik körülöttünk, úgy ő is többet maradt csendben.
- Mindenképp - bólintok újfent és még mielőtt kikanyarodnánk a forgalmasabb utcára, ami már a reptérhez vezet, még épp meghallom a kuncogását.
Nem kérdezek semmit, de elvigyorodok az orrom alatt. Bármi is szórakoztatja, azért nem olyan szar dolog az, hogy jól érzi magát.
- Csak utánatok, hölgyek - játszom meg végül a nagy úriembert, mire Lizzie a karomra csap, játékosan. De a lényeg, hogy már a reptér ajtaja előtt megállok és a szavaimmal együtt intek, hogy menjenek csak előre.
Végül persze én is belépek és irány a jegyvétel. Szó nélkül teszem egyik lábam a másik után, a tekintetem oda-visszajár, de mire a pulthoz érek, a csábító mosoly ott az arcomon. Egy ízig-vérig olasz csaj van előttem, aki már most látom, komolyabb erőlködés nélkül el tudnék vinni a mosdókhoz... vagy épp a dolgozói öltözőjébe.
De most nem ez a cél. Nagyjából körülírom neki, hogy két jegyre lenne szükségünk. Bólogat, gépel, majd megrázza a fejét.
- Non scherzare con me! Sicuramente si può fare qualcosa! - könyöklök a pultra, egész közel hajolva, azokba a mogyoróbarna szemeibe fúrva a tekintetem, mire jön is a válasz. Megnézi még egy helyen...
Végül felragyog az arca, meg is van. Felárral, de azonnal tud adni két jegyet a tizenöt perc múlva induló járatra. Ami azt jelenti...
- ...hogy úgy most azonnal ott kell lennünk és felszállni! - fordítom az elmondottjai végét Kiscsillagnak, felé pillantva.
A pult mögött kiscsaj arcáról azonnal lefagy a mosoly. Mintha most vette volna észre, hogy nem egyedül vagyok és ezzel elveszett volna minden esélye nálam.
Ugyan édesem...
- Ha fizetsz, már rohanhatunk is - teszem hozzá még mindig Kiscsillagnak címezve a szavakat és pusztán szórakozásból is, ha csipog a kártyája, nyomok egy csókot a kártyát tartó kezére.
Aztán futás!

Ahogy közeledik a cél, Lizzie is kifogy a beszédből. Talán a végére még meg is kedvelt és most hirtelen elválunk, több mint valószínű, hogy örökre
De jó volt, én legalábbis élveztem, még akkor is ha a kártyám rendes "fogyókúrának" lett alávetve.
Vegyük úgy, hogy jó ügyet szolgáltam. Nem folyik vér, nincs bunyó, nincs rendőrségi cella, két testvér békében hazatér az anyjához és még az apjukkal se kellett találkozniuk.
Szóval, kis túlzással megmentettem két életet. Egy hős vagyok, na.
Mielőtt belépnék az ajtón, kiveszek valamit a táskámból, hogy el ne felejtsem odaadni, mielőtt elválnak útjaink.
Remélem, Derek könnyen, gyorsan és egyszerűen megoldja a jegykérdést mert a nyelvtudása mellett van rámenőssége is...Megtalálja a kiskapukat ha nagyon akarja.
Ezúttal is telibe találtam.
A pult mögött ácsorgó csajt, szinte azonnal a bűvkörébe vonja.
Mibe, hogy a bugyiját is lebűvöli róla?
Én tisztelettel arrébb állok, hogy ne zavarjam Dereket. Érdekesek a módszerei, de működnek.
Hallgatom őket és várom, mikor kerül sor rám is. Intézkedhetek, vagy inkább imádkozzak, mert ma már nincs gép és egy újabb hazugságot kell rittyentenem.
A szerencse összes istene és istennője velünk volt.
Van még két hely egy gépen ami mindjárt indul.
-Csodás! Akkor most már rendben hazaérhettek! - ezzel átnyújtok egy fekete szemceruzát meg egy szempillaspirált Dereknek.
-Tudod.."anyucinak" - kacsintok rá és amint jön a jelzés, hogy a jegy fizetve már intek is nekik, hogy szedjék a lábukat.
Egy utolsó kézcsók, amin azért meglepődök és ők már húznak is.
Lassan követem őket, na nem mintha lenne esélyem még látni fivér és nővér fura párosát.
Innen nekem csak a szállodába vezet az út. De előbb még felhívom a szüleimet, nincsenek-e a közelben, hogy felvegyenek, vagy lőjjek egy taxit.

» Derek Moretti
» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
» Sono qui solo per lui - Gloria & Derek
» Draco & Derek - Non so nemmeno dove vado

Philly & Derek - Il sangue maledetto dei Moretti...

Philly & Derek - Il sangue maledetto dei Moretti...

Similar topics

Similar topics