Csendben hallgatom és talán most segít ez is, hogy meg tudom hallgatni. Engem sosem riasztott Morris kevésbé...úriemberes oldala. Sőt..ha csak valami egyszerű szépfiú lett volna, valószínűleg nem maradok vele, csak kamuházasságban megkopasztom, mint a többieket. Ő azonban más volt és pont attól, amit nem mutatott meg a felszínes barmoknak. Tovább simogatom a bőrét a szivaccsal, mintha tényleg valami fürdőház különlegességében lennénk, de az az igazság, hogy van időnk rá.
- Főnöknek lenni nem könnyű.. - hiszen tudja, ismert olyan embereket, akiket alig lehetett személyesen találkozóra bírni. Bizonyosan most is ismer ilyeneket. Nem véletlenül bújnak el a világ elől a maffiafőnökök sem. Senki sem. - Nem baj, ha vigyázó szemek előtt vagy. Csak megbízható szemek legyenek. - nem is szeretnék belegondolni, hogy van-e vajon az a pénz, amiért a németjei elárulnák őt esetleg...és én éppen belerángattam a Reanti ügybe. Bár isten lássa lelkem, a jó szándékom vezérelt csupán. A következő mondatát viszont nem igazán tudom hová tenni. - Ha magadhoz akarod láncolni, akkor nem hagynád elveszni. Akkor küzdesz érte, mert ilyen vagy. - az örök harcos, aki ha kell, elsőként ugrik a tömeg elé és utoljára hagyja el a csatateret. Ez ő. - Magányos vagy a csúcson. - vonom le a következtetést. Megvan a hely, ő irányítja, megkente akiket kellett és..egyedül van. De nem értem, miért van egyedül?
- Nem találtál volna meg. - nézek az összekulcsolódó kezünkre és bármennyire is rossz, ez az igazság. Elengedett és én elmentem, ha pedig elmegyek, akkor nem talál meg. Megvannak a kapcsolataim és a módszereim is ahhoz, hogy eltűnhessek. - Akkor azt a döntést hoztad, ami a leginkább veszélytelen volt. - ez mondjuk beletelt némi időmbe, mire kimondható formát öltött. Nyilván haragudtam rá valahol, pedig értettem miért csinálta. Tudtam, hogy szükséges volt. Tudtam, csak mégis...elveszítettem őt és ez baromira fájt. Ha fáj, akkor pedig dühös leszek egy idő után. A düh energiáit pedig másba transzformálom. Mégis visszamentem Seattle-be, hogy hátha...és nem volt ott. Jelnek vettem.
Belemosolygok a hajába. Igen, sok minden nagyon is egyszerű volt. Olajozottan működött az egész buli és mindenki magától értetődően tette a dolgát, beletette a saját részét. - Az sem működhetett volna az idők végezetéig. De tényleg jó volt. Precíz és mégis kellően őrült. - marad a mosoly, aztán elmúlt és én visszatértem az életemhez, amit előtte is éltem. Ő pedig építette az álmát. - Te is eltűnhetsz kicsit mások szeme elől. Magad elé tolhatsz bizalmi embereket, akik cselekszenek helyetted. De nem is te lennél, ha nem akarnád az összes terhével együtt cipelni, nem? - megint mosolygok. Nem csodálkoznék, ha így lenne. - Pedig mindenhol nem lehetsz ott egyszerre. Kicsinál. - és ezt az eddigiek alapján is mondom. Ezért nem értem, hogy az én bajomat miért akarja magára rántani. A hallottak alapján ez túl sok és egy önző picsa lennék, ha hagynám neki. - Ezért fogod hagyni, hogy a Reanti ügyet én intézzem el. Mármint a rám eső részét. - és ezen nem fogunk vitatkozni. Vissza kell mennem hozzá, ő meg nem fog őrültséget csinálni. - Felvesszük szépen a szerepeinket. - pedig jól hangzott amit mondott. Akkor. Az irodában. Már nem, mert nem szabad. Kihasználnám és vele nem akarom ezt megtenni.

