Allen vigyorog, én viszont nem. Csak nézek rá. Rémülten és egyszerre döbbenten. Kell néhány másodperc míg felfogom, hogy valóban minden oké, nem csak mondja, és megnyugszom. Rohadtul aggódom érte.
- Baszki, a frászt hoztad rám. – mondom a szemébe, amikor meglelem a hangomat, és egy hirtelen csuklómozdulattal lefröcskölöm vízzel. Érezze csak, hogy „haragszom” rá.
Közben azért megenyhül az arcom, és most már vigyorgok rá.
- Te dinka. Legközelebb inkább ne hatásvadászkodj a béna spárgáiddal. Oké? – jah, ne is, mert vagy a mentő visz el, vagy lepetézek ijedtemben.
Félrezavarom ujjaimmal az arcomba tapadt vizes tincseket, és visszasiklok a medence széléhez, hogy kényelmesen nekidönthessem a hátamat.
Elnyújtózóm a langyos, bugyborékoló vízben, és hagyom, hogy a hullámok kényeztessék a porcikáimat, miközben a tarkómat a jakuzzi peremének támasztom.

Hallgatásba burkolózva csücsülünk mindketten a pezsgő vízben. A közénk férkőzött csend el kezdte sérteni a dobhártyámat is.
Fogalmam nincs mit mondhatnék. Inkább Allenre lesek a szemem sarkából, miközben részint felé fordítom az arcomat. Az éjszakai sötét eget kémleli, benne a többi toronymagas épület kivilágított ablakaival. A városi fények elnyomják a csillagokét, nem is látszanak. Mintha nem is léteznének a város fölött, mintha a Teremtő elfelejtett volna fölénk szórni párat.
Már én is az égboltot fürkészem, ábrándosan, amikor Allen hangja megtöri a csendet. Mosolyogva, hálával telve fordulok felé.
Ahogy ecseteli a másnapi tervét, a részletektől felcsillan a szemem.
- Hűha! Ez izgalmasan hangzik. Most kíváncsivá tettél, vajon mi lehet az. – bazsalygom. - Holnapig ki fogja fúrni az oldalamat, de akkor sem kérdezek rá. – talán felesleges is lenne, mert szerintem amúgy sem árulná el. Meg aztán, szeretem a meglepetéseket.
- Lefogadom, hogy élvezni fogom. – vigyorodom el cinkosan. Szóval legyen akármi, én totálisan benne vagyok.
Felnevetek.
- Most majd emiatt nem fogok tudni aludni. – magyarázom, miközben mindkét karomat felfektetem a medence peremére.
Valójában köröz bennem egy kérdés, ami már régóta motoszkál az agyamban, de még sosem kérdeztem rá Allennél. Nem akarok hirtelen témát váltani, ezért nem is hozakodok elő vele azonnal, csak akkor dobom be, amikor esetleg megint közénk ülne a csend. Ha így történne, most én vagyok az, aki elűzi.
- Figyelj csak... – kezdek bele óvatosan. Ebből Allen már sejtheti, hogy valami komolyabb dolog kerül terítékre. - Szeretnék kérdezni valamit. Puszta kíváncsiság... – oké, az a legtisztább, ha köntörfalazás nélkül kibököm. - Volt valaha párkapcsolatod nővel? Vagy ha nem is volt épp párkapcsolat… Kipróbáltad valaha, hogy milyen… úúúúgy együtt lenni a gyengébbik nemmel? – biztosan vágja mire utalgatok. Na, erre baromira kíváncsi vagyok.

"Hát ha nem tudsz aludni, majd nézünk egész éjszaka filmet!"
- Ajaj! Csak meg ne bánjam, hogy átengedtem a távkapcsolót! - nevetek, mire Allen biztosít affelől, hogy nem altatós filmet fog nézetni velem.
Egy-két röpke percre ismét közénk ereszkedik a jótékony csend, majd előrukkolok egy olyan kérdéssel, ami régóta foglalkoztatott már. És Allen válaszolt rá.
Ilyen formában, ilyen nyíltan még nem társalogtunk Allennel erről a témáról. Minden esetre roppant mód örülök, hogy ennyire őszinte és könnyedén képes beszélni ezekről a dolgokról, a múltjáról, arról, hogyan és mikor kezdődött nála a felismerés. Az arcomra kiülő szelíd mosoly el is árulja, nem csak a nyíltságáért való hálámat, de a megértést is, amivel kezelem a tényt, hogy meleg.
