- Segítek neked vetkőzni - magától értetődőnek gondolta a válaszát a meghallott kérdésre, és nem is rejtette véka alá a feltörő mosolyát. Tovább végül nem húzta azt a bizonyos mézesmadzagot, mert elég volt. Idebent ebből, és Jake.. nos, nem volt a helyzet magaslatán. Talán ezért is változtatott némiképp a kieszelt tervén, és ha már úgyis azt tehette, amihez épp kedve volt, vagy amit csak akart, így nem szerette volna, ha egy életre megbánt dolgokra kelljen visszaemlékeznie majd a dokinak. Ha egyáltalán eljut addig a fejében majd, hogy mi és hogy történt ezen az ártatlannak induló napon.
Katasztrófa - foglalta össze egy szóban. Már ami Jake-et illette, mert amilyen karót nyelt volt az elején, biztosan így jellemezte volna első körben.
Ahogy kinyújtotta a kezét a dokiért, és amaz pedig ha nem is esett, de nem a leghatározottabban engedte le magát a székről, egy féloldalas mosolyt villantott. Aztán mielőtt még elfelejtette volna, ismét a lábai közé pakolta a táskát és a saját farzsebéből húzott elő.. úgy húsz, huszonöt dollárt, amit aztán arra kevert a levegőben, amerre a pultost sejtette. Megnézni már nem volt érkezése pontosan, de a lóvé eltűnt a markából, és már indult is kifelé, újra táskástól, Jake-estől.
- Kissé.. változott a program - magyarázta már akkor, amikor a lépcsőn jártak, ezért hátrafodult félig, hogy szemmel tarhassa a Kékszeműt, nehogy amaz orra bukjon itt a nagy próbálkozások közepette. - Valami sokkal jobb lesz, mint a mosdó. Élvezni fogod.. azt is - nyalta meg a száját gyorsan, kikászálódva az utcára ismét. A félhomályt bevilágították a villodzó fények, a lemenő Nap pedig vöröses-narancsos izzással terítette be a horizontot. Felsóhajtott. Ha nem is volt odáig ezért a romantikus maszlagért, de azt mindig is elismerte, hogy ezek a színek felbecsülhetetlenek voltak. Egyszer szerette volna látni a sarki fényt is. Nem csak tévében.
Ha Jake is épségben felért, elindult balra Danielle, mert tudta, hova akarja vinni a Dokiját. Már előre dörzsölhette volna a tenyereit, ha nem lett volna mindkét oldalról foglalt a keze. A táskásat elkezdte lóbálni lassú ritmusban, és amikor megtalálta a hinta-effektus a táskát, újra és újra figyelte, ahogy a téglatest formájú táska sarkai feltűnnek a látószögének alsó részében.
- Ha szomjas vagy.. szerzünk neked valami ihatót - a fű sajátos tulajdonsága az volt, hogy simán elmehetett volna bálnának tőle, annyi piát magába öntött azután. Folyton száraz volt a nyelve, ha füvezett, és mindig valami nedves alá kellett pakolnia a nyelvét. - Ha inkább ennél.. akkor azt is megoldjuk - toldotta csak meg ennyivel, és valamikor.. két lépés közben Jake kezét felemelve a kis vörös a maga vállára engedte, hogy Danielle pedig átölelhesse a doki derekát. Csak abban az esetben, ha ezt a Grizzly-je hagyta, viszont jobb volt ez így a kis vörösnek. Legalább tudta, hogy nem fog kirohanni a másik az autók elé. Új tapasztalat volt ez a Kékszeműnek, muszáj volt odafigyelnie rá.

Legyintett. Amúgy is már a doki költött rá eleget a hamburgereknél, nem kellett, hogy még itt is ő álljon mindent. Inkább koncentrált már arra odakint, hogy odafigyeljen Jake-re, nem-e fog görbülő gerinccel hányni a hirtelen ingerváltásra, ami az utcákon kísérte minden egyes lépteiket.
- Nem messze.. - válaszolt csak ennyit arra, hogy mégis hova mennek. Elég volt annyi, hogy a kis vörös tisztában volt azzal, hogy mit engedhetnek meg maguknak és mit nem. Eeeeeezt, ami következik, mindenképp. Bevackolta magát a Doki ölelésébe, amit saját maga kezdeményezett, és.. ha lehet, a legfurcsább érzés volt ez a kis vörösnek is. Sosem szokott ilyet csinálni, még akkor sem, ha éppen dugott valakivel.
