It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji

admin Posts : 810

Benji & Gloria

-Aha.*Semmi hitetlenkedés nincs a hangomban, csak tudomásul veszem, hogy az anyukája nézi azokat a filmeket, amikbe ezek szerint Benji is belekukkol. Nem baj az,ha ilyen filmeket néz, nem kellene mentegetőznie, de megteszi. Viszont nem tudja a mosolyát kontrollálni, így azt is megtudom, hogy melyik tetszik neki jobban a többinél. Benji anyuka romantikus alkat, el sem tudom képzelni mi lehet a baj otthon. Nem is próbálom meg. Mosolygok, hogy az ő mosolyát is tartóztassam még. Kicsit elmélázik és hagyom, hogy kószáljon az emlékeiben, aztán lecsapok a hozzá jobban illő hasonlatra. Nem érzékelem, hogy bizonytalan, hogy azon agyal, talán még sem kellene vízbe mártóznia, de a telefonja már a kezemben van és inkább arra fókuszálok. Az átküldésre csak szimplán megint elmosolyodom, mert egyre gondoltunk és jó érzés amikor nem kell köröket futni valamiért, amit el lehet intézni egyetlen pillantással.
Már csak a mutatvány van hátra én meg jó operatőrként filmezem a nagy tettet, amit majd megmutathat a barátainak, akiknek az arca ott van a telefon kijelzőjén Derekével együtt. Azért lennék légy a falon, kíváncsi vagyok milyen arcot vágnak, és megéri-e eláznia érte. Egy pillanat csak amikor a nevetésem egy kis ijedtségbe csap át, nem a fenekére csapódó vízsugár az oka, hanem a kapkodás, ami miatt elesik és eltűnik a vízben. A filmen is látszódni fog ahogy a kezem megremeg és két-három másodpercre kissé lejjebb engedem a telefont, hogy a saját szemeimmel győződjek meg arról, hogy nem esett baja. Még közelebb is lépek a szökőkút pereméhez, de akkorra már emeli is a kezét és igyekszik túlkiabálni a zubogást. A felszólítás ellenére, persze pont azért el is nevetem magam, biztosan hallja is, de már én is emelem a telefont vissza, hogy felvegyem mikor felém dobja a cipőit. A lábbelik egymás után repülnek, a képen közelítenek, majd végül kikerülnek a fókuszból és valahol mögöttem landolnak nagy csattanással. Nem számítok retorzióra, meg is lepődöm amikor lefröcsköl a vízzel, olyan gyorsan csinálta, hogy időm sem volt azon gondolkodni, vajon miért mártja bele a kezét a vízbe. Felsikkantok, elrántom a kezem és a telefont is, majd hátrébb lépek tőle tisztes távolságra és onnan nevetek.*
-Héééé! Ez nem ér, én nem mondtam, hogy fürödni szeretnék! *Nem ér, mert én hiába fröcskölném vissza, nem érnék vele semmit, elvégre már csurom vizes. Viszont felveszek mindent, azt is ahogyan kikecmereg a vízből, ahogy csöpög róla, elázott ruhájából a hajából, nevetős arcáról. Néhány járókelő velünk nevet, de van olyan is aki rosszallóan néz, egy közülük pedig kifakad. A hangja vet véget a játéknak, a nevetésnek, de a mosoly még ott marad az arcomon. Felé fordítom Benji telefonját, azt is felveszem ahogy mérgesen közelebb siet és azt is ahogy intézkedik.*
-Ez nem játszótér! Beszennyezik a szökőkutat! Itt nem lehet fürödni, ez nem strand! Majd kifizetik a víztisztítást! Már hívom is a rendőrséget! *Többen felzúgnak és a pártunkra állnak, de csak annyira, hogy szóban megvédjenek minket, míg mások az idős, ősz hajú, talpig öltönybe öltözött úriember véleményén vannak. Benjihez ugrom, már amennyire lehet ugrásnak nevezni a cipőimben való sietős tipegést, felkapom a táskámat remélve, hogy addigra Benji is hasonlóképpen tesz, majd a kezébe nyomom a telefonját, amin még mindig nem kapcsoltam ki a kamerát. *
-Gyere! Remélem a futás jobban megy mint a fürdés. *Felkapom az egyik cipőjét, majd belekarolok és magammal rántom, az ősz hajú bácsitól ellenkező irányba, kerülgetve az összeverődött kisebb „tömegbe” álló embereket. Sokan tapsolnak és fütyülnek, elnyomva a zúgolódókat.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Sztárfelvétel lesz, ebben egészen biztos vagyok. Minden ellenére vagy éppen pont azért, mert ott az esés és nevetés... és a szavai, miszerint nem mondta, hogy fürödni szeretne. Csak nagymenő módjára vállat vonok, csepp bocsánatkérést sem lehet kiolvasni a szemeimből. Ezúttal tényleg semmit.
- Nem is rángattalak bele - oh az a jófiús mosoly, amit villantok felé, mielőtt a mezítlábas talpam betont érne! De aztán szépen elkomorodok, ahogy meglátom a kisebb nézőközönséget körülöttünk.
így már annyira nem vicces a helyzet, hát még akkor, amikor az idős, öltönyös férfi hangot ad a nemtetszésének. Nagyot nyelek, de nem igazán tudom, hogy kezeljem a helyzetet azon kívül, hogy víztől csöpögő ruhában állok és várom a csodát.
Végül is, a csoda megérkezik, még azelőtt, hogy esetleg kinyögnék egy bocsánatkérést és felajánlanám, hogy kifizetem és és... Mire a kezembe kerül a telefonom és csak az én dolgaim árválkodnak a földön sikerül észbekapnom és pillanatok alatt markolom meg a táskám a pántnál fogva, kapom a vállamra és.. nos, a rántásnak engedve futok. Az egyetlen, ami kizökkent a nagy rohanásból másfél lépés erejéig, amikor valaki a bámészkodók közül a kezembe nyomja a másik cipőm.
- Köszönöm! - kiáltom oda neki. Végül is, a nyakkendőm elhagyását, ami lecsúszott, mikor felkaptam a táskát, könnyebb lesz otthon kimagyarázni, mintha fél cipővel állítanék haza.
De ezen majd aggódok később. Most csak szedem a lábaim és úgy tűnik, bizonyítok. A futás jobban megy, mint a fürdés! Nem mintha bárki ténylegesen üldözne minket, az öreg biztosan nem és mire a rendőrök kiérnek... mi már sehol nem leszünk. De azért nem árt, ha haladunk. Amint sikerül elérnünk a közeli házakat, két kisebb villa között már húzok - és húzom őt is magammal - balra, hogy az egy sor kockakővel lefedett utcában eltűnjünk. Gondolkodnom sem kell, lépek félre, hogy ő tudjon azokkal a sarkakkal a kövön haladni, én meg mezítláb a fűben. Nem mondom, szúr rendesen, ki tudja, mikor locsolták - talán ez már mégsem olyan gazdag környék? -, de egy szisszenést sem hallatok.
- A következő egy évben... egyetlen órát sem akarok lógni a suliból! - mondom két nagyobb levegővétel között, de minden ellenére a vigyor ott ül az arcomon. Azért van ebben valami mámorítóan izgalmas.
És milyen piszok menő felvétel lett ebből! Az sem utolsó.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Benji komolyan vette a korábbi kérésemet, vagy utasítást, ahogy tetszik, mert nem is kér bocsánatot azért, mert lefröcskölt. Szó se róla, nem is várom el tőle, de a méltatlankodás jogos és ott a helye. *
-Szép is lett volna! *Vágok vissza és egyben hátrébb is lépek, nehogy bátorításnak vegye, vagy kihívásnak. A sokadalom ami körénk gyűlt nem zavar, ám az idős úr, aki komolyan veszi az állampolgári kötelességeit, már annál jobban. Nekem nagyobb a lélekjelenlétem, mint Benjinek aki még nem pottyant ilyen helyzetbe, én jobban tudom, hogy ilyenkor futni kell. Össze is szedem a srácot, meg a fél cipőjét, abban reménykedve, hogy a másikat majd ő szerzi meg s oda sem figyelve már rángatom is el onnan. Csak futok, amennyire tőlem telik, lássuk be az én cipőimet nem menekülésre tervezték és én sem úgy keltem fel ma, hogy szaladni fogok. Nem mintha nagyon lenne tornacipőm, vagy bármilyen más, lapos sarkú csodatopán, amilyet Mrs. Kowalski hord. Lihegésem közben a nevetés sem marad el, így elég hamar kifáradok a futásban és abban, hogy lépést tudjak tartani a fiatalsággal. Néha hátranézek azért, hogy lássam ha rendőr közeledik, vagy az öregúr, hogy ne tévesszen minket szem elől, de szerencsénkre ő sem készült ma. Egyszer még a bokám is megbicsaklik, de nem fájdalmasan, épp csak a lépést vétem el, de gyorsan korrigálok, még arra sincs időm, hogy Benjit megnyugtassam; minden rendben. Ő addigra már húz is el balra, két ház közé, ott kopogok tovább, de már nem sokáig bírom. Hiába, a futás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, a nevetés annál inkább. Még egy sarok, és ott megállok, hátamat a falnak támasztva lihegek egy sort mielőtt reflektálnék Benji fogadalmára. *
-Azt azért nem…hiszem. Huuuhhh….jól kiszaladtuk magunkat. *Nagy levegővételt, több kisebb és kapkodóbb követ, szélesre nyúlnak az ajkaim és újra kitör belőlem a nevetés.*
-Régen szórakoztam ilyen jól. *Óvatosan kikémlelek a ház sarkán túlra, de nem szalad utánunk senki. *
-Kíváncsi vagyok….mit szólnak majd….a haverjaid. Ezzel remélem beírtad….magad a történelembe. *Fejemmel intek a telefonja felé, jelezve, hogy a felvételre gondoltam, és lassan lejjebb csúszom a falnál, hogy megpihenjek. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Próbálok egyszerre futni, figyelni mindenre és mindenkire, kapaszkodni a dolgaimba, hogy semmit ne hagyjak el... és egy idő után már fogadkozni, hogy egy árva napot sem akarok ezek után lógással tölteni.
Mi a fenét csináltam volna, ha Gloria nem rángat magával? Megvárom a rendőröket és aztán életem végéig szobafogságban leszek? Nem mintha nem kellene mindent kipróbálni legalább egyszer az életben, csak...
De szerencsére semmi ilyen helyzet nem áll fenn. Futunk, mint két bolond kölyök és amikor megállunk is ott virít az arcomon a nagy vigyor. Tényleg van az egészben valami mámorító, főleg így, hogy úgy tűnik, megússzuk.
Az adrenalin... gondolom.
- Régen voltam ennyire beparázva - jegyzem meg a saját verzióm a történtekre, de továbbra is vigyorgok, miközben a kezemben szorongatott telefonra nézek és végre leállítom a videót, amit valahogy eddig sikerült nem kinyomni menekülés közben.
- Köszönöm - emelem fel egy pillanatra a készüléket, aprót bólintva is hozzá. - Az tuti, hogy én leszek a legmenőbb! Próbálja bármelyik utánam csinálni! Alig várom, hogy elmesélhessem Dereknek is, mit műveltünk! Innen már csak oda megyek, elég volt a világrengető kalandokból.
Oké, talán annyira nem nagy dolog, de hármunkat nézve... elég különleges. Mindenesetre lepakolom magam mellé a táskám, rá a telefont és felhúzom a cipőm, most már csak úgy, zokni nélkül. Azt hiszem, inkább ez, minthogy belelépjek valamibe. Csoda, hogy eddig nem történt meg.
Próbálok emberi külsőt varázsolni magamnak, igazítom a még mindig nedves nadrágot, az inget. Egyértelműen hiányolom a nyakkendőm, ott a mozdulat, hogy egyenesítsem, de ugye... attól el kellett búcsúznom. Végül összeborzolom a hajam, hogy kevésbé tapadjon a fejemre és... annyira nem érzem lecsúszottnak magam.
- Oh a felvétel! - jut eszembe, hogy megígértem, átküldöm és ez is pont olyan jó alkalom, mint bármelyik másik. Táska újra a vállamon, kezemben a telefon és várok, hogy mondja, hol is továbbítsam neki.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Minden nagy tettekre áhítozó félénk kölyöknek kell egy bátrabb és dörzsöltebb, aki az első szívdobogtató, földbegyökerező pillanaton átsegíti. Benjinek én vagyok most és sikeresen ki is kerülünk a képből, épp csak futásra nem számítottam. A bal kanyar utáni második sarkon túl már nem bírom tovább. Oké, ha az életem múlna rajta, biztosan megkockáztatnám még a következő pár utcát, mely valamelyikén kiköpöm a tüdőmet is, de nem az életem a tét és még csak Benjié sem. Nem a szó legszorosabb értelmében. Ha elkapták volna, tutira a rosszabb irányba változik az élete, még bátortalanabb lenne és örökké átkozná azt a napot amikor elromlott, velem együtt. Így viszont….