Sosem viszolyogtam tőle, sosem zavart egyetlen pillanatra sem a vonzódásának iránya; Allen a legcsodálatosabb emberi lény a szememben, nem számít melyik csapatban játszik.
Figyelmesen hallgatom, amit mond.
Aztán azon a kijelentésén, hogy "nem jött be" neki a gyengébbik nemmel, muszáj elvigyorodnom.
A szaftos részletekben nem vájkálnék, meg azt sem firtatnám, hogy miért nem tetszett neki a nőkkel, ez az ő kizárólagos magánügye, tiszteletben tartom, egyébként sem akarom Allent zavarba hozni, viszont cikáznak a gondolatok a fejemben.
- Nos… Akkor ez neked is egy nagyon nehéz helyzet. Mármint elvenni egy nőt; házasságban lenni valakivel, akit a neménél fogva nem kívánsz. Most tök mindegy, hogy ki a csaj; én, vagy más. Meg a csajnak sem lesz egyszerű, hacsak nem aszexuális, leszbi vagy buddhista. Elég magamból kiindulni; én idővel talán még a küszöböt is lerágnám, amiért van konkrétan egy álomférjem, de nem nyúlhatok hozzá. – nevetem el magam. Bakker, hazudjak??? Azt már nem.
Őrült és egyben vicces egy szituáció. Viszont Allen valóban álomférj-matéria. Remélem az elismerő szavakat kihallotta.
Valahol kemény meló nem heteró férfinak tekinteni, miközben tudom, hogy facér. Zavar van a mezőben... Talán túl sok időt töltöttünk együtt, és az okozza.

Csak hallgatom Allen szavait, „Te és én... más.” Gyönyörűen csengenek a szájából, melegséggel töltenek el. Ez csupán néhány szó, mégis kristálytisztán értem, mire gondol, mit akar ezzel mondani, mert azt hiszem, ugyanazt érzem kettőnkkel kapcsolatban, amit ő is.
A következő pillanatban a kezemért nyúl, én pedig hagyom. Ahogy a markába zárja kezem, az ujjaim viszontfonódnak az övére. Lágy mosollyal az arcomon fordulok felé.
Csöndben végighallgatom, közben is a vonásait, a távolba tekintő szemeit fürkészem félrebiccentett fejjel, hogy minél többet lássak a lélektükreiből, azokból a hatalmas, végtelen kéktengerekből.
Amikor az utolsó szó is lepörög az ajkáról, és az öklével megérinti a mellkasát a szíve fölött, a kezével a kezemben odacsusszanok a vízben szorosan mellé.
Talán ekkor rám néz, de az sem baj, ha nem.
Kell pár másodperc, hogy rendet rakjak a fejemben, mert nagyon-nagyon sok mindent tudnék és szeretnék mondani Allennek. Szeretném, hogy tudja, én mit érzek és gondolok kettőnkről.
- Ez a barátság, ez a lelki kötelék, ami kettőnk közt van, különleges és megismételhetetlen. Nem sok embernek adatik meg, hogy ilyesmit megtapasztaljon az életben. Nincs semmi és senki, ami vagy aki a kettőnk kapcsolatát felülírhatná. – duruzsolom egyenesen a szemébe, ha közben már rám néz. Halálosan komolyan gondolom, amit mondok. És ha már a vallomásoknál tartunk...
- Én nem akarok olyan életet, aminek te valamilyen formában nem vagy a része… És nekem is vannak hasonló félelmeim. Rettegek attól, hogy egy nap talán felkerekedsz, és visszamész Afrikába. Sőt... Tudod mi van? Kifejezetten örülök annak, hogy a férfiakhoz vonzódsz, mert így esély sincs arra, hogy becsajozz. – elvigyorodom, még el is nevetem magam szolidan, közben mégis komoly maradok. A tekintetem még mindig a szemébe fúródik. - Meg is ütne a guta féltékenységemben. Borzasztó lenne, ha többet nem lehetnénk így együtt. – vicces, hogy a pasikra egyáltalán nem fújok. Egy barátnő esetében viszont minden megváltozna, ez a szoros, szinte testvéri kötődés véget érne, többé nem bújhatnék Allenhez, nem aludhatnék el az ölében filmezés közben, ő sem aludhatna egy ágyban velem, és nem pattanhatnánk meg többet sehova, hogy eltöltsünk pár napot kettesben.
Egy tyúk se nyúlja le az én lelki társamat; mindenki keressen magának sajátot.

Már abban a pillanatban leesik a tantusz, hogy mi lesz ebből, amikor Allen odahajol hozzám. Hatalmasat dobban a szívem.