- Hamarosan megint kell valami a számba - jegyezte meg úgy mellékesen, felsandítva a doki arcára, meg is nyalva a saját száját. Kivételesen a cigire gondolt, a zöldhasú fajtából, pont akkor, amikor a piros keresztezte az útjukat. Megállt, és remélhetőleg a Kékszemű is követte ebben, ezért.. minden előzetes nélkül úgy fordult, hogy még Jake ölelje.. vagy tartsa, esetleg kapaszkodjon benne, de már szemben volt vele, seggel a forgalom felé fordulva, szemből pedig Grizzly felé, már nyújtózkodott is fel, a következő pillanatban pedig anélkül, hogy felsértette volna a húst - és ha nem hajoltak el tőle - akkor beleharapott a tag alsó ajkába kicsit, aztán már csókolta is meg. Nem tartott ez sokáig, helyette a kék szemeket figyelte az ő zöldjeivel, hogy a következő másodpercben már talpaira is ereszkedjen, vissza, a kiindulópontjára.
- Fecske, vagy boxerpárti vagy? - cinkos mosollyal vigyorgott fel Jake-re, visszafordulva mellé, hogy még csak véletlenül se takarja a kilátást a dokija elől. Tudta, hogy miért kérdezi. És kíváncsi volt arra is, hogy kap-e választ. A teste megmozgott egy belső ritmusra a fickó mellett, ujjai lassan simítottak végig a doki hátán. Egészen a csípőtől a lapockájáig. Felsóhajtott reszketegen, mert.. tetszett neki ez a közelség. Naná!
Vajon Miss Conroy odaköszön majd nekik? Mindig ott volt a kis feka néni, és már azt is tudta Danielle róla, hogy a pudlijának neve Pudding. Szerette az ősz, fekete hölgy azt az édességet. Minden formájában. Már csak egy sarok.. és ott lesz a kerítés mögött. Már csak a gondolatra is megborzongott a kis vörös. Nem Miss Conroy miatt.

Elsőre az ugrott be neki, hogy mennyire készséges lett a másik. Jött a fűvonat, amire mindketten felkapaszkodtak, és hagyták, hogy a dzsanga szele felkapja őket, és utazzanak. Danielle nem is vágyhatott volna másra, és úgy tűnt, hogy a dokija is ugyanígy volt vele. Ha ebből az egész kibaszott álomból felébred a Kékszemű, biztos volt benne a kis vörös, hogy rohadt sok időre volt/lesz szüksége arra, hogy megeméssze a történteket, de most.. nem az a pillanat volt. Most ott volt a száján.. kevesebb ideig, mint amennyire vágyott volna Jake, ezt tisztán érezte, ezért is szólt az a vigyor. Élvezte. Minden pillanatát, amíg a tűréshatáron kívül töltött Grizzly, de azt álmában sem gondolta volna, hogy a tökéletesen intim és ártatlan kérdésére, miszerint... fecskét hord, vagy boxert... a nadrág alatt, ilyen kérdést fog kapni.
Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy... vigyorogjon-e csak.. de aztán engedett az ösztöneinek és kirobbant belőle egy nem hisztérikus, de rohadtul jókedvű nevetés. Megköszörülte a torkát is...
- Szóval fikusz... Az lesz a végső választottad, Jake? - vigyorogva kérdezte mindezt a doki szemeibe nézve, és nem volt szíve elárulni.. a másik fajta értelmezést. Azzal biztos, hogy zavarba hozta volna őt, és most erős volt a gyanúja, hogy nagyon nem jó irányba tartottak volna, ha megakasztja. Ezzel a gondolattal indult el ismét, ahogy a lámpa zöldre váltott, és amikor átértek - remélhetőleg az út túloldalára, még pár lépést tett meg.. aztán felsóhajtott. Megéreztek.. ott a kapun túl várta őket a medencényi meleg, kristálytiszta víz..
Ezért is torpant meg, vagy inkább változtatott irányt, lecsúsztatva a kezét a doki hátán a derekához, aztán csak lazán megfogva a doki biztos kezét, áthelyezte a táskát tartó kezében a táskát úgy, hogy a kapu kilincsét lenyomhassa, és már bent is voltak az udvarban. Már ha Jake is úgy döntött, hogy követi.
A medencét csak az utcáról beszűrődő fények világították meg, az udvarban.. rohadtul nem volt fényforrás. Miss Conroy sosem szerette az éjszakai fényeket, ha aludni akart volna.
- Megjöttünk - fordult mosolyogva Jake felé, remélve, becsukta a kaput is.. ha esetleg a doki nem tette volna. Magára hagyta a fickót, és elsétált a medence széléig... hogy aztán lepakolja a Kékszemű táskáját az aprókavicsos, betonba ágyazott murvára, szembefordult Grizzly-vel.
- Még mindig fikusz a válaszod? - nyalta meg a száját, és a következő pillanatban lehúzta magáról a felsőjét.. a fején át, ledobva a táska mellé a földre azt.. Aztán a cipőjét rúgta le a lábairól. Majd gombolta is a rövidnadrágja gombjait, és csípőnél megfogva az anyagot szinte úgy riszálta le magáról a gatyát. Felsóhajtott.. Nem volt szégyellős, különben is, a csipkemelltartó-csipkebugyi kombó tökkkkéletesen olyan volt, mintha fürdőruhát vett volna fel. Minden egyes tetoválása látszott. A csipkéken át az alhasán lévő is..
