Nem igazán értette az indokokat. Tulajdonképpen nem is volt egy értelmes, számára elfogadható magyarázat arra, hogy ugyan miért merevedett meg, mint egy görcsös kamasz, akit az első maszturbálásán rajtakapnak. Mindenre számított, csak arra nem, hogy ennyire menekülőre fogja Kékszemű, és ahogy nedvességtől, víztől tocsogva kicaplatott a ruhák felé, automatikusan fordult a kis vörös utána, elmélázva a formás kis gombóc seggen, ami tetszett neki. Igen, bejöttek a cuppanós alsóba tuszkolva. Mégis csak egyetlen egy slukkot engedett magának, mielőtt tiltakozni kezdett volna, vagy akárcsak megszólalt volna.
Mert muszáj volt.
- Jake! - győzelem, ez volt a neve, és sikerült hangosabban is kimondania az említett nevet. Megköszörülte a torkát, bepakolta a szájába a lassan füstölgő füves rudacskát, hogy ugyanazzal a mozdulatsorral kiemelkedjen a medencéből. Kevésbé volt kecses, mint egy balettozó gazella, de azért nem tulok módon sikerült abszolválnia ezt a feladatot.
Még egy szívás... Megy eeeez!
- Miért sietsz ennyire? - érdeklődött, miközben a fickó felé sétált, és ha elérte a műanyag széket.. nyugágyat, franc se tudja, lerakta a kis seggét rá, lábai közé pakolva be a földön nyugvó aktatáskát. - Csak nem vár valaki téged otthon? - nézett fel remélhetőleg a kék szemekbe kíváncsian.
Nem, az nem lehet. Az egész fickó nem tűnt úgy Danielle-nek, mint aki csak úgy elszórakozgat valakivel, miközben talpig monogám. Nem a Dokijára vallott volna ez a csélcsap viselkedés.
- Miért akarsz ennyire távol lenni tőlem? - tett fel még egy kérdést. Remélte, hogy most valódi okokat, indokokat kap majd. A táska maradt. A cigit csak kikapta a szájából, mert amikor nem beszélt, elfoglalta a száját a rudacskával. Hiányérzete volt, és a fickó most amúgy is túl magasan volt... na jó, nem.. pont megfelelő volt a szintkülönbség, mégis igyekezett, hogy még csak véletlenül se zoom-oljon rá a Kékszemű ágyékára. Ami a víztől csatakossá váló anyag mögé volt beszorulva...

Hogy is volt az a kérdés?
Mindenre számított, csak arra nem, hogy egy egész előadást fog kapni.. Ezért is köszörülte meg alig hallhatóan a torkát és igyekezett mindent felfogni és megérteni a fű sűrű ködjén át, ami makacsul ragaszkodott a tompa tudathoz. Végignézte azt az elefánt-szerű, ideges, nehézkes öltözést, a hajba túrást és azt, ahogy eltávolodott tőle a Doki, mégis egyetlen egy momentum szajkózott a fejében...
"És még csak nem is a Te medencéd.."
Aztán...
"nekem... HÍRNEVEM VAN!"
Oké, ez két dolog volt, szorosan összefűzve, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy ne szóljon közbe.. Mintha ő senki sem lenne, még csak egy nyomorult vizes gödörrel sem rendelkezett. Micsoda lelki és pénzügyi szegénység, valóban! A kis vörös állkapcsa egy pillanatra megfeszült, de ahogy jött a folytatás, úgy sóhajtotta ki a hirtelen betörő feszültséget, lassan pakolva be ismét a szájába a cigit, hogy ameddig hallgatott, addig is elfoglalja magát valamivel..
Úgy tűnt, soha nem volt vége a beszédnek... a hirtelen benyomuló érzelemváltozásoknak.. És annak sem volt előzménye, hogy a végére Jake már megint ott volt előtte. Magasan... és talán most ismételten határozottan.
"Egyszerűen képtelen vagyok Neked ellenállni.."
Amikor aztán több már nem jött... csak akkor fújta ki lassan és nyugodtan a füstöt, még annak ellenére is, hogy Danielle-lel szemben lévő pacák úgy tűnt, hamarosan idegösszeomlást fog kapni a felesleges idegeskedéstől, és csak a következő ütemben nyomta el a jointot lehajolva, a betonozott kövezeten, otthagyva a csikket is a földön.
- Nem azt kértem, hogy vegyél feleségül, csak gondoltam Neked is jól esne néha kicsit lazítani - kezdett bele, felemelkedve a Kékszemű előtt a napozóágyról/székről, felmarta a lepakolt falatnyi rövidnadrágját, hogy a lábait beletuszkolva abba a csípőjére húzza az anyagot. Nedvesen cuppant rá a fenekére, az ölére és a combhajlatára a farmer anyag.
Felnézett azokba a gusztustalanul gyönyörűen kék szemekbe ott maga mellett, előtt, végül elmosolyodott lazán, feszültségmentesen.
- A bárban is kívántál engem... Most, bent a vízben is.. Mi ezzel a probléma? - érdeklődött, tovább öltözve, már a felsőjét is áthúzta a fején, annak anyagát pedig lesodorta a testén is. - Hippokratész-i tanokra esküdtél fel, nem pedig arra, hogy remete életet fogsz élni a diplomád mellékhatásaként - állt meg a kis vörös is szemben Jake-kel. - Különben is.. ha doki vagy, akkor tudhatnád, hogy a szex nélküli élet sokkal stresszesebb - nem mintha nem másodjára álltak volna le az előjáték félig-meddig kellős közepén, de az már másik téma. Persze ezzel nem azt akarta elérni, hogy felajánlkozzon. Mert nőként senkinek sem fog kuncsorogni szexért. De azért mindennek volt határa.
- Nem menekülhetsz mindig, Doki - vált komollyá egy pillanatra, de ahelyett, hogy lelépett volna, csak felöltözve huppant le megint a székre, ugyanúgy a lábai közé szedve a táskát, ha az még ott volt, ahova pakolták a medencés buli előtt. Ha menet közben Jake elcsórta, akkor hagyta. Hagyni fogja el is menni, ha arra jobban vágyott, mint a kis vörösre.

