Érzem, mindjárt a csúcsra jutok. Csukott szemekkel csókolom, hol kissé hevesebben, hol lágyan és szerelmesen, mégis mindvégig gyengéden préselem az ajkaimat az övére. A testem így adja tudtára, mennyire odavagyok érte, és ha nem is mondom ki egyértelműen, mégis tiszta, hogy gyengéd, mélyen gyökerező, valódi érzelmeket táplálok iránta.
Lángolok, várom a gyönyörhullám érkezését, közben is szorosan ölelem őt. Nyirkos a bőre az izzadtságtól. Akárcsak az enyém alatta.
Együtt mozgunk, egy ütemre ring a csípőnk.
A csókjaink közé nyögöm az élvezetemet, amikor elragad a kéjmámoros beteljesülés. Minden ízemben megfeszülök, nem tehetek ellene. Rá pillanatokra érzem az ágyékomban az ő folyékony forróságát is. Kimondhatatlanul élvezem magamban a nyugalmas szeretkezés minden cseppjét. A lényemet átható lényét.
Allen egész testéből perzselő hő árad; az arcából is, ahogy a vállam fölött hozzám hajol. Nekidöntöm a fejemet és a halántékához érintem a sajátomat.
Karjaim közben is csak ölelik őt, reszketve a boldog kielégüléstől. Nem akarom elengedni, szükségem van rá.
A karjaim végül mégis minden akaratom ellenére ernyedten, erőtlenül lehanyatlanak róla az ágyra, de a tenyereim továbbra is a derekán pihennek. Az ujjaim lassú cirógatásba kezdenek mindkét oldalán.
Verejtéktől gyöngyöző mellkasunk egymáshoz préselődik, szívünk egy ritmusra dobban, a másikéhoz hangolódva. Halk légzésünk az egyedüli zaj körülöttünk a meleg szobában.
Teljesen kimerültem. A lábaim is engednek, kinyújtom őket.
Az orrom hegyével megcirógatom Allen fülcimpáját, ha még nem húzódott el, vagy gördült le rólam.
Ha érzékelem, hogy mozdulna, elengedem, hadd helyezkedjen kényelembe mellettem, aztán szembefordulok vele, és sugárzó tekintettel a szemeibe mosolyodom.

Allen szemlátomást épp annyira kimerült, mint én.
Óvatosan gördül le rólam.
Amikor végigsimít az arcomon, rámosolyodom. Nem engedem a tekintetét.
Aztán a szavain muszáj elvigyorodnom, végül halkan felnevetek.
„Ezt még... annyiszor, de annyiszor csinálnám még veled...!”
- Akkor ne fogd vissza magad… Imádnám, ha odahaza éjszakánként átsurrannál a szobámba. Hidd el, nem ütköznél túl sok ellenállásba. – búgom banditamosollyal a képemen. Ezeket az együttléteket épp annyira élvezem és kívánom, mint ő.
És hogy mára vége van neki?
Újabb kuncogást hallatok.
- Dettó. – mozdulni alig birok. Minden erőmre szükségem van, hogy feltornázzam magam az ágyon, és levedledjem a köntöst. Félrehajítom a darabot, és anyaszült meztelenül bújok vissza Allen mellé. Ezek után előtte már nincs semmilyen takargatnivalóm.
Hozzásimulok az oldalához, és a combomat az övére vonom.
Semmilyen erotikus hátsószándék nem lapul meg a tettem mögött, egyszerűen csak ha ő pőrén nyomja, akkor én is. Érezni akarom a bőrét a bőrömön, és csak így egyszerűen szeretnék vele együtt lenni.
Felkönyökölök, és a fejemet megtámasztom a tenyeremben, szabad kezemmel pedig simogatni és cirógatni kezdem a mellkasát. Az ujjaim köröket rajzolgatnak rajta, majd leszánkáznak a hasára - a köldöke alá nem merészkednek, csöppet sem akarom hergelni, csupán gyengéd érintésekkel kényeztetni.
A tekintetemet Allen szép férfiarcára emelem.
- Tudod… Nagyon szeretlek, és arra jutottam, hogy ha esetleg férfiakkal is együtt szeretnél lenni, miközben te és én… ööö járunk(???)... - lövésem sincs konkrétan milyen státuszt mondhatnánk magunkénak ebben a „lazán vesszük” időszakban - …felőlem oké. Elfogadom. – magyarázom, és az ujjvégeim közben is ott szaladgálnak hol az egyik mellén, hol a másikon.
Valamit még hozzá kell fűznöm.
- De ez csak a pasikra érvényes. Ha csajokra kattannál rá, azért kiverném ám a hisztit. – heherészek. - Tyúkokkal nem közösködök.
Halálosan komolyan gondolom, hogy nem bánom, ha az ő oldaláról nyitottan kezeljük a kapcsolatunkat. Azt akarom, hogy jó legyen neki és boldog legyen. A férfiakra valamiért egyáltalán nem lennék féltékeny, bezzeg a nőkre!!! Részemről meg 10000000%, hogy eszemben sincs más pasasokra kacsintgatni. Pfuuuj!!! Totálisan monogám és hűséges vagyok.
Ha úgy alakul, hogy tényleg hozzámegyek a jövőben, ez a kijelentés akkor is érvényes lesz. Nem várom el, nem is akarom, hogy elfojtsa a lényét és emiatt szenvedjen. Nekem Allen ennél sokkal többet jelent. Nekem ő úgy kell, ahogy van.
Egyáltalán nem taszít, hogy férfiakkal szeretkezett úgy, ahogy velem a zuhany alatt, vagy hogy esetleg szájjal elégítette ki őket. Ezek a gondolatok nem váltanak ki belőlem az ég világon semmilyen ellenérzést. Biztos vagyok benne, hogy ezt nevezik feltétlen szeretetnek. A tetejében meg még bele is vagyok zúgva, ez eddig sem volt vitás.

