Épp a táskámból szedegetem elő a holmimat, miközben Allen megkerüli az ágyat és ott terem előttem, ahogy megfordulok.
„VÁRJ!”
Az ujjai az alkaromra fonódnak, hogy biztosra marasztaljon, ám ebben a helyzetben, amúgy sem léptem volna el mellette csak úgy, mindenképp megtorpanok vele szemben.
Aztán felteszi a 40 millió dolláros kérdést: „Mi a baj.”, ami a hanglejtés alapján nem is annyira kérdés. Kissé meglep vele, mert… most tálaltam ki teljesen, és ő mintha meg sem hallotta volna a mondandómat. Választ vártam a kérdésemre, de nem kaptam, és ezt egyáltalán nem tudom mire vélni.
Hosszú másodpercekig csak szemezek Allennel. Fürkészem a tekintetét és a vonásait. Pont olyan arcot vág, mint ahogy én érzem magam.
Nem tudom mit válaszoljak, gondolkodnom kell, hogy összeszedjem az eszemet. Kockáztassak meg egy újabb magyarázást?
Végül megtalálom magamban a választ, ami leírja „mi a baj”.
- Annyi mindent mondtam neked, de te nem szóltál semmit. És nem tudom, hogy most akkor mi van; megbántottalak-e, esetleg flúgosnak nézel… vagy ez mind egyszerre... Csak tudni szeretném, hogy jól vagyunk-e. És hogy most mi lesz. Velünk. – felelem a szemeibe szelíd hangon. A pillantásom talán elkeseredett és segélykérő.
Teljesen össze vagyok zavarodva. Ő is hasonló cipőben járhat. Nem látok bele a fejébe, de feltételezem. Ismerem annyira, hogy bántsa a kialakult helyzet. Vagy azok a dolgok, amikről szó esett.
Hogy megbántott-e? Ugyan, az túlzás lenne. Allen sosem tenné.

Odalépek hozzá, ahogy Allen lassan odahúz magához. Egyfolytában a szemeit fürkészem.
„Nem akartalak megbántani.”
- Tudom... És nem is bántottál meg. – mosolyodom fel rá. Azt is teljesen megértem, hogy összezavarodott, mert én pont ugyanígy vagyok. Egyszerűen minden rohadtul kusza bennem, és nagyon nehezen jutok dűlőre a helyzettel és magammal.
És amikor azt mondja, „Szeretlek!”, miközben felemeli a kezemet és rácsókol, még inkább szélesebbre húzódik a mosolyom. Ha eddig sem érzékenyültem volna el eléggé, ez most hatványozottabban fokozódik.
Megnyugtató, hogy ugyanazt érzi, mit én, és ugyanúgy nem rét semmit, ahogy én.
Egy pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy talán csak én bonyolítom túl a dolgokat, és egyszerűen csak bele kéne csapni a lecsóba, hozzámenni, és boldogan élni amígmegnem…
De a józan eszem, már amikor ki-kilát az érzelmek felhőszakadásából, azt súgja, ez korántsem ilyen egyszerű. Mindkettőnknek sokkal jobban fájhat később, ha most ész nélkül beleugrunk ebbe a szerelemszagú-házasságviszonyba. Fogalmam sincs minek nevezzem. A „barátság extrákkal” viszont egy remek alap, amiről indulhatunk.
Nagyon örülök, hogy egyetértünk, és belátja, hogy még nem állunk erre készen. Bár készen lennénk rá. Az mindent megkönnyítene, de sajna nekünk ezt osztották. Ő nem kapta meg a „Heteró”, én meg a ”Sosem ismered meg Villet” kártyát az élet játékában. A balesetem és az amnézia ugyan eltörölte a múltamat Villel együtt, de én minden áron vissza akartam szerezni a régi időket. Lehet, hogy pont én szartam bele a Nagyszellem tervébe? Lehet, hogy ő így adta volna meg nekem a boldog tudatlanságot? Mert ha Ville nincs a fejemben, már rég igent mondok Allennek. Ezen talán jobb is, ha nem tépelődök most tovább, mert totál begolyózok.
„Minden maradni fog, így. Örökre.”
Ez a varázsmondat, ami eloszlat minden felgyülemlett kétséget, és amitől végre megkönnyebbülök, megnyugszom. Ez az egyetlen ígéret, ami belefér; hogy mindig leszünk egymásnak.