…csak vigyorog mint a tejbetök. *
-Áááá, legyél pozitívabb! *Rögtön észreveszem a különbséget és nem hagyom, hogy ez jusson eszébe akkor is, amikor visszaidézi a csínyt. Reményeimet fejezem ki arra, hogy megérte ennyit szaladni miatta és legalább egy kisebb történelmi tett volt ez a barátai körében. Visszaadom a telefont, nem is figyeltem, hogy még fut a felvétel, próbálok minél több levegőhöz jutni. Néha lehajolok, hogy kifújjam magam, aztán a falnak dőlve kihúzom magam, hogy még több levegőhöz jussak, mert szóhoz egyelőre nem megy. Vigyorgok csak azon, hogy ez az egész elég volt neki egy napra….pedig ha tudná! Ilyenkor kell tovább menni, de talán elsőre tényleg elég is volt. Lesz min elmélkedjen, örömködjön s talán két hétre is elég kaland lesz ez neki. Majd utána megint találkozunk. Míg visszaveszi a cipőjét amit úgy egyébként simán otthagyott volna a szökőkút mellett, én csak lihegek. A nyakkendő hiányt észre sem veszem, lassan inkább azon kezdek el agyalni, hogyan fog nyakig vizesen eljutni bárhova is. Anyám persze biztosan sápadozna, hogy meg ne fázzon szegény gyerek, de szerencsére fagyi idő van, vagyis amíg fagyit kíván az ember, baj nem lehet. Nem is akarom felkavarni kamaszérzéseit, csak végignézek rajta miután a szöszmötölést követően nagyobb csend áll be. Akkor jut eszébe a felvétel amire igényt tartok, nem mintha bárkinek is mutogatnám, és én rajta sem vagyok, de nekem is jó kis emlék lesz. *
-Le ne maradjak a történelmi pillanatról! *Nevetve kapom elő a telefonomat és megasom a számomat. Hirtelen eszembe sem jut más megoldás, egyébként meg jó ha meg van neki a számom, eddig ez valahogy elmaradt. Érthetetlen. Én meg nem vagyok rajta egyetlen közösségi oldalon sem, nem kívánja a lelkem és értelmét sem látom. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Nem tudom és talán nem is akarom letörölni a vigyort az arcomról. Tombol bennem az adrenalin és a "Mi lett volna ha..." kezdetű gondolatok sem tudnak letörni. Pozitív vagyok... persze. Azt hiszem. Oké, ott volt a pillanatnyi megingás, de hamar feledésbe merül.
Azért persze próbálom összekapni magam, emberi külsőt varázsolni a vizes ruháimmal együtt. Valamilyen szinte sikerül is, de azért nem az igazi a kép, ezt meg kell hagyni. Még vágok is egy fél grimaszt, de ezen kívül... mi mást tehetnék? Semmit. Szóval nagy levegő és nem törődök vele. Majd megszárad rajtam a ruha és akkor valamivel jobb lesz a helyzet. Addig meg...
... a felvétel!
Szó nélkül pötyögöm be a kapott számot, de közben van az arcomon egy agyalós-grimasz. Az ilyesmi nem megy át egy SMS-ben, abban egészen biztos vagyok.
- Gmail, Facebook, Twitter, WhatsApp, Insta...? - kezdem sorolni, hogy merre is próbálhatnám elküldeni neki, ha van fiókja, de valójában lehet, hogy ezek sem kezelnének ekkora file-t. Mindenesetre közben megcsörgetem ellenőrzésként és azért, hogy ő is tudja az én számom, aztán már váltok is.
- Vagy inkább... szabad? Elkérhetem? - nyújtom a kezem az ő telefonjáért egy mosollyal és ha úgy van, már ellenőrzöm is, hogy van-e esetleg mobilnet rajta, mert akkor megoldom egy gyors feltöltéssel a felhőbe, az övére letöltöm onnan és meg is leszünk.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Azért nekem is jó érzés, hogy részese lehettem Benji tűzkeresztségénél, és sokkal jobb egy ilyen csíny, aminek a vége sem lenne olyan borzasztó ha elkaptak volna a zsaruk. Legalábbis neki nem. Kis fejmosás és talán a szülei is megtudták volna, de nem zártál volna börtönbe, nem tette volna tökre az életét. Szerencsés kölyök, hogy olyan barátai vannak amilyenek nekem sosem voltak. Magukban meghúztak egy határt amit ugyan feszegetnek, de túl sosem lépik. Egy kis szórakozás de megmaradnak a biztonsági vonalon belül. Ő vadul vigyorog, én csak mosolygok azon ahogyan ő újra átéli az izgalmakat magában, míg a telefonom elő nem kerül. Nem szoktam fotókat küldeni sehova, igazából a számítógép terén sem vagyok hű de nagy fenomén, épp csak amennyi kell, de nem az én világom, mege isőm sem lenne rá. Egészen más foglalkoztat azokban az időkben, melyekben a Benji korúak a telefonjukat nyomkodják vagy simogatják...mert mostanság már ez megy. Nem is lehet mást kapni. Engem nem szippantott be, csak telefonálásra használom. Benji aznban nem tud mit kezdeni a telefonszámommal és mikor visszakérdez, úgy nézek rá, mint aki valami szörnyű dolgot hallott.*
-Ne káromkodj! *Majdnem eldobom a telefont amikor megszólal és rezzen a kezemben, de sikerül megtartanom. *
-Persze, sok mindent nem találsz rajta.*SMS-ezni szoktam a leggyakrabban, nincs email fiókom, mivel bankszámlám sincs, mindent kp-ban intézek, egyszerűen nem mertem még Freddy bától kapott irataimat használni, ezért is kerülöm a rendőröket és mindent aminek a végén ők megjelenhetnek. Pesze lehet, hogy nem lenne semmi gond, de nem kockáztatok. Odanyújtom Benjinek a telefonomat és egészen közel hajolok hozzá, hogy lássam mit simogat rajta. Nem is tudtam, hogy a telefonom ilyeneket is tud. szemöldökeim a homlokomra csusszannak, azok alól nézek fel Benjire, nem kevés érdeklődéssel a tekintetemben.*
-Na és hol találom meg? *Igen, nos rám fér némi instrukció nem tagadom, kissé szégyenlős mosolyt dobok felé és megvonom a vállam. Ez van. Most tényleg öregnek érzem magam, de a másik részről meg nem szívesen másznék bele a technika és az informatika világába még jobban. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Ha egy pillanatra fenn is akadok a részleteket, miszerint fogalma sincs, miről beszélek és be is harapom a szám, a következőben már ott ül a megértő mosoly az arcomon.
- Nem szoktam káromkodni. Általában. Anya kicsinálna érte - szélesedik ki a mosoly, de közben már a kezemben a telefonja - míg másikban a sajátom -, próbálom úgy tartani, hogy lássa is, mit művelek rajta. Nem kutatok a dolgai között az egyszer biztos.
- A szüleim sem nagyon értenek ehhez. Nem nagy dolog. Megoldom - motyogom félig saját magamnak, félig neki, megnyugtatásnak, hogy nincs egyedül. Nem csak ő nem ért a technológiához a világban.
- Megosztom a mobilnetet a telefonomról, közben feltöltöm drivera a videót... és a tiédre lehúzzuk... - magyarázom, hogy mit csinálok, miközben egyik menüre bökök rá a másik után, hogy minden egyszerre menjen a két telefonon és ne legyen üresjárat. Net osztva, feltöltés megy, linket másolom és küldöm neki SMS-ben, hogy onnan csak pöccinteni kelljen.
- Tudom, olyan, mintha a Holdraszállást vezényelném le éppen - jegyzem még meg, ahogy magamon érzem a tekintetét. Közben pedig már megy a letöltés és fél percre rá pittyen a telefonja, hogy egy új file került az eszközre.
- Kész. A képeidnél megtalálod - nyújtom vissza felé a mobilt egy elégedett mosollyal.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Számomra persze nem káromkodás az amiről beszélt, és megnyugszom amikor csak egy finom mosoly a válasz és láthatóan megértette a tréfát. *
-Helyes, jól is tenné. *Ahogy ez a válaszom is csak tréfa, finoman nyúzva a lelkét, közben a telefonomat már a kezébe tettem hogy tegyen belátása szerint. Feleslegesen kíváncsiskodom, mert fogalmam sincs mit művel, de legalább a tanulás iránti szándékot lássa. A későbbi megjegyzésére viszont a szemeim tócsányira kerekednek és méltán felháborodom.*
-Te most leöregeztél engem? *Még a szabaddá vált kezemet is a mellkasomra szorítom s aztán a nagyra vált szemeim még forognak is, hogy érzékletesebbé tegyem amint éppen a lelkemen tipor. De nem ez az első eset, hogy valamire ekképp reagálok, nem túl nagy számú találkozásainkkor már volt rá példa apróbb-cseprőbb dolgokban, biztosan tudni fogja, hogy nem kell komolyan venni. Én még egy sms-t is egy ujjal pötyögök be, neki két telefonon szinkronban megy úgy, hogy közben még nekem is magyarázza mit csinál és alig veszek néhány nagy levegőt, már készen is van. Fene ebbe a gyors technológiába, az embernek még a levegőt kapkodva kell vennie, hogy lépést tudjon tartani. *
-Nem mintha. *Jegyzem meg elhúzott szájjal míg a pittyenésre várunk, bár én nem tudom mire várunk, de megérkezik. A képeim között lesz, oké, bólintok rá, majd visszaveszem a telefont, hogy ellenőrizzem. S lőn! Ott van. Nem mintha nem bíztam volna benne, de a saját szemeimmel is látni akartam, ha még sem sikerült valami, rögtön tudjam jelezni. Végül elmosolyodom, eltéve a telefont a táskámba, végignézek rajta. *
-Na és, így akar csöpögve hazamenni? *Egy ujjal söprök félre egy vizes tincset a halántékáról, majd az ingét csippentem kettő közé. Még nedves, de vékony anyag, gyorsabban szárad, mint a nadrágja. *
-Mondanám, hogy elviszlek magamhoz, hogy megszárítsuk a ruháidat, de innen elég messze lakom. Nem kéne így a szüleid elé állni, főleg nem iskolaidőben. Na és mi lesz az igazolással? Kell még olyan egyáltalán? *Fogalmam sincs mi a rend a mai iskolákban, pláne nem az amerikai iskolákban. Eddig nem érintett, most sem nagyon érdekel, de azt sem akarom, hogy baja legyen belőle. Kinézek a sarkon túl, szerencsére nem jött utánunk senki, de nem is szándékozom arra visszamenni. Ha Benjit össze is keverhetik valaki mással, én elég feltűnő jelenség vagyok és ha egy fiatal fiút keresnek egy tetovált nővel, azt hiszem nem sok választásuk lehet. Feltéve ha az öregúr tényleg hívta a rendőröket és nem csak ijesztgetni akart. Fejemmel a másik irányba intek, hogy induljunk, aztán majd meglátjuk meddig jutunk. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Én csak jót akartam. Megnyugtatni, hogy nincs egyedül a technológiás idegenkedéssel, de hát...
- Nem... szándékosan - húzódik szép lassan vigyorra a szám, ahogy csak fél szemmel fellesve rá figyelem a nagy előadást. De nem kérek bocsánatot. Még megjátszva sem.
- De ha számít, az egyik kedvenc öregem van - kontrázok rá félig-meddig ösztönből, de aztán már a teljes figyelmem a telefonoké.
Próbálok mindent minél hamarabb elintézni és végül csúsztatom is vissza a készüléket a kezébe, hogy ellenőrizhesse. Eddig volt csak igazán nagy szám, de most már záporoznak rám a kérdések és valójában... fogalmam sincs, mit felelhetnék.
Azért persze egy igazán kisfiús mosoly kiül az arcomra, ahogy a hajamhoz meg a ruhámhoz ér, de aztán elkomolyodok. Próbálok okosan válaszolni.
- Biztos nem megyek így haza. Derekhez inkább. Felhívom, felkap és... - nagymenősen vállat vonok, amolyan "utána majd alakul" módon.
Persze ezek után jön az igazán nehéz rész, hogy mit kezdjek az igazolás résszel. Ebbe nem gondoltam bele. Egy-egy órát ellógni egészen más volt, mint most a teljes napot.
- Ha szerencsém van... - kezdek bele igazán lassan - holnap ki tudom én magyarázni valamivel. Ha nincs... akkor anya már tud róla, mert felhívták őket és mindenképp végem van - bólintok aprót, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy már a gondolatra is mekkorát nyelek.
- Mész tovább, lazítasz, vagy megvárod, amíg Derek erre jön értem? Vagy... esetleg eldobjon valahova? - fordítom felé a kérdéseket. Egyszerűbb kérdezni, mint válaszolni.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