Szerelmes vagyok Allen hangjába; imádom, ahogy nevet.
„Akár minden este...”
A szavaira cinkosan elmosolyodom, és ahogy végigsimít az arcomon, felsóhajtok. A kezének döntöm a fejem.
- Sosem zárom kulcsra az ajtót. – búgom a szemeibe sejtelmesen. Hogy meghívás-e? Mindenképp.
Aztán megszabadulok a köntösömtől és meztelenül hozzásimulok, mire az egyik karjával átöleli a vállam. Kellemes melegség jár át. Pőreségünk ellenére nagyon is meghitt hangulat ereszkedik ránk.
Simogatom a mellkasát, és eközben ő is cirógatni kezdi a hátam; enyhén beleborzongok, mert jólesik az érintése.
Ami kikívánkozik belőlem, azt nem rejtem véka alá; mondandómra viszont mintha nem számított volna. A keze, amivel dédelget, megáll, és a teste visszasüpped az ágyra.
Figyelem a vonásait, miként rezdülnek; a mennyezetre függeszti gondolkodó, kék szemeit. De aztán kis idő múlva felkönyököl és szembefordul velem.
Tekintetem az övébe kapaszkodik.
Ahogy beszélni kezd, hagyom az ujjait az enyém közé fűződni. Gyengéden megszorítom őket, majd a számhoz emelem a kezét és lehelek rá egy apró puszit.
Elenged, és kisimítja a hajam a halántékomból. Újabb őszinte mosolyom vetül a szemébe.
Úgy érzem, még közel sem fejezte be a mondandóját, ezért türelmesen várok, és figyelek; a szavaira és testének legapróbb jelzéseire.
- Ahogy én sem tudom, hogy jutottunk idáig, és én sem bánom, hogy megtörtént. – felelem lágy hangon, az ajkaim töretlen mosolyra görbülnek, majd vigyorrá fokozódik. - Ééés igen… a szex is szuper. – Most mit tagadjam? Bármit teszünk, élvezem vele; és nem feltétlenül kell kufircnak lennie, elég ha csak ücsörgünk és nézünk ki a fejünkből egymás társaságában. Ezt is ugyanígy élvezem vele, mint a testiséget.
A felsőteste fölé hajolok, és belecsókolok a hasába, aztán felnézek rá.
- Tökéletesen ismerem ezt az érzést. Egy cipőben járunk… Mégis.... Lehet, hogy most úgy érzed, nem akarsz mással lenni, de én nem tudom azt megadni neked, amit egy férfi. A női érintés teljesen más, és biztos vagyok benne, hogy idővel hiányozni fog, hogy egy férfi érintsen, vagy te egy férfit. Ez az ösztön mindig ott munkál majd benned, mert ez nem olyasmi, amit egyik napról a másikra örökre el tud nyomni magában az ember. Átmenetileg sikerülhet, persze, de mélyen legbelül talán te is érzed, hogy ez képtelenség. Egyáltalán nem akarlak rábeszélni, hogy óóó, de tartsál csak szeretőt; én csak azt szeretném, hogy tudd, az ajánlatom mindig ott lesz az asztalon. MINDIG. – újabb édes csókot hintek a felsőtestére, kicsit feljebb, mint az előbb. - Sosem tudhatod mi fog történni… Bármikor bármi megeshet. – és újabb csók a mellkasára, majd a tekintetem visszatalál az arcára. - Nem akarom, hogy önmegtagadásban és emiatt feszültségben élj. Ha valaha mégis férfias játékokra vágynál, részemről rendben. Tudd, hogy nincs semmi baj, oké? – sosem kérném azt tőle, hogy változzon meg a kedvemért, mondjon le a legelemibb vágyairól, és nyomja el a természetét.