Igazság szerint úgy összezavarodott, mint részeg elsőbálos a rúd mellett. Fogalma nem volt, mégis mi következhet, és bármennyire is volt kiszámítható a Doki a görcsösségével, éppúgy volt hirtelen és meggondolatlan minden cselekvése, ezért is nem számolt már a kis vörös azzal, hogy bármit is megfejtsen, ami a másik részéről volt esélyes.
Értetlenül nézte, ahogy elfordult a pacák. Na jó, azért lassan végigstírölhette azt a nedves hátat, a csípőjét, a fenekét és a lábait is, és nem is hagyott ki egyetlen centit sem, ameddig ez a kép tárult elé. Aztán még egy fordulat, és a Doki már megint szemben volt vele, ezért mielőtt még Mr. Nyeles Tojást fixírozta volna behatóan, inkább felnézett azokba a mocsok kék szemekbe.
Megköszörülte a torkát a legvégén kifutó kérdésre. Ám mielőtt tényleges választ adott volna, kihalászta a doki számára is elérhető távolságra a táskát, felpakolva maga mellé a székre/ágyra/padra. Igazából nem érdekelte, hogy hívták ezeket a szarokat. Sosem volt olyan, akit ezek a cuccok lázba hoztak volna.
- Igazából vacsinál lehet inni is - bólintott, fel a fickó szemeibe, aztán felpakolta a seggét állásba. Eleget ült már az elmúlt időszakban.
- Mikor szeretnéd megejteni a vacsorát? - már a szót kimondva is egy egész minilovat képes lett volna megenni. Remélte, hogy van Happy Meal menü gyerek méretben is. Na jó, legyen inkább ovis. Vajon azt hol adtak? Bárhova is menjen... mindig irgalmatlanul sok volt, magas elvárás, hogy ő valaha is megegyen egy normál, teljes adagot. Ha kényszerítenék se..
Nem, nem így tervezte az estét, főleg nem úgy, hogy belebotlik egy idegenbe, akit azonnal felcipelne legszívesebben a lakására, de.. aztán jött Miss Conroy és a kisPudingja, amivel aztán minden egy szemvillanás alatt megváltozott.
Danielle aztán.. a zakóért nyúlt, amit Jake felé nyújtott, hogyha akarta, elvehette, ha akarta, magára kanyaríthatta. Úgyis szerette magát takargatni - sajnos.
Abba pedig, hogy igazából randira hívták, esze ágában sem volt gondolni. Tuti visszamondta volna. Soha nem szokott ilyen hülyeségekkel foglalkozni.