- Jössz? - intett fejével a medencényi víz felé, lábfejét a vízbe mártva meg. Csak jelzésképpen. Csobbanni akart.. elmerülni a vízben és ázott csibe lenni. Egy időre.

- Félig-meddig - adott választ arra, hogy hol is lakik. Miss Conroy miatt heti egyszer állandó tagja volt a közösségnek, de vagy két-három órákra. Az idős nő mindig úgy rendezte, hogy Danielle bemehessen a medencéhez. Már kívülről fújta a kis vörös a kódokat, akár be is mászhatott volna a feka néni lakásába, de sosem tette. Még akkor sem, amikor Pudding - a már említett négylábú fel-alá ugrándozva csapta a szelet a lánynak.
Nem kerülte el a figyelmét az, ahogy Jake megbámulta, de nem is tett azért, hogy ne így legyen. Ha szégyellős lett volna, már rég nem itt tartana.. a tetoválások minden egyes félelmét levetkőztették, ami a testével volt kapcsolatos. Ma már.. elégedett volt, mindennel, ami rajta volt, amivel rendelkezett.
Megérezte a doki késlekedését, viszont nem tudott ellenállni a hívogató víznek, ezért is csusszant bele, vállig elmerülve a nyaldosó melegben, felsóhajtva figyelte a kinti eseményeket. Azt a számító zakólevételt és felsóhajtott. Mi a franc?
Ne már!
Eltempózott a medence lépcső részéhez, csak hogy ott felsétálhasson. Végig a Kékszeműt nézte, el nem engedve a pillantásával az alakját. Kiérve a medencéből kicsit megrázta a kezeit, hogy a víz valamennyire leröpüljön onnan.. mert magába, másba úgyse tudta volna megtörölni, hogy szárazabb legyen. Ez a megoldás meg.. kézenfekvő volt.
- Ilyen nehezen megy a vetkőzés? - érdeklődött évődő mosollyal. - Segíthetek - de már ott is volt, Grizzly előtt, szinte centik választották csak el a testüket, felnézve a szemeibe, vizesen sikamlós testtel, várva, hátha elutasítják.
Ha ez mégsem történt meg, akkor az ujjai először az ing gombjait bújtatták ki a lyukakból, fentről lefelé haladva, egészen a nadrágig.. Nem kezdte el kihúzni az anyagot, helyette inkább - ha volt, akkor második körben az övcsatért nyúlva fűzte ki azt, végül pedig a nadrág gombja következett.. Haladt volna a cipzár irányába is, de nem volt abban biztos, hogy nem rántják-e el a kezét, vagy hogy Jake meggondolva magát menekülésbe kezd.
Pedig nagyon szívesen segített volna neki a teljes vetkőzésben is.
- Tovább is? - nézett fel ismét azokba a kék szemekbe, még mindig ott hagyva az ujjait, Jake nadrágja derekánál. És még csak véletlenül sem próbálta leplezni azt a hatalmas, remegő levegővételt, amit ez a helyzet csikart ki belőle.

Túlságosan is hirtelen mozdulat volt Jake részéről az, ahogy odakapott... Már nem bódította el a zöldhasú a tudatát annyira, már nem volt ugyanúgy szétcsúszva, mint fél órája. Egy kósza, benső hang azt suttogta a kis vörösnek, hogy muszáj még adnia belőle a dokinak, csak hogy minden korlátot lezúdítson a mélybe, és szabadon engedhesse. Mint a ketrecükbe zárt galambokat, amikor kiengedik.. Elmosolyodott a gondolatra lassan, a helyzethez mérten igencsak nyugodtan.
Pont akkor, amikor a Kékszemű eleresztette a kezét és ezt igennek vette Danielle. Zöld lámpát kapott a vetkőztetésben, ezért is nézett bele a sötéten örvénylő kékségbe, ami odafentről vizslatta. Határozottan.. megváltozott, és mégis engedett neki. Pedig alig két-három órája még arra is ugrott, ha épp véletlenül ért hozzá.
- Ez az új éned? Mindenre igent mondasz? - nyalta meg a száját, még közelebb préselve a testét a taghoz, szinte már felfeszült a másik mellkasán, de azért ott volt még az az öt centi köztük. Szimplán érezte a másikból áradó hőt. - Csak mert tetszik - ujjai lassan csúsztak le a cipzárig és rettenetesen óvatosan engedte azt lejjebb, ameddig a varrás engedte.. nem megérintve Jake madarát/kutyáját ( ).
