Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
És nemadja fel... Nem is ő lenne ha feladná, talán épp ez az egyik... amit szeretek benne. Újabb mosoly költözik az arcomon.
- Lehet hogy azt hiszed hogy tudom miről beszélsz, de akkor rosszul hiszed, és nem fogalmazol világosan. - bele a szemeibe. Hogy tényleg nem tudom?? Lehet csak nem akarom tudni. Nem akarok ígéreteket tenni. Olyan ígéreteket, amiket tudom, megszegném őket, talán vagy biztosan, ki tudja, semmi nem kőbe írt a jelenlegi helyzetben. Miért pont ez lenne másként.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#152Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Hétf. Júl. 20, 2020 6:34 am
Deadman& Sapphire
*Az újabb mosoly, már a sokadik, szinte egyformán élettel teli, arra biztat, hogy ma nem kell feladnom, nem kell hagynom, hogy némaságba burkolózzon, hogy elterelje a témát, hogy másra válaszoljon mint ami a kérdés volt. S nem is hagyom magam, ma nem. Visszasomolygok, és előrébb hajolok, egyfajta kihívás amiért a szemeimbe mélyed, hogy mélyedjen csak tovább nyugodtan, én állom és nem tántorít el. Tekintse párbajnak, és ennek megfelelően szemtelenül vágok vissza.* -Nagyon is tudod miről beszélek csak nem akarod, hogy tudjam, hogy tudod. Világosan fogalmazzak? *Teszem fel a kérdést miután jól lelepleztem, és tapodtat sem mozdulok a farkasszem nézésből. * -Nem szeretnék még egy akut szívrohamot átélni azért mert az ajtóm előtt fekszel. Ne rombold magad kérlek szépen. Nem kell megígérned, hogy nem teszed, csak gondolj rám mielőtt megtennéd. Oké? *Már a szándékos félreértése is jel volt, nem akar ígérni semmit, még bizonytalan a visszaszerzett határozottságán belül. Talán még önmagának sem mer ígérni. Nekem annyi is elég, ha a szavaim mélyen beleégnek a tudatába és a megfelelő alkalomkor felvillannak. A túl komoly szavakat enyhíti a mosolyom, ami az alkalomhoz illőn finom és kérlelő, de van benne annyi játékosság, hogy ne riassza el Deadman-t. *
Hogy kiismert volna?? Lehet azt egyáltalán!?? Talán én se ismerem eléggé magam, talán senki más se. És talán ez az egyetlen mentsváram, a sötét felhő... ami belengi ezt a képtelen és kelletlen iszonyú állapotot. Talán én magam vagyok aki nem akar szabadulni tőle...
Mégis hosszú mosoly vonul ki az arcomon. Korántsem vidám, vagy féktelen, inkább olyan... mondjuk azt hogy 'megértettem'... felfogtam. A másik álláspontot. Az ő álláspontját is. Hogyne érteném....
- Semmit nem ígérhetek.. - továbbra is mosolygom. De nem elkendőzötten, elkenve vagy vidáman, csakkkk...
- .. De mindenképp fejben foglak tartani... - ez biztos - Amúgyse menne hogy mellőzelek.. - ezt már felnevetve, mert.. Hát hogy a fenébe lehetne figyelmen kívül hagyni ezt a nőt, mikor folyamatosan itt van a szememben!?? SZÓRAKOZTAT! És ez most... egész jól jön. Megnyugtat.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
*Értem a mosolyt, értem azt ami mögötte van, ami megbújik talán mg előtte is. Egy nap alatt nem lehet megváltani a világot, sem Deadmant, de azt sem akarom, hogy azt higgye, meg sem próbáltam. De igen, muszáj, egyszerűen azért mert kedvelem, vagy annál több…valahogy a hosszú, sokszor néma évek alatt fontossá vált a számomra, bekúszott a barátaimat védő kerítés alatt és tanyát vert. Nem bánom, hogy alattomban tette, sokat tanultam én is tőle, bár ha ezt hallaná, minden bizonnyal elröhögné magát. Nekem már az is jó, hogy mosolyog és elég tartósan ha azt vesszük, az ittlétem alatt több volt a mosolygás mint komorabbik éne…sőt! Néha bekacsintott egy vad vigyor is. Sokattudóan bólintok a válaszára amit előre borítékoltam már a korábbiak miatt.* -Tudom…nem is akarom megkötni a kezed, csak…*Szavakba önteni azt amit gondolok, nehéz. Helyette jelentőségteljesen emelem meg a szemöldököm a mosoly mellé. Tudja ő mire gondolok. A többire már elvigyorodom, féktelenül, szabadon. * -Ajánlom is!...Naná, hogy nem. Mit gondolsz mire ment ki a játék az elmúlt évek alatt? *Sokan azt mondanák, hogy felhasználtam és majdnem ugyanannyian meg is veregetnék a vállam és irigykednének, hogy kifogtam az aranyhalat. Azt is tudom, hogy fű alatt, suttyomban hozzám küldi az ismijeit, de mindez már az első pillanatban megbukott. Amikor először lépett a szalonba, eldöntöttem, hogy Deadman nem lesz reklámarc. Olyan láthatatlan világ lengte körül, amire vigyázni kellett, de ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, azt mondanám, hogy valahol nekem is szükségem volt rá. *
_________________
Soha ne mondd, hogy soha
Ville Deadman Wallow
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241
#155Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Aug. 07, 2020 4:36 pm
Újra elmosolyodom. Már megint. Ahogy nagyon sokszor már mellette, és ez hiányzott az utóbbi időkben. A féktelenség érzése... A hiányzó szabályoké.
