Allen nem akarta, hogy egyedül jöjjek az oroszlán barlangjába, ezért elkísért. Úgy vigyáz rám, mint valami törékeny porcelánbabára, még azt sem hagyta, hogy én nyissam ki az ajtót. Kipattant mellőlem a fekete Jaguár hátsóüléséről, megkerülte az autót, és kisegített.
A járdára lépve felnéztem a hatalmas épületre, azonnal beleszédültem a magasságába, és elkapott a hányinger. Allen látta rajtam, hogy gyökérkezelésre is szívesebben mennék, mint oda fel Gridhez.
- Hé, csak nyugi. Minden rendben lesz. Ügyesen le fogod vele ezt játszani. - Ahh... Könnyű ezt mondani.
– Csörgess meg, ha megvagy. Rendben? – kérdezte, mire rápillantottam. Szelíden mosolygott.
– Persze. Mindenképp. – bólintottam, és tekintetemet a bejárat felé vezettem, majd vissza Allenre. Mi is lenne velem nélküle... – Remélem hamar jövök.
Hatalmas lélegzetet vettem. Nnna, fussunk neki. Ezzel besétáltam – életemben először, és remélhetőleg utoljára – Grid csillivilli kastélyának gyomrába. A recepción bejelentkeztem, és már mehettem is tovább. Könnyen megtaláltam a liftet. Míg felfelé vitt, volt időm nyugtató hatású légzésgyakorlatot végeznem, közben is pötyögnöm egy röpkét Allenek, meg ilyenek.
Grid irodájának emeletén a fiatal és természetesen dögös asszisztensnő fogadott, úgy a számon volt, hogy azt mondjam „ezt az istenkomplexusos szociopata faszt keresem”, de csak bájmosollyal körített „Gridhez jöttem” lett.
Beszólt neki. Már a beszólongatós hívón, aztán a csajszi odakísért a kétszárnyas ajtóhoz, és amikor lenyomta a kilincset, a szívem a torkomban kezdett kalimpálni. Ettől függetlenül nyugalmat erőltettem magamra. Minek is nevezett Ville annak idején? Jah, jégvilági lánynak. Ideje elővenni az őt jellemző hűvös természetet.
Essünk túl rajta, te rohadék.
Annyi kényelem van a helyzetben, hogy már nem gipszben villogok, és csinosabb szerelésben is megjelenhetek. A jobbom még ugyan gyenge, de majd a gyógytorna rendbe hozza.
Magabiztos léptekkel vonultam be a kiskirály színe elé. Épp a falszéles ablak előtt parádézott.
Baaaazmeg, pont a te fejed hiányzott. Mit szólnál, ha kilógatnálak az ablakon?
Vele szemben, az asztal túloldalán álltam meg. A kiscsaj távozott; biztos vagyok benne, hogy egyszer-kétszer már megrakta a házi nyulat.
A mosolyomat rég eltüntettem. Az arcom kifejezéstelen volt, a hangom közömbös, amikor odaköszöntem neki.
– Szia Grid. – Nesze, itt vagyok, ha már ennyire hiányzott a képem. Rajta, osszál csak. A fenébe... Esküszöm mindjárt iderókázok...

Grid az asztalával szembeni ülőalkalmatosság felé int.
- Kösz. – döngöm kurtán, és helyet foglalok. Fekete kis oldaltatyómat magam mellé csúsztatom, a lábamat keresztbe teszem, és bal karommal rákönyöklök a fotel karfájára, hogy ujjaimon támasszam meg az államat. Okosan figyelek. Könyörgöm… Mi mást tehetnék?
„Megkaptam az üzeneted. Utólag... Miután kibéreltem a lakást, és kiküldtem érted a költöztetőket.”
– Sajnálom, pedig még aznap kerestelek, hogy elköltöztem. – felelem. Tényleg sajnálom, mert ebben valóban nem kívántam borsot törni az orra alá. Nem vagyok dedós, hogy valakin úgy álljak bosszút, hogy hagyom feleslegesen szervezkedni. Mindegy túl fogja élni.
„Talán azt gondolod, hogy mindezt ellened teszem, de nem. Hidd el.”
Nem, nem hiszem el.
Grid mestere a manipulatív propagandának; az ő szájából valahogy minden szívességnek hangzik. Nagyon is jól tudom, kivel állok, illetve ülök szemben. Magával az ördöggel.
Rezzenéstelen arccal hallgatom. Persze, hogy nem ellenem teszi, amit tesz, csak önmagáért. Meg ugye a bandáért. Hát hogyne. Az megint csakis róla szól, az ő jólétéről és biztonságáról – senki más nem számít az egyenletben.
Mellesleg szép iroda. Jól megy a menedzserúrnak. Lehet szakmát kéne váltanom? Neeeem. Szembe is köpném magam. Én nem vagyok ilyen anyagias.
„A konfliktus ami kialakult kettőnk között.”
Hááát igen. Van egy pár ilyen.
– Konkrétan melyikre gondolsz? A Gordon Hinds félére, amikor a baleset előtt el akartál adni neki egy éjszakára, de nemet mondtam, egyébként üdvözlöm a feleségét, vagy a másikra, hogy kiderült, terhes vagyok Ville-től, és nem vagyok hajlandó elvetetni a babát? – Grid tekintete egészen átható, mégsem riadok meg tőle, állom azt. Hiába magasodik előttem, és próbál a puszta kisugárzásával elnyomni, rám ezek a pszichés faszságok nem hatnak. Az élet velem mindig keményen bánt, megedződtem, és az embereket is jól ismerem. Gridet meg főleg. Pont úgy viselkedik, amire körülbelül számítottam; először elaltatja a gyanúdat a finomkodó, elnéző modorával, hogy azt hidd, megúsztad, és nem lesz itt semmi gáz. Ez a vihar előtti nyugalom fázisa. Gyanítom, korántsem lesz ez ennyire egyszerű menet.

