Hallom, ahogy elcsendesedik a víz susogása. Ville elzárta a csapot. Perceken belül egy törölközővel a derekán lép ki a fürdőszobából. A fejem még a támlán pihen, nem emelem fel, de felé fordulok. Mintha sokkal jobb színben lenne. Rámosolygok. Örömmel konstatálom, hogy nem egy szál fütykösben szambázik előttem.
- Nincs mit. Ne hülyéskedj. – vigyorodom el. - Jöttem eggyel. Emlékszel?
A kanapé karfáján pihenő ruhadarabra pillantok.
- Azt a kék pulcsit neked hoztam. – mondom, aztán a tekintetem ismét visszatér Ville arcára. A kötés még mindig a halántékán fehérlik.
Szipog egyet. Muszáj mindentudóan elmosolyodnom. Gondolom rákívánt a cigarettára. Már megfigyeltem az egyes szokásait. Orrszívás, és előkerül a bagó a nadrágzsebből.
Tudom, hogy nem valami nagy ínyenc, de gondolom azért valamit ő is be szokott küldeni a gyomrába alkoholon kívül.
- Maradsz reggelire? – tudakolom vigyorogva.

Ragadnak a szemeim. Összealudtam őket, de kicsit szorongatom, aztán kipattintom. Nézegetek. Azt mondja, hogy van itt egy ébresztőóra, amit nem ismerek. Az éjjeliszekrény is túl világos, a falak simák, tiszta minden. De ez nem a hotel. Elfordulok, még hasamon a takaróval. Ásítok egyet matatni kezdek a zsebemben. Hopp, nincs rajtam ing, most tűnik fel. Kezd derengeni, hogy tegnap nagy buli volt. Oroszok a szaunában, taxizás, Ville kiütéssel győzött, aztán ittam valami kurva erős pálinkát és pápa voltam. Hirtelen ennyire emlékszem, talán visszajön a többi is.
Ez az, megvan a teló. Lássuk, mennyi az idő. Kibaszott korán van még. Kaja kell! Kilyukad a gyomrom, már jelzi is nagy korágsokkal, hogy kéri a belevalót. A fejem fáj és a szívem is hasogat kicsit. Enni fogok, az mindent megold. Valami könnyű reggelit akarok, mondjuk tenger gyümölcsei pizzát. Vagy egy jó húsos spagettit. Keresni kell valami ételszállító céget. Nyomkodom a telót, hogy behozzam a netet. Félrenyomok a lementett dokumentumok közé és véletlenül előjön az egyik pornó, amit felraktam a telefonra. "Ahány ház, annyi szopás", ez a címe és mókás is amellett, hogy ki lehet rá verni. Na, ezzel elleszek, amíg hozzák a kaját. Azt mondja, hogy Las Vegas, pizza, lássuk, mit ad ki a kereső...Giuseppe Pizzeria, ez még közel is van a bemérés szerint.
Tárcsázom és közben felülök. Körülnézek. Nem Ville-nél vagyok vagy ha igen, akkor kibaszottul jó házvezetőnője van. Inkább October lakása lesz ez. Rendezett, szolid és tiszta. Fáj a térdem, azt kezdem piszkálni. Á, már megvan, Ville belevágta a kést és Oci ápolt le. Felcibálom a nadrág szárát, hogy megnézzem, de nem akar jönni.
- A kurva anyádat...
A vonal másik végén most szól bele egy meglepett női hang.
- Giuseppe Pizzéria! Jó reggelt kívánok, Amalia Rodriguez vagyok, miben segíthetek?
- Ja, halló? Bocsánat, csak a nadrágom... - magyarázom ki, hogy nem neki mondtam
Ez így nem fog menni fél kézzel. Inkább lefordulok az ágyról és kigombolom, aztán letolom. Úgy sokkal egyszerűbb.
- Tuomas Jörg vagyok. Szeretnék egy pizzát rendelni. Tenger gyümölcseit, extra adag ketchuppal és hozzá egy sört. Nem, kettő. Hármat.
Hallom a pötyögést, ahogy felállok és lassan kibújok a nadrágomból. Hoh, a térdem nagyon fainul néz ki. 2-3 kis ragtapasz van rajta és már értem, mitől fáj.
- Igen, természetesen. A címet szeretném kérni és a telefonszámát! - mondja a csaj mosolygós hangon.
- Öööö...mindjárt, egy pillanat.
Hol a faszban vagyok? Ezt ki kéne deríteni. Csak most jutott az eszembe. Kimegyek a szobából, akkor talán rájövök, merre lehetek. A nadrág a bokámnál van, nem bújtam ki belőle teljesen. Pingvinesen araszolok az ajtó felé a mamuszomban, ami még mindig rajtam van.
- Mindjárt meglesz. Amalia, én meg a maga telefonszámát szeretném elkérni!
Kedves hangú, aranyos csaj, megér ennyit. Remélem, nem valami bálna. Kedvesen elneveti magát és húzódozik:
- Bocsánat, de rögzített vonalon nem adnám meg. Esetleg ez a telefonszáma, amiről hív minket?
Elérek az ajtóhoz, kinézek és el is felejtek válaszoln attól, amit látok. Ville szívja a cigit egy szál törülközőben és be van kötve a feje. Háhá, akkor tényleg jó lehetett a buli. Nem is emlékszem, hogy én basztam-e fejbe vagy mi volt. Oci is ott ül. Hű, baszd meg, akkor nem vagyok egyedül!
- Halló, itt van még? - kérdezi a csaj, aki nem kapott választ.
- Ja, persze, persze, csak kiderült, hogy többen vagyunk - mondom neki, amire egy derűs választ kapok.
Szerintem már tudja, hogy káosz van itt az ügyfél fejében. Majdnem elröhögi magát, érzem a hangján.
- Értem. Várok, nyugodtan intézkedjen!
Nézek a srácokra tágra nyitott szemmel és vigyorogva, amint ott állok a küszöbön a lábamhoz pottyant nadrággal. Az alsógatyám rajtam van, most nem kapom elő a hangyászsünt.
- Srácok, mi a cím, hol vagyunk? Két tenger gyümölcseit rendeljek vagy hármat? Üdítő, desszert? Cigi?
Ő rendezett el mindent, meghívom én akármire. Ha már nem hagyta, hogy kinyaljam, megdugjam, akkor kap pizzát vagy amit akar. És Ville is, mert ő jött értünk.
- Hú, cseszd meg, a cuccaim még a szaunában vannak. Oci, oda is el kéne ugrani!
Ez most jutott eszembe. Vagy elhoztuk? Nem, rohantunk az újságírók elől. Áh, fene tudja. A csaj a másik oldalon végighallgatja az egészet. Lehet, hogy már kis vagyok hangosítva és mindenki rajtam röhög központban. Én jókedvre tudom deríteni az embereket.

