Trev már megint valahol baszta az idejét, de kurvára nem itt. Mérgesen fújta ki a füstöt, amivel teleeregette az iroda zugát, és még csak azzal sem foglalkozott, hogy füstjeleket adjon valami rohadék indián módjára nyitott ablak mellett. A fű különben is ellazította minden izmát és agysejtjét, legalább addig sem kellett azon a szaros álmán gondolkodnia, aminek hatására a reggelt is Jack-kel kezdte, és amit a torkán leküldött, az maga volt az őserő negyven százaléka.
- Danielle, nem kellene itt lenned - húzta össze a szemöldökeit Tony, amire csak egy vállvonás volt a válasz. Tett is arra, hogy a jöttment izomkolosszusok mit gondoltak. Ő, a maga ötvenkét kilójával tökéletesen megfelelő alany volt arra, hogy újra és újra padlót fogjon, ahogy a szőnyegre vágták. De akkor is minden alkalommal - ha kellett lezúzott vesével, vagy éppen a tavasz minden rohadékul romantikus színpompájában villódzó testrésszel - baszdmegolva felkecmeregjen álló pozícióba egy olyan mosollyal, amivel még önmagát sem győzte meg azzal, hogy minden príma volt.
- Mert jobban szeretnél alattad? - tolta fel a tornacsukás csülkeit az asztal lapjára, amitől Trevor mindig kiakadt. Otthon érezte magát nála, még ha ő kurvára Dzsinnt is játszott eltűnve az éterben. És tessék, Tony olyan vigyort eresztett meg, ami még a bundabugyit is leszaggatta volna a legvallásosabb apócákról is, de Danielle-nél... Szó se róla, isteni teste volt olyan izmokkal, amiknek még a nevét sem tudta, de a cerka.. a cerka az más téma. A szex, a farkak nem tartoztak most a legkedveltebb tevékenységei közé. Főleg azok után, hogy az a kurva álom szétbaszta az egész napját. - Keress inkább magadnak valami Barbie-t. A Candy, Pleasure nevek tökéletesen illenek a ribancokhoz - dobta fel neki a rohadj meg és a dugd fel magadnak egyezményes jelét, mire aztán az az előbbi tökéletes vigyor vicsorrá változott, de a vöröskéből csak annyit váltott ki, hogy elnyomta a csikket az asztalon hagyott üvegpohár peremén. Úgyis ráfért a mosás, Trevor ki tudja mikor tolta azt a szájába utoljára.
- Egyszer még nagyon el fognak téged kapni - a fickó ezzel a megjegyzéssel, szinte hisztis picsaként tolta ki magát a látómezőből, mire Danielle csak magában elmormolt egy bűvös áment nem foglalkozva a burkolt fenyegetéssel. Amúgy is több fű volt nála, mint kellett volna, a fickók meg úgy csaptak le a drogra, mint a rossz kurvákra. Feltolva magát a székből kicaplatott az unokabáty szentélyéből egyenesen a női öltöző felé, ahol leszenvedett mindent magáról, majd magára szedte az ilyenkor hatásos kombót, ami szinte minden tetoválását fedetlenül hagyta, de nem foglalkozott vele. Az elcseszett és fos tetkóit amúgy is kijavították, szóval nem volt mit szégyellnie. Különben is, a fickók az izmaikkal, ő meg a rohadék humorával és a gyökér viselkedésével tűnt ki. Egálban volt mindenki, nem igaz?
És már csak egy valami hiányzott. Bandázs. Ha nem akarta szétbaszni a kezeit, akkor kötés kellett rájuk. Márpedig egy kicseszett biztosítás kellett volna az isteni kezeire! Ha tudták volna, hogy mi mindenre volt képes az ujjaival.. az agyával és a képzeletével?! Aranyszobrot érdemelt volna. De komolyan. Kibaszott jó tetoválások kerültek ki a kezei alól. Ezért is nézte el a tengő-lengő faszfejeket, de valahogy egyik sem keltette fel a figyelmét egészen addig, ameddig azt a kissé kilógó fickót meg nem látta, és ahelyett, hogy körbedöngicsélte volna, mint részeg méh a drogos virágot, egyszerűen csak odamászott mellé, ameddig a pasas a zsákkal szórakozott, oldalra döntött fejjel pedig megpróbálkozott egy aránylag kedves mosollyal. Olykor ment is neki.
