Megforgatta a szemeit csak a hallottakra. Miért kell ennyire hercegnőnek lenni? Eszébe jutott erről az egészről King Annie-je, akinek a gondolatára is megrázkódott. Beteg egy nőszemély volt az a fiktív karakter. Ő valóban mosogatóvizet itatott a faszijával. Muszáj volt megnéznie a filmet régebben, mert folyamatosan azzal baszogatták, hogy fingja nem volt, Stephen King-et eszik-e vagy isszák. Hát.. több nem lett az információtól.
- Lehet, hidd el - bólintott is, a mosolya sokat sejtető és vészjósló lett, és ahogy a pultos megint nyúlt az újabb poharakért, aztán meg a zöldet tartalmazó üvegért, Danielle lábujjhegyre emelkedve kezdett el mutogatni.
A zenétől úgysem értette volna meg a pultos egyetlen szavát sem, de az activity-re a kis vörösre nézett.
- Pirosat kérünk! - jött a következő lépcsőfok, és mialatt a vörös lé a pohárba sugárban érkezett, Danielle megnézte az itallistát krétával firkantva a bárpult felett. A tárcája elegendő zsét tartalmazott, bármikor is ment inni. Sosem nullázta le a lóvét, és mínuszba sem ment soha. Idővel arra is rájött, ha nem keveri a piát, akkor nem lesz annyira másnapos. Régen sétáltatta már meg a rézvörös négylábút, és nem is szándékozott egyhamar ezt a régi szokását feleleveníteni.
Mégis! Muszáj kipróbálnia, meddig mehetett el Jake-nél.
- Szóval! - vigyorogva ütögette meg lágyan a pult fáját maga előtt, és úgy lesett fel Jake-re, félig felé is fordulva, felpakolva a könyökét, alkarját a pultra, miközben a poharak megint csúsztak, eléjük.
- Ha azt mondom, hogy ez kevésbé rossz, úgysem hiszel nekem - abszolút nem bánta meg a döntését. Jake döntését, hogy inni akart. - És ameddig nem a nyal-nyel-harap hármasra megyünk rá, addig ezzel kell beérned - vigyorogva utalt a kedvencére, a tequilára. Imádta. Azt meg még inkább, amikor duci háromszögnyi citromot kapott az átlátszó mexikói alkoholjához.

zene: hmmm Nem a Te stílusod

Pont a lényeg! Nyal és nyel! Azt ismételte el az egészből Jake, mire Danielle egy szélessé váló vigyorral nézte a másikat. Hihetetlen, hogy még mindig talpon volt, pedig nem nézte volna ki belőle, hogy ennyit bír.
Az aktatáska a pulton elvonta a figyelmét, épp annyira, hogy már csak azt vette észre, hogy a pohár a feje tetején, pereme a doki szájában és az alkohol folyt a nyelvére, aztán onnan lejjebb is. Megköszörülte a torkát, és követte is a mozdulatot, húzóra küldve le a pirosat. Ahogy lenyelte, úgy rezzent össze a teste, mintha épp kidobták volna a pingvinekkel szánkózni. És valószínűleg azt is fog ettől a fajtától. Felnevetett halkan, lepakolta számára egészen halkan a poharát a pultra, meglehet, majdnem eltörte annak talpát.
Nem számított!
Újabb torokköszörülés.
- Nekem pisilnem kell. Nagyon - jelentette be hirtelen, félig csak nekidőlve a pultnak, hogy a szemével a még mindig az asztalnál ülő tagot figyelje.
- Kérj addig valamit, Grizzly. Vagyis.. Minszk.. Őőőő.. Jake. Maradjunk ebben - paskolta meg a fickója vállát. Nem az övé. Csak most. Vagyis most sem. Mindegy! - megrántotta a vállát, de az feljebb is maradt egy hosszú pillanatra, miközben tök ártatlanul nézett Jake-re. Igaz. Nem G-pontos medve vagy ilyesmi. Khm..
- Én most elmegyek! De te várj meg! - nézett nagy komolyan a dokira, felpattanva gyorsan lábujjhegyre, aztán vissza a talpaira.
- Különben is.. vagyis különben sem olyan környék ez, ahol sötétben eltalálnál - nem mintha mitfahrer lett volna valaha is, aki állandóan hajtűkanyarozgatott volna. És egyébként meg Danielle-től talán ha a békák megijedtek, amekkora testtel rendelkezett. De legalább félelmetes rém volt azoknak. Valami életcélja csak lehetett neki is, nem?
Megindult, aztán alig jutott el két lépésig:
- Ne nagyon akard keverni... a nyal-nyelt meg véletlenül se így kérd ki - bazsalygott hirtelen, de már ment is tovább, a számára egyenes út pedig a füves pacák felé vezetett, de nem ült le mellé. Csak elsasszézott az asztal mellett, odaszólva neki, hogy rögtön jön, mire csak egy mosolyt kapott.
Nagyjából három percébe telt, mire belőtte magának a mosdót, és még vagy háromba, amíg kivárta a sorát. Annyi idő volt, hogy rájött, csak az ajtó volt becsukva, bent pedig minden üresen várta. Porcelán kisasszony is.