Felsóhajtok, de nem is igazán panaszosságból teszem. Vagyis... valahol örülök. Örülök hogy ő ittvan nekem, és egész.. mássá teszi ezt az állapotot. Reményteljessé... A jobb idők ígéretével... Egyszer talán jobb lesz.. Más. És ez magával húzza a második sóhajom.
- Valamit nagyon jól csinálsz.. - mosolygom. Egyenest a szemeibe, és... eszemben sincs elengedni őket. Mert igen, érzem. Valamit. És valamiért képes is vagyok bízni benne. Bízni a létezésben. Talán mégsem olyan lényegtelen állapot... És most egész jól érzem magam.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#156Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Vas. Aug. 16, 2020 6:36 am
Deadman& Sapphire
*Valamit tényleg nagyon jól csinálhatok, csak tudnám mi az, mert akkor még jobban csinálnám. Elnézem a mosolyogós arcát és valóban; iszonyatosan sok a változás. Talán kellett ez neki, az a sok rohadtság ami a mélybe rántotta, hogy legyen honnan felemelkednie. Bár az ember utólag szívesen kihagyná az ilyen történéseket, mégis szükséges ahhoz, hogy valakiből új ember legyen. Vagy egy kicsit más, más szemszögből legyen képes nézni a világot. Hogy felfedezzen új utakat és rácsodálkozzon, hogy „Hé! Ezt még nem is láttam, vajon milyen, ha arra megyek most? „ S a gondolatok engem is egészen más útra terelnek, elmosolyodom és előrehajolok csak azért, hogy belenevessek a szemeibe, s aztán fordulva egyet, amennyire tudok, végignyúljak a kanapén. Fordítva mint ahogy eddig tettem. A fészkelődésnek az a vége, hogy ha sikerül Deadmant hátradönteni, lábaim helyett most a fejemet fektessem a combjára, így nézve a mennyezetet. * -Igen, valamit tényleg jól csináltam. *Mosolyogva megvonom a vállam, tudom ehhez azért ő is kellett, hogy hagyja magát, de vajon miért és mikor kezdte hagyni magát? Jó kérdés, talán sosem tudom meg a választ, képtelen vagyok visszafejtegetni az időt és a történéseket. * -Azért azt ne felejtsük el, hogy nem csak az enyém az érdem. Kellettél hozzá te is és persze Diablo is. Néha arra gondolok, hogy mennyire hasonlítotok egymásra. Persze te nem vagy olyan szőrös. De egyébként….*És tényleg. Mindkettő szeszélyes, mégis bízik bennem, csak akkor engednek magukhoz közel, ha ők akarják, de részei az életemnek, ott sertepertélnek körülöttem…még ha Deadman fizikailag nincs is ott mindig, de valahogy nálam köt ki ha történik valami. A gondolat, hogy a macskámhoz hasonlítottam, engem megmosolyogtat és úgy nézek fel rá, hogy lássam, mennyire jutott el hozzá a gondolat fejtegetésem. *
_________________
Soha ne mondd, hogy soha
Ville Deadman Wallow
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241
#157Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Hétf. Aug. 17, 2020 12:19 am
Mocorog, és ez nagyon nem ismeretlen tőle. Én meg hagyom... Mindig mindent hagyok neki, legalábbis... az utóbbi időben. Ezernyi új dolgot mutathat. ( Úgy tűnik... ) Aztán ahogy végül landol az ölemben, mármint a feje, én is kellemesen hátradőlök. Teljesen elengedek ahogy beszélni kezd. Ahogy VÉGEZ viszont!
Hangosan felnevetek, de még nem is igazán tudom hogy bántson e. Vagy szórakoztasson. Én meg az a dög... Újra szélesen húz a mosolyom, és a kezem.. valahogy önmagától kezd a hajában játszadozni. Ismerős egy érzés...
- Igaz hogy volt már olyan... hogy vonyítottam az éjszakába.. - na igen.. - de azért ez övön aluli volt. - vigyorgok. És tényleg. Asszem. Macska!?? ÉÉÉÉÉN!!?? Még a hideg is kiráz a gondolatra.