- Helló! - kezdett bele felmérve egy pillanat alatt a fickó testét. - Mit szólnál hozzá, ha segítenél megkötözni? - vigyorodott el hirtelen, és mielőtt egy újabb pajzán akcióban lett volna része, felmutatta a bandázsokat is biztos, ami biztos alapon. - Cserébe nem nyavalygok neked, hogy túl szoros és nem úgy akartam, na meg a kéjes nyögéseket is kihagyom, ha jól csinálod. Áll az alku? - köhintett egyet. Oké. Mr. Daniels épp lepacsizott Fű Úrral, amiért hálás volt Danielle. Fasza nap volt ez, az már biztos.

A reakció kissé szíven ütötte. Nem volt ahhoz hozzászokva, hogy az amúgy normális hangnemtől a faszik elduguljanak. Általában azt a retek jellemével és beszólogatós baszakodásaival érte el, ezért is vonta össze egy picit érdeklődőn és aránylag morcosan a szemöldökeit. Oké, a tetoválásai 95%-a láthatóvá vált a felvett cuccokban, de az meg általában bejött a pasiknak. Megrázta a fejét inkább, nem foglalkozott többé ezzel, azért sem igazán, mert Jack épp a füvet teperte le a szervezetében és olyat dugtak, hogy az még neki is sok volt. Teljesen józannak lenni fingja nem volt, milyen lenni, de nem is érdekelte. Annyi drog volt már a szervezetében - leginkább könnyűek -, ami sosem ürült már ki belőle. Még akkor sem, ha két napig megfogadta, felhagy a füvezéssel. Nem akart szépíteni, függő volt, és ezt kurvára tudta is magáról. Problémája azonban nem volt ezzel.
Kétkedve adta át a fickónak a cuccokat, és nehezére esett eldönteni, hogy tulajdonképpen jó helyen járt-e, mert valahogy nem tűnt amolyan edzőterembe járónak a szőke.. vagy barna fickó, ebben nem teljesen volt biztos. A kék szemek viszont mindkét esetben bejátszottak, szóval megállapodott ebben. Az legalább kurvára biztos volt. Már ha nem unikornis, aki csillámokban szivárványt okád, és a kedvétől függően változtatja a szemszínét. Ráncolta nem tetszően és felettébb hirtelen a homlokát, amiért ilyen faszságokra gondolt.
- Általában nem izgat, hogy csinálják. A lényeg, hogy meg legyen. A kezemet nem tehetem tönkre, mert azokkal dolgozom - már amikor kimondta ezeket a szavakat, ledermedt. Mi a fasz? Soha a büdös életben nem volt lányos picsa, erre ilyen hülyeséget mond! Mert ki az, aki nem a kezéből él? Oké, a ribancok, ők a lyukakon élnek, mint hal a vízben, de akkor is... Baromság!
- Akarom mondani az kell a munkámhoz - ahogy elgondolta ezeket a szavakat, valamiféle kibaszott víruson kezdett töprengeni. A faszi szavai őt is megfertőzték, vagy mi a picsa? Halál komolyan nem tudta, mi a fasz volt vele ebben a pillanatban, hogy ilyen béna legyen és efféle cuccok jöjjenek ki a száján.
- Tök mindegy. Bekötözöl? Aztán megyek is a dolgomra, téged meg hagylak himbálózni a zsákkal, Tarzan - vigyorgott fel hirtelen a Kékszeműre, és igen! Még mindig az volt, de várt.. hátha más valakit kell majd végül megkérnie.

Az egyik pillanatban azért kapná szét a fickók tökeit, mert túlspiláztak mindent, a másikban meg azért, mert még a szar is belefagyott volna mindegyikbe, annyira keveset karattyoltak. Kezdte úgy érezni, hogy a fehérek már csak ilyenek. Biztos a déli honfitársak baszkuráltak a napjaival, akik chica-nak szólították. Utálta a beceneveket, de a rézbőrűektől mást sem kapott.