Meglepő a hirtelen váltása, de számítottam valami ilyesmire. Morris hirtelen felcsattanós típus és régen én is ilyen voltam, de a megannyi szerepkör...hát nem mondom, hogy jót tett, de talán rosszat sem. Rá jellemzően most is irányítani akarja a helyzetet. De muszáj megbeszélni, hallani akarom tőle, hogy bármi is történik, nem hősködik és nem adja jelét annak, hogy egyáltalán valaha látott engem. Lassan elmosolyodom.
- Te most arra biztatsz, hogy öljem meg? - megrázom a fejem - Gondolod nem nálam kezdenének a zsaruk? - nagy szám lenne, ha elkezdenének utánam kérdezősködni. Bár a hamis papírjaimat jó helyen alkotják meg, azért minden pajzson van egy kis rés. Senki sem tökéletes, ezért igyekszem azon, hogy még közlekedési bírságot se kapjak. - Úgy lesz, de ki kell mondanod, hogy nem szólsz bele! - az én ügyem, az én módszerem, a tesztoszteronnak kívül kell rajta maradnia. - És, ha találkozunk hármasban, mi természetesen nem ismerjük egymást. - ezt tudom, hogy evidens, de akkor is le kell szögeznünk. Én szeretem a részleteket, az ördög mindig azokban lakozik. - Hmm, általában ha randira hívnak, vacsora a program. Nem sírásás. - elütöm az élét és elmosolyodom. Érezhetően belőle is kiszáll a feszültség, máris sokkal jobb.
- Ilyesmit egyik haverja sem kockáztatna meg. Ha meglesz a felvétel, kiütéses győzelem lesz. - szorosabban húzom magamhoz, igen, vannak buktatói. Morálisan pedig meglehetősen mélyre kell süllyedni ehhez az egészhez. Mert a felvételen lesz valaki, aki ártatlannak kellene legyen, nem pedig ilyen mocsok gazemberek játékszere. De talán elég fizetséggel új életet kezdhet majd. Talán. Messze innen. - Én sem mehetek vissza New Yorkba egy ideig. Bár a holmim egy része ott van és ezt sajnálom is. Megint csendben kell majd lennem. - puffogok, de mindig ez van. Miután vége szakad egy ilyen "kapcsolatnak", nekem csend a nevem és eltűnés. - De itt sem bukkanhatok fel rögtön. - csak hangosan gondolkodom. Amíg elül a vihar, nekem el kell valahol rejtőznöm, ha netán...keresni kezdenének.

- Nem. - egyszerű, hűvös és rövid válasz. Nincs rendőrség, soha nem is lesz és esetemben nem is lehet. Ha valami kotnyeles nyomozó jobban elkezd áskálódni csúnya dolgokat találna, amikért sok év börtön várna. És amellett, hogy nem áll jól a narancssárga, jobb szeretem élvezni a szabad levegő gyönyöreit.
- Régen valóban nem. - ebben igaza van, de azóta sok év eltelt és neki már nem csak magáért kell felelnie. Itt van ez a hely, ami egy csomó embernek ad munkát, stabilitást. Nem szabad játszani. És pont ezért nem juthat annak a féregnek a kezére sem. Nem akarom tudni mit művelne vele. A nagy "befektetési tanácsadó" ügyesen ki tudja magának sajtolni mindenből, amit akar. Ezért kell ennek az egésznek sikerülnie úgy, hogy a mi ismeretségünk ne szellőzzön meg. Az nem férne bele semmilyen keretbe.
Mivel elengedi a kezem, csak a vállán dobolok. Nem tudom igazán kérdést kapok-e, vagy ez inkább arra vonatkozik, hogy vajon újfent meglépek-e vagy sem. És erre nagyon nehéz is válaszolni, mármint...nem akarom, hogy totálisan félreértse.
- A részleteit majd végiggondolom. De aznap, amikor üzensz, hogy megvan a felvétel. Utána úgyis zabos lesz és indulna vissza New Yorkba. - hogy én meg hová megyek, hát...azt valóban ki kell még találnom. De van rá időm. Egyedül, nőként nem igazán szoktam feltűnést okozni. Valami viszont nem tetszik, mintha..a légkör is megváltozott volna. Hát fogom és egyszerűen a vízbe nyúlok, hogy lefröcsköljem. (Már amennyire sikerül.) - Elengedhetnénk a témát? Az elmúlt egy évem a pasasról szólt, bőven sok szót fecséreltem rá. - mormogok durcásan. Tudom, hogy tán végeredményben én hoztam fel, de ne akarjunk most lelépési terveket meg mindent. Majd. Mindent a maga idejében. Annyira megszoktam már, hogy mindenre egyedül vagyok és soha nem tesz fel senki kérdéseket, hogy szinte különösnek hat, hogy ő pedig igen.

