***

Ma este buli. Jaana-ra ráírtam face-en, érted? Haladok a korral, mi? Beszarás ez a sok szar, de Ravin miatt muszáj ilyenekkel is foglalkozom, mert kapom az ívet, ha vén visszamaradott rockernek hív. Nem mintha nem lennék az, annyira nem érdekel ez a buzulás a mobilokkal. Majd mindenki öregkorára a földet fogja bámulni, annyira beáll a nyakuk a telefonjukat, meg a tabletukat baszkurálva. Szóval ráírtam a másik szép Soininenre, hátha. Vegasban vagyunk, minden amerikainak fenn van a bakancslistáján egy kaszinózás itt, de akár a világra is kiterjeszthetném ezt. Barna pólót, szürke, szegecses mellényt vettem, meg egy fekete nadrágot és napszemüveget. Nagyon jól néztem ki, még szép, mégiscsak egy tanárral lesz dolgom, akivel most jól meggazdagodunk. Bevágódtam a kocsiba és már indultam is, persze előtte felhívtam, hogy tudja-e a megbeszélt időpontot, mert pontosnak kell lennünk. A forgalom nagyasszonya ma velem van, mert pontosan érkezem. Hát, ami azt illeti kitett magáért, pedig nem öltözött túl, mégis szívdöglesztő volt, mint mindig. Ja, abban a két alkalomban, ahol összefutottunk ezelőtt…
Megérkezem és le is parkolok, ami meglepő, hogy két puszival fogad. Na, de tanárnő, szabad ilyet?! Nem, hanem kell, kötelező!
- Sziominen! Há, de szar szóvicc, de értékeld, hogy most jutott eszembe – a puszikat természetesen viszonzon, és kinyitom neki az ajtót. Kiderül, hogy nem elveszett lány – ki gondolta volna, mi? – és utánanézett a kaszinóknak.
- Nyugi, nem hiszem, hogy átléptél volna bármilyen határt még – vonom meg a vállam és betessékelem a kocsiba. Meddig várjak még, nem mindig vagyok finnom és nőies. Beszállok én is, és máris elindulok, ha már kinézte az Ariát, akkor oda.
- Pedig még sosem hallottalak röfögni, a diákjaid is biztos megirigyelnék. Ha bankot robbantunk felezünk? – nyújtom egy pacsira a tenyerem. Attól, hogy ő tanár, meg ilyesmi, én nem leszek nem Mick. A kocsim sebesen halad – azért figyelek, hogy ne menjek túl gyorsan, nem akarom, hogy hamarabb véget érjen a kaland, mielőtt elkezdődne -, és egy jó fél óra múlva megérkezünk a kaszinóba. Addig is megkérdezem, hogy hogy van, meg ilyesmi, hogy elüssük az időt. Octit direkt nem hozom szóba, meg Ravint sem, pedig ezek a közös pontjaink, na meg a bevásárlás. Végül odaérünk, én pedig lemegyek a parkolóba.
- Amúgy jól nézel ki ma – szándékosan nem teszem hozzá az is szócskát, nehogy azt képzelje, hogy állandóan dögösnek tartom. Még megtudná! Végül leparkolok és leállítom a motort. Nem szeretem a parkolófiúkra bízni a kis drágámat, ez van.
- Nos, mivel kezdjünk hölgyem? Rulett, Black Jack, félkarú? – és már ajánlom is fel a karomat, hogy belesimulhasson rendesen. – Vagy egy ital, bemelegítésnek? – mutatom az utat és beszállunk a liftbe.

- Miss Röfi? Az már foglalt, de azért meghallgatnám a kölyköket, amikor várnak téged, hogy beérkezz a terembe – röhögök egy jót. Az biztos, hogy Jaana is elég laza ehhez a városhoz, igazán nem lesz nehéz beilleszkednie. Már az is lehet, hogy ez megtörtént, egyáltalán nem látszik, hogy megilletődött lenne, teljesen olyan, mintha itt született volna. Nekem azért nem volt ennyire egyszerű, bármennyire is úgy tűnik. Mosolyom őszinte, ahogy elképzelem a két csajszit versenyt röhögni, mintha két világ lenne. Főleg a kemény rocker October tényleg le tud menni kislányba, persze nem hinném, hogy ez jobb lenne. Inkább őszinte, és úgy tűnik Jaana is folytatja ezt a gyakorlatot. Ez a természetesség a padlóra fog dobni előbb-utóbb.