Hogy mindig eszem? Még jóóó! I love food. Ezen elvigyorodom, de nem mondok semmit.
Figyelem Ville mozdulatát, amivel felém fordul.  Fájdalomtól torz kifejezés vonul át az arcán, mire a cigi kihullik az ajkai közül. Nem kerüli el a figyelmem a szenvedése, mégis lenyelem, hogy megkérdezzem tőle: nem szeretné megnézetni magát egy orvossal?
Nem tűnik jó orvoshoz járónak, meg aztán ebcsont beforr. Szerintem volt már hasonló helyzetben.
Tűzzel sajnos nem szolgálhatok. Öngyújtója neki van. De valahol a fiókban talán fekszik egy doboz gyufa.
Lehajolok Ville elé és felveszem a padlóról a cigit.
- Tessék. – nyújtom át neki, aztán ha kiveszi az ujjaim közül, felkelek és odasétálok a konyhaszekrényhez. Egyesével végigmatatom a fiókokat, mire megtalálom a gyufát. Visszaslattyogok Ville-hez, de nem ülök le mellé. Egy mosoly kíséretében adom neki a kis dobozt.
A karomra kapom a kék törölközőt, amivel Ville arcát törölgettem, a felsőjét is, majd fogom a véres vízzel teli lavórt, és eltüntetem őket a fürdőszobában.
Birdie inge még a mosógépben van. Kiveszem belőle. Kihallatszik a nappaliba, ahogy alaposan megrázom. Jóféle anyag, nem gyűrődik egykönnyen. Ráterítem a radiátorra. Mire Birdie felkel, addigra megszárad.
Ville ruhái szanaszét hevernek a fürdő padlóján, a zuhanykabin előtt. Gunyoros somolygás feszül a képemen. Hát, nem fogom irigyelni a nőjét, ha lesz valaha állandó.
Összeszedem őket. De mielőtt a mosógépben landolnának a saját fekete cuccaimmal együtt, végigmatatom a zsebeket. Nem azért, mert érdekel Ville mit tart magánál, hanem mert egészségtelen a masinának, ha mindenféle papír és kütyü kerül bele. Zéró figyelmet szentelek a tárgyakra; mobiltelefon, öngyújtó, gyűrött zöldhasúak, miegymás. Egy apró fonottkosárba teszem őket. Ville megtalálhatja a gép tetején, ha keresné. Mindene hiánytalanul meglesz.
A ruhái ragadnak a vértől és a mocsoktól. Van egy durva bukéjuk, mintha Ville-t egy szemétdombon hempergették és rugdosták volna végig. El tudom képzelni. Na mindegy. Most majd jázminos öblítőtől fog illatozni ez a sötétlelkű.
Gúnyosan vigyorogva indítom be az újabb mosást. Visszatérek Ville-hez, és ledobom magam mellé. A gép halkan zúgolódik odabent. Mire kimos, meg Ville hacukái is megszáradnak… Mégiscsak kénytelen lesz kidekkolni itt a reggelit.
Hallom; a hátam mögött nyílik a kisszoba ajtaja. Hátrafordulok. Birdie totyog elő letolt gatyában, fülén a mobillal.
Az egyik legvadabb félelmem kezd testet ölteni: félmeztelen férfiak vannak a lakásomon. De amíg a srácok nem „villantanak”, addig nincs gond.
- Jó reggelt, Őszentsége! Nincs egy kicsit korán az emeltdíjas szolgáltatásokhoz? – búgom mély hangon, de az arcomon lévő cinikus kifejezés elárulja, hogy csak a vérét szívom.
Ville úgy szereti, ha ütik, Birdie meg… Mindegy basszus, nem érdekel. Asszem a plédet is ki kell majd mosnom.
Jah, hogy Birdie kaját rendel, oké, most már világos.
- Meyer Street 8. Négyes lakás. – adom meg az infót, amire kíváncsi. - Én nem kérek semmit, kösz.
Én reggelire beérem a könnyedebb kajával is, mint a tejben áztatós műzlik.
Hatalmas sóhaj dagasztja meg a mellkasom, ahogy továbbduruzsol. Nekem magyaráz, de a készülék még mindig a fején figyel.
- Visszamegyünk, nyugi. Meglesz a motyód. – mosolygok rá kedvesen. Ville most úgyis ruha nélkül van. Hazamenni sem tud. Hehehehe. Egyszál türcsiben meg aligha nyomulna az utcán. Ez Birdie specialitása.