A fájdalmam meg… nem Allen felelőssége, azzal nekem kell leszámolnom. Nem várok tőle lehetetlen dolgokat, csak annyit hogy maradjon meg nekem, akkor is ha épp mással van a világ másik felén.
„Mert még az életemet is odaadnám érte.”
- Akárcsak én. – felelem, és ha engedi, óvatosan kifűzöm az ujjaim az övé közül, hogy két karommal átöleljem a hóna alatt. Apró tenyereim a hátára simulnak.
Most jut eszembe, hogy Ő még mindig tök pucér. A gondolatra muszáj elvigyorodnom.
Az arcomat a mellkasába temetem.
- Én is nagyon szeretlek, Allen. – búgom a bőrére, és hatalmasat sóhajtok. Forró leheletem végigszánt rajta.
Isten tudja meddig ölelgetem. Talán percekig így ácsorgunk, amikor a kezeim leereszkednek a hátáról, és jobbom ujjai ráfognak a bal csuklómra, hogy így kulcsoljam össze a kezeimet hátul a derekán.
Felemelem az arcára a tekintetemet.
- Mit szólnál egy kis… békülős zuhanyzáshoz a vacsi előtt? Hm? – tudakolom lágy mosollyal a szám szegletében.
Boldog lennék, ha ez az éjszaka sem érne még véget.

„Ha veled tarthatok.”
Ez még kérdés??? Elvigyorodom Allen értetlenségén, mulattat.
- Hidd el, nem magamban akarok én békülgetni... – bazsalygom vigyorogva rá a szájára, mielőtt még csókot kapok tőle. Azt hittem egyértelmű, hogy a „békülős” jelző mindig társas tevékenységre utal. Na nem baj. Most már tudja.
Elfogadom a csókját; az ajkaim készségesen megnyílnak neki, és odaadón viszonozzák a közeledést. Allen eközben rövid lépésekkel, gyengéd erőbevetéssel indulásra késztet. Háttal tolatok a szoba ajtaja felé.
Úgy lépkedek, mint egy óvatos gésa, nem látok hátrafelé, mondjuk előre sem sokat, mert miközben csókol, hunyva tartom a szemeimet. Mert az ajkaink játéka csak így élvezetes igazán.
A lengén körém tekert pléd a padlón seper, és amikor Allen rálép, az megadva magát leomlik a testemről. Átmasírozok a földre hullott szöveten, érzem, a talpam alatt. Halkan Allen szájába kuncogok; teljességében érzem teste meztelenségét magamon.
Bízom benne, hogy kettőnk közül legalább Ő fel-fel pillant a vonulásunk közepette, nehogy mindennek nekimenjünk, mire bejutunk a fürdőszobába.
Nem rohanunk, és a csókjaink sem durvulnak el. Szerelmes törődéssel csüngök az ajkain, s a karjaim is a derekát ölelik egészen addig, míg el nem érjük úti célunkat.
Ismét csiklandósan sajogni kezd bennem a vágy, egyszerűen nem tehetek róla; Allen átkozottul vonzó.

- Zuhany. – vágom rá egyből. Határozottan cseng a válaszom. Az előbb már fürcsiztünk a medencében, most jól jön egy kis változatosság. De nem bánom, ha például másnap este meg a kádat avatjuk fel.
A válaszomat követően Allen ismét megcsókol, és közben betol a kabinba.
Megnyitja a vizet, melegen és kellemesen zubog ránk. Ahogy végigfolyik a testemen, egy pillanatra elszakad az ajkam Allenéről, és a mennyezet felé fordítom az arcomat, hogy jólesőn belesóhajtsak a párásodó térbe. Felgyorsul a szívverésem. Olyan… olyan jó érzés vele lenni, ölelkezni, összebújni.
Ha tudok, a szemeibe nézek, s élénken, boldogan rámosolyodom.
A karjaim csak most fonódnak le a derekáról. A férfi tusfürdőért nyúlok, felnyitom, és nyomok belőle a tenyerembe. Pont olyan illata van, mint Allennek; mennyei.
Visszateszem a flakont a helyére, majd összedörzsölöm a két tenyeremet, és ha Allen engedi bedörzsölöm vele a mellkasát. Először csak azt. Gyengéden köröznek rajta a kezeim, aztán azok lassan lejjebb vándorolnak a hasára. Finom masszírozom egy darabig, aztán két tenyerem csúszik is vissza fel habos mellkasára, onnan a vállaira, és végül a nyakára. Az ujjaim gondoskodva dédelgetik, futkosnak rajta, simogatják. Majd a válla és a karjai jönnek. Kezeim egyszerre kényeztetik simításokkal mindkét oldalról.