Pláne ha arra a hisztigépre gondolok...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#158Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Kedd Aug. 18, 2020 8:35 pm
Deadman& Sapphire
*Kényelmesen elhelyezkedem, bár a mennyezetet nézem, azért fél szemmel felpislogok Deamanre is, épp akkor amikor hangosan felnevet. Hát bírom ezt a Deadmant, eskü! Magával ragad a nevetése, a torkomat csiklandozza, kuncogok tovább, mely csendesül picit mikor az ujjai a hajamba túrnak. Lehunyom a szemeimet, és élvezem a bogarászást, halkan, szavak nélkül dünnyögök. A folytatás azonban ismét előrángatja belőlem a gurgulázást, az a vonyítás…nos elég érzékletes és elképzelem, de…* -A kutyák szoktak vonyítani….meg a farkasok….*Akár övön aluli volt, akár nem, mikor felnézek rá, látom, hogy vadul vigyorog és ez tetszik. * -Ahogy gondolod, de én szeretem a macskákat. *S megemelgetem a szemöldökeimet, még mindig fülig érő mosollyal. * -Majd egyszer visszaadod, addig meg _ezt_ ne hagyd abba.Ez jó, nagyon jó. *S mutatok a kezére amivel még mindig a hajamat birizgálja, s átadom magam az élvezetnek. El tudnék így aludni, de visszafogom magam, inkább beszélek.* -Egyszer majd kipróbáljuk a Twistert is, persze csak miután megtanítottalak tangózni, mert azzal még tartozol nekem. Elképzeltelek egy szál rózsával a szádban, határozottan jobban mutattál, mint éjszaka a holdat vonyítva.
Érzem azt ahogy ellazul az ölemben, és ez engem is.. lazaságra gerjeszt. Talán ezért is van hogy mindent elfelejtek, és most képes vagyok csakis őrá koncentrálni. A jókedvére... A szövegére... és még a kuncogására is az ölemben, ami engem is, mégjobban leenged. Talán ezért is kezd játszadozni a kezem. Teljesen önkéntelenül...
Aztán amikor figyelmeztet, hirtelen megtorpanok. De csak egy pillanatra, alig másodpercek amíg átfut a tény a fejemen, onnan az ujjaim már maguktól indulnak. Eltökélten. És valahogy... természetessé válik az érzés...
- Nem tudom, jó lenne... lehet ezt az egészet elfelejteni.. - a szemeim szűkülnek, de hogy komolyan gondolom e?? KOMOLYAN GONDOLOM! - Én meg a tánc.. - kelletlenül kezdem el rázni a fejemet, de ŐSZINTÉN! Nem vagyok róla meggyőződve hogy ez annyira jó ötlet!
- Lehetne valami értelmesebb!?? - ez is őszinte kérdés. Vagy csak kelletlen. Mert hogy fűlik a fogam hozzá?? Kurvára nem! És rohadtul nem akarok beégni.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#160Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Szer. Szept. 09, 2020 6:48 am
Deadman& Sapphire
*A szavakon és gondolatokon kívül teljesen leeresztek, ellazulok. Jóleső borzongás fut végig rajtam Deadman ujjainak birizgálása nyomán, olyan ez mint egy masszázs, csak más idegszálakra hat. Egyszer a fodrásznál is elaludtam, persze fáradt is voltam mint a dög, de a monoton simogatás és motoszkálás a fejemen annyira ellazított, hogy bealudtam. Amy frászt kapott, mert azt hitte elájultam vagy ilyesmi…és annál rosszabb volt az ébredés. Ez most nem fenyeget, de elaludni sem akarok bármennyire is jólesne. Deadman nyafogása ébren tart, ajkaim széles mosolyba rándulnak, csak egy pillanatra nézek fel rá, hogy lássam az összeszűkült szemeit és a kelletlenül elhúzott szájat, mely torokhangú kuncogásra késztet. * -Beleegyeztél. Ennyire biztos voltál a győzelmedben? *Meg sem próbálom palástolni, hogy jól mulatok, ajkaim szegletei tapodtat sem mozdulna a szélesre húzott állapotukból. Néhány, eddig nem ismert részlet bukkan fel Deadman lényéből, melyekre eddigi kapcsolatunkban nem derült fény. Ismerem a legrosszabb napjait, a kevésbé azokat, tudom mennyire rühelli az újságírókat…de ez mind ahhoz az élethez tartozik, ami mellett letette a voksát. Ám a szürke hétköznapok, a mások elől elrejtett érzések, az érdeklődési köre…eddig csak sejtett volt, a megadott körvonalon nem igazán nyúlt túl. Életének kuszaságában is ügyelt arra, hogy a vonalon ne színezzen túl, éles határvonal jellemezte…vagy még ő maga sem mert a színfalak mögött úgy élni, ahogy szeretett volna. Meglehet nem is voltak vágyai. * -A tánc nem személyfüggő. A tánc felszabadít. Mi lehet ennél értelmesebb? Mint jól érezni magad, még akkor is ha nem tökéletes? *Ismét felnézek rá anélkül – remélem –hogy abba kellene hagynia a hajmasszázst. * -Mi lenne ha megpróbálnánk. Itt és most? Csak én látlak. *Ajkaim másokat meggyőzően kunkorodnak, s bár kétlem, hogy Deadman látta a Shrek-et, de Csizmás Kandúr szép nézése még őt is meghatná. Amit próbálok leutánozni, bár így ebben a helyzetben nem biztos, hogy beváltja a maga ígéretét. *
Ami igaz, az igaz... Igaza van. De hogy miért!?? Már magam se tudom idézni a részleteket, nem volt lényeges, nem is lényeges.. A biztos hogy azóta minden megváltozott. Nagyon sokminden megváltozott. Percek alatt... De a felhangzó nevetése engem is mosolyba rejtett kétségekbe áraszt. Baromira nem akarom ezt megtenni.