Ocinak integetek valami idióta vigyorral, mikor köszön. Én most telefonálok, nem érek rá köszöngetni. Azt hiszi, már rögtön kurvát hívok ébredés után? Hát minek néz engem? Előtte jól megreggelizek, aztán már jöhetnek a lányok. Most a pizza kell, a hasamat kell megtömni, mert kívánja, éhezi, hogy betöltsem az űrt. Fogalmam sincs, mikor ettem utoljára. Szerintem a buszon, ami a reptérről hozott be. Azóta csak ittam, cuccoztam, pörögtem. Ami kurva jó volt egyébként, nem bánom egy percét se.
- Meyer Street 8. 4. Mármint négyes lakás - ismétlem vissza kicsit döcögősen.
- A lány nem kér pizzát, úgyhogy csak kettő lesz, 2 tenger gyümölcsei. És 2 doboz cigi.
Amalia pötyög a túloldalon és visszaismétli.
- Igen, milyen cigarettát kér?
Felsorol 3 márkát, nekem meg bevillan, hogy tegnap Oci kezében milyet láttam. Abból rendelek kettőt.
- Kösz, baby! Ezen a számon hívhattok. Akkor mi is a te számod?
Második próba. A lány most már nem nevet, csak kedvesen nyugtázza a dolgokat, miután beolvasta, mit rendeltem és mennyiért.
- Rendben, negyed órán belül szállítjuk. Engem ezen a számon elér. Köszönjük a rendelését, további szép napot, viszonthallásra!
Na, de lerázott! Persze, majd pont ott fogom hívogatni... Mindegy, ha van kedve, látta a számomat, megcsörgethet a mobiljáról. Ha nem esett le neki, ki vagyok és rámkeres vagy megmondják neki a többiek, akkor biztos csörögni fog, aztán randizunk egyet. Ha nem, akkor is tele van a város jobbnál jobb luvnyákkal. Még azt a szaunás recepcióst is megdöngetném. Ha azóta megszabadult a csótányától. Hehehe, ez is most villant be és jót röhögök rajta, ahogy ledobom a telefont a földre. Nincs becsülete, esik, puffan. Úgyis elhagyom, mit kíméljem?
- Akkor tényleg otthagytuk. Kösz, baby! Kíváncsi vagyok, a csótányos pina lesz-e ma vagy más. Ja, meg a motorod is ott van, ugye? Azt is el kell hozni.
Persze, kocsival jöttünk, mert elölről támadtak a firkászok. Hogy ezek mindenhol megjelennek... Lehajolok a nadrágomhoz és felhúzom. Még nem gombolom be, hanem elindulok kifelé. Szólít a természet.
- Oci, merre van a budi?
Gyors léptekkel indulok is arra, mert már rámfér, hogy ürüljek a sok tőtikézés után.

Érdekes. Ha én kínálom kajával Ville-t, nehezen veszi rá magát, hogy burkoljon. Ha Birdie, egyből lecsap. Ha érzékeny lennék, most megsértődnék, amiért diszkriminál. De csak gunyorosan somolygom az orrom alatt.
Birdie tovább magyaráz. Rászáll a telefonos csaj számára is, de ahogy hallom, amaz hajthatatlan. Leadja a rendelést, aztán a mobilja a padlón csattan.
A szauna… Vigyor mászik a képemre.
- Ha annyira hiányzik, hívd fel őket, és kérdezd meg, mikor dolgozik a kis szöszi.
Ez az infó talán még nekem is jól jönne… Aztán ismét felmerül a motor kérdése. Vágyakozón felsóhajtok.
- Jah. Egy álom lenne, ha a motor még ott parkolna. Az oroszok meglovasították. Rémlik? – kérdezek vissza félmosollyal a szám szögletében. Birdie-nél ez minden bizonnyal kiesett az este, pedig már mondtam neki. Jót is röhögött rajta, mert azt hitte poénkodom. Sajnos nem. Csak a bukó maradt meg.
A madárka erre könnyítene magán. A fürdőszoba irányába intek.
- Ott. Az első ajtó.
Ha bemegy, az ablak alatti radiátoron lógva meg is láthatja az ingét. A mosógépen lévő fonott kosárban meg csak nem kezdi el Ville cuccait birizgálni. Nem attól tartok, hogy eltüntet közülük valamit, hanem hogy rágerjed az óvszerekre és vízbombát készít belőlük.
Kényelmesen ücsörgök a kanapé végében. A fejem a támlán pihen, a szemeim behunyva.
Ha esetleg csenget a pizzafutár, hagyom Birdie-t akciózni. Szaladgáljon csak, és intézze a dolgot. A kulcs a zárban, ki tudja nyitni az ajtót.

