Szereplők:

- Ravin Valejjo: A rivális banda a 'Chaos Instict' frontemberének 10 éves lánya
- Deadman: A helyi frontember
- Té (Trace): a doboknál
- Zsé (A Zsindelyes): a billentyűsök billentyűse
- Greg (Dick): a basszerosok gyöngye
- Vespa - gitáron
- Háttérjátékosok: Grid(SoH menedzser) és Mark(CI menedzser)


Apám már megint átdühöngőzte az éjszakát, így Mark-nál kötöttem ki őrizetre. Úgy egyeztek meg, hogy másnap reggel értem jön a menedzserúr lakására, de nem jelentkezett. Tuti kiütötte magát és még mindig keresztben horpaszt az ágyon. Pedig már délután van. A mobilját meg szarik felvenni.
Mark pipa, de nem mondja. Legfeljebb annyit, hogy reméli; azért a stúdióba időben betolja a képét, hogy haladjunk a felvételekkel. Ja, ha melóról van szó, nem szokott gond lenni. Apám különben tök pontos, csak rólam feledkezik meg néha.
Mennénk a saját hangstúdiónkba, de előtte Mark-nak még dolga van egy másik cégnél. Méghozzá a mitikus ’Slaves of Hell’ nevű banda menedzserével van randija. Jó kis banda. Rá vagyok mozdulva a nyenyeréjükre, sokat hallgatom az ő halálgörgésüket is.
Azt hiszem Mark megbánta, hogy kikotyogta hová megy, mert onnantól megkötözni sem lehetett. Nem mert egyedül hagyni a kocsiban. Szerintem tartott tőle, hogy mire visszaér, lebontom, vagy felgyújtom az imádott BMW-jét.
Csak rám nézett azokkal a jéghideg, acélszürke szemeivel.
- Tudooom… - sóhajtok. – Ne nyúljak semmihez. – ezzel huss, már ki is ugrottam a verdából.
- Okos kislány. – dörmögte rekedten. Ő is kiszállt, aztán bementünk az épületbe. Közkívánatra moderáltam magam, és azt csináltam, meg arra mentem, amerre Mark mondta.
A fater még azt hihetné, hogy kémkedek a konkurenciánál. Pedig dehogy. Tutira seggbe rúgna, ha tudná, hogy az „ellenzéknél” csápolok.
A stúdióba néztünk be előbb. Ott a hangmérnök továbbirányított bennünket az emeletre, ahol Ville báék kéróznak. Odafönt valami Grid nevű csóka engedett be minket. Jah, Mark menedzser haverja, akihez jött. Lekezeltek, verbálisan körbenyalták egymást, aztán Mark miután bemutatott a spamjának, gentlemanuszhoz illően előretessékelt.
Csak fél füllel hallgattam mit dumálnak. Ugye nem feat-olást helyeznek kilátásba? Apám fog örülni, ha megtudja, hogy összeeresztenék a két bandát. De csak nem ilyeneken törik a szürkeállományukat.
Zsebre vágott kezekkel masírozok be a nappaliba, ahol a fiúk szétvetett lábakkal, hanyagul tespednek a kanapékon meg a fotelekben. A tömény füstben alig látni, hogy szívnak meg isznak.
- Cső. – eresztek meg egy udvariassági formulát. Keménynek neveltek, nem bunkónak.
Jó kis kégli, nem mondom. Egészen hangulatosra sikerült lelakni. Nem zavartatom magam, miközben szétnézek. Aztán megállapodik a szemem a ’Slaves of Hell’ agyonbálványozott frontemberén.
Wow. A híres „halott ember” személyesen. Találó név. Mondjuk a haverjaiba sem szorult több élet. Speciel apám csapata sem fest szebben, miután a srácok beállnak, mint a klinikai halál. Pont ugyanilyen szétcseszettül döglenek szerteszét egy-egy jól sikerült próba vagy koncert után, mint ezek a tagok itt. Deja vu-m van, csak az arcok mások. Már látom; ez az agyhalott állapot hozzátartozik a metálvagányok egyezményes dizájnjához. Gondolom jobban kifejezi a személyiségüket. Mennyire lehetnek kiütve? Vajon még meg tudják különböztetni a fejüket a seggüktől?
Nem mondja senki, de leülök egy üres fotelba. Betartom az ígéretem, és inkább tényleg nem nyúlkálok semmihez. Nem vagyok finnyás szöszi királykisasszony a mesebeli palotából, de a berendezés szó szerint szét van baszva, és ki tudja ebben a fotelban is hány kurvát döngettek rongyosra. Jah, tudom hogy megy ez. Tízéves vagyok, nem gyengeelméjű.
Ville bával szemben csücsülök a sötétbordó bőrfotelban. Kényelmesen hátradőlök, miközben a lábaimat is felhúzom, hogy magam alá igazgassam őket. Karjaim a karfán pihennek.
Mereven bámulom a fickót. Szúrós, gonosz tekintettel, eszelősen kifejezéstelen arccal. A szemem sem rebben. Még azt is hiheti, hogy ki akarom nyírni, pedig én csak így fejezem ki a szimpátiám.

---

Nagyot szippantok a velem szemközt bámuló ablakon. A leheletem belengi az üveget, de aztán megint mélyre szívom, és nem törődöm vele ezek ott a háttérben miket működnek, én csak elvagyok itt. Én és a tükörképem… Az egyetlen aki egy szemernyit is érdekel…

- Néézd máár.. kit fújt ide a szél! – röhög Té halkan hörögve azután hogy valahol csapódik egy ajtó.

- Na mer’ mi ez má’ itt, óóvoda, baszod??! – csatlakozik hozzá Vespa belevigyorogva a füstbe de én még mindig csak az ablakot bámulom.

- Ne ugass már bele a gyerek előtt! - megint Té, száz százalékig biztos vagyok benne, de még mindig nem érdekel mire mennek. Vagy hogy Grid.. már megint ki a faszt cipelt ide, egy idő után mégis megunom Vegas fényeit és visszamászom a fotelembe.

- Mé'! Mé'! Mi a fasz!? Talán porcelánból van? - megint röhögés, én meg leülök, de nem mukkanok meg. Nincs mit mondanom, csak a kis tyúkot bámulom, és figyelem, ahogy az meg engem figyel. Egyenest a szemeibe. Kedvemre lenne ráijeszteni. BÚ! - belekiáltani a vágható füstbe és élvezni, ahogy megremeg. Mégse teszem meg. Talán mert nem éri meg, ezért előre dőlve egy újabb dobozért, a szálat a fogaim közé húzom és alágyújtok a végének.

Füstkarikákat fújok. Egyiket a másik után a fejem felett, nem mert szórakoztat vagy mert tetszene, egyedül csak figyelem a terjedéseket és bejön ez az érzés.

- Ville, baszod.. mondták már milyen unalmas vagy mostanában? – hallom a röhögéseket, de egy pillanatig sem hat meg.

- És neked mondták már milyen szar ha szétkapom az arcod három perc alatt?? – kérdezem, a hangom színtelen, csak a füst dől a fogaim alatt, és a szemeibe nézek. Nem élvezem. Vagyishogy de. Talán… Megtenném. De hogy tényleg megtenném e!?? Ahhoz előbb össze kell zárjanak vele, de azt senkinek nem kívánom.

---

Figyelem, ahogy karikákat fúj, aztán azok belevesznek a helyiséget betöltő füstbe. Ezeknek a pacákoknak itt külön Discovery csatorna dukálna. Mutogatni kéne őket, mint felfedezett új fajt.
Makákók.
Naaa, itt a végén vér fog folyni és Ville bácsi bebizonyítja, hogy még életben van. Haladunk.
- Három perc? – billentem félre a fejemet, közben rajongásom tárgyát bámulom töretlenül.
– Én egy alatt gyújtom fel. De ha nekem kell begyűjtenem hozzá a segédeszközöket, akkor kettő.
Kíváncsi vagyok milyen lánggal égne a tag. Igazán tesztelhetnénk.
- Te kis szaros. – szívja meg az orrát a porcelános hogyishívják. Greg. Aha, valahogy éreztem, hogy tiltakozni fog. Markában ott vetít a sörösüveg, de a mutatóujjával fenyegetőn rám bök. – Ne akard, hogy kilógassalak az ablakon.
Elvigyorodom. Ez egy szép barátság kezdete, a hülye is látja.
Hirtelen pozitúrát váltok. Képtelen vagyok sokáig egy helyben ülni. A lábaimat felpakolom a puha kartámlára, miközben hanyatt dőlök, és egészen belesüppedek a bordó fotelba.
Mark még a másik arccal dumál a szomszéd helyiségben. Hallani, ahogy tompán döng a baritonjuk. Tudnám miről képesek ennyit pofázni. Maffia biznisz? Nőügy? Legalább valaki jól szórakozik.
Unatkozom.
Egykedvűen kattogok az öngyújtómmal. A lángja hol fellobban, hol kialszik az ölemben.

---

És a kis tyúk megszólal... Egyszerre nézünk rá mindannyian és beáll a hulla csönd. Még a Zsindelyes is elfelejt megnyikkanni, habár ő már jóval kevesebb anyaggal kezdett. Neki még "haza kell menni"... Dögunalom!

Aztán mégiscsak elmosolyodom. Van valami ebben a gyerekben ami tetszik nekem.

- Te meg ki a fene vagy!? - kérdezem nagy sóhajjal előre dőlve és elnyomom a szálat az asztalon.

- Mit számít az!? Látod hogy egy kis suttyó!? - mondja ő. Én meg nem hiszek neki, csak nézem azt a kis szarost és visszadőlök a fotelbe. Grid már megint szart kavar. A vizeletemből érzem...

---

Ezeknek is csak azért nagy a pofájuk, mert gyerek vagyok és lebecsülnek.
- Ravin. A káoszosoktól. – felelem, ha már kérdeztek. Kizárt, hogy Ville bá ne ismerné a konkurens bandákat. Szerintem őket is állandóan a „piaci helyzettel” basztatja a menedzserük. Csak úgy mellékesen megjegyzem, a tagnak ritka ronda malacképe van. Az sem a szépségével hódít.
Különben eszméletlen dolog történt! A Halott Ember most már a nevemet is tudja. Vajon meddig fog emlékezni rá? Nem kéne beleégetnem a hosszú távú memóriájába, hogy biztosra menjek? Vele speciel nincs gondom, de a másik, ez a porcelános – Greg már csak az marad nekem – kezd az agyamra menni. Nála komolyan érik egy fazonigazítás, pedig még csak nem rég érkeztem. Hiába. Ha valakit megutálhatok, azt azonnal meg is utálom.
Még egy utolsót kattan a kezemben az öngyújtó, aztán a „kis suttyó”-ra megáll az ujjam. Nyomva tartom a fekete pöcköt, a láng meg csak ég. Lassan a porcelánosra fordítom a pillantásom. Kék szemeimben csillogva tükröződik a láng fénye. Az arcomon trónoló sötét kifejezés inkább egy gonosz kölyöké, mintsem egy kedves, bájos kislányé.
- Anyád is így kezdte. – sóhajtok, majd a lángocska kialszik az ölemben, ahogy az ujjam lecsúszik a kapcsolóról.

---

A tűz a kiscsaj kezében... Röhögni támad kedvem, de ez a barom beelőz.

- ANYÁDAT! Kis geci! - pattan Greg fel, és hogy a cucc tette ezt vele, vagy alapból egy kiskölyöknek simán nekimenne, nem tudtam eldönteni.

- Hé! Hé! Állj! - a Zsindelyes hangja, legalább valaki még ép ebben a körzetben, de hamar visszanyomja az ágyra.. vaggy.. fotelre vagy mi a fasz ez, de én csak a kiscsajt figyelem.

- Te hülye vagy!?? Nekimennél egy alig 10 kilós gyereknek!?- megint Zsé hangja, de engem valami egész más érdekel.

- Mit keresel te itt... - csak a szemeit figyelem, azt a valamit ami nagyon tetszik benne. És az nem az, amit az a rohadék Grid is értékelne, ez valami teljesen más...

---

A porcelános kikattan, és felugrik a helyéről, hogy irgalmatlan anyázás közepette verje le rajtam a port. Az ilyen idegbetegeken élősködik a gyógyszeripar.
Arra a mozdulatra, ahogy lendületet vesz, nem mondom, felkapom a fejemet a fotel karfájáról és rámeredek a fickóra. Ugrásra készen figyelek, nem várom meg, míg ideér hozzám. Ha gáz lenne, sprintelnék, mint az atom. Nem kapna el egykönnyen, az fix. Frontális ütközésre azonban nem kerül sor, mert Zsindelyes, a haverja lenyomja. Greg meg persze ki van akadva és vergődik.
- Mit izgulsz akácmaki? Lehet ti is kaptok valakit... Most ez dívik. – heherészek, mert úgy veszem, hogy irigységében azon pörgött be; a Chaos Instinct újabb taggal bővült, és nem azon, hogy az anyját szidtam. Én már csak ilyen "kis geci' vagyok, tényleg.
Mellesleg a főnöki traccsparti elejének hangfoszlányaiból azt tudtam kiszűrni, hogy ez a banda is beújít valami vokálos csajjal. Én figyelek mindenre, ráadásul kurva jó hallásom van.
Visszateszem a fejem a karfára, és a velem szemben ülő Deadman felé fordítom mosolytalan arcom. Oké, Zsé-nek piros pont a hősiességéért, de akkor is Ville bá a legnagyobb arc ebben a bagázsban.
Az öngyújtó még a markomban pihen, de el is feledkezem róla, ahogy a  frontember feketére mázolt szemeit vizslatom. Tisztelem a fickót, mert állja a mészáros pillantásom. Nem fordul el, nem jön zavarba, nem úgy, mint a legtöbb ember, akinek rejtegetni valója van.- Mark nem mert egyedül hagyni a kocsiban, úgyhogy felhozott, amíg egyezkedik a menedzseretekkel. – felelek Ville bá kérdésére. Az arcomon eközben lassan terebélyesedik a gonosz vigyor.

---

Összerántom a szemöldököm és csak a kiscsajt figyelem. Vespa vergődése Zsé-vel kívül esik a figyelmemen, csakis a kölyök az akiből ki akarok szedni valamit.

- Mit tudsz! - kérdezem, és amúgy hülye vagyok, mert egy szaros kis tacskótól akarom megtudni az eseményeket, de ha majd belekeveri zorro-t is, majd lecsitítom.

---

- Eleget ahhoz, hogy elrontsam bárkinek a napját. – vonom meg a vállam flegmán, aztán felülök, mert rohadtul elzsibbadt a fenekem, és már nehezemre esik az egyhelyben való ücsörgés.
Néhány másodpercig csak ülök a puha fotelban, olyan egyenes tartással trónolok, mint valami hercegnő, aztán kisiklok belőle. Odasétálok Ville-hez, ő az asztal túloldalán bagózik előredőlve.
Letérdelek a padlóra, ráülök a sarkaimra, majd felkönyöklök az asztalra, aminek a lapját már össze-vissza égették az elnyomott csikkekkel.
Előrehajolok, és az államat két tenyerembe fektetem.
- Az infónak ára van, Ville bá. – vigyorgok bele az arcába tök közelről. - Ha adsz egy autogramot, elcsicsergem miről dumálnak azok ketten ott kint.

---

Szemem újra az ajtóra téved, de nem hallani ki semmit. Ezek ott ketten szépen bebútoroztak jó időre, de ekkor megjelenik a kiscsaj a képemben és csak néz. Ez is készül valamire...

- Apád nem mondta hogy ne játssz az ellenséggel? - kérdezem, de egyre nehezebben állom meg hogy megránduljon a szám. Tetszik a kis tyúk! bírom a fejét és nem is kell nagyon győzködnie. Felkapok egy tollat, amit valamelyik farok hajított le az asztalra még az este, a számba tolom a szálat, és az arcába nézek.

- Hová kéred...

---

- Ellenség? Hol? – kérdezem, és félrebillentem a fejem.
Kinyújtom a bal karomat, aztán az asztalra fektetem Ville bá orra elé, hogy az érzékeny belsőfelére írhasson.
Ha felkaristolja a nevét a bőrömre, felragyog az arcom. Wow!!! Bizonyíték, hogy itt jártam.
- Csúcs!!! Kösz Ville bá! A faterom után te vagy a legjobb arc ebben a nyűves galaxisban! – szövegelek élénken.
Ideje teljesíteni az alku rám eső részét. 
- Malacka be akar újítani köztetek egy énekes csajjal. Meg mééég… valami régi tartozást emlegettek. Azt nem tudom, hogy a kettő összefügg-e. – duruzsolom angyali ártatlansággal, és hosszan megvonom a vállaimat, majd leejtem őket.
- Nálunk más a szitu azért. Engem már ismertek a srácok, mikor Mark benyomott közéjük. Meg aztán apám a nagyvezér a bandában. – magyarázom, legalább világos lesz, hogy ki kinek a kije, és nekik sem kell találgatni, meg rettegni, hogy a menedzserük újabban óvoda bizniszben utazik. Megnyugodhatnak, nem engem kapnak, bár a pirotechnikánál hasznomat vennék.

---

Közelebb hajolok és rámarva a karjára felvésem a nevem.

- Ha Susie itt lenne még fel is varrná. De most elégedj meg ennyivel. - dobom el a tollat és kihúzom a szálat, mert már nagyon kikívánkozik.
Tetszik a kiscsaj lelkesedése, de még mindig nem árt észben tartani hogy lehet kamuzik. Mickey Vallejo kölyke, szóval bármi kitelhet tőle.

A kezdeti malőrt felváltja viszont valami más. Már nincs kedvem röhögni, a szemem résnyire szűkül és a kiscsajt méregetem. Ez is csak kamu lenne? Feladom és hátradőlök a fotelben.

- Nagy hantás vagy tudsz róla? - már hogyne tudná. Úgy néz ki simán tisztában van vele. - Apádra ütöttél - kacsintok rá, és újabb rövid mosollyal kifújom a füstömet.

---

- Hantás? Kikérem magamnak. Cöh. – nézegetem Ville karakteres kézírását. 
Nekem aztán tök mindegy hisz-e  nekem, vagy sem. A kezem még mindig kinyújtva fekszik az asztalon. A fejemet aztán a felkaromra döntöm, és így, oldalvást bámulom kitartóan Ville bát.
Hogy apámra ütök?
- Még szerencse. – vásott vigyorra görbül a szám. Büszke vagyok rá, hogy az apám az apám.
De ezek szerintem meg vannak buggyanva. Valami gondjuk lehet egymással. Érzem én azt a kis gúnyt Ville bácsi szavai mögött. Ki kéne ugrasztani azt a büdös nyulat.
- Mennyivel lett volna jobb, ha azt mondom; az a két zseni ott kint, kitalálta, hogy összeeresztik a poklosokat a káoszosokkal?

---

Széles vigyorra rándul a szám. Komolyan ez a kiscsaj a legjobb dolog az elmúlt héten. Többször kéne kölcsönkérni, hátha gatyába rázná Vespát.