„De akárhogy is lesz, azt sose felejtsd el, hogy TE vagy az akit szeretlek!”
Mélyen a szemeibe mosolyodom.
- Dettó. – rövid válasz, de igaz. Nem hazudok azzal, ha bevallom magamnak és neki, hogy oda vagyok érte. Mert így van, Még egy ilyen férfi, mint ő, úgysem lesz az életemben. Belőle csak egyetlen egy van, és különleges, örök helyet kapott a szívemben. Baromira nem számít mit hoz a jövő – szeretni fogom és nagy becsben tartom, míg világ a világ. A kettőnk lelki köteléke elszakíthatatlan, és ez mérhetetlen megnyugvással, boldogsággal tölt el.
Egy apróság, aminek nem adok hangot, még motoszkál bennem. Talán találkozik egy férfi testbe zárt szép lélekkel, akibe egyszer csak beleszeret. Emlékszem, Raffaellért is nagyon oda volt, szóval ebből kiindulva, egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy ha egyszer megakadna a szeme egy helyes srácon, szexnél még több is kialakulhat köztük. Fel kell erre az eshetőségre is készülnöm, számítanom kell rá. Így nem csalódhatok. Tudnom kell elengednem őt, hiába érzek ugyanúgy iránta, ahogy ő irántam. Persze, ez még a jövő zenéje, egy lehetségesség.
Allen a következő pillanatban odahajol hozzám, de én is közeledem felé. Fél úton szelíd, de forró csókban kelnek egybe az ajkaink. A nyelvem is mozdul, de csak gyengéd érintésekkel keresi az övét. Mintha csak azt suttognám, Én is szeretlek.
Allen éppolyan gyönyörűvé teszi a mindennapjaimat, mint amilyen csodálatos a lénye. Teljesen elnyelt a személyisége, az, aki ő teljes valójában. És igazából nincs az a szó, érintés, vagy orgazmus, ami ezt kifejezhetné. Csak megismételni tudnám önmagam.
Amikor a homloka az enyémnek dől, az egyik tenyerem az arcára simul.
„Köszönöm.”
Erre egy szeretetteljes mosoly a válasz. Nem kell semmit köszönnie. Az elfogadás két olyan ember közt mint mi, természetes.
Hüvelykujjammal megcirógatom az arcát, s lassan letéved az ajkaira, hogy azok vonalán is végigsimítson.
- Veled aludhatok? – tudakolom halkan, rálehelve a szavakat a szájára.
Aludtunk már egy ágyban, a villában, de az teljesen más helyzet volt, és mindketten fel voltunk öltözve. Úgy illik, hogy megkérdezem, mert lehet, sokkal kényelmesebben érezné magát egyedül.

„Örülnék neki!”
Elvigyorodom. Reméltem, hogy ilyesmi lesz a válasz.
- Király! – nevetek fel halkan, röviden, és már fel is pattantam, hogy felüljek és felhúztam a térdeimet, hogy aztán a lábaimat befúrva a pihe puha paplan alá becsusszanjak a kellemes melegségbe. Nem kell kétszer mondani az ilyesmit.
Megvárom, míg Allen is kényelembe helyezi magát, csak azután bújok vissza szorosan hozzá.
Az oldalamon heverek, a combom a combjára fekszik, a fejemet pedig óvatosan a vállára hajtom.
Balommal átkarolom a mellkasát, az ujjvégeim komótosan cirógatják a felsőtestét a bordái fölött.
Hatalmas, jóleső sóhajt engedek szabadjára a tüdőmből.
Szinte fürdőzőm a testéből áradó hőben, és bőrének a tapintásában, az illatában. Mélyen magamba szívom. Ezzel az aromával az orromban és bársonyos érzettel a testemen szeretnék álomba szenderülni.
Nem tudok mit mondani. Nincs mit mondanom már. Ha ő nem szól semmit, akkor én sem töröm meg a csendet.
Csak pislogok magam elé a térbe, a szemközti falra, s talán a rebbenő pilláim még Allen mellkasát is meg-megcsiklandozzák. Az ujjaim még mindig szeretgetve simítgatják a másik oldalon.
Szívverésének békés ütemű dobbanását hallgatom. Teljesen beivódik a fülembe.
Akaratlanul is hozzáigazítom a légzésemet az övéhez.
Egyre ritkábban pislogok, a szemhéjaim egyre csak nehezülnek, végül lecsukódnak, és nem nyitom fel őket. A többszörös orgazmus utáni fáradtság teljesen legyőz. Az agyam viszont még az utolsókat rúgja:
- Szeretlek... – dünnyögöm, vagy inkább lehelem alig hallhatóan, de arra már nem futja az erőmből, hogy elsuttogjak egy „Jó éjt”-t. Szinte azonnal elnyom a jótékony álom.
Csodálatos, felejthetetlen éjszaka volt. Olyan, amit még a túlvilágon is emlegetni fogok.