Önkéntelenül is lehunyom a pilláimat, amikor az ajkai megérintik az enyémeket, és lágy, gyengéd, apró csókot présel a számra. Hagyom, hogy megtegye, nem húzódozom el, és nem is lököm el magamtól. A történés egyszerre ártatlan és csábító. Jólesik… Forró bizsergés cikázik végig a testemben, és a gyomromban összpontosulva összerántja azt, majd tovább nyilall... délfelé. A francba... vagy inkább AZZZTAKURVA!
Szó, mi szó, ez a kis manőver meglepett.
Csak akkor nyitom ki a szememet, amikor érzem, hogy Allen ajka elszakad az enyémtől.
Konkrétan szóhoz sem jutok. Nem látom magam, de sanszos, hogy olyan fejet vágok, mint aki épp stroke-ot kap. Azt viszont határozottan érzem, hogy lángol a búrám. Nagyot nyelek.
A tekintetünk összeforr néhány másodpercre, aztán a homlokomat lassan az övének döntöm.
Csak hallgatom, ahogy halkan beszél, aztán a szavaira zavartan elvigyorodok.
- Mondasz… valamit... – lehelem szinte a szájára, alig van egy kis távolság az övé és az enyém közt.
Képtelen vagyok többre: mozdulni, gondolkodni, vagy bármit mondani. Teljesen lefüstölt az agyam. Azt sem tudom, hogy a kezem a kezében van-e még, vagy most úgy egyáltalán mi van??? Mi volt ez?

Bár mondhatnám, hogy ez a kialakult helyzet nem tetszik, hogy én ezt nem akarom… Mert nem így van. Allen különleges helyet tölt be az életemben és a szívemben – és ezen felül még… be kell vallanom magamnak, hogy valahol vonzódom is hozzá. Csupán az a tudat árnyékolja be az egészet, hogy… meleg. Hát igen.
Az a pár szó, amit néhány perccel ezelőtt mondott, most is visszhangzik a fejemben: „De nem jött be.” A fene vigye el ezeket a hülye szívügyeket! Ha vegytiszta heteró lenne, lehet, hogy épp most erőszakolnám meg. Vagy már előbb. Isten tudja. Talán még Ville-t sem ismerném. Óóó, milyen csodálatos is lenne egy olyan alternatív élet! Abban nem kínozna a bűntudat, hogy épp megcsalom azt a majmot. A csók vajon megcsalásnak számít? Neeeeeeem… Kizárt. Hiszen mi már nem is járunk, csak….. őfelsége szart szóban – vagy akár sms-ben – szakítani velem. Lefogadom, hogy ő meg kurvázik. Meglepne, ha nem.
Szóval itt vagyok Allennel a medencében, és… Atya ééég!!! Olyan finoman megcsókolt, hogy azt hittem, menten elolvadok.
Érdekelne mire gondol közben. Talán ő is ugyanolyan zavart, mint én?
Nekem ez ismeretlen terep. Szabad ilyet tennem? Egy meleg férfival? Nem az lenne helyénvaló, hogy csírájában elfojtom a romantikázást? De. Az lenne. Erre mit csinálok? Adom a lovat alá azzal, hogy viszonozom a csókját. Sőt… Vártam, reméltem, hogy az első apró csóknak még lesz folytatása.
És lett…
Látom, hogy behunyja a szemét, és automatikusan én is így teszek. Már csak azt érzem, hogy az ajka újra az enyémet érinti. Ugyanolyan puhán és óvatosan, mint az imént. Mennyei érzés. Vajon volt ilyen gyengéd csókban valaha részem? Nem tudom… De nagyon élvezem. A józan eszem azt súgja, álljak le, mert nem helyes, de valami más bennem meg pont hogy majd megpusztul, úgy epekedik érte.
Nem hagyom, hogy kihunyjon ez a csodás érzés; újra és újra felkínálom az ajkaimat. Talán még fel is sóhajtok a szikrányi a szünetekben, mialatt az ajkaink ismét találkoznak. Allen ajkai tapogatva puhatolóznak, ártatlan és óvatos, egyáltalán nem erőszakos.
Belemosolygom az édes csókba, azt hiszem, szeretem a száját. És… A szakálla is csiklandozza az arcomat.
Amikor Allen tenyere az arcomra fut, felé fordulok, közben érzem a testének a mozdulását, ő is közeledik. Szinte hozzásimulok. Az egyik kezem simogató érintéssel a mellkasára siklik, aztán megpihen a szíve fölött.