Lefagyok mögötte egy kicsit és hálás vagyok, hogy nem rám néz ebben a pillanatban, mert a mosoly ami megjelenik az arcomon, kissé elalélós és abszolút idióta is, de azt hiszem minden nő szívesen hallana ilyet egy ilyen férfitól. Persze egy gyilkosság kijelentésén mosolyogni nem vall teljesen tiszta elmére, de az én világomban ezek létező dolgok. Úgyhogy mivel lefagy az agyam, egyszerűen csak átölelem (amennyire sikerül). - Tudom. De ne legyél már ilyen szexi.. - súgok a fülére, hát az eszem megáll tőle, komolyan. És most minden mennybéli jóváírónak befogom a fülét, mert ettől még nem helyes, amire rábólintok, de akkor is...
Egyelőre a tervet kellene tartani, azt, ami már körvonalazódott az irodájában. Persze, talán tévedek a feltételezéseimmel, hogy esetleg elragadhatja menet közben az indulat...de talán nem. Viszont tudja, hogy fontos. Csak bólintok mögötte, tehát még mindig precíz. Megnyugtató.
- Meg kell ölnöd Naomi Wardot. - kapaszkodok rá erre az ötletre. Erre mondjuk gondolhattam volna. Mozdulok mögötte, bepörögnek a gondolataim. - Ez briliáns ötlet! Ha belerondítok akármibe és te megölsz, a felvételek miatt Reanti nem fenyegethet zsarukkal meg egyebekkel. Uhh! - a mosolyból vigyor lesz és már látom is a jelenetet. Vagy jeleneteket, többféle forgatókönyvvel. - Rajongója vagyok az észjárásodnak. - még mindig és ez olyan terv, hogy nem keresne senki sem.
Helyezkedik és vele én is. A tarkóm támasztom a kád szélére. Meghalni. Mennyire egyszerű ötlet és pont ettől tökéletes. - Ha ennél a forgatókönyvnél maradunk, akkor csak pár hét csend kell szerintem. Amíg kikopnak innen és elkészülnek a papírok. Addig is próbálok minél kevesebbet mutatkozni vele. - nem lenne jó, ha mindenki felismerne később. - Nem fogok eltűnni. - mondom ki, ami talán ott lebeg közöttünk. Hisz 12 éve sem így készültem neki és ő sem. Egyébként is megegyeztünk és az adott szó nálam is szent dolog.

Kelletlen a sóhaj. Hallom is, hogy komolyan beszél, éppen ezért kell nekem óvatosnak lennem. Reanti nem kellene, hogy meghaljon. A végén még górcső alá kerülne a klub vagy mondjuk Vegas is és egyelőre pont az a szép, hogy a gusztustalan kis baráti köre nem hagyja el a saját védvonalait. Ennek pedig nem kellene változnia. - Morris, tudok vigyázni magamra. - és az elmondottak fényében muszáj is lesz. Neki a fővonalra kell koncentrálnia, nem arra, hogy mi zajlik annak a lakásnak a falai között. - Ne én legyek fókuszban.
Főleg úgy, hogy kimondja a legjobb ötletet, amivel operálni lehet.Ha Naomi Ward egyszerűen meghal, akkor nem maradnak utána kérdések. Senki nem fogja keresni sem. Mi a fenéért nem gondoltam erre? Annyira birka vagyok néha...pedig csak gondolatok kellenek és ötletek.
- Mindenképp vissza fog. Egyébként nem kell agyon tervezni, csak le kell lőnöd a megfelelő időpontban és helyen. - ha már úgyis zsarolásba fog ez az egész átmenni ugye Reanti felé. Ezzel pedig voltaképpen nem őt bántja, hanem engem ment meg, de ez más kérdés. - Addig szétnézek, milyen lehetőségeim lesznek a környéken elrejtőzni egy időre. - nem hiszem, hogy a képem lehoznák az újságok, úgyhogy csak azt kell megvárnom, hogy tiszta legyen a terep. 200%-ig.