Végignézte, ahogy a zakó és a táska is a helyére került, a Doki kezeibe, és habár leragadt még a vacsora gondolatánál, nem tudta nem Jake-et figyelni, azt, hogy a pánik már eltűnt a férfiból, már nem volt olyan nyúl, mint amikor menekült, mint amikor.. görcsösen kapaszkodott és távolságot akart tartani.
Felsóhajtott a kis vörös a kérdésre, rámosolygott Grizzly-re is, aztán visszanézett a medencére, arra a már alig hullámzó víztömegre, ahol nem is olyan régen még csobbantak.
Most meg?! Alig volt már nedves az esti melegtől, ezért is nézett vissza a dokira, miközben lustán végigsimította a combjai felső részét a rövidnadrágja alja mentén.
- Ha volna kedved hazakísérni, akkor megtudod - oldalra döntötte a fejét a maradó mosolygás mellett, aztán lépett egyet hátrafelé, a kapu.. felé. - Hívok neked taxit is, ha szeretnéd, hogy haza tudj menni - ajánlotta fel, mert egyrészről nem lakott messze, igazság szerint egy blokkal arrébb csak, de nem bízott abban, hogy félig-meddig betépve a doki egészben, egészségesen haza fog jutni. Baromira erős lehetett ez a kis fejbeni kiruccanás a mindig gondolkodó és atyáskodó Doki számára.
Hogy neki?! Teljesen természetes volt ez a mindenre ráboruló, mindent gyengéden beburkoló ködös mámor. Nem bízott abban, hogy ne kerülne bajba a Doki, és az lett volna a legutolsó, hogy aztán a következő nap vár, és vár.. még mindig vár, aztán meg semmi. Később meg kiderülne, hogy a Kékszeműjét elütötték, kirabolták, megkéselték... vagy csak bealudt valamelyik váróban/műtőben, isten tudja, hol. Igazság szerint azon túl, hogy konferencián volt.. emlékezett bármire is, hogy melyik kórházban dolgozhatott? Hááátttőőőő... Hmmm... Ha az élete múlt volna rajta, akkor sem tudta volna megmondani, hogy ez korábban volt-e téma. El volt mással foglalva.
- Vagy... nálam is aludhatsz, ha akarsz - tette hozzá csak úgy, semmi "rosszban" nem sántikálva. Elég egyértelmű volt, hogy a Doki megkongatta a vészcsengőt. Vagyis inkább ezek már harangok voltak.
Volt otthon.. telefonja, amin tudott rendelni pizzát. Vagy bármit. Mert hogy a hűtő is csak szinte porfogónak volt jó. Kíváncsi volt, hogy ezekkel a kérdésekkel, felvetésekkel mennyire is akasztja ki a dokit. Mindenesetre érdeklődéssel a szemeiben figyelte a fickó alakját.

Elmosolyodott. Le merte volna fogadni, hogy a hirtelen felröppenő ötlete valóban felháborodást és elutasítást von magával. Ha lehetett volna, ha hitt benne, betippmixelte volna a lottó nyerő számait is akár. Noha sosem volt az a nagy szerencsejátékos alkat. Inkább elfüvezte a pénzét, mintsem értelmetlen játékokra költse minden vagyonát.
Mégis, az a mosoly maradt a kis vörös arcán, és nem, csak azért sem fog sem megsértődni, sem pedig rosszul érezni magát, csak mert nemet mondtak neki. Fordult olykor a kocka, hogy ő akart valamit, de ő már nem kellett..
Megesett.
- Igaz is - szólt csak ennyit Jake szavaihoz, aztán összeszedte magát, és a következő pillanatban befutó felajánlásra csak még inkább szélesedett az addigi mosolya. Szóval akkor nem kell a száját tépnie, elég, ha az utolsó métereket letipegi egy fickó társaságában. Amúgy is még muszáj volt levinnie egy kör pisi-kaki misszióra Bones-t, aki már amúgy is lerághatta a kis rágócsontját, amit reggel hagyott neki ott Danielle.
- Egyébként abban benne lettél volna, ha azt mondom, lógjunk be egy ágyas boltba, és fetrengjük végig az összes matracot? - nézett ismét fel a kék szemekbe az ő zöldjeivel a sötétben, egyszerre kíváncsi és kihívó pillantással.
Persze.. nem mintha éjjel bármilyen üzlet is kinyitott volna csak azért, hogy Miss Portland és Dr. Mister Grizzly belógjon, de álmodozni lehetett, nem igaz?
Ha nem volt akadálya, akkor elindult a kerítés felé, amin már jó ideje áttuszkolták magukat, hogy illegális fürdőzésbe kezdjenek, és ha a Dokija is követte, akkor irányba fordulva megindult a lakása felé. Nem sietett. Biztos akart lenni abban, hogy Jake képes volt egyedül közlekedni, és hogy a mámoros köd nem zavarta be a tájékozódását, a távolságok felmérését, vagy úgy egyáltalán... nem vett részt egy brutál trippben. Nem speed volt, hogy utazzon a doki, de.. egy jó fű éppúgy ellazította az embert, mint a szex utáni ejtőzés.