- Majd egyszer összehozunk egy háza Soininen röhögő versenyt és én leszek a bíró – az lenne csak a jó móka, főleg, ha már a lányok egy kicsit nem lennének józanak. Képzelem milyenek lehettek ők együtt, talán még félelmetes is lehetett valamilyen értelemben. A lényeg a pacsi és a felezés, nagyon jól értek, hogy magamat hogyan tegyem gazdaggá. Nem véletlenül nem szoktam kaszinózni, Ravin egyenesen tilt tőle, és nem enged. Annyira nincs szerencsém, hogy néha már azt hiszem, hogy valaki rontást tett rám. Na, de majd most a finn szerencseistennő felülír majd mindent. A kölcsönös bókolás után, már a liftben is járunk, már kezdhet izgulni, hogy mennyit veszít ma. Ha nyerünk, akkor esküszöm elveszem. Na, jó, csak vicc…
- A mojodat? – emelem meg a szemöldököm, miközben közelítünk a céltárgyhoz. elképesztő egy nő, mintha két személy lakozna benne, egy a tanárnő, egy pedig a vagány csaj.
- Hát akkor parancsolj – engedem el a kezét, hacsak ki nem talál valamit, hogy nekem is közre kell működnöm. Megvárom, míg végez, aztán elindulunk befelé. Beváltok vagy 1000 dodót, az elég lesz, remélem nem ijesztem el nagyon. Egy része apró, hogy tudjuk dobálni a rablóba, a többi az természetesen zseton. Beslisszanunk a csillogásba, és elindulok az ezerféle rabló egyikéhez.
- Kezdjük a leglazábban. Azt tudtad, hogy itt és máshol sincsen ablak és óra? Hogy minél többet költhess. Kultúra előadás Mick módra – nevetek fel, majd bedobálok némi aprót és átadom a terepet.
- Nos lássuk, hogy a finn szerencsemalac milyen hangosan röfög majd nekünk – kacsintok és várok.

Eszméletlen ez a nő, én mondom, Mick Vallejo. De tényleg, annyira fircsa benne, hogy tud tanárnő is lenni, meg magánember. Biztos, hogy ez csak nekem furcsa, mert én csak én tudok lenni. Az is igaz, hogy a munkám mást követel meg, mint neki. Ő nevel, én meg csak élem az életem. Ha jobban belegondolok, nem biztos, hogy okos dolog lenne, ha olyanra nevelné a népet, mint én vagyok, vagy ha egy olyan nevelné, mint én.
- Á, kösz, most kihagynám – ahogy büdös életben mindig. Még, hogy egy koszos szobrot simogassak, hogy nyerjek, a fenéket. Nekem saját bejáratú szerencseszemélyzetem van, Jaanának hívják. Mondjuk, őt szívesebben simogatnám, az is igaz. Rám jön a röhöghetnék, ahogy ez a csaj még egy egyszerű simogatásból is színpadi produkciót csinál. Ha nem lenne gáz, kimondanám: megzabálom.
- Addig simogatod, amíg bejön velünk, úgy megtetszel neki – röhögöm és várom, hogy belém karoljon. Ezek a Soininen lányok nagyon veszélyesek és nagyon felkavaróak, de tényleg. Nagyon bírom a mentalitásukat, lehet, hogy többet kelljen koncertezni Európában? Majd megemlítem Marknak, hogy ne feledkezzünk meg az ottani rajongókról sem. Végül csak beérünk és váltok egy kis pénzt, meg Jaana is magának. Független nő, és nem várja el, hogy a pasik fizessenek helyette, figyelemre méltó. Nem csak a csodás szemei, még ez is, nem semmi, mi?
- Nem tudom még, veszek egy nagyobb lakókocsit. Ravin megőrülne – vigyorgok, pedig tényleg vehetnénk akár egy kertes házat is, vagy egy jobb szobát a belvárosban. De én szeretem azt a kocsit, az utolsó emlék Carolhoz. Meg amúgy is, senki sem zargat odakinn, és lehet szalonnát sütni, meg mindenfélét grillezni. És igen, az én barbacue-m a legjobb!
- És mit inna a hölgy lazulásképpen? – nézek rá, majd bedobálok egy kevés aprót az automatába. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy nyerünk-e vagy sem ma. Jó lenne legalább visszanyerni, amit elvesztünk, nem? Mert, hogy veszíteni fogunk az tuti, kérdés, hogy mennyit.
- Igen, abból telne kenyérre. Meg vehetnél ruhákat, meg ilyesmit. Nem tudom, de akkor elmehetünk nyaralni és leshetjük a naplementét - mily kibaszott romcsi vagyok, emberek. 5 millió dodó az már tényleg kurva sok pénz, még a végén visszavonulnék. A nagy szart, a rock&roll az rock&roll. Nyerünk! Hihetetlen, kemény 5 dollárt. Már csak néhány nulla kell mögé és mehetünk!