Nem tudom mennyire hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy nagylány vagyok, de legalább nem mond semmit és nem kezdünk parttalan vitába a dologról. Mert az, amit mond bizonyos értelemben tényleg szexi, de bizonyos értelemben mégiscsak egy gyilkosságról beszélünk, amit mondjuk, ha mindent összevetve nézünk..nekem kellene megtennem és nem neki. De épp ezt próbáljuk kikerülni ugyebár.
- Mi az, hogy nem? - döbbenten pislogok a feje mellett, hát ez a legegyszerűbb. Csak egy kevlár és valami látványos dolog, hogy tutira menjünk. Nem értem miért mond rá élből nemet. - De ide nem csend kell, hanem látványosság! - a jelek szerint nem ugyanúgy látjuk a történéssort, de innen szép közös nevezőt találni.
- Ez nem valami Rómeó és Júlia.. - jegyzem meg szárazon, hát mindjárt felrántja a vérnyomásomat vele - Se altatót, se nyugtatót se semmit nem szedek. Sosem tettem. - ha most a szemembe nézne, néminemű megsemmisítő pillantással kellene megküzdenie. - Annyira meg ismer, hogy tudja, sose lennék öngyilkos. Plusz egy ilyen csak időhúzással lenne jó, amúgy meg feltűnő. - akkor is a másik ötlet lenne a legjobb. - Ugyanmár, használhatunk vaktöltényt, vagy kevlárt...teljesen mindegy. - nem tudom mi vele a baja. Számtalan kamu gyilkosság van mindenfelé és ezeket nem olyan nehéz azért beszerezni.

Megcsóválom a fejem. Érdekes, megrendezné a halálomat tök egyszerűen, ami szerintem feltűnőbbnek hat, mintha simán lelőnek. Én, mint öngyilkos...nekem képtelenség. Főleg mert nem zárnak be és amíg úgy ugrálok, ahogyan fütyülnek, elég nagy játszóterem is van. - Rendben, semmi sem kötelező. - nem kell ezt túlságosan szétmagyarázni, végtére is csak egy ötlet volt, amiről nem ugyanúgy gondolkodunk. Nyilván gyors beleegyezésem azt is jelzi, hogy másképp gondolkodunk a dologról, de ez végül is lényegtelen.
- Ezért szoktam többek között csendben eltűnni és utána egyszerűen nem létezni. - tiszta sor, ebben egyetértünk, de magam sem tudom. Ezt a lépést tök egyszerűen megtehetném most is. Csak a hitelkártyát, a rendes mobilt kell hátrahagyni és akkor nem tud bemérni, lekövetni senki sem.
- De szerintem én most sokadlagos tényezője vagyok ennek a történetnek. Előbb a nagy hal kell. - úgyhogy nem hiszem, hogy tovább kellene rágnunk a témát. Bárminek csak akkor van értelme, ha már...igen, az sem lenne jó opció, hogy én eltűnök, mielőtt az egész elkezdődne. Reanti nem hülye, pedig szerettem volna annak nézni. De nem az. - Úgyhogy a halálom nemei még talán halasztható kérdések. - sóhajtok, még egyetlen alteregóm sem halt meg. Más kérdés, hogy mindnek nyoma veszett, de ebben az országban naponta tűnnek el egy csomóan.

Csendben hallgatom, amit mond. Már egy fokkal mintha higgadtabban tenné és bevallom, van abban ráció, amit mond. Így végiggondolva persze. Könnyebb lenne, ha az a tetű még a nevemet is elfelejtené, ráadásul a tudat is rossz, hogy még csak meg sem kopasztottam, helyette egy évig tűrtem tőle minden szart és tudtam a mocskos dolgairól is. Nem vagyok jó ember, nagyon nem. Bár semmit nem tehettem volna, befolyásos barátai vannak, de akkor is...
- Jogos amit mondasz és megfontolom a dolgot. - ami merőben más mint az én módszerem, sőt teljességgel másabb, mert sosem jutott eszembe ilyesmi. Nem volt rá szükségem. De talán Reanti mégis ennyire más, hogy efféle eszközökhöz kell nyúlni. - Kevésbé..radikális és teátrális, mint az enyém. - ezt el kell ismernem. Látja? Változtam! 12 éve kötöttem volna az ebet a karóhoz, hogy márpedig úgy jó, ahogy én gondolom és vitatkoztunk volna rajta még egy hétig. Már megtanultam inkább a végcélokat nézni.
Felvont szemöldökkel nézem, hogy mit művel éppen. Még jó, hogy van ennyi hely ebben a kádban, hogy kivitelezni tudja. - Tudod..megmoshattam volna én a hajad. - felnevetek.