Újra szövegel, de bennem ez egész másfajta érzéseket kelt. A kezem is megszűnik simogatni, pedig ezt se én rendezem, csak az az 'egyetlen lépés hátra', ami ahogy félferdén ülök azon a kanapén, a könyököm a haja helyett most a háttámla tetején támaszt meg. Aztán... talán percekbe telnek a válaszok. Na jó, lehet hogy csak hosszú másodpercek.
- Idefigyelj.. - újra mozdulok, de megint nem én rendezem, hozzák magukat a pillanatok, ahogy előre dőlve, hozzá, kezeim most az álla két oldalán fűznek fel, hogy az ölemből kiemeljem, önmagammal szembe fordítsam, és közbe úgy beszéljek a szemeibe. Már ha hagyja nekem...
- Nem tudom miért fontos ez Neked, de nekem meg Te vagy a fontos... Már.. - és ez igazi. - Szóval ha feltétlenül ragaszkodsz hozzá, benne vagyok hogy végignézd a bénázásomat, de ha nem muszáj... - és itt félbemarad a mondat. Hogy miért?? Mert egész sokféleképpen tudnám folytatni. Például hogy lehet, ezernyi más dolgot bevállalnék vele, vagy épp.. hogy inkább szeretném ha kihúznák öt fogam, de... De persze még az is bejátszhat, hogy egyszerűen csak berezeltem, mert nagyon is ismeretlen a szituáció. Soha nem kellett még mások előtt... töketlenkednem, szóval még most se szeretnék... Igazán.... Szóval inkább ezt húzzuk le!
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
*Deadmannel néha csínján kell bánni, mert bár egyre jobban ismerem, akadnak még fehér foltok, én meg persze félek, hogy újra bezárkózik. Örültem, hogy kinyílt a nagykapu, piszok sok munkába telt, ráadásul nem is akármikor lehetett dolgozni rajta, hanem amikor adta magát az alkalom. A türelem nagy erény, de fárasztó. Azt nem mondom, hogy belefáradtam, hogy beleuntam mert nem lenne igaz, annak ellenére, hogy tényleg kiszipolyozza az embert, de ez önként vállalt és a másik félnek kell legkevésbé tudnia róla. Érzem a szavaiból, hogy nem igazán fűlik a foga a tánctanuláshoz, hogy mégis miért egyezett bele, még mindig rejtély a számomra…az egyetlen ötletet vetem fel; nem vette számításba még egy hangyányit sem, hogy én nyerek. Aztán megáll a keze és elmozdul onnan ahol olyan kellemes dolgot volt képes tenni és kipattannak a szemeim, de már nyúl is az arcomhoz. * -Figyelek. *Gyanakodva ejtem ki a szót, és némi tornamutatvány kell ahhoz, hogy ne tekerje ki a nyakam, fordulok a nem túl sürgető de mindenképpen határozott mozdulattal, hogy végül egy kecsességtől teljesen mentes, négykézláb helyzetből nézzek rá. Ha most valaki lefényképezne minket, igen érdekes találgatásokba bocsátkozhatna arról, vajon mit akarunk egymástól. A szövegétől kissé elnyílnak az ajkaim és úgy is maradnak, míg a fejemben lévő fogaskerekek átkozott csikorgása véget nem ér. * -Hmmm. *Érzem, hogy a mondat félbemaradt.* -Akkor inkább ne csináljuk? *Befejezem helyette, nem költői kérdőjellel a végén. * -Nem feltétlenül ragaszkodom hozzá, de akkor lemaradsz egy hihetetlenül jó, vidám játékról, közös bénázásról és könnycsorgó nevetésről. Tudsz helyette ajánlani hasonlót? *Elmosolyodom és nem mozdulok hacsak ő nem forgat másfelé, s közben azon jár az agyam, hogy fontos vagyok neki, és ezért akár meg is tenné amit kérek, de pont azért nem kérhetem tőle. Bájosan bonyolult.*
Akkor inkább necsináljuk... Igen, épp erről beszéltem. De aztán folytatja, és úgy tűnik, mégiscsak nyert az opció a kérdésben, idáig hallom a szívemről legördülő követ... Az alternatívát tekintve viszont már korántsem vagyok annyira jó.