Felsóhajtott, amikor végre elkészült, megigazította a ruháját is, végül kicsapva az ajtót tért vissza.
Jake - remélhetőleg még mindig ott volt, és nagyon remélte, hogy egyedül is felkínálta.. vagyis megkínálta magát alkohollal, de ahelyett, hogy visszament volt, beiktatta az asztalos csókát.
Közel hatvan dollárjába került a joint. A picsába! És további egy percébe, ameddig lebizniszelte a mennyiséget.
Elpakolta a cuccot biztos helyre - a gatyájába, és már úton is volt a pult felé, visszacsúszva ugyanoda, ahonnan egymagára hagyta a dokit.
- Voltak jó nők, ameddig távol voltam? - kezdte húzni Jake-et a már ismert sztorival, de persze.. lehet, hogy a másik a rondákra bukott. Ronda Rousey például még a szart is kiverte volna a dokiból. Kezdett elkalandozni Danielle, és ez már egy jele volt annak, hogy ő is jó irányba haladt. Nofene! Két hétig nem iszik és ez várt rá.

Only Getting Younger

Visszafojtott nevetés csiklandozta a torkát, de azért eleresztett egy széles, harminckét fogas vigyort a hallottakra. Végre! Valami, amivel majd tud kezdeni valamit és azt a kurva karót messze dobhatta Jake-től, ami minden egyes percben ott feszített a gerince mentén a faszinak.
Jót tett neki az első két kupica, és elégedetten konstatálta Danielle, hogy már egy harmadik pohár csúszott a csóka elé, mire megnyalta a száját. Nem ezt választotta volna, de kezdésnek jó lesz ez. Nagyon jó. Nem mintha ennél megmaradna majd a doki, és erről ő fog gondoskodni.
- Jól áll neked a mosolygás, ember - nevetett fel, persze hallotta a kérdést is az alkoholt illetően, de ezt mindenképp tudatni akarta. Nem az a fajta ember volt, aki nem mondja ki azt, amit gondolt, és ez így, az ő világában helytálló is volt.
- Long island ice tea az én választottam. De majd kikérem én - vigyorgott ismét, és a csapos felé intve jelezte, hogy az ő választása is meglett. Amaz csak biccentett, de épp egy sört kezdett el csapolni a pult túlfelén lévő "kollégának". Azt se tudta, ki fia-borja az a csóka, de nem is érdekelte. Nem sokára inni fog.
- Whisky alapú, szerintem neked erős lenne. De ha meg szeretnéd kóstolni... - ragadt be félig az ajánlata, és ja, ha már az újdonságok estéje a mai, akkor mindenképpen látni akarta a részeg dokit. Kár, hogy nem volt nála kamera, egészen izgalmas felvételek sikerültek volna.
Ameddig a csapos egy újabb vendéget szolgált ki, Danielle maga elé húzta a kissé távolabb lévő hamutálat, a gatyájából pedig elővarázsolta a szerzett zsákmányt.
A dobozból előkerült a sodrott jószág, amit az orrához emelve lassan szagolt meg.
Jó, tökéletes illata volt.
- Kérsz? - emelte fel a fehér papírba burkolt fű-dohány keveréket, hogy Jake tudja, miről is beszélt. Levakarhatatlan vigyor terült szét az arcán. Igen! Hamarosan minden gondja a távolba fog kúszni az elméjében és csak a vidám pillanatoknak fog élni. A mai napig ezt az érzést váltotta ki belőle a joint, és ezért imádta.
Az öngyújtó lángja izzásba borította a cigi végét, kacskaringós füsttel szállva felfelé, a mennyezet felé.
Egy ilyen helyen akár indián tábortüzet is gyújthattak volna. Hírből sem ismerték az előírásokat és ez most a lánynak nagyon is jól jött.
Lassan, mélyen leszívva járatta végig a füstöt a tüdejében, bent tartva az érzést, és csak hosszú másodpercek után engedte ki a száján a füstöt apró karikákban.

Naggggggyon nem a Te stílusod a zene bicsibocsi

- Igazad van! Szerintem is telehánynád a hasitasidat - helyeselt nagy bólogatások közepette a nemlennejóötletre és valóban. Ha már úgy keverte a piákat, hogy nem szégyellte, az első dolga mindig az volt, hogy a Minden asszonyok Ősporcelán Nagyasszonya randira hívta, és az ujja találkozott a saját torkával. Danielle gyűlölt részeg vagy másnapos lenni. Leginkább csak másnapos, de azt már egyszer sikerült bejátszania, hogy a víz helyett tequilát rakott el az éjjeli szekrényére, mint folyadékpótlás. Nem igazán érezte magát frissnek és üdének az eset után.
Konkrétan úgy nézett ki, mint egy szétcincált moszat egy hatnapos halhulla szagában megmerítkezve. Még csak véletlenül sem partyképes verziója volt önmagának, de ilyenek voltak ezek az esték.