Miközben a felkarjait, az izmait simítom, kezei végigsiklanak a derekamon, még lejjebb mennek, és rátapadnak a fenekemre. A csípőjéhez simulok, s ekkor megérzem duzzadó erekcióját a combomon, tunyán nekipréselem magam. Érezni akarom a keménységét, magamon.
A tusfürdőt lemossa szép, szálkás testéről a víz, és az illatos hab végigcsorog rajtam is.
A mellkasához hajolok; tele hintem apró csókokkal. Az ajkaim vándorolnak is tovább; először az egyik mellére, majd átlátogatnak a másikra, lassan, dédelgetve, szeretve.
Forró vágyakozásomat kilehelve magamból rásóhajtok a bőrére, és folytatom a csókolgatását.
Egyre feljebb haladok. Az arcom a nyakához vonul, és az ajkaim ott is édes, kedves kalandozásba kezdenek centiméterről centiméterre.
Az ujjaim nedves hajába túrnak a tarkóján. A tincsei vizesek, selymesek. Imádom a tapintásukat.
Eközben az állán a szakállába fúrom az orromat. Csiklandoz a szőre; belekuncogok.
Az orrom hegye megérinti az állát, és megyek tovább; még mindig felfelé. A cél az ajka; a szám meg akarja lelni és hódítani. Vagy épp az enyém vágyja, hogy meg legyen hódítva, és ezért kínálja oda magát.
Gyönyörűkék lélektükrei delejes erővel igéznek. Míg ábrándosan beléjük veszek, hogy elolvadjak, jobbomat előrehúzom a tarkójáról, az arcára, s hüvelykujjammal végigcirógatom az alsóajkát.
- Nem tudom miért... – kezdek bele halkan, rá az ajkaira - ...de majd megveszek azért, hogy... – sóhajszerű lélegzetet veszek, s aztán folytatom csak - ...úgy szeretkezz velem hátulról… Szeretnék úgy is veled lenni… Ott is érezni téged... Fogalmad sincs… mennyire vágyom erre. – ez az igazság, és nem tudom hogyan adhatnám ennél jobban a tudtára. Persze, az is megeshet, hogy Ő nem kívánja így.
Nem szégyellek, vagy titkolok Allen előtt semmit. Neki bátran, gondolkodás nélkül vagyok képes kitárulkozni. Még soha senki előtt nem fedtem fel ilyen nyíltan a szexuális vágyaimat. Se Ville, de még az unokanővérem, Jaana előtt sem, pedig legjobb barátnőm lévén ő aztán tényleg szinte mindent tud rólam.
A szemeimben nincs szégyen… Csak várakozó vágyódás csillog bennük. Várom, hogy Allen a fal felé fordítson… Ha elfogadja a közeledésemet és így tesz, mosollyal az arcomon örömmel engedelmeskedem.
Neki adom magam.
Neki adok mindent.

Allen válasza szenvedélyes csókban ölt testet. Olyan vehemensen deríti fel és kóstolja az ajkaimat, hogy beleszédülök a szenvedélyébe. A nyelve mohón kergeti az enyémet körbe-körbe.
Beleremegek, mert tudom mit jelent; hogy ő is akarja.
Szorosan tart, a férfiassága már keményen feszül közöttünk, érzem a combomon. S ekkor hirtelen megfordít, nem tiltakozom, szófogadón engedelmeskedem a férfiúi irányításnak. Ezzel is továbbtüzeli bennem a vágyat.
A fallal szemezek, és a hideg csempére könyöklöm mindkét karommal, hogy a két kézfejem az arcom előtt feküdjön egymásra, mintegy párnául szolgálva a homlokomnak, amit rádöntök.
Izgatottan, kíváncsian, ugyanakkor feszülten várom, mit tesz mögöttem.
Az arcomat oldalra fordítom, és a halántékom kerül most a kézfejemre. Hangtalan, lassú sóhajaim töltik meg gőzzel teli kabint, ahogy megérzem Allen tenyereit a hátamat bejárni. Simogat, ott is felfedez, én pedig szótlanul epekedek minden egyes érintéséért.
Amikor közelebb lép hozzám, és teljes testében nekem simul, megborzongok. Enyhe remegés jár át. Pedig meleg víz ömlik ránk, nem fázom.
