Köszönés helyett csak egy elharapott morranást ejtek meg a telefonba és kinyomva a hívást, már vágom is a készüléket az anyósülésre. Egyik kezem még a mozdulatot fejezi be, de a kerekek már felcsikordulnak, ahogy a gázra lépek. Próbálok nem őrült barom módjára vezetni és csak három embert küldök el a halál faszára, mire fél óra elteltével bekanyarodok abba a bizonyos utcába, a szalonhoz.
Az időt nézve, ma sem döntöttem rekordot, az egyszer fix.
De legalább anélkül érkeztem meg, hogy a túlbuzgó pandúrok bármelyike kérdezz-feleleket akart volna játszani velem. Öröm, boldogság és szóljanak azok a fura, torzszülött trombiták!
Utóbbi helyett a valóságban persze inkább a dudának csapom a könyököm és már majdnem nyúlna a kezem a hátsó ülésen pihenő, valószínűleg már húgymeleg sör után, amikor észbekapok.
Talán ezt később kellene.
Végül egy szál cigi lesz az egészből, meg lassú dobolás a kormányon, amit az ujjaimon lévő gyűrűk halk hangja kísér. Úgy érzem, elvesztegetem az időt, amit a puccos környék vizsgálásával is tölthetnék. Nem mintha az agyam ne tudná pontosan, hogy így is felesleges köröket futottam csak, semmi több.
Mégis felsóhajtok, szinte megkönnyebbülésemben, amikor megjelenik. Végigfut a szerelésén és úgy eleve rajta a tekintetem, megszokásból, aztán oldalra dőlve lököm ki neki az ajtót.
- Dr. Vérszag... Valójában Theodore Versaw. Őt fogjuk meglátogatni. Én majd a kocsiból nézem végig a műsort. Akkor is, ha mégis levetkőznél neki - vigyorgok oldalra, bár ebben most nincs benne a szemem, csak ösztönből hozom a szokásos stílust, mielőtt indítanék.
- Cigit? - rántom elő a sosem volt úriember énem, ahogy a saját szálam felé nyújtom. Oké, van nálam másik, de ezt egyszerűbb volt csatolni a szavakhoz.

Derek& Gloria

Szórakozottan figyelem, ahogy az ablak nyitjára próbál rájönni. A utóbbi napjaim apró örömeinek egyike.
- Vidd onnan a kezed - szólok rá, miután meguntam a műsort és áthajolok előtte, majd az öklöm oldalával rácsapok az ablak bal alsó sarkára. Egyszer és még egyszer és rohadjon meg, mert kurvára nem akar elsőre mozdulni.
Majd lényegében visszaesik a sínben az ablaküveg, legalább a feléig. Nem mondom, hogy elégedetten nézek Gloriára, de a néma kérdést ki lehet olvasni a szemeimből: elég így? Ha nem, nos... most már fel tudja találni magát, látta a szupertitkos módszert. A felfelé is hasonló, csak ott két tényérrel kell elkezdeni felfelé húzni.
Ha meg majd ennyire sem fog szorulni, akkor gondolkozok azon, hogy milyen... nem-finom-női-fegyverekkel oldom meg. Lehetőleg a teljes cserét.
- Ez az anyám módszere, ezt ismerem. Meg a húgomé is ez lenne, ha nem lógatnám fel érte - magyarázom, mintha az egész a világ legtermészetesebb módja lenne.
De hát az is! Nekem mindenképp és míg mások elképzelni is képtelenek a saját anyjukat, ahogy valakinek levetkőzik, én már alig tíz évesen, nem sokat értve az egészből, láttam párszor az ügyfeleivel.
Mások erre azt mondanák, hogy szar anyánk van, amiért mindezt hagyta, de engem különösebben nem érdekel. Bármikor, amikor felbaszott, pár év múlva, cigire gyújtottam, mert az akkori nagyok szerint az segít... fogalmam sincs, hogy igazuk van-e, de a mozdulat jó érzés. Nem hiába nyújtom most is az anyósülés felé a szálat. Lazítson.
Próbáljon meg.
Én is ezzel baszakodok a rekordmennyiségű dobozzal, amit már kiürítettem.
- Úgy nézel ki, mint aki a cigit szipkával hajlandó csak megfogni és elszívni - jegyzem meg, de nem erőltetem és főleg próbálok nem paraszt lenni, szóval a másik irányba fújom ki a következő adag füstöt.
Miért érzem úgy, hogy mi ettől még nem leszünk jóban? Hogy valójában soha nem leszünk jóban?
- ...csak arról tudok, hogy Benji szereti a füstöt rajtam. Meg, hogy egyszer a fejébe vette, hogy kipróbálja. Képzelheted, mi sült ki belőle - a szemem le sem veszem az útról és a kormányt egy hangyafasznyival erősebben szorítom, mint kellene. De a lábam a gázon, haladunk előre és szám sarkában még mosoly is bujkál.
Bassza meg az egész minden! Főleg én, amiért nem maradtam a kisherceggel és vigyáztam rá jobban?!