Viszont kis híján leesik az arcom ahogy a kis vakarcs beszélni kezd.  Megfordul a fejemben hogy mennyire lehet ez igaz. Grid mindenre képes, de csaknem tervez ilyen görénységet, mint összeereszteni a két csapatot, kivéve ha pont ketrecharc van terítéken.
Fülelek.. de rájövök hogy semmi értelme. Ez a kis aranybánya itt az egyetlen forrás, mégis cseszettül nehéz rá figyelnem. Vagy csak ennyire kiöregedtem a pelenkából.

- Idefigyelj kislány.. ha lerakod a segged és elmondod tisztán, eskü szerzek neked nyalókát! – húzódok közelebb, egész leereszkedem hogy a szemeibe nézzek, de fingom nincs mennyire jön be a vesztegetési kísérlet, nem tudom mit esznek ezek a kis űrlények!

---

- Na, mi van Ville bá? Újabban felcsaptál cukros bácsinak?
A fejem még mindig a karomon pihen, miközben a másik kezem a szétégetett asztalon köröz. A mutatóujjam hegyével szórakozottan firkálgatok a lapján.
- Miből gondolod, hogy minden lánynak a te nyalókád kell?
Valamelyik zseni erre közberöhög.
- Baszki Ville, ezt jól megkaptad. Komálom a csajt, szerintem tartsuk meg.
- Kussolj Té! – bőgi le Greg, és meghúzza a sörét. – Előbb nyírom ki!
Az ujjam abbahagyja a szlalomozást, és leejtem a tenyerem az asztalra. Lassan ülőhelyzetbe tornázom magam, és Ville bá képébe mászok. Majdnem összeér az orrunk. Azt a csontighatoló tekintetét vizslatom.
- Te Ville bá, minek neked ezek a mindentlátó gülü szemek, ha nem veszel észre semmit?
- Azt hiszem szerelmes vagyok!!! – nyerít tovább Té.
- Bazd meg, Té, kezdenél egy ilyennel? Mindjárt a nyakadba rókázok. Most mondta, hogy a főfütyi az apja. – dörmög Greg. Ezt a hülyét sem az zavarja, hogy csak tíz éves vagyok, ó nem, hanem az apám személye.
Hallom miket szövegelnek ezek a gyengeelméjűek, de nem foglalkozom velük, mert számomra nem vitapartnerek.
Elégedetten elvigyorodom, egyenesen Ville bá arcába, mint akit rajta kaptam valami turpisságon.
- Ahha…! Szóval igaz a pletyka a kakasviadalról. – közkívánatra visszahúzódom a fenekemre, és csalódottan felsóhajtok. Ilyen buliról lemaradni… A következőnél ott akarok lenni!
Megvonom a vállam, a szám sarka közben megrándul.
- A két főmufti a jelek szerint ki akar békíteni titeket. – köpöm el végül. Már nem olyan vicces, hogy húzzam az agyukat. - És ha jól viselkedtek, tényleg kaptok egy énekes csajt is.
- Az baszna be! – hördül föl Vespa.
- Mé’? Nem is örülsz? Többet nem kéne a szomszédba járnod hegyezni a cerkád. Helyben lenne a csaj. – röhög teli pofával Greg.
- Te is bekaphatod. – dörmögi Vespa a fotelban tunyulva. Bakancsos lába idegesen dobol a padlón.
Mark és a malacképű haverja egyszer csak megjelenik az ajtóban. Olyan gyanakodva nézegetnek befelé, mint akik a károkat mérik fel. Üvölt róluk az optimizmus. Legfőképp Mark-ról.
- Ravin, gyere, eleget idegelted a srácokat. – döngi zsebre vágott kezekkel.
Még utoljára jól belevigyorgok Ville bá kifestett arcába, aztán felpattanok a helyemről.
- Csősztök!... - nem leszek Cartman, és nem teszem hozzá, hogy „pöcsök”. Pedig rohadtul a számon van. Szerencséjük, hogy Mark itt van, mert ha nem hallaná, minden további nélkül megkapnák.
Elindulok kifelé. Képzelem mennyire örülhetnek. Ennyi rossz buzit egy rakáson.
Mielőtt átlépném a nappali küszöbét, még visszafordulok és pisztolyt formálok az ujjaimból.
- Bírom a búrád, Ville bá! Ha egy 30-assal fiatalabb lennél, haverok is lehetnénk. Talán majd egy másik életben… Jaaa! És jössz nekem egy nyalókával! – célzok felé hunyorogva, aztán elsütöm a „fegyvert”, és sarkon pördülök, hogy jógyerek módjára lelépjek.
Ez a tahó Grid meg nem bír magával, és kísérti a sorsot. Tuti megunta az életét. Valami hülye ötlettől vezérelve atyaian megsimítja a fejem, míg elmasírozok előtte. Nem tudja, hogy ilyen megmozdulásokért halál jár, de minimum egy kéztörés. Lehet felőlem akár az angol királynő is, szarom le, a hajam szent. Senki nem bacogathatja a séróm büntetlenül. Buksisimiből (meg letoszásból is) apámnak kizárólagos monopoljoga van.
Csak azért nem lépek a tag tyúkszemére, mert Mark-nak ígéretet tettem, hogy rendi leszek. Mákja van ennek a baromarcúnak, hogy mindennek a tetejében nem „cuki kislány”-ozott le, mert ezért ki is filézem.
Jobb, ha tényleg megyek. A végén még felnyomnak súlyos testi sértésért vagy szándékos gyújtogatásért.

---

Még mindig a kicsajt figyelem és azon kattog az agyam hogy húzzak ki belőle többet. A két barom közben éli az életét, de az én szemeim csak a kiscsirke szemeiben keresnek. Ha nem Vallejo lenne csavarnék rajta egyet, de nem kellenek az újabb ellentétek.
Mégis meglepődöm amikor megjelenik a szememben. Tartom azt a kis szúrós tekintetet, eljátszadozom vele hányféle módon fojtanám meg, vagy szórakoznék kicsit, egészen másképp mint az a rohadt strici. De mondjuk felragasztani a falra...

- És neked minek az a nagy szád kiscsirke, ha nem használod semmi értelmesre...  - költői a kérdés, mégis meglep a következő kitörése. De legalább visszaült a seggére.
És ekkor jön a lényeges infó. Guvad a szemem, naná, pedig még messze nem biztos semmi sem, mégse tetszik már eleve az ötlet. Egyszer tényleg eléri hogy fellógatom Grid-et!

- Menj inkább az óvodába.. ott add elő a meséidet.  - mosolyra rándul a szám, de nyílik az ajtó, megjelenik a két dísztülök és azonnal visszarántják a kis vérebet.

- Ne fossál be nagyarc, nem ettük meg.  - közlöm a lényeget.

- Kis híján. - döngi oda Zsé, de nem érdekel. Lobbantom az újabb cigimet, és egy kellemes sóhajt elejtve visszadőlök a fotelembe. De az a kis csíra még az ajtóból is emleget.

- Jó' van.. jó' van..  - intem le a füstölő cigivel, de inkább visszatérek oda ahová tartozom. A gondolataim közé. Oda ahol fellógatják az ilyen bosszantó kis kölyköket.

Szereplők:

- Deadman: A helyi frontember
- Té (Trace): a doboknál
- Zsé (A Zsindelyes): a billentyűsök billentyűse
- Greg (Dick): a basszerosok gyöngye
- Vespa - gitáron
- Grid: a menedzser
- October Soininen: Az új belépő vokál


Új viszonyok...


A retkes plafont bámulom. Vörösbor.. ha jól emlékszem, valamelyik elvadult éjszakán baszott oda Vespa egy üveget. Mélyre szívom a levegőmet és hiányzik a kibaszott cigaretta füstje. Mégis csak megforgatom magam a seggem alatt feszítő vérvörös bőrfotelben és élvezem ezt az érzést.

- Mi a fasz van már, Grid ideér még ma? - hallom a hangot a háttérből és felviszket a torkom az érzésre.

- Fingom nincs, de jó lenne ha már idetolná végre a seggét, beújítottam mára egy új szőkét! Akkkora csöcsei vannak.. de akkkora!! - játssza el Vespa a hátam mögött, de a dolog még mindig nem ér annyit hogy érdekeljen. Csak azt a tetves foltot bámulom. A fejem hátradöntve a forgószéken, és elképzelem ahogy ...

Hirtelen vágódik be az ajtó és nem kell megkérdeznem ki az a fasz aki nem ismeri a kilincset. Egy nőt cipel magával. Egy feketét, de ezt még mindig nem értem.

- Mindenki együtt van?? Hát ez tökéletes! - az a teliszájas vigyor, és viszketni kezd az öklöm hogy egyszer megüssem. - Azért hívtalak össze titeket...

- Késtél! - vág bele Greg, de nem úgy néz ki mint akit ez egy percig is érdekelne, mégis megakasztja a nagyfejűt. Vigyorogni támad kedvem.

- Perelj be! - vágja rá hirtelen, mégse elég hogy bármiben is megállítsa -  Azért hívtam össze a bandát, mert bejelenteni valóm van. - bámulok bele a szemeibe de ő nem néz az enyémbe. Sosem tette. Talán attól fél, amit meglátna benne. - Összedugtuk a fejünket a többiekkel, és a jelenlegi piaci helyzet indokolttá teszi hogy... - BlaBlaBla.. Valami ilyesmi a többi, sose érdekeltek a mellébeszélések, sokkal inkább figyelem az arcát. Valamire készül ez a rohadék!

- ... Szóval végül úgy döntöttünk hogy kell egy nő a csapatba! - itt áll meg a levegő mindenkibe, még Vespa is majdnem belefullad a pohár vizébe, de én csak továbbra is szépen eregetem kifele, az útközben begyújtott szál füstjét.

- Hogy mi van!??  - hallom valahonnan jobbról, de én csak a kiscsajt bámulom. Olyan mint a többi. Látszatra. De hogy mégis mi a faszt akar vele... - Ugye ez most csak egy vicc! - ugrik Vespa talpra, egyből kajakból végigborítva a pohár vizet az asztalon. - Ugye nem gondolod hogy a húsz év sikeres működés után csak betolsz közénk egy kis picsát, és mi meg majd vigyorgó pofát vágunk hozzá!?? - pöccen a hamu a fapadlón, de sose érdekeltek a kicsinyességek.

- Állj le.. állj le, Vespa.. - csitítja én meg nagy levegőt veszek - Csak a vokált fogja vinni a csaj, és amúgy meg ne pofázz bele! - néma csönd, de mindenki látja hogy nem rózsás a helyzet, én meg lassan és halkan csak a fejemben, tompán énekelni kezdek. - Kurvára nincs fogalmad a piaci helyzetről és ha ééén nem tolom a seggeteket egyre feljebb még mindig ott rohadtok abban a tetves pincében és vonyítjátok a holdat mint négy féleszű faszfej! Vagyis legalább egy köszönömöt eressz meg! - talán szórakoztat a helyzet, talán nem. Még nem döntöttem el.

- Baszd meg! - vágja rá Vespa, aztán visszaül a seggére. Csak ekkor tűnik úgy hogy valamelyest rendeződött a helyzet, és a kis tyúk is szót kap végre. Dekoráció...

- Oké. - nyugtázza Grid egy félrenyelt levegővel - Szóval a hölgy most érkezett Helsinkiből. - felcsillanna a szemem, de már rég reményét vesztette az a csillogás - Hosszú meghallgatások után ő tűnik a legjobbnak! - Hazudik. Fogalma sincs róla hogy amikor vetít, rángatni kezd a bal szeme. - Fogadjátok szeretettel és bánjatok vele tisztességesen. - engedi előtérbe a nőt, de addigra én már az egészet kiveséztem. - És ne legyetek gecik. Akármivel is próbálkoztok.. benne lesz a csapatban! - Végszó. Hurrá. Mégsem érzem szükségét hogy ellenkezzek.

- És ezért hányszor szopott le...?? - hallani az én hangom is, rövid, de beállt csönd után. A hangom nyugodt és csendes, de minden szem az enyémre szegez. De nem szólok többet. Csak érdekel. Csak hogy tudjam miért adtam oda a karrieremet...

---

A vegasi klíma meleg, nem úgy a fogadtatás. Mit is vártam. Mondjuk egy helló is megtette volna.
Nem tudom eldönteni, hogy Grid-et állandóan ezzel a fancsali képpel tüntetik ki, vagy ez most csak nekem szól? Ahogy elnézem a fiúkat talán mindkettőnknek, de a menedzserüket régebb óta utálják. Östen-t mi azért becsültük a magunk módján, és a munkájáért is hálásak voltunk a bunkóságaink ellenére.
Itt teljesen más helyzet van. Nem piaci. Meg… méghogy hosszú meghallgatások után. Na ja. Nem merek röhögni, csak a szám sarka rándul meg. Grid meg a fedősztorija. Hát ez jó. Tényleg. Csak tudnám mi van ebben az egészben Östen-nek.
- Vokálos vagyok, nem furulyás. – teszem tisztába a dolgokat rezzenéstelen arccal, bár az a sanda gyanúm, hogy ettől függetlenül mindegyikőjük a saját téveszméjét dédelgeti rólam. Tehetnek egy szívességet. Pont leszarom mit gondolnak. Nem ez a néhány durcás kisfiú fog visszaüldözni Helsinkibe. Nem ezért utaztam át a fél világot. Igaz, csak két napja érkeztem, úgyhogy a lendület és a lelkesedés még ereje teljében tombol bennem.
Nem mondom, hogy elsőre belopták magukat a szívembe, de ha az ő szemszögükből nézem a dolgokat, tényleg gáz lehet, ha egyik percről a másikba csak úgy az arcukba tolnak egy tök idegent. Ez annyiból az én bajom is, hogy élből utálnak. Nem tudom. Majd még eldöntöm, hogy izgasson-e. Amíg nem basznak ki velem, addig nem érdekel ez a cirkusz.
- Sziasztok. – mondom aztán, és bemutatkozom. A nagy anyázás közepette erről elfeledkeztünk. – October vagyok.
Azt már nem teszem hozzá, hogy Helsinkiből. Grid felvilágosította őket.
Végighordom a pillantásomat a srácokon.
- Ne fáradjatok. – döngöm. – Tudom ki kicsoda.
Úgysem törnék magukat, úgyhogy nem csinálok ügyet abból, amiért a baráti kézrázások elmaradnak.

---

Tetszik a nő talpraesettsége, de egy percig se hiszek benne. Mindennek oka van. Ebben a kibaszott világban minden csak okozatok függvénye.

- Ville, tedd magad takarékra, szó nincs ilyesmiről. - Grid egy pillanat alatt int le, de a szeme nem hazudik. Kibaszottul fogalma nincs róla mennyire árulkodó a képe, mégse érzem szükségét ezt megosztani vele.
Megköszörülöm a torkom mikor a madárka beszélni kezd. Bemutatkozik. Hát ez jó!

- Hát ez találó... - sóhajtom bele, bár itt még a seggemről is a víz csurog, emlékszem még azokra az igazi októberi telekre. A kiscsaj talpraesett. Ezt már elsőből lemérem, nem azok a rühes kis szukák akikkel Grid úgy alapjában véve kezdene. Túúúl öreg.. - villan meg az érzés, de nem foglalkozom vele többet inkább csak a kislányt nézem, ahogy a szeme végigtapogatja a tömeget.

- Igen.. - habozik megint Grid, máskor se tudja befogni a pofáját, most se - És ideje lenne már valami emberi teljesítménynek. - húz egyből Vespa szemébe, az meg rohadtul nem tűri a jópofizást. Mégis feláll. De ahelyett hogy a csajra menne, egyetlen szó nélkül lép ki az asztal mellől és megkerülve az egészet elhagyja a szobát. Hurrá. Másodszor.

- Greg? - emelkedik Grid szeme a második mentségre, és nem kerüli el a tekintetét a fintor. Greg feláll. Az én cigarettám meg már majdnem tövig égett, én mégis csak élvezem a műsort. Talán...

- Isten hozott! - nyögi ki, de olyan természetességgel mintha pisztolyt tartanának a fejéhez. Elmosolyodom. Talán... Tetszik a helyzet, mégis csak elnyomva a csikket a mázolt asztallapon, a homlokomban érzem a vizslató szemeket.

- Ville, valami problémád van? - Grid hangja az. Engem meg egyáltalán nem érdekel, csak megemelem a szemöldökömet és a pofájába mosolygok.

- Minden tökéletes. - húzom rá, aztán nem várom meg amíg megint pattogni kezd, mint valami hisztis kis picsa az asztalt csapkodva mérgében, lassan feltolom magam a székről és elindulok kifele.

- Kurvára... tökéletes... - suttogom már az arcába bele, egyenesen - De ha most nem haragszol... hugyoznom kell! - vágom még oda, azzal még egy kacsintás a kiscsaj szemeibe és megcélzom a klotyót.

---

Vagy ezerszer feltettem magamban a kérdést; miért pont én kellettem ide? Nem mintha nem lennék tisztában a képességeimmel, vagy panaszkodnék. Más csak álmodik arról, hogy bekerüljön egy ehhez hasonló bandába, nekem meg gyakorlatilag az ölembe pottyant a lehetőség. Grid-et sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a fiúk előtt, nekem tiszta melyik résznél kamuzott. Azonban felvet bennem jópár kérdést ez a szitu. A franc tudja mi folyik a háttérben. Ezzel nem is kéne foglalkoznom. Kizárólag a munkára kell összpontosítanom, az éneklés az egyetlen dolgom, és ehhez tartom magam. Amíg valaki valami szart nem csorgat a nyakamba, addig szépen el leszek itt.
Vespa felpattan a helyéről és megindul. Követem a tekintetemmel, ahogy elhúz mellettem, de ő nem néz rám. Ez is egy vélemény, és nekem így is jó. Vigasztal a tudat, hogy mindez inkább Grid ellen szól, mint ellenem. Én nem vétettem a srácok ellen, mégcsak nem is ismernek. Ennél fogva nem izgatom magam. Majd rájönnek, hogy a sértések lepörögnek rólam, és halál felesleges energiát feccölni bele.
Az izgalom és az idegesség, amivel beállítottam az épületbe, semmi perc alatt múlt el. Helyette egészen más érzés költözött belém. Beletörődő, hideg nyugalomnak nevezném. Nincs olyan körülmény, ami ne változna. Csak idő kérdése. Ahogy a közhelyes okosok megmondták: minden kezdet nehéz. Jah. Miért lenne most másképp?
A felálló Greg üdvözlésére halvány mosoly jelenik meg az arcomon. A srác fintora és hanghordozása több mint árulkodó a valódi gondolatokról, de legalább erőt vett magán. Értékelem.
- Kösz. – felelem a szemébe nézve. Tudom, hogy közel sem őszinték a szavai, de az ellenkezőjét hitetem el magammal. A saját érdekemben. Idegen vagyok egy idegen országban, és a fogadtatás is hagy némi kívánni valót maga után. De ez van. Ami nem öl meg, az megerősít.
Már Vespa kirohanásánál sejtettem, hogy az ismerkedés végéhez közeledünk, ám a pontot Ville szükségletei tették rá az i-re. Ha azzal a kacsintással meg akart vigasztalni, akkor sikerült. Deadman-t is alaposan megnézem magamnak, ahogy lelép. Legalább tiszta sor, kikkel kell együtt dolgoznom.
A többiek sem ücsörögnek tovább. A fiúk egy emberként emelkednek föl az asztaltól és tüntetőleg kettesben hagynak a menedzserükkel.
Távozó alakjuk után pillantok a vállam fölött, aztán hatalmas robajjal becsapódik a terem ajtaja. Valamelyikük azon vezette le az indulatát.
Kettőnk közül Grid rezzen össze.
- Nem is tudom mit mondhatnék. – dörmögi kelletlenül.
- Semmit. Megleszek. – egyszerűsítem le a dolgokat. Nem hiányzik, hogy nekiálljon mea culpázni, meg ragozni, hogy ő érzi szarul magát mások köcsögsége miatt.
- Hát, akkor, üdv a csapatban, és… érezd jól magad köztünk.
Állítom, Grid a mondat második részénél valami eszméletlen keserű ízt érezhetett a torkában.
Szerényen elmosolyodom. Vagy inkább csak megrándult a szám sarka.
- Úgy lesz... Ha nem bánod, szétnéznék.
- Csak nyugodtan. - int a kijárat felé Grid, mire elindulok és ő követ. Közben ellát némi infóval mit merre találok.
Fogalmam sincs a többiek merre lézengenek. Valószínűleg szélnek eredtek a hírre, hogy egy nőnemű került a csapatba, és most valahol kisded bosszúkon törik a fejüket, hogy hogyan golyózzanak ki. Felőlem aztán!