Megköszörülte a torkát, és ezt a pillanatot választotta, hogy eltépje a pillantását a kék szemektől, lemeózva az előtte lévő mellkast, de a kezei máshol jártak. Egy kicsit igazította meg a doki csípőjén, de már tért is rá az alsó gombokra az ingen, és ha azzal megvolt, akkor egy elégedett sóhajjal mosolyodott el. Ennek ellenére a keze feszes mozdulatokkal simított végig az elé táruló bőrön.. végig Grizzly hasán felfelé, át a mellkason a szegycsont felett, amíg oda nem ért a vállakhoz, és az anyag alá benyúlva már vonta is le a dokiról az inget. A legszívesebben ledobta volna a földre, de látta, mit tett. Ezért egy kisebb morcos mozdulattal hajtotta össze félbe az anyagot, hogy a zakóra tegye azt.
Minden további kérdés nélkül visszafordult, az ujjai elérték a nadrág derekát, ujjait beakasztva az öv és a nadrág bújtatói közé, hogy a következő másodpercben letolja a nadrágot is.. miközben felnézett Jake szemeibe, ahogy leguggolt az anyaggal, végig ugyanolyan közelségben maradva..
Csak egy pillantást.. engedett a doki ágyéka felé, csak hogy megbizonyosodjon arról, hogy a régimódi, vagy inkább a kényelmes alsó volt-e rajta. Egyetlen széles mosoly csúszott a képére.. Miközben felállt, hagyva az anyagot Jake bokáinál. És még csak véletlenül sem ért volna hozzá a fickó bőréhez.. pedig minden ízében kurvára azt diktálta volna a vére..
- Megy tovább? - érdeklődött egészen halkan, és rájött, hogy rohadt erős.. mert nem Jake farka felé tévedt állandóan a szeme.
A torka már kapart egy újabb jointért. Igazság szerint majd' megdöglött érte.

A keze alatt reagált a Kékszemű teste minden egyes tettére. Mindent érzett, és mégsem használta ki. Még akkor sem, amikor a szemei az ágyékánál voltak, a keze a tag hasán, és csak egyetlen félkanyar kellett volna lefelé.
Kezdett megjavulni!
A gondolatra is kirázta a hideg. Persze, ahhoz köze sem volt, hogy vizes testtel az éjszakába nyúló medencézés után itt bámészkodik kint. Igaz, az alig huszonhat fok azért tett arról, hogy úgy igazán ne fázzon meg. A kérdésére kapott válaszra szélesen elmosolyodott. Még mindig nem tudott csupa értelmes reakciót kiváltani Jake-ből. Ugyanaz a zavar, ugyanaz.. a gondolkodás, mint korábban.
Miért hozta zavarba? Hiszen, a francba is, ő volt az, aki nőket vitt el egy körre kósza borozgatások után. Mégis, ahogy majdnem elvágódott, már nyúlt is volna a Doki felé, de végül minden rendben volt, életben és egyenesben maradva huppant le a székre, és így Danielle is felszabadult. Abszolút nyugodtan, minden sietős lépést elhagyva lépdelt oda, ahol a gatyáját szedte le magáról, leguggolva hozzá pedig kivonta a hátsó zsebből a zacskót, a gyújtót, és ahogy a szájába csúsztatta a hófehér, fűszín belsőjű rudat, már gyújtotta is meg azt. Mélyre engedte a füstjét a tüdejébe, ráérős mozdulatokkal pakolta el a vásárolt zacskót oda, ahonnan ki is szedte. Felegyenesedve elnézett Grizzly felé, meg is nyalta a száját, ahogy.. figyelte. Na meg alapból is kiengedte a füstöt, hogy oxigénhez jusson a teste.
- Még mindig nem beszélsz sokat... - jegyezte meg egy kevés feddéssel a szavaiban, de már tovább is lépett a témán, mert ha lehetett, ő sem pazarolta a hangszálait - inkább a száját, a nyelvét - arra, akire nem volt érdemes.
A bagót ismét a szájába pakolta, aztán meg onnan, szinte ugyanonnan, ahol előzőleg, most is belecsúszott a vízbe, de most a doki felé fordulva, alkarjain támaszkodva figyelte a fickót.. Hogy mit és hogy tett.. ott a vízparton. Várta az állandó zsibbadást, a nyugodt boldogsággal teli zsongást..
- Tudsz úszni, ugye? - érdeklődött halkan, egyetlen füstpamacsot fújva ki a száján. Ismét. De igazából már nagyon várta a társaságot a vízben. Ha sokáig húzza a nedvességet a doki, ki fog menni érte.

Lassan tapogatta le a pillantásával az elé táruló test minden centiméterét. Ahelyett, hogy beharapta volna a száját, inkább a fehér rudacskát tolta be, lassan, mélyen megszívva azt. Beszéd, beszéd, beszéd. Se eleje, se vége. A lehető legtöbb alkalommal csak ezt a zagyva izét kapta Jake-től, amit nem értett. Kettejük közül a doki volt a tanultabb. Jóval, és mégis a kimondott értelem úgy tűnt sokszor, mintha cserben hagyta volna. Danielle nem szándékozott ezt a fűre fogni, mert az csak ellazított.. Általában. De ugye az alkohol is mindig másként hatott az emberekre.