-Ahha. *Jelzem, nem hiszek neki, pedig de. Benji lenne az utolsó aki szándékosan meg akarna bántani. Jó gyerek, néha túlságosan is jó, de ma legalább beleízlelt az életbe. A vigyor ragadós, az én arcomra is kerül belőle, miután kiszörnyülködtem magam. Benji azonban addig üti a vasat amíg forró, és erre már tényleg kikerekednek a szemeim. *
-Pimasz kölyke! *Fújok egyet válaszul, mert megérdemli, de ez a két szó is mosolyo9gva kerül a felszínre. Utána úgyis csak pislogok, olyan gyorsan végez azzal,a mit elmagyarázni is minimum három perc volt, és nem túloztam amikor azt mondtam, nem csak mintha volt olyan, mintha a holdra szállást vezényelné le. Annak persze örülök, hogy a társaságomban már annyira felszabadult, hogy merészen ugrasson is, finoman egyensúlyozva az illendőség és a tényleges szemtelenség határán. Bírom a srácot, nem is vitás. A telefonom végül plusz egy videóval gazdagabban a táskámba kerül én pedig rátérek a lényegi dolgokra, úgy is mint a vizes ruhában való hazamenetel kártékony hatására. *
-Ennek a Dereknek nincs dolga? Mert ez most úgy hangzott mintha mindig ráérne. *Az a finom vállrándítás, mintha nem lenne nagy dolog, hogy van valaki akire mindig számíthat. Persze érdekel, hogy ez a derek mit csinál, hogy folyton ráér, mert, hogy nem kétkezi munkából tartja fenn magát, az is biztos. Tanul még? Egyetemre jár? Vagy olyan zűrös ügyekbe keveredik amivel sok lóvét lehet kaszálni, de Benji nem tud róluk? Mennyire jófiú Derek? Azon viszont nem csak én gondolkozom el, hogy mi lesz a mai napjával. Az sem jut eszembe, hogy talán a szülei már tudják, hogy ma nem ment be a suliba. Fogalmam sincs milyen iskola kultúra honol Vegasban, a bűn városában, ahogy sokak beszélnek róla. *
-Ha még nem derült ki, ki fog, ezt garantálom. Mindig kiderül, szóval mindenképpen véged van. *Nem akarom elkeseríteni, sem elviccelni a helyzetet, de ez tény. Azért még igyekszem egy mosollyal elütni a dolog komolyságát, mert egy napi lógás azért még nem főbenjáró bűn, persze nem tudom, hogy a szülei ezt hogyan kezelik. Baj van otthon, ez már világos, csak az nem, hogy ez milyen természetű. De ha retro filmeket néz az anyjával, nem lehet akkora, hogy erősen aggódnom kellene. *
-Megvárom. *Határozottan bólintok, mert úgy érzem vigyáznom kell rá és az a minimum, hogy nem hagyom itt egyedül. *
-Az eldobáson még gondolkodom. *De azt hiszem hagyom magam eldobni valahova, addig is megismerhetem Dereket. Majd jól kikérdezem.*
-Addig üljünk le valahova, mert ettől a futástól kikészültek a lábaim. *Hiába a cipőimet nem sprintelésre gyártották, ezekben szépen kell lejteni, vonulni, nem pedig menekülni éltes és tisztességes urak bosszúja elől.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Pimasz kölyök. Azt hiszem, ez még sosem voltam, de most egy egészen kicsit tetszik a dolog. A mai nap és az őrültségek megkoronázása ez. Nem csoda, hogy marad a jókedvem, valójában még akkor is, amikor már arról beszélünk, hogyan is jutok haza vagy valójában bárhova. Viszont, hogy pontosan mit is csinál Derek...
- Ma reggel azt mondta, kapott valami melót pár hétre. De nem tudom, mit... vagy mi a helyzet nála. De értem jön. Mindig értem jön, ha kell - bólintok teljes magabiztossággal. Egy pillanatig sem kételkedek benne, hogy tud jönni és fog, ha kérem.
Az más kérdés, hogy anyáéktól ő sem fog tudni megmenteni. Persze eltűnhetnék nála, de végül úgyis haza kellene mennem, szóval...
- Akkor... ha nem találkoznánk többet, megtiszteltetés volt ismerni téged - próbálom nem komolyan venni. Nem agyalni azon, hogy mi lesz vagy mi nem. De azért a mostani mosolyom annyira nem őszinte, mint kellene.
Legalábbis addig, amíg újra nem terelődik Derekre a szó. Már javában lépkedek Gloria mellett, megcélozva egy padot, miközben - ezúttal nem kérve engedélyt rá - indítom is a hívást.
- Mi újság, szépfiú? Baj van? - szól bele Derek köszönés nélkül.
Miért lenne baj? Miért ez az első...?
- Nincs baj... De azért értem tudsz jönni? Egy kicsit... eláztam.
- Mennyit ittál?
- Nem úgy! Nem vagyok részeg!
- Nem is tudom, miből gondoltam, hogy az lehetsz...
- Tudsz jönni?
- Persze. Adj tíz percet, amíg letudom, amiben benne vagyok és hazaviszlek.
- Hozzátok.
- Oké - sóhajt nagyot. - Hozzánk.
Három teljes másodperc, három szívdobbanás, amíg csak hallgatom, ahogy levegőt vesz és mosolygok az orrom alatt.
- Merre vagy? - szólal meg végül, mire körbelesve megpróbálom belőni a pontos utcát, amerre járunk.
- Öm... nem tudom, ez melyik utca... de valahol... - fogalmam sincs hol vagyunk, szóval kérdőn nézek Gloriára, hátha ő meg tudja mondani.
- Eltévedtél, kisherceg?
- Oh fogd be, Derek!
Legszívesebben rá is csapnám a telefont, de most a kishercegezésért sem tudok igazán haragudni rá. Mégis, ha valahogy sikerül összeszedni, merre vagyunk, már csak futtában elköszönök tőle és az itteni társaságomé a figyelmem.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Érti a tréfát és nem kér bocsánatot. Ezt mindenképpen előrelépésnek könyvelem el és örülök, hogy néhány alkalom elég volt ehhez. Viszont derekről korábban sem tudtam meg többet, mint amennyivel most rendelkezem, nem is kérdés, hogy érdeklődjem-e felőle. Kiderül, alkalmi munkából él, ami most csak pár hétre szól, de ez bármi lehet. Akár még egy bankrablás előkészülete is, pedig nem nézek túl sok filmet, hogy ilyen gondolataim legyenek. S Benji bizonygató szavai azért eléggé gyanúsak. Mindig érte jön ha kell. *
-Hmmm….*Nem állom meg, hogy ne hümmögjek ezen diszkréten, de egyelőre nem agyalok tovább rajta, inkább azt emelem ki, hogy Benji mennyire szívta meg a mai napot, még enyhe szépítéssel is. Persze nem a világ egy nap, de hadd gondolja át, megéri-e neki legközelebb. Kell néha egy kis lazulás és bolondság, rosszalkodás, de ne vigye túlzásba, mert akkor már egyrészt elveszíti a különlegességét, másrészt nem szórakozás lesz belőle hanem baj. Kellő humorba ágyazva fogadja és bár elmosolyodom, azért viszonzom az ő szavait.*
-Részemről volt a legnagyobb öröm. *Őszinte vagyok, de remélem azért még találkozunk. Nem attól tartok, hogy valami baja esne és azért nem látom többet, hanem inkább az jut eszembe, hogy eltiltják mindentől és rövidebb pórázra fogják a jövőben. A kinézett, de jelenlegi állapotomat tekintve elég távoli pad felé sétálunk, míg ő Dereket hívja. Nem vonult félre, így nem titkolózik előttem, ami jó. Hallgatok, csak a sarkak kopogása az ami tőlem származik….de aztán nem bírom ki, hogy félhangosan ne szóljak közbe, vagyis inkább csak magamnak mondom az észrevételeimet.*
-Nem is kicsit….hát az nem….*A többit nem értem, nem tudom mit kell hozniuk és kiknek, de akad más is ami problémába ütközik, mégpedig a hollétünk. Sosem érdekelt hol vagyok, nem az utcanevek szerint tájékozódom az esetek többségében, hanem mondhatni tereptárgyakhoz viszonyítom magam. Ha egyedül lennék, arra mennék vissza amerről jöttem és felszállnék a buszra, tiszta sor. Nagyon kell hunyorítanom, hogy lássam az utcanév táblát. *
-Lakecrest drive. Desert shore. Persze ezt tudja. *Vonom meg a vállam arra is, hogy a Lakecrest elég hosszú, de majd megoldja. Nem sokan ülnek egy padon errefelé. *
-Igen, fogd be Derek! *Nem tudom mire mondta, de vigyorogva szólok hangosabban, hogy a vonal másik végén is tisztán lehessen hallani. Mikor Benji végre bontja a vonalat és felém fordul, még mindig mosolygok. *
-Bocs, csak úgy kijött. *Nem őszinte a megbánásom, inkább csak udvariasság ez tőlem. Legalább ez meglegyen. Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg az észrevételemet Derekkel kapcsolatban.*
-Jó lenne nekem is egy ilyen munka, ahonnan seperc alatt el tudok jönni. Bármikor. Tényleg jó barát ez a Derek.