Ameddig a dokibá bűvészkedett a borával, addig Danielle el volt foglalva azzal, hogy a kis rúdcsodájával eljátsszon, pont akkor szívva meg ismét a jointot, amikor a pultos elé csúsztatta az általa kért italt. Long Island Iced Tea. Mindig is a kedvence volt. Vagyis majdnem mindig, mert a kóla verhetetlen, de azt meg sosem rontotta el whisky-vel. De nem ám. Vigyorogva pöfékelt, hagyta, hogy a fű az erein száguldjon végig őrült iramban, és nem tehetett mást, szinte elgyengülve, őrült mosollyal az ajkain hunyta le a szemeit, hogy csak arra koncentráljon, hogy vette birtokba a testét a fű. Valahol feltett egy kérdést is, nem?
Legalábbis Jake szavaira már kissé szétcsúszva, de annál boldogabban nézett rá, és nem is volt akadályoztatva a következő mozdulatában, csak egyszerűen átadta az örömcsíkot egy jóleső, hosszú sóhajjal. Már azonnal ott is volt a keze a poharán. Üveg volt, ezt tisztán érezte. Vagy nem, de hideg volt. Ennyit biztosan sejtett.
- A lényeg, hogy.. ha tudod, a tüdődbe szívd és ne a gyomrodba - tett még ennyit hozzá, de már ott figyelt a cucc a dokija szájában, és nem tudott mást tenni, mint vigyorgott.
Ki hitte volna? Remélte, hogy nem fullad meg Jake. Vagy hogy nem kell újraélesztenie, mert csak absinthe-ot fújt volna át a másik szájába. Amúgy is tudta, hogyan kell pumpálni.. bicajt, de hogy egy ember tüdejébe, szívébe hogy préselt oxigént, az neki kínai volt. Meg orvosos, és valahogy sosem volt odáig az orvosokért. Azt hitte. Biztosan?
Belefulladt az alkoholjába addig is. Na jó, csak a szájához emelte egy kortyra. Mintha kacsát tömtek volna, mert az ital leszánkázott a torkán, és ahogy elhúzta onnan a poharat, pár cseppje végigfolyt a nyakán, egészen le a dekoltázsáig, amire felnevetett és ki is rázta a hideg.
- Khm... - nézett fel hirtelen Jake arcára a kis vörös, és nem siettette a joint kézbevételét. Úgyis volt még neki némi kraft..

Feszült figyelemmel követte azt az egyetlen másodpercet, ameddig a joint vége felizzott és azt egészen, mélyen szívta meg a doki, miközben Danielle a pultot támasztotta, kezében az üvegnyi alkohollal. A pohár is üveg volt.
Ahogy a füst távozott Jake tüdejéből fulladással, nem mozdult. Csak hagyta, hogy a másik szinte meghaljon egy kicsit, bele az érzésbe, viszont ahogy a joint földet érve ugrott még egyet ott, egy félig nyüszítő hanggal guggolt le érte, benyúlva a Kékszemű lábai közé, és ahogy megkaparintotta azt, győzelemittas mosollyal állt fel.
- Három másodperc! Még ér - nevetett fel, bepakolva a szájába is. Éppen akkor, amikor a másik eltüntette a bort. Már pakolta is fel a szabad kezét a levegőbe egy újabb körért, amit a pultos megértett azzal, hogy a kis vörös az üres üvegpoharat kocogtatta meg alig-körmével.
A felhangzó kérdés valahol egy ködmámoron át szólt, ahol nem voltak problémák, ahol könnyű volt ő is, ahogy a környezetében minden egyetlen fura összességbe zsugorodott össze és az instant mosoly telepedett meg az arcán.
- Ha azt mondod, hogy elég volt, én elhiszem - fújta ki a füstöt az előtt, hogy megszólalt volna. Nem fogja erőltetni. A doki már így is evett egy kis szenny kaját. Alkoholizál és megszívta a füves cigit. Ennél többet kívánhatni se tudott volna, helyette lepakolta a fehér rudat a pult végére izzó végével kifelé, kicsit távolabb magától. Szomjas volt. Még szerencse, hogy nem valami fos citromos baszást kért, mert azt most nem szeretné. Egy alapos korttyal küldte le a joint élvezetét a gyomrába a nyelvéről, pont akkor, amikor egy újabb zene csendült fel. Mindig más stílus, de ez.. csak fél szemmel nézett körbe a jelenlévő faszikon. Nem feszélyezte, hogy egymaga volt nőként jelen, végül a szemei Jake arcán állapodtak meg. Elmosolyodott. Sokat mondóan, végül meg is mozdult, és ha a másik engedte, akkor a doki vállain csúszott végig mindkét keze, egészen a nyakáig, ahol az ujjai betörtek a zakó alá, és ha engedték, akkor lassan fejtette le a vállakról az anyagot. Tovább, egészen lefelé húzta azt, és ha eljutott addig, akkor le is vetkőztette a másikat. A zakót a szék támlájára pakolta, ami épp, hogy csak nem ért le a padlóra. Tovább ment.. Pontosabban visszamászott az előző helyére Danielle, közel Jake-hez, és az ujjai már megint a fickón.. A hozzá közelebb eső kezének csuklójára siklott, kigombolva azt, és már hajtotta is fel az ujját.. egyszer, majd még egyszer.