Derek& Gloria

- Azért a jobb oldal, hogy az utasnak a sofőr ölébe kelljen mászni és úgy beülni - reflexből vágom rá a hülyeségem, amit egy grimasz követ. Utóbbi saját magamnak szól. Annak, hogy még én is hallom, mennyire ellentétes, szinte szürke a hangom a szavak jelentéséhez képest.
Megszokásból pofázok, de hangulat nincs hozzá és cseppet sem szórakoztatnak a baromságaim.
De legalább nem vagyok túl nagy paraszt sem. Az ablak lent, amennyire lehetett és igyekszem az ellentétes irányba fújni a füstöt, még akkor is inkább az út felé fordulva, amikor beszélek.
- Ha anyám kurválkodni akar, akkor azt teszi. Amíg a húgom nem követi, addig jó vagyok - teljes könnyedséggel ejtem ki a szavakat, még ha tudom is, hogyha az apám szavait követném, nem csak Lizzieről kellene gondoskodnom.
De faszt érdekel, mint vert a fejembe?! Sok baromságot mondott, amihez eszembe sincs tartanom magam. Derek vagyok, nem Dino. Nem kell szentírásnak tekintenem a szavait. Elég, ha a saját elhatározásaimmal békében vagyok és mondjuk nem erőltetem senkire a cigit.
- Capisco - bólintok azért. Vettem. Még úgy sem vesz a kezébe cigit. Nekem megfelel. Több marad nekem. Úgy a következő két órára, mielőtt újat kell vennem.
Amit talán meg sem tennék, ha most mellettem lenne a kisherceg. A nyakamba fúrhatná a fejét, hogy még érezze, az órákkal korábban elszívott szálat...
- Tényleg rossz hatással vagyunk a szépfiúra - húzódik ezúttal őszinte mosolyra a szám. Cigi és rum. Ha a kibaszott rák nem vitte volna el az anyját, a szívbaj tette volna meg, amikor mindent megtud.
- A nevén kívül sokat nem tudok. Nem nyomoztam utána, annál sajátosabb módszerrel próbáltam kiszedni belőle a választ - egy pillanatra elhallgatok. Talán okosabbnak kellett volna lennem, de képtelen voltam rá.
- Akkor láttam először a képét, amikor a kishercegre rácsukta a tragacsa ajtaját, merthogy majd ő elviszi a temetésre. Akkor is elküldtem a faszba. Szóval... nem vagyunk barátok - teszem még hozzá, miközben kényszerítem magam, hogy megálljak a piros lámpánál és ne hajtsak át még mielőtt a szomszédos zöldre váltana.
Pedig átérnék. Tapasztalat.
- Van egy kölyke. Az zökkentett ki a felbukkanásával, amikor nála voltam - jut eszembe. Nem tudom, hogy ez segítség-e, de rajtam nem múlik.