A lélegzetem darabossá válik, a combjaim reszketnek. Még hozzám sem ért úgy igazán, csak… csak mögöttem van… Arra készülve, hogy…
A vállam fölé dől, és ekkor megpillantom az arcát oldalról.
„Fogalmad sincs róla mennyire akarom...”
Én is nagyon... – zakatol át az elmémen. De megmukkanni nem tudok. Csak veszem a levegőket, és feszülten várok. Az érzékeim mintha százszorosán kiélesedtek volna. A bőre érintése a bőrömön szinte perzsel, az orromba betolul az illata és elárasztja az agyamat. Színes fények táncolnak előttem a gomolygó párában.
A szívem zakatol, a vér az ereimben lüktet. A köldökömtől lefelé valamiért minden izmom összerándul a heves kívánalomtól áthatott, mélyen zengő baritonjától. Nem rémlik, hogy kívántam volna férfit ennyire, mint most őt ebben a minutumban. A testem szokatlanul lelkesen reagál a rá váró események képzetére.
A fejét az enyém mellett pihenteti meg a falon. A pillantásom őt bűvöli. Ha felém néz, rámosolyodom. Epekedve, izgatottan.
Hogy izgulok-e, vagy félek-e? Igen. De tudom, hogy vigyázni fog rám, és pokolian jó lesz vele.
Halkan felnyögök, ahogy simogatni kezdi a fenekemet, és a keze becsúszik a két domborulat közti völgybe. Ujját megérzem csiklandósan végigsiklani a zárt hátsó kis járat érzékenysége fölött.
Combjaim között azonnal türelmetlenül fellüktet a nőiességem háromszöge.
Óh, Istenem!
Mocorogni kezdek. A testem enyhén, alig észrevehetően tekereg; a hátsómat még inkább kidomborítom, hogy a fenekemet kényeztető markába nyomjam.

Az alkarom fölött fürkészem Allen arcát. Éhes, sötét tekintettel néz rám; mágikus aranyszínű tűz lobog a szemeiben. Szótlanul ígér ismeretlen, mocskos élvezeteket. Aztán odahajol hozzám, hirtelen és telhetetlenül, s úgy csókol, harapja az ajkaimat, követeli a nyelvem, mintha a levegőt akarná elvenni előlem.
Meleg tenyere komótosan simogatja a hátsómat, majd a keze hátulról siklik a combjaim közé. Ujjai beleszánkáznak a szeméremajkaim között keletkezett dús nedvességembe. Megérzem a saját síkos krémességemet odalent.
Kitartóan, ráérősen simogat, és járatja a kezét odalent, én meg bele-bele sóhajtok a szájába, miközben még mindig csókol. Elveszve vonaglom a tenyerében.
Az ajkai elhagynak, és a feje mellettem pihen meg. Rebbenő pilláim alól figyelem, ahogy lehunyja a szemeit, és vakon fakasztja dalra a porcikáimat.
A következő pillanatban nedves vaginámba csúsztatja két ujját. Megrázkódom.
- Ahh… Te jó ég... – hangom félig suttogás, félig nyögés, miközben ki és be járatja bennem az ujjait. Az a sejtésem, hogy nem csak azokat akarja bennem tudni. Nagyot nyelek; minden nyílásomban érezni akartam őt, de annyira, hogy a feszes vágytól már rendesen sajog az alfelem. Megbolondulok!, olyan finoman és gyengéden játszik velem.
Aztán keze magamra hagy, és visszatér a fenekem vájatába.
Sikamlós ujjvége elidőzik a bejárat csiklandós izomgyűrűjében. Körbe-körbe járatja az ujját benne, én pedig nyögdécselve ünneplem, ahogy masszíroz. Mmm… Basssszus!!! Az alsó ajkamat harapdálom.
Teljesen hatalmukba kerítettek az ösztöneim. Az ő kézmozdulataival ritmusban ringani kezd a hátsóm. Egyre jobban nekipréselem magam Allen kezének, szeretném magam rátolni az ujjára, hogy meglovagoljam, de ahh… csak ingerel, és a szakadék szélére űz.
Nem bírom tovább... Majd megőrülök a kielégülésért, vagy legalábbis, hogy végre a fenekem résébe nyomja a középső ujját. Tövig… És járasson be… Tágítson ki.
De neki egészen mások a tervei. Eltökélte, hogy kicsinál.