Persze csak ha engedték neki, és akkor azokba a kék szemekbe nézett fel.
- Add a másikat is - nyújtotta ki a kezeit, de csak miután egy slukkot megint szívott a jointból ott mellette, visszarakva a pult szélére aztán.
Ha megkapta, akkor gombolt, tűrt, hajtott. Csak hogy ne legyen melege a dokinak. Emlékezett, hogy neki milyen volt az első. Még Trev adta neki azzal a feltétellel és morgással, hogy inkább ő, mint a haveri körből bárki más. Ugyanígy fuldoklott. Még csak tizennégy-tizenöt volt.. Egy gyerek, aki asszimilálódni akart a kemény fiúk bandájába, csak hogy ne kelljen otthon lennie az apjával. Mindent megtett azért, szinte mindent, hogy a legkevesebb időt tölthesse azzal az alkoholistával és a kurváival.. Akkor még egyikük sem sejtette, hogy ez lesz Danielle jövője és élete.

Totálisan szét volt csúszva. Már Jake, Danielle ehhez az adaghoz hozzá volt szokva egy ínséges időszakban, mint ami ma volt neki, de a másik.. Tetszett neki, hogy valami végre már kirántotta abból a karót nyelt állapotból, amibe a találkozásuk óta gubózott.
Elfoglalta magát a tekeréssel, az inget úgy hajtotta és emelte az anyagot, nehogy meggyűrődjön. Biztosan kényes volt erre a doki, és nem akarta volna, hogy kieső emlékekkel, gyűröttnek tűnjön a másnak, amikor azt sem tudta, hova került..
Már most sajnálta szegényt, de csak lopva pillantott fel a másikra. Jake nézte. Minden egyes mozdulatát, de nem sietett. Ráérősen ért hozzá a másikhoz olykor, hagyta, hogy az anyag csússzon, ahogy az ujjai is.
Felsóhajtott. Érinteni, érezni szeretett a legjobban minden érzékszerve közül, ha a füvezést nem számolta bele élete kedvenc elfoglaltságai közé.
A felhangzó szavakra megint felnézett. Hosszan, oldalra billentett fejjel figyelte az egyre táguló pupillájú kék íriszeket. Szinte elnyelte a szembogara a kék örvényeket, amire csak egy bazsalygó mosolyt tudott kiereszteni a száján. Vagyis az arcán az jelent meg.
De az rá is fagyott a jókedvére és köhintve engedte el egy utolsó igazítással Jake ingujját a könyöke tájékán.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz - a mosoly ott maradt, fel is nevetett hirtelen. Ó istenem, borzalmasan jó minőségű füvet kapott, és tudta, ha még kettő rúdra rámegy, azzal holnap késő délutánig szétcsapja magát. Szeretett volna hullámozni, és ezért gyorsan elhúzódva a tenyereit csúsztatta végig a pult legszélén, ujjaival aztán rámarkolva a fa szélére, amikor megállt a mozdulatban.
Jake gyorsabb volt, és már nyitotta volna ki a száját, hogy soooooklesz, amikor.. inkább csak vigyorogva megvonta a vállait.
Kisördög volt. A francokat. Most épp démont játszott, egy vöröshajú, tetovált bige személyében.
Élvezte, és most aztán végképp nem gondolt arra, hogy a dokija holnap milyen állapotban lesz.
- Csak szeretem, ha éltek - vont vállat nemtörődöm stílusban, és ha Jake megszívta a fehér addiktív-rudat, akkor már emelte is fel a kezét, és ha átadták neki, a szájába véve alaposan, mélyre szívta le a füstjét.. pár másodperc után pedig lassú, lusta körökben tört elő a szájából a füst, de már mozdult is megint, egészen a doki székéhez és a testéhez simulva, kézrátétellel fogva csak meg a fickó arcát, állát, hogy nehogy baj történjen, és egy puszit cuppantott.. nos, úgy nagyjából középre. Kurvára nem volt mérnök, hogy számolgassa a fülek-orr-szájhomlok távolságot.
Vigyorogva húzódott el, csak hogy beleigyon az alkoholjába.
- Árulj el nekem valamit, Mr Grizzly a lappföldről - nevetett fel, kettejük közé pakolva a jointot. - Szóval Jake.. Tudom ám a neved, te - kezdett mutogatni a másik felé, miközben alaposan elgondolkodott azon, hogy mit is akart - Akarod-e, hogy felszedj most.. engem? Gyakoroljunk! - könyökölt volna fel a pultra, de az megcsúszott annak felületén, és ezzel ő maga is, egész testében dőlni kezdett a krapek felé.
Most komolyan felajánlkozott neki?

Alaposan elszámította magát, és az a nyomorult puszi ott landolt a fickó száján. Pedig mennyire akarta, hogy csak az arca legyen! Igazán nem gondolkodott, azt meg végképp kiverte a fejéből Danielle, hogy mérnökként bemérje, mit hova és hol szabad. Egyszerűen csak hagyta, hogy a gravitáció és az akarat önálló életre kelve behúzza. Egészen oda, Jake szájára.