Egyetlen lélegzetvételnyi pillanatra eltávolodik az övéről a szám, csakhogy levegőt vehessek, de aztán apró sóhajt hallatva térek vissza, mintha csak azt üzenném, Csókolj még… Kérlek!

Imádom, ahogy csókol, ahogy az ajkai az enyémeket masszírozzák, és azt, ahogy a kezeibe veszi közben az arcomat. Beleszédülök. Teljesen átadom magam a történéseknek, hagyom, hadd sodorjanak az érzések, mert minden egyes érintés és csók iszonyúan jól esik tőle. Titkon reménykedem benne, hogy fokozódik köztünk a nemzetközi helyzet, erre behúzza a féket. Az utolsó csókja furcsa ürességet hagy maga után.
A homloka az enyémnek dől, én meg csak pillogok. Résnyire nyitva maradt a szám, értetlenségem okán. A szexuális éhségemnél már csak a döbbenetem nagyobb. HE??? MIVAN??? Hogy jön ide Ville???
Próbálok nem zihálni, és elcsendesíteni az izgalmat, amit felkorbácsolt bennem a csókjával. Nyelnem kell. Ő beszél, én pedig hallgatom, és kapok még egy futó puszit a számra. Hát én kész vagyok ettől a sráctól.
Mámoros de zavart kábulatomból csak-csak sikerül visszatérnem az élők közé, és még meg is tudok mukkanni. A szemei ezalatt mélyen az enyémbe fúródnak.
- Hááát… Az érzés kölcsönös. – vallom be őszintén. - Óh, tudom én, mit mondtam, deee... Libidógyilkos Ville-ről most megfeledkezhettél volna kicsit. – bazsalygom már az orrom alatt somolyogva, és folytatom - Ezért azt javaslom, zárd kulcsra a szobád ajtaját, ha nem akarod, hogy valaki véééletlen megerőszakoljon álmodban. – búgom ezt még mind a szemébe, ördögi vigyorral, gondoljon, amit akar. A helyzet az, hogy totál komolyan mondom. Közel vagyok a tettlegesség elkövetéséhez.
- Szóval ez a valaki, akit egyébként sikerült rohadtul feltüzelned, most megy, és megpróbál lehiggadni. De utána is mehetsz, mert ő nem zárja kulcsra az ajtaját… Viszont ha nem mész, mert inkább adod tovább az angol úriembert, akkor ő elköszön és jóéjt kíván, reggel úgyis találkoztok. – duruzsolom lágy, kedves, mégis sejtelmes mosollyal az arcomon.
Ha Allen mondana még valamit, akkor azt megvárom, de ha nem, mert épp nem tud se köpni se nyelni, elhúzódom tőle, kiemelkedem a vízből, kilépek a medencéből és magamra tekerem az egyik odakészített törölközőt. A kezeimbe kapom a ruháimat (meg a chipset), és csendben beriszálok a szobámba, ahol ledobom a cuccost az egyik fotelba.
Behajtom magam mögött az ajtót, talán résnyire még nyitva is marad, és egy hatalmas sóhajtással, úgy ahogy vagyok, hanyatt vágom magam az ágyon. A plafont bámulom az éjjeli lámpa gyér fényénél. Várok. Ki tudja mire. Ha pecekig nem történik semmi, a hasamra gördülök, és a fejemre húzom a nagypárnát. Jól elbújok. Nem vagyok itt.

Hanyatt fekszem az ágyon, bambulom a plafont, és a saját szavaimon agyalok, azon, hogy milyen könnyen kimondtam őket és még csak bűntudatom sincs, mert… egyszerűen kívánom Allent. Azok után, amit a medencében mondott, azt a tudatot is félresöpröm, hogy meleg. Ő mondta, hogy a múlt, az a múlt. Mindkét kezem a hasamon pihen, tíz ujjam egymással babrál. Ugyanolyan béna és értelmetlen pótcselekvés, mint a láthatatlan szöszök szedegetése a ruháról. Csak arra jó, hogy menjen az idő vele.
Várom, hogy történjen valami, reménykedem, és nem tudom szégyellni magam miatta. Amikor kinyílik az ajtó, és meglátom Allent a küszöb előtt, az egész mellkasom dübörögni kezd a vad tamtamtól, amit a szívem ver; a torkomban és az agyamban is érzem a lüktetést. A lélegzetem is elakad.
Ahogy beteszi a lábát a szobába, reszketni kezdek. Az izgatottságtól. Örülök, hogy így döntött.