Oci tutira megy és nekem tetszik ez a dolog. Bögyünkben van az a díszribanc és meg kéne leckéztetni. Hugyozás után odacsörgök és felcsapok nyomozónak. Micsoda? Ellopták az oroszok a motorját? Ezek szerint már próbálta elhozni, de...
- Perrrkele! Na, baby, ezeknek odapirítunk!
Az egy dolog, hogy megkergetnek pucéran a városban, bezárnak egy szekrénybe. Ez még buli volt. De hogy elcsórják a mocit, az én drága October barinőm járgányát... Visszaszerezzük! A csaj segített rajtam most is, mint mindig, imádom és naná, hogy kirángatom a mocsárból. Én nagyon sok mindenre legyintek és túllépek a dolgokon, de ezen nem. Vegas-ban is van ám alvilág, Ville ismeri is. Ha olyan mennyiségeket szerez a kokóból, amit tegnap adott, akkor megvannak a kapcsolatai és muszáj lesz felhasználni azokat. Addig rágom majd a fülét, amíg nem indulunk a ruszkik után. Nem hiszem, hogy nehéz lesz. Úgy összemelegedtek már a csajjal, biztos ő is megtenné érte.
Elslisszolok gyorsan és megkeresem az ajtót, amit Oci mondott. Nagyon fain lakás, már rémlik valami tegnap estéről. Itt mentem ki az erkélyre megáldani az utca közönségét. És röhögtek, fotóztak, videóztak, erre emlékszem. A szemem végig csukva volt, de a füleim nyitottak voltak. A közönség tombolására mindig nyitva lesznek. És nem az maradt meg, hogy mások méltatlankodtak. Biztos volt ilyen is, azt kiszűrte a memóriám, nem emlékszem rá. Hé, az az én ingem ott! Tényleg, hogy került le rólam? Nem dugtunk Ocival, arra emlékeznék. Nemtom, biztos nagy volt a buli heve és ledobtam. Kimosta és itt szárítja? Hát egy tündér! Ville cuccait is kimosta, gondolom, azért vannak itt kipakolva a gumik, a teló, a gyújtó. Na, ez hiányozni fog a tökinek. Gyorsan kezet mosok, aztán be is viszem. Nem kezdek játszani a cuccokkal, ahhoz még korán van.
Az ajtóból behajítom Ville-nek az öngyújtóját. Akkor is, ha épp nem figyel. Most nézek körül, amíg felveszem az inget, amit kihoztam a fürdőből. Gitár! Erre le kell csapnom. Odamegyek és leülök a hangszerhez. A kezembe veszem, szakértelemmel és odaadással nézve. Igényes, jól is szól. Tutira veszem, hogy tegnap is volt már a kezemben. Magamat ismerve biztos rácuppantam. Elkezdek egy laza skálát pengetni és Ocira nézek:
- Baby, kösz a mosást! Ma a vendégem vagy mindenre, ugye, tudod? Na, Ville, hogy találjuk meg az oroszokat? Addig nem nyugszom, amíg Oci nem teszi a csinos seggét megint a mocijára! Háború van.
Ezt most nagyon határozottan jelentettem ki. A skálázást meguntam, jöjjön az Örömóda, egy tök vidám, rövid klasszikus darab. Nem kell kétségbeesni, szomorkodni, Oci se tesz így. Megoldást keresünk és ha egy csúcsmaffiózó hálószobájából kell is kitolni a motort, én megcsinálom! Eltökélt vagyok, addig meg zenélgetek. Mikor befejezem, leteszem a gitárt a kanapéra és felpattanok. Ugrok kettőt-hármat, hogy lendületben legyek, ez kell most. Ville mögé lopakodom és nyakonbaszom egy kis taslival, ahogy kérdezek:
- Haver, látom, jól visszaadtam a tegnapit. Mesélj, mi volt a buliban? A páleszre, meg a pápáskodásra emlékszem.
Sok olyan buliban voltam, amit utólag meséltek el. A legjobbakra viszont emlékszem. A gyártelepre, a késelésre, a féktelen durvulásra Helsinkiben. Ahol ez a barom is ott volt és a fasz menedzsere miatt lépett csak le, mert muszáj volt. Már csak pár perc és jön a pizza.
- Nem láttátok a telefonomat? - kérdezem, a zsebeimet tapizva és Ocira nézve.
Ő az, aki mindig mindent tud, mert olyan összeszedett. Valahova leraktam, de nem tudom, hová. Talán a fürdőben hagytam? Az előbb még megvolt, csak nem vesztettem el. Bár én képes vagyok egy zárt szobában is elhagyni a telómat.