Ez az egész nem lesz egy sétagalopp.



[/i]

Szereplők:

- Deadman: A helyi frontember
- Grid
- October Soininen:vokál
- Greg (Dick): a basszer
- Té (Trace): a doboknál
- Vespa - gitár
- Háttérszereplő: Dieter --> A Slaves NJK hangtechnikusa, igazi nagy spieler


Ajándékok.. ajándékok..?

***

Dieter a keverőpult fölött nyúlkál, kobakján a jókora fejhallgató. Grid mellette áll zsebre vágott kezekkel és minket néz a hangmérnöki helyiség ablaküvegén túlról. Hogy miféle kifejezés ül az arcán, nehéz megmondani. Ahogy elhal az ének, végül a zene, elégedett vigyort vetít ránk. Mozog a szája. Még mindig minket néz, de Dieterhez beszél. Vállon veregeti, aztán magára hagyja.
Míg a srácok a hangszereiket rakosgatják, és röhögcsélnek körülöttem, én ki is mennék innen. Grid lép az ajtóba, egyenesen elállva az utam. Megtorpanok előtte.
- Szép munka, fiúk. És October. – dicsér meg minket. - Nagyon jól állunk. Ha így folytatjátok, az új lemez a tervezettnél előbb kerül piacra.
Nahát, ez igazán remek hír! Én személy szerint örülök neki, és talán a srácokat is ösztökéli, büszkeséggel tölti el.
- October, van egy perced, vagy sietsz valahova? - kérdezi Grid.
- Nem, nem sietek. – mosolyodom rá.
- Már egy hónapja itt vagy, de még nem volt alkalmam megköszönni a munkád, és a lelkesedésed.
Megugrik a fél szemöldököm. Értetlenül pislogok rá, nem világos hová akar kilyukadni.
Folytatja.
- Tudom, hogy a srácokkal néha milyen nehéz... – döngi.
Egy lapos, sunyi vigyor kúszik az arcomra.
Néha?
- Gyere, mutatok valamit. – fordul sarkon egyszerűen, és elindul az épület kijárata felé. Kényelmes, ráérős léptekkel halad a folyosón. Én meg mellette. Az ajtónál előre enged, aztán ő is kilép az utcára.
Kis híján átesek azon a fekete BMW motoron, ami az épület előtt parkol. Egyből megakad rajta a szemem. Pont ugyanolyan, amilyet elszartak az oroszok. Vagy ez az lenne? Meredek a járgányra, majd néhány másodperc múlva Grid-re pillantok. Önelégülten vigyorog rám, s jobbjával int a kétkerekű felé.
- A tied. – mondja.
Én meg azonnal megkukulok. Hülyébb fejet aligha vághatnék. Mázli, hogy a srácok csak most kezdenek kiszállingózni, legalább nem látják a bambaságom.
Csak tátom a számat. A szemem a motor és Grid ábrázata között ugrál.
- De… miért? – nyögöm ki végre.
- Egy apró vigaszdíj a hűvös fogadtatás miatt.
Méghogy apró!!!
Attól tartok hallom a szavakat, de a jelentésüket közel sem fogom fel. Nagyon lassan csöpögnek le a tudatomba.
Egyszeriben hihetetlen átváltozáson mennek keresztül a vonásaim. Felragyog az arcom, és élesen felsikkantok, miközben a szám elé kapom a kezeimet. Úgy érzem, mindjárt elájulok a gyönyörtől.
- IstenemistenemISTENEEEEM!!! – hangos visongásom végiggurul az utcában.
A következő pillanatban Grid nyakába ugrok, kis híján fellököm. Nyomok arra a kerek képére egy cuppanósat, aztán nagy vigyorgások közepette leszállok róla.
- ÁÁÁÁÁÁ!!! Nem hiszem el! – méregetem a motort, ahogy körbe bejárom. Fölüle nézek megint a menedzserünkre. - Kösz Grid!
- Nincs mit. Semmiség.
- De honnan… honnan tudtad? Ez a moci pont olyan, mint amilyet elloptak. – magyarázom még mindig a hitetlenséggel küzdve. Persze már levettem, hogy ez nem az. Csillivilli, sehol egy karcolás, vadi új.
- A jótündér keresztanyádtól. – kacsint rám.
- Van nekem olyan? – vigyorgok rá, mint a vadalma.
Megvonja a vállát.
- Ezek szerint. De maradjon köztünk.
Lövésem nincs honnan találta ki, kitől informálódott, vagy csak ráérzett-e, és szívat ezzel a jótündéresdivel, de kurva hálás vagyok érte. Baromi boldoggá tett. Az nem kifejezés mennyire.
- Ez hihetetlen! – nevetek fel újra. - Nem is tudom mit mondhatnék.
Vespa persze zúgolódik a háttérben, hogy biztos lefeküdtem Grid-del, azért ez a nyájasság. A többiek meg bőszen osztják a véleményt. Csak Ville hallgat.
Letojom mit beszélnek a rossz nyelvek. Most csak ez a csodajárgány számít. Szerintem Dieter volt a besúgó. Tuti. Más nem lehet. Ő volt velem ott, amikor beszereztem az előző mocit.
Ha tudom, hogy a valódi jótündér kresztanyámnak egy szívességben fáj ez a járgány…

---

... Ez a nap is olyan mint a többi... Ma is felvétel, mint az utóbbi három napban, egyhuzamban, mégse érdekel a több mint 12 órás munkarend. Újabb dalnak van vége, és a vigyorgó bólogatásokból a túlfélen azt szűröm le, hogy ennek a napnak is lőttek.
Grid vigyorog.. már hogyne tenné a szemétje, mindig villan az arca, ha nullák kerülnek terítékre, és lefogadom bennünk is simán csak ennyit lát. Marhák a vágótelepen..

Leengedem a kezem, a füst az orromba szivárog. Dieter még mindig nem veszi jó néven, de ha átütő sikert akar, ez.. az én feltételem.
Nagyot sóhajtok és a pofákból úgy tűnik vége. Egy elnagyolt bólintás a háttérben, a fiúk zúgolódni kezdenek, de én még mindig csak Gridet nézem. Ekkor biccentem a másodikat.

A lány elindul, megtorpan. Az állványt lejjebb engedem, hallok, még ha nem is fülelek. Aztán Greg szól be oldalról.

- Akárhogy is van, jó segge van ennek a nőnek... - fűzi hozzá csak mellékesen de aztán vigyorgással rázva a fejét, el is tűnik Té felé...
Na ja...

Megszívom az orromat, mégse cselekszem. Pár újabb szó a Zsindelyessel, jelzek neki, hogy jó lenne ha odafigyelne az utolsó ütemre, de aztán mindenki szivárogni kezd, kifele. Én meg sanszosnak érzem a dolgot rágyújtani egy újabb cigire..
Kifelé az út, jellegtelen. Egész végig Té baktat mellettem és a nézeteit fejti ki valami.. faszom se tudja milyen dologról, az én szemeim mégis csak szemben, az üvegen(ajtón) keresnek.

- Hé, Ville! Várj! - kapja el a karom biztosítva hogy ráfigyelek és újabb légbőlkapott fantazmagóriát ad elő.

- ...szerinted nem mutatna jól?? Mi!?? Szerintem zsír lenne! Tök zsír! - vigyorog - És aztán mi is bekerülünk a képekbe, és máris ott a színpad! Tádááám.. És ROBBANÁS! - hevesen gesztikulál, én mégis néha a háta mögé figyelek. És UGRIK! Nem, nem Té.. nem ő ugrándozik örömében hanem a lány. Én meg mosolyogni kezdek.

- Na mi van.. ennyi? - néz Té bambán a szemeimbe - Most kiröhögsz?? - neki több ész kéne, nekem meg több türelem.

- Dehogynem zsír.. haver.. dehogynem.. - csapkodom meg a vállát, ahogy Grid teszi ezt folyton velem, az meg bambán leragad az egészben, nem tudja mire vélni.

Mikor kilépek az üvegajtón, Vespa már megint a földre köp. Hogy érdekel e? Nem kifejezetten. Csak a lányt bámulom, meg ahogy pipiskedik az egészre, taperolja, szagolgatja.. ugye rányalni nem fog!??( ) És elhúzva vagy 10 méterre tőle, rágyújtok egy újabb cigire.

- Látod ezt!? Látod?? A kis ribanc csak beteszi a fokhagyma seggét a nagyságos úr ölébe, azt máris dől neki a lé.. - Vespa suttog a háttérben de én csak egy kiadós levegőt veszek.

- Ugye hogy mondtam én neked! Vaj szíve van! - kiabálom a lány fele, aztán újabb vigyorral elindulok...

Szereplők:

- Mickey Valejjo és bandája a Chaos Instict-ből
- Deadman: A helyi frontember
- Té (Trace): a doboknál
- Zsé (A Zsindelyes): a billentyűs
- Greg (Dick): a basszer
- Vespa - gitár
- October Soininen:vokál
- Grida SoH menedzser és Mark Ivanov a CH menedzsere
 

Léprecsalt állapotok... (aka Chaos & Hell)


- Nem  láttad!? Tudod mekkora csöcsei voltak?? – tágul ki a szemem, és lefogadom soha nem izgul rá ennyire, ha a színpadon kezében a gitár.

- Elmész te a picsába Ves! Tuti hogy kamuzol! Olyan nincs! Csak a pofád nagy, tuti nem húztad meg! – Dieter röhög, ott áll mögötte, taperolja pont a széket, de Vespa a székben ülve nyomkodja a billentyűket és ahogy én ismerem egy percig se adja fel.

- Hogy hazudok!?? BASZD MEG! Feltoltam a netre is, pont amikor hátulról tömöm! – megint kattogás, én meg csak állok a stúdió hátsó falánál és nekidőlve szívom a cigimet. Nem hat meg a haccacáré.

- Na ITT VAN! Itt van! Látod!?? – mutogat, szinte felpattan a székből örömében, de Dieter közelebb hajol, csak hogy tökéletesen lássa a laptop világító képernyőjét és Greg is rendesen odafurakodik.

Vesztesek… Ennyi jár a fejemben. Ves hiéna vihogása, aztán Té aki betolakszik a jelentre és egy naaagy boldog család.. látszatát kelti az egész.

- Te... te.. - egy zavart hang  - nyomjá’ rá erre itt mellette!!? – felszólító, de még mindig nem annyira hogy érdekeljen.

- Hogy mi van?? A dudáit nézd baszd meg! Nézd! Csak úgy lengenek! Jútúbozni ráérsz otthon is te paraszt! – látnám a fogait, lefogadom ha szembenállnék vele, de inkább eldörzsölöm a falon mellettem a cigimet, és elhajítom a földre a csikket.

- Ne baszakodj már velem Ves, nézd már ki az ott! Az új tyúk meg Mick! – mutogat egyre erősebben és a névre „Mick” már én is felkapom a fejem. Ezt a faszt… - A kurvaéletbe, húzzál innen ez most fontos! – veszi át Dieter az irányítást, Vest félrelökdösve a gurulósszékkel és a gép vadul kattogni kezd.
Szar a felvétel, vagy legalábbis.. tuti nem minőségi az anyag, de azt a hangot vagy ezer közül is felismerem.

- Az a hülllye… PICSA! – megint Vespa hangja, miért nem csodálkozom ezen – Az a kurva összeszűrte a levet az ellenséggel! – megint vinnyog, és csak ekkor van hogy eltolom magam a faltól hogy én is ránézzek.

- Igen, ez MICK! És az a szuka! – néz körül automatikusan, de hiába keres, a lány nincs itt. Nem kíváncsi Vespa teljesítményére. – Az isten bassza meg, ezt meg kell mutatni Gridnek! Bassza ki! Rúgja ki a hülye luvnyát, bassza fel egy gépre, azt húzzon vissza a jegesmedvék közé!

- Te fasz.. a jegesmedvék nem Finnországban élnek.. – hallom még valahonnan hátulról, de nem ér annyit hogy érdekeljen, csak megtámaszkodok a hangmérnöki asztalon, hogy tökéletesebben figyelhessek.

Egy szót se szólok. Beszélnek ezek itt helyettem, röhögnek, Vespának még mindig a nyála csorog, habzik, mint aki lófaszt nyalogatott reggelire, de engem csak az.. érdekel. Az a hang érdekel.. Meg az a jelenet..


Hogy mikor vagy hogyan lett vége, az nem érdekes. Az már annál inkább, amikor másnap reggel, a csapat kirívó örömére, Grid újabb ukázzal kedveskedett.

- Most hogy mindannyian itt vagytok.. – jön a szokásos falsh szöveg – Illetve.. majdnem mindnyájan, October valószínűleg késik egy kicsit. – néz az órájára a bal kezén, holott senki nem hord már ilyet – De addig is kezdjük el! – érzem hogy vigyorog. Azt is, hogy Vespa mindjárt letöri a fotel karfáját kettővel mellettem,  de hálát adok az egésznek hogy legalább nem zabálta be azt a csilit. Akkor talán ide is fosna örömében.

- Az a helyzet.. – panaszos sóhaj – hogy új üzlet van terítéken, ami érdekében szeretném ha ti is egy kicsit normálisan viselkednétek.  – mondja ki kereken, de senki se tiltakozik. Ott bassza meg! – Összehoztuuuunk eeegy.. – vetít. Már megint árulkodik a szeme. – Összehoztunk egy jövedelmezőnek tűnő üzletet, és jó lenne ha nem gördítenétek elé akadályokat. – Most jön a nyálas beszéd. Aztán meg az azt csinálod amit mondok, bazd meg!

Mindenki hallgat. Nem mert bárki is kíváncsi lenne, ha Grid keze van az egészben nem sok jót tartogat, de mindenki csendben várja a kivégzőosztagot. AZTÁN.. lehet ellene menni..

- Kooperáltam valakivel, nagy pénzek forognak terítéken, és ha valamit elbasztok, az remélem tiszta. Rajtatok verem le. – kellemesnek tűnő biccentés. Mintha csak valami jótékonysági eseményen beszélne.

- Mondanál valami tisztát is vagy dögöljünk meg hülyén?? – Zsé hangja, az én zsebem meg viszket, de elfogyott az utolsó szál is az elmúlt fél órában.

- Dehogy. Minden kiderül.. perceken belül. – néz a háta mögé, ahol nyílik az ajtó, egy öltönyös faszfej néz be és rábólint.  – Remek. Vagyis mehetünk. – csapja össze a kezeit elégedetten, mi meg nézünk csak hülyén. – MOST! – erősíti meg, és na nem mintha az lett volna sötét, hogy azt várja ugorjunk mint valami hülyegyerek, hanem az hogy ezt tényleg komolyan is gondolja…

Úton kifelé, már kevesebb volt a feszültség. Talán Vespának ártott meg az ágyában az a két szőke, vagy csak én tömtem be egy szállal a pofám kifele menet, amit Gregtől kértem el, de valami ocsmány amit szív ez a fasz.
Kiscserkészek a kisbuszba, mint valami napközis menet, sötétített üvegek, az öltönyös ül a volánnál és indulunk.
Csak a faszom se tudja hogy hova.

Vegas városa nem ismeretlen. Kismilliószor jártam itt az elmúlt években, és az hogy most itt telepedtünk le, egy ideig, inkább Grid hülyesége mint közösen meghozott döntés. A farkak városa… Vagy a faszfejeké, mégse tudott már megríkatni a tudat, hogy hogy az istenbe sikerült összegyűjteni ide ennyi barmot.
A fények kihaltak.. vagy legalábbis egyre kevesebb, valami iparváros? Raktárak.. Vagy legalábbis részlegek, és én ekkor szórom be a második sóhajomat.

- Grid.. ha itt akarsz elásni minket, a biztosításomon nem te vagy a kedvezményezett. – jelentem ki csak félfogról dünnyögve, de kurvára nem tudom mire készül ez a barom.
A kocsi megáll. Grid egy kurva szót nem mukkan meg, kiscserkészek lefele, aztán ott állunk egy baszott nagy épület előtt.

- Fingom nincs mit akarsz tőlünk, de nem tetszik. – jegyzem meg másodszor végighúzva az egészen a szememet, de ő hozza a mitugrász pofát, hozzám lép, megveregeti a vállamat én meg inkább belédöfnék egy bárdot.

- Ne szarj be Ville, nincs háború. – vigyorog. – Még.. – teszi hozzá, de ezt már csak gyenge éllel, de ahogy elindul, először a többiek, nem tehetek mást én is követem.
 