Rándult meg az arca egy pillanatra csak grimaszolva, de ahelyett, hogy pofázott volna, mint a szokásos pláza ribancok, csak tűrte, hogy a férfi ujjai a bőrét is érintsék, a bandázst. Ő elvolt annyival, hogy azokat a kék szemeket nézte lentről. Merthogy egyértelműen mélyebb növésű volt a tagnál, de ez most nem zavarta.
- Hogy érted, hogy így? - szaladt fel a szemöldöke kérdőn a másik megállapítására, és bár tudta, mire érthette, hallani akarta volna. A sok faszfej erre a kérdésre biztos, hogy mind végignézett volna rajta, de hogy Tarzan? Nem biztos. Nem sértette az önérzetét, ha egy valaki kihagyta a testének bámulását.
Ritka alkalom volt, hogy nem kezdett el kötekedni, és most is bizonyította, hogy nem végleges paraszt, csak a körülmények miatt vált azzá: engedelmességet tanúsítva nyújtotta a másik kezét, tenyérrel felfelé, amiben a még összegombócozott bandázs pihent, és ha Tarzan elvette, akkor tovább folytathatta a fickó arcának tanulmányozását.
- Nem vagy idevalósi - állapította meg csak halkan, aztán javított a gondolatmenetén: - Úgy értem.. nem vagy törzsvendég. Akkor már láttalak volna - mert minden kék szemet megjegyzett, aki Trev termébe járt. A fickó újonc volt. Vagy csak annyira kurvára be volt Danielle állva minden nap, hogy nem emlékezett a csókára? Rejtély. És ezt lefosta a jelen pillanatban.

Mosoly terpesztett a képén; egy amolyan "nem mondod?!" típusú, és tisztában volt vele. Rohadtul tudta, hogy nem tiszta. Már évek óta muszáj volt a fű a szervezetébe, egyszer-kétszer tablettákat is tolt, de arra mindig ügyelt - leginkább Trev - hogy ne legyen stabilan egy kurva drogos faszkalap. Mert abból nem lett volna visszaút, abból már csak a halálba menetelhetett volna.
- Szerinted inkább elvonóra kellene mennem? - szórakoztatta a tény, hogy ennyire "aggódtak" érte. Túl sokszor hallotta a nemet. Túl sokszor állították már le és túl sokszor volt kényszer alatt, hogy engedjen ennek az egyetlen hozzáfűzésnek. Mégis ki nem szarta le mikor és hogy mit csinál? Teljesen mindegy volt, magának is. Nem voltak céljai. Csak és kizárólag a tetoválás éltette és talán az unokatestvére jelenléte tartotta benne a hitet, hogy valakinek fontos lehet. Ezek számítottak neki egyedül.
- Hmm - adott csak ennyi véleményt arra, amit Tarzan mondott, logikusnak is tűnt. De akkor ezek szerint még több tagra számíthat majd az itt nem lévő Szakállkirály, aminek Danielle örült. Még több vendéget fog tudni átcsalogatni a szalonba a tűje alá. Imádott első tetoválásukat akarókat kínozni. Az igazi művészet mégis a nehézsúlyúakban rejlett, de most.. nem ott volt, ezért is nézett le ő maga is a kezeire, megnézve a kötéseket, hogy mennyire lehetnek mégis tartósak.
- Mondjuk úgy, hogy jóban vagyok a tulajjal - utalt a faszkalap unokatestvérére egy vigyor kíséretében. - Ha nem dolgozom, akkor őt idegesítem, amennyire csak tudom - nézett fel az üveges irodára, ami most olyan üres volt, mint a cunami utáni tengerpart. Tény, hogy ide ragadt. Mert nem volt máshova mennie. És nem is akart.
- Igazából csak elbaszom az időmet. Nem igazán vagyok egy amazon alkat - vigyorgott a maga faszságán végignézve önmagán, ám igaz is volt. A testét elnézve inkább tűnt egy nyeszlett, drogos balettosnak, mint egy K1-es harcosnak. De attól még a baseball ütővel tudott bánni, ha felbaszták.

Mégis honnan a picsából kellett volna tudnia, miről beszélt a tag? Kezdte magát úgy érezni, mintha legalább egy rohadék ET-vé vált volna. Hogy tetra-micsoda? Próbált valahonnan elég agyat kovácsolni ahhoz, hogy felfoghassa, de semmi. Nem mintha érdekelte volna mindaz, amiről fogalma sem volt, hogy mi az. Talán beszívva és csont részegen rájött volna, miről is dumált a másik, de így alig füvesen neki ez elég sok volt így egyszerre.