Én már attól elalélok, hogy némán odasiklik mellém, megtámaszkodik a fejem mellett és fölém hajol. Csurom víz. Akárcsak én. Ez a nedves illat felkavar, olaj a tűzre. Rohadt izgató...
„Ki gondolta hogy Te is így érzel.”
A szavaira szélesen elvigyorodom. A tenyerem a hasamról a derekára vándorol. Hát, én sem gondoltam volna, hogy ő így érez.
Amikor ajkai rálelnek az enyémekre, nem csak a szakálla csiklandoz, hanem ázott tincsei is, ahogy az arcomba hullanak.
Ha apró lélegzethez juthatok...
- Ugye nem fogod megbánni? – suttogom, szinte lehelem a szájára, miközben mélyen a szemeibe nézek. Tudnom kell, hogy ezzel nem okozok neki kárt, törést a lelkében, az identitásában. Csak akkor csináljuk, ha nem taszítja a testem. A női test.
Odalent a titkos kis háromszög már attól iszonyatosan bizseregni kezd, hogy a lábszára az enyémet súrolja. Felhúzom a térdemet, hogy a lábam és a combom az övét simogassa. Minden sejtem érezni akarja...
És az a vadság, amivel leoldja rólam az átnedvesedett törölközőt, miközben újra a számat kényezteti… Tyűha! Több, mint ígéretes. Asszem istentelenül jó éjszakánk lesz.
Halkan felnyögök, a szájára, pedig még nem is nyúlt úgy hozzám, csak kihámozott a szövetből. Nem állom meg, hogy nyelvem hegyével, most először, meg ne nyalintsam az ajkát. Nem nyomulok be. Szeretném, ha értené a hívást és ő hódítana; kívánom a nyelvét, kívánom mindenestül.
A forróság teljesen elönti az agyamat…
Bele sem merek gondolni; ha már ennyitől így begajdulok, mi lesz velem a későbbiekben...
Az sem érdekel, ha pokolra kerülök érte...

A válaszára, ahogy a baritonja halkan beledöng a fülembe, széles, elégedett mosoly terül szét az arcomon. Talán nem látja. Minden esetre fogalma sincs róla, milyen élvezetes amit művel!
Őrülten szomjazom a csókját, és amikor a nyelve szenvedéllyel előrelendül, az ajkaim készségesen kitárulkoznak, s boldogan befogadom. Tetőtől talpig megborzongat a kéj, ahogy a nyelve a nyelvemet simítja újra és újra, tüzes táncban kergetőzve. S közben Allen mintha megérezné pontosan mire vágyom, testével óvatosan rám nehezedik.
Két tenyeremmel eközben végigsimítok az oldalán, aztán a hóna alatt felfutnak a hátára, hogy fel alá csúszkálva szeretgessék - ujjaim ezalatt kedves, nőies, odaadó érintésekkel vándorolgatnak rajta.
Még így vizesen is forró a teste. Beterít a belőle áradó hő. Elkábít.
Ölelem és simogatom, közben is érzem a bőre alatt rezdülő izmokat.
A nyelvem még mindig a nyelvével vív, s olykor-olykor, amikor sikerül lopnom egy pillanatot, finoman beleharapok az ajkába. A szemeimet már rég behunytam. Az érzetekre hagyatkozva cselekszem.
Amikor az ajkai elszakadnak az enyémektől, bizsergő sajgást hagynak maguk után. Levegőért kapok, mihelyst a szakálla kínzó érzékiséggel végigkarcolja a nyakamon a bőrt.
A mellkasom vadul emelkedik és süllyed, hangtalanul zihálok. Majd megőrülök, annyira élvezem, ami történik, amit csinál. Piszkosul felizgat. A testem minden íze pattanásig feszül szép lassan.
- Istenem… Allen…! – sóhajtom bele a szoba félhomályába.
Nem akarom sürgetni, dehogy is! Ameddig csak lehet, elnyújtanám ezt a pillanatot, de iszonyúan kívánom minden porcikáját.
Hátán kalandozgató kezeim lassan vonulnak vissza. Karjaim kibújnak a hóna alól, hogy a tenyereim most a mellkasára simulva, azon felszánkázva simítsák végig a nyakát.
Tíz újjal túrok bele hosszú, nedves hajába.

Összevegyül a nevetésem Allenével, amikor kicsúszik a hajából a gumi és a nedves hajzuhatag előre omlik rám, az arcomba. Bejön az érzés.