Lépcsők. Kibaszott lépcsők, és egyre inkább tűnik maffiaügynek az egész. Már megint mi a faszt csinált ez a seggfej?
Egész sokminden felmászik a fejemben, de valószínű mert nincs cigim. Bassza meg! Eladja a vesénket? A gecit?? Poklosokkal akarja benépesíteni az egész világűrt? Ez mindenre képes, amikor pár utolsó lépcsőfok, valami neszezés a háttérben és a zsigereimben érzem azt az érzést.
Valaki van itt. És valaki olyan akinek kurvára nem fogok örülni…

---

Mickék:

---

O.:
Az elhagyatott raktárépület előtt parkolok. A motorom nyergén csücsülök. Az ölemben babrálok a bukómmal. Néha fel-felnézek róla, jönnek-e Ville-ék. Nélkülük nem megyek be. Pedig egy másik furgon már ott van az épület mögött, Mick-ék befutottak előttünk.
Grid nem tudom hol álmodta, hogy kések. Nem szoktam. Annyi, hogy nem a stúdióba mentem, hanem egyből ide jöttem a raktárépülethez.
Engem érint a legkevésbé a két banda közti nézeteltérés, Grid mégis megkért, hogy jöjjek el a találkozóra, amit végülis béketárgyalásnak szentesítettek. A menedzserúr legfőbb indoka az volt, hogy én is a csapat részét képzem (kedves tőle, hogy így gondolja, én nem érzem magam annak), és én már úgyis tettem kezdeményező lépéseket a káoszosok felé; hátha a jelenlétem jobb belátásra bírja a két tábort. Jah. Mi tagadás. Remek kis feat-ot rögtönöztünk Mickey-vel a hangszerüzlet előtt. Az USA-ban töltött napjaim legjobbika volt. Bármikor örömmel megismételném. A gondolatra feljebb görbül a szám fél sarka.
Reményeim szerint, csak szemlélő leszek, mert beleszólni nem kívánok ebbe a csajos ügybe. Vespa egy orbitális segg. Ezt a véleményt osztom, de nem hirdetem. Ha nem Vegas-ban lennénk, én magam hívnám ki a hóra. Uhh. Nem jó ez így. Itt egyre gyakrabban viszket a tenyerem. Tuti a levegő az oka. Whatever. Ha Vespa csak tized olyan jófej lenne, mint Mick, egy szavunk sem lehetne rá. De nem! Vespa kötelességének, vagy inkább valami szentföldi küldetésének érzi, hogy ő legyen az ügyeletes seggfej.
Ezek a vegasiak érdekesen oldják meg a problémáikat a béketárgyalásaikkal együtt. Tiszta maffiás fílingje van az egésznek. Helsinkiben ilyenben nem volt részem.
Autózúgást hallok. Pillanatokon belül befordul mellém a sötétített üvegű kisbusz, és megáll. Az ajtó elhúzódik, mire a srácok kiszállnak. Grid a volán melől terem elő.
- Sziasztok! – köszönök oda a fiúknak, miközben leszállok a motorról.
Erre Vespa amint meglát, hisztérikusan kivetkőzik magából, és egyből rám repül. Miért nem lep meg?
- Baszd meg! Kevered itt nekünk a szart! Láttuk a videót! Tudjuk, hogy az a fasz kefélget. Azt hiszed idejössz, és te leszel a kis királylány a bandában, mi meg jópofizunk veled? Azt hiszed különb vagy azoknál a kurváknál, akiket esténként seggbe dugok?!
Hűha. Most aztán keményen beolvasott. Mindjárt elsírom magam.
- Miért? Máshova nem tudod betenni? – kérdezem rezzenéstelen arccal, mélyen döngő, szenvtelen hangon. A hidegvérem legendás.
Szóval látták. Várható volt, hogy majd egyeseknek nem tetszik. Ez sem az én bajom.
- KAPD… BE!... – förmed rám jól artikuláltan.
- Jó, hogy mondod. Már kezdtem azt hinni, hogy buzi vagy.
- October, Vespa, hagyjátok abba! – szól ránk Grid erélyesen. – Nem ezért jöttünk!
Mit nem mond a menedzser… Nem mosom magam, hogy nem én kezdtem, Vespa meg fújtat, mint egy gőzgép, és odaköp valami kreténséget a közösbe végszónak. Sajátos, halvány somolygásom ott ül az arcomon, ahogy a képébe bámulok. Tehet egy baromi nagy szívességet. Még nem mentünk fel az épületbe. Nem akarom gyengíteni a Slaves of Hell-t, de örömmel kikaparom Vespa szemét. Carol helyett is. Inkább rendezzük le idekint.  Szerintem Grid nem gondolta végig ezt a talit. Csak nehogy megbánja, hogy engem is idecitált.
- Menjünk. Már várnak minket. – így Grid, és megindul befelé.
A bukómat a motoron hagyom, aztán a fiúkkal együtt követjük a főnököt.
Talpig feketében vagyok, mint általában. A lapos sarkú csatos csizmákban igazán puhák a lépteim, alig neszeznek a lépcsőkön, ahogy felfelé haladok.
Az első emeleten az ajtónál Grid úriemberként viselkedik. Kinyitja és int a kezével, hogy menjek előre. Meglep. Megköszönöm a gesztust és belépek a hatalmas helyiségbe. Odabent végighordom a tekintetem a Chaos Instinct tagjain, Markon, a menedzserükön és a pincéren.
- Helló Mr. Ivanov. – köszönök mosolyogva, de a többiekről sem feledkezem meg. – Sziasztok!
Grid felvilágosított ki kicsoda és mi ez az egész. Érzem a hátamon, hogy Vespa képeket vág mögöttem. Nevelő célzattal valaki tényleg pofán verhetné.
Mick-en elidőzik a tekintetem néhány másodpercre. Egy amolyan „Örülök, hogy látlak!” baráti mosolyt címzek neki, mire a pincér odairányzékol minket az asztalhoz, szembe a káoszosokkal. Mark és Grid igazán kitett magáért, hogy még kaja is van pincérestül.
Ha a fiúk egymás mellé ülnek, én a szélen foglalok helyet. Ők össze vannak szokva, nem akarom megbontani a rendet. Különben meg tök mindegy hol ülök, ki mellett, ez nem az óvoda, csak Vespa hiszi azt.

---

A háttérből hallom ahogy Vespa a száját tépi. Megint. Behúznék neki egy isteneset, de Grid nyálzó taperolása leköti minden figyelmemet, aztán elindulok fel a lépcsőn.

- NEM! Eeeeezt NEM! Ezt kibaszottul nem! – üvölt Vespa, még az se kell hogy teljesen felérjek, ez a barom már fordul is vissza.

- Megállsz! - kapja el Grid a mellényénél fogva - Most szépen megfordulsz.. és visszasétálsz... - mutatja a kezével is a jelenetet - és úgy viselkedsz mint valami érett.. emberi lény. - röhögnöm kell - Vagy legalábbis megpróbálsz. - kidüllesztett szemek, gondolom én, ha Grid belekezd nem áll meg félgőzön az egésszel, és mi se a nyurga test miatt engedelmeskedünk.
Ves puffog. Mint valami óvodás, lilul a feje, mégis csinál egy visszamenetet és belép azon a kurva ajtón.
Mi a.. fasz...

Amikor én is felérek viszont már nem kell bemutatkozás. Lelassulnak a léptek, az az utolsó három, bambulok mint valami balfasz, nem is az a lényeg hogy ki rittyentett ide villásreggelire egy ilyet, hanem az, hogy ki ül a másik térfélen! Kurvára nem kellett volna ma felkeljek...

Belépek az ajtón.. követem a lányt, meg ezt a három segget, ők se szólnak egy mukkot se, de szemeimmel a vezért követem.

- Mick.. - lököm oda, de mellé nem biccentek. Lefogadhattam volna hogy Grid már megint a kurva orosszal eresztett össze valami üzletet, már a múltkor is túl sok volt az a susmutolás.

Nem ülök le. A többiek se, csak kerülgetem a helyzetet, azt az asztalnak nevezett szemetet, és sebzett vadként mérem fel a terepet.
Kibaszottul nem lesz ennek jó vége!

- Ville! Ne táncolj már! – érzem a hátamban Gridet  - Rakd le magad, és barátkozz meg a helyzettel. – Mint valami nyálas parancsolat, nem kell hogy lássam azokat a vigyorgó fogakat hogy tudjam mennyire élvezi az egészet.

Közelítek, útközben odabiccentek Car-nek, csak mert nő, és mert ismerem amit eddig letett, de Mick az, akivel kurvára nem akarok farkasszemet nézni.
Közelebb lépek. Jobb kezem belekap a szék felébe, hátrahúzom és lerakom magam. Nesze baszd meg...

- Mi is örülünk hogy itt lehetünk. - Grid hangja. Egyszemélyes hadsereg, mindenki várja ezt az ütközetet, csak sanszos hogy nem mindenki ugyanúgy képzeli el.

- Most hogy ez a nap is eljött.. - mint valami kurva Nobel-díj beszéden - engedjétek meg hogy biztosítsak mindenkit hogy a mi részünkről szent a béke. - a maga nevében beszél. Ez meg mi a.. fasz, baszod meg?!!

- De azért még simán szájbabaszlak ha a közelembe jössz! - Vespa hangja, valószínű Micknek, de én inkább előtúrom a Gregtől lenyúlt moslék ízű cigimet, és betolom a fogaim közé. Valami azt súgja kurva szar és főként nehéz napunk lesz...

---

Mick:

---

Grid beveti a kötelező formulát, és körít. Halvány mosoly dereng az arcomon. Pocsék szónok, de nyalni azt tud.
Annyira szent az a béke, amit ő emleget, hogy Vespa csípőből előrevetít egy barátságos szájba baszást Mick-nek. Hurrá! Tényleg! Pont erre van szükségünk. Mi ilyen kis vidám társaság vagyunk.
Egyébként rohadtul nem izgat, mit gondolnak rólam és Mick-ről. Úgy kombinálnak, ahogy akarnak. Mosni nem fogom magam semmiért. Meg aztán, hadd higgyék; az utcai előadáson, és a közös sörözésen kívül volt más is. Nem rájuk tartozik a magánéletem.
A másik tábort figyelem. Azok a srácok nyugodtak. Sokat tükröznek Mick hozzáállásából, személyiségéből, eszéből. Mi az utóbbi hiányából fogunk elvérezni, ha hagyjuk Vespat és az indulatokat kibontakozni. Ville-ben bízom egyedül. Rá legalább hallgatnak a fiúk, nem úgy, mint Grid-re. Ő a vezér. Védje meg a sajátjait, de legyen észnél.
Mick simán elengedi a füle mellett Vepsa ígéretét. Nem kérdés, kettejük közül ki a felnőttebb. Egy-null a káoszosoknak.
Mark szépen lehűti Vespa kedélyeit. És ahogy azokkal a hideg, acélszürke szemekkel néz Vespara… Hát, nem lennék a srác helyében. Épp most végezték ki.
A tekintetem Carolra vándorol. Nem tudom mi történt ott a sikátorban közte és Vespa közt, de egyetlen dologban biztos vagyok: én ölni lennék képes Carol helyében. Egy nő számára talán nincs is rettenetesebb annál, ha akarata ellenére bedrogozzák és közösülnek vele. Megalázó.
Látszik rajta, hogy feszült, és kínosan érinti az ügy. Egyáltalán Vespa jelenléte. Csak ők ketten ismerik annak az estének a pontos részleteit.
Itt ücsörgök az asztal szélén, csöndben figyelek, és közben szolidaritok Carollal. Kábé ennyi érdekel az egészből. Meg az, hogy ha lehet, a két banda ne nyírja ki egymást. Ritka puskaporos a levegő.
Mark folytatja. Fogalmam sincs, mit szeretnének Grid-del, ha nem Vespa bocsánatkérését hallani.
A pillantásom Mickey arcán állapodik meg. Kérdőn pislogok rá. Miféle meglepetés? Ugye nem???
Nekem nem lenne ellenemre AZ, amire gondolok, de a többiek tuti ki fognak akadni.

---

- Látom megy a nagy összemelegedés... – vicsorog Vespa, ha jól sejtem Octoberre, én meg hátulról mérem fel a helyzetet. Ez kurvára nem lesz jó…

Grid lerángat. Én meg lerakom magam a székre, végighallgatom a szentbeszédet, kurvára nem tetszik, mégis egyet rándul csak az arcom. Nem szólalok meg. Egyelőre… Csak előrántom a cigimet, és egy villanás alatt alágyújtok.

- Pascal, a faszod! – megint Vespa ugat, mindenki tudja hogy allergiás a nevére, talán az apja miatt, aki az anyját kis híján pépesre verte, talán pont tőle a jóindulat.

- Ves, befogod a pofád vagy én fogom be! – Grid. Megint. Ves elhallgat, látom én hogy izzad a tenyere, de nem kockáztat meg egy újabbat, kivéve ha repülni akar. Senki nem olyan jó zenész...

- Elnézést. – Grid biccent, beáll a kurva csend. Greg és Té, meg a Zsindelyes is bambán bámul az egészre, fogják ők hogy itt nem nekik kedvez a terep, és nem olyan hülyék hogy az egész ellen menjenek.
Aztán tovább megy a smúzolás. Csak épp a másik oldalon, én kihúzom a számból a csikket, és elnyomom a megterített asztallapon.
Vespa fintorog. Még mindig esküszik hogy nem jött össze neki a menet, a csaj felültette, de ez már rég nem erről szól.

- Nem is.. - folytja aztán Ves-be a szót Grid egyetlen ujjemeléssel, ez a barom meg elhallgat. Mintha dróton rángatná, de így is nagy teljesítmény ez tőle, hogy egyáltalán valakire hallgat és nem jön megint a "az a frigid kurva" szöveg.

- Tökéletesen elfogadható opció. - széles mosoly, Grid-től, nekem meg erősen hánynom kell, az a mázli hogy még nem ettem.

Aztán Mick bámul a képembe. Visszabámulok rá, rezzenéstelen arccal tartom azokat a szemeket, és csak némi fáziskéséssel válaszolok.  

- Láttam téged is megmentett.. - szippantok egyet, utalva a kis.. cselekményre, amit kész csoda hogy nem adott le a sajtó. Kurvanagy kamuhír lett volna belőle! Vagy pont erre harapott a két dumagép??

Grid-re nézek, amikor az megint vigyorog. Hízik a mája a seggfejnek, pedig még mindig nem derültek ki a részletek, még ott is bűzlik valami. A lány viszont tényleg jó. Nem csak az üzletnek, de az egész gépezetnek, és jól esik az értelmes társaság. A sok.. faszszopó lúzer között...

Aztán mégiscsak az orosz kezd neki valaminek, amire már én is felkapom a fejem. Meglepetéééés! - így szokott kezdődni minden ami szar, ami röhejes, és ami kurvára nem tetszik az egész részlegnek és főleg ami valamibe kerülni fog. Hogy idő vagy energia.. nem lényeges, ami biztos hogy agysejtek. Amiből már így is hiány van errefelé...

- Igen, így van. - vigyorog vissza Grid, mintha csak egy jóízű óvodáson lenne túl. - Mr. Ivanov és én tárgyalásokat folytattunk, és végül arra a felismerésre jutottunk hogy a két csapat együttműködése szükséges, és briliánsan ragyogó ötlet lenne egy monumentális koncert keretében amit Vegas egyik legnagyobb létesítményében kívánunk megejteni. A jövő év eleje.. közepe környékén. Vélhetőleg... - néma kuss, és elfagyott tekintetek. Na hurrá! Mondtam én hogy ez egy gyümölcsöző nap kezdete...
Csak a kérdés kinek...

---

Mick:

---

A lány(Carol) hangja meglep. Lehet hogy Ves mégis valamit jól csinált? Mégse ér annyit hogy komolyan érdeklődjek.

- Gyerecica, majd a wécében.. - és egy csókot dob felé. A lánynak nem jön be. Már fél szemmel is bemérem, de Mick megmozdulása sokkal jobban érdekel. Úgyse hinném hogy szarrá verné a klozetben, Vespát nem kell félteni.

- Na meg a farkak bűvölője.. - szívom vissza a taknyomat, de nem tudom a lány(October) hallja e a túlvégen.
De ekkor jön a beszéd... Egy elnök se csinálhatná szebben, aztán vele a pofára esés. Ha még lenne cigi a kezemben az tuti hogy találkozna a földdel. Így csak a pofám teszi, nem mert az asztalt fejelem hanem egyszerűen hidegzuhany az egész.
Aztán jön csak a haccaccáré..

A túlvégen az egész zsibong. Nyivákoló tekintetek, a miénken még mindig a fagyott csönd. Csak Vespa kever el valamerre, de az még leragadt a bula szemeiben.
Nálam.. nálam még a várakozásé a főszerep. Várom hogy valaki bontsa a pezsgőt, a pofámba nevet, és azt mondja, ennyi volt az átverés. Kurvára nincs most kedvem ehhez...

Aztán megint Mick szemei a végállomás. Hogy mit akar ez?? A nevemre felkapom a fejem, hát még a remek ötletre... Ezért szeretem én a magányt.

- Az édeshármas mindig is a kedvencem volt, de sose téged képzeltelek el. - gyenge fintor jelenik az arcomon, de hogy valami értelmes is legyen... - Előzenekarnak megteszik.. - fordulok már inkább Grid-hez, ahogy az a hátamban is érzem hogy néz. Nem erre számított?? Hát tehet egy szívességet!

- Ville fogd vissza magad.. - egész más a hangnem mint Vespával szemben. Jól tudja hogy kinyírnám érte. - Értem én hogy régóta tartanak a feszültségek, de épp ideje pontot tenni a végére. - győzköd. Én meg már megint Mick-ket figyelem, de rajta a fülem és pont neki is válaszolok.

- Pont.. leszarom hogy mik az igényeid. - rövid a szünet - Mint ahogy te is azt, hogy nem ártott volna informálni, mielőtt behozol a patkánylyukba. Mindannyiunkat. - és pont. Pont itt vannak a pontok, ez már egészen másról szól! A tisztelet és alázat kérdése...