- Meg fogsz ölni... – nyögöm, ahogy másik keze becsúszik elölről és rátapint a szeméremajkak közötti gombnyi pulzálásra. Kínomban rácsapok tenyérrel a csempére. Feszült légzéssel zihálok.
Némán szűkölök. Sírni tudnék, annyira élvezem, amit csinál.
Széjjelebb teszem a lábaimat, és nagyobb terpeszbe tárom a combjaimat, hogy könnyű hozzáférést biztosítsak nőiességem titkos részeihez. Még… Érints! Enyhén előredőlök, melleim a hideg csempének préselődnek. Még ez is felizgat. A hátam feszesen homorít, két tenyérrel támaszkodom a falon. A fenekemet kitolom, amennyire csak tudom, a testének akarok ütközni, a tomporomat hozzádörzsölni az ágyékához. Szinte már ölni tudnék azért, hogy fenekem közelebbi érintkezésbe kerüljön vele.

Szokatlan, de egészen kellemes érzés, ahogy az ujja ott bent mocorog a hátsómban. Izgalmas és izgató. Feszült légzésem fokozatosan sóhajtássá enyhül. Minden egyes simítását élvezem, és szinte beleolvadok a tenyereibe, ahogy kényeztet és dolgozik rajtam, hogy felkészítsen. Őrületes…
Kéjesen vonaglom Allen teste alatt, a karjai között.
Aztán az ujja egészen becsusszan…
Újabb kéjes sóhajjal pörög le az ajkamról a neve, bele a párás levegőbe.
Érzem… Figyelem mennyire szereti ezt a testem - engem is meglep milyen lelkesen reagál a hátsó kényeztetésre. Nem vártam, hogy ez ilyen lesz… Semmihez sem fogható. Valamiféle misztikus gyönyörben lebegek. Elveszek ebben a kettős hatásban, ahogy közben még elölről is simogat.
Amikor hozzám hajol hátulról, a fejemet engedelmesen félredöntöm és felkínálom neki a nyakam. Érzem forró, puha nyelvét felfelé szánkázni a bőrömön. Széles mosoly terül szét az arcomon, ahogy a fülem mögötti érzékeny területre ér; a szakálla közben játékosan cirógatja a vállam. Úristen! Lehet ezt még fokozni??? Allen egy szempillantás alatt elérte, hogy halálos vággyal kívánjam...
Amikor megérzem, hogy helyezkedik mögöttem, a lélegzetem is elakad pár másodpercre. Feszülten várom mi fog történni, és közben próbálom felkészíteni magam lélekben a behatolás pillanatára. Fogalmam sincs mire számítsak…
Aztán megérzem, hogy ott hátul a domborulataim között irányba állítja a fegyverét - a pénisze az ánuszomhoz ér.
Vágytól készségesen tolom Allen ölének a popsimat.
Nem váratott sokat, szerintem már ő is ki volt éhezve teljesen… Becélozta a nyílást és nagyon óvatosan behatolt. Először a makkja nyomódott belém, szép lassan.
Én ekkor megmerevedek, és befeszítem ijedtemben a hátsómat.
- Óóóhééédesistenem…! – nyögök fel, de a hangomat jótékonyan elnyeli a zuhanyból esőző meleg víz susogása.
Mintha egy örökkévalóság telt volna el.
Bement... Vettem egy hatalmas lélegzetet, amit hosszan benntartottam.
Érezhette, ahogy tágulok, és a záróizmom enged neki, mert ahogy készen álltam, centiről centire beljebb nyomta magát.
Basszus, ez kicsit fáj!
Megmerevedtem, nem mozdultam. Minden ízemben reszkettem.
- Ó, Allen…! – nyögtem torkomra fúló hangon. Egyszerre meglepetten, és mégis valahol élvetegen.
Biztosra veszem, hogy jól tudta mi zajlik bennem, hiszen sok alkalommal művelte már ezt az aktust.
Ő türelmesen került egyre beljebb. Visszatartottam a lélegzetemet – a férfiasságának érzetére koncentráltam; olyan kőkemény volt, mint egy római oszlop. Lassan tovább nyomult, végül tövig betette, és megállt.
Amikor felfogtam, hogy teljesen belém csúszott, meglepetten felsikkantok; Bennem van!
Allen azonban értette a reakciómat, a testem rezdüléseit, és várta, hogy megszokjam őt magamban, azt, ahogy férfiassága teljes hosszában kitölt és szétfeszít.