Derek& Gloria

Jó, akkor csak én vagyok igazán rossz hatással a kishercegre. Én vagyok az, aki kivitte a városból, fura koncertekre, ahol új zenéket játszanak és én vagyok az, aki félig-meddig hagyta neki, hogy kipróbálja a cigit. Legalábbis egy csók kíséretében a szájába fújtam a füstöt... Dio! Milyen rohadt őrjítő volt!
Oké, meg sem közelíti azt, amikor a farka a torkomban volt, de azt semmi. Az egészen más kategória.
És ez az egész szar onnan indult, hogy Liz megkért, csókoljak meg egy fiú, akit úgy vett magához, mint valami elveszett kiskutyát. A szépfiúnak még a lába is beleremegett, amikor én csókoltam és nem a húgom.
Az arcomra mosoly kúszik az emlékekre.
- Akkor vállalom egyedül a felelősséget. Kizárólag én viszem bele a rosszba és én vagyok az, aki még nála is rohadtul jobban tudja, mit élvez. Ha hagyom neki - szándékosan tolom túl az egészet, egy pillanatig sem zavartatva magam. Basztat eleget minden más az utóbbi időszakban, jól esik kicsit úgy tenni, mintha nem borult volna egy vödör szar a nyakamba. Vagy inkább több.
A Vérszag említése úgyis eltűnik a pofámról a jókedv. Nem amiatt, amit tettem. Kurvára nem bánom, hogy a falhoz csaptam, még ha utólag látom is, hogy lehetett volna több eszem. Nekiugorhattam volna az egésznek más irányból.
- Nem használt... Feltűnt... cazzo - morgom, főként az egész kibaszott helyzet miatt, nem azért, mert veszekedni akarnék. Amúgy is, faszért tenném? Ha nem tetszik, kiteszem a kocsiból és kész.
De ez most közös érdek. Ezért próbálok bármi hasznosat felidézni, de csak a kölyökig jutok, ami vagy segít, vagy nem, de ezzel tudok szolgálni.
- Persze, tudom, minden hónap első hétvégéjén ügyvédek között pezsgőzők. Tisztában vagyok vele, hogy jó pont, ha valaki képes gyereket csinálni - vágom rá, de utána legalább a lényegre is reagálok.
- Láttad te a házukat?! Van pénz. Meg egy rakat adósság. A kisherceg rohadék apja halála óta én állok mindent, amikor a srác velem van. Nem működik a kártyája, amit olyan előszeretettel lobogtat - mondom egész lassan, csak akkor engedve a régi dühnek utat, amikor az apját említem.
- Van elméletileg valamiféle végrendelet. Legalábbis hallottam az ügyvédet, amikor erről magyarázott valamit Benjinek. De a részletek nincsenek meg, a szépfiút meg nem faggattam - teszem még hozzá és az egészet egy gyors káromkodás követi, ahogy satuféket nyomok.
Remélem, kapaszkodott, és nem fejeli le nekem a szélvédőt.
- Az lesz az - intek két házzal előre, a környék lehető legszürkébb épülete irányába. Az egész olyan, mint valami betonkocka száz évvel ezelőttről.

Derek& Gloria

Kicsit több infó? Alig mondtam valamit! Mannaggia! De attól még a vigyor ott van az arcomon nagyrészt az emlékeknek köszönhetően.
- Szóval nem szeretnél többet tudni? - húzom egy kicsit az agyát, de valójában nem basztatom tovább. Helyette hagyom kalandozni a gondolataim a szépfiú irányába, kihasználva az időt, amíg nem kanyarodunk az ügyvéd irányába, egyelőre még csak szavakkal.
- Be ne sértődj nekem! Én sem kaptam kisbeszédet meg részletes kimutatást. Szerintem a kisherceg sem tette össze a képet. Túl gyerek hozzá. Csak annyit értett, hogy a rendszer visszadobja a kártyáját. De én meg tudom, hogy az apjánál ott volt az alkohol, a szerencsejáték meg a fogadások. Nem hiába kötötte fel magát, mint egy gyáva fasz. Szóval gondolom túl sok lett az adósság - ahogy beszélek, az egyik kezem kicsit jobban szorítja a kormányt és a cigiből is kipréselem az utolsó slukkot. Azt, ami már a szűrűnél van és aminek nincs is jó íze, de most nem tudok újabbat gyújtani.
- Bentley? Na erről meg én maradtam le. Csak kívülről láttam a garázsukat. Hivatalosan nem jártam még a házban sem, nemhogy a szépfiú ágyában - jegyzem meg, ezúttal mosoly nélkül.
Fogalmam sincs, hogy állnak tartalékokkal. De végül is, a ház a fejük fölött maradt, gondolom ez jó dolog.
Ahogy az is az lenne, ha nem satufékkel kellene leállnom, kicsit megpadkázva a kocsi alját. Döcögős lett a parkolás, de egyikünk sem fejelte le a szélvédőt, szóval nincs ok panaszra.
Valódi panaszra, úgy értem. A baszdmeg jár nekem és nincs is vele bajom.
- Scuzi, signorina - váltok teljesen udvariasba. Kár, hogy a tekintem hozzá nem igazán komoly. Nem én tehetek róla, hogy ide tették le azt a kurva házat, ahol az én kocsim három flancos palota távolságból is kilóg.
Jobb messzebb félrehúzódni.
- Vérszívó és a háza, ami ki tudja, hány kölyköt nyelt el az évek alatt - viccelek, de amúgy kurvára nem vicces, mivel képletesen az én kishercegem is most közéjük tartozik.
- Mindkét telefonon be kell állítani a programot a követéshez. ...és az egész balhé után kilőttük az övén - ismerem el. Rohadt szar ötlet volt, de a srác kedvére akartam tenni.
- Nem hívott be, nem tudom, hogy iroda vagy lakás. Előzőleg itt volt a kölyke, de hogy csak nyaralt a horrorházban vagy itt lakik, nem tudom - egy kicsit elkalandozok. Mi a fasz lesz, ha nem sikerül semmit elérni? Újra végtelen köröket futok majd a gazdag negyedben, reménykedve a csodában?
- Theodore Versaw - teszem hozzá, kissé késve, mert ezt is kérdezte. - Ha sosem jössz ki onnan, majd megemlékezek rólad egy cigimentes nappal.