- Ahaaaaa - bólintott nagylelkűen a Kékszemű szavaira, de egyebet nem fűzött hozzá, mert amúgy is.. ha felhozta volna a detoxikálót, azt, hogy már ücsörgött a fogdában is párszor, tuti, hogy kitért volna a másik a hitéből. Úgy gondolta, ennyi sokk elég volt mindkettejüknek mára.
Ahogy a fickó elfordult és Trev termére mondott valami jót, Danielle büszkeséget érzett. Na nem azért, mert muszáj volt izzadt, nagy egóval és kevés ésszel, vagy sok ésszel és kevésbé büdös emberek közt lenni, sokkal inkább amiatt, hogy az a fasz Trev erre is képes volt. Ő.. semmire sem. Persze a rajz és a tetoválás is gyümölcsöző kapcsolatot és hasznot hozott neki, de hogy ő megmondja a frankót és irányítgasson másokat? Pénzért soha!
- Nem tartasz fel, sokkal inkább én téged - biccentette oldalra a fejét, és amihez értett, az az elbocsájtó szép üzenet. Ő maradjunk annyiban, hogy durvábban mondta volna meg, hogy na húzz a picsába, de hát.. az lejött neki, hogy a másik kevésbé a szabad elvek szerint él. - Még egyszer kössz - adta meg magát a hálálkodásnak ismét, aztán hagyva a női szarokat csak úgy a semmiből elfordult a csókától, megindult az egyik hegyomlás felé, hogy vele vezesse le a benne lévő faszságokat és szívatást, hagyva, hogy Tarzan azt tegyen, amit csak szeretne. Neki úgyis megvolt a maga dolga. Még várt rá egy találkozó Mr. Spanglival és egy légyott Fűkapitánnyal.

Már amennyiben hagyták, hogy előbb a hegyet dolgozza meg verbálisan.

Nem szokott megállni némi kiabálásokra. Twitch számtalanszor akarta lebaszni kiabálva, amit rohadtul nem értékelt. Most viszont a kérdésre nem csak, hogy megállt, hanem fordultában látta, ahogy mindenki körülötte szinte ugyanolyan lefagyva nézett egy pillanatra a csókára. Próbálta nem elképzelni, ahogy a hús és egyéb tornyok a kisujjukat kibaszva teázgatnak nagy vidáman, és már szólt volna, amikor a tag folytatta. Hagyta, nem szólt közbe paraszt módon, csak az ujjai csúsztak végig a rövidnadrágja gumírozásán lassan a hasánál.
- Nem szokásom randizni - szűken csak ennyit fűzött a dologhoz, hogy nehogy félreérthető legyen. És tényleg. A leghosszabb kapcsolatai eddig maximum tizenöt órásak voltak kefélésekkel, ivással, betépéssel és alvással együtt.
- Ha és amennyiben nem egy pohár vízre vagy tejes baszásokra gondolsz - fintorodott el hirtelen. A büdös életben nem szerette azt a fehér izét, és nem most akarta volna tesztelni azt, hogy mikor fog azoktól a szaroktól hányni. - ... akkor lehet róla szó - egyezett bele nagylelkűen, de aztán eszébe jutott valami hirtelen, amire széles vigyor terpesztett egyet be a képén.
- Ha gondolod, társaságot is vihetünk. Tudod, a srácok itt élnek-halnak a grupiért - utalt arra vissza, hogy Mr. BehindBlueEyes kissé hangos volt, de igazság szerint lefosta. Csak a reakcióra volt kíváncsi, és igen, talán volt akkora majom, hogy mindent megpróbáljon, amivel egy kicsit is kényelmetlen és kellemetlen szituációba keverje a másikat. Elvégre a parasztságot is egyfajta sportként űzte. - De csak akkor, ha nem félsz attól, hogy olyan tetracuccot cuppantok abba, amit a szádba fogsz venni - folytatta a szarozást, ujjaival elhagyva a nadrágját is, és utánozva a kis csippentős szóros dolgot - mintha tudná hogyan kell csipetnyi sót szórni, amikor soha életében nem volt konyhában egy erős kávé főzésén kívül - vigyorodott el. - Csak mert félrenézel, és már ott is a baj. Mellettem mindenképp - váltott át hirtelen nem fenyegetővé, sokkal inkább tényszerűvé. Még mindig csodálta, hogy Trevor túlélte mellette az utóbbi éveket. Nem sokan mondhatták ezt el magukról, általában sikerült mindenkit felhúznia, felidegesítenie, elüldözni csak azzal, hogy nem épp Barbie-üzemmódban nyomult.