- Azta, te tényleg szerencsés vagy Jaana. Már csak ugyanennyi millió kell és itt hagyjuk ezt lepratelepet – röhögök, majd a felkérésre magam alá húzom a széket.
- Na lássuk megy-e még ez neked? – a középső ujjam a mutatóra fonom és már szurkolok is neki. Ha bejön, akkor marha gazdagok leszünk. Megvárom az eredményt, tutira nyer megint. A következő kört, viszont kicsit máshogy tervezem.
- Most húzzuk meg együtt – nem sokat gondolkodom, ha ráteszi a kezét a fogantyúra, én az övére az enyémet.
- Mehet, viszlát Vegas, a milliomosok itt hagynak téged – röhögök egy jó, majd meghúzzuk a kart. Pörögnek a számok, majd hirtelen megáll. Csilingel, meg villog és kiírja, hogy nem nyertünk semmit.
- Rohadj meg – elveszem a kezem az övéről, s bedurculok kicsit. – Ez így nem ér – hisztizek egyet, és most legurítanék tényleg valamit.
- Akkor hozhatom az italt?

Csak vigyorgok, ahogy bevezetem, ugyanis gőzöm sincs, hogy ki az a lőw rabbi a práteri köcsöggel, vagy mit mond. Annyira ismerem Európát, hogy nem Amerikában van. Ja, van egy Finnország nevű hely, ahol jó csajok laknak, kábé ennyi. Mindegy is, nem ezért vagyunk itt. Na persze, biztos vennék Ravinnak lakókocsit, utána soha sem látnám. Nem az a mutatkozó típus és így a körmére tudok nézni, ha kell.
- Martini jéggel, oké – jegyzem meg, de meg kell nézni, hogy van-e értelme egyáltalán maradni. Aki az első gurításnál nem nyer, azzal nem is érdemes kezdeni. Hmm, hát itt nem ez a helyzet és a tanárnő szerencsés csillagzat alatt született. Már csak miattam is, hiszen láthatóan kedvel, mondjuk ki nem? De még az is lehet, hogy Buddha hozta meg neki a szerencséjét. Hát, ha nyerünk, egy baszom nagy összeget, lehet, hogy körbe is nyalom a hájast. A Buddha szobrot, nem Jaanát. Őt nem körbe tenném. Csak ha kéri, de most inkább tereljük vissza a gondolatainkat a játékra.
- Ebből már egy olcsóbb lötty kijön, de csak egyikünknek, szóval jobb lesz, ha összeszeded magad – röhögök, és élvezem, ahogy félreérti a kis monológomat, de hagyom a dögös tanárnőt kibontakozni. Csak beszéljen, oldódjon, Mick bácsinak is ezt kéne tennie, de ahhoz kell némi pia. Nem, mintha nem lennék magabiztos, csak nem akarom elszúrni a lehetőségeim, ha vannak. Részegen meg rá lehet fogni a piára az egészet. A közös forduló nem sikerül, szívesen belerúgnék a gépbe, de végül úgy döntök, hogy leszarom. Nem nekem való a szerencsejáték, csak feldühít.
- Az igaz. De a gondolattal azért jó eljátszani – lágyulnak meg a vonásaim és kap egy 1000 wattos vigyort mellé, ami kissé örültre sikerül. A hülyeség istene viszont már lehetnék, erre mindig kapom a megerősítést a lányomtól is. Meg a bandától, meg az ismerősöktől.
- Oké, de akkor húzzál bele Jaana – vigyorgok felé és elmegyek a piáért. Kérek azonnal két kört, magamnak két duplát, neki két Martinit a kedve szerint. Megvárom, amíg kiosztják, mert szeretem látni, ahogy töltik. Lejattolok, és egy tálcán elviszem Jaanához, majd feldobom a gép tetejére. Aztán máris a kezébe nyomom Martinit, az enyémbe az egyik duplát.
- Nos, hogy állunk? – nem figyeltem őszintén szólva, hogy eddig mit csinált, a pia felszolgálás nagyon fontos folyamat, nem szabad elrontani.
- Egészségedre – tartom koccintásra a poharat. – Ezt hogy mondják finnül? – még sosem kérdeztem Octobertől, de ha igen, akkor kurvára elfelejtettem és mindent tagadok. Ha megtörténik, le is húzom a felét, mert még kiszáradok.
- Na, nézzük, mit tudok én – megrágatom a kart, és kapok pár dolcsit, meg sem számolom, ki sem vesztem. De azért örülök, mint majom a farkának, hogy nyertem.