Elvigyorodom. Grid és az ő egyezségei. Na persze. Képzelem mennyire lesz az fair, vagy előnyös. Ó, neki az lenne, abban szikrányi kétségem sincs. De ami engem illet, magasról leszarja mi van velem, vagy hogy mi lesz a karrieremmel. Álszent faszkalap. Kit akar átvágni? Az üzletfelei esetleg bekajálják az efféle mézes mázas szöveget, de én nem. Azok után, amit az étteremben és a kórházban művelt, nincs isten, hogy akár fél pillanatra is megbízzak benne.
Óóóóó, tudom én, hogy mi tenné igazán boldoggá: ha úgy bólogatnék és ugrálnék, ahogy ő fütyül. Ha itt helyben, kábé egy percen belül rövidre zárnánk ezt az ügyet, vagyis behódolnék neki és megállapodásra jutnánk. Hát… Nem fogok öregem. Veszett önérzetes vagyok és harcolni fogok magamért. Vagyis jah, lopni fogom azt a dráááága idődet.
- Egyezségre, mi? - kérdezek vissza halványló mosollyal, miközben a tekintetem összeforr az övével. Jól érzékeli, ha érzékeli, hogy hitetlenkedem. Nem is akarom leplezni.
Nosza baszki.
- Hallgatlak. – mondom tök nyugodtan, ugyanakkor türelmetlenül várom, hogy beavasson a részletekbe, de csak mert kurvára kíváncsi vagyok, mekkora faszságokat talált már megint ki. Valaki bennem röhögni akar.
És hogy én rántanám Villét magammal? Ugyan, ne vicceljünk már. Ha jól sejtem szépen tud ő csúszni a lejtőn magától is, nem kell ahhoz az én segítségem. Ami meg Grid hányinger keltő hadováját illeti, még Ville érdekeit sem tartja szem előtt. Akkora kamu az egész, hogy jó hogy nem szakad rá ez a több ezer dolláros plafon. Ha igaz lenne, törődne vele, mint emberrel, és nem csak megcsapolható pénzforrásnak tekintené. Van az az ótvar érzésem, hogy pont ő az, aki beletaszítja mindenféle szarba. Tehát aki itt rossz hatással van bárkire is, az kizárólag ez a magát kakasnak képzelő önjelölt kiskirály. Teljesen más fogalmaink vannak a másikért való aggódásról és a törődésről. Ez vitathatatlan. Ő egy teljesen másik világban él, épp ezért soha de soha a büdös életben nem fogunk szót érteni. Benne talán nincs is a pénzéhségen és az önzésen kívül más érzés. Hát, téged már nagyon várnak a pokolban.