Oldalra biccentette a fejét, ahogy a fickó reakcióit figyelte. Tényleg ennyire sokkoló tudott lenni? A folytonos elutasítások nem lepték meg, és igen, mindig is igyekezett kitolni a határokat, sokszor elviselhetetlenné is válva ezzel.
Széles vigyor terpesztett szét a száján, ahogy elgondolkodott valamin, amit viszont nem akart kihagyni.. de egyelőre parkolópályára tette azt a szívatást, mert.. tulajdonképpen még volt ideje szívnia a csóka vérét. Persze mindennek megvolt a maga ideje.
- Rendben. Egy ital, ami egyszerű. Nem ellenkezem - csapta fel kaján vigyorral a kezeit, ami lehetett arra is válasz, hogy csak egy egyszerű italról volt szó, de tulajdonképpen arra is felelhetett, hogy az az egy sosem volt és maradt egy, amikor nekiállt inni. Képtelen volt megállni ott, hogy az asztalra rakva az üveg lágyan simult az anyaghoz. Mindig is többre vágyott és többre volt szüksége.
A következő kérdés viszont meglepte. Bár az előbbi hangosabb beszéd után úgy gondolta, hogy a fickónak aztán tök mindegy, ki mit gondol róla és hogy őszinték legyünk: Danielle sem volt olyan nő, aki összefosta volna magát attól, ha rondán néztek rá.
- Hát.. tulajdonképpen akár most is végezhetek - gondolkodott el, ahogy az előbbi szekrény-hegy felé nézett, aztán le a kezeire. - Ha segítesz levenni a bandázst, akkor kevésbé tűnök majd retardált múmiának odakint - nevetett fel a saját hülyeségén, viszont addig nem tolta a fickónak a kezeit, ameddig a pacák nem egyezett bele. Ha már ilyen gyorsan ismerkedik, akkor megadja a módját és kurva gyorsan benne lesz mindenben.
- Danielle a nevem egyébként. Csak hogy aztán ne vörös libaként emlékezz rám, ha a mai napra visszagondolnál - mégsem hozta fel az ismerkedős anekdotáját, mint ahogy korábban gondolta volna. Biztosan fejlődik. Már nem volt kedve megállás nélkül valakit riogatni a hülyeségeivel és mások vérét szívni napestig. Jelenleg egy szaros kávéval is megelégedett volna, amiben még a kanál is megállt volna. Utálta a tejet, és a kávéban a cukrot.

A név hallatán ismételten felnézett. Bele, a kék szemekbe csak egy rövid másodperc erejéig. Nem tudta megmondani, hogy mit látott benne.. de valahogy sem jó, sem pedig rossz előérzete nem volt. Tulajdonképpen sosem hallgatott az ilyen vészjósló dolgokra meg babonákra. Ösztönös volt. A lehető legapróbb dolgoknál is, és csak utólag sikerült sokszor használnia a fejét. Már amikor eljutott odáig Mr. Fű randija mellett.
Szavak nélkül tolta Jake-nek a kezét, csak az egyiket, hiszen a másikkal minek markolászgassa a levegőt tétlenül? A szemekről leakadva nézte a gyors mozdulatokat, a fickó ujjait, de valami hiányzott róla. A tetoválások. Szakmai ártalom volt nála, hogy mindenkit az alapján kategorizált.
- Kapsz húszat. És a kijáratnál találkozunk - vette át a kötést, amint Jake végzett a kezével, hogy a másikat adja oda neki, azt is megszabadítva elméletileg a bandázstól. Nem mintha neki annyi dolga lenne, mert csak az előző ruháit kellene visszavennie, sminkeléssel pedig nem szórakozott. A baszott szeplőit úgysem tudta semmi sem eltüntetni.. így felesleges lett volna minden próbálkozás. Amúgy sem randizni fognak, csak megisznak valami iható löttyöt.