- Lassan kezdheted kigondolni, hogy mit hozol magaddal – röhögcsélek tovább. Hiába, jó kis est lesz ez.

- Tíz dolcsival? Az már nagyon durva, mire fogjuk költeni? – ironizálok nevetgélve, de tényleg kezd eldurvulni a helyzet, már vagy 20 dolcsink van. Még a végén tényleg összejön valami komolyabb összeg, a kezdők szerencséjével. Azért bízok én Vegasban, hogy ritkán van nyeremény, amúgy meg tömik magukba a szerencsétlen játékosok pénzét. Persze ez benne a szép, ez Vegas. Aki ide jön tudja, hogy veszíthet is.
- Koppis, kamott is – koccantak az üvegek és legurítom az első kört. Hát ez jól jött, már kezdett porzani a vesém. Most pedig én jövök, remélem, nem égek be, néhány dodóval már elégedett lennék. Nem mintha bármennyire is szükségem lenne erre, elégedett vagyok a bevételemmel. A koncert pedig igazán magasabb dimenzióba fog repíteni és amúgy is a zene számít, semmi más. Na, meg Jaana is, lassan, nagyon dögös és jó humora van, mi kell még?
- Féljen is, különben megtudhatja, hogy mi a Vallejok istene – nevetgélek, és végül nyerek is. – Ez az! – csillannak fel a szemeim, ahogy kimarkolok azt a „rengeteg” pénzt a tárolóból. Azért nem mindig nyer ilyen hatalmas összeget egy rock – akarom mondani a metál – istene. Na, de átadom megint Jaanának a lehetőséget, hogy a finn szerencsemalac is kiterjeszthesse rá áldását, meg a Buddha szobor is. Vigyorogva nézem, ahogy szerencséjét kiállt, miközben még azon gondolkodom, hogy milyen lehet az általa említett fürdőruhában. Csak kéne nyerni valamit, hogy úgy is megtekinthessem ezt a nőt, mert egyre vonzóbb, ahogy magát adja. Talán a finnek ilyenek, nem tudom, de sokkal őszintébb, mintha megjátszaná magát. Sok ember a közelemben félig rajongóvá válik, és többet akar mutatni magából, mint ami. Jaana egyáltalán nem ilyen sőt, teljesen hétköznapi emberként viselkedik, pedig tudja, hogy ki vagyok, mégis… Hmm, tetszik, mindenesetre. Meghúzza a kart végre, és hirtelen pörögni kezdenek a számok, majd az aprók is.
- Azt a rohadt – nyögöm ki, ahogy látom a főnyeremény szignált, és eltéphetetlenül odaszegezi a figyelmem a gépre. Aztán megnézem, hogy mennyi az annyi, 10.000.000 dodó bassza meg! Mindjárt elájulok, a kurva életbe! Ránézek a csajra, aki megijedt az egésztől, és még most is mögülem kukucskál, hogy mi történik, miközben kezd gyűlni a nép.
- Megnyerted a fődíjat bassza meg! Jaana, vehetsz egy új iskolát magadnak – vigyorgok, mint a tejbetök és gyorsan a kezébe nyomom a martiniját én pedig lehajtom a másik duplát. Eszembe jut, hogy szerencsére nem mondtam ki, hogy körbenyalom a Buddha szobrot, de a rohadt életbe, körbe fogom, ezek után pláne. Elkapom a kezét, nyomok rá egy csókot és felemelem. A nép egyből tapsolni és örülni kezd. Ez Vegas, senki nem nyúl a pénzhez, csak örülnek és éljeneznek, miközben jönnek a biztonságiak és körbeveszik a helyet, na meg az igazgató is. Legalábbis a messziről érkező vigyorgós úriember az lehet.
- Kezdhetsz gondolkodni, hogy hova menjünk – eszembe sem jut akár egy centet is elkérni tőle, legyen mind az övé, neki kell megbirkózni ezzel, ami nem egyszerű, mert ez kurva sok pénz. Azért vigyorgok és nem engedem el a kezét, csak ha elhúzná.