Ha Allen felemelkedik a vállamról és rám néz, halkan, vidáman ránevetek. Nagyon tetszik így; ahogy a dús barna sörénye keretezi az arcát.
A homloka fölött lassan belefésülnek az ujjaim a tincsei közé. Mindkét kezem ott jár, és a fülei mögé simítom a haját. Közben is lehetőségem van megcirógatni a fülcimpáját, az arcát, aztán az állcsontját. Gyönyörű férfinek látom.
Amikor a tekintetünk összetalálkozik és hosszasan összeolvad, a pillantása égeti az enyémet. Nem vagyok képes megtörni a szemkontaktust, hipnotizálók ezek a gyönyörű, hatalmas kék lélektükrök.
Megbabonázva mosolygok rá.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy a tekintete egy másodpercre a számra téved, elvigyorodom. Lázban égek, hogy csókolhassam. És mááás dolgokat is műveljünk.
A kérdésére szélesebbre húzódik a mosolyom, egyáltalán nem nevetem ki érte, van egy tippem mire céloz, másrészt, tudom, hogy nem sok nőt csinált meg életében. Engem nem zavar. Csak legyen velem, és töltsük együtt az éjszakát.
Mellesleg én sem tudom mit szabad és mit nem, mit szeret és mit nem… Vakon tapogatózok.
- Persze. – felelem lágy hangon egy szelíd mosoly kíséretében, és ha feljebb tornázza magát, vagy esetleg legördül rólam – de az is lehet, hogy nekem kell finoman lelöknöm magamról (megteszem ha kell) –, akkor felkönyöklök az ágyon.
- Ugye erre gondolsz? – topografálok mindkét mutatóujjammal a fekete melltartómra.
Ha megjön a válasz, és módomban áll, felülök. Hátranyúlok és a két lapockám között kipattintom a csatot, majd lehúzom a melltartóm pánjait a vállaimról. A melleim meztelenné és láthatóvá váltak. Nem mondom, hogy nem pirulok bele, mert de.
Megfogom a fehérneműt, kitartom a levegőben, és egy elegáns mozdulattal a padlóra ejtem az ágy mellé. Hoppá... Közben is Allen szemeiben nyugszik a pillantásom, az arcomon csibészes mosoly játszik.
Visszadőlök az ágyra könyöklőbe.
- És Te kisegítesz azzal? – kérdezem incselkedve, és a bugyim felé bökök az egyik mutatóujjammal, miközben beharapom az alsó ajkamat.
Várom, hogy Allen lehúzza rólam a fekete ruhadarabot. Epekedek a legapróbb érintéséért is.

Annyira bejön, hogy Allen nem egy profi lepedőakrobata – már nőkkel. Imádom a szemeiben ülő gyermeki tanácstalanságot, és mit ne mondjak, én sem vagyok a helyzet magaslatán, én is csak egy pasit láttam meztelenül egész életemben (Birdie nem számít, az nem volt szándékos).
Mulattat és megnyugtat, hogy Allennel mindketten egyformán tapasztalatlanok vagyunk. Úgyhogy kapkodni tuti nem fogunk, és ezt éppenséggel nem is bánom.
Ha már én zavarban vagyok, legyen ő is. Húzza csak le azt a bugyit. Gonoszdin, várakozón, vágyakozva vigyorgok.
Majd elalélok attól, hogy beszívja a bőröm illatát és belecsókol a hasamba, és csak aztán nyúl az alsóneműmért. Ah, te jó ég! Hátravetem a fejemet.
Készségesen megemelem a csípőmet, hogy lejjebb tudja húzni rólam, aztán a két lábamat is felemelem, hogy megszabadíthasson a felesleges csipkedarabtól.
Teljesen meztelen vagyok, védtelennek és sebezhetőnek érzem magam, de a tudat, hogy Allen van velem, jóleső, meleg biztonságérzettel tölt el. Viszlát szégyen és szűzies pironkodás! A könyöklésből visszafekszem hanyatt az ágyra, és a karjaimat a fejem fölé fektetem a párnára. Szinte kitárulkozok előtte. Hagyom, hadd ismerkedjen szabadon a porcikáimmal, a nőiesség pőre idomaival, vegye szemügyre és érintse őket nyugodtan. Ez engem kurvára feltüzel.
Allen a hasam fölé hajol, és ahogy a nyelve lassan felfelé kúszik a bőrömön a köldököm gödrétől egészen a melleimig, hogy aztán azokat cirógassa, lágyan vonaglik a testem alatta. Mosolyogva figyelem mit művel, miközben élvetegen, halkan sóhajtozom.