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Egy apró bólintással és mosollyal köszönöm az utca információt, hogy merre is vagyunk. Az már csak ráadás, hogy amikor a saját szavaim még egyszer visszhangoznak mellőlem, hallhatom válaszul Derek nevetését. Egy lépés erejéig becsukom a szemem és csak a hangra figyelek, még a lépteimre is alig. De aztán itt vagyok, rendben vagyok, elköszönök és... és ahogy felnézek Gloriára a vigyorát látva én is elmosolyodok, majd megrázom a fejem, jelezve, hogy semmi gond.
- Állandóan kishercegnek hív... Húzza az agyam vele, azt hiszem. Tudja, hogy utálom. Szóval... megérdemli az összes "Fogd be Derek" szöveget, amit csak kaphat - magyarázom kérés vagy kérdés nélkül is, de utána már, ha elértük a padot csak lógatom a lábam. Vagyis rugdosom az apró kavicsokat. Elszórakoztatom magam.
- Fogalmam sincs, hogy csinálja. Nem szereti, amikor munkáról faggatom. De tényleg jó... barát - bólintok aprót, majd ha már folytatás nem jön, már át is kötök az aktuálisan olvasott könyvemre. Csak úgy, mint a szalonban tettem már párszor, amikor betévedtem és beszélhetnékem volt. Mesélek a történetről, karakterekről, egészen addig, amíg be nem fut egy kocsi, a kelleténél valamivel gyorsabban gurulva.
Máris kuka a könyv téma és vigyorgok, egy kicsit behúzott nyakkal figyelem, ahogy fékcsikorogva megáll a kopott, piros kocsi az egyik magánház előtti járdán. Igen, félig rajta a járdán és már csapódik is ki az ajtó. Először csak kiszáll és anélkül, hogy megkerülné a nyitott ajtót rákönyököl és onnan mosolyog felém.
Majd tovább fut a tekintete, egy egészen kicsit kutatva, de végigméri Gloriát és végre közelebb jön. Az ajtó marad nyitva, kulcs a félig már lényegében leszakadt farmernadrág zsebébe és pár nagyobb lépéssel előttünk áll, én pedig azonnal talpon vagyok.
- Szóval tényleg eláztál, szépfiú - jegyzi meg egy igazán szórakozott vigyorral, ahogy megvizsgálja a még mindig hol nedves, hol kimondottan vizes ruhám.
De aztán elhallgat. Egyetlen, hosszúra nyúlt másodpercre. Tudom, mi jön. Ismerem a néma "Szabad?" kérdést, ami ott ül a szemeiben.
- Ühüm... - jön ennyi részemről, a beharapott ajkaim mögül.
Tisztában van vele, hogy az ég világon semmit nem vállaltam még fel nyilvánosan és... és ez most nem az a helyzet, amikor piszkálhat vele. Csak az engedély után karol át fél kézzel, de az üdvözlőcsókért már én pipiskedek fel hozzá.
Érzem, ahogy eláraszt a mentolos cigaretta jól ismert illata, ami most a megszokottnál is erősebben árad belőle. Ha eleinte, amikor még csak Lizziet ismertük marta is a szemem, mára megszerettem... szeretem, mert őt jelenti. A közelségét és azt, hogy vele vagyok és minden rendben van vagy rendben lesz.
- Gloria - szakadok el végül a csóktól, hogy kis torokköszörülés után illendően bemutassam -, ő itt Derek Mo...
- Csak simán Derek. Kösz, hogy vigyáztál a srácra - ereszt el egy pillanat alatt és már látom is, ahogy két ujját a homlokához emeli valami lusta tisztelgős-üdvözlés gyanánt, ami mellé jár a féloldalas mosoly. Nem a nagymenős, beképzelt fajta, hanem a tényleg hálás verzió.
Az már más kérdés, hogy én közben elolvadok. Le sem veszem a tekintetem róla, vizsgálom a füstös szemeket, amik szélein a mosolynak hála apró ráncok jelennek meg.
- ...és azt is, hogy így nem csak olvasott. Legalábbis, ha jól sejtem, volt itt valami vadabb...
- Megígértem Gloriának, hogy eldobjuk őt is, bárhova menne - úgy vágok a szavába, mintha nem beszélhetnénk arról, mi történt a szökőkútnál. De így legalább végre elszakítom róla a tekintetem. Pislogok kettőt, hogy tényleg észhez térjek, aztán máris ott van a kimondatlan kérdésem Gloria irányába.
Tényleg ezt szeretné? Elvigyük? Eldöntötte, hogy pontosan hova?
Az más kérdés, hogy hiába nem magam mellé nézek, közben a vékony, hosszúujjú farmerkabátba kapaszkodok. Pontosabban a végét összefogó fémgomb fölé akasztom be két ujjam.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Persze, hogy vigyorgok, szeretek mindenbe belekotyogni, az olyan szórakoztató, főleg ha partnerem is van hozzá. Benji elég szépen ellazult a társaságomban – nem eléggé – de jó úton haladunk. *
-Kisherceg! Váááóó! Igazán rád illik, olyan helyes arcod van. *Bólintok is az állításomra, és ezzel igazán nem megsérteni akarom, csak az igazat mondtam. Jó génjei vannak, szerintem még harminc évesen is kisfiúnak fog kinézni, ez persze őt nem fogja vigasztalni, amikor egy pohár italhoz is elkérik a személyiét. Bezzeg én, meg a többi nő….mindig öt-tíz évvel idősebbnek nézünk ki a korunknál, átkozott hormonok! A kisherceg elég találó és kedves is Derektől, alig várom, hogy megismerjem. A padra ülve visszagyűrök magamba egy feltörekvő öreganyós, jóleső sóhajtást és csak magamban gondolom el milyen jó most leülni. Azon viszont megint elagyalgatok amit Derek munkájáról mond. Nem szeret róla beszélni. Elhiszem, gyanítom valami illegális, de jó pont, hogy nem akarja belevonni Benjit. *
-Csak barát? *Bizonytalan volt és észrevettem a pillanatnyi hezitálást mielőtt kimondta a szót. Nem tudom mit jelent ez most Benji olvasatában, ezért is kérdezek rá, nehogy később beletenyereljek valamibe. Azt utálom, jobb ha tudok mindent ami rám tartozhat. De elég egy válasz vagy akár az is, hogy „olyasvalami”, ha nem akar még beszélni róla, akkor nem nyaggatom. Előbb vagy utóbb úgy is kiderül és nem hiszem, hogy most hirtelen megszűnne a szalonba járása. Sosem gondolja meg magát, csak úgy betér néha, elbeszélgetünk, vagy jobbára ő beszél, mesél, mint most is az éppen aktuális könyvről. Olyan átszellemülten képes rá, hogy nekem is meghozza a kedvemet az olvasáshoz, már csak idő kellene hozzá. Meg persze könyv.
Derek végül befut…gurul, és minden tettéből süt az az ifjonti pimaszság ami a pasik sajátja. Már az is ahogyan leparkol, ahogy hanyagul a nyitott kocsiajtóra könyököl, a ahogy eltette a kulcsot félig kilógva a zsebéből és a mosoly ami nem kevés bájt és macsóságot kölcsönöz a tekintete mellé. Figyelem a közeledését és a néma játékot kettejük között, s míg Benji feláll én még élvezem az ülés nyújtotta örömöket. Végigméri Benjit is és engem is, a kettő között óriási különbség van és kezdem érteni a barátot, a kis csipkelődést amivel mosolygós bosszúságot okoz Benjinek. Oldalra ejtem a fejem arra az ártatlan, szűzies csókra ami még csak el sem csattanhat olyan puha és titkos. Csak a szemöldökeim nyúlnak felfelé a felismerésben. Csak akkor állok fel amikor a kettejüket körüllengő privát szellő elillan, és benji rám tereli a szót. Közelebb lépek mosolyogva és legyintek.*
-Helló Derek, semmiség, megérdemli és szüksége is van rá. *Húzom még tovább Benji agyát, de ahogy ránézek, látom, hogy egészen máshol jár. Körülbelül egy rózsaszín felhőn csücsülve bámészkodik a bámészkodás tárgya pedig Derek. A szépszemű szavaira kirángatom magam az elmélkedésből és felnevetek.*
-Elég vad volt és meg is örökítettem. *Játékos fintorba húzom az orrom a mosoly felett, bizonygatva bólogatok, hogy az olvasástól nagyon messze voltunk, attól nem is ázhatott volna el ennyire. Bár már nem csöpög belőle a szökőkút vize, nem húz maga után nyomot, de még sötélik a nadrágja a víztől és az ingén is láthatóak még nedves foltok. A hajáról ne is ejtsünk szót, imádni valóak a fürtjei. Tovább nem is tudom ecsetelni Benji nagy tettét, mert a szavamba vág, amire összehúzott szemöldökeim alól nézek rá feddőn de nem túl komolyan. *
-Ja igen, örülnék ha elvinnétek valameddig, csak amíg útba esik, köszi. *Nem akarom magamat rájuk tukmálni és Derek munkaszünetével sem zsonglőrködni, az is elég ha letesznek egy buszmegállóban. *
-Merre mentek? *Érdeklődöm, hogy legalább tudjam meddig mehetek és onnan hogyan tovább.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Most jönne az a rész, hogy megköszönöm a szavait. Illik. Illene. De csak egy mosolyra futja, miközben zavaromban lehajtom a fejem és a lábaim elé figyelek. Utána pedig már el is kalandozik a figyelmem. Lehet, hogy feleslegesen morgok Derekre, amikor kishercegezik?
Nekem mindig úgy jött le, hogy ez piszkálódás részéről. Hogy el vagyok kényeztetve vagy nem is tudom...
De talán én értem rosszul. Talán Gloriának van igaza.
Ahogy valahol abban is igaza van, hogy visszakérdez. Csak barát? Nem tudom. Fogalmam sincs. Tényleg. Szóval csak elhúzom a szám és vállat vonok.
- Talán több. Nekem. Nem tudom - mondok végül ennyit, csak azért, hogy ne hagyjam megint válasz nélkül.
Nekem több Derek. Azt hiszem. De ezt hangosan kimondani? Szó sem lehet róla. Akkor sem, ha amúgy elég egyértelmű minden. Tudom, hogy süt a viselkedésemből, ahogy egészen másképp mozgok és beszélek és... figyelem Dereket, mikor megérkezik.
De kimondani akkor is más lenne.
Ahogy valamiért azt sem akarom egyelőre annyira hangoztatni, mi volt a program. Annak ellenére sem, hogy látom Derek szemét felcsillanni, amikor megerősítésre kerül, hogy tényleg vad dolgok voltak itt és még felvétel is van róla.
- Látni akarom, bármit tettetek - állítja nagy hangon egy pillanatra rám emelve a tekintetét, mire újra mosoly ül ki az arcomra, de aztán egy zavarban lévő sóhaj kíséretében másfelé nézek.
Innen már könnyű félbeszakítani az egészet és az indulás felé terelni a beszélgetést. Pontosabban a tény irányába, hogy eldobjuk Gloriát, amerre csak akar menni.
- A szépfiú nem akar hazamenni... - sokkal több és komolyabb dolgok sütnek Derek szavaiból, mint egy egyszerű "nincs kedve a srácnak" stílus. - ...szóval Charleston Heights. Nálunk jó helyen lesz. Odafelé bárhol ki tudlak téged is tenni. Amíg Benji szépen kéri... - és újra elvigyorodik én meg persze a vállába öklözök. Nem durván, nem erővel, csupán azért, mert tudom, hogy az utolsó mondat megint nekem szólt. Kettőnknek.
Ha ilyenben kérek bármit, azonnal... ha azt kérem, ne álljon le és ne toljon el...
De persze a kezem elkapja, mielőtt elrejthetném, éppen csak annyi időre, hogy egy csókot nyomjon az öklömre, aztán el is enged.
- Mellesleg... állat tetoválások - vált a figyelme azonnal Gloriára és már hátrál is, engem magával húzva.
Gondolom ez a jel részéről, hogy indulhatunk. Talán sietnie kell vissza.
Pedig reménykedtem benne, hogy velem marad egy kicsit.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Benjinek hirtelen nagyon fontos nézni valója van a cipője orrán, olyan aranyos ahogyan zavarba jön attól amit mondtam. Talán Derek is ezért kishercegezi, szeretetből és azért, mert bírja amikor elpirul. Emlékszem arra amit a szalonban mondott, amit csak úgy félvállról vetett oda nekem, hogy belezúgott a pasiba, vagy ilyesmi, nem tudja. Most azért kezd kikristályosodni a kép, de még nem kerek egész. Rákérdezek, mert alkalom van rá és nem érheti váratlanul, meg már vagyunk olyan jóban azt hiszem, hogy ne érezze a magánéletében való illetlen turkálásnak. Válaszol, de még mindig nem tudja. *
-Aha, értem. *Nem értem, de nem baj, számára is zavaros még az egész, vagy csupán bátortalan és még magának sem akarja bevallani. Így szokott ez lenni, gondolom. Ez a folyam aztán meglódul amikor Derek megérkezik és elsunnyog az a pici puszi. Én sem vagyok azért rest, megpihentetem a pasin a szemeimet és megengedem magamnak, hogy megforduljon a fejemben egy másik gondolat, miszerint: Kár a pasiért, de tényleg. Egy röpke pillanat s aztán nevetve világosítom fel arról, hogy a kis kedvenc hercege micsoda buliban volt benne nem rég, amitől teljesen elázott és nem az alkoholtól. Már veszem is elő a telefonomat, aminek néhány sajátosságát és képességét csak nem rég fedeztem fel, de a felvételt hamar megtalálom. Kénytelen vagyok, mert Benji nem igyekszik, bár mosolyog…aztán megint olyat lát valahol a semmiben, amit mi nem. Amíg ő a semmivel foglalkozik, Derek orra alá tolom a telómat, elindítva a felvételt. Büszkén, mintha csak az én gyerekem lenne vigyorgok, újra átélve az egészet, míg meg nem érkezünk menekülésünk végső színhelyére. Onnan, hogy futni kezdtünk, már nem tudtam mit veszek fel, elég zavaros, ugrál a kép és sok minden nem látszik a füvön, járdán, kavicsokon…és a pólómba burkolt melleimen kívül. Na, ez még nekem is új. Mikor öleltem magamhoz a telefont? *