Annyira nem is tudom, hogy miben más Jaana, mint akikkel találkoztam, hogy az már zavaró. nem cuki, meg mittomén, hanem más és nagyon bejön. Azt sem vágom, hogy milyen, amikor közel enged magához valakit, majd lehet, hogy megérdeklődöm Octitól. Vagy talán mégsem, mert még kombinálni kezd. Persze ezek után – megint benne leszek valami hülye újságban, vagy műsorban – nem csodálom, hogy ő is. Meg amúgy is nők, mit várnánk tőlük, ha ezt nem? Természetes, hogy elmesélem az igazgatónak, hogy a Buddha szobrot fogdosta a finn szerencseistennő kegyeltje, ki nem hagynám. Na, aztán jön a nagy tábla, meg az ígérgetés, meg, hogy kurva nagy vendégek vagyunk. Naná, ezzel még több kuncsaftot hozhatunk, talán a többszörösét is visszanyerik, amit ma elvettünk. még azt is el tudom képzelni, hogy kiteszik a képünket a gépre, hogy azzal nyertük, hogy a sok szerencsétlenről jól lehúzzák a lóvéjukat. Mondjuk, végül is van esély rá, nem? Csak kell hozzá egy jó finn nő, meg egy Martini, meg Mick Vallejo. Oké, talán Octi itt vesztette volna el a vagyonát, szóval lehet, hogy Jaana miatt van az egész. Meg a kurva Buddha miatt, mi más…
- Még jó, hogy van minibárjuk. Nem gondoltam, hogy ez lesz a legfontosabb egy lakosztályban – vidámkodok vele. Például a kurva nagy ágy, meg a kilátás az erkélyről, meg medence, meg faszom tudja, hogy még Mick vannak ott.
- Oké, easy finn cica! – próbálom lenyugtatni, de esély sincs rá, majd meg őrül látszik rajta. Aztán elájul… Amúgy jót röhögnék ezen, de valahogy ez most nem jut eszembe.
- Egy kurva orvost, most – kiáltok a néphez és azonnal elindul a szólánc, és nem sokkal később megérkezik az orvos is.  Gyorsan helyet csinálnak neki a biztonságiak, ő pedig egyből vizsgálni kezdi. Aztán nehogy levetkőztesse itt mindenki előtt.
- Minden rendben, csak sok volt neki a stressz – mondja. – Talán vigye a szobába Mr. és hagyja pihenni egy kicsit. Magához fog térni nemsokára, aztán itassa egy kicsit. Természetesen alkoholmentes folyadékkal – a vigyorára, csak a szemeimet forgatom meg, de aztán felveszem Jaanát. Elmegyek a kulcsért, amit végül nem is kell megtennem, mert odaadják, kapunk egy kisebb díszkíséretet a biztonságiaktól, akik még ki is nyitják az ajtót, majd jó szórakozást kívánnak. Hát, kurva jó lesz így baszod, ha Jaana aludni fog. Lefektetem az ágyra, ledobálom a magassarkúját, majd kimegyek és rágyújtok egy zöldre az erkélyen. Ez egy fasza kis nap volt! Elszívom a dekket, majd visszamegyek és körbenézek. Mondjuk ezt inkább kurva nagy lakásnak hívnám, mint lakosztálynak. Van itt minden, ami  nem kell, még főzni is tudnánk. Viszont egyedül minden unalmas, ezért megnézem Jaanát, aki még mindig ki van dőlve.
- Hé, finn csodanő, ébresztő! Ne szalasszuk el a lehetőséget – mondom mosolyogva és finoman felrázom. Már ébredezik, legalábbis láthatóan mozgásban van.
- Amúgy látványos ájulás volt, 10 pont – ülök le a lába mellé. Eleget ácsorogtam, és amúgy is kezd hatni a cigi. Jaana még tökéletesebb lesz, szinte ragyog. Remélem, az éjjelt jól átvészeljük és kitaláljuk, hogy mire költsük. Jó kis tervezgetős éjjel lesz ez.

A tanácstalanságot még a füves dekk sem tudta feledtetni. Mit kezdjek én ennyi lóvéval? Oké, lesz egy új kérónk – hogy Ravin örüljön -, meg veszek egy új kocsit, mit tudom én . Elmegyünk nyaralni, végül is ezt elterveztük, de amúgy? Azért annyira nem állok rosszul, a danonászás elég sok pénzzel jár ahhoz, hogy az alap szükségleteket kielégítsük. Habár nagy lóvét nyertünk, azért azzal sem lehet túl messzire menni sokáig. Szóval passz, de majd lesz valami. Egyelőre a lényeg, hogy a finn szerencseistennő felébredjen végre. Szerencsém van, amint mellé telepedem ébredezni kezd.
- Egész jól megálmodtad a valóságot szépség. Pontosan így történt, van 10 Misink, és megyünk nyaralni. Ha jól emlékszem, te egy szál fürdőruhába és bankkártyával jössz. Érdekes lesz a repülőn ez a performansz. Én pedig majd hozom a málhámat. Még azt is el kell döntenünk, hogy Ravin jöjjön-e, de talán nem kéne erőltetni – röhögök egy jót. Na, még csak az kéne, hogy a gyermekfelügyelő Colombo eljöjjön és mindenfélét kitaláljon. Amúgy sem biztos, hogy elfogadná az ajánlatot, mert a felnőttek olyan hülyék. Ebben mondjuk van igaza.