- Az egyetlen amit ajánlhatnék és én is élvezem, biztosra veszem hogy hidegen hagy. - magától eresztem el, mert való igaz. Elég... hiányosak az ismereteim, az utóbbi időkben ami feldobott, csak a szex... És már az sem ugyanolyan az utóbbi években. Szóval...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
*Nem tudom érzékcsalódás-e vagy tényleg megkönnyebbülni látom Deadmant, hajlok az utóbbira…viszont nem értem. Eltekintve a korábbi évektől és a búskomor szótlanságától, az elmúlt pár óra alatt igazán egy mókás, jó kedélyű embert láttam magam előtt, aki még a kártyában is elég bevállalós és megcsillogtatta a humorát is. Most meg visszakozik egy könnyed táncolástól, ami nem nagy dolog és rajtam kívül senki nem látná az ajánlatom szerint, nem úgy mintha később váltottam volna be a tarozást és elvittem volna egy táncterembe. A válasz meglep, gyanútlanul kerekítem a szemeimet tócsányira rácsodálkozva az élvezetek minimális számára.* -Csak egyetlen dolgot tudsz mondani? Elég sivár életed volt…eddig. *Feltápászkodom, kivételesen hanyagolom a jóleső nyögdécselést, ami mákor menetrendszerű ahogy megmozgatom a porcikáimat. De ezeket a hangokat csak otthonra tartogatom. Megállok előtte és nyújtom a jobb kezem, egyértelműen arra utalva, hogy jó lenne ha megfogná és felállna mellém. * -Gyere, feltornázzuk azt a számot legalább kettőre. *Nem árulom el mit akarok, legfeljebb rájön és megint ellenkezik. Ellenkező esetben magammal húzom az asztal másik oldalára ahol nagyobb a hely…*
_________________
Soha ne mondd, hogy soha
Ville Deadman Wallow
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241
#165Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Hétf. Szept. 21, 2020 11:19 am
Hogy sivár élet? Ha ő azt tudná... Nevetni támad kedvem, de mondjuk.. legyen igaza. És úgy tűnik ezt ő is így gondolja, mivel hamar mozdul, tűnik el előlem, és csak egy kinyújtott kéz, ez vár cserébe, énmeg...
A kezére, nézek, aztán fel a szemeibe. Gyanakvóan... De... ...igazából mit tehet velem, megesz reggelire?? (Jó lesz az már vacsorának is) Ezért aztán fogom magam és az övébe csúsztatom az enyém.
Úgy tűnik felállok. Vagyis megyek vele, valahova.. valamit csinálni, a titokzatossága fegyver. Olyan fegyver amit ééén.. a kezei között.. szívesen merek vállalni.
Talán mert bízom benne??
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#166Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Szept. 25, 2020 6:43 am
Deadman& Sapphire
*Gyanakvó, nagyon gyanakvó. Látom a szemein, de még tétovázik, hogy meneküljön, vagy megfogja a kezem amit felé nyújtottam. Széles, de nem vadul vigyorgó ajkaim látványával csalogatom, és próbálkozásomat siker koronázza. Most jön a neheze, lépésenként jutunk el a kanapé és az erkélyajtó közti területre, viszonylag szabadabb mozgásteret kínál...bár Deadman gyakorlatlanságát tekintve, lehet, hogy nagyobb hely kellene. Ez a hodály amúgy sem apró kunyhó, de nem akarok tánctermet keresni, mert a végén meggondolja magát. szótlan vezetem, s mikor elérünk az általam kiszemelt pontog, megállok, a kezét amit eddig fogtam a derekamra csúsztatom, közben pedig, hogy ne legyen ideje ellenkezni a másikat már el is marom és emelem fel tánctesttartásba. A derekamon nyugvó kezére jelentőségteljesen rányomok, hogy nehogy elhúzza onnan, ehhez még egy szigorú pillantást is mellékelek. Ha idáig minden gond nélkül eljutottunk, jöhet a tanítás. Fordítva, mint ahogy az szabályos, én lépek előre a jobb lábammal, óvatosan, épp csak érintve az övét noszogatom egy lépéssel hátra, majd a másikat. * -Na mit szólsz? Már megérte nem? *Végig a szemeibe nézek, nem csak azért, mert a tánc maga úgy kívánja, hogy figyeljünk a partnerre, hanem mert kíváncsi vagyok minden reakcióra, s közben bátorítón mosolygok rá, hogy lássa, megy ez, nem olyan nagy ördöngösség. *
Megállunk, de még mindig ugyanolyan bambán nézhetek. Értetlenül. Megáll velem szemben, de valahol ismerős a szituáció. Mégis képes vagyok kívül tartani az egészet. Nagyon kívül.