Látta a kis vörös, hogy amaz még mindig sokkot kapott, bárhol, bármikor is érintette, de már nem ugrott meg, mint régen. Vagyis.. mikor is? A nagy M betűs gyorskajáldában. A gondolatra is leverte a víz és kirázta a hideg, de csak megköszörülte a torkát. Majdnem olyan gyorsan, mint ahogy dőőőőőőől a fa játékot játszva megindult oldalra. Előre. Tök mindegy, valamerre. Az irányok sem voltak túlzottan ki- és beszámíthatóak ebben az átkozott pillanatban.
A jointot persze úgy óvta, mint a világ legritkább gyémántját, menet közben mart rá a szálra és vitte azt is.. valahogy Jake ölébe be. Igen, oda. Neeeem égette meg szerencsére sem magát, sem a Kékszeműt, és sikerült nagyon is közelről figyelnie a két kék mélységet.. Örvénylenek? Vagy csak két ritka mélység volt... fekete szélesedő, lüktető pupillával... nem tudta róla levenni a szemeit, talán még a szája is elnyílt egy kicsit, ahogy koncentrált.. Igazán próbálkozott ezzel a feladattal és remélte, hogy nem totál agyhalottnak tűnt, hanem csak koncentráló embernőnek.. Betépett nőnek. Szétvarrt betépett nőnek. Talán így volt a helyes sorrend.
Hallott is valamit, igen, és éppen vissza akart kérdezni, amikor egy hangos:
- Ó! - szaladt ki a száján.
Mélyen teleszívta a tüdejét füfelhős oxigénnel, megnyalta a száját, és most először tépte el a pillantását Jake szemeiről. Megköszörülte a torkát, és ellenállt annak, hogy megmozogjon ott, a pacák ölében. Inkább egy újabb slukkot szívott le a tüdejébe, és amikor már a torkán elhatalmasodott a mentsetek meg életérzés, csak akkor fújta ki a füstöt, még mindig a dokibá ölében ülve és meg sem mozdulva ott.
És akkor egyetlen szót sem szólva fordult oda, csak miután visszarakta a pult szélére a jointot, és simított végig Jake nyakán ujjbegyeivel lassú ritmusban, élvezve az érintés minden pillanatát, ami évtizedeknek hatott és tűnt. Betépve kiélesedtek az érzékei és minden sokkal színesebb, sokkal szagosabb, sokkal élénkebb, vidámabb és gondtalanabb volt. Ez az apró mozdulat is már jól esett NEKI, és csak ezután hajolt közelebb, hogy már nem az ujjaival érezzen, a szája rátapadt Jake szájára, lassan kóstolva rá arra. Nem akarta lerohanni, pedig ilyenkor az volt az igazi..

Mi az isten?! A józan énje - már ha volt ilyen, úgy nagyátlagban havi kétszer - sikítva vonult volna el egy másik trónra, ami nem faszik ölét jelentette, de ez az énje, a betépett, a mindig felejtő és mindig tompán bizsergő élvezte a pillanat-adta lehetőséget, és nem átallott kihasználni minden másodpercét.
Danielle élvezte, érezte, hogy a másik, a Kékszemű szinte lemerevedve kapott rá a csókjára. Mégsem kapkodott. Hagyta, hogy azt tegye az ürge, amit jónak látott. Amikor érintést érzett a bőrén, a kis vörös volt, aki egy óvatlan másodpercre hezitálva csak úgy volt.. hagyta, hogy a száját bitorolják, nem is gondolva bele ebbe az egészbe.. kezdett bele a játékba, de az érintés!
Mi a szar?!
Lereagálni sem tudta volna, mert akkor a Doki nyelve csúszott a képbe. Olyan volt, mint egy kígyó.. tekergőző, csúszó, édes és bűnös.. magába szippantotta az érzés a kis vöröset, és mielőtt tiltakozhatott volna, már a sajátja reagált erre a felhívásra, finoman ráharapva a dokiéra egy pillanatra. Ha fogták, vagy legalábbis egy ponton tartották, csak akkor és úgy mozdult meg, hogy le ne zúgjon onnan, a biztonságot jelentő combokról, hogy közelebb csússzon. És ne nyomja a kis seggét a fickó térde. Rohadtul nem akart volna úgy hazamenni, mint akit a rossz lyukban tömtek meg, és ez egy ilyen volt. A kényelem az elsődleges pont. A fickó száját el nem engedte volna a sajátjával, egyre inkább beleélve a csókba magát...
Aztán a második meg az, hogy a keze, pontosabban az ujjai csúsztak végig Jake nyakán, hátul, az ing keményre vasalt pereme mentén, ujjbeggyel játszva csak a puha hajjal.. Mint egy tollal töltött párna, olyan volt.. vagy egy madár! Igen! Legalábbis elképzelni tudta csak, milyen lehettek a tollas állatok kézrátételnél.
És mit csinált? Olyan hirtelen szakította el magát a csókból, hogy hirtelen kellett megkapaszkodnia a dokijában.. ahol érte. A kezei a Kékszemű vállán.. és csípőjén állapodtak meg.. Űzötten nyalva végig a saját száját nézte Őt! Grizzly... Grízestészta... Jake! Igen..