- Én hát. Nem engedem ki a szerencsemalacom a kezeim közül. Nem vagy te olyan kövér, hogy nehezemre essél – vigyorgok, majd odébb ülök, hogy fel tudjon ülni.
- Na, mi legyen a mai estével? Ha már itt vagyunk az elnöki lakosztályban. Társasjáték, vagy csak simán iszogatunk? - na persze, a vetkőzős póker nagyon jó lenne. Amúgy pedig nem tudom, de egyelőre ez jó ahogy van, nem tudom mennyire szeretne elmenni valami táncos helyre, vagy ilyesmi. Én mindenben benne vagyok, csak ne legyen unalmas.

- Mint a huzat, ne viccelj. Most gondold már el, ha egy ilyen nőcivel megyek, mint te, hát kell nekem egy nyafimester? Vagy egy olyan, aki két perc múlva eltűnik az idegen helyen én meg kereshetem? Pihenni mennék, vagy mi a szar – műfelháborodást persze én is tudok, remekül eltanultam már a lányomtól, nem beszélve arról, hogy én is kifejlesztettem már a sajátomat. Aztán persze felröhögök, szívesen vinném én a kis boszorkányt is… egy másik nyaralásra. Háhá, a nagy fenéket vinném, ha Jaanával mennék elsőre. Még örülne is neki, ha itt hagynám két hétre, talán még támogatna is, hogy haza ne jöjjek ugyanúgy, ahogy elmentem. Ne, ne kérdezze senki, hogy ez mit jelent nála, én sem szoktam.
- Igen, valami ilyesmi lenne. És ez a legjobb eset. A legrosszabb pedig az, hogy hívnának, hogy eltűnt, vagy felgyújtott valamit – húzom el a számat. Nos, igen Mákvirág tud ám rossz is lenni. Szerencse, hogy nem tudok minden stiklijéről, különben be kéne zárnom valahová. Így viszont eléldegélünk egymás mellett, mint ahogy most elüldögélek Jaana mellett, haha.
- Azért nem kell félteni, én sem szoktam ilyen helyeken járni. Szóval nem rossz a kéró, csak lehetne jobb a színe – hörgök fel. Na, de tényleg, igaz, ami igaz, ritka az, hogy ennyire luxusba egyáltalán beengedjenek. Nem is igazán volt még erre példa.
- Rocksztárnak? Akkor jönnek a pasik és neked annyi – tudom ám, hogy nem könnyű elviselni a rajongást. Szerintem nem is viselné jól Jaana, ha ráakaszkodnának, nagyon sokszor fárasztó a „sztárság”. Én csak szarságnak hívom, semmivel nem vagyok több, mint más, csak a hangom jobb mindenkinél. Azt pedig illik megfizetni, nemde bár?
- Szóval énekelni fogsz a játékgépeknek, hmm. Érdekes – vigyorom már majdnem körbeér, pedig csak viccelődök. Hát milyen fantasztikus humorom van. Ilyenkor mondja Ravin: Papus, inkább énekeljél.
- Fantasztikus ötlet. Hozom a pezsgőt, a kaját pedig rendelj már légyszíves. Úgyis grátisz minden. Valami úszós tálca kellene, ne kelljen kimászni a fárasztó nap után – mondom és már el is indulok felfedezni a lakosztályt. Meg kell mondjam kell néhány perc, mire nagyjából eligazodok, hogy mi merre van. A pezsgőket azért megtalálom, és amint feljön a kaja is (tálcástul, mindenestül), máris szervírozom a hölgynek, egyenesen a medencébe. Persze gatyáig vetkőzök és úgy gázolok bele a vízbe, a kiöntött pezsgővel, a vödörrel és a tálcával egyensúlyozva.
- Amúgy tudod, hogy hogyan működik, vagy kérjünk telefonos segítséget? – leveszek egy pohárkával magamnak, majd lazán átúsztatom az egész tálcát Jaanának. Meglehetősen szórakoztat a helyzet.

- Lefogadom, hogy értékelni tudnám az angyali hangod – vigyorgok bele a képébe. Hát nem cuki? Annyi szar hangú karaokést hallottam már, hogy nem hiszem, hogy megviselne, ha mondjuk neki sincs hangja. De nem ítélkezek előre, szerintem jó hangja van, főleg bizonyos esetekben, hehe.