A halk csobbanást követő pár szóra elmosolyodott könnyedén a kis vörös, kiengedte tüdejéből a füstöt, és csak azután fordult a perem mentén a Kékszemű felé, vigyázva a jointra, mintha legalább az ókoriak afrodiziákuma volna. És igen, számára az volt, minden esetben, minden téren. Az élete volt. Részint.
Megunva a kettejük közt lévő távolságot lassan siklott a vízen a doki felé, és ahogy már csak egy karnyújtásnyi távolságra volt.. még egy kicsit közelebb csusszant a vízben hozzá, csak hogy felajánlja a füvet neki. Két ujja közt fogva biztosan, hogyha akarta, elvehette azt Jake.
- Miért viselkedsz úgy, mintha nem is akarnál itt lenni? - nézett bele egyenesen a kék szemekbe, és ha elvették a cigit, akkor, és csak akkor engedte meg magának, hogy ameddig beleszívtak a jointba, hátraejtve a fejét, csak egy pillanatra elmerült a víz alá, hogy már vizes hajjal, vizes arccal bukkanjon fel a felszínen aztán. Ha nem kellett a fű a dokinak, akkor csak a hátával támaszkodott neki a medence falának, és onnan figyelte a dokit.

Meglepték a kimondott szavak. Itt akart lenni Doki, amit csak néha érzett rajta. Az előző merevség a részéről még mindig ott lebegett Danielle szemei előtt, de mégsem mondta ki azt, amire gondolt. Az ellenkezés nem mindig vezetett jóra, és ezért is bólintott végül az egészre rá. Ahogy a joint eltűnt a kezei közül, elégedett pillantással szemlélte azt a hatalmas sóhajt, ahogy Jake megszabadult a füsttől, a köhögésre már nem fordított túl sok figyelmet. Ő is így kezdte. Az elsőnél majdnem megfulladt, a fiúk pedig kiröhögték. A másodiknál nem kapott egy ideig levegőt a füsttől, a harmadiknál pedig nem a tüdejébe, hanem a gyomrába engedte a füstöt. A tizedikre már nem köhögött, nem fuldoklott és függőnek is mondhatta magát.
Vizes hajjal és a fejéről lecseppenő vízbuborékokkal figyelte, ahogy Jake a medence széléhez startolt, és csak lassan söpörte ki a szemei körül, a pilláiról a vizet, hogy aztán közelebb csússzon hozzá a vízben. Egyrészről mert ott volt a dokinál a fűje, másrészt minek kiabáljon, ha beszélgetni is lehetett.. közelről?! Pont akkor, amikor újra beszélt a fickó, mégsem szólt közbe. Hallgatta, amit mondtak, és egy széles mosoly kúszott az arcára.
Szóval jobb a napjának ezen része, mint a konferencia? Nem hitte volna, de... faggatni sem akarta. Még közelebb csúszott hozzá a víz alatt, karnyújtásnyi távolságra, egyik kezével megtámaszkodva a doki mellett a medence szélében.. csuklója éppen elérte Jake vállát, a másikkal pedig lenyúlta a kis fehér rudat, amit a szájába vett, megszívva pedig azt végig a Kékszeműt figyelte. Amikor kifújta a füstöt, volt benne annyi, hogy nem a másik képébe tolta az összes füstöt, és csak azután nyalta meg a száját. Lassan.
Még nem ajánlotta fel a füvet neki. Inkább még közelebb engedte magát.. mellkasával, hasával már a doki testének feszülve, egészen közelről nézett a kék szemekbe. Az eddig a medencében kapaszkodó keze, hogy ne legyen kényelmetlen - igen, csak azért - ölelte át a doki vállát, nyakát. A jobbjában még mindig ott virított a cigi.
- Van még valami, amit a mai napból kihagytál, Jake? - a szemekről az előtte lévő fickó szájára pillantott, beharapta az alsó ajkát is - a sajátját egy pillanatra. Csak ezután nézett fel a doki íriszeibe.

Felsóhajtott egészen halkan, mélyről jövőn minden egyes reakcióra, ami Jake-et árulta el. A test remegése, az ádámcsutka megmozdulása.. és ha lehetett volna sem mosolyodott el Danielle. Nem, mert állandóan sünit játszott volna, egyszerűen csak a helyzet, a köztük lévő kialakult - jó - feszültség hatására nem engedett a mosolygásnak.
A félig sikerült ölelésre ugyanazt a reakciót kapta a kis vörös, mint amit adott. Grizzly karja is felfonódott a testére, a szemei pedig a tetováló lány szájára siklott. Danielle mégis inkább megmaradt a gyér fényben feketének tetsző szemeknél, azokat figyelte töretlenül. Amit azonban a kérdésére kapott válaszként érkezett, csak egy pillanatra döbbent meg ezen az őszinteségi rohamon, de ezt a hirtelen érzelmet felváltotta egy laza, kedélyes mosoly.