Már ébredezem. Egyre élénkebb kezd lenni az agyam, de még behunyt szemekkel henyélek a kanapén. Csak akkor nyitom ki őket, ahogy meghallom Ville baritonját döngeni. Felé fordítom az arcomat, és ránézek. Meglep, amit mond. Először nem tudom hova tenni, kik lehetnek azok a „gyökerek”. Kissé értetlenül húzom össze a szemöldökeimet. Végül magyarázatot ad, és tiszta lesz minden.
Rámosolyodom. Rendes tőle, és jól esik, hogy kiáll mellettem.
- Kösz. – a mosoly egyre szélesedik, mire kibukik belőlem egy halk, rövid nevetés. - Akkor egész álló nap árulkodhatnék.
Jah. Vespa-ba genetikailag kódolva van a bunkóság. Nem csinálok be tőle, csípőből helyre teszem. De Ville a banda feje, tud hatni rá és keményebben elkussoltatja, mint én. Mégis… Mindenféle hátsószándék nélkül segítettem Ville-nek. Nem azért kedvelem, mert tudom merre kell helyezkedni.
- Szerintem nyugodtan hanyagolhatjuk ezt a bizniszt a tartozásokkal. Azt hiszem, enélkül is megvakarjuk egymás hátát, ha úgy adódna. És már… követni sem tudom; ki tartozik kinek. – búgom vigyorogva, miközben egy pillanatra elmerülnék a tekintetében, de nem teszem, mert látom Birdie-t a háttérben. Megjelenik a fürdőszoba ajtajában. Valamit akciózni készül. Ugrásra készen felülök. Fix; valamin jár az esze. Aztán röpül is az öngyújtó. Ville épp nem arra figyel. Engem néz, én meg hirtelen előre dőlök felé, kinyújtom a karomat az arca mellett, és még időben elkapom az öngyújtót, mielőtt fejbe trafálná.
Kurva jók a reflexeim. Nem véletlen tudom elpengetni akár 3 húrral is Dragonforce Through the fire and flames-ét.
- Bocs. – vigyorgok Ville-re, majd az orra elé dugom az öngyújtóját. Azt is hihette volna a mozdulatra, hogy be akarok neki mosni, vagy rá akarok vetődni.
Visszaereszkedem a helyemre.
A gitár a kanapé oldalának támaszkodik. Még szerencse, hogy ébredés után kihoztam vissza a nappaliba. Birdie így legalább ellesz, amíg megérkezik a pizzája.
- Kösz, Birdie, tudom. – búgom mély hangon, s címzek mellé egy mosolyt. - A motort majd megkeresi a rendőrség. – mondom. Sejtem min kattognak a fogaskerekei. Rendes tőle, hogy segítene, de nem kell megbolygatni emiatt az alvilágot. Nem szeretném ezt túlbonyolítani, ha meg lehet oldani legálisan is.
Erre a madárka nyakon vágja Ville-t. Gondolom ez a kis kedvesség azért nem hiányzott neki most. Csak heherészem magamban. Ez a dinka komolyan azt hiszi, hogy Ő verte meg Ville-t? Nem szólok.
Erre Birdie a mobilját kezdi hiányolni.
- Nézd csak, ott. – biccentek a készülék irányába. A padlón hever a kanapétól pár méterre.