Valamikor hajnalban felébredek, és felpillantok. Körülöttem teljes sötétség honol a szobában, Allen pedig békésen szuszog mellettem. Az oldalára van fordulva. Észre sem vettem mikor mozdult meg és váltott pozitúrát, úgy ki voltam ütve.
Vetek az alakjára egy kótyagos pillantást. Önkéntelenül is elmosolyodom, aztán a hátához simulok, és neki döntöm a homlokomat. Jobb karomat a fejem alá vonom, a ballal pedig hátulról átölelem a derekát. A tenyerem a hasán nyugszik.
Miután kényelmesen elfészkeltem magam, hamar visszaalszom.
***
Fényt érzékelek, amikor a pilláim megrebbennek. Lassan kinyitom a szemem, hunyorgok. Világos van már. Lövésem sincs mennyit aludtam, arra viszont rájövök, hogy ugyanúgy ébredtem, ahogy elhelyezkedtem az éjszaka közepén – Allent ölelve, a hátába bújva.
Lassan emelkedem feljebb, nehogy felébresszem, ha még szunyókál.
A válla fölött pillantok az éjjeliszekrényen díszelgő digitális órára. 9:32. Höhöhö... Elvigyorodom az orrom alatt. Remek éjszaka volt, konstatálom magamban, ahogy felderengenek az emlékek. Már tudom mitől érzékeny az egész testem, izomláz gyanúja áll fent. A popsim noha enyhén még bizsereg, viszont egészen remekül van.
Nagyon lassan leemelem Allenről a karomat, aztán óvatosan kikúszok mellőle az ágyból, hogy még a matrac se rezzenjen meg alattunk.
Tudom, hogy nincs senki rajtunk kívül a lakosztályban, de gyorsan magamra kapom a padlóra ejtett köntösömet – nem vagyok én ahhoz hozzászokva, hogy tök pucéran szambázzak a lakásban.
Nesztelen léptekkel surranok ki a hálóból, és veszem be magam a fürdőszobába. Pisilnem kell. Meg egyúttal villámgyorsan fogat is mosok. Aztán uzsgyi a hálóba.
Az ágyhoz érve ledobom a köntöst, és visszalopódzom a paplan alá.
Ha Allen még úgy fekszik, ahogy hagytam, akkor visszapozícionálom magam mögé.
Jobb karomon könyöklök, és csendben legeltetem rajta a tekintetemet. Ha esetleg mocorogni kezdene, odahajolok hozzá, és az orrommal megcirógatom a fülcimpáját, közben is vigyorgom, aztán letérek a nyakához, megcsókolom, majd a vállára is nyomok egy puszit, miközben bal kezem ujjai a felkarján szaladgálnak.

Valami csiklandoz... úgy első körben, de nem is igazán érzem, vagy eszmélek rá. Egyszerű álomként játszik a fejemben, ahogy aztán egy kellemes érzés ér a nyakamon. Megnyugtató... Szeretettel teli, és mégis... belebizsereg minden érzékem. És akkor egy újabb a vállamon...

Lassan ébredek rá, és a tegnap este emléke szélvészként süvíti be magát a tudatalattim ködéből. Ráébredem. Rá hogy hol vagyok, hogy mi történt, és a tegnap éjszaka...
Csendben mosolyodom el.
Ekkor már tudom... ő az. Ő lehet az...
Ezért észre térve átfordulok a hátamra felé, és erőt veszek hogy megnyissam a szemeimet.

- Ilyen ébresztőben még sose volt részem... - és mosolygok. Még mindig, bele a tökéletes szemeibe, és akezem.. újult erőt vesz, hogy megemelkedjen és végigsimítson a haja vonalán.
Annyira imádom ezt.
Tökéletes egy este volt...

- Jó reggelt. - és már mosolygom. - Sikerült kipihenni magad? - kérdezem, és őszinte boldogsággal tölt el a tudat. Nem álmodtam. Tényleg megtörtént... Itt vagyok...
   