---

O.:
Hátradőlök a széken, a jobb lábamat keresztbe teszem a térdemen, a karjaimat meg összefonom a mellkasomon. Csak hallgatok és figyelek.
Menetrendszerűen jönnek a vádak. Mick és az „európai csaj hibája”. Jah, hát persze. Nem is vártam mást. Megfogadtam, hogy nem szólalok meg, hacsak nem muszáj, de valami rohadtul kikívánkozik belőlem. Dolgozik az önérzet.
- Arról is mi tehetünk, hogy a Föld kering a Nap körül. – döngöm cinikusan somolyogva, miközben Blake szemeibe nézek; értse, neki dumálok.
Aztán Ville orrszívással tarkított baritonja zúgolódik tompán valahol az alvégen. Csak a szemem mozdul az irányába, a fejem nem. Farokbűvölő? Gyanítom, ezt nekem címezte. Az arcizmaimat képtelen vagyok megregulázni. Halvány somolygás tornázza fel magát az ajkaimra. A sértést simán eleresztem a fülem mellett, sőt, még viccesnek is találom. Gyerekesnek.
Én is láttam az újságcikket. Úgy vinnyognak ezen az ismeretségen, mintha nem tudnák, hogy a fele sem igaz annak, amit az efféle firkászok összemesélnek az újság eladhatósága érdekében. Mindjárt megköveznek csak azért, mert ott ülök Mick mellett. Még azon sem akadhatnának fent, ha egymás szájára lennénk tapadva. Független nő vagyok, senkinek nem tartozom magyarázattal, a munkámat, a teljesítményemet pedig egyáltalán nem befolyásolják a baráti kapcsolataim.
Abban a szennylapban közzétett fotón meg pont olyan fejet vágok, mint aki most jött ki a válóperes ügyvédjétől. Hirtelen nem is tudom hányadik sör után voltunk. jobb pillanatomban is lekaphatott volna ez az E. Wilson. Erre a gondolatra azért elvigyorodom az orrom alatt.
- Nem tudtam, hogy a sörözés és a haverkodás törvénybeütköző Vegas-ban. Apropó… Hogy álltok a kijárási tilalommal? Az is érvényben van? – búgja halkan az altom. Gúny és hegyvidéki hidegvér hatja át. Igen. Nem kizárólag Ville-nek szól, de neki is, és azoknak a Vespa-szimpatizánsoknak, akik még kötekednének velem, velünk Mick-kel ez ügyben. Nem tojok be.
Ennyi. Nincs több hozzáfűzni valóm. Mindenki tehet egy baromi nagy szívességet.
Sorry srácok, majd ha felnőtt módjára viselkedtek.
De ahogy hallom, Mick is azon van, hogy normálisan intézzük el ezt az ügyletet. Igaza van. Most az egyszer kicsit mindenki engedhetne.
- Egy közös koncertet túléltek, nem? – dobom be a kérdést mindkét bandának. - Csak jövőre lesz. Addig megemésztitek.
Hallom, hogy Vespa felhördülne, ahogy rátör a nyunnyoghatnék újabb hulláma, de Grid lehűti.

---

Mick:

---

A lány hangja... Megint beszél, de nem érzem szükségét hogy beleszóljak. A másik brancsnak szól. Mégis van akinek valami nem stimmel..

- IGEN! Az a kis kurva a hibás! Az ellenséggel kúrogat.. – hallom Vespa hangját, de ekkor szakad a cérna.
Felpattanok pedig nem terveztem. A szék hirtelen borul fel mögöttem nagy visszhanggal csattanva a betonpadlón.

- Fogd be a pofád Ves, vagy kitépem! – a hangom színnyugodt, mégis kellő határozottsággal telve. Hogy visszaugat? Talán még merne, de ha meg is tenné felé fordulok. A szemébe fúrom az enyéimet. Itt csak egy kutya baszik és az én leszek!

Rövid csönd áll be. Legalábbis a mi oldalunkról garantált a néma kuss. Éhezik a torkom egy cigire, de nem törődöm vele, lassan nyúlok a seggem alá, emelem vissza a székemet és ülök vissza a helyemre.
A lány még zúgolódik az alvégen, de nem törődöm vele. Hogy hiszek e neki? Nem számít.. Most egészen másról szólnak az érdekek. Legalábbis a felszínen...

A kis szóváltás Mickkel.. visszaáll a néma csönd. Nyugalomhegyek...
Aztán Grid, meg az a mélyre nyaló tekintet, és végképp elegem van az egészből.
Zúgolódik.. Most Mick. Hogy tetszik e? Megmondom őszintén a mélyben lehet hogy élvezem. De helyette inkább kotorászni kezdek Grid zakójában a széken mellettem, ahol a rohadéknál mindig van egy dugi szál. Oda van a fűért a szemétje...

Mégis kimondom a véleményemet, amint gyullad a szál vége, és nem érdekel a túlvég, akkor is így gondolom. Megérdemeltük volna a tisztességet, még ha igaza is van ennek a görénynek.(Mick)

Nem tudok szólni, vagy legalábbis túl sokáig gondolkozom, mert az orosz kezd újra ecsetelésbe és talán.. igen, sose voltam a számok embere, mégis még nekem is kecsegtető az az érzés.

Grid, érzem hogy szinte féktelen vigyorgásba kezd mellettem, mégse veszem a fáradtságot hogy leüssem. Csak Mick-et nézem. A szemeibe. Hogy megéri e? Vajon mennyiért vagy hajlandó eladni a lelkedet??

A mi felünk újra zúg, talán a másikat is meglepték az összegek. Mégis.. egész másfajta zúgás ez, én meg megszívom az orromat.

- Legyen. - vágom rá egy kimért biccentés kíséretében, és csak ekkor engedem el ezt a gyökeret.
A következő pillanat viszont újabb olaj a tűzre... A szemem összeszűkül, méregetem.. és el nem tudom képzelni mit eszik benne. Talpnyaló... - rándul meg a szemem, de helyette előre fújom a füstömet és teljesen lazán válaszolok.

- De külön öltözőt akarunk. - adom meg a hangot, nem mert számítana, hanem mert akármit is álmodik Grid, kurvára nem lesz ennek nagy összeborulás a vége.
Vagy legalábbis nem úgy, ahogy ő számít rá...

---

O.:
Vespa lekurváz. Speciel nem ez az első eset. A fülem kezd hozzászokni. Nem szólok vissza. Csak egy sóhajt eresztek el, miközben magamban mosolygok.
Azért valahol bemutatkozunk… Így kell ezt csinálni. A saját csapattársad mószerolni az „ellenség” előtt. Ennek nagyon öngól szaga van. Vespa agyhalott. Tőle nem is lehet mást várni. Igazából röhöghetnékem van, de nincs pofám hozzá.
Erre Ville hirtelen felugrik az asztaltól. A széke elvágódik mögötte. Ekkor nézek rá. Meglep a hirtelensége, fogalmam sincs mi játszódik le benne. Higgadt, színtelen hangon teremti le Vespa-t. Aha… Ő lefarokbűvölőzhet, de más nem? Nem értem. Vagy mégis… valami körvonalazódik.
Kezd ez a helyzet és a tárgyalás nyomasztani. Pedig tudom, hogy semmi rosszat nem tettem. Rohadtul unom ezt az egészet, alig várom, hogy dűlőre jussanak és elhúzhassak Vespa közeléből jó messzire. Hánynom kell tőle.
Mély lélegzetet veszek. Csak hallgatom mit duruzsolnak a nagyfőnökök.
Mark megpendíti az árat. A varázsszót. Ha ez az egy milla nem motiválja a srácokat a szélcsendre, akkor semmi. Az viszont jó hallani, hogy legalább a káoszosok hajlanak engedni. Erre Mi sem reagálhatnánk másként.
A poklosok egy emberként kezdenek morajlani, mire Ville pontot tesz rá a beleegyezésével. Mintha a fogát húznák, de legalább haladunk.
Nekem aztán tök mindegy, hogy a két banda kibékül-e, vagy sem a koncert után. Részletkérdés. De legalább már nem anyáznak. A zenélés úgyis sokkal jobban megy nekik.
Odaát Mick veszi át a szót. Méghogy leszbicikli… Mosolyra rándul a szám sarka. Ejnye Mick.
- Helyettem is, kérlek. – döngöm oda Carolnak sunyin vigyorogva, ahogy bokán rúgja Mickey-t. - A privátot meg… Megdumáljuk. – somolygom a vörös hajú csaj szemeibe titokzatosan. Értse, nem vagyok sótlan, hogy ne passzoljak vissza egy ilyen labdát és ne tegyek rá egy lapáttal, akár a srácok füle hallatára. FŐLEG az ő fülük hallatára. Édes mindegy milyen téveszméket dédelgetnek rólam. Jobban már aligha rühellhetnek.
Azért az bebaszna, ha Carol tényleg odajönne hozzám a végén.

---

***
O.:
Már attól repes a szívem, hogy senki nem került kórházba. A kedélyek úgy-ahogy lecsendesedtek. Nem az igazi a légkör, de volt már rosszabb is. A srácok nézhetnék a dolog jó oldalát; Mickey-vel belebarátkoztunk mindenki zsebébe egy-egy millát. Innentől nyugodtan fújhatnak rám. Bűntudat zéró.
Némán sétálok ki a raktárépületből. Kétkerekű acéllovam előtte vár.
Mára nincs semmi beütemezve. Szabadok vagyunk, mehet mindenki arra, amerre kedve szottyan.
A fejembe húzom a fekete bukóm. Átemelem a lábam a motor fölött és kényelmesen elhelyezkedem a nyeregben. A srácok beszállni készülnek a kisbuszba. Ahogy nyüzsögnek, rájuk nézek. A nyitott plexi alól találkozik össze a tekintetünk Ville-vel.
A benti események óta nem hagy nyugodni egy kis belső hang, és szeretnék utánajárni, hogy mi ez. De lehet, csak én értelmezek félre dolgokat. Mondjuk nem ártana tisztázni, mielőtt tévesen ítélek meg valamit. Vagy valakit.
Odagurulok a motorral Ville-hez.
- Ráérsz? – búgom a bukó alól. - Nincs kedved egy kis száguldáshoz? A múltkor úgyis elmaradt.
A számat eltakarja a sisak, legfeljebb a szememen láthatja, hogy mosolygom.

---

Már egy új cigire gyújtva hagyom ahogy a nap a pofámba süssön. Dél van, valamikor a legforróbb időpont a körzetben, most mégse zavar. Csak mélyre szívom a parazsat -az épület alatt- a retkes téglafal mellett, és fél szemmel figyelem a többieket. A kedélyek megnyugodtak. Úgy néz ki. De nem nyugodott minden meg. Belül. Akármit is rendeztek el a seggfejek, az ellentétet nem lehet számokkal eltörölni.
A betonba taposom a csikket, de még mindig kattog az agyam. Vespát figyelem. Azt a geci seggfejet, aki soha nem tud a pofájára zárlatot tenni. Mellette Greg.. mindketten vigyorogva heherésznek, Té és a Zsindelyes, mindenkit kurvára megvettek, én mégse tudok lenyugodni. És akkor jön ki a díszes társaság..

Még nagyobbat taposva a betonba, indulok el vissza a kisbusz felé. Semmire se vágyom jobban, mint egy adag porra, a néma tudatlanságra és felejteni a tényeket. Mick.. Mick elhúz mellettem, tekintettel az elmúlt órára odabiccentek, de ennyi. A kedélyek megnyugodni látszanak...

Belekapaszkodom a kisbusz ajtajának szélébe, odakinn még simán tart az őrjöngés, ki-mihez kezd majd ennyi lével, de nekem csak egyetlen vágyam van. Végre eltűnni innen a retekbe...
Már épp szállnék be, amikor Vespa megelőz.
A vállamba bök, én meg ránézek a helyére. Aztán értelmesen vissza a szemébe, hogy mégis.. mi a fasz az amit akar tőlem.

- Hé, Ville.. - vigyorog telibe, nekem meg nem tetszik az érzés - Végül is csak jól sült el hogy a ribanc berakta magát Mick alá vagy nem!? - az a teliszájas vigyor. Higgadt vagyok, nem éri el hogy már ezért megüssem, pláne mert ezt komolyan is gondolja.

- Foglalkozz a lével Ves.. Na meg hogy ne húzd meg megint azt a lányt! - utalok a szomszéd kis.. csekélységre, mire azonnal lefagy a pofájáról a vigyor.

- Hogy miii?? - tágul a szeme - Één NEM! Én megmondtam hogy nem! Már akkor is megmondtam hogy kurvára nincs közöm az egészhez, az a hülye tyúk.. - innen már nem érdekelt. Ami igen, hogy én nem akarom ezt hallgatni egész úton hazafele, ezért inkább intek Gridnek, hogy kösssz.. én taxival megyek. És akkor jön a képbe megint a lány..

Először megtorpanok. Nem mert megijedtem, csak épp váratlanul ér. Ves fintorogva beszáll, inkább néma kussban köp az egészre, én meg hálás vagyok hogy nem kell tényleg kiüssem. Grid tuti kinyírna érte..

Egy darabig csak nézem a lányt.. aztán ellököm magam a busztól.

- Nem taxi.. de elmegy.. - és mielőtt bárki is beugatna az egészbe, átdobom a lábam a motoron és a hasára fűzöm a kezeimet.

És elhúzunk...

Szereplők:

- October Soininen:vokál
- Vespa - gitár
- Té (Trace): a doboknál
- Zsé (A Zsindelyes): a billentyűs
- Greg (Dick): a basszer
- Deadman: A helyi frontember
- Grid[/i]
- Háttérjátékosok: A Coca Cola Marketingcsapatának emberei
 


A 7 Főbűn reklámkampány előkészületei.. - The 7 Sins


O.:
Délután 16:45. A motorom már a parkolóban dekkol a húszemeletes hófehér épület előtt. Grid kocsiját látom, nem messze attól parkoltam le. Illetve Gregé és Zsé-é is itt van már. A nagyfőnök minden bizonnyal odabent bratyizik a recissel vagy a titkárnőkkel.
Hogy miért rendelte ide a bandát? A Coca-Cola új energiaitalt ereszt a piacra; a „7 Sins”-t All the fun of evil without incurring God's wrath! szlogennel és ehhez kellünk mi.
Ezek is mindent kitalálnak. Hell yeah! Ez az! Szarjatok bátran az egyház képébe, az inkvizíció meg majd hadüzenetnek veszi és lobogó fáklyákkal jön megpurgálni a céget. Biztos vagyok benne, hogy keresztényi körökben zendülés lesz az új termék megjelenése miatt. A Harry Potter sem tetszett nekik. Whatever. Nekem annál inkább bejön ez az egész. Teljes mértékben passzol az imidzsünkhöz, a nevünkhöz, ráadásul a fiúk sem épp angyalok, beléjük van oltva a bűnös életérzés. Tökéletes képviselői leszünk az ital szellemiségének, mivel nem kerül erőfeszítésünkbe azonosulni vele. Egy az egyben testhezálló a feladat. A reklámfilmre leszek nagyon kíváncsi, amit velünk akarnak forgatni. Ha egy-egy főbűnt kell megtestesítenünk, én a torkosságot vállalom! A fösvénység Grid reszortja, a bujaságon meg vesszenek össze a srácok. Hehe.
A bukót a motoron hagyom, innen aligha lopják el. Térfigyelő kamerák vannak mindenütt.
Belököm a széles üvegajtót, és egyenesen a recepció csillivilli, tágas előterébe toppanok. Ahogy gyanítottam. Az elegáns öltönyben feszítő Grid a félkör alakú, márványlapos recepcióspulton könyököl oldalvást, bokánál keresztbe tett lábbal, miközben ráérősen beszélget a felettébb csinos, vörös hajú nővel. Zsé és Greg pedig kényelmesen tespednek egy élénkpiros bőrkanapén, fikuszokkal körbevéve . Ville, illetve a kedvenc evolúciós-hiányzó-láncszemem (Vespa) még sehol sincs.
Grid felém pillant. Mosolyogva odaköszönök neki, mire biccent, aztán folytatja a csevegést a csajjal.
Odasétálok a fiúkhoz.
- Sziasztok! – mondom, aztán leteszem magam a fotelba a körükben. Innen mindent belátni.
- Csá, kislány. Egyedül? A többiek? – tudakolja Greg.
- Passz. Majd befutnak. – vonom meg a vállam. - Ville még élt délelőtt, de Vesparól nem tudok semmit.
Jah. Ville… Rendesen be volt állva, de határozottan életben volt, mikor Birdie-vel magukra hagytam őket. Hogy azóta mit csináltak, és mit nem… Rejtély. Remélem időben beesik.

Ves:


O:
Nyílik a recepciós csarnok üvegajtaja. A fejemben egyből visítani kezd a sziréna. Danger! Danger!
Köcsögguszti.
Elnyomok egy néma sóhajt.
Nabazdmeg…
Vespa azt hiszi magáról, hogy ő az első 3 leghíresebb közéleti személyiség. De Grid szerencsére mindig rádöbbenti a fájó igazságra és lehűti. Ezen muszáj somolyognom az orrom alatt. Tökéletesen üres bájjal mosolyodom erre az evolúciós tévedésre. Kedvem lenne megvakargatni a tarkóját egy baltával. De neeem… Amíg csak a gondolattal játszom el, addig nincs semmi gond. Én kipislogom az agressziót. Vagy verbálisan vezetem le a feszkót.
- A segged nem szokott féltékeny lenni arra a sok szarra, ami a szádon kijön? – döngöm kútmély, szenvtelen hangon. Nem tudom megtagadni önmagam. A pillantásom jéghideg, csontig hatoló. Kizárólag Vespának szól.
A cicáért még a szájába találok lépni egyszer az fix.
Úgy. Szóval fent kering a neten a kávézós megmozdulásunk Ville-vel. Ez van, ha híres vagy. Nincs olyan, amit ne nyomnának föl rólad. De kit érdekel. Ezek itt körülöttem mind azt mondanak, meg gondolnak, amit akarnak.- Na mér’? Mi a szart csináltak, te jutyúb betyár? – tudakozódik Zsé, miközben előrehajol, és a könyökeivel megtámasztja magát a térdein.
Ahogy Vespa átdől rajtam, hátrébb húzódom. még az arcomat is elfordítom. Reflex is és egyúttal tüntetek is. Ha tudná ez az analfabéta kefélőgép, hogy akkor vagyok a legboldogabb, amikor nincs a közelben...
Türelmesen kivárom, míg Greg átpasszolja neki a cigit, de mintha összejátszanának. Greg ráérősen matat a zsebében a doboz után, Vespa meg addig itt liheg a fejembe.
- Figyelj, öreg, ahelyett, hogy a kiscsaj videóira vered ki, miért nem hívod szobára? – adja a tippeket Greg nagy röhögve, mire Vespa elé tolja a cigarettát.
Remek ötlet, tényleg. Ez a túlméretes gyerek nem elég hülye magától, még buzdítják is.
Basszus. Amíg Ville elő nem kerül, és nem vonulunk be a főnökökhöz egyezkedni, addig ki kell bírnom ép ésszel valahogy. Ha sokat macerálnak, szét fogok csapni köztük.

Ves:

- Jól van cica, ne támadj! – emelem ártatlan gúnnyal a két kezem – Ha te agresszíven szereted.. – vigyorgom, kényelembe helyezve magam azon a szaron, amikor Zsé bedobja a nyerő kérdést.

- Nem láttad, fatök!? Vé úgy motozgatta a kiscsaj torkát hogy még az asztal is bemerevedett! – látványosan is kontrázok a kérdésre - Nem tudom okádjak vagy irigykedjek. – sóhajtok a jelenetre, nem mintha ne lennék egy percig is a helyében, - vagy a bugyijában – de kell a műsor. Nehogy már a kis bige azt higgye annyira begerjeszt. Még ha nem is kicsit repülnék rá ha egy kicsit egyedül lenne.
De akkor jön a cigi! Bejönne egy kis lazítás mielőtt ez a gyökér Grid a sok öltönyös faszfej elé terelget pofavizitre, miért is ne!? KELL A MŰSOR!
Száll is a cigi, Greg beleveri a kezembe, de mielőtt rákapnék rántja ki onnan. Hülyén nézek.