Mi a...
Megköszörülte a torkát, miközben a levegőt nagy kortyokban nyelte le a tüdejébe, és lehet, hogy a gyomrába is ment egy kevés.. És ha már elszakította magát a csókból, az volt a minimum, hogy mondjon valamit..
- Basszameg! - igen, sikerült is.. Ez jött ki neki hirtelen, mire megköszörülte a torkát, és igen, zavart pillantással nézett szét a helyiségben. - Akarom mondani.. őőőőőő - akadt el, mert nem tudta, mit is akart.
Csókot? Tovább? Hogy ne álljanak meg? Itt? A mosdóban? Vagy egy legközelebbi ágyon?
Basszameg!
Sikerült neki, holott rohadtul nem csinált semmit Jake! Felszedte. Minimum egy csókra. A rohadt életbe már!
A doki csípőjébe maró kezét centiről centire tépte el a másiktól.. csak hogy a jointért nyúlhasson. Le kell részegednie! Vagyis még jobban be kell tépnie! Ez jó és biztonságos tervnek tűnt. Ja! És hogy már kvázi szorosan a doki ölében ült.. arról nem tehetett.. szerinte.. De ott kényelmes volt. És nem olyan kemény, mint a fickó térde.

Mi hoppá? Bocs, hogy a szádra estem? Ki a franc szokta mondani ezt egy fullasztó csók után? Danielle felvonta a szemöldökét és még azt is elfelejtette, hogy az előbb még Basszameg!-ezett. De neki ért, a francba is, de Jake?! Mire a hoppá? Értetlenül, mégis a levegőt mélyen, gyors ritmusban szívta a tüdejébe, csak hogy valamennyire lenyugtassa azt a nyomorult szexre éhes hormont, ami amúgy nem az volt, de most mégis.. Gyűlölte a biológiát, és az ott tanult - na persze, csakis ott - reakciókat.
Megköszörülte a torkát, már megint.
És meghallotta a következő szavakat.
Mégis mi az, hogy nem akarta? Mégis mit? A csókot? De ott volt a fickó nyelve a szájában, az istenért. Senki sem kényszerítette arra, hogy Jake nyelve a sajátjával találkozzon. Hirtelen úgy érezte, hogy leginkább valami női hisztit kellett volna lenyomnia, de még mindig, és úgy tűnt, maradandóan fel volt húzva, ott, a dokibácsi ölében. És inkább jobbnak látta nem megmozdulni onnan, mert a nadrágja tökéletes helyen dörgölőzött a combjai közének néha, ha épp úgy mozdult és most nem kockáztatta volna meg ezt... főleg nem úgy, hogy bocsánatért esedeztek nála.
Pedig rohadtul nem volt sem szűz, sem szent... A lehető legtávolabb állt ezektől a fogalmaktól.
- Szóval nem akartál megcsókolni? - fogta az ujjai közt sodrott csikket, tele fűvel.. Az illata töltötte el a tüdejét, és imádta ezt az érzést. - Mondhatom azt, hogy elég szarul csináltad.. de sem a te, sem az én állításom nem lenne igaz - beszélt.. miközben még mindig egy centit sem mozdult el.. érezte valahol lent.. a derekánál, fenekénél az érintést, és csak remélni tudta, hogy az ott, nem szűnik meg. Jól esett a kis vörösnek. Meleg volt, puha, és valahogy mégis biztos. Végül is egy dokiról beszélhetünk, és csak remélni tudta Danielle, hogy nem egy aktabújó kukacdokiról volt szó. Persze, egyetem, anatómia, biokémia, franc se tudja, hogy még milyen kínzásoknak esett alá a doki, hogy doki lehessen, szóval a keze.. Az talán egy biztos pont volt az életében. Már Grizzly-ében.
Nem magának nyírta a füvet elsősorban, ezért is emelte az ujjai közt tartott szálat a Kékszemű szájához.. hogy onnan, akár az ujjait is érintve a szájával szívhasson belőle.
- Biztos, hogy nem akartál megcsókolni? - szegezte a dokinak a kérdést, ha szívott, ha nem.. Ha nem, akkor maga felé fordítva tolta be az ajkai közt a szájába a jointot, és engedte mélyen le, a tüdejébe a füstjét. Még mindig olyan isteni volt, mint amire emlékezett.
Ahogy Jake szája is.. amire a pillantása is vándorolt. Újra.. Vajon ha a kezeivel istenien bánt.. akkor a szája milyen lehetett? Nem sietett le a Fehéringes öléből. Még mindig nem.

Totálisan szét volt csúszva. Érezte. Eddig sem volt egy túl határozott fickó, de most..még zagyvaságokkal is foglalkozott. Legalábbis nem volt túl összeszedett, na. Ennyi volt a lényeg.
A kis vörös homloka ezer ráncba futott az első szavakra. A hirtelen fellobbanó dühe valahol mélyen kajtatott a tudatában, mert igazából nem volt mérges, de ennyire érdektelenül még senki sem csókolta meg. Aztán a folytatásra már inkább felvonta a szemöldökét. Most akkor igen, vagy nem? Ez itt a kérdés, és baromira nem tudott már kiigazodni nem csak saját magán, hát még a Kékszeműn sem.