-Khhmmm, nos igen, el voltam foglalva a futással. *Nevetek fel magyarázkodva és máris megállítom a felvételt, oda sem figyelve arra, hogy Benji másra terelné a szót. Az viszont kiderül, hogy kapható vagyok egy fuvarra ami innen közelebb visz az otthonomhoz. *
-A szépfiú nem akar _vizesen_ hazamenni. *Tudom, érzem, hogy más is van a szavak mögött, de Derek is tud olyan homályos lenni, mint Benji. Már csak a kora miatt is arra tippelek, hogy Benji tanulta el Derektől és nem fordítva, de már azon is agyalnom kell, hogy a Charleston Heights merre esik és az oda vezető úton hol jobb nekem. *
-Oké, a Rainbow boulevard-nál letehetsz és én kérem szépen. *Mosolygok rá, kicsit túlgondolva a szám elhúzását, persze szándékosan. Az a finom csipkelődés amit Benjivel művel sokkal több, mint amennyit a srác elmondott nekem, jobban kiérződik belőle a vonzódás, a gondoskodás és a szeretet, de a távolságtartás is. Megértem, Benji még fiatal – oké, annyira azért nem – mégsem atyai érzések kerülgetik a a pasit, akiért kár. Én is imádnám a szemeit, a körülöttük lévő, soha el nem tűnő nevetőráncokat, a füstös árnyékot…és erről eszembe jut Deadman. De rég láttam, lassan már fizikai fájdalmat okoz a hiányérzet, az űr amit a szalonom egyik apró sarkában hagyott maga után. Arra eszmélek, hogy megdicséri a tetkóimat és ez önkéntelenül újra mosolyra húzza az ajkaimat. *
-Kössz. Szerintem is. Ajánlottam Benjinek is, de nem volt rá vevő. *Megyek utánuk, nem túl diszkréten kopogok az aszfalton, de minden lépésem biztos és megingathatatlan. Ha elérünk a kocsiig, oda ülök ahova mondják és kényelmesen elhelyezkedem. Persze körülnézek árulkodó nyomok után kutatva, akár egy zsaru, vagy kém és azzal nyugtatom magam, hogy Benjiért teszem. Persze fogalmam sincs mit csináljak, ha találnék valamit. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Egyszerre vagyok valamiért iszonyat zavarban és vigyorgok. Fura érzés, mint aki rossz fát tett a tűzre és tilosban járt - végül is, ez történt -, és közben büszke vagyok magamra és fel-felkúszik egy féloldalas mosoly is, ahogy felpillantok Derekre, miközben a videót nézi.
- Nem rossz ki... vagy épp belátás - vágja rá Derek Gloria magyarázkodására nagy vigyorral, amire már én is felkapom a fejem. Akarom én tudni, miről van szó?
Bár valószínűleg nem. Nem most. Elég a mozidélutánból, még úgy is, hogy a végére már nagyrészt a büszkeség marad az előbbi kettős érzésekből.
Valahogy akkor is, amikor arra terelődik a szó, hogy nem akarok hazamenni. Vizesen nem. Meg amúgy sem. Mindketten tudják, mégis rábólintok, hogy persze, csak erről van szó. De a lényeg, hogy Derek részéről is jön egy bólintás, jelezve, hogy majd kitesszük Gloriát és mehetünk is.
- Nem volt vevő egy tetoválásra? - képes olyan szinten visszakérdezni, mintha el sem tudná képzelni, hogy komolyan ez lehetett a válaszom.
- Nem akartad mondjuk a nevem magadra varratni? - fordul felém és úgy adja elő a nagy sértettet, mintha komolyan beszélne. Még egy pillanatra meg is áll a kocsihoz vezető úton, hogy széttárt karral színészkedjen.
- Helyes... - halkítja le kissé a hangját, ahogy utolérem, de azért így is érteni a szavakat. - Nem kell neked ilyesmi.
- Miért? Rajtad tetszik.
- Én tetszek neked, szépfiú, nem a tetoválások önmagukban. Ahogy a cigi sem jött be neked, csak miattam akartad kipróbálni...
- Jól van, jól van... befoghatod - sietek el mellette, mintha rá sem akarnék nézni és anélkül szállok be a kocsiba, hogy bármi mással törődnék. Előre, ahova mindig.
Persze azért azt látom fél szemmel, ahogy Derek megrázza a fejét, nagyot sóhajt, de legalább magamra hagy. Gloriát figyeli, majd két lépéssel megelőzve kinyitja neki az ajtót. Én tudom, hogy azért, mert szorul és meg kell emelni és lényegében egy erős mozdulattal kirántani, de attól még egész úriemberes gesztusnak tűnik.
Nekem kellett volna ezt csinálni, nem csak úgy bevágni magam az anyósülésre, de most már mindegy. Táska a lábaim között és kitartóan nézek előre.
- Megbékél - mond ennyit Derek Gloriának magyarázva, aztán csapja az ajtót és ő is beszáll, hogy indítson.
- Bocs a káoszért. Nem készültem, hogy mást is fuvarozni fogok a megszokottakon kívül - magyarázza Derek tovább, miközben két váltás között a keze a combomra csúszik. Semmi mást nem tesz, csak ott nyugtatja a kezét.
Én pedig hagyom.
Mintha meg sem érezném, sokkal inkább azt lesném a tükrön és a tükröződésen keresztül, hogy mi az a különös káosz, amiért bocsánatot kellett kérnie.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Persze Benji nem látta még a felvételt és ami igaz, én sem néztem vissza, meglepetésként ér a vége, de az is amit Derek mond. Zavart okoz az erőben és nem tudok nem összerándított szemöldökeim alól úgy nézni rá, mintha mi sem történt volna. Pedig az ajkaim köszönő mosolyra fordulnak, a szemeimből azonban minden lelket kutató fények nyalábolják át a pasit. Most akkor mi van? Nem a furcsa bóktól jövök zavarba, hanem a helyzettől ami sikeredett. A pasi nem csak a másik oldalon játszik? Benji tudja ezt? Ó, azt hiszem ennek a dilemmának az eldöntése nem most fog megtörténni, szó szót követ és vissza kell vennem a fonalat. Benji hazatérésének késleltetése, főleg vizesen, az én haza- vagy a közelébe fuvarozása, és a tetoválásaim megtárgyalása már észnél talál.
Derek visszakérdezésén, ami Benji nem kívánatos tetoválásairól szól, én érzem és látom a finom apró jelekből, hogy csak kamu, viccelődik, de egészen jól játssza a meglepettet. Belemegyek a játékba, és ezzel Benji agyát is húzom.*
-Nem, képzeld el, pedig milyen jól állna neki a hab bőrén egy vérmaszatos kaszás a fekete lebernyegével. *Emlékszem miket mutogattam neki elsőre és visszahozom az emléket, de én már szélesen vigyorgok, Benjire is pislogok, ez akkor ér amikor Derek nevéről van szó, mint örök emlék. Kapok az alkalmon.*
-Na, az pedig remek ötlet, szép cikornyás betűkkel elrejtve valahol ahol senki nem látja. *Az egyik szemöldökömet még meg is ugráltatom kajánul, de én sem gondolom komolyan, ahogy Derek sem. Aztán csak hallgatom a kis évődésüket és kuncogok halkan, de a végszóra már veszem a levegőt, hogy ismételjem ahogy korábban is, de meggondolom magam. Meghagyom Benjinek a végszót és ezzel együtt ül be a kocsiba, olyan magabiztosan, hogy látszik, már foglalt helye van elől. Oké, én is úgy gondoltam, hogy hátra ülök és már nyílik is az ajtó. Nem tusok a kocsi kis titkáról, így udvariasságnak veszem és olyan mosollyal is köszönöm meg. van benne némi meglepettség is, mert nem túl gyakran – szinte soha – van részem ilyesmiben. *
-Tudom. *A válasz rövid és tömör, de annál többet fejez ki, ismerem már annyira a kölyköt, hogy tudjam, nála nem sokáig tart a harag, ha egyáltalán annak lehet nevezni. Inkább gyerekes sértettség, mert még nem érti a szeretet egyes, furcsa megnyilvánulásait. Beülök a rumli kellős közepébe, egy időben halászok ki egy gyűrött újságot a fenekem alól azzal, ahogy az ajtó rám csapódik. Összerezzenek, mint akit váratlanul, az ajtó mögül ijesztenek meg és ezzel egyenes arányban áll a megkönnyebbült sóhajtás. Megfogadom, hogy nem nézek körül, de aztán győz a kíváncsiság, főleg benji miatt, na meg Derek fel is hívja a figyelmemet arra, hogy éppen minek a közepére ültetett. *
-És mi a megszokott? *Csípőből tüzelek a kérdéssel, közben leltárba veszem a kajás zacskókat, üres csokipapírokat, Derek kezét Benji combján, egy rágógumit az előttem lévő ülés háttámlájára tapasztva. Az első benyomás, tipikus agglegény kocsi, némi rendetlen személyiséggel és időhiánnyal megspékelve. A balomon a padlón két üres sörösüveg, amit nem látok annak a hangját később hallom csak, amikor már elindulunk és az üvegnek koccan. Hiába sasolok, egyszerűen nem veszem ki mi az, de csak úgy lehajolni sem akarok. A következő kanyarnál veszem a bátorságot, mint akit elsodort a lendület és lehajolok azért a micsodáért. Nyújtózkodom, két ujjam közé csippentem, majd úgy egyenesedem fel, hogy a hajam a hátamra csapódik. Csodás felvétel lett volna belőle, pirongó arccal nézek a visszapillantón keresztül Derekre és ártatlanul mosolygok. Néhány szívdobbanásnyi idővel később pillantok le a tenyeremen gurigázó töltényhüvelyre, majd dobom is el mint akit megégetett. Ó, baszki! A kocsiban csak kisegér nincs, de annál több amin el kell gondolkodni.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Képes lennék tényleg magamra varratni valamit? Ha nem lebegne a fejem fölött, hogy otthon mit kapnék érte? Tényleg tetszenek a tetoválások, vagy...?
Mindenesetre az biztos, hogy semmi olyanról nem lenne szó, amiket most kapok a fejemhez. Se véres kaszás, se Derek neve, se semmi őrült. Mégis, egy pillanatig elszórakoztat a dolog. Főleg azért, mert egyértelműen eltúlzott vicc. Még azt is megengedem magamnak, hogy Gloria felé nyújtsam a nyelvem.
Aztán persze megszólal bennem a nevelés és gyorsan be is fejezem. De akkor is ott volt és szavak nélkül is kifejeztem a véleményem mindkét ötletről. Az már más kérdés, hogy az egész piszkálódás egy pillanat alatt tűnik el, ahogy Derek... nem is tudom, mit csinál. Túlzásba viszi. Már megint azt csinálja. Már megint azt hiszi, jobban tudja, mit akarok és hogy és miért és mit érzek és és és...
Szóval csak sértetten elsétálok és magamra csapom az anyósülés ajtaját.
Ezen az sem igazán változtat, ahogy a keze a combomra csúszik. Mintha észre sem venném. Nem akarom észrevenni, ő pedig nem erősködik. Elvagyok a nézelődéssel - mindenhova, csak Derekre nem -, és hamarosan már a telefonom képernyőjén mászkál az ujjam, miközben megy a kérdezz-felelek.
- A megszokott a kisherceg a társaságával. Meg pár alkalmi munkatárs, ha úgy jön ki a lépés. Nem akarom túlhajtani a kocsit. Kétlem, hogy túl sokat bírna.
Alig figyelek oda, míg Derek magyaráz, teljesen elmerülök a discord szerveren folyó csoportos beszélgetésben. Vég nélkül görgetek az üzeneteken keresztül... de aztán felfigyelek ahogy két, apró kis koppantás érkezik a combomra. Nem mintha szólnék, de neki valójában elég az, hogy megáll az ujjam a görgetésben.
- 91.5 vagy 102.3?
- Inkább a 57 Chevy...
- Olyan itt nincs, te is tudod.
- Akkor a KUNV - úgy vonok vállat, mintha nem számítana, pedig tudom, hogy miattam csinálja. Engesztelésnek, hogy jobban érezzem magam. Ezek az én rádióállomásaim.
Mielőtt elérjük a következő nagy kanyart, már egy félig-meddig rejtett mosollyal nézem, ahogy beállítja a kocsi rozoga rádióját a 91.5-ös állomásra és belövi szép halkra az adást.
Innen már csak egy lépés, hogy eltűnjön a telefon és fejben dúdoljak magamnak, amikor megszólal egy általam is ismert dal. Nem csoda, hogy egészen belemerülök és csak az tűnik fel, ahogy a combomon lévő kéz egy pillanatra megszorul. Erre már úgy igazán felnézek és elkapom a pillanatot... azt a fura tekintetet, amivel Derek néz a visszapillantóba.
- Mi az? - kérdezem tőle. Tőlük. Mindkettejüktől.
- Ha valami ragacsosba nyúltál, esküszöm, az nem az, amire gondolsz - vált azonnal Derek, villant egy vigyort, valójában mindkettőnkre, de a tekintete marad Glorián.
Miről maradtam le?