- Nem is tudom. - dünnyögöm, de csak ezután fordulok a nőre - Figyelj szívi, jössz egy körre!?? - vigyorgom a fejébe, Greg röhög, de én legalább megkapom a füvemet - Vagy akár térdelhetsz is, nem haragszom meg. - húzódom vissza a helyemre, hogy megemelve a tökeimet a túl szűk farmerzsebből kirántsam a gyújtót. – Ha már Vé-nek széttetted… - kacsintok rá és már gyújtom is a cigimet, hacsak nem történik valami, vagy a tyúk küld be egyet cserébe.
Veszélyesek a hülye kurvák!

O:
Úgy kerülöm ezt az embert, mint a lepratelepet. De együtt kell vele dolgoznom. Munkaköri leírás. Ez az egy szerencséje van. Ha valakit igazán utálok, hát az Vespa. Egyszerű, mint a vajas kenyér, mégis, senki sem tudja úgy feltoszni az agyam, mint ő. Olyan, mintha egyfolytában nyomkodná a piros gombot rajtam. A puszta léte is zavar. Sosem hittem volna, hogy lehet bennem ennyi gyűlölet valaki iránt. Hogy a természet hogyan tudott egy ilyen állatfajt összehozni… rejtély. De legalább kihalóban van. Vagy ha nem, majd teszek róla. Előbb hajtok át rajta véletlenül, minthogy a bugyim közelébe engedjem.
- Inkább kezdj irigykedni, te buzi. – röhög Té. – Kizárt, hogy Vé a te torkodat is megmotozná.
Ez az! Kibukna belőlem a röhögés, de szorosan összeharapom az ajkaimat. Csak a szemem vigyorog, de az nagyon. Én sem mondhattam volna szebben.
Amióta Vegasba jöttem, egész rendesen akklimatizálódtam a bandában, egyedül Vespa az, akivel rohadtul nem jövök ki. A többiekkel szerencsére nincs semmi gond. Néha ők is odaböfögnek valami ökörséget, amolyan pasis arcoskodásból, főleg, ha még be is vannak lőve, de az még mindig semmi.
Megkönnyebbülök, mikor hátra dől. A hülye is tudja, hogy Vespa a rohadt krumplit is röptében dugná meg. Neki mindegy ki, csak lyuk legyen. De erről a lyukról lecsúszott.
Sokkal alattomosabb vagyok annál, minthogy itt mindenki előtt bemossak neki. Különben sem kenyerem az erőszak. A testi sértés meg pláne. Viszont…
- Tudod mit? – fordítom a tekintetem erre a szőke gyökérre. Hirtelen „ellenállhatatlan” vágy ébredt bennem Vespa iránt. Üres mosolyt villantok rá.
– Megyek. Ha már ilyen szépen hívsz.
Hogy Ville-nek széttettem? Hát persze. Csakis. Én mindenkinek szétteszem, meg mindenkiét bekapom. Én már csak egy ilyen szorgalmas lány vagyok.
A tiltakozásnak sok értelmét nem látom, úgyhogy ráhagyom Vespa-ra a pornográf kis téveszméit.
Térdelni?
A szám sarkába sunyi vigyor kúszik.
– Mikor és hol? Az itt és most nem játszik. – szögezem le.
- Na bazd meg! – hördül föl Greg megütközve, mire rám mered. – Ha tudom, hogy ez nálad így megy, én is húzok sorszámot. – vigyorog bele teli pofával, én meg elengedem a fülem mellett. Egyedül Vespára vagyok kiélezve. Ha turpisságot sejt a dolog mögött, jól teszi, mert ő a legutolsó pasi, akihez én hozzányúlnék. Meg fogom találni a módját, hogy megszivassam. Ha meg komolyan vesz, így járt.

Ves:

- Bazd meg! Köcsög.. - dobom oda Té-nek, de aztán vele együtt röhögök.
Ráharapok a sodortra, de kell még hozzá a tűz! Csak Grid be ne lője, még lekapja a fejemet, azt nekem meg be kell basszak neki egy rendeset. Nem mintha megkockáztatnám...
De aztán mégis kinyílik a csipája a kis csirkének, gól a lyukban, telitökből vigyorog a fejem, és kajakból megszívom a cigimet.

- Pedig már épp kérni akartam.. Nyuszi.. - panaszkodok, de ha nem most, hát majd a lövés után! Ez a kólás.. faszszopás vagy miért is vagyunk itt.

- Ha letudtuk a benyalást! A helyet te választhatod... - vigyorgom szélesre húzva a fogaimon, és lepöckölöm a hamut a cipőjére. Barátkozunk?? Barátkozunk?? Lásd milyen fasza vagyok, felé nyújtom a cigimet. Egészséges nyálcsere! Előleg.. Ha már marad a nyálazás későbbre!
Greg beszól, de én látom hogy közeledik akinek inkább nem kéne.

- Aki lemarad.. kimarad.. - dünnyögöm, de végig Grid-et figyelem. 'Húzz a gecibe.. húzz a gecibe..!' mégis elindul felénk. NABAZDMEG! - Majd utánam felpróbálhatod... Megmondom érdemes e. - köpöm, de a következő mozdulattal már fordul be a cigi a szám fele, ahogy az atyaúristen beesik a képbe.

- Mi az isten van Ville-el?? 5 perc és indulnunk kell! - hisztériázik a gecije, de még Zsé sincs sehol a képben. Nabaszd apukám, ezt neked kell benyeljed!

- A reggel még őt döngette. - döntök a csaj felé fejjel, de ahogy dumálok az a kurva.. cigi kiesik az ölembe! - FASZOM! - felugrom mert süti a tökeimet. - Lehet kinyiffant! - sóhajtok, ami nem jó jel. KURVÁRA NEM JÓ JEL! Bedugjam a farkam egy feketeözvegybe??

O:
- Nyugodtan bevallhatod, hogy meleg vagy. Nem szégyen a másság, mi megértjük. – döngöm gunyorosan. Ha így állna a helyzet, rólam leszállna és a fiúk lennének veszélyben. Muszáj nevetnem, nem is tartom vissza. A hangom beleveszik a srácok baritonjába.
Sejtettem, hogy rögvest kivágná; itt és most oboázzak. Minden vágyam… Nincs olyan alternatív valóság, ahol szívességet teszek Vespa-nak. A-a. De amint látom, bejön neki a nyalás, egész komolyan veszi magát. Tetszik? Jó…
Hogy én választhatom a helyet? Óóó! Ez túl szép. Már-már mesébe illő.
- A végén kiderül, hogy egy gáláns úriember veszett el benned, cica – nyomom meg az utolsó szót hangsúlyos cinizmussal, hogy vegye a célzást. - Ha így folytatod, még megkedvellek, vigyázz. – búgom lágy, mély hangon, miközben merőn Vespa szemeibe nézek.
A csizmám orrán landoló hamut észlelem, de nem ragadja meg különösebben a figyelmem, úgy teszek, mint aki észre sem vette. Fő az önuralom. Kis híja, hogy Vespa ölébe ne rókázzak. Ez a pofa… Ha tudná, mennyire undorodom tőle. De a cél szentesíti az eszközt.
- Oké, megdumáltuk. – jobbom mutatóujjával belekapok a hajamba, és egy tincset játékosan pödörgetni kezdek. A kecses mozdulat a női csábítási hadművelet szerves része. Taktikaváltás… Vespa minél jobban belemászik a bizonyosságba, hogy megdughat, annál nagyobb lesz a kopp-kopp.
A felkínált cigire megrázom a fejem.
Erre Grid elénk toppan és nemtetszést nyilvánít Ville hiányáról. Vespa már ossza is az infót. Reménytelen eset. Nem árt egy kis helyre igazítás.
- Te teljes fogalomzavarral küzdesz, öregem. Ha azt hiszed, hogy amit a videón láttál, az döngetés, akkor te még a büdös életben nem dugtál meg senkit, vagy csúnyán félreinformáltak a felvilágosító órán. Tényleg legfőbb ideje, hogy valaki megmutassa mi az. – bazsalygom szemét félvigyorral az arcomon. Jah, pont én dumálok. Hehehe... Meglepi!
Nem érdekel, ha a többiek fültanúi az „évődésemnek”. Greg és Té a maga módján egy zseni. Nem nehéz annak lenni ebben a csapatban, nem valami erős a mezőny. Vespával? Cöh. Ugyan már… Ők talán átlátják, hogy csak szopatom a haverjukat. Viszont itt röhögnek körülöttünk.
Grid erre a műsorra csak hatalmasat sóhajt, a képére kiül a gondterheltség súlyos borúja. Megmasszírozza a tarkóját. Tudom mit gondol ilyenkor. Hogy meddig kell még minket hallgatnia. Mint egy csapat dedós, akinek nem volt gyerekszobája.
Határozott mozdulattal kapja elő a zakója zsebéből a mobilt, és tárcsáz. Valószínűleg Ville-t hívja/hívná. Félrevonul tőlünk. Szembeáll egy széles ablakkal és kifelé bámulva várja, hogy a vonal másik végén felvegyék a telefont.

Ves:

- Na majd én megmutatom neked csipikém, mennyire is bírja Vespa bácsi dorongja! - marok a fotelje két karfájára felugorva hirtelen és pár bemutató lökéssel az arcába, már pörög is az előadás.
Ennyi...
Visszaesek.. magamhoz rántva a cigimet és széles vigyorral jóóóó mélyet szippantok belőle.
- Tudod szívi, engem mindenki szeret... - húzok be abba a piros szarba kényelmesen, KELL NEKEM EGY ILYEN! Vagy csak a kibaszott fű ilyen erős??
De kell a nafta az elkövetkező időkre! - Állj be a sorba.. - köpöm Gregnek a füsttel előre, lazán játszva az egésszel, de gyorsan bekerül a buzi a képbe, és egy utolsó sóhajtás és a cucc máris befigyel a számba visszafele. Remélem Grid nem most akar szívózni...
És DE!
Már megint Ville! Mi a picsának annyira nyalogatni azt a hülyegyereket??
De kicsúszik a szál ahogy beszélek, vele a golyóim is sütkérezni készülnek, ezért  megint ugrani kell! Persze van akinek nem tetszik a szöveg, és meg is kapom a... Mit is!??
Csak állok és bámulok. A kis tyúkot, meg azt a szart amit elődob nekem, azt vissza Gridre nézek.

- Mondom. - kurva komoly vagyok, de nem bírom tovább telibe vigyorgom - Vagy csak menstruál a kicsike... - fintorgom, mire a gyökér minden kuss nélkül ellépked.
Felőőőlem...
Próbálkozzon csak, az még nem öl meg. Kivéve ha az Empire-ről lépsz le, ernyő nélkül, bazdmeg!

O:
Látom Vespa násztáncát, itt lejti az orrom előtt centikre, de közben inkább az ujjhegyeimet nézegetem.
- Hűűű, most aztán felizgattál. – sóhajtok egy baromi nagyot, mire a hüvelykemmel végigpöccintek a körmeim végén.
Hátradőlök a kanapén, és a lábamat feldobom a térdemre.
- Tudom, tudom… Az élet szép, de te szebb vagy, a tökéletes szó rád gyenge kifejezés, az egyetlen hibád az ellenállhatatlanság... Kihagytam valamit, nyuszifül? – fordulok Vespa felé tök ártatlan mosollyal.
Vespa kieregeti magából a sűrű füstöt. A szám sarka szemét félmosolyba görbül, ahogy a parázsló csikket figyelem egy röpke pillanatig. Hogy égnének le a golyóid.
Alig fogalmazódik meg bennem a kívánság, Vespa ölébe esik a cigaretta. Felpattan a helyéről, mint akit puskából lőnek ki.
Halkan elröhögöm magam. Ha minden vágyam így teljesülne, ennek az ökörnek most nőne puncija.
A bioritmusomat érő megjegyzés elröppen a fülem mellett. Nem kívánok hozzászólni. Áh, nem ér annyit a csávó, hogy akár még egy lélegzetvételt rápazaroljak.
Grid ellép telefonálni. Minden bizonnyal Ville-t csörgeti. Nem hallom, hogy beszélne. Míg a készüléket a füléhez tartja, a testsúlyát a jobb lábára helyezi, balja meg idegesen dobol a padlón. Szabad kezét a nadrágzsebébe csúsztatja. Sokáig semmi sem történik, aztán Grid végül feladja. Mintha az orra alatt dohogna. Nem vagyok benne biztos, de mintha most fenyegette volna meg Ville-t, hogy felkoncolja.

Ves:
Nem érdekel mit szívózik a kis bige. Egyszer úgyis megdugom!
Max ha elalélt, valamikor.. valamerre.
Bejön a fotel, ja, mintha siiimogatná a testemet! Be is indulok, de akkor mászik a gennyláda a képbe, nekem meg kurvára nincs kedvem vele hisztizni.

- Végre hogy te is beláttad..  - ez még a kis rüfkének, de már fordul is a cigi a helyére, aztán KIESIK!
Én ugrom, Grid meg nem dumál, eltűnik valamerre. Az nekem is lejön hogy már megint késik a kis kedvence, de baszod ilyen ez a vilááág!
A fűért hajolok, le mert ráléptem, de jó lesz az még erre az ötpercre.
Kiegyengetem, nagyjából sikerül is valamennyire, de aztán Grid megint fordul.
- Hogybasznád meg...  - dünnyögöm, azt még úgy előre dőlve mélyet szívok belőle és behajítom az egyik fotel alá.

- Már megint késik a kurva életbe.. Nem megmondtam neki hogy kaparja össze magát? De neeem, mert miért is tenné a nagy Ville Deadman a kibaszott életben EGYSZER! Azt amit én mondok... - Grid pofázik a háttérben, és bejön ez a műsor! Kajakra mintha magában beszélne!

- Jól van fiúk! Nincs lázadás. - áll meg vagy 20 centire azt széttárt kezekkel magyaráz - Nem lesz itt semmi baj.. Megoldjuk! Mindent megoldunk.. - és dünnyög. Elképzelem, nem e kéne kivadásszam neki azt a csikket, de aztán nyikorog az ajtó. És ki lép be!?? Maga az atyaúristen őszentsége...

O:
Egyszer úgyis kinyírom!
Grid visszasétál hozzánk, és dühöngőzik a maga módján. Mintha nem ismerné Ville-t. Elvigyorodom az orrom alatt.
- Nyugi, Grid, be fog esni. – próbálom megnyugtatni. Biztos vagyok benne, hogy a frontemberünk előkerül.
Ville mindig ezt játssza. Az időzítés nagymestere. Különben is… A recepciós pult hátsó falán díszelgő Coca-Colás designer órára pillantok. Még van másfél percünk 17:00-ig. Nem tudom Grid mit izgul. Ha nem vigyáz, még gyomorfekélye lesz a sok idegtől.
Már csak egy perc.
Ééés nyílik az ajtó. Persze, hogy Ville az. Rámosolygom, ahogy közeledik. Vajon kitisztult a feje azóta, hogy utoljára láttam, vagy inkább még rászívott az anyagra?
- Ville! Csodás! Végre! Hogy csináltad? – ad hangot örömének Grid, némi dühös cinizmussal. Nem lehet könnyű összeterelni minket egy helyre. Hehe. Gridnek velem van a legkevesebb gondja. A srácok meg… Hagyjuk.

Vé:
Kibaszott fejfájás!!! Ennyi a ma reggel emléke, na meg Bird csupasz segge vagy 3 méterre tőlem. NEEEEEM! Semmi olyan! Szerencsére, ahhoz minimum lónyugtatót kéne tolnom hogy a közelembe engedjem, vagy HÚSZADAGOT! De remélem még akkor sem.
Grid.. tuti hogy pipa lesz. Baszhatja, engem nem érdekel, itt vagyok, vagyis.. leszek mindjárt, a taxi üvege visszaveri a füstömet. Egy darabig gyalogoltam. Igen, a kapucni mindig bevált a környéken, és egy darabig észrevétlen is vagy.. ha megtalálod a kívüleső helyeket, azokat ahol csak a szétcsúszott drogosok és a szétesett kurvák mászkálnak.. Sokszor egy a kettő.
Most mégsem újabb kalandokért jöttem, most csak egymás elé raktam a lábaimat és közelítettem meg azt a helyet amit Grid elküldött üzenetben. De idővel.. mégis csak rámtapadt valami faszfej. Hogy honnan vagy ki.. vagy hogy hogy ismert meg, azt nem tudom. Nem szerettem a geci firkászokat, a lesifotósokat meg pláne nem, és nem mert a jóhírnevem féltettem. Most mégse volt kedvem kést szegezni a torkának.
Pedig Grid tuti megdicsérne érte..
Kezem a magasban, egy taxi meg alig fél pillanattal később már rakja is le magát az útszélre. Mázlim van, ők se tolerálják ezt a környéket, de nyitom az ajtót és berakom magam.

- A West Drive 33-ra. - dünnyögöm, az meg beleragad a tükörbe. - Egy százas.. ha öt percen belül ott leszek. - tapad fel a bankjegy az elválasztó üvegre, és mááár nem érdekli annyira ki a fasz is az utas. Pénzéhes seggfejek.
A gecinek még bemutatok, át az ablaküvegen, az meg rendre villogtatja a vakuját, ezt örökítsd meg bazdmeg!
Onnan már semmi nem számít. Se a külső fények, se a sofőr, aki vezet és eszébe se jut már az 'autogram' szó. Felüdülés..

Egyre csak nézem a fényeket. Feltűnik, hogy a geci a belvároson át megy, de eszemben sincs neki többet fizetni. Leszarom. Dugja a százasát fel, és át is préselem az üvegek közötti keskeny résen, ami belehullik az ölébe. Csak ekkor gyújtok rá a cigimre.

- Itt nem lehet.. - nézek fel a visszapillantó tükörbe, de hamar meggondolja magát. Én is így gondoltam.
Közeledik az út vége, legalábbis sötétednek az épületek. Elveszett a csillogás, a kivilágított seggek, a kártya, a rulett, mind pénzpocsékolás, aztán már csak egyetlen vörösalapú felirat világít a háttérben. Hát ez nagyszerű lesz!
Megáll a kocsi, én itt végeztem. A fickó még hápog, de engem nem érdekel, lököm az ajtót és közelítem meg azt az üveget. És ekkor tűnik fel a motor. A LÁNY! Vajon mi lehet vele?? Talán egyben lehet.
Nem szúrja ki a szemem a másik motor, és a gyökér luxusmercije. Kurvára nem érdekel, de belökve az ajtót végre megcsap a hideg. Már épp ideje volt. És aztán ott a lány szeme...

- Kapd be.. - intézem Gridnek, és a lányhoz lépve tovább, kihúzom a cigimet.

- Jól vagy? - kérdezem, de nem is Ves lenne ha nem szólna oldalról be.

- Na mi van gyereknap?? - vigyorog be balról, még épp elég távolságra hogy ha kell kiüssem. - Reggel a kis kurvának most meg Gridnek ajánlod fel? - vigyorog telibe, és szememben a válasz, vagy inkább a lendület tüze, mégis másképp válaszolok.