Nézzenek oda, a védelmező angyal! Hogy elkapta a gyújtót! Ville meg be van szívva már korán reggel, hogy ilyen bamba? Vagy még? Lehet, hogy ő végigbulizta az éjjelt, miután én kidőltem.
- Szép volt. Kézilabdáztál, Oci?
Tényleg jól mozdult és vilámgyorsan, pontosan reagált, mint a csajok a válogatottban. Szeretem, ha egy nőnek ügyes a keze. Hehe.
- Ne már, hogy a töketlen rendőrökre bízzuk! Beszarunk a nagyfiúktól és hagyjuk úszni a motort? Hát nem vízibicikli az. Tényleg, vízibiciklizni mikor megyünk?
Ki akarom próbálni, milyen a vegas-i kerékpározás valami nagy tavon vagy folyón. Az otthoniakat már mind ismerem. Tele vagyunk tavakkal. A motor témáján át is léptem hirtelen. Ville meglep.
- Hű, de kemények vagyunk - válaszolom röhögve.
Ha nekemesne, komoly csata lenne. Én se hagynám ám magam. Tegnap nem figyeltem, nem vártam az ütést, de tudok ám én verekedni, ha nem ilyen orvul kitervelt merényletről van szó.
- Akkor mi volt? Kiestél az erkélyen vagy mi a fasz? Én múltkor lefejeltem egy betonkeverőt, na, az durva volt. Játszottunk, hogy ki meri lefejelni a menedzsert úgy, hogy véres legyen a feje. Ráraktuk a fotóját egy mozgó betonkeverőre és én megfejeltem. Véres is lett a hajcsár Timo ábrázata - mesélem el röhögve a sztorit, ami pár hónapja esett meg. Fájt a kobakom utána és kórházban kötöttem ki. Agyrázkódás. Hamar rendbejöttem, egy nővérkét pedig meghúztam a személyzeti öltözőben. Ezért érte meg leginkább.
Oci megint szemfüles volt és mutatja, hol a telóm. Ja, a küszöbnél. Ott voltam az előbb, biztos ledobtam. Sose figyelek az ilyen apróságokra. Na, felkapom és zsebreteszem. Onnan nem veszik el. Nem a lófaszt. Ha lenyelném, akkor is el tudnám hagyni. Egyedi tehetség vagyok mobilelvesztésben. Is.
Most jut eszembe, a lényegre még rá se kérdeztem. Oci védi Ville-t, mint egy anyamedve a bocsát, a haver meg itt feszít egy szál törülközőben.
- Végülis dugtatok éjjel?
A fejemmel már előre bólogatok, mintha magamnak válaszolnék. Mindkettőnek jót tenne. Ville-nek szerintem megvannak a luvnyái, de October jeges páncélját feltörni sokkal izgalmasabb. Az a vágy már engem is elkapott, ő viszont egész máshogy nézett rá. Nem tudom, mit csinálnak ekkora násztáncot, kerülgetik, szagolgatják egymást, mintha olyan veszélyes lenne összejönni. Én leszek a kerítő, ha csak ez kell. Kezdjenek már magukkal valamit, nekem rossz, hogy odafagynak a nagy nihilhez a jeges markukkal. Ville ráadásul nem is ilyen volt és nem mondta el, mi lett vele.
A válasszal már nem érek rá foglalkozni, mert hívnak. Kinyomom és rohanok a kaputelefon belső egységéhez.
- Hozd a tápot, nyitoooom! - kiabálok bele és megnyomom a gombot.
Dörzsölöm a kezeimet és megindul a számban a nyálelválasztás. Már érzem azokat a kis polipokat meg a többi csúfságot, ami gusztustalanul néz ki, de valami kibaszott finom. Ha nincs kulcsra zárva, már ki is nyitom az ajtót és ott várom a pasast. Lóvé nálam, elő is készítem, hogy azzal ne menjen az idő. Szép nagy borravalót kap a futár, mert tényleg gyors volt és ha legközelebb jön ide vagy hozzám máshova, a nyakát is kitöri, hogy kiszolgáljon. Azt szeretem. Amíg felér, én énekelek valami alkalomhoz illőt, elvégre jó reggelihez szól a nóta.
- Once you seep in under my skin  
There's nothing, there's nothing in this world that could wash you away

Once you seep in under my skin  
There's nothing, there's nothing in this world that could wash you away.....

I'm sorry. So sorry (damn, you're so hot!!)
Your beauty is so vain (damn, you're so hot!!)
It drives me, yes it drives me(damn your so hot) absolutely insane

I'D EAT YOU ALIVE!!!! i'd eat you alive.....
I'D EAT YOU ALIVE!!!! i'd eat you alive.....
I'D EAT YOU A-LIVE!

- Persze… – sóhajtok arra, hogy Grid, majd szerez másik motort. Nem kötelessége. Miért is tenné? Különben sem akarok senkinek sem gondot jelenteni.
Aztán Ville folytatja. Ecseteli a járgány nem túl fényes halálát. Összeszorul a torkom, a szemeim elkerekednek. Az arcomra kiül az elkeseredés. Az a motor engem akart! Lelke van! Mi az, hogy tönkrecseszik???
- Ha meghúzod a szarvát, szomorú pofát biztos nem fogsz vágni a nyeregben, mert 10 másodperc alatt gyorsul 250-re. Másfél óra alatt leérsz vele LA-ba. A váltó mint a vaj, a fékek brutálisak. Egy ilyen BMW motort nem szokás csak úúúúgy… kibelezni és felgyújtani! – fakadok ki. Egyértelműen érzékenyen pontom a járgány sorsa. Inkább fellököm magam a kanapéról és kiduzzogok a konyhába, hogy evőeszközöket, poharakat és miegymást odakészítsek az asztalra, mire befut a srácok reggelije.
Az... vízibicikli. Mindegy. Szarok bele az egészbe.
Magamnak előveszem a spéci, lila, egónövelő műzlis tálam. De a kanalam még tutibb; Esther nénikémtől kaptam. Belegravíroztatott. Ezzel lapátolom reggelente az önbizalmat. A pozitív programozást nem lehet elég korán kezdeni.
Erre Birdie tudakozódni kezd a nemi életünkről. Dugni?
- Mást se csináltunk. – döngöm oda kútmély, száraz hangon, rezzenéstelen arccal, miközben az asztalon pakolászok. Nem nézek a srácokra.
Csengetnek, mire Birdie eltrappol ajtót nyitni. Ha visszajön az ebédlőbe, és abbahagyja a dalolászást, felé fordulok.
- Te meg én – nézek a szemeibe, hacsak nem a kajás dobozokkal van elfoglalva. - reggeli után elmegyünk a szaunába a cuccaidért. Oké?
Utána beugrom a rendőrségre. Oda Birdie-nek nem kell velem jönnie, ha nem akar. Még a végén hozza a formáját, és mindjárt le is ültetik. Hehe.
A pillantásom Ville-re vándorol, bárhol legyen; még mindig a kanapén, vagy már az asztalnál.
- Ville, nyugodtan itt maradhatsz. – mosolyodom rá. - A ruháid még úgyis vizesek.
Különben is, ahogy látom, ráfér a pihenés. Miután lelépünk a madárral, kidőlhet a hálóban.
Apropó, a mosógép. Ha jól hallom, leállt. Mielőtt letenném magam az asztalhoz, még ellépek a fürdőszobába és gyorsan kiterítem Ville holmijait a törülközőszárítóra.