Erősen gondolkodva figyelte a dokit, egészen addig, ameddig igazgatni nem kezdték. Egyetlen halk nyögés, mert a gatyája ha nem is volt szűk, de volt olyan mozdulat, aminél a varrások épp a jó helyen voltak. Vagy jelen esetben érzékeny területen. Megköszörülte a torkát hirtelen, és észrevétlenül is megmozgott kicsit, hogy kényelmesebb legyen számára az ülés.
Danielle egy újabb, lassú szívásba kezdett bele, nem Jake orra alá dörgölve a füstöt, ezért kicsit elfordult, és ugyanolyan komótosan fújta ki azt, amikor ismét meghallotta a fickó szavait. Felé fordulva, kíváncsian nézte és hallgatta a másikat, egy hamis mosoly kíséretében. Nem is kellett ide igazságszérum, elég volt a dokinak egy joint, pár shot és néhány korty alkohol.
- Hmmm.. - dünnyögte elégedetten, és egy akkora sóhajt eresztett el, hogy félő volt, kiesik a fickó öléből, de attól persze nem kellett tartania. Úgy fogták, mintha odaragadt volna. Megnyalta az ajkát, lenyalva onnan a joint minden nemlétező aromáját, de aztán a szája már fülig ért. Szórakoztatta a kialakult helyzet. Hova lett a visszafogott, NEM-ember? Jake kezdett kibontakozni, és ez tetszett neki.
- Igazából én másztam bele a szádba először - vigyorogta el ezt a komoly vallomást a ki kit rohant le kérdésre, mire a joint óvatosan a pult szélére mászott, ujjaival biztosan lerakva oda, nehogy a padlóra guruljon.
"Jólesne még..." - biztos, hogy jól hallotta? Vagy ezt már csak odaképzelte? Remélte, hogy... a nagy lószart... fogalma sem volt, hogy a cuccok.. hatni kezdtek-e, vagy ez tényleg Jake volt. De aztán rájött, hogy tényleg mozgott a dokija szája.
A saját alkoholjáért nyúlt, amire már nem is emlékezett igazán. De az íze.. határozottan long island iced tea-re emlékeztette, viszont a pohár is visszakerült a pultra.
- Itt szeretnél még többet? - nézett körbe hirtelen, mert ja.. még mindig ebben a bűnbarlangban voltak. És csak egy kicsit kezdett kacérkodni a gondolattal, mialatt a jobb kezének ujjai lassú ritmusban kezdték simogatni az őt fogó fickó alkarját. Kíváncsi volt a folytatásra.. És tudta, hogy kettejük közül ő a józanabb. Minden tekintetben. Az már más kérdés, hogy ki akarja-e vagy ki fogja használni a Jake-adta lehetőségeket. Legyen az bármi is.

Játszott. És rohadtul élvezte is. Nem akarta csak a fűre fogni ezt az egész szaros kis játékot, de valószínűleg, hogy a doki részéről csak a jointra, az alkoholra lehetett fogni, hogy itt tartottak.
Egy totál idegen ölében - oké, ez nem volt meglepő.
Egy kvázi idegen szájában járt - ez sem volt túl ritka.
Egy orvost próbált fűzni. Oda és vissza - ez viszont mindenképpen első volt az életében.
Nem olyan körökben és közegben mozgott, hogy egy alapból értelmes faszival hozta volna össze az élet. Az eddigiek csak egy-egy dugásra voltak jók, mert még arra sem vette volna rá őket, hogy egy doboz kólát vegyenek neki. Valószínűleg azt a kibaszott cukormentes verziót tolták volna a képébe, amit kifejezetten utált. Csak azért, mert nő volt és "úgy gondoltam, hogy azt szereted". Hát basszák meg, nem és NEM!
Az igazgatásra egy hosszú mosoly szökött arcára, aztán a kérdés Danielle részéről és a kissé késleltetett válasz a doki részéről sóhajtásra késztették. Ha azt kérte volna, hogy a Hippokratesz-i esküt visszafelé mondja el Jake, szerinte megkapta volna. Olyan mindegy volt már neki minden.
"Akárhol."
Hangzott a válasz a fejében ismét, elidőzve a lehetőségeken egy pillanaton belül, ha Jake a kis vöröst figyelte, Danielle lassan nyalta meg a száját. A sajátját. Abbahagyta a fickó karjának simogatását, és helyette közelebb hajolt hozzá. Mintha meg akarta volna újra csókolni, de helyette egy szűk légréteget hagyva hajolt oda.. egészen közel a füléhez.