- Te.. nem kapsz belőle. - a hangom szíín nyugodt, a fejem lüktet, és bassza meg.. nincs valakinél valami fejfájás ellen?? Bird-el elpusztítottuk az összes házhoz hozott anyagot.

O:
Vespa nyekergése fárasztó, Grid mérgelődése unalmas, de valahogy mégis kellemes érzés tölt el, hogy köztük vagyok. Nem pont közéjük vágyom, de legalább emberek vesznek körül és nem vagyok egyedül. Emberek... Vespa esetében ez a kijelentés megkérdőjelezhető.
Minden kellemetlenség ellenére szívesebben vagyok most itt, mint otthon a magányos lakásban. Ha egyedül vagyok, egyre a késes pasas jár az eszemben. Brrr… Kiráz a hideg tőle.
Jobb, is hogy megszakad a szópárbaj a csapat istenkomplexusos zsenijével, mert Ville berongyol. Percre pontosan 5 órára. Erre volt megbeszélve a gyülekező, Gridnek egy szava nem lehet. Mégis van, Ville meg a maga trubadúr stílusában lehűti.
- Vagy úgy… Jól van… - morog Grid, sötét pillantással követve Ville alakját, ahogy hozzám lép.
Grid baromi nagy lélegzetet vesz Ville mögött. A halántékán lüktetve dagadnak az erek. Azt várnám, hogy mikor robban fel az agya.
Ville kérdésére bólintok. Hm. Különös. Vagy legalábbis felettébb kedves tőle; beesik, és ez az első, ami eszébe jut. Ezek után már nem mossuk le magunkról, hogy szexeltünk. Azt hiszem, nem ma kezdek el azon aggódni ki mit gondol rólam.
- Kösz, soha jobban. – döngöm mosolyogva.
Vespának címzett morózus válaszán egyből felugranak a szám sarkai.
- Ves, én mondtam, hogy te nem jössz be neki! – nyerít Té veszettül röhögve.
- Menj anyádba, hülye barom. – morran Vespa, Trace-re lövell egy rosszalló pillantást, majd visszafordul Ville felé. - Mi ez a búval baszott pofa, öreg? Lestrapált a kiskurva, vagy csak ennyire szar volt vele? – böffent ki aztán valami nevetésfélét.
Amíg Grid nem adja ki az ukázt, hogy húzzuk fel a belünket az tárgyalóterembe, addig kényelmesen elücsörgök. Kezeim az ölemben pihennek. Nyugodt vagyok. Vééégtelenül nyugodt. Vespa meg csak mondja és mondja. Az ember naivan azt hinné, hogy a türelmemnek ez a fazon sem tehet be, aztán rá kell jöjjek: a frászt nem!
- Tudnom kell, mára nekem is felajánlkozott a rüfke.
BUMMM! Az utolsó csepp betalál. Tündéri bájjal sütő higgadt mosollyal nyúlok a kabátzsebembe. Csak semmi hirtelen, gyanús mozdulat. Majd az ujjaim rákapnak a benne lapuló kulcstartós kütyüre. Előrántom, és a másodperc tört része alatt nyomom Vespa képébe a sziszegő paprika sprayt.
Bánzáááj!
- AROHADTKURVAÉLETBEEE!!! – üvölti el magát torka szakadtából, az arcát a tenyereibe temeti. A pofájába ereszteném az egész flakonnyi cuccot, de azonnal felpattan a kanapéról. Könnyfolyam dől a szeméből, vöröslik a képe. - BAZDMEG!MIAFASZOMEZ??? – visít magas hangfrekvencián, mint a szopós malac.
- Bolhariasztó. – búgom nemes egyszerűséggel, sík higgadt hangon. Ártatlanul pislogok fel rá. - Standard védelem kretének ellen.
Óóó! Ez de jól esett!
Té, Zsé, Greg majd behugyoznak, úgy szakadnak a röhögéstől. Visszhangzik az egész előtér.
Ezt az izét ma szermányoltam. Nem hittem, hogy ilyen rövid időn belül alkalmam nyílik éles helyzetben is használni. Hehehe.

Vé:
Nem érdekel Grid.. Nem érdekel mit működik a háttérben, itt vagyok hát legyen boldog. A lányt viszont... érdeklődve tapogatja le a szemem, közben próbálom felidézni a részleteket, azokat a részleteket amik még a fürdőszobában történtek, ahogy halálra volt rémülve, a támadás után... de akkor oldalról valaki beugat a fülembe.
Ki más mint Vespa lenne.
Békés vagyok. Igen, mondhatni békés, mert nem küldöm azonnal szájba ököllel, de talán csak a jószándék dolgozik bennem, tiszteletben tartva pár milliót.
Vagy talán mégsem.
Té röhög, de ez a barom még mindig nem tudja hol a helye. Megint pofázik, amire már tényleg nyílik a bicska a zsebemben, de a lány hirtelen beelőz.
Meglepődöm. Igen, állok ott mint egy balfasz és nézem ahogy vergődik a gennyje, de én nem röhögök. Pedig legbelül valahol kéne. Ekkor ütközik be Grid a képbe.

- A kurva életbe nem tudnátok már magatokat takarékra rakni?? - lehalkított hangerővel basz le - Azt mondtam próbáljatok már emberként viselkedni különben baszhatjuk az egész koncertet! Baszhatjuk a milliókat! - baszd meg a millióidat...!
Hosszú és mély levegőt szívok be. A legszívesebben.. nem kell gondolkozzak rajta mi az amit tennék, mégis egészen másképp fejezem be.

- Majd én elrendezem. - bökök állal Vespára előttem, és ahogy Grid hátrébb lép, Ves még nyüszítene de én elkapom a karját. A mosdót első blikkre belőttem.

- Látod, Ves!? Mégis ez a szerencsenapod! - nyerít Té továbbra is a háttérben, de én csak ezt a barmot vonszolom a mosdó fele, és egyetlen mozdulattal lököm be az ajtót.

- És Ville! Veled még számolunk! - hallom Gridet nem messze mögöttem, de csak egyetlen középső ujjal jelzem hogy tényleg leszophat. Aztán már csapódik is az ajtó.
Odabenn.. odabenn Vespát rábaszom az első mosdóra.

- Takarítsd le magad. - szólok rá, amíg becélzom a legtávolabb eső falat és háttal nekidőlve, előrántom az újabb szálamat.
Víz csorog.. a balfasznak már a tökei is vizesek de még mindig hangosan vinnyog. Nem hat meg.

- Most látod?? Látod mit művelt ez a kis kurva? Én kitaposom a belét, ha... - de már nem tudott mondani többet.
Füstölgő cigaretta gurul végig a padlón... A szemeibe nézek, Vespa felkenve a tükörre előttem, az ujjaim szorítanak, görcsösen, ahogy tüdőmben ki-be cikázik a levegő.

- Azt mondtam befogod a pofád... - nyelem vissza a levegőket de kurva sok türelemre van szükségem hogy ne roppantsak csontokat. - Ha csak méég egyszer... meghallom hogy kurvának nevezed.. - váltogatom alig húsz centire a szemei között a tekintetem - Megetetem veled a beleidet! - talán fröcsög a nyál, de nem törődöm vele.

- O-ké.. Oké.. Ville, csak en-gedj el.. - kapálózik a gecije, de egyáltalán nincs kedvem elengedni. - nem.. nem lesz több i-lyen.. - érzem a nyelést a kezemen.. ahogy próbálkozik.. az ujjaim alatt kétségbeesetten lüktetnek az erek, talán kínlódik?? Nem tölt el élvezettel.
Olyan hirtelen engedem el, hogy visszaesik a mosdó mellett. Visszafordulok.. de a tükörből figyelem. Ha hátulról jön nekem...

- Nem tudtam ho-gy.. - köhög még veszettül az egészbe - nem tudtam hogy dugod, bocs.. - csuklik el a vége, és hallom még mindig a hangszálait rendezgeti - Vagyis tudtam csak.. ne-m tudtam hogy komoly.. - kapálózik a háttérben, de én csak visszatérek a cigimhez, és érte hajolok a földre.

- Semmi közöd hozzá. - emelkedem fel, és vele együtt fordulva útközben Vespára nézek.

- Ne akarj gecizni velem.. - szűkítem a szemeimet és beleszívok a cigibe.
Bólogat, de nála sose tudni meddig tart a jóindulat, ezért állal rábökök a mosdóra mellette.

- Most pedig szedd össze magad. - utalok a még mindig vörös fejére, meg talán még magát is összevizelte, de az is lehet hogy csak a víz volt. - Grid kinn vár. - nyögöm még be, azzal megint mélyre szívva a cigimet, kilépek az ajtón.

O:
- KURVAANYÁD!NEMLÁTOK!MEGVAKULTAM! – visít Vespa olyan éles fejhangon, hogy a környékbeli denevérek is eltévednek tőle. Két öklével vadul dörzsöli a szemeit. Greg meg már fotózza a mobillal, ahogy hörögve bömbizik.
- Kellett ez neked, te fasz? – röhög Té. Legszebb öröm a káröröm.
- Fogd be! Fogjátok be mind! – szívja meg az orrát Vespa sértődötten. Vörösen égnek a szemei.
Nem merek röhögni. Pedig kéne nagyon. Nem tudom Vespa mégis hogyan képzelte ezt. Türelmes kislány vagyok, de kezdtem unni, hogy minden második szavában a legősibb mesterséget űzöm. És az nem a kőfaragás.
Grid ossza az észt, mint aki pályát tévesztett. Ment volna óvóbácsinak. Ha azt hiszi, hogy mindent benyelek a srácoktól, hát azt benézte.
Erre Ville eltoloncolja Vespa-t a mosdóba. A vesztőhelyre! Nem az fog meg, amit mondott, hanem ahogy mondta.
Vespa-nak reszeltek! Kivégzi!
Mozdulnék, hogy Ville után menjek és némi magyarázkodással-lebeszéléssel megakadályozzam a vérfürdőt, ami a legvadabb félelmeim szerint kinéz, de Greg, aki a másik oldalamon ül, elkapja a felkaromat, még mielőtt felállhatnék.
- Nyugi. Hagyd a nagyokat. Majd ők elintézik egymás közt.
Oké… Sóhajtok egyet és visszadőlök a kanapén. Két karomat összefonom a mellkasomon, miközben várok. A tekintetem abba az irányba tapad, amerre Ville vitte Vespa-t.
Percek múlva nyílik az ajtó, és Ville sétál elő.
Hogy mi történt odabent, gőzöm nincs, de Vespa mintha visszavett volna a képéből. Kissé lemaradva Ville mögött kullog, zsebre vágott kezekkel. Csoda, hogy kitalált. Süt róla, hogy rühell, de hát ez van. Miatta nem verem a seggem a földhöz. Minden esetre megnyugtató, hogy mindketten egyben vannak még.
A recepciós pultnál ülő vöröske telefonál, majd leteszi a kagylót és fekete tűsarkakon odalibben hozzánk.
- Mr. Foster, a marketingigazgató várja önöket a 3. emeleten. – szól kedvesen, pedig biztosan megvan a véleménye rólunk. Ritkán láthat ennyi parasztot egy rakáson. A napi szarból én is kivettem becsületesen a részem, nem tagadom.
Grid megköszöni a tájékoztatást és hozzánk fordul.
- Nos, rendben. Most, hogy kellően kiszórakoztátok magatokat, talán mehetnénk is. Ha itt végeztünk, azt csináltok, amit akartok, nem érdekel, de melegen ajánlom, hogy az irodában viselkedjetek. Világos? – döng kevélyen, azért mégiscsak ő a góré. Csak egyet felejt el. Hogy mi zenélünk.

Folyt.


Vé:
Csak egyetlen pillantás Grid szemeibe, és mellé egy láthatatlan biccentés. Komolyan ezzel a szeméttel fogom összeszűrni a levet?? De Vespa elrendezve. Nem fog ugrálni.
És ekkor lövöm be a lányt. Némi feszültséget látok az arcán, de nem kell beszarni, nem nyírom ki. Ha a világnak szívesség is lenne, a banda megsínylené a hiányát.
Az egyetlen dolog amiben Vespa jó...
AZTÁN nyikordul az ajtó. Nem nézek hátra, nem érdekel a seggfej képe, csak kirántom a számból a cigimet és megállok a szemközti hófehér falra préselődve. A lányra nézek mellettem. Ha ő nem néz rám, az se érdekel, de betipeg egy kis kikent-kifent csontváz a képbe, és szarrá göndörített vörös fürtjei közt turkál. Ránézek, de elfog a hányinger. Mégis megjön az ukáz, Grid tereli a népet, én meg elsőként lököm el magam a faltól és keresztbe vágva előtte emelem a cigit tartó kezemet.

- Igenis, Főnök.. - a hangsúly magáért beszél, de nem állok meg. A szemközti liftet már órák óta belőttem és meg is tenyerelem a gombot. Irány a sintértelep!
Útban fölfelé kihegyezett a néma kuss. Grid viszont beszél.. mint a kisgyerekek, megkapjuk az utasítást, ki mit tehet, nincs böfögés, fingás, vagy nem ide illő kérdések, és nem hozhatjuk szóba a gázsit sem. Az az ő asztala, mi csak üljünk, néma csendben, játsszuk el hogy azok vagyunk akik nem, mert ez itt most ÜZLET! És ha kell... kapjuk kezünkbe a tollakat!
A pofakoptatás felét kihagyom. Mindig ugyanaz a lemez, ülsz.. kussolsz.. csinálod amit mondok, és nekem már kedvem se volt nagyon pattogni.
Csilingel a lift, elsőként lököm ki magam belőle, mindenhol üvegfelületek, és szemben mögötte az öltönyös seggfejek. Az lesz a jó irány!
Kettő! Nem is egy jött megnézni a tenyészetet, az árut.. ahogy egyesek mondják, mi meg mint a kiscserkészek be is sorolunk az üvegfal mögé.
Üdítő.. Üdítő mindenfele, Cola.. meg az a genny, amit gondolom a nyakunkba akasztanak, de engem nem hat meg. Lerakom magam az egyik karosszékbe.
A pofakoptatás közben.. valahogy.. a velem szemben ülő lányra vetül a szemem. Hallom Grid hangját, a nyál csak úgy csorog belőle, benyal nekik rendesen, mélyre.. de én csak a lányt figyelem. Hogy ő lát e, vagy esetleg belefordul a szemeimbe, azt nem tudom. De én csak őt nézem.. Az arcát.. a haját.. a szemeit... a bőrét ahogy lélegzetet vesz, és megszívom az orromat. Ekkor hallom hogy valaki bedumál oldalról az egészbe.

- ...ugye Ville?? - felé fordítom a fejemet, de tököm se tudja miről van szó - Ville..! Jól mondom!?? - Grid sunnyogó pofája tisztul ki a képben, én meg automatikusan válaszolok.

- Hát hogyne. - dörmögöm, de egy kiadós sóhajt is belekeverve fingom sincs mire válaszolok. Nem hat meg az egész.. unom a banánt, ezért inkább belematatok a kabátzsebembe. Kihúzom a dobozt, belőle egy szálat és azzal kezdek játszadozni az asztalon. Egy darabig figyelem, ahogy újra és újra felkoppanva az asztallapon újra és újra megfordul a kezemben, de aztán betalálom megint a lányt. Vajon tényleg minden rendben vele??

O:
Zsebre dugott kezekkel masírozok a lift felé a srácok közt. Ville hívja a felvonót. Miközben arra várunk, röviden ismét összepillantunk. Ugye nem bántottad nagyon? – üzenik a szemeim. Az ajkamon halvány, sunyi somolygás dereng.
Hatalmas a lift. Mind a négy oldala tükrös. Nekidőlök a leghátsónak, míg fel nem érünk a harmadikra. Addig Grid ezredszerre is elregéli, hogy ne szarjunk a szőnyegre. Senki sem szól.
Az emeleti folyosó minden négyzetmillimétere vakítóan makulátlanul tiszta. Csillog a sok üveg és szürke márványszín. Felbukkanásunkkal éles kontrasztot hozunk a bizniszvilág hivatalos merevségébe. A drága dizájner kosztümöket viselő asszisztensek és az öltönyös menedzserek közt aligha tudnánk elvegyülni talpig feketében, szögecses bakancsban és bőrszerkóban. Mi egy totál másik univerzumból csöppentünk ide.
Egy kedves szőke tárja ki előttünk a tárgyalóterem ajtaját, és mi libasorban bevonulunk. Odabent már vártak minket. Két fickó. Üdvözlések közepette szorítunk kezet, és megköszönik, hogy eljöttünk. Grid mája meg hízik. Nem csak a feje.
A bükkszín asztal, amihez leültetnek, ovális. Tisztes távolságra Vespa-tól teszem le magam. Greg ül mellém, valahogy úgy tűnik, mintha direkt pozicionálódna közém és Vespa közé. Én csöppet sem bánom. Na nem mintha itt mindenki előtt esnék a csórinak, hogy kikaparjam a szemét. Ville távol az asztal túloldalán, szemben.
Gridé a pálya, mi meg jógyerekek módjára hallgatunk és bámuljuk a vendéglátóinkat. Ha már itt vagyunk, figyelünk. Pláne, amikor megpendülnek a milliók. Engem mégis a reklámfilm zaklat fel. Elkerekednek a szemeim, és kijönnek a helyükről, mint a csigának, amikor meghallom, hogy "Ha a hölgynek nem okoz gondot fekete latex melltartóban és nadrágban megjelenni."
A srácoknak könnyű félmeztelenkedni. Ők általában eleve így nyomják, de én? Életemben nem álltam levetkőzve kamera előtt. Mégha nadrág is lesz rajtam alul, egy melltartó csak egy melltartó. Mi a szart takar az? A hátamat biztos nem. Óóó, anyám borogass!
Az ujjaimmal fésűként túrom hátra a hajam. Mélyet sóhajtok. Grid udvariasan megválaszolja helyettem a kérdést: nem, nem okoz gondot a merész szerelés.
- Nem probléma. – erősítem meg én is művi bájmosollyal. Ha már engem kérdeztek első ízben.
Nem hát, nyavalyákat! Majd ha eljutok odáig, megoldom. Vagy ők. A sminkesek levakolhatják a sérülésemet 10 kg vízhatlan alapozóval.
Kényelmesen hátraereszkedem a székben. Emésztem a képet, meg a terveket. Rám osztották a bujaságot. Remek. Majd mászhatok rá valami nyálas képű modellficsúrra. Már most ver a víz a gondolattól; egy idegen teste fog dörgölőzködni hozzám. Pfff.....
Ezt az egészet jól kifundálták az okosok. Ha bujaság, akkor csak nő lehet. Ez nem fair. Előítéletes bagázs. Ha szikrányi lövésük lenne a dörgésről… Örömmel áttestálnám ezt a szerepet Vespa-ra. Erre a posztra bárki alkalmasabb nálam.