Majd' elnevette magát, de még időben nyelte le a kitörni készülő hangos mosolygást. Helyette az átfordult egy torokköszörülésbe, ami az utóbbi időben egy rossz szokásává vált.
- Joint.. füves cigi, ganja... spangli... az az izé - szélesedett a mosolya is, mert nem igazán bírta ezt a pipiskedős szövegelést. Különben is doki volt. Ha latinul képes volt emlékezni a canis lupus - legalábbis a kis vörös ezt az egyet jegyezte meg... és a maci orka.. okra... hagyma... tökmindegy!
Igazság szerint elgondolkodott azon, hogy Jake szavai felhívás volt-e arra a bizonyos keringőre, mert baromira sok volt még otthon, ahonnan az előző jött.. És ott volt a nadrágja hátsó zsebében is a kis csomag tiszta fű, amit csak egy kis dohánnyal kellett elkevernie, és újra, és megint, és bármikor ellazulhatott. Már becsukott szemmel is végig tudta csinálni a folyamatot, de annál jobban szerette nézni, ahogy elkészült a helyes kis csavart, lenyalt rudacska.
De ahelyett, hogy lecsapott volna a lehetőségre, oldalra nézve felnézett egy sokatmondó pillantással a Dokira a kis vörös, mégis meghagyta válasz nélkül a felkínálkozást. Mert annak vette. Tényleg, és esze ágában sem volt ezt másképp gondolni. mondjuk úgy, hogy a rosszba vitte bele Jake-et. Hallott Danielle mindent, mégis csak egy laza mozdulattal a hajába túrt, kicsavarva belőle a megmaradt vizet, maga után csöpögtetve egy helyes kis csíkot a járdán, de nem izgatta. A haja kész káosz lesz holnap reggel, de ez legyen a legkevesebb.
- És te hol laksz? Mert tudod... ha akarod, akkor bemondom majd a telefonba, merre menjen a taxis bácsi-néni. Nehogy véletlenül rossz címet adj meg... - vetette fel hirtelen. És igen, érdekelte, hogy melyik környékre nem fog eljutni. Amennyire sejteni tudta, Grizzly nem a külvárosi élet híve volt.. ha már.. a különbségek korábban felmerültek, de ha kínozták volna sem mondta volna ki ezt hangosan. Az ítélkezést, mint olyan, a munkájából, az életéből fakadóan is távol tartotta magától.
- Már.. ha téééényleg szeretnéd, hogy hazamenj - tartott magát a felajánláshoz. Volt ágya, kanapéja.. egy kutyája, fürdő, konyha.. amolyan nappali... egész élhető kis lak, ahova minden otthon töltött este bekuckózott a negyven kilós kutyájával maga körül. És mindennél jobban imádta Töki szuszogását hallgatni az izmos testben. Nem sietett még mindig. Egyrészt ráért, másrészt inkább a doki tempójához igazodott.

♫ Four Seasons

Sok mindenre számított, de arra nem, hogy ekkora lelkesedést váltson ki a másikból, és ahogy folyt a szöveg és nem is tűnt úgy, mint aki abbahagyja egy ideig, Danielle szája szeglete felfelé görbült jókedvűen, és már.. tényleg várta volna a folytatást, amikor nem jött több. Ránézett. Ösztönzőleg, de semmi, ezért egy morcos pillantással egybekötött sóhajjal előre nézett inkább, mielőtt még a saját lábában keresztül esett volna. Attól, hogy a hangyák, a bogarak hadszíntérként használták a lyukacsos, toldozott járdát, ő még nem akarta volna bemutatni a nem létező talajtornás esési trükkjeit.
Ezért is lépett át egy nagyobb hiányos részt, de egyébként a mozdulatai minden akadálytól mentesek voltak, könnyedén lépkedett a fű elméjét borító takaróján...
- Oké. Nem foglak hazakísérni, szóval elhiszem, hogy nem lesz baj - hagyta annyiban a biztonságos taxiba ülést. De komolyan elgondolkodott, hogy abban a pillanatban, ahogy szétválnak útjaik, rá fog keresni a dokira online és rá fog írni, hogy valóban tényleg egyben és ép elmével ért haza, de aztán... nem... leküzdötte ezt a kényszert úgy a gondolatot követő tizedik némasággal eltelő lépésnél, mert.. nagyfiú volt, csak tudott magára vigyázni. Ugye?!
Nem mellesleg a következő estén volt egy előre egyeztetett időpontjuk, amire a Dokijának vissza kellett érnie.. ide, erre a szent helyre. Vagyis.. fél blokkal arrébb, még darabosabb járdaszélekkel a padka mellett, de az már részletkérdés volt.
Igyekezett nem fárasztó lenni, hagyva, hogy inkább a joint okozta kábulatba mélyedjen el a Doki.. addig sem kellett gondolkodnia a Kékszeműnek.. hogy vajon miket válaszoljon. Tudta, tudta mindig is a kis vörös, hogy igen fárasztó tudott lenni.
És csak az utolsó pillanatban állt meg a zebra előtti piros lámpánál, Jake keze után nyúlva, ha amaz nem vette észre a zöldről pirosra váltó kis fénykütyüt ott a magasban..