Nem bírok sokáig nyugton lenni, a kezeim mozdulnak, és muszáj beletúrnom a hajába; fésülgetni, simogatni a tincseit az ujjaimmal. Egyszerűen odavagyok a loboncáért.
Eközben a csókja, a nyelve csodákat tesz - a szakállának enyhén de kellemesen, izgatóan szúrós érintése váltakozva ingerli a bimbóimat, és az ágyékom mélyén kelt visszhangokat. Azt hiszem Allen gatyájában is feszült a helyzet, a keménysége hozzápréselődik a combomhoz és tisztán érzem magamon. Szentséges kibaszott Isten!
Bal térdem felhúzom, és a lábfejem Allen fenekére, majd feljebb a derekára vándorol, hogy a lábujjaim tapogatózás közepette befurakodjanak a nadrágja gumija alá. Ha ez sikerül, a lábammal tolom le végig a combján az alsóját.

Amikor az ajkai közé szippantja a mellbimbómat, a sóhajom megtölti a szoba fülledt levegőjét, és újra belenyögöm Allen nevét. Egész testem lángol már az istentelen vágytól. Erre a fülembe döngő baritonja tovább korbácsolja azt. A szavaira szélesen, elégedetten elvigyorodom.
Újra fölöttem van és csak csókol és csókol. Én is falom őt. Tíz ujjam a haját szántja.
Közben próbálom, tuszkolom lejjebb a nadrágját, de elakadok vele abban a pillanatban, hogy érzékien belemar a számba. Kába vagyok a csókja hevességétől, és a tudattól, hogy milyen szenvedélyre is képes.
Erre Allen kicsit besegít, és nyomban lekerül róla a cucc.
Csodás érzet rajtam a meztelensége.
Egyik kezem elhagyja fent, és ha engedi, lassan megfogom az ő egyik kezét és odavonom az ölembe; zavarba ejtő lépés (számomra legalábbis), de… bevezetem a combjaim közé, és segítek az ujjainak kitapintani a csiklómat a szeméremajkak között. Ekkor megérzem a saját nedvességemet. Magam is meglepődöm, milyen sikamlós ott lenn minden - le sem tagadhatnám mennyire fel vagyok ajzva.
Vágytól izzó tekintetem Allen szemeibe villan, amikor levegő után kapok. Amit most mondok neki, még Ville sem tudja rólam. Ville… Kit érdekel???
- Szeretem… ha simogatnak... – lehelem Allen szájára évődve, és lassú körözésben megadva a ritmust járatni kezdem az ujjait a duzzadó kis gombocskán. Ha megérti mit szeretnék, a kezem kis idő után magára hagyja az övét odalent. Tenyerem végigsiklik felfelé a karrján, a bicepszén, a vállán, fel a nyakára. Ujjaim visszafutnak a tarkójára és magamhoz húzom a fejét, hogy az előbbinél is mohóbban szájon csókoljam.
Aztán mintha villám csapna belém. Elszakadok milliméternyire az ajkaitól.
- Basszus...! – nyögök a szájára zihálva, ha Allen továbbra is dörzsölve kényezteti a kéjgyöngyömet. Állatias ösztönöket, tornádó erejű vágyakat szít fel bennem. Azt sem bánnám, ha az ujja... becsusszanna… oda. Pofátlanul élvezném, de azt hiszem, hamar el is mennék tőle.
A következő pillanatban odafúrom az arcomat a nyakához, gyengéden az ajkaim közé harapom a bőrét, aztán megnyalintom. Megérzem az ízét. Sós és izgató. Ismét felnyögök, ráfújtatva forró leheletemet a mellkasára. Odahajolok, amennyire csak tudok, és miközben a bal tenyeremmel a férfiúi mellkas egyik felét simogatom, az ajkaim a másik oldalán járkálnak, harapdálnak, csókolgatnak; nyelvem hegye olykor-olykor előbukkan, hogy megnyalintsa a finom bőrt, körberajzolva a bimbót, és rá-rá csapva.
Isten bocsássa meg, kurvára nem bírok magammal -  gyengéden a fogaim közé szívom és megszopogatom kicsit. Igazából teljesen más testrészét szeretném a számba venni, ott érezni, de azt egyelőre nem merem. Az előbb, amikor odalent matattam, véletlenül hozzáértem a férfiasságához, és úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúh… Olyan… Olyan… bársonyos volt… Úgy megsimogatnám… Úúúúgy csinálnékvelemindefélét...