„Már ha ő az...” Na menj te anyádba.
Mindjárt megfekszek, annyit dumál. Kábé a felénél elvesztem a fonalat. Kötelező nekem ezt érteni? Vajon mennyi időbe telt ezt megfogalmazni? Legyek szemét? Kérjek finn tolmácsot, mielőtt hozzávágom a választ, amit már most eldöntöttem?
Hogy van-e ellenvetésem?
Hümm...
– Hát ez nem semmi. – mosolygom fel rá bájosan. Közel elismerően. – Ezt kéne aláírnom?… Mellesleg persze, hogy van ellenvetésem. – Miért ne legyen? – Eszemben sincs ezt aláírni. És tudod miért? Mert nem akarok neked örömöt okozni. Ezért kár volt idehívnod. – de tényleg.
El tudom képzelni Grid mit lát bele a döntésembe. Kibaszott PÉÉÉÉNZT... Hát nálam mellétrafál ezzel, de nem vagyok hajlandó magyarázkodni. Egye csak a kefét.
Az igazság az, hogy nem kell semmi Ville-től, nem akarok tőle az ég világon semmit, sem a pénzét, sem a kártérítését. Feldughatja. Ha majd ő maga személyesen tolja az orrom alá ezt szerződést, akkor szó nélkül aláírom. De csakis neki, mert itt és most eszemben sincs Gridnek jó napot okozni. Hadd szokja, hogy nem kaphat meg mindent. Inkább kiborítom, az agyérgörcs jól áll neki. Ha másért nem is, ezért megéri vitatkozni vele.
És itt jön a tényleges ellenvetés rész… A hangom komoly és hűvös.
– Ne akard átlépni a menedzseri hatásköröd. Nem vagy az apám, a pasim, az orvosom, vagy az ügyvédem, de még a haverom se. A menedzserem vagy, nem több. Úgyhogy ne akarj beleavatkozni a magánéletembe, mert ahhoz neked semmi közöd. Az apasági tesztet meg bármikor örömmel vállalom. Külön azért, hogy megnyugodj. – Hehehe. Grid attól mindent fog, csak nem megnyugodni.

Hogy sok tyúk ült ugyanebben a fotelban? Abban biztos vagyok, és abban is, hogy nem csak Ville női voltak azok, hanem Vespáé is.
„Szerinted miből vagytok még talpon!?”
És te miből? Az olyanok hátán kapaszkodtál fel, mint mi.
A továbbiakban sem csalódok. Megnyilvánul az „én világomban mindenki megvehető” téveszme.
Itt és most fizet? Pelenka, meg egyetem? Lobogtatja azt a két papírt.
Először követelőzik, hogy ugorjak abortuszra. Aztán ha mégis megszülöm, „nehogymán” fizetni kelljen a gyerek után, irat egy cetlit. Kedvem lenne Gridet azzal együtt a darálóba küldeni.
Elvigyorodom és megcsóválom a fejem.
– Nem kell egyikőtök pénze sem. Egyébként meg hogy jössz te ahhoz, hogy önhatalmúlag megfogalmaztass egy ilyen lemondónyilatkozatot? A másikon meg isten tudja mi áll. Nem kértem, sőt, nem is engedélyeztem, hogy jogilag közbenjárj az érdekemben ezen ügy kapcsán. Lefogadom, Ville sem tud a te kis háttérmegmozdulásodról. Ha én valaha aláírok egy efféle dokumentumot, azt egy olyan ügyvéd segédletével és jelenlétében teszem, akit én választok és nem te. Illetve csak is úgy, hogy előtte Ville-vel személyesen megbeszéltem a problémát, és ő is ott van az aláírásnál, mivel értelem szerűen ezt neki is alá kell írnia ugyebár. Kit nézel te hülyének? - ilyen esetekben ez nem úgy működik, hogy az apát csak úgy meg lehet fosztani a háta mögött az apasági jogaitól. Abba neki is bele kell egyeznie, vagyis ugyanúgy le kell mondania róluk.
Ville szájából akarom hallani, hogy nem kér a gyerekből, és akkor rendben, elfogadom a döntést. Én ezt a lemondást kizárólag törvényesen fogom elintézni, nem pedig Grid korrupt módszereivel. Ezt a kényelmet nem adom meg neki.

– Óóó, nem, nem nem. Te értesz félre engem. Lehet, hogy Ville teljes körű jogkört adott neked, én viszont nem. Az én esetemben te még mindig csak egy menedzser vagy, akinek az a dolga, hogy koncerteket szervezzen, intézze a marketinget meg effélék. Vagy útközben ügyvéddé avattak? Mondok egy nagy hírt, kééépzeld, nekem is vannak jogaim, és tudom, hogy nagy élvezet lenne azokat a sárba tiporni, de ne erőlködj, mert ITT és MOST nem írok alá neked semmit. Megmondtam, amit megmondtam. Majd Villével elintézem. Emészd meg. – felkelek a fotelből. – Részemről ezzel zárva is ez a beszélgetés. – ha van még valami mondandója, megvárom, máskülönben szép napot kívánok, és kisétálok az iroda ajtaján.
Már nagyon unom a pofázását; ííígy Ville érdeke, úúúúgy a banda érdeke. Irgalmatlan fárasztó a tag. Én sem vagyok hülye, eszemben sincs keresztbe tenni a bandának, de dacból sem hagyom, hogy bábozzon velem ez a köcsög.