Imádja azt a motort, valamit csinálni kell, hogy ne legyen elszakítva szíve választottjától. Ha már pasi nincs, a kedvenc berregője legalább vibráljon a segge alatt. Aztán megint eltereli a figyelmemet valami. Vízre akarok menni és fogok is! Oci ugyanolyan savanykás, mint eddig és a megszokott cinizmusával válaszol. Eh, megint nem kapta meg, ami jár neki. Hogy lehet így élni? Egyszer megkérdezem, de most röhögőgörcsöt kapok a müzlistálon.
- I love me! - kiabálom a levegőbe bokszolva és röhögve.
Kurva jó az a tál. Nekem is kell egy. Benne van az életfilozófiám. Ville-lel megint nem lehet beszélni, meg is unom. Semmit nem mond, ze a technikája, hogy ne is kérdezzek semmit. Majd később. A lift csenget egyet a folyosó végén és jön is a futár. A fején a bukó, gyorsan lebonyolítjuk az adásvételt, nem is figyelek, mennyire hálálkodik. Rohanok befelé és lábbal csukom az ajtót. Talán becsukódott, ha nem, az se zavar. October még elkap, mielőtt felnyitom a cuccot. Félig figyelek rá, nekem már azon jár az eszem, hogy itt van ez a kibaszott nagy pizza. A legnagyobbat rendeltem.
- Ja, ja, ja, ja, jó! Megyünk mindenhova, drágám! Vályúhoz, gyerekek!
A cigit Ville ölébe dobom és felnyitom a pizza-s dobozt. Fel is van szeletelve, Giuseppe-ék profik. Az egyik szeletet összegöngyölöm és úgy veszem a kezembe, mint egy cigit. Akkorát harapok, hogy rögtön összeégetem a nyelvemet a forró étellel. Érzem, hogy már nem az első. Tegnapról is van egy kis bizsergés. Mi a szarral égettem össze? Mindegy, a polipok és paprikák között csak mömmögök, mert kibaszott finom a cucc. Intek Ocinak, hogy ő is kóstoljon bele! A másik doboz a haverra van bízva, úgy adagolja, ahogy akarja. Isssteni!

Ville beszólásán el kell vigyorodnom.
- Bajba akarsz sodorni? A végén nálam fog kilincselni szadomazóért.
Sejtettem, hogy a lila tálam elnyeri Birdie tetszését.
Bevetődöm a fal melletti fehér székre, a konyhaszekrénnyel háttal. Minden megtalálható az asztalon, ami kellhet.
Magamhoz veszem a műzlis zacskót, és öntök belőle. Tele van mogyoróval, mazsolával, csokidarabokkal, kukorica- és sült árpapehellyel, napraforgómaggal, datolyadarabkákkal, meg miegymással. Öntöm is rá a hideg tejet.
- Kösz, Birdie, de nem kérek. Nekem a pizzához még túl korán van, és ezeket a tengeri kacatokat sem szeretem. – utasítom vissza mosolyogva a madárka kínálását.
Egyszer megkóstoltam valami csigafélét. Képtelen voltam lenyelni. Arra a bizarr ízre visszagondolva végigfut a hátamon a hideg és megrázkódom. Nem vagyunk egyformák. Birdie csak úgy tömi ezeket a cupákos izéket. Én tökéletesen elvagyok a magvaimmal.
Ville-vel feltehetőleg javában falják a pizzát, amikor én belapátolom a reggelim.
- Ha nem haragszotok, magatokra hagylak titeket srácok. – állok fel az asztaltól. - Megyek készülődni. – adok magyarázatot a távozásomra. Ezzel odalépek a mosogatóhoz, beleteszem a tányérom, majd fordulok is tovább a hálószobába felöltözni.
A szekrényből magamra rántok egy sötétkék sztreccs farmernadrágot és egy hosszú fekete pólót, aminek az elején egy baromi nagy, flitteres halálfej vigyorog.
Átmasírozva a fürdőszobába megmosom a fogamat és az arcomat. Felkenek némi alapozót az arcomon liluló puklira, amit Birdie ökle varázsolt oda, majd egy fekete ceruzával kikontúrozom a zöld szemeimet. Felkerül némi szájfény is, aztán kihúzom a gumit a hajamból és simára fésülöm a holló tincseket. A készülődés utolsó mozzanata két kis fújás a nyakra a kedvenc virágos-gyümölcsös parfümömből. Kész is vagyok.
Ha a fiúk még az asztalnál ücsörögnek, visszamegyek hozzájuk, és ledobom magam a korábbi helyemre. Felkönyöklök az asztalra, és csak mosolyogva nézem hol Birdie-t, hol Ville-t.