"Újra meg akarlak csókolni!"
- Hmm - a sóhajának hangot is adott, a hullámmentes medencében pedig élvezte azt, hogy a bőrének tapadó, Jake-ből jövő forróságot a víz némileg lehűtötte. A nagy francokat! Rohadtul nem, és csak egyre inkább, másodpercről másodpercre egyre jobban hevülő testtel reagált a közelségre. Nem, még nem akarta megadni magát a saját faszságának, hogy kikapja a dokiját a medencéből, és már megrohamozzák az ágyat. Sőt! Nem kell elérni az ágyig sem, tökéletes helyen vannak.
Megköszörülte a torkát erre a gondolatmenetre, nagy odafigyeléssel pakolta le a jointot a medence szélére, kicsivel távolabb a Kékszeműtől.. hogy még véletlenül se nyúlkáljon arra véletlenül. Csak ha rá akart startolni a fűre. Danielle sosem volt fukar a rudacskák megosztásával, és főleg akkor nem, ha ilyen reakciót váltott ki másokból.
A felszabaduló kezét.. tenyerét belemártotta a vízbe, hogy aztán azt kiemelve, nedvességtől elcsöppenve az ujjaival a doki hajába túrjon.. Lassan, nem összekuszálva, csak benedvesítve azt a nagyon is tökéletes haját a fejtetőn.. a homloktól kiindulva. Ujjai lassan szántották végig Jake haját a tarkóig, igazodva az előtte feszülő testhez.
- Mi tart vissza, hogy megcsókolj? - Merthogy ő.. a kis vörös biztosan nem akadályozta volna meg. most nem mozdult.. nem erőltette rá a száját a dokiéra.. tudni akarta, hogy mennyi szenvedély, mennyi hirtelenség és meggondolatlanság lakozott a fickóban. A hangja egészen halk volt, a csábítás benne, ha volt is, csak véletlen. Inkább kivárt. Feszült pillanatokat megélve, mert minden egyes idegvégződésével azon volt.. hogy rámásszon.. Ami félig sikerült is, mert a doki testére simult.. teljesen. Szorosan.. még közelebb.

Hogy élvezte-e? Talán. Igen, de még mennyire, és ha tehette volna, akkor a vízből ki sem mászott volna, mégis, csak beharapta az alsó ajkát a kis vörös, ahogy a kék szemek, amik most szinte üres feketének tűntek, a szemhéjak elfedték őket. A doki helyett is felsóhajtott, és meg sem mozdult addig, ameddig már Grizzly másik kezét is magán nem érezte. Csak akkor.. egészen kicsit csak, de a teste igazodott az új pózhoz. Oké, egyelőre csak egy ölelés volt ez, de neki aztán pont megfelelt.
Ahogy Jake ismét ránézett, talán egy kisebb mosoly is megjelent Danielle arcán, egészen addig, ameddig meg nem mozdultak ott előtte. Épp, hogy csak lehunyta a szemeit, már érezte is a száján a doki érintését. Nem volt követelő, a durvaság pedig kurva messze is állt tőle, és most nem is hiányzott a kis vörösnek. Egy pillanattal később, de a szája megmozdult az őt érintő ajkak alatt, nem leerőltetve a nyelvét a másik torkán, kivárt..
volna..
Mert az érintés az állán egy pillanatra csak, de megakasztotta. Általában nem szokták így érinteni, emiatt is húzódott hátra egy leheletnyit.. talán még ugyanúgy hozzáérve Jake szájához a sajátjával, de talán.. nem csókolta, mert a szája már mosolyra húzódott egy rövid pillanatra, hogy aztán a nyelve csússzon végig a dokija alsó ajkán lassan, lenyalva onnan a saját ízét.
- Elég volt? - egészen erőtlenül sikeredett suttogással kérdezett csak, testével teljesen nekifeszülve az előtte állónak, már csak bal kézzel ölelve át a doki nyakát, mert a jobb már valahol a mellkasánál járt. Csak hogy érintse ott.. nem akart volna hirtelen akcióba lendülve rámarkolni oda, olyanra, ahol még jelzett a vészvillogó. De lehet, hogy csak beképzelte mindezt Danielle.
- Vagy még mindig vágysz.. valamire? - a szája mosolyra görbült, mielőtt folytatta volna azt a csókot, amibe először Jake kezdett bele. Ugyanúgy.. kényszeredett türelemmel, amit bármikor megakaszthatott a doki, ha válaszolni akart.. a feltett kérdésre. Érdekelte a kis vöröset, hogy most mi volt az, amit a doki akart. Úgy igazán.

