Én is Téged! 
Hívni foglak. 
A beérkező válaszüzenet, megnyugtat. Megnyugtat az a tény, hogy ő se bánja hogy nem rohanok, nem is tudnék... mit tenni, a felvételeknek el kell készülnie, így inkább én is lehiggadok.
Csak újabb cigarettára gyújtva várom az említettet.
Aztán mehet majd a menet.
Aligidővel később, de lehet hogy már komoly órák óta szívom be a szenet, amikor a zsebemben
zizegés fogad.
Nem kell az órára nézzek, hogy tudjam ki az aki hívogat.
Kikapom a zsebemből - na jóóó, beletelik némi időbe mire kieszkábálom a lábam mellett -, és már útban befele, csak az ajtóban jutva eszembe a cigarettám, azt még időben a messzibe hajítva, a füst már odabenn esik be.
Hát szorri... Mégis megcélzom a hálószobát...
(Talán mert oda jó emlékek kötnek?? ) - Szia Te Szépség! - mosolygom bele a telefonba ahogy keresztbedőlök az ágyon. Hogy szerelmes vagyok??
ISZONYÚAN! Hogy lebuktam? A legkevésbé se érdekel, vele, rohadtul de nem, és most nem is félek kiengedni az egészet.
- Már tűkön ültem hogy halljam a hangodat.. - a szám még mindig mosolyog. A hangom is. Az már talán
NEVET! De ettől függetlenül... élvezek vele minden egyes eltöltött percet, és most olyan.. mintha itt lenne mellettem.
Szinte meg is érint(h)e(t)ném... 
Kezdőlap
by 
Tárgy: Re: Home alone - Vé & O. 