Derek& Gloria

Semmi hálószobatitok, capisco. Nem mintha olyan túl sokat lehetne mondani, de tudnám úgy csavarni, hogy elálljon a szava. Oké, az anélkül is megtörténik, ha úgy vesszük és hamarosan ott vagyunk, hogy Benji miért nem beszélt vele mindenről.
Mintha én tudnám. Mintha a szépfiúban tudatosult volna igazán.
- Megmondhatod neki és lecseszheted érte, amiért nem szólt. Amint megtaláljuk...
...és utána a hajadnál fogva dobhatlak ki, amiért miattad még szomorúbb lesz - persze ez utóbbi mondatot már nem teszem hozzá. Mégis azt kívánom, bár ott tartanánk már!
Kár, hogy ez nem kívánságműsor vagy tündérmese, annak ellenére sem, hogy szerintem simán elmennék egy füstös szemű, csillogó szárnyas fejvadásznak.
Nem a Ford fajtának, ahol az öreg a két órából másfélben bambul a semmibe.
Mondhatnám, hogy én is elbambulok, vagy épp az emlegetett Bentleyn jár az eszem, azért a satufék, de valójában csak későn kapcsolok. A lényeg, hogy megálltunk, nem igaz? Még bunkó sem vagyok, bocsánatot is kérek, amire a reakció kicsikar belőlem egy őszinte, ezerwattos vigyort.
Egész a következő elképzelt kanyarig, amikor le leszek baszva a követő kikapcsolása miatt. Certo.
- Che cazzo vuoi da me?! Bah... Járt érte nekem mosoly és egy csók, szóval azt csináltam. Faszom se gondolta, hogy egyszer csak nem lesz sehol - talán túl hirtelen támadok, de legalább utána próbálom nyugodtabban folytatni.
- Amíg az anyja telefonja nem lapul a csinos seggednél egy zsebben, amúgy sem tudnánk használni - teszem hozzá csendesebben az előbbi kirohanás után.
Próbálok én nem seggfej lenni vele, de rohadt nehéz. Nem azért, mert kiprovokálni vagy ilyesmi, semmi átlátszó indok, egyszerűen csak ingerült vagyok az egész őrület miatt.
Na jó, aggódok. Azért. Cazzo.
Mondanám, hogy a szavaim is ezért nem gondolom át, de valójában bármikor máskor is így beszélnék. Ami jön, annak utat kell adni.
- Grazie - vigyorodok el, poénnak véve az újabb lebaszást, és kutatni kezdek egy szál cigi után. Még van esély, hogy kijön onnan. Még nem gyászolok.
Senkit.
Majd fogva a frissen meggyújtott szálat indoknak, résnyire kilököm én is a kocsi ajtaját. Lehet, hogy nem mutatok túl sok együttérzést, attól még figyelek és kapok az alkalmon, ha be kellene fejezni, ami félbemaradt.
Na meg legalább így jobban hallom, mi történik.
Mondjuk, azon nincs mit hallani, ahogy nyílik az ajtó. Olyan lassan és csendesen történik, mintha bűn lenne felverni a környéket ilyesmivel. Nagy kár, hogy én már valószínűleg megtettem a korábbi fékcsikorgással.
- Segíthetek? - tisztán hallom, ahogy elhangzik a kérdés a magas, nyakkendős alaktól. Minden mosoly vagy érzelem nélkül. Hát persze.
Vérszívó tekintete körbejár a környéken, miközben keze az ajtót fogja, majd végleg megállapodik az előtte álló alakon. De a mosolyt továbbra is mellőzi.
Pont ilyennek képzelem el Halloween éjszakáján is, ahogy ajtót nyit a kölyköknek és megkérdezi, mit is akarnak tőle, majd aláírat velük valamiféle megállapodást a következő tíz évre.