Hasizmaim megfeszültek a tenyere alatt, mélyeket és sűrűn lélegeztem, ziháltam - a fenekemet első reakciómban összeszorítottam.
A szoros izmok szűk barlangja csak lassan engedett a szerszáma körül. Talán egy percbe is beletelt, hogy képes lettem elengednem magam és elernyedni a vastagságán. Ott lüktetett bennem.
Aztán lassan mozogni kezdett. Csak finomakat lökött rajtam.
- Aaahh! Igen! – nyögöm, ahogy az új élmények lecsapnak rám. Ez hihetetlen!
A homlokom a csempén pihen, szemeimet behunyva tartom. Kezem közben az engem ölelő karjára téved, és végigsimít rajta, hogy aztán a kézfejére érve megpihenjen ott. Nem akarom, hogy elengedjen.

Allen teljesen bennem van, és nem mozdul. Az izmaim odabent rajta feszülnek és lassacskán tágulnak. Érzem…
„Innen már csak.. jobb lesz.”
Úúúúh...
Beleborzongok, ahogy a baritonja beledöng a fülembe. Ez az a hang, amitől az ember lányáról azonnal lepattan a bugyi. Végem van... Az érzés végigcikázik a gerincemen, le a vaginámba.
Pillanatokon belül az ánuszom úgy nyílik meg, mint egy puha száj, hogy befogadja, és ott tartsa a meleg, nedves helyen. Amikor már teljesen bennem van, nekilát – magamban érezem, hogy a férfiassága minden nyomásnál szinte fellüktet bennem.
Lassan, óvatosan döf.
Szerszáma a fenekemben édes, gyötrelmes és intenzív. Elengedem magam, és igyekszem ellazítani a hátsó izmaimat. Végül a hús a húshoz hevülés varázsa győzedelmeskedik.
Allen puszta érintésétől újra nyögnöm kell. Rá a hideg csempére. Érzem, lassan kihúzódik, aztán finoman megy vissza. Megtölt, kitágít, újra és újra. Lubickolok abban, amit velem tesz.
Az érzés több mint finom; nem nyers, vagy közönséges - egyenesen észveszejtő!
Az elmém kiürül, és tisztán érzékelem, ahogy Allen férfiassága megfeszül és duzzad odabent a pulzáló izmok érzékeny barlangjában.
Az ölének mozgásával ritmusban nyögdécselek. Amikor kihúzódik belőlem, megkönnyebbülök, hangtalanul sóhajtok, de amikor visszanyomakodik, nyögnöm kell, és nem tartom vissza.
Az ölemben végigfutó ingerek hatására teljes nőiességem izzani kezd. A döfései nyomán a gyönyör hullámokban sugárzik az ágyékomba; a csiklóm kényeztetését könyörögve fellüktet. Erre ő mintha megérezné, hogy mire vágyom leginkább, már csúsztatja is be az ujjait a combjaim közé, rá a megduzzadt csiklómra. Amint megérinti, az eddigieknél is hangosabban nyögök fel.
A szívem őrületes tamtamot ver a mellkasomban.
Ringatni kezdem a csípőmet előre-hátra; hogy egyszerre dörzsöljem a kéjgyöngyömet a kezéhez, és mozogjak a hátsómat kitöltő szerszámán.
Hátrafeszülök; amikor döf, én is lököm magam rá. Felveszem a lökései eltökélt, mennyei ritmusát, hogy szinkronban legyünk.
Kiszakad belőlem egy újabb gyönyörteli nyögés… egy újabb… és egy újabb…
Hátulról öleli a derekamat és megmarkolja a hasamat.
Én ekkor már két tenyeremmel támaszkodom a falon, muszáj, hogy legyen erőm hátratolnom a popsimat.
A szememet lehunyva élvezem a kezét a testemen. A tudat, az elmémben megjelenő érzéki kép, hogy mögöttem áll és hág (vagyis szeretném, hogy így tegyen), istentelenül izgató. Belepirulok a gondolatba. Saját magamat zaklatom fel.
Aztán már nem bírom tovább, muszáj hangot adnom az élvezetnek.
Felkiáltok.
- Óóóigen!!! Basssz..…..us!!! – ahogy felfogom mi hagyta el a számat a hév hirtelenségében, jobb tenyeremet az arcomhoz kapom és betapasztom a számat az ujjaimmal. Nem látszik, de vörös lángba borul a fejem. Remélem nem AZT értette. Igazság szerint nem álltam tőle messze; talán a tudatalattim lépett működésbe és üvöltött ki a torkomon.