Mondjuk azon nem lepődöm meg, hogy elkövetett ezt-azt, bár egynek titulálni a hibákat, meglehetősen nagy költői túlzás szerintem. Valószínűleg valami komoly dolog lehetett, ha még mindig keresik érte. De...ha összeillesztek pár darabot, talán nem itt történt, akkor nem vinné ennyire nyíltan ezt a helyet...vagy olyan helyeken vannak barátai, ahol megfeszül előtte a védelem hálója.
- És mit követtél el? - ha már belekezdett, akkor talán el is kellene mondania, mert ha nem, akkor talán ne mondott volna semmit. A félig-meddig dolgokat nem kedvelem. De így már kénytelen vagyok felemelni a fejem a kád pereméről és ránézni habos-vizes valójára. - Gondolom ezért hív most mindenki Vincentnek. - vagy engem vert át a múltban a nevével, még ez is benne van a pakliban.
- Ez valami bölcselet kívánna lenni? - kérdővé válik a tekintetem. Eddig sosem súroltam semmi alvilágit, Reanti az egyetlen kivétel, bár ő mondjuk nem a maffiával barátkozik, de a módszereik nekik is megvannak.

Különös, őt még mindig keresik, engem pedig tudtommal azóta sem üldöznek sehol fejvadászok. Érdekes vita lehetett. Persze, én is mindig számíthatnék valakire, aki egyszerűen belelép a történésekbe és utánam küld valakit. A javamra írom mondjuk, hogy széles módszertárral dolgozom, és mindig úgy van intézve, hogy ők hibázzanak. - Érdekes vitás helyzet lehetett, ha még mindig nem felejtették el. - jegyzem meg, egy vita ehhez azért...kicsit kevés.
- Pont ezért nem szoktam alapból maffiózók közelébe sem menni. Reantinál ez az infó annyira rejtett volt, hogy... - legyintek, már nem számít és egyébként sem rám néz, úgyhogy nem is látja mit gesztikulálok itt a háta mögött.
De másképp csináltuk, ő is új névvel él és állítása szerint ez a név megváltoztatta. Igen, most ennek a helynek az arca. A főnöke. A motorja, ha úgy tetszik, tehát nem cselekedhet ostoba módon, mert nem csak rajta fog csattanni, amit tesz. Felsóhajtok.
- De már egyikünk sem ugyanaz. - értem én, tisztában is vagyok vele. Valóban sok idő telt el és nagyon sokat változott. Rajta felelősség van, rajtam...nincs. Magammal foglalkoztam az elmúlt évtizedben, de az exeken láttam, mit művel velük a felelősség.
- Ha nem érzed magad biztonságban, akkor változtatnod kell a rendszeren. - komoly a hangom, mert így élni..előbb utóbb az elméje el fog ebben fáradni és gondolom, azt nem akarja. - Erősítened kell rajta, hogy ne annyi mozgásod legyen, mint a királynak a sakktáblán. - már persze nem kívánok beleszólni, hogyan él és hogyan működteti a helyet. De az nem jó élet, ahol a saját erődítményeden belül is veszélyben érzed magad. - A kérdés az, hogy mi tart vissza..
És most ez nem rólam szól, nem vagyok tényezője az életének nyilván. Magáról szól. A kérdés, hogy mit tud erre felelni. Persze szigorúan feltételes módban..