Az előttünk álló üdítős dobozokról felemelem a tekintetem, mire Ville-ével akad össze. Merőn, tüzetesen, leplezetlenül fürkész. Az imént még zavartól terhes tekintetem egyből kérdővé lényegül, ahogy őt nézem. Mi van?
Újabb sóhaj részemről.
Grid erre a színészi képességeinket kezdi ecsetelni, az egekig magasztalja a tapasztalatunkat, és hogy milyen könnyű lesz velünk együtt dolgozni a forgatáson. Támogatást várva kérdez rá Ville-re, aki mintha máshol járna.
Előkerül zsebéből a cigarettás doboz, és azzal kezd el szórakozni az asztalon. Nekem meg kedvem lenne forogni a székkel, csak kár, hogy nem olyan.
Ville szeme megint rám tapad. Most már komolyan érdekel, mi jár a fejében, mi ez a mindent átható pillantás. Mit keres rajtam? Talán csokis a szám?
Ha más vizslatna ekkora érdeklődéssel, már rég nyugtalanná váltam volna, de állom a mustrát, noha nem értem az apropóját.
Jó kis játék, csak a többieknek is feltűnt. Greg oldalvást rámsunyít, aztán visszafordul előre.
Mutatóujjammal megvakarom a halántékom, és egy lassú, felettébb óvatos, észrevehetetlen mozdulattal előhúzom az új mobilom a zsebemből. Az asztal alatt Fürge Ujj SMS-t pötyög Nagy Fehér Ülőbikának:
„Mi az? Szemmel versz? O.”
Küldés, és folytatódik a szimulálás, mintha mi sem történt volna odalent.

Vé:
Látom hogy Greg besunyít. Bekaphatja, köze nincs az egészhez, de az viszont feltűnik ahogy Zsé oldalba bök mellettem.
Ránézek...

- Na mi az.. nem volt elég!? - vigyorogva hajol közelebb, de engem meg kurvára nem érdekel mit dumál, inkább egy nagyot sóhajtok.
Ekkor zizeg be a telefon a kabátzsebemben.
Nem érdekel ki hív.. vagy kinek jutott eszébe hogy üzenjen, lehet Dean kapta meg a következő kör kevert anyagot. Mégis a lányra pillantok, és ha az szemmel jelez, beletúrok a zsebembe.
Kirántom a mobilt. A háttérben most az öltönyösök szövegelnek.
Megszívom az orromat, de kurvára nem tudok ellenállni egy útközben befutó mosolynak. Megforgatom a gépet a kezemben és megint a lányra nézek. Kedvem lenne egy újabb szál cigihez, de hiába nézek az előttem fekvőre, Grid tuti kiverné a hisztériát ha lazán betolnám a képembe, ezért inkább anélkül válaszolok.
A telefont elfektetem az asztalon, majd fél szemöldökemeléssel visszanézek a lány szemeibe.

O:
Jön az újabb infómorzsa. Szerződtetnek egy görög fickót, név szerint valami Theo Theodoridis-t.
Ő lesz a partnerem. Hááát… Igyekszem majd nem eldobni magam, ha már össze kell gabalyodnunk egy reklám kedvéért.
Nem baj. Az kell mellém egyébként; egy kétméteres modell pasi. A ribanc csábítót (engem) meg majd megtoldanak félméteres tűsarkakkal, hogy ne legyen köztünk az a kétfejnyi magasságkülönbség. Gondolom én. Pf… Túl késő már nemtetszést nyilvánítani? Gyerekek! Inkább dobjatok a nyakamba egy tucat kutyafejű boát, minthogy vetkőztessetek. Jah, mint kiderül, lesznek a filmben kígyók is. Tök király. Szívesebben hempergek köztük, minthogy pucér csávókat nyalogassak. De legalább egy modell az, és nem Vespa. Mert akkor tuti, hogy felállok és hazamegyek.
Vespa közben nyafog (ki más), hogy Úristen! Kigyók?! De a főnökök azonnal megnyugtatnak minket, hogy teljesen ártalmatlan jószágok. A haverom fintorog, én meg röhögök magamban. Nagyon úgy fest, mindenkinek lesz mivel megküzdenie a pénzért.
Jobbommal az asztalon könyöklök. Ujjvégeimmel épp az arcomat vakarászom egykedvűen, amikor berezeg a telóm a nadrágzsebemben. Válasz érkezett.
Alig észrevehetően vigyorgok, ahogy a tekintetem leles az asztal alatt rejtegetett mobil kijelzőjére.
Somolyogva nézek föl a ketyeréről Ville-re. Enyhén megcsóválom a fejem, hogy vegye az adást: neeem waze.
Az ujjaim megint járnak.
„Ha nekem kell vonaglanom valakin, remélem Te kapod a csokoládé- és tortahegyeket.   Cserélni akarok!    ”
Igen, mert a torkosság annyira illik Ville-hez, mint hozzám a bujaság. De a csere felvet egy újabb kérdést. Akkor is Teodórikuszt szerződtetnék?
Minden hülyeség eszembe jut. Dög unalom, míg Grid a górékkal egyezkedik. Nyomok mégegy üzit.
„Ráérsz ma este? Ha itt végeztünk, nincs kedved felugrani hozzám sörözni meg filmezni?”
Nem igazán szeretnék egyedül lenni otthon. A délelőtti rablás az oka. Viszont semmi pénzért sem vallanám be senkinek a parám.
Greg közben balról kémkedik. Kukkolja mit pötyögök. Gúvadnak a szemei öcsém. Mindkét kezét leveszi az ölébe, és mutogatni kezdi a dugás egyezményes jelét. A középső ujjam elegánsan beint neki.

Vé:
Megint rezeg.. Kíváncsiság vesz rajtam erőt, és gyorsban kapom le az asztalról a gépet. Nem takargatok. Majd ha valakinek nem tetszik a menet, tesz egy szívességet.
„Ha nekem kell vonaglanom valakin, remélem Te kapod a csokoládé- és tortahegyeket. Cserélni akarok!"
elgondolkoztat a tudat, de ekkor előkaparok valamit a hallottak legmélyéről.

"És mi lenne ha rajtam..." - kezdek bele, de aztán befut még egy üzenet.
Félbehagyom az előbbit és ránézek.
„Ráérsz ma este? Ha itt végeztünk, nincs kedved felugrani hozzám sörözni meg filmezni?”
a lányra emelem a fejem. Egy darabig gondolkodom, de aztán vissza az üzenetre.
Gyorsban törlöm az előzőeket, bár nem szoktam ezekhez a genny gépekhez, most simán megerőltetem magam.
Kezdjük elölről...
"Csak nem gyakorolnál a reklámfilmre?" - vigyorgok már én, Grid még érzem felém is néz egy időre, hogy mi a faszért vagyok ilyen jókedvű. Dugja fel!
"De benne vagyok!" - folytatom tovább miután belebólintok a szemeibe, viszont nem marad ki Greg baszakodása sem. Folytatás!
"Azt a gyökeret meg mondd meg neki, kiütöm ha nem áll le." - és pont. Erőteljes a késztetés, hogy szemtől szembe is jelezzem, de egy oldalról beszűrődő.. "Pszt.. Ville! Állj le..!" hangú suttogás megakadályoz benne.
Megfintorgom.. de máris nyomom a küldés gombot.
Megbaszhatod a kurva nénikédet!

O:
Valahogy mindenki felgajdult körülöttünk. Jah? Hogy feltűnő a szemkontaktus, illetve az asztal alatti kommunikáció? Ha egyszer szólástilalom van…
Ville nagyon vigyorog odaát. Áh! Már értem…
"Csak nem gyakorolnál a reklámfilmre?"
Alig befut az üzi, Grid nyomatékos pillantást vet Ville-re, amolyan fenyegetve nevelő célzatút.
Lesütött arccal vigyorgok, mint a tejbetök. Szabad kezemmel a hajamat az arcomba fötröm, hogy ne lássák meg miféle vidámkodás folyik a vonásaim közt.
Ville, Ville… Hehehe. Nem szedsz rá ilyen beugratós kérdésekkel!
„De. Magánórát adok frigókizabálásból. Csak Neked!    ” És ezzel az SMS elküldve.
Felnézek az ölemből, Ville meg bólint a talira. Én is bólintok egy hangyányit, hogy jó, megdumáltuk.
Megint rezeg a készülék az ujjaim közt. Széles vigyor tornázza fel magát a képemre.
Gregre sandítok, hogy elpantomímezzem neki a halálos ítéletet. A gyökeret nem tudom hogyan mutogassam el, de a „kiütöm” sima ügy. Könyökömmel oldalba böködöm Greget, erre kérdőn rám mered. A fejemmel finoman Ville felé intek, mire a bal öklömet a jobb tenyerembe kezdem hangtalanul csapkodni. Lesz dádá Ville-től. Vili?
Greg valami ritka hülye pofát vág. Megvakarja a tarkóját, aztán Ville-re vándorol a szeme.
Nehogy már félreértsen, és azt higgye, hogy arra kérem; verjük meg ketten Ville-t!

- Nos, az eddig elhangzottak ismeretében mit mondanak? Lennének a 7 Sins reklámarcai? – töri meg a játék varázsát a marketingigazgató bezendülő baritonja.
Nekem egyre egy dolog zakatol a fejemben. Hm. Hogy van az a jelbeszédben, hogy...
Gyökér, gyökér gyökér...
Megvan! Vespa!

Vé:
Hogy magánórát?? - olvasom a következő berezgésre, de muszáj megint elvigyorodjak. Adnék én neked olyan magánórákat! De ez már csak a fejemben játszódik le, mert közben Greg bezavar a képbe, és ki is megy az első figyelmeztető jelzés.

A lányt figyelem.. na meg hogy Greg nagyon sasol valamit arrafele, aztán azok a guvadt szemek.. Nem tudom mi a fenét művelt, ezek még dumálnak a háttérben, amikor lekapom az asztalról a mobilt.

"Mit mondtál annak a parasztnak te nő!!? Még soha nem láttam ilyen beszart tekintetet." - nevetek fel, hangosra is sikerül az eleje, de csak az elhallgatott beszéd állít meg. Felnézek, azt mindenki engem néz. Felőőőlem. - rántom meg a vállam és Grid köcsög orrándulása után visszarakom a telefont az asztalra előttem.
Ekkor hangzik el az a kérdés...

Grid.. loholó kiskutya módjára vadul bólogatni kezd, csak a nyelve nem csapkodja a homlokát közben. Csakhogy nem őt kérdezték. Helyette a fószer belenéz a szemeimbe. Most mit vár tőlem?? Hogy lelkesedjek?? Gridre nézek, azt annak olyan vörös a feje mint akit szorulás kínoz éppen. Sóhajtok, de már ott is az az izzadságcsepp.. Csendben folyik le a homlokán.
Kedvem lenne megszívatni... Kedvem lenne azt mondani, hogy "Apukám! A csupasz seggem is megfelel??" aztán meg is tartani a bemutatót mellette, de aztán a többiekre nézek. Zsé.. Greg és az a hülye fintor az orra helyén, Té, és végül a lány. Nem kéne hogy éhendögöljenek...

- Benne vagyunk! - bólintok kollektíve, Grid behorpadt luftbalonként ereszt le, és az a tócsa ott körülötte nem tudom hogy bepisált, vagy izzadság.

- Ezt örömmel halljuk! - örvendező bárgyú vigyor. A kedvencem. - Akkor.. már csak egy dolog van hátra hogy aláírják a szerződéseket.. - elém kerül egy papír, minimum telefonkönyvnyi oldal belefűzve, és mellé fekszik a toll is. Gridre nézek. Az meg bólint. Hát akkor...
..adjuk el a lelkünket...
A Sátán majd köszönetet fog mondani érte!

O:
Érkezik az újabb SMS. Elkap a röhöghetnék. Össze kell szorítsam a számat, nehogy én is felnyerítsek Greg mellett. Vörösödik a fejem, kissé pukkadozom. Kedvem lenne lecsúszni az asztal alá, hogy ököllel verjem a padlót. Végül megemberelem magam és villámválaszt nyomok vissza.
„Most tudta meg, hogy feloszlott a Backstreet Boys.”
Az igazgató kérdésére felkapom a fejem. Ha nem is voltam teljesen itt, a fülem azért hallotta, amit hallanom kellett, és a tudatalattim jegyzetelt.
Feltűnik a szavak nélküli interakció Ville és a drága, egyetlen menedzserünk közt. Nagyon meccselnek ezek ketten. Lefogadom, hogy Ville azon agyalog, kiteszi a hófehér, hamvas kis babapopsiját, Grid-et meg közben leveri a víz százszor, hogy ez az eszelős csak nehogy villantson.
Beáll a csönd. Hosszúra nyúlik. A légyfingást is hallani.
Ville szánt szándékkal csellózik pénzéhes atyánk idegein. Aztán rábólint. Grid meg csak a varázsszóra lélegzik fel. Ha Ville tovább szopatja, lehet mentőt kell hozzá hívni.
A szervezők mindenre gondoltak, és mindent precízen előkészítettek. Vaskos papírhalmok landolnak előttünk az asztalon. El kéne olvasnom. Lehet épp azt írom alá, hogy nem vállalnak felelősséget, ha az egyik kígyó keresztben lenyel. De ez képtelen mennyiség.
Hát akkor adjuk el a lelkünket az ördögnek. Minden egyértelmű, hová kérik a szignót. Oldal, oldal után kanyarintom a nevem a vonalakra. A srácok is szorgalmasan körmölnek. Grid szemei helyén közben dollárjelek pörögnek. Kuching!
Ahogy végzem, kényelmesen hátradőlök a székben. Az igazgató és az asszisztense türelmesen kivárják, míg mindenki leteszi a tollát, s begyűjtik a szerződéseket. Nem mulasztják el a tájékoztatást, hogy egy-egy példányt eljuttatnak hozzánk és a menedzserünkhöz is.
Ennyi lenne?

Vé:
Ééééés megint üzenet... A pillantásom a telefonon, de Grid meg bokánrúg az asztal alatt, így inkább az ő fejére nézek. Nehogy azt hidd köcsög, hogy kikezdhetsz velem! - üzeni a szemem, de AZTÁN.. jön a távolabbi szöveg, ami hamar hűti a kedélyeket.
Itt a visszavágó ideje...
Fejemben csikorognak a gondolatok, ahogy küzdök azzal amit nem kéne és végül.. mégis csak egy orrszívás... és egy bólintás után már nyúlok is a tollért, hogy felkerüljön a helyére a nevem.  
Innentől újra birka vagyok...
A vágóhíd a végzetem!

Eltart egy ideig míg az egésszel végzek. Na meg a többiek! De aztán megint a lányon a szemem.

- Nagyszerű! - hallom a hangot, ugyanaz a reszelős mint alig pár perce, és ugyanaz az égig érő vigyor. - Akkor... a részleteket majd megkapják levélben, a

forgatást pedig alig egy héten belül megkezdjük. Köszönjük a részvételüket.. - a figura feláll, Grid úgy pattan mint a bolha mellette, csak az ő vigyora az erőteljesebb, esküdöző kézfogások, még utoljára körbenyalja őket, mi meg végre megkapjuk az elbocsátó szép kis üzenetet.
Kitolom magam alól a széket. Hangosan karcolja végig a padlót alattam, rámarok a telefonra az orrom előtt, de mielőtt ránéznék, Greg mászik be a képbe.

- Te Ville.. - habozik - mi a faszt akarsz te tőlem..? - a hangja gyanús, látszik rajta hogy el van tévedve - Tudod hogy csípem a hármas bulit, de nem.. téged képzeltelek el bele.. - köhög bele a végébe - Szóval bocs, de ezt kihagyom.. - csap vállba, aztán eltűnik mögöttem. Én meg csak ott állok. Hogy mi van???
A lányra nézek, talán még nem fűzte ki a lábait. Kérdőn emelkedik meg a szemöldököm, de nem eskü hogy fogja mit akarok tőle. Hát akkor majd ha idejön....

O:
- Mi köszönjük a lehetőséget. – mosolygom bájosan az igire a szerződéshalom fölött. Visszamosolyog rám, a fiúk úgyis megkukultak. Lapítanak, mint szar a fűben, pedig nekem kell kitennem meg mutogatnom azt, amit nem szeretnék. Na de majd megoldják a sminkesek meg a stylist-ek. Alig egy hét áll a rendelkezésemre, hogy szokjam a gondolatot. Remek! Igazán remek! Viszont ha már így alakult az élet, élvezzük. Ahogy végighordom a tekintetem a srácokon, ők lehetnének a lelkesedés netovábbjai… Csak azért csinálják mert pénz van benne, és mert Grid azt mondja. Én egy másik oldaláról közelítem meg a feladatot. Vagy tekintsük inkább lehetőségnek. Jó muri lesz. Ez az Octi! Vigasztald magad! Basszus, be vagyok tojva, és ezt még a járulékos anyagi javak sem enyhítik.
Mindenki alig várta, hogy Grid kimondja a végszót, és húzhassunk. Ville elsőként löki el magát az asztaltól, aztán kifelé menet Greg leszólítja. Látom, hogy dumálnak, de nem hallom. Greg végül ellép Ville mellől, ő meg kérdőn néz rám.
Odamegyek hozzá.
- Most meg mi van? – tudakolom vigyorogva. - Én csak átadtam az üzenetet, hogy lerendezed, ha nem vigyáz. – pislogok ártatlanul Ville-re.
Ha Greg értette is, amit mutogattam neki, biztos nem veszi véresen komolyan. Tudhatja, hogy csak hülyültünk.

Vé:
Szemeimmel követem a lányt, ahogy a közelembe merészkedik, de egy kietlen röhögés végig ott bujkál bennem. Valami itt kurvára mellé ment!
Egy féktelen mosoly csúszik ki a képemre.
- Úgy tűnik... ez félrement... - vigyorgok mint a tejbetök - Soha nem kúrnék Greggel.. - nézek a szemeibe, de aztán elkapom a karját, óvatosan fűzöm rá a kezemet, és ha nem ellenkezik, a még mindig nyálzó Griddel a háttérben eltűnünk a fiúk után ki az üvegajtón.
Odakinn.. még mindig ott a titkárnők gyöngye. Egy bájos mosoly, de a lányt még mindig húzom magam után  ha követ, és be is lövök egy a lift utáni, nyugalmasabbnak tűnő helyet.

Az ottani falra háttal húzom fel. Fölé emelkedek, hogy hátulról senki ne lásson be, bal karral megtámaszkodom a feje fölött, de csak hogy belenézhessek a szemeibe.

- Biztos hogy jól vagy? - váltogatom a szemei között a tekintetem - Olyan gyorsan elhúztál, én meg.. - húzok be egy kiadós sóhajt, és csak egy villanás amíg körbenézek, Grid még mindig nyájasan esküdözik odabenn, addig tuti nem dobnak ki. - Bocs.. hogy nem tudtam kellően odafigyelni rád... - Hogy mit akarok tőle?? Tudni, hogy nem történt semmi, és hogy.. nem is tudom... Hogy nincs amiért aggódnom kelljen.

---

---