- Allen… Ez annyira… jóóó! – Igen! Csináld még! Kérlek-kérlek-kérlek! - Nehagydabba!!!
A fene sem gondolta, hogy ez ennyire be fog jönni.
Ösztökélem; nem bánnám, ha gyorsítana. Igazán nem.
Érzem, nem sok kell, hogy elélvezzek. Ha így folytatja, biztos, hogy perceim sincsenek hátra.

Öle keményen feszül a hátsómnak. Kapkodva szedem a levegőt, és zihálva nyögdécselem Allen nevét.
Pontosan tudja mi kell nekem, vagy lehet, hogy pont neki van erre szüksége: mély lökésekre. Mert gyorsít.
Egek! Ez kibaszott jó…!!! Ahogy érzem, neki is pokolian bejön.
Amit velem művel, fogcsikorgatóan jó. Hátravetem a fejem, és hangosan felnyögök.
A fegyvere hevesen lüktetni kezd - tudom ez mit jelent -, és nem sokkal később belém lövelli forró nedvét. Teljesen elönt vele.
Egy másodpercre összetapadunk, és ebben a pillanatban én is lélekbemarkoló orgazmusban robbanok. Keményen megvonaglom az élményben, és nyomban beleélvezek a tenyerébe, elárasztom az ujjait, amik egészen eddig a kéjbarlangomban járkáltak.
A könnyem is kicsordul az élvezettől. Minden erő kiárad belőlem; tetőtől talpig reszketek.
Egy darabig a beteljesülés delíriumában lebegek, szemem lehunyva, homlokom a csempén.
Totál le vagyok taglózva, moccanni sem bírok, és Isten tudja mennyi idő telik el, mire megmukkanok.
- Óóóó te jó ég. Innentől csak így akarom... – dünnyögöm vigyorogva, rekedten.
Az élvezet teljesen fejbe vágott. Kóválygok. A szívem már-már kezd megnyugodni, de még mindig összevissza kalapál.
Ha Allen esetleg mozdul, lent elenged és némileg hátrébb húzódik tőlem, a férfiassága úgy siklik ki a hátsómból, mint vonat az alagútból. Ezt a laza momentumot is nagyon élesem érzem az ánuszomban.
Jólesőn fellélegzem; az izmaim megkönnyebbülnek, hogy ismét maguk vannak.
Gyönyörnedveinket a langyos zubogó víz szorgalmasan mossa le remegő combjaim belsőfeléről.
Összeszedem magam, és ha Allen hagyja, erőtlenül szembefordulok vele, aztán a hátamat a hideg csempének támasztom. Képtelen vagyok magam megállni.
Mélyen a szemeibe pillantok, arcomon boldogságtól ragyogó mosoly trónol.
Karjaimat lassan emelem és a nyaka köré fonom. Magamhoz húzom, hogy gyengéd, hálás, szerelmes csókban részesítsem.

Amikor Allen a nyakamba csókol, még mielőtt a testünk elválna egymástól, megrázkódom a fülembe dörmögött szavai halaltán.
Hogy zene füleinek? Ezen nagyon is elvigyorodom. Boldog vagyok, ha ő boldog.
- Míg itt vagyunk, belefér pár ilyen kör. – duruzsolom, mire ő elemeli a fejét mellőlem a falról. A hangom talán elárulja, hogy a lehető legkomolyabban mondom.
A mostani hátsó behatástól ugyan rendesen sajog a hátsóm, de majd mindjárt kitalálok valamit és orvoslom a dolgot.
Hogy szemérmetlen, vagy szexéhes lennék? Allen elrontott. Csakis az ő hibája.
Míg össze vagyunk fonódva odalent, érzem rajta, a pocikáin a zsibbadtságot, hogy belőle is sok erőt kivett ez a numera - nem baj, majd mindjárt feltöltődünk.
Lassan kicsusszan belőlem, a karja is elenged, én pedig szembefordulok vele. Látni akarom, csókolni és ölelni, amiért megajándékozott egy ilyen észvesztő éjszakával. Ami még mindig tart… Istenemre mondom, hűűű, de tudnám még folytatni vele.
Amint rápillantok, észreveszem az arcán az elégedett, élénk vigyort. Nagyot dobban a szívem.
Halkan felnevetek. Tökéletesen értjük egymást. Valamiért az az érzésem, hogy körülbelül ugyanaz járhat a fejében, mint nekem.