Nem beszélt, már megint.. helyette érezte, ahogy egyre jobban kapaszkodtak belé, amit nem bánt. A fájdalmat ha nem is bírta elviselni, azt szerette, ha egy vele kezdő férfi határozottan tudta, mit akart. Úgy tűnt, most Jake pontosan tudta, hogy mit, hogy mennyit akart.
Elmosolyodott volna, ha az a csók, ami másodjára megindult, nem fordult volna át.. egy valamennyire hevesebb, követelőzőbb csókká. Esze ágában sem volt leállítani a Kékszeműt, az ajkai válaszoltak.. minden egyes pillanatban.. a nyelve is megindult valamikor, elveszve a pillanatban, és.. most így volt neki jó. Belesóhajtott a csókba, és mielőtt még felnyögött volna az érzésre, ami az ereiben szétáradt.. A vízzel körbeölelve, Jake érintésével a testén.. csak még inkább.. rágyógyult a tetovált bige testével Danielle a dokira. Leszarta a vizet. Leszarta a sötétséget, neki most csakis a doki szája kellett, az ujjai a bőrén.. és igen, érezte, hogy kezdenek megint ott tartani, ahol voltak is a fű birodalmában, amikor még a doki ölében ült.
Enyhe remegés futott végig a testén, hagyva, hogy Jake elhúzódjon tőle, de nem úgy, ahogy gondolta.
Nem elég.. a csók.. többet akart.. Tudta ezt?
Ahogy a doki nyelve a bőrét érintette a nyakán.. fel akart nyögni halkan, de mégis csak a saját ajkába harapva, remegő sóhajjal nyelte le a nyögést, ujjaival beletúrva a másik rövid hajába a tarkója felett, megmozdulva előtte.. hogy a testével végigdörgölőzhessen a doki testének feszülve, az ölelésben.
A bőre.. a teste mintha tüzelt volna. Egy kibaszott vulkán mozgolódott benne, legalábbis ilyen érzés volt most ott.. Mintha a víz átvette volna a kis vörös testének hőjét.. minden pillanatban langyosan csapódott neki a testének az újabb és újabb apró hullám.
- Ne hagyd abba - csak ennyit volt képes mondani a fickónak. Inkább csak suttogta. Rekedten, halkan. Vagy talán magának? Is-is. Mégsem tett mást, csak ott maradt.. a dokinak préselődve, ujjaival a Jake hajában.. a nyaka talán még a Kékszemű szája alatt.. jobbjával pedig elfelejtkezett arról, hogy valahol a közeli távolban ott várt rá magányosan a joint. Most nem érdekelte.
A doki mellkasán csúszott lassan a válla felé mind az öt ujjbegye, lassú, formátlan mintát követve a bőrön. Kíváncsi volt, hogy a vele szemben lévő meddig akart elmenni itt.. a medencében. Semmit sem sürgetett.

Beharapta alsó ajkát kínzó lassúsággal, hogy még csak ne is gondoljon arra, hogy esetleg túlságosan belemerülne.. pontosabban a vízbe. Tudott úszni, de nem akart meghalni csak amiatt, mert valakit nagyon megkívánt. Egyenesen a szájával és a nyelvével.
Aztán mégis csak felnyögött a bőrén szánkázó csókokra, kirázta a hideg annak ellenére, hogy a testét elárasztó forróság kijózanító volt, régi, ismerős. Tudta, hogy hamarosan nem fogja tovább bírni.
Mostanáig.
Hirtelen mozdult, de csak annyira, és talán az egyik kezével is rásegítve, a Kékszemű állcsontját érintve, hogy a Doki száját érje ismét a sajátjával. Igyekezett, hogy lassú, érdeklődő csók legyen, de a nagy szart.. nyers szenvedéllyel tört rá a dokira, annyira azért visszafogta magát, hogy a húst ne tépje, vért ne fakasszon és ne harapjon, de a nyelve, ha engedték, akkor utat tört magának. Már rohadtul nem játszott, átfordult ez a joint okozta bódultság vágyba, hogy azt levezesse szexszel. Mennyiszer volt már ilyen!
A Kékszemű arccsontján lévő ujjai lassan csúsztak lefelé.. a nyakán, a kulcscsontjára, majd lefelé a mellizmairól Jake hasára, miközben ugyanolyan közel maradt hozzá. Már csak pár centi.. már csak egy kis simítás, és Danielle már Jake alsójánál járt volna..
Egy... két, három ujja csúszott még lentebb, egészen a Dokija alsójának vonaláig, amikor.. hezitálva nem mozdította tovább a karját.
Csak csókolt... nyelve csúszott végig a Kékszemű száján, hogy levegőhöz is jusson... el-elnyomva a feltörni vágyó halk nyögéseket..

- Kedveském, nem is tudtam, hogy jössz!? Micsoda meglepetés - nevetett fel fakóan csilingelő hangjával Miss Conroy egészen közelről, amit Pudding cérnavékony pudliugatása kísért. Na meg a kis karmocskás szteppelése, amit mindig előadott, ha idegent, ha ismerőst látott meg.