Jesszus!!! Ennek a gondolatáról jut eszembe; én itt tök jól elönzőzgetek, arról meg teljesen megfeledkeztem, hogy mi van, ha amit épp művelek, nem is esik jól Allennek??? Remélem, ilyenkor jelez, hogy ácsi, vagy afelé navigál, ami bejön neki.

Azt hiszem, csókot még így nem élveztem, mint az övét. Napokig képes lennék csókolózni vele, megállás nélkül. Felváltva habzsolni és lágyan kóstolgatni az ajkait.
Dörzsöli az arcbőrömet a szakálla, és… egyszerűen csak padlóra küld. Teljesen kivagyok tőle. Nem gondoltam, hogy a szakáll ennyire bejön, és nem csak látványra. Allené mindenképp.
Lázban ég a testem, ahogy kitartóan simogatja a csiklómat. Halkan nyögdicsélek, nyöszörgök, sikoltani, sírni tudnék a gyönyörtől. Minden ízemben ráz a remegés a bennem hullámzó élvezettől. Mocorgok, vonaglok Allen teste alatt.
Néha talán a kelleténél is erősebben markolok bele a hajába… De csak mert ki tudnám rúgni a szoba falát, annyira jól esik az érintése, és minden, amit tőle kapok.
Odalent munkálkodó keze elvándorol onnan – épp a legjobb pillanatban hagyja abba a kínzásomat, még nem robbanok, de türelmetlen vágyakozással teli gyötrelmes ürességet hagy maga után.
A tekintetünk ismét találkozik és jelentőségteljesen egybeolvad. Azt hiszem, ő is élvezi, ami kettőnk közt történik. Kell a megerősítés, hogy tudjam.
Megfogja a kezemet és… rátereli a férfiasságára.
- Ó te jó ég... – sóhajtom önkéntelenül, a szemeimet is behunyom, a számat meg elfelejtem becsukni, amint megérzem az ujjaim alatt a legnemesebb porcikájának tapintását. Puha, bársonyos, forró, kemény és… mintha lüktetne az erekciója. ÓÓÓANYÁM!!!
Allen újfent elnémít, és szenvedélyes szeretkezésbe kezd az ajkaimmal. Én eközben nem markolok rá a férfiasságára. Ó nem… Egy ideig csak cirógatom az ujjvégeimmel - szeretgetem. Kedvesen, gyengéden. Lassan…
Aztán az odalent ismerkedő kezemet is felhúzom kettőnk közé. Tenyereim a felsőtestére simulnak, és gyengéd nőies erővel hanyatt taszítom, ha hagyja.
Az oldalamon heverek mellette, könyökölve, míg szabad kezem végigsimogatja a felsőtestét, a hasát, és letalál előbbi helyére. Rákúszik a merev hímtagra – a tekintetemmel követem a kezem útját. Meg is bánom, mert ahogy végigvizslatom Allen tökéletes testének meztelenségét, égni kezd az arcom. Elszégyellem magam a látványtól, pedig az fantasztikus… Azonnal Allen arcára, a szemeire röppen a tekintetem.
Azzal, hogy simogatom a férfiasságát, saját magamat is felhergelem. Most én hajolok oda hozzá, hogy megcsókoljam. A nyelvem bátran betör az ajkai közé, és… majdnem megerőszakolom az övét, úgy vívok vele mint egy kiéhezett szuka. Egy pillanatra sem áll le a kezem; az ujjaim most ráfonódnak a szerszámára, gyengéd barlangba zárva, finoman megszorítják, és szép lassan masszírozva fel-le kezdenek csúszkálni rajta. Néha lemerészkednek róla és rásiklanak a herékre. Csak becézgetőn tapintva.
A csóknak röpke véget vetek, lihegve pillantok le Allen arcára, szemeinek kábító kékjébe.
- Fogalmad sincs róla… mennyire szeretnélek boldoggá tenni… – suttogom a szájára. - Bármire vágyj… örömmel megteszem. Csak mondd mi az, amit szeretnél. – majdnem zihálom a szavakat. - Kérhetsz akármit... Tényleg akármit...
A gondolatra, hogy szívesen a számba fogadnám, összefut a nyál a számban, hatalmasat dobban a szívem, de nem merek előhozakodni a dologgal. Lehet, egészen máshoz van kedve.
Míg válaszol, lejjebb kúszom és a hasa fölé hajolok, hogy apró, perzselő csókokkal hintsem tele. A kezem az ágyékán közben sem rest, komótosan, mégis kitartóan járkál fel-alá a merevségén.