Neki tol a csempézett falnak, és két karja közé zár. Olyan szenvedéllyel ölel, hogy szinte ismét egyé válunk. Az ajkaink főleg. Ugyanazzal a hévvel viszonozom a csókját, amivel ő közeledett felém.
Újabb csiklandós borzongás szalad végig a gerincem mentén, ahogy meghallom a hangját, közvetlenül ismét a fülem közelében, majd csókot présel a vállamra.
„Ez valami isteni volt...”
- Az nem kifejezés... – duruzsolom, a banditavigyor nem akar eltűnni a képemről. - Kajáljunk valamit… Aztán ha van kedved, és erőd… folytathatjuk. Mit gondolsz? – tudakolom, és halkan felkuncogok, ahogy a szakálla megcsiklandozza a bőrömet, miközben az ajkai ismét a vállamat érintik. - Van pár helyiség, ami még felavatásra vár… Például a nappali, a konyha, a te hálód. Aztán kezdhetjük elölről. – magyarázom, heherészve. És hogy viccelek-e? Egyáltalán nem.

„Látom nagyon belelendültél.”
- Arról nem tehetek, hogy még a szex is jó veled. – dünnyögöm vigyorogva. - Ráadásul a terhes nők az első 6 hónapban iszonyú kívánósak. Szóval bocsi, hogy ennek épp te esel áldozatul.
Halkan felkuncogok, ahogy Allen az orrhegyével megcirógatja a vállamat. Csendesen a mellkasának döntöm a homlokomat, hogy egy kicsit hozzábújjak, és élvezzem a nyugodt, meghitt pillanatot.
- Majd éhen halok. – nyugtázom egyetértéssel azon kijelentését, hogy valóban, inkább induljunk, és burkoljunk valamit. Kell az energia, ki tudja miféle események elébe kell még néznünk reggelig.
Allen ellép mellettem, és odahajol a csaphoz, hogy elzárja a vizet. Mosolyogva figyelem a mozdulatát, amint ügyködik. Addig is egy tyúklépéssel oldalra térek, ki az útjából, és gondosan kicsavargatom a hajamból a vizet.
Ő eközben elhagyja a zuhanykabint és magához veszi a szállodalogójával ellátott hófehér fürdőköpenyt, majd nekem is ad egyet, amint követem.
- Kösz. – mosolyodom a szemébe hálásan, és elveszem tőle, hogy aztán belebújjak. A szövet kellemesen puha, meleg, és édes virágillata van.
Mezítláb csattogok ki a párával teli helyiségből, a konyha az úti cél.
A konyhaszekrénynél már tudom mit merre találok; egy hatalmas és mély műzlis tál, dobozos kukoricapehely, mogyorókrém, kanál. Aztán ehhez kell még tej és jégrém a hűtőből. Ezeket mind felmarva a két karom közé csüccsenek az asztalhoz. Nálam ilyen egy egészséges, kiadós vacsora. Pláne egy istenes éjszakai vadulás után.
A tálkába csörögve potyognak a kukoricapelyhek, ahogy kiöntöm azokat a zörgő dobozból.
Erre eszembe jut valami, még mielőtt belemerülnék az édességfalásba. A mobilomért nyúlok, ott hever az asztalon a kezem ügyében.
- Mielőtt még elfelejtem, dobok a Sátánnak egy SMS-t, hogy Florentini keresni fogja. Csakhogy számítson rá. Így is kapni fogom az ívet, amiért „a háta mögött szervezkedek”, ennek ez a rögeszméje, ha valami nélküle történik, DE fel vagyok rá lélekben készülve. – magyarázom Allennek, bárhol legyen a környéken, és az ujjaim már pötyögnek is ezerrel a kijelzőn:



Méghogy „bocs”. Hehh! Dehogy bocs.
Azért én sem vagyok ám teljesen hülye, jól ismerem Grid működési elvét. Az uccsó mondatot direkt szúrom be. Grid olvasatában ez a „Sürgős és fontos neki a dolog.” annyit jelent, hogy „Kiszolgáltatott, jól megfejhető vásárló”. Ez a fasz innentől remekül fel fogja találni magát.
Nyugodtan játszhatja a rabszolgakereskedőt, arcoskodhat kedvére, de közben azért tudjuk, hogy bőven jól jár. Igazából pont telibeszarom a dühkitöréseit, amíg azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek; énekelhetek.