Aztán a derekára csúszik a kezem (Tényleg??) és ez már vadiúj helyzet. Megdöbbenő tudattal ér el, és közben ideje van a másikat is a kezébe rendezni. Hoppá... Aztán belémrúg. Okééé, eltúlzom, egész egyszerűen csak kis híján rámlép, de én valahogy az első megjelenő indíttatásra - inkább ráeszmélő második - valahogy magától rendeződve lépek el. Hátra. Aztán megint...
A szemeimre néz, érzem, de én meg lefele tekintgetek. Érdekel. Hogy mi az amit csinál velem, és hogy egyenesen mi az értelme. Csak ha megállunk nézek vissza a szemeibe. És persze a szavai után.
- Lépkedni..?? Minden bizonnyal.. - újra csíkul a szemem, de erre már nem merek megesküdni. Hogy mi rejlik benne. Értetlenség?? Kétségbeesés? Elveszett pillanatok?? Vagy úgy az egész.. idegen és riasztó tényszerűsége, ahol teljesen képtelenül érzem magam. Valami ilyesmi keverék.
Miért jó ez!??
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#168Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Pént. Okt. 09, 2020 7:18 am
Deadman& Sapphire
*Szerencsém van azzal, hogy Deadman nem gyanakszik és mikor már késő, a döbbenet miatt nem ellenkezik. azért megmosolyogtató a reakciója, de nem merem nagyon szélesre húzni az ajkaimat, mert félek attól, hogy úgy érezné; kinevetem. Pedig csak annyira édes és szokatlan ez a kisfiú meglepődés és sutaság amivel fogadja kezének derekamra való helyezését...és a többit. Még tarthat ez az érzés, mikor "elindulunk" meg sem próbálva bármilyen korlátok közé szorított tánclépés variációt ráerőszakolva. Épp csak lötyögünk, zene nélkül, de én biztosan nem fogok sem énekelni, sem dudorászni, hogy kitöltsem a csendet. Próbálom elcsípni a pillantását, de ahogy a gyakorlatlan táncolni próbálók, úgy ő is lefelé néz a lábaira...meg az enyémekre. Nem túl szélesen elmosolyodom amikor rövid szünet erejéig megállunk és végre felnéz rám.* -Lépkedni. És most jön a lényeg. Megismételjük ugyanezt az ellenkező irányba. *Vetítem előre a lépéseket, de azzal, hogy egészen közel nyomulok hozzá, megakadályozom azt, hogy lenézzen. * -Rám nézz, ne a lábaidra. *Szinte levegő sincs köztünk, elvileg nem kellene így lennie, de most nem is az a cél, hogy profin lejtsünk pár lépést, hanem, hogy hozzászokjon ehhez a mozgáskombinációhoz. Finoman húzom még magam felé, ami a lábainak szól, a sajátommal lassan és kicsit már lépek is, figyelve mennyire követi és aszerint korrigálok. Ha sikerül, akkor nem tartok/tunk szünetet, máris érintem a lábát, hogy most meg hátramenjen, ahogy az első lépéseknél. Két lépés előre - neki - két lépés hátra, remélhetőleg egymás szemeibe nézve. *
Szóval ellenkező irányba.. Ooookééé... Talán a szemem is tágul, de csak a teljes értetlenség szele, simán hagyom hogy közelebb bújjon, a kezét még mindig nem engedem el, még ha nem is látok ebben semmi ésszerűséget. Hát ha lépkedni akar... Hát LÉPKEDJÜNK!
Húz is magával, a következő percben, nekem meg beletelik némi időbe - na meg lepillantgatásra oldalt - hogy rájöjjek, mit is akar, aztán meg a lábát.. sikerül majdnem, telibetrafálnom. Hogy mire jó ez!???
Aztán ha még nem adta fel, megint vissza. Tol... De nem megy ez nekem.
- Oké! - állok meg. A kezeim még mindig az egyes részein és a kezében, de nem hagyom hogy tovább vezessen.
- Elhiszem hogy ez Neked baromira izgalmas, de én meg úgy érzem mintha beszartam volna, szóval szerintem ezt inkább hagyjuk.. - na, MOST.. engedem el!
Hogy ellépek vagy sem, az csakis rajta múlik. Kapar a torkom egy cigire, de valamiért... Őt se akarom egyedül hagyni. Magára... Talán mert ő se hagyott magamra engem. Sohasem...