- Ha takargatni akarod, akkor is érzem, Jake.. az öledben ülök - suttogta.. már amennyire a hangos zene engedte, de nem kiabált. Csak éppen hallható hangon mondta mindezt egy széles mosoly kíséretében, és ahogy elhajolt volna, inkább a nyelvét húzta végig a doki nyakán.. a fülétől csak pár centire lefelé, aztán egy sóhajtással hajolt hátrébb, egykedvű mosollyal az arcán. Elfordult a dokitól, csak hogy a pultos felé jelezze, megint igényei lesznek:
- Elteszed a táskát? Jövünk majd érte.. - még mindig a pulton volt a Kékszemű orvosi izéje, és csak hogy egyértelmű legyen, a doki táskát érintette ujjaival, kicsit megtolva befelé, a pult felé. - Az italokat hagyhatod. Ha valaki meginná, hát egs neki.. - mosolygott évődőn a tagra, aki elvette a füves cigit is onnan és beleszívva szedte le a táskát a pultról, hacsak Jake nem ellenkezett ez ellen. Danielle remélte. A bagót a kis vörös letétnek vette, egy olyannak, amit a saját szájába már biztosan nem fog visszapakolni.
- Szóval.. ha én most felállok és kimegyek a mosdóba, eltalálsz te is oda? - fordult vissza a doki felé, kíváncsisággal a szemeiben. Volt még ötlete... - Vagy szeretnéd.. ha elmennénk... a táskáddal együtt? - igen, direkt így fogalmazott. Letörölhetetlen mosoly virított a képén.

Tetszett neki az, ahogy reagált Jake. A hirtelen bejövő, alatta lévő remegésre már épp csúszni kezdett, ahogy a doki elkapta, ezért csak egy kicsit mozdult meg megint. Helyezkedve, nehogy úgy zúgjon le, mint egy részeg méhecske a virágról. Felsóhajtott hosszan, élvezettel teli mosolyával nézte a másikat a kis vörös. Minden úgy alakult, ahogy tervezte. A táska biztos helyre került. A poharak még mindig ott ültek a pulton. A vágy nem csak a dokiban volt érezhető. Pontosan tudta Danielle, hogy innentől már csak egy hajszálvékony elhatározás választotta el attól, hogy itt és most letépje a doki ingét a testéről, felszabadítva az általa eltakart mellkast.
Bassza meg!
Hosszan fújta ki a tüdejébe engedett levegőt, amikor..
"PERSZE!" - szinte kiáltott a másik akarata a fülébe, az ölébe.. és már ettől a kis szótól úgy érezte, hogy elfolyik, de aztán volt ott még más is:
"- Vagyis nem.. nem.. nemakarok elmenni." - ráncolta a szemöldökét a kis vörös, mert fogalma sem volt, hogy ilyenkor mi a franc volt. Általában szerettek vele elmenni egy körre, még ha nem is volt odáig a kikötözős, durván basszuk-oda-a-falhoz-a-kisbigét szexért, és ez egy pillanat alatt lehűtötte a testét, na meg azt az első gondolatát, hogy egymást kísérjék ki egy kósza dugásra a mosdóba. Nem... hitte volna, hogy Jake valóban akarta is volna mindezt, hiszen a picsába is, annyira bizonytalan volt, mint még soha senki vele kapcsolatban.
Mégis csak egy széles mosoly látszott az arcán, ahogy a következő beleegyezést megkapta. Mehetnek. A zöld lámpa ott villódzott a képzeletében, és mégis inkább egy újabb hörpintésre felemelte a poharát az alkohollal. Odakint még mindig rothasztóan meleg volt, még ha nem is tűzött a Nap olyan elvetemülten, mint kora délután.
- Szeretem hallani ezt - mosolyogva válaszolt, de el sem nézett már a mosdó irányába. Változtak a tervek.. ezért is fordult vissza a pultos felé, aki ott tett-vett a közelükben. - Nagyon gyorsak vagyunk, úgyhogy kérem a tatyót - a keze már ott kavart a pulton is, és amikor egy szemforgatás közepette megkapta a krapektól az aktatáskát, ujjait fűzte annak fülére.
- Menjünk - fordult vissza a doki felé, és ha amaz engedte, akkor kászálódott csak le az öléből, nem érintve a "kényes" részeket szánt szándékkal. Hogy véletlenül? Megeshet, hogy végighúzta a tenyerét, ujjait a fickó combján.. térdén. Így is rohadtul szembetűnő volt, na jó, annyira talán még nem, de pontosan tudta, hogy mire vágyott a doki. Még két slukkot szívott a jointból, amit aztán elnyomott a hamutálban, ha időközben odatolta a pultos. Ha nem, hát a lakkozott, ragacsos bútorlap szenvedte el a csikk nyomait.
Szerette, ha elbódítja a szer az elméjét, ha azt a boldog ködöt érezte odabent, a lelkében, a fejében, és egy kicsit ilyenkor mindig könnyebb volt minden. Ezért is szorította a táskát a lábai közé, miközben ha Jake, még mindig ült, akkor nekidőlve már szabad két kezével nyúlt oda, hogy még egy gombot kiszabadíthasson az ingén.. széthúzva egy kissé az anyagot a doki mellkasán.
- Stipi-stopi, enyém a táskád - vigyorgott fel a Kékszeműre, jobbjába fogva meg ismét a táska fülét, és már lépett is el a doki mellől, karnyújtásnyi távolságra, hogy aztán a kezét nyújthassa a másik felé. Az útjuk, ha Jake nem gondolta másképp, akkor kifelé vezetett. A zacskónyi fűvel együtt.