Derek& Gloria

Túl sok infó... túl sok infó... túl sok infó... És én vagyok a hülye, aki néha nem tudja, hogy értik meg egymást az emberek, amikor alig mondanak ki valamit?!
De most inkább csak sóhajtok egyet és mindent beleadok, hogy ne csattanjak azonnal, lényegében bármire. Hol sikerül, hol nem, de végül a vigyor érkezik, amikor a kisherceg anyjának telefonját említve leszűri a kurva nagy lényeget.
Női hátsó. Annyira nem vagyok válogatós, szóval nekem ez elég.
Néha pedig még ennyi sem kell.
Nem mintha most az említésnél akár egy pillanattal is tovább járna ezen az eszem és inkább arra figyelek, ami a dolgom. Hogy készen legyek, bármi történik, miután Gloria odasétál a vérszívó ajtajához.

*Theodore*

Abban az időben, amikor úgy érzem, belefulladok a hivatalos iratokba és a könyvekbe, amikkel bármit agyon lehetne ütni, mindig van valami, ami kirángasson, mielőtt a világ összes perce kifolynak az ujjaim között.
De most elég sokat adnék azért, ha nem tenné, vagy legalább azután történne meg, hogy befejeztem Mrs. Kardosh végrendeletének pontosítását. Mindössze két bekezdés van hátra, amikor felhangzik a kopogás, belőlem pedig kiszökik egy fáradt, frusztrált sóhaj. Valószínűleg akkor is látszik a komorság az arcomon, amikor ajtót nyitok és a nő letámad a szavaival.
Biztosra veszem, valamit haszontalan kütyüt, esetleg biztosítást akar rám sózni.
- ...a lakcímemmel együtt ajánlottak? - kérdezek vissza, könnyedén elhagyva a köszönést és a szóbeli megerősítést is annak irányába, hogy tényleg én vagyok-e.
- Szoktam fogadóórát tartani új ügyfeleknek,  az irodámban, minden kedden és csütörtökön - eszemben sincs első szóra beengedni. Hűvös van idekint, de nem annyira, hogy emberi kegyetlenség lenne pár mondatot az ajtóban állva váltani.
- De ha tényleg röviden összefoglalja, meghallgathatom és megbeszélünk holnapra egy időpontot.

Derek& Gloria

Derek& Gloria

Nem mondom, hogy megnyugtat az a felmutatott hüvelykujj. Jobban szerettem volna, ha kint marad és láthatom. Oké, hangyák meg az együttérzés, ahogy említette, de kurvára odamentem volna, ha bármi olyasmi történik.
Mondjuk... mi a fasz történne? Nem egy díler házába nyert belépőt, hanem egy szaros ügyvédhez, aki fél kézzel a falhoz kenek újra, ha kell.
Mindenesetre egyelőre csak kiszállok a kocsiból, kényelmesen nekidőlök, félig ráülök a motorháztetőre - ennek már nem árt -, és ráérősen szívom a cigit, mintha várnék valakit.
Valakit mást és nem azt, aki mögött most csukódott az ajtó.

*Theodore*

- Épp eleget látok - válaszolom kurtán. Általában nem csevegek az ügyfelekkel. Mindenki egy bizonyos gonddal fordul hozzám, amit így vagy úgy, de meg kell oldanom vagy legalább kihozni az ügyből a legjobbat.
Ez most sem változik, ha olyasmivel áll elő, ami felkelti az érdeklődésem és meg tudja fizetni a díjam, segítek neki. De nem barátkozok. Az éles határ az életem és a munkám között marad.
Így hát nem is válaszolok a szavakra, ami a fiam illeti. Ha épp felém pillant, láthatja, hogy bólintok, jelezve, hogy hallom, tudomásul veszem, de ennyi.
- Szóval, amiért jött... - sürgetem meg finoman és végül egy szó nélkül hallgatom a felvázolt helyzetet. Még egy hümmögés vagy morranás sincs közben. Rendezem a kapott információkat és próbálok már fejben összeállítani valamiféle stabil képet.
- Mennyire kiskorú az a bizonyos... srác? - kérdezek vissza, amikor egyértelműnek tűnik, hogy befejezte. Egyszer srácként hivatkozik rá, máskor gyerkőcként. Tény, hogy jogilag nem feltétlen számít, de a valós világot nézve igenis lényegesen, hogy egy hét évesről beszélünk vagy egy tizenhétről.
- Bejelentést bárki tehet a gyámhatóság és a gyermekvédelem irányába. Megfelelő adatokkal, érvekkel, bizonyítékokkal alátámasztva. Kötelesek kivizsgálni - felelem végül, mintha könyvből olvasnám.
- Nem igazán az én hatásköröm - teszem hozzá, kizárólag azért, hogy ezt most tisztázzuk. Nem én vagyok az, akit keres.

Derek& Gloria

Derek& Gloria

Derek& Gloria

Derek& Gloria