Vagy egész mások az indokok.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#170Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Hétf. Okt. 12, 2020 9:07 am
Deadman& Sapphire
*Azért van bennem félsz, hogy besokall és annyi a jó hangulatnak…megint. Az első olyan jelre, ami azt mutatja, hogy elege van, megállok. Ez a terv, de vagy nem veszem észre időben, vagy kivételesen túl gyors hozzám képest, de még figyelem és magamban derülök azon a bájos esetlenségen, amit előad, mikor megtorpan. Épp amikor belelendültünk volna, vagy csak én éreztem úgy. Még nem enged el, de már ez sem biztató elnézve az arcán elterülő kínt a mosoly helyett. Nagyot nyelek amikor közli milyen érzés…csak vissza kell nyomnom a belőlem feltörni készülő nevetést, ami cseppet sem a kárára irányul, de jelen pillanatban nem értené a lényegét. * -Zenére élvezetesebb. Engem felszabadít. *Az utolsó próbálkozás, teljesen feleslegesen, és amikor elenged, végleg feladom. * -Oké, értem. Nem a te világod. Azért megpróbáltuk. *Csak most mosolyodom el, és vonom meg a vállam lemondóan de nem keserűen. A helyzet pedig nem annyira kiábrándító, hogy pont most szedelőzködjek, hagyva magába fordulni. * -Ahhoz képest elég jól ment. *Csak biztatás a részemről, nem rábeszélés, de nem folytatom azzal, hogy elmagyarázom, mindezt nem csak csinálni kell, hanem érezni is. A zenét, a ritmust, a partnert. Néha már előfordult, hogy nem tudtam mit kezdeni az üres, kitöltetlen pillanatokkal, nála pedig volt bőven, most is ott lappang kettőnk között. Zsebre dugom a kezeimet.* -Van ötleted, hogyan lépjük át ezt a szitut? Cigi nélkül. Hogy ne kelljen elmennem. *Nem kínos, inkább bánt a helyzet amit én idéztem elő, és legjobb lenne most máshol lenni, de az sem megoldás, és nem is akarok máshol lenni.
Csak figyelem... A szemeit.. azt amit mond... és valamiért hiszek neki. Elhiszem... Nem is vagyok mérges.. vagy dühös.. csakkk...
Mégis a kezeit figyelem ahogy zsebre dugja őket. A torkom kapar, de valami úgy diktál, hogy nem, ez még nem az a pillanat amikor lelépjek. Ez egy sokkal másabb annál... És amikor betör....
Emelkedik a kezem, de csak ha nem elég gyors, sikerül felfűzni őket az álla két oldalán. A szemeim talán beszélnek helyettem, de az is lehet hogy vakok és süketek. Pedig jól tudom mire készülök. Csak azt nem, hogy miért... És máris közeledem.. a szájához, és ha nem ugrik el, tol el, vagy lép ellen, mégis a szájára csókolok. Csak egy óvatosat.. egy finomat, egy becézőset. Óvakodva kóstolja meg őt az ajkam, de nem engedek bebocsátást. A nyelvemnek. És csak hosszú másodpercek után húzódom el.
- Tudom... hogy azt mondtam, többé nem csókollak meg... - nyelek - De ez most kellett... - és biztosan. Hogy miért? Nemegészen tudom. Talán... Talán mert jó vele. Őrülten jó. És ez a legjobb dolog az utóbbi időkben. Az egyetlen kellemes.
És muszáj volt éreznem....
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#172Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Szer. Okt. 14, 2020 9:36 am
Deadman& Sapphire
*Nem túl gyakran fordul elő, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, de ez most egy olyan helyzet, ráadásul én idéztem elő. Még mindig nem ismerem elég jól ahhoz, hogy ne botoljak szerencsétlenségbe, de még menthető. Azonban most inkább rá hárítom ennek a felelősségét, és egy kicsit benne van a kíváncsiság is, hogyan oldja meg. Fogalmam sincs miért akarom tudni, de abban a néhány pillanatban amíg egyikünk sem mozdul, van időm remélni. Tippem sincs mit fog csinálni vagy mondani, ezért felkészítem magam minden meglepetésre…majdnem mindenre. A kezeim a zsebeimben ragadnak, de nincs is bennem nagy késztetés, hogy kirántva eltoljam magamtól Deadman-t, csak úgy elhúzódni meg sértésszámba megy, ilyet csak az csinál aki undorodik a másiktól, nálam ez nem játszik. Ha nem akarnám, hogy megcsókoljon, annak lelki okai lennének és voltak is korábban. Most egyszerűen csak nincs időm átgondolni, a bonyolult helyzetet amit két nap „ki tudja mit csinált” történései képeztek. Az ajkaink összeforrnak, és azonnal ráérzek, hogy ez most más mint a legutóbbi. Ebben nincs semmi kétségbeesés, vagy csakazértis, de még csak nem is egyszerű. Finom és puha, óvatos és szerethető, inkább az adás öröme van benne, semmint, hogy bármennyit is elvegyen. Önkéntelenül lehunyt szemeim mögött nincs kérdés, csak elveszek a jó érzésben és még akkor is abban lubickolok amikor ajkai elválnak az enyémtől és csupán a lassan kihűlő nyoma marad. A hangjára eszmélek, lassan emelkednek a szemhéjaim és kóstolom meg nyelvemmel a csók otthagyott ízét. * -Már épp szóvá akartam tenni….*Engem is meglep hangom rekedtsége, lopva köszörülöm meg a torkom.* -Ez egy jó lépés volt. *Tutira elfelejtettem a zene nélküli csetlést-botlást…még ha utóbbi nem is volt benne. * -És…elég volt? *Derű és kíváncsiság kúszik a tekintetembe, de nem csak Deadmanre vagyok kíváncsi hanem magamra is. Nem tudok nem gondolni Octoberre, vagy a hiányára, a történetből való kikerülésére, vagy annak tartósságára. Korábban sem a csók ellen volt kifogásom, egyszerűen csak nem akartam pótlék lenni…de most tényleg nem tudom mit jelentett ez a csók Deadmannek. *
Megkarcolja az agyamat... Az utóbbi szavai... Valami viaskodik a bensőmmel, és a vággyal hogy megint érezzem. Mennyire egyszerű lenne csak újra megérinteni. Megkóstolni... Magával ragad. De az a hátsó sötét sugallat, ami árnyékként vetül a tényre, végig ott gyakorolja a nyomást. Az előzményre.