Ahogy kötésszűzzé váltak a kezei, felnézett ismét azokba a kék szemekbe kérdőn, hogy akkor most ő is segítsen-e, esetleg megoldja magának Jake a dolgokat. Bízott abban, hogy el tudta dönteni a fószer, mit is akar.. mert az utóbbi pár megszólalásnál egész határozottá sikerült válnia, ami.. mondjuk, hogy tetoválások nélkül kissé előrébb helyezték a szimpátia listáján.
- Ha ennél is valamit a nagy ivás előtt.. akkor esetleg betolhatunk valamit - szólalt meg felajánlva még egy lehetőséget, hogy ne csak egy jajjhívjmegkiscica típusú hányadék nőnek nézze Jake. Mert kurvára nem volt az.

Fogalma sem volt, hogy mit vigyorgott a másik, ennyire azért sosem volt vicces. Oké, betépve, vagy tök részegen azért sikerült neki néhány poén, de most csak annyit tett, hogy beleegyezett valamibe, amihez amúgy is több kedve volt már alapból, mint hogy itt a tesztoszteronhegyek közt piruettezzen, mint valami elbaszott balerina. Mert a darázscsípésnyi mellkasa, meg a rohadtul vékony, semmire sem jó testalkata megengedte volna, hogy folyton spárgákat dobjon és pörögjön, mint a búgócsiga egész napon át. Csakhogy kurvára nem izgatta az ilyen cucc, így tett is az egész világra. Elvolt ő a maga világában és kész, baszogatva másokat.
- Oké, csináld csak - mosolyodott el, felcsapva a bandázsokkal a kezeit, amikor Jake közölte az egyszemélyes hadműveletét, aztán jött a fantasztikus ötlete. Egy pillanatra azért sikerült maga elé merednie, hogy mégis mi a lófasz volt ez, de aztán ahogy meghallotta a pacák hangját, fellesett a megint és mindig hirtelenkék szemekbe. A válaszra csak bólintott egyet, aztán még egyet, elnézve a felfeszülő vad vigyorgást, aztán a megkomolyodást.
Ahogy Jake eltűnt, ugyanúgy tett Danielle is, a női öltözőben bepakolta a szekrénybe a cuccait, ami senki másé nem volt. A saját szekrénye.. fű nélkül, amiért a szíve is vérzett. Kifogyott a készletből, és ez egy pillanatra idegesítette, de aztán ahogy a tükörben meglátta magát egy szál vörös csipkében, késztetést érzett, hogy magára vegye a korábbi cuccait; fekete trikóra egy bővebb, lyukacsos felső és a rövid, szaggatott, rojtos farmernadrág, ami még csak combközépig sem ért, tökéletes volt rá. Úgy nézett ki, mint egy hajléktalan modell, csak épp nem volt büdös és nem használt cuccok fedték a testét. A haját hagyta lazán begumizva, a sminkkel és egyéb női szarságokkal nem foglalkozott. Mert minek? Tényleg feleslegesnek érezte az egész felhajtást, a tetszeni akarást, főleg most, hogy még csak sötétedés sem állt be odakint.
Egy hosszú, elcsigázott sóhajjal hagyta el az öltözőt, lesett gyorsan Trevor irodája felé, ahol még mindig nem volt senki, aztán inkább a bejárai ajtót célozta meg, ahol leparkolt, bevárva a fickót, akire nem kellett sokat várnia. Szótlanul, de annál döbbentebb pillantással vette tudomásul a külsőségekbeli különbségüket, és ahogy az öltönnyel szembesült, megköszörülte a torkát.
- Vagy te vagy túlöltözött, vagy nekem kellene valamiféle függönyt magamra teregetnem - vigyorodott el, ahogy a közelébe ért Jake. De nem fogja a vérét szívni, ezt már most megfogadta. Általában minden ilyesmiben elbukott, szóval itt sem esküdözött feleslegesen. - Mehetünk, Agent Jake? - tartott ki a vigyora. És tessék, az első akadály, képtelen volt a kis tünci fosságokra. Nem úgy volt programozva.