Danielle a távoli, zsibongó világán betörő hangokra összerezzenve megmerevedett még mindig Jake testének feszülve... meg sem mozdult a doki előtt, ugyanúgy préselődött a filigrán teste a fickóénak, de a csók... mintha kiszakították volna a testéből, egy pillanat alatt csúszott a szája a doki szájáról a nyakára egy csókig, hogy aztán megköszörülje a torkát.
Utálta, ha félbeszakítják szex.. vagy előjáték közben, de.. nem tudta elküldeni Miss Conroy-t a picsába. A nénike olyan volt neki, mint egy töpörtyű nagymama, akire semmi pénzért nem lehetett haragudni.
- Csókolom, Miss Conroy - a hangja csak egy kicsit volt remegő, mélyebb a benne rejlő szexre éhesen, de végül sikerült elfordítania a fejét irányba, a még mindig vakkantgató szőrgombolyag felé. Aztán fel a nő felé is sikerült némileg összpontosítva koncentrálnia. Persze.
Szétcsúszott minden egy pillanatra, de.. próbálkozott, igazán.
- Szólhattál volna korábban is, sütöttem volna neked sütit, tudom, hogy szereted - fontoskodott a néni, mire Danielle egy Jake-nek címzett mély, elakadó sóhajjal válaszolt. Mást is szeretett volna. Mondjuk hogy Jake végre megérintse.. úgy igazán, hogy attól akadjon el a lélegzete. Az isten verje meg!
- Most épp másra vágyom, köszönöm azért! - bepróbálkozott egy mosollyal is, miközben valamiben meg kellett kapaszkodnia.. nos.. az alsónadrágba sikerült ott, a víz alatt... és még mindig nem mozdult el onnan.. Jake.. Jake-nek préselődve/dörgölőzve. Pudding nagy szaglászgatások közepette már indult volna meg a kapu felé, hogy az esti pisi/kaki körútját letudja. Danielle.. pedig mindennél jobban akarta, hogy minél ingerültebben akarjon a kutya dolgára menni...

Megérezte a kaparást a csuklóján, pedig az ujjai csak a fickó csípője mentén érintette a Doki alsójának anyagát, alapesetben csak alig gyűrve markába az alsót, de.. muszáj volt elengednie, amikor a tiltakozás ott feszült az őt érintő kézben, és még ha ott, ugyanolyan közel is maradt a Kékszeműhöz, egy elfulladó sóhajt eresztette el, bele az alig gőzölgő víz párájába. Megköszörülte a torkát azokba a kék szemekbe nézve, miközben Miss Conroy, abszolút kihagyva, hogy ő valamennyire zavaró tényező is lehet, alig nevetgélve figyelte a kis vakarék szőrpamacs siettető mozdulatait.
- Jól van akkor - szólalt meg a nénike: - Várlak.. holnap ráérsz, kincsem.. - nem, nem kérdés volt. Magától értetődőnek gondolta mindezt. - Hozd át Bones-t is, hogy az én Puddingom se unatkozzon - mosolyodott el szélesen, de Danielle csak futva figyelt az idős, ezüsthajú fekete nőre, miközben a feszült figyelme mind Jake-re terelődött. Tudta, hogy valami megváltozott a fickóban, és esze ágában sem volt magát ráerőszakolni a pacákra.
Talán.. régen, igen, átélte ugyanezt az egyik sráccal, még tizenévesen, és tudta, hogy mennyire nyomorult érzés volt.
- Holnap átjövünk, ígérem - mégis, kényszerítve magát nézett fel az idős nőre, aki végre megindult a kis pudlija után, a kertkapu felé, ügyet sem vetve igazán arra, hogy a kis vörös nem egyedül volt. Vidám kis dallamot kezdett dúdolni még Audrey Hepburn korából, amit Danielle, ha meg is kínozták volna, akkor sem emlékezett volna a címére. Nem is igazán érdekelte.
Amikor eltűnt a kis feka néni, no meg a bűzgombóca, akkor nézett csak aztán végül Jake szemeibe, teljesen elengedve a fickót is, kissé hátrébb úszva a jointra mart, ami valahol még mindig a medence szélén vidáman füstölgött.
- Elárulod, hogy mi a frász volt ez? - nem, nem volt ideges. Csak érdekelte, hogy hirtelen miért viselkedett úgy, mint egy beszari szűz tinédzser. Azt hitte, hogy a felnőtt férfiak már rég kinőtték ezt a kort. A hátát nekitámasztotta a medence szélének, hagyva, hogy a füst, ami a tüdejében kavargott, lassan tekergőzve hagyja el a száját. A pacáktól nem úszott messzebb, ott maradt a közelében, de már nem gyógyult rá piócaként a testére.