- Ravin? Az a baj, hogy mindent megjegyez és nem felejt el számon kérni semmit. Mármint az ő oldaláról. Ha én kérek valamit, az hajlamos kimenni a fejéből egy „nem is így mondta papus” szófordulattal – rázom meg a fejem. A kiscsaj már a fejemre nőtt és még milyen fiatal? Mi lesz, ha beindulnak majd a hormonok nála, meg vegyünk ezt meg azt. Oké, van sütnivalója, meg most már egész sok pénzünk hála Jaanának, talán még a zsebpénzét is meg fogom emelni 10 dollárral. Ne mondja senki, hogy smucig vagyok, na. Persze az lenne a legjobb, ha nem tudna a pénzről…
- Pizza fasza lesz. Csak ne valami tengeri izét, meg gombát, a többi jöhet. Legalábbis az én felemre – útjára engedem a szerencsemalacomat, hogy kiengedhesse a kreativitását a rendelést illetően. Ezt meg is teszi, amíg én a piáról és a ruháimról gondoskodom. Már várom, hogy bemásszon mellém, és kezdődjön a buli. Na, nem olyan Mick Vallejo úriember és csak akkor rosszalkodik, ha hagyják és engedik neki. Az se normális ugyan, aki a szexet rosszalkodásnak nevezte el, mert az jóságosodás inkább, de ez nem a mai napra tartozik. Jaana megérkezik a kajával, illetve betolja és már át is öltözött egy egészen szexi – sajnos nem kétrészes – fürdőruhába. Végigmérem, mert nem én lennék, ha nem, de azért nem nyáladzok rá a vállára, csak úgy finoman, ahogy szoktam.
- Na, már alig várom. Klassz ruci – dicsérem meg, mert a nőknél a dicséret fontos, ezt senki se felejtse el.
- Belőled bármit ki tudok nézni Miss Röfi – mutatok rá, aztán átveszem a pizzát, majd visszacsónakáztatom hozzá. Mivel a pezsgőfürdő nem olyan nagy, hogy száz métereket kelljen úsznia a dolognak, ez csak pár másodperces intermezzo. Odamászok mellé és felemelem a poharam.
- A nyerő párosra és főleg rád. Én csak a slepp vagyok – vigyorgok és röhögcsélek, majd várom a koccanást. Ekkor halk zene kezd beszűrődni a falakból, fingom sincs, hogy ki és miért csinálta. Talán ez a trend, hogy a szomszédokat ne zavarják az itt dorbézolók, vagy nemtom.

Komolyan a nagybetűs Nővel van dolgom. Imádom, hogy nem játssza meg magát a közelemben, és csak önmagát adja. Ami még plusz, hogy velem is emberként viselkedik, nem Ravin apjaként, vagy egy rocksztárként. Tökre, mintha ezer éve ismernénk egymást, bazd.
- Ennél többet, vagy már késő? Mert akkor úgy osztom be az adagod – röhögök mellette. Közelebb húzódok, már nem sok választ el tőle, de ma tényleg kurva jó fej vagyok, hagyom, hogy ő még közelebb jöhessen, ha akar. Meg addig, amíg vissza tudom fogni magam, mert azt a határt egy idő múlva elfelejtem. Azért az érdekes lesz, hogy Mick Valejjo majd nem akar rámászni a dögös feketére, és próbálja visszafogni magát. Az ital ezen erőfeszítéseket nem fogja elősegíteni, ezért vagy egy jó éjszaka lesz, vagy ki leszek rakva az ajtó elé és dörömbölhetek, hogy: „Jaanaaa, engedj beee!”.
Felröhögök a viccén, méghogy AC/DC, jóhogy már nem Slaves of Hell.
- Ezt hol olvastad? Nagyon jó – egy kicsit adom alá a lovat, és egyébként sem volt rossz poén. Bár a fogaim rendben vannak, kezelem őket, tisztítpm alkohollal is, már nem azért.
- Jó, hát végül is így is meg lehet közelíteni a témát, igazad van. Na, jó, nem fejtem ki jobban, hogy miért érdemelnéd meg te az egészet, mert akkor egész nap este vitatkozhatnánk – széttárom a kezem az ujjaim közt pezsgővel. Amúgy is, nem bánom én, hogy van öt millám, annyira azért nem frusztrál. Koccintunk és iszunk, mit ne mondjak egészen jó ízű a cucc, biztos nem a húszdolláros verzió lehetett. Jaana élvezkedik, amit további vigyorral toldok meg és én is hátravetem a rasztámat – miközben persze benyalom az egész pezsgőt, van még ahonnan ez jött – élvezem a hidromechanikus kényeztetést.