Ahogy Jake, ő is leplezetlenül végignézett az öltönyön ismételten, és még csak takargatni sem akarta a kifejezésén, hogy ez mennyire idegen tőle. A lehető legegyszerűbb ember volt a maga kibaszott elviselhetetlen módján, és az ilyesmi formalitások hideg zuhanyként érték őt. Képtelen volt "normális" emberi öltözéket hordani. Szinte soha nem is volt neki, szüksége meg ilyesmire főleg nem.
- Gondolom nem a salátán végigmászó kukacokról volt szó azon a konferencián - jegyezte meg mindenféle gunyorosság és irónia nélkül kíváncsi éllel a hangjában, de hogy tulajdonképpen mihez is kösse a másikat, nem volt fogalma. Esetleg meg fogja tudni, és tuti, hogy akkor ki fog akadni. De nem zavarta tulajdonképpen. Biztos volt abban, hogy neki is volt olyan tudása, amiről a másiknak fogalma sem volt. Az irigység a legtöbb esetben távol állt tőle.
Ahogy elindult volna, Jake is megtett egy lépést, mire megtorpanva nézett rá, és ahogy kitárult előtte az ajtó, hosszú másodpercig bámult a másikra, aztán észrevéve magát köszönte meg ezt az egészet és lépett ki az edzőterem elé, ahol bevárta a fickót.
- Portland amúgy - szólalt meg a vezetéknevét is elárulva, és valami baromságon elkezdett vigyorogni. - Távol áll tőlem a Miss-ezés. Mármint.. csak Danielle, az bőven elég - nézett körbe valami kaja után, de aztán inkább visszalesett a Kékszeműre, oldalra döntve a fejét, mintha gondolkodna. És egyébként tényleg azt csinálta. Mégsem tudta volna megmondani a pacák ízlését, hogy mit szerethetett vagy mit utálhatott.
- Mire vágysz most? Csak mert van indiai, török, kínai, francia meg valami más cuccok is a környéken - vont vállat hetykén. Nem igazán szokott ilyeneket kajálni, általában a minél egészségtelenebb dolgokon élt, nem tudatosan, csak arra volt energiája és türelme. És azok az adagok bőven elegek voltak neki. Sosem volt kedve enni. Sokat meg végképp nem.

Első körben a grizzly-ig jutott el fejben. Nem mert volna megesküdni arra, hogy meg fogja jegyezni Jake vezetéknevét - még akkor sem, ha már harmadjára ismételgette magában - különben is, a Jake neki tökéletesen megfelelt mindaddig, ameddig valakinek nem kellett felvágnia, hogy egy lengyel tagot is ismert. Nem mintha valaha is részt vett volna ilyen versengésben, de ki tudja, milyen hülye picsákkal fogja összekeverni a sors.
Sandán nézett fel a kék szeműre, amikor a kutatási eredményekről beszélt, de nem akarta elrontani egyelőre az étvágyát, a fellobbanó érdeklődése pedig bőven ráért a madár adagjának elfogyasztása után is. Apropó! Hirtelen fintorodott el és torpant meg az előzékenysége, és bassza meg! Nem kellett volna járatnia a pofáját. Kínosan ügyelve, hogy kihúzza magát, csak idegenül nézett végig az utcán, a cégértáblákon és megköszörülte a torkát.
- Éhen halsz, ha rám bízod magad, mert csak olyat eszem, ami rohadtul nem egészséges és tele van cukorral. Szerintem már vérmérgezésem is van attól a mennyiségtől. A lehető legtávolabb áll tőlem az egészséges életmód - rázta meg lemondóan a fejét, és lépett egyet jobbra, majd balra is egyet. Nem mintha ezen a rapid túrán eltévedt volna, de azért legalább bemutatta, hogy mindenféle kecskekaján túl is van élet és koordinációs képesség.
- Egyébként a hányás és fosás mentességet én is preferálnám - bólogatott hirtelen, de csak eddig jutott. Biztos volt abban, hogy az említett kajáldáknál adott ételeket úgy fogja túrni, mint egy hangyász a kibaszott hangyák után, de mindent el kellett egyszer kezdenie. - Inkább én bízom rád magam, de mutatom az utat. Így egálban leszünk és te sem, Agent Jake, sem pedig én nem fogom szarul érezni magam. Áll aaa...az alku? - vigyorodott el, és ha ezzel sokkolta a faszit.. hát rövid ismertségnek nézett elébe... megesett vele már ez sokszor.