Nagyon megörülök, amikor Allen megmoccan. Felébredt! – lelkendezem magamban. Már kezdtem azon agyalogni, hogy miket fogok vele csinálni, míg alszik...
Kissé hátrébb araszolok az ágyon, hogy kényelmesen hanyatt dőlhessen mellettem.
Amikor kinyitja a szemeit, a tekintetünk találkozik.
„Ilyen ébresztőben még sose volt részem...”
A szavaira sejtelmesen belemosolygom a szemeibe.
- Pedig csak bemelegítettem... – búgom, és az arca fölé hajolok, hogy apró, kedveskedő csókot préseljek a szájára, aztán leheletnyi távolságra válok tőle.
„Jó reggelt.”
- Neked is. – suttogom az ajkaira, és még mindig mosolygom, akárcsak ő.
„Sikerült kipihenni magad?”
- Igen. De nagyon hiányoztál. – vigyorodom el, és a balom már kúszik is be a takaró alá, hogy megmutassam neki mennyire.
A tenyerem végigcsúszik a hasán, le az ágyékára, hogy az ujjaimmal végül megérintsem a férfiasságát. Még szunnyad, de bízom benne, hogy hamarosan odalent is megébred az ujjaim gyengéd simításaitól.
Allen arcvonásait és a szemeit fürkészem, várom, hogyan reagál; örömét leli-e a kényeztetésben, vagy megállít.
Eközben az ujjbegyeim újra és újra végigsimogatják a puha tapintású porcika teljes hosszát, majd mutatóujjam hegye finoman körözve a makkon cirógatja azt.
Nagyot sóhajtok, és sóváran beharapom az alsó ajkamat. Nyelnem kell. Egyszerűen megőrjít a péniszének a tapintása. Alig várom, hogy a számba vehessem és megszopogathassam.
Az ujjaim ekkor köré fonódnak, és a markomba zárom; finoman masszírozni kezdem. Komótosan jár rajta fel-le a kezem.
Allen véget vethet a dolognak, ha esetleg kínosnak találja, de ha nem, és inkább csak élvezi, ami történik, talán már keményedni is kezd.

"Pedig csak bemelegítettem..."

Nem mondanám azt hogy érteném... A fejem.. még nem kapcsolt teljes fordulatra, de elveszik a ködben ez a részlet, amikor fölém hajol. Kedvesen csókolok vissza...
Jól esik hogy itt van mellettem, és nem is fura. Pedig még soha... senkivel nem aludtam egyágyban, pláne nem egy teljes éjszakán át, ám ahogy azt mondja "hiányoztam", még ha nem is vagyok éber teljesen, megmozgatja bennem azt a korábbi érzületet.

Azt mondanám ő is... Azt mondanám jó volt mellette, és még talán azt is, mennyire hálás vagyok. Azért amiért van nekem, de az egészet keresztbe vágják a következő pillanatok.
Ahogy a keze csúszni kezd, a takaró alatt és végigfut a hasamon, csiklandós érzés fog el. Elmosolyodok. De nem áll meg... És én egy pillanatra lefagyok.
A testem megfeszül, de nem az a kellemetlen feszülés ez. Sokkal inkább a felismerésé. A rádöbbenés szele, és ahogy az időközben a keze felé tévedt szemem visszatalál az övéibe, ahogy beharapja a száját, nem kell tovább találgatnom, már biztos vagyok benne.
Kellemesen engedek el... Csak élvezem ahogy az ujjai érintenek, és ahogy a keze egyre csak mozdul, aztán már dinamikusabb játékba kezd, még mindig nem engedve a szemeiből, lecsukódik a szemem. De csak egy rövid pillanatra... Csak amíg átélem, újabb szikra vonul át a gerincemen, és követi az a melegedő érzés. Nyelnem kell, de ahogy újra megnyitom, a szemei még mindig engem figyelnek.
Én is csakis őt figyelem. A szemeit... a száját... a képzeletemben játszó nyelvét. Most feszülök meg másodszor. Csak most már valós látszatba is kezd, ahogy érzem a tenyerében egyre keményedem.
Na és most veszítem el az irányítást.

Lassan fut fel a kétségbe ejtett kezem a nyakán, ráfutva a tarkójára, és muszáj hogy magamhoz húzzam, legalább egyetlen, legalább a nyelvét is érintő csókra.
De nem sikerül, az első érintés után belenyögök. A szájába... És csak utána csókolom meg.
De nem engedem messzire, a feje előre dől, továbbra is fölöttem, szilárdan tartom, nem engedem, és muszáj hogy belesúgjak a szemeibe. Az ajkai közé...