Bólintok, csupán érdeklődöm, hiszen semmit nem tudok az elmúlt évtizedről az életében. Könnyen lehet, hogy nem is egy haragosa van, hanem sokkal több és emiatt is ennyire óvatos, még ha maga az óvatosság fárasztó is lehet. És már nem kölyök, hogy dacból egyszerűen mindent itt hagyjon és elmenjen valahová máshová új életet kezdeni. Mindketten változtunk, de én csak magamért felelek. Nem véletlen nincs családom sem, még a letelepedés is egy teljes képtelenségnek tűnt, mióta vele elváltak az útjaink. Könnyen lehet meg sem tudnám érteni mi az, amivel neki nap mint nap küzdenie kell. Vagy talán mégis...
Kíváncsi tekintettel nézek rá most, hogy felém fordul. Mert valami visszatartja attól, hogy változtasson a rendszeren. A kérdés tényleg az, hogy micsoda.
- Ez azt jelenti, hogy nem vagy már forrófejű ifjonc, Morris. - halványan elmosolyodom. Igen, felnőtt férfi, a szó legnemesebb értelmében. Mindig csodáltam azt a képességét, amivel képes uralni a legostobább, legváratlanabb helyzeteket is. Mert ezt nem lehet tanulni, erre vagy van valakinek képessége, vagy nincs.
- Szóval Vegas a te dzsungeled. - hisz amit mond, lényegében ezt jelenti. Az erősek eltapossák a gyengét és aki nem képes helyt állni, azt kivetik maguk közül. Elgondolkodtat, de nem rossz értelemben. Én nem...féltem őt ettől, hisz évek óta csinálja és az óvatossága talán pont ennek köszönhető.
Mire visszadől nekem, újra csinálok helyet és a mellkasára fektetem a tenyereimet. Tehát így működik itt a rendszer, ezzel jó tisztában lenni. - Tehát idomultál a rendszerhez. És mondd csak, milyen a kapcsolatod a "nagyokkal"? Mennyire vagy tényezőjük a térképen? - naná, hogy erre kíváncsi vagyok, ha már egyszer valami oknál fogva arra kért, hogy dolgozzak neki. Ha így lesz, tanulnom kell a városról és át kell látnom, hogy ki kicsoda. Azt hiszem a polgármesternek már megvan a helye a térképen. - Mmmm... kimaradni sosem jó. Az nem segít az üzletnek. - mármint véleményem szerint. - A biztonságot pedig mindenki magának teremti meg, magadnak emeled a várat, ami megvéd. - ahogy nekem is megvan a saját védelmi rendszerem, úgy megvan neki is. Ezért van még valószínűleg életben.
Cirógatom a bőrét és próbálom magamban megfogalmazni a nagyon evidens kérdéseim egyikét. - Hány olyanról tudsz, aki adott esetben közvetlen veszélyt jelent az életedre? - a többit majd...később.

Még én is érzem, hogy most valami olyan fordulópontnál vagyunk, ahol Morris vagy tovább nyitja ezt a kaput és beszél, vagy bezárkózik és mégis úgy dönt, nem avat be az élete dolgaiba. Bár akármerről nézem is, a közös munkát, aminek a részleteiről még sokat nem mondott...egyelőre kicsit nehéz elképzelnem. Mert a múlt az múlt és nem tudunk úgy tenni, mintha sosem történt volna meg. Mi nem vagyunk idegenek egymásnak.
- Ugye nem.. - kezdenék bele, de beszél tovább. És a tippem sem kalandozott túl rossz irányba. A kartellek. Vegas remek felvevőpiac és kapcsolat az Államok akár többi részével is, mert itt sose nézik kik áramlanak ki-be, mert mindig jönnek és jönnek az emberek, megállás nélkül. Bár nincs kellően délen...mmmm...
- A fenébe... - érzésből jön, mert két kartell között ingázni nem jelent jót és..ha igazak a hírek, mindig porba hullik néhány fej, amikor új fej áll az élre. - És mit mondanak a kolumbiaiak? - adódik a kérdés, hogy egyáltalán beszélt-e velük, tudnak-e a mexikóiakról vagy a belső problémáikkal vannak elfoglalva. - És ha.. - gondolkodom, mert olyan nincs, hogy valakinek csak fekete vagy csak fehér választási lehetősége van. - Ha a kolumbiai új vezető is gyenge lesz, akkor a mexikóiak előbb-utóbb lesöprik az egészet. - még mindig gondolkodom - Vagy egy másik fogja bekebelezni helyből. - de az már új kartell és új területszerző háborúk, tehát egy másik lap teljesen. - Mexikó közelebb van, mint Kolumbia. - nem, nem kívánok helyette dönteni, de a lojalitás itt most nem számít. Az erősebb kutyának kell villantani és azok most a mexikóiak. Elgondolkodva dőlök hátra. Kartellek...pfú.