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*A kocsiban ülve nem érek rá arra, hogy Benji újabb oldalával és a hozzám fűződő kapcsolatának szorosabbra húzásának bizonyítékával, a rám nyújtott nyelvével foglalkozzak. Azért persze örömmel tölt el, mert ez is annak jele, hogy velem szemben megenged egy kicsivel több lazaságot. Viszont valahogy el kell helyezkednem, és ahogy Derek is felhívta a figyelmemet rá, nem számított új potyautasra. Azt azért észreveszem már az indulás után, hogy a kis srác még mindig durcáskodik, leginkább Derekkel, aki ezek szerint beletaposott a hablelkébe, mert nem is érdekli, hogy a combját fogdossa. Engem még annyira sem, hogy tüntetőleg a telefonjába merül, a körülöttem lévő káosszal foglalatoskodom.*
-Ó ezzel én is így vagyok. Mármint a kocsimmal. Kicsit szeszélyes. *Igen, van kocsim és igen, ma nem azzal jöttem el ide a lakóhelyemtől és a szalonomtól távol, de megesik. Ma lazulni akartam, sétálni, hagyni, hogy kimásszanak a fejemből azok a dolgok, amiket szeretnék elhagyni. Derek kocsijának belső tere nagyban segít ezen, viszont nehezít is, mert újabb nem a fejembe való dolgokkal telít el. Ma kocsi kanyarodik, és Derek meg Benji a békülés rögös útjára lép, én addig kémesdit játszom. Amit találok nem tetszik, és az iménti magyarázat, miszerint megfordulnak itt a munkatársai is, sem hozza Dereket jobb színbe. Még Benji sem tudja mivel foglalkozik, és elég gyanús, hogy bármikor szinte azonnal le tud lépni, hogy a kis hercegért jöjjön és kimenekítse az éppen aktuális bonyodalomból. Beszarás, már én is kis hercegnek hívom a gondolataimban! Míg ők évődnek és Benji hangulata enyhül, én addig egy töltényhüvellyel szemezek, majd el is dobom gyorsan, és a visszapillantóból rám néző Derekre mosolygok. A fel nem tett kérdésemre adott válasz a helyzetet elbagatellizálni hivatott, ám az a vigyor amit kapok….csak én látom, hogy nem őszinte. Csak a szája vigyorog, a szemei nem, azok továbbra is fürkészőn kerülgetnek.*
-Honnan tudod mire gondoltam? *Visszamosolyogva vágok a további gyanakvás elé és hátradőlök az ülésen. Erőszakot kell alkalmazzak magamon, hogy ne nézzek az eldobott töltényhüvely után, hanem megtartsam Derekkel a szemkontaktust. Bízom abban, hogy ő kapja el előbb a pillantását, mert ha nem, az azt jelenti, hogy hamarosan nekimegyünk valaminek. Megvárom, míg a remélt állapot megtörténik, s csak aztán fújom ki lassan a bent rekedt levegőt. Nem is merek jobban körülnézni a későbbiek folyamán, mert Derek egyre sűrűbben néz rám a visszapillantó tükrön keresztül. Inkább a mellettünk elsuhanó tájat, házakat, utcákat nézem és igyekszem hagyni, hogy a rádióból felcsendülő zeneszámok magukkal ragadjanak.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Fogalmam sincs, mi történik, miről maradtam le, de nem is nagyon kapok magyarázatot. Akaratlanul is vágok egy grimaszt, ahogy megrázom a fejem és elengedem a dolgot. Nem is akarom hallani. Elvagyok a zenével és azzal, hogy néha Dereken ragad a tekintetem. Főleg akkor, amikor a kérdésre elhangzó nagy válasza egy sokat sejtető, nagy vigyor.
De aztán az utat figyeli, főleg, miután sikerült kicsit elkapnia az egyik padkát. Egy árva szót sem szól én meg pláne nem. Csak figyelek, majd amikor Derek beletapos a fékbe, miszerint megérkeztünk - vagyis hát az utcához, amit Gloria kért - szállok is ki, hogy ezúttal viselkedjen a nevelésemhez híven és nyissam az ajtót neki.
- Csak egy perc. Elköszönök - vágom oda Dereknek, ahogy az ölébe hajítom a lábamtól a táskát, a telefont - amit valamiért továbbra is szorongattam - és már kint is vagyok.
Nekem nem megy olyan profi módon az ajtónyitás, rángatni kell egy kicsit, de csak nyílik és állok félre az útból, kapaszkodva a kilincsbe.
- Örültem a találkozásnak! - kiabál még ki Derek, majd ki tudja, hova kalandozik. Én pedig még ha kicsit késve is csapom be Gloria után az ajtót, egy pillanatig billegve a sarkamon, majd nagy levegőt veszek és máris ott a mosolyom.
- Szóval... öm... köszönöm a mai napot - kezdek bele közben aprókat lépkedve, távolabb a kocsitól, ha úgy van, akár át a túloldali járdára.
- Szerinted Derek... szeret? Úgy értem... kedvel? Csak azért kérdezem... mert a nők általában értenek az ilyesmihez... Azt hiszem. A könyvekben így van.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