- Kezdesz... meggyőzni..  - szaggatom, és utána egy jóleső mosoly is kibukik, de csak röviden, mert újabb vihar söpör át az agyamon, ahogy tovább keményedem.
Ki a fene gondolta volna hogy a mai reggel ilyen vérpezsdítő lesz??
Én biztosan nem.
De majd meg veszek érte!
 

Érzem, ahogy a teste finoman megfeszül. Nem tol el. A tekintetem az övébe kapaszkodik, és próbálom kiolvasni belőle, mit szól a dologhoz. Azt hiszem, tetszik neki. Ez megnyugtat, és ujjaim simogatásával tovább szeretgetem odalent. Az eredmény nem marad el… Ébredező merevsége elárulja.
A következő pillanatban ahogy elkapja a tarkómat, és magához húz egy csókra, örömteli pillanat, viszont csók helyett a számba nyög. Beleremegek. Olyan izgató, ahogy élvezi…
Rámosolyodom, és már csókol is.
Imádom, hogy csak tartja a fejem és nem enged el. Érzem, hogy akar engem.
„Kezdesz... meggyőzni..”
- Fogalmad nincs róla, mennyire kívánlak. - duruzsolom halkan a szájára. - Bocs, de… képtelen vagyok betelni veled... – búgom, és valóban kihallatszik némi bánbánat és szégyenérzet a hangomból. A vágyaim viszont felülírnak minden pironkodást.
Most én hajolok az ajkaira, a nyelvem megkeresi az övét egy rövid, kellemes kis kalandra, s a szeretkezés mozdulatait imitálva táncol az övén, miközben a paplan alatt ügyködő kezemben egyre csak növekszik a férfias keménység.
Vajon mit szólna, ha megérinteném magam, miközben a kezem a férfiasságán dolgozik?
Ez már szinte természetellenes, milyen eszelősen kívánom őt. Minden nyílásom sajogva vágyik rá. Ha tudná… Teljesen megőrülök érte.
Elválok Allen ajkáról, rásóhajtok. A szívem hevesen verdes. Lepillantok az ölére, majd visszavándorol a tekintetem szép arcára. Talán ért. Ha elenged…
Lejjebb kúszom mellette az ágyon, a testem végigsimítja az övét, s közben is apró csókokkal csiklandozom meg a mellkasát, a hasát, belepuszilok a köldökébe, végül még lejjebb térve közvetlenül az ágyéka fölé nyomok egy csókot. A szerszáma puhán hozzáér az államhoz.
Innen pillantok fel Allenre. És ha épp rám néz, láthatja a kérdést a szemeimben; Bánnád, ha továbbmennék? Mégsem akarnám teljes gőzzel letámadni. Kell az engedélye.

Váratlanul ér, hogy felül, értettem volna egyszerűbb jelzésekből is, de így sem bánom, hogy a számra beszél. Eszelős vágyat gerjeszt bennem az arcomat súroló forró leheletével, a szavaival, azzal, amilyen hangon és egyértelműen, bátran kiejti őket, majd megpecsételi az egészet egy szenvedélyes csókkal.
Legszívesebben egyszerre tennék mindent vele, amit csak lehet egy férfival, hogy kényeztessem és szeressem.
Egy pillanatra még a lélegzetem is elakad, úgy meglep. Mégis csodálattal, boldogságtól ragyogó szemekkel pillantok le rá, ahogy visszahanyatlik a párnára. Követem, megyek utána, és ráhajolok, hogy most én döngjek az ajkaira, amik az imént dolgozták meg az enyémeket úgy, hogy kellemesen bizseregnek.
- Akkor csak élvezd… És ne fogd vissza magad. Nem kell... – suttogom a szájára, remélem elég világos voltam. Aztán egy heves csókváltás helyett csupán csak egy icipici puszit adok a szájára.
Már kúszom is vissza az ágyékára, mint a villám, nem tökölök azzal, hogy lefelémenet megint végigcsókolgatom a testét. Nem mintha nem akarnám - óóó, dehogyis nem akarom! –, de nem szeretném sokáig magára hagyni és megváratni az úrfi legnemesebbik porcikáját, nehogy lankadjon az érdeklődés odalent.
Ami kettőnk közt történik épp, egy külső szemlélő számára talán csak nyers szexnek tűnhet, viszont sokkal több annál – valódi intim összhang. Ahogy Allen mondta, még ez is csodásan működik köztünk.
A vágyat, amit Allen kelt bennem, már rég nem lehet a terhességre meg a hormonokra fogni. Személyes varázsára annál inkább.
Csodás férfiassága szemmagasságba kerül, mégsem legeltetem rajta a tekintetemet. A számmal akarom érezni és a nyelvemmel akarom felfedezni; a méretét, a formáját, a vonalait, a tapintását, az ízét.
Lehunyom a pilláimat, és lassú nyelvcsapásokkal nyalogatni kezdem a makk alatti vájatot. Kicsit elidőzök vele, aztán férfiasságának minden egyes pontját megízlelem a nyelvemmel, végig a két oldalon, a tetején, a makk hegyén egészen be, a nyílásába csusszanva. Ott még körözök is egy kicsit.
Fegyverének egyetlen milliméterét sem hagyom ki, a nyelvem mindenhol bejárja; nyalintja és csiklandozza. Mintha csak fagyit nyalogatnék, úgy dédelgetem a nyelvemmel. Az ajkaim aztán rátapadnak a csúcsára és meg-meg szopogatják. Finoman szívogatom a makkot.
Érzem, ahogy összefut a nyál a számban, aztán amikor megelégelem a játszadozást, nedves ajkaim közé veszem egészében. Ráereszkedem, és ameddig csak tudom, beengedem. A torkomig szeretném. Minél mélyebben.
Rá kell jöjjek, még sokat kell gyakorolnom, hogy tövig bevehessem, a szerszáma teljesen belefeszül a számba.
Elkezdek fel-le mozogni a kőkeménységén, és ahova az ajkaim nem érnek le, a tövéhez, ott az ujjaim gyúrják, rá-rásimítva néha a golyókra.
Saját magamat juttatom extázisba azzal, amit csinálok. A combjaim köze tajtékzik; úgy lüktet a kéjgyöngyöm, hogy össze kell szorítanom az ágyékom izmait - így valamivel elviselhetőbb.