Mégis valami elemi távozik.
- Nem.. nem volt elég... - nyalom meg az ajkamat, most én. Talán mert érezni akarom. Akarok még belőle. Ha már cigarettát nem kaphatok... Mégis győz a józanész.
- De azt hiszem most elég lesz.. - nem mosolygok. Nem, mert nem tudnék. Csak vágyakozok. A törődésére. De valami azt súgja ez nem valódi. Még.. Ő ennél többet érdemel. De valaminek a kezdete...
- Talán jobb, ha most mégis elmész... - fordulok aztán mégis el. De nem tudom miért. Nem tudom mi diktál. Vagy hogyan... Miért kell elmennie. Egész egyszerűen csak tudom. Ha itt marad, ez az egész.. még egész másképp is elsülhetne. És nem tudom hogy ezt akarom e.
Még...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 811
#174Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... Kedd Okt. 20, 2020 7:14 am
Deadman& Sapphire
*Sosem tartottam magam alkalmasnak arra, hogy felfedezzem az emberekben az érzelmeiket. A szalonba betért sokszínűség, a beszélgetés, az emberek íratlan és kötelező érvényű szabályai, hogy mindenképpen ki kell adniuk magukból azt, ami bántja vagy épp örömmel tölti el őket, megtanított arra, hogy ne csak meglássam, hanem keressem is az efféléket. Deadmanre furcsa módon mindig is érzékenyebben reagáltam, és most is észreveszem a bizonytalanságot, ami egészen más fényben tűnik fel, mint a korábbiak. Ez nekem és rólam szól. A bizonytalanság mögött pedig olyasmi bújik meg, amit eddig nem láttam, vagy csak nem volt ennyire kifejező, mint most. Vágy? A kérdés is félve óvakodik ki a tudatom mélyéről a felszínre. A szavai pedig csak megerősítenek. Mindkétszer bólintok, értem, vagy legalábbis hiszem, hogy értem. Még mindig zsebekbe dugott kezekkel lépek egyet előre, felé. Lehajtott fejjel gondolkodom azon mit mondjak, most az egyszer rohadt nehéz mindazt megfogalmazni ami a fejemben van. Pedig ott van készen. Amikor felnézek rá, oldalra hajtom a fejem, szégyenlősen vonom meg a vállaim, mert küzdök a szavakkal. Végül a megoldás nem is kínálja magát, egyszerűen csak megmozdítja a kezeimet, melyek önkéntelenül emelkednek az arcához, s ha nem húzódik el, tenyereim rásimulnak. * -Nem szeretnék elmenni, de megteszem. Mert te kérted. * Nem sértődtem meg és nem küldött el, valójában inkább elengedett és ezért hálás vagyok, mert tudom mi áll mögötte. * -Tudod hol találsz, ha mégis többet akarnál. *Rámosolygok mielőtt elengedném, hátrébb lépek ha enged, de még nem indulok. Megvárom mit válaszol, ha egyáltalán megszólal, az sem lenne meglepő ha csak bólintana. *
Ahogy a kezei felfutnak az arcomon, régi emlékeket ébreszt. Lehunyom a szemem... De nem tudom, a jelen, vagy inkább a beférkőzni akaró múlt az ami befogad. Egy dolog lebeg mindvégig a fejemben. Jól döntöttem... Miatta. Előbb... előbb ezt az egészet el kell rendezz(n)em. Mielőtt tényleg őt érezhetném...
A szavai messziről törnek be egész... visszhangosan. A tudatalattim válaszol. Érzem hogy bólogatni kezdek, megszólalni most nem tudnék. Vagy nem lenne jó lépés. Talán azonnal megvétóznám... nem tisztelném... Vagy összetörnék??? Bármelyik ezek közül.
Így hát... még mindig csak ott állok, vele szemben, és csak nézem ahogy és HA, elhagyja az ajtót. Már ha elhagyja. És ha nincs több mit mondania... Különben nem kezeskedhetem.
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Kezdőlap
by 
Tárgy: Re: Ville Deadman - Útkeresés... 