Összeszűkítette szemeit, ahogy megint előkerült a Miss-ezés, de aztán ahogy végül elmaradt, csak nyugodtan bólintott egyet. Az egyik, amit utált, ha lenénizték, a másik pedig ha túlságosan is sok tisztelettel fordultak hozzá. Totál felesleges volt, és különben is tett arra, kinek milyen párkapcsolati viszonyai voltak. Nem mintha bármikor is azon gondolkodott volna, hogy bárki a világon is el tudná őt viselni, de a reményhal meg utoljára. A remény meg végképp. Ki érti ezt?!
Csak egy bólintás, és már el is indult. Előre, mert az úgy teljes mértékben logikusnak tűnt, és különben sem akart zsonglőrködni trükközni azzal, hogy ellentétes irányba menne. Előbb vagy utóbb úgyis elérnek valami helyet, ahol nem csak sült kutyákat és napon érlelt bogarakat tálaltak fel, amire egyébként is nemet mondana. Nem túl mű az számára.
- Komolyan mondtam, hogy állíts meg, ha valami ehetőt látsz az úton - lesett fel Jake-re vagy fél perccel később, hogy elindultak (remélhetőleg). Nem igazán nézelődött. Sem emberek felé, sem pedig az üzlethelyiségek kirakatai felé, helyette kiszedte a dobozt a zsebéből, abból pedig egy szál cigit húzott elő.
- Ha zavar, arrébb mászok - jegyezte meg, és már tolta is a szájába, a gyújtó lángja pedig fellobbant, de várt. Egy választ leginkább, hogy most tényleg tolja-e a seggét arrébb, vagy jó lesz úgy is, ha épp indiánosat játszik füstöt eregetve.

Az engedélyt azért megvárta, mielőtt a láng fellobbant volna, mélyre szívva a cigi füstjét, szinte megforgatta a tüdejében, és ahogy kifújta azt, a faszi köhögése, és egyéb hanghatások egyértelműen azt jelezték, hogy zavarja ez az egész cigizzünk dolog, mire Danielle csak felsóhajtott. Akkor mégis mi az istenért engedték, ha most meg meg akarnak halni mellette? Három mély, jóleső slukk után a parázsló szálat eldobva rálépett a csikkre, amit aztán felszedett, és a legközelebbi kukába nagy ívben kidobta, mintha épp kosarazni akart volna.
Irányba nézve csak felvonta a szemöldökét és el is vigyorodott.
- Normális étel max akkor lesz ott, ha salátát kajálsz... de utána meg mekegni fogsz, remélem fel vagy rá készülve - vigyor tépte szét a pofáját, nem mintha az életben valaha is állati kajára ítélte volna bárki is. Reggel, délben, este neki aztán tök mindegy volt. Vitamint alig vett magához, hacsak a fagyiban lévő izék nem számítottak abba bele.
Elindult arra, amerre a Mekik istene rejtőzött, és mielőtt lehagyta volna Jake-et, mert az a szerencsétlen M betű úgy villogott, mint a rossz kurva a nászéjszakáján.
- Próbáltad már a füves cigit? Nem mintha most az lenne nálam... - biggyesztette le a száját szenvedve, mert ma tényleg "elfelejtett" betankolni abból, de tudta, hogy seperc alatt képes volt találni elosztót, aki simán terülj terülj asztalkámat játszott volna, ha drogot akart, de most.. előbb kajálni fog. Annyit, mint egy madár és olyan egészségtelenül, mint amilyen egy elhízott pióca volt egy vérfürdő után.
- Tudod mit? - vigyorodott el, amikor eszébe jutott valami... - Ha bármit is terveztél mára az edzés után, mondd le.. kivéve, ha egy alapos dugás lenne az - oldalpillantással vigyorgott rá Jake-re, de nem árulta el magát... hogy sokkolni akarta a másikat? Előfordulhatott. És talán még élvezte is. - Lefoglallak mára - jelentette ki. Persze ha a fickó temetésre ment volna, az istenért se akarta volna visszafogni. Egyéb esetben... biztosan.