*Majdnem elharapom a nyelvem amikor Derek ráfut egy padkára. Érzem én, hogy ez bosszú volt a kíváncsiskodásom miatt és fel sem szólalok. Gondolatban rágom a számat és gyűrögetem a kezeimet, kívülről viszont nagyon is lefoglal az út nyújtotta látványosság. Benji még durcás és ezen a zene sem segített amit Derek keresett neki valamelyik rádióállomáson. Kissé megfagyott a kocsiban a hangulat és bármennyire is zsibbasztom az agyamat, nem jut eszembe semmi, amivel ezt feloldhatnám. Amikor aztán Derek lefékez, a nyelvharapás ugyan elmarad, de majdnem lefejelem Benji ülésének támláját. Csak a jó reflexeimnek és a kezemnek köszönhetem, hogy nem következett be a méltán ciki baleset, de egy szúrós pillantással megküldöm Dereket a visszapillantón keresztül. Feltételezem, hogy most nem ugrik ki, hogy a kocsit megkerülve kinyissa az ajtót, így én állok neki annak, hogy kiengedjem magam, de nem sikerül. Benji dobja ki maga alól a kocsit és akkor jövök rá Derek udvariasságának hátterére, amikor a kis srác elszenved vele pár másodpercig, mire az ajtó enged. *
-Hát, kösz a fuvart. Vigyázz Benjire. *Rámosolygok, de most nekem is csak az ajkaim vesznek részt a derűben, a tekintetem és a hangulatom nem. Mocskot, újságot, szemetet és töltényhüvelyt magam mögött hagyva szállok ki és dobom a táskámat a vállamra. Derek még kiszól utánam, mire lehajolok és újabb méreggel teli mosolyt villantok meg.*
-Részemről a szerencse. *Nem, Benji miatt nem azt mondom ami egyébként az ajkaimra tolulna. Benjihez fordulok, hogy elköszönjek, de több van a köszönésben mint gondoltam. Ő már visszahozza azt a derűt, amit otthagytunk a Desert shore-on és követem őt távolabb a kocsitól. Érzem, hogy másra is készül, nem véletlen, hogy hallótávolságon kívül kerülünk. Érdeklődve nézek rá, míg elrebegem a magam szövegét.*
-Nekem volt élmény, kirángattál abból, ami miatt odamentem. Kösz! *Picit megérintem a vállát, meg is ütögetem néhányszor, aztán zsebre vágom a kezem. Benji meg belekezd és nekem nagyon össze kell szednem magam, hogy ne mondjak mást, mint amit vár. A Desert shore-on még őszintébb tudtam volna lenni, és hittem is azt amit látok. Persze ha Derek nem mond semmit magáról, úgy vélem azért annyi becsület van benne, hogy védje a srácot, de kérdés, hogy meddig. Másrészt nem vagyok otthon az azonos neműek szerelmi életében, fogalmam sincs, hogy ez hogy megy náluk. PErsze biztosan hasonlóan mint hetero berkekben, de azért ez mégis más. Gondolom. *
-Hát a szeret és a kedvel között óriási a különbség és azt hiszem nem én vagyok a legkompetensebb ebben a kérdésben, de…biztos, hogy többet érez irántad, mint szimpla barátság. Vigyáz rád, gondoskodik rólad…és szerintem fel is vállalna. Csak rád van tekintettel. Ez a téma viszont sokkal bonyolultabb, mintsem itt beszéljük meg kutyafuttában. Egyik nap gyere el a szalonba és elviszlek magamhoz, meghívlak egy pizzára, feltéve ha a kényes úri gyomrod beveszi. *Igyekszem tréfával elütni és könnyedebbé tenni a dolgot, másrészt tényleg szívesen beszélgetek vele, jó fej és nem bunkó, mint a mai tinédzserek általában. *
-Kaphatsz egy gyömbérsört is és beszélgetünk. Mit szólsz? *Jaj annyira nem érzem magam ehhez elégnek, de segíteni is szeretnék. Korábbi ajánlataim, hogy menjen egy pszichológushoz vagy paphoz, ha meg akarja őrizni a titkait, most idétlennek tűnnek. Annak viszont örülök, hogy a bizalmába fogadott. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Tudtam, hogy amint elhagyja a szám a kérdés, zavarban leszek, de a kíváncsiságom akkor is nagyobb volt a paránál. Arról már ne beszéljünk inkább, hogy miközben megkapom a szavakat, csak fel-felpillantok a tincseim alól, mosolyogva, grimaszolva - mert hát milyen nyálas beszélgetés már ez! -, de közben meg... jó hallani, hogy... úgy látja... ez az egész tényleg több, mint barátság.
A mosolyom csak akkor tűnik el egy pillanatra, amikor elterelődnek a gondolataim. Tudom, hogy Derek felvállalna. A saját, nagymenős módján, magasról téve az emberek véleményére. Az sosem érdekelte. De én... még nem tudom elképzelni, hogy akárki előtt megfogjam a kezét, vagy megcsókoljam csak úgy. Főleg nem a szüleim előtt! Van nélkülem is elég gondjuk most, nem dobhatom a nyakukba ezt az egészet.
Akkor sem, ha valahol szeretném.
De aztán jön a meghívás és a pizza téma és máris újra mosolygok. Sőt, vigyorgok.
- Az úri gyomrom tömérdek pizzát kap, amikor a barátaimmal bezárkózunk a pincébe egy-egy régimódi LAN-partyra! - állítom nagy büszkén, kihúzva magam. Talán kapva-kaptam az alkalmon, hogy szabaduljak az előbbi, általam felhozott témától.
A választ végül is megkaptam és hiába esett jól hallani, jó elhagyni a zavart.
- Jól hangzik - bólintok nagyot. - Ha nem leszek életfogytig büntetésben a mai húzásom után, akkor megyek. ...és köszönöm! A meghívást is.
Talán a korábbi vállonveregetése adja a lendületet, talán a szavai voltak... nem tudom, de ahelyett, hogy még egyszer megkérdezném, biztos hazajut innen vagy épp intésre emelném a kezem... egyszerűen csak megölelem. Semmi különös, csak egy gyors ölelés és utána már rohanok is vissza, át az úton, valahol a felénél lelassítva. Ténylegesen odaintve neki búcsúzásként, mielőtt rohannék. Vissza a kocsihoz. Derekhez.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 810