- Ami azt illeti nem rossz, csak ellustul az ember, ha hozzászokik, nem? – pillantok az angyali nőre, azután pedig rögtön felhorkanok a szavaira.
- Föld hívja Miss Röfit, Föld hívja Miss Röfit. Válaszoljon, válaszoljon – nevetek bele az arcába, és finoman megrázom a karját, mintha elalélt volna. Azt sem bánnám mondjuk, csak nem mindegy, hogy hogyan.
- Ha gondolod, találj ki feladatot, hogy megdolgozzak a millióimért… öhm, vagy ne – gondolkodom el, mert ebből akármi is kisülhet. A lényeg, hogy ne maradjon üresen a pezsgőspohár, így öntök magamnak, ha a Jaanáé is kiürült, akkor neki is. Mivel a zene továbbra is jön a falakból, elkapom a csajt és talpra húzom, magamhoz.
- Egy táncra? – fülig érő vigyorral és persze béna tartással. A fasz se tudja, hogy megy ez, ha ilyen van a tévében elkapcsolok, de azért jó közel húzom a párductestű finn szerencsemalacot.

A vihogó zigóta kifejezésről halvány segédfingom sincs, hogy az micsoda, de azért a mosolyom széles marad. Biztosan nagyon vicces valami lehet. Talán valami filmben hallottam én ilyesmiről, vagy iskolában? Á, hagyjuk, feleslegesen ne erőltessük meg az isteni agytekervényeimet.
- Érdekes könyv lehet – fintorgok, mert még azt is el tudom képzelni, hogy van ilyen szenny. Nyilvánvalóan kamuzik a fekete finn démon, mégis lehet, hogy van ilyen. Azonnal felkapom a fejem, amikor Octoberről kiderül, hogy miféle marhaságokat szokott a kajával művelni.
- Eszembe sincs elmondani, ha kapok cserébe valamit – hehehejj, Mick az úri-üzletember. Egyébként nem tudom, hogy elmondanám-e Octinak, mert a tütüke néha kihozza az emberből azt is, amit amúgy jó pillanataiban nem pofázna el. Szóval ez csak ilyen fél ígéret, mondjuk úgy, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az ügy érdekébe. De ezt Jaanának azért nem fogom a pisze orrára kötni. Amúgy is leesne róla a hurok.
- El is adakozhatnád, de úgy látszik a finn szerencsemalac nem önző disznó. Azért ez vicces – nevetgélek, ahogy alábugyog. Tényleg jó hely és fancy, csak nekem jóval kevesebbet jelent. Kurvára nem fontos, hogy milyen egy lakás, ha oltári drága és nem ér annyit, mert ilyen-olyan anyagból van, meg jó a dekor, vagy mi a fasz. És? Attól még ugyanúgy eszel-iszol-alszol-baszol egy 20000 és egy 100000 dolláros kéróban is, nem? Már dehogynem. Na, azért megpróbálom kihúzni a komfortzónájából a finnek királynőjét, akire hatnak a szavaim, meg a rángatásom. Egy édes cicapofa, mondhatnám, ha nem lennék kemény rocker.
- Jól van, nyertél. Mármint megint – sóhajtok egy nagyot, de azért nem adom fel. Végül befogja azt az édes száját és inkább iszik. Na, ez már kedvemre való dolog, de végül is figyelmeztetett, hogy könnyedén eljár a szája, ha alkolholos rásegítésben leledzik. Nem baj, kezdem kurva jól érezni magam, na meg pénz, na, meg luxus, na meg pia és elsősorban, na meg Jaana.
- Mi vagyunk Jézus – felelem gyorsan, mielőtt valami még nagyobb baromságot mondanék. Jól esik, ahogy veszi a poént, és elkapja a nyakamat. Akkor hát indulhat a tánc.
- Egy ágy marad – biccentek a fejemmel a franciaágy felé, mert még van pár amúgy itt, ő pedig nem tudhatja, hogy mire készülök. Táncolni – vagy valami ilyesmi – kezdünk a vízben, majd felkapom is kiviszem a „partra”. Leteszem a földre és ott kezdek vele lejteni, néha azért kortyolok.
- Sajnos, mindig vissza kell térnünk majd a pezsgőbenzinkúthoz, nehogy kiszáradjunk, és ne legyen energiánk a… tánchoz – szándékosan álltam meg egy kicsit, mert Jaana kezd elkábítani. Hiába na, tetszik a nő, ez van, de nem akarom elszúrni a főnyereményt.