Mikor felállok a fotelből, ő is mozdul.
„October, figyelj rám!”
Figyelek én, na!
Helyesen teszi, hogy nem ér hozzám. Okos fiú. Értem a testbeszédét, még mondani akar valamit. Ő egyáltalán nem tisztel engem, bár, igazából senkit, én mégis megtisztelem azzal, hogy megtorpanok, és megvárom a mondandóját.
Kérdőn nézek a szemeibe.
„Mindig elérem amit akarok, akár teszik ez neked akár nem.” - Jaj istenkém, hányszor hallottam már ezt tőle. Sosem fogja megunni ezt a frázist?
Széles bájvigyort rántok az arcomra. Nem akarod megtenni azt a szívességet, hogy kiugrasz az ablakon te majom?
– Most aztán cidrizek. Fúúú, te, Grid, ezt az egót és magabiztosságot az egyetemen is tanítani kéne. – gondolom, erre nem reagál, mert ez neki olyan alantas. Ha meg mégis, ámen. De kizártnak tartom. Nem is baj. Nem fogok sírni miatta.
Sóhajtok egyet.
– Közben azon gondolkodom, hogy te nem értelmezed-e kicsit túl tágan ezt a „teljes körű jogkört”? Oké, hogy Ville meghatalmazást adott, hogy egyes ügyekben járj el a nevében, de ez nem jelenti, hogy ezzel együtt mindenféle jogáról le is mondott volna, tudod? Neked meg akár tetszik, akár nem, tőle akarom hallani, SZEMÉLYESEN, – nyomom meg a szót – hogy nem kér az apai jogaiból. Nem fogod a háta mögött kizárni belőle, és egy tollvonással elsunyulni a dolgot. Nem is értem, miért zavar annyira téged, hogy vele akarom ezt rendezni. – Tényleg. Mit fáj ez neked? Költői kérdés. Majd egyszer rájövök magamtól.
Egyébként meg... Tudod is te, hogy mi tetszik nekem, te fasz.

Azon töprengek, mennyire éri meg nekem tovább hergelni Grid-et. Valahogy már ígyis-úgyis mindegynek találom. A kezdeti idegesség már rég elillant belőlem. De úgy érzem, mintha valami más is szeretne.
Győzöm magamban tartani a röhögést, amiért kétségbeesésében már Allent is előrántja. Ha tudná, amit én tudok... De jobb is, hogy nem tudja. Olyan kis jól informáltnak hiszi magát, meghagyom ebben a hitében. Már csak azért is, mert mintha sürgős dolgom akarna támadni…
Alig hangzik el a végszó, hogy „Fogalmad sincs róla mi az, amiben árthatok neked”, egy lendületes belső vihar jelzi elkerülhetetlen kitörését. Reflektálni sem hagy időt Grid homofób „vádaskodására”. Egyébként mit nem mond!!! Tudom, hogy Allen merre vonzódik. Ám ezt nem kötöm Grid orrára. Hadd higgye, mekkorát mondott.
Konkrétan se meglepődni, se reagálni nincs időm, amikor kiszökik a BOAAAAAAA!!!… Olyan ördögűzősen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül sugárba telibetrafálom Gridet. A csinos öltönyét, ami most nyitva volt rajta, a frissen vasalt ingét, és a balerinacipőcskéjére is jut az áldásból.
Bár sajnálnám. De nem.
– Ez a gyerek... véleménye rólad. – nyögöm, és a kézfejemmel megtörlöm a szám sarkát.
Gridre emelem a pillantásomat. Bennem aztán nincs szégyenérzet öcsém.
– Gondolom legalább abban egyetértünk, hogy jobb ha megyek. Nem akarnám totál gallyra vágni ezt a szép irodát. – szerintem Grid úgy meg lehet rökönyödve, hogy tuti nem szól, vagy simán rám hagyja a távozást, csak tűnjek már el a szeme elől, mielőtt sárgaságot kap az undortól.
– Én most elhúzok néhány napra NY-ba. Csakhogy tudjál róla, mint a MENEDZSEREM. Addig is lesz időd nyugodtan ellenem hangolni Ville-t. A megbeszélésére viszont nyugi, visszaérek. – ha szólna - amit kurvára kétlek -, megvárom, aztán gyors távozóra veszem a figurát, és illendően elbúcsúzom.
– Legyen szép napod. Csókoltatom a srácokat. – mondom, és szapora léptekkel megcélzom az ajtót, amin bekísért az asszisztens. Nem hiszem, hogy ellenállásba ütköznék Grid részéről. Ha mégis, akkor...