Benji & Gloria

* Az az igazság, hogy váratlanul ért ez a kitárulkozás és a kérdés. Korábban Benji nem igazán avatott be az életébe, az érzelmeibe, a vágyaiba, de ez most, még ha közvetve is, nagyon arra hajaz. Jó érzés, hogy ennyire bízik bennem, de nem érzem magam eléggé hozzáértőnek magamat a témához. Csak próbálom kizárni a Derekről megtudottakat és tényleg csak annyit mondani amennyit tapasztaltam az elmondásai alapján. Na meg az első találkozás, attól a francos töltényhüvelytől eltekintve jó benyomásaim vannak róla, ezt nem tagadhatom. Igyekszem néhány morzsával megnyugtatni Benjit, de jobban érezném magam ha ezt nyugodtabb és kevésbé rohanós körülmények között beszélnénk meg, mert ha már a bizalmába avatott, akkor adjuk meg a módját. Ezért is ütöm el viccel, de közben hívom meg magamhoz egy egészen más beszélgetésre, mint amilyen eddig volt köztünk. *
-Remek! Akkor rajtad áll, mikor. *Azt meg csak remélem, hogy szól előtte és nem úgy ront be ahogy Deadman szokott. Váratlanul és magára irányítva minden figyelmemet. *
-Nem leszel. Azt a keveset meg kivárom. *Mosolygok rá és megveregetem a vállát, mert most ennyi telik tőlem. Én is zavarban vagyok, de ezen még tud mit mélyíteni. Az ölelés, még a kérdésénél is váratlanabbul ér, és csak pislogok amit szerencsére nem láthat, annyi időt sem hagyva nekem, hogy viszonozzam. Csak akkor nyúlik el a szám egy széles mosolyra, amikor már a hátát látom, de maradok míg be nem száll a kocsiba és el nem indulnak. Ez az elhatározásom kifizetődik, mert félúton visszafordul és lehetőségem van neki integetni. Utána csak a fejem ingatom magamon meglepődve, hogy mennyire jólesett és mennyire büszke vagyok magamra mindazért, amit sikerült elérnem nála. Bárcsak Deadmannel is ilyen egyszerűen mennének a dolgok.*

//Köszönöm a játékot, nagyon jó volt! hihihihiii

//

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

» ...sorry? - Zafír & Benji
» P.S.: Some things are worth the trouble
» It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji
» Zafír telefonja
» Zafír ládika

It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji

It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji

Similar topics

Similar topics