Tömöm a majmot, harapok és rágok, nyammogok. Nálam a zabálás most hangjelenséggel is bőven jár. Csámcsogás, böfögés, minden, ami egy neveletlen gyerekre jellemező. Az asztalt csak azért nem csöpögtetem le, mert nincs mivel. Hopp, dehogynincs, a ketchup már landol is a bútoron. Odahajolok és felnyalom. Az lesz a legfinomabb falat a jó kis dohányos, söráztatta asztallapról. Fogynak a szeletek és már nem foglalkozom azzal se, hogy összeégetem magam. Egyre kevésbé érzem, tompulnak a megperzselt ízlelőbimbók. A kaja mindent betölt. A gyomromat, a figyelmemet. Aztán mégis a müzlistálat nézem. Hú, Oci de egészségeseket eszik! Magok, gyökerek, gyümölcsök, mint a madarak. Ha ez kell, hogy ilyen átkozottul jó alakja legyen, akkor hajrá! Ville egy kurva nagyot böfög, én pedig versenybeszállok vele. Mielőtt a következő szelethez nyúlnék, megkapaszkodom a térdeimben és egy falatrengetőt büfögök. Aztán még egyet.
- A Four Seasons-ben van egy szobám. Felugorhatsz bármikor! A számom megvan? Ugyanaz, csak a telefont szoktam elhagyni. Illetve nem, van egy másik is a szauna szekrényében. De azt nem tudom fejből. Ezt se. Na, mindegy, felírod?
Ha Ville írja, akkor mondom is a számot. Vagy ő megadhatja a sajátját és akkor én csörgetem meg. Ez az! Célt értem, ezért jöttem ki Vegas-ba, a hülye barom haverhoz! Mik lesznek itt, de még mik? Huhú... Na, lássuk azt az uccsó két szeletet. Oci tollászkodik odabent. Nekem is illene valami. Most nincs kedvem zuhanyozni, majd inkább a szállodában. A csaj után kiabálok.
- Baby, van egy kis sziszegős szappanod? Valami, ami nem olyan női illat?
Hátha megint találkozunk azzal a kis buzival, aki tegnap igazoltatott minket. Elkezdek röhögni, ahogy eszembe jut ennek a fasz Gridnek az ábrázata. Hányszor hívta vajon a hímringyó zsaru? Kurva jó.
Ha van fújóka, ha nincs, én befalom még a maradványt, aztán húzhatunk a picsába. Á, fel kell hívnom a szaunát. Megvolt a száma, de persze a másik telóban. Megkeresem a neten és tárcsázom. Járkálok a szobában, körbe-körbe.
- Steamy Time Szauna, tessék! - szól bele egy mély női hang.
Ez nem a szőke kurva. Asszem, szerencsénk lesz.
- Halló, jó napot! A szőke hölgy bent lesz ma? Megbeszéltem vele valamit és szeretném módosítani - kérdezem bemutatkozás nélkül.
Naná, hogy nem hagyok üzenetet névvel. Még eltüntet mindent, mire odaérünk.
- Whitney? Nem, ő majd holnapután lesz. Segíthetek én is esetleg?
A pokolmély hangú nő tök kedves, de nem ő kell. Jól van, a barátnőnk nem piszkít bele a dolgunkba. De majd egyszer én belepiszkítok a szájába, az tuti. Valahogy meg kell bosszulni a faszságait.
- Nem, köszönöm, akkor majd telefonálok holnapután. Visszhall!
Ha Oci már kijött, mutatom az egyezményes győzelmi jelet és felpattanok.
- Ribi off! Mehetünk? Szasz, haver! Majd csörögj! - mondom és vállbabokszolom Ville-t.
Irány a város. Reszkess, Las Vegas, jövünk!

/ Köszönöm a játékot, nagy élmény volt!  /

- Bocs, Birdie, csak stift van és parfüm. Nőies illatok. – vigyorgok. - Ne aggódj, nem bűzlesz.
Nyugodtan ücsörgök az asztalnál, megvárom, míg a srácok beburkolják a reggelit. Birdie aztán felhívja a szaunát, és kiderül, hogy nincs szőkeveszély.
Mostanra már biztosan rendet raktak az öltözőben, és a szekrények is a helyükre kerültek, amiket a madárka feldöntögetett.
- Rendben, menjünk. – állok fel. Előtte még a konyhapulthoz lépek, hogy kihúzzam a fiókot. Kiveszem belőle a lakás pótkulcsát. Visszamegyek vele Ville-hez, és leteszem elé.
- Ha esetleg elmennél, mire visszaérek, megtennéd, hogy bezárod az ajtót? Majd a stúdióban visszaadod a kulcsot. – nézek rá mosolyogva. Kifelé menet felkapok egy sötétkék farmerdzsekit a fogasról, aztán a vállamra akasztom az oldaltáskám.
- Jó pihit. Szia, Ville! – köszönök el tőle. Azt már nem mondom, hogy érezze otthon magát, ez elhangzott már párszor a számból. Úgyis tudja, hogy ez a helyzet.
Megvárom, míg Birdie kislisszol a folyosóra, s mielőtt becsuknám magunk mögött az ajtót, még intek egyet Ville-nek.

/ Köszönöm a játékot! Láv juh gájz! /