Sós előnedvét ízlelgetem a nyelvemen, miközben élvezem, hogy a nyalogatás ilyen kéjes a számára; akkor vajon a szopás mennyire jön be neki? Sürgető vágy ragad el, hogy kiderítsem és fokozzam a dolgot, mire a szám és a markom szorgos munkája édes transzba ejti Allent.
Imádom, ahogy élvezi; ahogy görcsben mocorog, hánykolódik, zihál, izzad, és ahogy leplezetlenül nyög újra meg újra. Én már a hangjától is el tudnék menni, ha nem vigyázok.
Egyszer csak nehézkesen megszólal.
„Ha ezt nem hagyod abba.. elmegyek..”
Hát igen, szivi… Ez lenne a cél. Mégsem értett volna? Rohadt virágnyelv. Legközelebb egyszerűen közlöm vele a tutit: „Le akarlak szopni, és élvezz nyugodtan a számba. Vagy ahová tetszik.” Legfeljebb úgy ledöbben, hogy az életben többet nem szól hozzám. Bár, az kár lenne. Mert szeretem és a világ legboldogabb férfiává akarom tenni.
Hallom amit mond, és érzem, ahogy vergődik alattam, de nem válaszolok. Szavakkal legalábbis. Mosolyognék, ha tudnék, de tele a szám merev szerszámával. Eszemben sincs leállni. Töretlenül csúszkálnak rajta az ajkaim. Ügyelek, hogy a fogaimmal ne sértsem meg, de az ajkaim és az ujjaim szorítanak a fogásukon, amint figyelmeztető jelzést kapok a számban hevesen lüktető, olykor megugró férfiasságtól.
Szabad kezemmel a combját simogatom. Meg-megfeszülnek az izmai.
A reakcióiból ítélve nyaktörő sebességgel közeledik az orgazmushoz. Tudván, hogy ezen a ponton semmit sem kíván az ember jobban, mint hogy keményen, gyorsan és vadul elbánjanak vele, erősebben szívom a fegyverét és még mélyebben borulok rá. Fokozom a tempót is.
Épp annyira élvezem ezt az egészet, mint ő, és közben örülök, hogy átadja magát az érzésnek; nem fogja vissza a vulkánként kitörő, forró kielégülést. Hamar eljut a csúcsra, minden ízében megfeszül, és a számba élvez.
Nem kapom el a fejem, sőt, hagyom, hadd lövellje a teljes tárat belém.
Finoman és lassan még rárántok egyet-kettőt a férfiasságára, hogy az utolsó csepp örömnedve is a nyelvemre csorduljon.
Végül óvatosan kiengedem a büszkeségét az ajkaim közül, és eleresztem. A paplant gondoskodva az ölére húzom, betakarom vele, aztán már mozdulok is, hogy az éjjeliszekrény felé csusszanjak, és a fiókért nyúlva zsebkendőket szerezzek.
Elfordulva Allentől, csendben megszabadulok a nedvektől, és letörlöm a számat.
Az elhasznált papírzsepit átmenetileg a padlóra ejtem, majd visszakúszom Allen túlhevült teste mellé, és pihegő mellkasára hajtom a fejemet.
Ujjaimmal a melle fölött cirógatom, mintha csak nyugtatgatnám. Szinte lángol a bőre, érzem az arcomon és a tenyerem alatt is.

Allen el sem hinné, milyen édes így, ahogy hebeg-habog zavarában. Akkora úriember, hogy még a szavakkal is megszenved, úgy óvatoskodik.
Mosolygom. Vagyis inkább vigyorgom. Összeszorított, összeharapott ajkakkal. Kedvem lenne nevetni, de akkor azt hinné, hogy rajta mulatok, és megbántom. Inkább lenyelem. Már a nevethetnéket, és megkönnyezem a dolgot.
Egyelőre nem látja a képemet, az arcomban megfeszülő izmokat, mert előrebámulok. Aztán mégis megemelem a fejem – muszáj. Ezt már nem tudom szó nélkül hagyni:
„Nem gondoltam volna, hogy..”
Hasra heveredem, szembefordulok vele, és az államat ráfektetem a mellkasára. Innen pislogok fel rá nagy cinkosan mosolyogva.
- Mit? Hogy szeretek furulyázni, és még az is bejön, ha a számba élvezel? Hidd el, az sem zavarna, ha a szememet akarnád kilőni. Elég lazán veszem a „pasi hova élvez” dolgot. – kacsintok rá könnyedén. Rocker vagyok, bakker… Majd itt finomkodok a szavakkal, nem? Még így is hölgyként viselkedem a rockertársaimhoz képest.
Újabb infómorzsa rólam, amit Allen eddig tuti nem tudott, de jó ha tud. A jókislány szeret szopni. Húha… És még a seggbedugi is bejön neki. Na bumm.
Érdekesen fejlődik a kapcsolatunk; 7 éve vagyunk piszok jó barátok, de szexről sosem beszélgettünk. Egészen mostanáig. Most meg már szintet léptünk – mi az hogy barátság??? Azt a zónát rég elhagytuk.
Akadozó beszédéből sejtem, hogy belül vívódik, és nagyon zavarban van. Pedig nem kéne. Egymás közt vagyunk. Ahogy tudok, a segítségére sietek.
A többi, ami jön, most engem lep meg. Már az a része, hogy szeretné viszonozni az élvezetet, és „úúúgy”. Vagyis azt hiszem, hogy arra céloz.
Egyik kezével a hátamat cirógatja, én pedig a másikért nyúlok, és az ajkaimhoz vonom, hogy belecsókoljak a tenyerébe.
- Hékás… Lazíts. Csak örömet akartam szerezni neked. Komolyan nem várok viszonzást. Amire Te gondolsz, az annyira amúgysem érdekel. Viszoooont... azért akad, ami különösen lázba hoz, és abban egy isten vagy. – vallom be, ha már témánál vagyunk. Remélem ez vigasztalja valamennyire. Ki nem tojja le, hogy 12 éve látott utoljára vaginát?
Nem tudom, sejti-e mi lesz az, csak fürkészem a szemeit, aztán nyomok egy apró csókot a mellkasára, ahogy ott pihenek rajta.
- Imádom veled hátulról csinálni, és ha ahhoz lenne kedved valamikor, hogy jóóól… – Virágnyelv! Virágnyelv! - ...elkapj, hát nem fogok tiltakozni. – magyarázom a szemeibe banditamosollyal.
Meg aztán ha úgy adódik, kiszolgálom én magam... Ez csak átsuhan az agyamon, inkább nem hozom rá a frászt egy ilyen beszólással.

Feltornázom magam, ahogy Allen megfogja az államat és magához húz. Közvetlen közelről mosolygom azokba a csodáskék szemeibe.
„És aztán...”
- Óóó...
Komiszan rávigyorgok. Értem én a szemöldök húzogatást. Tetszik az ígéret. Szívesen átszkippelném a reggelit is érte, de jól fog az jönni, kell az energia, hosszú még ez a nap.
- Oké, jöhet a reggeli. – bólintok egyetértőn. - Közben pedig beavathatnál, hogy téged mi izgat fel. Kíváncsi vagyok. – dünnyögöm még a szájára, mielőtt lekászálódnék róla, és hagynám, hogy kikeljen az ágyból.
Még gyorsan megkérdezem tőle, hogy mit szeretne enni, hogy le tudjak szólni telón a szobaszervíznek, míg kicsit összeszedi magát. Ha megmondja mit kíván, már rendelek is. Magamnak 2 darab sajtos croissant kérek. Hideg tej van a hűtőben.
Néhány percen belül ott ücsörgünk mindketten a köntösünkben az asztalnál a reggelink fölött.